Karmelita

Tegnap végre részt vettünk Katival egy Karmelita-bejáráson. Akik már jártak az épületben, azok felkészítettek bennünket, hogy ne számítsunk luxusra, itt nem lesz aranyból a vécéhúzóka és márványból a mosdókagyló. A látogatás egyedüli vonzereje az, hogy hét éven keresztül - a Miniszterelnökség 2019-es beköltözésétől a 2026-os kormányváltásig - innen kormányozták az országot.

Magyar Péter annyit bírálta a "Karmelita-palotát", hogy fel sem merülhetett, hogy miniszterelnökként tovább használja azt az épületet, mely jelenlegi formájában csakis miniszterelnöki hivatalnak alkalmas, de annak nagyon is. Viszont Magyar Péternek köszönhetem, hogy bugyuta dalocskám, a Karmelita dal 2024-től folyamatosan vezeti a nézettségi listát a csatornámon, és már túl van a 200 ezredik kattintáson, hiszen már 2024-ben posztolt róla és amikor májusban megnyílt az épület a nagyközönség számára, akkor többször is megemlítette ezt a nótát. (Mindig is nehezményeztem, hogy a Karmelita az elmúlt hét évben egyszer sem nyílt meg az érdeklődők számára az évente megrendezett Kulturális Örökség Napjai alkalmával).

Akkor most haladjunk végig a Karmelitán abban a sorrendben, ahogyan a vezetés is volt.

Hangversenyterem

Ez volt az eredeti Karmelita templom, mely már 1787-től színházként funkcionál, ezért is hívják a Dísz teret a Szent György térrel összekötő utcát Színház utcának. Itt játszottak előszőr kőszínházban magyar nyelvű színdarabot (Kelemen László Magyar Játszó Társulata Simai Kristóf Igazházi című darabját adta elő), itt még Beethoven is adott hangversenyt 1800-ban. A Várszínházban többször is jártam, Sütő András Csíksomlyói passiójára határozottan emlékszem (Kerényi Imre rendezésében). Amikor már a Karmelita miniszterelnöki hivatal lett, havonta itt is voltak koncertek, itt hallottuk stílusosan Beethoven monstre zongoradarabját, a Diabelli-variációkat Berecz Mihály zongoraművész (aki Berecz András mesemondó fia) előadásában.

A hangversenyteremben egy 3300 sípos orgona található, amely nyilvános koncerten eddig mindössze háromszor (!) szólalt meg, és ahogy néztem, a 2026/27-es évadra nem is hirdettek meg előadást a hangversenyteremben.

A kert

A külföldi delegációk ezen a reneszánsz kerten haladnak keresztül, melynek tiszafái és díszcserjéi mind a mai napig szépen gondozottak, és itt található az a díszkút, mely Magyarország Nagyasszonyát, Szűz Máriát ábrázolja az országalmát kezében tartó Gyermekkel (Kalmár Katalin alkotása).

A könyvtárterem

Viszonyleg kis alapterületű, de három emelet magas könyvtár, melynek mindenki számára ismert eleme a Perczel László geográfus (Perczel Mór testvére) 1862-ben készített glóbuszának másolata. Ez mindenkinek megmozgatta a fantáziáját, nekem többször is. A Puskás Aréna avatásakor így képzeltem el Orbán világát:

De sokan Chaplin Diktátor című filmjének könyvtárjelenetére asszociáltak, így pl. ezzel a borítóval jelent meg egy Orbánról szóló könyv. Én is ezt az asszociációt használom fel az Isten veled hatalom, te édes című dalomban.

A mai világban a könyvek már csak dekorációként szolgálnak, nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is leemelt volna egy könyvet a polcokról olvasási céllal. Ehhez képest olyan könyvritkaságok is találhatók a könyvtárban, melyeket csak cérnakesztyűben szabad érinteni. A bútortárgyak egyébként - akárcsak a Karmelita többi helyiségében - nem antik darabok, de nem is az IKEA-ban vásárolt dolgok, hanem egyedi gyártású bútorok.

Az arcképekkel díszített folyosó

Magyarország miniszterelnökeinek portréi díszítik azt a folyosót, melyről kisebb és nagyobb tárgyalótermek nyílnak. Az egyes tárgyalók falait is közgyűjteményekből származó, de nem a múzeumfalról leemelt értékes magyar festmények díszítik.

A volt miniszterelnök gyakran osztott meg olyan filmeket, amint végighalad a folyosón, ami engem ennek a szkeccsnek az elkészítésére ingerelt.

A terasz

Gyönyörű panoráma a városra, gondozott virágágyások és szökőkút. Itt nagyobb fogadásokat tartottak vagy nagyobb létszámú delegációkat vezettek ki ide. A Karmelitába való beköltözés alkalmával is itt rendezte Orbán azt a fogadást, melyre vezető politikusokat, egyházi vezetőket, sportolókat és művészeket hívott meg, és az erről készült filmre alapul a híressé vált Karmelita dal klipje is.

De egy másik szkeccsben is felhasználtam azt a jelenetet, amelyben Orbán Sebestyén Mártával duettezik az alatt az erkély alatt, mely a művészettörténészek körében akkora vitát váltott ki: szabad-e hozzáépíteni egy műemlék épülethez?

Az ülésterem

Ez a terem a korábbi kormányülések helyszíne Batthyány, Deák és Mátyás király képeivel díszítve. De szívesen lettem volna légy a falon, hogy kihallgathassak olyan vitákat, amelyek sohasem kerültek a közvélemény elé. Egyébként ennek a teremnek a falán voltak azok a szekkók (száraz vakolatra festett falfestmények), melyeket eltakartak ugyan, de bármikor visszaállíthatók.

A kormányülésről is készítettem egy szkeccset.

A miniszterelnöki folyosó bejárata

A miniszterelnökséget minden évben vízkeresztkor római katolikus szertartás szerint szentelték fel, ahogyan most is látszik a 2026-ra szóló, de a jelek szerint hatástalan jel az ajtón (Christus Mansionem Benedicat! - Krisztus áldja meg e hajlékot!). Ráadásul a felszentelést évekig a később egy melegorgián lebukó Bese Gergő atya végezte.

Miniszterelnöki iroda, tárgyalók és erkély

Ebben a traktusban kisebb tárgyalók, a titkárság és a miniszterelnöki iroda találhatók. Itt már komolyabb műtárgyak, pl. Paál László- és Szinnyei Merse Pál-festmények vannak, de van itt Vizsolyi Biblia-másolat, de a dolgozószobában egy díszkiadású Alaptörvény (hányadik verzió vajon?) a Nemzeti Hitvallásnál felnyitva. A dolgozószoba amúgy puritán, az íróasztal a miniszterelnök tulajdona volt, ezért azt vitte magával. A dolgozószobából nyíló kisebb helyiségben egy tábori vaságy található, mellyel csak úttörőtáborokban és a katonaságnál találkoztam. Ez jól illik a miniszterelnök harcos szelleméhez, itt pihent le pár órácskára, mielőtt csatába indult Brüsszel ellen. És innen lehet kilépni arra a híres erkélyre, ahonnan a Puskás megnyitójának napján Orbán mellel levette a felrúgott focilabdát és egyenesen a stadion közepébe rúgta vissza.

Na de mi lesz a Karmelitával

A blogíró a Karmelita erkélyén töpreng.

Nem kétséges, a Karmelita miniszterelnöki hivatalnak épült, akár múzeumként, akár újra színházként használni csak újabb átépítés után lehet. Most még vonzerőt jelent a látogatóknak, hogy bejárhatják, de előbb-utóbb dönteni kell a sorsáról, akárcsak a Szent György tér másik két épületéről, az Alkotmánybíróság számára épült József főhercegi palotáról és a Hadtörténeti Múzeumnak épült Honvéd Főparancsnokságról is. Ebben a három épületben legalább 500 milliárd forint állami pénz van, kár lenne veszni hagyni.

Spontán becsöngetés

Eljött az iskolakezdés, és én már 2011 óta, vagyis blogom legelső évfolyamától posztolok az országos tanévnyitóról. Orbánék ezt persze "nemzeti tanévnyitónak" nevezték, és bicskanyitogató módon a 2010-est elnevezték "1. Nemzeti Tanévnyitó"-nak, mintha a második Orbán kormány előtt nem is lett volna közoktatás, vagy mintha olyan egetverő tanügyi reformokat hajtottak volna végre, ami indokolja, hogy a bencések által Pannonhalmán 996-ban megindított oktatás után, vagy a Mária Terézia által 1777-ben jóváhagyott Ratio Educationis után pont 2010-től kell számolni a tanévnyitókat. Klebelsberg Kuno országában a Fidesz 2010-ben kezdte meg a közoktatást.

