Hygge - 2

A szombati nappal folytatom a tegnap megkezdett útibeszámolómat. Nem kelünk túl korán és a koppenhágai városháza felé vesszük az irányt. A patinás, ódon hangulatú épület udvarában egy medvés szökőkút áll és a városháza előtt van a nagy dán mesemondó, Andersen szobra, aki pont a Tivoli felé tekint, szemét a megvalósult mesevilágra függesztve.

TorvehallerneKBH felé indulunk, ami egy piac és bolhapiac egyben. Itt reggelizünk, megkóstoljuk a híres smørrebrød-öt, a speciális fekete kenyérrel készült dán szendvicscsodát. Utána még a Summerbird (ez nagyjából olyan, mint nálunk a Szamos) svédbombáját is megízleljük. Kóricálunk a halas standok körül, majd átnézünk a bolhapiacra is.

Innen már csak egy köpés a Rosenborg, a királyi kastély, ahová már online megvettük a jegyeket és időpontra megyünk. Előbb a kastély termeit járjuk be, majd lemegyünk a kincseskamrába.

Kicsit sétálunk a kastélypark rózsái között, majd átmegyünk a parkkal szemben található botanikuskertbe, mely a Természettudományi Múzeumhoz tartozik. A botanikuskert ingyen bejárható, itt befalunk egy szendvicsebédet, majd jegyet veszünk a pálmaházhoz, melynek egy külön lepkeháza is van.

Metróra szállunk és a Friederiskberg Allénál szállunk le, hogy végigsétáljunk Koppenhága Andrássy útján. Hasonló paloták övezik, de az autóforgalom kisebb. Még a Kirkegård temetőbe is benézünk, ritkán látni ilyen rendezett sírkertet. A Friederiskberg Allé nekifut a Frederiksberg Have parknak, ami igazi dán piknikezőhely csónakázótóval, szigettel, vízeséssel és ludakkal. Sokan jönnek ki így szombat délután. Családok játsszák a "vikingsakkot", azaz a "kubb"-ot, ami egy dobálós stratégiai csapatjáték. Séta után még a park közelében található Labyrinten ved Pile Allé nevű sövénylabirintusban is tekergünk.

Vikingsakk, azaz kubb

Labyrinten ved Pile Allé

Felszállunk a 26-os buszra, hogy újra elmenjünk a Vesterbro egykori húsfeldolgozójához vacsorázni. Közben elkezd esni az eső, a kinti teraszokról az éttermek belsejébe húzódnak a vendégek, meg egyébként is szombat este van, nem könnyű helyet kapni. Végül a Kødbyens Fiskebar nevű halétteremben kapunk helyet, ami utóbb remek választásnak bizonyult. Felejthetetlen az az algás vajkrém friss, kemencemeleg kenyérrel, amit arra a célra szolgáltak fel, hogy addig se éhezzünk, amíg kihozzák a főételt.

Este még a szállodánk ablakából láthattuk a Tivoli tűzijátékát.

Tűzijáték a szállodaablakból

Vasárnap eljött a hazaindulás. Bőröndöstül elgyalogoltunk a 10 percre lévő Original Coffee Postbyen reggelizőhelyre, hogy még búcsúzóul igazi dán reggelit ehessünk.

Utána az egyetlen bőröndünket a pályaudvar csomagmegőrzőjében hagytuk és elmetróztunk a Kongens Nytorv térre, hogy Koppenhága legrégebbi színházépületével szemben található Magasin du Nord bevásárlóközpontban édességeket vásároljunk. Utána metróval vissza a pályaudvarra, ahonnan egy Göteborgba tartó vonattal mentünk ki a reptérre. Itt még csomagfeladás után megkóstoltuk a dán hotdogot.

Gépünk hozzávetőlegesen egy órás késéssel érkezett haza Budapestre.

Négynapos ott-tartózkodásunk alatt nem találkoztunk készpénzzel, mindent kártyával fizettünk. Úgy tűnik a dán társadalom a bizalomra épül. Legalább annyi bicikli van, mint Amszterdamban, de míg ott szigorúan lelakatolják a bringákat, itt csak nekitámasztják a korlátnak.

Ha már közlekedésről van szó, nagy a vonatforgalom, de van városi gyorsvasút és sűrű metróhálózat (annak ellenére, hogy Koppenhága lakossága csak harmada Budapestének). Van városi busz, és a csatornákon számozott hajókkal is lehet tömegközlekedni. Ennek megfelelően az autóforgalom gyér. Péntek és szombat este piknikhajók lepték el a csatornákat: a négyszögletes csónak közepén egy asztalka megrakva sok finomsággal. Gazdagabb turisták még hidroplánnal is megnézhetik a várost felülről.

piknikhajó

És még egy érdekesség: Koppenhágában mindenfelé láttunk ukrán zászlókat az ukrán szolidaritás kifejezéséül. Hiába, ez egy másik világ.

