Másfél évvel ezelőtt, amikor Bori elköltözött itthonról, végre megvalósíthatta álmát: lehetett háziállata.
Mi mindig társasházban laktunk, második emeleten, ezért a gyerekek bármennyire is rimánkodtak, kutya vagy macska nálunk szóba sem jöhetett. Pedig elég sok kutyatulajdonos van a házban, de szerintem a lakásban tartott kutyáknak elég szomorú az életük. Gyerekkoromban nekünk sem volt sohasem háziállatunk, néhány kivételtől eltekintve:
Pár évig volt akváriumom, de nem nagyon gondoztam a halakat, minden anyámra maradt, aki egy idő után felszámolta az egészet;
Egyszer apám egy csókafiókával állított be. Még nem nagyon tudott repülni, de nagyon életrevaló jószág volt. Kerítettünk neki kalitkát, de teljesen feleslegesen, mert a csókák igazi szabadulóművészek, Hudinik, a zárt kalitkából is ki tudnak jönni. Barátságos jószág volt különben, szerette a zenét és a színes holmikat. Mire megtanult repülni, már teljesen szertelenné vált, úgyhogy végül szabadon engedtük;
A '60-as évek végén berepült hozzánk egy kék hullámospapagáj. Neki is kerítettünk kalitkát. Egy hét után, amikor már megbarátkozott nálunk, egyszer csak dőlni kezdett belőle a szó, akárcsak Münchausen báró kandalló fölé akasztott postakürtjéből a megfagyott zene. Megtudtuk, hogy Robikának hívják, hogy tudja a Nemzeti dal első két sorát. Apám tanítgatni kezdte Robikát, 80 szót tudott, ezeket szituációban is tudta használni: Este "Jó éjszakát, Robika!", reggel "Jó reggel!". 4-5 év után elpusztult, de lett egy utódja, egy szintén bekéredszkedő lila hullámospapagáj, akit Gazsikának neveztünk, de nevére rácáfolva egyszer csak tojt egy tojást. Gazsika nem beszélt, és amikor Zsuzsi nővérem férjhez ment, ő vitte magával a stafírunggal együtt.
Egyszer bíztak ránk egy ékszerteknős párt nyaraló szomszédok, de velük igazán sok baj nem volt, csak éjszakánként rendeztek nagy rajcsúrt, minden reggelre át volt rendezve a terráriumuk.
Orsi persze amint kiszabadult s szülői házból, kiélte állatok utáni vágyát: már a kibucban, ahol a héber nyelvet tanulta, kutyákat gondozott, és amikor már együtt lakott Saharral, nekik is lett saját kutyájuk.
Ő Molly, Orsiék csodaszép menhelyi kutyája
De kanyarodjunk vissza Borihoz: Még 2020 tavaszán, a Nagy Ragály kezdetekor befogadott egy utcán nevelkedett csöves macskát, megszelidítette, féregteleníttette, ivartalaníttatta, beoltatta, becsipeltette, igazi házi macskát faragott belőle.
Hivatalos neve Rúmi, egy indiai misztikus filozófus után, de valahogy a Mirmi név ragadt rá végül. Most úgy adódott, hogy három hétig nálunk vendégeskedett, amig gazdája Olaszországban nyaralt.
Mirmi nagyon hamar megszokott nálunk, minden családtaggal jól összebarátkozott.
Nekem bearanyozta a reggeleimet azzal, hogy míg a kávémat kortyolgattam, az ölemben ült és dorombolt. Petra napjait zömében itthon töltötte, mert neki az iskolaév rögtön egy tavalyról a ragály miatt mostanra áthúzódó történelem kisérettségivel kezdődik. Mirmi is érdeklődött a történelem iránt, főként a vallásháborúk érdekelték.
Hatalmas vágtákat vágott le a lakásban, szeretett vadászósdit játszani.
Tegnap Bori újra hazazsuppolta szegényt, azóta kicsit üres a lakás Mirmi nélkül. Nem nyávog reggelente a nappali ajtajában, amikor megyek kávét főzni, nem ugrik tévézés közben az ölünkbe, nem járőrözik a lakásban minden szekrény mögé bekukkantva.
Van még házikedvenc, aki állandó szereplője életünknek. Ő Steve, az Angyali-szigeti önsétáltató kutya, aki az augusztus 20-ai családi összejövetelen a család legkisebb tagjával, a kis Árminnal is összebarátkozott.
Egyébként nemrég Angyali-sziget faunája egy sertéssel is gazdagodott. Az identitászavaros disznó, név szerint Cucuka kutyának képzelte magát, együtt lógott a sziget kutyáival és minden kertbe benézett, így természetesen nálunk is megjelent.
Néhány szigetlakó nem látta szívesen Cucukát, így átvitték a szárazföldre egy farmra.
Tegnap állítólag minden idők legnagyobb szabású Szent István-napi rendezvénysorozata volt az országban (mi ebből nem sokat láttunk, mert egy nagyon kedélyes bográcsolós családi összejövetelt tartottunk Angyali-szigeten). Nem volt véletlen ez a nagy csinnadratta: 250 évvel ezelőtt tért vissza magyar földre a Szent Jobb, és ekkor, vagyis 1771-ben rendelte el Mária Terézia augusztus 20-ának, első királyunk szentté avatása évfordulójának megünneplését.
De a királyi ereklyéje története legalább annyira kalandos, mint a Szent Korona története, amiről az év elején már posztoltam.
István király 1038-ban bekövetkezett halálát követően vérzivataros évek jöttek a magyar történelemben (mikor nem?), ezért a székesfehérvári Nagyboldogasszony bazilika márvány szarkofágjából a holttestet a káptalan kiemelte és a templom alatti sírkamrában rejtette el.
Így nézett ki a székesfehérvári Nagyboldogasszony bazilika
A bazilika egyébként a 17. század elején semmisült meg, a helyén, az egykori királyi temetkezési helynél évtizedek óta próbálnak méltó nemzeti emlékhelyet kialakítani, mindeddig sikertelenül. De kanyarodjunk vissza királyunk holttestéhez: A korpusz áttelepítésekor választották le a csodás módon mumifikálódott jobbkezet a testről, és először a bazilika kincstárában helyezték el, majd az egykori kincstárőr, Merkur bihari birtokára vitette. 1083-ban, István szentté avatásakor (az akkor még nem Szent) László lovagkirály felkeresete Merkurt, de büntetés helyett egy apátságot létesített a birtokon, a jelenleg Romániához tartozó Szentjobbon, és vagy négy évszázadon keresztül itt őrizték az ereklyét.
Szentjobb vára egy korabeli metszeten
Az egykori apátság helyén pát évtizede még voltak kőmaradványok, mára azonban semmi sem maradt belőle. A török hódoltság idején - hosszú hányattatás után - a Szent Jobb a raguzai (ma Dubrovnik) Domonkos-rendi kolostorba került.
A raguzai kolostor udvara és kerengője
Na, hosszas diplomáciai egyezkedések után innen szerezte vissza Mária Terézia 1771-ben az ereklyét az ő hű magyarjainak (vitam et sanguinem), mely bécsi pihenő közbeiktatása után júliusban került elhelyezésre az angolkisasszonyok zárdájában (a zárda ugyanis korábban szintén a domonkosoké volt).
A Váci utcai épület korabeli fotón
Később az ereklye Esztergomba, majd a 20 század elején a budavári Zsigmond-kápolnába került, és itt őrizték 1945-ig.
A kápolna belseje korabeli fotón
1938-ban, a Budapesten megrendezett Eucharisztikus Világtalálkozó után indult el a Szent Jobb első, három évig tartó országjárására. Különvonatot építettek számára, az ún. Aranyvonatot, amely a háborúban megsemmisült, de fotók alapján tavaly újra megépítették, és az idei parádé egyik főszereplője volt.
Az Aranyvonat díszkocsija
Mivel az országjárás idejére esett a két Bécsi Döntés, így a Szent Jobb eljuthatott a Felvidékre és Nagyváradra is. Aki látta a Veri az ördög a feleségét című magyar filmet (az egyik legjobb augusztus 20-ról szóló film evör), az emlékezhet a mozdonyvezető nagyapára, akinek élete legnagyobb élménye az, hogy ő vezethette az Aranyvonatot.
1944-ig az augusztus 20-i könyörgő körmenetet a Budai Várban tartották. 1944-ben a Szent Jobbot a koronázási ékszerekkel együtt Ausztriába menekítették, de ezt az amerikaiak - ellentétben a koronával - visszaszolgáltatták a magyaroknak, így már 1945 augusztus 20-án meg lehetett tartani a hagyományos Szent Jobb-körmenetet. A Szent Jobb újra visszakerült az angolkisasszonyokhoz, de nem sokáig: 1950-ben Rákosiék felszámolták az apácarendeket, betiltották a Szent István-napi körmenetet, a Szent Jobb a Szent István bazilika páncéltermébe került újabb három és fél évtizednyi tetszhalott állapotba.
Budapesti Szent István bazilika
1987-ben (a lakitelki sátorverés évében) Paskai László Bíboros létrehozta a Szent István bazilika Szent Jobb kápolnáját, és itt helyezte el az ereklyét. 1988-ban (Kádár János és az MSZMP régi dinoszauruszainak leváltása évében) a Szent Jobb elindult második országjárására, bejárván az ország érseki és püspöki székhelyeit, 1989-ben (Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének és a berlini fal leomlásának évében) pedig négy évtized után ismét volt Szent István-napi könyörgő körmenet az ereklye körbehordozásával.
Érdemes a közelmúlt néhány fontosabb augusztus 20-ájáról is megemlékezni. 20 évvel ezelőtt, szintén egy évvel a parlamenti választások előtt a Fidesz a Szent Koronát úsztatta a Dunán. A rá következő évben elvesztették a választást, de a tűzijátékot az árvíz miatt nem lehetett megtartani. 15 évvel ezelőtt halálos áldozatokkal is járó időjárási katasztrófába torkollott a tűzijáték (és utána nem sokkal kiszivárgott az őszödi beszéd), tíz évvel ezelőtt pedig lényegében az utolsó alkotmányünnepünk volt, hiszen a következő évben már hatályba lépett az új Alaptörvény.
PS.
Augusztus 21-én megnéztük az Aranyvonatot az Alkotmány utcában, és döbbenten tapasztaltuk, hogy a belsejében egy Szent Korona másolat volt. Na, pont ez az, amit az Aranyvonat sohasem szállított: a Szent Koronát.
2002-ben "A jövő elkezdődött!" szlogen volt a Fidesz választási jelmondata. El is vesztették a választást. Viszont - úgy tűnik - az időutazásról továbbra sem szeretnének lemondani. Legalább is a Magyar Nemzet újságírói semmiképpen sem, mert sikerült egy szeptember közepén megtartandó konferenciáról múlt időben írni, mint amikor Virág elvtárs aktatáskájából a tanúvallomás helyett az ítéletet húzza elő.
Az történt, hogy a veretes napilap online változata ma reggel hétkor a következő címmel közölt cikket: Soros-demokráciát építene a Budapestet vezető baloldal. A cikk egy tőrőlmetszett sorosozós-karácsonyozós fröcsögés volt, imígyen (másolat a Google tárolt változatból):
A Budapest Fórum a Fenntartható demokráciák építéséről címmel rendezett kétnapos, angol nyelvű nemzetközi konferenciát Budapest Főváros Önkormányzata, a baloldalhoz ezer szállal kötődő Political Capital és a CEU Demokrácia Intézete.
A Soros György nevével fémjelezett nyílt társadalom eszméjét képviselő előadók által tartott fórum célja az volt, hogy „Budapestet visszahozzuk a régió progresszív szellemi térképére”
A Budapest Fórum idei rendezvénye a városokra, a helyi kezdeményezésekre és a fenntartható demokráciák építésére összpontosított. A meghívottak között szerepelt Anne Applebaum újságíró, történész, aki a háromszor is kétharmaddal megválasztott Orbán-kormányt hosszú évek óta puccsista egypárti diktatúraként festi le a hazai és nemzetközi balliberális médiában.
Szintén meghívták a Magyarországot jogállamisági ügyekben támadó Vera Jourovát, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnökét.
Az előadók között szerepelt Timothy Garton Ash Oxfordból, aki szerint nem a kilépésük, hanem a magyarok bent maradása jelent fenyegetést az EU-ra, és Charles Gati, Hillary Clinton egykori USA külügyminiszter bizalmasa is, aki már 2012-ban ötpontos tervvel házalt a baloldalnál, hogy buktatná meg Orbán Viktor kormányát.
A meghívó szerint baloldali polgármesterek és alpolgármesterek is részt vettek személyesen vagy virtuálisan a konferencián, így többek között Amszterdam, Pozsony, Varsó, Prága, Ankara, Milánó, Barcelona, Párizs, London, Bécs és Los Angeles képviseletében.
A Közép-európai Egyetem budapesti épületében tartott nemzetközi konferencia nyitó előadását a saját bevallása szerint hiperpasszív angolnyelv-tudású Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere tartotta.
A rendezvény támogatói között előkelő helyen szerepelt a Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalom Alapítványok is.
Valószínűleg az történhetett, hogy a főszerkesztő kiadta az ukászt a "Munkatársunktól" fedőnevű újságírónak, hogy tudósítson a rendezvényről, megadván a dátumot: szeptember 16-17. Csakhogy a figyelmetlen firkász augusztushoz írta be az eseményt, és ma reggel rémülten tapasztalta, hogy elfelejtett tudósítani róla. Megírta hát a cikket, szépen, múltidőben, ahogyan kell.
Nekem meg csak egyre gyűlnek Abszurdisztán szórakoztató történetei arról, hogy mit meg nem tesznek az állampénzen kitömött médiában, hogy egy kiadósat sorosozhassanak.
