Angyali

Van egy sziget a Kis-Dunában, Ráckeve és Kiskunlacháza között, Angyali-sziget a neve. Kb. 3 km hosszú és pár száz méter széles. A '60-as, '70-es években felparcellázták a szigetet a Csepeli Autógyár dolgozóinak, kis horgásztelkeket alakítottak ki a szigeten. A szigeten nem volt áram, vezetékes víz, de ez még csak növelte a romantikát. Apósomék is vásároltak itt egy telket, majd pár évvel később megvették a mellette levőt is. Amikor Katit megismertem, még nomád állapotok uralkodtak a szigeten, de vidám és összetartó szomszédság vette apósomék telkét körül.
Most, hogy idén is egy hetet Angyalin töltöttünk, rám tört az Angyali-nosztalgia, előszedtem néhány régi fényképet (persze csak digitálisakat, szkennelgetni már nincs türelmem).

Összegyűlt a család a szigeten 2003-ban

Unokatestvérek a szigeten 2004-ben

Komfortosság:
A szigetet csak csónakkal vagy komppal lehet megközelíteni. Vizet kútból lehet szivattyúzni, de ez ivásra, főzésre nem alkalmas. 1995 óta van a szigeten elektromosság, azóta van a házban villanyvilágítás, elektromos szivattyú. Főzni villannyal vagy palackos gázzal lehet. Tavaly EU-s pénzből elkezdték a szigeten kiépíteni a csatornahálózatot, és már szedik a pénzt a vízvezeték-hálózatra is.

Petra és Orsi már 2004-ben is jól érezték magukat Angyalin

Gyerekeim 2006-ban

Társaság:
A szigeten nagy társasági élet volt, a szomszédok átjártak egymáshoz. Déli szomszédunk, Illyés Sanyi bácsi rendszeresen áthívott minket kávézni, nagy névnapi és születésnapi bulik is voltak. Ahogyan az ős szigetiek kiöregedtek, felbomlott a társaság, a szomszédok sűrűn váltogatják egymást és csak nagyon ritkán látjuk őket.

Petra a stégen 2007-ben

Lagúna a Vesszős-sziget és Angyali-sziget között

Ellátás:
Hozzászoktunk, hogy csónakkal járunk bevásárolni. A lacházi oldalon szemben volt egy közértes, a Béla. A közért még ma is üzemel, sőt, vasárnaponként is nyitva van, de a forgalma egyre csökken. A 2000-es évek után Kiskunlacházán nyílt TESCO és SPAR, de Ráckevén van Lidl is. Viszont szerdánként és szombatonként muszáj elmenni a ráckevei vásárba, mely a Duna-parti korzón van, és zöldségen, gyümölcsön és egyéb élelmiszereken kívül ruhákat, műszaki cikkeket, használt holmit is lehet itt kapni. Lányainknak hagyományosan mindig a kevei vásárban vettük meg első iskolatáskáikat.
 

2008-ban a gyereksereg

 

2008 hideg őszén

A strand:
Telkünkkel pont szemben van a lacházi szabadstrand. Itt valaha nagy élet volt, bójákkal kijelölt fürdőterület, vízibicikli-kölcsönző, büfék, játszótér. 2006-ban kiírták, hogy fürödni tilos, és minden bezárt. 2006-ban aztán ezt a tiltást feloldották, a tábla szerint mindenki saját felelősségére fürödhet. A strandon jelenleg működik egy vízi csúszda és egy büfé, táborozó hely is van vízitúrázóknak. Most is jókat fürödtünk a Dunában, de a játszóteret már régen felverte a gaz.

Napfelkelte 2009 tavaszán

Szivárvány a Duna fölött 2010-ben

Szórakozás:
Volt a strand mellett egy étterem, a Halászkert. Itt szombatonként élő zene szólt éjfélig. Pár éve az élő zene szűnt meg, idénre pedig már a Halászkert is bezárt, pedig tavaly még többször ebédeltünk itt. 20 évvel ezelőtt még volt Ráckevén egy autósmozi, az volt ám a romantikus, éjszaka sötétben visszaevezni a szigetre. Most az egykori autósmozi helyén egy új strandfürdő üzemel, párszor voltunk benne.

2012 telén

 

Csónakázunk a lagúnában 2012-ben

Növényvilág:
20 év alatt a növényvilág jelentős változáson ment keresztül. A parti sávban lévő gyékény (vagy buzogánysás) gyorsan benő mindent, ha nem irtják. Azelőtt a stég környéke augusztusra mindig elhínárosodott, ma már inkább vízitök, sulyom és békatutaj terjed el. Sajnos a parti fűz is úgy besűrűsödött, hogy a teraszunkról már nem lehet átlátni a túlpartra.

Tavasztündérek 2013-ban

Ez már 2014!

Állatvilág:
A növényvilággal együtt az állatvilág is változik. Korábban nagyon sok szárcsacsalád lakott a nádasokban, idén már egyet sem láttunk. Több a vadkacsa, a vöcskök száma nem változott, viszont túl sok a hattyú, amely egy elég agresszív madár, kiszorít más vízimadarat. Korábban láttunk mocsári teknőst is, viszont pár hete egy nagy ékszerteknős cammogott be a kertünkbe. Az ékszerteknős a hattyúhoz hasonlóan invazív faj, kiszorítja életteréről az őshonos mocsári teknőst.

2014 ködös őszén

A kertek:
20 évvel ezelőtt egy csoda volt végigsétálni a szigeten: szépen gondozott kerteket lehetett látni mindenütt. Északi szomszédunk öntöző rendszert telepített, hetente kétszer vágta a pázsitot. Ma a pázsit helyét felveri a gyom, évente egyszer jön valaki lekaszálni. A telkek kétharmada elhagyatott, gyomos. Valaha Zámbó Jimmy-nek is a szigeten volt telke, ott is nagy bulik voltak nyaranta.

Alkonyatban a vízen 2015-ben

Nyaralások:
Anyósomék nyaranta több hónapra kiköltöztek a szigetre. Mi egy-két hétre csatlakoztunk hozzájuk. Apósom halála óta anyósom csak egyszer-kétszer aludt kint velünk. 1996-ban, míg sógornőmék az atlantai olimpián voltak (nézőként), az ő gyerekeiket is mi nyaraltattuk a szigeten, de ezt követte jópár közös unokatesós nyaralás, az utolsó talán 2008-ban. Idén újra elmentünk a Szelidi-tóhoz, melynek vize lágy és simogatóan selymes, 15 éve, szintén egy szigeti nyaralás alkalmával jöttünk el ide. A tó változatlan, és megvan még a kukoricaárus bácsi is, aki fennhangon kiabálva kínálja a főtt kukoricát: Itt a finom csemege!
Családi összejövetelek:
A nyaralásokon kívül a szigeten szoktuk megünnepelni sógorom és kisebbik unokahúgom születésnapját is (általában összevontan). Idén sajnos ez elmaradt. Utoljára tavaly volt két nagy vendégeskedés is Angyalin, egyszer Orsi barátjának családja volt kint, egyszer pedig a tágabb Vágó család, vagyis a kék Vágók és a barna Vágók egyszerre.