Magyarok sikerei a héten

Múlt hétfőn jött a hír, hogy az egyik legrangosabb nemzetközi irodalmi díjat, a Man Bokker-díjat idén Krasznahorkai László nyerte el. A laudációban Az ellenállás melankóliája című könyvét emelték ki. Egyetlen sort sem olvastam még Krasznahorkaitól, de Az ellenállás melankóliáját megidéztem egy három évvel ezelőtti posztomban, amikor Góliátról, a preparált bálnáról és a hozzá fűződő saját emlékeimről írtam. Tarr Béla ezt az irodalmi alapot használta fel Werckmeister harmóniák című filmjének forgatókönyvéhez. Kevés olyan író-rendező egymásra találás van, mint Krasznahorkai és Tarr kapcsolata. A hétórás Sátántangó szintén Krasznahorkai regénye alapján készült, talán ez volt az író első igazán jelentős alkotása. A filmet a világ száz legjelentősebb filmje között jegyzik. Erről is írtam már egy posztot, megemlítve, milyen jól illett Ráday Mihály hangja Krasznahorkai súlyos mondataihoz.
Azt tervezem, hogy elkérem Boritól Bobot, az e-köny-olvasóját, mely wifi-n keresztül on-line tartalmak olvasására is alkalmas. Krasznahorkai összes műve olvasható ugyanis on-line a Digitális Irodalmi Akadémián.
A magyar torpedólányt, Hosszú Katinkát doppingolással vádolta meg az amerikai Swimming World magazin. A Magyar Úszószövetség elnöke hevesen tiltakozott, pedig lehet, hogy csak ennyit kellett volna mondania: Doppingolt? Lehet. Kapjátok el.
Mindenesetre Katinka csattanós választ adott a vádakra: öt aranyérmet szerzett a héten egy nemzetközi versenyen Nacyban, közben több országos csúcsot is megdöntött, 200 háton pedig megközelítette Egerszegi álomidejét, mellyel 17 éven keresztül tartotta a világcsúcsot. Remélem kitart a magyar úszólány lendülete Rióig, a 2016-os olimpiáig.
Ismét egy magyar együttes aratott nagy sikert egy brit tehetségkutató műsorban, a Got Talentben, a Fricska. Két éve a magyar Attraction nevű árnyjáték-csoport nyerte meg a rangos versenyt. Az idei verseny még nem ért véget, de a háromtagú néptánccsoportot nagy esélyesnek tartják. A Fricska külön fricskája a hazai bevándorlásügyet szélsőségesen értelmezőknek, akik szerint Magyarország sohasem volt multikulturális ország, hogy a csoport egyik táncosa az egyiptomi származású Moussa Ahmed megdöntötte a sztep-világcsúcsot másodpercenkénti 41 (!) lépéssel, korábban az ír szteptáncos Michael Flatley "csak" 35-öt tudott (magam is megcsodáltam a Puskás Stadionban), a későbbi világcsúcstartó James Devine pedig 38-at. Hajrá Fricska!
31 év után újra van magyar fődíjas film Cannes-ban! Nemes Jeles László Saul fia című filmje négy díjat is nyert a legrangosabb európai filmfesztiválon: elnyerte a zsűri nagydíját, a nemzetközi filmkritikusok díját, a hangmérnöki munkáért a technikai díjat valamint Francois Chalais-díjat, amely a nemzetközi újságírók díja. Ahogy a kommenteket olvastam a híradások alatt, sokan húzták az orrukat, hogy már megint egy holokausztfilm nyert. Ráadásul a legjelentősebb irodalmi díjat, a Nobel-díjat is holokauszt-témájú regénnyel nyerte Kertész Imre2002-ben, akkor is sokan fanyalogtak.
Ezzel kapcsolatban a film főszereplője, Röhrig Géza nagyon bölcsen nyilatkozott: az utolsó holokauszt-túlélő halála után a történelem beveszi a kirakatból a holokausztot, és oda kerül a waterlooi csata és a mohácsi vész mellé. A 24. órában vagyunk. Több, még élő holokauszt-túlélőt van szerencsém ismerni, és csak annyit mondhatok, hogy életük legmeghatározóbb eseményének tartják a vészkorszakot, van, aki fél óra beszélgetés után valahogy mindig a koncentrációs táborbeli élményeiről kezd beszélni. Minden esetre kíváncsian várom a filmet, és ha megnéztem, majd posztolok is róla.
Az utolsó két évben hozzászoktunk, hogy mindig jól szereplünk az Eurovíziós Dalfesztiválon. Hát idén "csak" 20. lettünk, ami persze még mindig a mezőny első fele, hiszen 2015-ben 40 ország indult a fesztiválon. Boggie (Csemer Boglárka) mellett van egy másik Bogi is, Dallos-Nyers Boglárka, előbbit "Parfűm"-ös Boggie-nak, utóbbit "We all.."-os Boginak hívjuk. Bogi ugyanis tavaly a We all kezdetű számával csaknem kijutott a dalfesztiválra, míg Boggie a Parfűm című számával lett nagyon népszerű különösen Franciaországban, és idén a Wars for Nothing című dalával megnyerte a hazai válogatót.
Mindkét Boglárka a saját útját járja, saját számokat énekel. A mostani eurovíziós dalunk méltó volt a dalfesztiválhoz, mert egy szál gitárkísérettel és egy négy fős vokállal énekelt Boggie, de az előadásmód sokkal visszafogottabb volt, mint a dalfesztiválon uralkodó trend.
Hét kiemelt országnak nem kellett selejtezőn részt vennie: a házigazda osztrákoknak, a vendégként meghívott ausztráloknak, valamint az "öt nagy" országnak, Olaszországnak, Németországnak, az Egyesült Királyságnak, Franciaországnak és Spanyolországnak. Nos, a hét országból öt mögöttünk végzett a 27-es döntőben, a rendező Ausztria és Németország még pontot sem kapott. Ez a tendencia évek óta így van, Bori szerint nagy hátrányuk, hogy nem kell selejtezőt vívniuk, így a közönségnek nincs módja megismerni a dalokat. Érdekes módon mi végül a belga dalra szavaztunk, kiderült, hogy a magyar szavazók ezt a dalt tették az első helyre. Belgium végül a 4. helyen végzett, a győztes egy nagyon kedves svéd dal volt. A svédek drámai csatában nyertek az oroszok előtt, akik féltávnál még vezettek a pontversenyben.
Jó volt ezen a héten európainak lenni. Be is szúrom ide Bródy János új számát: Magyarok közt európai:

Állatkerti séta 2.

Csak azt ne higgyétek, hogy olyan provinciálisak vagyunk, hogy csak a budapesti állatkertet szeretjük. Tetszett nekünk még a veszprémi állatkert, amelyben 2010. nyarán, alsóörsi nyaralásunk alkalmával jártunk, valamint a nyíregyházi, amelyben viszont 2011-ben, az őszi szünetben. Mindkettőre jellemző, hogy szépen fejlődnek és mindkettőnek van specialitása is.

Orsi az egyik aranymakival 2010-ben Veszprémben

A veszprémi állatkert lakója volt egykoron Böbe, a festő csimpánz. Böbe és a híres csimpánzkutató, Jane Godall hagyományait máig ápolja az állatkert, van egy Böbe majom tanodája oktatótermük, és a Kelet-Európában egyedülálló Csimpánzvilág.

Kati a nyíregyházi fehér tigrissel 2011-ben

A nyíregyházi állatkert legnagyobb attrakciója az Ócenárium, Zöld piramis és Esőerdőház.
Már nem emlékszem pontosan, hogy a pécsi állatkertben 1978-ban, tankörtársaimmal, vagy 1997-ben, orfűi nyaralásunk alkalmával jártunk (Kati nem emlékszik rá). A Mecsek oldalában fekvő állatkert akkor nagyon lepusztult benyomást keltett, jelenleg átépítés, bővítés alatt áll. A pécsi állatkertnek nagy farkasgyűjteménye volt, 1995-ben egy közülük kiszabadult és a parkerdőben széttépett egy unokájával sétáltató nagymamát (ez nem vicc)!
Természetesen kisebb vadasparkokban másfelé is jártunk az országban.
Ami a külföldi állatkerteket illeti, nem sokban jártam, de azért voltam néhányban. Arra nem emlékszem pontosan, hogy 1969-es berlini nyaralásom alkalmával a vendéglátók elvittek-e a berlini állatkertbe. Viszont 1977-ben Moszkvában egészen bizonyosan voltunk állatkertben, de nem volt benne semmi különös, talán csak a sokféle pingvin volt érdekes. 1990-ben, izraeli nászutunk alkalmával jártunk egy ottani szafari-parkban, először voltam olyan állatkertben, ahol a szavannai állatok szabadon vannak egy nagy elkerített területen.
Szafari-parkban voltunk a Garda-tónál is 2005 nyarán.

