Hajtóvadászat

Gyurcsány Ferenc nagyvállalkozó, egykori miniszterelnök és pártvezető, hatvanöt éves, őszülő, határozottan jóvágású férfi, éjjel kettőkor megállt a kocsijával egy presszó előtt – még nyitva találta, isten tudja, miért.
– Egy perc, s itt vagyok – mondta a mellette ülő lánynak. Szép lány volt, piros ajka úgy tündökölt a neonfényben, mint valami őrült, megrészegedett virág.
Több kocsi parkolt a bejárat előtt, kissé arrább kellett hát megállni. Langyos, tavaszszagú áprilisi este volt. Az utcák kihaltak.
A férfi bement a presszóba, csak cigarettát vett, s már igyekezett is vissza. Ahogy kifordult az ajtón, fenyegető kiáltozást hallott.
A szemközti házakból? Vagy az egyik mellékutcából? Vagy a föld alól, az aszfalt alól bújtak elő elvetemült, gonosz lények? Két, három, öt, hét árnyalak tűnt fel a sötétben; a kocsi felé rohantak, ahányan voltak, annyi felől.
– Üsd a libsit! Üsd a komcsit!
Fideszes gazfickók csatakiáltása volt ez az elnyújtott, fülsiketítő vijjogás, egész kerületeket riasztott fel álmukból az éjszaka legváratlanabb óráiban – az emberek borzongva húzták fülükre takarójukat, Isten kegyelmébe ajánlva a szerencsétlent, akinek lincselésére készült az üvöltöző horda.
Ferenc fölismerte a veszélyt. Vele akartak leszámolni. Olyan idők jártak, amikor egy ellenzéki férfi kétszer is meggondolta, mielőtt éjnek évadján kimerészkedett az utcára. Aki nem volt velük, ellenségnek számított. A Fidesz és a Fidelitas pedig utálta, megvetette az ellenzéket. Kegyetlen, sötét harag bujtogatott: unokát a nagyapa, fiút az apa ellen. Mi több, afféle klubok alakultak, társaságok, közösségek, melyeket a bukott libsik és komcsik iránti vak gyűlölet tartott össze; mintha azok volnának felelősek az elégedetlenségükért, búskomorságukért, kiábrándultságukért, boldogtalanságukért – mind e nyűgökért, melyek olyannyira jellemzőek a társadalomra, mióta csak világ a világ. Éjszakánként aztán nekivadultak a bandák, főleg a külvárosokban; ellenzékieket vettek űzőbe. Ha sikerült nyakon csípniök egyet, rávetették magukat, ütötték-verték, lemeztelenítették, megkorbácsolták, bemázolták festékkel, majd úgy hagyták, egy fához vagy lámpaoszlophoz kötözve. A kegyetlen szertartás őrjöngésében nemegyszer még tovább is mentek; a reggeli járókelők ilyenkor megcsonkított holttesteket találtak itt is, ott is az utcán.
A Fidesz problémája! Örök gyötrelem, melynek töltetét megrázkódtatás nélkül fojtották el apák s fiúk az évek során. Most hát fölrobbant a töltet, s az újságok, a rádió, tévé, a filmek még olajat is öntöttek a tűzre. Mindegyre csak hízelegtek a Fidesznek, agyba-főbe dicsérték, sajnálták, pátyolgatták, bátorították – a hatalom bármi áron való megtartására ösztökélték. Az általános forrongástól megfélemlítve, maguk az egykori komcsik is együtt fújták a többivel, afféle alibi végett; így próbálták bizonygatni – persze hasztalan –, hogy noha valaha MSZP-sek voltak, a lelkük még friss, fiatal, s jogosnak tartják a Fidesz háborgását-hánykolódását, valamennyi igényét. Hiú ábránd, siralmas öncsalás. Akármit mondtak, a Fidesz ellenezte; a világ urainak tekintették magukat, szorosan fogták a gyeplőt, merthogy eleget tartották már kezükben az „libernyákok”. „A liberalizmus – bűn!” – ez volt a kedvenc szólamuk.
Szabadon portyázhattak tehát éjszakánként, a hatóság – ugyancsak megfélemlítve – szemet hunyt. Magára vessen az a roskatag komcsi, aki, ahelyett, hogy elbújna, bezárkózna, liberális balgaságaival ingerelni merészeli a fiatal demokratákat…!
Különösen azokat a komcsikat vették célba, akik fiatal nők társaságában mutatkoztak. Az volt csak az igazi hajcihő! Ilyen esetben – ami bizony gyakran adódott – a férfit megkötözték, s miközben verték, társnőjét a legkülönfélébb hosszadalmas és bonyolult erőszaktételeknek vetették alá, a szeme láttára.
Gyurcsány Ferenc fölismerte a veszélyt. Ezt mondta magában: a kocsiig már nem jutok el, de a presszóba visszaszökhetem, oda nem mernek betörni ezek a gazemberek; a lány viszont még kereket oldhat.
– Szilvia, Szilvia – kiáltotta –, indítsd be a motort, és menekülj! Gyorsan! Gyorsan!
Szerencsére a lány rögtön megértette, miről van szó. Villámgyorsan átcsusszant a vezetőülésre, indított, bevágta a sebességet, s bőgő motorral elszáguldott.
A férfi föllélegzett. Most már csak magával kellett törődnie. Sarkon fordult – iszkolt volna vissza a presszóba. Ám ebben a pillanatban lecsapódott orra előtt a redőny.
– Nyissák ki, nyissák ki! – könyörgött kétségbeesve. Senki sem válaszolt odabentről. A fideszesek portyázása idején mindenki visszahúzódott a saját csigaházába. Látni, hallani, belekeveredni… – Isten őrizz!
Nem volt vesztegetni való idő, egy másodperc sem. Az utcalámpák élénk fényében tetőtől talpig megvilágítva feléje tartott hét-nyolc alak; nem is siettek már, annyira biztosak voltak a dolgukban.
Egyikük, egy magas, sápadt, tüskefrizurájú fickó, narancssárga pulóvert viselt, melyen óriási R betű fehérlett. „Elvesztem” – gondolta Gyurcsány. Az újságok hónapok óta emlegették ezt az R-t. Rogán Antalnak, a legkegyetlenebb bandavezérnek volt a betűjele; állítólag több mint ötven libsit és komcsit intézett el már saját kezűleg.
Egyetlen lehetőség mutatkozott csupán. A fasor balfelé tágas térbe torkollott, amolyan kis vidám park ütötte fel rajta a tanyáját. Ha odáig eljut sértetlenül… A sok mutatványos bódé meg lakókocsi között könnyen elbújhat.
Futásnak eredt hát; meglehetősen mozgékony volt még. A szeme sarkából látta, hogy egy zömök lány szalad feléje, ugyancsak fehér R betűvel díszített pulóverben, s jobb felől igyekszik elvágni az útját. Arca kissé kutyaszerű volt, de csöppet sem kellemetlen; vastag ajkáról durván harsant a kiáltás: – Állj! Állj meg, komcsi disznó!
Jókora bikacsököt szorongatott a jobbjában, avval próbált rávágni Gyurcsányra. Ám a férfi olyan fürge volt, hogy csak a levegőt érte a suhintás, a lány pedig egyensúlyát veszítve a lendülettől, hasra esett.
Gyurcsány ekképpen egérutat nyerve, maradék szuflájával továbbloholt a sötét tér irányába. Alacsony kerítés vette körül a bódékat, azon átvetette magát, s arra fordult, amerre sűrűbbnek látszott a sötétség. Amazok a nyomában.
– Meg akar lógni, a dög! – kiáltotta Rogán. Nem nagyon sietett, bizonyos volt benne, hogy nem szalasztja el a prédát. – Még próbálkozik, lázad!
Egyik társa most melléje szegődött: – Idehallgass, főnök, mondanom kell neked valamit. – A bódék elé értek már. Megálltak.
– Épp most?
– Szeretném, ha tévednék, de határozottan az a benyomásom, hogy a krapek a papám.
– Ez a disznó az apád?
– Igen, azt hiszem, ő az.
– Annál jobb.
– De én…
– Remélem, nem akarsz most akadékoskodni?…
– Úgy rémlik, valami…
– Szereted?
– Á, rettenetes hülye. És fontoskodó, vége-hossza nincs a prédikációinak.
– Akkor hát?
– Ismétlem, nekem úgy rémlik, hogy…
– Pacal vagy, vacak puhány. Szégyelld magad! Az én apám eddig még nem került utamba, de fogadok, hogy csudára élvezném… No gyere, öntsük ki ezt az ürgét…
Ferenc, alaposan kifulladva a futástól, torkában dobogó szívvel, lekuporodott az egyik nagy sátor – meglehet, kisebb cirkusz – tövében; teljes sötétség volt itt. Iparkodott eltűnni a vászon ráncai között.
Öt-hat méterrel odább afféle cigány lakókocsi állt, némi fény szűrődött ki az egyik kis ablakán. Vészjósló, éles fütty hasított megint a levegőbe. A kocsiban mozgolódás támadt. Majd egy kövér s nagyon szép nő lesett ki az ajtón.
– Asszonyom, asszonyom – suttogta Ferenc bizonytalan búvóhelyéről.
– Mi az? – kérdezte a nő gyanakodva. – Könyörgök, engedjen be.
Üldöznek. Meg akarnak ölni.
– Nem, nem, szó se lehet róla. Nem akarunk balhét.
– Húszezer forintot adok, ha beenged.
– He?
– Húszezer forintot…
– Nem, nem. Mi tisztességes emberek vagyunk.
Azzal visszahúzódott, becsukta az ajtót. Hallani lehetett az ajtólánc csörrenését. A fény is kialudt az ablakban. Csönd. Se léptek nesze, sem egyetlen pisszenés. Tán lemondott róla a banda? Egy távoli toronyóra negyed hármat ütött. Egy távoli toronyóra fél hármat ütött. Egy távoli toronyóra háromnegyed hármat ütött.
Ferenc lassan, óvatosan fölegyenesedett. Talán most sikerül elillannia.
Máris ott termett előtte az egyik gonosztevő; fölemelt jobbjában megcsillant valami, nem lehetett pontosan látni, hogy micsoda. Ferenc agyán átvillant a tanács, amit sok-sok évvel azelőtt kapott egyik barátjától; ha valaki meg akar verni, üsd állon, az épp elég, csak az a fontos, hogy ugyanakkor ugorj is egyet fölfele, akkor az egész tested üt, nemcsak az öklöd.
Ugrott hát. Kemény reccsenés kísérte az ütését. – Ó… – nyögött fel amaz, s hanyatt bukott. Ferenc a fiára ismert, övé volt a hátracsukló, fájdalomtól eltorzult arc. – Zsolt! Te vagy az? – hajolt föléje segítőkészen.
Három-négy árny bukkant ekkor elő, szinte a föld alól. – Itt van, itt van! Üsd a komcsit!
Rohant Gyurcsány, mint az őrült, ide-oda szökellt, keresve a sötétebb zugokat; üldözőinek mind dühödtebb s mind közelibb lihegése ösztökélte. Egyszerre borzalmas fájdalom hasított az arcába, valami fémszerszámmal hajították meg. Kétségbeesetten nézett körül – a tér túlsó végébe szorították. A mutatványos bódék már nem nyújthattak menedéket.
Vagy száz méterrel arrább maga a park, az igazi. A kétségbeesés legyőzette vele ezt a távolságot, anélkül, hogy utolérték volna. Sőt, a manőver meglepte, megzavarta az üldözőket. Csak akkor kaptak észbe, amikor már elérte az első facsoportot. – Ott!… Ott!… Nézzétek… elbújik a kiserdőben! Üsd a komcsit, üsd!
Folyt tovább a vadászat. Ó, csak pirkadatig kitartson, akkor talán megmenekül. De mikor lesz még az, hány óra múlva? Időnként hallotta, amint megkondul egy-egy toronyóra, de rettenetes izgalmában képtelen volt számolni az ütéseket. Egy kis kaptatón fel, onnan le a völgybe, át egy patakocskán… de valahányszor hátranézett, ott látott maga mögött három-négy bitangot, loholtak utána, kitartón, kérlelhetetlenül.
Amikor utolsó erejével fölkapaszkodott egy meredek bástyatetőre, s onnan szétnézett, látta, messze, túl a háztetők rengetegén, sápadni kezdett az ég alja. De már késő volt. Teljesen kimerült. A vére széles csíkban csordogált lefelé sebesült arcáról. S Rogánnak már csak néhány métert kellett futnia, hogy utolérje. Ott fehérlett a gúnyos fintora, közvetlen közel.

