Már megint (még mindig) a CEU-ról

Pontosan 10 éve, a CEU 25. jubileumi diplomaosztóján kapta meg Bori lányunk mesterdiplomáját kisebbségpolitikai szakon (Nationalism Studies). Akkor egy büszke, de iróniától sem mentes posztban számoltam be az eseményről. És hogy miért volt az irónia? Mert akkor a bevándorlásellenes magyarországi kampány és népszavazás már szorosan összekapcsolódott Soros György karaktergyilkolásával, aki onnantól kezdve egy évtizeden keresztül a főgonosz szerepét töltötte be hazánkban.

(ez kamu)

(ez viszont igazi)

Addigra már túl voltam első sorosgyörgyös dalomon (, amelyben egyébként már dalba foglaltam az MNB által kisíbolt pénzek megszűnt közpénz-jellegét!). És valóban ott, a MÜPA-ban az ünnepélyes diplomaosztón mondott utoljára beszédet Soros György a magyar nyilvánosság előtt. Egy évvel később, amikor már túl voltunk a CEU-t Putyin parancsára történő ellehetetlítő törvény megszavazásán, erről a diplomaosztóról egy újabb ironikus posztot írtam, melyben elismertem, hogy ez valójában egy beavatási szertartás volt.

A CEU jogi küzdelmeiről és elűzetésének történetéről rengeteget posztoltam, számos dalban említettem meg Orbánt, mint a nagy egyetem-elűzőt, de három dalt konkréten ennek a témának szenteltem. Először 2017 tavaszán, az angyali-szigeti lagúnában csónakázva énekeltem, hogy "I stand with CEU":

 A 2018 decemberében készült összeállítás azon dalaimból kiemelt részletekből áll, melyekben megéneklem ezt a gamatságot. Ekkor döntötte el az egyetem, hogy végleg távozik Budapestről.

Három évvel később az Európai Bíróság ítélete kapcsán énekeltem egy szomorú dalt Presser örökbecsű szerzeményére:

2019. november 15.-én, a budapesti Puskás Aréna avatásával egy napon aztán ünnepélyesen megnyitották az első tanévet a CEU új bécsi kampuszán. Az avatáson jelen volt az osztrák tudományos akadémia elnöke, az osztrák tudományos és technológiai miniszter és Bécs polgármestere is, és beszédeikből kicsengett a hitetlenkedés, hogy ezt a tudományos kincset ilyen könnyen átengedtük nekik.

Telt-múlt az idő, a CEU-n diplomázott Bori először egy, a zsidóság 20. századi történetét ápoló nemzetközi szervezetnél, a CENTROPA-nál dolgozott, később budapesti irodáját vezette. Aztán átment a Direkt36 hírportálhoz, melynek tényfeltáró újságírói - különösen Panyi Szabolcs - nagyon sokat tettek az Orbán-rendszer disznóságainak feltárásában és nyilvánosságra hozásában, így aztán nagyon hamar a Szuverenitásvédelmi Hivatal célkeresztjébe kerültek. Két éve aztán, amikor Bori a szerelmével Bécsbe költözött, a bécsi CEU-nál helyezkedett el, egykori szakán, a Nationalism Studies-en lett koordinátor. Így a kör bezárult.

Bori és én CEU-s pulcsiban

Idén volt a CEU 35. jubileumi diplomaosztója Bécsben, és egyben Bori szakának a Nationalism Studies-nek az utolsó ilyen rendezvénye: megszűnik a szak, így a kör ebben az értelemben is bezárul. Szerencsére Bori már fél éve egy nagyobb szak, a Political Sciences-nek is koordinátora, így nem marad munka nélkül.

De ami mai posztomnak igazán apropót adott, az két hír:

1. A CEU 239. helyre került a világ egyetemeit rangsoroló QS World University Rankings globális intézményi összesítésében. Csak érdekességként: egy magyar egyetem sem szerepel az első 500-ban, az Eötvös az 595., a Debreceni Egyetem a 600. és a Szegedi Tudományegyetem a 633. Ebből látszik, milyen kincset űztünk el Magyarországról!
2. Meg nem erősített, de minden portálon terjedő hír, hogy idén szeptemberben a CEU újra indít diplomát adó kurzusokat Budapesten! Ezzel a kör ebben az értelemben is bezárul.

Remélem többé nem fordul elő, hogy hazánk ideológiai okokból, külföldi hatalom nyomására egyetemet, tudományos műhelyt zárat be.