Na szóval minden évben jót füstölögtem ezen, miközben kíváncsian vártam, mi lesz Orbánék után, honnan folytatódik majd a számolás. Egy héttel ezelőtt az AI-tól próbáltam megtudni, lesz-e idén országos tanévnyitó, de ezt a választ kaptam:

Idén (2026-ban) nincs meghirdetve külön, egyetlen közoktatási intézménybe szervezett központi „Nemzeti Tanévnyitó” ünnepség. A miniszteri és kormányzati jelenléttel kísért hivatalos évnyitó események jellege átalakult, és a hangsúly teljesen az Országos Szakmai Tanévnyitó Konferenciasorozatra helyeződött át.

Ezt én elég lehetetlennek tartottam, hiszen annyi kritika érte az előző kormányzat közoktatását, hogy muszáj volt meghirdetni valami újat. De az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium honlapján sem találtam semmit. Aztán augusztus 27-én maga Magyar Péter tette közzé, hogy a miniszterasszonnyal közösen augusztus 31-én, a nagykanizsai Dr. Mező Ferenc Gimnáziumban országos tanévnyitó ünnepségen vesznek részt (Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter neve jutna legutoljára az eszembe, ha a kormány tagjait fel kellene sorolnom, annyira keveset szerepelt a Magyar-kormány megalakulása óta).

Az iskola honlapján is mindössze annyi volt:

A fotó tanúsága szerint a nagykanizsai gimnázium tanévnyitóin a diákok és a tanárok állnak az iskolaudvaron a tűző napon. Orbánék nemzeti tanévnyitóin feldíszített tornatermekben ültek a tanárok és a diákok, a pulpituson a díszvendégek, és még műsorvezető is volt mindig.

Rétvári Bence a tavalyi 16. Nemzeti Tanévnyitón

Akár hiszitek, akár nem, idén Nagykanizsán nem volt feldíszített tornaterem, nem volt nemzeti színű zászló, nem volt felirat hogy mittudoménhanyadik nemzeti tanévnyitó, csak egy mikrofon az árnyékban a kopott épület falánál, amelynél az igazgató asszony (aki egyben a műsorvezető is volt), a miniszterasszony és a miniszterelnök mondtak beszédet.

 

Voltak táncos és énekes produkciók, és igen, mindenki (tanulók, szülők, tanárok, igazgató, miniszter és miniszterelnök) álltak a tűző napon, és ahogyan kell, el is ájult az egyik diák, eldőlt, mint egy zsák.

Ájult diák az iskolaudvaron

A miniszterasszony beszédében azt hangsúlyozta, hogy akkor lesz változás, ha mi magunk vagyunk a változás, meg kell teremteni az esélyegyenlőséget minden tanuló számára (azt elfelejtette részletezni, hogy hogyan), és hogy igen, lesz béremelés.

Ezt Magyar Péter is megerősítette, sőt, kiemelte, hogy a miniszterasszonynak a kormányban vétójoga van (hiszi a piszi). Ezenkívül elmondta, hogy ő átok rossz gyerek volt kiskorában és sztorizgatásba kezdett a csínyjeiről. Nem ekézte az előző kormány oktatáspolitikáját, nem beszélt a 120 ezer forintos iskolakezdési támogatásról és a szabad tankönyvválasztásról, de a gyermekeknek az alábbi jótanácsokat adta:

• Kérdezzetek!
  
• Olvassatok!
• Figyeljetek egymásra!
• Kérjetek segítséget!
• Legyetek kíváncsiak Magyarországra!
• Kérdezzétek a családot a történelemről!

Könnyed volt, spontán, de súlytalan.

Én pedig utánanéztem, ki lehet Dr. Mező Ferenc, és megtudtam róla, hogy sporttörténész, aki az 1928-as amszterdami olimpián szellemi olimpiai bajnokságot nyert Az olimpiai játékok története című írásával. (Schmitt Pál köztársasági elnökünk hasonló című disszertációjával -  Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése - veszítette el doktori címét és elnöki megbízatását).

