Lehet, hogy eljött a magyar építészet újabb aranykora?

Tavaly írtam egy posztot arról, hogy diktatúrában miért épül gyorsabban minden. Akkor a közvetlen környezetünkben épülő új épületeken álmélkodtam.
Abban a három hónapban, amíg az ERBE-ben dolgoztam, az ablakomból pont ráláttam a Kopaszi-gátnál épülő új városnegyedre, a BudaPart-ra. Gyakorlatilag 10 nap alatt húztak fel egy emeletet.

A BudaPart 2019 márciusban

A BudaPart 2019 májusban

Aztán abban a szerencsében volt részem, hogy meglátogathattam az új Puskás Stadion építkezését, amely minden bizonnyal az Orbán-rendszer jelképe lesz.
A múlt hétvégén és ezen a hétvégén is kifejezetten inspiráló építészeti élményben volt részünk. A 45. érettségi találkozón az egyik volt osztálytársam, aki az ÉMI-nél dolgozik vezető beosztásban, felhívta a figyelmünket arra, hogy náluk került megrendezésre a Solar Dechathlon Europe 2019 házépítő verseny, és a házak megtekinthetők a ÉMI szentendrei ipari parkjában. A versenyen 10 csapat vett részt. Célja a korszerű, energiatakarékos házak és új, újrahasznosítható építészeti technológiák bemutatása. A csapatoknak két hetük volt házaik felépítésére. (Kati keresztlánya a CEU-n pont újrahasznosítható építészeti technológiákból írta a szakdolgozatát).
A múlt hétvégén látogattunk ki Szentendrére, és megdöbbentünk, hogy milyen sokan - főleg fiatalok - voltak kíváncsiak az új technológiákra.

Szeptemberben adták át a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) új kampuszát Zugligetben. Az egyetemen nemcsak képző- és iparművészeket, hanem építészeket is képeznek, fontos, hogy inspiráló legyen maga a környezet is, ahol az oktatás történik. Ide ezen a hétvégén autóztunk ki.
Már az megdöbbentő, hogy az egyetem logója és az épület milyen összhangban van a vízszintes és függőleges sávjaival:

MOME

Vízszintes és függőleges sávok

Másik nekem mindig is nagyon imponáló dolog, hogy hogyan sikerül régi, már meglévő, és új épületek összhangját megteremteni. Az építészetnek akkor is mutatni kell a progresszivitást, ha régi környezetbe kell felépíteni valamit. Számomra ezért giccses a Várban visszaépített lovarda, vagy a a Főőrség épülete.
Beteszek ide néhány fényképet a MOME-ról is:

Zugligeti látogatásunkat egyébként az egykori lóvasút-végállomás újjáépített épületénél fejeztük be, amelynek kávézójában egy-egy cappuccinót és süteményt fogyasztottunk el.

A végállomás felújított épülete

Kati és Petra a végállomásnál 2012 novemberében.

Zente

Egy egész ország izgult Zentéért, az úgynevezett SMA-1 típusú izomsorvadásban szenvedő másfél éves kisfiúért, akinek a szülei azért indítottak internetes gyűjtést, hogy egy nagyon drága, több mint kétmillió dolláros, kb. 700 millió forintos gyógyszeres terápiával megállítható legyen az a folyamat, amely egyébként a gyermek biztos halálához vezetne.
Ez volt minden idők legnagyobb összegű ilyen jellegű adománygyűjtése, amely a közösségi médiákon keresztül folyt, és természetesen nagyon sok morálist kérdést felvetett. Tegnap aztán fellélegezhetett az ország, mert összegyűlt a pénz, az utolsó 100 millió forintot nem kisebb személyiség, mint maga Mészáros Lőrinc adományozta. A kisfiú kezelése megkezdődhet, és hogyha a már elsorvadt izmokat nem is sikerül helyreállítani, reméljük, hogy teljes életet élhet.
Bár soknak tűnhet 700 millió forint, biztos vagyok benne, hogy ha mondjuk egy kisgyerek egy kürtőbe zuhan, és csak úgy lehet megmenteni, hogy egy alagutat vágnak a sziklában hogy elérjék, a katasztrófavédelem simán ráköltene ennyi pénzt a mentésre, és még csak gyűjtést sem kéne tartani az emberek között a pénz összekalapozására. Szerencsére olyan az emberélet, hogy ha életveszély van, ritkán mérlegeljük az anyagiakat.
A közösség most 700 millió forintot fektetett a kis Zente jövőjébe. Számoljunk egy kicsit: Jelenleg Magyarországon az egy főre eső éves GDP 15 000 dollár körül van, ami hozzávetőlegesen 5 millió forint. Egy átlag magyar 75 évig él, vagyis elmondható, hogy - szigorúan mai árfolyamon számítva - egy átlag magyar 5x75=375 millió forint értéket hoz létre élete során. Persze van, aki ennek a sokszorosát, más pedig a töredékét. Vagyis a Zentébe fektetett összeg alig több mint felét. Teljesen felesleges azt mérlegelni, hogy Zente vajon megérdemli-e ezt a bizalmat. Lehet, hogy jelentős alkotó lesz, de lehet, hogy csak egy átlagos magyar, aki boldog akar lenni. Vagy éppen ő is külföldön fogja keresni a boldogulását, ahogyan annyi más honfitársunk. Még egyszer mondom, nagy baj lenne, ha Zentét élete során bármiféleképpen is nyomasztaná annak a terhe, hogy mekkora pénzadománynak köszönheti az életét.
Ami az esetben mélységesen felháborít, az az, hogy két jelentős adományozó, az Orbán Viktor barátsága miatt Magyarország leggazdagabb emberévé vált Mészáros Lőrinc, és levitézlett Mága Zoltán (a hegedűművész elfogadta a vitézi címet, majd a vészkorszakra még emlékezők rosszallása miatt visszaadta azt) határozottan hozzájárult ahhoz, hogy pénzadományuk nyilvánosságra kerüljön. Mit is írt Pál apostol a korinthusiakhoz: "a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel". A Madách Színház felújításakor lehetett adományozni a felújításra, lehetett székeket "vásárolni", amelyekre kis réztábla került fel az adományozó cég vagy magánszemély nevével. Kedvenc réztáblám felirata: "A gazdagság kötelez". Nem azért jótékonykodom, hogy lássák rólam, hogy milyen jó ember vagyok, hanem azért, mert jó sorsomnak köszönhetően megtehetem.  Aki a jótékonykodásával dicsekszik, valójában gazdagságát fitogtatja. Mészáros Lőrinc is megmaradt annak a csizmás parasztnak, aki úgy vág bele több százezer forintot a menyasszonytáncnál a kosárba, hogy még jó hangosan be is mondja az összeget.
Ezen a héten van a Klubrádió adománygyűjtő hete (mi is szoktunk ilyenkor pénzt utalni, nem mondom meg, mennyit). Van egy adományozó, aki az adománygyűjtés végén mindig megduplázza az addig összegyűlt pénzt. Nem lehet tudni, hogy kicsoda, ő a névtelen adományozó. Nekem ő testesíti meg az ideális jótékonykodót.
Gyógyulást kívánok a kis Zentének, és mielőbbi gyógyulást úrhatnám hazánknak.

Amikor ugyanazt tanulod 63 évesen, mint a gyereked 15 évesen

Elnézést kérek azoktól az olvasóimtól, akik unják a szakmai posztjaimat, de elég vicces helyzet állt elő. Nem, nem arra gondolok, hogy egyszerre tanuljuk Petrával, hogyan kell a telefon címlistáját átvinni az új készülékedbe. Igazi iskolai tananyagról van szó.
Petra a matematika-informatika fakultációt választotta a gimiben, és már tavaly is egy elég jópofa, LEGO-szerű rendszerben ismerkedtek a számítógép-programozás alapfogalmaival, mint a Scratch.

A Scretch-ben a program színes építőköveit összepattintgatva lehet alkalmazásokat írni, Petráék különféle rendezési algoritmusokat (pl. számok sorrendbe állítását) is leprogramozták ezzel a módszerrel. Akár több, párhuzamosan futó programszálat is létre lehet hozni ebben a nyelvben, míg az egyik programszál egérkattintásra vár, a másik kiír valamit a képernyőre. Ezt, vagyis a konkurens programozási technikát a mi időnkben csak az egyetem vége felé tanították.
Most, hogy már 10.-esek, egy igazi komoly programnyelvvel kezdtek ismerkedni, a C#-al (ejtsd: szí-sarp). A C# a Windows .Net keretrendszerének egyik nyelve, komoly grafikus alkalmazásokat, játékprogramokat vagy éppen adatbázis-kezelő rendszereket programoznak ebben a nyelvben.
A dolog azért érdekes, mert új munkahelyemen azzal fordult hozzám a főnököm, hogy eddig a Borland C++-ban írták a programjaikat, de szeretnének áttérni a C#-ra, ezért foglalkozzak egy kicsit ezzel a programnyelvvel.
A C#-hoz igazi komoly fejlesztő felület, úgynevezett IDE (Integrated Development Environment) tartozik, melynek a Microsoft a Visual Studio nevet adta, és Petra már le is töltötte Orsitól megörökölt netbook-jára, amely kellőképpen rogyadozik alatta (Orsi még 2012-ben kapta 18. születésnapjára, megjárta Izraelt, de Orsi kapott egy komolyabbat, ez visszakerült hozzánk).

C#-ról elég annyit tudni, hogy az úgynevezett objektumorientált nyelvek közé tartozik, és megalkotásával kettős célt tűztek ki:

• Vegyes nyelvi környezetben, vagyis más programnyelvekben (pl. F#-ban vagy Visual Basic-ben) fejlesztett programmodulokkal is képes legyen együttműködni azáltal, hogy a program lefordítása egy közbülső metanyelvre történik (csak zárójelben jegyzem meg, hogy hasonló cél lebegett a szemem előtt a PCL nyelv megalkotásakor is, hogy PLM-80-ban és ASM-80-ban írt programmodulokkal is összeszerkeszthető legyen).
• Különféle hardver platformokra lehessen benne programot fejleszteni. Gondoljuk meg, ez milyen fontos, ha ugyanazt az alkalmazást szeretnénk egy notebook-ra, egy tabletra vagy egy okostelefonra kifejleszteni.

Nem tudom, mennyire érinti meg Petrát a programozás, nem biztos, hogy örülnék neki, ha egy kocka válna belőle, de örülök, hogy korszerű informatikai tudást próbálnak a fejébe tölteni.

Amikor összeáll a kép

A Fehérvári úton autózva feltűnt, hogy felépítettek egy Lidl üzletet, fel is töltötték áruval, már a nyitásra vártunk, amikor is fekete fóliával letakarták a feliratot, és ez az állapot már csaknem háromnegyed éve fennáll.

A soha meg nem nyitott Lidl a Fehérvári úton

Eredetileg a Fehérvári út és a Galambóc utca sarkán a baloldalon egy hatalmas háztömb, a jobboldalon pedig egy raktárépület állt.

A Fehérvári út és a Galambóc utca kereszteződése évekkel ezelőtt (Forrás: Google StreetView)

Aztán mindkét oldalon építkezés indult: Jobboldalon a Lidl, baloldalon meg... nem tudtuk, mi lesz itt.

Megindult az építkezés (Forrás: Google StreetView)

A Lidl kezdetektől fogva perben-haragban állt a kerületi építési hatósággal, ugyanis az épületre nem kért építési engedélyt. A Lidl azt az álláspontot képviselte, hogy erre nincs is szükség, hiszen valójában csak átépítésről van szó. Valószínűleg sok olyan üzletet építettek már, amelyre utólag kapták meg a fennmaradási engedélyt, úgy érezték, ezt a helyzetet is kezelni tudják. A hatóság pedig küldött jelzéseket: rendszeresen megbírságolta az építő céget engedély nélküli közterület-használatért. A Lidl mégis 19-re lapot húzott, és teljesen nyitáskész állapotra hozta a boltot, még a bevásárlókocsik is szép rendben sorakoztak a helyükön. De ezúttal nem volt könyörület.

Közben az utca túloldalán a hatalmas háztömbnyi épület épült-épülgetett. Aztán egyszer csak két méter magas átláthatatlan betonkerítést is került köréje, meg árgus-szemű kamerarendszer. Amikor a nyáron arra autóztunk Angyali-szigetre menet, azon gondolkodtunk, hogy ez vajon mi lesz: laktanya, vagy a TEK új főhadiszállása?

Tegnap aztán megvolt az ünnepélyes avató, maga Orbán Viktor miniszterelnök nyitotta meg a... na mit? Hát az Alkotmányvédelmi Hivatal, azaz a titkosszolgálat új központját. Lehet, hogy összeesküvés-szagú, de nekem összeállt a kép.

Az AVH új központja

Az AVH nem akart a központja mellé egy bevásárlóközpontot parkolóval és sok-sok vásárlóval, az önkormányzat nem adhatta ki az engedélyt, de a Lidl-nek senki sem súgott, hogy ez a hely nem kóser. Ők meg nem tájékozódtak, hogy mi is épül a szomszédban, vagy ha tájékozódtak is, nem voltak elég alaposak.