Napforduló-várás, a végén egy kis meglepetés

Június második felében már nagyon hosszú, forró nappalok és rövid, varázslatos, különös álmokkal teli éjszakák váltják egymást, miközben a friss tavaszi illatok is átadják helyüket a nehéz nyári illatoknak. A Szent Iván napig tartó időszak évről-évre eseménydús szokott lenni.

Táncbemutató

Ebben a blogban még nem számoltam be arról, hogy tavaly tavasz óta az MNB táncszakosztályának vagyunk a tagjai Katival, és heti egyszer másfél órás társastánc óránk van. Ez nem senior-tánc, mert az MNB 30-50 év közötti aktív dolgozói járnak az órákra. Kati már házasságunk kezdete óta próbál rávenni, hogy járjunk táncolni, de eddig határozottan ellenálltam, végül azonban kellemesen csalódtam, mert nagyon jó testmozgás és kikapcsolódás egyben.

Az MNB sportköre a Passion Dance tánciskolával szerződött le, és nekik minden tanév végén van egy táncbemutatójuk, amin az összes csoportjuk és egyéni táncosuk bemutatja, hogy mit tud. Az idei június 12-én volt nagyon jó buli hangulatban, piknik-alapú büfével, és persze az MNB táncosainak lelkesebb tagjai is felléptek egy bachatával és egy rockyval.

Íme a bachata:

Melyet rögtön utána rocky, az örök Hungária követett:

Könyvfesztivál

 

Évről-évre kimegyünk a könyvnapra, idén is így tettünk. Rengeteg gyerekkönyvet szoktunk vásárolni az unokáknak, hogy megmaradjon bennük a magyar szó, de egyelőre fogalmunk sincs, hogy a most vásárolt könyvek hogyan jutnak el hozzájuk.

Azért vettünk felnőtt könyvet is: Péterfy Gergely, akinek tavaly az Utas és holdvilág túráján voltunk kint Umbriában, végre új könyvvel jelentkezett, címe: Digó, melyet dedikált is nekünk. A 80 éves Spiró György új kötetét, a Repedt Kályhámon macska ül címűt is megvásároltuk, végül pedig jó budai lokálpatriótaként egy csodálatos helytörténeti kiadványt, Száraz Miklós György Legendás Budavár című könyvét vettük meg. Egyszóval egy kalap pénzt a könyvfesztiválon hagytunk.

36. Házassági évforduló

Most már végérvényesen több éve vagyok házas, mint házatlan! Még a 70. születésnapomra kaptunk a sógornőméktől egy bónt a Le petit chef étterembe egy ötfogásos francia menüsorra. A Le petit chef, vagyis Az apró szakács nem egy egyszerű fine dining étterem. Itt a kis séf egy, az asztal fölé szerelt projektor segítségével minden fogást az aszalunkon és a tányérunkon készet el vicces kalandok közepette (a répáért megküzd a vakonddal, halászás közben elragadja egy polip, grillezés közben felgyújtja az erdőt stb.). Az alábbi menüsort kínálta nekünk apró séfünk 16-án, házassági évfordulónkon:

1. Buffala Mozzarella
2. Bouillabaisse (kagyló- és polipleves)
3. Grillezett bébicsirke
4. Borjú steak
5. Rizs & Tarte

Hozzá 2024-es Sauvignon Blanc-t (veszprémi érseki mandorla) fogyasztottunk, és bizony nekem a második fogás, a leves ízlett a legjobban.

Katival az étterem kertjében

Bortúra és napforduló-köszöntés a Balaton-felvidéken

Turistaszakosztályunk hagyományos bortúrája idén a badacsonyi borokat vette célba. Szállásunk a Szent György-hegy oldalában lévő Leszner-vendégházban volt, amelyet kis kerülővel, Tatabányán keresztül értünk el. Na de miért?
Hát azért, mert tavasz óta érzem, hogy a 2024-ben megműtött jobb oldali lágyéksérvem után baloldalt is ki-ki dugdossa fejecskéjét a kicsike. A sebészem Tatabányán rendelt egy magánrendelőben, ezért 19-én, a túrára utazva kis vargabetűvel felkerestem. Ki is tűzte a műtétem napját 24-re, Szent Iván napjára.

A Balaton-felvidék tanúhegyei csodálatos környezetet adtak az év leghosszabb napjának köszöntéséhez. Szombaton a Bujdosók Lépcsőjén kapaszkodtunk fel (35 fokban!) a Badacsony tetejére, hogy aztán a túloldalán leereszkedjünk a Rózsakő Étteremhez.

Este Nyári Emese pincészete várt ránk borkóstolóra. A kóstolást vásárlás is követte: az én kedvencem a kéknyelű volt, Petra az olaszrizlinget preferálta, Kati pedig egy küvét választott. Szóval vettünk mindháromból egy palackkal.

