Athénból Spárta felé

Van abban valami kedélyes, amikor négyen - Petrával és Borival kiegészülve - együtt megyünk egy ellenzéki filmvetítésre. Február 8-án volt ugyanis a Direkt36 új filmjének, A csapdának a díszbemutatója a Trafóban, és én meg Kati mint támogatók, a két lány pedig Bori, mint egykori Direkt36-os jogán vehettünk részt az előadáson és az azt követő beszélgetésen.

Pont aznap kapta meg a Direkt36 előző filmje, a Dinasztia a 45. Játékfilm Szemle különdíját. A film már túl van a 4 milliomodik megtekintésen (!), és mivel a stáblistáján még szerepel Bori, mint produkciós asszisztens, így elmondhatjuk, hogy Bori is díjnyertes!

A csapda még nem került fel a netre, de már csak napok kérdése, addig érjétek be a film trailerével. A film a Fidesz-kormányzat másfél évtizedes elmulasztott lehetőségeivel foglalkozik a közszolgáltatások területén. Kétségtelen tény, hogy a négy ciklusnyi Fidesz-kormány legnagyobb vesztesei a közszolgáltatások: az egészségügy, az oktatás és a vasút. Ez a veszteség azért is nagyon súlyos, mert ebből az időszakból legalább 10 éven keresztül Európában és a világban magas volt a konjunktúra, az Unióból korábban elképzelhetetlen mennyiségű pénz áramlott az országba, és a kormányzat is nagy belső támogatottságot élvezett. Az Orbán-kormány mégis a hatalom megtartása érdekében a hosszú távú programok helyett mindig az adott költségvetési év illetve választási ciklus megnyerésére játszott. Ezért a strukturális átalakítások helyett csak extenzív növekedés történt a gazdaságban és a közszolgáltatásokban, melyek erőforrásai, vagyis a tőke és a munkaerő mára már kiapadóban vannak, ezért torpant meg az utóbbi 3-4 évben a gazdaság növekedése.

A film kapcsán pedig eszembe jutott egy nemrég olvasott cikk Johan Norberg történész tollából, a címe: Athénből Spárta felé, avagy hogyan taszítja a trumpizmus hanyatlásba Amerikát. (Csak érdekességként: érdekelt a cikk, de nem fárasztottam magam az angollal, hanem a DeepL fordítóval fordíttattam le magamnak.) A cikk némiképpen visszhangozza Mark Carney kanadai miniszterelnöknek a davosi fórumon elmondott beszédét.

A történész a világ hét egykor virágzó civilizációját, aranykorát sorolja fel:

• Az ókori Athént;
• az ókori Rómát;
• az Abbászida Kalifátust;
• a kínai Szung-dinasztiát;
• a reneszánsz Itáliát;
• a Holland Köztársaságot;
• a mai angolszász világot.

Ezekre a civilizációkra az volt jellemző, hogy nem merev ortodoxiában működtek, így nyitottak maradtak a felfedezésekre és az innovációkra. Egy ókori történésztől, Thuküdidésztől származik az Athén-Spárta ellentétpár: az athéni mindig újít, mindig merészkedik, hogy új dolgokat tanuljon és szerezzen; a spártai a már meglévőket védi. (Thuküdidésszel kapcsolatban manapság egyre gyakrabban emlegetik a tőle származó paradoxont, Mark Carney is megemlítette a beszédében: Athén hatalmának erősödése, és az ettől Spártában kialakuló félelem okozta a peloponnészoszi háború elkerülhetetlen kitörését. Szerinte ha egy felemelkedő hatalom egy regnáló hatalmat fenyeget, a fegyveres összecsapás szinte elkerülhetetlen.)

Ezek az aranykorok mindig civilizációk kereszteződésében alakultak ki. Ezekben a társadalmakban a lakosság viszonylag nagy része élvezte a szabadságot, és ennek megfelelően magasabb életszínvonalat. Ezek a civilizációk nem természetes okokból haltak meg, hanem lényegében öngyilkosságot követtek el. Ennek oka, hogy veszély esetén a társadalmak stabilitásra és kiszámíthatóságra törekednek, és támadják azt, ami más és kiszámíthatatlan, vagyis athéniből spártaivá válnak. Ezek az idők erős embereket követelnek, és az uralkodók központosítják a hatalmat, aláásva ezzel a szabad kereskedelmet és a jogállamiságot.

A szerző keserűen állapítja meg:

"A nehéz idők erős embereket teremtenek, az erős emberek pedig még nehezebb időket."

A közelmúlt világában a válságok sorozata – pénzügyi összeomlások, háborúk és geopolitikai rivalizálás, migrációs áramlások, világjárvány – felváltotta a magabiztos, felfedezői gondolkodásmódot azzal az érzéssel, hogy a világ veszélyes, és el kell zárkózni tőle. Úgy tűnik, hogy alig néhány év alatt athéniakból spártaiakká váltunk.

Illusztráció a cikkből

A mai USA-ban pont ugyanaz történik, ami másfél évtizede Magyarországon: Trump elnök fordítva olvasta a történelemkönyveket: új amerikai aranykor eljöveteléről beszél, de az a mód, ahogyan Amerika számos legnagyobb erősségét felforgatja, úgy tűnik, hogy az országot egyenesen a hanyatlás és bukás fázisába vezeti, felszámolva a független intézményeket és a végrehajtó hatalom ellenőrzését.

Eszünkbe jut Athén brutális bánásmódja a Deloszi Szövetséggel szemben, melynek maga is tagja volt, amely a görög városállamok szövetsége volt, hogy megvédjék egymást a perzsa agressziótól, az ókori NATO-nak tekinthető szervezet. Kezdetben kölcsönös védelmi szövetségként és a kereskedelmi útvonalak nyitva tartásának érdekében jött létre, de végül, ahogy a háború eltorzította a jellemüket, Athén engedett a kísértésnek, hogy katonai fölényét kihasználva zsarolja szövetségeseit, sőt, támadja meg őket, hogy ellopja erőforrásaikat.

Trump mintha Thuküdidész szavait visszhangozná:

„Az erősek azt teszik, amit tudnak, a gyengék pedig azt szenvedik el, amit kell.”

A szerző azt javasolja, hogy most Európának és a vele szövetséges államoknak Kanadától, Ausztráliától Japánig, Dél-Koreáig és a latin-amerikai demokráciákig át kell venniük Amerika szerepét. Ha sikerül fenntartaniuk a szabályokat és elmélyíteniük a kereskedelmet, akkor a jelenlegi globális aranykor átültethető egy decentralizáltabb világba. A szabad kereskedelmet és a jogállamiságot védő országok megőrizhetik az amerikai világrendet egy olyan Amerikától, amely – 250 évvel alapítása után – remélhetőleg csak ideiglenesen felejtette el, amit képviselt.

Magyarországnak is ebben a világrendben lenne inkább helye, mint a csak az erőben bízó nagyhatalmakhoz való dörgölőzésben.

Szubjektív időutazás Fenyő Miklóssal

Katival egy éve járunk a Nemzeti Bank sportegyesületének táncszakosztályába, és a két hét múlva esedékes nyílt órán a Hungária együttes Rock’n’Roll Party című számára táncolt koreográfiánkkal próbáljuk az érdeklődőket bevonzzani. Ez a csaknem fél évszázados sláger és a magyar rock'n'roll felülmúlhatatlan zsenijének múlt heti halála egy képzeletbeli időutazásra késztetett.

1968 tavaszán a Ki Mit Tud-ot nézzük a fekete-fehér középképernyős Videoton gyártmányú Favorit márkájú televíziónkon (műsorvezető Megyeri Károly), amikor tánczene kategóriában a Neoton együttes mellett feltűnik egy fiatal srácokból álló zenekar, a Hungária, és elnyomják a Csavard fel a szőnyeget című dalukat, amely nélkül mind a mai napig nem létezik igazi házibuli. A zsűri képes volt ez alapján eltanácsolni az együttest, de a közönségszavazatok a középdöntőbe juttatták (még postai levelezőlapon ment a szavazás), ahol egy másik rock'n'roll számot, a Ha szól a Rock and roll címűt adták elő, de a döntőt - ki tudja milyen nyomásra? - egy népies dallal, a Nem bújok én többé már a subába című számmal nyertek meg.

Fenyő Miklós jobbról a második, Gálvölgyi János mellett áll

2021-es szülinapi buli túratársakkal és a Csavard fel a szőnyeget című számmal:

A Ki Mit Tud után pár hónappal levertük a Prágai Tavaszt, a magyar új gazdasági mechanizmus is nagy csikorgással megtorpant. A Hungária együttes szép lassan eltűnt a szemem elől, alig-alig hallhattunk magyar nyelvű rock'n'roll-t (Illéstől a Rock'n'roll Rézi, a Little Richard énekel vagy az Ötvennyolcban táncoltunk először rock'n'roll-t, az Omegától a Szeretnék visszamenni hozzád kedvesem, az LGT-től a Gyere-gyere ki a hegyoldalba stb.)

Telt-múlt az idő, megindult a Helsinki-folyamat, általános olvadás kezdődött a világpolitikában, és 1979-ben egy nyugat-német könnyűzenei produkciót, a Disco Disco címűt adta le a Magyar Televízió. A műsort a világ számos országában adták le egyenesben, de mi csak felvételről mertük bevállalni. A műsorvezető az a Thomas Gottschalk volt, akit később számtalan alkalommal láttunk a német RTL-en, és az élő showban olyan akkori népszerű énekesek és együttesek léptek fel, mint Plastic Bertrand, a Dschinghis Khan (benne Mándoki Lászlóval), a  Snoopy, Amanda Lear, a Baccara, Patrick Hernandez, a Boney M., Tina Turner). Szerencsére a műsor teljes egészében megnézhető a YouTube-on. A műsorban két számmal is fellépett a  Rocky Sharpe & The Replays: Rama Lama Ding Dong és Imagination. Ezek igazi tőről metszett rock'n'roll dalok voltak, és rögtön arról kezdtek cikkezni, hogy feltámadt a rock'n'roll.

Bár 1979 végén a Szovjetunió lerohanta Afganisztánt, és a vasfüggöny újra nagy reccsenéssel leereszkedett, a Disco disco műsor hatása tovább élt. A televízió szilveszteri műsorának ásza az eredeti német produkció magyar paródiája volt (Márkus László, mint Demis Russos, Harsányi Gábor, mint Amanda Lear, Paudits Béla, mint Plastic Bertrand, stb.). És valami megmozdult rock'n'roll ügyben is, mert már a következő tavaszon a Magyar Televízió Fiatalok órája című műsorában bemutatkozott az újjáalakult Hungária a klasszikus felállással: Fenyő Miklós, Dolly, Fekete Gyula (Szaxi Maxi), Szikora Róbert, Novai Gábor. A műsorban két szám is elhangzott az új lemezükről, a Rock’n’Roll Party és a Csókkirály. Ez a lemez elképesztő siker lett 600 ezer eladott példánnyal, minden házibuliban ez szólt, és egy Magyarországon sohasem volt világot hozott vissza pálmafás Váci úton suhanó Chevroletekkel, csőnadrágos jampikkal és lófarkas, pöttyös ruhás lányokkal.

Ismét eltelt egy év, eljött az 1981-es Táncdalfesztivál, melynek fődíját a Hungária együttes Limbó hintó című száma nyerte, pedig olyan, azóta már klasszikusnak számító dalokat hallhattunk akkor, mint a Szóljon hangosan az ének Soltész Rezsőtől, a Bábu vagy a KFT-től, a Homok a szélben Balázs Fecótól vagy az akkor nyolc éves Ullmann Mónikától az Írtam a bátyámnak egy dalt. Azóta is (45 év óta!) minden jobb házibuliban előkerül a partvisnyél és indul a limbózás. Én elvégezve a szakmérnökit 1981-ben kezdtem el dolgozni, és egyik kollégám a Limbó Hintóból kölcsönzött szavakkal hívta a kollégákat ebédelni: "Egy-két-hár, na mi lesz már?".

És persze a Hungária második lemezére sem kellett sokáig várni, még abban az évben kijött a Hotel Menthol, aminek szinte összes dala állandóan műsoron van a házibulikon mind a mai napig. De ekkor már repedezni kezdett az együttes, '82-ben kivált Szikora és megalapította az R-GO együttest. A Hungária Aréna című lemeze már nem lett akkora siker, pedig én szerettem (pl. A tranzisztorkor hajnalán). Aztán ki-ki ment a maga útjára: megalakult a Dolly Roll Dollyval, Flipper Öcsivel és Novai Gáborral, később Novai Marót Vikivel mint Nova Kultúr Zenekar folytatták, Fenyő Miklós pedig a Modern Talking sikerén felbuzdulva Bodnár Attilával megalakította a Modern Hungáriát. De igazából a Fenyő-legenda a régi számokban és azok színpadi és filmes feldolgozásaiban élt tovább:

• Hotel Menthol (1998)
• Made in Hungária (2001) - ebből 2009-ben film is készült
• Aranycsapat (2006)

1989-ben Fenyő Miklós fedezte fel Szandit, a "magyar Brenda Lee-t", akinek 14 éves korában is érett hangja volt, és kazettáját izraeli nászutunkra ajándékba vittük ki.

Mivel sógorom a SYMA csarnok (amióta államosították, BOK csarnok) építtetője és üzemeltetője volt, nagyon sok rendezvényt nézhettünk végig a csarnok egyik VIP-páholyából. Hosszú éveken keresztül Fenyő Miklós hagyományos karácsonyi koncertjét (Fenyő nélkül nincs karácsony) a SYMA csarnokban adta, így blogom tanúsága szerint 2006 és 2014 között 6 Fenyő-koncerten is voltunk. 2008-ban egy páholyban ültünk Dr. Schmitt Pállal és feleségével, aki akkor még nem volt köztársasági elnök, de már felajánlotta függetlenségét a Fidesznek. 

Az elmúlt 10 évben már nem hallottuk Fenyőt élőben énekelni, de minden szilveszteri vagy születésnapi bulin felcsendültek a régi számai, és lám, a sportegyesület táncszakosztályában is az ő nótáira rockizunk. Mert Fenyő Miklóst nem szabad csendben gyászolni, fel kell csavarni a szőnyeget és a hangerőt, hadd ugorjon le a tű a bakelitről!

Társadalmi egyeztetés

Bár a davosi gazdasági csúcson a showt Mark Carney kanadai miniszterelnök vitte el történelmi beszédével, de Donald Trump sem tétlenkedett az általa alapított Béketanács meghirdetésével. A Fidesz-kormányzat elélvezett attól, hogy a szervezetbe Orbán Viktort is meghívták ócska diktátorok közé.

Ma előterjesztettek egy törvényjavaslatot, hogy az Országgyűlés iktassa törvénybe a Béketanácshoz való csatlakozást, egészen pontosan "felhatalmazást adjon a Béketanács Alapokmányának (a továbbiakban: Alapokmány) kötelező hatályának elismerésére". A törvényjavaslathoz mellékelve van az Alapokmány magyar nyelvű szövege is, így lehet belőle csemegézni.

Vegyük rögtön a tagságot:

"A Béketanács tagságára kizárólag azok az államok jogosultak, amelyeket az Elnök meghívás útján részvételre felkér, és a tagsági jogviszony akkor kezdődik, amikor az érintett állam hivatalos értesítést küld arról, hogy elfogadja és kötelezőnek ismeri el az Alapokmány rendelkezéseit a XI. fejezetben foglaltaknak megfelelően."

Értitek? Ki lehet a tag? Hát akit őhatalmassága az elnök erre alkalmasnak talál és meghívás útján felkér. Na, de akkor nézzük meg, hogy ki is a Béketanács elnöke az Alapokmány szerint:

"3.2. cikk Elnök

(a) A Béketanács alapító Elnöke Donald J. Trump, aki emellett az Amerikai Egyesült Államok részéről az alapító képviselői tisztséget is betölti, kizárólag a III. fejezet rendelkezéseinek megfelelően.

(b) A Béketanács küldetésének teljesítése érdekében az Elnök kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a Béketanács által irányított szervezetek létrehozására, módosítására vagy feloszlatására szükség szerint vagy indokolt esetben.

3.3. cikk Utódlás és helyettesítés

Az elnöki tisztségre a mindenkori Elnök jelöli ki az utódját. Az Elnök leváltására kizárólag önkéntes lemondás vagy a Végrehajtó Tanács egyhangú szavazatával megállapított cselekvőképtelenség esetén kerülhet sor, amely időpontban az Elnök által kijelölt utód haladéktalanul átveszi az elnöki tisztséget, valamint az azzal járó valamennyi feladatot és hatáskört."

Nem tudom, világos-e? Donald J. Trump az elnök, csak ő jelölheti ki az utódját, ha a tagállamok egyhangú szavazatával megállapítják cselekvőképtelenségét, akkor is az általa kijelölt utód veszi át az elnöki funkciókat!