Első 40 évem a szakmában - bevesszük Paksot

A Paksi Atomerőműben kezdődő projektünk együtt indult a rendszerváltással. Az üzletet a VEIKI még a régi MVM-es kapcsolatrendszerén keresztül szerezte, de jól emlékszem, hogy az az osztályvezető, akihez az erőművek termelésének a koordinálása tartozott, pár év múlva már egy külföldi sorkapocsgyártó cég magyarországi képviselőjeként forgolódott Pakson.
A atomerőműben egészen más munkakultúra várt bennünket: A tevékenységünkre minőségbiztosítási tervet kellett készítenünk (a VEIKI-ben még abban az időben nem volt bevezetve az ISO szerinti minőségirányítási rendszer), havonta heti bontású ütemtervet kellett készítenünk a tevékenységünkről, természetesen csak jóváhagyott műszaki és kiviteli tervek alapján dolgozhattunk, a ki- és beszállított anyagokat sokkal szigorúbban kellett bizonylatolni, mint korábban Százhalombattán. A gyártott berendezéseken szabványossági típusvizsgálatokat kellett végezni, így földrengés-állósági vizsgálatot, a tápvezetékek és jelvezetékek elektromágneses zavarásokkal szembeni védettségét kellett igazolni, környezetállósági vizsgálatokat kellett végezni.
Mivel a Paksi Atomerőműben csak az évenkénti főjavítások idején lehetett műszaki módosítást végrehajtani, nem volt szabad csúszni a határidővel, mert akkor csak egy év múlva kerülhetett volna sor a megvalósításra.
Paksra akkoriban még nem vitt autópálya, a 6-os út eléggé életveszélyes volt, ezért gyakran aludtunk egy paksi szállodában. Összesen 18 darab (4 féle) berendezést kellett kifejlesztenünk, legyártanunk és üzembe helyeznünk: 8 db interfész-elektronikát, melyek a generátorok gerjesztésszabályozóiba lettek beépítve, 8 db generátorszintű szabályozót és adatgyűjtőt a hozzá tartozó távadókkal, egy alállomási adatgyűjtő berendezést, mely a 400 kV-os alállomásról gyűjtött adatokat, és egy többprocesszoros központi adatgyűjtő és szabályozó berendezést. A laboratóriumi tesztekhez egy komplett szimulátort is kifejlesztettünk, mely egyidejűleg két generátor és a 400 kV-os hálózat viselkedését szimulálta.
A generátorközeli berendezéseket '91-ben és '92-ben, az alállomási adatgyűjtőt és a központi szabályozót '93-ban helyeztük üzembe.
Bár előző posztomban azt írtam, hogy a paksi projekt célja az volt, hogy a Százhalombattára kifejlesztett rendszerünkből minél több minden tudjunk hasznosítani, azért a két rendszer között jelentős különbségek voltak:

Szabályozó szekrény és távadó-tábla

• Nyolcbites processzort már csak kommunikációs modulokban és intelligens mérőkártyákban használtunk;
• Az elavult és nehézkesen kezelhető fixen beégetett szoftverek helyett az alkalmazói programrészek újraírható memóriákba kerültek, így laptopról vagy a központi szabályozóból letölthetők voltak;
• A rendszerünk alá volt rendelve az Erőművi Irányító Központ VAX számítógépének, az azzal való adatkommunikációt egy ipari PC végezte, ennek merevlemezéről töltődtek le a programok a berendezésekbe.

Gerjesztésszabályozó interfész-elektronika

Az interfész végleges helyén

Központi szabályozó

Alállomási adatgyűjtő

Az alkalmazott hardvert is több forrásból szereztük be:

• A gerjesztésszabályozó interfész-elektronikája teljes egészében VEIKI-fejlesztés volt, akárcsak az analóg távadók, analóg és digitális potenciál-elválasztók, digitális bemeneti kártyák, kiegészítő áramkörök;
• A VERTESZ gyártotta a műszerszekrényeket és olyan áramköri elemeket, mint például az analóg mérőkártyák, órakártyák;
• A SIEMENS-től vásároltuk a processzorkártyákat, kommunikációs kártyákat és a hozzájuk tartozó beépítő fiókokat és tápegységeket;
• Az alállomási adatgyűjtőben még felhasználtunk Százhalombattáról megmaradt eszközöket, így Intel-gyártmányú processzorkártyát és beépítőfiókot táppal, KONTAKTA gyártmányú műszerszekrényt.

Életem meghatározó szakasza volt ez a projekt, ráadásul magánéletem több fontos eseménye (házasságkötésem, Bori és Orsi megszületése) is erre az időszakra esett. Többször posztolbam már a témában, így a VERTESZ-szel való együttműködés nehézségeiről és az üzemi próbák körüli kalandokról, az eredeti berendezések közül az utolsó üzemen kívül helyezéséről 25 év üzemidő után (!), illetve azokról a hardver megoldásokról, melyek az én ötletemen alapultak.
Természetesen az eredeti berendezések már mind lecserélésre kerültek:

• A gerjesztésszabályozók interfész-elektronikája és a generátorszintű szabályozó 25 év üzemidő után;
• A központi szabályozó 15 év üzemidő után;
• Az alállomási adatgyűjtő 12 év üzemidő után;

A rendszer rekonstrukciós lépései, a különféle erőművi fejlesztésekhez való kapcsolódás folyamatos fejlesztési feladatot adott az évtizedek során, ez mind a mai napig tart. Ezekről még írok ennek a rovatnak a folytatásában. 1990-ben tehát bevettük Paksot, de 1995-től figyelmünk megint Százhalombatta felé fordult, hogy belevágjunk legnagyobb irányítástechnikai rendszerünk kifejlesztésébe.
Stay tuned!