Vasárnap pedig irány az ábrahámhegyi strand: a szezon első csobbanása a Balatonban és az idei első lángos.

Szent Iván napi meglepetés

Lélekben szépen felkészültem a sérvműtétre, megvolt a konzultáció az altató orvossal is. Felderült az arca, amikor altatás helyett a gerincmenti érzéstelenítést választottam, mint mikor a halálraítéltet megkérdezik, hogy kötél vagy villamosszék legyen-e a kivégzőeszköz. Aztán 23-án felhívtak, hogy gyakori áramszünetek vannak az épületben, ezért elhalasztják a műtétemet.

A Semmelweis Prémium egy magánklinika, mely a SOTE Transzplantációs és Sebészeti Klinika épületében bérel egy emeletet. Régi az épület és a villamos hálózata valószínűleg nem bírja el a sok légkondicionálót. Most itt állok teljes bizonytalanságban a nyár közepén.

A nappalok pedig szépen elkezdtek rövidülni.

Közmédia

Van egy barátom, aki hosszú időn keresztül a Közszolgálati Közalapítvány Kuratórium fideszes delegáltja volt, és gyakran küldtem el neki azokat felháborító ferdítéseket, uszításokat és álhíreket, amelyek a közmédiából, a közszolgálati híradókból és az egyperces hírekből áradtak. Szenvedélyes államihíradó-néző voltam, mert a felháborodáson túl néha egészen vicces dolgoknak is részese lehettem.

Például amikor a 2025-ös budapesti Pride másnapján "elfelejtettek" tudósítani az eseményről, mert még "nem jött ki a vonal", hogy aztán egy nap múlva már azzal kürtöljék tele a kormánymédiát, hogy ez valójában Orbán "mesterterve" volt. 😂

De idén januárban az is elhangzott a híradóban, hogy az elmúlt négy év volt a magyar gazdaságtörténet legsikeresebb négy éve. 😂

Mikor aztán a választások után öt nappal a közmédiakuratórium egyik tagja, dr. Silhavy Máté Tibor benyújtotta lemondását, megkérdeztem a barátomat, hogy nem tervez-e hasonlót. Ő először a kollektív lemondást javasolta a kuratórium tagjainak, majd még aznap postára adta lemondását.

Tegnap az országgyűlés elfogadta a közmédia átalakításáról szóló törvényt, melynek értelmében megszűnne az MTVA eddigi központi szerepe. A jelenlegi rendszer helyett két fő közszolgálati szervezet jönne létre: a rádiós, televíziós és digitális közszolgálati tartalmakért felelős Magyar Rádió és Televízió Nonprofit Zrt., valamint az önálló nemzeti hírügynökségként működő MTI Nonprofit Zrt. Az MTVA helyét részben a Sajtóalap venné át, egy elkülönített pénzalap. Ezt az újonnan felállítandó Médiatanács kezelné, és a feladata már nemcsak közszolgálati tartalmak támogatása lenne, hanem független médiatartalom-szolgáltatók, közösségi médiaszolgáltatások és bizonyos sajtótermékek finanszírozása is.

A közmédia fölé egy új szervet is létrehoznának Független Közmédia Testület néven. Ez gyakorolná a tulajdonosi jogokat az új közmédiacégek felett, választaná meg a vezérigazgatókat, ellenőrizné a működést és a gazdálkodást, valamint jóváhagyná a nagyobb értékű szerződéseket. A testületben kormánypárti, ellenzéki és médiaszakmai jelöltek is helyet kapnának. A társadalmi kontrollt a Közszolgálati Tanács biztosítaná. Ez egy 18 tagú testület lenne, amelyet különböző társadalmi, szakmai, kulturális és civil szervezetek delegáltjaiból állítanának össze. A Tanács alkotná meg a Közszolgálati Chartát, vagyis azt az alapdokumentumot, amelyben rögzítenék a közmédia működésének szakmai és etikai elveit.

Emellett a Médiatanács összetétele és szerepe is változna. A javaslat szerint a jelenlegi, hosszú időre bebetonozott modell helyett rövidebb mandátumú, paritásosabb testület jönne létre: három tagot a kormánypárti, három tagot az ellenzéki képviselőcsoportok jelölnének, az elnököt pedig nyílt pályázat után választanák meg.

Ezen a blogon is nagyon sokat foglalkoztam a magyarországi médiahelyzettel, de dalaimban is rendre belekerültek a rosszallásaim. Az ún. "hánytorgatós" dalaimban mindig megemlítettem a NER által einstandolt médiát az egyéb ügyek (egészségügy, oktatás, kultúra támogatása, közpénzek lenyúlása) mellett, de volt néhány dalom, amely kifejezetten csak médiaügyekről szólt. Most csokorba gyűjtöttem őket.

