Irodalmi diaporáma

Nem tudom emlékeztek-e még a '70-es, '80-as évek multimédiás műfajára, a diaporámára? Miközben két diavetítőből egymásba áttűnő vagy éppen egymást kiegészítő képeket vetítettek, közben megfelelő zenei kíséret szólt a háttérben. Egyetemi klubok rétegközönségét vonzotta ez a műfaj. Ez most Závada Pál legújabb kötete, a Pernye és fű kapcsán jutott eszembe.

Závadánál nagyon fontos szerepe van a fotográfiának, számos regénye kapcsolódik a fényképészethez, játszódik fotóműteremben vagy csak rengeteg korabeli fotóval van illusztrálva. Először tekintsük át az általam olvasott Závada-könyveket olvasásuk sorrendben:

• 1997 - Jadviga Párnája (a regényben fontos szerepe van Buchbinder Miklós fényképésznek)
• 2011 - Idegen testünk (Weiner Janka fotográfusnő műtermében játszódik)
• 2014 - Természetes fény (A Jadviga-trilógia része számos korabeli fotóval illusztrálva)
• 2015 - A fényképész utókora (A Jadvigából megismert Buchbinder fotográfus a címadója)
• 2016 - Egy piaci nap (a kunmadarasi vérvád-ügy leírása "testkamerás" ábrázolással)
• 2020 - Hajó a ködben (ugyanúgy megjelenik benne Weiner Janka fotográfus, mint az Idegen testünkben)
• 2021 - Wanderer (irodalmi szociográfia a budaörsi svábok kitelepítéséről, sok-sok fotóval)
• 2024 - Apfelbaum (egy Ember tragédiája-parafrázis, ahol a filmhíradó kap fontos szerepet)
• 2026 - Pernye és fű

A Pernye és fű két diavetítője más-más korszakot vetít: az egyik az '50-es évek elejének Békés megyei kulákpereit, a másik a '80-as évek végének erjedő kádári korszakát. Závada rendkívül magas szinten űzi az irodalmi szociográfiát, és a mostani regényében is visszatérhetünk Tótkomlósra, ahonnan a Jadvigával indultunk, de olvashatunk Budaörsről, a Wanderer helyszínéről is. A történet apropóját a Závada Pál forgatókönyve alapján és Sipos András filmrendező rendezésében készült Statárium című dokumentumfilm forgatása adja. A film megtekinthető a Filmio-n, én a könyv elolvasása után meg is tettem, és nem bántam meg. A film három statáriális bíróság által gyújtogatás vádjában tárgyalt kulákpert tekint át. A regénybeli filmrendező neve a nem túl fantáziadús Pfeifer (németül pfeifen: sípolni). A többi szereplő félig valós, félig kitalált.

A füzesgyarmati Molnár Sándort a rögtönítélő bíróság halálra ítélte, mert ebédet főzött magának a saját földjén, de meggyulladt a tarló. Bár nem keletkezett kár, azzal vádolták, hogy fel akarta gyújtani a TSZ búzatábláját. A koronatanú egy 10 éves fiú volt.

A fábiánsebestyéni Toronyi János életfogytiglant kapott, mert  4 éves kisfia játék közben felgyújtott egy szalmakazalt. Itt is a koronatanú a kisfiú volt. A vádlott felesége, és az állítólagos felbujtó 6-6 évet kaptak.

A  tótkomlósi ügy egy kakukktojás: Lehoczky Pál szérűje felgyulladt. Bár a tulajdonos nem volt a helyszínen, a rögtönítélő bíróság "halálra ítélte". Kiderült, hogy a tárgyalás csak színjáték volt, csak ráijesztettek a kulákra, hogy így beszervezze az AVH, hogy kulákokról szolgáltasson információt (feketevágás, terményrejtegetés).

A totalitárius rendszereknek szükségük van ellenségképre, a náci Németországban a zsidóság, a sztálini Szovjetunióban és a rákosista Magyarországon pedig a kulákság (az orbáni Magyarországon a migránsok, Brüsszel és legutoljára az ukránok). Íme néhány korabeli újságcím:

• Savanyú a kulákszőlő.
• Lehull a lepel a csanádapácai kulákbérencekről.
• Pusztai elvtárson nem fog a kulákfurfang.
• A zsírszag leng a nagygazdák háza feleltt.
• Szuszták kulák százforintosait az egerek rágták.
• A zsírosnagygazda fitymálja a parasztpolitikát, bomlasztja sorainkat, fertőzi a tejet.