Ez a cezaromániás, nárcisztikus pszichopata azzal ápolgatja saját egóját, hogy létrehozott egy magánszervezetet, mi meg elalélunk a gyönyörűségtől, hogy részt vehetünk benne. Tudjuk, hogy Trump keresi a módját, hogy a 2028 végén lejáró második - és egyben utolsó - elnöki ciklusa után hogyan maradhasson hatalomban. Egyelőre még nem találta ki a tutit, de most nemzetközi szervezetek saját nevére íratásával próbálkozik. Képzeljétek csak el, ha 2028-ban ismét demokrata elnöke lesz az USA-nak (jelenleg Trump mindent elkövet, hogy így legyen), akkor az USA-t a Béketanácsban az új elnök képviseli majd, de a szervezet elnöke továbbra is Trump marad.

Csak emlékeztetem az olvasóimat, hogy pont ez volt az Európai Unió problémája az alapítványi struktúrába szerveződött magyar egyetemek kuratóriumaival. Az alapszabály szerint a kuratóriumi tagokat és a kuratóriumi elnököt a kuratórium maga választja, ezzel bebetonozva saját politikai beállítottságát. Bár a sok minisztert és államtitkárt kivették a kuratóriumokból, de a rendszeren nem voltak hajlandók változtatni, így az EU kizárta ezeket az egyetemeket az Erasmus ösztöndíjrendszerből és a Horizont kutatási keretprogramból.

Szerencsére - nem tudom, tudtátok-e - egyes törvényjavaslatokat meghirdetnek társadalmi egyeztetésre. Ennél a javaslatnál is február 9-ig van lehetőség emailben véleményt mondani, és nincs korlátozva, hogy ki szólhat hozzá. Úgy gondoltam, miért pont most változzak meg, ezért ma elküldtem hozzászólásomat a törvényjavaslathoz:

"A Béketanács Alapokmánya 3.2. cikke alapján a Béketanács elnökének személye nem az USA mindenkori elnöke, hanem Donald J. Trump illetve az általa kijelölt utód. Ha Trump elnöki mandátuma lejár, és az USA új elnöke nem a Trump elnök által kijelölt utód, úgy a Béketanács elnöki funkciója egy, az USA-ban politikai szerepet nem betöltő, esetleg az USA aktuális külpolitikájával nem egyező politikai nézetet valló személy kezében lehet.

Mivel a Béketanács tagállamait azok állam- vagy kormányfői képviselik (2.2. cikk), a legfőbb tagállamot képviselő mindenkori elnök és Trump személye közötti esetleges ellentét gátolhatja a Béketanács munkáját.

Demokratikusabb, és a Béketanács működését gördülékenyebbé tevő megoldás az lenne, ha annak elnökét a tagállamok állam- vagy kormányfői közül maguk a tagállamok választanák.

Javaslom, hogy a Béketanács Alapokmányát jelen formájában az Országgyűlés ne iktassa törvénybe."

Tudom, hogy ez csak puffogás, de itt legalább nem azt kérdezték meg, hogy akarom-e, hogy elvegyék a nyugdíjamat és azt Zelenszkij aranyvécéjébe töltsék.

Békepetíció

Vesztét érzi a Fidesz-kormány, ez már bizonyos. Korábban kb. másfél évenként voltak nemzeti konzultációk, most viszont egy éven belül már a harmadik levélvisszaküldős akcióval próbálja megmozgatni a Fidesz a szavazótáborát:

1. 2025 tavaszán volt a Voks2025 Ukrajna uniós csatlakozásáról. Akkor ezt szigorúan postán visszaküldhetőnek gondolták, ezért biztonsági jegyekkel ellátott papírra nyomtatták, de aztán - mivel "a tiszások kilopkodták az íveket a postaládából" - online változat is készült belőle. Elég brutális médiakampány is kísérte, emlékeztetőül azoknak, akik nem kísérték figyelemmel:
   
   
   
   
2. Az ősz nem múlhatott el nemzeti konzultáció nélkül a TISZA állítólagos (és utólag a bíróság által is hamisítványnak minősített) adócsomagjáról;
3. És most nyakunkon egy harmadik műfaj: Nemzeti Petíció. Hasonlóan társaihoz, ez is a populista narratíva-politizálás elvén van megalkotva. Mit is ír erről Ésik Sándor:
   "A populista a pártok a politikai események olyan értelmezését nyújtják, ahol minden esemény beleillik valamilyen nagyobb és könnyen megérthető elméletbe vagy történetbe. Ezek az egyszerű világmegfejtések (narratívák) tele vannak hamis állításokkal, de legalább is csúsztatásokkal. Sok választó azonban még akkor is, amikor a populista párt által kínált értelmezési keret szembekerül egymással, a felkínált értelmezési keretnek megfelelően gondolkodik egy hírről vagy eseményről. Függetlenül attól, hogy a semleges megfigyelőnek nyilvánvaló, hogy az értelmezési keret hazugság, a párt vagy a kormány valamelyik szócsöve az értelmezési keretnek megfelelő, de hamis hírt próbál igazként tálalni. Az igazság (truth) és a tényszerűség mellékessé vált, ezt nevezi a nemzetközi szakirodalom a post-truth politikájának."

A nemzeti petícióban szereplő keretezés hazugságokat és féligazságokat próbál egyetlen narratívába összesűríteni: A Brüsszel zsoldjában álló TISZA párt adót emel és nyugdíjat csökkent, hogy ezt a pénzt Ukrajnába küldje a háború további folytatására. Érdemes végigmenni a petíció egyes tételein:

Január 6-án 35 ország gyűlt össze Párizsban, hogy Ukrajna háború utáni helyzetéről, a biztonsági garanciákról és az ország gazdaságának stabilizálásáról tárgyaljanak. Mi természetesen nem vettünk rész ezen a találkozón, pedig azon még az USA főtárgyalói is jelen voltak. A tárgyaláson egy deklaráció született, melynek lényege:

• feltételes (tűzszünethez kötött),
• védelmi jellegű,
• és Ukrajna kéréséhez kötött biztonsági garanciákról szólt.

Vagyis alapvetően egy tűzszünet vagy béke utáni állapotról van szó, harcoló csapatokról - pláne kötelező érvénnyel - nincs szó. Mivel az új Európa kristályosodási pontja a Tettrekészek Koalíciója környékén fog kialakulni, ha hazánk nem vesz részt ilyen összejöveteleken, folyamatosan távolodik Európa magjától.

Az Ukrajna gazdasági helyreállítását célzó 800 milliárd dolláros terv természetesen nemcsak kölcsönök, hanem beruházások formájában is értendő, és nemcsak az EU, hanem az USA, Kanada és az Egyesült Királyság is részt venne a programban. De ha már elhangzott ez az 1,3 millió forint családonként, akkor egy mérnöktől vagy közgazdásztól elvárható, hogy egy kicsit számoljon utána a dolgoknak:

• Bár nincs ilyen közvetlen adat, de számoljunk nagyjából 3 millió magyar családdal:
  3.000.000 x 1.300.000 = 3.900.000.000.000 Ft, vagyis 3900 milliárd forint a hazánkra eső kötelezettség.
• Most éppen nagyon erős a dollár, számoljunk 325 Ft-os árfolyammal, akkor a hazánkra eső kötelezettség 12.000.000.000 dollár (12 milliárd dollár)
• Ez az összeg a teljes összeg másfél százaléka. A magyar GDP nem éri el az uniós GDP 1%-át sem, ráadásul a 800 milliárd dollárnak csak egy része esne az Unióra, annak is csak egy része lenne kölcsön, a többi beruházás, az is 10 évre elosztva. Vagyis egy esetleges magyar kötelezettség a 12 milliárd dollárnak csak egy töredéke lenne.

Ami a gáz és a villamosenergia kvótán belüli összegét illeti Magyarországon valóban a legalacsonyabbak ezek a díjak, de:

• A nem lakossági fogyasztókra eső gázárat illetve a kvótán kívüli gázárat a 2022 nyarán érvényes árak alapján szabják meg, ami a rezsicsökkentett ár hétszerese. Azóta az európai gáztőzsdéken jelentősen csökkentek a gázárak, és mi az oroszoktól a tőzsdei árfolyam csúszóátlaggal számított simított értékén kapjuk a gázt. Vagyis a kvótán kívüli jelenlegi kb. hétszeres gázár jelentősen csökkenthető lenne, mellyel növelhető lenne az energiaigényes magyar vállalkozások versenyképessége. Nagyjából ezt mondta el Kapitány István tiszás politikus is.
• A villamosenergia Magyarországon azért a legdrágább a régióban, mert a magyar energiamix nagyon rossz összetételű és rugalmatlan. Nagyon magas az import arány, ráadásul mindig a legdrágább időszakokban importálunk, és a viszonylag magas arányú megújulók pont akkor termelnek, amikor olcsó (gyakran negatív) az áram ára. Ez a teher persze nem közvetlenül a rezsicsökkentett lakossági fogyasztókra, hanem minden adófizetőre egyaránt terhelődik.
• Nincs magyarázat arra, hogy négy évvel az ukrajnai háború megindulása után értelmezhető mennyiségű kőolaj még mindig csak a Barátság vezetéken érkezik a frontvonalon keresztül. Legutóbbi hír, hogy most épp a ruszkik nyomták telibe az olajvezetéket Lembergben (ezúttal elfelejtettük bekéretni az orosz nagykövetet).

Feltehetően a békepetíciót is 1,5-2 millió ember küldi majd vissza. Mivel azonban itt nemleges válasz nem adható, itt nem lehet 90%-os eredménnyel villogni, a szavazásra jogosultak 20-25%-ával lehet számolni, vagyis nagyjából ennyien vevők erre a narratívára. Lesz majd online kitöltési lehetőség és a siketeknek és gyengén látóknak is lesz majd felület a kitöltés segítésére. (Korábban viccelődtem azon, hogy a siketek számára miért kell külön felület, ha egyszer olvasni sem tudnak. Aztán egy ismerősöm felvilágosított, hogy a jelnyelv a beszélt nyelvtől eltérő grammatikájú kommunikációs forma, vagyis a magyar nyelv egy siket számára idegen nyelvnek tekinthető. Szóval többet ezzel nem viccelek).

Én viszont, ahogyan szoktam, ezúttal is egy dallal fogadtam ezt az akciót, hallgassátok szeretettel:

----

Szegek a dobozban

Mielőtt posztom furcsa címére rátérnék, azzal kezdem, hogy vejemnek, Orsi lányom férjének két testvére van, egy húga meg egy öccse. Akárcsak a vejem, Sahar, ők is Magyarországon nevelkedtek és jártak iskolába, majd érettségi után mindketten visszatértek Izraelbe, mindketten letöltötték a katonaságot. A húg, Hili már középiskolásként táncolni, énekelni és színészkedni tanult, és Izraelben is elvégezte a színművészeti főiskolát, mellete számos külföldi workshopon is részt vett. Nincs állandó társulata, különféle színházi projektekben vesz részt.

Egy ilyen magyarországi projektje az volt, hogy szerepelt Nagy Lóránt rendezőszakos színművészeti főiskolás vizsgadarabjában, Pilinszky János KZ-oratórium című művében (amely elolvasható a Digitális Irodalmi Akadémián). A vizsgaelőadás a holokauszt emléknapján, január 27-én volt, másnap volt még két előadás, ezek egyikét tekintettük meg Petrával.