A Közszolgál(l)ati dalban vicces állatok nevetik ki hírhamisító Papp Dániel híradóját:

Az Éljen Eduárd! című rock azon örvendezik, hogy Walesben már lángsírba küldtek minden walesi bárdot, a király dicsőségét már csak királyi lantosok hirdetik:

2021 tavaszán, az MNHH elvette a Klubrádió rádiófrekvenciáját (ennek már 2013-ban is nekifutottak), melyről született egy dalom, a Hadd szóljon!, ezenkívül egy kicsit telefonbetyárkodtam is, amikor az elkonfiskált frekvenciát a SpiritFM kapta meg:

Szintén 2021-ben foglalta el és állította a sötét kormányoldalra a Fidesz az egyik legolvasottabb hírportált, az Indexet. Természetesen volt egy teljesen eredménytelen tüntetés, melyen még Bori lányom is részt vett, én pedig a tüntetés képeit felhasználva - melyben szerepel Bori és barátnője is - egy dalt énekeltem az Index indexre kerüléséről:

Csak remélni lehet, hogy a Tisza-kormány kétharmados parlamenti többsége birtokában nem próbálja hasonló módszerekkel kisajátítani a médiát, mint a Fidesz. Nagyon sok körülménynek meg kell hozzá változnia, pl. hogy az udvari médiát ne lehessen állami reklámokkal (társadalmi célú hirdetés, állami cégek PR-reklámjai) kitömve finanszírozni.

Az Alaptörvény 16. módosítása

Régi olvasóim jól tudják, hogy szoktam posztolni az alaptörvény-módosításokról, sőt, at Orbán-rezsim 15 módosítását dalba is foglaltam. Ez a módosítás most mégis különleges, mert ez a Tisza-többségű torvényhozás első alaptörvény-módosítása. Egyelőre nem hirdettek meg új alkotmány létrehozását, hanem tovább folytatják a régi toldozgatását-foldozgatását. Ráadásul sok irritáló részlet bennmaradt még, különösen a 15. módosítással bekerült fasisztoid passzusok. Most alapvetően három területre koncentráltak, ezeken megyünk végig.

Miniszterelnöki megbízás legfeljebb nyolc évig

Ez a Tisza régi választási ígérete, a Nemzet Hangja című alternatív konzultáció 10. kérdése éppen ez volt: "Egyetért-e Ön azzal, hogy egy miniszterelnök két ciklusig, maximum 8 évig tölthesse be a pozícióját?". A válaszadók 96,52 %-a szavazott igennel, én viszont a 3,48 %-os törpe kissebséghez tartoztam.

Megértem az indokokat, hiszen Orbán valóban egyeduralomra tört, hasonló örökös vezető szeretett volna lenni, mint Putyin, Lukasenka, Erdogan vagy Netanjahu. Az én ellenérveim pedig a következők voltak:

• A miniszterelnököt a parlamenti többség, a kormányzópárt nevezi ki, melynek bármikor módjában áll a miniszterelnököt lecserélni anélkül, hogy a párton belüli döntéshozatali mechanizmusok változnának.
• Az egyeduralomra való törekvést szilárd alkotmányos berendezkedéssel, a fékek és ellensúlyok rendszerének következetes alkalmazásával kellene megakadályozni, ahogyan az számos demokratikus országban megvan.
• Számos pozitív példa is van hosszú miniszterelnöki ciklusokra: Margaret Thatcher, Angela Merkel, Konrad Adenauer.

Látom magam előtt a 2030-as választásokat, melyen a Fidesz jelöltje Gulyás Gergely lesz, de utcai plakátok hirdetik majd, hogy ő csak Orbán bábja. Magyar Péter le sem fog ülni vele miniszterelnök-jelölti vitára, merthogy ő csak a megbízóval hajlandó vitázni. Ismerős valahonnan, nem?

Most mindenesetre előáll az a helyzet, hogy újra miniszterelnök lehet Németh Miklós, Boros Péter (98 évesen!), Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc vagy Bajnai Gordon, de Orbán soha többé. De az is lehet, hogy 2030-ban ismét 2/3-dal nyer a Fidesz, kigyomlálják ezt a passzust az Alaptörvényből, "oszt jónapot", jöhet újra Orbán.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal megszűntetése

A Szuverenitásvédelmi Hivatal volt az a bizonyos puska a színházi díszletben, melynek Csehov szerint szükségszerűen el kellett volna sülnie, de erre fennállásának több mint két éve alatt egyszer sem került sor. Először a hírhedt, tavaly tavasszal az országgyűlés elé került "átláthatósági törvényjavaslat" révén juthatott volna szerephez, de ennek megszavazásától a Fidesz a hazai és nemzetközi tiltakozások hatására visszarettent.

Pedig tavaly május 16-án párszáz tűntető társammal együtt magam is ott tüntettem a Hivatal Sánc utcai épülete előtt ezzel a táblával, és ugyanezt viszem magammal majd a búcsúbuliba is. A hivatal meg csak gyártotta a jelentéseit saját magának mindenféle konkrét konzekvencia nélkül. Utolsó jelentésüket két nappal a választások előtt, április 10-én adták ki.

Katt a teljes nézetért!

A sutyerákvédelmi hivatal még egy saját kutatóintézetet is létrehozott, melynek egyik munkatársa, Somkuti Bálint csak rövid ideig dolgozhatott új munkahelyén, mert 1956. november 4-e, forradalmunk leverése évfordulóján azt találta posztolni a Facebookon: "Aki a túlerőt nem ismeri fel, az nem hős, hanem bolond". Ki is rúgták üstöllést.

Én még az SVH megalakulásakor töltöttem fel egy dalt, amikor még csak találgattuk, hogy ki lesz a "főszuverén".

A kekvák (közérdekű vagyonkezelő alapítványok) vagyona visszaszáll az államra.

Az Alaptörvény módosítása szerint a kekvák részére az állam által alapítóként, csatlakozóként vagy más jogcímen juttatott vagyon, illetve e vagyon hozama, valamint a mindezek helyébe lépett vagyon az alapítvány megszűnésekor ingyenesen az államra, mint általános jogutódra száll, továbbá megszűnik az állami tulajdonban álló vagyontárgy tekintetében a vagyonkezelői jog, illetve a közfeladathoz rendelt vagyonkezelői jog. A kekva alapítói jogait az állam gyakorolja, amely az alapítványt megszüntetheti.

A kekva a negyedik Orbán-kormány által 2019–2026 között létrehozott olyan szervezet, mely az eredetileg állami tulajdonú, nagy értékű és társadalmilag fontos értékeket a kormány határozatai során megszerezte és birtokolta, illetve azokkal rendelkezett.

Ez a passzus azért került be ilyen gyorsan az Alaptörvénybe, mert az alapítványok irányítására jellemző összeférhetetlenségi problémák miatt az Európai Unió pénzügyminiszteri tanácsa felfüggesztette a kekva-egyetemek részvételét az Erasmus+ és a Horizont Európa programokban. Több mint 21 felsőoktatási intézményt szervezett ki az állam kekvába, melyek kuratóriumai és felügyelőbizottsági tagsága szinte kizárólag az Orbán-kormányhoz közeli politikusokkal vagy a kormányhoz közel álló személyekkel kerültek feltöltésre, így egy kormányváltás esetén ezek a közintézmények továbbra is az Orbán Viktor vezette csoport irányítása alatt maradtak volna. Az alapítványok a részükre átadott vagyonnal szabadon gazdálkodhattak, azt el is adhatták.

Az első fecske a Színház és Filmművészeti Egyetem volt 2019-ben, melynek alapítványi kiszervezése ellen hónapokig folyt a tiltakozás, én magam is énekeltem róla egy egyszerű dalocskát. Végül megalakult az egyetem pandantja, a FreeSzFE. Most viszont létük okafogyottá vált, ráadásul az egyesületnek nincs egyetemi akkreditációja, nem tud diplomát adni és a képzése sem helyettesíti a sok karral, sok intézménnyel működő SZFE oktatását. A választás után elkezdtek visszalépni a FreeSzFE támogatói, 90 százalékuk felhagyott a támogatással. Az egyesület vezetése úgy véli: ha a kulturális kormányzatnak van erre szándéka, az SZFE autonómiájának és legitimitásának visszaállításával termékeny együttműködés kezdődhetne az egyetem és az egyesület között, a Freedom az SZFE hallgatóinak egyfajta laborjává válhatna.

Hát ennyi jutott eszembe Alaptörvényünk 16. módosításáról.

Az én Stockholm-szindrómám

A Stockholm-szindróma definíciója szerint egy pszichológiai jelenség, amely során a túszok, bántalmazottak vagy kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek szimpátiát, sőt, érzelmi kötődést kezdenek érezni fogvatartóik vagy bántalmazóik iránt. A túszok szabadulásuk után további szimpátiát éreznek, illetve egyfajta hiányérzet alakul ki bennük, különösen hosszantartó fogság után találják nehezen a helyüket.