De legalább ilyen izgalmas korszak az, ami a másik képzeletbeli vetítőből jön: A lakiteleki sátorveréstől a demokratikusan megválasztott parlamentig terjedő három év pezsgő, reményteli, de már a későbbi (mind a mai napig ható) ellentéteit is előrevetítő korszaka. A Statáriumhoz hasonló dokumentumfilmekkel tele voltak a mozik és a televízió, a regény is felsorol jónéhányat:

• Magyar Bálint, Schiffer Pál: A Dunánál;
• Sipos András: Hazátlanok, sorakozó (a megint aktuális Benes dekrétumok nyomán kitelepített magyarokról);
• Sára Sándor sorozatai: Pergőtűz, Néptanítók, Bábolna, Sír az út előttem;
• A Gulyás testvérek munkái: Vannak változások, Ne sápadj!, Én is jártam Isonzónál, Törvénysértés nélkül;
• Ember Judit: Pócspetri;
• Gyarmathy Lívia: Együttélés;
• B. Révész László: A látogatás (megrázó film Bruck Edit élettörténetéről);

A regényben bepillanthatunk a forgatásra összeállt csapat élettörténeteibe, vitáiba (pl. a népi írók antiszemitizmusáról), a szamizdatok és repülő egyetemek világába, az MTA Szociológiai Intézetének életébe. Vicces, hogy egy mondat erejéig még az ifjú Orbán Viktor is feltűnik a regényben. Olvassátok csak:

"...az a hadarva beszélő gyorseszű joghallgató - valami Fejér megyei faluból jött -, aki kendőzetlenül beszélt arról is, hogy miként befolyásolták későbbi döntéseit a kamaszkorában az apjától elszenvedett verések."

És hogy mit adott hozzá a regényhez a Statárium című film megtekintése? Kiderült, hogy Molnár Sándor perének ügyésze, Sági Béla még a forgatás idején - valamikor '88-ban - is meg volt győződve arról, hogy itt szándékos gyújtogatás történt, és hogy Molnár egy reakciós kulák volt. Önigazoló monológja a regényben is le van írva. Interjút készítettek egy másik egykori elítélttel, Toronyi Jánosnéval, aki '53-ban, a Nagy Imre-féle konszolidáció idején amnesztiával szabadult, és aki a forgatás idején is egyenes tartású, derűs személyiség maradt.

De a legnagyobb meglepetésemet a gyújtogatással megvádolt majd az AVH-ba beszervezett Lehoczky Pállal készült beszélgetés váltotta ki. A regényből is kiderül, hogy Lehoczky csak földije, Závada Pál irányában volt bizalommal, őt régóta ismerte és neki mindent elmondott. Én pedig személyében szép lassan ráismertem a Jadviga párnája főszereplőjének, Osztatní Andrásának a kisebbik fiára, Misóra (Mihály). A Jadviga utolsó oldalain kiderül, hogy be volt szervezve, és a tartótisztjével való találkozóhelyeknek ugyanazokat a helyeket jelöli meg a dokumentumfilmben, ami a regényben is le van írva.

A Jadvigát majd' 30 éve olvastam (és akkor még nem tudhattam, hogy valójában egy Feleségem története-parafrázist olvasok), de amikor a filmben megláttam, hogy Lehoczky a házában fakeretre szögelt fóliasátorban él, mert így olcsóbb lesz a fűtés, egyből beugrottak a '97-ben olvasott regénybeli mondatok:

"Szépen lécekből össze van szegezve a sátor keret, egyhatvanöt nekem mondom elég, mert üvegház hatásnál mondom minden centi számít, és rá a fólia! És alatta van fél ágy mondom, deréktól és lefelé, mert a fej nem baj ha hűvös levegőt szív, csak altest ne fázzon, én mondom, eléggé egy vesés vagyok. (Szív is rendetlenkedik, jövő héten menni kell kardiológiára.) Így az ablak alatt van a sátorban a konvektor, az asztal meg a szék. Az ember mondom életének nagyobb részét úgyis itt tölti. Főleg télen. És mennyi spórolás az."

Hát így kapcsolta össze egy szereplő több mint negyed századot átívelve az elsőre és az utoljára olvasott Závada-regényt.

Megint leveleztem az állammal

Közvetlenül karácsony előtt, december 22-én minden ügyfélkapuval rendelkező nyugdíjas egy levelet kapott elektronikus tárterületére a Magyar Államkincstártól, az aláíró Fónagy János volt, az NGM államtitkára.

A levél tiszta nettó kormánypropaganda volt, melyhez egyrészt felhasználták a nyugdíjas adatbázist és az ügyfélkaput, mint állami erőforrást.

Választások előtt a kampányban a kormánypártok és az ellenzéki pártok küzdelme Dávid és Góliát harcához hasonlít, hiszen a kormány nagyságrendekkel több erőforrást tud felhasználni: a közszolgálati média és a Fidesz zsoldjába szegődött, állami hirdetésekkel vastagon kitömött médiumok, állami pénzből fizetett influenszerek siserehada, társadalmi célú hirdetéseknek álcázott, ezért közpénzből finanszírozott plakátok erdeje.

Hatot fizet, egyet kap: közpénzszórás Rogán módra három éve

Ugyanaz a homlokzat három évvel később...