Oroszlánok a Garda-tónál 2005-ben

A 2006-os őszi szünetet Graz és környékének felfedezésével töltöttük, ekkor jártunk a Herberstein-i kastélyban és a kastélyparkban lévő magánállatkertben. Az állatkert büszkeségei a gepárdok, akik vadászást imitálva szerzik meg táplálékukat: a húst egy síliftből átalakított kötélpályára erősítve egy körpályán húzzák körbe, a gepárdoknak kell az élelmet a kötélpályáról "levadászniuk".

Büszke gepárd a Herberstein-i állatkertben 2006-ban.

Amikor hazatértünk a nevelőszülői értekezletről a budapesti állatkertből, egy éppen 20 éves számítógépes játékot vettünk elő, a Putt-Putt megmenti az állatkertet címűt. Putt-Putt egy lila kis autó, mellyel több játékot is készített a Humongous Entertainment abban az időben, egy részük még DOS-os volt: Putt-Putt a parádén, Putt-Putt a Holdon, Putt-Putt időutazása, Putt-Putt az autóversenyen. Mindegyikkel játszottak a gyerekeim annak idején, most nosztalgiából elővettük az állatkerteset, amelyben elveszett kölyökállatokat kell megkeresni és kiszabadítani.
Legnagyobb meglepetésemre a  Putt-Putt megmenti az állatkertet játékot megtaláltam a Google Play-ben, ma is letölthető tabletre vagy okostelefonra. Lám, a jó dolgok megmaradnak.

Screenshot a Putt-Putt megmenti az állatkertet játékból

Állatkerti séta

Petra a születésnapjára Kati unokatestvérétől egy állatkerti állat örökbefogadását kapta, nevelőszülője lett egy jávai langurnak, Lime-nak. Azért esett a választása erre a kedves majomra, mert majdnem pont akkor van a születésnapja, mint Petrának, három nappal korábban.
Az állatkert most vasárnap "szülői értekezletet" szervezett a nevelőszülőknek. Erre a rendezvényre Petra ingyen mehetett, a kísérőknek persze pénzbe került, mentünk mi is Katival, meg Bori a barátjával, Bálinttal.
Érdemes 2-3 évente kilátogatni az állatkertbe, mindig van valami változás. Most persze a két új koala a nagy szenzáció, de két fán csüngő szürke szőrcsomón kívül egyebet nemigen látni belőlük.
Az első programpont szervezett vezetés volt, vagy 20 szakvezetés közül lehetett választani, mi a wombatok megtekintését választottuk. Pár éve érkezett az állatkertbe egy wombatpár, Wally és Molly. Ezek a lusta, föld alatt élő erszényes állatok Ausztráliában őshonosak. Éjszakai állatok lévén a látogató a sejtelmes vörös fényben csak két szorosan összebújva alvó szőrcsomót láthatott. Romantikus pillanatainkban szoktuk is egymást Katival Wally-nak és Molly-nak szólítani. Azóta már születtek kis wombatok is, a legkisebb jövevény - akinek még nincs hivatalos neve, de a gondozók Violának hívják - pár hónapja bújt elő anyukája erszényéből.
A gondozó gyengéden felébresztette a szundikáló wombatcsaládot, de a cukiságmérő akkor kezdett igazán füstölni a túlterheléstől, amikor kézbe vette a kis Violát.

Wombatkölyök a gondozó karjában

Második programpontként került sor a nevelt állatok meglátogatására. A jávai langurok nyolcan-tízen vannak, Petra nevelt gyermekének már két kölyke is született. A langurok vagy szürkék vagy vörösek, és véletlenszerűen alakul ki a színűk, vagyis szürke langurpárnak is lehet vörös leszármazottja és fordítva.

Jávai langurok, balra Lime, Petra nevelt gyereke

A langurok nagy családban élnek, napjuk játékkal fecsegéssel, veszekedéssel, egymás kurkászásával telik, teljesen olyanok, mint mi, emberek. Jobban járt Petra, mintha valami unalmas koalát kapott volna.

Délután még bejártuk a kertet, megnéztük az újdonságokat. Sejteni lehetett, hogy most minden a koalákról szól, koala-jelmezes emberek sétáltak föl-alá, koala-szobrok mindenfelé. Azt hiszem, a Fővárosi Állatkert töretlenül halad egy fejlődési pályán, érdemes ide rendszeresen eljönni, ki-ki az unokájával, gyermekével vagy a párjával. Egy kis versike is eszembe jutott Devecseri Gábor Állatkerti útmutató című verse stílusában:

Nem mindig ily komor ám
Ez a karcsú kormorán:
Lehet vasárnap vagy szombat,
Felvidítja őt a wombat.

A további kedvcsináláshoz beszúrok ide egy régi slágert, ne ijedjetek meg, nem az Apu hod med be.. kezdetű Bilicsi Tivadar-dalt, hanem egy másikat.

Az élet mint olyan

Ünnepi előadást láttunk tegnap a Vígszínház házi színpadán, Hanoch Levin, egy izraeli szerző Az élet mint olyan című darabját tekintettük meg. A házi színpad mindössze 200 nézőt jelent, az ünnepi alkalom pedig a 150. előadás volt, melyre meghívták a darab izraeli rendezőjét, Ilan Eldad-ot valamint a magyar szöveg szerzőjét, Parti Nagy Lajost.

Az előadás végén a közreműködők (Forrás: Vígszínház)

Az angol szöveg alapján Orbán Eszter készített magyar fordítást, ez alapján írta meg a magyar szöveget Parti. A bemutató 2006-ban volt, a kilenc év alatt mindössze egy stadionnyi ember láthatta ezt a két és fél személyes színdarabot. A férjet Kern András, a feleséget Kútvölgyi Erzsébet, a barátot - ő a fél személy, mert csak egy tízperces epizódja van, amiben egyébként zseniális - Márton András alakítja.
Már egy tavalyi posztomban is írtam arról, milyen sok darab szól kudarcos emberi sorsokról, tönkrement házasságokról. Akkor zömében amerikai szerzőkről - Arthur Miller-ről, Tenessee Wiliams-ről, Edward Albee-ról, Neil Simon-ról és Tracy Letts-ről emlékeztem meg. Izraeli szerzőtől eddig talán egy darabot láttunk, az is magyar származású: Kishont Ferenctől (Ephraim Kishon) A házasságlevelet Sztankay Istvánnal és Schütz Ilával. A darab 5 év alatt 125 előadást ért meg a József Attila Színházban, Schütz Ila halála után vették le a műsorról.
Mostanában egyre többen vannak olyanok a környezetemben, akik egy reggel arra ébrednek, hogy semmi közük a feleségükhöz, vagy csak egyszerűen pánikba esnek, hogy életük delelőjén túljutva nem történt velük semmi érdemleges. Persze ez leginkább a gyermekek kirepülése után szokott jelentkezni, különösen férfiaknál, akik 50-en túl szívesen megszavaznak maguknak egy második életet. Erről a nyűglődésről szólt a tegnapi darab is hiteles színészi játékkal, mégis kicsit idegenül, az érinthetetlenek fölényével néztem.

Minek a kérdés, ha tudod a választ?

