Az Orion űrhajó utolsó küldetése

60 évvel ezelőtt, 1966 szeptember 17-én a nyugatnémet ARD megkezdte a Raumpatrouille – Die phantastischen Abenteuer des Raumschiffes Orion - magyarul: Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai - című hétrészes sci-fi sorozat sugárzását, melyet két év múlva a Magyar Televízió is átvett. A német vetítés 10 nappal követte az USA-ban bemutatott Star Trek első részét. Úgy tűnik, nem akartak lemaradni, és míg a Star Trek az amerikai popkultúra részévé vált, az Orion nem ilyen széles körben, de mégis csak egy generáció meghatározó élménye lett úgy az NSZK-ban, mint Magyarországon. 12 éves voltam a magyarországi sugárzás idejében, és onnantól kezdve day-dreamjeim állandó részévé váltak a sorozat legendás szereplői.

A sorozat hetedik - befejező - része azzal végződik, hogy a világűrből támadó idegeneket, a varangyokat végérvényesen sikerül legyőzni, és az overkill-fegyverrendszerrel örök békét lehet biztosítani a Galaxis számára. Én azonban úgy gondoltam, hogy megírom a sorozat nyolcadik epizódjának szinopszisát.

Cliff McLane ezredest (mert a hetedik epizód végén előléptetik) irodai munkára vagy a kadétok oktatására szeretnék fogni, de ő ragaszkodik a további járőrszolgálathoz az Orion 8 fedélzetén. Egy napon magához rendeli Winston W. Wamsler tábornok az Admiralitásba, hogy különleges küldetéssel bízza meg az ezredest.

- Ezredes, most, hogy csatahajóinkkal és fegyverrendszereinkkel tartós békét tartunk fenn a Galaxisban, ideje felelősséget vállalnunk perifériára szorult embertársainkért, akik távoli csillagrendszerekben tengetik életüket. Van a Tejút peremén egy bolygó, nagyon hasonlatos a miénkhez, Földnek hívják. Eddig nem volt velük sok dolgunk, de  felderítőink úgy látják, most bajban vannak.
- Talán megtámadták őket a varangyok?
- Nem, saját magukat veszélyeztetik. Túlnépesedtek, kimerítik ásványi erőforrásaikat, beszennyezik a bolygójukat, tönkre teszik az éghajlatot ezáltal elsivatagosítják az egész planétát. Ráadásul folyamatosan háborúskodnak.
- Tábornok úr, eddig nem avatkoztunk be az ilyen dolgokba.
- A Kormányzótanács, az Admiralitás és a Különleges Szolgálat úgy döntött, hogy mostantól minden bolygó gondját viseljük, ahol fajtársaink élnek. Ezredes! Diplomáciai küldetésbe megy a Földre, tájékoztatja őket, hogy amennyiben felhagynak önpusztító tevékenységükkel, a Galaktikus Föderáció egyenjogú tagjává válhatnak, és részesedhetnek mindazokból a javakból, melyeket magunknak megteremtettünk, egyúttal a védelmükről is gondoskodunk. Ja, és még egy: ezúttal is önökkel tart Tamara Jagellovsk hadnagy a Különleges Szolgálattól, mert lássuk be, ezredes, ön katonaember, nem túl jó a diplomáciai érzéke.

Így történt, hogy az Orion 8 a Galaxis peremére, a Tejút felé vette az irányt, és hiperűrsebességgel haladva pár nap alatt el is érték a Földet. A leszálláshoz szándékosan egy lakatlan vidéket, Arizona sivatagos részét nézték ki maguknak:

- Mi Tamarával a Teknőc 1 fedélzetén elrepülünk a legközelebbi településre, Hasso, te tartsd a hajót riadóstart-készültségben, Mario, te ügyelj a sugárvetőkre és a védőpajzsokra, de az overkillt is tartsd készenlétben. Atan, te a fedélzetről követed a Teknőc útját, Helga, te pedig figyeled a rádiókommunikációt.

A Teknőc igazi vadnyugati kocsma előtt landolt, a csaposnak a transzlátor segítségével csak ennyit mondtak: A Galaktikus Föderáció küldöttei vagyunk, vigyél minket a vezetődhöz. Hamarosan a helyi seriff fogdájában találták magukat, és Mario már pont a sugárvetők bevetését fontolgatta, mikor a seriffet egyenesen a Pentagonból hívták, hogy idegen repülő objektumot észleltek a környéken.

A Pentagon tisztviselői először nem tudták eldönteni, hogy Cliff és Tamara egyszerű futóbolondok, vagy valóban az űrből érkeztek, de közben felfedezték az Oriont a sivatagban, a Teknőcöt pedig a kocsma parkolójában. Szó ami szó, a trigger-happy katonák tüzet is nyitottak mindkettőre, de kárt nemigen tudtak tenni bennük az erős védőpajzs miatt. Nem volt vitás, értesíteni kell Trump elnököt.

Trump elnök mindig is tudta, hogy léteznek földönkívüliek, ezért szívélyesen fogadta a hadnagyot és az ezredest. Mikor előadták küldetésük célját, Trump így szólt: én vagyok a bolygó ura, velem tárgyalhattok. Tamara ösztönei viszont azt súgták, kell hogy legyenek a Földön más birodalmak is, különben miért háborúskodnának.

- Elnök, úr, nem találkozhatnánk a többi vezetővel is? - kérdezte.
- Oroszország és Kína nem számít, a zsebemben tartom mindkét országot.
- Mi mégis ragaszkodnánk ahhoz, hogy minhárom hatalom vezetőjével egyszerre tárgyaljunk - jelentette ki határozottan McLane ezredes.

Trump elnök kelletlenül hozzákezdett egy hármas találkozó előkészítéséhez Putyinnal és Hszi Csin-pinggel. A helyszínben sehogyan sem tudtak megegyezni, de McLane úgy érezte, az lenne a legmeggyőzőbb, ha a megbeszélésekre az Orion fedélzetén kerülne sor, miután tettek pár tiszteletkört a bolygó körül. Így hamarosan a földi sajtót ez a fotó járta be:

A tárgyalások során az ezredes előadta a Galaktikus Föderáció ajánlatát.
- Méghogy egy idegen bolygó gyarmata legyünk? Szó sem lehet róla! - háborgott Trump.
- Pedig csak annyit kéne tennie, elnök úr, hogy felhagy a természeti kincsek féktelen kirablásával.
- Hogy én legyek a világ balekja? America first! Drill, baby, drill!
Ekkor Tamara a megértőbbnek látszó kínai elnök felé fordult:
- Az ön országa hatalmas mértékben szennyezi a bolygót és klímakatasztrófát idéz elő. Bízzon bennünk, megvalósítjuk, hogy minden kínai az óceánok mélyén lakjon, a földfelszínből pedig klímarobotjaink édenkertet varázsolnak majd.
- Kedvesem, a mi négyezer éves birodalmunk maga dönti el, hogy mit tesz.
- És ön, Putyin elnök úr, ön hajlandó lemondani a fegyverkezésről, a Föld nukleáris elpusztításának rémétől? - fordult reménykedve az orosz elnök felé.
- Nagy Péter óta Oroszország nem veszített háborút, ennek a veszélynek ezután sem tesszük ki magunkat.
- De hát önök a Föld három legerősebb országának vezetői, az önök felelőssége, hogy mi történik a bolygójukkal! - próbálta meggyőzni a három elnököt az Orion parancsnoka, de mindhiába.
- Csak vesztegetjük itt az időnket. Vigyenek vissza minket a Teknőcök a Fehér Házba, a Kremlbe, az Elnöki Palotába, és távozzanak a bolygónkról!

Így történt, hogy az Orion dolgavégezetlenül szállt fel a Földről, de a három irányból, az Egyesült Államokból, Oroszországból és Kínából a gyorscirkáló felé búcsúzóul indított több tucat nukleáris töltetű rakétát csak alig tudták elhárítani a védőpajzsok.

- Nincs más lehetőség, csak az overkill! - sóhajtott fel Cliff Allister McLane ezredes, az Orion 8 gyorscirkáló parancsnoka, és kiadta Marionak a parancsot.

Így végződött az Orion utolsó küldetése.

Budavári legendárium

A legszebb helytörténeti könyvel töltöttem szabadidőmet az elmúlt két hétben, amit valaha is olvastam: Száraz Miklós György Legendás Budavár című csodaszép kiadványával. Hogy mitől olyan csodálatos ez a könyv? Hát először is attól a több mint kétszáz tökéletesen (és gyanúsan AI-segítséggel) restaurált archív fekete-fehér fotótól, melyek a Budai Vár 150-90 évvel ezelőtti állapotát mutatják be. Hihetetlen, hogy mennyire élettel teliek ezek a képek.

A másik pedig a könyv stílusa, amely földrajzi alapon szervezve északról dél felé haladva írja le az utcák, házak történetét a történelmi anekdotázás könnyed stílusában szörfözve az évszázadok között. Súlyos történelmi események és bulvár témák vegyesen zúdulnak ránk a könyv lapjairól, könnyed ívet húzva III. Béla királyunktól (kinek sírja a Mátyás templomban található) egészen Vlagyimir Putyinig.
("III. Béla 1186-ban feleségül vette Capet Margitot, II. Fülöp Ágost francia király nővérét, így Európa leghatalmasabb uralkodója lett, aki a lengyelek ellenében az oroszokat segítette. Ha nincs III. Béla és nem vagyunk mi, magyarok, akkor ma nincs Putyin, nem lett volna Brezsnyev és Hruscsov, sőt Sztálin, Nagy Péter és Rettegett Iván sem?")

Talán tudjátok, hogy éppen 40 éve, 1986 óta vagyok I. kerületi lakos, Sziklai Sándor úti (ma megint Lovas út) lakásom erkélye a várfalra nézett. Így a Buda visszavívásának 300 évfordulójára korabeli ruhákban rendezett ünneplését lelkesen végig fotóztam, hiszen az emléktábla a várfalon pont a házunkkal szemben van.

Természetesen a visszafoglalásról, aminek idén szeptemberben a 340. évfordulója lesz, a könyv is részletesen ír, hiszen Budavár a 16.-17. századi Oszmán Birodalom egyik legcsillogóbb ékköve volt, a visszafoglalása hatalmas európai összefogás eredménye, melynek híre bejárta az egész kontinenst. És egyben ez volt ennek a gyönyörű ékkőnek az első nagy pusztulása, felégetése és kifosztása. És mennyi ilyen követte még a történelemben!

Buda és Pest a török korban korabeli festményen

De ha már a Sziklai Sándor utcáról beszélünk, az utca névadója a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka volt, aki 1956-ban budakeszi otthonában a forradalmárokkal folytatott tűzharcban halt meg (A forradalom 50. évfordulójára készült egy film Budakeszi srácok címmel, melyből kiderül, hogy Budakeszire a kitelepített svábok helyére rendszerhű funkcionáriusokat, katonatiszteket költöztettek be, így Sziklai Sándort is. A forradalom alatt egy fiatal forradalmár fegyvereket gyűjt be, de Sziklai rálő, a forradalmár súlyosan megsérül. Ezután a feldühödött nép megostromolja a házát és kézigránátot dob be az ablakon, majd Sziklait meglincselik).
Nem véletlen, hogy a rendszerváltozás után a várfalat megkerülő út visszakapta eredeti nevét.

Nem állom meg, hogy ne tegyek ki egy másik fényképet, amit szintén 1986-ban, beköltözésem évében készítettem az akkori Petterman bíró utcáról (ma Nándor utca).  Nemcsak a Teherelsztó akkor még viszonylag új épülete miatt, amiről korábban már többször posztoltam, hanem az utca névadója miatt, akiről csak a könyvből tudtam meg, hogy kicsoda és miért nevezték el róla az '50-es években ezt az utcát. Petermann budai bíró az Árpád-ház kihalása után a trónkövetelők közül Vencel pártjára állt. Mivel a pápa Károly Róbertet támogatta, egyházi tilalom alá helyzeték Budát. Cserébe Petermann kiátkozta a pápát (!), és egy bizonyos Lajos pap továbbra is kiszolgáltatta a budai lakosoknak az egyházi szentségeket. Később, a Károly Róbert-pártiak győzelme után Petermannak menekülnie kellett, de ez a 650 éves történet jó ürügy volt Rákosiéknak, hogy egy klérus ellen nyíltan fellépő személyről nevezzék el az utcát, amely csak a 2011-es nagy Budapesti közterület-átnevezésekben kapta vissza a Nándor nevet.
Hogy ki az a Nándor? Régen a bolgárokat hívták nándoroknak, kikből sok élt Budán az oszmán időkben. Szintén a könyvből tudom, hogy a bolgár folklórban a mai napig fennmarad Buda emléke: a bolgár népénekekben, népballadákban, hősénekekben gyakran jelennek meg magyar témák, királyok, bánok, hadvezérek, királynék és Buda vára.

Esküszöm az utolsó személyes vonatkozású fotót teszem ki ebbe a posztba, merthogy az esküvőnk is itt volt, a Budai Várban, az Úri utca 58-ban, ahol ma is lehet házasságot kötni azoknak, akik szeretik a romantikát.

Nem ez az első Budavárról szóló helytörténeti könyv, melyet birtoklok: még 1988-ban megkaptam szüleimtől Turjányi Papp Melinda A budavári lakónegyed című munkáját. Jól kiegészíti ez a könyv Száraz Miklós György könyvét, egyrészt azért mert ebben főleg beltéri fotók vannak, lépcsőházak, belső udvarok, gótikus ülőfülkék (tudtátok, hogy a Budai Vár 34 kapualjában 64 ülőfülke található). Hajdanában még benézhetett a járókelő ezekbe a kapualjakba, ma már zárva tartják őket a lakók.
Másrészt Turjányi könyvében jól áttekinthető térkép van, mellyel Száraz Miklós György leírását is jól tudtam követni.

Száraz Miklós György könyvéből árad a 19 századi Budavár girbe-gurba utcái, csorba házai, vendéglői és üzletei iránt érzett nosztalgia. Hatalmas respekttel ír a második világháború pusztítása utáni újjáépítésről (tudtátok, hogy a Budai Várban mindössze négy épület nem sérült meg?):

A második világháborúban a 18-19 századi barokk és klasszicizmus semmisült meg, alatta pedig, az ijesztő és elkeserítő romok alatt, ott rejtőzött a középkor. Kapu- és ablakbetétek, boltozatok, falak, néha még freskók is. Az 1950-es és 1960-as években a műemlékvédő építészek és művészettörténészek lenyűgöző munkát végeztek: a földkerekség egyetlen megmaradt középkori magyar városát mentették meg.

A sokat szidott Hilton szállodáról is pozitív véleménye van:

...az alig fél évszázada épült szálloda építészeti csúcsteljesítmény, mert benne megvalósul a lehetetlen: békésen összesimul az ősi és az új.

Rosszallóan ír a 19.-20. század fordulóján épült közfunkciót betöltő épületekről. Pl. a Levéltárról:

1913 és 1920 között aztán az ódon házacskák, egészen pontosan a Bécsi kapu tér 2-3. és 4., valamint a Nándor utca 1. szám helyén neoromán óriást építettek, amit, ha másutt magasodik, talán még szerethetnénk is, így azonban a tér egységes hangulatát szétromboló épületszörny lett.

A Pénzügyminisztériumról sincs jó véleménye:

A ház különben csuda épület, Fortuna-háznak is nevezik. Csoda az is, hogy megúszta, túlélte a Pénzügyminisztérium építését megelőző bontási cunamit, a modernizáló elmebajt. Az új épület, a monstrum, az épületszörny, az építészeti Gólem magába gyűrte, befalta, szerencsére lenyelni nem tudta.... Talán az ég urának sem tetszett az esztelen rombolás, a gőgös építkezés, mert lám, mit olvasok a Magyarország 1902. augusztus 15. számában: "a szombati zivatar alkalmával villám csapott az épülő pénzügyminiszteri palotába." 

Kati a Fortuna-ház gótikus ülőfülkéjénél

A Szent György térről egyenesen ezt írja:

Itt szinte semmi nincs meg abból, ami egykor volt. Lakóházak tűntek el, kisebb-nagyobb paloták, templomok és kolostorok. Amit látunk, annak többsége új, és mondhatnám azt is, hogy értéktelen. Mert mi ez a hely? Mi minden létezett itt valaha? Hol is Járunk?

Na és mi a helyzet a Hauszmann-féle palota-rekonstrukcióról? A korábbi palotát Sisi királyné imádta, jobban szeretett itt lenni, mint Bécsben, Mária Valéria is itt született. Erzsébet királyné 1898-as halála után a mogorva Ferenc József kerülte Budát, pedig Hauszmann igyekezett egy második Burgot építeni neki. Erről Móriczot, "a magyar őserő íróját" idézi:

Mi ez az épület, kérdezi rezignáltan. Azután a kérdését meg is válaszolja: egy ország luxusa. "Jött egy nép, hogy fáradt és közönyös urának csábító kéjlakot emeljen!" Milyen "boldogtalan elszánás" ez. Más ország, más szokások, más életnívó. "A Monarchia Ura mosolyogva és vállveregetve és bókolva fogadta a finom ajándékot", ami sok az ajándékozónak, kevés az elfogadónak, aki "maradt tovább a maga Burrgjában." És mi, magyarok? Mi a boldogtalan szerelmes kielégítetlen vágyával "imádjuk tovább ferde álmaink tündérkirály álmát".

 A könyv epilógusa egy idézet a Budapesti Hírlap 1914. januári számából:

"A modern Budapest nem kímél meg semmit, az egész Várnak lassankint más képe lesz. Cifrább, hivalkodóbb, de sivárabb. Eltűnik utcáiból a csend, a kockakő nem veri visszhangra a lépések zaját, fürge autóbusz fogja gyomrából kibocsátani a hangos, lármás embersokaságot. És a Budai Vár megszűnik oázis lenni a nagyváros sivatagában, ahol menedéket talál mindenki, akinek az idegrendszere nem bírta el a város törtető zaját."

Ezt a csendes oázist, ezt a középkori zárványt idézik vissza a könyv csodálatos fotói és a szerző szeretettel teli, nosztalgikus történetei.

Már megint (még mindig) a CEU-ról

Pontosan 10 éve, a CEU 25. jubileumi diplomaosztóján kapta meg Bori lányunk mesterdiplomáját kisebbségpolitikai szakon (Nationalism Studies). Akkor egy büszke, de iróniától sem mentes posztban számoltam be az eseményről. És hogy miért volt az irónia? Mert akkor a bevándorlásellenes magyarországi kampány és népszavazás már szorosan összekapcsolódott Soros György karaktergyilkolásával, aki onnantól kezdve egy évtizeden keresztül a főgonosz szerepét töltötte be hazánkban.

(ez kamu)

(ez viszont igazi)

Addigra már túl voltam első sorosgyörgyös dalomon (, amelyben egyébként már dalba foglaltam az MNB által kisíbolt pénzek megszűnt közpénz-jellegét!). És valóban ott, a MÜPA-ban az ünnepélyes diplomaosztón mondott utoljára beszédet Soros György a magyar nyilvánosság előtt. Egy évvel később, amikor már túl voltunk a CEU-t Putyin parancsára történő ellehetetlítő törvény megszavazásán, erről a diplomaosztóról egy újabb ironikus posztot írtam, melyben elismertem, hogy ez valójában egy beavatási szertartás volt.

A CEU jogi küzdelmeiről és elűzetésének történetéről rengeteget posztoltam, számos dalban említettem meg Orbánt, mint a nagy egyetem-elűzőt, de három dalt konkréten ennek a témának szenteltem. Először 2017 tavaszán, az angyali-szigeti lagúnában csónakázva énekeltem, hogy "I stand with CEU":

 A 2018 decemberében készült összeállítás azon dalaimból kiemelt részletekből áll, melyekben megéneklem ezt a gamatságot. Ekkor döntötte el az egyetem, hogy végleg távozik Budapestről.

Három évvel később az Európai Bíróság ítélete kapcsán énekeltem egy szomorú dalt Presser örökbecsű szerzeményére:

2019. november 15.-én, a budapesti Puskás Aréna avatásával egy napon aztán ünnepélyesen megnyitották az első tanévet a CEU új bécsi kampuszán. Az avatáson jelen volt az osztrák tudományos akadémia elnöke, az osztrák tudományos és technológiai miniszter és Bécs polgármestere is, és beszédeikből kicsengett a hitetlenkedés, hogy ezt a tudományos kincset ilyen könnyen átengedtük nekik.

Telt-múlt az idő, a CEU-n diplomázott Bori először egy, a zsidóság 20. századi történetét ápoló nemzetközi szervezetnél, a CENTROPA-nál dolgozott, később budapesti irodáját vezette. Aztán átment a Direkt36 hírportálhoz, melynek tényfeltáró újságírói - különösen Panyi Szabolcs - nagyon sokat tettek az Orbán-rendszer disznóságainak feltárásában és nyilvánosságra hozásában, így aztán nagyon hamar a Szuverenitásvédelmi Hivatal célkeresztjébe kerültek. Két éve aztán, amikor Bori a szerelmével Bécsbe költözött, a bécsi CEU-nál helyezkedett el, egykori szakán, a Nationalism Studies-en lett koordinátor. Így a kör bezárult.

Bori és én CEU-s pulcsiban

Idén volt a CEU 35. jubileumi diplomaosztója Bécsben, és egyben Bori szakának a Nationalism Studies-nek az utolsó ilyen rendezvénye: megszűnik a szak, így a kör ebben az értelemben is bezárul. Szerencsére Bori már fél éve egy nagyobb szak, a Political Sciences-nek is koordinátora, így nem marad munka nélkül.

De ami mai posztomnak igazán apropót adott, az két hír:

1. A CEU 239. helyre került a világ egyetemeit rangsoroló QS World University Rankings globális intézményi összesítésében. Csak érdekességként: egy magyar egyetem sem szerepel az első 500-ban, az Eötvös az 595., a Debreceni Egyetem a 600. és a Szegedi Tudományegyetem a 633. Ebből látszik, milyen kincset űztünk el Magyarországról!
2. Meg nem erősített, de minden portálon terjedő hír, hogy idén szeptemberben a CEU újra indít diplomát adó kurzusokat Budapesten! Ezzel a kör ebben az értelemben is bezárul.

Remélem többé nem fordul elő, hogy hazánk ideológiai okokból, külföldi hatalom nyomására egyetemet, tudományos műhelyt zárat be.

Egy brutális valóság kezdete

A davosi csúcson - erősen felfokozott nemzetközi helyzetben - Mark Carney kanadai miniszterelnök drámai, nagy hatású beszédet mondott, mely szerint a szabályokon alapuló rend hanyatlik, a nagyhatalmak versengésének korszakába léptünk, elérkeztünk egy brutális valóság kezdetéhez.

Nagy dolog, mondhatná most Orbán Viktor, én már 10 éve erről papolok. Ebben a posztomban azt próbálom megmutatni, hogy miért inkább a Carney-i utat kellene választanunk, és az orbáni út miért zsákutca.

Érdemes visszamenni a második világháború végéig, amikor a nyugati hatalmak szeméről lehullott a hályog, és a potsdami békeszerződés nagy összeborulása után azt kellett tapasztalniuk, hogy Sztálinnak esze ágában sincs visszavonulnia a Szovjetunió régi határai mögé, hanem hegemóniáját ki óhajtja terjeszteni az általa megszállt keleteurópai területekre. Churchill (mint bukott miniszterelnök és magánember) a híres fultoni beszédében mondta ki, hogy leereszkedett a vasfüggöny, és elérkezett a két világrendszer szembenállásának korszaka. Carney mostani beszédét többen hasonlították jelentőségében a fultoni beszédhez, de ez utóbbi nemcsak ténymegállapító, hanem programadó beszéd is volt.

A második világháború utáni európai helyzetre a filozófus Karl Popper a nyitott társadalom eszményével reagált. A huszadik század első felében egymás után bekövetkező két világégés oka Popper szerint az egymással versengő nemzetállamok miatt következett be, ezért olyan társadalomra van szükség, mely Kis János filozófus interpretációjában:

"Mi a nyitott társadalom? Röviden, nyitottnak nevezünk egy társadalmat, ha az pluralista, ha tiszteli és óvja tagjainak autonómiáját, és ha a kritika szelleme hatja át. Pluralizmuson az együttélő hitek, világnézetek, életfelfogások, kultúrák szabad sokféleségét értjük. Nyitott társadalomban egyetlen vallás, egyetlen világnézet, életfelfogás, egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra. Az autonómiáról szólva arra az alapvető jogunkra gondolunk, hogy magunk döntsük el, milyen meggyőződésekkel, milyen kulturális mintákkal azonosulunk, és milyen célok jegyében vezetjük életünket. A kritikai szellem elevensége pedig arra utal, hogy az egyén választási szabadsága nem relativizmuson és az észérvek elutasításán alapszik, hanem szakadatlan, gyakran éles vitával jár együtt. Nyitott társadalomban nincsenek tévedhetetlen tekintélyek, akik eldönthetnék helyettünk, hogy mi az igaz, a jó és a helyes. Minden nézetnek az érvek és ellenérvek összecsapásában kell helytállnia magáért. Minden nézetről kiderülhet, hogy téves."

Túl a filozófián és ideológián Robert Schuman (szigorúan egy n-nel, mert ha kettővel írjuk, már a német zeneszerzőről beszélünk, kinek Tavaszi szimfóniáját épp egy hete hallgattuk Petrával a MŰPA-ban) francia politikus 1950. május 9-én a világ elé tárta az ún. Schuman-tervet, az ESZAK, az Európai Szén- és Acélközösség gondolatát, mely 6 ország részvételével (Franciaország, NSZK, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Olaszország) 1952-ben meg is alakult. Ma már történelem, hogy ebből fejlődött ki a Közös Piac, az Európai Gazdasági Közösség, végül az Európai Unió. Mert a háborút csak az együttműködés, nem pedig a versengés akadályozhatja meg. Május 9-én ünnepeljük az európai egység napját, Robert Schumant pedig Európa atyjaként emlegetik.

Az Európai Közös Piac szerződés

A vasfüggöny lehullása után az USA vált az egyetlen hegemónná a világban, és ennek megfelelően, afféle jóságos nagybácsiként működött. Ahogy Carney fogalmaz: "az amerikai hegemónia segített a közjavak biztosításában: nyílt tengeri útvonalak, stabil pénzügyi rendszer, kollektív biztonság és a viták rendezésére szolgáló keretek támogatása." . A kanadai miniszterelnök szerint viszont ezt a világot is az állandó hazugság és önámítás jellemezte:  "Tudtuk, hogy a nemzetközi szabályalapú rend története részben hamis. Hogy a legerősebbek kényelmes esetben mentesítik magukat. Hogy a kereskedelmi szabályokat aszimmetrikusan alkalmazzák. És hogy a nemzetközi jogot a vádlott vagy az áldozat személyétől függően különböző szigorral alkalmazzák."

Amikor Donald Trump az America first jelmondattal végleg lemondott a jóságos nagybácsi szerepről (épp mai hír, hogy kilépett a WHO-ból is), nem egy átmeneti korszak következett be, hanem igazi szakadás. A nemzetek a szuverenitás erődjeit kezdték építgetni, de Carney szerint "Az erődökkel teli világ szegényebb, törékenyebb és kevésbé fenntartható lesz. El kell döntenünk, hogy magasabb falakat építünk-e, vagy valami ambíciózusabbat tehetünk."

Nézzük meg, hogyan reagált a nagyhatalmak versengésének korszakára az Orbán-kormány. A "blokkosodás helyett konnektivitás" jelmondatával elkezdtünk fokozatosan távolodni az Uniótól és a nagyhatalmakhoz kezdtünk törleszkedni. Csakhogy mit mondott erről Carney a davosi beszédében: "De amikor csak kétoldalúan tárgyalunk egy hegemóniával, akkor gyenge pozícióból tárgyalunk. Elfogadjuk, amit kínálnak. Versengünk egymással, hogy ki legyen a legmegfelelőbb. Ez nem szuverenitás. Ez a szuverenitás látszatának fenntartása, miközben elfogadjuk az alárendeltséget."

Pontosan ez történik, kicsit olyan szerepet töltünk be a nagyhatalmak mellett, mint az utcafiúk bandájában a gyenge, szerencsétlen fickó, akit mindenki csicskáztat, de boldog, hogy a nagyokkal együtt lóghat. Orbánnak is van része megalázásban bőven: Putyin egy tíz méteres asztal végére ülteti, motyog, hogy a tolmács ne értse, hogy mit mond, Trump levelében "Viktor Mihály Orbán"-nak szólítja, aki a "Republic of Hungary" miniszterelnöke. Pitykegombként tűzi a "Béke Világtanács" feliratú mellényére, hogy nagynak érezhesse magát a többi ócska diktatúra mellett.

Egér az elefántnak a hídon: Hallod, hogy dübörgünk?

De mit ajánl ezzel szemben Mark Carney?

"A régi rend nem jön vissza. Nem szabad gyászolnunk. A nosztalgia nem stratégia... Aktívan fogadjuk a világot olyannak, amilyen, és nem várjuk meg, hogy olyan legyen, amilyennek szeretnénk...  A középhatalmaknak együtt kell cselekedniük, mert ha nem az asztalnál ülnek, akkor az étlapon lesznek."

Ebben az új, brutális világban még inkább az Unióban a helyünk. Az USA nem óhajt többé Európa gyámolító nagybátyja lenni, nagyon úgy tűnik, hogy hamarosan a NATO-ból is kiszáll. Európa új kristályosodási pontja az Elszántak Koalíciójában van, melyen keresztül visszatér a régi szövetséges Egyesült Királyság és egy új barát, Kanada. És mivel már katonai védőszárnyával sem fed minket be a jóságos nagybácsi, ezért a saját védelmünkről is gondoskodni kell. Aki most ebből kimarad, ennek az új, szabályok nélküli világrendnek a kiszolgáltatottjává válik.

Energia, energia

 

Miközben Ukrajna északnyugati részét - beleértve Kijevet is - szibériai hideg sújtja, és a ruszkik egyre vadabbul támadják Ukrajna energetikai infrastruktúráját, Putyinék már azon törik a fejüket, hogy az ukrajnai atomerőműveket hogyan választhatnák le Ukrajna villamosenergia-hálózatáról. Kijev lakosságát Vitalij Klicsko, az ukrán főváros főpolgármestere felszólította, hogy aki teheti, hagyja el a várost. Putyin ördögi játékot űz: ha ő maga nem is tudja legyőzni Ukrajnát, majd megtesszi helyette tél tábornok. (Természetesen mi büszke és szuverén magyarok egy fillért sem küldünk keleti szomszédunkba, erről lesz nemzeti petíció is.)

Éppen ezért volt érdekes, hogy az elmúlt héten, amikor is háromszor is megdőlt hazánk villamosenergiafogyasztási rekordja, még Ukrajnából is érkezett hozzánk egy paksi blokknyi villamosenergia.

Természetesen ez nem Ukrajna jószívűségén múlt. Szemben a kőolaj- vagy gázhálózatokkal, ahol az energiahordozó abba az irányba áramlik, amelyik irányba pumpálják, az összekapcsolt villamosenergiarendszerben az energiaáramlás iránya mindig afelé a térség felé történik, amelyikben a fogyasztás és termelés aránya a legkedvezőtlenebb. Így fordulhat elő, hogy az ukrajnai hálózat azon része, amelyik kapcsolódik az európai energiarendszerhez (ENTSO-E), kisebb arányú hiányt produkál, mint a magyar villamosenergia-termelés. Olyanok ezek az összekapcsolt energiarendszerek, mint a közlekedő edények: a folyadék mindig a legalacsonyabb vízszint felé áramlik.

A fenti ábrán látható helyzethez az alábbi energiamix tartozott:

A bicebóca paksi termelést (a 3-as blokk már csaknem három hete félgőzzel üzemel) meghaladó gázerőművi termelés és 3500 MW-nyi villamosenergia-import egészíti ki, a többi forrás (szén, biomassza, megújuló) alig számottevő az időszakban. Természetesen ezekben az időszakokban a napi földgázfogyasztás meghaladja a termelés és import mértékét és a betárazott földgázhoz kell nyúlnunk. Magyarország szerencsés geológiai adottságainak köszönhető, hogy viszonylag nagy mennyiségű földgáz tárolására vagyunk képesek.

Jól emlékszem, hogy 10-15 évvel ezelőtt a magyarországi frissen felépült kombinált ciklusú gázerőművek (Százhalombatta, Gönyű) kihasználatlanul, tartalék üzemben működtek, mert olcsó volt a villamosenergia-import és egy 10 éven belül felépülő Paks II-ben bíztunk. Mostanra jelentősen megváltozott a helyzet, és idén januárban a gázárak is kilőttek.

Németországban komoly gázpánik van, hogy vajon kitartanak-e a betárolt készletek. És ebben a helyzetben került sor Merz kancellár drámai bejelentésére, amelyben elismeri, hogy történelmi hiba volt a német atomerőművek leállítása, és sürgette azok mihamarabbi üzembe állítását.

„Egyszerűen súlyos stratégiai hiba volt kiszállni az atomenergiából. Ha már meglépték, legalább három évvel ezelőtt hálózaton kellett volna hagyni az utolsó megmaradt németországi atomerőműveket, hogy legalább azok az áramtermelési kapacitások meglegyenek, amikkel akkoriban rendelkeztünk.”

„Így most mi hajtjuk végre a világ legdrágább energiafordulatát. Nem ismerek még egy országot, amelyik annyira megnehezíti és megdrágítja a saját dolgát, mint Németország. Elhatároztunk valamit, amit most korrigálnunk kell, de egyszerűen túl kevés az energiatermelési kapacitásunk.”

Mára már elég világos, hogy a fosszilis erőműveket tisztán megújulókkal nem lehet kiváltani, lásd a fenti energiamixes ábrát, ahol Magyarország 7000 MW-os naperőműparkjából mindössze 200-300 MW csurog ki. Az energiatárolás kérdésében még mindig az akkumulátoros tárolás tűnik a legjobb megoldásnak, de gondoljátok meg, pont az akkumulátorgyártást támadják legjobban a zöldek.

(Valaki egyszer azt is elmagyarázhatná nekem, hogy ha ennyire növekszik a kereslet az akkumulátoros energiatárolók iránt, sőt, kormányzati program az otthoni tárolókapacitás fejlesztése, akkor miért vannak válságban a magyarországi akkumulátorgyárak, miért esett termelésük két év alatt a korábbi felére.) Ehhez képest az atomenergia tiszta és megbízható, ezért érdekes, hogy a méregzöldek még mindig kitartanak atomerőmű-ellenes álláspontjuk mellett.

Az I. kerület volt zöldpárti (PM) polgármesterét, V. Naszályi Mártát nagyon tisztelem és követem is FB-on, mégis a legnagyobb magyarországi villamosenergiafogyasztás közepette volt képes ezt kiposztolni:

A zöldek által felemlegetett kockázatok nagy része kezelve van: a Dunába visszaengedett hűtővíz Paks II esetében egy csúcshűtőn áramlik keresztül, így a hő egy része a levegőnek kerül átadásra, fűtőanyag tekintetében a francia Framatome és az amerikai Westinghouse is kész a szállításra, az elhasznált fűtőelemek tárolása jelenleg még 40 évig megoldott.

Persze ettől még Paks II megvalósítása előtt számos nehézség tornyosul, a legsúlyosabb talán az, hogy 2025. szeptember 11-én az Európai Unió Bírósága (európai uniós szintű másodfokú bíróság) hatályon kívül helyezte az Európai Unió Törvényszéke (EU-s szintű elsőfokú bíróság) 2022. november 30-i keltű döntését, továbbá megsemmisítette az Európai Bizottság 2017. március 6-i keltű határozatát. Az eredeti - most hatályon kívül helyezett - döntés értelmében Paks II európai versenyjogi szempontból rendben van. Ezzel szemben az Európai Unió Bírósága most azt kifogásolja, hogy a véleménye szerint a versenyjogi kérdés (tehát az, hogy tartalmaz-e állami támogatást a Paks II projekt, és ez a támogatás kompatibilis-e az EU-s jogszabályokkal) vizsgálata során az Európai Bizottságnak részletesen vizsgálnia és indokolnia kellett volna, hogy a Paks II projekt technológia szállítójának (a Rosatom leányvállalata, az ASE JSC, a tervezésre, kivitelezésre és üzembe helyezésre vonatkozó EPC szerződés fővállalkozója) kiválasztása során a magyar fél a közbeszerzési jogszabályoknak megfelelően járt-e el.

A mostani másodfokú bírósági döntés azt a feladatot adja az Európai Bizottságnak, hogy a Paks II állami támogatási kérdésében hozzon újra határozatot. Jelenleg új határozat nem született, de az első betonöntés egy hónapon belül várható, és ez tekintendő az építés kezdő időpontjának (vagyis igaz, hogy már meg van tervezve az erőmű, 7 évvel ezelőtt ERBE dolgozóként én is részt vettem az engedélyezéshez szükséges irányítástechnikai "basic design-ok" szabványossági ellenőrzésében, már számos fő technológiai berendezés legyártásra került, már kovácsolják az atomreaktorokat, már kiásták a gödröket, de ez még nem számít építésnek). Pikánssá teszi a helyzetet, hogy a héten őrizetbe vették az orosz hatóságok Mihail Scserbakot, a Paks II. fővállalkozó cégének, az Atomsztrojexportnak az igazgatóját, mert azzal gyanúsítják, hogy támogatta az ukrán hadsereget (amit ugye mi sohasem tennénk, és erről hamarosan nemzeti petíció is lesz - ja, ezt már írtam).

Hát nagyjából ennyi minden jutott eszembe a múlt héten Európában kialakult hideg időjárás által kiváltott energetikai helyzetről.

Aranybudi

Az aranyvécé úgy vált Ukrajnában a korrupció és a luxizás szimbólumává, mint nálunk a hatvanpusztai zebrák vagy a lombkoronasétány.

Először 2014-ben Viktor Janukovics ukrán elnöknek a Majdan-forradalom utáni bukásakor hallhattunk aranyvécéről és színarany vécékeféről. Janukovics villája búcsújáró hellyé vált és ekkor kezdtek pletykálni az arany vécéről.

Később az aranyvécé kacsának (nem toalett-kacsának!) bizonyult, de a korrupcióból folytatott luxizásnak így is megdöbbentő mementójává vált a Janukovics-villa. Fel is tűnt Zelenszkij szappanoperájában, A nép szolgájában, amelyben még mint színész (és a sorozat producere) játssza Ukrajna elnökét, és neki is felajánlják, hogy lakjon a villában (igen, eredeti helyszínen forgatták az epizódot). Persze visszautasítja, és marad abban a társasházban, ahol még történelemtanárként lakott.

Zelenszkij elnök genézise volt A nép szolgája sorozat illetve a belőle készült kétrészes játékfilm. Akár elnöki programként is lehetett nézni, és több dolog is kiderül belőle:

• Az Európa iránti elkötelezettség, az EU-ba való bejutás programja;
• A keleties, despota, a politikát és a gazdaságot polipszerűen behálózó oligarchiával való leszámolás;
• Az ország nyugati tőke általi kifosztásának megakadályozása.

A rövid átmeneti időszak után Janukovicsot követő Petro Porosenko elnöksége alatt részint a társadalomban feszülő korrupció-ellenes nyomás, részint az elnök saját legitimáticós törekvése, részint pedig az EU (amellyel Ukrajna társulási megállapodást kötött) és az IMF nyomása hatására létrehozták a független antikorrupciós hatóságot (NABU) és a független korrupcióellenes ügyészséget (SAPO). A nép szolgája sorozat sikere arra ösztönözte Zelenszkijt, hogy alapítsa meg a sorozat címével azonos nevű pártot és induljon el a 2019-es elnökválasztáson, amit elég nagy fölénnyel meg is nyert.

Már a filmsorozatban is az elnöknek számos kalandja akad az oligarchákkal, akik nemcsak a megyei politikába vannak mélyen beágyazódva, de egyben a legnagyobb munkaadók is, így igazi királycsinálók, az ukrán parlament (Verhovna Rada) képviselőit megvásárolják. A való életben sem ment könnyebben a dolog, ráadásul közbejött a háború, amely átmenetileg háttérbe szorította a korrupcióellenes küzdelmet. Idén nyár közepén egy zavarbaejtő törvény is visszavetni látszott ezt a harcot: a törvény szerint a korábban független NABU a főügyész felügyelete alá került. A társadalmi felháborodás és az EU tiltakozása hatására a törvényt 9 nap után visszavonták, de ez intő jel volt, hogy a képviselők egy része és a főügyész is az oligarchák (és talán az orosz titkosszolgálat) zsebében van.

Kb. két hete a NABU egy, az ország energetikai szektorában működő korrupciós hálózatot tárt fel, amit Szele Tamás nyomán adok közre:

• Volodimir Zelenszkij szankciókat vezetett be egyik legközelebbi munkatársa és az általa alapított „Kvartal 95” stúdió társtulajdonosa, Timur Mindics (akit az elnök „pénztárcájának” is neveznek), valamint az üzletember Alexander Cukerman ellen.
• Mindics és Cukerman egy korrupciós ügyben érintettek, amely az ukrán állami vállalat, az Energoatom (Ukrajna mind a négy működő atomerőművének üzemeltetője) kapcsán merült fel.
• A nyomozás szerint az „Energoatom” alvállalkozói csak akkor kapták meg a vállalattól a munkájukért járó fizetést, miután kifizették a tisztviselők csoportjának és közvetítőiknek a „visszautalást” (a szerződés összegének 10–15%-át). Ha nem voltak hajlandók fizetni, akkor azzal fenyegették őket, hogy blokkolják a kifizetéseket.
• A vállalkozók nem perelhették be az Energoatomot a tartozás behajtása érdekében: ezt a törvény tiltja a hadiállapot miatt.
• A NABU állítása szerint körülbelül 100 millió dollár ment keresztül ezen a rendszeren, és többek között az ukrán kormány volt és jelenlegi tagjai is részt vettek benne.
• A NABU szerint ezek mögött Mindics, a jelenlegi igazságügyi miniszter, German Galuscsenko, az energiaügyi miniszter volt tanácsadója, Igor Mironyuk, a volt miniszterelnök-helyettes, Aleksej Csernyisov és sokan mások rejtőznek. Galuscsenko és az energiaügyi miniszter, Szvetlana Grincsuk már elvesztették tisztségüket.
• A NABU Mindicset tartja a rendszer szervezőjének: ő döntött arról, kinek és mennyi készpénzt adnak, valamint koordinálta a központi hatóságok tisztviselőire gyakorolt befolyást, hogy előnyös döntéseket érjen el, többek között az energetika és a védelmi ipar területén.
• Vlagyimir Zelenszkij a Mindics-ügy kipattanása után sürgősen interjút adott a Bloombergnek, és megígérte, hogy teljes körű vizsgálatot indít a legmagasabb köröket is érintő korrupció ügyében. „A legfontosabb az, hogy a bűnösöket megbüntessék. Egy háborúban álló ország elnökének nem lehetnek barátai” – mondta.

De hogy jön ide megint az aranyvécé? Annyi alapja van csak egy állítólagos aranyvécé létezésének, amit Mindics házában találtak volna, hogy Owen Matthews, a brit The Spectator munkatársa jegyzetében egy mondat erejéig említ valami ilyesmit: „Arany WC-csésze és szekrények, tele 200 eurós bankjegyekkel – ez csak néhány a híres ukrán üzletemberhez, Timur Mindicshez kapcsolódó kincsek közül.” Ezt a mondatot ragadta meg a Die Welt, mikor beszámolt a történtekről „𝑈𝑘𝑟𝑎𝑖𝑛𝑒: 𝐷𝑜𝑙𝑙𝑎𝑟-𝐵𝑢̈𝑛𝑑𝑒𝑙 𝑢𝑛𝑑 𝐺𝑜𝑙𝑑-𝑇𝑜𝑖𝑙𝑒𝑡𝑡𝑒𝑛” című írásában, két nappal ezelőtt.

Orbán nem sokkal az ügy kipattanása után ezt a posztot jelentette meg:

„Ukrajnában kiborult az aranybili. Lelepleztek egy Zelenszkij elnökhöz ezer szálon kötődő ukrán háborús maffiahálózatot. Az energetikai miniszter már lemondott, az elsőrendű vádlott pedig elhagyta Ukrajnát.

Ide, ebbe a káoszba akarják a brüsszeliek önteni az európai adófizetők pénzét. Hogy amit nem lőnek el a fronton, azt ellopja a háborús maffia.

Őrültség.

Köszönjük, de mi ebből nem kérünk. A magyar emberek pénzét nem küldjük Ukrajnába. Jobb helye van itthon: csak ezen a héten megdupláztuk a nevelőszülők juttatásait és döntöttünk a 14. havi nyugdíjról.

És ezek után főleg nem kérünk az ukrán elnök pénzügyi követeléseiből és zsarolásaiból. Ideje lenne, hogy Brüsszelben is végre megértsék, mire megy el a pénzük.”

És azóta, vagyis két hete ezen pörög a kormánymédia, a ma reggeli híradóban már színarany (vagyis 24 karátos, 999,9 ezrelékes!) vécéről beszél. Pedig ebben az ügyben a károsult nem az Európai Unió, és nem is Magyarország. Ebben az ügyben az ukrán energetikai ipar ukrán alkalmazottai a károsultak, akik a saját fizetésükből kellett visszautalják azokat az összegeket, amiket ők maguk kerestek meg, munka útján. Itt szó nincs uniós pénzekről, miniszterelnökünktől már megint nem volt idegen a demagóg halandzsa.

De ami az érdekes, az az ominózus vécét ábrázoló fénykép, amelynek forrása nem más, mint egy 2001-ben Hong Kongban készült fotó, amit egy Lam Sai-wing nevű ottani ékszerész épített.

Íme a két fotó

Na de mit üzen számunkra ez az aranybudi-történet?

• Igen, az ukrán korrupció köszöni, jól van. A legnagyobb válságágazatban, az energiaszektorban csapolták meg az alvállalkozók pénzét akkor, amikor az "amit felépítünk estig, az orosz drónok lebombázzák reggelig" állapotok uralkodnak.
• Sikerült visszaverni a NABU jogköreinek megnyirbálására induló kísérleteket.
• Végül is a NABU tárta fel az egész korrupciós hálózatot, ami azt igazolja, hogy igenis szükség van egy ilyen szervezetre, ami pl. Magyarországon sincs.
• Zelenszkijhez nem köthető olyan luxizás, mint például Putyin palotája vagy az Orbán-család hatvanpusztai kastélya.

Putyin palotája a Fekete-tengernél

Az Orbán-család hatvanpusztai kastélya

Tudom, hogy naivitás egy politikusnak hinni, de én jobban hiszek a színészből lett politikus Zelenszkij elnök szándékaiban, mint a furmányos Orbán ravaszságában.

Rendeleti kormányzás és gyermekvédelem

Azt tudtátok, hogy csaknem 2000 napja van vészhelyzet és vészhelyzethez kapcsolódó rendeleti kormányzás Magyarországon? Van is egy vészhelyzeti számláló kihelyezve egy budapesti ház homlokzatára, de a blogom címlapján "Az eltűnt idő nyomában" rovatban is fut egy ilyen számláló. Még 2020-ban, a Covid idején szavazta meg a parlament.

Na de hogy jön ez a gyermekvédelemhez? Hát az egész úgy kezdődött, hogy nem túl jó formát futott a kormány a héten. A parlament őszi ülésszakának kezdetén a DK egyik képviselője, Arató Gergely (aki finoman szólva nem a legélesebb kés a DK fiókjában) interpellációban hozta fel a Szőlő utcai javítóintézet igazgatója ellen folyó eljárással kapcsolatos híreszteléseket, és felszólalása végén feltette a kérdést: Ki az a Zsolti bácsi? Amire először Simicskó István reagált, hogy tiltakozik a miniszterelnök-helyettest ért inszinuáció miatt (ki beszélt itt a miniszterelnök-helyettesről?), majd maga Semjén Zsolt is szót kért, hogy ez maga a Belzebúb-féle vérvád).

Teniszkifejezéssel élve ez igazi ki nem kényszerített hiba, a pálya közepére hulló magas ívű labdát ahelyett hogy erős pörgetett tenyeressel védhetetlenül a sarokba ütnéd, kiütöd a stadionból. Na de ez semmi sem volt ahhoz képest, ami másnap következett be.

Tuzson Bence igazságügyminiszter 12:35-kor egy Facebook-videóban meglobogtatott egy jelentést, mondván, hogy az igazságügyminisztérium áttekintette az ügyet és összeállított belőle egy anyagot, ami bebizonyítja, hogy nincs az ügynek kiskorú érintettje. Csakhogy ekkor valahol megszólalt egy vészcsengő: Ilyet egy miniszter nem tehet, nincs módja folyamatban lévő ügyekbe betekinteni! Pláne nem nyilvánosságra hozni! De maradt egy mentőkötél: vészhelyzet van, vészhelyzeti rendeletalkotással!

És itt elkezdődött a kapkodás, megszületett a 293/2025. (IX. 24.) Korm. rendelet a Szőlő utcai javítóintézetben történt visszaélések kivizsgálása és a gyermekek védelme érdekében szükséges intézkedésekről. Ezzel az Orbán-kormány minden kétséget kizáróan jogtörténelmet írt, mert volt képük ezt a mondatot beleírni a rendeletbe: 

"Az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra, illetve humanitárius katasztrófára tekintettel, valamint ezek magyarországi következményeinek az elhárítása és kezelése érdekében....az igazságügyért felelős miniszter teljes körűen kivizsgálja a Budapest, Szőlő utca 60. szám alatt található Budapesti Javítóintézet vezetőjével összefüggő büntetőeljárás és egyéb visszaélések ügyét."

Értitek? Van egy az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra, illetve humanitárius katasztrófára tekintettel, valamint ezek magyarországi következményeinek az elhárítása és kezelése érdekében veszélyhelyzet kihirdetéséről és egyes veszélyhelyzeti szabályokról szóló kormányrendelet, amely azt a célt szolgálja, hogy ha a háborúval összefüggésben sürgős intézkedésre van szükség, azt az országgyűlés összehívása nélkül is meg lehessen tenni. De hogy jön ide a Szőlő utca? Mi köze van ennek az ukrán háborúhoz.

Ezzel lényegében Orbánék azt mutatták meg, hogy a vészhelyzeti kormányzásra hivatkozva, minden, de tényleg minden meglévő jogszabályt áthághatnak. Holnap kihirdethetik, hogy a vészhelyzetre való tekintettel Orbánt megilleti a pallosjog és az első éjszaka joga!

De azért így is előbb volt a tyúk, mint a tojás: Tuzson Bence időutazó a 13:00-kor kihirdetett rendelet alapján 12:35-re már el is készítette a jelentését. Ez persze lehetne vicces is, de teljesen nyilvánvaló, hogy az igazságügyminiszter eddig is betekintett folyamatban lévő ügyekbe! Vagy esetleg bele is avatkozott? Emlékeztek még, amikor tavaly Magyar Péter nyilvánosságra hozta a Varga Judittal folytatott beszélgetésének hangfelvételét, amely arról szólt, hogy Rogánék belenyúltak a Völner-Schadl-ügy nyomozati irataiba. Akkor persze tiltakozott a kormány, hogy ilyesmihez egy miniszternek sem joga, sem lehetősége nincsen. Most meg kiderült, hogy dehogynem, ez a napi gyakorlat!

Negyedéves joghallgató lányom persze azt kérdezte: Hogy-hogy nem volt egy tökös ügyész az ügyészségen, aki azt mondta volna, hogy na de miniszter úr, ehhez Önnek nincsen joga! Nos, erre a kérdésre abból a könyvből kaptam meg a választ, amit éppen most olvasok. Yuval Noah Harari: Nexus. A könyv az információ társadalmi hatásairól szól, és egy helyen kristálytiszta látleletet ad az úgynevezett "erős vezetők" által létrehozott "többségi diktatúráról":

"Az erős emberek leggyakoribb módszere a demokrácia aláásására az, hogy egyesével felszámolják annak önhelyesbítő mechanizmusait, általában a médiával és a bíróságokkal kezdve. A tipikus erős ember vagy megfosztja hatalmuktól a bíróságokat, vagy hozzá lojális emberekkel tölti fel, és igyekszik lezárni minden független médiaorgánumot, miközben kiépíti saját mindenütt jelen lévő propagandagépezetét.
Miután a bíróságok már nem képesek jogi eszközökkel kordában tartani a kormány hatalmát, a média pedig a kormány szövegét szajkózza engedelmesen, már minden intézményt vagy személyt, aki szembe mer szegülni a kormánnyal, el lehet taposni, vagy üldözni, mint árulót, bűnözőt, netán külföldi ügynököt. A tudományos intézményeket, önkormányzatokat, civil szervezeteket és magáncégeket vagy felszámolják, vagy kormányzati irányítás alá veszik. Ezen a ponton a kormány már a választásokat is kedve szerint manipulálhatja, például úgy, hogy bebörtönzi a népszerű ellenzéki vezetőket, megakadályozza az ellenzéki pártok részvételét a választáson, átrajzolja a választókerületek határait, vagy megfosztja jogaiktól a szavazókat. Az antidemokratikus intézkedések elleni fellebbezéseket elutasítják a kormány kézivezérelt bírói. Az intézkedéseket kritizáló újságírókat és értelmiségieket elbocsátják. A megmaradt médiaorgánumok, tudományos intézmények és jogi hatóságok mind éltetik az intézkedéseket mint olyan szükséges lépéseket, amelyekkel megvédik a nemzet állítólagos demokratikus rendszerét az árulóktól és külföldi ügynököktől. Az erős emberek rendszerint nem teszik meg az utolsó lépést, amely a választások teljes felszámolása lenne. Megőrzik őket mint a legitimitásukat biztosító és a demokrácia látszatát fenntartó rituálékat, ahogy az például Putyin Oroszországában is történik."

Hát ezt mutatta meg most nekünk a maga meztelen valóságában a kormány kapkodó rendeletalkotásával. És hogy mi van a gyermekvédelemmel? Az a legkevésbé számít.

IGEN - 1

Mivel Budapest 1. kerületében lakunk, minden nemzeti konzultációs kérdőívet rögtön az első napon megkapunk. Így az Ukrajna uniós tagságáról szóló "véleménynyilvánító szavazás" szavazólapja is megérkezett április 14.-én. Amint a posztom címéből is kiderül, határozottan az IGEN ý mellett vagyok, mégis komoly erkölcsi dilemmát okoz nekem, hogy válaszommal legitimáljam-e ezt a sunyi, otromba, undorítóan populista "szavazást". Valószínűleg tartom, hogy helyette inkább Adolf Hitler 1938-as Stimmzettel-jét fogom visszaküldeni.

Ha azt gondoljátok, hogy azért halt meg - hivatalos adat szerint - több mint 45 ezer ukrán katona, hogy Ukrajna megtarthassa a Krímet, Herszont, Zaporizzsját, Donyecket és Luhanszkot, akkor nagyon tévedtek. Ha azt gondoljátok, hogy Putyin háborúja mindössze területszerzési háború volt, szintén tévedtek. Egyszerűen a ruszkik nem akarták, hogy Ukrajna a balti államokhoz hasonlóan uniós tag lehessen, sokkal szívesebben látnának Ukrajna helyén egy második Belaruszt, Zelenszkij helyén pedig egy második Lukasenkát.

Érdemes visszamenni kb. 10 évvel, amikor Volodimir Zelenszkij, a színész és tévéproducer saját főszereplésével leforgatta A nép szolgája című televíziós sorozatot. A történet szerint egy történelemtanár egyik óráján kifakad Ukrajna korrupt, despota rendszere ellen, amit a diákjai titokban felvesznek és feltöltik a netre, mely hatalmas nézettséget ér el. Ez alapján a tanárt a legközelebbi elnökválasztáson megválasztják Ukrajna elnökének. Az ő állami bürokráciában való csetléséről-botlásáról, a korrupció, az oligarchia és a hatalmi nagyzolás elleni harcáról szól a sorozat, amit úgy is lehetett nézni, mint egy választási program: ilyen nyugatos Ukrajnát szeretnénk. A sorozat olyan népszerű lett, hogy Zelenszkij valóban megalakította a sorozat címével egyező nevű pártját, 2019-ben elindult a választásokon és fölényesen nyert.

Természetesen a tévésorozatban is téma Ukrajna EU-tagsága, amit az egyik vicces epizódban majdnem el is nyer. Sajnos tévedésből őt hívta fel Angela Merkel Montenegro elnöke helyett. Nézzétek csak:

Egyszóval Zelenszkij elnöknek mindig is határozott célkitűzése volt Ukrajna uniós tagsága. A szovjet titkosszolgálatnál edződött feketeöves Putyin viszont a színészből lett amatőr politikusnál gyengeséget szimatolt, és az gondolta, hogy könnyen megbuktathatja, és egy oroszbarát bábot ültethet a helyére. Csúnyán elszámította magát.

A háború kitörése után hazánk - csatlakozva nyolc másik uniós tagállamhoz - javasolta, hogy az EU minél előbb kezdje meg Ukrajnával a csatlakozási tárgyalásokat. Íme:

Ezt természetesen egy MTI-közleményben is megerősítette a kormány. De még tavaly ősszel, amikor Várhelyi Olivér még a csatlakozási ügyekért felelős biztos volt az Európai Bizottságban, úgy nyilatkozott, hogy Ukrajna készen áll a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, mert teljesítette az ehhez szükséges elvárásokat. Ezt is nézzétek meg:

Nos, kilenc hónap alatt Donald Trumpot amerikai elnöknek választották, akinek eddig volt egy kudarcos békekötési kísérlete Ukrajna és Oroszország között, és a magyar kormányban pedig - ki tudja miért - úgy döntöttek, hogy:

"Egyszerűen csak köztudomású lett, rendkívüli gyorsasággal és mindenütt egy időben, hogy az ellenség Keletázsia és nem Eurázsia." - George Orwell, 1984.

Úgy gondolták, hogy ebbe a hatalmi játszmába - melybe teljesen nyilvánvalóan Putyin kérésére kezdtek bele - bevonják a magyar embereket is, és fullban nyomják annak ellenkezőjét, mint amit még egy éve hirdettek. Mára már egyenesen oda jutottunk, hogy ilyenek hangzanak el az állami híradóban:

"Az Európai Néppárt magyargyűlölő elnöke mindenáron hatalomra juttatná a Tisza Pártot Ukrajna EU-csatlakozásának érdekében."

Itt az őrület már tényleg fokozhatatlan. Na de miről is szól ez a "véleménynyilvánító szavazás": Támogatja-e Ön, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen? Vagyis egy olyan kérdésben várják a véleményünket, mely optimális esetben egy évtizeden belül, hosszú-hosszú csatlakozási tárgyalások és jogharmonizációs folyamat végén válhat aktuálissá.

Két részre bontottam ezt a posztomat, a második részben fogok pontról pontra végigmenni a kormányzat által sugallt ellenérveken. Most csak áttekintem azt, hogy miért szavaznék (és szavaztam is a TISZA népszavazásán) igennel:

• Százezer nemzettársunkról, a kárpátaljai magyarok sorsáról van szó. Egyrészt a csatlakozási tárgyalások kényszeríthetnék rá Ukrajnát, hogy a nemzetiségi jogokat tartsák tiszteletben, másrészt a csatlakozással minden fizikai határ is eltörlődne közöttünk és a kárpátaljai magyarság között.
• Aki nemmel szavaz, 45 ezer ukrán hazafi halálát teszi értelmetlenné.
• Jobb, ha baráti, velünk azonos értékeket valló szomszédunk van, mit egy gyanús, kiszámíthatatlan, velünk szemben eleve ellenséges ország.
• Ukrajna óriási piaca nyílhatna meg számunkra. Sok üzleti kalandor (pl. Stadler Józsi bácsi) azzal kaszált sokat a rendszerváltás után, hogy Ukrajnába kezdett szállítani mindenféle - főleg élelmiszeripari - terméket. Sőt, Ukrajnában érdemes lesz majd cégeket létrehozni, amig olcsóbb a munkaerő, mint nálunk. Végül is ezt teszik a németek is hazánkkal. A háború utáni ukrán újjáépítés hatalmas projekteknek ad lehetőséget.
• Az ukrán munkaerőre hazánkban is szükség van. Már most sokan dolgoznak a beteg- és idősgondozás területén, mezőgazdasági idénymunkákon. Ez bővülhet azokon a szakterületeken, ahol most óriási hiány mutatkozik a magyar szakemberek külföldre vándorlása miatt.

Posztom második részében fogom ízekre szedni a szavazólap mellékleteként érkezett kísérőlevél hét pontját. Várjátok türelemmel.

Három éve dörögnek a fegyverek a szomszédunkban

Aki három éve mondogatja az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban, hogy "Tűzszünetet! Tűzszünetet! Tűzszünetet!" az így három év után egy tűzszünet felé közeledve most azt mondhatja: Ugye én megmondtam. Igaz, Orbán Viktor, te nagy békepárti?
Csakhogy az a helyzet, hogy ha egy fegyveres konfliktus állóháborúvá alakul át, akkor előbb-utóbb kifullad és tűzszünet lesz a vége. Nem békekötés, nem végleges megállapodás. A hamu alatt mindig ott fog izzani a parázs. Példa erre a koreai háború, mely szintén három év után zárult le tűzszünettel, de egyik fél sem mondott le arról, hogy egyszer majd az egész ország az ő uralma alatt fog állni. Közben családok szakadnak szét, álmok törnek derékba. Itt láthattok egy nagyon érdekes animációt a koreai háború három éves történetéről, talán majd egyszer az ukrán háborúról is lesz hasonló.

Akik szerint igaz az a narratíva, hogy az oroszok csak a túlnyomóan orosz nemzetiségű megyéket akarták megszerezni (Luhanszk, Donyeck és a Krím után Zaporizzsját és Herszont), azokat nem árt emlékeztetni a háború legelején a Belarusz felől megindított betörésre, mely a bucsai mintegy 400 civil áldozattal járó mészárlásba torkollott. Bucsa szinte Kijev külvárosa, olyasmi, mint nálunk mondjuk Érd. Vagyis Putyin célja teljesen egyértelmű volt: a főváros elfoglalása, az ukrajnai vezetés leváltása, a hadsereg lefegyverzése, egy oroszok által támogatott fegyveres puccs, melyet aztán egy, a beloruszhoz hasonló oroszbarát bábkormány követett volna.
(Sajnos ma a hivatalos magyar kormány oroszbarátságában odáig ment, hogy a hivatalos kormánylapban a bucsai vérengzés valódiságát kétségbe vonva azt "hamis zászlós színjátéknak" állítja be.)

És itt van egy szintén gyakran hangoztatott narratíva, hogy miközben Európa és Ukrajna hatalmas vérveszteséget szenvedett el a háborúban, addig az oroszok megerősödve jöttek ki belőle és a szankciók semmit sem ártottak nekik, érdemes ezért számba venni azokat a stratégiai veszteségeket, amelyeket az oroszok a három év alatt elszenvedtek:

• A Balti-térségben elszenvedett vereség: A hagyományosan semleges Svédország és Finnország a NATO tagjai lettek (bár Orbánék mindent megpróbáltak ennek megakadályozására). Két hetes történet, hogy Észtország, Lettország és Litvánia véglegesen leváltak az orosz villamosenergia-hálózatról és csatlakoztak az UCTE-hez. Ennek igazi kárvallotja Kalinyingrád lett, ez az orosz exklávé egy jelentős orosz hadikikötővel, mely villamosenergiát már nem kap az anyaországból, földdgázt is csak Litvánián keresztül. Putyin ütköző zónát akart a NATO és Oroszország közé, és most kapott egy újabb 1000 km-es NATO határt.
• A Fekete-tenger térségében elszenvedett vereség: Putyint régóta zavarta, hogy a Fekete-tenger nyugati medencéje és déli része szintén NATO-övezet. Az orosz-ukrán háború legelső napjaiban a ruszkik elfoglalták a román partoktól alig 40 km-re lévő, ukrán fennhatóság alatt álló Kígyó-szigetet. Az ukrán helyőrség hősiesen ellenállt (Русский корабль иди на хуй! - ugye megvan?), még bélyeg is jelent meg róluk. Pár hónap múlva aztán az ukránok a HIMARS rakéták segítségével visszatértek a szigetre.

• Bár nem kapcsolódik szorosan az orosz-ukrán háborúhoz, de a gázai konfliktus kapcsán a korábbi szíriai elnök, Bassár el-Aszad hatalmát fenntartó Hezbollah fegyveres milícia megsemmisült, és az egész országban szunnita lázadók győztek. Oroszország így elveszítette két fontos katonai bázisát, a latakiai Hmeimim légitámaszpontot és a Tartusz haditengerészeti támaszpontot, ami fontos volt a Földközi-tenger keleti medencéjének ellenőrzéséhez.

És ekkor jött Donald Trump, és belefingott a nullás lisztbe. Trump amolyan trumposan azzal dicsekedett, hogy 24 óra alatt békét teremt. Aztán érdekes módon első ajánlata Zelenszkijhez szólt, hogy ha az USA megkapja Ukrajna ritkaföldfém-készletét, akkor folytatja a katonai támogatást.
Aztán Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter az Ukrajna Védelmi Kapcsolattartó Csoport ülésén többek között ezt mondta:

Akárcsak Önök, mi is egy szuverén és virágzó Ukrajnát akarunk. De el kell ismernünk, hogy Ukrajna 2014 előtti határainak visszaállítása irreális célkitűzés.

Ennek az illuzórikus célnak a hajszolása csak elnyújtja a háborút, és további szenvedést okoz.

Ukrajna tartós békéjének szilárd biztonsági garanciákat kell tartalmaznia annak érdekében, hogy a háború ne törhessen ki újra.

Nem lehet szó egy újabb Minszk 3.0 megállapodásról.

Ezzel együtt az Egyesült Államok nem hiszi, hogy Ukrajna NATO-tagsága egy reális eredménye lehet a tárgyalásoknak.

Ehelyett minden biztonsági garanciát megfelelően felkészült európai és nem európai csapatoknak kell alátámasztaniuk.

Ha ezek a csapatok valaha is békefenntartóként Ukrajnába kerülnek, az egy nem-NATO küldetés keretében kell, hogy történjen. És nem eshetnek az 5. cikkely védelme alá. Emellett erős nemzetközi felügyeletre van szükség az érintkezési vonal felett.

Hogy egyértelmű legyen: bármilyen biztonsági garancia részeként nem fognak amerikai csapatokat telepíteni Ukrajnába.

Vagyis egyértelművé tette, hogy sem Ukrajna NATO-tagságát, sem pedig egy NATO-keretében megvalósuló békefenntartást nem támogatnak, azt Európának megának kell megoldania.

Ezután került sor Rijádban az USA és Oroszország között egy előkészítő tárgyalásra a tűzszünetről, mely után Trump elnök tökéletesen hangot váltott. Szerinte Zelenszkij nem legitim elnök, egy középszerű színész, és Ukrajnának sohasem lett volna szabad elkezdeni (!) a háborút. Orbán persze boldogan tapsikol ehhez, sőt azt mondta, hogy mi már Trump előtt Trumpok voltunk (!). Trump nagyban gondolkodik, számára igazán három erős figura van a sakktáblán: az USA, Kína és Oroszország. Az USA számára a fő ellenség Kína, és mivel az Oroszok katonai hatalma sokkal jelentősebb, mint a gazdasági súlyuk, velük érdemes összefogni a sárga veszedelem ellen. Ebben a partiban Ukrajna nem tényező.
Most Európa - legalább is az Unió vezető államai mellett Nagy-Britannia kapkod fűhöz-fához, hogyan biztosítsanak katonai védelmet annak az Ukrajnának, amelyet Trump kihagyna a béketárgyalásokból és fejük felett döntene sorsukról. Orbán pedig cinikusan már csak úgy beszél keleti szomszédunkról: "Ukrajnának nevezett terület".

Az ukrajnai háborúról két dalom is született. Az elsőt pár héttel a háború kitörése után az "Akar-e háborút Moszkva?" című szovjet békedalra énekeltem, a másodikat pedig a háború 1000. napjára egy amatőr irodalmi portálon talált versre írtam.

---

MEGA

Sűrű napjai vannak a miniszterelnöknek, amióta lezajlottak az európai parlamenti választások. Na de milyen eredménnyel?

• Az ellenzék szerint soha ilyen rosszul nem szerepelt a Fidesz, amióta uniós tagok vagyunk. A 44,8%-os eredmény (amiről azért tudjuk, hogy újabb kétharmadot jelentene) és a 11 képviselő a legkevesebb, amit a Fidesz 2004 óta elért.
• A Fidesz szerint még soha ennyien (2,048,211 érvényes szavazat) nem szavaztak rájuk európai parlamenti választáson, ami hatalmas felhatalmazást ad a "no gender, no migration, no war" politika folytatására.

Vagyis megint beigazolódott Churchill mondása: csak azt a statisztikát fogadom el, amit én hamisítottam.

A Fidesz-KDNP (2004-ben még csak Fidesz)
eredményei az európai parlamenti választásokon

Hogy miért ért el ilyen rossz eredményt a Fidesz ilyen sok szavazattal? Mert nagy volt a részvétel az együtt tartott önkormányzati választások miatt.

Meg is kezdte a 11 bátor ember egy európai parlamenti frakció keresését, de a Meloni-vezette Európai Konzervatívok és Reformerek köszönte, de nem kért egy oroszbarát képviselőcsoportból. Orbánék gondoltak egy merészet és nagyot, és saját képviselőcsoportot hoztak létre Patrióták Európáért néven, mely a poszt írásának napján még nem frakcióképes, mert csak 6 országból vannak benne képviselők (a magyar Fidesz-KDNP 11 taggal, az osztrák FPÖ 7 taggal, a cseh ANO 6 taggal, a portugál Chega 2 taggal, a spanyol Vox 6 taggal és a holland PVV szintén 6 taggal, ami ha jól számolom 38 képviselő). Valószínűleg meglesz a hét ország, Orbánék egy igazi nagyvadra, a francia Le Pen pártjára számítanak, ezzel akár a második legerősebb jobboldali frakció lehetnének. De azért jól látható, hogy ebben a pártszövetségben tényleg Európa szemetét fújta össze a szél.

Míg Orbán saját hazájában masszívan a többségi (bolsevik) demokráciát alkalmazza a konszenzusos demokrácia helyett, most mégis ez utóbbit kéri számon az Unión a vezető tisztségviselők kiválasztásának folyamatában. A hagyományos jobb- és baloldal helyett már sokkal inkább globalistákról és szuverenistákról lehet beszélni az európai szintéren. Az Unió olyan, mint egy házasság, melyben a résztvevő felek szuverenitásuk egy részét feladják a közös jó érdekében. Ennek a feladásnak a mértékéről folyik egy - szerintem - legitim vita.

Aztán itt van az uniós elnökség is a nyakunkon. A 2011-es elnökségnek köszönhetjük pl. a gödöllői M31-es autópályát, mert akkor a gödöllői kastélyban volt az elnökség főhadiszállása. Akkor az volt a jelmondat: Strong Europe (erős Európa). (Apám szeretett nyelvészkedni, de nem tudott angolul, ezért szerinte a "strong" és a magyar "istráng - kötőfék" szó ugyanazt jelenti: Tartsuk féken Európát!). Az idei uniós elnökségre a várbeli régi-új pénzügyminisztériumi épület lett beígérve, többé-kevésbé el is készült.

Na de az idei jelmondat! Orbán rendszeresen hangot ad annak, mennyire szeretné, ha Trump nyerné meg ismét az amerikai elnökválasztást. A diplomáciában nem szokásos, hogy egy nagyhatalommal szemben egy kis ország úgy pozícionálja magát, hegy teljes mértékben és egyoldalúan elkötelezett valamelyik párt és valamelyik elnökjelölt mellett. Orbán ebben is unortodox. De hogy még Trump jelmondatát is átvegye és európaira hangolja (MEGA = Make Europe Great Again, tegyük ismét naggyá Európát), ez már végleg kiborította az Uniót. De kicsit az az érzésem, mintha a magyarok is szégyellenék a jelmondatot, mert az "ismét" szót gyakran kihagyják belőle:

A Fidesz FB-posztja az elnökség megkezdésekor

A túlmozgásos Orbán az Unió friss elnökeként azonnali békemisszióba kezdett: először Zelenszkijt kereste fel és ajánlott neki azonnali tűzszünetet, majd két nap múlva Moszkvába repült és jelentett Zelenszkíjről Putyinnak. Tette ezt uniós felhatalmazás nélkül, de uniós jelvénnyel:

Legyen ez az X(Twitter)-poszt bizonyíték arra, hogy amit Orbán Zelenszkijjel zárt ajtók mögött tárgyalt, azt valóban elkotyogta Putyinnak. Mindezt az Európai Unió nevében, de felhatalmazása nélkül!

Orbán béketeremtő mániája mögött több dolog is meghúzódhat:

1. Tényleg Putyin megbízását teljesíti, és kapitulációra akarja kényszeríteni Ukrajnát;
2. Van egy határozott békevíziója, rendezési terve, amit a "háborúpárti" Európában nem értenek meg;
3. Tudja, hogy a konfliktus csakis egyfajta tűzszünettel érhet véget, és akkor majd elmondhatja: Lám én megmondtam előre.

Én az utóbbira tippelek, és koreai megoldást vizionálok: egy tűzszünet békekötés nélkül, és Nyugat-Ukrajna minél gyorsabb európai és euroatlanti integrációja. Vagyis Orbán itt is ugyanazt játssza, mint minden más kérdésben: a legvalószínűbb társadalmi, gazdasági, külpolitikai kimenetelre fogad és tesz rá nagy, gyakran all-in téteket. A közvéleménykutatások szerint Európában egyre kevésbé hisznek egy teljes Ukrán győzelemben.

Érdekes ősznek nézünk elébe.

Fekete húsvét Ukrajnában

Igaz, csak Ukrajna nyugati részén, a görögkatolikusok, katolikusok és protestánsok körében volt húsvét az elmúlt napokban. Az ortodoxok csak öt hét múlva ünneplik a húsvétot. A görögkatolikusok erőszakos áttérítéséről egy korábbi posztomban már írtam. De azért az elmúlt hét egész Ukrajna számára fekete hét volt.

Az történt ugyanis, hogy Oroszország célzott és tűpontos rakétatámadásokkal Ukrajna villamosenergia-rendszerének módszeres lerombolásába kezdett. Az alábbi Telegram-bejegyzésből sok minden kiderül.

----

A térkép nézegetése valamint 10 év szorgalmas orosztanulás a DeepL Translator fordításának eredményeképpen megtudhatjuk, hogy "Ukrajnát kilenc nagy hőerőmű (egyenként több mint 2000 MW beépített kapacitással) és három atomerőmű látja el. Ezek közül négyet megsemmisítettnek nyilvánítottak, egy másik, a Szlavjanszkaja pedig még a "különleges katonai művelet" előtt leállt, és úgy tűnik, nem üzemel, legalábbis nem találtunk róla híreket".

"Mindhárom fennmaradó, ukrán ellenőrzés alatt álló atomerőmű működik, és nem érte őket találat:
✅-Dél-ukrajnai atomerőmű
✅-Hmelnickij atomerőmű
✅-Rovno atomerőmű.

(Jól látható, hogy a zaporizzsjai atomerőmű a maga 6000 MW kapacitásával már orosz erőműnek számít, pedig ez Európa legnagyobb atomerőműve - PJ).

Mi lesz a következő? Mint látjuk, még ha a termelés egy részét gyorsan helyre is tudják állítani, még két-három napnyi ilyen támadás elég lesz ahhoz, hogy Ukrajna energiaszektora egységes rendszerként megszűnjön létezni. Az Európából származó energiaimport nem segít, helyi termelésre van szükség ahhoz, hogy az energiarendszer működőképes maradjon.
Tegyük fel azonban, hogy a közeljövőben nem lesz gyilkos csapás, és ennek oka a három atomerőmű. Rendszeres baleset (áramszünet) esetén az atomerőművek külső áramellátás nélkül maradnának, le kellene állítani őket, és dízelgenerátorokból kellene vészhelyzeti áramot biztosítani számukra.
És bár az erőművek tervezése rendelkezik ilyen esetekről, ezek elég komoly, politikai bonyodalmakkal teli vészhelyzetek számunkra, még akkor is, ha az atomerőművekben nem történik sugárveszélyes esemény."

Putyin szándéka nyilvánvaló: az ukrán közművek elleni célzott csapásokkal megbénítani Ukrajnát. A villamosenergia-ellátás akadozásával egyidejűleg akadozik a vízellátás (szivattyúk), a gázellátás (kompresszor-állomások), a közlekedés (vasút). Ez előbb-utóbb olyan elégedetlenségi hullámot vált ki, mely Putyin reményei szerint Zelenszkij bukásához vezet majd.

Egy korábbi posztomban írtam arról, hogy hazánk számított az Ukrajnából importált villamosenergiára, ebből a célból Szabolcsbákán 2020-ban új alállomást létesítettünk, itt végződik az Ukrajnából érkező 750 kV-os távvezeték (magyar gyártmányú 750/400 kV-os transzformátorokkal), és itt került volna szétosztásra Magyarország, Szlovákia és Románia felé. Nem sokáig élvezhettük ennek a beruházásnak az áldásos hatását.

Az orosz-ukrán háború jelenlegi eldurvuló szakaszában kétféle békés kimenetet tudok elképzelni:

1. Putyin (és Orbán) által preferált változat: A tömeges sorozások, a romló közszolgáltatások miatt Zelenszkij megbukik és jön helyette egy oroszbarát vezető, egy Lukasenka V2.0. Mint tudjuk, egy ilyen helyzetért Orbán is mindent megtett, Magyarországon tárgyalt volna a bukott ukrán elnökkel, Petro Porosenkoval, ha le nem fülelik a határon a volt elnököt. Ebben az esetben Oroszország megtarthatná a négy szakadár ukrán megyét (Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja és Herszon) és a Krímet, Ukrajna elfehéroroszosodna és nem is álmodhatna sem uniós sem NATO-tagságról.
2. Egy talán még elérhető változat: Oroszország megtarthatja a szakadár megyéket és a Krímet, Ukrajna újjáépítésébe beszáll Európa és az USA (és Kína is biztosan), és a lehető leggyorsabban csatlakoznak az Unióhoz és a NATO-hoz. Ez elrettentené az oroszokat, hogy tovább nyomuljanak nyugat felé, és az orosz határ sem itt lenne nálunk Csapnál, állandó fenyegetést jelentve.
3. A szerintem már nem elérhető változat: Ukrajna visszanyeri területi integritását az 1991-es határokig, beleértve a Krímet is. Ez az Ukrajna aztán szép fokozatosan csatlakozna az Unióhoz és a NATO-hoz. Sajnos ez a hajó már elment.

Szerintem minél hamarabb a 2. változat elérésére kellene törekedni. Addig is minden elismerésem az ukrán energetikai szakembereknek, akik emberfeletti erőfeszítéssel próbálják fenntartani az ország energiaellátását.

Update 2024.04.27.
Az ukrán energetikai létesítmények orosz támadása töretlenül folytatódik 😢