Az elmúlt 16 évben valamennyien az Orbán-rezsim foglyai voltunk, különféle taktikákat alakítottunk ki magunknak a rezsimmel szemben, mely az én életemben - akinek egzisztenciálisan egyáltalán nem ártott a Fidesz kormányzat - elsősorban az iróniában nyilvánult meg. Az irónia iránti fogékonyságomat édesanyámtól örököltem, aki ironikus karcolatokat írt a Figyelőbe. Én is szeretem a dolgok fonákját látni. Az iróniának főleg a közösségi médiában, a YouTube-on és ezen a blogon adtam hangot, kicsi, de egyre növekvő mértékben a Facebookon is.

A blogírást már 2006-ban elkezdtem, de ezen a platformon 2011 óta folytatom, és már szinte a legelején írtam rendszerkritikus posztokat, pl. A forgalommal szemben című 2011 januárjában megjelent írásom, amiben arról írok, hogy Brüsszel kifogásolta a magyar médiatörvényt és azt, hogy a Médiatanács kizárólag Fidesz-delegáltakból áll. Azóta posztjaim harmada-fele közéleti kérdésekkel és a Fidesz-kormányzat kritikájával foglalkozik. Ezen belül olyan állandó rovataim voltak, mint a "Viktor kerál"-os mesék, vagy a Pistike-történetek. De rendszeresen írtam a nemzeti konzultációkról, a közízlést rongáló utcai plakátokról, és általában mindenről, ami piszkálta a csőrömet.

A dalénekesi karrierem két évvel később, 2013-ban a Trafikdallal kezdődött. Ma már történelem, hogy 2013-ban június 4.-re, a nemzeti összetartozás napjára közös daléneklésre hívták fel az országot: közzétettek egy bugyutácska éneket, a Barackfa-dalt, és arra kérték az iskolai, munkahelyi vagy baráti közösségeket, hogy énekeljék el és töltsék fel közösségi oldalakra. "Bordalt? Ám legyen, de keserű lesz!" - mondta Petúr, "Neved ki diccsel ejtené, nem él oly walesi bárd!" - írta Arany, hát én is az iróniához fordultam, és mivel épp szügyik jártunk a trafikmutyinak nevezett botrányban, én erről énekeltem egyszerűen bele a számítógépem kamerájába, ez lett első YouTube-feltöltésem. Az azóta született 138 dalom  közül szinte mind rendszerkritikus volt, ráadásul ennek fele nemcsak saját szöveg, de saját dallam is teljesen AI-mentesen!

Véget ért az Orbán-rendszer, és engem egyfajta Stockholm-szindróma fogott el: Miről fogok írni, miről fogok énekelni ezután? Még utoljára elénekeltem az Isten veled hatalom, te édes című dalomat, de folytonos kárörvendésből nem terem babér.

Az igazán kijózanító nővéremnek egy Facebook-posztomra írt válasza volt. Íme a poszt:

Bár a posztot egyáltalán nem kárörvendő írásnak szántam, sokkal inkább arra hívtam fel a figyelmet, hogy a politikában és a történelemben soha sincsen happy end, és ez Magyar Péterékre is vonatkozik, nővérem ezt a kommentet írta:

"Mégsem tudjátok abbahagyni? Nyertetetek nem?
Itt az idő, mutassátok meg ti mit tudtok!"

(A "Nyertetek, nem?"-ből arra következtetek, hogy nővéremet mégsem tudta nagyobbik unokaöcsém meggyőzni, hogy a Tiszára szavazzanak.)

A daléneklési karrieremtől nemcsak a politikai tartalom hiánya miatt kell búcsúznom, hanem amiatt is, hogy AI nélkül már senki nem tölt fel tartalmat a YT-ra. AI írja a zenét, gyakran a szöveget is, és AI generálja a látnivalót. Már egy fél éve komolyan fontolgattam egy zenei és video-tartalom gyártására alkalmas AI előfizetést, de most jegelem ezt a kérdést, későbbi posztokban majd visszatérek erre az egész jelenségre.

Természetesen a blogomat folytatom, és mivel még folyamatban van a Fidesz piszkos ügyeinek feltárása, erről is fognak születni posztok, pl a legutóbbi nyuszimotor-ügy. De persze a Tisza-kormány intézkedései is hagynak kívánni valót maguk után.

