Ünnepi előadások

Ahogyan az lenni szokott, az ünnepek megint nagyon mozgalmasan teltek. 21-től már szabadságon vagyok (ezen a napon volt a már évek óta inkább nyugdíjas bulinak tekinthető év végi céges bulink), így aztán igazán sok idő jutott közös programokra.
24-e este hagyományosan a szűk családé, 25-én anyósomnál jött össze a család, 26-án pedig édesanyámnál, ezúttal a két dédunokájával együtt.
27-én Megnéztük a SYMA-ban A játékkészítőt.  A teljesen magyar zenés produkció (Rakonczai Viktor a zeneszerző, Orbán Tamás a szövegíró) igazán kitett magáért, a dalok fülbemászóak, a koreográfia lenyűgöző, a színpadtechnika varázslatos, a szereplők pedig mind egytől egyig hatalmas sztárok: Király Linda és Király Viktor, Stohl András, Szabó Győző, Radics Gigi, Oroszlány Szonja, Nagy Feró, Vastag Tamás, Kamarás Iván. Ízig-vérig profi előadás volt, jól éreztük magunkat.
28-a Star Wars nap volt. Bori már két nappal korábban megnézte a barátjával. Spoilerezni nem fogok, de annyit elárulhatok, nem gondoltam volna, hogy 40 évvel az első epizód leforgatása után a mostani rész ezzel a szereposztással kezdődik: Harrison Ford, Mark Hamill, Carrie Fisher. Ez az epizód a nosztalgiázni vágyóknak kedvez leginkább. Én örültem, hogy visszatért a régi látványvilág. Amikor 1999-ben bemutatták a Baljós árnyakat, mely időben a negyedik, a film cselekménye szerint első epizód volt, nagyon csalódott voltam, hogy mennyire elfelejtettek űrhajókat és karaktereket tervezni. Ennyi év után végre visszakaptuk a Millennium Falcont, a T-fightereket és X-fightereket. És kaptunk egy új robotot is a R2D2 és C3PO mellé, ő BB8, a zabálnivaló golyó formájú droid.
29-e a nagymamáké volt: anyósom és édesanyám nálunk vendégeskedtek.
30-ára beesett egy hibaelhárítás Százhalombattán, de estére pont odaértem a Csík zenekar koncertjére. Csík János és zenekara hagyományos táncházi zenekarként indultak, mind egytől egyig kiváló zenész. Aztán elkezdték hazai együttesek ismert dalait feldolgozni, azóta a Quimby-, Kispál-, Hobó-, LGT-, Kovács Kati-számokkal sokkal nagyobb sikereket érnek el. A hagyományos népzene kedvelői kicsit fanyalognak, pedig így lehet a nagy tömegekhez igazán közel vinni a népzenét. Az év utolsó blogbejegyzése után álljon itt egy LGT-feldolgozás. Minden olvasómnak boldog újévet kívánok, de ne menjetek messzire, mert január elsején jön a 2015-ös év összefoglalója.
Hangerőt fel, mert csak a zene kell!

Erdős Virág: Karácsony

Viccnek durva, versnek
kevés:
íme, egy kis
meglepetés.
Nem egy nagy szám,
látom én is,
kilóra se sok, de mégis:
mikor ilyen nagy a fagy, a
szeretet meg egyre
fogy,
az embert mindig meglepi, hogy
nincs jobb, mint egy
meglepi.

Rajta, tessék,
bontsd ki bátran,
hadd ne főljek itt kabátban,
hétre várnak vacsira -- de bocsika!
Most nézem csak,
anemjóját:
nyuszikás a
zacsija.

Mindegy, nem egy
nagy dolog, majd megoldják az
angyalok, mert
így is, úgy is az az első,
hogy mi mindent rejt a
belső,
olyan legyen körülbelül,
aminek az ember
örül,
ne lapuljon benne bánat,
vagy más ilyen
ronda
állat,
se betegség,
se halál, és
beférjen a
fa alá.

Sikerült is? Gratulálok!
Ne fáradj, majd kitalálok!
Annyit mondj még: ugye tetszik?
Azért izgultam egy percig!
Komoly is meg vicces is, mert
vannak benne
viccek is, de
nem genyózik,
nem is fröcsög,
nincsen benne fasz,
se köcsög,
bármit mond is
(jól vagy rosszul),
az a fő, hogy
nem túl
hosszú...

Sőt! Ha mégse tetszik, másnap
oda lehet adni
másnak!
Bárki kapja, legyen
áldott! -- lásd a christmas
greeting
card-ot:

"Kedves Izém, satöbbi, csak
meg szeretném
köszönni, és
ezúton is kívánok egy
sokkal jobb fej
világot, ám tudnod kell, hogy
(bármily furcsa),
te vagy itt a helyzet kulcsa,
egyedül csak az a fontos,
(így írom, mert így a pontos)
hogy a szíved
legyen helyén, tizenkettő
hideg
telén.

Rajtad áll, hogy mit teszel, hogy
jó fiú, vagy rossz leszel, hogy
vállat vonsz és legyintesz, vagy
észnél vagy és
beintesz, hogy
pakolod a cekkered, vagy
szép csendben kibekkeled...
Ha üldögélsz,
ha ácsorogsz,
ha élteted,
ha gáncsolod,
én
egy dolgot tanácsolok:
Legyen vidám karácsonyod!


--

Pedig milyen jó kis poszt lehetett volna...

Mármint ha az ötesztendős Czuczor-Gidai Zsófi nyerte volna az első Hungary's Got Talent  (ja kérem, ilyen a licencműsor, ezzel a névvel kell megbarátkoznunk) döntőjét. Megírhattam volna, hogy a kicsavarodott ízlésű közönség Utasi Árpi, Tabáni István, László Attila és Mészáros János Elek után megint rosszul döntött, hogy nem való a népnek a demokrácia, szavazgassanak csak a valóságshow-kban Alekoszra és a többiekre stb., stb., stb.
Szerencsére nem így történt, ezúttal a tehetség legyőzte a cukiságot. Pedig a közönség elcsábítására a cukiság és a "semmiből minden" faktor a legalkalmasabb. Ez utóbbira a brit tehetség kutató két felfedezettje Pau Potts és Susan Boyle a legeklatánsabb példa. A hatásmechanizmus a következő:
Bejön egy idősödő, rosszul öltözött, szerencsétlenül kinéző ember, akit a zsűri alázgat is rendesen, a közönség előre röhög, hogy mekkorát fog szegény égni. Kiénekli a harmadik hangot és elborít minket a libabőr, fél perc után a közönség már állva tombol, a dal végére leszakad a csillár, a zsűri nőtagja sír, a férfiak is a szemük sarkát dörgölik.
A Hungary's Got Talent előzményműsorában, a Csillag Születikben az első évadban Utasi Árpival a cukiságfaktorra, a másodikban Tabáni Istvánnal a szerencsétlenségfaktorra játszottak rá. Tabáni, a rosszul öltözött múzeumőr olyan elementáris erővel tolta el a Bohemian Rhapsody-t, hogy majdnem összedőlt a stúdió. Egyébként a harmadik és negyedik évadot is énekes nyerte a kiváló táncosok és hangszeres szólisták helyett.
Úgy tűnt, a Got Talent kikerüli a csapdákat: csak néhány kevésbé tehetséges énekes jutott el a középdöntőig (igaz, ott az egyik meztelenül énekelt!), a döntőbe már egy sem került be, nem érezhettük a Susan Boyle-féle libabőrt sem. Egyedül a kis ötéves lányka maradt benn és úgy tűnt, hogy megállíthatatlanul viszi a cukiságfaktor a győzelemig. Rajta kívül a kilences döntőbe egy ütősökből álló zenész csapaton és Badár Tamás bűvészen kívül hat táncos csoport (ebből egy rúdtáncos hölgy) jutott.
Apropó Badár Tamás. Az ismert standup-os fia joggal pályázhat a magyar Dynamo címre: trükkjeiben tökéletesen használja fel az okostelefonokat, tableteket, a Facebook-ot. Tegnapi trükkjére is csak annyit tudtam mondani: Varázslat pedig van és punktum! Mi rá szavaztunk.
A végső győzelmet egy soproni táncos csoport szerezte meg. Ötletük abban áll, hogy fekete kámzsában táncolnak, melyre távirányítható LED-csíkok vannak varrva. Ezeket számítógép vezérli a zenével és a mozgással teljes összhangban. Ezzel új dimenzióba emelték a Black Theatre-típusú táncot. Az eredeti Black Theatre-ben UV-fénnyel megvilágított táncosok táncolnak, csak az UV-fényt különböző színben visszaverő ruhadarabjaik világítanak. Először 1976-ban Egerben láttam ilyen előadást, de Katival Prágában is voltunk ilyen előadáson 1993-ban. Egyébként akkoriban Prága másik nagy szenzációja a Laterna Magica volt: vetített háttér és tánc volt kombinálva. A mostani Got Talentben is jól használta az összes produkció a LED-falra kivetített hátteret. Igazi 21. századi műsor volt!
Végezetül álljon itt Susan Boyle első szereplése a Britain's Got Talentben. Ma már tudom, hogy valószínűleg minden másodperce előre meg volt rendezve, mégis hagyom magam elvarázsolni. Én már nem változom. I Dreamed a Dream - Álmodtam egy álmot.



--

Matekozom Orsival

Orsi mindig jó volt matematikából, de tizenegyedikes korában észrevettem, hogy kezdi elveszíteni a fonalat. Volt matematikatanárom, Kati néni születésnapján megkérdeztem tőle, hogy elvállalná-e Orsi lányom korrepetálását. Örömmel elvállalta, és 2012 őszétől Orsi megkezdte a felzárkózást. Ennek köszönhette remek érettségi eredményét és azt, hogy a BGF államilag finanszírozott angol nyelvű szakára felvették, ahol végül nem kezdte meg tanulmányait, hanem kivándorolt Izraelbe, matematikára egy jó darabig nem volt szüksége.

2014-ben kezdte meg az előkészítő évfolyamot a Jeruzsálemi Héber Egyetemen, és előtte felmérő teszteket írattak vele angolból, héberből és matematikából. Amikor '14 nyarán Izraelben jártunk, megkért, hogy kicsit matekozzak vele, így még a tengerparton is deriváltunk, integráltunk és logaritmikus egyenleteket oldottunk meg.
Az előkészítőn végig jó volt matekból, így a vizsgái és az évközi eredményei alapján felvételt nyert a vendéglátás és turizmus szakra, ahol idén ősszel kezdte meg a tanulmányait.
Hét tantárgya van: a közgazdaság alapjai, pénzügy és számvitel, viselkedéspszichológia, szálloda-üzemgazdaságtan, kémia, még valami, ami most nem jut eszembe és persze matematika. Az első hetekben eléggé kétségbe volt esve főleg a közgáz és a pénzügy miatt, de sajnos ebben nemigen tudunk neki segíteni. Szerencsére ezekbe a tárgyakba is belerázódott, így mostanában már a beszámolói és beadandói elég jól sikerülnek.
Egyetlen tantárgy van, amiben tudok neki segíteni, az a matematika. Érdekes munkamódszert fejlesztettünk ki: Orsi elküldi a problémákat WhatsApp-on, én átnézem és általában Skype-on beszéljük meg a dolgokat. Sok mindent vele együtt kell megtanulnom, mert vagy már elfelejtettem, vagy valóban nem tanultam. Meg kellett hogy állapítsam, hogy elég korszerűen tanulják a matematikát, bár nem teljesen világos, hogy a turizmushoz mi szükség van magas matematikára. Íme egy-két problémakör, amivel foglalkoznak:

Halmazelmélet. Pl. melyik az az y számokból álló halmaz, melynek elemeire igaz, hogy y + y = 1?

Halmazok minimuma, maximuma, infimuma (legnagyobb alsó korlátja) és supremuma (legkisebb felső korlátja). A valós függvények sem mások, mint a valós számok halmazának részhalmazai, így ezzel már előkészítik a függvényanalízist.

Értékkészlet, értelmezési tartomány. Mind a kettő egy-egy halmaz.

Univerzális és egzisztenciális kvantorok. Na, ezeket szerintem én nem tanultam. A fordított A azt jelenti: minden, a fordított E pedig azt: létezik. A kerek E egy halmazhoz tartozást jelent, így például a fenti képen a héber ábécé első betűjével, az aleffel jelzett sor az alábbi állítást fogalmazza meg:
A valós számok R halmazának minden y elemére igaz, hogy van olyan x elemeket tartalmazó S részhalmaz, melyre x kisebb y-nál.

A fenti példa egy függvényinverziós feladat, y=f(x)-et a 0-4 értelmezési tartományban kell invertálni, vagyis x=f(y)-t meghatározni. A fenti függvény a megadott értelmezési tartományban, de csakis abban szimmetrikus, azaz megegyezik az inverzével.
Mostanra eljutottak a folytonos függvények határérték-számításáig, az alábbiakban a 0-ban és a végtelenben értelmezett határértékekre láthattok példákat:

Hát így idézem fel Orsival részben még a középiskolában, részben az egyetemen tanult matematikát az internet segítségével. Csak remélni tudom, a vendéglátáshoz nincs szükség komplex függvényanalízisre, mert a reziduumtételre, a Stokes-tételre és a Gauss-Osztrogradszkij-tételre már rohadtul nem emlékszem. Ma este mindenféle bizonyítások megbeszélését ígérte be nekem.

Adventi koncertek

Petra háromszor is szerepelt zongorával az elmúlt hónapban. Még november közepén indult az I. kerületi zeneiskola növendékversenyén. Ezután tanárnője tapasztalatszerzés céljából elindította az Országos Ferenczy György Zongoraversenyen, december 12-én pedig játszott a gimnázium hagyományos karácsonyi koncertjén. Mindhárom rendezvényen derekasan helytállt, büszkék voltunk rá.

A zeneiskola versenyén

A Ferenczy-versenyen

Az iskolai karácsonyi koncerten

Az iskolai karácsonyi koncerteknek mindig nagyon kellemes hangulatuk van, már 2002 óta járunk ezekre a hangversenyekre, amikor Bori lányom ötödikesként szerepelt a csellójával. Később is rendszeresen fellépett, Orsi egyszer talán hegedült, később az énekkarral énekelt. Petra már tavaly is szerepelt volna, de sajnos pont akkor törte el az ujját.
Mindig szoktak lenni nagyon tehetséges fellépők. A 2000-es évek elején járt a Szilágyiba egy kiváló népdalénekes lány, később Bori egy osztálytársa emelte a koncert fényét hol hárfával hol cimbalommal (jelenleg zeneművészeti egyetemre jár). Idén egy fuvolás és egy hegedűs lány produkciója váltotta ki a nézők bámulatát. De a karácsonyi koncertek fénypontját mindig a tanári kórus fellépése jelenti, mely egyszerre meghitt, vidám és szeretetteli.
Idén tiszteletjeggyel vettem részt a karácsonyi koncerten. Még ősszel csörgött a mobilom (pont Paks felé autóztam) és hívott az iskola igazgatónője. Azt mondta, hogy a doktori címemből azt gondolja, hogy jogász vagyok, és az iskolaszéknek szüksége volna egy jogászra. Ne is folytassa, válaszoltam, én műszaki doktor vagyok. Mondta, hogy sajnálja, de ha úgy adódik, megkereshet-e műszaki kérdésekben? Mondtam neki, hogy persze.
Pár hét múlva Bori lányommal találkozott a villamoson, és vele üzente nekem, hogy meg kellene valahogy oldanom az iskola táblagépeinek tárolását és töltését. Visszahívtam, elmondta, mire gondol, ezután felvettem a kapcsolatot az informatikatanárral, végül is az alábbi megoldás született, amiből két darabot gyártottam le:

20 cm magas gyümölcsösládába szereltem egy edénycsurgató tányértartó részét és két elosztót. A ládában még maradt hely egy Wi-fi Access -point részére is. A ládák egymásra helyezhetők, a rácsokon keresztül a tabletek szellőzése töltés közben megoldott. Egyszerű de praktikus megoldás.
Cserébe kaptam a tiszteletjegyet.

Hatvanon túl is áll még a jegenye

Megkezdődtek környezetemben a 60. születésnapok. Magam csak jövő tavasszal töltöm be ezt a szép kerek életkort, ahogyan sógorom és sógornőm is, de számos osztálytársam, évfolyamtársam, kollégám mostanság éri meg a hatodik X-et. Ma épp egy kollégámnak van a születésnapja, tegnap pedig egy volt osztálytársam szülinapi buliján voltam. Ez utóbbiról számolok be - anonim módon - kicsit részletesebben.
Még az ősz folyamán keresett meg emailben az ünnepelt lánya, hogy készítene egy egyórás filmet apjáról a születésnapjára, és a volt osztálytársaival is készítene interjút. Sor is került a beszélgetésre, rajtam kívül még négy osztálytárs vett részt rajta. Az ünnepeltről tudni kell, hogy elég kacskaringós életpályát futott be. Az építőmérnöki diplomája megszerzése után pár évet dolgozott a szakmában, majd egy szakközépiskolában tanított matematikát. Estin elvégezte a szociológiát, de aktívan politizált a rendszerváltáskor, a '90-es években tagja volt a Budapesti Közgyűlésnek is. Jelenleg az ELTE-n oktat és kutat, Bori lányomat is tanította.
A készülő filmben ezért az élet számos területén lévő ismerősei - egyetemi évfolyamtársai, volt tanítványai, jelenlegi kollégái, két volt és egy jelenlegi felesége, biciklis és ultitársak valamint államtitkárok és parlamenti képviselők adtak interjút. Ebből készült egy 60 perces film, amit tegnap egy külön erre a célra kibérelt moziban mintegy 100 fős baráti társaság előtt levetítettek. A film után a társaságnak kb. a fele átvonult egy körúti romlakásba (a romkocsmák analógiájára ilyen bulihelyszínek is bérelhetők), ahol nosztalgiabulira került sor.
Két Prima Primissima-díjassal, egy országgyűlési képviselővel, a miniszterelnök egyik beszédírójával és még ki tudja hány általam nem ismert hírességgel bulizhattam együtt. Kicsit aggódtam, hogy az osztálytársaimon kívül senkit sem fogok ismerni, de szerencsére volt ott egy régi lány még legénykoromból, akit 30 évvel ezelőtti síelésekről ismertem, illetve a sógornőm egyik legjobb barátnője, akiről tudtam, hogy az egyik Prima Primissima-díjas felesége. De a többiekkel is jókat tudtam beszélgetni. Finomak voltak a kaják és a borok, kellemes este volt.
Most álljon itt minden idén és jövőre 60 évet betöltő ismerősöm köszöntésére az a vers, amit a tegnapi bulira írtam:

Százhúsz felé félúton

Hatvan lettél, barátom.
Szomorú ez, belátom.
Mert ha elmúltál már hatvan,
Legtöbb szerveddel csak baj van.
Bölcs ember most mégis örül,
Hisz barátok veszik körül.
Legyen öröm s vigalom
Százhúsz felé félúton!

20 éves a százhalombattai folyamatirányítási rendszerünk

Viszonylag ritkán számolok be szakmai dolgokról ebben a blogomban, de most mégis eldicsekszem egy jubileummal: a százhalombattai Dunamenti Erőműben üzemelő egyik irányítástechnikai rendszerünk épp a napokban lesz 20 éves! Bár ipari informatikában a rendszerek életciklusa általában hosszabb, mint az élet más területén, a 20 év mégis soknak mondható, még akkor is, ha természetesen legtöbb hardver elemében kicserélésre került, de egy-két eredeti számítógépe csak idén került felszámolásra.
Nem hiába mondta egy bölcs oktatóm az egyetemen: Vigyázzatok, nehogy túl jó legyen, amit csináltok, mert soha nem akarják majd kicserélni, és felkopik az állatok. Ezzel kapcsolatban azért el kell mondanom, hogy mivel a Dunamentiben a technológia az elmúlt 20 évben folyamatosan változott, ezért nem telt el olyan év, hogy a változások miatt és a rendszerkarbantartások során ne fejlesztettünk volna valamit ezen az irányítástechnikai rendszeren.
Egy több mint ötven éves erőmű olyan, mint egy város, melyben egyaránt vannak régi és új házak, és a közműveket, a város üzemeltetését úgy kell biztosítani, hogy az egyaránt kiszolgálja a régi és az új épületeket. Egy ilyen erőműbe telepített irányítástechnikai rendszernek is egyszerre kell tudnia felügyelni ősrégi és vadonatúj technológiákat. Az alábbi képen láthatjátok, hogyan láttunk el egy a '60-as években kifejlesztett mágneses erősítős (!) gerjesztésszabályozót számítógépes interfésszel még valamikor a '80-as évek végén:

Ezek az interfészek a mostani irányítási rendszerünket is kiszolgálták 5-6 éven keresztül, míg sor nem került a gerjesztésrekonstrukcióra valamikor az ezredfordulón.
Ami az irányítási rendszerünk sikerét illeti, az az alábbi okokra vezethető vissza:

• PC-alapú (persze ipari kivitelű) hardverek;
• Gyors de robusztus  real-time operációs rendszer;
• Jól megtervezett kliens-szerver felépítés;
• Egy csapat, mely már 20 éve biztosítja a supportot.

A fenti ábrán a jelenlegi rendszerfelépítés látszik. A folyamatszinten találhatók az a felügyelt technológiák, a folyamatcsatoló szinten primer irányítástechnikai berendezések (védelmek, automatikák, szabályozók, telemechanikák, intelligens adatgyűjtők vagy komplex irányító rendszerek) vannak. Egy tucat gateway-számítógép kapcsolódik kliensként a központi szerverhez, melynek szoftver felépítése a 20 év alatt alig változott.

A kezelői munkaállomásoknál szintén 20 éve alkalmazzuk a chip-kártyás parancsadói jogosultság-ellenőrzést. 
Néhány mennyiségi adat:

• Munkaállomások száma több mint 20;
• Jelek száma több mint 65 000, ennek csaknem a fele időbélyegzett;
• Parancsok száma több mint 2500;
• Kapcsolódó folyamatcsatolók száma több mint 350;

A rendszer egyaránt felügyel összerőművi technológiákat (alállomások, nagyfeszültségű csomópontok feszültségszabályozása, kapcsolat a teherelosztóval, erőművi tartaléküzem és segédüzem villamos elosztói) és blokki technológiákat (12 generátornál gerjesztés-szabályozás, blokkvédelmek felügyelete, generátorok és transzformátorok segédüzemének villamos felügyelete, transzformátorok fokozatszabályozása, 6 kV-os, 0.4 kV-os és egyenáramú elosztók felügyelete, hőmérséklet-ellenőrzés).

Én kb. 10 évvel ezelőtt a szerverszobában

Hogy ez a jubileum mégsem egy az erőművel együtt ünneplős, a szakmai sikereket felidézős esemény, annak a Dunamenti sanyarú helyzete az oka. Az import villamosenergia árának jelentős csökkenése miatt az erőműnek értékesítési nehézségei vannak, villamosenergiát alig termel, dolgozói jelentős részét elbocsátotta. Most folyik az elavult blokkok bontása, de sajnos a Dunamenti jövője homályba vész, hiába rendelkezik az ország egyik legjobb hatásfokú kombinált gáz/gőzturbinás blokkjával. Valószínűleg így fog kimúlni az erőmű egyik legkiterjedtebb és legrégebb óta üzemelő folyamatirányító rendszere is.
Sajnálom.

Fél évszázada zárult a Második Vatikáni Zsinat

50 évvel ezelőtt, 1965 december 8-én, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának napján ért véget a Második Vatikáni Zsinat, a 20. század egyik legjelentősebb egyháztörténeti eseménye, melyről három éve már posztoltam ebben a blogban.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a szeplőtelen fogantatás családi vonás volt, nemcsak Jézus, de anyja, Mária is szűznemzéssel fogant. Még egyvalakiről tudhatják a moziba járók, hogy nem kellett apa a fogantatásához, ő nem más, mint Anakin Skywalker, későbbi nevén Darth Vader, a Sötét Nagyúr.)
A Második Vatikáni Zsinatot még XXIII. János hirdette meg, de VI. Pál zárta. A Római Katolikus Egyház mind intézményeiben, mind liturgiájában mind pedig a változó világhoz való viszonyában megújult. Az a szemlélet, hogy minden vallás Isten dicsőségét hirdeti, ezért bárki - még az ateisták is! - üdvözülhetnek, gyökeresen új volt. Az Ószövetségben a pátriárkák,  Ábrahám, Izsák és Jákob megkötik az Úrral a zsidó nép szövetségét, az Újszövetségben Jézus Krisztus ezt a szövetséget kiterjeszti minden keresztényre, ezt a szövetséget tágította ki a zsinat a Föld minden vallású emberére. Forradalmi reagálás a globalizálódó világ új kihívásaira. Az inkvizíciók, eretneküldözők egyháza a század végére nyitottá és befogadóvá vált.
Az esemény 50 évfordulóján, a mai napon nyitotta meg Ferenc pápa Rómában az Irgalmasság évét. Az a Ferenc pápa, aki cselekedeteiben és a válásról, az abortuszról, a homoszexualitásról szóló nyilatkozataiban forradalmian modern, a Második Vatikáni Zsinat szellemét hordozó egyházfőnek bizonyult. Nem véletlenül keltettek megütközést még egyházi körökben is a muszlim vallású menekültek befogadására buzdító felhívásai.
Nem tudom, hogy Ferenc tevékenysége végül is egyházszakadáshoz vezet-e, vagy képes lesz még szélesebbre tárni a katolikus egyház kapuit, minden esetre számomra sokkal nyitottabb gondolkodónak tűnik, mint egyes magyar egyházi vezetők vagy a csak papíron létező KDNP képviselői.
Én nagyon szurkolok neki, mert az ő szava ebben a vallási fundamentalizmustól áthatott világban nyugalmat sugározhat.

Internet-rádió 3

Á, nincs szerencsém az internetrádió-szolgáltatókkal! Egy 2012-es posztomban már írtam arról - mellesleg ez volt a legsűrűbben kommentelt posztom evőr -, hogyan vált egy elektronikus eszközöm egy darab téglává azáltal, hogy a mögötte álló internetes szolgáltató egyszerűen se szó, se beszéd, mirnixdirnix beszüntette a szolgáltatást.
Még két éve sincs meg LG gyártmányú okostévénk, amely számos úgynevezett prémium szolgáltatással kecsegtette vevőket. Decembertől ezek a szolgáltatások jelentősen karcsúsodtak. Az egyik prémium applikáció a vTuner internetes rádiója volt, melyet szívesen hallgattam. Ráadásul az LG nem Android vagy iOS alapú tévé, hanem saját operációs rendszere van, ezért a letölthető applikációk köre meglehetősen korlátozott, persze azért így is több száz közül lehet választani. Sajnos olyan népszerű internetrádió-applikáció, mint például a TuneIn nincs köztük.
Az LG által beszüntetett másik szolgáltatás a 3DWorld volt. Ezen 3D-s rövidfilmeket lehetett letölteni. Azért választottam 3D-s tévét, mert meg voltam győződve, hogy ez a jövő. Sajnos a UPC-nek (áldassék a neve!) még mindig nincs 3D-s csatornája, de még a videotárban sincs egyetlen 3D-s film sem! Az utolsó 3D-s adás, amit a UPC sugárzott, az a 2012-es BL-döntő volt. Ha 3D-s filmet akarok nézni, akkor vagy megvásárolom BlueRay lemezen (még egyet sem vettem), melyet kizárólag a PlayStation-on tudnék megnézni. Ugyanígy a játékkonzolon futó játékok között vannak három dimenzióban játszhatók is. Lehetőség van ezenkívül a sötét oldalról 3D-s filmek letöltésére. Ezek általában 10-12 Gbájtosak, jelenleg két ilyen filmünk van, a Jégvarázs és a Jurassic World, letöltésük elég sokáig tartott.
A harmadik ilyen beszüntetett szolgáltatás az LG-felhő. Az LG arra buzdította felhasználóit, hogy fényképeiket, filmjeiket tárolják a csakis az LG-felhasználók számára elérhető LG-felhőben. Most sajnálattal értesítenek mindenkit, hogy a szolgáltatás 2016-tal megszűnik, mindenki mentse el a felhőben tárolt adatát. A felhő-alapú szolgáltatások terjedőben vannak, ott a DropBox, a OneDrive és még sorolhatnám napestig. Mi történne, ha ezek csak úgy megszűnnének, mint ahogyan számtalan ilyen ingyenes netes szolgáltatás már meg is szűnt.

Bori lányom a blogját korábban nem a Blogspot-on, hanem a freeblog.hu-n írta. Több évi "termése" veszett oda, amikor a freeblog megszűnt. De ugyanígy nincs garancia arra, hogy a Blogspot nem szűnik meg.
A mai ember ki van szolgáltatva a tömegtermelésnek: azt eszik, abban lakik, azt hord a testén, abban utazik, amit az ipar legyárt számára. 100 évvel ezelőtt egy parasztember minden őt körülvevő tárgyról pontosan tudta, hogyan és miből készül, mivel nagy részben maga állította elő őket. Ez a kiszolgáltatottság a világhálóval jelentősen nőtt: el sem tudjuk képzelni az életünket Facebook, Skype, Viber, WhatsApp, YouTube, Google és a többiek nélkül. Hogyan találnánk meg úti célunkat, ha kikapcsolnák a GPS szolgáltatást?
Kedves blogolvasó barátaim, legyetek óvatosak! Létfontosságú adatokat, dokumentumokat őrizzetek meg fizikai valójukban is, ne bízzatok a Felhőben. És ne higgyétek el, hogy a Facebookot, a Google-t, a YouTube-ot csakis jófejségből kapjátok ingyen.

Update 2015.12. 13.
Mivel a játékkonzolomra nemcsak játékok, hanem alkalmazások is letölthetők, örömmel fedeztem fel ezek között a TuneIn internetes rádiót is, és természetesen azonnal telepítettem.

Rosa Parks és a Montgomery buszbojkott

60 évvel ezelőtt, 1955 december 1-én az alabamai Montgomeryben egy afroamerikai munkásnő nem adta át a helybéli buszjáraton ülőhelyét egy fehér utasnak. A még a 19. század végére visszanyúló ún. Jim Crow-törvények értelmében az USA déli államaiban az élet szinte minden területén elkülönítették e fehéreket és feketéket. Az "egyenlően de elkülönülten" elv alapján a tömegközlekedésben, a várótermekben, a szórakozóhelyeken, az iskolákban, a kórházakban szegregáció volt.

Külön ivókutak a fehéreknek és a színeseknek

Montgomery város buszain - bár 75 százalékban a város fekete lakossága utazott rajtuk - az első néhány sor a fehérek számára volt fenntartva, melyet egy tábla jelzett. Ha a fehéreknek fenntartott helyek megteltek, a buszvezető hátrább helyezte a táblát, hogy az újonnan felszálló fehér utasoknak is jusson ülőhely.
60 évvel ezelőtt Rosa Parks fáradtan utazott haza munkahelyéről, amikor a buszvezető észlelte, hogy egy fehér utasnak nem jutott ülőhely, ezért a buszvezető felszólította a fehérek részére fenntartott sorok mögött ülő színes utasokat, hogy álljanak fel és adják át a helyüket. Négy feketét állított fel egy fehér utas miatt. Rosa Parks nem tett eleget a felszólításnak, a buszvezető rendőrt hívott, Parks-ot pénzbüntetésre ítélték. Az ügy nyomán a Montgomery Improvement Association - melynek vezetője Martin Luther King volt - meghirdette az azóta elhíresült buszbojkottot. A város fekete lakossága egy éven keresztül bojkottálta a városi tömegközlekedést, ezzel komoly anyagi kárt okozva a busztársaságnak.

Rosa Parks és Martin Luther King 1955-ben

Rosa Parks számomra az igazi hétköznapi hős, aki szimbolikus akciójával Amerika 20. századi történelmének legjelentősebb társadalmi változását, a feketék szegregációjának felszámolását indította el. A Luther King által vezetett polgárjogi mozgalom az 1963-as Washingtoni Menetelésben csúcsosodott ki, itt mondta el Luther King híres I have a dream - Van egy álmom kezdetű beszédét. A szegregációt felszámolása megkezdődött az élet minden területén. A vegyes iskolák bevezetése kezdetben olyan erős lakossági ellenállásba ütközött, hogy a hatóságoknak kellett biztosítani, hogy a szinesbőrű tanulók eljuthassanak az iskolákba. 1957-ben a világsajtót bejárta Elizabeth Eckford 15 éves diáklány fényképe, aki a feldühödött, lincselésre kész tömegben próbál eljutni az iskolába.

Elizabeth Eckford 1957 szeptember 4-én Little Rockban

1958-ban két Oscar-díjat is nyert a Megbilincseltek című film a magyar származású Tony Curtis és Sidney Poitier főszereplésével. A film egy összebilincselt fehér és fekete rab közös szökéséről, egymásrautaltságáról szól, gyerekkorom egyik meghatározó filmélménye volt. Sidney Poitier tíz évvel később egy öt Oscart nyert filmben, a Forró éjszakában nyomozót játszott, akinek egy déli kisvárosban a helyiek feketék elleni előítéleteivel szemben kell felgöngyölítenie egy gyilkosság szálait.
Martin Luther Kinget 1968-ban meggyilkolták, de két emberöltő után ma másodjára is megválasztott afroamerikai elnöke van az USA-nak. A hatalmas szemléletbeli változásban fontos szerepet játszottak azok a politikusok, akik gyakran a népszerűséggel is szembe menve vállalták fel a szegregáció felszámolásának ügyét. Pedig milyen könnyű lett volna Alabamában, Texasban, Mississipiben populistának lenni, a négerbűnözéssel, a fehérek kultúrájának végveszélyével fenyegetni.

G-nap előtt és G-nap után

Már több posztomban is írtam, hogy a Fidesz szeret új, csakis hozzá köthető kezdőpontokat kijelölni, ilyen pl. 2013. január elseje, a rezsicsökkentés referencianapja. Vannak azonban olyan fordulópontok, amelyek akaratuk ellenére, spontán jönnek létre. Ilyen 2015. február  6., a G-nap, amely gyökerestül felforgatta a nagy állami közbeszerzéseket, feje tetejére állította a médiapiacot és megkavarta a hirdetőpiacot is.
Hogy mi is ez a G-nap. A G-nap az a nap, amikor Orbán leghűségesebb harcostársa és pénzcsinálója, Simicska Lajos megelégelvén, hogy már nem egyedüli dudás a csárdában, a miniszterelnököt emberi örökítő anyaghoz hasonlította. Megjegyzését nem zárt körben eresztette ám el, az írott média pedig mintha direkt élvezte volna, hogy címlapokon hozhatja le ezt a nem túl szalonképes szót.
A G-nap előtt Simicskáé volt a Fideszhez köthető média-birodalom jelentős része, a Hírtévé, a Magyar Nemzet. A G-nap után ezen médiumok szerkesztősége jelentősen kicserélődött, azóta a televízió és az újság is a független orgánumok keserű kenyerét eszi egyre fogyatkozó néző- és olvasószámmal. A Fidesz új médiabirodalom kiépítésébe fogott, napilapja a Magyar Idők, hírportálja a 888.hu, televíziónak pedig a TV2 országos sugárzású kereskedelmi televíziót nézte ki magának. A TV2-ért folyó küzdelembe Simicska is beszállt, erről már írtam egy posztot, szerintem nem kétséges, hogy veszíteni fog. A G-nap után jött rá a főváros is, hogy nem előnyös a MAHIR-rel kötött óriásplakát-szerződés, fel is bontották azonnal.
Na de mi a helyzet a közbeszerzések világában? A G-nap előtt szinte minden jelentősebb állami közbeszerzési pályázatot - utak, hidak, vasutak kivitelezését - a Simicska által tulajdonolt Közgép nyerte el.

Az LMP tiltakozása a Közgép telephelyénél

A G-nap után fordult a kocka, a Közgép képtelen közbeszerzést nyerni, nem úgy, mint az Orbán új barátjához, Mészáros Lőrinchez köthető cégek, akik szárnyalni kezdtek. Volt olyan állami építkezés, ahol a Közgépet azért zárták ki a pályázatból, mert "túlságosan olcsó" volt. Még futó közgépes építkezéseket is leállítottak, így például az M4-es autópálya építését.
De fáradságos dolog minden egyes pályázatnál egyedi indokot találni, hogy az egyébként rendre legolcsóbb Simicskáék miért nem kaphatják meg a magbízást. Kéne találni valamit, amire hivatkozva minden közbeszerzésből örökre kizárhatnák a Közgépet.
Pályázatkiírásnál divat a testre szabott pályázat, olyan feltétel előírása, melyet csak egy pályázó tud teljesíteni. A gönyűi hajókikötő rekonstrukciójánál például előírták az építkezésnél használandó munkahajók fedélzetének minimális méretét. Történetesen az ezen előírásnak megfelelő magyar hajókat már jó előre kibérelte Mészáros cége. Na de Simicskát sem olyan fából faragták, hogy ez elriassza őt a pályázattól. Két szerb hajót, a Szása II-t és Szása-III-at bérelték ki, melynek méretei - a hajókhoz adott hivatalos szerb műbizonylat szerint - teljesítik a pályázatban előírtakat. A pályázat bontására már másfél hónappal a G-nap után került sor, és a Közgép adta a legolcsóbb ajánlatot, 200 millóval kértek volna kevesebbet, mint Mészárosék.
Ha harc, hát legyen harc! Mészárosék szakértői számításokat szereztek be arról, hogy a két Szása fedélzete nem is akkora, hanem kisebb. Simicskáékat nemcsak a gönyüi pályázatból zárták ki, de hamis adatközlés miatt három évre eltiltották a Közgépet minden közbeszerzési pályázattól.
A Közgép bíróság elé terelte a Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) által hozott elmarasztaló döntést, az első tárgyalásra a héten került sor, ahol bírók, ügyvédek, ülnökök próbálták meg általános iskolás mértani ismereteiket felelevenítve kiszámítani az inkriminált hajók fedélzetének területét.
Kis magyar abszurd, melyről részletesen itt lehet olvasni.
Havasi Bertalan szerint nincs abban semmiféle tendencia, hogy a G-nap előtt minden pályázatot a Közgép nyert, azóta pedig egyet sem. A szerencse forgandó. Aki nem hiszi, járjon utána. Végül is Abszurdisztánban teljesen normális dolog, hogy azért fizetnek az adófizetők 200 millióval többet a gönyüi kikötő felújításáért, mert a Szása II. fedélzete 10 négyzetméterrel kisebb az előírtnál.
Simicskának küldöm a Pa-dö-dő együttes örökzöldjét: Bye Bye Szása.



Update 2017.05.02.
A mai napon emelkedett jogerőre, hogy jogtalanul zárták ki a a Közgépet a közbeszerzésekből.

Fény és árnyék

1999 márciusa óta járunk iskolai előadásokra.
Kosztolányi Dezső 108. születésnapján az első osztályos kosztolányis Bori a z iskola hagyományos évenkénti rendezvénysorozata keretében szavalta el Julian Tuwim A mozdony című versét a MOM művelődési ház színpadán.
Azóta az alábbi helyeken voltak az iskolai előadások:

• A Kosztolányi Gimnázium a Kosztolányi Hetet mindig a MOM-ban zárta, karácsonyi koncertjét - ahol Bori többször is csellózott - az iskola első emeleti aulájában tartotta. Ide Bori 4 évig, Orsi 1 évig járt.
• A Lisznyai utcai általános iskola karácsonyi előadásai a Szent Imre Gimnázium dísztermében voltak. Orsi 3 évig, Petra 4 évig volt lisznyais.
• A Szilágyi Erzsébet Gimnázium hagyományos Erzsébet napi gálaműsora mindig októberben van, és kezdetben (átépítéséig) a Fehérvári úti Fővárosi Művelődési Házban, később pedig szintén a MOM-ban rendezték. 2006-ban, a Szilágyi 125. évfordulóján a Thália Színházban volt a rendezvény, tavaly pedig a Budai Vigadóban. Szerencsére idén visszatértek a MOM-ba. A Szilágyiban karácsonyi koncertre is sor kerül minden decemberben. Bori és Orsi nyolc évig jártak ide, Petra most hatodikos, vagyis második éve szilágyis.

Minden szülőnek a saját gyereke a legügyesebb és a legtehetségesebb, de azért megmaradt egy-két igazán emlékezetes előadás, főleg azok, amelyekben gyermekeink alkotóként is közreműködtek. 2002-ben, ötödikesként Bori rendezte színdarabjukat, A legkisebb boszorkányt. Orsi egy osztálytáncot hozott össze kilencedikes vagy tizedikes korukban, ő készítette a koreográfiát és tanította be a táncot az osztálynak (én vágtam össze a zenét, akárcsak idén). Idén pedig Petra és három osztálytársa írták azt a színdarabot, amit előadtak.
A fény és árnyék című darab arról szól, hogy Fényországban élnek a fények - őket a lányok játsszák -, Árnyországban pedig az árnyak - ők a fiúk.

Fényország lakói

Árnyország

Fényország királynéja levet küld Árnyország királyának, hogy kezdjenek béketárgyalásokat, amit persze a bunkó árnyak jól félreértenek és hadüzenetnek értelmeznek. A két ország ezért csatára készül.

Készülődés a csatára

A csata

A csatában egyszerre esik el egy fény és egy árny. Újabb párbaj során megint csak egyszerre hanyatlanak a földre a küzdők. Fényország és Árnyország lakói megértik, hogy ha meghal a fény, meghal az árnyék is, hiszen nem létezhet fény nélkül árnyék, árnyék nélkül fény.

Ha meghal a fény, meghal az árnyék is

Fény és árnyék csak együtt létezhetnek

Petráék megértették a világ bipoláris természetét, mely a genézisnek ezzel az aktusával jött létre:

És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. (1Móz 1,4-7)

Igen, a világ kettős természetű: nincs szép rút nélkül, nincs jó gonosz nélkül, nincs égi földi nélkül, és - ó jaj! - bizony nincs lány fiú nélkül.

Szabad-e szeretni a magyar focit?

A Norvégia elleni 2:1-es (összesítve 3:1-es) győzelmünk után a Facebook-on komoly polémia indult arról, hogy most akkor egy igazi ellenzéki örülhet-e annak, hogy Magyarország 30 év után ismét világversenyen focizhat. Volt, aki ezt posztolta ki:
"Kedves felebarátaim. Nyugodtan örüljünk a két győztes meccs utáni kijutásnak. A stadionépítések és a többi bűnök ellen nem rossz focival, nem a magyar csapat elleni szurkolással kell küzdeni. Hanem számtalan más eszközzel."
Az én nemzedékemben, amelyik még látott jó magyar focit, fel sem merül, hogy azon fanyalogjon a válogatott sikere kapcsán, hogy most ez milyen jó Orbán Viktornak. Mint ahogyan mindig is nettó demagógiának tartottam, hogy addig nem szabad stadionokat építeni, amíg gyermekek éheznek Magyarországon.
Kétségtelen, hogy az 1986-os mexikói focivébé óta - ekkor játszottunk utoljára világversenyen - felnőtt egy generáció, amelynek tagjai már nem a Ferencvárosnak vagy az Újpestnek, hanem a Realnak vagy a Manchesternek szurkolnak, és ha színvonalas labdarúgást szeretnének látni, spanyol, olasz, német vagy angol bajnokságot vagy BL-t néznek a sportcsatornákon. A gyerekek már nem Albert vagy Farkas mezét viselik a grundon, hanem Messi vagy C. Ronaldo feliratosat. A hazai labdarúgást érdektelenség kíséri, egy-egy bajnoki forduló összes nézőszáma mindössze pár ezer.
Miközben elismerem, hogy Priskin fantasztikus gólja nemcsak az én szemembe csalt könnyeket, de a világ bármelyik sporthíradójába nyugodtan bekerülhet, néhány dolgot nem árt tárgyilagosan leszögezni:

• A négy évvel ezelőtti Európa-bajnoki selejtezőket ugyanúgy harmadikként zártuk, mint most. Idén csak azért volt lehetőségünk a vígaszágra, mert 2016-ban már nem 16, hanem 24 csapat küzdhet meg az Európa-bajnoki címért (1976-ig a selejtezőkből mindössze négy csapat juthatott be a tornára, így lettünk '64-ben harmadikok, '72-ben negyedikek, ez volt utolsó EB-szereplésünk).
• A magyar labdarúgás finanszírozásában még mindig túlságosan sok a közpénz. Nagyobb focinemzeteknél a klubokat szponzorok, reklámbevételek, a televíziós közvetítések jogai és persze a nézők tartják el.
• Magyarországon a cégek 5 éve már TAO formájában támogathatják a kiemelt sportokat. Ez lényegében olyan pénz, amit a vállalatok nyereségadó helyett adományozhatnak a sportkluboknak, tehát lényegében átirányított közpénz. Volt év, amikor a Puskás Akadémia több TAO-t kapott, mint az összes többi labdarúgó klub együtt.

Egy ismerősöm, akinek szívügye a magyar labdarúgás, szemrehányóan mondta, hogy miért bántjuk a Puskás Akadémiát, amikor itt milyen nagyszerű játékosokat képeznek. Nem tagadom, de úgy gondolom, hogy ilyen anyagi és szakmai támogatással bármelyik magyar futballakadémia hasonló eredményt érne el. Az ellen sem lenne kifogásom, ha Orbán már mint politikától visszavonult közszereplő szülőfalujában létrehozna egy alapítványt a labdarúgás támogatására. De hivatalban lévő miniszterelnökként egy 1500 lelket számláló faluban - történetesen saját szülőfalujában - 3000-es stadiont építtetni Conducator-ok, Duce-k, Führer-ek szoktak, ezt nem látni politikai elvakultság.
Régi hűséges olvasóim tanúsíthatják, hogy nem először posztolok a magyar labdarúgásról, megtettem már ebben, ebben, ebben, ebben meg ebben az írásomban is, pedig igazán nem vagyok fociszakértő. A válogatott csoportmérkőzéseit, ha tehettem, mindig végignéztem. Hiszek a labdarúgás forgandóságában, hiszen a 2004-ben a Portugália ellen kivívott EB-győztes Görögök idén pont a mi selejtezőcsoportunkban végeztek az utolsó helyen (igaz, az utolsó csoportkörben az ellenünk elért győzelmükkel megduplázták addigi pontjaikat). Még történhet csoda 2016-ban Franciaországban, és a magyar válogatott lesz az "ébredő erő".



---

Franciaország, migránsok

Remélem posztom címével mindenkit jól félrevezettem. Most, amikor minden a párizsi merényletsorozatról és az európai migrációs hullám esetleges kapcsolatáról szól, megírom, hogyan voltak nagyszüleim és anyukám két évig migránsok Franciaországban, Le Havre-ban.
1929-et írunk, a nagy világgazdasági válság kezdete van. Nagyszüleim nemrég keltek egybe, és nagyapám, aki mindig is szervezett munkás volt - szakmájára nézve géplakatos - visszautasíthatatlan ajánlatot kapott, hogy dolgozhat Franciaországban, a Le Havre-i hajógyárban. '29 nyarán utazott ki, itthon hagyva édesanyámmal várandós nagymamámat.
A család nőtagjai, vagyis nagymamám és a pár hónapos anyukám, valamint nagymamám öccse, Karcsi bácsi 1930 elején utaztak nagypapám után, ekkor találkozott nagyapám először a gyermekével. A férfiak dolgoztak, bár nem mindig a szakmájuknak megfelelő munkakörben, néha kikötői rakodásra fogták be a franciául alig tudó vendégmunkásokat. Nagymamám a háztartást vezette és nevelgette anyukámat. Ő is csak annyira tanult meg franciául, hogy a piacon vásárolni tudjon, ahová anyukámat is mindig magával vitte, így aztán az anyanyelv mellett anyám a piaci árusok szavaiból is felcsípett ezt-azt.

Le Havre-i képeslap a '30-as évekből

A világgazdasági válság Franciaországot sem kímélte, az ipari termelés visszaesett, a munkanélküliség nőtt, így elsősorban a válság előtt az országba áramló vendégmunkásoktól igyekeztek megszabadulni. Mivel nagyapám Le Havre-ban is szakszervezeti tag volt, talán még a kommunista pártba is belépett, a tiltott szervezkedés jó ürügy volt az Imre család kiutasítására 1931-ben.
Hazaérkezésük után a család beköltözött egy óbudai földszintes házba a Zichy utcába egy szoba-konyhás bérlakásba, jellegzetes belső udvarral és egy szerecsenfejjel a kapu fölött. Innen költöztek el aztán a Budai László utcai házmesterlakásba.

Óbuda, Zichy utca

Jellegzetes óbudai belső udvar

Nagymamám sokat mesélt nekem két éves franciaországi életükről, de Le Havre-t mindig csak magyarosan "lehavré"-nak mondta. Lehet hogy rosszul tudom, de külföldön utána többé sohasem járt.

Sírunk, nevetünk

Két olyan színdarabot néztünk meg a múlt héten, melyek annyira különböznek egymástól, hogy a közös műfaji megjelölés: "színdarab" legfeljebb arra utalhat, hogy mindkettőt színházban, színészek adják elő.
A Katonában megnéztük Borbély Szilárd Az olaszliszkai című drámáját. Borbély Szilárdról már írtam idén egy posztot a Nincstelenek című regénye kapcsán, akkor leírtam az író tragikus életútját, most is sejtettük, hogy a darab nem lesz sétagalopp.
Az olaszliszkai Borbély különböző irodalmi alkotásaiból, riportokból és bírósági tárgyalási jegyzőkönyvekből lett összeállítva és három témát taglal: a Borbély Szilárd szülei ellen 2000 karácsonyán elkövetett rablógyilkosságot, a 2006-os olaszliszkai lincselést és az olaszliszkai zsidóság emlékeinek eltűnését. Formáját tekintve a darab klasszikus görög dráma karral, karvezetővel, ritmikusan deklamált hexameterekkel, az emberi és az isteni törvények összeütközésével. Minden mondata olyan súlyos, hogy szinte kedvem lett volna mindet kiposztolni. Itt egy részletes leírást is találhattok a drámáról és hátteréről.
A közelmúlt magyarországi lincselésein elmélkedtem. Egy ilyen helyzetben lehet-e egy közösségben olyan karizmatikus vezető, aki meg tudja állítani a bosszúszomjas tömeget. Olaszliszkán a helyi cigány önkormányzat egy képviselője is lincselt, de '56-ban a Köztársaság téren sem mentette meg senki a "hótiszta" forradalom becsületét, '46-ban Kunmadarason sem volt senki, aki a meglincselt zsidók védelmére kelt volna. Lehet, hogy működött a csendspirál? És én mit tettem volna?
Hát a másik darab, amit három nappal később láttunk, az előbbinek mindenben az ellentétje volt. A Centrálban láttuk a Ma este megbukunk című komédiát. Igazi hamisítatlan angol humor, színház a színházban (ezt már a Szentiván éji álom óta nagyon szeretjük). Édesanyámat is magunkkal vittük, így ünnepeltük 86. születésnapját. A darabban minden elképzelhető színházi katasztrófa bekövetkezik: összeomló díszletek, felcserélt kellékek, elfelejtett szöveg, rossz időpillanatban való színre lépés, balesetet szenvedő színészek, és az előadást foggal-körömmel menteni igyekvő társulat. Kicsit szégyelltem is magam, hogy Az olaszliszkai után néhány nappal ilyen felszabadultan és felhőtlenül szórakozom.
Erről eszembe jutott Göncz Árpád temetése, ahol unokája, Benedek Márton derűs arccal - többek szerint kegyeletsértő módon mosolyogva - mondta el búcsúztatóját. Pedig Göncz Árpád személyiségéhez közelebb állt a derű, mint a gyász, és a beszéd nagyszerű volt. De voltam más temetésen is, ahol a búcsúztató a megboldogult életének egy-egy derűs epizódját idézte fel, és bizony apró kuncogások futottak végig a gyászoló gyülekezeten. Mert ilyenek vagyunk, hol sírunk, hol meg nevetünk, de a show-nak folytatódnia kell.

A megkerült Láng

Hűséges blogolvasóim tudják, hogy nemcsak a kb. egy hónapja közzétett felhívásomban foglalkoztam egy köztéri plasztikával, Lugossy Mária alkotásával. Először a megújult Kossuth téren tett sétám során tűnt fel a hiánya, majd tavaly októberben elmélkedtem a forradalmi emlékművek sorsáról és a 25 éves magyar köztársaságról.
A felhívásomat egyébként a facebookon és a YouTube-on is közzétettem. A neten keresgélve feltűnt, hogy az Ötvenhatos Emlékbizottság - mely lényegében Mécs Imréből és egy maroknyi emberből áll - először 2014. október 23-án tiltakozott a Láng eltüntetése miatt, majd pedig ez év június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének évfordulóján. Viszont sehol sem találtam arra utalást, hogy most hol lehet a Láng, ezért magánnyomozásba kezdtem.
Több helyre írtam emailt, de csak a Budapest Galériától válaszolt egy nagyon készséges művészettörténész, hogy a szobor jelenleg egy kőfaragó telepen van, hívjam fel ezt és ezt a telefonszámot. A telefon végén egy szintén nagyon segítőkész restaurátor jelentkezett, aki megadta a pontos címet, valamint elmondta, hogy milyen állapotban van jelenleg a műalkotás. Hosszasan beszélgettünk, ő is a Láng újraállítása mellett volt, de beszélt a Kisfaludy-Stróbl-féle Kossuth-szoborcsoport sorsáról is, ezen kívül barátságos disputát folytattunk IV. Károlynak a magyar történelemben betöltött szerepéről.
Ezek után azon kezdtem el gondolkodni, hogy most mi a fenét kezdjek ezzel az ismeretemmel, mert az Ötvenhatos Emlékbizottságnak sem weblapját, sem email-címét nem találtam. Október 22-én aztán rátaláltam egy facebookon közzétett felhívásra, hogy október 22-étől november 4-éig minden este gyertyagyújtással emlékeznek meg az "ismeretlen helyre" eltüntetett Lángról. Ekkor írtam egy kommentet, hogy én speciel tudom, hol található a szobor. Magyar Fruzsina, Mécs Imre felesége azonnal felvette velem a kapcsolatot, és én megadtam a Láng és a restaurátor elérhetőségét.
22-én este a Kossuth térről már úgy jelentkezett be az ATV riportere, hogy Mécs Imréék nyomra bukkantak, valószínűleg megvan A forradalom lángja. 24-én este én is kimentem a Kossuth térre, ott engem öleltek-csókoltak és a megmentőjüknek neveztek, hogy milyen ügyesen kinyomoztam, hol a Láng.
Október 26-án, hétfőn Mécs Imre és Magyar Fruzsina kiautóztak a kőfaragó telepre, ahol állítólag nagyon kedvesen fogadták őket. Már aznap este sajtótájékoztatót tartottak, hogy megtalálták és visszaállítják a szobrot.
Másnap az ATV több műsorában is maga Mécs számolt be az eseményről a Híradóban és az Esti Startban. Rám mint "civil segítőre" hivatkozott. Az eseményről tudósított az összes jelentősebb hírportál, így az Index, a Népszava, a HVG, a Gépnarancs és a Népszabadság is. Természetesen az írott sajtó is hírt adott a Láng megtalálásáról:

A Népszabadság cikke

A hatalom érezte, hogy lépéshátrányba került ezért egy MTI-közleményben hírül adták, hogy a forradalom 60. évfordulójára méltó módon helyreállítják A forradalom lángját, és "megfelelő helyet" keresnek neki, ezért felvették a kapcsolatot az alkotó örököseivel. Az MTI-közleményt ugyanúgy lehozták a hírportálok, így a Népszabadság, a Népszava és a HVG is.
Mécs Imréék most úgy érzik, hogy kiéneklik a szájukból a sajtot, és néhány fontos kérdésre keresik a választ:

• Miért nem adtak hírt két éven át arról, hogy mi a tervük a szoborral és hogy hová vitték?
• Miért nem válaszoltak a levélben történő megkeresésekre?
• A szoborállító - az Ötvenhatos Emlékbizottság -, amely közadakozásból állította fel a Lángot, miért nem kapott semmiféle tájékoztatást?
• Mi köze van az alkotó örököseinek ahhoz, hogy hová kerül a szobor?

Minden esetre, kedves barátaim, ha 2016. október 23-ára valóban újra felállítják A forradalom lángját, és az nem valamilyen eldugott helyre, hanem tényleg a forradalom valamelyik ikonikus terére kerül, akkor ahhoz valamilyen mértékben nekem is közöm lesz.

Update 2015. 11. 06:
Wachsler Tamás és Bolgár György beszélgetése a Klubrádióban:


Audio and voice recording >>

Szélhámos trükkök

Az embereket két módon a legegyszerűbb felültetni: vagy a nyereségvágyukra, kapzsiságukra apellálva, vagy a segítőkészségüket kihasználva. Vagy mindkét módon egyszerre. Két olyan szélhámos trükköt írok le, melyek a környezetemben történtek, szerencsére mindkettő meghiúsult.
Még évekkel ezelőtt egy kollégám egy vidéki házát árulta, meghirdette netes ingatlanközvetítő oldalakon is. Pár hét elteltével egy külföldi vevő jelentkezett emailben, angolul, és azt írta, hogy érdekli az ingatlan. Pár nap múlva a vevő jogi képviselője, egy jónevű angol ügyvédi iroda megküldte a szerződéstervezetet és meglehetősen magas vételárra tett ajánlatot. Kollégám meglepődve bár, de elfogadta az ajánlatot. Pár nap múlva emailen kapott megkapta egy átutalási megbízás másolatát a vételár tízszereséről. Ekkor már sejtette, mi lehet az ábra, gyanúja hamarosan beigazolódott: a vevő kétségbeesett levelet küldött, hogy tévedésből a vételár tízszeresét utalta át, ebből neki nagy baja lesz, nagyon gyorsan vissza kéne utalni az átutalt pénznek legalább a felét, a többit ráér akkor, ha megérkezik a pénz. Ekkor a kollégám már magyarul írta meg nekik, hogy tudják, kivel szórakozzanak. A neten utánanézve kiderült, hogy elég sokan bedőlnek az ilyen trükknek.
A másik eset anyámmal történt tegnap éjjel. Éjszaka közepén felhívta egy síró női hang a nővéremnek adva ki magát, hogy súlyos baleset érte őket az Örs vezér téren, a fia vezette az autót, ő volt a hibás és sürgősen szükség lenne pénzre. Arra a kérdésre, hogy mégis mennyi pénz kéne, a nő nem volt szívbajos, és hárommillió forintot mondott. Szerencsére anyám mondta, hogy akkor most felhív engem és odaküld, erre a nő letette a kagylót. Anyám kétségbeesetten hívott fel, hogy nővérem és unokaöcsém súlyos balesetet szenvedett. Mivel Kati kolléganőjének mamáját pár hónappal ezelőtt már lehúzták ugyanezzel a trükkel, mi rögtön gondoltuk, hogy csalásról van szó, amit nővérem és unokaöcsém felhívásával azonnal sikerült is tisztázni. Szegény anyukámat elég nehéz volt megnyugtatni.
Az első esetben a nyereségvágyra, a másikban a segítőkészségre építették fel a jól kidolgozott szisztémát. És ami mindkét ügyben közös az az, hogy annak idején kollégám is, most meg - az én rábeszélésemre - anyukám is tett feljelentést a rendőrségen. Hátha pont ez a mozaikkocka hiányzik a felderítéshez, vagy csak egyszerűen tanulságként szolgál másoknak.
Ne hagyjátok magatokat becsapni, átverni, megkárosítani!

Fókusz

Egy régi kép: egy kisgyerek,
Ki tudja már miért nevet.
Egy másik arc: egy kisleány,
Ki tudja már, miért vidám.

A fenti Bródy-dal jutott eszembe, amikor Závada Pál A fényképész utókora című könyvét olvastam. Závada eddig általam olvasott könyvei valamiképpen mindig a fényképezés körül forognak. A Jadviga párnájában ismerhettük meg Buchbinder Miklós fényképészt, ő a címadója a mostani kötetnek is. Az Idegen testünk című könyvben egy fényképésznő műteremlakásában gyűlnek össze a könyv szereplői, a Természetes fény című könyvben - mely 2014-ben a legnagyobb könyvélményem volt - pedig fizikai valójukban is megjelennek a fényképek.
A fényképész utókora - a Jadviga-trilógia harmadik darabja - kicsit megkésve került a kezembe, apám könyvespolcán fedeztem fel. Sejtem, hogy miért nem hívta rá föl a figyelmemet. Bár még nincs vége az évnek, ez a legjobb könyv, amit idén olvastam. A könyv fókuszában egyetlen egy fénykép áll, amit Buchbinder Miki 1942-ben készített a nagyközség (neve nem hangzik el a regényben, de természetesen itt is Tótkomlós) piacterén. Még a könyv tartalomjegyzéke is három egy pontba fókuszálódó fénysugarat ábrázol: a regény három idősíkja tűélesen vetül a végkifejletre. A három idősík: Holtak, rabok, miniszterek 1942-1957, Nótafák és biciklisták 1968, Érzelmek és iskolák 1977-1983, a fókuszpont 1992.
A keretes szerkezetben az első fejezet szereplői rákerülnek egy pillanatfelvételre - Buchbinder Miki szemüvegszára bánta az engedély nélküli exponálást -, egyéni sorsuk fél évszázados szövedéke alkotja a történetet, míg végül visszajutunk a játékbolttá átalakított műterembe, és a fénykép is előkerül.
A regénynek ez a síkja bármely olvasó számára élvezetes és tanulságos olvasmány. De sokadik Závada-olvasók azt is tudják, hogy az egyes szereplők nemcsak archetípusok, de néha nagyon is hús-vér személy van a figura mögött. A fényképész utókora egyik főszereplője, Dohányos László az Idegen testünkben is feltűnik, és nem más, mint Erdei Ferenc. És ez a magyarázata annak, hogy a könyv szinte eldugva pihent apám könyvespolcán. Apám Erdei nagy tisztelője volt, együtt politizáltak a Nemzeti Parasztpártban, majd a szövetkezeti mozgalomban. Závada Dohányos Lászlót egy megalkuvó, minden rendszerben érvényesülni tudó embernek ábrázolja, aki ráadásul nagy nőcsábász is volt. Anyám is ismerte Erdeit, megerősítette, hogy nehéz volt nem hatása alá kerülni. Életműve persze elvitathatatlan.
A regény többi szereplőiben már nehezebb ennyire konkrét személyeket felfedezni. Adler Jenőben, Dohányos titkárában felfedezhetjük Bibó István jellemvonásait. Bibó és rajongásig tisztelte Erdeit, barátságuk életük végéig fennmaradt, noha Bibó - akárcsak a könyvbéli Adler - kiállt a nézetei mellett, vállalta a bebörtönzést ('57-ben a Bibó-per másodrendű vádlottja Göncz Árpád volt). Persze a regény Adler Jenője sokban különbözik Bibótól. Próbáltam kitalálni, ki lehetett a regény harmadik, szintén miniszterségig jutó figurája, Dusza János agrárforradalmár, aki Rákosi nagy híveként emelkedik fel és bukik alá, hogy aztán a szocialista húsiparban találja meg a helyét.
A regény harmadik síkjában - a szereplők párbeszédeiben elhangzó gondolatok pedig gyakran a kor tényleges eszmei áramlatait, nézeteit jelenítik meg és szinte szó szerinti idézetek híres emberektől. Amikor például Dohányos László az ÁVO-ról az alábbi szavakkal elmélkedik:
Most nem ugyanők burjánzanak túl olyan posztokon, ahol "jogosan" fölgerjedő indulattal, jogtiporva vehetnek elégtételt maguknak? Vajon jó-e a fülünk a késköszörülésre, s meghalljuk-e, hogy nekik éppen a szív kell?
Ha nem olvastam volna Ungvári Tamástól a Csalódások kora című vaskos kötetet valamint az 1943-as szárszói találkozó jegyzőkönyvét, sohasem szereztem volna tudomást a népi írók enyhén stiches szalonzsidózásáról, és arról, hogy a fenti idézet bizony Németh László nevezett találkozón elmondott híres beszédéből származik. A könyv egy másik helyén fiatal kollégák hányják Dohányos szemére a népi mozgalomnak a zsidóságról alkotott nézeteit, és itt Závada Dohányos szájába Bibótól származó gondolatokat ad.
És hogy mi lett a fényképésszel? Füstként szállt föl egy auschwitzi kéményből, mint több százezer honfitársunk, akiket
...ha nem hatott volna botrányosan, mondhattuk volna úgy, hogy a mieink. De talán éppen mert botrányosan hatott, azért kellett volna mieinknek mondanunk őket - akik voltaképpen mi magunk voltunk. Elvétve akadtak közülünk, akik tudták, hogy épp azért tűrtünk és vártunk tétlenül, mert mégis úgy tettünk, mintha ők nem mi lennénk, az övéik pedig nem a mieink lennének.
Igen, Závadát olvasva megérthetjük, hogy történelmünk egyéni sorsok szövedékéből áll össze, és a felelősség sohasem lehet elvont, csak egyéni felelősség létezik.

Update 2015. 10. 30.
Találtam egy fényképet Erdei Ferencről és apámról, amely 1966-ban Helsinkiben készült.

Balról jobbra: apám, Keserű Jánosné, Panák László, Erdei Ferenc és egy tolmács

Bástya elvtársat már senki sem akarja meggyilkolni?

Ugye ismerjük a címbéli idézetet A tanú című filmből? Na, pont ez jutott ma az eszembe.
Reggel 6-kor általában közszolgálati híradót nézek, ott hangzott el az a hír, hogy a Demokratikus Koalíció nyíregyházi facebook-csoportjának borítóképe egy akasztófa, és Orbán Viktor kivégzésére buzdítanak. A hírben azt is elmondták, hogy a facebook-csoport egyik tagja Niedermüller Péter, az EU parlamenti képviselője, a DK tagja.
Nekem kb. 25 percembe telt, hogy kiderítsem, hogy az inkriminált zárt facebook-csoportot egy Gönczi Provokátor József álnevű felhasználó hozta létre, akinek facebook-oldala itt található. Hamar kiderült, hogy az illető egy őrült, aki azzal szórakozik, hogy különböző néven zárt facebook-csoportokat hoz létre tucatszámra provokáló borítóképekkel, és a csoportokba ismert politikusokat és közéleti személyiségeket vesz fel.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Ha zárt facebook-csoportot hozol létre, bárkit bejelölhetsz tagnak, aki fenn van a facebook-on, függetlenül attól, hogy az illető ismerősöd-e, vagy nem. Az illető kap ugyan egy üzenetet, hogy tagja lett egy zárt csoportnak, de ha a csoportnak az a neve, hogy "demokratikuskoalicionyiregyhaza", akkor nem biztos hogy gyanút fog. A csoportnak tetszőleges nevet adhatsz, még inkább elterelve a gyanút.
Kedves provokátorunk ezzel szórakozott, lelke rajta, a facebook sok mindenre lehetőséget ad. Az viszont már kevésbé érthető, hogy ha nekem ennek kiderítése nem telt fél órába sem, hogyan lehetséges, hogy a közmédia még 6 órával később, a déli hírekben is megismételte a hírt. Hacsak az nem, hogy a hírfogyasztók tovább csámcsogjanak azon az ordas hazugságon, hogy a DK, élén Gyurcsány Ferenccel Orbán Viktor akasztására készül. Be is akadt a horog, széles körben tárgyalja az internet népe, hogy micsoda aljas módszerekhez folyamodnak Gyurcsányék.
Persze a DK cáfolatát is bemondják valahogy így: A DK mindent tagad!
Ez engem arra az újságíró iskolában tanított mintapéldára emlékeztet, amikor az újságíró megkérdezi a pápai nunciust, hogy szokott-e kuplerájba járni. Őeminenciája természetesen nemmel válaszol. A másnapi újság ezzel a szalagcímmel jelenik meg: A pápai nuncius tagadja, hogy kuplerájba jár!
(A történet egy másik változatában a New Yorkba érkező pápai nunciust megkérdezi az újságíró a repülőtéren: Eminenciás uram, mit szól a New York-i kuplerájokhoz? Mire őeminenciája így válaszol: Vannak New Yorkban kuplerájok? Másnap az újság ezzel a címmel jelenik meg: A városunkba érkező pápai nuncius első kérdése az volt, vannak-e kuplerájok New Yorkban!)
Kedves hírfogyasztók! Minden elérhető a neten egy-két kattintással! Ne szopjatok be mindent!

Két torony

A divide et impera a politikatudomány régi módszere, az ókori Római Birodalom uralkodó paradigmája volt. Mostanában mintha a legfelsőbb kormányzati körökben terjedne ez a módszer.
A Fideszre évekig az egységes, monolitikus fellépés volt jellemző, a képviselőcsoportból csak egy-két megtűrt renitens - Ángyán József, Illés Zoltán, Bencsik János - szavazott ki rendszeresen.
Az utóbbi időben viszont úgy tűnik, hogy az egységes fellépésnél fontosabbá vált Orbán számára, hogy senki se nőhessen a fejére. Nem árt, ha a sakktáblán mindig vannak olyan figurák, akik egymást tartják sakkban.
Gazdasági körökben a monetáris politikát irányító Matolcsy György jegybankelnök és a fiskális politikát meghatározó Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter ellentétéről suttognak. Még az IMF-es pávatánc idején, amikor még Matolcsy volt a nemzetgazdasági miniszter, általában ellentétes kijelentések jellemezték a két pénzügyi szakembert, Matolcsy inkább IMF-ellenes, míg Varga inkább IMF-párti volt. Napjainkban ha Varga valakit elbocsájt a minisztériumból, az biztosan alkalmazást nyer az MNB-ben és fordítva.
A migráns-ügy egyik vicces epizódja volt egy komplett horvát vasúti szerelvény lefoglalása, az azt kísérő horvát rendőrök lefegyverzése és a mozdonyvezető őrizetbe vétele Magyarbólyon. Az operettbe illő történetben a menekülteket szállító vonatot a magyar rendőrök biztatására nem a határig, hanem a határ utáni első településig, Magyarbólyig kísérték a horvát rendőrök. Mint később kiderült, erről nem értesítették a bevándorlók magyarországi átszállításáért felelős Bakondi Györgyöt, aki dúlva-fúlva "példátlan határincidensről" beszélt. Pedig csak annyi történt, hogy a rendőrök nem tudták, kinek is kell engedelmeskedniük, Pintér Sándor belügyminiszternek vagy a rendkívüli kormánymegbízott Bakondinak. Hát igen, rendkívüli helyzetben a hatalommegosztás sok veszélyt rejteget.
A múlt héten miniszterré nevezték ki Rogán Antalt. Az igen tehetséges és a hetenkénti sajtótájékoztatókon nagyon jól szereplő Lázár János, a Miniszterelnöki Hivatal vezetője kezdett Orbán fejére nőni, ezért egy vele azonos rangú minisztert nevezett ki az újonnan létrehozott Miniszterelnöki Kabinetiroda élére. Érdekes, hogy míg az oktatásügynek, az egészségügynek vagy a pénzügynek nincs önálló minisztere, a legfelsőbb szinten még nem teljesen tisztázott hatásköri szétválasztással két miniszteri poszt is van.
A Fidesz pénzügyi nagyágyúi, a gazdasági oligarchia szereplői is gyakran cserélődnek mostanában, egyik oligarchának emelkedik a csillaga, másiknak lehanyatlik. A gazdasági élet "simicskátlanítása" most egy érdekes epizóddal gazdagította az amúgy sem unalmas magyar belpolitikát. Miután Andy Vajna filmmágnás és kaszinóbáró bejelentette a TV2 megvásárlását, Simicska Lajos közzétette, hogy ő már két napja érvényesítette a kereskedelmi csatornára érvényes vételi opcióját (elővásárlási jogát). Simicska és Vajna személyében most tényleg gigászok csaptak össze.

Majd ha Osztapenkó lépést vált

A címben szereplő mondással utaltunk arra, ha valamit nagyon elképzelhetetlennek tartottunk: Csak akkor látom viszont a pénzemet, ha Osztapenkó lépést vált. Akkor mennek majd ki a ruszkik, ha Osztapenkó lépést vált.
A fiatalabb generáció kedvéért: Osztapenkó - vagy ahogyan akkoriban ejtettük: Osztyapenkó - szovjet százados volt, akit 1944-ben fehér zászlóval küldtek tárgyalni a németekkel Budapest ostromát elkerülendő. Mi még úgy tanultuk, hogy a fasiszták orvul, a genfi egyezményt megszegve legyilkolták a tárgyaló katonát, ma már úgy mondják, hogy gépkocsija aknára futott. Tény, hogy utána fővárosunkat rommá lőtték. Osztapenkó kapitány szobra Budapest nyugati kapujában, a Budaörsi és a Sasadi út kereszteződésében állt mozdulatlanul, ahogyan egy másik aknára futott parlamenter, a magyar származású Steinmetz Miklós százados szobra Budapest és Vecsés határán.
Mivel az Osztapenkó-szobor az M1-M7 autópálya bevezető szakaszán állt, fontos találkozási hellyé vált: "Találkozzunk az Osztyapenkónál!" Sokan még ma is így hívjuk ezt a csomópontot, pedig a két derék katona szobra már 25 éve a Szoborparkban lengeti a zászlót. Pár évvel ezelőttig még a buszmegállóban álló büfét Osztyapenkó büfének hívták, de aztán annak is megváltozott a neve.
Amikor elkezdték építeni az őrmezei intermodális csomópontot, magyarul feldúlták az M1-M7 bevezető szakaszát, arra gondoltam, talán a szobor visszaállítását készítik elő:

Osztapenkó szobrának visszahelyezése (Vigyázz! Kamu!)

Szóval Osztapenkó lépést váltott és a ruszkik is hazamentek. A szovjet csapatok Magyarországról való kivonásáról 1990 márciusában még a Németh-kormány állapodott meg Gorbacsovékkal. Az utolsó szerelvény 1991. június 16-án (egyéves házassági évfordulónkon) hagyta el hazánkat. A csapatkivonást magyar részről Annus Antal altábornagy vezényelte le. Később Annus hazánk kenyai és etiópiai nagykövete lett, és 1996 november 23-án (Kati születésnapján) az etióp légitársaság gépén terrortámadás áldozatává vált.
Mindezt azért hoztam elő, mert 1990 elején még sokan nem hitték el, hogy az oroszok tényleg kivonulnak. Hiszen 1956 októberében is megtették, de november 4-én mégis visszajöttek. Apám a '80-as években gyakran mondogatta nekem: Jóska, meg fogod még szavazni, hogy Magyarország szovjet tagköztársaság legyen! Én persze kurucosan így válaszoltam: Lesz még Demszky Gábor belügyminiszter (na, ez ugyanolyan hihetetlen volt, mint Osztapenkó lépésváltása). Amikor 1991 augusztusában megpuccsolták Gorbacsovot, sokan arra gondoltak: Na, eddig tartott a nagy szabadság!
Szóval ma új irodánkba egy mosogatót építettünk be, és a régi mosdó mögötti pozdorjalapot eltávolítva egy 1990-ből származó fogadás dokumentumait találtuk meg egy borítékban. Íme:

Az egyik fél azt állítja, hogy 20 éven belül nem mennek ki a ruszkik, de ha kimennek, fizet egy üveg pezsgőt. A másik fél szerint '92 végéig biztosan kimennek, ha nem, fizet egy pezsgőt. Sajnos, így 25 év után már nehezen rekonstruálható, hogy kik vettek részt a fogadásban.