Parlament

Parlament
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: oroszország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: oroszország. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. szeptember 16., szerda

Az Orion űrhajó utolsó küldetése

60 évvel ezelőtt, 1966 szeptember 17-én a nyugatnémet ARD megkezdte a Raumpatrouille – Die phantastischen Abenteuer des Raumschiffes Orion - magyarul: Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai - című hétrészes sci-fi sorozat sugárzását, melyet két év múlva a Magyar Televízió is átvett. A német vetítés 10 nappal követte az USA-ban bemutatott Star Trek első részét. Úgy tűnik, nem akartak lemaradni, és míg a Star Trek az amerikai popkultúra részévé vált, az Orion nem ilyen széles körben, de mégis csak egy generáció meghatározó élménye lett úgy az NSZK-ban, mint Magyarországon. 12 éves voltam a magyarországi sugárzás idejében, és onnantól kezdve day-dreamjeim állandó részévé váltak a sorozat legendás szereplői.

A sorozat hetedik - befejező - része azzal végződik, hogy a világűrből támadó idegeneket, a varangyokat végérvényesen sikerül legyőzni, és az overkill-fegyverrendszerrel örök békét lehet biztosítani a Galaxis számára. Én azonban úgy gondoltam, hogy megírom a sorozat nyolcadik epizódjának szinopszisát.

Cliff McLane ezredest (mert a hetedik epizód végén előléptetik) irodai munkára vagy a kadétok oktatására szeretnék fogni, de ő ragaszkodik a további járőrszolgálathoz az Orion 8 fedélzetén. Egy napon magához rendeli Winston W. Wamsler tábornok az Admiralitásba, hogy különleges küldetéssel bízza meg az ezredest.

- Ezredes, most, hogy csatahajóinkkal és fegyverrendszereinkkel tartós békét tartunk fenn a Galaxisban, ideje felelősséget vállalnunk perifériára szorult embertársainkért, akik távoli csillagrendszerekben tengetik életüket. Van a Tejút peremén egy bolygó, nagyon hasonlatos a miénkhez, Földnek hívják. Eddig nem volt velük sok dolgunk, de  felderítőink úgy látják, most bajban vannak.
- Talán megtámadták őket a varangyok?
- Nem, saját magukat veszélyeztetik. Túlnépesedtek, kimerítik ásványi erőforrásaikat, beszennyezik a bolygójukat, tönkre teszik az éghajlatot ezáltal elsivatagosítják az egész planétát. Ráadásul folyamatosan háborúskodnak.
- Tábornok úr, eddig nem avatkoztunk be az ilyen dolgokba.
- A Kormányzótanács, az Admiralitás és a Különleges Szolgálat úgy döntött, hogy mostantól minden bolygó gondját viseljük, ahol fajtársaink élnek. Ezredes! Diplomáciai küldetésbe megy a Földre, tájékoztatja őket, hogy amennyiben felhagynak önpusztító tevékenységükkel, a Galaktikus Föderáció egyenjogú tagjává válhatnak, és részesedhetnek mindazokból a javakból, melyeket magunknak megteremtettünk, egyúttal a védelmükről is gondoskodunk. Ja, és még egy: ezúttal is önökkel tart Tamara Jagellovsk hadnagy a Különleges Szolgálattól, mert lássuk be, ezredes, ön katonaember, nem túl jó a diplomáciai érzéke.

Így történt, hogy az Orion 8 a Galaxis peremére, a Tejút felé vette az irányt, és hiperűrsebességgel haladva pár nap alatt el is érték a Földet. A leszálláshoz szándékosan egy lakatlan vidéket, Arizona sivatagos részét nézték ki maguknak:

- Mi Tamarával a Teknőc 1 fedélzetén elrepülünk a legközelebbi településre, Hasso, te tartsd a hajót riadóstart-készültségben, Mario, te ügyelj a sugárvetőkre és a védőpajzsokra, de az overkillt is tartsd készenlétben. Atan, te a fedélzetről követed a Teknőc útját, Helga, te pedig figyeled a rádiókommunikációt.

A Teknőc igazi vadnyugati kocsma előtt landolt, a csaposnak a transzlátor segítségével csak ennyit mondtak: A Galaktikus Föderáció küldöttei vagyunk, vigyél minket a vezetődhöz. Hamarosan a helyi seriff fogdájában találták magukat, és Mario már pont a sugárvetők bevetését fontolgatta, mikor a seriffet egyenesen a Pentagonból hívták, hogy idegen repülő objektumot észleltek a környéken.

A Pentagon tisztviselői először nem tudták eldönteni, hogy Cliff és Tamara egyszerű futóbolondok, vagy valóban az űrből érkeztek, de közben felfedezték az Oriont a sivatagban, a Teknőcöt pedig a kocsma parkolójában. Szó ami szó, a trigger-happy katonák tüzet is nyitottak mindkettőre, de kárt nemigen tudtak tenni bennük az erős védőpajzs miatt. Nem volt vitás, értesíteni kell Trump elnököt.

Trump elnök mindig is tudta, hogy léteznek földönkívüliek, ezért szívélyesen fogadta a hadnagyot és az ezredest. Mikor előadták küldetésük célját, Trump így szólt: én vagyok a bolygó ura, velem tárgyalhattok. Tamara ösztönei viszont azt súgták, kell hogy legyenek a Földön más birodalmak is, különben miért háborúskodnának.

- Elnök, úr, nem találkozhatnánk a többi vezetővel is? - kérdezte.
- Oroszország és Kína nem számít, a zsebemben tartom mindkét országot.
- Mi mégis ragaszkodnánk ahhoz, hogy minhárom hatalom vezetőjével egyszerre tárgyaljunk - jelentette ki határozottan McLane ezredes.

Trump elnök kelletlenül hozzákezdett egy hármas találkozó előkészítéséhez Putyinnal és Hszi Csin-pinggel. A helyszínben sehogyan sem tudtak megegyezni, de McLane úgy érezte, az lenne a legmeggyőzőbb, ha a megbeszélésekre az Orion fedélzetén kerülne sor, miután tettek pár tiszteletkört a bolygó körül. Így hamarosan a földi sajtót ez a fotó járta be:


A tárgyalások során az ezredes előadta a Galaktikus Föderáció ajánlatát.
- Méghogy egy idegen bolygó gyarmata legyünk? Szó sem lehet róla! - háborgott Trump.
- Pedig csak annyit kéne tennie, elnök úr, hogy felhagy a természeti kincsek féktelen kirablásával.
- Hogy én legyek a világ balekja? America first! Drill, baby, drill!
Ekkor Tamara a megértőbbnek látszó kínai elnök felé fordult:
- Az ön országa hatalmas mértékben szennyezi a bolygót és klímakatasztrófát idéz elő. Bízzon bennünk, megvalósítjuk, hogy minden kínai az óceánok mélyén lakjon, a földfelszínből pedig klímarobotjaink édenkertet varázsolnak majd.
- Kedvesem, a mi négyezer éves birodalmunk maga dönti el, hogy mit tesz.
- És ön, Putyin elnök úr, ön hajlandó lemondani a fegyverkezésről, a Föld nukleáris elpusztításának rémétől? - fordult reménykedve az orosz elnök felé.
- Nagy Péter óta Oroszország nem veszített háborút, ennek a veszélynek ezután sem tesszük ki magunkat.
- De hát önök a Föld három legerősebb országának vezetői, az önök felelőssége, hogy mi történik a bolygójukkal! - próbálta meggyőzni a három elnököt az Orion parancsnoka, de mindhiába.
- Csak vesztegetjük itt az időnket. Vigyenek vissza minket a Teknőcök a Fehér Házba, a Kremlbe, az Elnöki Palotába, és távozzanak a bolygónkról!

Így történt, hogy az Orion dolgavégezetlenül szállt fel a Földről, de a három irányból, az Egyesült Államokból, Oroszországból és Kínából a gyorscirkáló felé búcsúzóul indított több tucat nukleáris töltetű rakétát csak alig tudták elhárítani a védőpajzsok.

- Nincs más lehetőség, csak az overkill! - sóhajtott fel Cliff Allister McLane ezredes, az Orion 8 gyorscirkáló parancsnoka, és kiadta Marionak a parancsot.

Így végződött az Orion utolsó küldetése.

2026. július 7., kedd

Kék plakátok alkonya

Az országgyűlés egy két héttel ezelőtt megszavazott törvénnyel a jövőben szigorúan korlátozza politikai plakátok kihelyezését: tiltja a gyűlöletkeltő politikai reklámok és az óriásplakátok közzétételét, valamint a kampányidőszakon kívüli politikai plakátok kihelyezését. Nekem pedig eszembe jutott, hogy hányszor, de hányszor füstölögtem a Fidesz másfél évtizedig tartó vizuális környzetszennyezése és lélekrombolása miatt.

Ezen a blogon is jelentek meg vicces és komoly posztjaim a témában. A viccesek közül a Balássy Gyuláról (alias Savanyú József) és Rogán Antalról (kékplakátügyi miniszter) ezeket az írásokat érdemes újraolvasni:

Tudom, hogy már sok posztomban szerepelnek, de ilyenkor olyan jó őket újra végighallgatni: a plakátdalaimat. Szóval üssük fel Józsi bácsi daloskönyvét, vagy ha úgy jobban tetszik, nyissuk fel Józsi bácsi lemezesládáját:

1. Soros és Juncker

Soros György és Jean-Claude Juncker fényképével ellátott kormányzati plakátkampány indult 2019 februárjában. A „tájékoztató kampány” részeként országszerte kihelyezett plakátokon az állt, hogy a brüsszeli vezetés és Soros György migrációs tervei veszélyeztetik Magyarország biztonságát. Vicces epizód volt, hogy amikor uniós küldöttség érkezett hazánkba, a repülőtérre vezető út mentén a plakátokat letakarták.


2. Emojik az utcákon

2021-ben újabb nemzeti konzultációt indított a kormány, és formabontó módon az utcákat elborító plakátokon különféle emojik jelentek meg, feltehetően így akarták a fiatalokat is megszólítani. A szánalmas plakátkampányt én egy loopert imitáló dallal köszöntöttem (kakofóniában szól: Soros György, migránsok, LMBTQ, Brüsszel).


3. Virágének

A 2022-es parlamenti választásokat megelőző őszön az ellenzék előválasztást rendezett a közös miniszterelnök-jelölt kiválasztására. Mivel úgy tűnt, hogy Karácsony Gergely lesz a befutó, az utcákat ellepték a Gyurcsány Ferencet (2-es számú főgonosz Soros után) és Karácsonyt virágmintás ingben ábrázoló plakátok ezzel a felirattal: Stop Gyurcsány, Stop Karácsony. Még petíciót is indítottak a témában, én meg a virágos ing láttán egy virágéneket énekeltem: a hat versszak mindegyik sora a plakát üzenetére rímel.


4. Márki-Zay fetűnik

Hamar kiderült, hogy mégsem Karácsony, hanem a hódmezővásárhelyi polgármester, Márki-Zay Péter lett a befutó, ezért az egész Fidesz-kampányt át kellett állítani, de persze Gyurcsány maradt, így a petícióból Stop Gyurcsány, Stop Márki-Zay petíció lett, és ha hiszitek, ha nem, ez még mindig elérhető a Fidesz szerverének egyik rejtett zugában.* Az egyik legundorítóbb plakát a témában a "Miniferi" plakát volt, amely az ellenzéki miniszterelnököt egy gnómként mutatta be, és én kínomban dalra fakadtam.


5. Negro-cukorkák

Kitört az orosz-ukrán háború és az Európai Unió gazdasági szankciókkal sújtotta az agresszort. Bár Orbán az összes szankciót megszavazta, de telekürtölte a médiát azzal, hogy "elhibázottak a brüsszeli szankciók". A plakátokon egy hatalmas Negro-cukorkára emlékeztető bomba figyelmeztetett minket, hogy a brüsszeli szankciók tönkretesznek minket.


6. Nem lesz úgy táncolva, ahogy fütyülve van

2023 őszén új szereplőt hozott be a játékba a Fidesz Soros Alexander, vagyis a Kissoros személyében. Közös plakátra tette Ursula von der Leyennel, és nemzeti konzultációt is indítottak abban a témában, hogy nem táncolunk úgy, ahogy Brüsszel fütyül. A feltartott mutatóujj történetét már említettem, de dalomban fontos szerephez jut.


7. Zelenszkijt sem kíméljük

2025-re már Zelenszkij is ellenséggé vált, aki a magyarok ellen fenekedve összefog a Tisza párttal és Brüsszellel, és ő akar nevetni a végén. Az utcákat elborították a Zelenszkijt csepűrágó komédiásként vagy gonosz összeesküvőként ábrázoló plakátok. A gyűlöletkeltés itt már orgiát ült, a vizuális pusztítás a tetőfokára hágott. Ekkor készült utolsó plakátdalom, a Nyári plakátok.


Hát ennyi volt az én plakát-témájú diszkográfiám.

* Update 2026.07.21

A mai napon leállították a Fidesz szervereit, így négy és fél év után már nem elérhető a https://peticio.fidesz.hu/stop-gyurcsany petíciós oldal sem.

2026. április 16., csütörtök

Mi a túró tartott több mint ötven évig?

A Holdhoz való visszatérésről és az Artemis-programról beszélek természetesen. Bár nálunk az Artemis II útját kicsit háttérbe szorította a választási kampány (egy darabig juszt sem posztolok a választásokról), de azért én figyelemmel kísértem.

Az Artemis-programról először 2022-ben posztoltam az ember nélküli űrkapszula sikeres holdkerülése kapcsán. Akkor még 2024-re prognosztizálták az Artemis II-t és 2025-re az Artemis III-at, ami már holdraszállással végződik. Hát ezek a programok jelentősen eltolódtak. Egy 2024-es posztomban pedig a régi és új űrnemzetek sikeres vagy félresikerült holdmisszióiról tudósítottam:

  • Oroszország sikertelen missziója a Luna-25-tel 2023 augusztusában;
  • Az USA sikertelen Peregrine-küldetése 2024 januárjában;
  • A Japán Hakuto-R M1 félresikerült küldetése 2023 áprilisában;
  • Izrael sikertelen próbálkozása a Beresheet-tel 2019 áprilisában;
  • Az USA sikeresen leszálló, de a holdatérés után felborult Nova-C műholdjának Odüsszeusz leszállóegysége 2024 februárjában.

Kell-e ennél erősebb érv a holdraszállás-tagadók számára arról, hogy valójában nem is volt semmiféle holdraszállás, minden csak kamu volt, az egész Apollo-programot egy filmstúdióban vették fel (remek filmek találhatók a YT-on a program elhagyatott díszleteiről). Lám, most, amikor ténylegesen próbálkoznak, nem sikerül nekik.

Szóval tényleg, miért is kellett 54 évet várni az Apollo-17 1972-es küldetése után, hogy ismét embert juttassunk a Hold közelébe?

Kamaszkoromban nagyon érdekelt az űrkutatás, emlékszem 12 évesen mennyire izgultam az Apollo-8 sikeréért (ekkor került három űrhajós, Borman, Anders és Lovell égi kísérőnk közelébe, tízszer megkerülve a Holdat), 1969-ben Neil Armstrong lemászását a Sas létrájáról élőben néztem a televízióban, az Apollo-13 súlyos műszaki hibájánál tövig rágtam a körmömet izgalmamban.

Addig a szovjet-amerikai űrverseny teljesen nyílt volt, és akkor még senki nem értette, hogy az emberes holdprogramból miért szálltak ki az oroszok. Akkor még semmit nem tudtunk - legalább is itt, a keleti blokkban - a megvalósításhoz szükséges nagy tolóerejű N1 rakéta kudarcáról. Ma már számos összefoglalót találni a tervezett szovjet holdprogramról, amely sokkal lájtosabb lett volna, mint amerikai testvére:

  • Nem három, hanem csak két ember indult volna küldetésre;
  • Csak egy űrhajós szállt volna le a Holdra;
  • A holdkompba nem dokkolónyíláson, hanem egy űrsétával, kívülről kellett volna átszállni.

Hogy 50 évig miért nem folytatódott a Hold emberes meghódítása, arra az alábbi összehasonlítás ad választ:

  • Az Apollo-program célja ember eljuttatása a Holdra, holdkőzetek hazaszállítása, a Szovjetunió legyőzése az űrversenyben. Az Artemis-programnak távlati céljai vannak, tartós űrbázis létrehozása, a Hold gazdasági kiaknázása.
  • Az Apollo-program minden egyes küldetése egyedi küldetés volt: mindent magukkal vittek, leszállóegységet, holdjárót, amit aztán hátra kellett hagyni. Az Artemis-program több küldetésből áll össze: külön bocsájtják holdkörüli pályára a gateway-modult, külön a többször felhasználható leszállóegységet (Elon Musk erre a célra átalakított Starshipjét), és külön küldik fel a személyzetet.
  • Az Apollo személyzete három fő volt, melyből kettő szállhatott le a Holdra, és csak fehér amerikai férfiakból állt, az Artemisnél multinacionális és multigender személyzet lesz, legalább négy fő (most, az Artemis II-nél három férfi és egy nő, a három férfiből egy afroamerikai egy pedig kanadai).
Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen

  • Természetesen az Orion űrhajó is lényegesen nagyobb az Apollo parancsnoki moduljánál

  • A leszállóhelyeknél az Apollo a Hold látható oldalán az egyenlítő körüli helyeket célozta, az Artemis célba veszi a sarkokat (ahol nagyobb eséllyel lehet esetleg fagyott vizet találni) és a Hold túlsó oldalát is.
  • A Hold felszínén töltött idő tekintetében is jelentős különbség van, az Apollo személyzete mindössze három napot tölthetett az égitesten. 
  • Az Artemis-program rakétáit különböző cégek (NASA, Spacex, BlueOrigin) és különböző nemzetek fejlesztik.
  • A Starship leszállóegység az Apollo holdkompjához képest kb. olyan, mintha egy lakóbuszt hasonlítanánk össze egy turistasátorral.
CDN media 
  • Az Apollo-program elvitte az amerikai GDP 4%-át (ebből megérthető, miért nem bírták ezt a versenyt az oroszok). Az Artemis-program a sok újrafelhasználható eszköz miatt a GDP 0,3%-ába kerül.

Az Artemis II-vel a távolabb került a négy fős személyzet a Földtől, mint korábban valaha, megdöntve az Apollo-13 csúcsát. Elsőre furcsa lehet, hogy miért pont egy kudarccal végződő küldetés volt az eddigi csúcstartó. Pedig egyszerű a magyarázat: Az Apollo-13 műszaki hibája még az odaúton következett be, ezért úgy módosították az űrhajó pályáját, hogy ún. szabad visszatérési pályán jusson vissza a földre. Ennek lényege, hogy az űrhajó pályáját a Hold gravitációja úgy módosítja, hogy az az égitestet megkerülve visszalendül a Föld irányába. Hasonló szabad visszatérési pályán haladt az Artemis II is.

Az Artemis II szabad visszatérési pályája
 
Volt még egy érdekesség, mégpedig az Orion űrkapszula landolásánál. 

May be a cartoon of map, radar, poster and text that says 'ORION SKIP RE-ENTRY MANEUVER: REDUCING HEAT AND G-FORCES APPROACH TRAJECTORY FIRST ATMOSPHERIC CONTACT (INTENSEHEAT) AERODYNAMIC LIFTGENERATIO ON LIFT LIFT-INDUCED SKIP (AERODYNAMICL LIFT) FIRSTATMOSPHERIC FIRST ATMOS SPHERIC CONTACT(NTENSEHEAT) HEAT) CONTACT SUB-ORBITAL HOPS REDUCED HEAT AND LOAD) THERMOSPHERE (HIGH THERMOER HIGHALTITUDEENTRY) TRY) PeakG Farce Skpvs. DirectEntry ner B.D SECONDENTRY& ENTRY GECOND FINAL ALDECELER AT ION Fesk Heat ood Skpvs. Siupvs.DrectEntry tEmty 6.D 40 MESOSPHERE (SKIPPHASE) CirectEntry atrh Dinect MetE 1ጣ TRATOSPHERE (SECONDENTRY) TROPOSPHERE (SPLASHDOWN SPLASHDOWN ZONE' 

A visszatérő űrkapszulát "megkacsáztatták" a légkörbe való belépéskor (csaknem 40 000 km/h-val jött), ezzel csökkenthető volt az űrhajósokra nehezedő G-erő és a hőpajzs felmelegedése is.

Megdöbbentő volt, hogy a leszállás után mennyi AI-generálta kamu fotó jelent meg a leszállásról, a szkeptikusokban ezzel is erősítve azt a meggyőződést, hogy megint kamu volt az egész. 

Hát ennyi minden jutott eszembe az Artemis II útjáról, mely egy kicsit elterelte a figyelmemet a már-már elviselhetetlenségig fokozódó választási kampányról. 

PS.

 Most találtam rá erre a bájos klipre, beszúrom ide:

 

--- 

2026. március 4., szerda

Egy újabb összeesküvés-elmélet

Miközben  Kaprunban síeltünk, a világ nem állt meg, kitört az iráni háború, és a magyar miniszterelnök és a nemzetbiztonsági kabinet is úgy érezte, hogy "ezek az ukránok mindenre képesek", ezért egy esetleges ukrán terrorfenyegetettség megakadályozására megerősítették a magyar energetikai létesítmények védelmét.

Bár az elkövetkezendő hetekben nagyon sok váratlan esemény következhet, az év sajtófotója címre mégis esélyes az alábbi fotó:


A képen Szalay-Bobrovniczky Kristóf háttal állva a Paksi Atomerőmű bejáratának egy térképet tanulmányoz, melyet maszkos katonák mutatnak neki. Mondjuk a maszk jogos, valamivel el kell rejteni az elfojtott röhögést. Készültek egyébként fotók az erőmű olyan helyiségeiben is, melyek nyilvános közzététele nem igazán volt szerencsés, ezért azokat már el is távolították a kormányzati oldalakról.

Az ellenzékben rögtön felmerült a gondolat, hogy sajátzászlós támadásokra lehet majd számítani az elkövetkező hetekben, melyeket majd a kormány igyekszik az ukránokra fogni. Mindazonáltal én nem gondolom, hogy a Paksi Atomerőmű kerítése mellett gyanús csomaggal a hónuk alatt ólálkodó diverzánsokra vagy a százhalombattai olajfinomítót megközelítő drónokra kell számítani, mert itt azért könnyen kiderülhetne a turpisság. Sokkal inkább várható egy esetleges kibertámadás, mert ezeknél a támadás forrása általában nehezen kideríthető. Emlékezzetek vissza, tavaly október végén a Tisza párt applikációját letöltők adatai kiszivárogtak. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság már dolgozik az ügyön, amivel kapcsolatban a kormány természetesen rögtön az ukránokat kezdte gyanúsítani, de még mindig nem kaptunk választ a legfontosabb kérdésekre: Maga az applikáció és az abból felépített adatbázis megfelelt-e az adatbiztonsági követelményeknek, ki lopta el az adatokat, és miért hozta nyilvánosságra azokat, miképpen történt az adatlopás és miért gondolta a kormányközeli média, hogy a lopott adatok további terjesztése jó ötlet?

Az elmúlt év végén, december 29-én összehangolt támadás érte a lengyel villamosenergia-rendszer informatikai eszközeit. Erről a lengyel kiberbiztonsági minisztérium (igen, ott ilyen is van) egy átfogó és nagyon tanulságos jelentést adott ki. Ennek bevezetőjében ez olvasható:

2025. december 29-én, reggel és délután, összehangolt támadások történtek Lengyelország kiberterében. A támadások számos szélerőművet és napenergia-parkot, egy gyártóipari magánvállalatot, valamint egy kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő erőművet céloztak meg, amely Lengyelországban közel félmillió fogyasztót lát el hőenergiával. Az összes támadás pusztán romboló jellegű volt – a fizikai világhoz hasonlóan szándékos gyújtogatáshoz hasonlíthatók. Érdemes megjegyezni, hogy ez az időszak egybeesett a Lengyelországot sújtó alacsony hőmérsékletekkel és hóviharokkal, röviddel szilveszter előtt. A technikai elemzés alapján megállapítható, hogy az összes említett támadást ugyanaz a fenyegető szereplő hajtotta végre.

Ezek az események mind az információs rendszereket (IT), mind a fizikai ipari berendezéseket (OT) érintették, ami a nyilvánosságra hozott támadásokban eddig ritkán fordult elő. Ezt a jelentést azért tesszük közzé, hogy megosszuk az események lefolyásáról és a támadó által alkalmazott technikákról szerzett ismereteinket. Reméljük, hogy ez növeli a kiber-szabotázzsal kapcsolatos valós kockázatok tudatosságát. Ezek a támadások jelentős eszkalációt jelentenek az eddig megfigyelt incidensekhez képest.

Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy a kibertámadás mögött oroszországi hackereket sejtsünk, nem pedig ukránokat. A kiberhadviselésben az oroszok jók, egy időben a magyar külügyminisztérium informatikai rendszerében is szabadon ki-be jártak. A jelentésből kiderül, hogy azonos helyről történt a támadás, de a konkrét helyet nem nevezték meg (valószínűleg nem sikerült megállapítani). A lengyelek az ukránokkal jóban vannak, az oroszokkal pedig haragban.

Az én konteóm pedig abban áll, hogy Orbán majd megkéri kedves orosz barátját, hogy figyelmeztető jelleggel valami hasonló akciót hajtson végre Magyarországon: apró, regionális áramszünet, telemechanikai rendszerek részleges megbénulása. Éppen csak annyira, hogy rá lehessen kenni az ukránokra. Hivatkozási alapnak majd ott lesz a Tisza Világ applikáció adatainak szivárgása.

Természetesen a magyar villamosenergia-rendszer nem áll teljesen védtelenül egy ilyen kibertámadással szemben. Létezik a SeConSys Energetikai Kiberbiztonsági Egyesület, mely a Magyar Elektrotechnikai Egyesülettel szorosan együttműködve azon dolgozik, hogy feltárja az energiarendszer kiberbiztonsági szempontból gyenge pontjait és megoldásokat, javaslatokat nyújtson a fenyegetések elhárítására. Az OAH is kiadta az FV-18 néven elhíresült útmutatót a nukleáris létesítmények programozható rendszereinek védelmi követelményeiről, melynek alkalmazását szigorúan betartatják. De kibervédelmi szempontból a magyar energiarendszer nem egyenszilárdságú, hiszen vannak régebben létesített informatikai rendszerei is.

Minden esetre, ha az elkövetkező hetekben kibertámadás ér magyar energetikai létesítményt, éljetek a gyanúperrel, hogy nem az éppen Oroszországgal honvédő háborút vívó Ukrajna szórakozik velünk, hanem az oroszok játsszák le felénk a Lengyelországban már bevált forgatókönyvet.

Azért jó lenne, ha a fent leírtak megmaradnának ugyanolyan ócska konteónak, mint az összes egyéb, amivel napjainkban elárasztanak bennünket. De ugyanakkor hatalmas másodlagos szégyenérzet tölt el, hogy hazám ilyen rettenetesen viselkedik egy honvédő háborút vívó szomszédjával szemben, nyilvánvaló orosz érdekből.

2026. február 17., kedd

Játsszuk azt, hogy béke van

Nem tudom, kedves olvasóim, hogy ti hogy vagytok vele, de én szeretem nézegetni a Google StreetView városképeit. Végig hajthatok a sugárutakon, sétálhatok parkokban, bekukkanthatok sikátorokba, szétnézhetek a tengerparti strandokon. A Google StreetView a szegények utazási irodája.

Mostanában szívesen nézek szét háborús övezetek térképein, ahol a GoogleMaps megőrizte a békés városképet, egy letűnt, elveszett világot idéz vissza. Íme néhány példa:

Gáza

A 2024 október 7.-i brutális túszejtő akció és az azt követő gázai hadműveletek összefüggő romterületté tették az övezetet. Pedig a Palesztin Turisztikai Ügynökség még mindig utazási célpontként ajánlja Gázát.


A YouTube-on is találhattok gázai idegenforgalmi filmeket, például ezt:


És igen, amikor Gáza 2005-ben elnyerte autonómiáját, sokan azt gondolták, hogy a Földközi-tenger Szingapúrja lehet. Aztán jött a Hamász és az Izrael megsemmisítésének doktrínája, és onnantól kezdve minden ennek rendelődött alá. A gázai nép saját vezetőinek túszává vált. Ma már ilyen képeket készíthetünk Gázáról.

Gázai utcakép

Pár napos hír, hogy a Trump nevére íratott Béketanács 5 milliárd dollárt ajánlott fel Gáza újjáépítésére. Nem túl sok...


Szíria

Az Európát 2015-ben elérő nagy menekültáradat első hulláma a polgárháború sújtotta Szíriából érkezett. Ráadásul ebben az első hullámban a tehetős középosztály jól képzett tagjai érkeztek, akiknek a befogadása a gyors integráció reményével kecsegtetett. Szinte minden menekült képes volt angolul nyilatkozni, komplett családok érkeztek. Aleppo városa is összefüggő romterületté vált.

A rommá lőtt Aleppo

Amikor Aleppóban megszilárdult az Asszad-rezsim, ismét békés város képét mutatta, érdemes körülnézni a GoogleMaps segítségével.

Aleppo pár évvel ezelőtt

Az Asszad-rezsim összeomlása után ismét kiújultak a harcok a kurdok és a szír kormányerők között, megint romokban a város.

Aleppo ismét romokban


Ukrajna

Az orosz-ukrán háborúban olyan Ukrán nagyvárosokat lőttek rommá, mint Harkiv, vagy Mariupol.

Harkiv egy rakétatámadás után

Harkiv a háború előtt

Kiégett házak Mariupolban, amely már orosz kézen van

Mariupol vidámparkja békeidőben

Ukrajnában a ruszkik már egy jó ideje az energetikai létesítményeket lövik. Ukrajna fázik és éhezik. De mi nem küldünk pénzt, mert - Orbán szerint - Ukrajna az ellenségünk, és erről nemzeti petíció is van.

De a GoogleMaps-en még mindig játszhatunk békésdit.




2026. január 18., vasárnap

Energia, energia

 


Miközben Ukrajna északnyugati részét - beleértve Kijevet is - szibériai hideg sújtja, és a ruszkik egyre vadabbul támadják Ukrajna energetikai infrastruktúráját, Putyinék már azon törik a fejüket, hogy az ukrajnai atomerőműveket hogyan választhatnák le Ukrajna villamosenergia-hálózatáról. Kijev lakosságát Vitalij Klicsko, az ukrán főváros főpolgármestere felszólította, hogy aki teheti, hagyja el a várost. Putyin ördögi játékot űz: ha ő maga nem is tudja legyőzni Ukrajnát, majd megtesszi helyette tél tábornok. (Természetesen mi büszke és szuverén magyarok egy fillért sem küldünk keleti szomszédunkba, erről lesz nemzeti petíció is.)

Éppen ezért volt érdekes, hogy az elmúlt héten, amikor is háromszor is megdőlt hazánk villamosenergiafogyasztási rekordja, még Ukrajnából is érkezett hozzánk egy paksi blokknyi villamosenergia.


Természetesen ez nem Ukrajna jószívűségén múlt. Szemben a kőolaj- vagy gázhálózatokkal, ahol az energiahordozó abba az irányba áramlik, amelyik irányba pumpálják, az összekapcsolt villamosenergiarendszerben az energiaáramlás iránya mindig afelé a térség felé történik, amelyikben a fogyasztás és termelés aránya a legkedvezőtlenebb. Így fordulhat elő, hogy az ukrajnai hálózat azon része, amelyik kapcsolódik az európai energiarendszerhez (ENTSO-E), kisebb arányú hiányt produkál, mint a magyar villamosenergia-termelés. Olyanok ezek az összekapcsolt energiarendszerek, mint a közlekedő edények: a folyadék mindig a legalacsonyabb vízszint felé áramlik.

A fenti ábrán látható helyzethez az alábbi energiamix tartozott:


A bicebóca paksi termelést (a 3-as blokk már csaknem három hete félgőzzel üzemel) meghaladó gázerőművi termelés és 3500 MW-nyi villamosenergia-import egészíti ki, a többi forrás (szén, biomassza, megújuló) alig számottevő az időszakban. Természetesen ezekben az időszakokban a napi földgázfogyasztás meghaladja a termelés és import mértékét és a betárazott földgázhoz kell nyúlnunk. Magyarország szerencsés geológiai adottságainak köszönhető, hogy viszonylag nagy mennyiségű földgáz tárolására vagyunk képesek.

Jól emlékszem, hogy 10-15 évvel ezelőtt a magyarországi frissen felépült kombinált ciklusú gázerőművek (Százhalombatta, Gönyű) kihasználatlanul, tartalék üzemben működtek, mert olcsó volt a villamosenergia-import és egy 10 éven belül felépülő Paks II-ben bíztunk. Mostanra jelentősen megváltozott a helyzet, és idén januárban a gázárak is kilőttek.


Németországban komoly gázpánik van, hogy vajon kitartanak-e a betárolt készletek. És ebben a helyzetben került sor Merz kancellár drámai bejelentésére, amelyben elismeri, hogy történelmi hiba volt a német atomerőművek leállítása, és sürgette azok mihamarabbi üzembe állítását.

„Egyszerűen súlyos stratégiai hiba volt kiszállni az atomenergiából. Ha már meglépték, legalább három évvel ezelőtt hálózaton kellett volna hagyni az utolsó megmaradt németországi atomerőműveket, hogy legalább azok az áramtermelési kapacitások meglegyenek, amikkel akkoriban rendelkeztünk.”
„Így most mi hajtjuk végre a világ legdrágább energiafordulatát. Nem ismerek még egy országot, amelyik annyira megnehezíti és megdrágítja a saját dolgát, mint Németország. Elhatároztunk valamit, amit most korrigálnunk kell, de egyszerűen túl kevés az energiatermelési kapacitásunk.”
Mára már elég világos, hogy a fosszilis erőműveket tisztán megújulókkal nem lehet kiváltani, lásd a fenti energiamixes ábrát, ahol Magyarország 7000 MW-os naperőműparkjából mindössze 200-300 MW csurog ki. Az energiatárolás kérdésében még mindig az akkumulátoros tárolás tűnik a legjobb megoldásnak, de gondoljátok meg, pont az akkumulátorgyártást támadják legjobban a zöldek.
(Valaki egyszer azt is elmagyarázhatná nekem, hogy ha ennyire növekszik a kereslet az akkumulátoros energiatárolók iránt, sőt, kormányzati program az otthoni tárolókapacitás fejlesztése, akkor miért vannak válságban a magyarországi akkumulátorgyárak, miért esett termelésük két év alatt a korábbi felére.) Ehhez képest az atomenergia tiszta és megbízható, ezért érdekes, hogy a méregzöldek még mindig kitartanak atomerőmű-ellenes álláspontjuk mellett.

Az I. kerület volt zöldpárti (PM) polgármesterét, V. Naszályi Mártát nagyon tisztelem és követem is FB-on, mégis a legnagyobb magyarországi villamosenergiafogyasztás közepette volt képes ezt kiposztolni:


A zöldek által felemlegetett kockázatok nagy része kezelve van: a Dunába visszaengedett hűtővíz Paks II esetében egy csúcshűtőn áramlik keresztül, így a hő egy része a levegőnek kerül átadásra, fűtőanyag tekintetében a francia Framatome és az amerikai Westinghouse is kész a szállításra, az elhasznált fűtőelemek tárolása jelenleg még 40 évig megoldott.

