Parlament

Parlament

2014. szeptember 28., vasárnap

Barátom, Lin-csi

Barátságunk majdnem 20 évvel ezelőtt kezdődött.
Tudni való, hogy minden reggel fél hatkor kelek. Ez még valamikor 1968-69 tájékán kezdődött, amikor öttusázni kezdtem, és reggelente voltak az úszóedzések. A '80-as évek elején ezt negyed hatra módosítottam, mert egy kollégámmal a Lukácsba jártunk úszni, de később vissza álltam a fél hatra.
Azt is tudni kell, hogy a Kossuth-rádió ébreszt legalább 25 éve. Korábban Falurádió, most a Hajnal-Táj megy ilyenkor. Viszont valamikor a '90-es évek közepén volt egy olyan műsor pont fél hatkor, hogy Reggeli gondolatok. Minden nap más szerző olvasta fel írását, volt közöttük humoros, komolyabb, vallási témájú, és voltak Lin-csi apát gondolatai Sári László tolmácsolásában. A hét valamelyik napja, talán a csütörtök volt a tibetológus professzoré, és én alig vártam, hogy meghallgathassam a buddhista apát újabb gondolatait.
Az apát különös reggeli beszélgetéseit, melyet szerzetestársaival folytatott a Huo-to folyó parti kolostorban, egy szerzetestársa, Su-la-ce adta közre, de gyorsan rá kellett jöjjek, hogy ez valószínűleg Sári László írói álneve csupán. Lin-csi amúgy létező személy, a 800-as évek vége felé élt és tanított Észak-Kínában.
Sokat meséltem kollégáimnak is a reggelente hallott gondolatokról, sok igazi buddhista gondolatot azóta is rendszeresen idézek. Boldog voltam, amikor Lin-csi reggeli beszélgetései nyomtatásban is megjelentek 1999-ben. Később megismerhettem egy újabb kötetből Lin-csi ifjúkori vándorlásait, most pedig az idős apát gondolatait olvashattam a Feljegyzések Lin-csiről című könyvben. 2013. februárjában, a kínai holdújév beköszöntekor dedikálta nekünk Sári László a három kötet. Az buddhista derű árad személyéből, mint képzeltem. A könyv ugyanúgy 3x3x3x3=81 gondolatot tartalmaz, mint az előző két kötet, így végig megmarad a hármas tagozódás.
A Hou-to parti kolostorban Lin-csi szívesen lát taoista, konfuciánus vagy hindi bölcseket, de már a kapuból elzavarja azokat a "szalmakutyákat", felszínes tudás-kufárokat, akik csak a gyors megvilágosodást, a keresés fáradalma nélküli azonnali válaszokat várják, vagy csak menekülnek a világ gondjai elől. Az öreg apát nem örülne neki, ha olvasói csak jópofa buddhista bonmot-kat keresnének magvas gondolataiban. De azért nem állom meg néhány gondolatának idézését:
"Akármilyen ócska, szemétdombra való könyvet olvastok, vagy akármilyen kiváló írásművet, nektek kell utána gondolnotok és dolgoznotok, nektek kell az ismeretekből elvet, szabályt, gondolatot alkotnotok.
De tartsátok féken az eszeteket.
Nehogy a hiú okoskodás útjára tévedjetek!"
Máshol az emlékezetről:
"A múlt lesz majd minden, amit egyszer a Semmivel szembeállíthattok. Ez még az enyém, mondhatod a Semmi kapujában. Ő meg azt mondja: ez még igen, ez a tiéd valóban. De a jövő már az enyém egészen. Ha nem létezne az Emlékezet Háza, kifosztva állnál a Semmi előtt. Elnyelné Minden Időd, mint az örvény. Jeges félelem dermesztené a szívedet.
Ezért kell őriznetek a képeket."
Az alábbiakat pedig teljes egészében idézem:
"Amikor Vej nagyúr kolostorunkba látogatott legutóbb, elmondta, hogy járt legszebb teáscsészéjével.
Egy gyönyörűséges, réges-régi csészét őrzött a házában, évtizedek óta. Senki meg nem tudta mondani a korát pontosan, de szép volt, csodálatosan szép, ebben mindenki egyetértett. Vej nagyúr pedig büszke volt a csészéjére. Reggelente óvatosan szedte elő, s abból teázott egész
álló nap. De még a legritkább és legfinomabb teafajták ízét is alig érezte, minduntalan csak a csészét bámulta elragadtatva. Úgy vette elő, majd úgy tette a helyére, mintha az élete múlna a mozdulatain. Mindig mindkét kezében tartotta, s halálra izgulta magát, nehogy rosszul lépjen és elejtse. De nem ejtette el soha. Egyetlen repedés, egyetlen csorba nem csúfította a csészét, makulátlan volt, akárha ebben a pillanatban került volna ki az isteni fazekas műhelyéből.
Nahát, pont ebből lett a baj. Vej nagyúr egy idő után úgy belefáradt a nagy vigyázásba, hogy teljesen kimerült tőle. Mire a teát kitöltötte, folyt róla a veríték. A csodás italt már nem is kívánta. Rossz kedvűen és gyorsan megitta, alig várta, hogy túl legyen rajta, és a csészét biztonságba helyezze. És ez így ismétlődött naponta ötször, minden egyes teaidőben, aztán másnap kezdődött minden elölről.
Vej nagyúrnak kezdett az idegeire menni a csésze.
Egyre jobban utálta a teát, a sok vesződséget, végül a csészét is. Úgy nézett rá, mint ádáz ellenségére. Azzá is vált hamarosan. Ennek pedig az lett a vége, hogy miután egyszer hosszan farkasszemet nézett vele, haragjában felkapta az asztalról és falhoz vágta. A csésze apró szilánkokra tört.
Ám Vej nagyúr attól fogva a teázás művészetének legmagasabb fokára jutott. A legkülönbözőbb teafajtáknak is képes volt élvezni az ízét, akármilyen csészéből itta. Híres, nagy ínyenccé lett, máig mennyei gyönyörökben van része. Élete legboldogabb pillanatait a legvacakabb csészéi mögött tölti, elragadtatva bámulva a tea finom ívű gőzcsíkjait a levegőben, amelyek ha megcsiklandozzák az orrát, Vej nagyúr lehunyja a szemét. Csak ezután issza meg a teáját, szépen lassan kortyolgatva. Naponta ötször történik meg vele ez a csoda, s másnap ismétlődik a teázás minden egyes édes pillanata.
Már boldog izgalom tölti el előre, álmodozva várja.
"

Ha azt kérditek, kedves blogolvasók, hogy mostantól Lin-csi apát (kinek gondolatait Facebook-on is követhetitek) tanításai szerint élek-e, azt válaszolom, hogy természetesen nem, de most már tudom, hogyan kellene élnem. Úgy vagyok ezzel, mint Jókai Aranyembere a boldogsággal, csak kergetem, mint egy tarka lepkét:

2014. szeptember 22., hétfő

Pistike nagymamái

Hűséges blogolvasóim már két és fél éve olvashatnak Pistikéről, a III. B osztályos tanulóról. Olvashattunk Pistike iskolai szerepléseiről, tanáraihoz, öccséhez, szüleihez és osztálytársaihoz való viszonyáról, de nem beszéltünk még két nagymamájáról. Az egyik a lőrinci nagyi, mert Pestszentlőrincen lakik, a másikat pedig egyszerűen csak Ilonagyinak szólítja.

Mivel Pistike szülei nagyon elfoglaltak, a délutánjait mindig valamelyik nagymamájánál tölti, de gyakran a hétvégéket is. Mindkét nagyi nagyon szereti az unokáját és mindent meg is tesz érte.
A lőrinci nagyi rögtön bekapcsolja a tévét, ahogy Pistike megérkezik, hogy nézhesse kedvenc gyerekcsatornáit. Mindig másfajta édességgel várja: fagylalttal, gesztenyepürével, lekváros buktával. Lőrinci nagyinál számítógépezni is lehet, Pistike leginkább a lövöldözős játékokat szereti.
Ilonagyinál minden egészen más. Nála addig nem lehet játszani vagy tévét nézni, amíg Pistike kész nincs a leckéjével, francia nyelvből ki is szokta kérdezni Pistikét, mert Ilonagyi jól tud franciául. Pistikét el szokta küldeni bevásárolni és néha egyéb házimunkára is megkéri. Ilonagyinál sok gyümölcsöt és zöldséget lehet enni, de csak ritkán van csokoládé vagy sütemény. Számítógép egyáltalán nincs Ilonagyinál, de szívesen kézimunkázik, kreatívkodik unokájával.
Pistike panaszkodott szüleinek, hogy őt Ilonagyi nem szereti, és addig nem hajlandó hozzá járni, amíg fel nem hagy unokaellenes tevékenységével. Addig csak a lőrinci nagyihoz jár. Anyukája megpróbálta elmagyarázni neki, hogy Ilonagyi ugyanúgy szereti őt, mint a lőrinci nagyi, de azt szeretné, ha Pistikéből egészséges, segítőkész, kötelességtudó felnőtt válna, aki egyedül is megáll a saját lábán. Viszont Pistike azt állítja, hogy amióta csak a lőrinci nagyihoz jár, sokkal több pontot ér el a Maradj talpon Texasban című lövöldözős játékban, ezért nagy tekintélyre tett szert osztálytársai körében. Azt is elmondta, hogy az osztályban gáz, ha valaki nem látja a divatos délutáni tévésorozat összes epizódját.
Amikor szülei szóvá teszik, hogy amióta csak a lőrinci nagyihoz jár, sokat romlott tanulmányi eredménye, Pistike azt szokta mondani, hogy szülei hagyták magukat félrevezetni.
Ti mit gondoltok, szereti Ilonagyi az unokáját?