Ne várja senki, hogy jót mondjak a Nemzeti Konzultációnak nevezett gusztustalan propagandáról. Természetesen az a plakát, melyen állampénzen egy ellenzéki párt vezetőjét, volt miniszterelnököt támadnak, nem számít pártpropagandának. A lakájügyészség talpnyaloncai szerint ez tájékoztató plakát, jogszerű rá adófizetői milliókat költeni.
De most már a Nemzeti Konzultáció olyan bödöcsi magasságban szárnyal, hogy meggyanúsítottam a Kétfarkú Kutyapártot, hogy ezt csakis ők állíthatták össze. Meg is írtam nekik:
"Megkaptam a Nemzeti Konzultációs kérdőíveket, és annyira szürreálisnak
tartom az összes kérdést, hogy egészen bizonyos vagyok benne, hogy Ti
állítottátok össze a kérdéssort, ne is tagadjátok.
Pl. hol van az örök élet és az ingyen sör ahhoz a kérdéshez, hogy
akarja-e Ön a minimálbér felemelését.
Gratulálok, szép munka! Az emoji-s plakátokat is biztosan Ti
készítettétek, ilyen vicces plakátokat a sótlan, gyomorbeteg Rogántól
nem is várhatnánk."
Legnagyobb meglepetésemre email-fordultával jött a válasz:
"Igen, minket kértek fel erre a kampányra és szívesen segítettünk benne.
Amúgyis szeretnénk egyesülni a KDNP-vel, hátha ez segíthet benne. Gergő"
Azt gondoltam, ez a tréfa már fokozhatatlan, ekkor azonban szembe találtam magam a Nemzeti Konzultáció akadálymentesített változatával. Már évek óta elkészítik a konzultáció akadálymentesített változatát a vakok és gyengénlátók számára: általában egy géphang olvassa fel a kérdőívet. Ezúttal azonban a Siketek és Nagyothallók Szövetségének elnöke is gondolt egy merészet és nagyot, és meggyőzte Nyitrai Zsolt miniszterelnöki megbízottat, hogy a siketeknek is szükségük van akadálymentesítésre.
Értitek? Egy leírt szöveget mutogatnak el jelnyelven! Kiknek? Akik nemcsak süketek, de még olvasni sem tudnak, viszont ki akarják tölteni a nemzeti konzultációs kérdőívet! Amit nem tudnak elolvasni! Ha nem hiszitek, mutatom a negyedórás videót:
Az egészben az a legviccesebb, hogy a videó egyébként "nem nyilvános" jelöléssel van fenn a YouTube-on, vagyis keresésre nem adódik ki.
De jó lesz majd 20 év múlva mesélni az unokáimnak, hogy milyen korban éltem én egykor: Megkérdezték az embereket, hogy emeljék-e a minimálbért, és ezt jelnyelven is elmutogatták az olvasni nem tudó süketeknek.
Gender-népszavazásnak nézünk elébe. Többek között arról fogunk szavazni, hogy támogatjuk-e, hogy szülői hozzájárulás nélkül kiskorúaknak nemváltó műtétet népszerűsítsenek, vagy kiskorúakon nemváltó műtéteket végezzenek el. Bár az illetékesek egyikre sem tudtak hazai példát, de "Hannibal ante portas", a veszély már itt van a közelünkben, melynek alátámasztására naponta látunk az állami médiában elrettentő példákat.
Persze az okokat jól tudjuk: az országgyűlésnek megint sikerült egy otromba törvényt létrehoznia, amelyben a pedofíliát összemossák a homoszexualitással, és ez nemcsak hazánkban, de az Unióban is kiverte a biztosítékot, kötelezettségszegési eljárást indítottak Magyarország ellen.
De tudjuk: ha támadják, meghosszabbítjuk Bicskéig. Először nemzeti konzultációs kérdésként tették fel a magyaroknak azt a kérdést, hogy egyetértünk-e azzal, hogy Soros György szervezetei támadják a gyermekvédelmi törvényt, majd a nyomás fokozódásának hatására a kormány népszavazást írt ki már kifejezetten gender-témában.
Ritkán van lehetősége az embernek arra, hogy egy álhírt a kipattanása napján tetten érjen. Ma délben a 168Óra azt a hírt jelentette meg, hogy "Skóciában négy éves kortól változtathatnak nemet a gyerekek, szülői beleegyezés nélkül". A hír később más magyar hírportálokon is megjelent, így például a Mandíneren vagy a bennfentes.net-en. A cikkek egy külföldi forrást, jelölnek meg, a Daily Mail-t, amely viszont a Telegraph cikkére hivatkozik. Később több további külföldi portál is hozta a hírt, például Newsweek vagy a The Times. Közös jellemzője a cikkeknek, hogy valamennyien a skót kormány oktatási minisztériuma által az iskoláknak kiadott 70 oldalas irányelvre hivatkozik, de egyik sem hoz linket az adott dokumentumra.
