Elbrókerolt pénzek

Az elmúlt hat hétben a Bróker Marcsi televíziós sorozat szögezett minket a tévékészülék elé. A 2000-es évek legendás karcagi magánbrókeréről készült sorozat annak ellenére volt lebilincselő, hogy viszonylag kevés ismert színész játszott benne. A Marcsit alakító Bacskó Tünde zseniális volt. Kétségtelen sokat hozzáadott a film színvonalához, hogy a jelenlegi legnagyobb magyar blockbustereket rendező Herendi Gábor volt az egyik társrendező, és Geszti Péter az egyik producer.

Dobrai Sándorné Nagy Mária (alias Bróker Marcsi) karcagi üzletasszony 2002 óta foglalkozott az általa alapított utazási iroda kereti között utazásszervezés mellett pénzügyi közvetítéssel is. Gyakorlatilag Karcagon és a környéken mindenki Marcsinál fektetett be, mert "olyan ügyesen bánik a pénzzel". Valójában a friss pénzt hozó befektetők pénzéből fizette a kamatokat, vagyis klasszikus pilótajátékot vagy piramisjátékot űzött. A 2015-ös brókerbotrányok (Buda-Cash, Questor) hozták el Marcsinak is a bukást: a megcsappant bizalom miatt minden befektető egyszerre akarta Marcsitól kivenni a pénzét. Marcsi Belize-re menekült, de kiadták a magyar hatóságoknak. Érdekesség, hogy csak 2022-ben mondták rá ki a jogerős ítéletet (10 év börtön), még mindig ül.

A hatrészes sorozat sok magánéleti szállal is foglalkozik. Amikor felnőtt gyermekei számon kérik, hogy ahelyett, hogy befektette volna az ügyfelek pénzét, abból fizette ki a többi ügyfélnek a kamatokat, Marcsi így válaszolt: Miért, a bankok nem pont ugyanezt csinálják? A film szerint Marcsinak tényleg semmi terve nem volt a pénz megforgatására. Amíg tartott a Bokros Lajos-féle csúszó leértékelés, addig a valutázásból kiszámítható haszon keletkezett, de utána már pont ugyanannyit bukott a pénzváltásokkal, mint amennyit nyert. De a film fontos hangsúlyt helyez arra, hogy Marcsi befektetői között önkormányzatok és nagyvállalkozók is voltak, akiket Marcsi a maradék pénzből kifizetett, ezek a tárgyaláson mégis ellene fordultak.

Úgy gondoltam, hogy a Bróker Marcsi-sztori ürügyén áttekintem a hazai brókerbotrányokat.

Tribuszerné

Tribuszer Zoltánné Aranyos Margit akár a példaképe is lehetett volna Bróker Marcsinak, hiszen csaknem egyidősek. Tribuszernének Ajka városát sikerült ugyanúgy behálóznia, mint egy évtizeddel később Marcsinak Karcagot és környékét. Ellentétben azonban Marcsival, neki semmiféle pénzügyi képzettsége nem volt. Klasszikus piramisjátékot űzött. Történetét az teszi romantikussá, hogy csaknem egy éven keresztül úgy volt szökésben, hogy pár saroknyira a budapesti "rendőrpalotától" bérelt lakást. Jogerős büntetésének letöltése után újabb csalássorozatba kezdett, amiért 2014-ben újabb nyolc évet kapott.

Lánchíd 2000

Szintén a '90-es évek sztorija a Lánchíd 2000-botrány. A pénzintézeti tevékenységi joggal nem rendelkező cég magas hozam ígéretével adott el haszonjegyeket és kincstárjegyeket, de az ügyfelek pénzével egyszerűen megpattantak. Csak 2012-ben született viszonylag enyhe jogerős ítélet, de persze a betétesek azóta is futhatnak a pénzük után.

A Postabank-botrány

A Postabank a '90-es évek sztárbankja volt, megalakulásától kezdve erősen jelen volt a médiatérben és aktív társadalmi szponzorációs tevékenységet is folytatott. Ugyanakkor a Princz Gábor vezette pénzintézet gazdálkodásáról mindvégig csak homályos információk kerültek napvilágra. A bank pénzügyi mutatói átláthatatlanok voltak, a legtöbb esetben csak összevont számok, százalékos adatok „írták le” a pénzintézet eredményeit. A PB olyannyira bennfentesen működött, hogy azt még a banki pénzügyekben igencsak jártas szakemberek sem voltak képesek átlátni, kivéve természetesen a PB vezetését. A céltartalék-képzés nem volt elegendő, miközben a bank renoméját több kétes tranzakció is beárnyékolta. A rossz hitelportfóliót nem számolták fel, hanem befektetésekké, majd pedig befektetéscsomagokká alakították, amelyek sok esetben azonban már más "befektetők" kezében landoltak, ki tudja, milyen áron. A bank nagy VIP-ügyfélkört tartott fenn - elsősorban befolyásos politikusok, újságírók és vállalkozók körében - akiknek magasabb hozamot adtak a betétjeikre, cserébe a bank útjának egyengetését várták el.

1997 februárjában a betétesek bizalma megcsappant és bankpánik tört ki. Emlékszem, nővéremtől szemrehányó telefonhívást kaptam, hogy miért nem szóltam, hogy baj van a Postabankkal (honnan tudhattam volna bármit is, nekem ott nem volt pénzem?). Nagyjából minden úgy zajlott, mint az alábbi filmrészletben:

A Postabankot aztán az első Fidesz-kormány konszolidálta, Princz Gábort pénzbüntetésre ítélték. A Postabank alkalmazottai közül került ki Bróker Marcsi is. És az alapítói között volt egyik tankörtársam - a legutóbbi évfolyamtalálkozón is találkoztunk - aki az Üzleti Igazgatóság vezetője volt, kölcsön, lízing és befektetési ügyekkel foglalkozott. 1990-ben kivált a bankból. Emlékszem, pont Princz Gábor halálának napján (2018-ban) futottunk össze vele a Tabán moziban, én közöltem vele a hírt, és azt vártam, hogy elmorzsol egy könnycseppet a szeme sarkában, de ehelyett így fakadt ki: Az a szemét gazember! Éppen ideje volt!

Kulcsár Attila, K&H Equities

A 2000-es évek elejének botrányhőse kétségtelenül Kulcsár Attila volt. A K&H brókercégének dolgozójaként 1998 és 2003 között rendkívül magas hozamokat ígérve, offshore cégeken keresztül, jogosulatlanul forgatta ügyfelek – magánszemélyek és egyes állami vállalatok – pénzét, és ezzel sokmilliárdos kárt okozott. Tulajdonképpen a piramisjáték mellett ez a másik módszer: a befektetőtől alacsony kockázatú befektetésre átvett pénzt magasabb hozamot ígérő, de egyben magasabb kockázatú befektetésbe teszed. Klasszikus sikkasztási bűncselekmény, ha egy pénzintézet alkalmazottjaként teszel ilyet.

Az érdekesség, hogy a 2003-ban kirobbant botrány nyomán csak 2017-ben született jogerős ítélet, Kulcsár öt évet kapott.

Baumag, ingatlanbefektetési szövetkezetek

Az ingatlanbefektetési szövetkezetek azt a jogi kiskaput használták ki, hogy a szövetkezeti tagok által nyújtott tagi kölcsön nem tartozott a bankfelügyelet hatálya alá, mert nem minősült befektetésnek. Az ügyfél a részjegy megvásárlása után szövetkezeti tag lett, befektetése pedig tagi kölcsönként lett elkönyvelve. A befektetése után járó hozamot a szövetkezet hasznából fizették ki. Állami védelem nem volt, a befektetők akár teljes pénzüket is elbukhatták, ami a Baumag-nál meg is történt.

A Baumag ugyanis magasabb hozamot ígért, mint amennyire az ingatlanbefektetéseiből (pl. a parádsasvári Palotaszálló hasznosításából) valójában realizálható volt. Ez végül fizetésképtelenséghez vezetett. A fizetésképtelenség bejelentése előtt azonban történt egy kis vagyonkivonás is (ami ugyebár csődbűntett), így a károsultak kárenyhítésére már szinte semmi nem maradt.

Apósom és anyósom is a Baumag-károsultak között volt, a kártérítési perek még jelenleg is tartanak, mostmár feleségemmel és sógornőmmel, mint örökösökkel, de azért túl nagy pénzre nem számítunk. *

Buda-Cash

A Buda-Cash ugyanazt csinálta cégszinten, amit Kulcsár Attila a saját szakállára: a brókercég ugyanis engedély nélkül befektette, majd elvesztette az ügyfelei pénzét, 2007 áprilisától 2014 májusáig az ügyfelek pénzéből rendszeresen vásároltak tőzsdén forgalmazott értékpapírokat anélkül, hogy az ügyfelek erre megbízást adtak volna. Ráadásul az ígért és a tényleges hozam közötti különbséget off-shore számlákra utalták. Persze a veszteséges befektetések miatti hiányt valahogy pótolni kellett, ezért megvásárolták a DRB bankcsoport takarékszövetkezeteit. A Buda-Cash befektetői között önkormányzatok és egészségpénztárak is voltak (Prov1ta, Honvéd Egészségpénztár).

Én Prov1tás voltam. Ennek az egészségpénztárnak szinte minden pénze a Buda-Cash-ben volt, a pénztár vezetője a fizetésképtelenség 2015-ös kihirdetése után tragikusan elhunyt (nem derült ki, hogy szívrohamban, vagy öngyilkos lett). Minket nem kártalanítottak, ellentétben a Honvéd Egészségpénztár tagjaival, akik ugyanúgy jártak, de egy külön kormányrendelet értelmében kártalanították. Ők az államnak kedvesebb ügyfelek voltak. Buda-Cash ügyben 2018-ban született első fokú ítélet, jogerős ítélet még nincs.