Ma levelet kaptam Orbán Viktortól. Ez állt benne:

Kedves magyar polgárok! A világban rémisztő háborúk dúlnak, emberek tömegeit kínozzák és gyilkolják meg, nők ezreit erőszakolják meg, gyerekek ezreit hurcolják el öngyilkos merénylőnek. Százezrek veszítik el az otthonukat és élnek lehetetlen körülmények között menekülttáborokban.
Sokan közülük inkább megpróbálnak elmenekülni az embertelen körülmények közül és vállalják, hogy embercsempészeknek legyenek kiszolgáltatva a tengeren és a szárazföldön, minthogy a terroristáknak, mert az a biztos halál.
Mi, európaiak nem tudunk mindenkin segíteni, nem tudunk befogadni több millió embert, és az élet mellett megélhetést is biztosítani nekik. De mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a tengereink ne váljanak tömegsírrá és hogy azokat, akik a nyomorúságos lélekvesztőkön átjutnak, ne küldjük vissza a biztos halálba. Mi, az Európai Unió tagjai tisztában vagyunk az emberi tragédiákkal és a saját felelősségünkkel is. Elkezdtük kidolgozni a megoldást erre a nehéz helyzetre.
Kérem, bízzanak bennünk és legyenek türelmesek azokkal, akiket szomorú sorsuk Magyarországra vet.

De ez sajnos nem igaz. A kormányzat megint nem tekintett minket, a köztársaság polgárait a közügyekről felelősen gondolkodó, saját '56-os sorsunkra még jól emlékező felnőtt embereknek. A fenti szavakat Friderikusz Sándortól kölcsönöztem, aki Parti Nagy Lajossal beszélgetett a legújabb nemzeti konzultáció 12 kérdéséről.
Amikor megkaptuk a konzultációs kérdőíveket, Bori lányom egyből felvetette, hogy valamilyen látványos akcióval kellene tiltakozni a populista demagógia ellen, ezt a véleményét még a facebookon is megosztotta.
Azt, hogy a kiküldött kérdőív semmiben sem felel meg egy szakszerű kérdőív legalapvetőbb kritériumainak, többen elmondták, még Bori lányom is azt mondta, hogy simán meghúzták volna módszertanból, ha egy ilyen kérdőívvel előáll. Engem pedig arra az itt is posztolt olvasmányomra emlékeztetett, mely arra hívta fel a figyelmet, hogy a fasizálódás tipikus tünete a nép alantas ösztöneinek felkeltése, egy embercsoport ellenségként való feltüntetése. Ez a kérdőívnek titulált levél nyíltan uszít idegengyűlöletre. Összemossa a menekülteket a bevándorlókkal. Tendenciózus kérdésekkel helyezi őket negatv kontextusba:

• A bevándorlók és a terrorizmus összekapcsolása (1., 2., 3. kérdés);
• A bevándorlók és a munkanélküliség összekapcsolása (5. kérdés);
• A bevándorlók és a szegénység összekapcsolása (12. kérdés).

Némiképpen hallgatva Bori felháborodására úgy gondoltam, hogy most már nem változom meg, és ezzel az opusszal álltam elő:

So long Kelenvölgy, hello Budaörs

Megint elköltözött a cégünk. Négy év nagyon kellemes kelenvölgyi tartózkodás után a bérbeadónk eladta azt a házat, amelynek emeletén voltak cégünk irodái.
34 éve (a két év tanulmányi szerződést is beleszámítva) lényegében azonos munkahelyen dolgozom. Az, hogy közben anyacégünk tönkre ment és most saját cégben dolgozunk, nem befolyásolja ezt. 1981 és 1997 között a Gresham palota, a jelenlegi Four Seasons Hotel adott otthont intézetünknek és benne nekem. 1997-re sikerült minden lakót és bérlőt kitenni a szállodaépítőnek. A lelépési pénzből az intézet saját irodaházat vásárolhatott a Naphegyen.

A Gellérthegy utcai épület

Egykori irodám

1997-ben úgy éreztem, hogy méltó körülmények közé kerültünk egy vadonatúj, kifejezetten irodaháznak épített, szép környezetben lévő épületben. Első kerületi lakosként nem volt túl messze a munkahelyem, de 2002-es új lakásba költözésünk után mindössze tíz perc gyaloglásnyira került tőlem. Minden reggel igazi feltöltődés volt, amikor Orsi, később pedig Petra bölcsibe/oviba/iskolába kísérése után átsétáltam a rigófüttyös, rozmaringillatú hegyen. Az intézetünk 2009-es csődje után még másfél évig, 2011 tavaszáig maradtunk ebben az épületben.
2009 és 2011 között síri hangulat uralkodott az épületben, mert mindössze a mi cégünk működött benne. 2011-ben a felszámoló elvonta a bérbeadó összes jövedelmét, mely akkor már csak a mi irodabérletünk volt, így természetesen a közműszámlákat sem volt képes fizetni, kénytelen volt felmondani nekünk.