 Ennek a politikai marketingnek biztos célközönsége a nyugdíjasok két és félmilliós tábora, akiket eddig is megcéloztak a Jókor című propagandalappal, de ügyfélkapun keresztül még nem próbálkoztak. Ráadásul Fónagy üzenete arra az Index által publikált TISZA-programra hivatkozik, melyről pont a napokban mondták ki jogerősen, hogy szemenszedett hazugság.

Természetesen nemcsak én háborodtam fel ezen a teljesen nyilvánvalóan közpénzből finanszírozott és állami erőforrásokat felhasználó választási propagandán, de a DK feljelentést is tett az ügyben, nem tudom, hogy az ügyészség helyt adott-e neki. Én viszont megint úgy éreztem, miért pont most változzak meg, ezért az Államkincstár üzenetküldő felületén egy panaszt nyújtottam be az alábbi szöveggel:

Tisztelt Magyar Államkincstár!

A mai napon az ügyfélkapun keresztül propagandalevelet kaptam Fónagy János államtitkártól. Az államtitkár azt állítja, hogy egyes magyar politikai erők a nyugdíjak megadóztatására készülnek, hogy ebből a pénzből Ukrajnát támogassák. Az államtitkár a nemzeti konzultációra hivatkozik, amelyben "1,6 millió honfitársunk együttesen utasította el a háborút, az adóemelést és a nyugdíjcsökkentést is". Túl a minden alapot nélkülöző rágalmakon, a nemzeti konzultáció kérdései között nem szerepelt sem az orosz-ukrán háború, sem nyugdíjcsökkentésről nem volt benne szó! Tisztelettel kérem Önöket, hogy ne engedjék, hogy a nyugdíjasok adatait hazugságok és rágalmak terjesztésére használják fel az ügyfélkapun keresztül, mert ezzel Önök is cinkosává válnak az állami erőforrásokat tiltott módon felhasználó pártpropagandának.

Csodák csodájára valamivel több, mint egy hónap múlva válaszlevél érkezett az Államkincstártól:

Tisztelt Dr. Pál József!

Köszönettel megkaptuk megkeresését, azonban a megadott adatok alapján Önt nem tudtuk kétséget kizáróan azonosítani.

Annak érdekében, hogy megkeresését feldolgozhassuk, kérjük szíveskedjen válasz emailben megadni nyugdíjfolyósítási törzsszámát, vagy ennek hiányában az azonosításhoz szükséges személyes adatait (név, születési idő, lakcím).

Tisztelettel:

Magyar Államkincstár

Email-fordultával megadtam a kért adatok és pár napja már meg is kaptam a tömör választ:

Tisztelt Dr. Pál József!

Rögzítettük és feldolgoztuk az Ön részére megküldött tájékoztatással összefüggésben benyújtott tiltakozását, melyet a jövőben figyelembe fogunk venni.

Tisztelettel:

Magyar Államkincstár

Szóval figyelembe fogják venni a tiltakozásomat. 😏
Azt nem tudom, hogy ez azt jelenti-e, hogy engem majd kihagynak az ilyen típusú levelekből, vagy a jövőben tényleg tartózkodni fognak az ügyfélkapu propagandacélú felhasználásától. Vagy csak egyszerűen beírtak a nevem mellé egy rosszpontot.

Egy újabb összeesküvés-elmélet

Miközben  Kaprunban síeltünk, a világ nem állt meg, kitört az iráni háború, és a magyar miniszterelnök és a nemzetbiztonsági kabinet is úgy érezte, hogy "ezek az ukránok mindenre képesek", ezért egy esetleges ukrán terrorfenyegetettség megakadályozására megerősítették a magyar energetikai létesítmények védelmét.

Bár az elkövetkezendő hetekben nagyon sok váratlan esemény következhet, az év sajtófotója címre mégis esélyes az alábbi fotó:

A képen Szalay-Bobrovniczky Kristóf háttal állva a Paksi Atomerőmű bejáratának egy térképet tanulmányoz, melyet maszkos katonák mutatnak neki. Mondjuk a maszk jogos, valamivel el kell rejteni az elfojtott röhögést. Készültek egyébként fotók az erőmű olyan helyiségeiben is, melyek nyilvános közzététele nem igazán volt szerencsés, ezért azokat már el is távolították a kormányzati oldalakról.