Questor

Néhány héttel követte csak a Questor pénzügyi összeomlása a Buda-Cash-t. Kiderült, hogy a csoport által kibocsátott és a brókercége által forgalmazott kötvények egy része fiktív volt, vagyis a 210 milliárd forintnyi kötvényállományból 150 milliárdot engedély nélkül bocsátottak ki. A kötvényvásárlások nyilvántartási rendszerét is manipulálhatták. A cégcsoport vagyona (a 160 milliárd forintnyi különféle befektetés mínusz a 60 milliárd forintnyi bankhitel és egyéb kötelezettség) csak töredéke volt a kötvényállománynak, az újabb és újabb kibocsátások tulajdonképpen pilótajátékká változtatták a pénzügyi vállalkozást. A Questor ügyfelei között is voltak állami szervek, önkormányzatok és magánszemélyek egyaránt. Amikor a Questor vezetője, Tarsoly Csaba jelezte a kormányzati szervek felé, hogy veszélyben a pénzük, a Külgazdasági és Külügyminisztérium gyorsan kivette befektetését, amivel tulajdonképpen csődbűntett gyanúja vetült rájuk. Talán ezért történt ebben az esetben állami kártalanítás, melyet egyébként az Alkotmánybíróság és az EU is rossz szemmel nézett.

A Questor-ügy annyiban is hasonlít Bróker Marcsi ügyéhez, hogy a Questor is működtetett fedőcégként egy utazási irodát, akárcsak Marcsi, hirdetéseikkel tele volt a média 2015-ig, számos televíziós vetélkedő műsor szponzorai között ott voltak. Tarsoly Csaba büntető pere csigalassúsággal halad, tavaly még csak első fokon zárult le az ügy 13 év fegyházbüntetés kiszabásával.

MNB alapítványok

Furcsa, hogy a banki és pénzintézeti csalások között megjelenik a Magyar Nemzeti Bank, pedig tényleg ez a helyzet. Az MNB Pallas Athéné alapítványának vagyonát kezelő Optima Befektetési Zrt.átláthatatlan, a valós vagyon értékelését szinte ellehetetlenít struktúrában az alapítvány vagyonát meghaladó több száz milliárd forint értékben fektetett be pénzt, ráadásul rosszul. A rossz befektetés miatt a vagyon egy része jelentősen csökkent, miközben a pénzből részesültek Matolcsy György fiának környezetéhez kötődő cégek. A botrány a Neumann János Egyetem alapítványa révén továbbgyűrűzött Kecskemétre is, ahol már az érintett vezető fideszes politikusok lemondását követelik: a jegybanki alapítvány pénzeit és befektetéseit kezelő Optima Befektetési Zrt. 127 milliárd forintot vont be az egyetem vagyonkezelő alapítványától egy kötvénykonstrukcióval abból a pénzből, amelyet az állam adott az egyetem vagyonkezeléséhez. Az Optima a pénzeket tőzsdei vállalatokba fektette, a tőkét külföldre vitte, ráadásul szinte egyetlen ágazatba, az ingatlanpiacba fektette be, ahol jelentősen veszített az értékéből.

Mintegy 500 milliárd forint áramlott ki az MNB-ből az alapítványi céghálózatba. 

Ezen a képen az MNB Úri utcai konferenciaközpontja előtt állunk 500.000.000.000-ot felmutatva, én tartom a kilencedik nullát.

Média-megjelenés

A Bróker Marcsi című sorozat jelenleg RTL+Prémium előfizetéssel streamelhető. Viszont ingyenesen nézhető a 2007-ben készült Overnight című magyar film a YouTube-on. A film egy saját szakállára dolgozó (magyarul: sikkasztó) brókerről szól, akinek egyetlen éjszaka áll rendelkezésre egy nagybefektető pénzének a visszaszerzésére. A film nagyon jól mutatja be a brókerek hedonista életét, feltétlenül nézzétek meg.

Viszont ha igazi tényfeltáró filmet akartok látni az MNB alapítványairól, akkor a Telex által készített A játszma című filmet feltétlenül nézzétek meg a YouTube-on.

Ha igazi hollywoodi szuperprodukciókra vágytok, a témába vág az 1987-ben készült Tőzsdecápák, vagy a 2013-ban készült A Wall Street farkasa.

Hát ennyi minden jutott eszembe Bróker Marcsiról.

* PS 2026.06.23.

Legnagyobb meglepetésünkre a mai napon a számlánkra a felszámolás alatt álló Baumag egy kisebb (az eredeti követelés kb. 1%-át kitevő) összeget utalt át! 25 év után!

Egy feleség története

 

Vajon, mi lehetett az oka, hogy édesanyám olyan fontosnak tartotta Füst Milán A feleségem története című regényét, hogy kétszer is nekem ajándékozta (a másodikat aztán becseréltük). Ráadásul harmadik nekifutásra sikerült végig olvasnom Störr kapitány feljegyzéseit. A 70. oldal környékén találtam meg a könyvben a könyvjelzőt, de újraolvasva egyáltalán nem emlékeztem arra, hogy valaha is eljutottam volna a 70. oldalig.

A szokásos első vizsgálat a borítóképre: egy Matisse-festmény (nem pontosan az, ami a posztomban van), és a 360 oldalas könyv végén nem egyszerűen VÉGE, hanem VÉGE VAN felirat.