A közeli családban sógornőm nagyobbik lányának középső gyermeke kezdi most az iskolát, szurkolunk neki. Na de mi a helyzet a mi unokáinkkal a messzi Buenos Airesben? A nagyobbik, Yaara csak két év múlva lesz 6 éves, de már most is az amerikai iskola óvodájába jár, ahol az oktatási nyelv az angol. A kisebbik, Alma, aki nemsokára 2 éves, egy zsidó hagyományú, de spanyol nyelvű bölcsődébe jár. Szóval amikor időnként beszélünk velük WhatsApp-on, nem igazán tudják, hogy milyen nyelven válaszoljanak. Aggódunk, Bori lányom szerint előállhat az a helyzet, hogy nem lesz igazi anyanyelvük, olyan nyelv, melyet tökéletesen és akcentusmentesen beszélnek, amelyen a szókincsük a leggazdagabb és amelyen tökéletesen ki tudják magukat fejezni, amelyen gondolkodnak és álmodnak. (Csak egy érdekesség: Kati Bécsben németül tanulta meg a szorzótáblát, ezért mikor papíron számol, németül mormolja a számokat.)

Bár Argentínában most tavaszodik, a nemzetközi iskolák és óvodák tanrendje az északi féltekéhez igazodik, ezért nekik most kezdődött a tanév.

Hősvértől pirosult gyásztér

Gyerekkoromban nem pont a történelem volt a kedvenc tárgyam, de azért szívesen eljátszottam a gondolattal, hogy megérem-e a nagy történelmi események kerek évfordulóit, illetve magam is részese lehetek-e hasonló történelmi eseményeknek. Nos, a nándorfehérvári diadal 500. évfordulóján már majdnem három hónapos voltam, de nemsokára hazámat egy nagyobb sorsfordító esemény rázta meg.

Buda visszafoglalásának 300. évfordulójának megünneplését 1986-ban már Vár-béli lakosként szemlélhettem, jelen voltam a Kossuth téren 1989 október 23-án, amikor Szűrös Mátyás kikiáltotta a Harmadik Magyar Köztársaságot, 1998 március 15-én, szabadságharcunk 150. évfordulóján a Fidesz a választási kampányába építette bele a megemlékezést, 2006 október 23.-a, forradalmunk 50. évfordulója össze lett "őszödözve" és "szemkilövetőzve", 2014-ben Dózsa parasztfelkelésének 500. évfordulója egyszerűen el lett felejtve. (Ez volt az az évforduló, amelyre sem emlékérme, sem emlékbélyeg nem lett kibocsátva, illetve pontosítanék, Werbőczy-bélyeg jelent meg abban az évben).

Éppen ezért vártam izgatottan a mohácsi csata 500. évfordulóját, hiszen arról lehetetlen elfelejtkezni, az olyan mélyen beleivódott a köznyelvbe (pl. a "több veszett Mohácsnál" szólás) és a közgondolkodásba ("Nekünk Mohács kell"), hogy nyilvánvalóan megkerülhetetlen volt egy méltó megemlékezés. Rákay Philipék meg is hirdettek egy nagyszabású történelmi filmet az évfordulóra, hogy aztán akkor lépjenek vissza belőle, amikor már nincs mód egy másikat leforgatni. Így aztán meg kellett elégednünk a Rubicon támogatásával készült dokumentumfilmmel, amit viszont az RTL egészen zavarba ejtő módon az évforduló napján este 11-kor tűzött műsorra egy B-kategóriás katasztrófafilm vetítése után.

Mi 2021-ben jártunk a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen, amely a Mohács melletti Sátorhelyen található, és 1700, zömében kivégzett katona nyughelye. Akkor már nagyban folyt a Szegedi Tudományegyetem antropológusai által az a feltáró munka, amelyben a sok emberi maradványt igyekeztek szortírozni.