A művet előre elolvastam, és próbáltam tájékozódni arról, hogy miért is volt Pilinszky számára a koncentrációs táborok világa annyira meghatározó, hogy szinte egész életművét ez határozta meg. Pilinszkyt katolikus költőként tartjuk nyilván, aki katonaként került ki Németországba 1944-ben, és Harbach faluban betegségből lábadozva ismerte meg a helyi koncentrációs tábor borzalmait (a források nem egyértelműek, hogy még hol máshol látott ilyen táborokat, mennyire közvetlen tapasztalaton alapulóak az ismeretei).

A borzalmas élmények a költő szemléletében a bibliai passió részévé minősültek át: a lágerek foglyainak megalázó kínhalála valójában Krisztus keresztre feszítésének tömeges megismétlődése.

Egyik ilyen témájú műve a KZ-oratórium, melynek szereplői holtak: az Asszony, R.M. fiatal lány és a Kisfiú (az R.M. monogram valós személyre, Révész Máriára utal, egy táborlakóra, aki nagyon közel került Pilinszkyhez, de akit mégsem tudott megmenteni). A dráma szövege nagyon töredezett, viszonylag tág teret ad a rendezői fantáziának. Vejem húga, Hili R.M.-et játssza benne megindító átéléssel. És hogy most posztom címére is rátérjek, a darab elején hangzik el az alábbi szövegrészlet:

ÖREGASSZONY
    Mintha szegeket ráztak volna.

R. M.
    Mintha szegeket ráztam volna.

KISFIÚ
    Akkor láttam először éjszakát.

ÖREGASSZONY
    Nem ébredtek fel a szegek.

R. M.
    Én ordítoztam a dobozban!

Aki ismeri Pilinszky Négysorosát (és sokan ismerik, hiszen Hobó is elénekli a Vadászat című albumon), annak egyből ismerős ez a metafora:

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

A szegek ridegsége, keménysége az emberi kiszolgáltatottság szimbóluma Pilinszkynél.

Baruch Stern Hili, mint R.M. a KZ-oratóriumban

A töredezett szövegkörnyezetben talán az egyik leghosszabb és egyben legmegrendítőbb összefüggő szövegrész a farkasmese, amit Hili előadásában megkönnyeztem:

Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.

Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
ilyen szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.

A nap betetőzéseként a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál keretében megnéztem a Kislány vagyok című francia dokumentumfilmet egy kisfiúról, aki nemi diszfóriában szenved, úgy érzi, hogy ő valójában kislány. Érzékenyen és empátiával foglalkozik a film ezzel a jelenséggel, amit pl. a magyar kormány egy alaptörvény-módosítással próbál ignorálni. És akkor elgondolkodtam azon, hogy pont ez jellemzi a populista rezsimeket: nemlétező ellenségképeket kreál vagy nagyít fel a népszerűség érdekében társadalmi félelmekre és előítéletekre alapozva. Ebbe a sorba illeszkednek bele az egyébként nagyon elenyésző kisebbséget képviselő és ezért semmiféle társadalmi veszélyt nem jelentő transznemű és nembináris embertársaink.

Kell-e félnünk az AI-videóktól?

A karácsonyi ünnepek előtt több ismerősöm is posztolt olyan fotót a családjáról, amelyen különleges környezetben (pl. egy skót kastélyban) különleges öltözetben (pl. viktoriánus viseletben) láthatók. Nyilvánvalóan a mesterséges intelligencia termékei voltak ezek a képek, ezért gondoltam, én is próbát teszek. Készítettem Boriról és Petráról egy képet a karácsonyfa előtt, és megkértem az MI-t, hogy öltöztesse őket középkori ruhába.

Az eredeti kép

És az eredmény

De ez még semmi, megkértem a MI barátomat, hogy animálja meg őket. Az eredmény elég megdöbbentő lett.

Azzal a lehetőséggel, hogy deep-fake videókkal befolyásolhatók az emberek, először egy angol sorozatban, Az évek alatt (Years to Years) címűben találkoztam, amelyben Emma Thomson brit miniszterelnököt alakít, aki ugyanolyan erős vezetővé válik, mint Trump, vagy Orbán, vagy amilyen Marine Le Pen lehet majd. Szép fokozatosan diktatúrát épít ki, amelyhez a politikai riválisokról készült deep-fake videókat használ fel. Érdemes elolvasni az erről szóló posztomat, mert hat évvel ezelőtt pont azokra a dolgokra figyelmeztetett a sorozat, amelyek mára valósággá váltak:

"Klímakatasztrófa, migrációs válság, a technológiai fejlődés és a robotizáció nyomán kialakuló munkanélküliség, az amerikai-kínai kereskedelmi háború fegyveres konfliktussá eszkalálódása, a nemzetközi pénzügyi világ összeomlása, az Európai Unió szétesése... A világ és benne Nagy-Britannia a világot érő kihivásokra a létezhető legrosszabb módon válaszol: populista kormánnyal és a többi nemzettől elkülönülve sőt azok ellenében. Az emberek a régi nagy pártformációkban csalódva Európa-szerte populista minipártokat emelnek be a hatalomba, akik víz helyett olajjal próbálják oltani a kialakuló világégést...[Emma Thomson] hihetetlenül hitelesen alakítja a gátlástalan, populista politikust, aki először a pc-beszéddel számol le, demagóg beszédeiben politikai ellenfeleit gyalázza, nem riad vissza a hírhamisítástól, miniszterelnökként még a BBC-t is betiltja. Hátborzongató párhuzamot éreztem sok politikussal: Trumppal, Salvinivel, Le Pennel, Orbánnal."

Bevallom őszintén, akkor úgy gondoltam, hogy a hírvideók hamisítása, a deep-fake már a 2022-es választásokra is politikai fegyverré válik. Érdemes végigmenni azokon a stációkon, melyeken keresztül a filmgyártás eljutott a mai, MI-generálta jelenetekig.

