A múltat végképp eltörölni? - 2

Kétrészes posztom előző részét a Karmelitával zártam, vagyis az már eldőlt, hogy nem költözik bele a miniszterelnök hivatala. Ötletelés indult meg, hogy hogyan hasznosítsák. Különösen az az új épület érdekes, amely a Várba látogatók által kedvelt kilátóhely, a Püspökkert helyére épült a Hunyadi János út és a Színház utca sarkára, mert ezt irodaházon kívül aligha lehetne másra használni. A Püspökkert helyén a második világháború előtt a tábori püspökség épülete állt.

Az egykori romos épület

Az új irodaház a Karmelita mellett

A Vár többi régi-új épületéről Szily László ezt írta egy cikkben:

"Ami az ügyben az igazi botrány: hogy ezek – egyet kivéve – bármiféle cél, elképzelt funkció nélkül felhúzott, gyakran éppen emiatt irreálisan drága és felesleges épületek. Ezek nem valós igényekre adott válaszok. Nem bármiféle célra készült épületek, ezek létének egyetlen célja maga az elkészülésük volt. Nem, vagy nemcsak a luxus részletmegoldásaik miatt felháborítók, hanem az alapvető feleslegességük miatt. Ezek nem házak és főleg nem minisztériumok, hanem elképesztően drága makettek vagy díszletek, egy felnőtt testbe költözött önző gyerek játékai."

De azért érdemes sorra venni a Vár épületeit, melyekről új építési miniszterünk, Vitézy Dávid úgy nyilatkozott, hogy torzókat nem hagyunk:

• A nemsokára elkészülő József főhercegi palota menet közben az Alkotmánybíróságnak lett ítélve, de erős kétségeim vannak afelől, hogy a Magyar-kormányzat alatt beköltöznek ide (sőt, lehet, hogy az Alkotmánybíróság ebben a formában meg sem marad).
• A volt Vöröskereszt székház Rogán minisztériuma lett, most a Szociális és Családügyi Minisztérium költözne bele, de nekik kicsi lesz.
• A volt Honvéd Főparancsnokság épülete szintén menet közben vált a Hadtörténeti Múzeum leendő otthonává, de azok most mégis visszaköltöznek eredeti helyükre, a Kapisztrán térre.
• A Budavári Palota lebontott majd visszaépülőben lévő északi szárnya eddig is bizonytalan funkciójú volt, csak annyit lehetett róla tudni, hogy a Habsburg Ottó Alapítvány is itt kap majd helyet.
• A Nemzeti Galéria nagy valószínűséggel marad, mert a városligeti építkezést Lázár János már évekkel ezelőtt leállíttatta (valószínűleg a Liget-projekt többi építkezése, a Közlekedési Múzeum helyére visszaépítendő Magyar Innováció Háza és a Városligeti Színház is elmaradnak).
• A csigalassúsággal nagy nehezen felépülő Lónyay-Hatvany Villa a Fidesz által pénzzel vastagon kitömött Batthyány Lajos Alapítványnál kötött ki, és mint Aranybástya Étterem egyelőre nekik termeli a pénzt. Kérdés, hogy meddig.
• Valószínűleg marad az Országos Széchényi Könyvtár is, mert költözése az egykori Kilián laktanyába még a Holdban van.

Egyszóval a nem túl jól kihasznált Lovarda és Főőrség mellé becsatlakozik a József főhercegi palota, a Honvéd Főparancsnokság és a Palota északi szárnya, mint "elképesztően drága makettek vagy díszletek, egy felnőtt testbe költözött önző gyerek játékai."

De a Pénzügyminisztérium, melynek az utolsó pillanatban énekelték ki a sajtot, akarom mondani a Szentháromság téri épületet a szájából, sem marad az alig fél éve elfoglalt Ajtósi-Dürer sori épületben, hanem megy vissza a József nádor térre. Igazi költözős körmagyart járnak a minisztériumok. Még szerencse, hogy a Belügyminisztériumot mégsem teszik ki a Szentháromság térről, plusz egy évbe és iszonyú sok pénzbe került a minisztérium különleges biztonsági és informatikai igényeinek a kialakítása.