De igazi Stockholm-szindrómája most azoknak a szervezeteknek van, melyek létét a NER elleni küzdelem határozta meg. Oknyomozó portálok (Direkt36, Átlátszó, aHang stb.), az egyetemi közalapítványi rendszertől független, pont azok ellenében létrejött képzési intézmények, pl. a FreeSZFE. Vagyis nemcsak a NER olyan intézményei hullanak szét és alakulnak át, mint az MTVA, a Szuverenitásvédelmi Hivatal, a KESMA, a közérdekű vagyonkezelő alapítványok és a különféle intézetek (Alapjogokért Központ, Magyarságkutató Intézet, XXI. Század Intézet stb.), de az ezek tagadásából született civil szervezetek is.

Nyuszimotor

Most, hogy idén többször is kiunokázhattuk magunkat, volt egy közös síelésünk, aztán az iráni háború miatt hosszabb időre is nálunk ragadtak, végül pedig a legutóbbi hétvégét tölthettük együtt, rájöttem, hogy mennyire mások a mai játszóterek, nemcsak ahhoz képest, amikor mi voltunk gyerekek, de a mi gyerekeink korához képest is. Elsősorban sokkal biztonságosabb minden játék, valahogy nekem sokkal színesebbnek is tűnnek, de ami tényleg komoly változás, hogy nagyon sok közösségi eszköz van.

Emlékszem apukaként mekkora para volt nekem a gyerekek homokozójátékainak a számontartása. Mi az, amit mi hoztunk, mi az ami másé, és ha pont a miénkkel játszik egy kisgyerek, de már indulnánk hazafelé, elkérhetjük-e tőle, vagy abból csak sírásrívás lesz.

Aztán itt voltak a nyuszimotorok, a kis műanyag háromkerekűek, amit az ember levitt a játszótérre, de biztosan elkérte más gyerek is, és akkor megint csak a hisztizés volt. Mára mindez már csak a múlté. A homokozókba az önkormányzat homokokozó eszközöket, formákat helyez el, ezeket időről-időre pótolja, nincs veszekedés, nem kell parázni a szülőknek. És ott van a nagy kedvenc is, a nyuszimotor. A gazdag bel-budai kerületek játszóterein mindig vannak mindenki által használható, különböző méretű nyuszimotorok, minden gyerek motorozhat kedvére.

Beszúrok ide néhány motorozós képet, egyet még a saját lányaimról, a többit az unokákról:

Bori és Orsi 1997-ben Orfűn

Yaara és Alma az 1. kerületi Mátyás
király játszótéren

Alma a Mocsáros-dűlő játszóterén

Alma és Yaara ugyanott

Alma a Citadellán

Alma a Vérhalom téren

Na de ez az egész onnan jutott eszembe, hogy az eszes fideszesek nagy kapkodó választási kampányukban múlt év novemberében 12 ezer műanyag nyuszimotort osztottak szét az ország bölcsődéi között Koncz Zsófia családpolitikai államtitkár vezényletével. 

Az osztásban rész kellett venni a választókerületi elnököknek, országgyűlési képviselőknek, fideszes polgármestereknek, és erről kötelező volt a közösségi oldalakon posztolniuk, köszönetet mondva családbarát kormányunknak. Már akkor arról suttogtak, hogy valószínűleg erősen túlárazott beszerzésről lehet szó, és közérdekű adatigénylés formájában próbálták tényfeltáró újságírók megtudni a Kulturális és Innovációs Minisztériumnál, mibe került ez az adófizetőknek, de nem érkezett érdemi válasz. Mindenesetre a közösségi oldalakat elöntő nyuszimotor-áradat annyira vicces volt, hogy én erre egy rövid videóval reagáltam:

Fél évvel a közérdekű adatigénylés után a KIM jogutódja, a Szociális és Családügyi Minisztérium kiadta a részletes adatokat, amelyekből kiderült, hogy a játékszereket 185,3 millió forintért vásárolták az állami plakátcéges, síró-pityogó Balásy Gyula egyik cégétől, vagyis darabját 15 400 forintért!

Ezek a nyuszimotorok kiskereskedelmi forgalomban kb. 5000 forintért megvásárolhatók, de ekkora tétel esetében aligha kerülhetett többe darabjuk 2000-2500 forintnál. Hatszoros túlárazás, amiből valószínűleg nagyon sok magánzsebbe csurrant-cseppent.

Koncz Zsófia a 2026-os választásokon Tiszaújváros körzetében egyéni képviselőként vereséget szenvedett, de országos listán bejutott a parlamentbe (88. volt a Fidesz-KDNP listáján, aztán valahogy mégis előregrádicsolt 😕). Védi őt a mentelmi joga és az ostobasághoz való alapvető emberi jog. De azért mégis, na.

Szerintem a nyuszimotor az új lombkoronasétány!