A keskeny, füves bástyagerincen kerültek szemtől szembe egymással. Rogánnak ütnie sem kellett. Gyurcsány egy lépést hátrált, s kicsúszott lába alól a talaj; tehetetlenül zuhant lefele a köves, sziklás meredélyen. Tompa puffanás, utolsó felnyögése a húsnak.
– Nem nyiffant ki. De kellően kikészült így is – mondta Rogán. – Most jobb, ha olajra lépünk. Sosem lehet tudni, mikor jön rá a rendőrségre a bolondóra.
Kis csoportba verődve indultak vissza, s harsány röhögések közepette tárgyalták meg a vadászat részleteit. Azért jó sokáig tartott. Egyetlen komcsi vagy libernyák sem adott még ennyi munkát… Fáradtak voltak ők is. Ki tudja, miért, nagyon elfáradtak. A társaság feloszlott. Rogán a lánnyal ment tovább. Egy erősen kivilágított térre értek.
– De hát mi… mi van a fejeden? – kérdezte a lány.
– És neked? Neked is…
Közelebb hajoltak egymáshoz.
– Úristen, milyen az arcod. És hogy kerül ez a sok fehér a hajadba?
– Te is… neked is szörnyű az arcod.
Kínzó nyugtalanság vágott beléjük hirtelen. Rogánnal ez még nem fordult elő soha. Odalépett egy kirakathoz, belenézett a tükörbe.
Egy ötvenes férfi nézett vissza reá, fonnyadt arc, savós szem. A nyaka akár egy pelikáné. Mosolyogni próbált: két foga hiányzott épp elöl.
Lidércnyomás? Megfordult. A lány sehol. Három fiú bukkant fel a tér túlsó sarkán. Öten voltak. Nyolcan. Fütty harsant, hosszan, élesen, vérfagyasztón. S hozzá a kiáltás: – Üsd a fideszest, üsd!
Rogán futásnak eredt, futott, futott, ahogy csak bírt, ahogy az erejéből tellett. De nem sok tellett az erejéből.