A Szent Korona-alakú épület

Feltárást végző munkatársak

Tömegsír

Kopjafák

A tegnapi mohácsi ünnepi megemlékezésen és azt követő szentmisén a leletanyagból kiválogatott csontereklyéket a mohácsi Fogadalmi Templomban helyezték örök nyugalomba. Az ünnepségen Magyar Péter méltóságteljes beszédében pont az ellenkezőjét hangsúlyozta, mint Ady elhíresült antihimnusza. Azt hangsúlyozta, hogy a vereségek, Muhi, Mohács, Világos, Trianon, 56 csak erősítették a magyarok összefogását, melynek eredményeként a posztom címében is idézett Kisfaludy Károly versének mondatával egybecsengően:

Él magyar, áll Buda még! a mult csak példa legyen most,
S égve honért bizton nézzen előre szemünk,
És te virulj, gyásztér! a béke malasztos ölében,
Nemzeti nagylétünk hajdani sirja Mohács!

A Rubicon filmje részletesen tárgyalja a Mátyás halálát követő időszak magyarországi viszonyait, az Európát megosztó itáliai háborút, I. Szulejmán törekvéseit és stratégiáját. A fiatal királynak nem sikerült jelentősebb támogatást összetarhálnia Európától. Milyen jó mondanivaló lehetett volna Orbán számára, ha tegnap ő tartja a beszédet Mohácson: Lám akkor sem segített Európa, meg most sem! A hadvezér-casting során hárman jöhettek szóba: Frangepán Kristóf, Szapolyai János és Tomori Pál. A Dózsát leverő érseknek esze ágában sem volt a magyar seregek vezetése, később mégis az ő nyakába varrták a vereséget. Hogy is ír erről Kisfaludy:

Tomori! büszke vezér! mért hagytad el érseki széked;
Nem halt volna hazánk disze, virága veled.

Szulejmán pont azért Mohács felé indult, mert itt egyesíthette csapatait az anatóliai hadtesttel, míg Frangepán és Szapolyai hadserege nem érhetett időben oda. De hát a történelemben nincs "mi lett volna, ha".

Tudjuk, hogy a mohácsi csatavesztés és II. Lajos halála után hazánk legsúlyosabb trónviszálya kezdődött a magát I. János királlyá koronáztató Szapolyai János és a Jagelló-Habsburg házassági szerződésre hivatkozó (II. Lajos hitvese Habsburg Mária volt) Habsburg Ferdinánd között, melyben a magyar főurak (pl. Török Bálint) a csak a saját érdekeiket előtérbe helyező pávatáncba kezdtek, mely napra pontosan 15 évvel a mohácsi csatavesztés után Buda törökök általi elfoglalásához, és Magyarország három részre szakadásához vezetett. A sors fintora, hogy Szulejmán győzelme a Habsburgokat juttatta uralomra Magyarországon, melynek 400 év múlva csak egy másik nemzeti tragédia, Trianon vetett véget.

Ezúttal emlékbélyeget és emlékérmét is bocsátottak ki az évfordulóra.

A Pénverő által kibocsátott 30 000 Ft névértékű emlékérme

A mohácsi csatatér azonban idegen katonák nyughelye is, hiszen Lajos egyben Csehország királya is volt. Érdekes módon Szlovákia, a körmöcbányai pénzverde is kibocsátott egy 100 euró névértékű aranyérmét az évfordulóra.

A szlovák 100 euró névértékű emlékérme

Kati szerette volna elérni, hogy az érmekibocsátások kapcsán legyen közös magyar-szlovák megemlékezés és árusítsák egymás érméit, de felvetése sajnos süket fülekre talált.

Hygge - 2

A szombati nappal folytatom a tegnap megkezdett útibeszámolómat. Nem kelünk túl korán és a koppenhágai városháza felé vesszük az irányt. A patinás, ódon hangulatú épület udvarában egy medvés szökőkút áll és a városháza előtt van a nagy dán mesemondó, Andersen szobra, aki pont a Tivoli felé tekint, szemét a megvalósult mesevilágra függesztve.

TorvehallerneKBH felé indulunk, ami egy piac és bolhapiac egyben. Itt reggelizünk, megkóstoljuk a híres smørrebrød-öt, a speciális fekete kenyérrel készült dán szendvicscsodát. Utána még a Summerbird (ez nagyjából olyan, mint nálunk a Szamos) svédbombáját is megízleljük. Kóricálunk a halas standok körül, majd átnézünk a bolhapiacra is.