Kilátás irodám ablakából Kelenvölgyben

Az irodám a kelenvölgyi bérleményben

Hosszas keresgélés után találtunk rá Kelenvölgyre. Ideálisan tudtuk berendezni az irodákat és még egy fél műhely is jutott nekünk. A mintegy egy éve tartó budapesti ingatlanpiaci fellendülés következményeként Kelenvölgy, ez a csendes családiházas környék egyre népszerűbb lett, egy re több épületfelújításra, új építkezésre került sor. Bérbeadónk, egy klímatechnikai cég sem tudott ellenállni a piaci lehetőségnek és eladta az épületet. A szerződés szerint három hónapunk volt új irodát találni.
A keresgélések során az alábbi típusú bérleményeket néztük végig:

• Eredetileg lakásnak épült, de irodaként bérbe adni kívánt ingatlanok. Több ilyet is megnéztünk, ezek közös hátránya, hogy a nagy konyha és nagy fürdőszoba hasznos tereket vesz el.
• Egykori iparvállalatok, gyárak kiadó helyiségei. Két ilyet néztünk meg, mindkettőre a nagyon lepusztult környezet volt jellemző.
• Volt üzlethelyiségek vagy ügyfélszolgálati irodák. Szintén két ilyenben voltunk, az egyiket majdnem lefoglalóztuk, de elvitték az orrunk elől - utólag azt mondom: szerencsénkre.
• Eredetileg is irodának épült bérlemények. Több ilyet is megnéztünk, volt, ahol a bérleti díj volt túl magas, volt, ahol nem volt lehetőség raktár/műhely kialakítására, de olyan is volt, amit ideálisnak találtunk, de elhalászták előlünk. Így bukkantunk a végleges új helyünkre, egy irodaházra a budaörsi repülőtér mellett.

A budaörsi irodaházban először egy nagy egybefüggő bérleményt mutattak nekünk, de ezt feleslegesen nagynak találtuk. Megegyeztünk abban, hogy kiveszünk két összefüggő szobát a negyedik emeleten és egy nagyobbat a harmadikon, valamint egy műhelynek való helyiséget a földszinten. Nem éppen ideális állapot. Szerencsére a költözésig megürült egy összefüggő négyszobás bérlemény és egy alkalmasabb műhely, így tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy jobb - és főleg olcsóbb - helyre kerültünk, mint Kelenvölgyben voltunk. De a legklasszabb dolog a kilátás: minden ablakból a repülőtér és a távoli hegyek a budaörsi hegyektől a Gellérthegyig bezárólag látszanak:

Kilátás új szobám ablakából

Az aréna még berendezetlen állapotban

A múlt héten befejeztük az átköltözést. A búcsú az előző bérbeadónktól messze nem volt olyan bensőséges, mint a Gellérthegy utcában, de korrekt volt. Az új helyünkre sokkal zökkenőmentesebben került át a telefon és az internet is, mint négy évvel korábban. Ez egy igazi irodaház lifttel, büfével, étteremmel, portással. Hétfőn már ott kezdünk, remélem, hogy beválik majd.

Szabadon választott

Posztom címe megegyezik annak a könyvnek a címével, mely a Harmadik Köztársaság első szabadon választott parlamentjének adatait foglalja össze. Fontosnak éreztem megvásárolni, mert a 25 évvel ezelőtt megalakult országgyűlés valóban jelentős történelmi esemény volt.
Életem első szabadon választott országgyűlésének 165 MDF-es képviselője volt, 91 szabad demokrata, 44 kisgazda, 33 MSZP-s és 21-21 keresztény demokrata illetve fideszes. Volt még 6 független és 4 közös jelölt is. Ja, meg egy agrárszövetséges.
Ma már az akkori hét parlamenti pártból négy már nem létezik, a KDNP pedig csupán pitykegomb Orbán Viktor mellényén, hiszen saját jogon utoljára 1994-ben jutottak be a parlamentbe, az utolsó három országgyűlési választáson a Fidesszel pártszövetségben indultak, külön nem lehetett rájuk szavazni.
A VERITAS Történetkutató Intézet a 25. évfordulóra egy emlékkonferenciát rendezett a Parlament felsőházi termében. Bár sok egykori képviselőt meghívtak, valahogy mégis "elfelejtették" meghívni az egykori MSZP-s és SZDSZ-es képviselőket valamint a mostani parlament teljes ellenzéki képviselőkarát. Elég nagy bunkóság.
Az elhangzott előadások - tisztelet a kivételnek - a Fidesz mítoszteremtését szolgálták, valószínűleg ezért alapították meg a VERITAS-t is. A Fidesz számos téren próbál történelmi tényekkel nem alátámasztható mítoszt teremteni, például:

• Szemben 1990-nel, 2010-ben valódi forradalom zajlott le a választásokon. Nettó hazugság: az 1990-es választások után Magyarország társadalmi-gazdasági rendje, nemzetközi szövetségi kapcsolatai, az emberi és állampolgári jogok helyzete, a hatalmi ágak szétválasztása, a sajtó helyzete mind-mind olyan változásokon mentek keresztül, melyek nyugodtan tekinthetők forradalminak. Ezzel szemben 2010-ben egy politikai elitből kiábrándult tömeg az ellenzékre szavazott, mindössze ennyi történt.
• 2010-ben Magyarország Görögországhoz hasonlóan a gazdasági szakadék szélén állt, a Fidesz nélkül minden bizonnyal gazdasági összeomlás következett volna be. Nettó hazugság: A 2008-2009-es gazdasági válság után Magyarországnak nemcsak Görögországnál voltak kedvezőbbek a gazdasági mutatói, hanem számos olyan az unióhoz újonnan csatlakozó régiós országnál is, mint Szlovákia, Lengyelország vagy a balti államok. Ma már mind lehagytak minket.
• 2006 október 23-án a Gyurcsány-kormány békés fegyvertelen tüntetőkre lövetett. Nettó hazugság: A Kossuth térről induló tömeg még egy harckocsit is "elkötött", egy autóbuszt is eltérített. Az ilyenfajta cselekményeket egyetlen demokratikus országban sem tekintik békés tüntetésnek.
• 2010-ben soha nem látott nemzeti egység jött létre. Nettó hazugság: Az 1994-es választásokon az MSZP-SZDSZ koalíció jóval nagyobb arányú győzelmet aratott, mint a Fidesz-KDNP koalíció 2010-ben. A Fidesz azóta folyamatosan olyan területeken is konfliktusokat keres, amelyen nem volna szükséges, így folyamatosan morzsolja le támogatóit.

A "fülkeforradalom" mítoszát Orbán 2013-ban, a tiszteletbeli konzulok konferenciáján visszavonta, de valószínűleg szóltak neki, hogy a forradalmi mítoszból nem kéne engedni. Lásd az alábbi filmbejátszásokat:


Tegnap megnéztünk egy színdarabot az Örkény Színházban, a címe: A Bernhardi-ügy. Több mint 100 éve írta egy bizonyos Artur Schnitzler, aki egy osztrák szerző volt. Miközben a darabot néztem, arra gondoltam, lesz-e olyan, hogy politikai áthallások nélkül nézek végig egy ilyen darabot, mely a politikai okokból való ellenségkép-keresést mutatja be. A mű engem sokban emlékeztetett A nép ellensége című Ibsen-darabra, amit kb. 35 éve láttam (még Őze Lajossal). A lényeg, hogy bárkit ki lehet kiáltani ellenségnek, legyen az zsidó, civil mozgalmár vagy gazdasági bevándorló.
Nagyon régen láttam Gálffi Lászlót színpadon. Ő játszotta a vallás-, közoktatás- és egészségügyi minisztert. Zseniálisan. Az ő szavai sokban megmagyarázzák Orbán ingadozását a forradalom ügyében. Nem szó szerinti idézetek következnek.
"A jó memória károsan hat a politikai tisztánlátásra." "Véleményünk megmásítása egy magasabb összefüggés szempontjából szükséges."