Igen, Störr kapitány ugyanazzal a "vége van" sóhajtással zárja le a történetét, mint az Igazából szerelemben a Julietben reménytelenül szerelmes Mark. Vasárnap sikerült a könyv végére érnem, és hétfőn azon melegében megnéztük Enyedi Ildikónak a regény alapján készült filmjét. A csaknem három órás filmet (amely egyébként mind a karaktereit, mind a történet kulcsmomentumait illetően hű tükre a regénynek) bemutatták Cannesban, de végül nem hozott el díjat (amiért egyébként a jobboldali sajtó meg is orrolt az új nyugati divatirányzatoknak behódoló filmkritikusokra).

Hogy miért adta meg magát nekem ez a regény ilyen nehezen, annak talán sajátos nyelvezete az oka, ami eleinte nehézkesnek tűnik, később viszont annál élvezetesebbé válik. A film a párbeszédein és monológjain keresztül próbálja visszaadni ugyanazt, többnyire sikeresen. Tavaly posztoltam Ungvári Tamás Breviárium című anekdotázós könyvéről, amiből megtudhatjuk, hogy az ifjú Ungvári Füst Milán (Fürst Milan Konstantin) kerekesszéke mellett kuporogva próbálta ellesni a Nyugat nagy, modernista költőjének a titkát, és ha egyebet nem is, azt mindenképpen Füst Milánnak köszönheti, hogy nem lépett be a pártba. A magyar irodalomtörténet egyik legnagyobb hipochondere ugyanis a háború után nemcsak a párttól, de a hivatalos irodalmi élettől is elszigetelődve csak keveseket engedett a maga közelébe.

A mintegy hét évig íródott regény 1942-ben került kiadásra, de mérsékelt hazai fogadtatás után csak a háború befejeztével, a francia fordítás megjelenése után vált világsikerré, és ekkor már a hazai olvasóközönség is felfigyelt a regényre. Engem maga a történet kísértetiesen emlékeztet Závada Pál regényére, a Jadviga párnájára. Utóbbi főhőse, Ondris ugyanúgy gyanakszik a feleségére, Jadvigára, mint Störr Jakab Lizzyre a Füst-regényben. A megcsalás kitudódása után ugyanúgy évekre elvonul, hogy élete végén rájöjjön, hogy még mindig szerelmes a feleségébe. Ráadásul a Jadviga párnájára is egy nagyon sajátos nyelvezet, a tótkomlósi elmagyarosodott szlovákok beszéde a jellemző.

Ha regényt olvasok, a legfigyelemreméltóbb részeket meg szoktam jelölni. Ott van mindjárt a 40. oldalon az a rész, amikor tűz üt ki a hajón, és a kapitány sokkot kap és a kabinjába zárkózik, de a végén egy populista beszédet tart az utasoknak: "Emberek! A karomat felhasította egy csapóajtó, csupa vér vagyok. A kabátom kiégett, de úgy, hogy a húsom is vele égett. Ebből láthatják, hogy megteszem a magamét. Maguknak is meg kell tenniük. Ha maguk most elvesztik az eszüket, akkor nekem is kedvemet szegik, s az már nem lesz jó, gondolják meg, nélkülem itt nincs boldogulás. Ha viszont kitartanak, akkor megígérem, ha megszakadok is, de megmenekülünk mindnyájan, úgy ahogy itt vagyunk." - Hát nem kísértetiesen a kormány járványkezelésére hajazó viselkedés?

Vagy itt van Kodor, a kapitány pénzén felkapaszkodott szélhámos, aki ugyanúgy játssza el a befektetők pénzét saját hasznára, ahogyan azt Tarsoly Csaba tette a QUESTOR élén: "Itt voltaképpen két üzlet foglaltatik a fazékban, csak ezt ezek nem tudják. Az egyik az előtérben van, a másikon meg én keresek, majd ha ezek tönkrementek, akkor jön az én igazi keresetem..."

Aztán ír a merádokról, erről a holland-indiai népről, akik a hajdani hódítók leszármazottai, keresztények, megvan a régi családnevük, de négerek lettek, ezáltal osztoztak az európaiak által kitaszított, elnyomott lakosság sorsában. Tiszta migráns-történet.

A könyv végső filozófiája az az üzenet, mely a filmben is elhangzik, melyet Störr kapitány képzeletbeli fiának küld, és amelyben a pillanat megélésére bíztatja: "Ha volna most egy fiam, vajon mit mondanék neki búcsúzásul, mielőtt útnak eresztem? Talán semmi mást, mint leírnám ezt a délelőttömet, mert minek neki több? Tanácsot andi úgysem lehet. Az illanásról beszélnék neki, mert az is elég. S hogy ebből áll az egész: e játszi változatokból, hogy hiába keresünk emögött valamit, ami jobban megnyugtat: tervszerű értelmet vagy magasabbrendű célt, mert emögött semmi sincs. Mert ahogy elsiklik felettünk a fény, ugyanúgy mibennünk is az élet. S ugyanúgy változik a világ."

Öt éves a Kerítés-dal

2015-ben nemcsak az egyszeri és megismételhetetlen TESCO-dalom született meg, hanem pontosan ma öt éve a Kerítés-dal is, mely épp a napokban érte el a 60 000-es nézettséget.


Ha figyelembe vesszük, hogy az Egymillióan a sajtószabadságért Facebook-oldal saját videóként osztotta meg, és annak is 70 000-es nézettsége van, elmondhatom, hogy ez lett második legnézettebb dalom. Nézettségét azonban - eltérően a többi dalomtól - egyenletesen, apránként gyűjtve az évi 10-15 ezres kattintásszámot érte el, és emiatt a dal miatt lett csaknem 100 feliratkozóm a csatornámon.

2018 március 15-én a Kétfarkú Kutyapárt tüntetésén ettől a daltól volt hangos a Nagykörút.

A Kerítés-dal az úgynevezett hánytorgatós dalaim közé tartozik, vagyis a kormány piszkos ügyeit sorolja fel leltárszerűen. Négy évvel ezelőtt, a dal egyéves évfordulóján számvetést készítettem, hogy miként alakultak a felhánytorgatott ügyek. Nos, a következő négy évben ezek történtek a megénekelt ügyekben:

1. Andy Vajna másfél éve halott, kaszinó- és médiabirodalma továbbra is kormányközeli kezekben maradt. Habony Árpád a kormány számára fiaskóval felérő önkormányzati választások után került ismét döntési pozícióba, tagja lett egy szűk informális bizottságnak, mely az okokat elemezte. 2018-tól egyre inkább kiszorult a fideszes kommunikáció irányításából, Rogán emberei nyomultak a helyére. Januárban már ismét Habony keze volt a gyöngyöspatai roma szegregáció illetve a börtönbiznisz kapcsán kibontakozó kormányzati kommunikációban.
2. Mészáros Lőrinc nagy utat tett meg az elmúlt években, az ország leggazdagabb emberévé lépett elő, miután betöltötte azt az űrt, amelyet a kegyvesztett barát, Simicska Lajos hagyott maga után a G-nap nyomán. A dal készítésekor még csak Felcsút grófja volt.
3. Tavaly novemberben született meg az első ítélet Questor-ügyben, mely 11,2 milliárd forint megfizetésére kötelezi a fiktív kötvények kibocsátásába belebukott cég vezetőjét. A büntetőeljárás viszont még folyamatban van.
4. A vasárnapi boltbezárás ötlete - miután az Orbán-kormány meghátrált egy lehetséges népszavazás elől - vissza-vissza tér. Múlt év novemberében a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete kereste meg a frissen választott budapesti főpolgármestert, hogy korlátozza a kereskedelmi egységek vasárnapi nyitvatartását. Az elmúlt években Szlovákiában és Lengyelországban vezettek be a vasárnapi nyitvatartási korlátozásokat.
5. A trafikmutyi tovább folytatódik: bár 2015 óta nem írtak ki új pályázatot nemzeti dohányboltra, több száz új üzlet nyílt a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. vezérigazgatójának kijelölése alapján. Még mindig a dohányban van a nagy dohány.
6. Az Amerikából kitiltott Vida Ildikó Simicska Lajos embere volt, így aztán kiszorult a kormányzati pozíciókból, de ő örökölte meg Nyerges Zsolt elnöki székét a Közgépben, amely már koránt sem nyer el annyi közbeszerzést, mint a G-nap előtt. Időközben egy újabb korrupciós ügy is kirobbant a magyarországi Microsoft körül, melyben érintett lehet az akkori adóhivatali elnök Vida Ildikó. Az Amerikából kitiltott többi köztisztviselő kiléte továbbra is ismeretlen.
7. Azerbajdzsánnal annyira jó a kapcsolatunk, hogy Magyarország megfigyelőként részt vesz a Türk Tanács ülésein, megtudhattuk, hogy Magyarországon élnek kipcsakok, a Türk Tanács Budapesten irodát nyitott, erre a célra megkapták a Budakeszi úti Ybl-villát, mely korábban a Magyar Művészeti Akadémia tulajdonában volt.

A Kerítés-dal népszerűsége töretlen.

Visszatekintés egy dalra egy év után

Egy éve feltöltöttem a YouTube-ra a Kerítés-dalt. Sokan úgy értelmezték, hogy ez a bevándorlók ellen emelt kerítést ellenző dal, de valójában - akárcsak az alapjául szolgáló gyermekdal - egy memóriafejlesztő dalocska. Azokra a disznóságokra próbál emlékeztetni, amelyeket képletes értelemben takar el egy magas kerítés, a migránsválsággal túltematizált média.
Érdemes egy év után áttekinteni, hogyan is állnak a dalocskában felsorolt ügyek.