• Már a '70-es években aktívan alkalmazták a green-box (korábban blue-box) technikát. Nem kellett háttérdíszletet építeni, a szereplők zöld (korábban kék) háttér előtt játszanak, az egyszínű hátteret aztán elektronikusan helyettesítik egy előre felvett háttérrel. A magyar Rajnai András készített ilyen tévéfilmeket (Televíziós mesék felnőtteknek). Kezdetben csak statikus jelenetekben alkalmazták mert nem volt megoldható, hogy a háttér együtt változzon az előtérrel, de később ezt is megoldották.
• A '90-es évek elején jelent meg a morph-technika, arcok, alakok egymásba való átmenete. Először Michael Jackson Black or White videóklipjében láttam ezt a technikát (Kevinre külön felhívom a figyelmet, 5:30-tól indul a morph).

Aztán a Terminátor 2 - Az ítélet napja című filmben kiteljesedett ez a technika, a T2000-es modell azzá alakulhatott, amivé csak akart.

•  A következő nagy lépés a CGI technika, a számítógép által generált képek és karakterek megjelenése volt. Talán Spielberg Jurassic Park című 1993-as filmje volt az első megdöbbentően élethű CGI-támogatta film. 1999-ben mutatta be a BBC a Dinoszauruszok, a Föld urai (Walking with Dinosaurs) című 4 részes sorozatát, melyben úgy láthatjuk a dínók életét, mintha csak egy természetfilmet néznénk. Ma már alig készítenek játékfilmet CGI nélkül, de a gyengébbeken azért nagyon érzed, hogy nem vagy jelen a díszletben (ledobja magáról a vászon a CGI-t).
• Először valós személy MI által generált mását A Mandalóri (The Mandalorian) című sorozatban láttam, melyben az ifjú Luke Skywalker (Mark Hamill) bukkan fel és tesz rendet Jedi-erejével.

Aztán az Indiana Jones és a sors tárcsája című filmben (2023) Harison Ford ifjúkori mása a film elején fél órát játszik, néha azért a szemén látni, hogy hamisítvány. Nemrég láttam A hely (Here) című filmet (2024), melyben Tom Hanks alakja teljesen élethűen van visszafiatalítva, és a cselekmény során fokozatosan "öregszik bele" a mostani Tom Hanksbe.

De amint posztom elején láthattátok, ez a technika már amatőrök számára is teljes mértékben elérhető. Van egy Facebook-oldal, melynek működtetője filmsztárok egykori és jelenkori alakját szembesíti egymással. Íme a Titanic sztárjai:

Egyszóval ma már semmilyen filmről vagy videóról nem tudhatod, hogy a valóságot látod-e, vagy hamisítványt. És innentől már csak a politikusok önmérsékletén múlik, hogy bevetik-e ezt a fegyvert, vagy sem. Gondoljátok meg, képesek voltak egy 662 oldalas dokumentumot hamisítani a TISZA párt állítólagos gazdasági programjáról, amelyről azóta a bíróság is kimondta, és hozzáértő gazdasági szakemberek szerint is szemmel látható, hogy ócska hamisítvány, mégis mind a mai napig hivatkozási alap a Fidesz részéről, és mind a mai napig elérhető az Index oldaláról innen, meg innen, meg innen. A TISZA-adó kalkulátor mind a mai napig fent van a neten és terjeszti a hazugságot. Most képzeljük el, hogy egy tiszás politikusról terjesztett deep-fake videó esetében hajlandóak lennének-e önmérsékletre. Én nem hiszem. A híres tortás videót persze úgy készítették, hogy nyugodtan elmondhassák róla: csak egy karikatúra, illusztráció. De vajon hol van a határ?

Én nem vagyok nyugodt.

2026.02.04.

Nem kellett soká várni, maga a miniszterelnök tett közzé a honlapján egy AI-videót.

---

Egy brutális valóság kezdete

A davosi csúcson - erősen felfokozott nemzetközi helyzetben - Mark Carney kanadai miniszterelnök drámai, nagy hatású beszédet mondott, mely szerint a szabályokon alapuló rend hanyatlik, a nagyhatalmak versengésének korszakába léptünk, elérkeztünk egy brutális valóság kezdetéhez.

Nagy dolog, mondhatná most Orbán Viktor, én már 10 éve erről papolok. Ebben a posztomban azt próbálom megmutatni, hogy miért inkább a Carney-i utat kellene választanunk, és az orbáni út miért zsákutca.

Érdemes visszamenni a második világháború végéig, amikor a nyugati hatalmak szeméről lehullott a hályog, és a potsdami békeszerződés nagy összeborulása után azt kellett tapasztalniuk, hogy Sztálinnak esze ágában sincs visszavonulnia a Szovjetunió régi határai mögé, hanem hegemóniáját ki óhajtja terjeszteni az általa megszállt keleteurópai területekre. Churchill (mint bukott miniszterelnök és magánember) a híres fultoni beszédében mondta ki, hogy leereszkedett a vasfüggöny, és elérkezett a két világrendszer szembenállásának korszaka. Carney mostani beszédét többen hasonlították jelentőségében a fultoni beszédhez, de ez utóbbi nemcsak ténymegállapító, hanem programadó beszéd is volt.

A második világháború utáni európai helyzetre a filozófus Karl Popper a nyitott társadalom eszményével reagált. A huszadik század első felében egymás után bekövetkező két világégés oka Popper szerint az egymással versengő nemzetállamok miatt következett be, ezért olyan társadalomra van szükség, mely Kis János filozófus interpretációjában:

"Mi a nyitott társadalom? Röviden, nyitottnak nevezünk egy társadalmat, ha az pluralista, ha tiszteli és óvja tagjainak autonómiáját, és ha a kritika szelleme hatja át. Pluralizmuson az együttélő hitek, világnézetek, életfelfogások, kultúrák szabad sokféleségét értjük. Nyitott társadalomban egyetlen vallás, egyetlen világnézet, életfelfogás, egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra. Az autonómiáról szólva arra az alapvető jogunkra gondolunk, hogy magunk döntsük el, milyen meggyőződésekkel, milyen kulturális mintákkal azonosulunk, és milyen célok jegyében vezetjük életünket. A kritikai szellem elevensége pedig arra utal, hogy az egyén választási szabadsága nem relativizmuson és az észérvek elutasításán alapszik, hanem szakadatlan, gyakran éles vitával jár együtt. Nyitott társadalomban nincsenek tévedhetetlen tekintélyek, akik eldönthetnék helyettünk, hogy mi az igaz, a jó és a helyes. Minden nézetnek az érvek és ellenérvek összecsapásában kell helytállnia magáért. Minden nézetről kiderülhet, hogy téves."

Túl a filozófián és ideológián Robert Schuman (szigorúan egy n-nel, mert ha kettővel írjuk, már a német zeneszerzőről beszélünk, kinek Tavaszi szimfóniáját épp egy hete hallgattuk Petrával a MŰPA-ban) francia politikus 1950. május 9-én a világ elé tárta az ún. Schuman-tervet, az ESZAK, az Európai Szén- és Acélközösség gondolatát, mely 6 ország részvételével (Franciaország, NSZK, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Olaszország) 1952-ben meg is alakult. Ma már történelem, hogy ebből fejlődött ki a Közös Piac, az Európai Gazdasági Közösség, végül az Európai Unió. Mert a háborút csak az együttműködés, nem pedig a versengés akadályozhatja meg. Május 9-én ünnepeljük az európai egység napját, Robert Schumant pedig Európa atyjaként emlegetik.

Az Európai Közös Piac szerződés

A vasfüggöny lehullása után az USA vált az egyetlen hegemónná a világban, és ennek megfelelően, afféle jóságos nagybácsiként működött. Ahogy Carney fogalmaz: "az amerikai hegemónia segített a közjavak biztosításában: nyílt tengeri útvonalak, stabil pénzügyi rendszer, kollektív biztonság és a viták rendezésére szolgáló keretek támogatása." . A kanadai miniszterelnök szerint viszont ezt a világot is az állandó hazugság és önámítás jellemezte:  "Tudtuk, hogy a nemzetközi szabályalapú rend története részben hamis. Hogy a legerősebbek kényelmes esetben mentesítik magukat. Hogy a kereskedelmi szabályokat aszimmetrikusan alkalmazzák. És hogy a nemzetközi jogot a vádlott vagy az áldozat személyétől függően különböző szigorral alkalmazzák."

Amikor Donald Trump az America first jelmondattal végleg lemondott a jóságos nagybácsi szerepről (épp mai hír, hogy kilépett a WHO-ból is), nem egy átmeneti korszak következett be, hanem igazi szakadás. A nemzetek a szuverenitás erődjeit kezdték építgetni, de Carney szerint "Az erődökkel teli világ szegényebb, törékenyebb és kevésbé fenntartható lesz. El kell döntenünk, hogy magasabb falakat építünk-e, vagy valami ambíciózusabbat tehetünk."

Nézzük meg, hogyan reagált a nagyhatalmak versengésének korszakára az Orbán-kormány. A "blokkosodás helyett konnektivitás" jelmondatával elkezdtünk fokozatosan távolodni az Uniótól és a nagyhatalmakhoz kezdtünk törleszkedni. Csakhogy mit mondott erről Carney a davosi beszédében: "De amikor csak kétoldalúan tárgyalunk egy hegemóniával, akkor gyenge pozícióból tárgyalunk. Elfogadjuk, amit kínálnak. Versengünk egymással, hogy ki legyen a legmegfelelőbb. Ez nem szuverenitás. Ez a szuverenitás látszatának fenntartása, miközben elfogadjuk az alárendeltséget."

Pontosan ez történik, kicsit olyan szerepet töltünk be a nagyhatalmak mellett, mint az utcafiúk bandájában a gyenge, szerencsétlen fickó, akit mindenki csicskáztat, de boldog, hogy a nagyokkal együtt lóghat. Orbánnak is van része megalázásban bőven: Putyin egy tíz méteres asztal végére ülteti, motyog, hogy a tolmács ne értse, hogy mit mond, Trump levelében "Viktor Mihály Orbán"-nak szólítja, aki a "Republic of Hungary" miniszterelnöke. Pitykegombként tűzi a "Béke Világtanács" feliratú mellényére, hogy nagynak érezhesse magát a többi ócska diktatúra mellett.

Egér az elefántnak a hídon: Hallod, hogy dübörgünk?

De mit ajánl ezzel szemben Mark Carney?

"A régi rend nem jön vissza. Nem szabad gyászolnunk. A nosztalgia nem stratégia... Aktívan fogadjuk a világot olyannak, amilyen, és nem várjuk meg, hogy olyan legyen, amilyennek szeretnénk...  A középhatalmaknak együtt kell cselekedniük, mert ha nem az asztalnál ülnek, akkor az étlapon lesznek."

Ebben az új, brutális világban még inkább az Unióban a helyünk. Az USA nem óhajt többé Európa gyámolító nagybátyja lenni, nagyon úgy tűnik, hogy hamarosan a NATO-ból is kiszáll. Európa új kristályosodási pontja az Elszántak Koalíciójában van, melyen keresztül visszatér a régi szövetséges Egyesült Királyság és egy új barát, Kanada. És mivel már katonai védőszárnyával sem fed minket be a jóságos nagybácsi, ezért a saját védelmünkről is gondoskodni kell. Aki most ebből kimarad, ennek az új, szabályok nélküli világrendnek a kiszolgáltatottjává válik.