A márványtábla szerint Pénzügyminisztérium, pedig Belügyminisztérium

Ha már szó volt az épületekről, beszéljünk a köztéri szobrokról is. Elég sok kritika érte a Fidesz szoborállítási-szoboráthelyezési programját. Vegyünk néhányat:

• A Kossuth tér szobrai közül a déli oldalon álló Adrássy Gyula-szobor (Zala György alkotása) Budapest egyik legszebb lovasszobra, de ugyanez nem mondható el az északi oldalon álló Horvay János-féle Kossuth-emlékműről és a Zala György és Orbán Antal által jegyzett Tisza István-szoborról. Főleg ez utóbbit szeretnék sokan eltávolíttatni. Szintén sokan szeretnék, ha A forradalom lángja visszakerülne a Kossuth térre.
• A Szabadság téren 2014-ben felavatatlanul felállított A német megszállás áldozatainak emlékművét szintén sokan küldenék a Szoborparkba. Sokaknak viszont pont az a véleményük, hogy talán az lenne a legjobb, ha ez a soha át nem adott és a Fidesz-kormányzat által is szégyellt emlékmű megmaradjon örök mementónak, az igazság elhallgatásának, a hazugságra épülő emlékezetpolitikának az emlékműveként.
• A szintén a Várkapitányság által levezényelt Citadella-felújítás nekem tetszik, de ennek kapcsán a Szabadság-szobor talapzata kapott egy hatalmas kőkeresztet, ráadásul úgy, hogy nem tudni, ki volt a megrendelő. Bár sokan ezt is eltávolíttatnák, én ugyanazt gondolom, amit a Német megszállási emlékműről: Ez a szobor csaknem 80 éve tekint le erre a viharos történelmű fővárosra, miért ne tükröződhetne vissza a közelmúlt történelme ezen az emlékművön.

És végül essen szó olyan sokakat irritáló megnevezésekről, mint megyék helyett vármegyék, kormányhivatalok vezetői helyett főispánok, Magyar Köztársaság helyett Magyarország. A megyék visszanevezéséről már döntés született, a főispáni megnevezéssel együtt lehet, hogy az egész kormányhivatali rendszer (mely 2011 óta áll fenn) megszüntetésre kerül. Árva, lángoktól ölelt kis országunk neve viszont marad Magyarország.

Az új Magyar-kormány - a közvélemény nyomására és választási ígéreteinek eleget téve - túl sokat foglalkozik szimbolikus döntésekkel, túl sok emléket szeretne végképp eltörölni az Orbán-rendszerből. Pedig szerintem inkább meg kéne tanulnunk megbékélni a múltunkkal.

A múltat végképp eltörölni? - 1

Egy három évvel ezelőtti posztomban a Fidesz-uralom alatt megszűnt tradíciókról keseregtem, pedig a tradíciók fontosak, mert a változó világban valamiféle állandóságot jelentenek.

•  2004-ben bevezettük, hogy a pénzügyminiszter a költségvetési törvényjavaslatot egy direkt erre a célra szolgáló vízibivalybőr táskában nyújtja be az országgyűlésnek. Hat évig élt ez a hagyomány, amikor az akkor gazdasági miniszter Matolcsy György elárverezte a táskát a vörösiszap-károsultak javára.
• 1996-ban a budapesti Kossuth téren felállították A forradalom lángja emlékművet, és azt a hagyományt kötötték hozzá, hogy minden október 22-én, a forradalom előestéjén ünnepélyes keretek között fellobbanják a lángot, november 4-én pedig eloltják. 17 év után, 2013-ban az emlékművet eltávolították a térről, és bár három év múlva más helyen felállították, az évente ismétlődő ceremóniával felhagytak. Az én kezdeményezésemre 2024-ben és 25-ben Magyar Péter végezte el az ünnepélyes lánggyújtást, kíváncsi leszek, hogy miniszterelnökként is folytatja-e majd ezt a hagyományt.
• 2008 óta Geszti Péter javaslatára kerül megrendezésre a Nemzeti Vágta nevű huszárhagyományokat felidéző lovasverseny, melynek döntőjét 15 éven keresztül a budapesti Hősök terén, gyönyörű történelmi környezetben, hatalmas idegenforgalmi érdeklődés mellett tartották meg, de 2013-ban száműzték a szilvásváradi lovasarénába, így egy jelentős fővárosi idegenforgalmi rendezvényből egy átlagos vidéki lovasverseny lett.

• 1928-ban a vitéz Aggházy Kamil ezredes és Gabányi János címzetes vezérőrnagy által alapított Hadtörténeti Múzeum beköltözött a budavári Ferdinánd laktanyába. 95 év után döntött úgy Szalay-Bobrovniczky Kristóf hadügyminiszter, hogy neki szüksége van erre az épületre, és úgy tette ki onnan a múzeumot, hogy nem volt hova mennie (később az újjáépülő egykori Honvéd Főparancsnokság épülete adott volna otthont neki). Az új hadügyminiszterünk, Ruszin-Szendi Romulusz (miért vannak nekünk fura nevű hadügyminisztereink? 😳) már jelezte, hogy nem óhajtja birtokba venni az épületet, mehet bele vissza a Hadtörténeti.
• A Budaörsi úton álló egykori Károly laktanyát 1945 óta Petőfi Sándor laktanyának nevezik, de 78 év után szintén Szalay-Bobrovniczky átnevezte Mária Terézia laktanyává. Na, kb. egy hete most megint visszanevezték.

Szalay-Bobrovniczky és Mária Terézia

Ruszin-Szendi és Petőfi Sándor

Azelőtt, a boldog várakozás időszakában azt mondtam, hogy nekem csak apró kéréseim vannak Magyar Pétertől:

• Kerüljön vissza az uniós zászló a Parlament homlokzatára! Szerencsére ezt Magyar Péter illetve formálisan a házelnök, Forsthoffer Ágnes el is rendelte, és külön öröm, hogy a székely zászlót is fennhagyta, ezzel jelezve a törvényhozás három irányú elkötelezettségét: az ország lakosai felé, a külhoni nemzettársaink felé, valamint az Európai Unió felé, hiszen a csatlakozáskor vállaltuk, hogy minden meghozott törvényünk összhangban lesz az uniós joggal.
• Legyen újra a Nemzeti Vágta döntője a hősök terén! Hát..., kétlem hogy ez MP-n múlik.
• Kapja vissza a Klubrádió az FM-frekvenciáját! Van ugyan uniós bírósági ítélet arról, hogy a Klubrádió frekvenciától való megfosztása uniós jogot sértett, de ebből nem következik automatikusan, hogy ismét kap egy FM hullámhosszt.
• Magyarország megint legyen résztvevője az Eurovíziós Dalfesztiválnak. Ezt egyébként MP egy győri beszédében megígérte.
• Volt még egy vicces kérésem is: legyen a Mackó sajt ismét 6 szeletes és 200g-os!

Tény, hogy az újonnan megalakult kormány nagy vehemenciával kezdett bele a múlttal való leszámolásba, a Tisza-frakció például bejelentette, hogy nem költöznek be a képviselői irodaházba, mert az az átkosban az MSZMP-székház volt.  Pedig ez az épület a rendszerváltás óta ezt a célt szolgálja, és ha a falai mesélni tudnának...
(Tavalyi umbriai utazásunk során megtapasztalhattuk, hogy az olaszok mennyire másképpen állnak hozzá a múltjukhoz: Számos műemléken szerepel a felirat, hogy pl. "1932-ben, a fasizmus 10. évében renoválták". Pedig sok olasz partizán harcolt a fasiszták ellen...)

Aztán május 11-én az újonnan megalakult kormány miniszterei bejárták a Budai Vár kormányzati épületeit, a Karmelitát, az egykori Vöröskeresztes székházban működő Miniszterelnöki Kabinetirodát és a Pénzügyminisztériumként felújított majd mégis inkább Belügyminisztériummá avanzsált épületet a Szentháromság téren. Nos, az hamar eldőlt, hogy a Miniszterelnökség nem a Karmelitában lesz. Az épületbejáráskor MP megemlítette, hogy mindenki hallgassa meg a zeneileg nem túl értékes, de szövegét tekintve találó Karmelita dalt.

Épp az Eurovíziós Dalfesztivál főpróbáján ültem, amikor unokaöcsém rám írt, hogy mit szólok, milyen híres lettem. Valóban, meg is ugrott a dalom nézettsége néhány ezerrel, de pénteken MP már délelőtt nyilvános kordonbontást rendezett a Karmelitánál, ismét megemlítve a dalomat, majd szombaton a látogatók előtt megnyitott egykori miniszterelnöki hivatal tárlatvezetője ő maga volt, és kétszer is megemlítette a dalt. Ennek köszönhetően május 20-án estéig:

• a dal nézettség 63 ezerrel megugrott, jelenleg 195 ezres nézettségével a 700 ezres Tesco-dal után a második legnézettebb dalom lett, megelőzve az általam sokkal jobban kedvelt Kipcsak csacsacsát;
• a dalt 4756-an lájkolták összesen, ezzel viszont az első helyre ugrott;
• begyűjtött további 130 feliratkozót, ezzel a csatornám feliratkozóinak száma 2000 fölé emelkedett (jelenleg 2053).

Álljon itt posztom végén a meglepetésre hirtelen népszerűvé váló Karmelita dal. Következő posztomban tovább elemzem majd a Tisza párt múlttal való leszámolásának további momentumait.

---

Thank you Vienna, thank you Europe

Idén is az Eurovízióról, de egy kicsit másképpen.

Amint a születésnapi posztomban is megírtam, családomtól 70. születésnapomra a 70 éves Eurovíziós Dalverseny 70. évadára szerveztek családi részvételt a lányaim, na persze csak az egyik nyilvános főpróbára. (ha 70 éves, akkor ennek a versenynek a 71.-nek kellett volna lennie, mivel azonban a koronavírus-járvány miatt a 2020-as verseny kimaradt, így ez a 70 tényleg duplán 70 - sőt, a születésnapom miatt triplán!)

A lányaim tudták, hogy nagy Eurovízió-fan vagyok, és így, hogy most a tavalyi győzelem okán (a kontratenor hangon éneklő osztrák JJ nyert) Bécsben volt a verseny, egy bonyolult és összehangolt akcióba kezdtek hogy 5 jegyet szerezzenek. A háromlépcsős folyamatban (regisztráció, várószoba, eladótér) Bori és Orsi együttműködésére volt szükség, mert egy ember csak 4 jegyet vásárolhatott. Így persze 2-3 megosztásban a Wiener Stadthalle két ellenkező oldalán ültünk. De haladjunk sorjában.

A dalfesztivál idei beharangozó filmje olyan lett, mintha szándékosan Dúró Dóra és Novák Előd bosszantására és annak igazolására készült volna, hogy a verseny csak a buziságról szól. Pedig nagyon megindító és érzelmes, nézzétek csak.

A melegség kérdése némi ironikus éllel többször is előjött. Pl. az első elődöntőben volt egy kisfilm, átlag embereket kérdeztek meg, hogy mit jelent nekik a dalfesztivál. Egy meleg férfi azt válaszolta, sokat segített neki a comingout-jához. Aztán volt egy rész "Professor Eurovision" címmel, ahol egyetemi professzornak öltözött műsorvezető válaszolt a dalfesztivál tényeivel kapcsolatos kérdésekre. Az egyik kérdés az volt, hogy tényleg túlreprezentáltak-e a melegek és átvették-e végleg az uralmat. A műsorvezető pedig néha így szólította meg a közönséget: "Ladies and gentlemen and all in between" (Hölgyeim és uraim, és mindenki a kettő között). És természetesen a sportcsarnokban volt gendersemleges mosdó.

Aztán itt volt a "no bag policy", vagyis hogy semmiféle táska bevitelére nem volt lehetőség. Természetesen dalversenyről lévén szó, ezt is dalban magyarázták el a közönségnek. Ráadásul hétfőn (11-én) este szakadó eső és viharos szél volt Bécsben, a beléptetés szigorú biztonsági ellenőrzés mellett történt, a személyre szóló online jegyek ellenőrzését a személyi igazolvány ellenőrzése is kiegészítette.

Szóval a sok viszontagság ellenére bejutottunk és még ezt a vicces fotót is sikerült elkészítenünk. Fantasztikus volt élőben látni azt a profizmust, ami egy ilyen verseny lebonyolításához kell. Az egyes fellépések között még egy perc sem telik el, ez alatt kell a régi díszleteket kicserélni, az újakat bevinni, a teljes átállást lebonyolítani. Ennek segítésére a színpadra különféle jeleket vetítenek: hova kerüljenek a díszletek, hova álljanak a szereplők. Ráadásul egész Bécs Eurovízió-lázban égett, mindenütt plakátok, feliratok, pozitív üzenetek. Minden esemény előtt 3 órával és utána még két óráig ingyenes volt a tömegközlekedés.

Felirat a bécsi metróban

Tegnap lement a döntő, az Izrael miatti bojkott ellenére botránymentesen. A két háborús ország politikamentes dallal szerepelt, Izrael a második lett (a zsűrinél nyolcadik, a közönségnél harmadik), Ukrajna pedig kilencedik (a zsűrinél tizenötödik, a közönségnél ötödik). Szegény osztrákok idén utolsóelőttiek lettek. De ami a legfontosabb: Bulgária nyert egy igazi bulizós dallal, semmi gender, semmi politika. Úgyhogy jövőre irány Szófia (esetleg Várna). És talán mi, magyarok is újra ott lehetünk, legalább is Magyar Péternek volt egy erre utaló kijelentése.

Hogy egy másik bécsi élményemről is beszéljek, a rendezvény másnapján a három lányom és Kati elkísértek a Bécsi Technikai Múzeumba (TMW), melyet még Ferenc József császár alapított 2008-ban * 1908-ban "tisztelgésül az elődöknek, okulásul az ifjúságnak". Hát mit mondjak, a négy nőt nemigen hozta lázba a hatalmas vasdarabok látványa, de udvariasan ott töltöttek velem két órát.

Útban a múzeum felé kicsit őszies időben

Ausztria első gőzmozdonya

Orsi a legendás óriásmozdony, a 12.10-es mellett

És persze a TMW-ben is ment az Eurovíziós Dalfesztivál

* Időnként kedves kitartó olvasóim durva helyesírási vagy tartalmi hibákra hívják fel a figyelmemet. Köszönet nekik. A TMW-t természetesen a múlt század elején alapította Ferencjóska az alábbi emléktábla tanúsága szerint.

Búcsú régi kütyüktől

A múlt hétvégén három kütyümtől is megváltam, ami eddig része volt a hifi/videó rendszeremnek. Az történt ugyanis, hogy ezek közül kettőt megpróbáltam bekapcsolni, de már tönkrement a tápegységük. Érdemes sorra venni őket:

Orion SM 1025 kazettás deck

Az Orion minitorony másik két elemétől, a tunertől és az erősítőtől már korábban megváltam, az egyikről posztoltam is. A készülékeket 40 évvel ezelőtt szereztem be két HS280-as hangfallal együtt, ez utóbbiakat még megtartottam.

Magnókazettát már ki tudja mióta nem hallgattunk, a fontosabb zenéket sikerült különféle zeneletöltő oldalakról már korábban letöltenem. Egyszerűen csak jó volt tudni, hogy ha kell, megnókazettát is le tudok játszani. Hát mostantól már nem. Nem sok kazettánk maradt, most azok is mennek a levesbe.

LG LV4981 VHS felvevő/lejátszó

Ez nem az első videómagnóm, valamikor 2003 környékén vásárolhattam. Hat fejes, sztereó készülék, és annak idején azért esett rá a választásom, mert bár a televízióm (amely a Videoton legutolsó tévéje volt), a TS6357 sztereó készülék megvolt már, de az A2-es sztereó szabvány szerinti volt, és a magyar tévéadók a Nicam-kódolás szerint kezdték meg a sztereó adást. Bár a kábeltelevízión érkező műholdas csatornák A2-ben sugároztak, így például sztereóban élvezhettem a német RTL-en az X-Aktákat, jól jött ez a videómagnó, amelyik mindkét sztereó-normát ismerte.

Sohasem felejtem el, hogy a karácsonyi ünnepek előtt Kati mindig megkérdezte: Jozsó, van itthon elég üres kazettánk felvenni a filmeket. Vettem is fel jó kedvvel, bőséggel. Talán mondanom sem kell, hogy évek óta nem használtuk a szerkezetet. Most a géppel együtt egy csomó régi kazettát is leselejtezünk.

Pioneer DVR520 merevlemezes DVD felvevő/lejátszó

2005 környékén vásárolhattam ezt a készüléket, amely nemcsak lejátszani tudott DVD-t, de felvenni is. Ráadásul a felvételt merevlemezre rögzítette, és az eszköz segítségével lehetett a felvételekből a reklámokat kivágni. Ezzel a time-shifting televíziózást is meg tudtuk oldani még azelőtt, hogy a kábelszolgáltatók nem biztosítottak felvevős set top boxot majd később a műsorok visszanézhetőségét. Természetesen csak analóg adás felvételére volt lehetőség, a digitális tévézéssel ez a lehetőség megszűnt.

Mivel már megvolt a videómagnóm, az is lehetővé vált, hogy régi VHS kazetták tartalmát megvágva DVD-re másoljam át. Erre hamar rájött a családom is. Első megbízásom 20 évvel ezelőtt sógorom és sógórnőm "100 éves" születésnapi filmjének elkészítése volt (egy hónap különbséggel töltötték be az 50-et). Kaptam egy csomó videókazettát, ebből kellett összeállítanom a filmet, ráadásul a premier elég nagy közönség előtt volt, erről annak idején ezt posztoltam:

Augusztus 4.-én került sor Andris és Jutka 100 éves születésnapjára (50+50) az új rendezvényközpont (SYMA) kis csarnokában. Már korábban elhatároztuk Fischer Lacival (Andris nagybátyja), hogy archív film- és videofelvételek alapján egy filmösszeállítást készítünk az ünnepeltek első 50 évéről. Elég nagy munka volt az anyaggyűjtés és a vágás is, de nagyon élveztem és meglehetős sikert aratott mind az ünnepeltek, mind a vendégek körében. Legalább 300 vendég volt fellépő művészekkel, vacsorával, lufikkal, zenével, tánccal, sok-sok meglepetéssel.

Innentől kezdve minden kerek születésnapra és családi eseményre engem kértek fel emlékfilm készítésére. Akkoriban a videó-eszközöket nem USB-csatlakozóval látták el, hanem az IEEE 1394 szabvány szerinti FireWire felülettel. Nemcsak előző videókamerám, egy Canon MV790 rendelkezett ezzel a csatlakozóval, hanem előző számítógépem, egy Toshiba Satellite A3000 laptop is, így aztán tényleg szinte minden eszközröl minden eszközre tudtam videó-anyagokat másolni. Ma már természetesen minden ilyen funkciót átvettek az USB különféle verziói és a HDMI.

De akkor mi maradt?

Mivel megvan még a több mint 10 évvel ezelőtt vásárolt PS3-as játékkonzolunk, ami a játékokon kívül  DVD-ket és blueray-lemezeket is képes lejátszani, ezért a régi DVD-inket megtartottam, bár alig van olyan film, amit ne lehetne valahonnan streamelni vagy letölteni.

És hogy mi a helyzet audió-fronton? Nos, a 20 évvel ezelőtt vásárolt TEAC CR-H225 típusú tuner/erősítő/CD-lejátszóm elég minőségi ahhoz, hogy még kiszolgálja CD-lejátszási és rádióhallgatási igényeinket. Még pendrive-ról is képes lejátszani illetve oda hanganyagot rögzíteni. De mára a különféle podcastok és a Spotify lassan mindent überel, és a hanganyag- és videóanyag-birtoklást fokozatosan átadjuk a múltnak és kölcsönzünk vagy streamelünk (esetleg a szürke zónából letöltünk).

Az új, előfizetéses/kölcsönzős világra lehet hogy érdemes egy újabb posztot szentelni (különös tekintettel az előfizetéses szoftverekre), minden esetre most ezzel a három régi készülékkel megint a múltam egy darabjától sikerült megszabadulnom, hiszen mondtam: a 70 az új origó.

Születésnap minden mennyiségben

 

Hetvenedik születésnapom ünneplése már április közepén megkezdődött azzal az aktussal, hogy beszereztem magamnak szülinapomra szánt új mobiltelefonomat, egy Honor 400 Pro típust, ezzel búcsút mondtam a 7 éve birtokolt, és tulajdonképpen hibátlan Huawei P30 Pro mobilomnak. Mindössze két olyan hiányossága volt előző telefonomnak, ami már egyre jobban kellett volna:

• Már vagy két éve van 5G-s előfizetésem (tudjátok, az 5G az a hálózat, amin keresztül Bill Gates a Covid ellen beoltottakat távolról irányítja), de nem volt hozzá alkalmas telefonom.
• Marokkói utunk során jól jött volna egy eSim-képes telefon, hogy előre online megvásárolhassam hozzá az adott országban érvényes mobil-előfizetést.

Még a tavalyi, 69. születésnapomról maradt egy városi kalandtúra kuponom a sógórnőméktől, de sógorom betegsége miatt a közös kalandozás kútba esett, így Katival és Petrával jártuk végig a Landventure margitszigeti kalandját. Talán mondanom sem kell, hogy ügynökcsapatunk legügyesebb tagja Petra volt, így aztán sikerült megmentenünk Budapestet egy tömegpusztító fegyver bevetésétől.

Ügynökök akcióban a szigeten
(Új telefonommal készült első fénykép)

Egy (majdnem) 70 éves ügynök akcióban

Még a születésnapi ünnepkörhöz tartozik egy színházlátogatás, Az államtitkár úr megtekintése a Pesti Színházban. Talán annyit érdemes tudni Alexandre Bisson komédiájáról, hogy 130 évvel ezelőtt a Vígszínház első legendás sikere ez volt, de mára már elég poros. Az előadást követő napon még egy sörözés is belefért a túratársakkal.

Tartottunk egy családi szülinapot április utolsó hétvégéjén, de nem engem ünnepeltünk, hanem összevontan az igazoltan távol levő Petrát, Petra unokatestvérét és annak angyali kislányát, Liórát.

A május elsejével kezdődő hosszú hétvégén Somoskő környékén túráztunk, melybe épp úgy beleesett a születésnapom, mint tavaly. Sejtettem, hogy megint számíthatok valami meglepetésre, ami május 2-án este 22 km legyaloglása után nem is maradt el: Feladatokkal teli akadálypályán kellett magam keresztülverekedni sok-sok pohár Jäger és pálinka elfogyasztása közepette, hogy végül eljussak a buli helyszínére.

Túratársaimtól egy kétszemélyes sörkóstoló túrát kaptam ajándékba. Születésnapom reggelén azonban igazi meglepetés ért, mert Yaara unokám ezzel az üzenettel köszöntött 😊:

És persze ekkor tudtam meg, hogy az egész család részt vesz Bécsben az Euróvíziós Dalfesztivál első elődöntőjének nyilvános főpróbáján!

Hogy Petra korábbi születésnapi ajándékából se maradjak ki, kettesben elmentünk a MÜPA-ba egy komolyzenei koncertre (Weber, Mendelssohn és Brahms). 8-án, pénteken befutott Orsi Tel Aviv-ból és Bori Jonathannal Bécsből, pont Bori születésnapjára, amit a June étteremben ünnepeltünk meg.

Bori, Orsi és Petra a June-ban.

Másnap, szombaton csak annyit mondtak nekem, hogy elmegyünk ebédelni. Kati nem mondta meg, hogy hova, de a Rózsadombon lévő Vadrózsa rendezvényházban kötöttünk ki, ahol már várt rám a nagy család. (A Vadrózsában kétszer voltam életemben: először bevonulásom előtt itt búcsúztunk el mi, osztálytársak, hogy aztán leszerelés után újból ugyanitt találkozzunk. Szóval több mint 50 éve).

A lányok megint kitettek magukért, Orsi például tányéralátétként egy olyan rajzzal lepte meg a vendégeket, amelyen mindenki rajta van egy nagy családi piknik keretében.

Azon gondolkodtam, hogy milyen sorsszerű, hogy pont az új országgyűlés megalakulásakor, amikor az ország egy része ünnepel, mi az én születésnapom kapcsán vigadozunk. Íme két csoportkép:

Családom a születésnapomon

A frissen megalakult Tisza-frakció

Persze a lányomék a családi összejövetel után kimentek a Parlament elé bulizni.

Három lányom az egyik unokahúgukkal

Meglehetősen sok alkoholt kaptam a vendégektől. 11-én, hétfőn aztán kiutaztunk Bécsbe az Eurovízióra, de az már egy új történet. 

Posztom végén álljon itt a 70. születésnapomra készült dalom, a 70-es boogie.

---

A kényúr, a kamarás és a hóhér

Egy messzi-messzi keleti birodalom fényességes ura, a hatalmas kán igen szerette a kivégzéseket. Szinte nem telt el nap, hogy palotája udvarán ne lett volna kivégzés: fővesztés, akasztás, karóbahúzás, kerékbetörés, olykor-olykor elevenen való megnyúzás is. Egy-egy féktelen udvari tivornya során tucatjával végezték ki Őfényessége alattvalóit, akár rászolgáltak a büntetésre, akár nem.

A hatalmas kán úgy gondolta, ez a legjobb mód a békétlenségre, lázongásra hajlamos nép fékentartására, megrendszabályozására. A birodalom alattvalói rettegtek uralkodójuk gyilkos hóbortjától. Annál jobban örültek azonban a hóhérok, kiket a magasztos uralkodó kiemelkedő kegyben részesített, és egy-egy jobban sikerült kivégzés után gazdagon megjutalmazott.

Volt ennek a kánnak egy kamarása, ki a vérengzést nem annyira kedvelte, annál jobban az aranyat és a kincseket. A kamarás dolga nem csupán a kincsestár őrzése volt, de ő válogatta ki a kivégzésekhez legalkalmasabb hóhérokat is. De ravasz ember volt, így csak azokat a hóhérokat alkalmazta, akik javadalmazásából neki is csurrant-cseppent valamicske. Így történt, hogy végül a fényességes kán udvarában szinte minden kivégzést egyetlen hóhér, BaGiu-La végezhetett, mert vele tudott a kamarás a "jut is, marad is" elv alapján legelőnyösebben üzletet kötni.

BaGiu-La alig győzte a munkát, újabb és újabb hóhérsegédeket kellett alkalmaznia, de a magasztos kántól kapott jutalmak még úgy is a birodalom egyik leggazdagabb polgárává tették, hogy annak jelentős része a kamarás zsebébe vándorolt. Gazdagodott a hóhér, gazdagodott a kamarás, kivégzésekben gyönyörködött a kényúr, csak épp a birodalom népe élt rettegésben és nyomorban. BaGiu-La folyókon úszó vagy sziklákon lebegő palotáinak se szeri, se száma nem volt, hatlovas, aranyozott hintókkal járta a vidéket, és biztos volt benne, hogy ez az arany élet örökké tart majd.

Történt egyszer, hogy egy udvari tivornya alkalmával Őmagasztosságát éppen saját unokaöccse döfte hátba, mert már nem nézhette a birodalom népének szenvedését. Trónra lépve aztán meghirdette, hogy nem lesz több akasztás, lefejezés, karóbahúzás a birodalomban, mert a birodalom népét nem szabad rettegésben tartani és nyomorba taszítani, épp ellenkezőleg, fel kell emelni, mert a boldog, bizakodó alattvalók a birodalom igazi támaszai. Az udvari mulatságokkal egybekötött vérfürdőknek mostantól örökre vége, és a birodalmi kamara erre fordított pénzét inkább iskolák, ispotályok építésére kell fordítani.

Kétségbe esett BaGiu-La udvari hóhér, és mozdítható vagyonával megrakott társzekereivel megindult a birodalom határa felé. Csakhogy az új kán fegyveresei szemfülesebbek voltak, és a töméntelen mennyiségű aranyat és drágakövet a birodalmi kincseskamarába szállították. Ekkor az egykori birodalmi hóhér merész elhatározásra jutott.

Felkereste az egyik leghíresebb birodalmi krónikást, és megtört szívvel, könnyeket hullatva vallotta meg neki, hogy ő csak a munkáját végezte, melyet sok erőfeszítéssel és befektetéssel sikerült tökélyre fejlesztenie. Neki nem volt lehetősége a hatalmas kán ítéleteit felülbírálni, de ezennel felajánlja hóhérszerszámait és hóhérsegédeit a birodalom számára.

A krónikás megkérdezte tőle, hogy a kegyelemért könyörgő halálra ítéltek sírámai, a megkínzottak jajszavai nem keltettek-e benne erkölcsi felháborodást, de BaGiu-La csak azt tudta ismételni elcsukló hangon, hogy ő csak a munkáját végezte a lehető legmagasabb szakmai színvonalon. Még azt is hozzátette, hogy számára a birodalom a legfontosabb, hiszen ez a hazája, dehogy jutna eszébe azt elhagyni.

Az egykori hóhér most számtalan palotájának valamelyikében vár sorsára. Hogy mi lett a kamarással, arról semmit sem tudunk, egy ideje nem hallani hírt felőle.

Szerintetek mi legyen a sorsuk?

Trükkös webes marketing szerencsés kimenetellel

Az egész Marokkóban kezdődött, amikor a kinti idegenvezetőnk, Milud sapkája nagyon megtetszett nekem. Azt gondoltam, hogy autentikus marokkói sapka, mert Milud egyébként gyakran jelent meg hagyományos marokkói öltözetben. Miután sem a fezi, sem a marakeshi bazárban nem láttam, hogy ilyesmit árulnának, végül megkérdeztem Miludot, honnan származik a sapkája, de kiábrándító választ kaptam: Hongkongból hozta a lánya.

Két hete egy hirdetést dobott fel nekem a Facebook, és pont azt a sapkát hirdette, amelyikre vágytam. Rákattintottam, és ezen az oldalon találtam magam.

Vagyis Teréz nyugdíjba vonul, ezért kiárusítja készletét, már csak az utolsó darabok kaphatók, igyekezzek. A Magyar Posta szállítja ki díjmentesen, várhatóan 1-2 napon belül megkapom.

Terézről még ezt is megtudhattuk:

TERÉZ Schmidt

Budapesten nőttem fel, ahol a szépség különleges kincs volt. Anyám éjszakánként varrt, hogy mindig legyen rajtunk valami szép.
Ezt az érzést szerettem volna továbbadni, éveken át, minden egyes darabbal. ❤️
Most 59 éves vagyok, és nyugdíjba vonulok. Az unokáim várnak.
Nehéz bezárni ezt az ajtót. De itt az ideje.
Te is megérdemled, hogy magadra gondolj.
A készlet már majdnem elfogyott. Most minden darab akár -80% kedvezménnyel elérhető. Ez az utolsó lehetőség.

Persze ha kicsit alaposabban megnézem a képet, láthattam volna, hogy derekas AI-munka, pl. nincs is 27-es villamos. De gondoltam egy életem, egy halálom, megrendelem a sapit, bár nem volt utánvétes lehetőség. A kártyás fizetést a Visa annak rendje és módja szerint validálta, de a visszaigazoló emailt egy román oldalról kaptam, és egy percen belül jött egy SMS, hogy a bankom ideiglenesen zárolta a kártyámat. Hívtam a bankot, és mondtam, hogy volt szabályos validáció és visszaigazolás, fel is oldották a zárolást.

Utána majdnem minden nap kaptam emailt, hogy hol tart a termék, és akkor fogtam gyanút, amikor arról értesítettek, hogy a Shenzen (Kínai Népköztársaság) repülőterén repülőre rakták az árut. Ekkor jöttem rá, hogy szó sincs semmiféle budapesti üzletről, nyugdíjba vonuló Terézről, egyszerűen csak így akartak bennem bizalmat kelteni.

A satyit ma megkaptam és tetszik nagyon, de természetesen nem a Magyar Posta hozta ki, hanem a feltehetően szintén kínai kézben lévő Sameday futárszolgálat.

Hiába na, a kínaiak nagyon értenek a marketinghez. Kitalálták  az 59 éves budapesti Terézt, aki felszámolja boltját. Megalkották az AI-karakterét, történetet kanyarítottak köré. Megcélozták azt a konzervatív vevőkört, aki ódszkodik Kínából rendelni. Én viszont azon gondolkodtam, hogy teljesen normális áron, kézbesítési díj nélkül Kínából ideszállítanak nekem egy sapkát tökéletesen nyomon követhető logisztikával. Így a végén nem is éreztem magam átverve, hiszen elfogadható áron hozzájutottam ahhoz a termékhez, amit már Marokkóban kinéztem magamnak.

Ezt a kínai dömpinget Trump nem fogja tudni vámokkal megállítani, csak saját polgáraival szúr ki, hogy mostantól valamivel többe fognak kerülni nekik a kínai cuccok.