Hygge - 1

A "Hygge" szót először a Jégvarázs musical-változatában hallottam először tavaly októberben, amikor is az eredeti filmben el nem hangzó dalbetét csendül fel  Oaken, a szauna és vegyesbolt tulajdonosa előadásában, aki rögtön el is magyarázza ezt a különleges skandináv életérzést, ami az otthonosságot, a melegséget és a bensőségességet jelenti. Az augusztus 20.-i hosszú hétvégére úgy döntöttünk, hogy személyesen tapasztaljuk meg a hyggét, és repülőjegyet vettünk Koppenhágába. Az útiprogramot Petra állította össze.

20-án kora délután szállt le a gépünk és vonattal mentünk be a városba a koppenhágai főpályaudvarra, ahonnan kb. 10 percre volt a szállodánk gyalog. Miután elhelyezkedtünk, nyakunkba vettük a várost. Először a Sydhavnen csatorna partjára sétáltunk ki, és már az a látvány is lenyűgözött minket.

Átsétáltunk a Vesterbro városrész keleti felében található egykori húsfeldolgozó üzem területére, ahol most éttermek, bisztrók, kávézók és sörözők működnek, hogy a Hart kávézóban kávékat és híres dán péksüteményeket kóstoljunk. Innen utunk egyenesen a Tivoliba vitt. A Tivoli, ez az 1843-ban alapított szórakoztató park minden vidámparkok archetípusa. Koppenhágától északra már a 17. század elején volt vidámpark, amit még IV. Keresztély király alapított. Hiába, ez is hozzátartozik a hyggéhez.

A Tivoliban nem kell felülni a különféle hullámvasutakra, elég csak jönni-menni a parkokban, megnézni a pantomim-előadásokat, zenét hallgatni, kiválasztani egy jó éttermet, és este megnézni a fényshowt (amit nagyjából pont a budapesti tűzijátékkal egy időben tartottak).

Hazafelé még Koppenhága éjszakai fényeit is megcsodálhattuk.

Másnap korai kelés, irány a Kis Hableány, Koppenhága szimbóluma. Muszáj odaérnünk a tengerpartra még azelőtt, hogy elözönlenék a turistacsoportok. Ezúttal metróval megyünk, és csak egy japán csoport előzött meg minket.

Elsétálunk a csillagerőd, a Kastellet mellett a királyi rezidenciáig, az Amelianborg-ig. Dániában két éve X. Frigyes ül a trónon, elődje édesanyja, Margit királynő 52 évig (!) uralkodott. A dán trónon hagyományosan Frigyesek és Keresztélyek váltogatják egymást. Itt most csak körülnézünk és kisétálunk a csatornapartra a modern operaházat megcsodálni.

Megint egy Hart-ban reggelizünk szemben a márványtemplommal, a Marmorkirkennel. Utána kicsit lófrálunk a városban, design-üzletekbe és souvenir-shopokba nézünk be, elsétálunk a Rundetaarn-hoz, a körbástyás templomhoz, melyben orgonamuzsika szól.

Sietnünk kell vissza az Amelienborg-hoz, mert délben őrségváltás van. Vissza is értünk és szemtanúi lehettünk a legunalmasabb őrségváltásnak.

Déltől látogatható a Márványtemplom is, ezért oda is betérünk. Utána ebédünket a templom oldalában lévő 7-Eleven üzletben költjük el, és az üzlet ablakából még látjuk az elvonuló őrséget, amint megállnak a piros lámpánál és várják, hogy zöldre váltson.

Ebéd után az egyik legfőbb turista-látványosságot, a Kongens Nytorv térnél kezdődő Nyhavn csatornát vesszük célba, ahol nemcsak sétálunk, de egy egyórás sétahajókázásra is befizetünk.

A hajókázás után egy órát állunk sorba, hogy feljussunk a Christiansborg, vagyis a dán parlament tornyába megnézni a panorámát.

Sétálgatunk Christianshavn városrészben, majd elérjük vacsorázóhelyünket, a Broens Street Food utcai evős-ivós környéket, ahol én tacost eszem sörrel, Petra meg Kati gyrost, és aperoloznak hozzá. 

Gyalog indulunk hazafelé a csatornapart modern épületei, a Könyvtár és az Építészeti Centrum mellett. Péntek este van, mindkét partról szól a zene, a csatorna kijelölt helyein fürödnek a tizenvalahány fokos vízben (!). Itt-ott táncolnak is, bachatázni kicsit beállunk Katival.

Holnap folytatom útibeszámolómat.

Sic itur ad astra

Tegnap részleges napfogyatkozást lehetett megfigyelni Magyarországról. Elhatároztuk, hogy a jelenséget a Svábhegyi Csillagvizsgálóból - hivatalos nevén  HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet - követjük az eseményeket (tudjátok mi a különbség a csillagászat és a földtudomány között? Ég és föld!). A vicces az volt, hogy valóban voltak a csillagász-szálló tetején kihelyezett naptávcsövek, amelyekkel megfigyelhetők voltak a napfoltok és a napkitörések, de mivel a napfogyatkozás nagyjából napnyugtára esett, a Nap addigra már eltűnt a fák mögött.

