Parlament

Parlament

2011. december 31., szombat

100. bejegyzés: év végi visszatekintő

Kedveseim! Azért jó a blog-írás, mert az év utolsó napján a posztok tükrében lehet visszaemlékezni a mögöttünk álló esztendőre. Amiről nem blogoltam, az nincs is!

Színház
A 16 %-os SZJA-nak köszönhetően sokat jártunk színházban, írtam is róla rendesen. A Nemzetiben két előadáson is voltunk, Esterházy Én vagyok a Te c. darabján valamint tegnap megnéztük az Alföldi által rendezett Ember tragédiáját. Az átalakulás előtt álló József Attila Színházban Petrával a Süsü, a sárkányt, Katival a Mici néni két életét néztük meg. A Centrálban is kétszer voltunk: A 88. utca foglyain meg a Kabarén. És amiről nem blogoltam, de még emlékszem rá: A Radnótiban az Alkony, a Pestiben A dzsungel könyve, a MOM Művelődési Házban Karinthy Ferenc két egyfelvonásosa (A Bösendorfer, Dunakanyar).

Könyv
A műszaki értelmiség zömében szakkönyveket olvas. Azért néhány egyéb könyvet is kezembe vettem, átlagosan kéthavonta sikerül egy könyvet elolvasnom, nem is rossz:
Koncert
Néhány komolyzenei koncerten is részt vehettem Kati unokatestvére, Juli jóvoltából, de inkább a könnyű műfajt preferáltam: Koncz Zsuzsa, Hot Jazz Band, Tűz-Tánc, Hadd szóljon (koncert a Klubrádióért), Palya Bea, Budapest Bár, Bródy János. A Szilveszter éjszakát pedig Fenyő Miklóssal szándékozunk eltölteni. Ja, egy nagyon kedélyes garázskoncerten is voltunk.

Filmek
Idén is inkább DVD-t vagy tévét néztem, Petrát pedig inkább az anyja vagy nővéri vitték moziba. Magam mindössze kétszer voltam moziban, mindkétszer az Urániában: Tarr Béla (egykori iskolatársam): Torinói Ló, Török Zoltán: Vad Magyarország. Ez utóbbiról írt posztomat maga a rendező is megkommentelte, az ünnepek alatt leadta a filmet a Magyar Televízió, sikerült felvennem.

Utazás, üdülés
Síelés a családdal és az osztálytársaimmal, olaszországi nyaralás, tavaszi és őszi agárdi hétvége, őszi szünet Nyíregyházán.

Családi események
Apám 90. születésnapja volt a legjelentősebb, de sokat dolgoztam Szántó Mimi 18. születésnapjára is, de írtam posztot a lányok félévi bizonyítványáról, Orsi és Petra tanulmányi versenyeken elért eredményéről, Orsi színjátszásáról és novellapályázati első díjáról is.

Halálok
Idén két távoli rokon, Andris sógorom nagynénje és anyósom unokahúga távozott a családból. Posztoltam híres emberek haláláról: Makovecz Imréről, Steve Jobsról, Zdenek Milerről és Kemény Henrikről. Steve Jobs halála kapcsán sorozatot indítottam arról, hogy az okostelefonok funkciói milyen szerepet játszottak az életemben, így írtam a telefonról, az SMS-ről, a fényképezésről, a rádióról, a GPS-ről és a hangrögzítésről.

Cégügyek
Cégünk idén új telephelyre költözött, erről két posztot is írtam: itt meg itt. A cég-internet áthelyezésével kapcsolatban betekinthettem a hazai telekommunikációs multik  ádáz küzdelmébe itt és itt. Bár posztot nem írtam róla, de idén megkezdődött a VEIKI felszámolása, ezzel megpályáztuk (sikertelenül) a VEIKI-től örökölt eszközeinket. Új cégünk a második teljes pénzügyi évét is sikeresen abszolválta.

Kütyük, beruházások
Kütyümániám idén sem hagyott nyugodni: az év elején kaptam egy internet-rádiót, szintetizátoromat igazi (bár digitális) zongorára cseréltem le és lett egy igazi túra-GPS-em  is. Jelentős beruházás volt még idén a Kati örökségéből származó ülőgarnitúra teljes áthúzatása is.

A világ és hazánk eseményei
2011-ben a világot természeti katasztrófák, forradalmak és diktátorok bukása rengette meg. A japán földrengést követő szökőár következményeiről írtam egy posztomban. A hazai politikai helyzetet igyekeztem a saját szemszögemből figyelemmel kísérni.  Változatlanul mondom: ezek a posztok a saját véleményeim, de továbbra sem állítom, hogy letéteményese lennék az abszolút igazságnak.

Geocaching
Idén tovább hódoltam ennek a hobbimnak. Idei 98 találatom 4-gyel kevesebb, mint tavaly, viszont több mozgó ládát is találtunk, idén kerestünk először külföldi ládákat, idén találtuk meg eddigi legdélebb, legnyugatibb, legkeletibb és legmagasabb geoládánkat.

Kedveseim! Idén is folytatjuk azt a 8 évvel ezelőtt megkezdett hagyományt, hogy Szilveszter éjjelén szeretteinket saját SMS-verssel köszöntjük. Itt megtalálhatjátok összes eddigi köszöntőnket, íme a legújabb, fogadjátok szeretettel:

Végét járja már az év,
Mindenkit elönt a hév.
Bulizz Te is hajnalig,
Táncoljanak lábaid!
Járják kicsik és nagyok,
Kortyolj pezsgődből nagyot!
A Pálék is ezt teszik,
S így köszöntenek: Proszit!

2011. december 23., péntek

Gyertyafény, szép remény, karácsonyi sütemény

Juszt se fogok politizálni ezen a szép adventi napon!
Pedig most hallom, hogy bevitték Gyurcsányt, Mesterházyt, Kukorellit, és a többi "felforgatót".
Inkább gondoljuk végig, miért is az év legsötétebb napját, a leghosszabb éjszakát ünneplik meg legjobban szerte a világon (kivéve persze az ausztrálokat és a brazilokat, meg persze minden ortodoxot 20000 év múlva, ha addig nem változtatnak a naptárukon).
Azért, mert a sötétet mindig a fény követi. "Legyen világosság!". A fény a legszebb születés-szimbólum, a legjobban fejezi ki a reményt. "Már látjuk a fényt az alagút végén!"- ezt szoktuk mondani.
Becsület szavamra ma hajnalban madárcsicsergés szűrődött be az ablakon. Valahogy olyan vidám lettem tőle.
Cégünk bezárt az ünnepekre, megtartottuk a szokásos évzáró bulinkat az új kelenvölgyi telephelyünkön. Pontosan 30 évvel ezelőtt volt az első munkahelyi évzáró bulink, örültem, hogy sokan eljöttek azok közül, akik azon is ott voltak.
A következő 10 nap a családé (bocsánat, az év 365 napja a családé, de most kizárólag a családé). Már túl vagyunk egy Bródy János-koncerten, Fenyő Miklós bulijára is megyünk Szilveszterkor, közben Orsival megnézzük Az ember tragédiáját a Nemzetiben (Alföldi rendezte), talán rajzfilmen is (Jankovics Marcell), lesz geokarácsony is, és természetesen nagy rokonjárás is lesz*.
Szóval, kedves barátaim, a mélypontokat mindig felemelkedés követi, ezt tekinthetitek politikai hitvallásnak is. Ennek reményében kívánok mindenkinek áldott, békés karácsonyt.
*Jaj, azt el is felejtettem, hogy cirkuszba is megyünk mind az öten, bizony

2011. december 16., péntek

Úr Isten, ki vezeti a gépet?

Két évvel ezelőtt az Air France 447-es járata az Atlanti Óceánba zuhant, mindenki életét vesztette. Hónapokig keresték a gép fekete dobozát, míg végül egy búvárhajónak sikerült a felszínre hoznia. Kiderült, hogy egy műszaki hiba - a sebességet mérő Pitot-csövek - befagyása és az ezt követő súlyos pilótahiba vezetett a tragédiához.
Az Airbus 330-as gépeken a két oldalsó kar („sidestick”) egymástól függetlenül mozog, ellentétben a régebbi gyártmányú mechanikus gépekkel. A pilótának fogalma sem volt róla, hogy míg ő előrebillentette, addig helyettese továbbra is hátrafelé húzta a magassági kormányt. A gép egyre gyorsabban süllyedt az óceán felé. Ha a helyettes elengedte volna a kart, a gép orra – a pilóta parancsának megfelelően – lefelé billent volna, így gyűjtve elegendő sebességet, amire szükség lett volna az AF477 kormányozhatóvá tételéhez, ezzel elkerülhető lett volna a baleset.
Miért is írtam le mindezt? Már egy korábbi posztomban leírtam, hogy Matolcsy György néhány nappal azután, hogy a Parlamentben kijelentette, az IMF nem kívánatos hazánkban, olyan közleményt adott ki, hogy Magyarország felújítja a tárgyalásokat a Valutaalappal. Aztán a következő hetekben ezek a furcsa, gyors fordulatok megismétlődtek.
Orbán Viktor a brüsszeli csúcson (Nagy-Britanniával együtt) megvétózta az EU fiskális uniójáról hozott döntést, majd ezt néhány órával később úgy módosította, hogy a magyar törvényhozás elé terjeszti a kérdést.
A legutolsó dobás tegnap és ma történt. A Fidesz frakció törvényjavaslatot terjesztett be a jegybank és a PSZÁF szervezeti összevonásáról. Nemcsak az ellenzéki pártok, de egész Európa hevesen tiltakozott, mire a frakció a törvényjavaslat tárgyalásának felgyorsítását terjesztette elő. Ennek - és pl. a jövő évi magánnyugdíj-pénztári befizetések lenyúlásának - hatására a frissen felújított IMF tárgyalások ismét megszakadtak. Mire a Fidesz kijelentette: nem is olyan fontos az új jegybanktörvény.
Namármost két eset lehetséges. Vagy egy személy vezeti a gépet, de az nagyon idegesen rángatja a botkormányt, vagy még öt-hat másodpilóta húzogatja a joysticket, mert azt hiszi, hogy ez csak valami számítógépes játék. Szimulációs gyakorlat. Pedig ez a gép le is zuhanhat! Aki nem ért hozzá, üljön vissza az első osztályra és rendeljen magának még egy whiskey-t.

