Volt egyszer egy focibíró, aki elfelejtette lefújni a meccset. A közönség kiabálni kezdett: Bíró úr, nincs órája? A játékvezető ránézett az órájára, és rögtön észrevette, hogy már tíz perce vége kellene legyen a mérkőzésnek. De azért még öt percig tovább játszatta a csapatokat, majd fontoskodva újra az órájára nézett, és lefújta a meccset. Mert nehogy már a közönség mondja meg, hogy mikor van vége a mérkőzésnek!
Na, pont ez jutott eszembe akkor, amikor az ellenzék, hogy mentse az ország becsületét, rendkívüli parlamenti ülést hívott össze azután, hogy a török parlament is ratifikálta Svédország NATO-csatlakozását. A kormánypártok egy ellenzék által összehívott parlamenti ülésre elvből nem mennek el, pedig az ülést a karzatról figyelte David Pressman amerikai nagykövet, valamint Hollandia, Norvégia, Dánia, Lengyelország és Szlovákia budapesti nagykövete is. Végül három hétre rá, a NATO-országok közül utolsónak ma került sor a ratifikációra. De ne szaladjunk ennyire előre.
Azt tudtátok, hogy Finnország és Svédország NATO-tagságának parlamenti ratifikációját társadalmi vita előzte meg? Nem? Pedig meg is hirdették, bárki emailben elmondhatta véleményét. Egy barátom, aki korábban véderő-attasé volt Varsóban, ezt meg is tette. Érdekes módon erről a társadalmi egyeztetésről nem igen hirdettek eredményt, abban sem vagyok biztos, hogy a képviselők elolvashatták-e a véleményeket. Tény, hogy magát a törvényjavaslatot a ratifikációról már másfél évvel ezelőtt benyújtották a Tisztelt Háznak. De aztán mindenfélét lehetett hallani arról, hogy a finnek és a svédek nem igazán tisztelik a magyarokat, ezért a kormánypárti frakciók képviselői vonakodnak megszavazni a csatlakozást. El is küldtük Hende Csabát és Németh Zsoltot Helsinkibe és Stockholmba tájékozódni a tiszteletet illetően.
Akkor fogtunk először gyanút, hogy Magyarország Törökországgal együtt próbál mozogni az északi országok NATO-tagságának megszavazását illetően, amikor már csak ez a két NATO-ország nem tűzte napirendre a ratifikációt és amikor 2023 tavaszára a magyar országgyűlés pont akkora vette ügyrendjébe a szavazást, amikorra Törökország is. Csakhogy a törökök a svéd csatlakozást továbbra is vonakodtak megszavazni, ezért így tettünk mi is. Aztán a 2023 júliusi NATO-csúcson Törökország bejelentette, hogy ősszel ratifikálják a csatlakozást, így hazánk is megígérte, hogy így tesz. Ekkor már az egész kezdett olyan lenni, mint egy tragikomédia. Valójában sohasem derült ki, hogy történt-e szóbeli megállapodás Törökország és hazánk között az összehangolt cselekvésről, de mintha a törökök pont mindig elfelejtettek volna velünk egyeztetni a kérdésben. Erdogan 2023 szeptember elején Szocsiban tárgyalt Putyinnal, és utána bejelentette, mégsem lesz ősszel ratifikáció.
Ma már tudjuk, hogy Hegyi-Karabah Azerbajdzsánhoz csatolása fejében (az oroszok korábban még az örményeket támogatták katonailag) Törökország további hónapokra jegelte Svédország NATO-csatlakozásának megszavazását. Ekkor került sor arra a nagyon szánalmas magyar színjátékra, hogy egy svéd szerveren egy, a magyar demokráciát kétségbe vonó riportfilmet találtak, ami ismét "aláásta a Svédország iránti bizalmat".
Decemberben Erdogan hazánkban járt, de addigra már az izraeli-palesztin konfliktus éket vert a homlokegyenest ellentétes véleményen lévő Erdogan és Orbán közé. Ezt még sikerült tetézni azzal a diplomáciai fiaskóval, hogy a közismerten a lovaktól tartó török elnöknek egy gyönyörű mént ajándékoztunk. Szerintem azóta már kolbász lett szegény párából. Minden esetre januárban a magyarokkal való minden előzetes egyeztetés nélkül szélvész sebességgel ratifikálta a török parlament Svédország csatlakozását, amit Erdogan nem is késlekedett aláírni. Addigra Törökország már több irányból is megkapta azt, amit szeretett volna: Svédországtól a svédországi kurdokhoz való hozzáállás megváltoztatását, Oroszországtól azt, hogy puskalövést sem tett Hegyi-Karabah védelmében, az USA pedig 40 db F-16-os vadászgép megvásárlását engedélyezte Törökországnak.
Mi, magyarok itt maradtunk a szégyenünkkel, de azért az állami híradó még egy karaktergyilkolós tudósítást leadott Ulf Kristersson svéd miniszterelnökről, hogy mindenki lássa, ezek a svédek nem méltók a tiszteletre.
Aztán hirtelen Kristersson és Orbán puszi pajtások lettek, vettünk négy Gripen vadászgépet (amit már 2022 decemberében megrendeltünk), a svéd miniszterelnök a Karmelita erkélyéről megcsodálta csodaszép fővárosunkat, és hogy-hogynem, a 133 bátor ember vonakodás nélkül hozzájárult a legendásan semleges Svédország katonai tömbhöz csatlakozásához.
Nyert-e ezzel a huzavonával Magyarország valamit? A NATO-országok részéről csak megvetést, a világ részéről annak megerősítését, hogy Putyin csatlósa vagyunk, Törökország pedig úgy kezelt minket, mint egy pincsikutyát, aminek néha megvakarjuk a füle tövét, néha belerúgunk. Szerintem ez volt az Orbán-Szijjártó tandem legnagyobb diplomáciai felsülése, és én nem tehettem mást, mint hogy erről is énekeltem egy dalt.
---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése