Az Orion űrhajó utolsó küldetése

60 évvel ezelőtt, 1966 szeptember 17-én a nyugatnémet ARD megkezdte a Raumpatrouille – Die phantastischen Abenteuer des Raumschiffes Orion - magyarul: Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai - című hétrészes sci-fi sorozat sugárzását, melyet két év múlva a Magyar Televízió is átvett. A német vetítés 10 nappal követte az USA-ban bemutatott Star Trek első részét. Úgy tűnik, nem akartak lemaradni, és míg a Star Trek az amerikai popkultúra részévé vált, az Orion nem ilyen széles körben, de mégis csak egy generáció meghatározó élménye lett úgy az NSZK-ban, mint Magyarországon. 12 éves voltam a magyarországi sugárzás idejében, és onnantól kezdve day-dreamjeim állandó részévé váltak a sorozat legendás szereplői.

A sorozat hetedik - befejező - része azzal végződik, hogy a világűrből támadó idegeneket, a varangyokat végérvényesen sikerül legyőzni, és az overkill-fegyverrendszerrel örök békét lehet biztosítani a Galaxis számára. Én azonban úgy gondoltam, hogy megírom a sorozat nyolcadik epizódjának szinopszisát.

Cliff McLane ezredest (mert a hetedik epizód végén előléptetik) irodai munkára vagy a kadétok oktatására szeretnék fogni, de ő ragaszkodik a további járőrszolgálathoz az Orion 8 fedélzetén. Egy napon magához rendeli Winston W. Wamsler tábornok az Admiralitásba, hogy különleges küldetéssel bízza meg az ezredest.

- Ezredes, most, hogy csatahajóinkkal és fegyverrendszereinkkel tartós békét tartunk fenn a Galaxisban, ideje felelősséget vállalnunk perifériára szorult embertársainkért, akik távoli csillagrendszerekben tengetik életüket. Van a Tejút peremén egy bolygó, nagyon hasonlatos a miénkhez, Földnek hívják. Eddig nem volt velük sok dolgunk, de  felderítőink úgy látják, most bajban vannak.
- Talán megtámadták őket a varangyok?
- Nem, saját magukat veszélyeztetik. Túlnépesedtek, kimerítik ásványi erőforrásaikat, beszennyezik a bolygójukat, tönkre teszik az éghajlatot ezáltal elsivatagosítják az egész planétát. Ráadásul folyamatosan háborúskodnak.
- Tábornok úr, eddig nem avatkoztunk be az ilyen dolgokba.
- A Kormányzótanács, az Admiralitás és a Különleges Szolgálat úgy döntött, hogy mostantól minden bolygó gondját viseljük, ahol fajtársaink élnek. Ezredes! Diplomáciai küldetésbe megy a Földre, tájékoztatja őket, hogy amennyiben felhagynak önpusztító tevékenységükkel, a Galaktikus Föderáció egyenjogú tagjává válhatnak, és részesedhetnek mindazokból a javakból, melyeket magunknak megteremtettünk, egyúttal a védelmükről is gondoskodunk. Ja, és még egy: ezúttal is önökkel tart Tamara Jagellovsk hadnagy a Különleges Szolgálattól, mert lássuk be, ezredes, ön katonaember, nem túl jó a diplomáciai érzéke.

Így történt, hogy az Orion 8 a Galaxis peremére, a Tejút felé vette az irányt, és hiperűrsebességgel haladva pár nap alatt el is érték a Földet. A leszálláshoz szándékosan egy lakatlan vidéket, Arizona sivatagos részét nézték ki maguknak:

- Mi Tamarával a Teknőc 1 fedélzetén elrepülünk a legközelebbi településre, Hasso, te tartsd a hajót riadóstart-készültségben, Mario, te ügyelj a sugárvetőkre és a védőpajzsokra, de az overkillt is tartsd készenlétben. Atan, te a fedélzetről követed a Teknőc útját, Helga, te pedig figyeled a rádiókommunikációt.

A Teknőc igazi vadnyugati kocsma előtt landolt, a csaposnak a transzlátor segítségével csak ennyit mondtak: A Galaktikus Föderáció küldöttei vagyunk, vigyél minket a vezetődhöz. Hamarosan a helyi seriff fogdájában találták magukat, és Mario már pont a sugárvetők bevetését fontolgatta, mikor a seriffet egyenesen a Pentagonból hívták, hogy idegen repülő objektumot észleltek a környéken.

A Pentagon tisztviselői először nem tudták eldönteni, hogy Cliff és Tamara egyszerű futóbolondok, vagy valóban az űrből érkeztek, de közben felfedezték az Oriont a sivatagban, a Teknőcöt pedig a kocsma parkolójában. Szó ami szó, a trigger-happy katonák tüzet is nyitottak mindkettőre, de kárt nemigen tudtak tenni bennük az erős védőpajzs miatt. Nem volt vitás, értesíteni kell Trump elnököt.

Trump elnök mindig is tudta, hogy léteznek földönkívüliek, ezért szívélyesen fogadta a hadnagyot és az ezredest. Mikor előadták küldetésük célját, Trump így szólt: én vagyok a bolygó ura, velem tárgyalhattok. Tamara ösztönei viszont azt súgták, kell hogy legyenek a Földön más birodalmak is, különben miért háborúskodnának.

- Elnök, úr, nem találkozhatnánk a többi vezetővel is? - kérdezte.
- Oroszország és Kína nem számít, a zsebemben tartom mindkét országot.
- Mi mégis ragaszkodnánk ahhoz, hogy minhárom hatalom vezetőjével egyszerre tárgyaljunk - jelentette ki határozottan McLane ezredes.

Trump elnök kelletlenül hozzákezdett egy hármas találkozó előkészítéséhez Putyinnal és Hszi Csin-pinggel. A helyszínben sehogyan sem tudtak megegyezni, de McLane úgy érezte, az lenne a legmeggyőzőbb, ha a megbeszélésekre az Orion fedélzetén kerülne sor, miután tettek pár tiszteletkört a bolygó körül. Így hamarosan a földi sajtót ez a fotó járta be:

A tárgyalások során az ezredes előadta a Galaktikus Föderáció ajánlatát.
- Méghogy egy idegen bolygó gyarmata legyünk? Szó sem lehet róla! - háborgott Trump.
- Pedig csak annyit kéne tennie, elnök úr, hogy felhagy a természeti kincsek féktelen kirablásával.
- Hogy én legyek a világ balekja? America first! Drill, baby, drill!
Ekkor Tamara a megértőbbnek látszó kínai elnök felé fordult:
- Az ön országa hatalmas mértékben szennyezi a bolygót és klímakatasztrófát idéz elő. Bízzon bennünk, megvalósítjuk, hogy minden kínai az óceánok mélyén lakjon, a földfelszínből pedig klímarobotjaink édenkertet varázsolnak majd.
- Kedvesem, a mi négyezer éves birodalmunk maga dönti el, hogy mit tesz.
- És ön, Putyin elnök úr, ön hajlandó lemondani a fegyverkezésről, a Föld nukleáris elpusztításának rémétől? - fordult reménykedve az orosz elnök felé.
- Nagy Péter óta Oroszország nem veszített háborút, ennek a veszélynek ezután sem tesszük ki magunkat.
- De hát önök a Föld három legerősebb országának vezetői, az önök felelőssége, hogy mi történik a bolygójukkal! - próbálta meggyőzni a három elnököt az Orion parancsnoka, de mindhiába.
- Csak vesztegetjük itt az időnket. Vigyenek vissza minket a Teknőcök a Fehér Házba, a Kremlbe, az Elnöki Palotába, és távozzanak a bolygónkról!

Így történt, hogy az Orion dolgavégezetlenül szállt fel a Földről, de a három irányból, az Egyesült Államokból, Oroszországból és Kínából a gyorscirkáló felé búcsúzóul indított több tucat nukleáris töltetű rakétát csak alig tudták elhárítani a védőpajzsok.

- Nincs más lehetőség, csak az overkill! - sóhajtott fel Cliff Allister McLane ezredes, az Orion 8 gyorscirkáló parancsnoka, és kiadta Marionak a parancsot.

Így végződött az Orion utolsó küldetése.

Lovakrul

A múlt héten egy olyan hír borzolta a közvéleményt, amely leginkább csak uborkaszezonban szokott érdeklődést kelteni. A brit Daily Mail című bulvárlap megírta ugyanis, hogy Magyar Péterék visszakövetelik azt a két lipicai lovat, amelyet a magyar kormány képviseletében Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter koronázási ajándékként adományozott III. Károlynak. A két paripa:

Incitato XVIII-3 – „Iveco”, 2016-os születésű herélt
Neapolitano XXVII-44 – „Nelson”, 2018-as születésű herélt.

A Védvonalhoz tartozó szócsövek azonnal fújni kezdték, milyen bunkó a Tisza-kormány, hogy ilyen otrombaságra vetemedik. Egy napnak kellett eltelnie, hogy Az Agrár- és Élelmiszergazdálkodásért Felelős Minisztérium egy FB-közleményben tudassa, hogy itt valójában egy kölcsönszerződésről van szó, melynek felülvizsgálatával kapcsolatban írtak levelet a a Royal Mewsnek, melyben "pontatlanul fogalmaztak", de azóta már tisztázták az ügyet, és a lovak természetesen maradhatnak Nagy-Britanniában.

Elkezdtem faggatni a ChatGPT-t, hogy akkor most ajándékozásról vagy kölcsönzésről volt-e szó, de MI-barátom nem talált utalást a kölcsönzésre, minden korabeli forrás ajándékozásról beszélt. De volt itt még egy érdekesség: a Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesületének ügyvezető igazgatója úgy nyilatkozott, hogy nagyon értékes tenyészállatok kerültek elajándékozásra, amiket az ajándékozás előtt az egyesület tudta nélkül heréltek ki.

Nagy-Britanniában védik a lótenyésztés génállományát, ezért valószínűleg tenyészállat nem kerülhet be az országba, ezért kellett herélt lovakat ajándékozni. De valószínűleg az élő állat bevitele még így is olyan komplikált, hogy inkább a kölcsönügyletet választották, mint a tulajdonjog átruházását.

Pár nap múlva a kormány egy újabb közleményt adott ki, ezúttal a kormany.hu-n, amelyben újabb tények kerültek napvilágra:

• Az eredeti elképzelés egy lipicai négyesfogat, díszhintó és díszszerszám átadása volt, ez azonban végül nem valósult meg. 2024-ben a két ló ugyanis nem ajándékként, hanem kölcsönadási megállapodás alapján, kipróbálás céljából került a Royal Mewshez. A lovak tulajdonjoga mindvégig a Magyar Államnál maradt.
• Az Állami Ménesgazdaság által kiküldött, félreérthető levelet követően a miniszteri biztos újabb megkeresésben kifejezetten elnézést kért a pontatlan megfogalmazásért, és egyértelműsítette, hogy nem a lovak visszahozatala a cél, hanem a lovak további hasznosításáról kívánnak konstruktív párbeszédet folytatni a brit féllel.
• A két ló jogilag nem került a brit király tulajdonába. Az ajándékozás nem valósult meg, a lovak állami tulajdonban maradtak, és a ténylegesen megvalósult konstrukció kölcsönadás volt.
• A magyar kormány célja egyértelmű: Nelson és Iveco maradjon a brit királyi udvarban, és azon dolgoznak, hogy az ajándékozás valóban ajándékozás legyen (jogi értelemben is).

Én azon sem lepődtem volna meg, ha a Szilvásváradi Állami Ménesgazdaság továbbra is elszámolta volna a két ló tartási költségeit, de ezt csak az én rossz májam mondatja.

Az Orbán-kormánynak nem ez volt az első lóadományozása. Orbán Viktor 2023 decemberében, Erdoğan budapesti látogatása során egy nóniusz mént adományozott a török államfőnek. A Főúr névre hallgató mén a Mezőhegyesi Ménesbirtokról származott, de eltérően a III. Károlynak adományozott lipicaiaktól ez kifejezetten tenyésztési célra került Törökországba (úgy látszik, ott nem olyan szigorú a génállomány védelme). Akkoriban Lázár János a Mezőhegyesi Ménesbirtok politikai és operatív vezetője volt, ezért azt az ügyletet ő bonyolította.

A lóadományozás azonban ebben az esetben sem volt szerencsés: Erdoğannak már volt egy nem túl szerencsés találkozása egy lóval, ami ráadásul bejárta a világsajtót, ezért joggal gondolhatott arra, hogy ez egyfajta politikai provokáció, gülenista összeesküvés volt.

Két hónappal voltunk a Hamász  2023-as terrortámadása és az azt követő Gáza elleni offenzíva után, melynek megítélésében Orbán és Erdoğan véleménye gyökeresen eltért. El is hidegült a viszonyuk, amelynek Erdoğan a svéd NATO-csatlakozás ratifikálása során Orbán kijátszásával adott hangot.

Hiába vártam, hogy az Orbán-kormány bukása után a Nemzeti Vágta döntője visszakerül a budapesti Hősök terére, ahová megálmodták és ahol 15 éven keresztül (2008-tól 2022-ig) sikeresen megrendezték. Idén is Szilvásváradon kerül megrendezésre, pedig köztudott, hogy azért vitték a Vágtát Budapestről Szilvásváradra, mert:

1. Büntetni akarták a bűnös Budapestet és Karácsony Gergelyt;
2. A Szilvásváradi Lovasaréna Mészáros Lőrinc érdekeltsége.

Van még egy lovaglással kapcsolatos szívfájdalmam: az öttusából, ebből a hagyományosan katonai sportból törölték a lovaglást, amit akadályverseny váltott fel. Íme a Magyar Öttusaszövetség régi és új logója:

Az idei öttusa világbajnokságon Guzi Blanka világbajnoki címet szerzett, a párizsi olimpián aranyérmes Gulyás Michelle nem is volt a nő csapat tagja.

Valószínűleg Gulyás Michelle az utolsó olyan öttusázó egyéni olimpiai bajnokunk, aki még lovagolt is. Emlékezzünk meg az összesről:

Németh Ferenc – 1960, Róma
Török Ferenc – 1964, Tokió
Balczó András – 1972, München
Martinek János – 1988, Szöul
Vörös Zsuzsanna – 2004, Athén
Gulyás Michelle – 2024, Párizs

Az öttusával kapcsolatban az jutott eszembe, hogy nemrég újra láttam Kósa Ferenc Küldetés című filmjét, mely 50 évvel ezelőtt készült riportfilm Balczó Andrással. Az akkora már remeteként visszavonuló Balczóról azt gondoltam, hogy majd ha egyszer megbukik a Kádár-rendszer, biztosan politikai szerepet fog vállalni. Meg is jelen a Magyar Út Körök megalakulásánál, ahol kifejtette, hogy ateisták, szabadkőművesek és homoszexuálisok ne lehessenek a mozgalom tagjai (ezt a megnyilvánulását azóta úgy tartják számon, mint a rendszerváltás utáni első nyílt homofób kijelentést). Utána megint eltűnt, és csak öccse, Balczó Zoltán lett aktív jobboldali politikus. Pedig akkor, az első szabadon választott parlament megalakulásakor úgy gondoltam, hogy ez az igazi sokszínű demokrácia: Balczó egy jobboldali nemzeti mozgalomban, olimpiai csapattársa, Török Ferenc az SZDSZ-nek, a Balczóról filmet forgató Kósa Ferenc pedig az MSZP-nek a parlamenti képviselője. Sajnos a most 88 éves Balczó András visszavonultan, szellemi szabadfoglalkozásúként él, pedig vívó szakedzői és öttusa szakedzői diplomája is van. Igaz némethlászlói drámahős, egy meg nem alkuvó antik jellem.

Parkolási bírság

 

Biztos ti is láttatok már közterületen, fizetős parkolási övezetben hónapok óta egy helyben álló autót, melyen csak gyűlnek, egyre gyűlnek a parkolási bírságok mikuláscsomagjai. Kezdetben ilyenkor mindig lopott autóra gyanakodtam és utánanéztem a gépjármű-keresőben, mert az a romantikus elképzelésem volt, hogy végre nekem is sikerül lopott autót találnom, de rájöttem, hogy ma már ennek a leellenőrzése automatikusan megtörténik, amikor a parkolóőr bepötyögi a rendszámot.

A munkahelyem közelében is parkol egy Daewoo Kalos, és hónapok óta gyűjti a parkolási bírságot. Persze leellenőriztem, de nem lopott, sőt, még a műszakija is érvényes (még két hónapig). És ilyenkor én mindig valami családi tragédiát sejtek a háttérben, egy ilyen elképzelt történetet osztok meg veletek.

Az autó tulajdonosa - nevezzük Jánosnak - már 10 éve megözvegyült, és egyetlen fiával is kibékíthetetlenül megromlott a kapcsolata, aki ráadásul a Távol-Keletre költözött digitális nomádnak. János egyedül élt és nyugdíjából valahogy fenntartotta egyetlen hobbiját, a használtan, 20 évesen vásárolt autót. János egy délután rosszul lett az utcán, a kiértesített mentők kórházba szállították, ahol néhány nap múlva elhunyt. Pechére rosszulléte előtt egy fizetős övezetben parkolt le.

A parkolóőrök kötelességszerűen minden nap újabb és újabb fizetési értesítőt helyeztek el az autó szélvédőjén, majd a fizetési határidő lejártával kikérték a tulajdonos adatait a gépjármű-nyilvántartóból és tértivevényes fizetési felszólítást küldtek a részére. A felszólítást persze nem volt, aki átvegye, így a második értesítést követően az értesítést átvettnek nyilvánították (átvételi vélelem).

Közben megindult János hagyatéki ügyének intézése az örökösök felkutatásával. Sehogyan sem sikerült a fiával kapcsolatot teremteniük, de a hónapok egyre csak múltak. János összes vagyonát egy társasházi másfél szobás lakás, az Államkincstárnál nyilvántartott kisebb államkötvény-csomag és ez a gépjármű képezte. János állami temetést kapott, melyen csak néhány szomszéd vett részt.

Miután a parkolási bírság összege a késedelmes befizetési bírságokkal együtt már jelentős összeget tett ki, és a gépjármű tulajdonosa nem reagált a fizetési felszólításokra, a kerületi parkolótársaság a követelést diszkont áron eladta egy faktoring cégnek, mely megkezdte a saját munkadíjával megemelt tartozás összegének behajtását.

A hagyatéki eljárás során az örökös felkutatása eredménytelennek bizonyult, János ingó és ingatlan vagyona az államra szállt. A lakást meghirdették eladásra, János befektetése pedig az államkincstárt gazdagította. De vajon hol lehet az autó? A slusszkulcs és a forgalmi János személyes holmijai közt volt a kórházban, de az autója nem parkolt a lakása közelében. Természetesen körözést adtak ki a járműre, amely másnap rögtön meg is lett, hiszen a parkolóőr kütyüje egyből bejelzett, amikor a szokásos napi mikuláscsomag kihelyezésekor bepötyögte a rendszámot.

Bár az Államkincstár gondoskodott az autó elszállításáról, látták a szélvédőre helyezett számtalan büntetőcédulát, ezért haladéktalanul felvették a kapcsolatot a kerületi parkoló céggel, hogy töröljék a bírságot, hiszen haláleset miatt nem volt lehetséges a díj megfizetése. A parkolási cég jelezte, hogy nem áll módjában a tartozás törlése, mert annak behajtását már továbbadta egy behajtó cégnek. Az állam megörökölte János most már csillagászati összegre halmozódott adósságát is, melyért az örökölt vagyon értékéig köteles jótállni. Be is kopogtatott a faktoring cég ügyvédje az Államkincstárhoz, hogy a néhai Jánosnak volna itt egy tartozása, és itt egy hétjegyű szám következett.

Természetesen az Államkincstár nem azért tart jogászokat, hogy egy olyan tartozást, amelyről tudomásuk sem volt, csak úgy kifizessenek, de az adósságbehajtó cég sem most jött le a falvédőről, ezért hosszú pereskedés indult, ami még ma is tart, ha azóta meg nem haltak. Itt a vége, fuss el véle.

 

Karmelita

Tegnap végre részt vettünk Katival egy Karmelita-bejáráson. Akik már jártak az épületben, azok felkészítettek bennünket, hogy ne számítsunk luxusra, itt nem lesz aranyból a vécéhúzóka és márványból a mosdókagyló. A látogatás egyedüli vonzereje az, hogy hét éven keresztül - a Miniszterelnökség 2019-es beköltözésétől a 2026-os kormányváltásig - innen kormányozták az országot.

Magyar Péter annyit bírálta a "Karmelita-palotát", hogy fel sem merülhetett, hogy miniszterelnökként tovább használja azt az épületet, mely jelenlegi formájában csakis miniszterelnöki hivatalnak alkalmas, de annak nagyon is. Viszont Magyar Péternek köszönhetem, hogy bugyuta dalocskám, a Karmelita dal 2024-től folyamatosan vezeti a nézettségi listát a csatornámon, és már túl van a 200 ezredik kattintáson, hiszen már 2024-ben posztolt róla és amikor májusban megnyílt az épület a nagyközönség számára, akkor többször is megemlítette ezt a nótát. (Mindig is nehezményeztem, hogy a Karmelita az elmúlt hét évben egyszer sem nyílt meg az érdeklődők számára az évente megrendezett Kulturális Örökség Napjai alkalmával).

Akkor most haladjunk végig a Karmelitán abban a sorrendben, ahogyan a vezetés is volt.

Hangversenyterem

Ez volt az eredeti Karmelita templom, mely már 1787-től színházként funkcionál, ezért is hívják a Dísz teret a Szent György térrel összekötő utcát Színház utcának. Itt játszottak előszőr kőszínházban magyar nyelvű színdarabot (Kelemen László Magyar Játszó Társulata Simai Kristóf Igazházi című darabját adta elő), itt még Beethoven is adott hangversenyt 1800-ban. A Várszínházban többször is jártam, Sütő András Csíksomlyói passiójára határozottan emlékszem (Kerényi Imre rendezésében). Amikor már a Karmelita miniszterelnöki hivatal lett, havonta itt is voltak koncertek, itt hallottuk stílusosan Beethoven monstre zongoradarabját, a Diabelli-variációkat Berecz Mihály zongoraművész (aki Berecz András mesemondó fia) előadásában.

A hangversenyteremben egy 3300 sípos orgona található, amely nyilvános koncerten eddig mindössze háromszor (!) szólalt meg, és ahogy néztem, a 2026/27-es évadra nem is hirdettek meg előadást a hangversenyteremben.

A kert

A külföldi delegációk ezen a reneszánsz kerten haladnak keresztül, melynek tiszafái és díszcserjéi mind a mai napig szépen gondozottak, és itt található az a díszkút, mely Magyarország Nagyasszonyát, Szűz Máriát ábrázolja az országalmát kezében tartó Gyermekkel (Kalmár Katalin alkotása).

A könyvtárterem

Viszonyleg kis alapterületű, de három emelet magas könyvtár, melynek mindenki számára ismert eleme a Perczel László geográfus (Perczel Mór testvére) 1862-ben készített glóbuszának másolata. Ez mindenkinek megmozgatta a fantáziáját, nekem többször is. A Puskás Aréna avatásakor így képzeltem el Orbán világát:

De sokan Chaplin Diktátor című filmjének könyvtárjelenetére asszociáltak, így pl. ezzel a borítóval jelent meg egy Orbánról szóló könyv. Én is ezt az asszociációt használom fel az Isten veled hatalom, te édes című dalomban.

A mai világban a könyvek már csak dekorációként szolgálnak, nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is leemelt volna egy könyvet a polcokról olvasási céllal. Ehhez képest olyan könyvritkaságok is találhatók a könyvtárban, melyeket csak cérnakesztyűben szabad érinteni. A bútortárgyak egyébként - akárcsak a Karmelita többi helyiségében - nem antik darabok, de nem is az IKEA-ban vásárolt dolgok, hanem egyedi gyártású bútorok.

Az arcképekkel díszített folyosó

Magyarország miniszterelnökeinek portréi díszítik azt a folyosót, melyről kisebb és nagyobb tárgyalótermek nyílnak. Az egyes tárgyalók falait is közgyűjteményekből származó, de nem a múzeumfalról leemelt értékes magyar festmények díszítik.

A volt miniszterelnök gyakran osztott meg olyan filmeket, amint végighalad a folyosón, ami engem ennek a szkeccsnek az elkészítésére ingerelt.

A terasz

Gyönyörű panoráma a városra, gondozott virágágyások és szökőkút. Itt nagyobb fogadásokat tartottak vagy nagyobb létszámú delegációkat vezettek ki ide. A Karmelitába való beköltözés alkalmával is itt rendezte Orbán azt a fogadást, melyre vezető politikusokat, egyházi vezetőket, sportolókat és művészeket hívott meg, és az erről készült filmre alapul a híressé vált Karmelita dal klipje is.

De egy másik szkeccsben is felhasználtam azt a jelenetet, amelyben Orbán Sebestyén Mártával duettezik az alatt az erkély alatt, mely a művészettörténészek körében akkora vitát váltott ki: szabad-e hozzáépíteni egy műemlék épülethez?

Az ülésterem

Ez a terem a korábbi kormányülések helyszíne Batthyány, Deák és Mátyás király képeivel díszítve. De szívesen lettem volna légy a falon, hogy kihallgathassak olyan vitákat, amelyek sohasem kerültek a közvélemény elé. Egyébként ennek a teremnek a falán voltak azok a szekkók (száraz vakolatra festett falfestmények), melyeket eltakartak ugyan, de bármikor visszaállíthatók.

A kormányülésről is készítettem egy szkeccset.

A miniszterelnöki folyosó bejárata

A miniszterelnökséget minden évben vízkeresztkor római katolikus szertartás szerint szentelték fel, ahogyan most is látszik a 2026-ra szóló, de a jelek szerint hatástalan jel az ajtón (Christus Mansionem Benedicat! - Krisztus áldja meg e hajlékot!). Ráadásul a felszentelést évekig a később egy melegorgián lebukó Bese Gergő atya végezte.

Miniszterelnöki iroda, tárgyalók és erkély

Ebben a traktusban kisebb tárgyalók, a titkárság és a miniszterelnöki iroda találhatók. Itt már komolyabb műtárgyak, pl. Paál László- és Szinnyei Merse Pál-festmények vannak, de van itt Vizsolyi Biblia-másolat, de a dolgozószobában egy díszkiadású Alaptörvény (hányadik verzió vajon?) a Nemzeti Hitvallásnál felnyitva. A dolgozószoba amúgy puritán, az íróasztal a miniszterelnök tulajdona volt, ezért azt vitte magával. A dolgozószobából nyíló kisebb helyiségben egy tábori vaságy található, mellyel csak úttörőtáborokban és a katonaságnál találkoztam. Ez jól illik a miniszterelnök harcos szelleméhez, itt pihent le pár órácskára, mielőtt csatába indult Brüsszel ellen. És innen lehet kilépni arra a híres erkélyre, ahonnan a Puskás megnyitójának napján Orbán mellel levette a felrúgott focilabdát és egyenesen a stadion közepébe rúgta vissza.

Na de mi lesz a Karmelitával

A blogíró a Karmelita erkélyén töpreng.

Nem kétséges, a Karmelita miniszterelnöki hivatalnak épült, akár múzeumként, akár újra színházként használni csak újabb átépítés után lehet. Most még vonzerőt jelent a látogatóknak, hogy bejárhatják, de előbb-utóbb dönteni kell a sorsáról, akárcsak a Szent György tér másik két épületéről, az Alkotmánybíróság számára épült József főhercegi palotáról és a Hadtörténeti Múzeumnak épült Honvéd Főparancsnokságról is. Ebben a három épületben legalább 500 milliárd forint állami pénz van, kár lenne veszni hagyni.

Spontán becsöngetés

Eljött az iskolakezdés, és én már 2011 óta, vagyis blogom legelső évfolyamától posztolok az országos tanévnyitóról. Orbánék ezt persze "nemzeti tanévnyitónak" nevezték, és bicskanyitogató módon a 2010-est elnevezték "1. Nemzeti Tanévnyitó"-nak, mintha a második Orbán kormány előtt nem is lett volna közoktatás, vagy mintha olyan egetverő tanügyi reformokat hajtottak volna végre, ami indokolja, hogy a bencések által Pannonhalmán 996-ban megindított oktatás után, vagy a Mária Terézia által 1777-ben jóváhagyott Ratio Educationis után pont 2010-től kell számolni a tanévnyitókat. Klebelsberg Kuno országában a Fidesz 2010-ben kezdte meg a közoktatást.

Na szóval minden évben jót füstölögtem ezen, miközben kíváncsian vártam, mi lesz Orbánék után, honnan folytatódik majd a számolás. Egy héttel ezelőtt az AI-tól próbáltam megtudni, lesz-e idén országos tanévnyitó, de ezt a választ kaptam:

Idén (2026-ban) nincs meghirdetve külön, egyetlen közoktatási intézménybe szervezett központi „Nemzeti Tanévnyitó” ünnepség. A miniszteri és kormányzati jelenléttel kísért hivatalos évnyitó események jellege átalakult, és a hangsúly teljesen az Országos Szakmai Tanévnyitó Konferenciasorozatra helyeződött át.

Ezt én elég lehetetlennek tartottam, hiszen annyi kritika érte az előző kormányzat közoktatását, hogy muszáj volt meghirdetni valami újat. De az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium honlapján sem találtam semmit. Aztán augusztus 27-én maga Magyar Péter tette közzé, hogy a miniszterasszonnyal közösen augusztus 31-én, a nagykanizsai Dr. Mező Ferenc Gimnáziumban országos tanévnyitó ünnepségen vesznek részt (Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter neve jutna legutoljára az eszembe, ha a kormány tagjait fel kellene sorolnom, annyira keveset szerepelt a Magyar-kormány megalakulása óta).

Az iskola honlapján is mindössze annyi volt:

A fotó tanúsága szerint a nagykanizsai gimnázium tanévnyitóin a diákok és a tanárok állnak az iskolaudvaron a tűző napon. Orbánék nemzeti tanévnyitóin feldíszített tornatermekben ültek a tanárok és a diákok, a pulpituson a díszvendégek, és még műsorvezető is volt mindig.

Rétvári Bence a tavalyi 16. Nemzeti Tanévnyitón

Akár hiszitek, akár nem, idén Nagykanizsán nem volt feldíszített tornaterem, nem volt nemzeti színű zászló, nem volt felirat hogy mittudoménhanyadik nemzeti tanévnyitó, csak egy mikrofon az árnyékban a kopott épület falánál, amelynél az igazgató asszony (aki egyben a műsorvezető is volt), a miniszterasszony és a miniszterelnök mondtak beszédet.

 

Voltak táncos és énekes produkciók, és igen, mindenki (tanulók, szülők, tanárok, igazgató, miniszter és miniszterelnök) álltak a tűző napon, és ahogyan kell, el is ájult az egyik diák, eldőlt, mint egy zsák.

Ájult diák az iskolaudvaron

A miniszterasszony beszédében azt hangsúlyozta, hogy akkor lesz változás, ha mi magunk vagyunk a változás, meg kell teremteni az esélyegyenlőséget minden tanuló számára (azt elfelejtette részletezni, hogy hogyan), és hogy igen, lesz béremelés.

Ezt Magyar Péter is megerősítette, sőt, kiemelte, hogy a miniszterasszonynak a kormányban vétójoga van (hiszi a piszi). Ezenkívül elmondta, hogy ő átok rossz gyerek volt kiskorában és sztorizgatásba kezdett a csínyjeiről. Nem ekézte az előző kormány oktatáspolitikáját, nem beszélt a 120 ezer forintos iskolakezdési támogatásról és a szabad tankönyvválasztásról, de a gyermekeknek az alábbi jótanácsokat adta:

• Kérdezzetek!
  
• Olvassatok!
• Figyeljetek egymásra!
• Kérjetek segítséget!
• Legyetek kíváncsiak Magyarországra!
• Kérdezzétek a családot a történelemről!

Könnyed volt, spontán, de súlytalan.

Én pedig utánanéztem, ki lehet Dr. Mező Ferenc, és megtudtam róla, hogy sporttörténész, aki az 1928-as amszterdami olimpián szellemi olimpiai bajnokságot nyert Az olimpiai játékok története című írásával. (Schmitt Pál köztársasági elnökünk hasonló című disszertációjával -  Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése - veszítette el doktori címét és elnöki megbízatását).

A közeli családban sógornőm nagyobbik lányának középső gyermeke kezdi most az iskolát, szurkolunk neki. Na de mi a helyzet a mi unokáinkkal a messzi Buenos Airesben? A nagyobbik, Yaara csak két év múlva lesz 6 éves, de már most is az amerikai iskola óvodájába jár, ahol az oktatási nyelv az angol. A kisebbik, Alma, aki nemsokára 2 éves, egy zsidó hagyományú, de spanyol nyelvű bölcsődébe jár. Szóval amikor időnként beszélünk velük WhatsApp-on, nem igazán tudják, hogy milyen nyelven válaszoljanak. Aggódunk, Bori lányom szerint előállhat az a helyzet, hogy nem lesz igazi anyanyelvük, olyan nyelv, melyet tökéletesen és akcentusmentesen beszélnek, amelyen a szókincsük a leggazdagabb és amelyen tökéletesen ki tudják magukat fejezni, amelyen gondolkodnak és álmodnak. (Csak egy érdekesség: Kati Bécsben németül tanulta meg a szorzótáblát, ezért mikor papíron számol, németül mormolja a számokat.)

Bár Argentínában most tavaszodik, a nemzetközi iskolák és óvodák tanrendje az északi féltekéhez igazodik, ezért nekik most kezdődött a tanév.

Hősvértől pirosult gyásztér

Gyerekkoromban nem pont a történelem volt a kedvenc tárgyam, de azért szívesen eljátszottam a gondolattal, hogy megérem-e a nagy történelmi események kerek évfordulóit, illetve magam is részese lehetek-e hasonló történelmi eseményeknek. Nos, a nándorfehérvári diadal 500. évfordulóján már majdnem három hónapos voltam, de nemsokára hazámat egy nagyobb sorsfordító esemény rázta meg.

Buda visszafoglalásának 300. évfordulójának megünneplését 1986-ban már Vár-béli lakosként szemlélhettem, jelen voltam a Kossuth téren 1989 október 23-án, amikor Szűrös Mátyás kikiáltotta a Harmadik Magyar Köztársaságot, 1998 március 15-én, szabadságharcunk 150. évfordulóján a Fidesz a választási kampányába építette bele a megemlékezést, 2006 október 23.-a, forradalmunk 50. évfordulója össze lett "őszödözve" és "szemkilövetőzve", 2014-ben Dózsa parasztfelkelésének 500. évfordulója egyszerűen el lett felejtve. (Ez volt az az évforduló, amelyre sem emlékérme, sem emlékbélyeg nem lett kibocsátva, illetve pontosítanék, Werbőczy-bélyeg jelent meg abban az évben).

Éppen ezért vártam izgatottan a mohácsi csata 500. évfordulóját, hiszen arról lehetetlen elfelejtkezni, az olyan mélyen beleivódott a köznyelvbe (pl. a "több veszett Mohácsnál" szólás) és a közgondolkodásba ("Nekünk Mohács kell"), hogy nyilvánvalóan megkerülhetetlen volt egy méltó megemlékezés. Rákay Philipék meg is hirdettek egy nagyszabású történelmi filmet az évfordulóra, hogy aztán akkor lépjenek vissza belőle, amikor már nincs mód egy másikat leforgatni. Így aztán meg kellett elégednünk a Rubicon támogatásával készült dokumentumfilmmel, amit viszont az RTL egészen zavarba ejtő módon az évforduló napján este 11-kor tűzött műsorra egy B-kategóriás katasztrófafilm vetítése után.

Mi 2021-ben jártunk a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen, amely a Mohács melletti Sátorhelyen található, és 1700, zömében kivégzett katona nyughelye. Akkor már nagyban folyt a Szegedi Tudományegyetem antropológusai által az a feltáró munka, amelyben a sok emberi maradványt igyekeztek szortírozni.

A Szent Korona-alakú épület

Feltárást végző munkatársak

Tömegsír

Kopjafák

A tegnapi mohácsi ünnepi megemlékezésen és azt követő szentmisén a leletanyagból kiválogatott csontereklyéket a mohácsi Fogadalmi Templomban helyezték örök nyugalomba. Az ünnepségen Magyar Péter méltóságteljes beszédében pont az ellenkezőjét hangsúlyozta, mint Ady elhíresült antihimnusza. Azt hangsúlyozta, hogy a vereségek, Muhi, Mohács, Világos, Trianon, 56 csak erősítették a magyarok összefogását, melynek eredményeként a posztom címében is idézett Kisfaludy Károly versének mondatával egybecsengően:

Él magyar, áll Buda még! a mult csak példa legyen most,
S égve honért bizton nézzen előre szemünk,
És te virulj, gyásztér! a béke malasztos ölében,
Nemzeti nagylétünk hajdani sirja Mohács!

A Rubicon filmje részletesen tárgyalja a Mátyás halálát követő időszak magyarországi viszonyait, az Európát megosztó itáliai háborút, I. Szulejmán törekvéseit és stratégiáját. A fiatal királynak nem sikerült jelentősebb támogatást összetarhálnia Európától. Milyen jó mondanivaló lehetett volna Orbán számára, ha tegnap ő tartja a beszédet Mohácson: Lám akkor sem segített Európa, meg most sem! A hadvezér-casting során hárman jöhettek szóba: Frangepán Kristóf, Szapolyai János és Tomori Pál. A Dózsát leverő érseknek esze ágában sem volt a magyar seregek vezetése, később mégis az ő nyakába varrták a vereséget. Hogy is ír erről Kisfaludy:

Tomori! büszke vezér! mért hagytad el érseki széked;
Nem halt volna hazánk disze, virága veled.

Szulejmán pont azért Mohács felé indult, mert itt egyesíthette csapatait az anatóliai hadtesttel, míg Frangepán és Szapolyai hadserege nem érhetett időben oda. De hát a történelemben nincs "mi lett volna, ha".

Tudjuk, hogy a mohácsi csatavesztés és II. Lajos halála után hazánk legsúlyosabb trónviszálya kezdődött a magát I. János királlyá koronáztató Szapolyai János és a Jagelló-Habsburg házassági szerződésre hivatkozó (II. Lajos hitvese Habsburg Mária volt) Habsburg Ferdinánd között, melyben a magyar főurak (pl. Török Bálint) a csak a saját érdekeiket előtérbe helyező pávatáncba kezdtek, mely napra pontosan 15 évvel a mohácsi csatavesztés után Buda törökök általi elfoglalásához, és Magyarország három részre szakadásához vezetett. A sors fintora, hogy Szulejmán győzelme a Habsburgokat juttatta uralomra Magyarországon, melynek 400 év múlva csak egy másik nemzeti tragédia, Trianon vetett véget.

Ezúttal emlékbélyeget és emlékérmét is bocsátottak ki az évfordulóra.

A Pénverő által kibocsátott 30 000 Ft névértékű emlékérme

A mohácsi csatatér azonban idegen katonák nyughelye is, hiszen Lajos egyben Csehország királya is volt. Érdekes módon Szlovákia, a körmöcbányai pénzverde is kibocsátott egy 100 euró névértékű aranyérmét az évfordulóra.

A szlovák 100 euró névértékű emlékérme

Kati szerette volna elérni, hogy az érmekibocsátások kapcsán legyen közös magyar-szlovák megemlékezés és árusítsák egymás érméit, de felvetése sajnos süket fülekre talált.

Hygge - 2

A szombati nappal folytatom a tegnap megkezdett útibeszámolómat. Nem kelünk túl korán és a koppenhágai városháza felé vesszük az irányt. A patinás, ódon hangulatú épület udvarában egy medvés szökőkút áll és a városháza előtt van a nagy dán mesemondó, Andersen szobra, aki pont a Tivoli felé tekint, szemét a megvalósult mesevilágra függesztve.

TorvehallerneKBH felé indulunk, ami egy piac és bolhapiac egyben. Itt reggelizünk, megkóstoljuk a híres smørrebrød-öt, a speciális fekete kenyérrel készült dán szendvicscsodát. Utána még a Summerbird (ez nagyjából olyan, mint nálunk a Szamos) svédbombáját is megízleljük. Kóricálunk a halas standok körül, majd átnézünk a bolhapiacra is.

Innen már csak egy köpés a Rosenborg, a királyi kastély, ahová már online megvettük a jegyeket és időpontra megyünk. Előbb a kastély termeit járjuk be, majd lemegyünk a kincseskamrába.

Kicsit sétálunk a kastélypark rózsái között, majd átmegyünk a parkkal szemben található botanikuskertbe, mely a Természettudományi Múzeumhoz tartozik. A botanikuskert ingyen bejárható, itt befalunk egy szendvicsebédet, majd jegyet veszünk a pálmaházhoz, melynek egy külön lepkeháza is van.

Metróra szállunk és a Friederiskberg Allénál szállunk le, hogy végigsétáljunk Koppenhága Andrássy útján. Hasonló paloták övezik, de az autóforgalom kisebb. Még a Kirkegård temetőbe is benézünk, ritkán látni ilyen rendezett sírkertet. A Friederiskberg Allé nekifut a Frederiksberg Have parknak, ami igazi dán piknikezőhely csónakázótóval, szigettel, vízeséssel és ludakkal. Sokan jönnek ki így szombat délután. Családok játsszák a "vikingsakkot", azaz a "kubb"-ot, ami egy dobálós stratégiai csapatjáték. Séta után még a park közelében található Labyrinten ved Pile Allé nevű sövénylabirintusban is tekergünk.

Vikingsakk, azaz kubb

Labyrinten ved Pile Allé

Felszállunk a 26-os buszra, hogy újra elmenjünk a Vesterbro egykori húsfeldolgozójához vacsorázni. Közben elkezd esni az eső, a kinti teraszokról az éttermek belsejébe húzódnak a vendégek, meg egyébként is szombat este van, nem könnyű helyet kapni. Végül a Kødbyens Fiskebar nevű halétteremben kapunk helyet, ami utóbb remek választásnak bizonyult. Felejthetetlen az az algás vajkrém friss, kemencemeleg kenyérrel, amit arra a célra szolgáltak fel, hogy addig se éhezzünk, amíg kihozzák a főételt.

Este még a szállodánk ablakából láthattuk a Tivoli tűzijátékát.

Tűzijáték a szállodaablakból

Vasárnap eljött a hazaindulás. Bőröndöstül elgyalogoltunk a 10 percre lévő Original Coffee Postbyen reggelizőhelyre, hogy még búcsúzóul igazi dán reggelit ehessünk.

Utána az egyetlen bőröndünket a pályaudvar csomagmegőrzőjében hagytuk és elmetróztunk a Kongens Nytorv térre, hogy Koppenhága legrégebbi színházépületével szemben található Magasin du Nord bevásárlóközpontban édességeket vásároljunk. Utána metróval vissza a pályaudvarra, ahonnan egy Göteborgba tartó vonattal mentünk ki a reptérre. Itt még csomagfeladás után megkóstoltuk a dán hotdogot.

Gépünk hozzávetőlegesen egy órás késéssel érkezett haza Budapestre.

Négynapos ott-tartózkodásunk alatt nem találkoztunk készpénzzel, mindent kártyával fizettünk. Úgy tűnik a dán társadalom a bizalomra épül. Legalább annyi bicikli van, mint Amszterdamban, de míg ott szigorúan lelakatolják a bringákat, itt csak nekitámasztják a korlátnak.

Ha már közlekedésről van szó, nagy a vonatforgalom, de van városi gyorsvasút és sűrű metróhálózat (annak ellenére, hogy Koppenhága lakossága csak harmada Budapestének). Van városi busz, és a csatornákon számozott hajókkal is lehet tömegközlekedni. Ennek megfelelően az autóforgalom gyér. Péntek és szombat este piknikhajók lepték el a csatornákat: a négyszögletes csónak közepén egy asztalka megrakva sok finomsággal. Gazdagabb turisták még hidroplánnal is megnézhetik a várost felülről.

piknikhajó

És még egy érdekesség: Koppenhágában mindenfelé láttunk ukrán zászlókat az ukrán szolidaritás kifejezéséül. Hiába, ez egy másik világ.