Urak, elvtársak

Elvtársi világban éltem le életem első felét.
Az általam tanult idegen nyelveken is meg kellett tanulni az "elvtárs" szót. Oroszul ugyebár "товарищ" (a legtöbb emberben már csak ennyi maradt meg tíz év orosztanulás után: Товарищ учительница, я докладиваю вам...). Hosszú évek orosztanulása után sem tudtam, hogy mondják azt, hogy "úr" (господин). Németül az "elvtárs" "Genosse" illetve az "elvtársnő" "Genossin", ráadásul azt is megtudtam az NDK-ból származó nyelvkönyvekből, hogy a "Genosse" megszólítás után kötelező a tegezés használata, ez nyelvtani szabály. Még angolul is megtanultuk az "elvtárs" megszólítást (comrade), de nem hiszem, hogy előjött olyan angol szöveg, amelyben ez előfordult volna.
A rendszerváltás előtt a közéletben az "elvtárs" megszólítás teljesen elterjedt volt a hivatalokban, a fegyveres testületekben, a hivatalos levelezésben, viszont szemben az oroszokkal, a magánérintkezésben egyáltalán nem használtuk, ott megmaradt az "úr" megszólítás (tanár úr, doktor úr, bakter úr).
Az "elvtárs" szót eredendően csak megszólításra kellett volna használni, pl. "kedves igazgató elvtárs", "tisztelt Kovács elvtárs", de ennek ellenére merő szervilizmusból harmadik személyben is alkalmazták, pl. "Kádár János elvtárs, az MSZMP első titkára fogadta Leonyid Iljics Brezsenyv elvtársat, az SZKP főtitkárát".
Eredetileg az elvtárs szót ugyanúgy kellett volna alkalmazni, mint a "mister"-t az angolban. Például ha megszólítjuk az elnököt, azt mondjuk: "Mister President!". Harmadik személyben azonban csak annyit mondunk: "President Trump", nem pedig "Mister President Trump". Viszont mostanában Magyarországon a túlzásba vitt tisztelet megnyilvánulási formájaként gyakran halljuk azt említeni, hogy: "Orbán Viktor miniszterelnök úr". Ez a forma helytelen, még megszólításban is vagy "miniszterelnök", vagy "úr" társul a név mellé, viszont harmadik személyben az "úr" mindenképpen modoros. Helyesen: "A miniszterelnök felavatta az új gyárat", nem pedig "A miniszterelnök úr felavatta az új gyárat". "A doktor úr várja önt" még elmegy, de "Kovács doktor úr várja önt" már túlzás.
Bele kell még szoknunk az urazásba. Viszont kezd visszatérni az elvtársazás, na de hol? Hát az internetes kommentekben, mégpedig dehonesztáló jelzőként. Általában az aktuális ellentábor képviselőjének neve mellé biggyesztik, jelezve az illető bolsevik mivoltát. Éppen ezért vicces, hogy éppúgy olvashatjuk Gyurcsány vagy Széll Bernadett neve mellett, mint Orbán vagy Kövér neve mögé írva. Az internet népe azt illeti az "elvtárs" jelzővel, akit egy korrupt, kéz-kezet-mos szervezethez, maffiahálózathoz tartozónak sejt.
És most egy kis visszaemlékezés, hogyan szólítottak már engem életemben:

• Az úttörőknél "pajtás" voltam;
• A katonaságnál még "elvtárs", pedig a rendszerváltozás után lehettem volna "bajtárs";
• Az egyetemen már az oktatók "kollégának" szólítottak bennünket, és ez meg is maradt a szakmában;
• Kb. egy fél évig tanultam eszperantóul, akkor "samideano", vagyis "eszmetárs" voltam;
• Amíg lakásszövetkezeti tag voltam, a hivatalos levelekben "tagtársként" szerepeltem, viszont a lakógyűléseken "lakótárs" voltam;
• A "kedves beteg" megszólítást megkapom minden egészségügyi intézményben még akkor is, ha makkegészséges vagyok.

Minek nem szólítottak soha:

• Lehettem volna "kartárs" vagy "szaktárs", de sohasem voltam egyik sem;
• Mivel nem vagyok egyházi közösség tagja, "testvérnek" is csak a nővérem szólít;
• Soha nem voltam akkora bajban, hogy "sorstárs" lehettem volna;
• Nem követtem el olyan bűnt, melyben "bűntárs" lehettem volna.

Egykor sokan hittek benne, hogy majd a "polgártárs" megszólítás általános lesz a világon, mert ez egyszerre jelzi, hogy a megszólítottal egyenrangú vagy, azonos hierarchiaszinten vagy vele és a hazáért azonos felelősséget vállaltok. Ma már egyetlen párt sem próbálkozik ezzel a - valljuk be, kissé jakobinus-ízű - megszólítással.