2011. december 14., szerda

Okostelefonok funkciói VI. - hangrögzítés

1962-ben apám egy magnetofonnal állított haza. Kiderült, hogy csak kölcsönben van nála, mert interjút szeretne készíteni a szüleivel. Akárcsak Bartók fonográfja köré a falusiak, úgy gyűltünk a készülék köré: énekeltünk, szavaltunk. Aztán a nagypapámmal és nagymamámmal is elkészült a hangfelvétel, mely alapján apám elkészítette családjának élettörténetét.
Mivel a magnózás rajtam kívül senkit sem érdekelt a családban, utána még több mint tíz évig nem volt magnónk. Emlékszem, a '70-es évek elején mennyire vágytam egy kazettás magnóra. Végül '73-ban (17 éves koromban) saját nyári keresetemből vásároltam egy orsós magnót, egy TESLA B444-et (mellékelt kép). Ma azt mondanánk rá: "stereo-ready", vagyis monó készülék volt, de sztereó felvételt is le tudott játszani. Egyaránt vettem fel komolyzenei és könnyűzenei műsorokat.
Kazettás magnóra újabb 10 évet vártam, egy ORION minitorony tartozéka volt. még mindig megvan. Azóta volt mindenféle magnós rádiónk, walkmanunk, magnós autórádiónk. Az évek során sok felvételem és műsoros kazettám gyűlt össze, de szinte valamennyit sikerült MP3-ban letöltenem, így kazetta-hallgatásra már csak a kocsiban kerül sor, de ott is egyre ritkábban.
Bori gyerekhangját még magnókazettára rögzítettem '94 környékén, Petrácska éneklését már telefonnal örökítettük meg. Rádióműsor rögzítésére ritkán kerül sor, hiszen általában minden megtalálható a neten, ha mégis, akkor azt MP3-ban teszem, mert TEAC CR-H225-ös zenelejátszóm képes pendrive-ra felvenni.
Telefonom hangrögzítőjét utoljára egy hete használtam, amikor apám megkért egy email elküldésére és lediktálta nekem a szöveget.
Végezetül beszúrom ide nagyapám hangját 1962-ből: olyan recsegve-ropogva szól, mint Kossuth az egykori viaszhengerről.

2011. december 8., csütörtök

Lánclevelek

Gyermekkoromban gyakran kaptam képeslapot az alábbi utasítással:
  • Küldjek egy képeslapot egy, a képeslapon megadott címre.
  • Küldjek további 6 képeslapot 6 ismerősömnek, melyre felírom ugyanezt az utasítást, és címként a nekem képeslap küldő feladóját írom rá.
  • Kis idő múlva 36 képeslap fog érkezni a címemre.
Mivel már akkor jó voltam matekból, hamar kiszámítottam, hogy már a 9. körben Magyarország minden lakosa kap egy képeslapot, ha mindenkinek akkora szerencséje van, hogy sikerül olyan 6 ismerőst találnia, akinek még senki sem küldött képeslapot.
Ez a paradoxon dönti be a pilótajátékokat (más néven piramisjátékokat), valamint a multilevel-marketing nagyon alacsony szintjén álló ügynököket: csak a piramis csúcsain állók járhatnak jól.
Később a hasonló lánclevelek már kiegészültek azzal a fenyegetéssel, hogy aki megszakítja a láncot, azt szörnyű szerencsétlenség fogja érni.
Naná, hogy az email megjelenésével a lánclevelek is átköltöztek a világhálóra, hogy színesítsék a kéretlen levelek miatt amúgy sem egyhangú kiber-üzenetek világát.
A webkettő terjedésével aztán az emberek egy része inkább a Facebook-on, Twitteren, különféle blogokban terjeszti a hülyeséget, de sokakat - főként idősebbeket - már nem tudta beszippantani a wiki-világ. Ők a bolygónk irgalmatlan méretű lánclevél-forgalmának fenntartói.
Naponta legalább egy tucat ilyen lánclevelet kapok, többnyire prezentációs-vetítős melléklettel kiegészítve, ezek alaptípusait sorolom most fel:
  • A régi lemez: ha nem küldöm tovább a levelet legalább 10 embernek, tragédia fog történni velem, ha viszont továbbküldöm, biztosan rám talál a szerencse.
  • Valami fenyegetésre hívja fel a figyelmet: élelmiszer, ami rákot okozhat, mobiltelefon, amely felrobban, ha töltés közben használom, számítógépemet fenyegető vírustámadások stb.
  • Valami szomorú vagy szenzációs hír, melyről aztán kiderül hogy csak félig igaz, csalás, hamisítvány, blöff. Pl. hogy Márquez, a híres író haldoklik és egy utolsó üzenetet küld a Világnak, vagy egy megadott napon a Mars ugyanolyan fényesen ragyog majd az égen, mint a Hold.
  • A magyarság mások általi elnyomásáról terjedő teóriák: már évezredek óta itt élünk a Kárpát-medencében és ugyanilyen régi írásbeliséggel rendelkezünk, de a világ, főleg a történet-tudósok ezt  megpróbálják előttünk titokban tartani, mert ha kiderülne az igazság...Nem is tudom, akkor mi lenne.
  • Egy beteg gyermek életmentő operációjához sürgős pénzügyi segítségre lenne szükség, adakozzak és küldjem tovább a levelet másoknak. A kb. évente megkapott levélben általában ugyanaz a gyerek szerepel ugyanazzal a betegséggel.
  • A lánclevek között azért szerepelnek a világ szép tájait vagy élővilágát bemutató fotók is, ezeket kedvtelve nézegetem, csak kicsit unom, hogy évente újra meg újra megkapom őket. Persze ezek között a fotók között is szerepelnek PhotoShop-os hamisítványok, pl. a fekvő Buddhát formázó távol-keleti sziget.
A fent felsorolt alaptípusok közös jellemzője, hogy általában rossz magyarsággal vannak megírva vagy szánalmas fordítások, és mivel küldőjük hadilábon áll a netes keresők használatával, a legalapvetőbb tényeknek sem néz utána. Én gyakran bepöccenek, és a nyilvánvaló baromságokra válaszolni szoktam, megmutatva a forráshelyet, ahol az adott ténynek utána lehet olvasni. Íme néhány hasznos link:
A küldő általában azzal válaszol vissza, hogy "én csak kapom és küldöm tovább". A legaranyosabb, amikor a lánclevél végén ott van a kérés, hogy a kéretlen levelek elleni védekezés miatt a címzettek ne legyenek láthatók mások számára, a levél mégis egy 20-30-as címlistával érkezik.
Én a lánclevelekre is érvényesnek tartom azt, amit minden más információ-forrásra: Ne hagyjátok magatokat becsapni, átverni, megkárosítani...

2011. december 2., péntek

Varázslók

Az igazi varázslók boldog kacajt tudnak varázsolni a gyerekek arcára. Két ilyen nagy varázsló ment el a héten: Zdenek Miler, a Kisvakond szülőatyja és Kemény Henrik, a magyarországi vándorbábszínházak utolsó nagy alakja.
Már gyerekkoromban is mentek Kisvakond-filmek a tévében, és persze voltak Kisvakond-könyvek is. Bori lányom első találkozása Kisvakonddal egyben első könyvtári kölcsönzése is volt. 1995 tavaszán mátraházi üdülésünk kapcsán a szálloda könyvtárából kikölcsönöztük a Kisvakond nadrágját. Bori ebből a könyvből már háromévesen megtudhatta, milyen bonyolult dolog egy ruhadarab előállítása, és olyan szakkifejezéseket is megtanulhatott, mint a tilolás vagy a gerebenezés. Petra könyvei között is megtalálható ez a becses kötet, akárcsak a Kisvakond és vízözön.
Első DVD-nk is egy Kisvakond-DVD, még akkor kaptuk ajándékként egy bevásárló központban, amikor még nem is volt DVD-lejátszónk. Petra egy időben nagyon sokat nézte, nekem is vannak benne kedvenc epizódok, pl. a Kisvakond és a hóember. Petra egyik kedvenc alvóállata egy Kisvakond-figura, melyet nyáron vettünk a cseh sörfesztiválon.
A Kemény-család három generáción keresztül képviselte Magyarországon a mutatványos bábjátékot. A nagyapa még Korngut néven telepedett le hazánkban, és apáról fiúra szállt a bábjátszás és bábkészítés hagyománya. Édesapja, az idősebb Henrik nem tért haza a munkaszolgálatból. Az unoka, Henrik is mindvégig megőrizte a népi bábszínházak klasszikus figuráját, Vitéz Lászlót, aki palacsintasütővel vágja kupán a gonosz ördögöt. Pár éve még láthattuk Henrik bácsi egyik előadását mozgó bábszínházában a Múzeumkertben egy Múzeumok Majálisán. Vitéz László figurája persze nem magyar találmány, az osztrákoknál Kasper vagy Kasperle néven egy sulykolófával szolgáltat igazságot, de Mr. Punch néven Angliában, Guignnol néven Franciaországban, Jan Klaassen néven Hollandiában, Pulcinella néven Olaszországban, Petruskaként pedig Oroszországban nevetteti évszázadok óta a gyerekeket. Hiába, ugyanarra nevetnek a gyerekek az egész világon: a gonoszt jól kupán kell vágni.
Persze Vitéz Lászlón kívül olyan hallhatatlan figurákat is köszönhetünk Henrik bácsinak, mint Süsü, a sárkány vagy Hakapeszik Maki. Kemény Henrik bácsi már az égi bábszínház paravánja mögül kiáltja: Szervusztok pajtikáim!  A Kemény Henrik Bábszínház, mely a Népliget mutatványos pavilonjai közül az egyetlen, mely megmaradt, s amelyet 1989-ben felújítottak és átadtak, mégis üresen állt egészen mostanáig, két hónapja porig égett. Furcsa...