Mily végtelennek, soha el nem múlónak tetszett a hatalom, ez a hetyke és kegyetlen életszakasz. S egyetlen éjszaka el tudta hamvasztani. Semmi nem maradt belőle, semmi. Most ő volt az üldözött. Rá került a sor.

(Ez az írás Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre című novellája, Telegdi Polgár István fordítása alapján készült.)

Brigádbulik - brigádcsínyek

Rengetegszer posztoltam már volt munkahelyem, a VEIKI agárdi üdülőjéről, ahol évente kétszer, tavasszal és ősszel bográcsozással egybekötött brigádhétvégéket tartottunk. 45 évvel ezelőtt, 1981 szeptemberében voltam az első ilyenen, az utolsóra pedig 2012 tavaszán került sor.

1981. szeptember

2012. május

Különösen megörültünk, amikor 1993-ban munkaszüneti nappá nyilvánították pünkösdhétfőt, így a tavaszi hétvége egy nappal meghosszabbodott. 2009-ben a VEIKI csődbe ment és megkezdődött a felszámolása, de az utódszervezetei még igénybe vehették az agárdi üdülőt. A felszámoló sem kiköpni, sem lenyelni nem tudta az üdülőt, mert a telek az önkormányzaté, csak a faépületek voltak a VEIKI-é. 2023-ban így nézett ki a teljesen elvadult üdülő:

Szerencsére 2014-ben, a 40. érettségi találkozónk után úgy döntöttünk, hogy mostantól évente összejövünk egy-egy hétvégére. Kezdetben Dobogókőn, később többször Balatonbogláron, de volt úgy, hogy Kisorosziban vagy Romhányban rendeztük meg az összejövetelt. Ja, és az 50. érettségi találkozó Tokajban volt 2024-ben. Az ideit, ahova holnap indulok, Parádsasváron tartjuk.

2016. szeptember, Dobogókő, a Hotel Nimród romjánál

2025. szeptember, Balatonlelle, kishegyi kilátó

Aztán évről-évre egyre aktívabb tagjai lettünk egy természetjáró szakosztálynak, melynek első többnapos túráján 2019 szilveszterén vettünk részt, azóta évről-évre van évente legalább négy hétvégi túra, illetve nyári magashegyi túra.

2019. december

Legutoljára két hete Nagyvázsony környékén töltöttünk egy hétvégét a csapattal.

2026. szeptember

Sajnos jelenlegi munkahelyemen nincsenek ilyen csapatépítő összejövetelek, de most rám tört a nosztalgia és eszembe jutottak azok az ugratások, szivatások, oltogatások, amik a VEIKI-s kollégák között rendszeresek voltak. Néhányat csak hírből hallottam, de a legtöbbnek részese is voltam. Elmesélek néhányat:

• Új kolléga érkezett, aki ócska rajszögtrükkel próbálkozott, mert még nem tudta kikkel van dolga. Hamarosan kormos telefonkagylót emelhetett a füléhez (akkoriban még feketék voltak a telefonok).
• Szintén ugyanez a kolléga nem értette, miért nem működik a forrasztópákája. Megmérte a forrasztótrafó feszültségét: rendben volt. Kicserélte a pákát: továbbra sem működött. Nem sejtette, hogy a kedves kollégák egy soros ellenállást szereltek be a pákatrafóba, emiatt jelentősen lecsökkent a pákán folyó áram, ezért nem melegedett.
• Amikor még a Lovas úti lakásomban tartottam a lakásavatómat kollégáimnak, egyszer csak egy felborult borosüveget és egy csúnya vörös foltot fedeztem fel a vadonatúj világos szőnyegemen. Csak később láttam meg, hogy egy piros genotherm dossziéból vágtak ki egy folt alakú darabot.
• Egy agárdi brigádbuli alkalmával történt, hogy az egyik kolléganőm lánya mindenórás várandós volt, és már lehetett tudni, hogy kislányt vár. A kolléganőnek nem volt mobilja, ezért az én számomat adta meg, hogy ezen értesítsék, ha a hétvégén megszületik a kicsi. Meg is csörrent a telefonom, én meg boldogan újságoltam, hogy kisfiú született. Persze csak egy beavatott kollégám csörgetett meg a ház mögül. Egy darabig aggódtam, hogy ez buta tréfa, mi lesz, ha valami komplikáció lesz a szülésnél, szerencsére minden rendben ment.
• Szintén agárdi buli alkalmával az íjászatot gyakoroltuk. Egy kipreparált nyílvesszőt egy kollégánk kocsijának kerekéhez illesztettük, mintha belefúródott volna az eltévedt vessző. Nagyon dühös lett, mikor meglátta.
• Kolléganőm új fényképezőgépet vett, behozta megmutatni. Kivettem a tokjából, és az üres tokkal indultam meg a folyosón. Hatalmas esést színleltem a szeme láttára, az üres tok nagy ívben repült. Szegény azt hitte, most töröm ripityára az új gépét.
• Az egyik kollégám etetni kezdte a környék egyik kóbor macskáját, Matildot. (Akkor már a Gellérthegy utcában volt az irodánk, kertjében sok cica kóricált). Én pedig nem voltam rest, és egy hivatalosnak látszó gyepmesteri falragaszt készítettem, hogy a környékbeli kóbor macskák kíméletes befogása megkezdődött. Szegény kollégám másnap sürgősen hazamenekítette Matildot.

Hát ezek a csínyek hiányoznak nagyon.

Az Orion űrhajó utolsó küldetése

60 évvel ezelőtt, 1966 szeptember 17-én a nyugatnémet ARD megkezdte a Raumpatrouille – Die phantastischen Abenteuer des Raumschiffes Orion - magyarul: Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai - című hétrészes sci-fi sorozat sugárzását, melyet két év múlva a Magyar Televízió is átvett. A német vetítés 10 nappal követte az USA-ban bemutatott Star Trek első részét. Úgy tűnik, nem akartak lemaradni, és míg a Star Trek az amerikai popkultúra részévé vált, az Orion nem ilyen széles körben, de mégis csak egy generáció meghatározó élménye lett úgy az NSZK-ban, mint Magyarországon. 12 éves voltam a magyarországi sugárzás idejében, és onnantól kezdve day-dreamjeim állandó részévé váltak a sorozat legendás szereplői.

A sorozat hetedik - befejező - része azzal végződik, hogy a világűrből támadó idegeneket, a varangyokat végérvényesen sikerül legyőzni, és az overkill-fegyverrendszerrel örök békét lehet biztosítani a Galaxis számára. Én azonban úgy gondoltam, hogy megírom a sorozat nyolcadik epizódjának szinopszisát.

Cliff McLane ezredest (mert a hetedik epizód végén előléptetik) irodai munkára vagy a kadétok oktatására szeretnék fogni, de ő ragaszkodik a további járőrszolgálathoz az Orion 8 fedélzetén. Egy napon magához rendeli Winston W. Wamsler tábornok az Admiralitásba, hogy különleges küldetéssel bízza meg az ezredest.

- Ezredes, most, hogy csatahajóinkkal és fegyverrendszereinkkel tartós békét tartunk fenn a Galaxisban, ideje felelősséget vállalnunk perifériára szorult embertársainkért, akik távoli csillagrendszerekben tengetik életüket. Van a Tejút peremén egy bolygó, nagyon hasonlatos a miénkhez, Földnek hívják. Eddig nem volt velük sok dolgunk, de  felderítőink úgy látják, most bajban vannak.
- Talán megtámadták őket a varangyok?
- Nem, saját magukat veszélyeztetik. Túlnépesedtek, kimerítik ásványi erőforrásaikat, beszennyezik a bolygójukat, tönkre teszik az éghajlatot ezáltal elsivatagosítják az egész planétát. Ráadásul folyamatosan háborúskodnak.
- Tábornok úr, eddig nem avatkoztunk be az ilyen dolgokba.
- A Kormányzótanács, az Admiralitás és a Különleges Szolgálat úgy döntött, hogy mostantól minden bolygó gondját viseljük, ahol fajtársaink élnek. Ezredes! Diplomáciai küldetésbe megy a Földre, tájékoztatja őket, hogy amennyiben felhagynak önpusztító tevékenységükkel, a Galaktikus Föderáció egyenjogú tagjává válhatnak, és részesedhetnek mindazokból a javakból, melyeket magunknak megteremtettünk, egyúttal a védelmükről is gondoskodunk. Ja, és még egy: ezúttal is önökkel tart Tamara Jagellovsk hadnagy a Különleges Szolgálattól, mert lássuk be, ezredes, ön katonaember, nem túl jó a diplomáciai érzéke.

Így történt, hogy az Orion 8 a Galaxis peremére, a Tejút felé vette az irányt, és hiperűrsebességgel haladva pár nap alatt el is érték a Földet. A leszálláshoz szándékosan egy lakatlan vidéket, Arizona sivatagos részét nézték ki maguknak:

- Mi Tamarával a Teknőc 1 fedélzetén elrepülünk a legközelebbi településre, Hasso, te tartsd a hajót riadóstart-készültségben, Mario, te ügyelj a sugárvetőkre és a védőpajzsokra, de az overkillt is tartsd készenlétben. Atan, te a fedélzetről követed a Teknőc útját, Helga, te pedig figyeled a rádiókommunikációt.

A Teknőc igazi vadnyugati kocsma előtt landolt, a csaposnak a transzlátor segítségével csak ennyit mondtak: A Galaktikus Föderáció küldöttei vagyunk, vigyél minket a vezetődhöz. Hamarosan a helyi seriff fogdájában találták magukat, és Mario már pont a sugárvetők bevetését fontolgatta, mikor a seriffet egyenesen a Pentagonból hívták, hogy idegen repülő objektumot észleltek a környéken.

A Pentagon tisztviselői először nem tudták eldönteni, hogy Cliff és Tamara egyszerű futóbolondok, vagy valóban az űrből érkeztek, de közben felfedezték az Oriont a sivatagban, a Teknőcöt pedig a kocsma parkolójában. Szó ami szó, a trigger-happy katonák tüzet is nyitottak mindkettőre, de kárt nemigen tudtak tenni bennük az erős védőpajzs miatt. Nem volt vitás, értesíteni kell Trump elnököt.

Trump elnök mindig is tudta, hogy léteznek földönkívüliek, ezért szívélyesen fogadta a hadnagyot és az ezredest. Mikor előadták küldetésük célját, Trump így szólt: én vagyok a bolygó ura, velem tárgyalhattok. Tamara ösztönei viszont azt súgták, kell hogy legyenek a Földön más birodalmak is, különben miért háborúskodnának.

- Elnök, úr, nem találkozhatnánk a többi vezetővel is? - kérdezte.
- Oroszország és Kína nem számít, a zsebemben tartom mindkét országot.
- Mi mégis ragaszkodnánk ahhoz, hogy minhárom hatalom vezetőjével egyszerre tárgyaljunk - jelentette ki határozottan McLane ezredes.

Trump elnök kelletlenül hozzákezdett egy hármas találkozó előkészítéséhez Putyinnal és Hszi Csin-pinggel. A helyszínben sehogyan sem tudtak megegyezni, de McLane úgy érezte, az lenne a legmeggyőzőbb, ha a megbeszélésekre az Orion fedélzetén kerülne sor, miután tettek pár tiszteletkört a bolygó körül. Így hamarosan a földi sajtót ez a fotó járta be:

A tárgyalások során az ezredes előadta a Galaktikus Föderáció ajánlatát.
- Méghogy egy idegen bolygó gyarmata legyünk? Szó sem lehet róla! - háborgott Trump.
- Pedig csak annyit kéne tennie, elnök úr, hogy felhagy a természeti kincsek féktelen kirablásával.
- Hogy én legyek a világ balekja? America first! Drill, baby, drill!
Ekkor Tamara a megértőbbnek látszó kínai elnök felé fordult:
- Az ön országa hatalmas mértékben szennyezi a bolygót és klímakatasztrófát idéz elő. Bízzon bennünk, megvalósítjuk, hogy minden kínai az óceánok mélyén lakjon, a földfelszínből pedig klímarobotjaink édenkertet varázsolnak majd.
- Kedvesem, a mi négyezer éves birodalmunk maga dönti el, hogy mit tesz.
- És ön, Putyin elnök úr, ön hajlandó lemondani a fegyverkezésről, a Föld nukleáris elpusztításának rémétől? - fordult reménykedve az orosz elnök felé.
- Nagy Péter óta Oroszország nem veszített háborút, ennek a veszélynek ezután sem tesszük ki magunkat.
- De hát önök a Föld három legerősebb országának vezetői, az önök felelőssége, hogy mi történik a bolygójukkal! - próbálta meggyőzni a három elnököt az Orion parancsnoka, de mindhiába.
- Csak vesztegetjük itt az időnket. Vigyenek vissza minket a Teknőcök a Fehér Házba, a Kremlbe, az Elnöki Palotába, és távozzanak a bolygónkról!