Az ellenzékben rögtön felmerült a gondolat, hogy sajátzászlós támadásokra lehet majd számítani az elkövetkező hetekben, melyeket majd a kormány igyekszik az ukránokra fogni. Mindazonáltal én nem gondolom, hogy a Paksi Atomerőmű kerítése mellett gyanús csomaggal a hónuk alatt ólálkodó diverzánsokra vagy a százhalombattai olajfinomítót megközelítő drónokra kell számítani, mert itt azért könnyen kiderülhetne a turpisság. Sokkal inkább várható egy esetleges kibertámadás, mert ezeknél a támadás forrása általában nehezen kideríthető. Emlékezzetek vissza, tavaly október végén a Tisza párt applikációját letöltők adatai kiszivárogtak. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság már dolgozik az ügyön, amivel kapcsolatban a kormány természetesen rögtön az ukránokat kezdte gyanúsítani, de még mindig nem kaptunk választ a legfontosabb kérdésekre: Maga az applikáció és az abból felépített adatbázis megfelelt-e az adatbiztonsági követelményeknek, ki lopta el az adatokat, és miért hozta nyilvánosságra azokat, miképpen történt az adatlopás és miért gondolta a kormányközeli média, hogy a lopott adatok további terjesztése jó ötlet?

Az elmúlt év végén, december 29-én összehangolt támadás érte a lengyel villamosenergia-rendszer informatikai eszközeit. Erről a lengyel kiberbiztonsági minisztérium (igen, ott ilyen is van) egy átfogó és nagyon tanulságos jelentést adott ki. Ennek bevezetőjében ez olvasható:

2025. december 29-én, reggel és délután, összehangolt támadások történtek Lengyelország kiberterében. A támadások számos szélerőművet és napenergia-parkot, egy gyártóipari magánvállalatot, valamint egy kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő erőművet céloztak meg, amely Lengyelországban közel félmillió fogyasztót lát el hőenergiával. Az összes támadás pusztán romboló jellegű volt – a fizikai világhoz hasonlóan szándékos gyújtogatáshoz hasonlíthatók. Érdemes megjegyezni, hogy ez az időszak egybeesett a Lengyelországot sújtó alacsony hőmérsékletekkel és hóviharokkal, röviddel szilveszter előtt. A technikai elemzés alapján megállapítható, hogy az összes említett támadást ugyanaz a fenyegető szereplő hajtotta végre.

Ezek az események mind az információs rendszereket (IT), mind a fizikai ipari berendezéseket (OT) érintették, ami a nyilvánosságra hozott támadásokban eddig ritkán fordult elő. Ezt a jelentést azért tesszük közzé, hogy megosszuk az események lefolyásáról és a támadó által alkalmazott technikákról szerzett ismereteinket. Reméljük, hogy ez növeli a kiber-szabotázzsal kapcsolatos valós kockázatok tudatosságát. Ezek a támadások jelentős eszkalációt jelentenek az eddig megfigyelt incidensekhez képest.

Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy a kibertámadás mögött oroszországi hackereket sejtsünk, nem pedig ukránokat. A kiberhadviselésben az oroszok jók, egy időben a magyar külügyminisztérium informatikai rendszerében is szabadon ki-be jártak. A jelentésből kiderül, hogy azonos helyről történt a támadás, de a konkrét helyet nem nevezték meg (valószínűleg nem sikerült megállapítani). A lengyelek az ukránokkal jóban vannak, az oroszokkal pedig haragban.

Az én konteóm pedig abban áll, hogy Orbán majd megkéri kedves orosz barátját, hogy figyelmeztető jelleggel valami hasonló akciót hajtson végre Magyarországon: apró, regionális áramszünet, telemechanikai rendszerek részleges megbénulása. Éppen csak annyira, hogy rá lehessen kenni az ukránokra. Hivatkozási alapnak majd ott lesz a Tisza Világ applikáció adatainak szivárgása.

Természetesen a magyar villamosenergia-rendszer nem áll teljesen védtelenül egy ilyen kibertámadással szemben. Létezik a SeConSys Energetikai Kiberbiztonsági Egyesület, mely a Magyar Elektrotechnikai Egyesülettel szorosan együttműködve azon dolgozik, hogy feltárja az energiarendszer kiberbiztonsági szempontból gyenge pontjait és megoldásokat, javaslatokat nyújtson a fenyegetések elhárítására. Az OAH is kiadta az FV-18 néven elhíresült útmutatót a nukleáris létesítmények programozható rendszereinek védelmi követelményeiről, melynek alkalmazását szigorúan betartatják. De kibervédelmi szempontból a magyar energiarendszer nem egyenszilárdságú, hiszen vannak régebben létesített informatikai rendszerei is.

Minden esetre, ha az elkövetkező hetekben kibertámadás ér magyar energetikai létesítményt, éljetek a gyanúperrel, hogy nem az éppen Oroszországgal honvédő háborút vívó Ukrajna szórakozik velünk, hanem az oroszok játsszák le felénk a Lengyelországban már bevált forgatókönyvet.

Azért jó lenne, ha a fent leírtak megmaradnának ugyanolyan ócska konteónak, mint az összes egyéb, amivel napjainkban elárasztanak bennünket. De ugyanakkor hatalmas másodlagos szégyenérzet tölt el, hogy hazám ilyen rettenetesen viselkedik egy honvédő háborút vívó szomszédjával szemben, nyilvánvaló orosz érdekből.