2011. november 29., kedd

Okostelefonok funkciói V. - GPS

A GPS rendszert az amerikai hadügyminisztérium 1973-ban kezdte fejleszteni. A rendszer kezdetben 24 amerikai műholdból állt, melyet folyamatosan kiegészítenek az orosz, az európai és a kínai helymeghatározó rendszerek műholdjai.
A GPS rendszer - mely talán a világ legbonyolultabb szolgáltatása - már a kezdetek kezdetén sugárzott polgári célú és szigorúan kódolt katonai célú jeleket. Kezdetben azonban még a polgári sugárzást is zavaró, módosító jellel látták el, hogy a helymeghatározás ne lehessen túl pontos. Később ez a zavaró hatás szoftverrel csökkenthető volt, így 2000-ben fel is hagytak vele, vagyis a polgári sáv jelenleg teljes pontossággal áll a felhasználók rendelkezésére. Aki szeretne többet tudni a globális helyzetmeghatározásról, hallgassa meg ezt az előadást.
Én 1994-ben láttam először GPS-t: egy Amerikában élő osztálytársam a 20. érettségi találkozóra hozott magával egy ilyen csodamasinát. Kezdetben a GPS-ek csak a földrajzi koordináta meghatározására voltak képesek és csak később kapcsolódtak össze különféle navigációs funkciókkal. Az új évezred elején már a jobb kocsikban volt beépített navigációs rendszer, később az autós navigációs eszközök filléres cikké váltak és ma már természetesen az okostelefonok elmaradhatatlan részét alkotják.
Nekem 2007-ben lett először autós navigátorom, egy MyGuide 3300. Nagyon szerettem volna, hogy az eszköz rendelkezzen TMC-vel, azaz forgalmi információk megjelenítésével és feldolgozásával, valamint BlueTooth-on keresztül telefon-kihangosítóként is működhessen. Nos, a BlueTooth sohasem működött benne tökéletesen (időnként elvesztette a kapcsolatot a telefon és a GPS), TMC szolgáltatás pedig kezdetben nem is volt hazánkban. Aztán, amikor már lett, az nem volt kompatibilis az iGo6 navigációs szoftverrel. A térképek is kezdtek elavulni rajta. Sajnos fizetős térkép- és szoftverfrissítésre sem a MyGuide honlapján, sem pedig a NavnGo honlapján nem volt lehetőség, ezért kénytelen voltam áttérni a sötét oldalra: a készülék szoftverét feltörve sikerült frissebb szoftvereket és frissebb térképeket telepíteni rá.
Négy éve egy navigációs játéknak, a geocachingnak is hódolok, és bizony, négy éven keresztül ezt az autós navigátort használtam a túráink során. Ehhez először az iGo-t használtam, később pedig a Russa-t, mely alá ingyenes turistatérképek is letölthetőek. Istenem, mennyit szenvedtem azzal, hogy a navigátor lemerült, lefagyott, a napsütésben nem látszott a kijelzője, vigyázni kellett rá, nehogy odaütődjön. Szegény pára négy és fél év után kilehelte lelkét.
2009 óta van GPS-szes okostelefonom, most már elég tűrhető autós navigációval, úgyhogy eljött az ideje, hogy beszerezzek egy igazi túra-GPS-t, egy Garmin Oregon 450-et. Robusztus darab, ütésálló, vízhatlan, a kijelzője annál jobban látszik, minél jobban süt a nap (transzflektív kijelző), bekapcsolás után gyorsan meghatározza a pozíciót és azt fixen tartja, háromtengelyes iránytűjének köszönhetően álló helyzetben is mindig jó irányba áll a térkép. Erre is tölthetők turistatérképek.
Munkahelyem környéke a turistatérképen
Hivatalosan a Télapótól fogom megkapni, de tegnap már birtokba vettem.
Természetesen ipari célra is használunk GPS-eket, mégpedig pontos és garantáltan szinkronizált óraként már legalább 10 éve a különböző adatgyűjtőinkben. És hogy mennyire jelen van életünk minden területén a globális helymeghatározás, már a MÁV járatinformációt is a mozdonyokon elhelyezett GPS-ek segítségével kaphatjuk meg.

2011. november 24., csütörtök

Passuth László: Ravennában temették Rómát

Ki olvas manapság Passuthot?
  • Akinek a felesége nagybátyjától ezelőtt 30 éve vagy 20 Passuth-kötetet örökölt.
  • Aki nyáron Ravennában járt, és érdekelte, miért is Ravennában van a Nyugat-Római Birodalom sírja.
Passuth a '60-as évek egyik legnépszerűbb lektűr-írója volt.Miközben a fanyalgó értelmiségiek közönséges ponyvaírónak tartották, aközben évente megjelenő új regényeit azonnal szétkapkodták, a könyvtárakban alig voltak fellelhetők könyvei, mert az összes példány ki volt kölcsönözve. Passuth vagy hat nyelven beszélt, tolmácsolt, fordított, szinte valamennyi kor történelmében éppúgy otthon volt, mint a régészetben. Pedig civilben banktisztviselő volt,.
Ez a regénye Nagy Theodorik gót király élettörténete. Theodorik Attila halála körüli években született a Balaton-környéki Fenékpusztán. A felbomló hun birodalom által behódoltatott barbár népek, gótok, szarmaták, gepidák Attila halála után portyázásból tartották fenn magukat. A Nyugat-Római Birodalom dekadenciája már megkezdődött, Róma városát, az Urbs-ot rendszeresen barbár hordák dúlták fel, Ravennában az árnyékcsászárok évente váltották egymást. Bizánc látszólag erős és hatalmas volt, de az északi határokat csak a barbár törzseknek juttatott segélyek és egymás elleni kijátszásuk árán tudta biztosítani. Theodorik gyermekkorában Bizánc "vendégszeretetét" élvezte, Zénó császár fiává fogadta, később - már királyként - kialkudta és Odoakert legyőzve kiharcolta, hogy Itáliát kormányozhassa. A VI. század első negyedében Theodorik 200 000 gót lándzsása biztosította a Pax Romana-t, Róma békéjét. Halála után Justinianus császár elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy leszámoljon a gót ariánus eretnekekkel Itáliában.
A regény úgy kezdődik, mintha Gárdonyi Láthatatlan emberének folytatása lenne: Priszkosz ismét útra kel Attila földjére, hogy a gót herceget magával vigye Konstantinápolyba. Közte és Theodorik között szoros emberi kapcsolat alakul ki, ezért is érdekes, hogy Priszkosz ugyanúgy szinte észrevétlenül tűnik el a regényben, mint ahogy csak 20 év múlva tudjuk meg, hogy a gót királynak felnőtt gyermekei vannak. Mintha az írógéppel írt kéziratot már nem lett volna kedve az írónak visszamenőleg módosítani, ha véletlenül kifelejtett valamit. Pedig a regény filológiailag hiteles és a korszakot nem ismerő érdeklődését is képes felkelteni.
A regény vége felé Theodorik árulás vádjával - nem alaptalanul - elfogatja Boethius tudóst, filozófust, és halálra ítéli. Boethius már a siralomházban fejezi be híres művét, a Filozófia vígasztalását. Magát az utolsó rómainak tartotta.
Ravenna a mozaikok városa volt már a gótok előtt, a gótok alatt és a gótok után is:
Ortodox keresztelő kápolna mozaikmennyezete az. V. század végéről
Ariánus keresztelő kápolna mozaikmennyezete a VI. század elejéről
Justinianus császárt ábrázoló mozaik a Szent Vitális Bazilikában a VI. század első feléből

2011. november 20., vasárnap

A legközépsőbb királykisasszony

A mesékben a szegényember középső fiára, a középső királyfira vagy királykisasszonyra senki sem figyel. Így van ez az életben is: a középső gyerekre kevesebb figyelem jut, mert a nagy az okos elsőszülött, a kicsi olyan aranyos, a középső meg "csak" középső.
Ezt elkerülendő Petra megszületésekor Orsit kineveztük a "legközépsőbb" gyermekünknek, de azért ette a középső testvér keserű kenyerét.
Idén aztán mindent megtett, hogy méltó legyen a család és a barátok figyelmére. A januári félévi bizonyítványa hosszú évek után ismét kitűnő lett. Áprilisban első helyezést értek el az UNESCO által szervezett "Ki tud többet Izraelről" versenyen. Májusban a színjátszó csoportukkal arany oklevelet szereztek és eljutottak a debreceni gálára. Egy futóversenyen (EszmeFuttatás) is sikerült másodiknak lennie Év végi bizonyítványa ismét kitűnő lett. Szeptemberben sikeres középfokú német nyelvvizsgát tett. Az iskolai novellaíró versenyt toronymagasan megnyerte, ráadásul az eredményt pont 17. születésnapján hirdették ki. Tényleg szép, bizarr és megható novellát írt.
Röplabdázik, színjátszózik és boldog, viszonzott szerelem fűzi egy osztálytársához. Télen egy-egy hetet sízett az iskolával és a családdal. Nyáron három hetet volt Izraelben, egy hetet Olaszországban. Pörög, a topon van. Mi kell még egy 17 évesnek?
Boldog szülinapot, Orsi!

2011. november 17., csütörtök

Never say never

Orbán Viktor miniszterelnök 2011. november 17-én reggel egy levágott lófejet talált a paplana alatt.
Nem habozott, felhívta az IMF-et (szerencsére a számukat még nem törölte ki a mobiljából).
Igaz, hogy egy éve még rájuk csaptuk az ajtót és a meghirdetett szabadságharc jegyében értésükre adtuk, hogy nincs több keresnivalójuk hazánkban, hogy egy hete kiszivárgott, hogy inkább lemond a kormányfő, semhogy a Valutaalaphoz forduljon.
Oké, nem várom, hogy darócruhában, télvíz idején mezítláb éjszakázzon az IMF-székház előtt, de a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményéből lényegében azt tudhattuk meg, hogy eddig a Nagy Testvér szabadságharcot folytatott Óceánia ellen, de mostantól minden változatlanul megy tovább azzal az apró különbséggel, hogy Óceánia a szövetségesünk, Eurázsia viszont ádáz ellenségünk:

...jó eszköz lehet számunkra egy újfajta, már a saját érdekeink szerint berendezett gazdaságunkhoz igazított együttműködés az IMF-fel, amely a régivel szemben nem csökkenti, hanem növeli pénzügyi-gazdasági függetlenségünket. Az újfajta megállapodás ugyanis – szemben a régivel – nem növeli az államadósságot, mivel nem hitelfelvételről szól, voltaképp egy biztosítást kötünk, amely növeli a befektetői biztonságot Magyarországon...

Persze tudjuk, Orbán olyan, mind az egykori bűvész-zseni, Rodolfo volt: Csak a kezemet figyeljétek, mert csalok. Orbáni olvasatban: Csak a tetteimet figyeljétek, mert néha - khm - nem mondok teljesen igazat.
Mindegy, lényeg, hogy végül megtette.
Eszembe jut Vámos Miklós története, aki egyszer összeveszett a kiadójával, azt mondta, hogy ide többé be nem teszi a lábát és rájuk csapta az ajtót. Csak a folyosón vette észre, hogy a táskáját a teremben felejtette...
Azért Szijjártó holnapi magyarázata egy vidám reggelt szerez majd nekem...

2011. november 12., szombat

40 éves a mikroprocesszor

Míg a tranzisztorral (1948-ban szabadalmaztatták, de 1956-ban kaptak érte Nobel-díjat) és az űrkutatással (1957-ben lőtték fel az első szputnyikot) nagyjából egyidős vagyok, az első mikroprocesszor megjelenésekor már 15 éves voltam: 1971 novemberében mutatta be az Intel a 4004-es processzorát.
Az Szilícium-völgy emblematikus vállalatának alapítói között az '56-ban az USA-ba "disszidált" Gróf Andrást is ott találjuk, vagyis amolyan magyaros csúsztatással azt is mondhatnánk, hogy nélkülünk nem volna mikroprocesszor. Az i4004-et egy zsebszámológéphez fejlesztették ki, 2300 tranzisztorból állt, órafrekvenciája 700 kHz körül volt. Jelenleg az egy lapkán található tranzisztorok száma már meghaladja az egymilliárdot (6 nagyságrenddel több), míg az órafrekvencia a GHz-es tartományban mozog (4 nagyságrenddel több).
Amikor harmadéves koromban (1977-ben) megérintett a mikroprocesszorok világa, a szintén Intel gyártmányú 8080-assal kezdtem foglalkozni. Ez az a processzor, melynek ismertem minden kivezetését (40 lábú DIP tokozás), ismertem az összes utasítását, igen sokat programoztam gépi kódban. A 8080-asnak rokon-processzorai is voltak, a Zilog által kifejlesztett Z80 illetve a szintén Intel által alkotott 8085-ös, mindkettő nagy karriert futott be az iparban. Ezekre is nagyon sok programot fejlesztettem. Jelenleg is működik néhány nyolcbites processzoron alapuló rendszerünk.
Eleinte kizárólag assemblyben (szimbolikus gépi kódban) írtam a programokat, később már alkalmaztam az Intel által definiált PL/M programnyelvet. Érdekes módon a PL/M nyelvi struktúrája, a tömbcim - tömbelem-cím - struktúraelem-cím címzési rendszer alapján alkotta meg az Intel első 16 bites processzorának, a 8086-osnak a belső struktúráját a szegmensregiszterekkel, címregiszterekkel és indexregiszterekkel.
A 8086-os alap-utasításkészlete lényegében változatlan a PC-kben jelenleg tömegesen elterjedt processzorokban. 8086-ost már csak végszükség esetén programoztam assemblyben, bár 6-8 éve egy olyan hibát kellett megkeresnem egy kommunikációs stack-ben, melyet assemblyben írt meg egy olyan programozó, akit a hiba fellépésekor már nem tudtam elérni.
Természetesen már régóta platform- és operációsrendszer-független környezetben fejlesztek, de örülök, hogy volt idő, amikor még pontosan tudtam, hogy mi történik a processzorban.
Ma már nemigen találni olyan eszközt egy háztartásban, amely nem tartalmaz processzort, programozható kontrollert. Lassan már egy mikrohullámú sütő javítását is azzal kezdi a szerelő, hogy szoftvert frissít rajta. Ez a korszak 1971-ben egy magyar ember közreműködésével kezdődött el. Legyünk büszkék rá.

2011. november 10., csütörtök

Okostelefonok funkciói IV. - rádió

FM rádió már elég régóta van a mobiltelefonokban, az okostelefonok inkább az internet-rádióval villognak (naná, jó nagy adatforgalmat lehet vele generálni), ez mégis jó apropó egy kis családi rádiótörténeti áttekintésre.
Gyerekkoromban egy NDK-ban gyártott Havel típusú hétcsöves (+ a varázsszem, aminek zöld derengését nagyon szerettem) rádiónk volt (mellékelt fénykép). Négy hullámsávban működött (hosszúhullám, középhullám, rövidhullám és URH). Akkoriban egyetlen egy URH (akkor még így hívtuk az FM-et) adó volt, az URH. Csak évtizedekkel később kapta meg a Bartók Rádió nevet, amikor már a Petőfi is átköltözött a keleti normás URH-sávba. Már ennek a rádiónak is volt tucheles kimenete, így első magnófelvételeimet ezen keresztül készítettem. Ezen hallgattuk a szilveszteri műsorokat, nővéremmel Komjáthy György összes zenei műsorát (Csak fiataloknak, Töltsön egy órát kedvenceivel, Vasárnapi koktél, 25 per beat stb.), apám pedig a focimeccseket (a chilei focivébé idején mér nem volt tévénk).
Apám valamikor a '60-as évek elején hozott Bécsből egy Fuji Denki márkájú japán tranzisztoros zsebrádiót. A hattranzisztoros készülék csak a középhullámot fogta, volt hozzá fülhallgató is, évtizedekig szolgált.
'74 tájékán vásároltam magamnak egy Videoton gyártmányú Sirius táskarádiót, amit hordozni is lehetett, de asztali készüléknek is elment, a magnófelvételekhez is alkalmasabb volt. Volt nyugati normás (CCIR) FM-sávja is, csak épp adás nem jött rajta, legalább is nálunk. Első sztereó rádióm viszont egy szintén Videoton gyártmányú Disco Lady készülék volt, még ma is működik szüleim szentendrei telkén.
'69-'70-ben jártam iskolai rádió-szakkörbe, ahol építettünk egy-egy, a szakkörvezető által tervezett szupervevőt: rádiófrekvenciás és középfrekvenciás részét a Minisuper-ből, hangfrekvenciás fokozatát a Tündéből "kölcsönözte" (mindkettő a kor legendás magyar gyártmányú zsebrádiója volt). A tanév végére az én rádióm is elkészült, meg is szólalt, de mindörökre megmaradt papírdobozos kivitelűnek.
Akkoriban még volt rádió-előfizetési díj, ha jól emlékszem, 30 Ft volt negyedévenként. Elvileg készülékenként kellett volna fizetni, de mivel ez nehezen volt ellenőrizhető, megmaradt a háztartásonkénti díjfizetés, amíg a díj bele nem olvadt a TV-előfizetési díjba (ami elvileg mind a mai napig van, de a költségvetés átvállalja a lakosoktól).
Életem további rádióiról nincs értelme megemlékezni: hifi-tornyok rádiói, magnós rádiók, CD-s rádiók, ébresztő rádiók, fürdőszoba-rádiók stb. Mindenesetre kultikus tárgyként őrzök egy Sokol-403-es bőrtokos tranzisztoros rádiót, amely még a nagyszüleimé volt.
A digitális rádiózás, a kábelrádiózás és az internet-rádiózás ezt a piacot is jól felforgatja, bár a felszíni ún. DAB+ sugárzást csak most kezdi az Antenna Hungária. Internetes rádiónkról már egy korábbi posztomban írtam.
És az eredeti témához visszakanyarodva: telefonom FM-rádióját leginkább akkor hallgatom, ha Petrára várok valamilyen különórán.

2011. november 6., vasárnap

Őszi szünet - Nyíregyháza

2000-ben Pokorni Zoltán minisztersége alatt volt először őszi szünet az iskolákban. Emlékszem, akkor kivettünk egy-két nap szabadságot, hogy a gyerekekkel kirándulhassunk. Néhány alkalommal néhány napra elutaztunk valahová:
  • 2004-ben Sopronba
  • 2005-ben Debrecenbe
  • 2006-ban Grazba
  • 2010-ben Szegedre
Négy évvel ezelőtt pont egy őszi szüneti kirándulás alkalmával kezdtem el a geocaching nevű játékot, azóta is tart ez a szenvedélyem.
Idén Kati Nyíregyházára, pontosabban Sóstófürdőre szervezett szállást három éjszakára. A második naptól anyósom is velünk volt, aki már egy kicsit lassú. Kicsit nagyon lassú. Így a programokat úgy kellett szervezni, hogy 82 évestől 7 évesig mindenki élvezhesse. Íme üdülésünk kronológiája:

2011. november 2.
Petrát műtét utáni felülvizsgálatra még 8-ra elvittük a Jánosba, így kb. 1/4 10-kor indultunk útnak. Első állomáshelyünk a Polgár mellett található M3 Archeopark volt. Egy viszonylag nagy területen az autópálya-építés során feltárt régészeti emlékeket állítanak ki. Legnagyobb élményünk Cirmi, a park macskája volt, aki először megmutatta nekünk, milyen szép kövér pockot fogott, majd bejárta velünk az egész parkot és mindent megmutatott. Nagyon megszerettük, Petra azt mondta, vigyük magunkkal.
Cirmi, a park macskája
Utána Nyírmihálydiig meg sem álltunk, hogy megnézzük a XIII. századi gyönyörű fazsindelyes templomot.
Nyírmihálydi fazsindelyes templom
Két faluval arrébb van Balkány, itt született nagymamám, itt éltek nagyszüleim és édesapám 1934-től. A temetőben meglátogattuk a nagyszülők és a rokonok sírját, és felkerestük az egyetlen még Balkányban élő rokont, édesapám unokatestvérét, aki estebédre vendégül látott minket. Ellátogatunk a nagyszülők házához is, lefényképezkedtünk a kapuban.
Nagyszüleim háza Balkányban
Estére foglaltuk el szállásunkat a Svájci-lak szállodában, alig tudtunk vacsorázni.

2011. november 3.
Reggel nagy ködre ébredtünk, de azért bejártam a környéket. Sóstófürdő gyönyörű,  monarchiabeli hangulatot áraszt, különösen így ősszel, amikor színesek a lombok.
Őszi park Sóstófürdőn
1/2 12-re kimentünk a vasútállomásra anyósomért, utána városnézés következett: Országzászló tér - Bessenyei-tér - Síp utca, a zsinagóga megtekintése - Hősök tere - Kossuth tér - Országzászló tér.
A Jósa András Múzeumot, a Móricz Zsigmond Színházat, a Megyeházát, a Városházát, a Takarékpalotát, a Római Katolikus Templomot és a Görög Katolikus Hittudományi Főiskolát csak kívülről csodáltuk meg. A Széchenyi Étteremben ebédeltünk.
Krúdy Gyula szobra (Varga Imre alkotása)

Délután vissza a szállásunkra, fürdés a közeli Fürdőházban.

2011. november 4.
Kirándulás Beregben. Elautózunk Csarodára, majd Tákosra, hogy megcsodáljuk a gyönyörű templomokat és a szoknyás haranglábakat.
A tákosi "mezitlábas Notre Dame-nál"
Vásárosnaményben megnézzük a Tomcsányi-kastélyban lévő helytörténeti kiállítást, elmegyünk Vajára is, sétálunk a Vay-kastély kertjében.
A Vay-kastély

Délután ismét fürdés a Fürdőházban.

2011. november 5.
Hazautazásunk napja is aktívan telt. Reggeli és a szálloda elhagyása után sétálunk a közeli skanzenben.
Parasztudvar a skanzenben
Ezután következett Sóstófürdő szenzációja, az állatkert. Megcsodáltuk a nemrég nyitott Tropikariumot, végignéztük a fóka-show-t, fényképezkedtünk a fehér tigrissel.
A jegesmedve magányossága
Délután kivittük anyósomat az állomásra, az utolsó geoládáért még elugrottunk a Bujtosi-ligetbe, majd irány hazafelé. 1/2 7-re értünk haza.

Az idő csodálatos volt, sok élményben volt részünk, soha rosszabb őszi szünetet.

2011. október 30., vasárnap

Őszirózsás forradalom

Igen, most van az évfordulója, 1918 október 28.-31. között zajlott, melynek csúcspontja a Magyar (Nép)Köztársaság kikiáltása, Károlyi Mihály köztársasági elnökké választása és a fő politikai ellenlábas, Tisza István meggyilkolása volt. Ennek az ad különös politikai aktualitást, hogy döntött az Országgyűlés: az eredeti, 1944-es állapotában állítják helyre a budapesti Kossuth teret, azaz Károlyi megy, Tisza jön.
Ez éppúgy része a köztársaságtalanítási folyamatnak, mint az ország nevének megváltoztatása vagy a Köztársaság tér átnevezése. A Fidesz már egy évvel hatalomra kerülése előtt készült erre, amikor Rogán Antal V. kerületi polgármester nem adta ki az építési engedélyt a Kossuth tér átalakítására.
Azon túl, hogy Károlyi mégiscsak első köztársasági elnökünk volt, lecserélése Tiszára nemcsak azt jelenti, hogy ami eddig fekete volt, az mostantól fehér és fordítva. Tisza István végtelenül konzervatív, az általános választójogot ellenző, klerikális alapokon kormányzó politikus volt, aki - véleményem szerint - semmiféle példaképül nem szolgálhat a jelen politikusai számára. Úgy tűnik, ahhoz is el kell még telnie egy kis időnek, hogy objektíven megítélhessük, ki járult hozzá jobban Trianonhoz, a világháborúba belépő Tisza vagy a háborúban reménytelenül elcsigázott, az őszirózsás forradalomban elégedetlenségének hangot adó katonaságot leszerelő Károlyi.
A Fidesz szimbolikus politizálására jellemző, hogy milyen hosszasan, előrelátóan készül egy-egy szimbolikus aktusra. Lám, Károlyi szobrának eltávolítására már 2008-ban készültek, mint ahogy feltett szándékuk az 56-osok terén található, a véres 2006 októberében felavatott 56-os emlékmű felszámolása is.
Biztos feltűnt nektek, hogy egyetlen hivatalos megemlékezést sem tartottak ennél az emlékműnél október 23-án. Az önkormányzati választások előtt Tarlós elszólta magát, hogy egyik feladatának az emlékmű eltávolítását tartja, azóta hallgat a dologról. Viszont leállították a Szépművészeti Múzeum új fogadóépületének megépítését, pedig a múzeum kincseit pont emiatt két évre világkörüli útra indították. Az indoklás szerint az új közgyűjteményi koncepció szerint szervezetileg összevonják a Nemzeti Galériát és a Szépművészeti Múzeumot, és egy új múzeumi épületet építenek az 56-osok terén. Na hol? Hát persze, hogy az átkozott "rozsdás vaskefe" helyén. A helyzet pikantériája, hogy a projekt előkészítésével azt a Baán Lászlót bízták meg, aki a Szépművészeti igazgatójaként elszenvedte a leállított beruházást, és aki egy évvel ezelőtt az 56-os emlékműről úgy nyilatkozott, hogy erős szimbolikával rendelkező, nemzetközi összehasonlításban is jelentős műalkotás, melynek eltávolítása igen nagy hiba lenne.
Hát, kíváncsian várom a fejleményeket.

2011. október 25., kedd

Okostelefonok funkciói III. - fényképezés

Apámnak van egy Altix-V típusú fényképezőgépe. Valamikor '60 tájékán vette, miután korábbi gépét Moszkvában a trolin levágták a nyakából (azt hiszem, ez volt első csalódása a szocialista mintaállamban). Az Altixot az NDK-ban, Drezdában gyártották még azelőtt, mielőtt a Pentacon gyár megalakult volna, Zeiss optikája van, apám fekete-fehér képeket készített vele. Bár egy egyszerű alapgép átnézős (Newton-féle) keresővel, apám vett hozzá fénymérőt, sőt, a vakupapucsra csúsztatható optikai távolságmérőt is. Lényegében ezen a gépen mutatott meg nekem mindent, amit egy gyereknek tudni érdemes a fényképezésről.
Aztán kb. 10 éves koromban kaptam egy szovjet gyártmányú Skolnyikot (mellékelt kép). 6x6-os rollfilmre dolgozott fix 1/60-ados záridővel, fix fókusszal, 8-as, 11-es és 16-os blendével. Egy-két egész jó képet sikerült vele készítenem.
14 éves koromban vettem magamnak a műszaki bizományiban egy még a háború előtt gyártott német gépet, ez már kazettás filmre dolgozott, és lehetett rajta állítani az időt, a blendét és a zársebességet. Mivel gimis koromban sokat kirándultam, sok fekete-fehér képet csináltam ezzel is, de sajnos '73-ban fenn felejtettem a vonaton. Ezután több mint egy évtizedre elfordult az érdeklődésem a fotózástól.
1985-ben egy kollégámtól megvettem Praktica VLC-2 típusú tükörreflexes, pentaprizmás fényképezőgépét (szintén NDK, Pentacon gyártmány). Finom gép, manuális fényméréssel, mérőékes távolságméréssel, cserélhető objektívvel. Az 50 mm-es alapobjektív mellé vettem hozzá egy 28 mm-es nagylátószögű objektívet és egy 200 mm-es teleobjektívet. Ezenkívül vettem szűrőket, makro-kihuzatot, repro-feltétet. Színes filmre dolgoztam, van hozzá egy fix és egy automata vakum, sőt, gyártottam hozzá egy pótvaku-kioldó elektronikát is.
Aztán úgy éreztem, hogy jó lenne egy automata gép zoom-os objektívvel, így 1994-ben párizsi utam során beszereztem egy Carena márkájú kis gépet 35-105 zoom-mal. Bár először úgy éreztem, ez visszalépés a tükörreflexes gépektől, mégis jó útitársammá vált. Aztán a kilencvenes évek második felében már kezdtek elterjedni a digitális kamerák, de én még kivártam. Jópofa volt, hogy nem lehetett egyből visszanézni a képeket, hogy spórolni kellett a filmmel.
Végül 2003-ban vettem egy SONY DSC-P72-es kamerát (3.2 Mpixel, 3xzoom), akkor még horror árért adták. Mind a mai napig használom.
Birtoklok még néhány muzeális gépet is, pl. egy ZEISS-IKON gyártmányú Box-Tengor-t (1934-ben gyártották, háromféle távolságot és három blendét lehet állítani a fix zársebesség mellé), egy Voigtländler Brillant-ot (1932, tüköraknás), egy Zorkij-1-et (1962, a Leica-II pontos másolata).
A családban először Katinak volt fényképezős telefonja, egy Alcatel. Én nem vágytam különösebben erre a funkcióra, bár jól jön, ha hirtelen le kell kapni valamit vagy valakit. Két éve, jelenlegi telefonom mellé kaptam meg ezt a szolgáltatást, ha akartam volna, se tudtam volna kikerülni, mivel kamera nélküli telefont már csak a nagyiknak gyártanak.
Manapság már képeinket tag-eljük, feltöltjük a facebook-ra, szerveren tároljuk, a bőség zavarával küzdünk, a nagyszülőknek mégis az a legkedvesebb családi ajándék, ha családi fotókból naptárt állítunk össze.

2011. október 23., vasárnap

Gesztus

Nemrég a neten rátaláltam Velázquez híres festményére, a Breda átadására. A jelenet azt a pillanatot ábrázolja, amikor a holland várost védő Maurice of Nassau átadja a város kulcsát a spanyol Ambrosio Spinolának. Ami megragadott, az a festményen megörökített gesztus, mellyel a spanyol hadvezér megadja a tiszteletet az elesett város védőinek.
Pontosan ez az a gesztus, ami egy évtizede hiányzik a magyar politikai közéletből. Nem tudom, mikor romlottak el véglegesen a dolgok. Talán Keller László elszámoltatási biztos kinevezésével, akinek hű tükörképe Budai Gyula, a Fidesz-kormány hasonló funkciókkal megbízott politikusa. Mindkét esetben az volt az üzenet, hogy a politikai ellenfél egyben bűnöző is.
Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy ez a szemlélet szűnjön meg végérvényesen, és újra megjelenjenek a közéletben a gesztusok. Mert engedményt tenni nem a gyengeség jele, mint ahogyan az ellenfél megalázása sem jelenti feltétlenül az erőt. Sokkal inkább a félelmet és a bizonytalanságot.
Az október 23.-ai tüntetéssel kapcsolatban többször megnéztem a Nem tetszik a rendszer videoklipet, melyből leginkább az alábbiak ragadtak meg:

"Kit érdekel, hogy ki mit kúrt el,
Legyen már úgy, hogy a harag múlt el,
Itt van az idő a cselekvésre,
A jobb- és a balsorsnak legyen vége!"

Hogy az ünnepnapnak Petra számára is adjunk egy kis aktualitást, megnéztük Török Zoltán Vad Magyarország c. természetfilmjét az Urániában. Nagyon szép természetfilm, Török Zoltán méltó utóda Homoki Nagy Istvánnak.

Most, hogy elkezdtük a temetőjárást így Mindenszentek közeledtével, József Attila (kinek szobrát lehet hogy elviszik a Parlament mellől) két gondolata jutott eszembe:

"Eltöm a föld és elmorzsol a tenger,
Azt mondják, hogy meghalok,
De annyi mindenfélét hall az ember,
Hogy erre csak hallgatok."

"Miért legyek tisztességes?
Kiterítenek úgyis.
Miért ne legyek tisztességes?
Kiterítenek úgyis."

2011. október 19., szerda

Okostelefonok funkciói II. - SMS


Na, hát az SMS sem számít a kizárólag okostelefonokhoz köthető funkciónak, már az első GSM telefonok is tudtak szöveges üzeneteket küldeni és fogadni.
Közvetlen előzményének a magyarországi közforgalomban igen rövid életű személyi hívók (pager, beeper) tekinthetők. A '90-es évek közepén én is nagyon szerettem volna személyi hívót, mely csak szöveg fogadásár volt alkalmas. Küldeni a küldő központon keresztül, az üzenetet az operátornak bediktálva lehetett, mely által teljesen elveszítette személyes, intim jellegét. Valamelyik országos rádió-adó, talán a Petőfi oldalsávján működött, ahol most a GPS-ek számára a forgalmi információkat (TMC) sugározzák.
Az SMS aztán része lett az életünknek, hány szerelmi vallomás, szakítás, leánykérés zajlott már SMS-en. Viszont ami érdekes, hogy feltűnően sok ember SMS-analfabéta, főleg az idősek (bár édesanyám fogadni tud SMS-t, de írni már nem).
Az SMS szerte a világon sajátos nyelvezetet alakított ki. Különös írásjel-kombinációk, szmájlik alakultak ki, pl. (:o)–+<. Megjelentek a furcsa rövidítések: h - hogy, vok - vagyok, szal - szóval, tanképpen - tulajdonképpen stb. Egészen furcsa lelemények is, pl. +1-eztünk (megegyeztünk).
Varró Dániel fiatal magyar költő SMS verseivel új műfajt teremtett, ide másolok egyet:

itt állok én e kerge hős
kabátom vízlepergetős
a szmájli számra ráfagyott
ha nem szeretsz hát ne szeress
ez itt csak egy teszt sms
hogy nyomkodom tehát vagyok


Persze a Pál család is minden év utolsó napján SMS-vers formájában küldi szét jókívánságait az ismerősöknek, már vagy 8-10 mű született ebből a műfajból.
A T-Com a vezetékes telefonjain is kínálta az SMS szolgáltatást, használtuk is, amíg Kati Petrával otthon volt GYES-en. Aztán kikopott a használatból, új szolgáltatónk, a UPC már nem is kínálta ezt az opciót, sőt gyanítom, már a T-nél is megszűnt ez a lehetőség, az SMS megmaradt a mobiltelefonok privilégiuma.
Emlékezzünk meg a televíziók SMS-szavazásairól, ami jó pénzbevételi lehetőség a tévéknek, viszont mégiscsak objektívebb, mint annak idején a "mindenki kapcsolja fel a villanyt, aki szerint Kovács József táncdalénekes jusson a döntőbe" jellegű nézői interaktivitás. És persze itt is gondolnak az SMS-analfabétákra: általában nemcsak SMS-ben, de normál telefonhívással is lehet szavazni.
Az SMS-ekkel kapcsolatban még egy összeesküvés-elméletem is volt: a mobiltelefonok úgy voltak elkészítve, hogy a menügomb kitartó nyomogatásával tetszőlegesen sok üres SMS-t el lehetett küldeni a címlistán első helyen szereplő szerencsétlennek. Egy női táskában nem lezárt billentyűzárral felejtett készülék egy délután lemeríthette a feltöltő kártya teljes keretét és közben őrületbe kergetett egy peches A-betűst. Ezt én úgy védtem ki, hogy a címlistám egy AAA nevű nemlétező számmal kezdődött...

2011. október 16., vasárnap

Roma etnobiznisz

Ahogyan azt elsőszülött szociológus-palántánk blogjában megírta, a népszámlálás során az emberek a vallás rovatba előszeretettel írták azt, hogy jedi, a nemzetiség rovatba pedig azt, hogy piréz. Hát igen, erősen élnek még az önvédelmi reflexek, pedig a holokauszt és a kitelepítések idején mit sem számított az önbevallás, a hatalom mondta meg, ki zsidó, ki cigány, ki sváb vagy tót.
A második világháború óta senkiről sem tartható hivatalosan nyilván vallási és nemzetiségi hovatartozása. Ez persze jó, de tág teret ad a nemzetiségi hovatartozással való visszaélésre. Ha pl. azt szeretném, hogy gyermekem német tannyelvű iskolába járjon, kiválasztok egy nemzetiségi iskolát, és a gyerek önéletrajzába beírok néhány sváb felmenőt. Merjék azt mondani, hogy hazudok! Amikor Lányi Zsolt egykori kisgazda politikus pártjának levitézlése után jobb híján a kerületi örmény kisebbségi önkormányzat vezetésében vállalt szerepet, és azt kérték tőle, mondjon valamit örményül, azt válaszolta: Mi magyarul beszélő örmények vagyunk.
Emlékeztek-e a jászladányi alapítványi iskola ügyére? A község nem cigány lakossága a polgármester vezetésével egy alapítványi iskolát hozott létre, és ide íratták gyermekeiket. Amikor szegregációval vádolták őket, az alapítványi iskola tanulói közül hirtelen 30% vallotta magát romának, sőt, a soron következő roma kisebbségi önkormányzati választáson a polgármester felesége lett a kisebbségi önkormányzat elnöke, az öt vezetőségi tagból csak egy személy volt ténylegesen roma.
Mindez onnan jutott eszembe, hogy a fővárosban meghirdették, közbeszerzési eljárások során előnyt élveznek azok a cégek, ahol magas a roma alkalmazottak száma. Nem csodálkoznék, ha a kéménysepréssel, szemétszállítással, útépítéssel foglalkozó cégeknél most ugrásszerűen megnövekedne a cigány foglalkoztatottak aránya.
Félreértés ne essék, azok a nem cigány emberek, akik a ferencvárosi Dzsumbuj bérházaiban vagy a szabolcsi cigánytelepeken élő roma lakosok sorsában osztozva hasonló nyomorban élnek, megérdemlik ugyanazt a támogatást, amit cigány sorstársaik. De akkor nevezzük őket rászorultaknak, ne pedig teljesen ellenőrizhetetlen és önbevalláson alapuló nemzetiségi hovatartozáshoz kössük a kedvezményeket.

2011. október 11., kedd

Okostelefonok funkciói I. - telefon

Gyerekkoromban mindig volt telefonunk. Természetesnek vettem, pedig tudtam, hogy Magyarországon nem olyan egyszerű telefonhoz jutni. Telefonálni sem volt túl egyszerű. Nővérem 1974-ben Vámosújfalura ment férjhez, de a közeli Sárospatakon dolgozott. Őt felhívni egy délelőttbe telt, persze normál sűrgősséggel: az ember megrendelte a hívást a központtól, aztán órákat várt. Ha a hívás időpontjában a mosdóban volt, akkor nem volt szerencsém.
Katonakoromban ('74-'75-ben) Debrecenből már néhány utcai fülkéből is lehetett Budapestet hívni normál tárcsázással, de Sárospatak csak későn kapcsolódott be a "crossbar"-ba.
'86-ban, amikor saját lakásom lett, azonnal megigényeltem a vonalas telefont. Öt év múlva kaptam meg, de akkoriban hozzá voltunk szokva a sorbaálláshoz. A Posta (igen, akkor még a Posta üzemeltette a telefon-hálózatot) hálózatfejlesztéséhez ún. telefonkötvénnyel lehetett hozzájárulni. A telefonkötvényesek előnyt élveztek, hamarabb jutottak telefonhoz. A Posta impotenciája miatt minden országos szervezetnek megvolt a saját telefon-hálózata: a honvédségnek, vízügynek, elektromos műveknek, rendőrségnek stb., és persze ott volt a legendás K-vonal is. Édesapámnak volt a munkahelyén K-vonala, egyszer mutatott is egy K-telefonkönyvet, minden jelentősebb elvtárs benne volt.
Szóval 20 éve van vonalas telefonunk, a számunk azóta is változatlan, pedig már más szolgáltatónál vagyunk. De a vonalas telefon szép lassan kihaló ágra került, mi is lényegében csak a szüleinkkel való beszélgetésre használjuk. Lányaink is inkább a mobilt vagy a Skype-ot (és egyéb VoiP alapú telefonálást) használják.
Mobil telefonunk 1999 karácsonya óta van, vagyis viszonylag későn lettünk részesei a mobil társadalomnak.
Okostelefonja a családban nekem és Orsinak van, ha van elérhető wifi-hálózat, mi már Skype-on is tudunk csevegni, szerencsére Orsi is átszokott erre a médiumra, jelentősen csökkentve telefonszámláját.

2011. október 9., vasárnap

Lomtalanítás kockázatokkal és mellékhatásokkal

Az uniós elnökségnek köszönhetően tavasszal elmaradt a kerületben a szokásos tavaszi lomtalanítás, ezért aztán egész nyáron nézhettük erkélyünkön a még tavaly lecserélt és elég ramaty állapotban lévő régi ágyainkat. Elmaradtak a kedélyes hétvégi reggelik és ebédek az erkélyen, az esti borozgatások mécsvilág mellett.
A régi kacatok lomtalanítására tegnap került sor a kerületben, még Bori barátja is mozgósítva lett a cipekedéshez. Nagyon sok mindent kidobtunk: két ágyat, a lányok mindegyike által használt gyerekágyat, egy összecsukható ágyat, egy hordozható gyerekágyat (mind olyan állapotban volt, hogy már nem lehetett továbbadni őket), öreg, leharcolt síléceket, gyerekbiciklit és még sok egyebet.
A cipekedéssel nem is volt baj, bár sok mindent nem tudtunk lifttel vinni, ezért gyalog kellett lehordanunk a másodikról. A lomtalanítás után még lementem az autóhoz, mert ki kellett cserélni egy biztosítékot, amikor becsípődött egy ideg a derekamban. Még sikerült valahogyan felvergődnöm a lakásba és lefeküdni, de fölkelni már nem tudtam. Csak az orvosi ügyelet által beadott injekció tudott talpra állítani, de azóta is olyan vagyok, mint az egyszeri viccben: Ha leülök, akkor csak ülök, ha felállok, akkor csak állok, ha elindulok, akkor csak megyek...
Egy korábbi posztomban már írtam a régi kacatok kidobálásának felszabadító érzéséről, egész délelőtt Bródy János "Filléres emlékeim"-jét dúdoltam, ezért ide beteszem azt a felvételt, amit még a régi szintetizátorommal vettem fel.