Így történt, hogy az Orion dolgavégezetlenül szállt fel a Földről, de a három irányból, az Egyesült Államokból, Oroszországból és Kínából a gyorscirkáló felé búcsúzóul indított több tucat nukleáris töltetű rakétát csak alig tudták elhárítani a védőpajzsok.

- Nincs más lehetőség, csak az overkill! - sóhajtott fel Cliff Allister McLane ezredes, az Orion 8 gyorscirkáló parancsnoka, és kiadta Marionak a parancsot.

Így végződött az Orion utolsó küldetése.

Lovakrul

A múlt héten egy olyan hír borzolta a közvéleményt, amely leginkább csak uborkaszezonban szokott érdeklődést kelteni. A brit Daily Mail című bulvárlap megírta ugyanis, hogy Magyar Péterék visszakövetelik azt a két lipicai lovat, amelyet a magyar kormány képviseletében Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter koronázási ajándékként adományozott III. Károlynak. A két paripa:

Incitato XVIII-3 – „Iveco”, 2016-os születésű herélt
Neapolitano XXVII-44 – „Nelson”, 2018-as születésű herélt.

A Védvonalhoz tartozó szócsövek azonnal fújni kezdték, milyen bunkó a Tisza-kormány, hogy ilyen otrombaságra vetemedik. Egy napnak kellett eltelnie, hogy Az Agrár- és Élelmiszergazdálkodásért Felelős Minisztérium egy FB-közleményben tudassa, hogy itt valójában egy kölcsönszerződésről van szó, melynek felülvizsgálatával kapcsolatban írtak levelet a a Royal Mewsnek, melyben "pontatlanul fogalmaztak", de azóta már tisztázták az ügyet, és a lovak természetesen maradhatnak Nagy-Britanniában.

Elkezdtem faggatni a ChatGPT-t, hogy akkor most ajándékozásról vagy kölcsönzésről volt-e szó, de MI-barátom nem talált utalást a kölcsönzésre, minden korabeli forrás ajándékozásról beszélt. De volt itt még egy érdekesség: a Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesületének ügyvezető igazgatója úgy nyilatkozott, hogy nagyon értékes tenyészállatok kerültek elajándékozásra, amiket az ajándékozás előtt az egyesület tudta nélkül heréltek ki.

Nagy-Britanniában védik a lótenyésztés génállományát, ezért valószínűleg tenyészállat nem kerülhet be az országba, ezért kellett herélt lovakat ajándékozni. De valószínűleg az élő állat bevitele még így is olyan komplikált, hogy inkább a kölcsönügyletet választották, mint a tulajdonjog átruházását.

Pár nap múlva a kormány egy újabb közleményt adott ki, ezúttal a kormany.hu-n, amelyben újabb tények kerültek napvilágra:

• Az eredeti elképzelés egy lipicai négyesfogat, díszhintó és díszszerszám átadása volt, ez azonban végül nem valósult meg. 2024-ben a két ló ugyanis nem ajándékként, hanem kölcsönadási megállapodás alapján, kipróbálás céljából került a Royal Mewshez. A lovak tulajdonjoga mindvégig a Magyar Államnál maradt.
• Az Állami Ménesgazdaság által kiküldött, félreérthető levelet követően a miniszteri biztos újabb megkeresésben kifejezetten elnézést kért a pontatlan megfogalmazásért, és egyértelműsítette, hogy nem a lovak visszahozatala a cél, hanem a lovak további hasznosításáról kívánnak konstruktív párbeszédet folytatni a brit féllel.
• A két ló jogilag nem került a brit király tulajdonába. Az ajándékozás nem valósult meg, a lovak állami tulajdonban maradtak, és a ténylegesen megvalósult konstrukció kölcsönadás volt.
• A magyar kormány célja egyértelmű: Nelson és Iveco maradjon a brit királyi udvarban, és azon dolgoznak, hogy az ajándékozás valóban ajándékozás legyen (jogi értelemben is).

Én azon sem lepődtem volna meg, ha a Szilvásváradi Állami Ménesgazdaság továbbra is elszámolta volna a két ló tartási költségeit, de ezt csak az én rossz májam mondatja.

Az Orbán-kormánynak nem ez volt az első lóadományozása. Orbán Viktor 2023 decemberében, Erdoğan budapesti látogatása során egy nóniusz mént adományozott a török államfőnek. A Főúr névre hallgató mén a Mezőhegyesi Ménesbirtokról származott, de eltérően a III. Károlynak adományozott lipicaiaktól ez kifejezetten tenyésztési célra került Törökországba (úgy látszik, ott nem olyan szigorú a génállomány védelme). Akkoriban Lázár János a Mezőhegyesi Ménesbirtok politikai és operatív vezetője volt, ezért azt az ügyletet ő bonyolította.

A lóadományozás azonban ebben az esetben sem volt szerencsés: Erdoğannak már volt egy nem túl szerencsés találkozása egy lóval, ami ráadásul bejárta a világsajtót, ezért joggal gondolhatott arra, hogy ez egyfajta politikai provokáció, gülenista összeesküvés volt.

Két hónappal voltunk a Hamász  2023-as terrortámadása és az azt követő Gáza elleni offenzíva után, melynek megítélésében Orbán és Erdoğan véleménye gyökeresen eltért. El is hidegült a viszonyuk, amelynek Erdoğan a svéd NATO-csatlakozás ratifikálása során Orbán kijátszásával adott hangot.

Hiába vártam, hogy az Orbán-kormány bukása után a Nemzeti Vágta döntője visszakerül a budapesti Hősök terére, ahová megálmodták és ahol 15 éven keresztül (2008-tól 2022-ig) sikeresen megrendezték. Idén is Szilvásváradon kerül megrendezésre, pedig köztudott, hogy azért vitték a Vágtát Budapestről Szilvásváradra, mert:

1. Büntetni akarták a bűnös Budapestet és Karácsony Gergelyt;
2. A Szilvásváradi Lovasaréna Mészáros Lőrinc érdekeltsége.

Van még egy lovaglással kapcsolatos szívfájdalmam: az öttusából, ebből a hagyományosan katonai sportból törölték a lovaglást, amit akadályverseny váltott fel. Íme a Magyar Öttusaszövetség régi és új logója:

Az idei öttusa világbajnokságon Guzi Blanka világbajnoki címet szerzett, a párizsi olimpián aranyérmes Gulyás Michelle nem is volt a nő csapat tagja.

Valószínűleg Gulyás Michelle az utolsó olyan öttusázó egyéni olimpiai bajnokunk, aki még lovagolt is. Emlékezzünk meg az összesről:

Németh Ferenc – 1960, Róma
Török Ferenc – 1964, Tokió
Balczó András – 1972, München
Martinek János – 1988, Szöul
Vörös Zsuzsanna – 2004, Athén
Gulyás Michelle – 2024, Párizs

Az öttusával kapcsolatban az jutott eszembe, hogy nemrég újra láttam Kósa Ferenc Küldetés című filmjét, mely 50 évvel ezelőtt készült riportfilm Balczó Andrással. Az akkora már remeteként visszavonuló Balczóról azt gondoltam, hogy majd ha egyszer megbukik a Kádár-rendszer, biztosan politikai szerepet fog vállalni. Meg is jelen a Magyar Út Körök megalakulásánál, ahol kifejtette, hogy ateisták, szabadkőművesek és homoszexuálisok ne lehessenek a mozgalom tagjai (ezt a megnyilvánulását azóta úgy tartják számon, mint a rendszerváltás utáni első nyílt homofób kijelentést). Utána megint eltűnt, és csak öccse, Balczó Zoltán lett aktív jobboldali politikus. Pedig akkor, az első szabadon választott parlament megalakulásakor úgy gondoltam, hogy ez az igazi sokszínű demokrácia: Balczó egy jobboldali nemzeti mozgalomban, olimpiai csapattársa, Török Ferenc az SZDSZ-nek, a Balczóról filmet forgató Kósa Ferenc pedig az MSZP-nek a parlamenti képviselője. Sajnos a most 88 éves Balczó András visszavonultan, szellemi szabadfoglalkozásúként él, pedig vívó szakedzői és öttusa szakedzői diplomája is van. Igaz némethlászlói drámahős, egy meg nem alkuvó antik jellem.

Parkolási bírság

 

Biztos ti is láttatok már közterületen, fizetős parkolási övezetben hónapok óta egy helyben álló autót, melyen csak gyűlnek, egyre gyűlnek a parkolási bírságok mikuláscsomagjai. Kezdetben ilyenkor mindig lopott autóra gyanakodtam és utánanéztem a gépjármű-keresőben, mert az a romantikus elképzelésem volt, hogy végre nekem is sikerül lopott autót találnom, de rájöttem, hogy ma már ennek a leellenőrzése automatikusan megtörténik, amikor a parkolóőr bepötyögi a rendszámot.

A munkahelyem közelében is parkol egy Daewoo Kalos, és hónapok óta gyűjti a parkolási bírságot. Persze leellenőriztem, de nem lopott, sőt, még a műszakija is érvényes (még két hónapig). És ilyenkor én mindig valami családi tragédiát sejtek a háttérben, egy ilyen elképzelt történetet osztok meg veletek.

Az autó tulajdonosa - nevezzük Jánosnak - már 10 éve megözvegyült, és egyetlen fiával is kibékíthetetlenül megromlott a kapcsolata, aki ráadásul a Távol-Keletre költözött digitális nomádnak. János egyedül élt és nyugdíjából valahogy fenntartotta egyetlen hobbiját, a használtan, 20 évesen vásárolt autót. János egy délután rosszul lett az utcán, a kiértesített mentők kórházba szállították, ahol néhány nap múlva elhunyt. Pechére rosszulléte előtt egy fizetős övezetben parkolt le.

A parkolóőrök kötelességszerűen minden nap újabb és újabb fizetési értesítőt helyeztek el az autó szélvédőjén, majd a fizetési határidő lejártával kikérték a tulajdonos adatait a gépjármű-nyilvántartóból és tértivevényes fizetési felszólítást küldtek a részére. A felszólítást persze nem volt, aki átvegye, így a második értesítést követően az értesítést átvettnek nyilvánították (átvételi vélelem).

Közben megindult János hagyatéki ügyének intézése az örökösök felkutatásával. Sehogyan sem sikerült a fiával kapcsolatot teremteniük, de a hónapok egyre csak múltak. János összes vagyonát egy társasházi másfél szobás lakás, az Államkincstárnál nyilvántartott kisebb államkötvény-csomag és ez a gépjármű képezte. János állami temetést kapott, melyen csak néhány szomszéd vett részt.

Miután a parkolási bírság összege a késedelmes befizetési bírságokkal együtt már jelentős összeget tett ki, és a gépjármű tulajdonosa nem reagált a fizetési felszólításokra, a kerületi parkolótársaság a követelést diszkont áron eladta egy faktoring cégnek, mely megkezdte a saját munkadíjával megemelt tartozás összegének behajtását.

A hagyatéki eljárás során az örökös felkutatása eredménytelennek bizonyult, János ingó és ingatlan vagyona az államra szállt. A lakást meghirdették eladásra, János befektetése pedig az államkincstárt gazdagította. De vajon hol lehet az autó? A slusszkulcs és a forgalmi János személyes holmijai közt volt a kórházban, de az autója nem parkolt a lakása közelében. Természetesen körözést adtak ki a járműre, amely másnap rögtön meg is lett, hiszen a parkolóőr kütyüje egyből bejelzett, amikor a szokásos napi mikuláscsomag kihelyezésekor bepötyögte a rendszámot.

Bár az Államkincstár gondoskodott az autó elszállításáról, látták a szélvédőre helyezett számtalan büntetőcédulát, ezért haladéktalanul felvették a kapcsolatot a kerületi parkoló céggel, hogy töröljék a bírságot, hiszen haláleset miatt nem volt lehetséges a díj megfizetése. A parkolási cég jelezte, hogy nem áll módjában a tartozás törlése, mert annak behajtását már továbbadta egy behajtó cégnek. Az állam megörökölte János most már csillagászati összegre halmozódott adósságát is, melyért az örökölt vagyon értékéig köteles jótállni. Be is kopogtatott a faktoring cég ügyvédje az Államkincstárhoz, hogy a néhai Jánosnak volna itt egy tartozása, és itt egy hétjegyű szám következett.

Természetesen az Államkincstár nem azért tart jogászokat, hogy egy olyan tartozást, amelyről tudomásuk sem volt, csak úgy kifizessenek, de az adósságbehajtó cég sem most jött le a falvédőről, ezért hosszú pereskedés indult, ami még ma is tart, ha azóta meg nem haltak. Itt a vége, fuss el véle.

 

Karmelita

Tegnap végre részt vettünk Katival egy Karmelita-bejáráson. Akik már jártak az épületben, azok felkészítettek bennünket, hogy ne számítsunk luxusra, itt nem lesz aranyból a vécéhúzóka és márványból a mosdókagyló. A látogatás egyedüli vonzereje az, hogy hét éven keresztül - a Miniszterelnökség 2019-es beköltözésétől a 2026-os kormányváltásig - innen kormányozták az országot.

Magyar Péter annyit bírálta a "Karmelita-palotát", hogy fel sem merülhetett, hogy miniszterelnökként tovább használja azt az épületet, mely jelenlegi formájában csakis miniszterelnöki hivatalnak alkalmas, de annak nagyon is. Viszont Magyar Péternek köszönhetem, hogy bugyuta dalocskám, a Karmelita dal 2024-től folyamatosan vezeti a nézettségi listát a csatornámon, és már túl van a 200 ezredik kattintáson, hiszen már 2024-ben posztolt róla és amikor májusban megnyílt az épület a nagyközönség számára, akkor többször is megemlítette ezt a nótát. (Mindig is nehezményeztem, hogy a Karmelita az elmúlt hét évben egyszer sem nyílt meg az érdeklődők számára az évente megrendezett Kulturális Örökség Napjai alkalmával).

Akkor most haladjunk végig a Karmelitán abban a sorrendben, ahogyan a vezetés is volt.

Hangversenyterem

Ez volt az eredeti Karmelita templom, mely már 1787-től színházként funkcionál, ezért is hívják a Dísz teret a Szent György térrel összekötő utcát Színház utcának. Itt játszottak előszőr kőszínházban magyar nyelvű színdarabot (Kelemen László Magyar Játszó Társulata Simai Kristóf Igazházi című darabját adta elő), itt még Beethoven is adott hangversenyt 1800-ban. A Várszínházban többször is jártam, Sütő András Csíksomlyói passiójára határozottan emlékszem (Kerényi Imre rendezésében). Amikor már a Karmelita miniszterelnöki hivatal lett, havonta itt is voltak koncertek, itt hallottuk stílusosan Beethoven monstre zongoradarabját, a Diabelli-variációkat Berecz Mihály zongoraművész (aki Berecz András mesemondó fia) előadásában.

A hangversenyteremben egy 3300 sípos orgona található, amely nyilvános koncerten eddig mindössze háromszor (!) szólalt meg, és ahogy néztem, a 2026/27-es évadra nem is hirdettek meg előadást a hangversenyteremben.

A kert

A külföldi delegációk ezen a reneszánsz kerten haladnak keresztül, melynek tiszafái és díszcserjéi mind a mai napig szépen gondozottak, és itt található az a díszkút, mely Magyarország Nagyasszonyát, Szűz Máriát ábrázolja az országalmát kezében tartó Gyermekkel (Kalmár Katalin alkotása).

A könyvtárterem

Viszonyleg kis alapterületű, de három emelet magas könyvtár, melynek mindenki számára ismert eleme a Perczel László geográfus (Perczel Mór testvére) 1862-ben készített glóbuszának másolata. Ez mindenkinek megmozgatta a fantáziáját, nekem többször is. A Puskás Aréna avatásakor így képzeltem el Orbán világát:

De sokan Chaplin Diktátor című filmjének könyvtárjelenetére asszociáltak, így pl. ezzel a borítóval jelent meg egy Orbánról szóló könyv. Én is ezt az asszociációt használom fel az Isten veled hatalom, te édes című dalomban.

A mai világban a könyvek már csak dekorációként szolgálnak, nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is leemelt volna egy könyvet a polcokról olvasási céllal. Ehhez képest olyan könyvritkaságok is találhatók a könyvtárban, melyeket csak cérnakesztyűben szabad érinteni. A bútortárgyak egyébként - akárcsak a Karmelita többi helyiségében - nem antik darabok, de nem is az IKEA-ban vásárolt dolgok, hanem egyedi gyártású bútorok.

Az arcképekkel díszített folyosó

Magyarország miniszterelnökeinek portréi díszítik azt a folyosót, melyről kisebb és nagyobb tárgyalótermek nyílnak. Az egyes tárgyalók falait is közgyűjteményekből származó, de nem a múzeumfalról leemelt értékes magyar festmények díszítik.

A volt miniszterelnök gyakran osztott meg olyan filmeket, amint végighalad a folyosón, ami engem ennek a szkeccsnek az elkészítésére ingerelt.

A terasz

Gyönyörű panoráma a városra, gondozott virágágyások és szökőkút. Itt nagyobb fogadásokat tartottak vagy nagyobb létszámú delegációkat vezettek ki ide. A Karmelitába való beköltözés alkalmával is itt rendezte Orbán azt a fogadást, melyre vezető politikusokat, egyházi vezetőket, sportolókat és művészeket hívott meg, és az erről készült filmre alapul a híressé vált Karmelita dal klipje is.

De egy másik szkeccsben is felhasználtam azt a jelenetet, amelyben Orbán Sebestyén Mártával duettezik az alatt az erkély alatt, mely a művészettörténészek körében akkora vitát váltott ki: szabad-e hozzáépíteni egy műemlék épülethez?

Az ülésterem

Ez a terem a korábbi kormányülések helyszíne Batthyány, Deák és Mátyás király képeivel díszítve. De szívesen lettem volna légy a falon, hogy kihallgathassak olyan vitákat, amelyek sohasem kerültek a közvélemény elé. Egyébként ennek a teremnek a falán voltak azok a szekkók (száraz vakolatra festett falfestmények), melyeket eltakartak ugyan, de bármikor visszaállíthatók.

A kormányülésről is készítettem egy szkeccset.

A miniszterelnöki folyosó bejárata

A miniszterelnökséget minden évben vízkeresztkor római katolikus szertartás szerint szentelték fel, ahogyan most is látszik a 2026-ra szóló, de a jelek szerint hatástalan jel az ajtón (Christus Mansionem Benedicat! - Krisztus áldja meg e hajlékot!). Ráadásul a felszentelést évekig a később egy melegorgián lebukó Bese Gergő atya végezte.

Miniszterelnöki iroda, tárgyalók és erkély

Ebben a traktusban kisebb tárgyalók, a titkárság és a miniszterelnöki iroda találhatók. Itt már komolyabb műtárgyak, pl. Paál László- és Szinnyei Merse Pál-festmények vannak, de van itt Vizsolyi Biblia-másolat, de a dolgozószobában egy díszkiadású Alaptörvény (hányadik verzió vajon?) a Nemzeti Hitvallásnál felnyitva. A dolgozószoba amúgy puritán, az íróasztal a miniszterelnök tulajdona volt, ezért azt vitte magával. A dolgozószobából nyíló kisebb helyiségben egy tábori vaságy található, mellyel csak úttörőtáborokban és a katonaságnál találkoztam. Ez jól illik a miniszterelnök harcos szelleméhez, itt pihent le pár órácskára, mielőtt csatába indult Brüsszel ellen. És innen lehet kilépni arra a híres erkélyre, ahonnan a Puskás megnyitójának napján Orbán mellel levette a felrúgott focilabdát és egyenesen a stadion közepébe rúgta vissza.

Na de mi lesz a Karmelitával

A blogíró a Karmelita erkélyén töpreng.

Nem kétséges, a Karmelita miniszterelnöki hivatalnak épült, akár múzeumként, akár újra színházként használni csak újabb átépítés után lehet. Most még vonzerőt jelent a látogatóknak, hogy bejárhatják, de előbb-utóbb dönteni kell a sorsáról, akárcsak a Szent György tér másik két épületéről, az Alkotmánybíróság számára épült József főhercegi palotáról és a Hadtörténeti Múzeumnak épült Honvéd Főparancsnokságról is. Ebben a három épületben legalább 500 milliárd forint állami pénz van, kár lenne veszni hagyni.

Spontán becsöngetés

Eljött az iskolakezdés, és én már 2011 óta, vagyis blogom legelső évfolyamától posztolok az országos tanévnyitóról. Orbánék ezt persze "nemzeti tanévnyitónak" nevezték, és bicskanyitogató módon a 2010-est elnevezték "1. Nemzeti Tanévnyitó"-nak, mintha a második Orbán kormány előtt nem is lett volna közoktatás, vagy mintha olyan egetverő tanügyi reformokat hajtottak volna végre, ami indokolja, hogy a bencések által Pannonhalmán 996-ban megindított oktatás után, vagy a Mária Terézia által 1777-ben jóváhagyott Ratio Educationis után pont 2010-től kell számolni a tanévnyitókat. Klebelsberg Kuno országában a Fidesz 2010-ben kezdte meg a közoktatást.

Na szóval minden évben jót füstölögtem ezen, miközben kíváncsian vártam, mi lesz Orbánék után, honnan folytatódik majd a számolás. Egy héttel ezelőtt az AI-tól próbáltam megtudni, lesz-e idén országos tanévnyitó, de ezt a választ kaptam:

Idén (2026-ban) nincs meghirdetve külön, egyetlen közoktatási intézménybe szervezett központi „Nemzeti Tanévnyitó” ünnepség. A miniszteri és kormányzati jelenléttel kísért hivatalos évnyitó események jellege átalakult, és a hangsúly teljesen az Országos Szakmai Tanévnyitó Konferenciasorozatra helyeződött át.

Ezt én elég lehetetlennek tartottam, hiszen annyi kritika érte az előző kormányzat közoktatását, hogy muszáj volt meghirdetni valami újat. De az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium honlapján sem találtam semmit. Aztán augusztus 27-én maga Magyar Péter tette közzé, hogy a miniszterasszonnyal közösen augusztus 31-én, a nagykanizsai Dr. Mező Ferenc Gimnáziumban országos tanévnyitó ünnepségen vesznek részt (Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter neve jutna legutoljára az eszembe, ha a kormány tagjait fel kellene sorolnom, annyira keveset szerepelt a Magyar-kormány megalakulása óta).

Az iskola honlapján is mindössze annyi volt:

A fotó tanúsága szerint a nagykanizsai gimnázium tanévnyitóin a diákok és a tanárok állnak az iskolaudvaron a tűző napon. Orbánék nemzeti tanévnyitóin feldíszített tornatermekben ültek a tanárok és a diákok, a pulpituson a díszvendégek, és még műsorvezető is volt mindig.

Rétvári Bence a tavalyi 16. Nemzeti Tanévnyitón

Akár hiszitek, akár nem, idén Nagykanizsán nem volt feldíszített tornaterem, nem volt nemzeti színű zászló, nem volt felirat hogy mittudoménhanyadik nemzeti tanévnyitó, csak egy mikrofon az árnyékban a kopott épület falánál, amelynél az igazgató asszony (aki egyben a műsorvezető is volt), a miniszterasszony és a miniszterelnök mondtak beszédet.

 

Voltak táncos és énekes produkciók, és igen, mindenki (tanulók, szülők, tanárok, igazgató, miniszter és miniszterelnök) álltak a tűző napon, és ahogyan kell, el is ájult az egyik diák, eldőlt, mint egy zsák.

Ájult diák az iskolaudvaron

A miniszterasszony beszédében azt hangsúlyozta, hogy akkor lesz változás, ha mi magunk vagyunk a változás, meg kell teremteni az esélyegyenlőséget minden tanuló számára (azt elfelejtette részletezni, hogy hogyan), és hogy igen, lesz béremelés.

Ezt Magyar Péter is megerősítette, sőt, kiemelte, hogy a miniszterasszonynak a kormányban vétójoga van (hiszi a piszi). Ezenkívül elmondta, hogy ő átok rossz gyerek volt kiskorában és sztorizgatásba kezdett a csínyjeiről. Nem ekézte az előző kormány oktatáspolitikáját, nem beszélt a 120 ezer forintos iskolakezdési támogatásról és a szabad tankönyvválasztásról, de a gyermekeknek az alábbi jótanácsokat adta:

• Kérdezzetek!
  
• Olvassatok!
• Figyeljetek egymásra!
• Kérjetek segítséget!
• Legyetek kíváncsiak Magyarországra!
• Kérdezzétek a családot a történelemről!

Könnyed volt, spontán, de súlytalan.

Én pedig utánanéztem, ki lehet Dr. Mező Ferenc, és megtudtam róla, hogy sporttörténész, aki az 1928-as amszterdami olimpián szellemi olimpiai bajnokságot nyert Az olimpiai játékok története című írásával. (Schmitt Pál köztársasági elnökünk hasonló című disszertációjával -  Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése - veszítette el doktori címét és elnöki megbízatását).

A közeli családban sógornőm nagyobbik lányának középső gyermeke kezdi most az iskolát, szurkolunk neki. Na de mi a helyzet a mi unokáinkkal a messzi Buenos Airesben? A nagyobbik, Yaara csak két év múlva lesz 6 éves, de már most is az amerikai iskola óvodájába jár, ahol az oktatási nyelv az angol. A kisebbik, Alma, aki nemsokára 2 éves, egy zsidó hagyományú, de spanyol nyelvű bölcsődébe jár. Szóval amikor időnként beszélünk velük WhatsApp-on, nem igazán tudják, hogy milyen nyelven válaszoljanak. Aggódunk, Bori lányom szerint előállhat az a helyzet, hogy nem lesz igazi anyanyelvük, olyan nyelv, melyet tökéletesen és akcentusmentesen beszélnek, amelyen a szókincsük a leggazdagabb és amelyen tökéletesen ki tudják magukat fejezni, amelyen gondolkodnak és álmodnak. (Csak egy érdekesség: Kati Bécsben németül tanulta meg a szorzótáblát, ezért mikor papíron számol, németül mormolja a számokat.)

Bár Argentínában most tavaszodik, a nemzetközi iskolák és óvodák tanrendje az északi féltekéhez igazodik, ezért nekik most kezdődött a tanév.