14 év után ismét együtt síelt a három Pál lány

... kiegészítve a szüleikkel, két unokával és egy vejjel. Már tavaly novemberben Izraelben elhatároztuk, hogy rendezünk egy közös sízést, amit azonnal el is kezdtünk szervezni. Választásunk - egészen pontosan Orsi lányomék választása - Kaprunra esett, és ők nézték ki a szállást és az időpontot is. Mindent le is szerveztünk még decemberben február utolsó hetére.

Az eredeti terv szerint Orsiék Salzburgba (eredetileg azt hittem, hogy Innsbruckba) érkeztek volna repülővel és innen is repültek volna haza, de Donald Trump, a Béketanács megalapítója és örökös elnöke másként döntött és megindította a perzsa háborút. Mivel már a hónap közepén nőtt a feszültség, Orsiék úgy döntöttek, hogy három nappal korábban Budapestre repülnek, és ők is autóval mennek Kaprunba. A visszautat nyitva hagyták, de természetesen 28.-án ez is kútba esett: teljes légtérzár van a Közel-Keleten. Vagyis most nálunk - pontosabban a nászoméknál - "üdülnek" az unokák.

A részletesebb beszámolóm előtt nem árt egy kis kronológiai visszatekintés:

• Első gyerekes síelésünk pont 30 éve, 1996-ban volt a Kreischbergen, Murauban, egyben nekem ez volt első ausztriai síelésem is.
  
  
  
  
  
• Az első síelésünk, amin már Orsi is velünk volt, 1999-ben volt a Gärlitzenen (a fotón ugyanazt a síruhát hordja, amit három évvel korábban Bori)
  
  
  
  
  
• Az első síelésünk, amelyen már Petra is velünk volt, 2008-ban volt Schladmingban (most Petrán van Bori síruhája).
  
  
  
  
  
• Az utolsó síelésünkre, amin a három Pál lány együtt volt, 2012-ben Mönnichkirchenben került sor.
   
  


• Rá két évre, 2014-ben jártunk először Kaprunban, de ezen a sítúrán már Orsi nem volt velünk.

2014-ben Bori és Petra a Kitzsteinhorn kilátójában

Ugyanők ugyanott 2026-ban

• Utolsó családi sízésünkre 2023-ban került sor, de ezen már csak Petra (és egy barátnője) volt velünk. Ugyanúgy a Kreischbergen voltunk, mint első alkalommal, 1996-ban.
  
  
  
  
  

2014-hez képest a kapruni sírégió jelentős fejlesztésen ment keresztül. Kaprunnak két síelhető hegye van, a Maiskogel (1733m) és a Kitzsteinhorn (3203m), de a régióhoz tartozik a 2000m-es Schmittenhöhe, melynek sípályái a szomszédos településekről induló síliftekkel érhetők el. A Maiskogel és a Kitzsteinhorn között mély, sziklás völgy húzódik, ezt hidalták át 2018-ban a 3K sílifttel, melynek panorámakabinjai a völgy fölött 2100m-es távolságra lévő oszlopok között lebegnek.

Bori és Petra a 3K panorámakabinjában.

Bár sok jó sípálya van Kaprunban, a legnagyobb szenzáció mégis a gleccser, melynek hótartó képessége miatt sokáig még nyáron is lehetett rajta síelni, de most is május végéig tart rajta a síszezon.

A szélesen elterülő, hosszú gleccser

Ami az unokákat illeti, a 4 éves Yaarat szülei egy síiskolába íratták be, ahol 9:30-tól 15:00-ig tanulta az alapokat, a negyedik napon még egy kis verseny is volt (természetesen aranyéremmel).

Az éremmel és az oklevéllel

Az elszánt síelő

Húgára, a másfél éves Almára felváltva vigyáztunk napközben, legtöbbször Kati, de Orsi, Bori és én is. Egyik nap még Zell am See-be is bebuszoztunk vele.

Zell am See télen

De finom a gőzgombóc

A hóemberépítés jó móka

És akkor most jöjjön néhány életkép az egyesített Pál és Baruch család 2026. évi síeléséről

Tízórai

Lányok a kocsmában

Jókedv a hegyen

Szelfi a síliften

A wellnessben

A kis havonjáró

Apa lánya

Lányaimmal

Csúcson a család

Дружба - 2

Pár nap múlva itt az orosz-ukrán háború 4. évfordulója, és már 13 hónap is eltelt Trump elnök beiktatása óta, de az általa beígért "béke 24 órán belül" még mindig nem érkezett meg. A magyar kormány magát békepártinak mondja, de valójában kapituláció-párti: hagyjuk összeomlani Ukrajnát, Putyin meg csemegézzen belőle kedvére.

