Nagy, kicsi, nagy, kicsi

Folyik a Budai Vár száz évvel ezelőtti állapotának visszaállítása, daruerdő népesíti be a történelmi városnegyedet. A Hauszmann-program fut ezerrel, miközben a háborús és szankciós gazdasági válságra hivatkozva sorra maradnak el egyéb közösségi célú beruházások.

Hauszmann Alajos tervei alapján a múlt század legelején történtek jelentősebb átalakítások Budavári palotaegyüttesen, és nagyjából ebben az időben épültek fel a Szent György tér és a Dísz tér környékén azok a túlméretezett épületek, melyek már saját korukban is komoly vitát váltottak ki az építészek körében (József főhercegi palota, Honvéd főparancsnokság és a Honvédelmi Minisztérium épülete, a Vöröskereszt székház). Az épületegyüttes a II. világháború alatt nagyon súlyos károkat szenvedett (ahogyan azt egy korábbi posztomban írtam, nemcsak a nyilasok, de Horthy történelmi bűne is, hogy a Budai Vár hadműveleti területté vált). Vagyis a Hauszmann nevével fémjelzett állapot mindössze 40 évet élt meg.

A '60-as évek második felére befejeződött rekonstrukció a Budavári Palotának egy kevésbé barokkos, ugyanakkor méltóságteljes, kevésbé dölyfös külsőt, és jól definiált funkciókat (Nemzeti Galéria, Országos Széchényi Könyvtár, Budapest Történeti Múzeum) adott. Lassan 60 éve magasodik a Duna fölé ez a jelkép-erejű épületegyüttes. A Fidesz-kormányzat mégis a Hauszmann-korszakot állítja most vissza, pedig a Budai Vár legszomorúbb korszaka volt az: két vesztett világháború, a trianoni katasztrófa, király nélküli királyság. Bár 1905-ben, az átépítés befejezésekor hazánknak volt még egy optimista évtizede, de ezzel egyidőben hárommillió koldus és másfél millió "kitántorgó" országa is voltunk. Igazán nyomós esztétikai érvek sem szólnak az átépítés mellett, a historizáló barokkos túlburjánzás már száz éve is giccsnek számított.

A Budavári Palota és kupolája a Hauszmann-féle átépítés előtt
(Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)

Hauszmann-féle épület és kupola
(Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Történeti Fényképek
 Gyűjteménye / Ganz gyűjtemény)

A Budai Vár a '60-as években
(Fortepan / TEHTUBE)

Egy, a mostani rendszerrel egyébként szimpatizáló építész ismerősömnek az a véleménye, hogy a jelenlegi kupola sokkal arányosabban szerkesztett, mint a második képen látható Hauszmann-féle, de most azt fogjuk visszakapni.

De amiért ezt a posztomat írom, annak az az oka, hogy hozzáláttak a palota északi szárnyának, az "A" épületnek, az egykori Munkásmozgalmi Múzeumnak is helyt adó épületnek az átépítéséhez, és ezzel kapcsolatban ezt olvasom a pestbuda.hu-n: "A Budavári Palota 1960-as évekbeli átalakítása idején ugyanis a hauszmanni külső és belső díszítőelemeket drasztikusan eltávolították, valamint jelentősen megváltoztatták az épület tömegét is. Az északi épületszárnyat nyugati irányba három ablaktengelynyivel bővítették, megszüntették a Szent György téri főbejáratot, és a munkásmozgalmi múzeum számára új bejáratot nyitottak a Hunyadi udvar oldalán – sorolják a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldalán, milyen nem kívánatos átépítésekkel változtatták meg a Hauszmann Alajos által tervezett és 1905-ben elkészült palotát, és ezzel összefüggésben milyen helyreállítási feladatok várnak a mostani építőkre."

Ezzel kapcsolatban leginkább az ütött szöget a fejemben, hogy ugyan mi szükség volt az épületszárny három ablaktengelynyi bővítésére a '60-as években. Szerencsére a fortepan.hu az archív fotók kimeríthetetlen tárháza, itt bukkantam rá az északi szárny 19. század végi állapotára.

1896, balra az északi szárny
(Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)

Érdemes összehasonlítani a Hauszmann-féle átépítéssel, vagyis azzal az állapottal, amit most vissza szándékoznak állítani:

Az épületszárny három ablaktengellyel keskenyebb lett
(Látványterv, Hauszmann Programiroda)

Valójában a "kommunisták" az eredeti épülettömeget állították vissza, de már fel van állványozva, nemsokára indul a bontás.

Jelenlegi állapot, látható, hogy a bejárat ugyanott volt, ahol a
Hauszmann-féle átépítés előtt a kisebbik bejárat (pestbuda.hu)

Szóval, drága barátaim, itt vagyunk ebben a kis lángoktól ölelt országban a királyi palotánkkal, melyben sohasem lakott király, és átlag 50 évente az egyes épületrészeket hol kicsinyítjük, hol megnöveljük, aztán újra kicsinyítjük.

Azért ez elég dzsentri virtus, nem?

PS. 2023.10.28.
Felhívták a figyelmemet, hogy a Hauszmann-féle átépítés előttről származó fényképen az Oroszlános udvar északi szárnya, a mai C-épület látható. Az Oroszlános udvart Hauszmann tette zárt udvarrá, és ugyanő alakította ki a Hunyadi udvart, az A-épület az egykori fegyverraktár helyére épült.

Jár a baba, jár

Két napig megint együtt lehettünk az unokánkkal, mert Orsi lányomék egy családi esküvőre érkeztek. Csütörtök este mentem ki eléjük Lisztferire, és elvileg előfordulhatott volna, hogy Bori Skóciából jövő gépét is megvárjuk, de a fáradt babával végül nem akartunk még másfél órát várakozni. A reptérre kijöttek a nászomék és vejem nagyszülei is, öten rontottunk rá a kis Yaarara, a szülőkkel senki sem foglalkozott. Otthon Yaarula és a fiatal szülők helye már időben elő volt készítve, úgyhogy a kislány reggel 6-ig úgy aludt, mint a bunda.

Péntek délelőtt Katinak még dolgoznia kellett, én goffrit sütöttem a családnak, utána a délelőtt gondtalan játékkal telt.

Délutánra nászomékhoz voltunk hivatalosak grillpartira, meghívták lányomék összes barátját, akik leginkább az osztálytársak közül kerültek ki (Orsi és Sahar ugyanis osztálytársak voltak a gimiben). Sahar már dél körül átment a húst előkészíteni (egy korábbi posztomban már írtam róla, hogy milyen szakértelemmel készíti el a húsokat).

Unokánk már nemcsak álldogál, de néhány lépést már bizonytalanul megtesz, ezért nagyon jól lehet vele "Sétálunk-sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk" játékot játszani.

Persze nászoméknál is mindenki csak a kislányt ajnározta. A fiatalok a grillparti után bevetették magukat a pesti éjszakába, mi pedig hazavittük és ágyba dugtuk az unokánkat.

Másnap délelőtt Orsi egy barátnőjével találkozott, mi pedig Saharral és Petrával kivittük Yaarulat a játszótérre. Szeret csúszdázni, hintázni és mászni, de hát melyik gyerek nem?

A lagzi előtt lányomékra (akik hajnalban jöttek haza a buliból) és Yaarara is ráfért a pihenés. Kisebbik unokahúgom esküvője volt egy XXIII. kerületi esküvői helyszínen 140 vendéggel. Az unokánkon kívül több más kicsi gyerek is volt. A három lányom előző nap csak futólag találkozott, most együtt Bulizhattak.

Utoljára öt éve, Orsi esküvőjén láttam a három lányomat együtt bulizni, most is elég jól elengedték magukat:

Bori hozta német barátját, Jonathant is, akit az egész család és baráti kör egyből megkedvelt. Azért úgy láttam, kicsit lefagyott az arca, amikor Borinak sikerült elkapnia az esküvői csokrot a sok hajadon közül, és el lett neki magyarázva, hogy ez nálunk, Magyarországon mit is jelent.

Bori elkapja a csokrot

Fél 11 körülre Yaara már nagyon elfáradt, úgyhogy őt és szüleit hazafuvaroztam, majd visszatértem az esküvői helyszínre (XXIII. kerület és I. kerület odavissza az éjszakában). Menyasszonytáncra pont visszaértem, jutott az esküvői tortából és az éjfél utáni töltöttkáposztából is. Hajnali kettő után indultunk haza, hazadobtuk Boriékat is, így valamikor 3 körül léptünk be a lakásba, de fél 5-kor már indulni kellett unokámékkal a repülőtérre. Szóval most egy kicsit fáradt, de csupa pozitív energiával feltöltött vagyok.

Irány Tel Aviv

---

33. házassági évfordulónk

Úgy emlékszem, korábban négy alkalommal ünnepeltük kettesben elutazva Katival a házassági évfordulónkat. 2000-ben Londonban töltöttünk egy hetet, a két lányra (Petra még a babástóban úszkált) nagyszülők vigyáztak. 2010-ben Pécsett töltöttünk néhány napot (abban az évben Európa kulturális fővárosa volt), a hat éves Petrára valószínűleg a 18 éves Bori és a 16 éves Orsi vigyáztak. Aztán 2013-ban egy felejthetetlen hétvégét töltöttünk egy villányi borfesztiválon, itt láttuk először és utoljára fellépni Fábián Julit. Végül pedig 2015-ben Tiszakürtön megnéztük a Tiszavirágzást, és becsatangoltuk a környéket.

Pedig a házassági évfordulónk dátumára, június 16.-ra sok neves dátum esik:

• Sógornőm születésnapja is egyben;
• Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének és újratemetésének dátuma;
• 1991-ben ezen a napon hagyta el az utolsó szovjet harcoló alakulat hazánkat (bár a szabadság napjaként június 19-ét ünnepeljük, mert Viktor Silov altábornagy ezen a napon sétált át a Záhonyi Tisza-hídon);
• James Joyce regényhőse, Leopold Bloom 1904 június 16-án sétál végig Dublinon az Ulysses című Nobel-díjas regényben, ezt a napot az írek csak egyszerűen Bloomsday-ként ünneplik. És hogy mi közünk van nekünk, magyaroknak ehhez? Hát csak annyi, hogy a regény szerint Leopold Bloom ősei Magyarországról, Szombathelyről származnak, ezért a Vas vármegyei megyeszékhelyen minden évben kortárs művészeti fesztivált rendeznek a dátumhoz legközelebb eső hétvégén.

Csak érdekességként jegyzem meg, hogy birtokomban van az Ulysses 1974-es kiadása, melynek fülszövege a következőt írja: "A cselekmény időpontja 1904. május tizenhatodika, csütörtök, időtartama tehát mindössze egyetlen nap." Vagyis a fülszöveg májusra teszi a dátumot, de egy öröknaptárral ellenőrizhető, hogy abban az évben nem május 16.-a, hanem június 16.-a esett csütörtökre. Vagyis úgy is tekinthetünk a nálam lévő könyvre, mint egy tévnyomatos bélyegritkaságra!

Idén elhatároztuk Katival, hogy a házassági évfordulónk megünneplését egybekötjük a szombathelyi Bloomsday fesztivállal és péntek délutántól vasárnapig ott töltöttük a hétvégét. Katival két héttel az esküvőnk előtt már eltöltöttünk itt egy hétvégét, mert Kati akkori munkahelye, a Chinoin részt vett egy növényvédőszer-vásáron. 2016 pünkösdjét szintén egy rododendron-túrával kapcsoltuk össze, akkor is Szombathelyen volt a szállásunk.

A fesztivál alapvetően képzőművészeti és zenei rendezvény volt, irodalmi vonatkozása csak annyi, hogy a Bookline kitelepedett egy könyvsátorral. Úgy szerveztük, hogy péntek és szombat este főként a fesztiválon voltunk, szombat napközben bejártuk a várost, vasárnap pedig kinéztünk a parkerdőbe, egy órácskát eltöltöttünk a skanzenben és megkerestük Gencsapáti három geoládáját is.

A képzőművészeti szabadtéri kiállítás installációi az Ulysses egy-egy fejezetéhez kapcsolódtak:

A fesztivál zenei anyaga elég változatos volt. Igazi ír hangulatot a Paddy and the Rats együttes hozott az ír kocsmazene rockosított változatával, és megdöbbentünk, hogy milyen sok rajongójuk van (kiderült, hogy már Petra is volt az egyébként miskolci banda budapesti koncertjén). Aztán még péntek este fellépett egy tatabányai fiatal rapper lány, Sisi, akinek elképesztően mocskos szövege volt, de végre megértettem, mi az, ha egy rapnek flow-ja van: hihetetlenül pörgős, sodró hangulatú zenét nyomott. A szombat este csúcspontja Dé:Nash volt, akinek pont olyan ironikusan NER-ellenes a szövege, ahogyan én szeretem. Nagyon sok fiatal kívülről fújta a szövegeit, például a Csujót.

Talán mondanom sem kell, hogy a szombati városjárás sok-sok geopont felkeresésével volt összekötve. A csónakázó tó melletti Deck étteremben ebédeltünk. Teszek be random néhány fényképet

Joyce épp kilép a Virág (Bloom) család házának falából

Weöres Sándorral és cicájával

Érdekesség, hogy Szombathely nagy szállodái egytől-egyig megszűntek. A még az első világháború előtt épült nagy, patinás szálló, a Hotel Savaria a '90-es években zárt be, akárcsak a pécsi Nádor vagy a debreceni Aranybika. Ráadásul tiszta Hitchcock-feelingünk volt, mert este az elhagyott épület tetején több száz varjú gyűlt össze.

A Hotel Claudius, amiben mi 1990-ben Katival megszálltunk és a 2000-es évek elején még felújítottak, a Covid idején zárt be és azóta sem nyílt meg újra, az 1970-ben épült Hotel Isisből pedig irodaépület lett. Jelenleg kis panziók szolgálják ki a nem túl nagy turistaforgalmat.

Egykori Hotel Savaria

Egykori Hotel Claudius

Sajnos látszik, hogy a skanzenre sem jut túl sok pénz, persze nyilván a szentendreivel nem érhet fel, de kevésbé színvonalas, mint a 2020 őszén meglátogatott szennai skanzen. Azért beteszek néhány képet.

Összességében soha rosszabb házassági évfordulót, előre a következő 33 évre!

Telefonmese

Számomra (és Kati számára is) a 3. évezred hozta el a mobiltelefon-korszakot. 1999. karácsonyára kaptam a VEIKI-től egy céges telefont, Katit pedig megleptem egy másikkal. Az enyém egy hatalmas Nokia "bunkofon" volt, a Katié pedig egy Panasonic. Mivel a céges telefonom Westel900-as volt, Kati is egy Westel900-as feltöltős csomagot kapott (akkor még az eredeti Westel a 450 Mhz-es frekvencián működött, ezért különböztette meg magát a GSM-szolgáltatás Westel900 névvel). Aztán a 450-es hamar megszűnt, a 900-ast pedig felvásárolta a Telecom, ahogy később a Matáv-ot is.

Az évek során nekem mindig a Nokia különböző típusai voltak, valamikor a 2000-es évek vége felé a Nokia E66-osom már okos telefonnak volt nevezhető, mert volt Wifi-je, mobilnetje, GPS-sze, csak sajnos Symbian operációs rendszer alatt működött, így nagyjából 2015-re minden support kicsúszott alóla. Már javában CENTROMATIC-os éveimet tapostam, amikor meglett első Androidos telefonom, egy Sony Xperia Z3 Compact. Ez is céges volt és Telecom-os, de pár év múlva a CENTROMATIC flottáját áttettük a Vodafone alá, mert olcsóbb volt több nettel, mint a Telecom.

2019-ben a CENTROMATIC létszáma két főre csökkent, flottánkban két telefon volt, azzal a két, egymást követő telefonszámmal, amit még VEIKI-s korunkban kaptunk. Nagyjából akkor, amikor a SCADANET-nél elhelyezkedtem, én is és ügyvezető társam is vásároltunk egy-egy Huawei P30 Pro típusú készüléket, én az enyémet mind a mai napig használom. Közben a lefogyatkozott flottánkat áttettük a Telenor-hoz, amely még a '90-es években Pannon GSM néven indult, tavaly viszont Yettel-re változtatta a nevét.

Mostanra érett meg az idő arra, hogy végre legyen a saját nevemen egy mobil telefonszám. Mivel a Vodafone-nál van a vezetékes internet és televízió-előfizetésem, ha a csomaghoz hozzáadok egy mobil előfizetést, elég nagy kedvezményt kapok. Viszont a számhordozáshoz először a Yettelnél saját nevemre kellett vennem a számomat. Ilyenkor az ember kiválasztja a legolcsóbb feltöltős csomagot - ez a Yettelnél 3000 Ft - és erre átteszik a számát.

Kicsit kapkodott az ügyintéző, úgyhogy amikor elém tette a papírokat, megdöbbenve láttam, hogy a a kollégám telefonja került át az én nevemre, az enyém maradt a flottában. Azonnal reklamáltam, ő meg kétségbeesve telefonálgatni kezdett, de mondta, hogy csak holnap tudják visszacsinálni a dolgot, mert a Yettelnél 4-ig dolgoznak az emberek. Viszont át tudja tenni az igazi számomat a nevemre, de ahhoz fizessek be újabb 3000 ft-ot.

Én elindítottam saját számomra a számhordozást a Vodafone-nál, és kíváncsian vártam, mikor kerül vissza kollégám telefonja a flottába. Két nap után türelmemet veszítve újra bementem a Yettel ügyfélszolgálatára (most már elővigyázatosan délután 4 előtt), hogy miért nem történt még semmi. Dehogynem, mondta az ügyintéző, és büszkén mutatta, hogy visszakerült a flottába a...Na kinek a száma? Hát megint az enyém!

Ezen már nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Újabb telefonálgatás, mutatta nekem, hogy egyértelműen megírta a kollégának, hogy melyik szám menjen vissza a flottába, de ő csak a nevet nézte, és hát két napja mindkét telefonszám az én nevemen volt. Ismét elindították a flottába való visszavételt a kollégám számára, az enyémet pedig ismét kivették feltöltősre, természetesen újabb 3000 Ft ellenében. Így most már 9000 Ft-om bánta a tranzakciót. Természetesen a feleslegesen kifizetett 6000 Ft-ról közösen írtunk egy panaszlevelet a Yettel központjának, azt majd valamikor elbírálják és talán visszakapom.

Szóval ilyen kalandosan életemben először lett a saját nevemen egy telefonszám, ami természetesen megegyezik az eredeti, 1999 karácsonyára kapott telefonszámommal (ez ebben a formában nem igaz, mert amikor lányunkat látogatjuk Izraelben, általában szoktunk kint venni egy egyhetes SIM-kártyát az ottani telefonáláshoz).

130 ezer

 

A múlt héten blogom kattintásainak száma elérte a 130 ezret (1233 bejegyzésből), ezért úgy gondoltam, érdemes megnézni, mire kattintgatnak leggyakrabban az emberek a posztjaim közül. Nyilvánvalóan azokra, amelyekre hamar rátalál a Google, mert clickbait-es a címe. Íme a 10-es lista:

1. Lányok az úton

A több mint hatezer (!) kattintást elért posztomat 2017-ben írtam a Kamaraerdei úti lányokról. Amikor cégünk telephelye a budaörsi repülőtér mellett volt, mind a százhalombattai, mind a paksi erőművet leggyorsabban a Kamaraerdei úton keresztül lehetett megközelíteni, így alkalmunk volt megfigyelni az ott szolgálatot teljesítő lányokat. A posztom azután lett igazán felkapott, hogy a 444 hivatkozott rá, különösen az egyik igazán szürreális Google Streetview fotóra.

2. Néhány rendhagyó esküvő

Több mint ezer kattintást ért el ez a 2018-ban írt poszt, nyilvánvalóan a címe miatt. Barátaink esküvőjén voltunk, akik már 20 éve együtt éltek, előző házasságukból nemcsak gyermekeik, de unokáik is voltak már, de úgy döntöttek, hogy hivatalosan is összeházasodnak. Leginkább az anyakönyvvezető volt zavarban. 

3. Életrevaló érinthetetlenek

Még 2012-ben posztoltam a pár hete elhunyt Philippe Pozzo di  Borgo Életrevalók című könyvéről, illetve az abból készült filmről. Nem tudom, mi tette vonzóvá ezt a posztot, de több mint 900-an kattintottak rá.

4. Tíz éve volt a fővárosi közterület-átnevezések utolsó nagy hulláma

Ezt a két éve írt posztomat néhány hónapja kapták fel, és fogalmam sincs, hogy miért.

Arról írok benne, hogy 2011-ben nagy közterület-átnevezés volt Budapesten, azóta nincs Moszkva tér, Roosevelt tér és Köztársaság tér.

5. magyar himnusz, vagy Magyar Himnusz

Ebben a 2012-ben írt posztomban egy kicsit nyelvtan-náciskodtam, a kis- és nagybetük hibás használatán füstölögtem annak kapcsán, hogy felavattak egy Melocco Miklós-szobrot Isten, áldd meg a Magyart címmel. Viszont a több mint 800 kattintást nyilvánvalóan a poszt címe hozza.

6. A kelleténél keletebbre

Ebben a posztban Péterfy Gergely Mindentől keletre című kötetéről írtam, és azért ért el ennyi kattintást, mert az író megosztotta Facebook-oldalán.

7. Névazonosságok

2014-ben arról posztoltam, hogy mennyi híres ember viseli ugyanazt a nevet: Gera Zoltán, Tyll/Till Attila, Berki Krisztián, Csányi Sándor.

8. Csernobil, Paks, Fukushima

2011-ben a fukushima atombalesetről, illetve az erről szóló, Aszódi Attila által tartott előadásról posztoltam, és említést tettem a csernobili katasztrófa 25. évfordulójáról és a paksi baleset 8. évfordulójáról is.

9. Gyertyafény, szép remény, karácsonyi sütemény

Na, ez igazi trollkodás a poszt címével. 2011 karácsonyán egy szépelgő bejegyzést írtam a fény ünnepéről, és egy Kaláka-dal címét választottam címnek. Azóta mindenki rábukkan a posztomra, aki karácsonyi sütemény-receptet keres.

10. Amikor összeáll a kép

A négy évvel ezelőtt írt posztomban arról írtam, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal hogyan szívatta meg a Lidl-t. Két ház épült egymással szemben a Fehérvári úton. Az egyikből egy komor, magas kerítéssel körbevett és kamerákkal megfigyelt épület lett, az Alkotmányvédelmi Hivatal új székháza, a másikból pedig egy Lidl üzlet, áruval feltöltve, bevásárlókosarak az épület előtt, vevőkre várva. Telt-múlt az idő, a Lidl csak nem nyílt ki. Tegnap arra autóztam, és a helyzet változatlan: a Lidl emblémát letakaró fekete nejlont tépázza a szél, az épület kihalt. Nem tűrhette a Hivatal, hogy mellette mindenféle civilek parkoljanak...

Igazából láthatjátok, hogy egyáltalán nem a politizálós-füstölgős posztjaimra kattintanak az emberek.

 

Székely Boccaccio

Egy 1977-ben megjelent könyvvel, a Nagy Olga által szerkesztett Parasztdekameronnal töltöttem az elmúlt napokat. A könyv egy, a múlt század elején született székely asszony, Győri Klári magnetofonra mondott történeteit tartalmazza, 251 történetet Székről, egy rendtartó székely falu mindennapjairól.

Édesapám egy farkaslaki barátjának felesége, Jakab Rozália több könyvben is megörökítette szülőföldjének mindennapjait, erről korábban posztoltam is. Már akkor arról írtam, hogy egy teljesen megszűnt, átalakult világot sikerült megörökíteni szinte az utolsó pillanatban. A Győri Klári-féle történetek nyelvezetükben, kedvességükben még sokkal lebilincselőbbé teszik a felfedezőutat a rendtartó székely falu világában.

A székely falvak nagyon zárt közösséget alkottak, házasodni idegen falubelivel majdhogynem tilos volt, de a törvények is leginkább csak a falun belülre vonatkoztak. Falubelitől lopni megbocsáthatatlan volt, idegentől azonban nem. De a három "szegből", Forrószegből, Csipkeszegből, Felszegből álló Széken még a szegek közti keveredés sem volt egyszerű: idegen szegből érkező legény csak meghívással vehetett részt egy bálon.

A falu közösségi terei a fonók voltak, fiatalok számára (lekonfirmált, de még nem házas lányok és legények) a lányfonók, asszonyok számára pedig az asszonyfonók. Mindkettőben ment a mesélés, a nóta és a pletykálkodás, a lányfonóban az udvarlás is. A legények udvarolni a "polgári napokon", kedden, csütörtökön és szombaton járhattak a lányos házakhoz. Az ablakokon nem volt függöny, így az egész falu tudhatta, melyik lányhoz kik járnak. Ha a pár nem vigyázott, másnapra nóta lett belőlük:

Sós Zsuzsinál drótkert van,

Ábrahám Zsidó közél van,

Van annál is pasztilla (cukorka - PJ)

A Víg Minya számára.

Víg Minya azt megveszi,

Győri Klárinak viszi,

A szájába béteszi,

S mint galambot eteti.

A falu vicces történeteiből pedig generációkon átívelő szólások lettek, melynek eredete aztán lassan homályba veszett, de a mondás fennmaradt. Székely nagyapám édesapámon keresztül számos ilyen mondást hagyott rám, melynek eredetét még apám sem tudta megfejteni. Pl:
- Orrba vágta, mint Szűcs Minya a kecskéjét.
- Úgy ül ott, mint Homoród végében a szöszménkű.

Néhány ilyen szólás kialakulását a könyvből is megismerhetünk, pl. a gyenge eszű Dezsőről, akinek olyan nehezen fogott az esze, hogy a konfirmálásra se tudott megtanulni semmit. Amikor a tiszteletes úr megkérdezte tőle, hogyan szól az apostoli hitvallás, a legény így válaszolt: Hírit se hallottam. Meg is született a mondás: "Hírit se hallotta, mint Dezső a Hiszekegynek."

Néhány szólásból igazi, örök érvényű közmondások lettek. Széken pl. nem azt mondják, hogy "Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát", hanem: "Ki mint sózza, úgy eszi". Abból a történetből pedig, hogy az egyszeri gazda a napszámosának gyenge kosztot tarisznyált, ezért a munka is gyenge volt, ez a közmondás született: "Amilyen a tarisznya, olyan a munka." A semmirekellőre azt mondták: "Annyit ér, mint a kártyában a hetes".

Már első erdélyi utamon 1973-ban megtapasztaltam, mennyire másképpen beszélnek, mennyire más szavakat használnak a székelyek. A könyv végén erre külön szószedet van, íme néhány:
csurdé - meztelen
felgyűlt a baja - vécére kellett mennie

pománéba - ingyen

lefalángol - összeszid

ejsze vagy röviden sze - talán

kajtárseggű menyecske - kikapós, kacér menyecske

Győri Klári történeteiben a szakrális és a profán ugyanúgy keveredik, mint Boccaccio Dekameronjában, ezért is lett Parasztdekameron a kötet címe. Szex dolgában a falu egyáltalában nem volt képmutató, semmi kivetnivalót nem találtak abban, ha egy lány még házasság előtt együtt hált egy legénnyel, sőt, erre szándékosan teremtettek alkalmat, így abból sem volt probléma, ha már egy gömbölyödő hasú leányt vezettek az oltár elé, igaz, akkor nem járt neki a párta, csak egyszerűen felkontyolták. Olvasni még a Cherbourgi esernyők történetére hajazó esetet is: Egy leány és egy legény egymásba szeretnek, a lány állapotos lesz a legénytől, de a fiút viszik katonának. A lány szülei gazdagabb partit szeretnének a lánynak, így feleségül adják egy gazdag férfihez. A katonaságból hazatérő legény is újra nősül.

Sok történetben jár pórul a menyecskék után járó pap, de a lányfonóban a lányok is gyakran forgatják ki az imádságok szövegét:

Hiszek egy Istenbe, elfutok egy ingbe,

Mindenható Atyába, elfutok egy gatyába

Atyának, Fiúnak, adjál egy fiúnak,

Szentlélek Istennek, ne mond meg senkinek...

A kötet illusztrációi, táblaképei is felkeltették a figyelmemet, valahonnan ismerősek voltak. Aztán rájöttem, hogy ugyanez a sajátos hangulatot árasztó ikonográfia található egy, a '80-as években kiadott hanglemez borítóján is. Szörényi Levente és Sebestyén Márta annak idején Szerelmeslemez címen adtak ki egy albumot, azt is ugyanaz a Keresztes Dóra grafikusművész illusztrálta, mint a Parasztdekameront. Tulajdonképpen ez volt az ifjú grafikus első nyilvános munkája. Ő készítette a díszleteit a Nemzeti Színház Holdbéli csónakos előadásának is, ami azért tölt be fontos szerepet a családi legendáriumban, mert éppen aznap, 2004. március 28.-án láttam a darabot két nagyobbik lányommal, amikor a legkisebb született.

Győri Klári történeteinél még a halálban is mindig ott van a tragikomikum. Amikor pl. kigyullad a szomszéd háza, a gazda szívrohamot kap és meghal, az asszony meg a gyerekek, pedig menekítik ki a házból az ingóságokat, tányérokat, bútorokat. A tüzet sikerül eloltani, de a halottvirrasztásra a kiürített szobában kerül sor, és a gazdaasszony egyre csak azon sóhajtozik, hogy a siratók nem láthatják a falon lógó szép tányérjait.

A székelyek csavaros észjárására - és az egész kötet mondanivalójára - talán ez a mondat a legjellemzőbb: "Hej, komámasszony, jó volna meghalni, de valahogy úgy, hogy ne legyünk ott."