Külföldi mobiltelefonos történetek

2000 óta van mobiltelefonunk. Emlékszem a mobilkorszak előtti külföldi útjainkra, amikor mindig szorongva jöttünk haza a nyaralás végén, hogy nem történt-e valami tragédia, haláleset a családban, amíg távol voltunk.
A mobilkorszakban már Európából egy-egy rövid hívást megengedhettünk magunknak, hogy mi jól vagyunk, otthon minden rendben van-e.
Az okostelefon-korszak nagyot változtatott a dolgon. Az ember igyekezett wifi-s helyre kerülni és neten telefonálni. Első telefonos Skype-hívásomat Svájcból abszolváltam 2010-ben, az otthoniaknak nem volt még okostelefonjuk, számítógépen fogadták a hívásomat. De ott volt a Skype-out lehetőség is: Skype-ról vonalas telefont hívni helyi beszélgetési tarifával. Skype-out egyenlegemet 2014-ben töltöttem fel, Izraelből így hívtuk fel az internettel nem rendelkező nagymamákat.
2015-ben lett a UPC-nek egy nagyon jó szolgáltatása, a UPCPhone: Okostelefonról a megfelelő applikáció segítségével a vonalas telefonom egyenlegére hívhattam fel budapesti számokat, még tavaly is ennek segítségével hívtuk a nagymamákat Izraelből. Sajnos a szolgáltatást megszüntették, pedig még az otthoni vonalas telefonra érkező hívásokat is lehetett vele fogadni.
Ma már a Skype-on kívül a WhatsApp, a Viber, a Messenger is lehetővé teszi a hangalapú beszélgetést, úgyhogy okostelefonról okostelefonra ingyenes a hívás, ha wifi-közelben vagyunk, de tavaly nyár óta az EU-n belül saját szolgáltatónk tarifájával használhatjuk a telefonunkat, ha magyar számot hívunk, sőt, az adatbarangolás is az otthoni tarifa alapján kerül elszámolásra. Ez utóbbi azért nagyon fontos, mert az okostelefonokon futó ingyenes navigációs rendszerek igénybe veszik a mobilhálózatot a térképek letöltéséhez illetve a forgalmi információk beszerzéséhez. Mivel korábban az adatroaming nagyon drága volt, külföldön offline navigációs alkalmazásokkal igyekeztünk navigálni.
Ezért éreztem úgy, hogy eljött a Kánaán az EU-n belüli roaming-díjak eltörlésével, és a téli ausztriai síelésünk során a Waze nevű közkedvelt navigációs alkalmazást akartam használni. Legnagyobb meglepetésemre azonban sem a Waze, sem a GoogleMaps nem működött, azt írta ki, hogy nincs hálózat. Pedig a telefon jelezte, hogy működik az adatroaming, és minden egyéb hálózatos szolgáltatás ment is. Akkor nem tudtam a problémán úrrá lenni, hiába faggattam másokat, náluk nem jelentkezett ez a probléma.
Amikor aztán ugyanez az eset bekövetkezett a tiroli nyaralásunk alkalmával, alaposabban elkezdtem bújni a beállításokat és egy érdekes beállító oldalra lettem figyelmes:

Az itt látható adatbarangolást beállító oldalon található egy olyan menüpont, hogy "EU-barangolás". Ez nálam értelemszerűen be volt pipálva. Mihelyst ezt a pipát kivettem, egyből működni kezdett a navigáció.
Az a gyanúm, hogy ez a menüpont még a régi időkből maradt vissza, amikor a szolgáltatótól lehet EU-n belüli adatbarangolási csomagokat vásárolni. Az érdekes az, hogy én tényleg bújtam a fórumokat, de ilyen jellegű probléma leírását sehol sem találtam. Azért örültem, hogy sikerült úrrá lennem a problémán, bár Lindenhofban Bori telefonja húzott ki a csávából.
Egy másik mobiltelefonos eset Borival történt a múlt héten Izraelben. Mivel Izrael nem tagja az EU-nak, az ottani telefonálás és mobilhálózat drága mulatság, ezért megéri a kinntartózkodás idejére egy ottani SIM-kártyát beszerezni.
Mi direkt vásároltunk egy okostelefont erre a célra: a MediaMarktól neten rendeltünk egy Samsung Galaxy J3 duál-SIM-es kártyafüggetlen mobiltelefont. Mivel Orsi összes mobiltelefonját Magyarországon vásárolta (kivándorlásakor egy Samsungot vitt, aztán később vett egy Sony Xperia Z3-at, végül pedig egy One Plus-t), és egyikkel sem volt probléma Izraelben, Bori gyanútlanul helyezte be a készülékbe az Orsitól egy hétre kölcsönkapott SIM-kártyát. Legnagyobb meglepetésére ezt az üzenetet kapta: "SIM hálózatfeloldó PIN-kódja:", ami természetesen nem egyezett meg a SIM PIN-kódjával. Némi nyomozás után kiderült, hogy a telefon régiókódos. Ezt a fogalmat a Samsung vezette be, mivel ők nemcsak a készülékek gyártását, de a kereskedelmét is felügyelni akarják, így akarják megakadályozni a fekete vagy szürke kereskedelmet. Ez európai régióra szánt telefonok csak akkor fogadnak be más régiós SIM-kártyát, ha előtte európai régiós SIM-kártyával legalább öt percig használtad (kezdeményeztél vagy fogadtál hívást). Hát ezt mi elmulasztottuk az új telefonnál. Volt ugyan a készülék dobozán egy figyelmeztető felirat, de ezt a MediaMarkt felülragasztotta azzal a felirattal: "Garancia érvényesítés miatt felbontva".
Az emberiség évezredekig volt kiszolgáltatva a természet erőinek, a földrengéseknek, árvizeknek, jégesőknek. Lassan kezdünk úrrá lenni a természeten, ezért a korszerű kütyükkel, okos eszközökkel teremtünk magunknak új kiszolgáltatottsági forrást, úgy tűnik, nem tudunk létezni kiszolgáltatottság nélkül - de ezt mintha már írtam volna egyszer.

Egy ötven évvel ezelőtti atyai pofon emlékére

1968 augusztus 20.-ról 21.-ére virradó éjszaka a Varsói Szerződés országainak hadseregei lerohanták Csehszlovákiát és véget vetettek a prágai tavasz néven ismertté vált reformkísérletnek. Ezzel a nagy lendülettel indult magyar új gazdasági mechanizmus is megtorpant, a nagy generáció, a párizsi diáklázadások lelkes hívei is elkedvetlenedtek. Az emberarcú szocializmus álma két évtizedre elodázódott. A lakosság nagy részét persze csak a '68-as Táncdalfesztivál döntője (Amikor én még kissrác voltam, Kislány a zongoránál, Mama, Fehér sziklák, Sose fájjon a fejed, Színes ceruzák) érdekelte.
Mi éppen az Őrségben töltöttünk pár napot '68 augusztusában. Apámnak volt egy nagyon jó barátja Szentgotthárdon, nagyon jó programokat szerveztek nekünk. Évekig az Őrségből küldték nekünk karácsonyra a fenyőfát. Hazafelé tartva a 8-as úton katonai gépkocsi-oszlopok és hazafelé menekülő nyugati turisták autói jöttek velünk szemben. Szüleim egymás közti beszélgetésükben helytelenítették a katonai beavatkozást, persze ezt a nézetüket a munkahelyükön titokban tartották. Szóval mondogatták a kocsiban, hogy ez most milyen rossz az országnak, elmennek a turisták, évekig megbélyegeznek minket, agresszoroknak tekintenek majd. Na én ennek hallatán egy szemben jövő szovjet katonai teherautó sofőrjére öltöttem a nyelvemet. Akkora frászt kaptam apámtól, hogy még mindig cseng a fülem. Azt hiszem, innentől számított húsz évig tudtam, hogy hol a helyem, igazodtam, ahogy kell.
Csehszlovákia megszállása egyébként komoly zavart okozott az európai utasforgalomban, három ismerősöm is bajba került. Édesanyám unokatestvére akkoriban éppen a Tátrában kirándult (idén lesz 80 éves, és éppen most jött meg szintén egy tátrai kirándulásból). Persze mind a közúti forgalom, mind a vasúti közlekedés leállt Csehszlovákia és Magyarország között. Azt hiszem, végül is úgy jöttek haza, hogy katonák elkísérték a csoportjukat a határhoz, és gyalog kellett átsétálniuk Magyarországra.
Rosszabbul járt egy barátom, aki 11 évesen németet tanulni töltött pár hetet az NDK-ban. NDK és hazánk között megszűnt a közvetlen vasúti összeköttetés, ezért Lengyelországon és Szovjetunión keresztül indítottak mentesítő vonatokat. Azt mesélte, Ukrajnában olyan vagonok jártak, amelyekben nem volt WC, az utasok az utolsó vagon végében kilógaszkodva végezték a dolgukat.
Fordítva járt apám egy német barátja, akinél mi Zsuzsival '69-ben töltöttünk két hetet. Ők a Balatonnál nyaraltak, saját Wartburggal érkeztek. Végül ők is hatalmas kerülővel Ukrajnán és Lengyelországon keresztül jutottak haza. Bele sem merek gondolni, hogy az akkori útviszonyok mellett egy ilyen utazás mennyi ideig tarthatott, hogyan oldották meg a tankolást, szállást, élelmezést, hiszen Kelet-Magyarország, Ukrajna és Kelet-Lengyelország akkoriban nem volt turistarohamra felkészülve, a nemzeti valutákat nem lehetett csak úgy ide-oda átváltani. De jellemző az akkori viszonyokra, hogy az Ausztrián és NSZK-n keresztüli utazás fel sem merült még 21 évig, a nevezetes határnyitásig.
A csehszlovák megszállás ellen több magyar funkcionárius is tiltakozott. Így tett Hegedűs András egykori miniszterelnök, akinek nevéhez egyébként '56-ban a szovjet csapatok behívása fűződik. Hegedűs '68-ban az MTA Szociológiai Kutatócsoportjának vezetője volt, de tiltakozása miatt elbocsájtották, később az MSZMP-ből is kizárták, trockista-gyilaszista nézetek terjesztésével vádolták (Milovan Gyilasz szerb politikus Az új osztály című könyvében a szovjet típusú szocializmust kritizálta, a pártnomenklatúrát egyfajta új uralkodó osztályként aposztrofálta, mint a disznók Orwell Állatfarmjában).
Bauer Sándor 17 éves tanuló a tiltakozás látványosabb és tragikusabb formáját választotta, '69 januárjában a Nemzeti Múzeum lépcsőjén önmagát gyújtotta fel. Az átlag magyarhoz az ő akciójának híre sem nagyon jutott el.

Valóban 21 évet kellett várni, hogy hazánk egyfajta bocsánatkérést fejezzen ki a csehszlovák nép felé. 1989 augusztusában Prágában tömegtüntetésen emlékeztek meg a '68-as eseményekről, melyen két magyar fiatal, Deutsch Tamás fideszes politikus és Kerényi György is részt vettek, Kerényi Deutsch nyakában ülve kért elnézést a magyar fiatalok nevében. Mindkettőjüket elzárásra ítélték, az akkor már liberalizálódó magyar kormány élén Németh Miklóssal és Horn Gyulával pedig tiltakozott. Ez az akció Deutschot a nagypolitikába repítette, Kerényi megmaradt szürke civilnek.
Hát ez volt az ötven évvel ezelőtt apámtól kapott pofon története.

Tavak, vízesések, hidak, kastélyok, hegyek

Nosztalgiával visszaemlékezve pont 40 évvel ezelőtti első nyugati utazásomra (1978 nyarán két barátommal egy hónapot töltöttünk Angliában, Franciaországban és Olaszországban) beszámolok a Pál család idei nyaralásáról Észak-Tirolban és Dél-Bajorországban. A cél alapvetően az "őrült" II. Lajos bajor király kastélyainak megtekintése volt, de persze egyéb turisztikai helyeket is felkerestünk. Szállásunk osztrák oldalon, Reutte-ban volt, közel a német határhoz. Az apartmant úgy foglaltuk, hogy esetleg Orsi is eljöhetne velünk, de érthető, hogy egy hónappal az esküvője és két héttel a költözése után nem ért rá egy családi nyaralásra.
Úti élményeinkről a címben látható tematika szerint csoportosítva számolok be.

Tavak

A Mondsee partján

A mintegy 750 km-es utat a Mondsee-nál szakítottuk meg egy kis ebédelésre és tóparti ejtőzésre. A Mondsee a salzkammerguti tóvidék egyik fesői tava, amit három évvel ezelőtt már megcsodáltunk a Schafberg tetejéről, most pedig a tópartról nézhettük a hegyet.

Plansee

Még az odaúton, közvetlenül a német-osztrák határ átlépése után autóztunk el a festői, hosszan elterülő Plansee mellett. Másnap aztán Linderhof felé tartva ismét a tó mellett vitt el az utunk, ekkor már megálltunk egy kicsit fotózni is.

Eibsee

Eibsee

Utazásunk második napján jöttünk el a Zugspitze németországi lábához, a hegyek koszorúzta Eibsee-hez. A köd miatt Németország legmagasabb hegycsúcsára nem volt érdemes felmenni, viszont csodálatos 8 km-es túrát tehettünk a tó körül, melyben apró szigetek vannak, némelyikén még ház is van.

Alpsee

Utazásunk harmadik napján kerestük fel II. Lajos két kastélyát, Hohenschwangaut-t és Neuschwanstein-t. Mindkettő az Alpsee-re néző egy-egy dombon helyezkedik el, az egész környék elmondhatatlanul festői, nem csoda, hogy az ősi germán mítoszokhoz vonzódó király fantáziáját is megragadta a látvány.

Chiemsee

Utolsó napunkon - a hazaúton - megálltunk a Chiemsee-nél, mert jó öreg Lajosunk ennek egyik szigetén emelte utolsó kastélyát, ahová áthajókáztunk.

Vízesések

Vízesés az Eibsee-nél

Az Eibsee körül sétálva kisebb vízesések mellett vitt el az utunk, melyek a tavat tápláló patakokon alakultak ki.

Pöllat-vízesés

Pöllat-vízesés

Közvetlenül a Neuschwanstein-i kastély mellett található a Pöllat-szakadék a vízeséssel, amelyet Lajos király annyira szeretett, hogy még egy hidat is építtetett föléje, így módunkban állt a vízesést a hídról is megszemlélni, majd egy kis sétával a szakadék fölötti szakasz vízeséseit is megcsodálhattuk.

Stuiben-vízesés

Stuiben-vízesés

Egy félnapos túrával a szálláshelyünk közelében található Stuiben-vízesést jártuk körbe: a vízesés mentén felkapaszkodtunk a vízesés fölé épített Kanzel-kilátóhoz, majd a vízesés fölött átívelő függőhídon átmenve a Miniszterek lépcsőjén leereszkedve tértünk vissza kiinduló helyünkhöz.

Hidak

Mária-híd

Sorban álló turisták a Mária-hídnál

Már korábban említettem, hogy a Neuschwanstein-i kastély mellé, a Pöllat-szakadék fölé Lajos király egy hidat emeltetett, melyet édesanyjáról nevezett el Mária-hídnak. A tömegturizmusra jellemző, hogy a turisták a képen látható módon sorba álltak, hogy a hídról készíthessék el legjobb Insta-képeiket. Egy kicsit illúzióromboló volt, de a híd derekasan állta a rohamot.

Függőhíd a Suiben-vízesés fölött

A Stuiben-vízesés fölött kifeszített függőhídról is már írtam. Az ezen való áthaladás jó lelki felkészülés volt az aznap délutáni igazi nagy attrakcióra.

A Highline179 gyalogos függőhíd szintén a szálláshelyünk közelében volt, a B179-es út fölé van kifeszítve 114 m-es magasságban, 408 m hosszúságban. Az út két oldalán álló erődítményt, az Eherenberg várat és a Claudia erődöt köti össze. A hídon azzal a büszkeséggel mentem át, mint az egyszeri drótos tót, aki a Lánchídon átsétálva csak ennyit mondott: Lám, mire vagyunk képesek mi, iparosok.

Kastélyok

II. Lajos király életének utolsó hat évében már egyáltalában nem foglalkozott az államügyekkel, minden idejét kastélyépítési hóbortjának szentelte. Nagy példaképe a 200 évvel korábban élt francia király, XIV. Lajos, a Napkirály, valamint az ősi germán mondahősök, Wagner operáinak hősei voltak. Ennek megfelelően kastélyai zömében az akkor már régen nem divatos barokk stílusnak megfelelően épültek és lettek berendezve. Lajost 41 évesen, 1886-ban elmebetegnek nyilvánították, majd rejtélyes módon pszichiáterével együtt holtan találtak rá egy tóban. Utódja a szintén elmebeteg öccse, Ottó lett, aki élete végéig nem volt tudatában annak, hogy milyen magas tisztséget tölt be, az államügyeket nagybátyjuk, mint régens intézte.

Linderhof

A Linderhof kastély egy igazi mini-Versailles. A kis, "egyszemélyes" kastélyban sokat időzött Lajos, a barokk épületben, valamint a kertben, a kerti pavilonokban a francia történelmet, a görög-római és germán mitológiát idéző műtárgyak vannak. Ez az egyetlen kastély, melynek befejezését Lajos még megérhette.

Hohenschwangau

A Hohenschwangau-i kastélyt még Lajos apja, II. Miksa építtette, ezért ez inkább megfelel a kor ízlésének. A kastélyt Lajos már 19 évesen megörökölte, külön szobát rendezett be benne Richard Wagnernek. Hálószobájából távcsövön keresztül felügyelhette a szemközti hegyen emelt Neuschwanstein kastély építési munkáit.

Neuschwanstein

A Neuschwanstein-i kastély befejezését Lajos nem érte meg, maga alig több, mint 100 napot töltött a kastélyban. A hatalmas, díszletszerű trónterembe sohasem került be a trónus, a dalnokok csarnokában sohasem csendült fel a dal. Mégis ma ez a kastély Bajorország talán leglátogatottabb turistalátványossága. A pénztársor végére reggel kilenckor álltunk be, negyed 11-re kerültünk sorra, de csak a délután négyes csoportba kaptunk jegyet úgy, hogy 5-10 percenként indítják a csoportokat.

Herrenchiemsee

A Herrenchiemsee kastélyt Lajos teljes egészében a Napkirály tiszteletére építtette, elhelyezése, kialakítása Versailles-re hajaz, a kastélybelsőben is XIV. Lajost és különféle francia történelmi eseményeket ábrázoló műtárgyakat találhatunk. Bár a kastélynak csak kb. a fele van berendezve, mert ennek befejezését sem érte meg a király, sőt, összesen mindössze 10 napot töltött itt, mégis elképesztő az a pompa, amivel itt találkozhatunk. Van egy hatalmas "parádé"-hálószoba, hiszen a királyok hálószobája annak idején közéleti helyszín is volt. Van viszont egy magánhálószoba is, nem kevésbé pompás, mint a másik. A bálterem 100 méter hosszú, de sohasem bálozott benne senki. Ilyen kastélyt építeni a XIX. század végén már olyan gáz volt, hogy Lajos halála után két évvel már meg is nyitották a nagyközönség számára.

Hegyek

Zugspitze az Eibsee felől

Zugspitze Ausztria felől

A környék legmagasabb hegyét, a Zugspitze-t csak kerülgettük, jártunk a lábánál német oldalon és osztrák oldalon egyaránt. Németország legmagasabb csúcsa (2962m) úgy, hogy lényegében rajta keresztül húzódik a német-osztrák határ.

Hafelekarspitze

Az Innsbruck fölé emelkedő Hafelekarspitze-re (2334m) egy siklóval és két függővasúttal két átszállással (egy vagyonért) lehet feljutni, viszont a fenti látvány mindent kárpótol. Hozzá vagyunk szokva, hogy ilyen magas hegyekre csak telente járunk. A hegyről tisztán látható volt az egész innsbrucki medence és a város.

Ehrenberg

Bár az Ehrenberg vár nem emelkedik túl magasan, mindössze 1100 méteren, az oda való felkapaszkodás mégis jó kis kardió-edzés volt.

Ki a zsidó?

Biztosan ismeritek Hofi Géza alábbi viccét:
- Te partizán voltál?
- Nem, de már intézik.

Na, majdnem hasonló módon járt Orsi: Már minden előkészület megvan az alig több mint egy hónap múlva tartandó esküvőhöz, de Orsi nem tudta igazolni, hogy zsidó. Aztán elintézték neki, hogy az.
Pedig vasárnap volt pont öt éve, hogy Izrael földjére lépve kezébe nyomták az állampolgársági papírját. Ha állampolgárnak jó zsidó volt, akkor miért nem volt elég jó zsidó a házassághoz? És ha nem zsidó, miért ne köthetne házasságot?
Nos a válasz nagyon egyszerű: Izraelben csak egyházi esküvő létezik. Az állami esküvő hazánkban sem túl régi intézmény, de azért mégis csak 150 éves, és újra emlékeztetnem kell a kedves blogolvasót arra, hogy valamikor az első Orbán-kormány idején komolyan felmerült, hogy ha el nem is törlik az állami esküvőt, az egyházi esküvő legyen elegendő a házassághoz. Ez végül is azon az alkotmányban rögzített alapelven bukott meg, hogy hivatalos okiraton senkiről sem tartható nyilván, hogy milyen felekezethez tartozik. Lám, az ilyen sokvallású országnak, mint Magyarország, is vannak előnyei.
De kit tekint zsidónak az izraeli állam bevándorlásjogi szempontból, és kit tekint zsidónak az izraeli egyház családjogi szempontból? A bevándorlási törvény alapján zsidó leszármazottnak tekintendő mindenki, akinek legalább egy nagyszülője (mindegy, hogy nagyapa, vagy nagymama) zsidó. Így alijázott több millió orosz, akik Izraelben simán megtartották ortodox keresztény vallásukat.
Családjogi szempontból viszont csak az tekinthető zsidónak, aki anyai ágon zsidó származású. Ha ezt nem tudja igazolni, nem léphet házasságra egy zsidóval. Gondoljátok el, hogy abban a liberális Izraelben, ahol egy fiatal pár nyugodtan együtt élhet, ahol Sahar tisztavatásán nemcsak szülei, de Orsi, mint barátnő nevét is felolvasták, és az avatás utáni éjszakát minden katona együtt tölthetett a barátnőjével a bázison, abban az országban, ahol Tel Aviv pont olyan szabad, multikulturális város, mint New York, Amszterdam vagy Berlin, ott nem köthet bárki szabadon házasságot.
Amikor tavaly az izraeli miniszterelnök hazánkban járt, Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke szóvá tette neki: "fájdalmasan érinti közösségünket, amikor Izraelben a diaszpórai zsidóság vallási elismerését szűkíteni akarják. Közösségünk túlélte a holokausztot, a vallásellenes kommunista rendszer alatt is hű maradt gyökereihez, és mi ne számítanánk eléggé zsidónak?" - utalva ezzel arra, hogy a neológ vallási hagyományok szerint kötött zsidó házasságot Izraelben nem ismerik el.
Van egy baráti család Izraelben, akiknek a fia már évek óta együtt él egy orosz kislánnyal. Kérdeztük, mikor lesz esküvő. Azt mondták, nem lehet, mert ahhoz a lánynak be kéne térnie, és ezt a szülei ellenzik.
Bori lányom úgy berágott azon a helyzeten, hogy két izraeli állampolgár nem köthet szabadon házasságot, hogy elhatározta, ő veszi kezébe Orsi zsidóságának ügyét. Végül is a dolog nem volt annyira komplikált, mint amire számított:

• A Budapesti Zsidó hitközség anyakönyvi hivatalában kikérte anyósom, vagyis Orsi nagymamája egyházi születési anyakönyvi kivonatát, valamint anyósom szüleinek (Orsi dédszüleinek) házassági anyakönyvi kivonatát. Ebből tudtuk meg egyébként, hogy anyósom szüleinek esküvője a dohány utcai zsinagógában volt és a szertartást az a Scheiber Sándor főrabbi vezette, aki egyben nyelvész és irodalomtörténész volt, és több egyházi intézmény is viseli a nevét.
• A két okiratot ki kellett egészíteni Kati születési anyakönyvi kivonatával és Orsi születési anyakönyvi kivonatával, hogy a vérvonal folytonossága igazolható legyen.
• Az egész paksamétát egy másik irodában le kellett adni, akik kiállították az okiratot.

Bár az okirat hamar elkészült, de a titkárnő elment szabadságra, mire visszajött, a főrabbi volt szabadságon, így nem volt, aki aláírja. Végül tegnap Bori kézhez kapta az okiratot.

Bori, kezében az okirattal

Egy korábbi posztomban írtam arról a kutatásról, melyben Bori is részt vett, és nemrég jelent meg egy kiadványban. A könyv első fejezete pont annak a demográfiai becslésnek a bizonytalanságával foglalkozik, mely a magyarországi zsidóság számát próbálja meghatározni, és végül 59.000 és 110.000 közé teszik. A csaknem kétszeres eltérés abból adódik, hogy nagyon sok zsidó származású embernek egyáltalán nincs zsidó identitása, jusson eszünkbe Radnóti Miklós, aki keresztény neveltetéssel és identitással halt mártírhalált zsidó származása miatt. Sok vegyes házasság van vegyes identitással - ilyen a miénk is - akik keresztény és zsidó ünnepeket egyaránt tartanak.
Erről a kiadványról egyébként egy hónapja, a megjelenésekor szinte minden internetes portál és sok hetilap beszámolt. Érdekes volt azokat a kommenteket olvasni, melyeket az internet népe a hír kapcsán kiokádott magából:

• Volt, aki szóvá tette, hogy a MAGYAR emberek pénzét már megint ilyen kutatásokra költik, holott a tudósítás elején tisztázták, hogy zsidó szervezetek adtak megbízást a kutatásra;
• Volt, aki minden zsidó témájú cikk alá odaírja, hogy a zsidók azt gondolják, hogy övék a világ és világuralomra törnek. Ennek alátámasztásául egy bizonyos Baruch Levy rabbi 150 évvel ezelőtt Karl Marxnak írott levelét hozzák fel.

Szóval még mindig érzékeny téma a zsidóság, és még mindig nehéz megmondani, ki a zsidó.

Európa, vigyázz!

Európa elweimarosodott. Ugyanarra a sorsra jutott, mint a weimari köztársaság, mely demokratikus teszetoszáskodásával nem volt képes választ adni az első világháború és gazdasági világválság utáni égető német belpolitikai kérdésekre, így szükségszerűen jutott hatalomra egy demagóg populizmusra és rasszista gyűlöletkeltésre alapuló tömegmozgalom, a nemzetiszocialista párt.
Európa ugyanúgy óvatlan volt 1930-ban, a nemzetiszocialisták első jelentősebb választási eredménye után, mint most, az európai populizmus újjáéledése kapcsán. Az Európai Unió határozatlanul, bizonytalanul kezelte a fokozódó migrációs krízist, teret engedve az euroszkeptikus, populista, autokráciába hajló politikai erőknek. Most Magyarország ennek az új, illiberális, politikai korrektséget tagadó mozgalomnak a vezére kíván lenni, legalább is Orbán Viktor idei tusnádfürdői beszéde ezt a szándékot hangoztatja.
Leemeltem a könyvespolcunkról Thomas Mann Európa, vigyázz! című kötetét, melyet a Nobel-díjas író előadásai, esszéi, beszédei alapján állítottak össze. Thomas Mann igazi européer volt, a XIX. századi szellemi mozgalmak, a humanizmus és a szociáldemokrácia elvei alapján szállt síkra az egyre erősödő fasizmussal szemben. Osztályrésze a száműzetés és állampolgárságától való megfosztás lett. Bár előadásaival végighaknizta a világot, mire hallgatni kezdtek rá, már késő volt.
Egy ilyen 1937-es budapesti előadása kapcsán írta József Attila a Thomas Mann üdvözlése című versét, melyben a német szellemóriást, mint "fehérek közt egy európait" köszöntötte. Versében többek között ezt írja:
"Te jól tudod, a költő sose lódít:
 az igazat mondd, ne csak a valódit..."
Erre visszhangzik a szerző 1938-ban íródott előszavának mondata: "Azzal, ami Nyugaton igaz, ha nem is mindig való, talán annyira össze vannak fűződve, hogy hogy néha esetleg segíthetnének ébren tartani az érzéket az igazság iránt..."
A '30-as évek német tömegpropagandája kísértetiesen hasonlított a mai tömegpropagandára, melyről a szerző így írt: "Ma rájöttek, hogy fontosabb is, meg könnyebb is uralkodni rajtuk [mármint a népen, P.J.], aképpen, hogy egyre tökéletesebbé fejlesztik a tömegek lélektanán való játszás otromba művészetét, azaz: aképpen, hogy a propagandát léptetik a nevelés helyébe, - mindezt, úgy látszik, belső hozzájárulásával a tömegeknek, amelyek modernebbnek és ismerősebbnek érzik a ravasz propagandatechnikát, mint bármilyen nevelési eszmét. A tömegek megszervezhetők, s kiderül, hogy még hálásak is mindenféle megszervezésért, tekintet nélkül arra, milyen szellemű az, még ha az erőszak szelleme hatja is át. Az erőszak elve rendkívül egyszerűsíti a dolgokat; nem csoda, hogy a tömegek megértik."
Máshol ezt írja: "Az erőszakon kívül a kispolgár csak a hazugságban hisz, s ebben talán még forróbb hittel, mint amabban." 
Egy harmadik helyen: "A nyilvánosság csak egy hangot ismer, az övét. Minden mást elhallgattat, nincs ellentmondás, nincs a leghalkabb ellenvélemény, - azt mondhatja, amit akar, zavartalan örömmel csördítheti a hazugság ostorát a fülekbe, - a propaganda hazugság-ostorát." 
Európát e szavakkal figyelmezteti: "...ha nem képes többé arra, hogy lelkét bajvívó frissességre ébressze, el fog pusztulni, és egy olyan Európa lép a nyomába, amely csak történelmi hagyományként viseli a nevét és amely elől jobb lenne közömbös időnkívüliségbe rejtőzni."
Thomas Mann megvetette a nemzetiszocialisták "Kulturkampf"-ját, mely szintén erős hasonlóságot mutat a tusnádfürdőn meghirdetett orbáni kultúrpolitikával. "A művészet irtózik a középszerűtől, mint ahogyan irtózik az útszélitől, ízetlentől és alacsonytól, az undok klisétől; mert ő maga a minőség, az igény, a kielégíthetetlenség." - írja. "A kultúra fogalmát és színvonalát alulról, a csőcselék szájaíze és mértéke szerint határozni meg, - épp ez a demagógia és semmi más."
L. Simon László, az Orbáni kultúrpolitika egyik megmondóembere a Bálványosi Szabadegyetem egyik fórumbeszélgetésében képes volt Parti Nagy Lajosról azt mondani, hogy az írónak problémái vannak a magyar nyelvvel.
A mostani Orbán-kormány kiüresedett kultúrpolitikáját mi sem szemlélteti jobban, mint hogy alakuló ülését a Klebelsberg-kúria üres könyvtárszobájában tartotta meg:

A negyedik Orbán-kormány alakuló ülése üres könyvespolcok között

A Hitleri "Kulturkampf" könyvégetésbe torkollott, máglyán hamvadtak el Thomas Mann kötetei is. Berlinben emléket állítottak a könyvégetésnek, ami kísértetiesen hasonlít a kormányülésre: egy földalatti könyvtár üres polcokkal.

A berlini könyvégetés-emlékmű

Thomas Mann a kötet előszavát optimistán zárja: "Ne féljetek! Igazság és értelem egy sötét időre talán elnyomható odakünn - bennünk mindörökre szabad marad, és a szellem a művészet szabad magasságából nem magára hagyottan, hanem minden jóravaló ember biztos szövetségében neveti a diadalmas ostobaságot."

Orsi első öt éve Izraelben

Öt évvel ezelőtt adtam jelentést ezen a blogon legközépsőbb lányom kivándorlásáról. Még 19 éves sem volt, és egy szót sem beszélt héberül. Nos, kevés fiatalnak telik olyan intenzíven nagykorúságának első öt éve, mint Orsinak. Ezekről az eseményekről mindig igyekeztem hírt adni ennek a blognak a keretei között, de most csinálok egy fényképes kronológiai összefoglalót:

• 2013 szeptember közepéig Orsi - kedvese, Sahar és annak nagyszülei segítségével - adminisztratív ügyeket - személyigazolvány, bankkártya, mobil telefon, egészségbiztosítás - intéztek, majd elkezdődött az "ulpán", az öt hónapos nyelvtanfolyam. Ez egy bentlakásos kibucban volt, ahol a tanulás mellett Orsi a kibuc kutyatelepének gondozója volt:

Orsi a kutyatelepen egy kis kedvenccel

• Azért gondoskodtak arról is, hogy a világ minden tájáról összesereglett bevándorló fiatal átessen a minden izraeli számára kötelező katonai alapkiképzésen is:

Orsi a kiképzésen

• Édesapám temetése kapcsán Orsi 2013 decemberében pár napot itthon töltött, anyám szerint apám halálával is jót cselekedett, mert rövid időre hazahozta az unokáját.

2013 decemberében a lányok mézeskalácsot sütnek

• 2014 húsvétra is megjelent Orsi, macesszel ette a sonkát, megvalósítva ezzel a kulináris multikulturalizmust. Kijött velünk a tavaszi könyvfesztiválra, büszkék voltunk rá, hogy az izraeli standnál már héberül társalog.

2014 májusában a Millenárison

• 2014 júliusában - egy eléggé kellemetlen izraeli-palesztin konfliktus kellős közepén - mi látogattuk meg őt Izraelben. A feszült helyzet ellenére tartalmas volt az egy hét.

Lányaimmal 2014 júliusában

• Orsi 2014 szeptemberében megint hazalátogatott. Ekkor még nem kezdődött el a Jeruzsálemi Héber Egyetem előkészítő éve, de Orsi már nagyban készült a pszichometriai teszt megírására, mely a felvételi alapfeltétele volt, és egy idegen nyelvű számára nem is olyan egyszerű feladat.

Lányaim 2014 szeptemberében Budapesten

• Orsit természetesen felvették az egyetemi előkészítő tanfolyamra. Jeruzsálemi kollégiumának ablaka pont az aranykupolás mecsetre nézett. az első félévben a négy tantárgyat (matek, angol, héber és történelem) 86%, 94%, 95%, 100% eredménnyel zárta.

Ritka esemény: hó Jeruzsálemben 2015 januárjában

• Az előkészítő év második félévére Orsi munkát vállalt Jeruzsálem egyik legelőkelőbb helyén, a Mamilla szálloda Rooftop éttermében pincérkedett. Sokat dolgozott, kollégái nagyon szerették.
• 2015. júliusában Orsi hazalátogatott unokatestvére esküvőjére. Ilyenkor persze nemcsak a családot, de összes barátnőjét végiglátogatja.

Orsi barátnőivel 2015 nyarán

• Orsi felvételizett a Jeruzsálemi Héber Egyetem turizmus-vendéglátás szakára. Ehhez 90 %-ot kellett elérnie az előkészítő évfolyamon. Neki 91% jött össze! Az egyetem megkezdése előtt még egy családi nyaraláson is részt vett velünk az ausztriai Salzkammergut vidékén.

Orsi mögött a kies alpesi táj 2015 augusztusában

• Kezdetben Orsi számára nagyon idegenek voltak a héber nyelvű szaktárgyak (főleg a közgáz és a pénzügy), saját bevallása szerint nem sokat értett az előadásokból. Én matematikában igyekeztem neki segíteni, egészen magas szinten tanulták. Minden para ellenére Orsi az első félévét 89.41%-kal abszolválta, mindezt mindössze két év héber nyelvtanulás után.

Részlet Orsi matekkönyvéből

• A 2016-os tavaszi szünetet Orsi ismét velünk töltötte, melyre családi események inspirálták: az én 60. születésnapom és kisebbik unokaöcsém kislányának megszületése.

Lányaim 2016 áprilisában Miskolcon a kis Lillával

• Orsi az egyetemi második félévét 87%-kal zárta, ezzel évfolyamán bekerült a legjobb öt közé. 2016 augusztusában a testvérei meglátogatták Izraelben, kellemes hetet töltöttek együtt.

Lányaim a Holt-tengernél 2016 augusztusában

• Orsi a második egyetemi éve mellé már munkát is vállalt, a Rehovot-ban található Hotel Leonardo halljában dolgozott, mint pincér. Első éves eredménye alapján egy egyösszegű ösztöndíjat is elnyert

Orsi az ösztöndíjjal

• 2017 januári villámlátogatásának apropóját leendő sógornőjének szalagavatója illetve unokatestvére kisfiának, Zsombornak a megszületése adta.

Orsi a kis Zsomborral 2017 januárban

• Orsi harmadik féléve is 87%-osra sikerült. Megpályázott egy Las Vegas-i gyakornoki állást a világ egyik legnagyobb szállodájában, a Hotel Venitian-ben, és sikerült elnyernie! Mielőtt azonban elkezdődött volna a Las Vegas-i kaland, még sor került kedvese tisztavatására 2017 júniusában, melyen részt vett az egész család.

Lányaim egy vízesésénél a Holt-tenger mellett 2017 júniusában

• Orsi a negyedik félévét 88%-kal zárta és 2017 augusztusában megkezdődött két és fél hónapos kalandja Amerikában, amit nemcsak szakmailag töltött hasznosan, de sokat csatangoltak a nyugati államok nemzeti parkjaiban, majd az út végén Washingtonban és New Yorkban is. Egy hétre még kedvese és családja is meglátogatták. Las Vegasban élte át Amerika történetének legtöbb áldozattal járó ámokfutó lövöldözését.

Orsi Hollywoodban 2017 őszén

• Orsit október 28-án a Negev sivatagban található Ramon kráterben kedvese eljegyezte!

A jegyespár (tessék figyelni a gyűrűt)

• 2017 decemberében Orsi újra hazajött, így újra együtt süthetett mézeskalácsot a három Pál lány

Mézeskalács-készítés 2017 decemberében

• Orsi ötödik félévét 90.72%-os eredménnyel zárta. 2018 februárjában vőlegényével és annak nővérével egy Tel Aviv-i bérelt lakásba költöztek. Orsi az utolsó félév mellett munkát vállalt a King David Intercontinental szállodában, ahol recepciós. Tanulmányi eredménye alapján elnyert egy újabb ösztöndíjat és egy egy hetes tanulmányutat a jeruzsálemi Hilton szállodába.

Orsi az ösztöndíjjal 2018 tavaszán

• Vőlegényével májusban egy elő-nászutat töltöttek Párizsban.

Orsi és Sahar 2018 májusában Párizsban

• A legutóbbi napok fejleménye: Orsi és Sahar beköltöztek a katonai bázis egyik családi házába. Így hétköznap is együtt lehetnek, és jóval olcsóbb a bérleti díj is. Igaz, cserébe Orsinak a munkába járás lett egy kicsit komplikáltabb. Orsi utolsó vizsgáját is letette, bőven 90% fölött zárta hatodik félévét.

Már mindenki nagyon készül a szeptemberi esküvőre, íme itt van a meghívó: