Trükkös webes marketing szerencsés kimenetellel

Az egész Marokkóban kezdődött, amikor a kinti idegenvezetőnk, Milud sapkája nagyon megtetszett nekem. Azt gondoltam, hogy autentikus marokkói sapka, mert Milud egyébként gyakran jelent meg hagyományos marokkói öltözetben. Miután sem a fezi, sem a marakeshi bazárban nem láttam, hogy ilyesmit árulnának, végül megkérdeztem Miludot, honnan származik a sapkája, de kiábrándító választ kaptam: Hongkongból hozta a lánya.

Két hete egy hirdetést dobott fel nekem a Facebook, és pont azt a sapkát hirdette, amelyikre vágytam. Rákattintottam, és ezen az oldalon találtam magam.

Vagyis Teréz nyugdíjba vonul, ezért kiárusítja készletét, már csak az utolsó darabok kaphatók, igyekezzek. A Magyar Posta szállítja ki díjmentesen, várhatóan 1-2 napon belül megkapom.

Terézről még ezt is megtudhattuk:

TERÉZ Schmidt

Budapesten nőttem fel, ahol a szépség különleges kincs volt. Anyám éjszakánként varrt, hogy mindig legyen rajtunk valami szép.
Ezt az érzést szerettem volna továbbadni, éveken át, minden egyes darabbal. ❤️
Most 59 éves vagyok, és nyugdíjba vonulok. Az unokáim várnak.
Nehéz bezárni ezt az ajtót. De itt az ideje.
Te is megérdemled, hogy magadra gondolj.
A készlet már majdnem elfogyott. Most minden darab akár -80% kedvezménnyel elérhető. Ez az utolsó lehetőség.

Persze ha kicsit alaposabban megnézem a képet, láthattam volna, hogy derekas AI-munka, pl. nincs is 27-es villamos. De gondoltam egy életem, egy halálom, megrendelem a sapit, bár nem volt utánvétes lehetőség. A kártyás fizetést a Visa annak rendje és módja szerint validálta, de a visszaigazoló emailt egy román oldalról kaptam, és egy percen belül jött egy SMS, hogy a bankom ideiglenesen zárolta a kártyámat. Hívtam a bankot, és mondtam, hogy volt szabályos validáció és visszaigazolás, fel is oldották a zárolást.

Utána majdnem minden nap kaptam emailt, hogy hol tart a termék, és akkor fogtam gyanút, amikor arról értesítettek, hogy a Shenzen (Kínai Népköztársaság) repülőterén repülőre rakták az árut. Ekkor jöttem rá, hogy szó sincs semmiféle budapesti üzletről, nyugdíjba vonuló Terézről, egyszerűen csak így akartak bennem bizalmat kelteni.

A satyit ma megkaptam és tetszik nagyon, de természetesen nem a Magyar Posta hozta ki, hanem a feltehetően szintén kínai kézben lévő Sameday futárszolgálat.

Hiába na, a kínaiak nagyon értenek a marketinghez. Kitalálták  az 59 éves budapesti Terézt, aki felszámolja boltját. Megalkották az AI-karakterét, történetet kanyarítottak köré. Megcélozták azt a konzervatív vevőkört, aki ódszkodik Kínából rendelni. Én viszont azon gondolkodtam, hogy teljesen normális áron, kézbesítési díj nélkül Kínából ideszállítanak nekem egy sapkát tökéletesen nyomon követhető logisztikával. Így a végén nem is éreztem magam átverve, hiszen elfogadható áron hozzájutottam ahhoz a termékhez, amit már Marokkóban kinéztem magamnak.

Ezt a kínai dömpinget Trump nem fogja tudni vámokkal megállítani, csak saját polgáraival szúr ki, hogy mostantól valamivel többe fognak kerülni nekik a kínai cuccok.

Ha a kalapom mesélni tudna...

Van egy régi Katona Klári szám, a Ha a cipőm beszélni tudna. Nos, ugyanígy vagyok én egy 26 éve, még 1999-ben vásárolt nyári vászonkapalommal. Tudni való, hogy szeretem a régi tárgyakat, melyekhez pont úgy viszonyulok, mint Bródy János az ő Filléres emlékeihez.

Vegyük például azt a legalább 70 éves aluminium turistadobozt, mely a mai műanyag dobozokhoz képest ormótlan és nehéz, mégis 2020-ban újra szolgálatba állítottuk és minden túránkra magunkkal visszük. Van egy gimnazista osztálytársnőm, aki 40 éve disszidált, és tavaly, az 50 éves érettségi találkozónkon megkérdeztem tőle, van-e olyan tárgya, családi emléke, amit magával vitt és azóta sem vált meg tőle. Nem tudott ilyet mondani. Hiába, nem mindenki ragaszkodik régi tárgyaihoz, ruhadarabjaihoz.

Az érintett vászonkalapot 1999 nyarán, korfui nyaralásunk előtt szereztem be. Íme az ominózus vászonkalappal készült első fotó:

Korfu, 1999

1999-ben volt egy teljes napfogyatkozás is, mégpedig augusztus 11.-én, édesapám 78. születésnapján. Az alábbi családi fotó a napfogyatkozás epicentrumában, Kőszegen készült a napfogyatkozás után, és talán a legjobban sikerült családi fotónk:

Kőszeg, 1999, Katival, Borival és Orsival

2006-ig minden nyaralásunk hű kísérője volt a kalap, amint azt az alábbi képeken is láthatjátok:

2000, Sárospatak, nővéremékkel

2003, Kréta, Borival és Orsival

2005, Garda-tó, az 1 éves Petra fején

2006, Horvátország, az öt tagú család

Ezután valahogyan hanyagolni kezdtem a vászonkalapot, különféle sapkákat és szalmakalapokat részesítettem inkább előnyben, de 2015-ben, amikor 25. házassági évfordulónkat Tiszakürtön a tiszavirágzás megtekintésével ünnepeltük, úgy gondoltam, hogy horgászmellényemhez pont jól illik a vászonkalap.

2015, Tiszakürt, Katival

A vászonkalap fontos kellék volt két dalomhoz: az elsőben a felcsúti kisvasútról énekeltem 2016-ban meglehetősen sikeresen (114 ezer megtekintés), a másikban pedig a CEU bezárásán szomorkodtam 2017-ben a Kis-Dunán (4500 megtekintés)

Azóta minden nyáron előveszem a kalapot, és bár továbbra is hordok sapkát és szalmakalapot, a vászonkalap is sok érdekes helyre elkísért.

2017, Szentendre, Pismány

2018, Tel Aviv, édesanyámmal, nővéremmel és Katival

2019, Angyali-sziget, Borival Spirót olvasunk

2020, Dunavarsány,
KOMO-SKY 51-es BÁZIS

2021, Pécs, Zsolnai Mauzóleum,
Petrával

2023, Pankasz (Őrség), Katival

2024, János-hegy, libegő, Katival

2025, Ortler-hegység (Olaszország)

Ronda pulcsi

Azt hiszem, a 18 éve forgatott Bridget Jones naplója című film után vált kultikus tárggyá a karácsonyi ronda pulcsi, vagy ahogyan az angolok mondják, ugly Christmas sweeter.

Renée Zellweger és Colin Firth a film ikónikus jelenetében

Azóta nálunk is elterjedt, már nemcsak családi, de vállalati karácsonyi bulikon is hordják ezt a kizárólag csak karácsonykor használható ruhadarabot. Ronda pulcsis jótékonysági bulik, ronda pulcsis futás, de még világnapja is van a ronda pulcsiknak, december 20.
(Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy mennyire gyorsan tudnak új szokások elterjedni, és itt nemcsak a már teljesen általánossá vált Halloween-re és Valentin napra gondolok, de pl. az esküvőkhöz, lagzikhoz kapcsolódó szokásokra, a gyerekszületés utáni "tejfakasztó" bulikra is. Miközben a globalizáció gyökeresen átforgatja az életünket, megmosolyogtató ősi szokásainkat félteni a migránsoktól, vagy azt hangoztatni, hogy ereinkben ősi kipcsak-vér csörgedez. Tudomásul kell venni, hogy napjaink mítoszai és szokásai Hollywood-ból erednek.)

Ron és Harry Weasley-pulcsiban

Mellesleg nemcsak a karácsonyi ronda pulcsi az egyetlen ruhadarab, amit híres filmeknek köszönhetünk: a Harry Potter-filmek után divatba jött a "Weasley sweater", a monogramos, rosszul szabott kézzel kötött pulcsi, mert a történet szerin Ron Weasleay mamája minden karácsonyra egy ilyen pulcsit kötött a gyerekeinek. Aki viszont nem szívesen hordja az idétlen nyakú ruhadarabot, annak ott vannak a Roxfort négy házának címerével díszített ruhadarabok (talán mondanom sem kell, hogy a griffendéles a legnépszerűbb). Egy ilyen pulóvert Petra is birtokol, Bori hozta neki Londonból.

Petra griffendéles pulcsiban

Visszatérve a karácsonyi ronda pulcsira, már én is nagyon vágytam egy ilyen ruhadarabra, és legutolsó karácsonykor meg is lepett vele a Jézuska. Hordtam is az ünnepek alatt, de aztán azon gondolkodtam, hogy mikor máskor hordható. A síelések alkalmával még elmegy, de hétköznapokon csak nem vesz fel az ember karácsonyi ronda pulcsit.
Aztán jött a főpolgármester-választás, és rögtön más értelmet nyert a karácsonyi pulóver is. Először a Facebook-on tettem közzé egy karácsonyi pulóveres szelfit, hogy én már nagyon várom a Karácsonyt (így, nagy kezdőbetűvel), majd a szavazás után Borival is toltunk egy szelfit a fácséra.

Borival a szavazás után karácsonyi pulcsiban

 A pulcsi beváltotta várakozásunkat. Nem ez az egyetlen ruhadarab, amit protest-jelleggel hordok. Még két és fél évvel ezelőtt, amikor megkezdődött a tortúra a CEU ellen, Boritól kaptam egy CEU-s pulóvert. Azt is büszkén viselem, bár az sajnos nem hozott szerencsét.

Borival CEU-s pulóverben

Esküvői öltönyök

Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amely ha lehetett, kerülte az öltöny viselését. De még a szövetpantallót is gáznak éreztem, úgy gondoltam, a póló-farmer-tornacipő kombináció megfelelő viselet minden alkalomra, hűvösebb időben legfeljebb még egy farmerdzseki, bőrdzseki vagy bomberdzseki jöhet felülre. Persze voltak alkalmak, amikor az öltöny kikerülhetetlen volt.
Most, hogy még mindig esküvői nosztalgiában élek, több közeli hozzátartozóm esküvői videóját is újranéztem, és rájöttem, hogy szinte minden öltönyvásárlásom valamilyen esküvőhöz kapcsolódik.
Első komolyabb öltönyöm az érettségire lett, ami aztán hűségesen szolgált egyetemi éveim alatt mint vizsgaöltöny. Már akkor is jó konfekcióméretem volt, azóta sem volt sohasem csináltatott öltönyöm. Az új öltöny mindjárt az érettségim után, 1974 nyarán esküvői öltönyként is szerepelt nővérem esküvőjén, melyre a Ságvári téri (ma megint Vértanúk tere) házasságkötő teremben került sor.
Ugyanitt volt 15 évvel később sógornőm esküvője is. Akkor már fél éve udvaroltam Katinak, de még nem kértem meg a kezét. Kati a nővére tanúja volt, és én, mint partnere is hivatalos voltam a lagziba. Nagy meleg volt 1989 júliusában, így egy erre az alkalomra vásárolt kétsoros vászonöltönyben vettem részt az állami esküvőn és másnap a zsinagógai esküvőn (ekkor vettem részt először hüpe alatt tartott esküvőn, Orsi esküvője volt a második). Az eseményről nincs fényképem, csak évekkel későbbről, ami nagyobbik unokahúgom batmicváján (ez olyasmi, mint a katolikusoknál a bérmálás vagy a reformátusoknál a konfirmálás) készült:

A '89-ben vásárolt kétsoros vászonöltönyöm

Nemsokára vásároltam egy szintén kétsoros sötét öltönyt is, de valahogy úgy adódott, hogy ezt esküvőn soha, sokkal inkább temetéseken hordtam. Saját esküvőmre ugyanis egy kölcsönzői frakkban mentem. Azt történt ugyanis, hogy Kati esküvői ruháját már lefoglalóztuk, de az Aradi utcai esküvői ruhaboltban végül egy sokkal szebbet találtunk. Hogy ne vesszen el a foglaló, a frakkot az eredeti helyen kölcsönöztük ki. Ez a döntésem különben nagyon imponált Katinak, szegény akkor még azt hihette, hogy egy dörzsölt üzletemberhez jön feleségül. Íme egy fénykép az 1990 nyarán megtartott esküvőnkről:

Kati és én az esküvőnkön, én kölcsönzői frakkban

Eltelt több mint egy évtized, amikor öltönyt nem, csak zakót meg külön pantallót vásároltam. 2003-ban volt nagyobbik unokaöcsém esküvője, és Kati rám parancsolt, hogy kéne nekem egy új öltöny, lehetőleg mellényes. Egy szürke öltönyt vásároltunk a WestEnd egyik férfiruha-boltjában, valamint hozzá egy fekete cipőt. Mindkettő gazdagítja még a ruhatáramat. Nem találtam 2003-as képet az öltönyről, csak jóval későbbről, amikor a már említett unokahúg esküvőjén viselem 2015-ben:

A 2003-as szürke öltönyben, mellénnyel, óralánccal Eszter esküvőjén

Újabb kilenc (!) évnek kellett eltelnie, hogy Kati rábeszéljen egy újabb öltönyre, az apropót ezúttal kisebbik unokaöcsém 2012-es esküvője szolgáltatta. Ezúttal a beszerzési forrás a törökbálinti Premier Outlet volt, az öltöny pedig egy sötét színű Hugo Boss márkájú darab. Naná, hogy az esküvői képeken nem látszom rendesen, ezért most egy pár hónappal később, Orsi szalagavatóján készült fényképet mutatok. Orsi olyan szép rajta, hogy esküvői képnek is elmenne:

Ez csak egy szalagavató 2012-ből

És végül eljött az örömapaság. Annak ellenére, hogy Izraelben sokkal kevésbé öltöznek ki az emberek az esküvőkre, a család már hónapokkal a nagy esemény előtt a megfelelő esküvői ruhák beszerzésének lázában égett. Megint rám parancsoltak, hogy vegyek egy új öltönyt, ami méltó egy örömapához. Mivel az esküvőre mediterrán országban került sor, élénk kék (a királykéknél valamivel világosabb) ruhát vásároltunk a MrSale öltönyüzletben. Konfekcióméretemre jellemző, hogy negyedik próbálkozásra meglett az igazi, csak a nadrág hosszát kellett beállítani. Az inget is itt szereztük be, sőt, a nyakkendőt is. Persze kék öltönyhöz barna cipő dukál, hozzá színben passzoló öv. Annyit mindenesetre elárulhatok, hogy amikor az eskövőn a ceremóniamester elindított minket a hüpe felé, még azt mondta nekem, hogy ha majd esküvője lesz, ő is ilyen ruhát szeretne felvenni.
Mivel hivatalos esküvői fotók még nem érkeztek, most is be kell érjétek egy unokaöcsém által mobiltelefonnal készült képpel:

A családi fotózáson kék öltönyömben

Nem állhatom meg, hogy posztom végére be ne szúrjak két fényképet, amely a miniszterelnök és családjának öltözködési katasztrófáját mutatja be.

Tiborcz István túlságosan szűkre szabott "superslim" zakója

A miniszterelnök legendás buggyos nadrágja