1. Ez itt Habony, ez meg Vajna, ez meg itt egy Gucci-táska

Habony és Vajna a kormánymédia két fenegyereke. Habony Árpád a titkos tanácsadó, akit a kormánytagok rendszeresen letagadnak, hiszen végzettsége alapján nyilvánvalóan semmiféle közhivatalt nem tölthetne be, mégis nyílt titok, hogy ő a miniszterelnök első számú kommunikációs tanácsadója. A Gucci-táska éppúgy Habony felszínes értékrendjét szimbolizálja, mint az ibizai kokain-lokálokban eltöltött luxushétvégéi. Habony tanácsai az emberek legsötétebb ösztöneire, félelmeire, előítéleteire építenek. Az elmúlt évben Habony internetes hírportálok és ingyenes terjesztésű - állami hirdetésekkel alaposan kitömött - napilapok tulajdonosa is lett.
Andy Vajna filmmogulként vált ismertté, de ma már gyakorlatilag övé a teljes magyar szerencsejáték-piac. A közvéleményre kifejtett legnagyobb befolyását a TV2 országos kereskedelmi tévécsatorna megszerzésével  érte el. Nem saját pénzből, hanem az Eximbank hiteléből, vagyis lényegében állampénzből vette meg a csatornát, de ne aggódjunk, kap elég állami hirdetést ahhoz, hogy visszafizethesse a kölcsönt. A TV2 az elmúlt hónapokban már finnyásabb kormánytagok számára is vállalhatatlanná vált, sok régi munkatársa hagyta ott a tévét, mely mostanában egyre inkább a kegyvesztett oligarchákkal való leszámolás szócsövévé válik.

2. Mészáros a Felcsút ura, ez meg itt a stadionja

Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia elnöke, földbirtokos és nagyvállalkozó csillaga akkor kezdett meredeken emelkedni, mikor a TAO-nak nevezett közpénz-szivattyú jóvoltából a miniszterelnök szülőfalujában fatornyos stadion épült. Az elmúlt évben a földprivatizációs törvény jóvoltából jelentős méretű földbirtokra tett szert, falujában pedig egy kisvasút is létesült, mely az év jelentős részében üresen pöfög a felcsúti stadion és az alcsúti arborétum között, eközben a Puskás Akadémia kiesett az NB1-ből.

3. Ez itt Tarsoly mellett Orbán, ez meg itt a Questor-botrány

A svájci frank elszabadulása után borítékolható volt, hogy miden olyan brókercég becsődöl, mely az ügyfelek pénzét - az eredeti megbízással ellentétben - kockázatosabb alapokba fekteti. Az első dominókocka a Buda-Cash brókerház volt, mely magával rántotta a DRB-bankcsoportot is. Ennek lett áldozata például az én egészségpénztáram is.
A Questor csődjében nemcsak az volt a botrány, hogy a pénzügyi felügyelet szeme láttára lényegesen több kötvényt bocsátott ki, mint amennyire engedélyt kapott, hanem hogy jelentős kormányzati pénzek is parkoltak a Questorban. A csőd bejelentése előtt Tarsoly Csaba levelet írt Orbán Viktornak, hogy az állam dobjon mentőövet a Questornak. Ehelyett az állam az utolsó pillanatban - bennfentes információ birtokában - kivonta összes pénzét a brókerházból, szarba hagyva az összes többi befektetőt. Hogy mégse legyen a botrány világraszóló, törvényt hoztak a Questor-károsultak kártalanításáról, ami például a Buda-Cashnél még szóba sem jöhetett. Az elmúlt évben még mindig nem sikerült vádat emelni Tarsoly ellen, másrészt a károsultak is lényegesen kevesebb pénzt kaptak, mint amennyiről eredetileg szó volt.

4. Minden boltot bezárt Harrach, nyomában jött a népharag

A vasárnapi boltzár valószínűleg bekerül a magyarországi politikatörténetbe. Hangsúlyozom, hogy a boltok vasárnapi zárva tartása legitim követelés lehet, mivel valóban sértheti a munkavállalók érdekeit. De a kezdeményezés nem a munkavállalók részéről indult ki, sőt velük sem a boltzár bevezetésekor, sem pedig a máról-holnapra történő visszavonásáról nem egyeztettek. Az elmúlt évben a Fidesz a legvadabb módon próbálta akadályozni a törvény visszavonására irányuló népszavazási kezdeményezéseket, még fizikai erőszakot is próbáltak alkalmazni a kérelem beadása ellen. Mikor a Kúria kimondta, hogy az MSZP népszavazási kezdeményezése törvényes és megkezdhetik az aláírásgyűjtést, a Fidesz koalíciós partnerét, a KDNP-t is meglepve pillanatok alatt visszavonta a törvényt. Egy népszavazáson elszenvedett vereség megrendíthette volna a Fideszt, valószínűleg a döntés mögött is Habony állhatott.

5. Ez a dohány, ez a cigi, ez meg itt a trafikmutyi

Három éve már, hogy az állam pofátlanul a saját klientúráját juttatta dohánykereskedelmi koncesszióhoz. Évtizedek óta dohányárú-kereskedésből élő trafiktulajdonosok veszítették el üzletüket csak azért, hogy polgármester-feleségek, kormányközeli popénekesek a négy trafikjuk mellé egy ötödiket is kaphassanak. Az elmúlt év fejleménye, hogy Strasbourgban pert nyertek olyan trafiktulajdonosok, akik 2013-ban veszítették el üzletüket. Az ügyészség viszont nem talált vádemelésre okot a veszprémi ügyben, amikor a városi Fidesz frakcióülésén osztották el a trafikokat a haverok között, pedig Hadházy Ákos akkori fideszes, jelenleg LMP-s képviselő hangfelvételt készített az ülésről.

