Áder János köztársasági elnökké választásakor belekezdtem egy szövegbe, melybe minden rendszerváltás utáni köztársasági elnökünk nevét elrejtettem. Baka András megválasztásával most egy újabb mellékmondatot fűztem hozzá:Vegyél fel meleg göncöt! Bár ettől idétlen formád lesz, de sólyomszárnyon jön a fagy, s mit tehetsz, ha mindent csonttá dermeszt? Csillagokat, sőt szupernóvákat látsz majd a hidegtől, miközben nehéz súlyokat cipelsz a válladon, mégis öltözz vastag ruhába, kabátba.
- Felmentette az '56-os tatai sortüzet vezénylő karhatalmistát;
- A 2006-os gyurcsányi rendőrterror áldozata ellen ítélt.
1. Az 1956-os bűncselekmények jogi felelősségre vonásaAz 1990-ben hatalomra jutott jobboldali kormánykoalíció egyik fontos célkitűzésének tekintette a kommunista bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását, azonban ezt megnehezítette az, hogy a magyar büntetőjogban ekkor még érvényes maximum 20 éves elévülési idő miatt az 1970 előtt elkövetett legsúlyosabb bűncselekmények miatt nem lehetett büntetőeljárás indítani. Az Alkotmánybíróság megakadályozta azt a kísérletet, hogy újra megnyissák az elévülési időt a politikai okokból nem üldözött súlyos bűncselekmények kapcsán, de kijelentette, hogy a nemzetközi bűncselekmények, azaz a háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények és népirtás nem évülnek el, így a kommunista időszakban elkövetett ilyen bűncselekmények kapcsán megindulhatnak a büntetőeljárások. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az ügyészség az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó események kapcsán indított büntetőeljárásokat, főként a fegyvertelen civilek elleni sortüzek elkövetőit vonva felelősségre.
2. A magyar büntetőjog(ászok) teljes zavaradottsága a nemzetközi bűncselekmények értelmezésébenAz 1956-os forradalom kapcsán két nemzetközi bűncselekmény-kategória jöhetett szóba: a háborús bűncselekmények és az emberiesség elleni bűncselekmények. Mindkettő alkalmazásával kapcsolatban felmerülhettek problémák. A háborús bűncselekményeket az 1990-es évekig kizárólag az államok közötti, nemzetközi fegyveres konfliktusok során elkövetett hadijogi jogsértésekkel összefüggésben állapítottak meg, az 1956-os forradalom azonban 1956. október 23 és november 4 – a szovjet hadsereg támadása napja – között időszakban egy belső fegyveres konfliktus volt, amelynek során hagyományosan nem lehetett háborús bűncselekményt elkövetni. Ez azonban nem zavarta sem az ügyészséget, sem a magyar bíróságokat, amelyek több ügyben is megállapították az 1949. évi Genfi Egyezmények közös 3. cikkelyének megsértését, amely viszont a nem nemzetközi, azaz belső fegyveres konfliktusra vonatkozott. Hab a tortán, hogy ezt viszont „emberiség elleni bűntettnek” (sic!) minősítették, ami látszólag azt jelentette, hogy a magyar büntetőeljárás szereplői összekeverték a háborús bűncselekményeket az emberiesség elleni bűncselekményekkel, ami viszont kizárólag akkor alkalmazható, ha a polgári lakosság átfogó vagy módszeres támadás áldozatává válik. Ebben az időben azonban a magyar büntetőtörvénykönyv nem ismerte az emberiesség elleni bűncselekmény kategóriáját, viszont a Btk. XI. fejezete – amely a népirtást és a háborús bűncselekményeket tartalmazta -furcsa módon az „Emberiség elleni bűncselekmények” címet viselte, vagyis nagyon valószínű, hogy a magyar büntetőjogászok egyszerűen azt hitték, hogy a háborús bűncselekmények valójában megegyeznek az emberiesség elleni bűncselekményekkel.
3. Az EJEB döntése a Korbély-ügybenA strasbourgi bíróság természetesen nem „mentette fel” Korbély Jánost, akit azért ítéltek el „emberiség elleni bűntettért”, mert 1956. október 26-án, amikor katonai parancsnokként megkísérelt lefegyverezni egy kisebb felkelő csoportot Tatán, akik elfoglalták a helyi rendőrkapitányságot, tévesen azt hitte, hogy támadás fenyegeti és ezért tűzparancsot adott ki, amelyben 2 személy életét vesztette és 3 felkelő megsebesült. (Az egyik felkelőt, Kaszás Tamást, ő maga lőtte le.) A bíróság mindössze azt vizsgálta, hogy az eset körülményei megfelelnek-e az emberiesség elleni bűncselekmény kategória feltételeinek, azaz a polgári lakosság elleni módszeres vagy átfogó támadás részét képezte-e. Mivel Korbély János ugyanaznap már egy másik felkelő csoportot minden személyi sérülés nélkül, békés eszközök alkalmazásával lefegyverzett, és később sem követett el atrocitásokat, ezért az EJEB úgy látta, hogy a cselekmény nem minősült emberiesség elleni bűncselekménynek, tehát „közönséges” bűncselekmény volt, amely viszont sajnálatos módon elévült az eljárás megindulásának kezdetére. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a bíróság egy pillanatig sem állította azt, hogy Korbély ne követte volna el a terhére rótt cselekményeket, csak azt, hogy ezek nem minősültek nemzetközi bűncselekménynek.
Summa summarum, akik Baka Andrást kárhoztatják ezért a döntésért, azok nem ismerik az eset körülményeit és/vagy nem értenek a joghoz.