Persze ettől még Paks II megvalósítása előtt számos nehézség tornyosul, a legsúlyosabb talán az, hogy 2025. szeptember 11-én az Európai Unió Bírósága (európai uniós szintű másodfokú bíróság) hatályon kívül helyezte az Európai Unió Törvényszéke (EU-s szintű elsőfokú bíróság) 2022. november 30-i keltű döntését, továbbá megsemmisítette az Európai Bizottság 2017. március 6-i keltű határozatát. Az eredeti - most hatályon kívül helyezett - döntés értelmében Paks II európai versenyjogi szempontból rendben van. Ezzel szemben az Európai Unió Bírósága most azt kifogásolja, hogy a véleménye szerint a versenyjogi kérdés (tehát az, hogy tartalmaz-e állami támogatást a Paks II projekt, és ez a támogatás kompatibilis-e az EU-s jogszabályokkal) vizsgálata során az Európai Bizottságnak részletesen vizsgálnia és indokolnia kellett volna, hogy a Paks II projekt technológia szállítójának (a Rosatom leányvállalata, az ASE JSC, a tervezésre, kivitelezésre és üzembe helyezésre vonatkozó EPC szerződés fővállalkozója) kiválasztása során a magyar fél a közbeszerzési jogszabályoknak megfelelően járt-e el.

A mostani másodfokú bírósági döntés azt a feladatot adja az Európai Bizottságnak, hogy a Paks II állami támogatási kérdésében hozzon újra határozatot. Jelenleg új határozat nem született, de az első betonöntés egy hónapon belül várható, és ez tekintendő az építés kezdő időpontjának (vagyis igaz, hogy már meg van tervezve az erőmű, 7 évvel ezelőtt ERBE dolgozóként én is részt vettem az engedélyezéshez szükséges irányítástechnikai "basic design-ok" szabványossági ellenőrzésében, már számos fő technológiai berendezés legyártásra került, már kovácsolják az atomreaktorokat, már kiásták a gödröket, de ez még nem számít építésnek). Pikánssá teszi a helyzetet, hogy a héten őrizetbe vették az orosz hatóságok Mihail Scserbakot, a Paks II. fővállalkozó cégének, az Atomsztrojexportnak az igazgatóját, mert azzal gyanúsítják, hogy támogatta az ukrán hadsereget (amit ugye mi sohasem tennénk, és erről hamarosan nemzeti petíció is lesz - ja, ezt már írtam).

Hát nagyjából ennyi minden jutott eszembe a múlt héten Európában kialakult hideg időjárás által kiváltott energetikai helyzetről.

2025. november 13., csütörtök

Szivárgás

Már csaknem két hete a Tiszavilág applikációra regisztráltak adatainak ellopásától hangos a magyar sajtó. Igazából csak a saját gondolataimat tudom hozzátenni a már alaposan kivesézett eseményhez. Én úgy gondolom, hogy az eseményeknek négy szintjük van.

  1. Maga az applikáció és az abból felépített adatbázis megfelel-e az adatbiztonsági követelményeknek?
  2. Ki lopta el az adatokat, és miért hozta nyilvánosságra azokat?
  3. Miképpen történt az adatlopás?
  4. Miért gondolta a kormányközeli média, hogy a lopott adatok további terjesztése jó ötlet?

Az applikáció és az adatbázis feltörhetetlensége

Nyilvánvalóan vizsgálni fogják az alábbiakat:
  • Az adataikat megadók tájékoztatva voltak-e az adatkezelési szabályokról?
  • Az adatkezelő valóban csak arra a célra használta az adatokat, amit az adatkezelési tájékoztatóban megadott?
  • Az applikáció és a mögötte lévő adatbázis megfelel-e a mai korszerű adatbiztonsági elveknek?
  • Volt-e a rendszernek egy próba-adatbázissal kiberbiztonsági tesztje?
  • Az adatbázis üzemeltetőinek munkafolyamatai rögzítve vannak-e különféle folyamatleírásokban? Ennek betartását ellenőrizték-e?
  • Hagyott-e a rendszer fejlesztője "hátsó kaput", ahol az adatokhoz hozzáférhet?
  • Naplózta-e a rendszer a támadási kísérleteket és magát a sikeres támadást?

Ki lopta el az adatokat, miért hozta nyilvánosságra azokat?

Ilyen nagyméretű adatlopásnak több célja lehet. A legkézenfekvőbb az adatok eladása reklámozó cégeknek. Ilyenkor nem ésszerű az adatok nyilvánosságra hozása, hiszen ezzel egyből kiderül az adatlopás ténye. A nyilvánosságra hozásból logikusan következik, hogy az adatlopás célja a károkozás, a Tiszavilág applikációba, sőt magában a Tisza pártba vetett bizalom megrendítése. Na de kinek lehetett ez érdeke?
  • Az ukránoknak aligha, hiszen ők alig várják, hogy végre valaki leváltsa az Orbán-kormányt, amely akadályozza Ukrajna uniós csatlakozását.
  • Ugyanez vonatkozik az Európai Unióra is, bár róluk az sem feltételezhető, hogy hackercsapatot működtetnének.
  • A magyar titkosszolgálatnak nagyon is lehet érdeke, hiszen Magyar Péterék lassan elhúztak a Fidesz mellett, így az "adóemelés", "nyugdíjcsökkentés", "háborúpártiság" narratíva mellé jól jön az, hogy "ezek még az adataitokat sem képesek megvédeni".
  • Orosz titkosszolgálat: talán ez a legvalószínűbb, hiszen az orosz hackerek és az orosz kiberhadviselés legendásan jó, és alapvető érdekük, hogy sokáig maradjon hatalmon az Orbán-kormány.


Hogyan történt az adatlopás?

Az alábbi lehetőségek vannak:
  • Beépített emberek a fejlesztő csapatban, akik szándékosan hagytak egy "hátsó bejáratot", melynek kulcsát csak ők ismerik.
  • Beépített ember az adatbázis üzemeltetői között, aki adott pillanatban kimásolja az adatbázist, vagy annak egy részét. Ezt egy korszerű rendszernél elég nehezen lehet megtenni észrevétlenül.
  • Valóban előrébb járnak az adatbázis-feltörésben, mint az adatbázis-fejlesztők a kibervédelemben. Ez nagyon is elképzelhető.

Miért gondolta azt a kormányközeli média, hogy jó ötlet a csak rövid időre közzétett adatbázist tovább terjeszteni?

Ez a legnagyobb rejtély, hiszen köztudott, hogy azért, mert egy lakás nincs bezárva és szabadon be tudok sétálni, az ott levő javak eltulajdonítása ugyanolyan lopás, mintha feltörtem volna a zárat. A Mandiner közéleti embereket kezdett listázni, akinek adatait megtalálta a kiszivárgott adatok között, mások pedig interaktív térképen jelenítették meg az adatokat.

Íme a Vadhajtások által közzé tett interaktív térkép nyitó oldala, amit a tiszavilag.co oldalán jelenítettek meg. A térképen jól látszik, hogy kb. 158 ezer adatot tettek térképen elérhető módon közzé. Ez alapján egyes jobboldali médiahuszárok, mint pl. Németh Balázs korábbi közszolgálati híradós, aki jelenleg a "Józan észre" átkeresztelt "Harcosok óráját" vezeti, elmentek egyes címekre és az ott lakókat kezdték vegzálni.

Úgy tűnik, hogy egyenként indultak perek a személyes adatokkal való visszaélések ellen, de szerintem a választásokig semmi sem fog történni.

Én viszont feltöltöttem a YouTube-ra egy kis szösszenetet arról, hogy egy elképzelt állampolgár hogyan szembesül azzal, hogy szeretteit sorra megtalálja a Tiszavilág-térképen, aztán bevallja, hogy tulajdonképpen ő maga is regisztrált. Hallgassátok megértéssel.

2025. szeptember 26., péntek

Rendeleti kormányzás és gyermekvédelem

Azt tudtátok, hogy csaknem 2000 napja van vészhelyzet és vészhelyzethez kapcsolódó rendeleti kormányzás Magyarországon? Van is egy vészhelyzeti számláló kihelyezve egy budapesti ház homlokzatára, de a blogom címlapján "Az eltűnt idő nyomában" rovatban is fut egy ilyen számláló. Még 2020-ban, a Covid idején szavazta meg a parlament.


Na de hogy jön ez a gyermekvédelemhez? Hát az egész úgy kezdődött, hogy nem túl jó formát futott a kormány a héten. A parlament őszi ülésszakának kezdetén a DK egyik képviselője, Arató Gergely (aki finoman szólva nem a legélesebb kés a DK fiókjában) interpellációban hozta fel a Szőlő utcai javítóintézet igazgatója ellen folyó eljárással kapcsolatos híreszteléseket, és felszólalása végén feltette a kérdést: Ki az a Zsolti bácsi? Amire először Simicskó István reagált, hogy tiltakozik a miniszterelnök-helyettest ért inszinuáció miatt (ki beszélt itt a miniszterelnök-helyettesről?), majd maga Semjén Zsolt is szót kért, hogy ez maga a Belzebúb-féle vérvád).

Teniszkifejezéssel élve ez igazi ki nem kényszerített hiba, a pálya közepére hulló magas ívű labdát ahelyett hogy erős pörgetett tenyeressel védhetetlenül a sarokba ütnéd, kiütöd a stadionból. Na de ez semmi sem volt ahhoz képest, ami másnap következett be.

Tuzson Bence igazságügyminiszter 12:35-kor egy Facebook-videóban meglobogtatott egy jelentést, mondván, hogy az igazságügyminisztérium áttekintette az ügyet és összeállított belőle egy anyagot, ami bebizonyítja, hogy nincs az ügynek kiskorú érintettje. Csakhogy ekkor valahol megszólalt egy vészcsengő: Ilyet egy miniszter nem tehet, nincs módja folyamatban lévő ügyekbe betekinteni! Pláne nem nyilvánosságra hozni! De maradt egy mentőkötél: vészhelyzet van, vészhelyzeti rendeletalkotással!

És itt elkezdődött a kapkodás, megszületett a 293/2025. (IX. 24.) Korm. rendelet a Szőlő utcai javítóintézetben történt visszaélések kivizsgálása és a gyermekek védelme érdekében szükséges intézkedésekről. Ezzel az Orbán-kormány minden kétséget kizáróan jogtörténelmet írt, mert volt képük ezt a mondatot beleírni a rendeletbe: 

"Az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra, illetve humanitárius katasztrófára tekintettel, valamint ezek magyarországi következményeinek az elhárítása és kezelése érdekében....az igazságügyért felelős miniszter teljes körűen kivizsgálja a Budapest, Szőlő utca 60. szám alatt található Budapesti Javítóintézet vezetőjével összefüggő büntetőeljárás és egyéb visszaélések ügyét."

Értitek? Van egy az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra, illetve humanitárius katasztrófára tekintettel, valamint ezek magyarországi következményeinek az elhárítása és kezelése érdekében veszélyhelyzet kihirdetéséről és egyes veszélyhelyzeti szabályokról szóló kormányrendelet, amely azt a célt szolgálja, hogy ha a háborúval összefüggésben sürgős intézkedésre van szükség, azt az országgyűlés összehívása nélkül is meg lehessen tenni. De hogy jön ide a Szőlő utca? Mi köze van ennek az ukrán háborúhoz.

Ezzel lényegében Orbánék azt mutatták meg, hogy a vészhelyzeti kormányzásra hivatkozva, minden, de tényleg minden meglévő jogszabályt áthághatnak. Holnap kihirdethetik, hogy a vészhelyzetre való tekintettel Orbánt megilleti a pallosjog és az első éjszaka joga!

De azért így is előbb volt a tyúk, mint a tojás: Tuzson Bence időutazó a 13:00-kor kihirdetett rendelet alapján 12:35-re már el is készítette a jelentését. Ez persze lehetne vicces is, de teljesen nyilvánvaló, hogy az igazságügyminiszter eddig is betekintett folyamatban lévő ügyekbe! Vagy esetleg bele is avatkozott? Emlékeztek még, amikor tavaly Magyar Péter nyilvánosságra hozta a Varga Judittal folytatott beszélgetésének hangfelvételét, amely arról szólt, hogy Rogánék belenyúltak a Völner-Schadl-ügy nyomozati irataiba. Akkor persze tiltakozott a kormány, hogy ilyesmihez egy miniszternek sem joga, sem lehetősége nincsen. Most meg kiderült, hogy dehogynem, ez a napi gyakorlat!

Negyedéves joghallgató lányom persze azt kérdezte: Hogy-hogy nem volt egy tökös ügyész az ügyészségen, aki azt mondta volna, hogy na de miniszter úr, ehhez Önnek nincsen joga! Nos, erre a kérdésre abból a könyvből kaptam meg a választ, amit éppen most olvasok. Yuval Noah Harari: Nexus. A könyv az információ társadalmi hatásairól szól, és egy helyen kristálytiszta látleletet ad az úgynevezett "erős vezetők" által létrehozott "többségi diktatúráról":

"Az erős emberek leggyakoribb módszere a demokrácia aláásására az, hogy egyesével felszámolják annak önhelyesbítő mechanizmusait, általában a médiával és a bíróságokkal kezdve. A tipikus erős ember vagy megfosztja hatalmuktól a bíróságokat, vagy hozzá lojális emberekkel tölti fel, és igyekszik lezárni minden független médiaorgánumot, miközben kiépíti saját mindenütt jelen lévő propagandagépezetét.
Miután a bíróságok már nem képesek jogi eszközökkel kordában tartani a kormány hatalmát, a média pedig a kormány szövegét szajkózza engedelmesen, már minden intézményt vagy személyt, aki szembe mer szegülni a kormánnyal, el lehet taposni, vagy üldözni, mint árulót, bűnözőt, netán külföldi ügynököt. A tudományos intézményeket, önkormányzatokat, civil szervezeteket és magáncégeket vagy felszámolják, vagy kormányzati irányítás alá veszik. Ezen a ponton a kormány már a választásokat is kedve szerint manipulálhatja, például úgy, hogy bebörtönzi a népszerű ellenzéki vezetőket, megakadályozza az ellenzéki pártok részvételét a választáson, átrajzolja a választókerületek határait, vagy megfosztja jogaiktól a szavazókat. Az antidemokratikus intézkedések elleni fellebbezéseket elutasítják a kormány kézivezérelt bírói. Az intézkedéseket kritizáló újságírókat és értelmiségieket elbocsátják. A megmaradt médiaorgánumok, tudományos intézmények és jogi hatóságok mind éltetik az intézkedéseket mint olyan szükséges lépéseket, amelyekkel megvédik a nemzet állítólagos demokratikus rendszerét az árulóktól és külföldi ügynököktől. Az erős emberek rendszerint nem teszik meg az utolsó lépést, amely a választások teljes felszámolása lenne. Megőrzik őket mint a legitimitásukat biztosító és a demokrácia látszatát fenntartó rituálékat, ahogy az például Putyin Oroszországában is történik."

Hát ezt mutatta meg most nekünk a maga meztelen valóságában a kormány kapkodó rendeletalkotásával. És hogy mi van a gyermekvédelemmel? Az a legkevésbé számít.

2025. augusztus 21., csütörtök

Дружба

Orbán Viktor miniszterelnök augusztus 11.-én Nógrádi György biztonságpolitikussal egy televíziós műsorban folytatott beszélgetése egy pontján azt találta mondani:

„Mi egy nap alatt elintézhetnénk Ukrajna összeomlását, egyetlen nap alatt, csak nekünk nem érdekünk... Történne egy baleset, kidől néhány oszlop, elszakad néhány vezeték, akkor Ukrajna megáll”

Azon túl, hogy a terrorizmussal való fenyegetés bűncselekmény, és bárki írna ki ilyesmit egy közösségi médiafelületre, mondjuk egy közszolgáltatás valamely fontos stratégiai elemének esetleges megrongálására utalva, azt a TEK azonnal bilincsbe verve vinné el, egy miniszterelnök szájából egy szomszédos országra utalva hihetetlenül otromba és ordenáré. Bár úgy tűnt, az Ukrajna elleni gyűlölet-cunami elérte a maximumát, a nyári uborkaszezonban is folytatódott a Sebestyén József-üggyel és a palágykomoróci görögkatolikus templomban elkövetett gyújtogatással.

Ukrajna energetikai fenyegetésére talán válaszul (nem hinném, hogy véletlenül) ukrán dróntámadás érte a Barátság (Дружба) kőolajvezeték egyik oroszországi szivattyúállomásának egyik transzformátorát a Moszkvától délkeletre lévő Tambovban. Le is állt néhány napra a hazánk nyersolajimportjának mintegy 70%-át adó vezetéken az olajszállítás. Én pedig úgy gondoltam, érdemes áttekinteni az Oroszországgal és Ukrajnával való energetikai kapcsolatainkat.

Földgáz

Csaknem 4 évvel ezelőtt írtam egy posztot arról, hogyan terelte át az MVM egyik napról a másikra az orosz gázimport tranzitútvonalát az Ukrajnán keresztül futó gázvezetékről a Török Áramlatra. Akkor az ukránok tajtékzottak, mert jelentős tranzitdíjtól estek el. Viszont fél év múlva, az orosz-ukrán háború kitörésekor arra gondoltunk, hogy ez egy proaktív döntés volt a közeledő háború miatt. Azóta sem győz a kormány eleget dicsekedni azzal, hogy milyen fontos lépést tettek Magyarország energiabiztonsága szempontjából.
Jelenleg a Törökáramlaton keresztül évente 85-90 TWh (terrawattóra) földgáz érkezik Magyarországra, ennek 4-5%-át exportáljuk Ukrajna felé. Sőt, amióta leállt az Ukrajnán keresztüli gáztranzit (2025 áprilisától), 87 GWh/nap volumenben exportálunk Szlovákia felé is (ez éves szinten 31 TWh), vagyis elég jól keresünk az orosz-ukrán konfliktuson.
Bár nagyon fájna Ukrajnának a magyar földgázszállítás leállítása, ez mégsem tenné ki belső felhasználásuk 10%-át sem, ezért csupán egy megmagyarázhatatlanul barátságtalan lépésnek lehetne tekinteni egy szomszédos ország részéről.
Viszont amit a magyar kormány azóta sem tett meg: még mindig Oroszország, egy szomszédunk ellen területrabló háborút folytató ország a legfontosabb földgáz-szállítónk.