6. Tolmácsot kért szegény Vida, kitiltotta Amerika

Az amerikai kitiltási botrány - melynek hat érintettjeiből még mindig egyedül Vida Ildikót, a NAV akkori elnökét ismerjük - fő oka az volt, hogy egy magyarországi amerikai érdekeltségű cég, a BUNGE panaszt tett, hogy a Magyarországon forgalmazott étolajok jelentős hányada adócsalás miatt olcsó. Az adóhivatal nemhogy nem tett semmit, de közbenjárása fejében pénzt próbált kicsikarni a BUNGE-tól. Egy üzletember 2 milliárd forintért cserébe azt ígérte a BUNGE lobbistájának, hogy el tudja érni az étolaj áfájának csökkentését. Az ügyészség szerint az üzletember a saját szakállára dolgozott, viszont az elmúlt hetek fejleménye, hogy a bíróság határozott véleménye, hogy az üzletember egy adóhivatali munkatárs megbízásából tárgyalt a BUNGE-val. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg állami szintű zsarolásról van-e szó.

7. Ez itt örmény vér a baltán, barátunk lett Azerbajdzsán

Ramil Safarov személyében igazi orgyilkost engedtünk szabadon, amikor átadtuk hazájának, Azerbajdzsánnak. Safarov Magyarországon gyilkolt le álmában egy örmény katonát előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel több baltacsapással, esélyt sem adva áldozatának a védekezésre. Két idegen nép konfliktusában csakis értékalapon szabad dönteni. Nem létezik olyan értékrend, mely feloldozást adhat ilyen gyáva orgyilkosságra. A magyar kormány haszonszerzés reményében, az azeri pénz bűvöletében hagyta futni a gyilkost. Az elmúlt idők fejleménye, hogy a szénhidrogén-alapú energiahordozók világpiaci árának csökkenése miatt a szénhidrogén-termelésnek erősen kitett gazdaságok nehéz helyzetbe kerültek. A világ legnagyobb olajtermelő országa, Venezuela a csőd szélén áll, Oroszország gazdasága befékeződött és Azerbajdzsán GDP-je is jelentősen csökkent. Így az elkövetkező években aligha számíthatunk azeri kölcsönre. A cinkosság bélyege viszont rajtunk marad.

Pistike és Lapicska Jenő

Annyi mindenkit megismerhettünk már Pistike osztálytársai és tanárai közül, hogy teljesen elfeledkeztem Pistike legjobb barátjáról, Lapicska Jenőről. Pedig Lapicskával már óvodás koruk óta ismerik egymást, nagyon sok közös csínyben voltak benne, együtt rejtettek szürke egeret az óvónéni köpenye zsebébe, a homokozóban együtt dobálták meg a lányokat homokbombával. Erős kapocs ez, na.
Örültek, hogy mindkettőjüket ugyanabba az iskolába íratta be az anyukája. A suliban aztán az óvodás barátság egyre inkább érdekszövetséggé kezdett alakulni. Jenő jó volt matekból, gyakran súgott Pistikének, Pistike viszont mindig megengedte, hogy Jenő róla másolja a környezet-háziját. Hamar megmutatkozott, hogy Lapicska jól ért a pénzhez, ezért amikor Pistike először lett az osztály diákbizottságának az elnöke, őt bízta meg az osztálypénztár kezelésével.
Amikor Pistikét Norbi váltotta az elnöki székben, Jenő nem feledkezett meg régi pártfogójáról és barátjáról. Jenő kezdetben csak gyűjtötte a Matchbox autókat, de hamar rájött, hogy lehet őket csereberélni, adni-venni, és ebből jó kis zsebpénz-kiegészítésre tett szert. Pistike választási kampányát is ebből a pénzből támogatta, így Pistike hamarosan ismét elnök lett.
Lapicska Jenő az iskolai újságban is kibérelt egy oldalt, és övé volt a második szünetben az iskolarádió is. Mindkettőben kampányolt óvodáskori barátja sikeréért.
Úgy tűnt, hogy Pistike és Jenő barátsága megtörhetetlen. Pistike, immár ismét diákbizottsági elnökként Jenőt bízta meg a sportköri plakátok legyártásával, és ő szerezhette be a cselgáncs-öltözékeket is, persze mindkettőt osztálypénzből. Csakhogy Jenő egyre követelőzőbb lett, már az osztálykirándulás megszervezését is magának akarta, Pistike környezetében pedig új barátok kezdtek feltűnni, például a már korábban említett Pénzes Csaba. Pistike inkább ővele szerveztette meg az osztálykirándulást.
Lapicska Jenőben összetört valami, olyan csúnya szavakat kezdett mondani Pistikére, amit ha meghallott volna a tanító néni, biztosan behívatta volna Jenő anyukáját. Az iskolaújságban és az iskolarádióban is egyre többet kritizálta Pistike elnöki módszereit.
Persze Pistike sem tétlenkedett. Először a sportköri ruhák beszerzésétől tiltotta el Jenőt, később a plakátszerződést is felbontotta vele. Sajnos az újságot és a rádiót nem veheti el tőle, de már dolgozik azon, hogy saját újságja és rádiója legyen.
Pistike és Jenő anyukája még mindig barátnők, és gyakran emlékeznek vissza, mennyit pletykáltak a játszótéri padon, miközben a két huncut gyerek önfeledten játszott a homokozóban. De úgy tűnik, azok az idők végleg elmúltak. Csak a homokozó maradt...

Pistike és Pénzes Csaba

Már írtam arról, hogyan szerzett Pistike többségi részesedét öccse malacperselyében, meg arról is, miként szorult egyszer szülői kölcsönre, szóval tudhatjátok, hogy nem kezdő a pénzügyekben. Na de hol van ő osztálytársához, Pénzes Csabához képest. Csaba aztán igazán ért a pénzhez. Vagy legalább is el tudja magáról ezt hitetni.
Csaba már évek óta seftel osztálytársaival. Először a gombfoci bizniszben jeleskedett, sztárjátékosokat adott-vett. Valahogy mindig úgy alakult, hogy amikor odaítélték az aranylabdát, csak neki volt Cristiano Ronaldo-ja vagy Lionel Messi-je (mikor melyik nyert éppen). Ezekért aztán nagy pénzt kapott.
Pénzes Csaba már akkor is üzletelt osztálytársaival, amikor még Norbi kezelte az osztálypénzt. Már akkor elterjedt Csabáról, hogy olyan üzleti vállalkozásai vannak - matrica- és bélyegbiznisz, meg ilyenek - melyekhez szívesen vesz fel kölcsönt, amit aztán kamatostól fizet vissza. Szívesen adtak neki pénzt, mert mindig rendesen fizetett, volt, hogy Norbi az osztálypénz egy részét is rábízta.
Persze voltak olyan tanulók, akiket figyelmeztettek a szüleik, hogy ne adjanak pénzt Csabának, mert könnyen előfordulhat, hogy egy fityinget sem kapnak vissza. Ők inkább továbbra is malacperselyben gyűjtötték a zsebpénzüket.
Miután Pistike lett a diákbizottság elnöke, Pénzes Csaba csillaga még magasabbra emelkedett. Csaba szervezte meg - némi jutalékért - az osztálykirándulásokat. Továbbra is vett fel kölcsönt osztálytársaitól, magas kamatra. Hogy-hogynem, Pistike úgy döntött, hogy az osztálypénz nagy részét is Csabára bízza.
Történt aztán, hogy Pénzes Csabát komoly veszteségek érték a matricapiacon: az addig gyűjtött matricái, amiket komoly nyereséggel szeretett volna értékesíteni, fabatkát sem értek, mert a TESCO új matricaakciót indított. Csaba érezte, hogy nem fogja tudni megadni az osztálytársak pénzét, ezért bizalmasán, Csanádon keresztül üzent Pistikének, hogy közösen találjanak ki valamit.
Pistike tudta, mit kell tennie: ami pénze még volt Csabának, azt osztálypénz-tartozás fejében azonnal elkérte tőle, majd másnap bejelentette, hogy Csaba fizetésképtelen.
Kétségbe estek az osztálytársak, volt, aki több havi zsebpénzét adta oda Csabának fialtatni. Sokan kérdezték Pistikét, hogy az osztálypénzt milyen információk alapján sikerült Pénzes Csabától idejében visszavenni. Pistike közleményt adott ki az alábbiakról:

• Régóta figyelték a matricapiac fejleményeit, józan ösztönük azt súgta, hogy az osztálypénz nincs biztonságban Csabánál. A többi gyereknek is működhetett volna a pénzügyi ösztöne.
• Norbi évekkel ezelőtt hűtlenül bánt az osztálypénzzel, amikor kölcsönadott Csabának, ezt ki kell vizsgálni.

Norbi persze azt akarta kivizsgáltatni, hogy miért tartotta Pistike az osztálypénzt Csabánál, amikor a diákbizottsági elnök feladatainál egyértelműen az van leírva, hogy az osztálypénzt egy vaskazettában köteles őrizni. Az osztály tanulói is egyre türelmetlenebbül kérdezgették, hogy ha Pistike maradéktalanul visszakaphatta az osztálypénzt Pénzes Csabától, akkor az ő pénzük most miért veszik oda.
Végül Pistike azt a döntést hozta, hogy minden gyerek kapja vissza a pénzét. Na de miből? Hát az osztálypénzből. De hát az mindannyiunk pénze - érveltek azok, akik inkább malacperselyben tartották a pénzüket, mert óvatosak voltak. És a szolidaritás az smafu? - kérdezte Pistike. De hát ők évekig kamatot kaptak a pénzükre, mert kockáztattak! A kockázatban benne van a veszteség lehetősége is!
Nem hagyhatjuk a keményen tanuló kisembereket az út szélén! - zárta le a vitát Pistike.
Norbi ellen megindult a diákbizottsági vizsgálat az osztálypénz hűtlen kezelése miatt. De Pistikét senki nem merte megkérdezni, hogy akkor ő miért adhatott az osztálypénzből Csabának, mert a legtöbb tanuló örült, hogy visszakapta a pénzét, a malacperselyesek pedig rájöttek, hogy megint lúzerek voltak.