2014. szeptember 21., vasárnap

XLIV. D.

Negyvenéves érettségi-találkozónk volt a hétvégén. A 10. érettségi találkozónk óta többnapos, kirándulással egybekötött találkozókat tartunk, és természetesen nincs olyan év, hogy ne szerveznénk spontán osztálytalálkozót.
30 évvel ezelőtt egy dömörkapui (Pilis) kulcsosházban, egy mindössze három helyiségből álló épületben volt a találkozó (közösségi helyiség, fiúk hálója, lányok hálója). Három hete jártam arra, a kulcsosház romosan áll, környékét felveri a gaz.
A dömörkapui kulcsosház, 10. érettségi találkozónk helyszíne
Ezen az érettségi találkozón már sok osztálytársamnak volt gyereke, készítettünk is egy tablót az "osztály gyerekeiről".
A 15. érettségi találkozónk egy osztálytársam zamárdi nyaralójában volt. 1989. június 16-án, pénteken, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napján kezdődött, és szívünk teli volt reménykedéssel.
Zamárdi, 15. érettségi találkozónk helyszíne
A 20. érettségi találkozónk volt az első, alaposan megszervezett rendezvény. A dobogókői Nimród szállodában volt a helyszín. Ez az épület már évek óta zárva van, nincs, aki felújítsa és üzemeltesse. A találkozóra mindenki írt egy rövid összefoglalót addigi életéről. Az iskolánkban, az akkor már Baár-Madas-ként üzemelő Lórántffy Zsuzsanna utcai épületben találkoztunk a tanárokkal, utána mentünk fel a hegyre. Másnap tájékozódási túraverseny volt, melyből később hagyomány lett, azóta minden kerek évfordulón megrendezzük. Természetesen volt hagyományos bankett is, vacsorával.
Tájékozódási túra 1994-ben, a 20. találkozónkon.
Kár tagadni, egy érettségi találkozón mindig összehasonlítjuk magunkat a többiekkel. Én ekkor éreztem úgy, hogy mind szakmailag, mind a magánéletemben utolértem osztálytársaimat, hiszen volt már másfél gyermekem (Orsi már pocaklakó volt), és szakmailag is úgy éreztem, hogy grádicsolok felfelé. Emlékszem, alig vártam, hogy eljöjjön a 25 éves találkozó.
1999-ben a 25 éves találkozónk szlogenje az volt: 25 év után újra a csúcson. Ezúttal a Kékesen volt a rendezvény, de teljesen hasonló forgatókönyv szerint, mint öt évvel korábban.

1999.ben, a 25 éves találkozón a Kékesen
A 30. érettségi találkozó aztán visszaköltözött Dobogókőre, és azóta is mindig itt rendezzük. Ekkortól az összehasonlítgatásban már újra deficitbe kerültem, hiszen több osztálytársam szakmai karrierje is meredeken ívelt felfelé. Van közöttünk Ybl- és Prima Primisszima díjas építész, állami és magánvállalatok vezetői, bankigazgató, katonadiplomata, nemzetközi ügynökség alkalmazottja, magas rangú kormánytisztviselők és köztisztviselők. És ekkor jelentek meg először az unokák is, bizony, az osztály legidősebb unokái idősebbek, mint a mi Petránk!
10 évvel ezelőtt a 30. érettségi találkozón

5 éve, a 35 évesen
2011 óta az osztály egy része minden télen síelni is elmegy, erről rendszeresen beszámolok ezen a blogon, itt, meg itt, meg itt, meg itt.
A mostani érettségi találkozónk fantasztikusan jól lett megszervezve. Péntek délután, amikor megérkeztünk, már rotyogott a bográcsban a gulyás. Vacsora után fényképeket és filmeket vetítettünk, közte a síelésekről készült összefoglaló filmemet. Építész osztálytársam bemutatta egyik tervezés alatt álló épületét. Utána kötetlen beszélgetés éjfél utánig. Szombat délelőtt került sor a tájékozódási túraversenyre, ami természetesen játékos, az osztály életével és az elmúlt 40 évvel kapcsolatos vetélkedővel is kiegészült.
Csapatommal a tájékozódási túrán
Délután hatig összegyűltünk mindannyian, azok is, akik csak a bankettre jöttek. Összesen 26-an lettünk, a külföldön élők közül (összesen öten vannak) ketten jöttek el. Első programpontként megemlékeztünk tavaly elhunyt matematika-tanárunkról, a megemlékező vetítést az az osztálytársnőnk állította össze, aki annak idején a Rácz Tanár Úr díjra való jelölését is szervezte. Megemlékeztünk továbbá egyetlen eddig meghalt osztálytársunkról. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy generációnkat messze alulreprezentálva a 38 osztálytársból eddig mindössze egy ment el.
A hagyományos bankettvacsora után még két kötött programpont volt. Egyik osztálytársam kitűzött egy matematika-feladatot: Ha adott Magyarország kocsmatérképe, hogyan határozható meg az ország legjózanabb pontja, azaz az a pont, mely a hozzá legközelebb eső kocsmától a legtávolabb van. Erre én készítettem egy megoldási kísérletet, ezt ismertettem (és nyertem vele egy üveg pezsgőt).
A másik programpont szintén egy kollektív teljesítmény volt: majd' mindenki készített egy 2x40-es szógyűjteményt az elmúlt 40 évhez kapcsolódóan a saját életéből és a külvilág történéseiből. Szociológus osztálytársam ebből készített egy 4x4 osztású címkefelhőt (a címkefelhőben a gyakran említett címkék nagyban, a kevesebbszer említettek ritkábban vannak ábrázolva) az elsődleges felosztás a négy nagy tématerület: karrier, magánélet, Magyarország és külföld volt. A másodlagos felosztás pedig a négy évtized. A grafikusi gondossággal elkészített és gyönyörű tipográfiával kinyomtatott címkefelhőből mindenki kapott egy példányt. Kattints a még nagyobb képért.
40 év eseményei címkefelhőben
Az eseményre mindenki kapott egyedi címkés, külön erre az alkalomra palackozott vörösbort is.
Az utolsó reggel a borospalackokkal
Érzelmes búcsú