"Minden testben Krisztust ölik meg"

Pont az 59. születésnapomon fejeztem be Borbély Szilárd önéletrajzi ihletésű regényét, a Nincsteleneket. 59 csak önmagával osztható, ahogyan a 61 is. 59 és 61 ikerprímek. Utoljára 41 és 43 éves koromban voltam voltam ikerprím, 1997-ben és 1999-ben. Az 1997 és 1999 szintén ikerprímek. Hogy miért fontos ez? Mert a regényt is keresztbe-kasul átjárják a prímszámok, a regénybeli kisfiúnak különös vonzódása van e különleges számok iránt.
A könyvet Bori kapta Kati unokatestvérétől, és most kölcsönadta nekem, azt mondta, biztos tetszeni fog. Tulajdonképpen tetszett is, bár egy hihetetlenül komor, sötét színekkel megfestett irodalmi szociográfiáról van szó. A helyszín egy szatmári kis falu, a mesélő egy kisfiú, a történet pedig mozaikszerű és pelenkaöltésben - az időben vissza-vissza térve - halad előre. A kor a legzavarbaejtőbb. Először az '50-es évekre tettem az időpontot, de az utalásokból kiderült, hogy a '60-as évek végén, '70-es évek elején vagyunk. A család és a falu sötét titkokat és mítoszokat őriz, a beszélőnek román, rutén és zsidó gyökerei is vannak.
Mind a személyek, mind a környezet leírása komor és különös gondot fordít az író a visszataszító részletek hangsúlyozására, a szagok, a gusztustalan körülmények leírására. A legszebb tájképben is feltűnik egy zöld legyek által ellepett állati tetem.
A '60-as években nyaranta hónapokat töltöttem nagyszüleimnél falun. A körülmények hasonlóak voltak, mint a regénybeliek: A konyhában élt a család, a tisztaszobát csak az unokák kedvéért nyitották meg nekünk. A vizet a közkútról hoztuk, lavórban fürödtünk, a budira jártunk. Voltak állatok, tyúkok, kacsák, pulykák, daráltuk nekik az akáclevéllel kevert tengerit, hordtuk nagyapámnak az ebédet a szőlőbe. A falusi élet tele van tyúkszarral, döglött állatokkal, légypapírba ragadt legyekkel, egerekkel, rovarokkal, így fél évszázad távlatából visszatekintve mégsem a gusztustalan részletek maradtak meg az emlékezetemben.
Most, a születésnapomon, május 3-án olvasva a könyvet feltűnt, hogy több esemény is kapcsolódik ehhez a dátumhoz. A falubeli zsidókat 1944 május 3-án viszik el, a munkaszolgálatból visszatérő Mózes pont egy évvel később, '45 május 3-án érkezik haza - már amennyiben kifosztott házuk otthonnak tekinthető egyáltalán. De nagyon megkapó részlet a a faluba települő románok kényszer-magyarosítása, ortodox vallásuk és anyanyelvük tiltása, a görög katolikus vallás rájuk erőltetése. Általában hasonlót eddig csak az erdélyi vagy felvidéki magyarságról olvastunk.
A könyv komorságának igazi magyarázatát az adta meg, amikor utánaolvastam a szerző életrajzának. A szerző a gyermekkori nincstelenségből múltját és faluját megtagadva tört ki és lett József Attila-díjas költő, író és irodalomtörténész, kinek munkásságára - és méltatlan és korai halálára is - egy családi tragédia volt a legnagyobb hatással. 2000. karácsonyának előestéjén - Krisztus születésének 2000. évfordulóján - szülei rablógyilkosság áldozatai lettek, ráadásul a feltételezett tetteseket később bizonyíték hiányában felmentették. Borbély Szilárd műveiben innentől az átélt tragédia lett a meghatározó, ekkor született meg az egész későbbi munkásságát meghatározó, posztom címében is idézett mondat: Minden testben Krisztust ölik meg. A Halotti Pompa című verseskötetében, az Egy gyilkosság mellékszálai című prózájában, és némiképpen a Nincstelenekben is az átélt szörnyűség szüremkedik át. A 2013-ban megjelent Nincstelenek hatalmas sikert hozott a szerzőnek, de a váratlan sikert és a régi tragédiát már csak fél évig bírta elviselni, alig múlt 50, amikor tavaly meghalt.
Borbély Szilárd a Nincstelenekkel örök helyet nyert a Magyar Irodalmi Pantheonban.