Szerencsére a Google a barátunk, a publikáció természetesen nyilvánosan elérhető. Ebből természetesen egész más derül ki, mint amit az említett kattintásvadász cikkek sugallanak. Már az előszó leszögezi:
"Bár az iránymutatás elsődleges célja, hogy segítse az iskolákat a transznemű tanulók támogatásában, az iránymutatás elismeri a magánélet és a biztonságos terek biztosításának különös fontosságát a lányok és fiúk számára az iskolában. Ez egy olyan kritikus téma, amelyet az útmutató elismer és foglalkozik vele."
A szülők szerepéről így ír: "A szülők és a gondviselők fontos szerepet játszanak a fiatalok életében és minden döntéshozatali folyamatban, különösen az általános iskolai környezetben tanulók esetében. Amennyiben lehetséges, mérlegelje a legjobb megközelítést a fiatal bevonására a döntéshozatalba."
Az életkorról pedig egyenesen ezt mondja: "Elismerve valamennyi szülő és gondviselő jogait, ajánlott, hogy a 16 év alatti fiatalokért szülői felelősséget viselő valamennyi személy beleegyezését be kell szerezni. Hasznos lenne, ha a szülőket a lehető legkorábban bevonnák ebbe a megbeszélésbe."
A szülők szerepéről egy infografika is található az iránymutatásban:
Katt a nagyobb képért
Ebben tanulmányokra és felmérésekre alapozva hasonlítja össze a transzgender fiatalok életminőségét szülői támogatással vagy anélkül:
Az élettel való megelégedettség 72%/32%
Nagyon jó vagy kiváló mentális állapot 70%/15%
Depresszió 23%/75%
Önbecsülés 64%/13%
Lakhatási problémák 0%/55% (valószínűleg a szülők által elutasított transznemű fiatalok elhagyják az otthonukat)
Öngyilkossági kísérlet 4%/57%
A tanár felelőssége, hogy "ajánlja fel, hogy találkozót szervez a szülőkkel vagy gondviselőkkel; ezt a találkozót megelőzően egyeztesse a fiatallal, és közösen állapodjanak meg a megbeszélés során megosztandó legfontosabb információkról és arról, hogy ki osztja meg azokat."
Szemben a magyar kormány állításával a nemi identitás "szexuális propagandával" nem befolyásolható, mert sokkal mélyebben gyökeredzik, valószínűleg már születéskor meghatározott. A transznemű fiatalok általában arról panaszkodnak, hogy kiskoruk óta azt érzik, tévedésből vannak abba a testbe bezárva, amelyikben élni kénytelenek. Rettenetes lehet, de szerencsére csak a populáció nagyon kis százalékát érinti, ezért nem is teljesen világos, mi ez a nagy felhajtás körülötte. Mintaértékűnek látom, hogy a skótok ilyen felelősségteljesen állnak hozzá ehhez a kérdéshez.
Most valószínűleg olyan világ jön, amikor a Halál Velencében csak lefóliázva, iskolák és templomok bejáratától több mint 200 méterre lesz árusítható. A hétvégén megnéztük családilag Dzsungeltúra című filmet. 12-es karikával ment, ahogy az ilyen kalandfilm szokott. Amikor kiderült, hogy az egyik szereplő meleg, kuncogás futott végig a nézőtéren. Mindenki arra gondolt, hogyan állítják majd szőnyeg szélére azokat, akik a film besorolását végezték, a forgalmazó meg már most tépheti a haját, ha 18-asba átsorolják, és ugrott a nézettség és vele a bevétel.
Sajnos az otthonszülés ma már csak kevesek hóbortja, az emberek városi vagy megyei kórházakban, szülőotthonokban születnek többnyire, ezért ma már nem kerülnek a születési anyakönyvi kivonatokba olyan veretes helységnevek, mint Érmindszent, Nagyszalonta vagy Kiskőrös. Valószínűleg Nyírábrány is ritkán kerül születési helyként az anyakönyvekbe, ahol édesapám pont ma 100 éve meglátta a napvilágot.
Apám 18 éves kora körül (vasúti diákigazolványból származó fénykép)
Most, hogy édesanyám halála után folyik a régi lakás kiürítése, döbbenünk rá nővéremmel, hogy paraszti származású édesapám milyen fantasztikus igyekezettel gyűjtötte maga köré a kultúrát. Igen, a fényes szelek nemzedékének az volt a törekvése, hogy tudásban-műveltségben felérjenek arra a szintre, amely korábban csak az arisztokrácia és a nagypolgárság kiváltsága volt.