Sokszor elgondolkodom, mi lehet az az összetartó erő, amely ezt az osztályt még most is így egyben tartja, amikor már tízszer annyi idő telt el, mint amennyit az iskolapadban együtt töltöttünk. Nehéz válaszolni. Talán a lelkes szervező emberek. Talán az érdeknélküliség fölött álló szeretet. Talán azok a közös értékek, melyek sokkal mélyebbek annál, hogy ki milyen istenben hisz vagy milyen pártra szavaz.
Telve pozitív energiákkal búcsúztam el a többiektől, és remélem, hogy öt évnél hamarabb találkozunk újra.

2014. szeptember 17., szerda

Fizika

Tinédzser koromban imádtam a fizikát. Ezt javarészt általános iskolai fizikatanáromnak, Matrinovics Valérnének köszönhetem, aki órai magyarázataival és kísérleteivel, szakköreivel (rádió-szakkört is vezetett) megszerettette velem ezt a tárgyat.
Akkor még nem volt Csodák Palotája, de az ELTE TTK akkor még Múzeum körúton lévő nagy előadótermében rendszeresen tartottak fizikai kísérleti bemutatókat a tanuló ifjúságnak, erre rendszeresen elvitt minket fizikatanárunk. Nem csoda, hogy nyolcadikos koromban a budapesti fizikai tanulmányi versenyen második, az országoson ötödik lettem.
Mai szemmel nézve Öveges József professzor televíziós fizika-kísérletei elég fapadosnak tűnnek, mégis egy generáció nőtt fel a népszerű előadó sorozatán.
Öveges József szobránál Tatán
Az Iskolatelevízió fizikaóráit Sas Elemér tartotta. Ő kevésbé volt szuggesztív, mint Öveges tanár úr, de nagyon sok érdekes kísérletet láthattunk tőle is.
Azt, hogy létezik Csodák Palotája nevű intézmény, ahol a tanuló ifjúság számára népszerű bemutatókkal demonstrálják a fizika jelenségeit, először 1994-es párizsi utamon tudtam meg. Az Elektrotechnikai Egyesület szervezésében ugyanis egy párizsi konferencián voltam, és voltak közülünk, akik felkeresték a Párizsban már évek óta működő intézményt, a  La Villette-et (én kollégámmal inkább a nemrég nyílt Eurodisney-t választottam).
Magyarországon csak két év múlva 1996-ban nyílt meg egy ilyen intézmény a Váci úton, és azt hiszem, mi csak '98-'99 táján jártunk ott először, amikor Bori már elég nagy volt hozzá. Nem nagyon szeretem, hogy a szülők 4-5 éves gyerekeket úgy visznek a Csodák Palotájába, mint valami vidámparkba, a gyerek a bemutatott kísérletekből úgysem ért semmit.
2005-ben a Csodák Palotája átköltözött a Millenáris Parkba, a bezárt Álmok Álmodói kiállítás helyére. Volt egy ikerkiállítása is a Millenáris szomszéd épületében, a Jövő Háza. Ez utóbbiban inkább Földünk közeli jövőjének problémáira, a környezetszennyezésre, az erőforrások kimerülésére, a fenntartható fejlődésre, a szegény és gazdag országok közötti különbségre próbálták felhívni a figyelmet. Ennek a kiállításnak is volt egy előképe, a londoni Millenium Dome-ban rendezett kiállítás 2000-ben, amit volt szerencsénk Katival meglátogatni.
Sajnos a Jövő Háza megszűnt, pedig Petra nagyon összebarátkozott a Ház egyik hostess-robotjával, Cristallal. A Csodák Palotája is két éve újra költözni volt kénytelen, ezúttal Budafokra, a Campona bevásárló központba, az eredetinél kisebb területre. Posztom apropóját az adja, hogy vasárnap kilátogattunk ide Petrával, aki már elég nagy ahhoz, hogy a fizikai jelenségek nagy részét megértse.
Két éve Amszterdamban a világ egyik legimpozánsabb Csodák Palotájában jártunk, a Nemo-ban.
Az amszterdami Nemo
Három emeletnyi tudomány várja itt a fizika csodáira éhes ifjúságot, és természetesen ugyanúgy kétóránként bemutató előadás van, mint a magyarországi testvérintézetben. Ezeket a bemutató előadásokat sohasem mulasztottuk el sem itthon, sem Amszterdamban. Öveges József és Sas Elemér méltó utódja Härtlein Károly, a BME Fizikai Intézetének tanára, akinek bemutatóját volt módom megcsodálni korábban a Csodák Palotájában is, de már a második évada indul a Spectrum tévén a Brutális fizika című sorozatnak, melyben a leglátványosabb módon - robbanással, töréssel-zúzással, égéssel demonstrálja Härtlein tanár úr a természet zabolátlan jelenségeit. Sok előadása van fenn a YouTube-on, nézzetek meg néhányat.
És ha már szóba kerültek a tévésorozatok, Petra egyik kedvenc műsora a Da Vinci Learning csatornán a Felfedező Expressz, ami egy osztrák sorozat, melynek egyik műsorvezetője Thomas Brezina, a népszerű ifjúságiregény-író, kinek jópár könyvét olvasta Petra. Előadónak sem utolsó Kati Bellowitsch oldalán. Utóbbi Ausztria több ifjúsági műsorában is szerepel, és a Felfedező Expresszben a fizika és az élővilág érdekes jelenségeit mutatják be sok-sok kísérlettel.
Ne feledkezzünk meg olyan természettudományokat népszerűsítő budapesti rendezvényekről, mint a Tudományok Hídja a Lánchídon vagy a Múzeumkertben rendezett Tudományfesztiválok.
Petra egyébként egy kitűnő természetismeret-tanárt kapott a Szilágyiban. Kinga néni igen népszerű a diákok körében, minden órája egy-egy standup-comedy sok-sok szemléltető eszközzel és szórakoztató történetekkel. Ahogy engem 45 éve a fizikatanárom, úgy Petrát talán Kinga néni fogja megfertőzni a természettudományok szeretetével.