Petra egy napperiszkópba tekint

Legemlékezetesebb napfogyatkozásunk kétségtelenül az 1999. augusztus 11.-i volt, melyet Katival, két nagyobb lányommal és szüleimmel a velemi Szent Vid kápolnától kísértünk figyelemmel. Ez ráadásul pont egybe esett apám 79. születésnapjával.

Aztán 2003 május 31-én volt egy napfelkeltével egybe eső részleges napfogyatkozás, melynek megtekintésére hajnalban felmentünk a Gellérthegyre. Gondoltuk ezért, hogy a mostani eseményre is családi programot tervezünk. Bevallom, hetvenéves voltom ellenére először jártam Budapest legrégebbi csillagvizsgálójában. Az eseményre már napokkal előre elkeltek a jegyek, szerencsére nekünk még jutott, és bár a napfogyatkozást élőben nem tudtuk megtekinteni, minden percét élveztük a csaknem négy órás ott-tartózkodásunknak. A létesítmény minden épületében volt valami előadás vagy bemutató, és természetesen a napfogyatkozást kivetítőn keresztül láthattuk azokból az országokból (Grönland, Izland, Norvégia, Spanyolország), ahol teljesen elsötétült a Nap.

Részt vettünk egy történelmi sétán is, ahol bejártuk a csillagvizsgáló összes épületét és olyan regényes történeteket hallhattunk Detre Lászlóról, a legendás igazgatóról, hogy azok kalandfilmbe kívánkoznak (a Wikipediáról tudtam meg, hogy négy gyermeke közül az ikerfiúk bronzérmet nyertek a moszkvai olimpia repülő hollandi vitorlás-számában). A csillagvizsgáló területén három obszervatórium található, a 6-os, a 7-es és a 24-es. A benne lévő teleszkópok tükörátmérője alapján vannak elnevezve (152, 178 ill. 610 mm-es tükrökről van szó). A 6-os épületből a teleszkópót még 1947-ben átvitte Kulin György a Sánc utcába, ahol megalapította az Uránia Csillagvizsgálót. Gyerekkoromba sokat jártam ide távcsöves bemutatókra és előadásokra, sőt kamasz unokaöcséimnek is itt vásároltam egy lencsés teleszkópot. Kár, hogy 2018-ban megszűnt az intézmény.

A 24-es kupola

A 24-es teleszkóp és a csillag, amit észlelünk éppen.

De van még a Meridián Ház, melynek tetejét szétnyitva a benne lévő passzázsműszer, vagyis pont az északot a déllel összekötő főkör mentén mozgatható teleszkóp segítségével századmásodperc-pontosságú csillagidőt mérhetünk a meridiánon áthaladó csillagok segítségével (a csillagászati évkönyvek és némi számolás után). Az Amőbaházban műholdas megfigyelés folyik.

A napfogyatkozás megtekintése és a távcsöves megfigyelés után a 24-es és 7-es közti füves területre leheveredve a perseidákat, vagyis az augusztusban érkező meteorrajt is megnéztük, jöttek is bőven.

Meteorokra várva

Közben Bori üzent, hogy Bécsben ők is nézték a napfogyatkozást, és utána ottmaradtak még a meteoresőre is.

Gyermekkorom egyik kedvenc regénye Száva István A szirakuzai óriás című könyve volt Archimédesz életéről. Tetszett, hogy már az ókorban is mennyi mindent tudtak a csillagászatról, Archimédesz kortársa, Eratoszthenész  még a Föld kerületét is meghatározta (mert hogy a Föld gömbölyű, az már az ókorban is alap volt). Azt is megállapították, hogy a Hold meg a Nap látószöge is szinte pontosan egyező, ezért van az, hogy néha teljes, néha meg gyűrűs napfogyatkozásnak lehetünk tanúi. De azt tudjátok-e, hogyan állapítható meg szabad szemmel, az égre feltekintve, hogy a Nap lényegesen messzebb van tőlünk, mint a Hold?

Reggelente gyakran lehetünk tanúi, hogy egyszerre látjuk a felkelő Napot és egy kicsit magasabban a lenyugvó Holdat. Ha a Nap és a Hold közel egyforma távolságra lennének a Földtől, akkor valami ilyesmit látnánk:

A Nap a Holdat kicsit alulról világítaná meg

Ezzel szemben valami ilyesmit látunk:

A Hold felülről van megvilágítva

A Földet és a Holdat a Nap fénye nagyjából párhuzamosan éri el, vagyis sokkal távolabbra kell lennie, mint a Hold (ma már tudjuk, hogy majdnem négyszázszor messzebb).

Nagyon jó családi program volt, mindenkinek - főleg gyerekekkel vagy unokákkal - csak ajánlani tudom.