Több posztomban is említettem a Barátság kőolajvezetéket, amely négy éve háborús övezeten keresztül húzódik, de lényegében nem tettünk érdemi lépéseket a kiváltására. Fél évvel ezelőtt ezt írtam:

Három és fél éve tart az orosz-ukrán háború, és azóta sem tettünk érdemi lépéseket, hogy ne a két háborús országon áthaladó Barátság kőolajvezeték legyen a legfontosabb ellátási útvonalunk. Ezen keresztül érkezik a nyersolaj kb. 70%-a, 4,78 millió tonna évente. A Horvátország felől érkező Adria/JANAF vezetéken át mindössze kb. 2 millió tonna érkezik évente. Ez súlyos stratégiai kockázat, az ellátásbiztonság ilyen szintű kockáztatása teljesen érthetetlen, és súlyos kormányzati mulasztás.

 A nemzeti petícióról február 1.-én posztoltam, 5 nappal azután, hogy Brody-ban egy orosz dróntámadás nyomán károsodott a Дружба egyik elosztó állomása:

Nincs magyarázat arra, hogy négy évvel az ukrajnai háború megindulása után értelmezhető mennyiségű kőolaj még mindig csak a Barátság vezetéken érkezik a frontvonalon keresztül. Legutóbbi hír, hogy most épp a ruszkik nyomták telibe az olajvezetéket Lembergben (ezúttal elfelejtettük bekéretni az orosz nagykövetet).

Furcsálltam, hogy a támadás után két hétig néma csend volt, és csak aztán állt elő a kormány azzal a narratívával, hogy valójában már megindulhatna a kőolajszállítás a vezetéken, de az ukránok a Tisza Párttal és Brüsszellel összejátsztva zsarolni próbálják szuverén nemzetünket.

Eköré a szerencsétlen ügy köré olyan összeesküvés-elméletet sikerült kanyarítani, hogy a fal adta a másikat. Találtam egy jó posztot a Facebookon, aminél jobban nem tudtam volna megfogalmazni a véleményemet.

Az öntökönlövés magyar receptje:

1. Alakítsd eleve úgy az olajimportodat, hogy az nagy mértékben egyetlen exportőrtől függjön (2021, 61%, Oroszország);
2. Ha kitör egy háború a legfőbb beszállítód és egy másik állam között, azon a területen, ahol a fő olajszállító vezeték is húzódik, fokozd az abszurdumig az egyirányú kiszolgáltatottságodat (2025, 92%, Oroszország);
3. Azzal az állammal, amelynek a területén a harcok folynak, és amelynek a területén keresztül húzódik ez a számodra abszolút kulcsfontosságúvá tett vezeték, formáld a lehető legrosszabbra a viszonyodat;
4. Minden olyan tanácsot, javaslatot, ami szerint elsősorban a te érdeked lenne a diverzifikáció, minősíts ellenséges ügynökök, imperialista nyugati kémek, háborúpárti uszítók aknamunkájának;
5. Még véletlenül se diverzifikálj! Az esetleges alternatív útvonalak üzemeltetőit hazugozd le, küldd el a kurva anyjukba;
6. Végül, amikor hosszabb időre elzáródik az az egyetlen út, amit te kijelöltél az olajimportra, hányj vért és epét mindenkire, akinek végig igaza volt, hiszen az definíció szerint kizárt, hogy te legyél a hülye, hibás, szervilis idióta fasz. Ukrán náci transznemű éces migránsok által eltervezett prüsszeli összeesküvés!

+1. Lehetőleg ezt ugyanígy csináld végig a gázzal is, hátha sikerül azt is beszopni.

Közismert, hogy az oroszok Ukrajna energetikai létesítményeit támadják, ezzel borzalmas szenvedést okozva a lakosságnak. Jelenleg Kijevben nincs áramellátás, ebből fakadóan minden más közmű is akadozik. Az emberek fűtetlen otthonokban fagyoskodnak. Egy ilyen szituációban úgy várjuk el az ukránoktól a szétlőtt létesítmény helyreállítását, hogy nem kérdezzük meg tőlük, hogy ebben milyen segítséget nyújthatnánk, akár pénzügyit akár technikait. Ja, kell a pénz szíriai kopt templomok felújítására.

A kőolajvezeték az ukrán katonai akciók következtében több ízben is megsérült orosz területen. Ezekben az esetekben mindig határozottan tiltakoztunk, bekérettük az ukrán nagykövetet, katonai vezetőket tiltottunk ki Magyarország területéről. Most valahogy egy oroszok elleni tiltakozás elmaradt, Szijjártó tudja, hogy miért.

A magyar kormány éppen ezekben a napokban bizonyítja be, hogy hatalmi céljai érdekében akár Magyarország üzemanyagellátását is hajlandó veszélybe sodorni. Alkalmatlanokká váltak egy ország vezetésére, távozniuk kell!

Játsszuk azt, hogy béke van

Nem tudom, kedves olvasóim, hogy ti hogy vagytok vele, de én szeretem nézegetni a Google StreetView városképeit. Végig hajthatok a sugárutakon, sétálhatok parkokban, bekukkanthatok sikátorokba, szétnézhetek a tengerparti strandokon. A Google StreetView a szegények utazási irodája.

Mostanában szívesen nézek szét háborús övezetek térképein, ahol a GoogleMaps megőrizte a békés városképet, egy letűnt, elveszett világot idéz vissza. Íme néhány példa:

Gáza

A 2024 október 7.-i brutális túszejtő akció és az azt követő gázai hadműveletek összefüggő romterületté tették az övezetet. Pedig a Palesztin Turisztikai Ügynökség még mindig utazási célpontként ajánlja Gázát.

A YouTube-on is találhattok gázai idegenforgalmi filmeket, például ezt:

És igen, amikor Gáza 2005-ben elnyerte autonómiáját, sokan azt gondolták, hogy a Földközi-tenger Szingapúrja lehet. Aztán jött a Hamász és az Izrael megsemmisítésének doktrínája, és onnantól kezdve minden ennek rendelődött alá. A gázai nép saját vezetőinek túszává vált. Ma már ilyen képeket készíthetünk Gázáról.

Gázai utcakép

Pár napos hír, hogy a Trump nevére íratott Béketanács 5 milliárd dollárt ajánlott fel Gáza újjáépítésére. Nem túl sok...

Szíria

Az Európát 2015-ben elérő nagy menekültáradat első hulláma a polgárháború sújtotta Szíriából érkezett. Ráadásul ebben az első hullámban a tehetős középosztály jól képzett tagjai érkeztek, akiknek a befogadása a gyors integráció reményével kecsegtetett. Szinte minden menekült képes volt angolul nyilatkozni, komplett családok érkeztek. Aleppo városa is összefüggő romterületté vált.

A rommá lőtt Aleppo

Amikor Aleppóban megszilárdult az Asszad-rezsim, ismét békés város képét mutatta, érdemes körülnézni a GoogleMaps segítségével.

Aleppo pár évvel ezelőtt

Az Asszad-rezsim összeomlása után ismét kiújultak a harcok a kurdok és a szír kormányerők között, megint romokban a város.

Aleppo ismét romokban

Ukrajna

Az orosz-ukrán háborúban olyan Ukrán nagyvárosokat lőttek rommá, mint Harkiv, vagy Mariupol.

Harkiv egy rakétatámadás után

Harkiv a háború előtt

Kiégett házak Mariupolban, amely már orosz kézen van

Mariupol vidámparkja békeidőben

Ukrajnában a ruszkik már egy jó ideje az energetikai létesítményeket lövik. Ukrajna fázik és éhezik. De mi nem küldünk pénzt, mert - Orbán szerint - Ukrajna az ellenségünk, és erről nemzeti petíció is van.

De a GoogleMaps-en még mindig játszhatunk békésdit.

Athénból Spárta felé

Van abban valami kedélyes, amikor négyen - Petrával és Borival kiegészülve - együtt megyünk egy ellenzéki filmvetítésre. Február 8-án volt ugyanis a Direkt36 új filmjének, A csapdának a díszbemutatója a Trafóban, és én meg Kati mint támogatók, a két lány pedig Bori, mint egykori Direkt36-os jogán vehettünk részt az előadáson és az azt követő beszélgetésen.

Pont aznap kapta meg a Direkt36 előző filmje, a Dinasztia a 45. Játékfilm Szemle különdíját. A film már túl van a 4 milliomodik megtekintésen (!), és mivel a stáblistáján még szerepel Bori, mint produkciós asszisztens, így elmondhatjuk, hogy Bori is díjnyertes!

A csapda még nem került fel a netre, de már csak napok kérdése, addig érjétek be a film trailerével. A film a Fidesz-kormányzat másfél évtizedes elmulasztott lehetőségeivel foglalkozik a közszolgáltatások területén. Kétségtelen tény, hogy a négy ciklusnyi Fidesz-kormány legnagyobb vesztesei a közszolgáltatások: az egészségügy, az oktatás és a vasút. Ez a veszteség azért is nagyon súlyos, mert ebből az időszakból legalább 10 éven keresztül Európában és a világban magas volt a konjunktúra, az Unióból korábban elképzelhetetlen mennyiségű pénz áramlott az országba, és a kormányzat is nagy belső támogatottságot élvezett. Az Orbán-kormány mégis a hatalom megtartása érdekében a hosszú távú programok helyett mindig az adott költségvetési év illetve választási ciklus megnyerésére játszott. Ezért a strukturális átalakítások helyett csak extenzív növekedés történt a gazdaságban és a közszolgáltatásokban, melyek erőforrásai, vagyis a tőke és a munkaerő mára már kiapadóban vannak, ezért torpant meg az utóbbi 3-4 évben a gazdaság növekedése.

A film kapcsán pedig eszembe jutott egy nemrég olvasott cikk Johan Norberg történész tollából, a címe: Athénből Spárta felé, avagy hogyan taszítja a trumpizmus hanyatlásba Amerikát. (Csak érdekességként: érdekelt a cikk, de nem fárasztottam magam az angollal, hanem a DeepL fordítóval fordíttattam le magamnak.) A cikk némiképpen visszhangozza Mark Carney kanadai miniszterelnöknek a davosi fórumon elmondott beszédét.

A történész a világ hét egykor virágzó civilizációját, aranykorát sorolja fel:

• Az ókori Athént;
• az ókori Rómát;
• az Abbászida Kalifátust;
• a kínai Szung-dinasztiát;
• a reneszánsz Itáliát;
• a Holland Köztársaságot;
• a mai angolszász világot.

Ezekre a civilizációkra az volt jellemző, hogy nem merev ortodoxiában működtek, így nyitottak maradtak a felfedezésekre és az innovációkra. Egy ókori történésztől, Thuküdidésztől származik az Athén-Spárta ellentétpár: az athéni mindig újít, mindig merészkedik, hogy új dolgokat tanuljon és szerezzen; a spártai a már meglévőket védi. (Thuküdidésszel kapcsolatban manapság egyre gyakrabban emlegetik a tőle származó paradoxont, Mark Carney is megemlítette a beszédében: Athén hatalmának erősödése, és az ettől Spártában kialakuló félelem okozta a peloponnészoszi háború elkerülhetetlen kitörését. Szerinte ha egy felemelkedő hatalom egy regnáló hatalmat fenyeget, a fegyveres összecsapás szinte elkerülhetetlen.)

Ezek az aranykorok mindig civilizációk kereszteződésében alakultak ki. Ezekben a társadalmakban a lakosság viszonylag nagy része élvezte a szabadságot, és ennek megfelelően magasabb életszínvonalat. Ezek a civilizációk nem természetes okokból haltak meg, hanem lényegében öngyilkosságot követtek el. Ennek oka, hogy veszély esetén a társadalmak stabilitásra és kiszámíthatóságra törekednek, és támadják azt, ami más és kiszámíthatatlan, vagyis athéniből spártaivá válnak. Ezek az idők erős embereket követelnek, és az uralkodók központosítják a hatalmat, aláásva ezzel a szabad kereskedelmet és a jogállamiságot.

A szerző keserűen állapítja meg:

"A nehéz idők erős embereket teremtenek, az erős emberek pedig még nehezebb időket."

A közelmúlt világában a válságok sorozata – pénzügyi összeomlások, háborúk és geopolitikai rivalizálás, migrációs áramlások, világjárvány – felváltotta a magabiztos, felfedezői gondolkodásmódot azzal az érzéssel, hogy a világ veszélyes, és el kell zárkózni tőle. Úgy tűnik, hogy alig néhány év alatt athéniakból spártaiakká váltunk.

Illusztráció a cikkből

A mai USA-ban pont ugyanaz történik, ami másfél évtizede Magyarországon: Trump elnök fordítva olvasta a történelemkönyveket: új amerikai aranykor eljöveteléről beszél, de az a mód, ahogyan Amerika számos legnagyobb erősségét felforgatja, úgy tűnik, hogy az országot egyenesen a hanyatlás és bukás fázisába vezeti, felszámolva a független intézményeket és a végrehajtó hatalom ellenőrzését.

Eszünkbe jut Athén brutális bánásmódja a Deloszi Szövetséggel szemben, melynek maga is tagja volt, amely a görög városállamok szövetsége volt, hogy megvédjék egymást a perzsa agressziótól, az ókori NATO-nak tekinthető szervezet. Kezdetben kölcsönös védelmi szövetségként és a kereskedelmi útvonalak nyitva tartásának érdekében jött létre, de végül, ahogy a háború eltorzította a jellemüket, Athén engedett a kísértésnek, hogy katonai fölényét kihasználva zsarolja szövetségeseit, sőt, támadja meg őket, hogy ellopja erőforrásaikat.

Trump mintha Thuküdidész szavait visszhangozná:

„Az erősek azt teszik, amit tudnak, a gyengék pedig azt szenvedik el, amit kell.”

A szerző azt javasolja, hogy most Európának és a vele szövetséges államoknak Kanadától, Ausztráliától Japánig, Dél-Koreáig és a latin-amerikai demokráciákig át kell venniük Amerika szerepét. Ha sikerül fenntartaniuk a szabályokat és elmélyíteniük a kereskedelmet, akkor a jelenlegi globális aranykor átültethető egy decentralizáltabb világba. A szabad kereskedelmet és a jogállamiságot védő országok megőrizhetik az amerikai világrendet egy olyan Amerikától, amely – 250 évvel alapítása után – remélhetőleg csak ideiglenesen felejtette el, amit képviselt.

Magyarországnak is ebben a világrendben lenne inkább helye, mint a csak az erőben bízó nagyhatalmakhoz való dörgölőzésben.