Update 2014.09.26:
A Kutatók Éjszakáján elmentünk Härtlein Károly bemutató előadására a BME F29-es előadójába, melyben 39 évvel ezelőtt koptattam először a padot. Brutális volt!

2014. szeptember 12., péntek

Közmédia

A közmédiát ekézni ugyanolyan virtus, mint a MÁV-ot vagy az egészségügyet. Elfogadjuk, hogy szar és kész. Elég ritkán nézek közszolgálat híradót, de az elmúlt évek egynéhány - khm - csúsztatásáról én is értesültem, nem véletlenül tüntet Nagy Navarro Balázs immár 1000 napja a Magyar Televízió Kunigunda úti épülete előtt. A biztosítékot a Lomnici Zoltán-ügy verte ki az egykori tévésnél.
A tévé három évvel ezelőtti ura kiadta, hogy Lomnici Zoltán nem jelenhet meg a képernyőn. Az egyik híradó-tudósítás azonban pont egy általa szervezett rendezvényről szólt, szegény szerkesztőnek nem volt más választása, mint a volt főbíró kihomályosítása.
Nem sokkal később Daniel Cohn-Bendit magyarországi sajtótájékoztatóját hamisították meg, de az sem volt akármi, amikor Vígh András egy üres utcából adott helyszíni tudósítást az Operaház előtti tüntetésről. Olyan aránytalanságok is előfordulnak, hogy 10 percet áldoznak Falus Ferenc jegesvödrös videójára, de egy perc sem jut Bajor Imre halálhírének közlésére.
Szóval nem igazán nézek híradót, de tegnap mégis erre vetemedtem, és feltűnt, hogy újabb direktíva lépett érvénybe a híradó szerkesztőségében: minél több eseményről kell élő helyszíni tudósítást adni, ami elég vicces helyzeteket teremtett. Este fél nyolckor ugyanis, amikor a híradó időpontja van, általában semmi nem történik az országban, mindenki otthon van, és ha más dolga nincs, hát a híradót nézi. Nem igazán van miről élőben tudósítani.
Nos a tegnapi híradóban az alábbi élő kapcsolások voltak:
  • Az épülőfélben lévő óbudai vasútállomásról arról tudósított a riporter, hogy az elkövetkezendő hét évben mennyi EU-s támogatást kapunk vasútfejlesztésre. Az esti építkezés természetesen néptelen, csak néhány markoló árválkodik a háttérben. Arról természetesen nem beszélt a tudósító, hogy a Budapest-Esztergom vonalat, amin az óbudai állomás is található, már rég át kellett volna adni

  • Tapolcán a Fidesz zárt frakcióülést tartott, a tudósító a szakadó esőben állt az üres udvaron egy ernyővel. A tudósítás lényege az volt, hogy semmi hír nem szivárgott ki, viszont holnap sajtótájékoztató lesz.

  • Nagykanizsán az esőzések hatására árad a Principális csatorna, több kertet elöntött a víz, ezeket nyúlgátakkal védik. A tudósító a szakadó esőben egy homokdomb előtt állt, a környezetében semmi sem történt.

  • Székkutason (Csongrád megye) fogyókúra-versenyt hirdettek a cukorbetegség ellen. Kapcsolták Székkutas üres orvosi rendelőjét, ahol élőben is elmondták, hogy fogyókúra-versenyt hirdettek.

  • Volt még egy pszeudo-tudósítás is: a már említett Vígh András a Rezesova-perről "tudósított", egy lángoló autót ábrázoló kép előtt tájékoztatott a délutáni ítélethirdetésről.

Persze azért egy kis hamisítás ebbe a híradóba is jutott:  Az alacsony inflációval kapcsolatban elmondták, hogy most már több pénz marad az embereknél, amit megtakaríthatnak, így többen fognak államkötvényt venni. A szakértő szerint 3-5 %-os kamatra lehet állampapírokat jegyezni, és a hírhez beadtak egy snittet, amelyen valaki éppen kamatozó kincstárjegyet jegyez 4,75 % kamatra.
Ha tüzetesebben megnézzük, ez egy tavalyi állampapír, jelenleg már csak 2,5 %-ra kapni egy éves futamidejű kincstárjegyet. Azért az a 2,25 % különbség nem mindegy.
Azt hiszem, egy darabig megint nem nézek közszolgálati híradót.

2014. szeptember 10., szerda

A nap, amikor Magyarország volt az első hír minden külföldi híradóban

25 éve mi ütöttük ki az első téglát a berlini falból.
Magyarország és Ausztria között már 1989 tavasza óta folyt a műszaki határzár lebontása. Egyre több NDK-s turista gyülekezett magyarországi kempingekben, és várták a lehetőséget, hogy a zöld határon át távozhassanak a szabad világba. Magyarország és Ausztria között több szimbolikus határnyitás is volt a nyár folyamán, a legjelentősebbre, a Páneurópai Piknikre augusztus 19-én került sor. A páneurópai gondolat, a határok nélküli Európa eszméjének fővédnöke Habsburg Ottó volt. A rendezvény alkalmával Sopronpusztán nyitották meg a határt pár órára, ezalatt kb. 600 keletnémet "tört át" és távozott nyugatra. A rendezvény helyszínét ma emlékmű jelöli, Melocco Miklós alkotása.
A szellem kiszabadult a palackból, a keletnémeteket már nem lehetett visszatartani. A bátrabb, kalandvágyóbb családok Trabantjaikat, Wartburgjaikat hátra hagyva gyalogosan vágtak neki a határnak. Az óvatosabbak a lehetőségre vártak. Többen az NSZK nagykövetségén kértek menedéket, nemcsak Magyarországon, Prágában is. Augusztus 14-én az alig fél éve alakult Magyarországi Máltai Szeretetszolgálat a zugligeti Szent Család plébániatemplom kertjében létesített menekülttábort, de a Magyar Vöröskereszt is gondoskodott a hazamenni nem akaró keletnémetekről a csillebérci úttörőtáborban.
A határőrség nem rendelkezett egyértelmű paranccsal, hogy miként járjanak el a határsértőkkel szemben, így fordulhatott elő, hogy augusztus 21-én egy magyar határőr megpróbált feltartani egy határátlépő családot, dulakodásba keveredett a családfővel, és fegyverével halálosan megsebesítette. Az áldozat, Kurt-Werner Schultz úgy került be a történelembe, mint a vasfüggöny utolsó halálos áldozata. Az esetről játékfilm is készült Határeset címmel.
A magyar vezetés fokozatosan készítette elő a határnyitást. Már szeptember 1-én arról tájékoztatták az NDK vezetését, hogy az érvényes útlevéllel rendelkező NDK állampolgárokat hazánk átengedi a magyar-osztrák határon. A döntésről diplomáciai csatornákon keresztül tájékoztatták Ausztriát, az NSZK-t és a Szovjetuniót.
Pár évvel az események után méltatlan polémia alakult ki, hogy vajon Horn Gyula külügyminiszteré vagy Németh Miklós miniszterelnöké a bátor döntés érdeme. Valójában egy szűk kabinet, Németh és Horn mellett Grósz Károly pártelnök és Horváth István belügyminiszter döntött a keletnémetek kiengedéséről. Grósz azt mondta: jelentse be a döntést Horn, ő jól tud beszélni.
1989 szeptember 10-e vasárnapra esett, éppen hazajöttünk egy agárdi brigádbuliról, és Katival a Vár környékén sétálva pizzázó helyet kerestünk. Az étteremben be volt kapcsolva a tévé, így láthattuk Horn Gyula történelmi bejelentését A Hét című hírműsorban. 11-én nulla órakor az első Trabant legálisan lépte át a magyar-osztrák határt. Pár nap alatt 50-60 ezer keletnémet távozott hazánkon keresztül Nyugat-Németországba.
Ez a momentum vitathatatlanul a "csodák évének" addigi csúcspontja volt, másnap minden külföldi híradó első tudósítása Magyarországról szólt. Akkoriban még a kábeltelevíziónkon a csatornák kétharmada külföldi adó volt, nem úgy mint ma, amikor csak külön díjért tesznek be külföldi adókat. Sokat néztük a német és osztrák tévét akkoriban. Szerintem ilyen pozitív kontextusban azóta sem szerepelt hazánk a külföldi híradásokban. Jó volt akkor magyarnak lenni. A németek jóindulatát és háláját nemcsak a nagypolitikában, de a mindennapi személyes kapcsolatokban is jól lehetett érezni még egy évtizedig. Én 1991-ben jártam (az akkorra már egyesített) Németországban először, és személyesen élhettem át a hálát, de Kati, aki rendszeresen, évente minimum egyszer Németországba utazik, még sokáig beszámolt arról, hogy a német partnerek hogyan köszönték meg neki az 1989-es gesztust.
A történelmi határnyitás után majdnem pontosan egy évvel, 1990 szeptember 12-én döntött a négy nagyhatalom és a két német állam (Zwei-plus-Vier-Vertrag) a német újraegyesítésről, ami valójában az NDK beolvadását jelentette, hiszen az NSZK társadalmi és gazdasági berendezkedése, alkotmánya terjesztődött ki az új keleti tartományokra. De ez már egy másik történet.
Sajnos a németek jóindulatát az eltelt negyedszázad alatt fokozatosan elveszítettük, így mára már igazzá vált az alábbi filmjelenet.

2014. szeptember 7., vasárnap

Hogy könnyebb legyen búcsúzni a nyártól

Augusztus vége, szeptember eleje évről-évre eseménydúsan telik, hogy ne fájjon annyira a tény, hogy vége van a nyárnak.

Augusztus 29. péntek
A Várkert Bazár megnyitó ünnepségén is voltunk, de erről már írtam egy posztot. Szikora Róbert és az R-Go játszottak, a gidák semmit sem öregedtek.

Esti forgatag a Várkert Bazár előtt


Augusztus 30. szombat
Nővérem anyukámnál töltött pár napot, szombaton együtt kimentünk Szentendrére. A kertben való tevés-vevés után sétáltunk a városban, ahol éppen valami borfesztivál volt. Nagyon jót tett a városképnek, hogy lebontották a Duna-korzó melletti gátat, és ha jön az árvíz, mobil gátat állítanak fel. A Bárczy étteremben ebédeltünk és egy nemrégen nyílt új cukrászdában fagyiztunk.
Este várt ránk az I. kerületi nyárbúcsúztató bál. Balázs Fecó és a Korál volt a fő attrakció, utána igazi választási tűzijáték következett, majd éjfélig a Partissimo zenekar húzta a talpalávalót, ezúttal végig maradtunk, Petra is nagyon élvezte.
Szentendrei forgatag


Augusztus 30. vasárnap
A Zsidó Nyári Fesztivál nyitó rendezvényén voltunk a Dohány utcai zsinagógában: A Budapest Klezmer Band játszott, Tompos Kátya énekelt. A Zsidó Nyári Fesztivál évek óta Budapest legmultikultibb rendezvénye, de nagyon drágák rá a jegyek. Szerencsére sógornőmék szereznek nekünk tiszteletjegyeket, így évek óta ingyen veszünk részt a rendezvény-sorozaton. Erre a napra Petra is jött volna velünk, de ő önzetlenül felajánlotta belépőjegyét nővéremnek, aki már nagyon szeretett volna egyszer bejutni a híres Dohányba.

Szeptember 3. szerda
Egy unikális előadás a Zsidó Nyári Fesztivál keretében: David Yengibarian örmény származású harmonika-művész és triója lépett fel a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. Először jártam ebben az épületben, amit még mindig renoválnak, nincs is benne rendes világítás, és mivel tóraszekrény sincs benne, nem számít szent helynek, nem kell benne kappedlit viselni. A zene örmény népzenei elemekkel kevert dzsessz volt. A fesztivál szervezői mindenféle műfajban hívnak mindenféle előadókat, ez teszi ezt a rendezvénysorozatot ilyen sokszínűvé.

Szeptember 4. csütörtök
Megint a Dohány utcai zsinagóga: ezúttal Zorán és zenésztársai, valamint Gerendás Péter és Kulka János szerepeltek. Hihetetlen jó előadás volt. Készült egy film 1969-ben, a címe Extázis 7-től 10-ig. A film a magyar beat-mozgalom hajnaláról szól, az Illés-Metró-Omega korszakról. Olyan kultúr-szociológusok is megnyilvánulnak a filmben, mint Vitányi Iván, jelenleg a DK veterán politikusa. Na, ebben a filmben egy Zorán-rajongó lány mondja: "Ezt a zenét fiatalok játsszák fiataloknak. Vagy el tudjátok képzelni, hogy 50 év múlva a szakállas Zorán játszik majd nekünk?"  Ez mindig eszembe jut, valahányszor olyan régi, legendás énekeseket hallgatok, mint Szikora Robi, Balázs Fecó vagy Zorán. Mi együtt öregszünk. (És hamarosan jön a Beach Boys is Magyarországra.)

Szeptember 6. szombat
Idén is elmerültünk a Pozsonyi Piknik forgatagában, kicsit hallgattuk a zenét, megkóstoltuk Raj Ráhel híres flódniját, ittunk kézműves sört, és közben polgárnak éreztük magunkat.
Petra kéztetoválást kap a Zsolnai Manufaktúra egyik festőjétől


Szeptember 7. vasárnap
Egy volt osztálytársam vitorlázni hívott minket a Balatonra. Több mint 25 évvel ezelőtt rendszeresen vitorláztam a Balatonon. Utoljára kb. 10 éve vitorláztunk Csopakon, akkor egy éjszakát a hajón töltöttünk. Most csak pár órára futottunk ki a kenesei kikötőből, nem is volt túl nagy szél, de élveztük a kellemes nyárutót.
Petrával a vitorláson


Egyszóval kellemesen és tartalmasan búcsúztunk el a nyártól.

2014. szeptember 1., hétfő

Megint becsengettek

Minden rendszer igyekszik történelmi kezdőpontokat, origókat kijelölni. A keresztény világ Krisztus születésétől számolja az időszámítást, a mohamedánok 622. július 16-tól, Mohamed próféta Mekkából Medinába való áttelepülésétől, a francia forradalmi naptár kezdete pedig 1792. szeptember 22-től, a köztársaság kikiáltása.
A mi kormányzatunk is igyekszik ilyen origókat kijelölni: 2010. április 25-e a fülkeforradalom 2/3-os győzelme, 2011. április 25-e, az Alaptörvény kihirdetése vagy 2012. január 1-e, annak életbe lépése. Az egyik legzavarbaejtőbb kezdőpont, amely minden villany- és gázszámlán szerepelni fog még húsz év múlva is egy hatalmas forintösszeg előtt (legalábbis a Fidesz ezt reméli), az 2013. január 1-e, a rezsicsökkentést kezdete.
De miért is írtam le ezt a hosszú bevezetőt? Mert a tanügyet is 2010. szeptember 1-étől számolja a Fidesz, ekkor tartották ugyanis - meglehetősen nagy arccal - az I. nemzeti tanévnyitót Hódmezővásárhelyen. Lipót, Pécs és Debrecen után idén Budapesten, Újbudán került sor az V. nemzeti tanévnyitóra. (Tényleg, 20 év múlva, amikor majd leírják, hogy XXV. nemzeti tanévnyitó, nem lesz egy kis rossz érzésük).
Nálunk a 2014/15-ös tanév mindhárom lányunknál hatalmas változást hozott. Menjünk sorjában.
Petra idén megkezdi tanulmányait - nővéreihez hasonlóan - a Szilágyi Erzsébet gimnáziumban, ami egy nyolcosztályos középiskola. A Szilágyi Magyarország első 30 középiskolája között van, és Borinál és Orsinál is nagyon bevált. Igazgatója immár 10 éve Bajkó Judit, akinek működése alatt nagyon sokat fejlődött az iskola. Idén lejárt a mandátuma, új pályázatot írtak ki az igazgatói posztra, melyen Bajkó Judit Pályázata a másik indulóval szemben 47:1 arányú szavazatot kapott a szakmai zsűritől. Ezért keltett felháborodást a szülők körében, amikor a pályázatot érvénytelenítették. Mindenki azt gondolta, hogy megismétlődik a tavaly a Kölcsey Gimnáziumban látott forgatókönyv, amikor az igazgatói pályázatot érvénytelenítették és egy idegent neveztek ki igazgatónak. Bajkó Juditnak ugyanaz volt a bűne, mint a Kölcsey igazgatójának, fel merte emeli a hangját az iskola államosítása során tapasztalt fejetlen, átgondolatlan, nem szakmai szempontú intézkedések ellen. Már szerveződött a tüntetés, a szülők szervezete megkérte a területfoglalási engedélyt is, amikor végre felszállt a fehér füst és Bajkó Juditot még egy évre megbízott igazgatónak nevezték ki.
Megvolt az évkezdés, Petra megkapta a tankönyveit, reméljük lassan belerázódik a gimnazista életbe.
Orsi lassan már egy hónapja megkezdte az egyéves előkészítő tanfolyamot a Jeruzsálemi Héber Egyetemen (egészen pontosan a Rothberg International School-on, mely az előkészítő tanfolyamot szervezi). Ez az egyetem viszont a világ 30 legjobb egyeteme között van. Az első másfél hónapban csak intenzív héber van, utána már jönnek a szaktárgyak, melynek lényege, hogy a bevándorló a tanfolyam végére azonos tudással rendelkezzen, mint egy Izraelben érettségizett. Orsi augusztus elején költözött be a kollégiumba és nagy elánnal vetette bele magát a tanulásba. Öten laknak egy kollégiumi apartmanban, mindenkinek van egy saját háló és tanuló fülkéje. Három francia és egy orosz lánnyal van együtt, de inkább egy másik apartmanban lakó francia lánnyal meg egy peruival barátkozik leginkább. Az egyetemi kampuszról ilyen kilátás nyílik Jeruzsálemre:
Bori a CEU-n kezdi meg a kétéves mesterképzését, ami egy angol tannyelvű magánegyetem, de Soros Györgynek hála Bori tandíjmentes lesz, sőt, még ösztöndíjat is fog kapni. Ugyanolyan nappali képzésnek számít, mint bármi más egyetem, így Bori eltartottként számít bele a családi pótléknál. Orsitól is van egy angol/héber papírunk, hogy a Jeruzsálemi Héber Egyetem nappali tagozatos hallgatója, de kíváncsiak vagyunk, hogy ehhez mit fog szólni az Államkincstár.
Még egy fontos változás lesz szeptember 1-től az életemben: 20 éve minden reggel valamelyik lányt kísértem bölcsődébe/óvodába/iskolába:
  • 1994-től (Orsi megszületésétől) Borit vittem a bölcsődébe
  • 1995-től Borit hordtam az óvodába, 1996-tól Kati hordta Orsit bölcsődébe
  • 1998-tól Borit vittem az iskolába, míg Kati Orsit az óvodába
  • 2001-től 2002-ig mindkét lányt az iskolába hordtam
  • 2005-ben Orsi is Szilágyis lett, 2006-ig Kati meg még otthon volt Petrával, így egy évig szabad voltam
  • 2006-tól hordtam Petrát a bölcsődébe
  • 2007-től hordtam Petrát az óvodába
  • 2010-től hordtam Petrát az iskolába
Egy gimnazista már egyedül megy iskolába, úgyhogy mostantól szabadok a reggeleim. Még nem tudom, hogy korábban megyek-e be, vagy úszni járok, esetleg kocogni...