45. érettségitalálkozó

Azért nem érdemes az ötévenkénti sorszámozást nézni az érettségitalálkozóinknál, mert évente legalább egyszer összejövünk. Az öt évvel ezelőtti 40. érettségitalálkozó után határoztuk el, hogy ezentúl évente együtt töltünk egy hosszú hétvégét, így 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben Dobogókőn, 2018-ban pedig Kisorosziban jöttünk össze egy hosszú hétvégére (ez utóbbi kissé esősre sikerült). Idén a balatonboglári Sába-házba szerveződött az újabb kerek évforduló.
Mindig örülünk azoknak, akik hosszú ideig nem jártak osztálytalálkozókra, de most újra sikerült őket elhívni, és sajnálkozunk azokon, akik különböző okok miatt kezdenek lemorzsolódni. Sajnos idén sem jött el a Puskás stadiont építő osztálytársunk. Nagyon sok a dolga, pont mához két hónapra lesz a stadionavató Magyarország-Uruguay labdarúgó mérkőzés, és addigra mindennek tökéletesnek kell lennie. Ráadásul a KÖZTI tervezőiroda tervezheti a 18.000 férőhelyes új kézilabdacsarnokot, melynek bekerülési költsége közelíti a 100 milliárd forintot (a tervezési költség 1 milliárd körül lesz). Sajnáljuk, hogy a kerek évfordulóra sem tudott elszakadni a munkától, mert szeretjük és büszkék vagyunk rá. Ezen a találkozón különben kb. az osztály kétharmada volt velünk. A 45 év alatt egyvalaki halt meg közülünk fiatalon, alkoholizmus miatt.
Péntek délután hat körül értünk le Balatonboglárra, én három volt osztálytársnőmet fuvaroztam.

Gyülekezünk a panzió teraszán

Utószezon lévén már nem sok étterem volt nyitva, de Gianpiero igen, ahová asztalt is foglaltunk és egy 2,5 km-es sétával (ugyanennyi vissza) átmentünk vacsorázni (halászlét ettem, rossz választás volt).
Csodálatos idő volt, hajnali fél háromig (nem viccelek) beszélgettünk a teraszon.

Éjszakai beszélgetés

Másnap még melegebb napra ébredtünk, és kényelmes reggeli után elindultunk a gömbkilátó felé, melynek környéke azonban zenei fesztivál miatt le volt zárva, így csak az erdei bobpályáig jutottunk el.
Visszafelé menet a Rózsakert étteremben ebédeltünk. Közben egyre többen érkeztek meg az esti bankettre, köztük az Amerikában élő osztálytársnőm, és a Bécsben élő osztálytársam, aki fél éve "ifjú" apuka.

Osztályunk legfiatalabb gyereke

A IV. D. osztály első gyereke 1976-ban született meg, így a két gyerek között 43 év korkülönbség van. Egyik osztálytárnőm 43 évesen már nagymama volt, unokája már egyetemista. Az osztály második legfiatalabb gyereke különben a mi Petránk, 48 éves voltam, amikor született, a 30. érettségi találkozón ünnepeltük a születését és 15 évig úgy volt, hogyő marad a legfiatalabb osztály-gyerek.
Annyira meleg volt az idő, hogy még egy fürdés is belefért. Szeptemberben még sohasem úsztam a Balatonban.
Az esti bankett a panzió konferencia-termében a legendás matematika-tanárunkról készült film levetítésével kezdődött. Ezután egy jópofa interaktív kvízre került sor. A kahoot.com-on bárki szervezhet kvízt saját kérdésekkel, a versenyzők saját okostelefonjukon adhatják be a választ, a kivetítőn keresztül pedig folyamatosan követhető az állás. Én szokás szerint a "Szaracén" nick-nevet vettem fel, viszont egy osztálytársam viccből a "Jozsó" nevet, ez az én becenevem osztálytársaim körében. A verseny ezután nagyon viccesen alakult: "Jozsó" először elhúzott, de "Szaracén" kezdett folyamatosan feltörni és végül nagy hajrával megnyerte a versenyt. Mindenki azon gondolkodott, hogy ki lehet az a titokzatos "Szaracén". Aztán bevallottuk, hogy mi trollkodtuk meg a neveket.
A bankettvacsora a szokásos vegyestál volt, legalább kétszeres mennyiség a szükségesnél, még palacsinta is volt a végén.

A kötetlen beszélgetések ezután újra moderálttá váltak: névsorban válaszolt mindenki két kötelező kérdésre: mi történt vele az elmúlt években és hogyan képzeli el nyugdíjas éveit. A névsorban előtte állótól pedig kapott egy személyre szóló kérdést. Persze ez a moderált beszélgetést is gyakran kilépett a medréből, így nem csoda, hogy ez is éjjel kettőig tartott.
Az érettségi találkozók sorában én 1994-ben éreztem úgy, hogy összehasonlítva a többiekkel az élet császára vagyok: egy fontos paksi projekt témavezetője voltam, volt egy tüneményes lányom és a másik már úton volt. Emlékszem, alig vártam a 25 éves találkozót. Aztán ahogy haladtak az évek, a többiek egyre haladtak előre, én meg egyre inkább lúzernek éreztem magam. A 40. érettségitalálkozó után már komoly bizonytalanságot éreztem a jövőmmel kapcsolatban, míg a többieknek biztosnak látszott az egzisztenciájuk. Aztán kiderült, mennyire forgandó a sors, mennyi osztálytársam életében jelentkeztek családi, egészségügyi és munkahelyi problémák. Senki sem sebezhetetlen, a sors nem válogat. 45 éves mérleget húzva egyik irányban sem lógok ki, sőt, ha hívő lennék, bizony el kéne ismernem, hogy tenyerén hordoz engem az Úr.
Jó volt együtt lenni, és jó az a tudat, hogy nem kell öt évet várnunk a következő találkozóig.

Szeptemberi bágyadt búcsúzó

A nyár végét mindig igyekszünk kicsit mozgalmasabbá tenni, idén ez is kicsit bágyadtra sikeredett.
Az utolsó igazi nyári napon nyárbúcsúztató bál volt az első kerületben, mint 15 éve mindig. De valahogy egyre kevesebben vagyunk, a főműsorra korábban olyan sztárokat hívtak meg, mind Demjén Ferenc, Szikora Robi, idén meg már csak Janicsák Vecára futotta. A tűzijáték után korábban élő zenekar húzta a talpalávalót, idén már csak egy diszkós ótvar magyar számokkal.

Petra és barátai a nyárbúcsúztatón

De eljöttek Petra barátai az anyukájukkal, és velünk volt Kati unokatestvére, Dávid Kanadából, úgyhogy végül is jól éreztük magunkat.
Dávidot két nap múlva meghívtuk a Clark Ádám téren épült új szálloda tetején működő Leo Rooftop bárba. Kati már régóta csak az alkalomra várt, hogy valakit meghívhassunk oda. Annak idején Orsi is egy rooftop étteremben pincérkedett Jeruzsálemben, ahonnan rá lehetett látni az egész óvárosra.
Hát ennek a szállodának a tetejéről is elég pazar a kilátás, finom koktélokat és ízletes ételeket is kapni - persze aranyárért. De talán a lenti fotókon is láthatjátok, hogy megérte.

Kati és Dávid

Bori és Petra

A kilátás

Úgy tűnik, nemcsak a külföldiek, de a magyar politikai elit is kultiválja a helyet, mert Papcsák Ferenc is a vendégek között volt.

A zsinagóga kertje este

Az idei Zsidó Kulturális Fesztivál egyetlen előadásán voltunk csak a Goldmark teremben egy monodrámán, címe: Marmorstein Berta csodálatos élete. A 20. századdal egyidős zsidó nő életén ugyanúgy robogott át a történelem, mint Hédi nénin a Szakácskönyv a túlélésért című darabban. Hédi néni életével három éve ismerkedtünk meg. Berta márványkőbe vésett sorsát (Marmorstein németül annyit tesz: márványkő) korabeli feljegyzésekből Czető Bernát László állította össze, és felesége, Rák Kati adta elő igen szubjektíven. Régóta mondom, hogy a történelem csakis személyes sorsokon keresztül mutatható be hitelesen, ezen munkálkodik Bori lányunk a Centropa és a Haver alapítványokban.

Lendvai, Lakner, Hont

Mint már sok éve minden szeptember minden első szombatján, idén is kilátogattunk a Pozsonyi Piknikre, ha másért nem, hogy ehessünk Raj Ráchel flódnijából. Jó volt kicsit elvegyülni az írók és színészek társaságában, eszünkbe jutott, hogy tavaly ilyenkor már micsoda izgalomban voltunk Orsi esküvője miatt. A 168Óra című újság standjánál Lendvai Ildikó, Lakner Zoltán és Hont András tartottak fórumbeszélgetést az önkormányzati választásokról. Pont ma olvastam, hogy Lakner Zoltán szeptember végétől már nem tagja a lap szerkesztőségének. Eszembe jutott, hogy a tavalyi pikniken még Ungvári Tamás dedikált, és Heller Ágnessel egy villamoson utaztunk hazafelé...
Vasárnap pedig Szentendrén, a Pismány-hegyen bizonyosodtunk meg róla, hogy végérvényesen itt az ősz.

Testdublőrök

Megcsörren a telefon a reklámügynökség titkárságán.
- Itt a Miniszterelnöki Kabinetiroda, a kékplakátügyi miniszter úr szeretne sürgősen beszélni a vezérigazgató úrral.
- Kapcsolom vezérigazgató urat.
- Savanyú József beszél, maximális tiszteletem, miniszter úr?
- Józsikám, megint testdublőrös plakátokat rendelne a kormány, tudod, közelednek az önkormányzati választások.
- Miniszterem, ha meg nem sértelek, de az összes plakáthelyet befoglalták a pártok, tudod hogy már megkezdődött a kampányidőszak.
- Mi az, hogy pártok??? Ha megbocsátsz, milyen alapon adod te oda a mi plakáthelyeinket Soros által támogatott bevándorláspárti bohócpártoknak?
- Halkan jegyzem meg, miniszter uram, hogy egyelőre még az ügynökség többségi tulajdonosa én vagyok...
- Józsi, te miről beszélsz? Mi adtuk át neked a Simicska-hagyatékból, adtunk rá kölcsönt az EXIM Bankból. Újra be kéne már gyere hozzánk egy kis beszélgetésre, hogy megértsd, hogy nem minden a tiéd, ami a neveden van!
- Elnézésedet kérem miniszter úr, de a választási törvény ránk is vonatkozik, különben is mit mondjak nekik, már odaígértem a plakáthelyeket?
- Józsikám, de most tényleg! Ezt is mi találjuk ki helyetted? A HVG-nek mit mondtál, amikor mirnix-dirnix felmondtad velük a 40 éves reklámszerződést, mert megsértették az én Cilikémet... - jut eszembe, megint ki kéne tenni néhány FRENETIC-plakátot, tudod, a Cilike cége. A keretből megmaradt resztlit majd a választások után erre használjátok fel. De visszatérve a mi dolgunkra: semmilyen ótvaros ellenzéki bohócpártot nem akarok látni a plakáthelyeinken, helyette nagyon fontos tájékoztató kampányt indítunk, a legutóbbi kormányülésen 15 milliárdot kaptunk rá a tartalék keretből. Testdublőrös plakátról lenne szó megint.
- Mint amilyen a bohócos meg a sárga drótvágós volt?

 

- Vág az eszed, Józsikám, mint a drótvágó!
- Ja-ja, akciós volt épp a drótvágó a Praktikerben, amikor a plakát készült. Persze 15 milliárdért akár láncfűrészeket is beszerzünk...Ami viszont a testdublőröket illeti, az a magas fiú, aki a Gyurcsányt szokta alakítani, az már másfél éve Bécsben pincérkedik. A Szél Dettit alakító hölgy itt dolgozott nálunk a titkárságon, de most szülési szabadságra ment. A Sorosunk és a Karácsonyunk még megvan, meg a Vonánk is, de ő ugyebár már nem játszik... Szóval kiről lenne szó?
- A Karácsony stimmt, és még lenne mellé a Puzsér meg a Berki?
- Melyik Berki, az olimpiai bajnok tornász???
- Józsikám, te csak nekifutásból vagy ennyire idióta, vagy helyből is? Természetesen a valóságshow-s Berki, aki indult a főpolgármester-választáson.
- Ja, az a nagy benga gyerek, hát olyan modellünk momentán nincs, most nem is tudnánk hirtelen becastingolni egy ilyen óriást. De hát küldjétek át hozzánk őt magát, úgy tudom, a ti emberetek.
- Józsikám, te szedsz erre valamit? Öt napod van, hogy elkészüljenek a plakátok. Mondom a koncepciót:
Puzsér a zenebohóc, Berki az erőművész, Karácsony meg a porondmester. Kint állnak a porondon, a felirat pedig az lenne: Budapest nem cirkusz, ne bízzuk rájuk a várost!

- Bocs főnök, hogy megint akadékoskodom, de Karácsonyt kétfordulós előválasztáson választotta ki az ellenzék, Puzsér egy önjelölt kalandor, Berkit meg hát ugye ti indítottátok, ha jól vagyok informálva.
- Józsi, utoljára mondom: te ne legyél informálva sehogyan, legyen neked elég, hogy mi informálva vagyunk rólad. Ugyanúgy többféle méretben és elrendezésben kérjük a plakátokat, mint az előzőeket. Ja, és a ti jogászotok feladata megmagyarázni, hogy ezek nem választási, hanem közérdekű tájékoztató plakátok Van még valami kérdésed?
- Nincs, alászolgája miniszter uram, kézcsókom a Cilikének!

Becsengettek - X. Nemzeti Tanévnyitó

Onnan jegyzem meg, hogy hányadik nemzeti tanévnyitó következik, hogy hányadikba megy Petra, aki 2010-ben, a második Orbán-kormány megalakulásának évében kezdte az iskolát. Pont akkor, ahonnan a nemzeti tanévnyitók is számolódnak. Szerintem ha egyszer majd buknak Orbánék, azzal lehetne a legnagyobb borsot törni az orruk alá, hogy tovább számoznák a nemzeti tanévnyitókat, jelezve, hogy az új kormány ugyanolyan nemzetinek tartja magát, mint a régi volt.

A "Becsengettek" rovatomban évente tekintem át a magyar közoktatás - sőt, általában véve az oktatás - helyzetét. Nézzük meg, milyen változások voltak 2018. szeptember 1-je óta. Az egyik legfontosabb, hogy mindenki azt hitte, hogy az új Nemzeti Alaptantervet (NAT) hamarosan kidolgozzák. A bevezetés céldátuma 2019. szeptember 1-je volt, de július közepén azt olvashattuk, hogy akár éveket is csúszhat a kerettanterv, legalább is erre lehet következtetni abból, hogy két évvel meghosszabbították a felelős miniszteri biztos Hajnal Gabriella kinevezését. A nemzeti tanévnyitón viszont Kásler Miklós miniszter mindössze egy mondatot szánt a NAT-ra: a 2020/21-es tanévben vezetik be a "klasszikus alapokra épülő" kerettantervet. Az viszont elég nagy botrányt kavart, hogy kiderült, a NAT kidolgozásában az a nyíltan horthysta Takaró Mihály is részt vesz, aki a Nyugatot kis zsidó lapocskának nevezte, kétségbe vonta Kertész Imre és Esterházy Péter magyarságát, Spiró Györgyöt pedig az "embernek nehezen nevezhető" jelzővel illette. Takarónak valószínűleg része van a NAT csúszásában, hiszen az első változat a kormány szerint "nem elég keresztény, nem elég hazafias, nem elég nemzeti, összességében túl független". Idén József Attila-díjjal tüntették ki Takarót, ami ellen a MAZSIHISZ közleményben tiltakozott.

Nem sokkal az iskolakezdés előtt, július közepén szavazta meg a parlament a köznevelési törvény módosítását, amely elég nagy felháborodást váltott ki, hiszen ilyen lényeges változtatások vannak benne:

• Hatévesen kötelező lesz elkezdeni az iskolát, halasztásra csak szakember javaslatára lesz mód.
• Megszűnik a magántanulói státusz.
• Az intézményvezetők kinevezését nem véleményezhetik a pedagógusok, a szülők és a diákönkormányzatok.
• Az alternatív iskolák tanterve legfeljebb 30 százalékban térhet el a központi kerettantervben részletezett tantárgyi struktúrától.

Szintén pár hetes hír, hogy Palkovics Lászlóhoz, vagyis az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz kerül át a felsőoktatás felügyelete. Palkovics László vitathatatlanul tapasztalt felsőoktatási szakember, de azért nevéhez fűződik az MTA szétverése, és jelentős köze van a CEU elűzéséhez is.

És ha már a CEU-nál tartunk, az elmúlt 12 hónapban végérvényesen bevégeztetett a Közép-Európai Egyetem sorsa. Egy évvel ezelőtt még nagyon optimistán ezt írtam:

"Valószínűleg egy-két hónap múlva, észrevétlenül, a nyári uborkaszezonban aláírják a megállapodást, a Magyar Idők majd megírja, hogy csak liberális hisztériakeltés folyt a CEU körül, azt senki sem akarta elzavarni Magyarországról, de hazánk egy jogállam, itt még Soros Györgynek is be kell tartania a törvényeket. Putyint meg majd csak kiengesztelik valahogy, ha a paksi szerződés és a metrószerelvény-felújítás nem volna elegendő az orosz elnöknek. Az Index és a HirTV elhallgattatásával talán beéri."

Optimista véleményemet arra alapoztam, hogy a frissen kinevezett amerikai nagykövet, David Cornstein első útja a CEU-ra vezetett, ahol támogatásáról biztosította a rektort. Azóta kiderült, hogy néhány levegő-levegő rakéta megvásárlása fontosabb volt az amerikaiaknak, mint egy amerikai egyetem bezárása. Idén Kati unokatestvérének a lánya is lediplomázott a CEU-n. A budapesti tanévzárón Alexander Soros, az alapító fia mondott beszédet, előtte Rajk Judit énekes az "Elindultam szép hazámból" kezdetű népdalt énekelte el.

A X. Nemzeti Tanévnyitót egyébként Sárváron a Nádasdy Tamás Általános Iskolában tartották. A XV. században élt Nádasdy Tamás nádorról tudni kell, hogy igazi nagy magyar "pávatáncos" volt: A mohácsi csatavesztés után I. Ferdinánd oldalára állt, Buda várkapitánya lett, de amikor I. János megostromolta a várat, átállt az ő oldalára. Pár év múlva, 1536-ban aztán ismét Ferdinánd oldalán találjuk. Történészek sokáig vitatkoztak azon, hogy Nádasdy vajon katolikus vagy protestáns volt-e. Tény, hogy birtokán egyaránt helyet biztosított katolikus és protestáns papoknak is.

Szóval Nádasdy igazi példaképe lehet minden magyar tanulónak.