2011. október 7., péntek

Amerikai álom - Steve Jobs halálára

Amint azt a Fonográf együttes örökbecsű dalából is tudjuk, Edison pontosan 100 éve, 1911-ben Budapesten járt. Több mint 1000 szabadalmával valószínűleg világcsúcstartó, volt időszak, amikor ötnaponta új találmányt jelentett be. A XIX. század és a XX. század elejének technikai vívmányai magányos feltalálók nevéhez fűződnek. Az mondod: gőzmozdony, azt mondom: Stephenson. Azt mondod: telefon, azt mondom: Bell. Azt mondod: villanymotor, azt mondom: Siemens (vagy Jedlik?). Azt mondod: rádió, azt mondom: Marconi (vagy Popov?).
Aztán eljött az a világ, amikor a technológiai fejlődés mérföldkövei már nem köthetők nevekhez. Ki találta fel a televíziót? Hát a mobiltelefont? Egy mai okostelefon több száz szabadalomból áll, több száz vállalat, több ezer mérnök kollektív tudásának terméke.
Az egykori feltalálókat azok a látnokok váltották fel, akik irányt szabnak a technológiai fejlődésnek. Ők a jövő megálmodói. Ilyen nagy álmodó volt Steve Jobs, az Apple alapítója is. A nagy amerikai álmot váltotta valóra: a felsőfokú végzettség nélküli ifjú barátaival egy garázsban megalkotta a személyi számítógépet. 1982-ben a Time magazin a személyi számítógépet választotta az "év emberének". Jobs-nak és az Apple-nek olyan innovációkat köszönhetünk, mint a grafikus operációs rendszer, ahol az egyes programokat ikonok jelenítik meg, az egér, mint a számítógép fontos kezelőszerve. Az érintő képernyőknél a többes érintéshez tartozó funkciók, mint a nagyítás-kicsinyítés, forgatás. A személyi számítógépen kívül Jobs nevéhez fűződik az iPod, mely az ezredforduló utáni évek ugyanolyan kultikus zenelejátszó eszköze volt, mint két évtizeddel korábban a Sony walkman-je. Ma pedig egy innovációra nyitott, dinamikus menedzser nem képzelhető el olyan  tárgyak nélkül, mint az iPhone vagy iPad. A Fidesz-legendáriumból már azt is tudjuk, hogy hazánk alkotmánya alaptörvénye is egy iPad-en íródott a Brüsszel-Budapest vasúti járaton.
Volt idő, amikor az Apple a bolygó legértékesebb vállalata volt, de nem ez volt az egyetlen garázs-történet a számítástechnika történetében. Bill Hewlett és Dave Packard 1939-ben egy garázsban alapították meg a HP-t, mely HP200A típusú oszcilloszkópjával tört be az elektronikus műszerpiacra, és sokáig csak ebben a szektorban működött, volt cégem is nagyon sok HP-műszert, jelgenerátort, logikai analizátort, plottert használt. A számítástechnikai piacra a tintasugaras és lézernyomtatókkal törtek be. Mára már a Digital -lal és a Compaq-kal végrehajtott "megafusion"-nek köszönhetően a HP a Dell és az IBM előtt a világ legnagyobb számítógép-gyártó cége.
Ne feledkezzünk meg a számítástechnika többi nagy álmodójáról sem: Bill Gates-ről, a Microsoft alapítójáról, ifj. Simonyi Károlyról, aki nemcsak a második (és harmadik) magyar űrhajós, de a Word és az Excel kijeflesztője is, Larry Page-ről és Sergey Brin-ről, a Google megálmodóiról, Mark Zuckerbergről, a Facebook atyjáról, és a sor még folytatható lenne karácsonyig.  A brit Clive Sinclair is nagy alakja volt a korai személyi számítógépeknek, elég, ha csak annyit mondunk: ZX81. Cége mégsem volt képes olyan ívű pályát befutni, mint az Apple.
Steve Jobs velem egyidős volt. Hatalmas életművének azzal adózom, hogy sorozatot indítok ezen a blogon arról, hogy egy mai okostelefon telefonálással nem feltétlenül összekapcsolódó egyéb funkciói (pl. fényképezés, határidőnapló, GPS) milyen szerepet játszottak az életemben. Stay tuned.

2011. szeptember 29., csütörtök

Makovecz

Elment a nagy építész-guru. Bár gyakran terjesztették róla, sőt maga is állította, hogy a rendszerváltás előtt nem nagyon foglalkoztatták, azért első alkotásaival már a '60-as évektől találkozhattunk.
Éppen agárdi hétvégénk kapcsán autóztunk el egyik korai épülete, a Cápa Étterem előtt Velencén. Sajnos a cápaszáj üresen tátongott, az étterem nem működik (azt hiszem, egyszer voltam benne, mégpedig édesapám és Sipos Gyula költő társaságában). Aztán hány hozzátartozót, barátot, kollégát búcsúztattunk a Farkasréti Temető Makovecz által tervezett ravatalozójában.
A sárospataki Bodrog Áruház is korai házai közé tartozik, a robosztus, lőrés-szerű ablakokkal rendelkező épületet sokan bírálják mind a mai napig. De Makovecz Sárospatak házi építésze lett, művelődési házat, gimnáziumi épületet, lakóházakat épített a városnak. Ekkor már tetten érhető épületein az erős szimbolizmus és szakralitás. Mivel Sárospatakhoz családilag is kötődöm, már a '70-es évek végén láthattam, hogy a monumentális művelődési ház működtetése milyen nehézségeket jelentett ennek a nagy hírű, de mégiscsak kicsi városnak, kicsit idegenül, elhagyottan állt a ház a patinás tanítóképző épületével szemben. Ahogy nővéremtől tudom, mára már szerves részévé vált a város kulturális életének.
A '80-as években Makovecz önkéntes száműzetésként a Pilisi Parkerdő építésze lett. Ebben az időben töltöttem egy hétvégét Visegrádon a mogyoróhegyi jurtatáborban, melynek kommunális épületei - az előadóterem és az étterem - szintén a nagy építész alkotásai, akárcsak Dobogókőn a síház "bagolyszemű" épülete. És a '80-as években még láthatók voltak a Mogyoróhegytől a Duna-parti útig vezető turistaút mentén azok a tanulmány-épületek (fából készült kilátótorony, menedékház), melyeket szakmai gyakorlaton lévő építész-hallgatókkal épített.
A rendszerváltás után épült jelentősebb épületei közül személyesen a paksi és százhalombattai templomot valamint a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem épületegyüttesét láthattam (ez utóbbit tavaly decemberben).
Makovecz erősen közéleti ember volt, valahogy egy állandó elégedetlenség, keserűség jellemezte, azt hiszem, talán sohasem láttam derűsnek, mosolygónak. A Mindentudás Egyetemén elhangzott előadásából kiderül, hogy sohasem tudta elfogadni a történelem olyan eseményeit, mint az ipari forradalom vagy a globalizáció, úgy érezte, hogy ezek gonosz, önző emberek tevékenységének eredményei, melyek nélkül sokkal boldogabb volna a világ, nem halt volna ki a háziipar, nem bomlottak volna fel a régi közösségek. Talán ezért lett minden épülete - legyen az olyan hétköznapi középület, mint egy városi uszoda vagy faluház - olyan, mint egy templom.
A 2002-es Fidesz-vereség után megalakuló Polgári Kör-mozgalom élharcosa lett, a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör - melyet szabadkőműves hasonlattal élve nyugodtan nevezhetünk a polgári körök nagypáholyának - tagja volt többek között Orbán Viktorral és - nocsak, milyen érdekes - Vona Gáborral együtt. Ennek a polgári körnek a vezetője Hende Csaba volt, és tagjai között szerepelt a később renegáttá vált Malgot István szobrászművész is.
2010-től, a második Orbán-kormány megalakulása után tervező irodája ismét sok megbízást kapott, ők tervezhették a felcsúti Futball Akadémia épületeit valamint a kolontári vörösiszap-katasztrófa károsultjainak épített lakóparkot is. A Makovecz által alapított Művészeti Akadémiát új alkotmányunk alaptörvényünk a köztestületek sorába emelte szemben a MTA által alapított SZIMA-val (Széchenyi István Művészeti Akadémia). Ezzel kapcsolatban Makovecz egy, a Hetek c. közéleti hetilapnak adott interjúban elmondta, hogyan vágta rá az ajtót Kosári Domonkosra, amikor az felajánlotta neki, hogy legyen tagja "Heller és bandája által kisajátított" SZIMA-nak.
Az egykori polgári köri vezetővel, a jelenlegi honvédelmi miniszter Hende Csabával ápolt szoros barátságára jellemző, hogy a Magyar Nemzethez írt nyílt levelében védte meg Gubcsi Lajost, a KISZ Magyar Ifjúság c. újságának egykori főszerkesztőjét azokkal a támadásokkal szemben, melyeket akkor kapott, amikor Hende kinevezte a HM egyik cégének vezetőjévé. Gubcsit nem sokkal Makovecz halála előtt volt kénytelen a miniszter kirúgni sokadik gyorshajtási ügye után. És két héttel halála előtt szintén Hende Csabától vette át utolsó kitüntetését, a Szent István Díjat, melynek első kitüntetettje ki más is lehetett volna, mint maga Orbán Viktor.
A fentiekből kiérezhető, hogy Makovecz közéleti megnyilvánulásai egyáltalán nem voltak ínyemre, ettől azonban teljesen függetlenül tekintem valóban jelentős, maradandó és stílusteremtő életművét. Remélem, hogy egyik utolsó nagy terve, a felső-krisztinavárosi főplébánia-templom megépülhet az Apor Vilmos téren, így sok vidéki város után talán Budapesten is lesz Makovecz-templom.