Innen már csak egy köpés a Rosenborg, a királyi kastély, ahová már online megvettük a jegyeket és időpontra megyünk. Előbb a kastély termeit járjuk be, majd lemegyünk a kincseskamrába.

Kicsit sétálunk a kastélypark rózsái között, majd átmegyünk a parkkal szemben található botanikuskertbe, mely a Természettudományi Múzeumhoz tartozik. A botanikuskert ingyen bejárható, itt befalunk egy szendvicsebédet, majd jegyet veszünk a pálmaházhoz, melynek egy külön lepkeháza is van.

Metróra szállunk és a Friederiskberg Allénál szállunk le, hogy végigsétáljunk Koppenhága Andrássy útján. Hasonló paloták övezik, de az autóforgalom kisebb. Még a Kirkegård temetőbe is benézünk, ritkán látni ilyen rendezett sírkertet. A Friederiskberg Allé nekifut a Frederiksberg Have parknak, ami igazi dán piknikezőhely csónakázótóval, szigettel, vízeséssel és ludakkal. Sokan jönnek ki így szombat délután. Családok játsszák a "vikingsakkot", azaz a "kubb"-ot, ami egy dobálós stratégiai csapatjáték. Séta után még a park közelében található Labyrinten ved Pile Allé nevű sövénylabirintusban is tekergünk.

Vikingsakk, azaz kubb

Labyrinten ved Pile Allé

Felszállunk a 26-os buszra, hogy újra elmenjünk a Vesterbro egykori húsfeldolgozójához vacsorázni. Közben elkezd esni az eső, a kinti teraszokról az éttermek belsejébe húzódnak a vendégek, meg egyébként is szombat este van, nem könnyű helyet kapni. Végül a Kødbyens Fiskebar nevű halétteremben kapunk helyet, ami utóbb remek választásnak bizonyult. Felejthetetlen az az algás vajkrém friss, kemencemeleg kenyérrel, amit arra a célra szolgáltak fel, hogy addig se éhezzünk, amíg kihozzák a főételt.

Este még a szállodánk ablakából láthattuk a Tivoli tűzijátékát.

Tűzijáték a szállodaablakból

Vasárnap eljött a hazaindulás. Bőröndöstül elgyalogoltunk a 10 percre lévő Original Coffee Postbyen reggelizőhelyre, hogy még búcsúzóul igazi dán reggelit ehessünk.

Utána az egyetlen bőröndünket a pályaudvar csomagmegőrzőjében hagytuk és elmetróztunk a Kongens Nytorv térre, hogy Koppenhága legrégebbi színházépületével szemben található Magasin du Nord bevásárlóközpontban édességeket vásároljunk. Utána metróval vissza a pályaudvarra, ahonnan egy Göteborgba tartó vonattal mentünk ki a reptérre. Itt még csomagfeladás után megkóstoltuk a dán hotdogot.

Gépünk hozzávetőlegesen egy órás késéssel érkezett haza Budapestre.

Négynapos ott-tartózkodásunk alatt nem találkoztunk készpénzzel, mindent kártyával fizettünk. Úgy tűnik a dán társadalom a bizalomra épül. Legalább annyi bicikli van, mint Amszterdamban, de míg ott szigorúan lelakatolják a bringákat, itt csak nekitámasztják a korlátnak.

Ha már közlekedésről van szó, nagy a vonatforgalom, de van városi gyorsvasút és sűrű metróhálózat (annak ellenére, hogy Koppenhága lakossága csak harmada Budapestének). Van városi busz, és a csatornákon számozott hajókkal is lehet tömegközlekedni. Ennek megfelelően az autóforgalom gyér. Péntek és szombat este piknikhajók lepték el a csatornákat: a négyszögletes csónak közepén egy asztalka megrakva sok finomsággal. Gazdagabb turisták még hidroplánnal is megnézhetik a várost felülről.

piknikhajó

És még egy érdekesség: Koppenhágában mindenfelé láttunk ukrán zászlókat az ukrán szolidaritás kifejezéséül. Hiába, ez egy másik világ.

Hygge - 1

A "Hygge" szót először a Jégvarázs musical-változatában hallottam először tavaly októberben, amikor is az eredeti filmben el nem hangzó dalbetét csendül fel  Oaken, a szauna és vegyesbolt tulajdonosa előadásában, aki rögtön el is magyarázza ezt a különleges skandináv életérzést, ami az otthonosságot, a melegséget és a bensőségességet jelenti. Az augusztus 20.-i hosszú hétvégére úgy döntöttünk, hogy személyesen tapasztaljuk meg a hyggét, és repülőjegyet vettünk Koppenhágába. Az útiprogramot Petra állította össze.

20-án kora délután szállt le a gépünk és vonattal mentünk be a városba a koppenhágai főpályaudvarra, ahonnan kb. 10 percre volt a szállodánk gyalog. Miután elhelyezkedtünk, nyakunkba vettük a várost. Először a Sydhavnen csatorna partjára sétáltunk ki, és már az a látvány is lenyűgözött minket.

Átsétáltunk a Vesterbro városrész keleti felében található egykori húsfeldolgozó üzem területére, ahol most éttermek, bisztrók, kávézók és sörözők működnek, hogy a Hart kávézóban kávékat és híres dán péksüteményeket kóstoljunk. Innen utunk egyenesen a Tivoliba vitt. A Tivoli, ez az 1843-ban alapított szórakoztató park minden vidámparkok archetípusa. Koppenhágától északra már a 17. század elején volt vidámpark, amit még IV. Keresztély király alapított. Hiába, ez is hozzátartozik a hyggéhez.

A Tivoliban nem kell felülni a különféle hullámvasutakra, elég csak jönni-menni a parkokban, megnézni a pantomim-előadásokat, zenét hallgatni, kiválasztani egy jó éttermet, és este megnézni a fényshowt (amit nagyjából pont a budapesti tűzijátékkal egy időben tartottak).

Hazafelé még Koppenhága éjszakai fényeit is megcsodálhattuk.

Másnap korai kelés, irány a Kis Hableány, Koppenhága szimbóluma. Muszáj odaérnünk a tengerpartra még azelőtt, hogy elözönlenék a turistacsoportok. Ezúttal metróval megyünk, és csak egy japán csoport előzött meg minket.

Elsétálunk a csillagerőd, a Kastellet mellett a királyi rezidenciáig, az Amelianborg-ig. Dániában két éve X. Frigyes ül a trónon, elődje édesanyja, Margit királynő 52 évig (!) uralkodott. A dán trónon hagyományosan Frigyesek és Keresztélyek váltogatják egymást. Itt most csak körülnézünk és kisétálunk a csatornapartra a modern operaházat megcsodálni.

Megint egy Hart-ban reggelizünk szemben a márványtemplommal, a Marmorkirkennel. Utána kicsit lófrálunk a városban, design-üzletekbe és souvenir-shopokba nézünk be, elsétálunk a Rundetaarn-hoz, a körbástyás templomhoz, melyben orgonamuzsika szól.

Sietnünk kell vissza az Amelienborg-hoz, mert délben őrségváltás van. Vissza is értünk és szemtanúi lehettünk a legunalmasabb őrségváltásnak.

Déltől látogatható a Márványtemplom is, ezért oda is betérünk. Utána ebédünket a templom oldalában lévő 7-Eleven üzletben költjük el, és az üzlet ablakából még látjuk az elvonuló őrséget, amint megállnak a piros lámpánál és várják, hogy zöldre váltson.

Ebéd után az egyik legfőbb turista-látványosságot, a Kongens Nytorv térnél kezdődő Nyhavn csatornát vesszük célba, ahol nemcsak sétálunk, de egy egyórás sétahajókázásra is befizetünk.

A hajókázás után egy órát állunk sorba, hogy feljussunk a Christiansborg, vagyis a dán parlament tornyába megnézni a panorámát.

Sétálgatunk Christianshavn városrészben, majd elérjük vacsorázóhelyünket, a Broens Street Food utcai evős-ivós környéket, ahol én tacost eszem sörrel, Petra meg Kati gyrost, és aperoloznak hozzá. 

Gyalog indulunk hazafelé a csatornapart modern épületei, a Könyvtár és az Építészeti Centrum mellett. Péntek este van, mindkét partról szól a zene, a csatorna kijelölt helyein fürödnek a tizenvalahány fokos vízben (!). Itt-ott táncolnak is, bachatázni kicsit beállunk Katival.

Holnap folytatom útibeszámolómat.