Ha vettek egy pillantás a baloldali fényképre, nemcsak az eltökélt tekintetet láthatjátok, hanem az eltérő színű szemeket. Ez csak kevés embernek adatik meg, különleges emberek bélyege. Apám 3000 kötetes könyvtárában nemcsak a hazai és külföldi klasszikus és kortárs irodalom volt megtalálható, de művészettörténeti, építészeti, népművészeti, történelmi, társadalomtudományi könyvek is.
Általában 8-10 havi és hetilap járt nekünk: művészeti, irodalmi, műemlékvédelmi folyóiratok, természettudományi, társadalomtudományi és közéleti hetilapok, idegen nyelvű (francia és német) újságok.
Igyekezett a gyermekei látókörét is szélesíteni, nővéremmel gyerekkorunkban mi már éppúgy tisztában voltunk a legfontosabb építészeti és művészeti stílusokkal, mint Magyarország tájegységeivel és legnagyobb városaival. Fontos volt, hogy zenét is tanuljunk, bár ebben azért nagy szerepe volt édesanyám zeneszeretetének. Viszonylag nagy komolyzenei hanglemezgyűjteményünk is volt.
Furcsa életpálya volt az övé, mert általában az első generációs értelmiségiek főleg a reál tudományokat sajátították el, mérnökök, orvosok váltak belőlük. A fényes szelek nemzedéke azonban egyszerre akarta átugrani a társadalmi szakadékot, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy apám nagy humán műveltségre tett szert, de én is meg nővérem is a mérnöki pályánál kötöttünk ki.
A fényes szelek nemzedékének - és talán Magyarországnak is - a legnagyobb tragédiája az volt, hogy akik "holnapra meg akarták forgatni a világot", nem tudással és műveltséggel, hanem osztályöntudatból származó dölyffel és hatalomvággyal ragadták magukhoz a hatalmat. Az egykori népi kollégisták megmaradtak naiv álmodozóknak, akárcsak apám.
Gyakran gondolok arra, hogy ehhez vagy ahhoz vajon mit szólna, ha még élne? Bár megérte öt unokája és két dédunokája megszületését, de gondolom, hogy szívesen követné sorsukat, sikereiket, a család gyarapodását. Talán szelíden terelgetné is őket. Hétvégén összejön a család egy kis megemlékezésre a balkányi temetőben, és utána egy kis beszélgetésre.
Posztom végére még beteszek két rajzot és egy reliefet, amelyek fiatal korában ábrázolják.
PS: 2021. augusztus 15. Megvolt a családi összejövetel, 12-en (két gyermeke, veje, menye, három unokája, az egyik unoka házastársa és négy dédunokája) gyűltünk össze a balkányi sírnál, majd a nagykállói Óbester étteremben, ahol 20 éve a 80 születésnapját ünnepeltük.
Athén, Párizs, London, Los Angeles után Tokió is olyan város lett, mely többedszerre rendezhetett nyári olimpiai játékokat. De amikor ezelőtt hét évvel elnyerték a rendezést jogát, senki sem gondolta, hogy egy világjárvány miatt egy évvel el kell halasztani a rendezvényt, de még így is nézők nélkül kell lebonyolítani a versenyeket.
Az 1964-es tokiói olimpiáról már határozott emlékeim vannak. 8 éves voltam, az osztályban sokan követték az eseményeket és számolták a magyar érmeket. Televíziónk még nem volt, egy-két közvetítést rádión hallgattunk (a Telstar és további távközlési műholdak már fenn keringtek), így Szepesi legendás közvetítését a vízilabdacsapat olimpiai győzelméről (Lőj, Dömötör!). Valahogy akkor fedeztük fel Magyarországon újra Japánt, sok Japánhoz kapcsolódó dalt játszott a rádió, például Kyu Sakamoto Sukiyaki-dalát:
Persze nekünk be kellett érnünk Toldy Mária magyar nyelvű előadásával. Volt még egy magyar dal, de azt sehogyan sem találom a neten: "Tokió, messzi-messzi kelet, Tokió, sláger lett a neved, Tokió, ó, Tokió, Tokió, ó Tokió. A gyöngyhalászok és a kis tokiói gésa még álmaimban jönnek felém...".
Ehhez képest a mostani tokiói olimpia valahogy kívül esett a látókörömön. Élő közvetítést csak néhányat hallottam-láttam. Mivel a Kossuth rádióra ébredünk, pont élőben hallhattam Kopasz Bálint és Varga Ádám futamát a kajak-kenu király-kategóriájában (férfi kajak 1000 m), láttam Csipes Tamara ezüstöt érő futamát, a női vízilabda bronzmeccs utolsó negyedét, és a teljes férfi vízilabda bronzmeccset.