Kőolaj

Három és fél éve tart az orosz-ukrán háború, és azóta sem tettünk érdemi lépéseket, hogy ne a két háborús országon áthaladó Barátság kőolajvezeték legyen a legfontosabb ellátási útvonalunk. Ezen keresztül érkezik a nyersolaj kb. 70%-a, 4,78 millió tonna évente. A Horvátország felől érkező Adria/JANAF vezetéken át mindössze kb. 2 millió tonna érkezik évente. Ez súlyos stratégiai kockázat, az ellátásbiztonság ilyen szintű kockáztatása teljesen érthetetlen, és súlyos kormányzati mulasztás.
Erre figyelmeztetett a kőolajvezeték néhány napos leállása.

Villamosenergia

Egy három éve írt posztomban az egykori Vinnicja-Albertirsa 750 kV-os távvezeték sorsáról értekeztem (mellesleg ez a posztom azóta több mint 700 kattintást ért el). Mivel hazánk az egyre emelkedő megújuló energiaforrások ellenére az esti és éjszakai órákban nagy mértékű villamosenergia-importra szorul, megnőtt a jelentősége az Ukrajnából érkező villamosenergiának is, ezért az egykori 750 kV-os távvezeték magyarországi végpontját Albertirsáról Szabolcsbákára helyeztük át, ahol egy korszerű 750/400 kV-os alállomás létesült.
Egy tavaly áprilisban írt posztomban viszont már arról számoltam be, milyen nagy erőkkel támadják a ruszkik az ukrán energetikai létesítményeket az egész ország területén, gyakran pár száz kilométerre a magyar határtól. Ez a a zaporizzsjai atomerőmű (teljesítménye 6000 MW) orosz elzabrálásával együtt már komoly villamosenergia-kiesést okozott Ukrajnában és exportőrből importőrré vált. Így jelentős szerepet kapott a 750 kV-os távvezeték a viszonylag nagy határmetszéki kapacitásával.
Tudnivaló, hogy Magyarország nettó villamosenergia-importőr, azaz az Ukrajna felé irányuló villamosenergia-exportnak mi csak tranzitútvonalat biztosítunk, amiért díjat számolunk fel. Csakhogy az ukrán kollégák elég gyors ütemben számolják fel a károkat, meg most amúgy is nyár van, ezért az energiaáramlás iránya gyakran megfordul Magyarország irányába: villamosenergiát importálunk Ukrajnából, ráadásul jóval olcsóbban, mint a többi irányból! Van a MAVIR-nak egy nagyon jó kis oldala, ahol nemcsak a hazai energiamix időbeli alakulását, de a határmetszéki energiaáramlások alakulását is nyomon lehet követni, az adatokat további elemzés céljából le lehet tölteni. Készítettem egy kis kigyűjtést az augusztus 6-tól augusztus 20-ig terjedő időszakra:


Ha a képre rákattintotok a teljes képernyős nézetért, láthatjátok negatív tartományban az export, pozitív tartományban az import értékét, és azt is, hogy a szaldó csaknem kiegyenlített. Most, a posztom írása közben is éppen importálunk Ukrajnából.

Ez egy frissülő élőkép!

Vagyis Orbán kidőlő távvezeték-oszlopokkal való fenyegetőzése nemcsak primitív, de egyben a valósággal sem áll összhangban. Sajnos az Ukrajnával szemben megütött hangnem végérvényesen elszigetelt bennünket Európában, most már maga Trump elnök győzködi Orbánt, hogy ne makacskodjon Ukrajna uniós csatlakozását illetően. De azért az ukrán-magyar kapcsolatokban mindig van lejjebb: Az éjjel rakétatámadás érte a határtól mindössze 35 km-re fekvő Munkácsot. Köztársasági elnökünk FB-posztban reagált:

„Mély együttérzésemet fejezem ki a Munkácsot ért orosz rakétatámadás sérültjeinek, akiknek mielőbbi gyógyulást és teljes felépülést kívánok”

Egy óra sem telt el, és Sulyok módosított a poszton:

„Mély együttérzésemet fejezem ki a Munkácsot ért rakétatámadás sérültjeinek, akiknek mielőbbi gyógyulást és teljes felépülést kívánok”

Értitek? Kihúzta az "orosz" szót. Aki Sulyok FB-oldalát kezeli, bizonyosan tisztában van azzal, hogy minden szövegmódosítás visszakereshető, ezért csakis azt lehet feltételezni, hogy tudatos üzenet volt az ukránok felé: Nem hiszünk nektek, lehet, hogy ti bombáztátok kárpátaljai magyarjainkat.

Szégyen-gyalázat!

2025. augusztus 1., péntek

Leszerelés 50 éve


A katonakönyvembe 1975. augusztus 2.-án ütötték be a leszerelési bélyegzőt, ami egy szombati nap, a valóságban már augusztus 1.-én este felszálltunk egy Budapestre tartó éjjeli vonatra, és a szélnek eresztésünkre az angyalföldi József Attila Művelődési Központban került sor. (Talán pont azért szerepelt a 2.-ai dátum, hogy még aznap ingyen utazhassak a BKV járatain).

Persze a leszerelésre már hetek óta készültünk: szintén a katonakönyv tanúsága szerint már július 1-én visszakerültünk a csapattól (én Molnaszecsődről) a debreceni kiképző laktanyánkba, a Bocskaiba, ahol emlékezetem szerint már semmiféle érdemi dolog nem történt velünk, legfeljebb annyi, hogy a tisztesekből (őrvezetőkből és tizedesekből) álló századot már alig lehetett féken tartani.

A molnaszecsődi egykori laktanya kapujánál, 2023

Az egykori Bocskai laktanya épületegyüttese ma

A leszerelésre kellő mennyiségű alkohollal készültünk fel, a július 31.-ről augusztus 1.-re virradó éjszaka be is rúgott a fél század. Akkorra már valamennyien megkaptuk a tiszthelyettesi rendfokozatunkat, de ez nem tartotta vissza Kalmár őrnagyot, a századparancsnokot, hogy vagy egy tucat embert, a századügyeletest és a két napost, valamint a legrészegebbeket tíz napra lecsukasson. Nekik egy kicsit későbbre tolódott a leszerelés, köztük volt egy volt osztálytársam, aki ma már a Táltos utcai Szent Kereszt Templom templomigazgatója.

Sokan azt mondják, hogy számukra a sorkatonaság elvesztegetett hónapokat jelentett. Nos, én soha ennyit nem olvastam, mint abban a 11 hónapban, és sikerült szinten tartani matematikai és fizikai tudásomat is, így az egyetemkezdés számomra zökkenőmentes volt. Olvasmányaim között szerepelt Jorge Semprún A ​nagy utazás című regénye is. Ebben van egy fejtegetés arról, hogy mit érzett a szerző a koncentrációs tábor felszabadulásakor, és hogy vajon megélhető-e a tökéletes pillanat. Valahogy ugyanígy vártuk a kilépést a laktanya kapuján, de igazából semmi különöset nem éreztem. Természetesen mit sem tudtam arról, hogy pont a leszerelésem napján 35 európai ország vezetője aláírta a helsinki záróokmányt, pedig ez fél évtizedre, a Szovjetunió afganisztáni intervenciójáig optimizmussal töltött el bennünket. Ezek az optimista évek pont egyetemi éveimmel estek egybe.

A kötelező sorkatonaság intézménye hazánkban még három évtizedig fennmaradt. Egyes volt szocialista országokban, például Romániában a nőket is besorozták, akárcsak manapság Izraelben. A kötelező sorozás 2004-es kivezetésével 135 éves hagyománynak vetettek véget. Igen, én úgy gondolom, ez valóban beépült a hagyományaink közé, egy férfi életében fontos mozzanat volt a katonai eskü letétele, és számos közösségben azok a fiúk számítottak partiképesnek, potenciális vőlegényjelöltnek a lányok körében, akik leszolgálták katonaidejüket. Ez egyfajta beavatási szertartás volt, amelynek helyébe nem igen lépett semmi. Mostanában újra fokozódik a hadsereg toborzó-tevékenysége, egyenlőre a tényleges állomány mellett önkéntes tartalékosokat toboroznak, és persze szépen visszajött az iskolákban a honvédelmi ismeretek oktatása, természetesen most már fiúknak és lányoknak egyaránt.

Persze a tartalékos állomány nem ér semmit, ha nincs évente néhány nap továbbképzés, ahogyan ez olyan országokban történik, ahol háború esetén komolyan számítanak a tartalék állományra. 
Én 1975-ben a baloldalt látható P-15 típusú rádiólokátor karbantartására lettem kiképezve (2015-ben Zsámbékon, a volt légvédelmi bázison fotóztam). Ezt a típust - bár zseniális szerkezet volt - egy évtizeden belül kivonták a hadrendből, de én soha többet semmiféle tartalékos továbbképzésen nem vettem részt. Nyilvánvaló, hogy ennek így ebben a formában semmi értelme sincsen, egy tartalékos állomány háború esetén csak akkor használható hatékonyan, ha évi rendszeres képzésben részesül. Ezt megteszik olyan állandó fenyegetettségben élő országok, mint Izrael, vagy Európában a katonai szövetséghez nem tartozó Ausztria és Svájc.

Jelenleg 10 NATO-tagállamban van kötelező sorkatonaság. A frissen felvett Finnországban és Svédországban már az általunk aktívan akadályozott felvételük előtt is kötelező sorkatonaság volt. A balti államok az orosz fenyegetettséget érezve vagy meg sem szűntették, vagy újra bevezették a kötelező katonai szolgálatot. Azokban az országokban, ahol rendszeres a tartalékosok gyakorlatoztatása, ott ez egyben erős közösségformáló erő is, bajtársi szövetségek informális hálózata szövi át a társadalmat. Nem azt kérdezik tőled: hol végeztél?, hanem azt: hol szolgáltál? Ha el akarsz intézni valamit, az adott intézményben (kórházban, iskolában, hivatalban) biztosan akad egy bajtárs, aki segít.

Hogy mi lesz Magyarországon, nehéz megmondani. Ha valóban közeledik az Orbán által beharangozott harmadik világháború, akkor előbb-utóbb nálunk is újra visszajön a kötelező sorozás intézménye. De a fegyverkezésünk érezhetően fokozódik, pl. a turistáknak már le kell mondaniuk a tokaji Kopasz-hegy látogatásáról, mert azon a háborús Ukrajna közelsége okán katonai (feltehetően légvédelmi) objektum létesül.

PS 2025.08.03.

A fokozódó fegyverkezés igazolására Gulyás Gergely FB-oldalán egy zavarba ejtő videót osztott meg. Különösen ez a mondat meghökkentő: "Nagyon menő lenne ezzel behajtani a Karmelitába, képzeld el!" (talán egy esetleges puccs?)

---

2025. április 17., csütörtök

IGEN - 1

Mivel Budapest 1. kerületében lakunk, minden nemzeti konzultációs kérdőívet rögtön az első napon megkapunk. Így az Ukrajna uniós tagságáról szóló "véleménynyilvánító szavazás" szavazólapja is megérkezett április 14.-én. Amint a posztom címéből is kiderül, határozottan az IGEN ý mellett vagyok, mégis komoly erkölcsi dilemmát okoz nekem, hogy válaszommal legitimáljam-e ezt a sunyi, otromba, undorítóan populista "szavazást". Valószínűleg tartom, hogy helyette inkább Adolf Hitler 1938-as Stimmzettel-jét fogom visszaküldeni.

Ha azt gondoljátok, hogy azért halt meg - hivatalos adat szerint - több mint 45 ezer ukrán katona, hogy Ukrajna megtarthassa a Krímet, Herszont, Zaporizzsját, Donyecket és Luhanszkot, akkor nagyon tévedtek. Ha azt gondoljátok, hogy Putyin háborúja mindössze területszerzési háború volt, szintén tévedtek. Egyszerűen a ruszkik nem akarták, hogy Ukrajna a balti államokhoz hasonlóan uniós tag lehessen, sokkal szívesebben látnának Ukrajna helyén egy második Belaruszt, Zelenszkij helyén pedig egy második Lukasenkát.

Érdemes visszamenni kb. 10 évvel, amikor Volodimir Zelenszkij, a színész és tévéproducer saját főszereplésével leforgatta A nép szolgája című televíziós sorozatot. A történet szerint egy történelemtanár egyik óráján kifakad Ukrajna korrupt, despota rendszere ellen, amit a diákjai titokban felvesznek és feltöltik a netre, mely hatalmas nézettséget ér el. Ez alapján a tanárt a legközelebbi elnökválasztáson megválasztják Ukrajna elnökének. Az ő állami bürokráciában való csetléséről-botlásáról, a korrupció, az oligarchia és a hatalmi nagyzolás elleni harcáról szól a sorozat, amit úgy is lehetett nézni, mint egy választási program: ilyen nyugatos Ukrajnát szeretnénk. A sorozat olyan népszerű lett, hogy Zelenszkij valóban megalakította a sorozat címével egyező nevű pártját, 2019-ben elindult a választásokon és fölényesen nyert.

Természetesen a tévésorozatban is téma Ukrajna EU-tagsága, amit az egyik vicces epizódban majdnem el is nyer. Sajnos tévedésből őt hívta fel Angela Merkel Montenegro elnöke helyett. Nézzétek csak:

Egyszóval Zelenszkij elnöknek mindig is határozott célkitűzése volt Ukrajna uniós tagsága. A szovjet titkosszolgálatnál edződött feketeöves Putyin viszont a színészből lett amatőr politikusnál gyengeséget szimatolt, és az gondolta, hogy könnyen megbuktathatja, és egy oroszbarát bábot ültethet a helyére. Csúnyán elszámította magát.

A háború kitörése után hazánk - csatlakozva nyolc másik uniós tagállamhoz - javasolta, hogy az EU minél előbb kezdje meg Ukrajnával a csatlakozási tárgyalásokat. Íme:

Ezt természetesen egy MTI-közleményben is megerősítette a kormány. De még tavaly ősszel, amikor Várhelyi Olivér még a csatlakozási ügyekért felelős biztos volt az Európai Bizottságban, úgy nyilatkozott, hogy Ukrajna készen áll a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, mert teljesítette az ehhez szükséges elvárásokat. Ezt is nézzétek meg:

Nos, kilenc hónap alatt Donald Trumpot amerikai elnöknek választották, akinek eddig volt egy kudarcos békekötési kísérlete Ukrajna és Oroszország között, és a magyar kormányban pedig - ki tudja miért - úgy döntöttek, hogy:

"Egyszerűen csak köztudomású lett, rendkívüli gyorsasággal és mindenütt egy időben, hogy az ellenség Keletázsia és nem Eurázsia." - George Orwell, 1984.

Úgy gondolták, hogy ebbe a hatalmi játszmába - melybe teljesen nyilvánvalóan Putyin kérésére kezdtek bele - bevonják a magyar embereket is, és fullban nyomják annak ellenkezőjét, mint amit még egy éve hirdettek. Mára már egyenesen oda jutottunk, hogy ilyenek hangzanak el az állami híradóban:

"Az Európai Néppárt magyargyűlölő elnöke mindenáron hatalomra juttatná a Tisza Pártot Ukrajna EU-csatlakozásának érdekében."

Itt az őrület már tényleg fokozhatatlan. Na de miről is szól ez a "véleménynyilvánító szavazás": Támogatja-e Ön, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen? Vagyis egy olyan kérdésben várják a véleményünket, mely optimális esetben egy évtizeden belül, hosszú-hosszú csatlakozási tárgyalások és jogharmonizációs folyamat végén válhat aktuálissá.

Két részre bontottam ezt a posztomat, a második részben fogok pontról pontra végigmenni a kormányzat által sugallt ellenérveken. Most csak áttekintem azt, hogy miért szavaznék (és szavaztam is a TISZA népszavazásán) igennel:

  • Százezer nemzettársunkról, a kárpátaljai magyarok sorsáról van szó. Egyrészt a csatlakozási tárgyalások kényszeríthetnék rá Ukrajnát, hogy a nemzetiségi jogokat tartsák tiszteletben, másrészt a csatlakozással minden fizikai határ is eltörlődne közöttünk és a kárpátaljai magyarság között.
  • Aki nemmel szavaz, 45 ezer ukrán hazafi halálát teszi értelmetlenné.
  • Jobb, ha baráti, velünk azonos értékeket valló szomszédunk van, mit egy gyanús, kiszámíthatatlan, velünk szemben eleve ellenséges ország.
  • Ukrajna óriási piaca nyílhatna meg számunkra. Sok üzleti kalandor (pl. Stadler Józsi bácsi) azzal kaszált sokat a rendszerváltás után, hogy Ukrajnába kezdett szállítani mindenféle - főleg élelmiszeripari - terméket. Sőt, Ukrajnában érdemes lesz majd cégeket létrehozni, amig olcsóbb a munkaerő, mint nálunk. Végül is ezt teszik a németek is hazánkkal. A háború utáni ukrán újjáépítés hatalmas projekteknek ad lehetőséget.
  • Az ukrán munkaerőre hazánkban is szükség van. Már most sokan dolgoznak a beteg- és idősgondozás területén, mezőgazdasági idénymunkákon. Ez bővülhet azokon a szakterületeken, ahol most óriási hiány mutatkozik a magyar szakemberek külföldre vándorlása miatt.
Posztom második részében fogom ízekre szedni a szavazólap mellékleteként érkezett kísérőlevél hét pontját. Várjátok türelemmel.