Unokák: öröm, bánat

Orsi lányom a két unokával, valamint a vejem már megint itthon töltöttek egy hosszú hétvégét, mert egy régi barátjuk, Benedek esküvőjére voltak hivatalosak. Benedek vejem gyerekkori barátja, és már bőven együtt járt Orsival, de kikötötte, hogy minden péntek Benedeké. A péntek délutánokat Benedek a nászoméknál töltötte hosszú éveken át, ezért nászasszonyom kicsit második anyukájának tekinti magát, és Orsi kicsit féltékeny is volt Benedekre. Szóval nyilvánvaló, hogy egy ilyen esküvőt nem hagyhattak ki, mi meg örültünk az unokáknak.

És persze Orsiék érkezésének hírére Bori is vonatra szállt, hogy ő is együtt lehessen a testvéreivel és az unokahúgaival. Meg is kaptuk az unokákat péntekre és szombatra, volt nagy játszóterezés.

Péntek esti vacsorára mindannyian hivatalosak voltunk a nászomékhoz, itt aztán volt móka, kacagás.

Három lányom palacsintázik

Yaara kifesti Petra arcát

A családi együttlét örömére még egy teljes dupla szivárvány is megjelent az égen és az egész hazafelé vezető úton követett bennünket.

Szombaton este az unokák is mentek a lagziba és este 10-ig lumpoltak (a szüleik éjjel fél 2-ig). Vasárnap reggel 7-re vittem ki a családot a repülőtérre.

Joggal kérdezhetitek, kedves olvasóim, hogy akkor mi az a bánat, amit a posztom címében is említettem. Nos, mostanra bizonyossá vált, hogy Orsiék néhány évre Buenos Airesbe települnek át, mert vejem egy ingatlanbefektető cégnél nagyon kedvező ajánlatot kapott. Márciusban már jártak kint tájékozódni, két hét múlva újra kirepülnek Orsival már a végleges dolgokat (lakás, gyerekek óvodája és bölcsődéje, autóvásárlás) elintézni. Július végén szándékoznak áttelepülni és addig rengeteg sok dolgot kell intézniük, pl. a Tel Aviv-i lakásuk kiadását.

Budapest - Buenos Aires 12 000 km

Buenos Airesben most épp a tél közeleg, de mivel a gyerekek amerikai óvodába/bölcsődébe fognak járni, ott az északi féltekének megfelelően augusztus végén fog kezdődni az év. Orsi már lelkesen tanul spanyolul, mert Argentínában az átlagemberek nemigen beszélnek angolul.

Csodálom Orsiékat, hogy két gyermekkel, biztos izraeli egzisztencia mellett belevágnak ebbe a kalandba, nekem már csak a logisztikai lebonyolításba is beleborsózik a hátam, és még nem lehet tudni, hogy Orsi mihez kezd majd magával ezen a távoli földrészen. Ők nem azt a földhözragadt világot élik, mint mi, már korábban is bejárták Kanadát coast-to-coast, az USA nyugati és keleti részét, de voltak Japánban és a Lappföldön is. Számukra kicsi a mintegy egyharmad Magyarországnyi Izrael.

Magyarország térképe, benne Izrael

Baloldalt pedig Argentína térképe, benne Magyarország, abban pedig Izrael. Szóval Orsiék igazi világpolgárok. Azon a szomorúságon túl, hogy ritkábban fogunk találkozni az unokáinkkal (persze a kibertérben akár nap-mint-nap beszélgethetünk, de megölelni, megpuszilgatni nem tudjuk őket), aggódunk, hogy milyen identitás alakul ki bennük:

- Zsidó identitás? Végül is tartják a zsidó hagyományokat, és a gyerekek (legalább is a nagyobb) héberül tud a legjobban.

- Magyar identitás? Mindkét szülő magyarul beszél hozzájuk, és nagyszüleik magyarok, de ez mire elég?

- Az amerikai óvodában, később iskolában átlagos nyugati kultúrát ismernek-e meg?

- Mit ismernek meg az argentin kultúrából? Egyáltalán: Argentínából hová vezet majd az útjuk: vissza Izraelbe, vagy egy másik országba?

Felnőtt korukban mennyire fognak nekik hiányozni a gyökereik, mennyire fogják kutatni őseik múltját? (Családomban Zsuzsi nővérem és Bori lányom az, akit nagyon foglalkoztatnak a hagyományok).

Hát ezért egyszerre öröm és bánat nekünk unokáink jövője.

PS 2016.06.08.

Na, mihelyst hazaértek az unokák Izraelbe, máris légiriadó elől kellett délre költözniük, vejem nagyszüleinek otthonába. 😢