Szilágyi Áron hatalmas győzelme ugyanúgy nyaralásunk közben, az orfűi strandon heverve ért minket, mint kilenc éve a londoni olimpián szerzett aranya, amikor is épp a négyéves Petrával építettünk homokvárat. És ha már Szilágyi Áronnál tartunk: három egymást követő olimpián szerzett egyéni aranyával sporttörténelmet írt, mert ez kardvívásban még soha senkinek nem sikerült. Másik triplázónk a kajakos Kozák Danuta szintén még Londonban szerezte első aranyát, és Tokióban - bár nagyon aggódtunk, hogy nem sikerül neki a bravúr, mert az új-zélandi Lisa Carrington, az új kajakkirálynő keresztül húzza a számításait - de végül a kajak négyes az aranyig repítette Danutát. Ezzel az első női olimpikonunk, aki hat arannyal dicsekedhet: kettőt Londonban, hármat Rióban, egyet pedig Tokióban szerzett. Ráadásul a női kajak négyes is három egymást követő olimpián állhatott a dobogó legfelső fokára.
Tokióban 9 sportágban szereztünk 20 érmet, szemben Rióval, ahol "csak" 15-öt 5 sportágban. A két arany-triplázónkon kívül volt egy arany-duplázónk is Csipes Tamara személyében, aki öt éve is meg idén is tagja volt az aranyos kajaknégyesnek, akárcsak Kozák Danuta. De többen voltak, akiknek ezen az olimpián jött össze a két érem: Milák Kristófnak (200m pillangó arany és 100m pillangó ezüst), Csipes Tamarának (kajak négyes 500m arany és kajak egyes 500m ezüst), Kozák Danutának és Bodonyi Dórának (kajak négyes 500m arany és kajak kettes 500m bronz) és Szilágyi Áronnak (kard egyéni arany és csapat bronz).
Volt egy érmes testvérpárunk is: a Lőrincz fivérek kötöttfogású birkózásban szereztek egy aranyat és egy ezüstöt.
Öröm volt nézni, hogy nemcsak szomorú ezüstérmeseink voltak. Milák talán jobban örült a pillangó 100m-en elért ezüstjének, mint a 200m-en elért aranyának (utóbbinál a világcsúcs elmaradása miatt volt szomorú, mémek is születtek arról, milyen fa arccal vette tudomásul győzelmét). Varga Ádám is boldog volt, hogy a kajak király számában Kopasz Bálint mögött állhatott fel a dobogó második fokára. Férfi kajakban az egyéni 1000m olyan, mint atlétikában a 100m-es síkfutás (amelyben hosszú évek után európai bajnokot hirdettek, az olasz Lamont Marcell Jacobs személyében), vagy úszásban a 100m-es gyors. De Berecz Zsombor vitorlás-ezüstje is sporttörténelem: ebben a sportágban az első olimpiai ezüstünk (bronzot már szereztünk a Detre fivérek révén a moszkvai olimpián 1980-ban repülő hollandiban). Rasovszky Kristóf sem tűnt szomorúnak a 10 000m-es nyíltvízi úszás második helye miatt (ő inkább 5000m-es, de az nem olimpiai táv), ahogyan Csipes is örült, hogy egyéni ezüstöt is elérhetett a nagy rivális, Kozák Danuta előtt (Carrington megverésére nem volt esélye).
Ejtsünk szót a legendákról: Cseh Lászlóról, Mohamed Aidáról és Hosszú Katinkáról. Cseh, akárcsak Hargitai András vagy Gyarmati Andrea, sohasem nyert olimpiai aranyat, mégis a sportág nagy legendája. Mohamed Aida 45 évesen hetedik olimpiáján vett részt. Tartalékként mindössze egy asszót vívott, de én még jól emlékszem 2008-ra, amikor az USA elleni csapatmérkőzésen egy asszóban 12 találatnyi hátrányt sikerült behoznia. Ugyanúgy méltatlan támadások érték, mint a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinkát, aki Tokióban nem állhatott dobogóra. A szememben nagy bajnokok mind a hárman.
Korábban úgy tudtam, hogy azért a maraton futás az olimpiák utolsó száma, mert a futók az olimpiai stadionba befutva a záróünnepség kezdetén érnek be a célba, és a záróünnepélyen kapják meg az érmeket. Ezzel szemben csalódás volt, hogy a tokiói maraton befutója valahol az út közepén volt. Remélem a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokságon az új stadionban lesz a maraton befutója, és megvalósul az általam már öt éve megjósolt "felcsútfutás" a felcsúti stadiontól a Kvassay-zsilipig.
75 éves a forint. Az újkori magyar fizetőeszközök közül a legkitartóbb. Valószínűleg mindenkinek megvan a maga forinttörténete.