2011. szeptember 26., hétfő

Agárdi agg gárda

30 évvel ezelőtt, 1981 őszén voltam először Agárdon a VEIKI üdülőjében. Azóta, ha tehetjük, minden évben megrendezzük a hagyományos brigádbulit. Ha ez az üdülő beszélni tudna...
Mindenesetre beteszek ide két fényképet, az első legelső agárdi tartózkodásomon készült, a második 1999-ben:
Agárd, 1981. szeptember
Agárd, 1999. szeptember (Orsi, Csilla, Anna, Bori)
Semmi sincs, ami ilyen régóta ennyire állandóan ismétlődő esemény az életemben. Pedig már vagy öt éve minden ősszel és tavasszal úgy tartjuk meg a rendezvényt, hogy talán ez az utolsó. Lehet, hogy ettől ilyen jók ezek a bulik.

2011. szeptember 23., péntek

Telefonbetyár

Ha apámmal beszélek telefonon, és úgy veszi fel a kagylót: "Pál József", akkor azt szoktam felelni: "Itt is, akkor most valamelyikünk telefonbetyár".
Igen, régen voltak telefonbetyárok, nekünk is volt egy saját telefonbetyárunk 10-15 évvel ezelőtt, aki rendszeresen hívogatott minket, belekáromkodott a telefonba, obszcén üzeneteket hagyott az üzenetrögzítőn.
Mostanában a telefonbetyárokat felváltották az ügynökök, direkt marketingesek, de amióta Bori lányom pár hónapig telefonügynök volt, már rájuk sem tudok rosszat mondani, mindig türelmes vagyok velük.
Mindez egy tegnapi érdekes telefonbeszélgetésről jutott eszembe. Csörgött a munkahelyi vezetékes telefonom, ezt még nem sokan ismerik, általában mobilon hívnak. Mivel zömében a kollégáim vagy a hozzátartozóim keresnek ezen a számon, általában úgy veszem fel, hogy "Halló, tessék!", vagyis nem mondom előre a nevemet.
A vonal túlsó végén egy idősebb női hang: Jóska, maga az?
Mondom: Igen, parancsoljon.
Azt mondja: Adjon tanácsot televízió-vásárláshoz.
Lázasan gondolkodni kezdtem, kivel beszélek. Volt kolléganőim közül egyedül Marionnal magázódunk (mert ez olyan kedélyes), de ez más hang volt. A rokonokkal általában tegeződöm. Mindegy, majdcsak rájövök.
Elmondtam mindent amit a televízió-vásárláshoz el tudok mondani (ez nem sok), és úgy éreztem, most már nagyon gáz lenne megkérdezni, kivel is beszélek voltaképpen. Majdcsak szóba kerül egy közös ismerős, amin keresztül majd képbe kerülök, de nem.
A beszélgetés vége felé a nő azt mondta: Jóska, olyan idegen a hangja, ha nem ismerném a telefonszámát, azt hinném, nem is maga az.
Biztosítottam róla, hogy én én vagyok, majd gyorsan befejeztem a beszélgetést, mert ekkor esett le a tantusz, hogy a hölgy valószínűleg egy másik Jóskát keresett...

2011. szeptember 20., kedd

Szerepcsere

Egyszer voltunk Katival egy üdülési jogot promotáló előadáson. A reklámfilm lejátszása után egy ügynök győzködni kezdett minket egy asztalnál, és ha valamilyen kérdésre nem tudott válaszolni, odahívta a főnököt. Amíg a főnök válaszolt a kérdésre, beosztottja tiszteletteljesen felállt, és csak a főnök távozása után ült vissza a helyére. Később elmeséltem másoknak, milyen szervilis volt az ügynök, hogy a főnök jelenlétében vigyázzban állt. Meg is kaptam a magamét naivitásom miatt: Ez egy előre betanult szerep, egyik nap az egyik ügynök a "beosztott" a másik a "főnök", másnap cserélnek.
Na, ez jut eszemben mostanság, amikor a Kordonbontó tiltja be a szakszervezeti tüntetést és a Szemkilövő tiltakozik ez ellen. Miközben minden változatlan - úr ír, kutya ugat, macska nyávog, kormány megszorít - aközben a politikai szereplők szépen szerepet cseréltek. Persze tekinthetjük ezt egyfajta kijózanodásnak is, de félő, hogy a soron következő választásokon - hacsak addig nem történik valami csoda - nagyon egyértelmű politikai fordulat lesz.
Két dolog jutott eszembe. Egyrészt, hogy tényleg Bokros Lajos volt az elmúlt 20 év egyetlen hiteles politikusa, másrészt igaza volt a börtönőrnek Bacsó Péter Tanú c. filmjében: A gombócot is megette, fel sem akasztották, hiába, egy brancs maguk mind.

2011. szeptember 17., szombat

Unokák, betegségek, halálok

Amint azt már egy korábbi posztomban írtam, legalább évente tartunk osztálytalálkozót volt gimnáziumi osztálytársaimmal. Most is tartottunk egyet egy osztálytársnőm jóvoltából.
Beindult a második generációs baby-boom, legalább öt újabb osztálytársamról tudtam meg, hogy nagyszülő lett. Nagyjából úgy éreztem magam, mint a 10. éves érettségi-találkozón, amikor osztálytársaim többsége már a gyermekei fényképeit mutogatta (csináltunk is egy osztálytablót a gyerekek fényképével).
Sajnos a beszélgetések során egyre inkább volt beszédtéma a saját és hozzátartozók betegségei valamint a közeli hozzátartozók halála, ez kissé melankolikussá tett minket. A szokástól eltérően nem volt moderált, tematizált közös beszélgetés, kis csoportokban beszélgettünk kb. éjfélig.
Ezen az estén is elég sokan összegyűltünk, bár négyen tartósan külföldön élnek (ketten az USA-ban, valaki Németországban, valaki Ausztriában), egyvalaki kétlaki életet élve pendlizik Ausztria és Magyarország között. Két osztálytársam tartós külföldi kiküldetésben van (az egyik Varsóban, a másik Berlinben), viszont Nobel-díjas osztálytársam (a Nemzetközi Atomenergia-Ügynökség munkatársaként a 2005-ben az ügynökségnek ítélt Béke Nobel-díjat az ő nevére is kiállították) már egy éve ismét itthon dolgozik, bár változatlanul sokat jár külföldre.
Egyik osztálytársnőm (szintén friss nagymama) magánkiadásban kiadta első mesekönyvét.
Gyorsan vásároltam egy dedikált példányt Petrának, ma este már megkezdem belőle a mesélést. Íme ismét egy példa arra, hogy soha sincs késő arra, hogy az ember megvalósítsa álmait...

2011. szeptember 13., kedd

10 éve van a cégnek széles sávú internete

Hogy honnan tudom ezt ilyen pontosan? Hát onnan, hogy szinte mindenki vissza tud emlékezni arra, mit csinált éppen akkor, amikor tudomást szerzett a WTC ikertornyai elleni támadásról. Mi éppen a szervergépet próbáltuk beüzemelni, amikor egy kollégám azzal jött be, hogy egy repülő csapódott a toronyba. Én kisrepülőnek gondoltam, és még azt ezt idétlen viccet is elsütöttem: Mit mondott John Smith pilóta, mielőtt nekirepült az Empire State Buildingnek? - ??? - Olyan qrv@ köd van, hogy még az Empire State Buildinget sem látom!
Szóval hét év telefonos modemezgetés után fizettünk elő az Enternetnél egy 256/64 kbites ADSL szolgáltatásra mintegy 30.000 forintos havidíjért. Igaz, akkoriban még nem tartalmaztak az oldalak annyi Flash- és Java beágyazást, You Tube sem volt még. Ma kb. százszoros sebességgel döngetünk, és néha ez is lassúnak bizonyul. Bár cégünk elköltözésével internet-előfizetésünket nem tudtuk magunkkal hozni (erről lásd egy korábbi posztomat), postafiókjaink és domain-regisztrációnk is az Enternetnél maradt.
Otthon rá két évre lett UPC-s kábelnetem, egyúttal wifi-hálózatom. Az internet annyira része lett az életünknek, hogy ha bevezetnének heti egy internet-mentes napot (ahogy annak idején a hétfő a televízió-mentes nap volt), sokan valóban nem tudnának mit kezdeni magukkal. Lányaimat teljesen rabul ejtette a webkettes világ, hiába, ők már a wiki-nemzedék tagjai.

2011. szeptember 8., csütörtök

30 évvel ezelőtti Mária-nap

1981 szeptember elsején kezdtem ténylegesen dolgozni a VEIKI-ben. Már két éve tanulmányi szerződésem volt a céggel, '81-ben fejeztem be nappali szakmérnöki tanulmányaimat. A harminc évvel ezelőtti Mária-nap tulajdonképpen a VEIKI-ssé avatásom volt.
Egyik kolléganőm névnapját ünnepeltük a Gresham borozóban, zsíros kenyér, vörösbor és nótázgatás mellett. Ezt a szokásunkat egészen a VEIKI elköltözéséig, vagyis még jó 15 évig megőriztük. Olyan remekbe szabott '50-es évekből való slágereket énekelgettünk, mint az Egy Duna parti csónakházban, Troli troli buszra vártam én, Kigyúlt a fény a megszépült új Lánchídon, Kedves szaktárs szép jó reggelt stb. Hiába, nálamnál zömében idősebb kollégáim voltak, minden értelemben én voltam az Elektronikus Osztály Benjáminja.
A győztes csapat
Pár hét múlva egy brigádvetélkedőn is kitettem magamért:  csapatunk egyetlen férfitagja voltam, és főleg bravúros bővöskocka-tekergetésem miatt sikerült az első helyet megszereznünk.
Az 1981-es év amúgy is mozgalmas volt számomra. Januárban jogosítványt szereztem, lett egy autónk Trabantunk. Letettem a középfokú angol nyelvvizsgát. Új lakásba költöztünk (akkor még a szüleimnél laktam). Erősáramú szakmérnöki oklevelet szereztem (ez is kitüntetéses, akár a másik) és elkezdtem "tényleges" munkás életemet.

2011. szeptember 6., kedd

Az asztal

Mackómnak volt egy asztala,
De eltűnt egyszer éjszaka.
És ami itt csakugyan nagy baj:
Reggelre se lett meg az asztal.
„Hova lett a jó kis asztalom!”
– És hasztalan vigasztalom.
Megyünk az asztalboltba,
Hol az asztalok állnak sorra,
Komoly asztalok, víg asztalok,
De mind másik – s mackóm konok.
Megkérdezem: Hát most mi legyen,
Ha ez se, meg ez se, meg ez se?
„Legyen újra tegnap este.
Akkor meglenne az asztalom,
S nem veszne el, állíthatom.”

Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben