Búcsú régi kütyüktől

A múlt hétvégén három kütyümtől is megváltam, ami eddig része volt a hifi/videó rendszeremnek. Az történt ugyanis, hogy ezek közül kettőt megpróbáltam bekapcsolni, de már tönkrement a tápegységük. Érdemes sorra venni őket:

Orion SM 1025 kazettás deck

Az Orion minitorony másik két elemétől, a tunertől és az erősítőtől már korábban megváltam, az egyikről posztoltam is. A készülékeket 40 évvel ezelőtt szereztem be két HS280-as hangfallal együtt, ez utóbbiakat még megtartottam.

Magnókazettát már ki tudja mióta nem hallgattunk, a fontosabb zenéket sikerült különféle zeneletöltő oldalakról már korábban letöltenem. Egyszerűen csak jó volt tudni, hogy ha kell, megnókazettát is le tudok játszani. Hát mostantól már nem. Nem sok kazettánk maradt, most azok is mennek a levesbe.

LG LV4981 VHS felvevő/lejátszó

Ez nem az első videómagnóm, valamikor 2003 környékén vásárolhattam. Hat fejes, sztereó készülék, és annak idején azért esett rá a választásom, mert bár a televízióm (amely a Videoton legutolsó tévéje volt), a TS6357 sztereó készülék megvolt már, de az A2-es sztereó szabvány szerinti volt, és a magyar tévéadók a Nicam-kódolás szerint kezdték meg a sztereó adást. Bár a kábeltelevízión érkező műholdas csatornák A2-ben sugároztak, így például sztereóban élvezhettem a német RTL-en az X-Aktákat, jól jött ez a videómagnó, amelyik mindkét sztereó-normát ismerte.

Sohasem felejtem el, hogy a karácsonyi ünnepek előtt Kati mindig megkérdezte: Jozsó, van itthon elég üres kazettánk felvenni a filmeket. Vettem is fel jó kedvvel, bőséggel. Talán mondanom sem kell, hogy évek óta nem használtuk a szerkezetet. Most a géppel együtt egy csomó régi kazettát is leselejtezünk.

Pioneer DVR520 merevlemezes DVD felvevő/lejátszó

2005 környékén vásárolhattam ezt a készüléket, amely nemcsak lejátszani tudott DVD-t, de felvenni is. Ráadásul a felvételt merevlemezre rögzítette, és az eszköz segítségével lehetett a felvételekből a reklámokat kivágni. Ezzel a time-shifting televíziózást is meg tudtuk oldani még azelőtt, hogy a kábelszolgáltatók nem biztosítottak felvevős set top boxot majd később a műsorok visszanézhetőségét. Természetesen csak analóg adás felvételére volt lehetőség, a digitális tévézéssel ez a lehetőség megszűnt.

Mivel már megvolt a videómagnóm, az is lehetővé vált, hogy régi VHS kazetták tartalmát megvágva DVD-re másoljam át. Erre hamar rájött a családom is. Első megbízásom 20 évvel ezelőtt sógorom és sógórnőm "100 éves" születésnapi filmjének elkészítése volt (egy hónap különbséggel töltötték be az 50-et). Kaptam egy csomó videókazettát, ebből kellett összeállítanom a filmet, ráadásul a premier elég nagy közönség előtt volt, erről annak idején ezt posztoltam:

Augusztus 4.-én került sor Andris és Jutka 100 éves születésnapjára (50+50) az új rendezvényközpont (SYMA) kis csarnokában. Már korábban elhatároztuk Fischer Lacival (Andris nagybátyja), hogy archív film- és videofelvételek alapján egy filmösszeállítást készítünk az ünnepeltek első 50 évéről. Elég nagy munka volt az anyaggyűjtés és a vágás is, de nagyon élveztem és meglehetős sikert aratott mind az ünnepeltek, mind a vendégek körében. Legalább 300 vendég volt fellépő művészekkel, vacsorával, lufikkal, zenével, tánccal, sok-sok meglepetéssel.

Innentől kezdve minden kerek születésnapra és családi eseményre engem kértek fel emlékfilm készítésére. Akkoriban a videó-eszközöket nem USB-csatlakozóval látták el, hanem az IEEE 1394 szabvány szerinti FireWire felülettel. Nemcsak előző videókamerám, egy Canon MV790 rendelkezett ezzel a csatlakozóval, hanem előző számítógépem, egy Toshiba Satellite A3000 laptop is, így aztán tényleg szinte minden eszközröl minden eszközre tudtam videó-anyagokat másolni. Ma már természetesen minden ilyen funkciót átvettek az USB különféle verziói és a HDMI.

De akkor mi maradt?

Mivel megvan még a több mint 10 évvel ezelőtt vásárolt PS3-as játékkonzolunk, ami a játékokon kívül  DVD-ket és blueray-lemezeket is képes lejátszani, ezért a régi DVD-inket megtartottam, bár alig van olyan film, amit ne lehetne valahonnan streamelni vagy letölteni.

És hogy mi a helyzet audió-fronton? Nos, a 20 évvel ezelőtt vásárolt TEAC CR-H225 típusú tuner/erősítő/CD-lejátszóm elég minőségi ahhoz, hogy még kiszolgálja CD-lejátszási és rádióhallgatási igényeinket. Még pendrive-ról is képes lejátszani illetve oda hanganyagot rögzíteni. De mára a különféle podcastok és a Spotify lassan mindent überel, és a hanganyag- és videóanyag-birtoklást fokozatosan átadjuk a múltnak és kölcsönzünk vagy streamelünk (esetleg a szürke zónából letöltünk).

Az új, előfizetéses/kölcsönzős világra lehet hogy érdemes egy újabb posztot szentelni (különös tekintettel az előfizetéses szoftverekre), minden esetre most ezzel a három régi készülékkel megint a múltam egy darabjától sikerült megszabadulnom, hiszen mondtam: a 70 az új origó.

Születésnap minden mennyiségben

 

Hetvenedik születésnapom ünneplése már április közepén megkezdődött azzal az aktussal, hogy beszereztem magamnak szülinapomra szánt új mobiltelefonomat, egy Honor 400 Pro típust, ezzel búcsút mondtam a 7 éve birtokolt, és tulajdonképpen hibátlan Huawei P30 Pro mobilomnak. Mindössze két olyan hiányossága volt előző telefonomnak, ami már egyre jobban kellett volna:

• Már vagy két éve van 5G-s előfizetésem (tudjátok, az 5G az a hálózat, amin keresztül Bill Gates a Covid ellen beoltottakat távolról irányítja), de nem volt hozzá alkalmas telefonom.
• Marokkói utunk során jól jött volna egy eSim-képes telefon, hogy előre online megvásárolhassam hozzá az adott országban érvényes mobil-előfizetést.

Még a tavalyi, 69. születésnapomról maradt egy városi kalandtúra kuponom a sógórnőméktől, de sógorom betegsége miatt a közös kalandozás kútba esett, így Katival és Petrával jártuk végig a Landventure margitszigeti kalandját. Talán mondanom sem kell, hogy ügynökcsapatunk legügyesebb tagja Petra volt, így aztán sikerült megmentenünk Budapestet egy tömegpusztító fegyver bevetésétől.

Ügynökök akcióban a szigeten
(Új telefonommal készült első fénykép)

Egy (majdnem) 70 éves ügynök akcióban

Még a születésnapi ünnepkörhöz tartozik egy színházlátogatás, Az államtitkár úr megtekintése a Pesti Színházban. Talán annyit érdemes tudni Alexandre Bisson komédiájáról, hogy 130 évvel ezelőtt a Vígszínház első legendás sikere ez volt, de mára már elég poros. Az előadást követő napon még egy sörözés is belefért a túratársakkal.

Tartottunk egy családi szülinapot április utolsó hétvégéjén, de nem engem ünnepeltünk, hanem összevontan az igazoltan távol levő Petrát, Petra unokatestvérét és annak angyali kislányát, Liórát.

A május elsejével kezdődő hosszú hétvégén Somoskő környékén túráztunk, melybe épp úgy beleesett a születésnapom, mint tavaly. Sejtettem, hogy megint számíthatok valami meglepetésre, ami május 2-án este 22 km legyaloglása után nem is maradt el: Feladatokkal teli akadálypályán kellett magam keresztülverekedni sok-sok pohár Jäger és pálinka elfogyasztása közepette, hogy végül eljussak a buli helyszínére.

Túratársaimtól egy kétszemélyes sörkóstoló túrát kaptam ajándékba. Születésnapom reggelén azonban igazi meglepetés ért, mert Yaara unokám ezzel az üzenettel köszöntött 😊:

És persze ekkor tudtam meg, hogy az egész család részt vesz Bécsben az Euróvíziós Dalfesztivál első elődöntőjének nyilvános főpróbáján!

Hogy Petra korábbi születésnapi ajándékából se maradjak ki, kettesben elmentünk a MÜPA-ba egy komolyzenei koncertre (Weber, Mendelssohn és Brahms). 8-án, pénteken befutott Orsi Tel Aviv-ból és Bori Jonathannal Bécsből, pont Bori születésnapjára, amit a June étteremben ünnepeltünk meg.

Bori, Orsi és Petra a June-ban.

Másnap, szombaton csak annyit mondtak nekem, hogy elmegyünk ebédelni. Kati nem mondta meg, hogy hova, de a Rózsadombon lévő Vadrózsa rendezvényházban kötöttünk ki, ahol már várt rám a nagy család. (A Vadrózsában kétszer voltam életemben: először bevonulásom előtt itt búcsúztunk el mi, osztálytársak, hogy aztán leszerelés után újból ugyanitt találkozzunk. Szóval több mint 50 éve).

A lányok megint kitettek magukért, Orsi például tányéralátétként egy olyan rajzzal lepte meg a vendégeket, amelyen mindenki rajta van egy nagy családi piknik keretében.

Azon gondolkodtam, hogy milyen sorsszerű, hogy pont az új országgyűlés megalakulásakor, amikor az ország egy része ünnepel, mi az én születésnapom kapcsán vigadozunk. Íme két csoportkép:

Családom a születésnapomon

A frissen megalakult Tisza-frakció

Persze a lányomék a családi összejövetel után kimentek a Parlament elé bulizni.

Három lányom az egyik unokahúgukkal

Meglehetősen sok alkoholt kaptam a vendégektől. 11-én, hétfőn aztán kiutaztunk Bécsbe az Eurovízióra, de az már egy új történet. 

Posztom végén álljon itt a 70. születésnapomra készült dalom, a 70-es boogie.

---

A kényúr, a kamarás és a hóhér

Egy messzi-messzi keleti birodalom fényességes ura, a hatalmas kán igen szerette a kivégzéseket. Szinte nem telt el nap, hogy palotája udvarán ne lett volna kivégzés: fővesztés, akasztás, karóbahúzás, kerékbetörés, olykor-olykor elevenen való megnyúzás is. Egy-egy féktelen udvari tivornya során tucatjával végezték ki Őfényessége alattvalóit, akár rászolgáltak a büntetésre, akár nem.

A hatalmas kán úgy gondolta, ez a legjobb mód a békétlenségre, lázongásra hajlamos nép fékentartására, megrendszabályozására. A birodalom alattvalói rettegtek uralkodójuk gyilkos hóbortjától. Annál jobban örültek azonban a hóhérok, kiket a magasztos uralkodó kiemelkedő kegyben részesített, és egy-egy jobban sikerült kivégzés után gazdagon megjutalmazott.

Volt ennek a kánnak egy kamarása, ki a vérengzést nem annyira kedvelte, annál jobban az aranyat és a kincseket. A kamarás dolga nem csupán a kincsestár őrzése volt, de ő válogatta ki a kivégzésekhez legalkalmasabb hóhérokat is. De ravasz ember volt, így csak azokat a hóhérokat alkalmazta, akik javadalmazásából neki is csurrant-cseppent valamicske. Így történt, hogy végül a fényességes kán udvarában szinte minden kivégzést egyetlen hóhér, BaGiu-La végezhetett, mert vele tudott a kamarás a "jut is, marad is" elv alapján legelőnyösebben üzletet kötni.

BaGiu-La alig győzte a munkát, újabb és újabb hóhérsegédeket kellett alkalmaznia, de a magasztos kántól kapott jutalmak még úgy is a birodalom egyik leggazdagabb polgárává tették, hogy annak jelentős része a kamarás zsebébe vándorolt. Gazdagodott a hóhér, gazdagodott a kamarás, kivégzésekben gyönyörködött a kényúr, csak épp a birodalom népe élt rettegésben és nyomorban. BaGiu-La folyókon úszó vagy sziklákon lebegő palotáinak se szeri, se száma nem volt, hatlovas, aranyozott hintókkal járta a vidéket, és biztos volt benne, hogy ez az arany élet örökké tart majd.

Történt egyszer, hogy egy udvari tivornya alkalmával Őmagasztosságát éppen saját unokaöccse döfte hátba, mert már nem nézhette a birodalom népének szenvedését. Trónra lépve aztán meghirdette, hogy nem lesz több akasztás, lefejezés, karóbahúzás a birodalomban, mert a birodalom népét nem szabad rettegésben tartani és nyomorba taszítani, épp ellenkezőleg, fel kell emelni, mert a boldog, bizakodó alattvalók a birodalom igazi támaszai. Az udvari mulatságokkal egybekötött vérfürdőknek mostantól örökre vége, és a birodalmi kamara erre fordított pénzét inkább iskolák, ispotályok építésére kell fordítani.

Kétségbe esett BaGiu-La udvari hóhér, és mozdítható vagyonával megrakott társzekereivel megindult a birodalom határa felé. Csakhogy az új kán fegyveresei szemfülesebbek voltak, és a töméntelen mennyiségű aranyat és drágakövet a birodalmi kincseskamarába szállították. Ekkor az egykori birodalmi hóhér merész elhatározásra jutott.

Felkereste az egyik leghíresebb birodalmi krónikást, és megtört szívvel, könnyeket hullatva vallotta meg neki, hogy ő csak a munkáját végezte, melyet sok erőfeszítéssel és befektetéssel sikerült tökélyre fejlesztenie. Neki nem volt lehetősége a hatalmas kán ítéleteit felülbírálni, de ezennel felajánlja hóhérszerszámait és hóhérsegédeit a birodalom számára.

A krónikás megkérdezte tőle, hogy a kegyelemért könyörgő halálra ítéltek sírámai, a megkínzottak jajszavai nem keltettek-e benne erkölcsi felháborodást, de BaGiu-La csak azt tudta ismételni elcsukló hangon, hogy ő csak a munkáját végezte a lehető legmagasabb szakmai színvonalon. Még azt is hozzátette, hogy számára a birodalom a legfontosabb, hiszen ez a hazája, dehogy jutna eszébe azt elhagyni.

Az egykori hóhér most számtalan palotájának valamelyikében vár sorsára. Hogy mi lett a kamarással, arról semmit sem tudunk, egy ideje nem hallani hírt felőle.

Szerintetek mi legyen a sorsuk?

Trükkös webes marketing szerencsés kimenetellel

Az egész Marokkóban kezdődött, amikor a kinti idegenvezetőnk, Milud sapkája nagyon megtetszett nekem. Azt gondoltam, hogy autentikus marokkói sapka, mert Milud egyébként gyakran jelent meg hagyományos marokkói öltözetben. Miután sem a fezi, sem a marakeshi bazárban nem láttam, hogy ilyesmit árulnának, végül megkérdeztem Miludot, honnan származik a sapkája, de kiábrándító választ kaptam: Hongkongból hozta a lánya.

Két hete egy hirdetést dobott fel nekem a Facebook, és pont azt a sapkát hirdette, amelyikre vágytam. Rákattintottam, és ezen az oldalon találtam magam.

Vagyis Teréz nyugdíjba vonul, ezért kiárusítja készletét, már csak az utolsó darabok kaphatók, igyekezzek. A Magyar Posta szállítja ki díjmentesen, várhatóan 1-2 napon belül megkapom.

Terézről még ezt is megtudhattuk:

TERÉZ Schmidt

Budapesten nőttem fel, ahol a szépség különleges kincs volt. Anyám éjszakánként varrt, hogy mindig legyen rajtunk valami szép.
Ezt az érzést szerettem volna továbbadni, éveken át, minden egyes darabbal. ❤️
Most 59 éves vagyok, és nyugdíjba vonulok. Az unokáim várnak.
Nehéz bezárni ezt az ajtót. De itt az ideje.
Te is megérdemled, hogy magadra gondolj.
A készlet már majdnem elfogyott. Most minden darab akár -80% kedvezménnyel elérhető. Ez az utolsó lehetőség.

Persze ha kicsit alaposabban megnézem a képet, láthattam volna, hogy derekas AI-munka, pl. nincs is 27-es villamos. De gondoltam egy életem, egy halálom, megrendelem a sapit, bár nem volt utánvétes lehetőség. A kártyás fizetést a Visa annak rendje és módja szerint validálta, de a visszaigazoló emailt egy román oldalról kaptam, és egy percen belül jött egy SMS, hogy a bankom ideiglenesen zárolta a kártyámat. Hívtam a bankot, és mondtam, hogy volt szabályos validáció és visszaigazolás, fel is oldották a zárolást.

Utána majdnem minden nap kaptam emailt, hogy hol tart a termék, és akkor fogtam gyanút, amikor arról értesítettek, hogy a Shenzen (Kínai Népköztársaság) repülőterén repülőre rakták az árut. Ekkor jöttem rá, hogy szó sincs semmiféle budapesti üzletről, nyugdíjba vonuló Terézről, egyszerűen csak így akartak bennem bizalmat kelteni.

A satyit ma megkaptam és tetszik nagyon, de természetesen nem a Magyar Posta hozta ki, hanem a feltehetően szintén kínai kézben lévő Sameday futárszolgálat.

Hiába na, a kínaiak nagyon értenek a marketinghez. Kitalálták  az 59 éves budapesti Terézt, aki felszámolja boltját. Megalkották az AI-karakterét, történetet kanyarítottak köré. Megcélozták azt a konzervatív vevőkört, aki ódszkodik Kínából rendelni. Én viszont azon gondolkodtam, hogy teljesen normális áron, kézbesítési díj nélkül Kínából ideszállítanak nekem egy sapkát tökéletesen nyomon követhető logisztikával. Így a végén nem is éreztem magam átverve, hiszen elfogadható áron hozzájutottam ahhoz a termékhez, amit már Marokkóban kinéztem magamnak.

Ezt a kínai dömpinget Trump nem fogja tudni vámokkal megállítani, csak saját polgáraival szúr ki, hogy mostantól valamivel többe fognak kerülni nekik a kínai cuccok.

And the winner is...

Van olyan olvasóm, aki szóvá tette, hogy már több mint három hete voltak az országgyűlési választások, de még mindig nem írtam róla egyetlen posztot sem. Nos ennek több oka van:

• Még mindig nem tértem magamhoz az események hatásától;
• A teljes magyar médiából áradtak az elemzések és az összefoglalók;
• A parlamenti mandátumok egészen tegnapig még nem tisztázódtak, főleg a listán bejutott fideszes képviselők visszalépése miatt;
• A volt kormánypárti politikusok és kormányhoz hű oligarchák sorra járják az ATV, a Partizán vagy a Kontrol gyóntatószékeit, hogy magyarázzák a bizonyítványukat.

Annyit minden esetre már nagyon hamar tudni lehetett, hogy ez a választás a rendszerváltozás utáni 10 szabad választásból több szempontból is rekorder volt:

• Soha még nem volt ilyen magas a választási részvételi arány, a magyarországi lakcímmel rendelkezők csaknem 80%-a részt vett a voksoláson. Csak összehasonlításképpen: az 1990-es rendszerváltó választáson mindössze 65% szavazott. Azt is mondhatnánk, hogy az az elit rendszerváltása volt, de igazságtalanok lennénk. A '90-es rendszerváltozás ugyanis egy elhúzódó folyamat volt, mire elértünk a választásokig, már
• elismerték az '56-os forradalmat,
• újratemették Nagy Imrét és mártírtársait,
• a kerekasztal-tárgyalásokon megállapodtak a többpártrendszerben és az új választási rendben,
• kikiáltották a köztársaságot,
• sőt, még egy népszavazáson (a négyigenesen) is túl voltunk már.

Ehhez képest a mostani választások kimenetelében egészen este 9-ig csak reménykedni lehetett.

• Soha nem szavaztak ennyien egyetlen pártra, mint 2026-ban a Tiszára, 3 385 890 szavazópolgár.
• Soha ilyen arányú parlamenti többsége (majdnem 71%) nem volt korábban egyetlen pártnak. 1994-ben az MSZP-nek csak az SZDSZ-szel együtt volt 72%-a.
• Soha ilyen kevés párt nem került be a parlamentbe, mindössze három, de persze ez a Fidesz által bevezetett választási rendszernek köszönhető.

Ne feledkezzünk azért meg a Fidesz rekordjairól sem. A rendszerváltó pártok közül egyedül a Fidesz volt képes a tizedik szabadon választott országgyűlésbe is bekerülni.

A választási futóversenyben legelőször a KDNP bukott el, ők saját jogon csak az első két ciklusban kerültek be. 2010-től a Fidesszel alkotnak pártkoalíciót, de a nagy szövetséges még a választási szlogenekből is rendre kihagyja őket ("Csak a Fidesz!", "Fidesz a biztos választás!").

A kisgazdák a Fidesszel alkotott kormánykoalíció után 2002-ben tűntek el a süllyesztőben.

1990 két nagy rendszerváltó rivális pártja, az MDF és az SZDSZ 2010-ig kitartott, sőt, a 2010-es választáson pártkoalícióban indultak, a liberálisok jelöltjei az MDF országos listáján kaptak helyet, Budapesten és néhány vidéki választókerületben közös egyéni jelölteket indítottak. Közösen buktak el örökre.

Az MSZP keményen morzsolódott a DK kiválásával, majd néhány volt MSZP politikus (Szanyi Tibor, Mesterházy Attila) pártalapítási kísérleteivel, de 2026-ig kitartottak, amikor is már csak egyéniben indult néhány egykori legenda (Hiller, Kunhalmi).

Nemcsak a Fidesz rekorder a 10. parlamenti ciklusával, de Németh Zsolt fideszes képviselő is. Ő négy éve még tagja volt a Big Five-nak, az 1990 óta folyamatos parlamenti mandátummal rendelkező 5 politikusnak, de Varga Mihály MNB-elnöki kinevezése összeférhetetlen volt a képviselőségével, Orbán, Kövér és Kósa pedig - bár most listás mandátumot nyertek - lemondtak a képviselőségről. Hiába, nagy jellemgrófok ők, maradt Németh egyedül rekorder.

Ami Orbán Viktort illeti, természetesen ő is óriási rekorder, hiszen csak a 2010-től számított négy összefüggő ciklusával egy évvel veri Tisza Kálmánt, mint a leghosszabb egyhuzamban hivatalban lévő magyar miniszterelnök, ha pedig az első Orbán-kormányt is hozzászámoljuk, akkor öt évvel. Az elmúlt 16 év nyugodtan nevezhető Magyarország történetében Orbán-korszaknak.

Deutsch Tamás írta egy FB-posztjában, hogy mire van olyan nagyra a Tisza a kétharmadával, mikor a Fidesz négyszer is kétharmaddal kormányozott, szóval Fidesz-Tisza 4:1. Szerintem pedig inkább 10:1, hiszen a Tisza csak most először parlamenti párt, mivel két éve alakultak mindössze.

De az igazi győztes nem más, mint Hann Endre és a Medián közvéleménykutató intézet. Ők ugyanis hajszálpontosan megjósolták a parlamenti patkót négy nappal a választások előtt.

A végleges patkó: 141-52-6

Most már csak az a kérdés, hogy a Fideszesek milyen véleménybuborékban voltak, hogy nemcsak hogy ezt a kétharmadot nem látták előre, de kifejezetten Fidesz-győzelmet prognosztizáltak, Hann Endrét kóklernek, csalónak, hazugnak beállítva. Hann Endre karaktergyilkolása már az Elkxrtuk című filmmel kezdődött még 2021-ben, pedig közvetlen a 2022-es választások előtt a Medián jóslata volt a legpontosabb. A pilótákat azért tanítják meg a műszerek segítségével repülni, mert a szemük gyakran becsapja őket. A Fidesznek most is a műszerekre, vagyis a független közvéleménykutatókra kellett volna hallgatnia, nem pedig a vágyálmaikra.

Hát, volt kognitív disszonancia, de nem pont úgy, ahogy Gajdics Ottó elképzelte:

---

PS

 

 

Nem tudom megállni, hogy utóiratban a négy "hóhányó" amazon sorsáról ne írjak, akik még januárban úgy gondolták, hogy hólapátolós posztokkal választást lehet nyerni. Balról jobbra haladva:

• Fazekas Csilla a Budapest 01. számú választókerületben indult, és kampányát az Élő Belváros Polgári Egyesület ingyenes reklámújságjával, a City-vel támogatta meg. 63-31 arányban maradt alul Tanács Zoltánnal szemben.
• Ferencz Orsolya "űrispán" a Budapest 02.-ben indult Bódis Krisztával szemben, és 64-29 arányban maradt alul, pedig embert juttatott az űrbe. A választások után elsők között öntötte ki a lelkét Telexnek.
• Király Nóra Budapest 09.-ben kapott ki a később miniszteri posztott is kapott Kátai-Németh Vilmostól 62-30 arányban. Ő is hamar comingout-olt, állítólag hiába könyörgött Németh Szilárdnak, hogy ne ilyen kampányt vigyenek. Persze az ő kampányát alaposan támogatta a FICSAK (Fiatal Családosok Klubja).
• És végül a csomagtartós posztjáról elhíresült Szentkirályi Alexandra, aki egyéniben nem indult, de az országos listán az ötödik (!) helyen volt. Mivel az előtte álló Orbán, Semjén, Kövér és Gál Kinga nem vették fel a mandátumukat, Szentkirályi a lista élére ugrott! 🙈

 

Két zenész halálára

Két zenész haláláról jött a hír tegnap. Az egyikről, Sebő Ferencről tényleg ugyanaz mondható el, mint Fenyő Miklósról: korszakot teremtő zseni volt, a magyar táncházmozgalom elindítója. Ami vidéken - és különösen Erdélyben - még élő hagyomány volt, azt elhozta nekünk, városlakóknak is.

A Sebő-Halmos duó valahol félúton volt a csak tiszta népzenét játszó Muzsikás együttes és a verseket megzenésítő Kaláka együttes között: Sebőék hiteles népzenei alapokkal zenésítették meg a költeményeket.

Íme egy korai Sebő-feldolgozás, József Attila Medvetánca:

Én már gimnazista koromban is inkább Kalákás voltam, tőlük, meg a Muzsikástól gyűjtöttem lemezeket (ehhez jött négy évtized után a Csík zenekar). A katonaság alatt Debrecenben egy szintén dalfaragó ember, Pojják Laci volt a katonatársam, és akkor vele adtunk elő vers-megzenésítéseket (én furulyáztam), aztán a molnaszecsődi csapatnál is került elő két gitáros gyerek, akik viszont nagy Sebő-rajongók voltak, úgyhogy közösen próbálgattuk a korai Sebő-dalokat.

Természetesen a lányainkkal kiskorukban jártunk gyerektáncházba a Marcibányi térre, és úgy vettem észre, hogy Borit fogta meg legjobban a népzene. Egy időben gyakran hallgattunk autentikus cigány népzenét, pl. a Kanizsa csillagai előadásában. És mióta Bori két éve Bécsben él, szinte kizárólag világzenét és népzenét hallgat, és tagja egy kinti magyar néptáncegyüttesnek. Éppen a hétvégén volt a Papp László sportarénában az országos táncháztalálkozó, amin Boriék együttese is részt vett a Minden Magyarok Táncában, a diaszpórában élő magyarok közös táncában. Pont egy nappal Sebő Ferenc halála előtt 😢.

A másik zenész Földes Imre zenetörténész, kevésbé volt ismert, de én pont 50 éve jártam egy Joseph Haydn életét és munkásságát bemutató zentörténeti TIT előadás-sorozatára a Múzeum utcába. Gimnáziumi osztályomban az egyik szintén komolyzene-rajongó osztálytársam (ki később katonatársam majd egyetemi évfolyamtársam is lett, azóta római katolikus pap) hívott el erre az előadás-sorozatra, és egyből lenyűgözött Földes Imre színes és derűs előadásmódja. A zenei illusztrációk részben magnóról jöttek, részben élő zene (zongoristák, vonósnégyesek) szolgáltatták. Ráadásul ez az osztálytársam mutatott be az akkor még ifjabb Sapszon Ferencnek, a híres karnagy fiának, aki azóta már édesapja nyomdokaiba lépve Kossuth- és Liszt-díjas karnagy. Íme Haydn No. 34-es szimfóniája:

Hát így ismerkedtem én ifjúkoromban a népzenével és a komolyzenével.

Nirina

Nagyon inspiráló találkozásom volt a múlt héten azzal a madagaszkári volt tankörtársammal, akiről már tavaly posztoltam Donald Trump vámrendelkezéseivel kapcsolatban. Most megint Magyarországra jött, a választásokra, hiszen ez a második hazája.

Még az 1990-es magyarországi rendszerváltozással kapcsolatban írta ezt egy véleménycikkben:

"A jó mellett nemcsak a rossz az alternatíva, a legnagyobb veszélyt Magyarországon nem a választások kimenetele vagy a gazdasági helyzet jelenti, hanem az, hogy elveszítjük azt a kompromisszumkészséget, amely segítené, hogy sértődés nélkül elfogadjuk, hogy az általunk vélt jó mellett létezhet más jó is."

Természetesen összejöttünk mi, egykori tankörtársak, hogy tátott szájjal, és némileg megszégyenülve hallgassuk Nirina történeteit. Bár Nirina 40 évig Magyarországon dolgozott, a MOL kőolaj üzletágának marketing-igazgatója volt, tagja volt a Paksi Atomerőmű felügyelő bizottságának és miniszteri tanácsadó is volt, immár 6 éve ismét Madagaszkáron él. Bár eredetileg tétlen, nyugodt nyugdíjasévekre készült, van háza Magyarországon és két lakása Cipruson, most mégis a szigetország fővárosától 600 km-re egy faluban él és próbálja jobbá tenni a környékbeli lakosok életét.

Az egész a brojlercsirke-tenyésztéssel kezdődött. Trópusi égövön a csirkéket nem szabad nap közben etetni, mert hőgutát kapnak, csakis éjszaka ehetnek négyóránként. Aztán földet vásárolt egy olyan környéken, ahol a helybéliek igazi mélyszegénységben élnek. A mélyszegénység nemcsak azt jelenti, hogy nem mindig jut napi betevő, hanem a teljes kilátástalanságot, perspektíva-nélküliséget, reményvesztettséget. És Nirina egyből rájött, hogy itt van az ő helye, ezeknek az embereknek kell jövőt teremtenie.

Nirina rendkívül komolyan vesz mindent, amit csinál, ezért mindent a szakirodalom áttanulmányozásával kezd. A 2019-es közgazdasági Nobel-emlékdíjat Abhijit Banerjee, Esther Duflo és Michael Kremer kapta a globális mélyszegénység enyhítésére irányuló kísérleti megközelítésükért. Nosza, olvassuk el a munkáikat! Iskola kell? Építsünk iskolát! Kórház kell? Építsünk kórházat! Így épült fel közösségi erőből a falu iskolája és kórháza, és persze az avatáson mindig ott volt a magyar zászló is.

A kórházépítés első szakasza: áll az épület

Ünnepel a falu népe

Ez pedig az iskolaépület

Ez már a tanterem

Nincs áram? Van napelem, vannak akkumulátorok, van dízelaggregátor! Nincs internet? De van Starlink! (Köszönjük Elon Musk!) De meg kéne tanítani az embereket gazdálkodni, a sorsukat saját kezükbe venni! Tanítsunk az iskolában gazdálkodást, állattenyésztést, fémmegmunkálást: bádogozást, hegesztést, motorszerelést! Adaptáljuk a termelési módszereket a trópusi klímára, mert itt a kukorica, ha nem vigyázunk, kiszárad, kirohad, megeszik a sáskák vagy a marhák, a termés megrohad  a 90%-os páratartalomban. Ezek ellen mind-mind külön technológia kell, ha nem találod meg a szakirodalomban, fejleszd ki te magad!

Kecskét kéne tenyészteni, de a madagaszkári kecske kicsi és kevés tejet ad! Frissítsük fel a génállományt! Nirina a magyarországi útján egy mintagazdaságban tanulmányozta a kecskék inszeminálását és ultrahangos vizsgálatát! Madagaszkáron nincs törvény a haszonállatok genetikai importjára? Nyújtsunk be törvényjavaslatot!

Nirina konzuli megbízott. Nem lehet ő a magyar konzul, mert nem a fővárosban él, de ő intéz mindent, hiszen az "igazi" konzul sem magyarul, sem angolul nem tud (a madagaszkári elit franciául tud, mert '60-ig francia protektorátus voltak). Ha egy magyar állampolgár egzotikus állatot akar kicsempészni az országból és elkapják a repülőtéren, Nirina segít kihozni őt a sittről.

Kedves belpesti nyavalygó értelmiségi barátaim, el tudjátok reggeleiteket képzelni 70+-osan úgy, hogy a kávétokhoz nem a megfelelően habosított zabtejet kapjátok, hogy nem szaladhattok minden nyavalyátokkal a körzeti orvoshoz, hogy esténként nem a Netflixet nézitek, és ha éppen esős évszak van, akkor szekérrel sem juttok el a szomszéd faluba?

Sáros út

Mikor próbáltátok utoljára, hogy nem mástól várjátok a problémáitok megoldását, hanem a közösség erejével, összefogva, nekigyűrkőzve legyetek úrrá a nehézségeken.

Büszke vagyok Nirinára (a posztomhoz Nirina FB-oldaláról vettem a képeket).