Amikor 2002-ben felvettük a lakáshitelünket, szinte biztos voltam abban, hogy mire lejár a 15 éves futamidő, már Euró lesz Magyarországon, ezért rá is kérdeztem a banknál, hogyha közben pénzváltás történik, akkor mi lesz. A Fidesz 8 éven keresztül folyamatosan támadta a hatalmon lévő szocialista-szabaddemokrata kormányt, hogy miért totojáznak annyit az euró-övezethez való csatlakozással. Nem hittem volna, hogy fizetőeszközünk megéri a 75 évet.
A forint nagyon régi hagyomány, hiszen Károly Róbert királyunk veretett először a firenzei aranypénz mintájára florentinust, amiből a "forint" név származik. Amikor a hollandok is áttértek az euróra 2002-ben, megszűnt a holland forint, a gulden (a guldennel egyenértékű ezüst érmét nevezték a hollandok florinnak), így Európában már csak mi fizetünk ilyen nevű pénzzel.
A forint bevezetését egy világméretekben is egyedülálló hiperinfláció előzte meg: 15 óránként feleződött a pengő fiztőértéke. Ezt a világrekordot végül Zimbabwe-nek sikerült megdöntenie 2007-ben. Tabi László a Jelentés a zsír áráról című karcolatában örökítette meg ezt az időszakot. Ha "zsír" szó helyébe "építési faanyag"-ot írtok, pontosan megfelel a mai magyar állapotoknak.
Ehhez képest a forint annyira stabilnak bizonyult, hogy 75 év alatt nem került sor a denominációjára, vagyis az értékjelző végén lévő nullák levágására. Pedig ezen az összes környező ország pénzneme átesett: a rubel, a lej, a zlotyi, a cseh korona. Több olyan országban is jártam, ahol nemrég került sor a korrekcióra, pl. '90-ben Izraelben vagy 2007-ben Romániában, és zavaró volt, hogy sok bennszülött még a régi pénzben számolt. Persze a forint is jelentős értékvesztésen esett át, a lenti grafikon mutatja az infláció alakulását (sajnos csak 2015-ig):
Ha az egyes éveknél szereplő számokat elosztjátok 100-zal, hozzáadtok 1-et, majd ezeket összeszorozzátok, megkapjátok, hányad részét érte a forint 2015-ben a '46-os forintnak. Jól látható, hogy három jelentős inflációs időszak volt: '52-ben központi állami árkorrekció volt, a rendszerváltáskor '90-ben az árakat a piaci értékükhöz igazították, illetve a '90-es évek közepén a Bokros-csomag részeként bevezették a csúszó leértékelést.
Csak adalékul: gyerekkoromban 35 fillér volt egy gyerekjegy a villamoson. A forint váltópénzét 1999-ben szüntették meg, így a forintnak jelenleg nincs váltópénze, hasonlóan a régi olasz lírához. A megtakarításaink szintén a '90-es évek elején érték el az egymillió forintot, de azt hamar elköltöttük, mert 1992-ben vettünk egy Fiat Tipo-t 850 000 forintért.
Még egy adalék a forint állandóságára: amíg volt papír 100-as, addig teljesen egyforma volt, csak a címer változott rajta: a '45 utáni Kossuth-címert felváltotta a Rákosi-címer, majd a Kádár-címer, végül rendszerváltozás után a mai koronás címer.
Amikor végül a 100-as bankjegy helyett 1996-ban bevezették a ma is használt bicolor 100-as érmét, a népnyelv az akkori miniszterelnökhöz, Horn Gyulához hasonlította: kicsi, kétszínű és szart sem ér.
Sajnos a fillérrel együtt eltűnt az egyforintos, amiért még gyerekkoromban felnőtt villamosjegyet vagy egy gombóc fagylaltot lehetett kapni, de eltűnt a kétforintos, a legendás "bélás", amiért viszont telefonálni lehetett (a korábbi tantusz még csak 60 fillér volt). Az 1978-ban elnyert Népköztársaság Ösztöndíjam havi 1000 Ft volt, egy évvel később tanulmányi szerződés fejében havi 2900 Ft-ot kaptam első munkahelyemtől, a VEIKI-től. Gyerekkoromban anyám még egy tízessel küldött le vásárolni, de még a '80-as évek elején is kijött egy tízesből a minivajból, kifliből és zacskós kakaóból álló reggelim.
Szeretjük a forintban a hagyománykövetését is. Például azt tudtátok-e, hogy száz évre visszamenően az 50-es vagy 500-as bankókról Rákóczi Ferenc néz le ránk?
Posztom végén álljon itt a legendás P. Mobil Kétforintos Dal című száma:
