Az elfelejtett Agárd

Vannak dolgok, amelyek állandónak tűnnek egy hosszú időn keresztül, aztán mégis úgy szitálnak ki az életünkből, mintha ott sem lettek volna. Erről a szép indián nyárról jutott eszembe Agárd és a VEIKI üdülője, ahol minden tavasszal és ősszel eltöltöttem egy "brigádhétvégét" először csak magamban, aztán Katival kettesben, végül egyre bővülő családdal.

Utolsó családi agárdi fotó 2012 májusából

1999: bel szélen Orsi, jobb szélen Bori

Első agárdi fénykép 1981 szeptemberéből

Első közös reggelink Agárdon Katival 1989 szeptemberében

A VEIKI agárdi üdülője az idők során két lépcsőben épült át: az egy főépületből és négy faházból álló üdülőtelep először csak komfortosabbá vált, de maradt a közös konyha és közös vizes helyiségek, majd a szobák számának csökkenésével minden szoba saját konyhát és fürdőszobát kapott. Az üdülő közvetlen kijárattal rendelkezett az agárdi kemping strandjára.

A tavaszi és őszi brigádhétvégék általában péntek estétől vasárnap délutánig tartottak. A lentalvós kemény mag általában péntek este érkezett, ekkor volt mindig legjobb a buli (észrevettétek, hogy minden buli első órája a legjobb, ha többnapos, akkor az első napja?). Szombatra minden vendég lejött, délben bográcsolás, este a tábortűznél borozás, éneklés. Hatalmas pingpongcsaták és  kártyapartik voltak: a rikiki volt a favorit, amikor egyre növekvő lapszámnál kell megsaccolni az ütésszámot. Mi bridzs-szabályokkal játszottuk: nincs sem überelési, sem adukényszer. A győztes elnyerte az "Agárd rikikikirálya" címet.

Bár a VEIKI felszámolása 2010-ben megkezdődött, a felszámoló az agárdi üdülővel nem tudott mit kezdeni, mert a telek az agárdi önkormányzaté volt. Így fordulhatott elő, hogy az utolsó ilyen összejövetelt (ami a vége felé már inkább nyugdíjastalálkozó volt) még 2012 májusában megtarthattuk. Valójában azért maradtak el ezek az összejövetelek, mert a gyerekek minden családban megnőttek már.

Volt kollégáimmal való találkozás az év végi vacsorákra szűkült (ezt még 2019-ben is megtartottuk), illetve 2018-ig rendszeresen összejöttünk minden nyáron egy volt kollégám dunakeszi házában.

Ami az agárdi üdülőt illeti, pár éve leégett az épület, rég jártam arra, nem tudom mi van a területén. Viszont nagyobbik unokahúgomék Agárdon építkeznek, hamarosan hétvégi házuk lesz ott, talán vendégeskedünk majd párszor náluk, és akkor majd nosztalgiázunk kicsit.

Mostanában az őszi Agárdok helyét az őszi osztálytalálkozók veszik át. 2014 szeptemberében tartottuk 40. érettségi találkozónkat Dobogókőn (azért ősszel, mert Amerikában élő osztálytársnőm akkor ért rá). Annyira jól éreztük magunkat, hogy elhatároztuk, hogy ezeket a háromnapos hétvégéket évente megismételjük, így 2016-ban és 2017-ben újra Dobogókőn, 2018-ban Kisorosziban, 2019-ben és 2020-ban Balatonbogláron gyűltünk össze. Most ezek az összejövetelek tűnnek pont olyan állandónak, mint egykor az agárdi brigádhétvégék. Aztán majd meglátjuk...

Good Morning Starshine

Ki ne emlékezne Bergerre, a hippire a Hair-ből. A Vízöntő korszakának gyermeke, kívül áll a társadalmon, nem hajlandó részt venni egy értelmetlen háborúban, de a barátaiért mindig kiáll: kihozza őket a börtönből, hozzásegíti őket, hogy találkozzanak szerelmükkel, végül az életét áldozza értük.

Milos Forman, a cseh újhullám nagy alakja (a most meghalt Jiri Menzel a másik) az Egy szöszi szerelme és a Tűz van babám megrendezése után a Prágai Tavasz vérbefojtását már nem tűrhette és elhagyta hazáját. Az USA-ban az 1975-1984 közötti arany évtizedben az egyetemes filmtörténet négy filmremekét rendezte meg: Száll a kakukk fészkére, Hair, Ragtime, Amadeus. Mind a négy szinte ugyanazt a problémát boncolgatja: az egyéni szabadság és a hatalom viszonyát, a lelkiismeret és a törvények szembekerülését. A Hair volt az a film, amelyre szinte hetente jegyet váltottam a '80-as évek elején (a másik a Jézus Krisztus szupersztár volt).

Tudjátok, hogy néha szemlézem a másik oldal sajtóját, és így bukkantam Szentesi Zöldi László ismert jobboldali publicista cikkére a 888-ban. A cikk szerint Berger, a Hair főszereplője egy felforgató anarchista volt, és az ilyenek miatt jutott oda a nyugati kultúra, ahova jutott:

"A hippire a Hairből, aki serényen felpattant az asztalra, és pohárrugdosós tánccal fejezte ki, mennyire megveti a konvenciókat és a gazdag polgárokat. Aki kábítószert kínálgatott másoknak, aki szerint csak ma van, a holnap elmarad. Aki szerint a hazának nem tartozunk semmivel, akinek simán belefér, hogy amíg a többiek teljesítik a kötelességüket, ő vidáman bulizik, iszik, rókázik és kefél igen tisztelt barátaival."

(Szerényen jegyzem meg, Berger nem rugdosott poharat, tánca az asztalon nem pusztított, csak felhívta a figyelmet arra, hogy míg a felső tízezer tékozló partikat rendez, amerikai fiatalok halnak meg egy értelmetlen háborúban. Berger tánca pont attól olyan mulatságos, hogy a poharakat és a kristálycsillárt gondosan kikerüli. Mellesleg közismert, hogy Petőfiék a 12 pont kihirdetésekor lószaros csizmában ugráltak a Pilvax billiárdasztalán.)

Ha Szentesi Zöldi Lászlón múlt volna, Berger sohasem lehetett volna hippi, és akkor nem Trumpnak kellett volna naggyá tenni Amerikát, már Nixon alatt azzá válhatott volna. A Hair sohasem készülhetett volna el. A Száll a kakukk pláne: mégis micsoda dolog, hogy nem értik meg a pszichiátria betegei, hogy a főnővér csak a javukat akarja. Ragtime? Ugyan már! Ezt az afroamerikait ki bujtogatja lázadásra, csak nem maga Soros György?

Idáig hidegen hagyott a színművészetisek mozgalma, de most megértettem, micsoda szellemiség próbál befurakodni az intézmény falai közé. A legostobább, legszervilisebb módon értelmezett rendpártiság. Ezt a filmégető, könyvégető buzgalmat láttuk már egyszer.

És akkor itt vagyunk a cikk elején szereplő "társadalmi célú" reklámnál.

Azt hiszem, ez az a plakát, amely ha egy időhurok jóvoltából egy '44-es nyilas újságban jelenne meg, csak a ".hu" keltene némi értetlenséget. Nettó, vegytiszta fasizmus. Ez a kép az alapján a film alapján készült, melyet a kormány által pénzel kitömött Alapjogokért Központ készíttetett el, és elkészítésében annak a Lajos Tamásnak a cége működött közre, aki benn ül a Színház- és Filmművészeti Egyetem tisztán kormánypárti kuratóriumában. Hát erről szólna a jövendő színház- és filmművészeinek oktatása:

"Amerika feldúlva, kifosztva, az emberek keze rajta a ravaszon. Buzik, feministák, környezetvédelem-fétisesek, alternatívok, hipszterek, egyszóval a barátaid uralkodnak."

Good morning, starshine, let the sunshine in!

#freeSzFE

Utószezon 50 éves évfordulóval

Amint azt egy korábbi posztomban írtam, pont 50 éve kezdtem meg gimnáziumi tanulmányaimat. Már egy jó ideje évente összegyűlünk egy hétvégére volt osztálytársaimmal, így tettünk tavaly is, amikor pedig a 45. érettségi évfordulónkat ünnepeltük. Az idei találkozót is már év eleje óta szervezzük, és a ragály első hulláma levonulása után tele voltunk reménnyel, hogy zökkenőmentes lehet ez az osztálytalálkozó is.

Külön apropót adott a találkozónknak, hogy egyik osztálytársunk, a Puskás Aréna tervezője Kossuth-díjat kapott, ebből az alkalomból márciusban nem sikerült köszöntenünk, így ezt a köszöntést is ezen a találkozón akartuk megejteni.

A koronavírus-járvány második hulláma sokszoros erővel csapott le Európára, így veszélybe került az osztálytalálkozó. Már a múlt héten mentek a köremailek, hogy most akkor menjünk-e vagy sem. 16 bátor ember végül úgy döntött, hogy vállalva a kockázatot megtartja az összejövetelt. Szerencsére az ünnepelt is köztük volt.

Péntek délutántól vasárnap délelőttig ment a dumaparti. A szombat esti banketten az építész urat egy stadion alakú tortával leptük meg, valamint egy üveg egyedi  címkés borral. A napközbeni hőmérséklet 30 fok körül volt, ezért még a Balatonban való fürdés is belefért a programba.

Néhány kép:

Péntek esti dumaparti

Kirándulás a Gömbkilátóhoz

Szombat délutáni traccsparti

Csoportkép a stégen

Stadion alakú torta

Köszöntő beszéd

Két hét múlva kiderül, megfertőztük-e egymást. Minden esetre nagyon jó volt újra együtt.

Ott vagyunk, ahol a mádi zsidó

Ismeritek-e a mádi zsidó történetét?

Az egyszeri mádi fuvaros kora reggel indult szekerével Tarcalra. A szekéren elbóbiskolt, a lovacska csak ballagott. Amikor nagy zökkenéssel megállt a szekér és hősünk kinyitotta a szemét, saját kapuja előtt találta magát. Nem tudni pontosan, hogy a zombori csárdából hajnalban hazainduló legények fordították meg incselkedésből a lovat, vagy a ló magától fordult vissza. De azóta, ha valaki egy helyben jár, nem jut egyről a kettőre, hiába igyekszik, akkor azt mondjuk: ugyanott van, ahol a mádi zsidó. Szüleim finomkodva csak úgy mondták: ahol a mádi honpolgár.

Régi borkereskedőház

A mádi zsinagóga

Koronavírus-ügyben is egy helyben topogunk, rosszabb a helyzet, mint tavasszal volt, de úgy tűnik, ezúttal a svéd modellt választjuk: megpróbáljuk elérni a nyájimmunitást, amitől azért még elég messze vagyunk. Mi viszont a vírus ellenére a hétvégén egy borfesztiválon voltunk, na hol? Hát Mádon, az egykori hegyaljai borkereskedelmi központban. Sógornőmék baráti társaságával voltunk, lényegében azokkal, akikkel még márciusban síelni mentünk volna. Szállásunk a Grossmann Vendégházban volt.

Rövid kronológia:

Péntek este a Mad Wines pincészetben volt Magna cum Laude koncert, és itt volt alkalmunk megkóstolni a Mad Bubbles dobozos fröccsöt. Koncert után a Percze pincészetben vacsoráztunk, majd szálláshelyünkön még elkortyolgattunk egy kis Délceg cuvee-t a Demetervin Pincészet jóvoltából.

A Magna cum Laude zenekar

Szombat reggel Katival geoláda-keresésből kifolyólag felsétáltunk a Mád főlé emelkedő Birsalmás-tetőre.

Kati a Birsalmás-tetőm

Reggeli után a társaság leautózott a zombori kereszteződéstől nem messze lévő Disznókő-birtokhoz: felmentünk a kilátóba, geoládát kerestünk, bort vásároltunk.

A Disznólő fölötti kilátóban

Visszatérve Mádra a Holdvölgy pincerendszert kerestük fel: pincelátogatással egybekötött borkóstolás volt. Vásároltunk Hold and Holló gyöngyöző bort és Vision száraz cuvee-t.

Korszerű reduktív erjesztőtartályok

Hagyományos hordós érlelés

Katival a Holdvölgy bejáratánál

Ebédünket a zsidó temető melletti Szarkaláb bisztróban költöttük el, olyan volt a látvány, mintha Toscanában lennénk.

Ez a kép Toscanában is készülhetett volna

Este a szemközti Kúria Hotel udvarán hallgattuk a Budapest Ragtime Band-et, mellé Szent Tamás pincészetből származó száraz furmintot kortyolgattunk, fűszeres grillsajtot eszegettünk.

A Barta Pince udvarán egy másik zenekar játszott egy kis dzsesszt, majd késő este a Grossmann teraszán üldögélve hallgattuk a szomszédos Pelle Pince udvarán éneklő gitáros srácot.

A Barta Pince udvarán

Vasárnap délelőtt Hercegkútra autóztunk, ahol már vártak minket a Götz-pincében. Magyarország egyik legszebb pincesoránál a Feketeerdőből származó svábok termelik a bort. Az ifjabbik Götz Istvántól száraz furmintot és sárgamuskotályt vásároltunk.

A hercegkúti négyemeletes pincesor

A Götz-pince előtt

A pincelátogatás után a világ végére, Tiszacsegére autóztunk, hogy a híres tiszacsegei halászcsárdában költsük el harcsahalászléből és zserbópalacsintából álló ebédünket.

A járványhelyzet miatt elmaradt I. kerületi nyárbúcsúztató bál és Pozsonyi Piknik helyett nagyon jó kis nyárbúcsúztató program volt ez.

A Millenáris park két évtizede

Az évezred végén a Széna tér környékén nagy építkezések indultak: először felépült a Mammut bevásárlóközpont és mellette megújult a piac, majd nemsokára felépült a Mammut ikertestvére, a Mammut-2 is. A mellettük álló Ganz Villamossági műveket pedig elkezdték bontani, és valami épülni kezdett a helyén.

A Ganz Villanyban egy időben gyakran megfordultam, mert ők gyártották azt a statikus gerjesztőt, melyből 6 példány a Dunamenti Erőműbe került, 2 pedig Paksra, valamennyinek a felső szintű irányítását mi csináltuk. A nagyfeszültségű próbateremben a gyári átvételen a csaknem 2000 ampernyi egyenáramot egy hatalmas elektrolittal teli tartályon folyatták keresztül.

Először 2001 májusában fedeztük fel, hogy az üzem területén egy csodálatos park épül. Épp Bori és Orsi Marczibányi téri művészitorna-bemutatójáról tartottunk hazafelé, amikor felfedeztük a Zöld Péter játszóteret.

Az egykori csarnokok még csak félig voltak készen, de valamikor ősszel nagy csinnadrattával felavatták a parkot (gólyalábas bemutató, koncertek, gyerekfoglalkozás a játszótéren), majd az építészetileg igen figyelemre méltó módon átalakított csarnokokban megnyílt az Álmok Álmodói kiállítás híres magyarjainkról. A kiállítás megtekintőinek járt még egy kínai LCD-kijelzős óra is. Csodálkoztam, hogyan jöhetett létre egy ilyen inspiráló építészeti megoldás és a Nemzeti Színház giccses épülete egy időben.

2002 tavaszán megbukott a Fidesz, és az Álmok Álmodói kiállítás is hamarosan bezárt, de a Millenárisra gyakran eljártunk: a B-csarnokban megnyílt a Jövő háza, a D-csarnokban a Csodák Palotája, az G-csarnokban, az úgynevezett Fogadóban gyakran tartottak gyerekfoglalkozásokat, az E-csarnokban, az úgynevezett Teátrumban pedig színházi előadásokat, illetve az előtte kialakított amfiteátrumban koncerteket. 2004-ben a Millenárisban vártuk nagyon az Uniós csatlakozást.

Visszaszámláló tábla

Bori a csatlakozás éjszakáján a várakozó tömegben

A Jövő Házában 2005 decemberében

Hamarosan felújították a Ganz megmaradt irodaépületeit. A Jövő Háza bezárt, mert a jelen egyszerűen utolérte az ott bemutatott technológiai jövőt, a Csodák Palotája pedig a Camponába költözött (azóta már tovább költöztek Óbudára, ez a negyedik helyük), a B, C és D csarnokok alkalmi kiállításoknak, illetve a minden tavasszal megrendezésre kerülő könyvfesztiválnak adtak helyet.

Lányaim 2014 tavaszán

A Fidesz továbbra is megtartotta bázisnak a Millenárist, Orbán Viktor minden évben a Teátrumban tartotta az évértékelőt egészen a Várkert Bazár megnyitásáig, azóta oda tette át székhelyét.

2014 tavaszán először elbontották az egykori Nehézipari Minisztérium Margit körúti épületét és parkoló létesült a helyén, majd a még megmaradt két csarnokot is: a vastag vasbeton falú Pörgetőt (ebben forgatták meg az összeszerelt generátorokat, motorokat, a vastag fal fogta fel az esetleg szétrepülő alkatrészeket) és a nagyfeszültségű próbacsarnokot. Épülni kezdett a Széllkapu park. A Millenáris Teátrumot átépítették, most a Nemzeti Táncszínháznak ad otthont.

Petra 2018-ban a parkban

Igazság szerint már idén tavasszal elkészült az új park, de a járvány miatt csak augusztus 20-án adták át a közönségnek. Én tegnap, munka után jártam be az immár egyesített Millenáris parkot és a Széllkaput. A régi Millenáris is ráncfelvarráson esett át: kisebb lett a tó, megszűnt az amfiteátrum dombja, megújultak a sétányok, utcabútorok. A Széllkapuval kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak: nagyon impozáns, nagyon 21. századi, tele sok technológiai csodával (feliratot megjelenítő vízesés, napelem-fák), de a kelleténél több a vas és a beton. Szerintem túl robusztus lett a a park Mammut felőli oldalán a három emelet magas acél függőkert, felesleges a Millenáris és Széllkapu közé épített autós betonalagút, vannak még üresen álló épületek. Lett új játszótér is, de szerencsére a Zöld Péter is megmaradt.

Csak érdekességként megemlítem, hogy a Millenáris igazgatóját és gazdasági vezetőjét is régóta ismerem. Előbbi egy fiatal hölgy, akit édesanyja halála után félig-meddig volt kollégám nevelt, így gyakran töltöttünk együtt "brigádhétvégéket" Agárdon, azt is mondhatnám, hogy a térdemen lovagoltattam, de ez nem volna igaz. 13 évig volt a II. kerület alpolgármestere és tavaly ősszel együtt bukott Láng Zsolttal, de a Fidesz senkit nem hagy az út szélén, ezért megkapta ezt a posztot. A gazdasági vezető - szintén nő - pedig korábban sógorom cégének könyvelője volt, többször voltunk velük közös síelésen, szilveszteri bulin.

Posztom végére beteszek néhány fotót, amit tegnap készítettem:

Acél függőkert

Napelem-fák

Az új játszótér

Zöld Péter Játszótér

A Nemzeti Táncszínház előcsarnoka

Feng shui oszlop

---

Becsengettek, de hogyan

 

"Becsengettek" rovatunk rendhagyó posztja következik. Míg tavaly ilyenkor azon izgultunk, hogy akkor most tényleg bevezetik-e az új nemzeti alaptantervet, és milyen lesz az, tegnap, a kecskeméti református általános iskola épületének csodálatos dísztermében pár tucat meghívott jelenlétében megtartott 11. Nemzeti Tanévnyitón erről már egy szó sem esett. (Elgondolkodtatok-e már azon, hogy amit a Fidesz olyan jópofa fricskának gondol, hogy 2010 szeptember elsejétől számolja a nemzeti tanévnyitókat, mennyire megalázza azokat az idős pedagógusokat, akik egész életpályájuk során igyekeztek nemzeti, hazafias szellemben nevelni és tanítani az ifjúságot?)

Leginkább a járvány okozta kihívásokról, az online tanrendről esett, szó, hivatkozva az iskola jelmondatára: „Crescit sub pondere palma”, azaz teher alatt nő a pálma. Pedig az új nemzeti alaptantervet már januárban közzétették, meg is kezdődött róla a vita, de a ragály mindent vitt.

Petra utoljára március 13-án, pénteken volt iskolában, ezért ma reggel volt benne egy kis stressz. De szeptember elsejével egyéb változások is életbe léptek, például a járvány miatti szigorú, aztán kicsit felpuhított beutazási korlátozások. De szeptember elsejével járt le az Index újságíróinak felmondási ideje, a hírportál szépen átcsúszott kormányközeli kezekbe. Aztán mától kezd alapítványi struktúrában működni a Színház- és Filmművészeti Egyetem, felmondott a régi vezetés és a szenátus, a diákok pedig blokádot vontak az épület köré, hogy így akadályozzák meg, hogy a kuratórium tagjai az épületbe mehessenek.

Nemcsak zajlik a belpolitika, de ez a szeptember elseje jó alkalom egy kis nosztalgiázásra is. 10 évvel ezelőtt ezen a napon kezdte meg legkisebb lányunk menetelését a magyar közoktatás grádicsain (hú, mekkora képzavar), és nem is akárhogy.

Petra első napja az iskolában, mellette jó barátnője, Lili

Petra és Lili 10 év elteltével

Ebben az évben kezdte meg Bori is az egyetemi tanulmányit az ELTE-n, vagyis előállt az az állapot, hogy három lányunk az oktatás három szintjén végezte tanulmányait: Petra az általános iskolában, Orsi a középiskolában, Bori pedig az egyetemen.

És akkor emlékezzünk meg egy 50 évvel ezelőtti évfordulóról is: pont ma 50 éve kezdtem meg tanulmányaimat a Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Úgy emlékszem, nagyon hamar elkezdtem jól érezni magam ebben a közegben, és bár csak négy évet jártunk együtt, mind a mai napig összetartó csapat vagyunk, két hét múlva gyűlünk össze Balatonbogláron, hogy megünnepeljük a fél évszázados jubileumot. Arról is hírt adok majd.