Az elmúlt hat hétben a Bróker Marcsi televíziós sorozat szögezett minket a tévékészülék elé. A 2000-es évek legendás karcagi magánbrókeréről készült sorozat annak ellenére volt lebilincselő, hogy viszonylag kevés ismert színész játszott benne. A Marcsit alakító Bacskó Tünde zseniális volt. Kétségtelen sokat hozzáadott a film színvonalához, hogy a jelenlegi legnagyobb magyar blockbustereket rendező Herendi Gábor volt az egyik társrendező, és Geszti Péter az egyik producer.
Dobrai Sándorné Nagy Mária (alias Bróker Marcsi) karcagi üzletasszony 2002 óta foglalkozott az általa alapított utazási iroda kereti között utazásszervezés mellett pénzügyi közvetítéssel is. Gyakorlatilag Karcagon és a környéken mindenki Marcsinál fektetett be, mert "olyan ügyesen bánik a pénzzel". Valójában a friss pénzt hozó befektetők pénzéből fizette a kamatokat, vagyis klasszikus pilótajátékot vagy piramisjátékot űzött. A 2015-ös brókerbotrányok (Buda-Cash, Questor) hozták el Marcsinak is a bukást: a megcsappant bizalom miatt minden befektető egyszerre akarta Marcsitól kivenni a pénzét. Marcsi Belize-re menekült, de kiadták a magyar hatóságoknak. Érdekesség, hogy csak 2022-ben mondták rá ki a jogerős ítéletet (10 év börtön), még mindig ül.
A hatrészes sorozat sok magánéleti szállal is foglalkozik. Amikor felnőtt gyermekei számon kérik, hogy ahelyett, hogy befektette volna az ügyfelek pénzét, abból fizette ki a többi ügyfélnek a kamatokat, Marcsi így válaszolt: Miért, a bankok nem pont ugyanezt csinálják? A film szerint Marcsinak tényleg semmi terve nem volt a pénz megforgatására. Amíg tartott a Bokros Lajos-féle csúszó leértékelés, addig a valutázásból kiszámítható haszon keletkezett, de utána már pont ugyanannyit bukott a pénzváltásokkal, mint amennyit nyert. De a film fontos hangsúlyt helyez arra, hogy Marcsi befektetői között önkormányzatok és nagyvállalkozók is voltak, akiket Marcsi a maradék pénzből kifizetett, ezek a tárgyaláson mégis ellene fordultak.
Úgy gondoltam, hogy a Bróker Marcsi-sztori ürügyén áttekintem a hazai brókerbotrányokat.
Tribuszerné
Tribuszer Zoltánné Aranyos Margit akár a példaképe is lehetett volna Bróker Marcsinak, hiszen csaknem egyidősek. Tribuszernének Ajka városát sikerült ugyanúgy behálóznia, mint egy évtizeddel később Marcsinak Karcagot és környékét. Ellentétben azonban Marcsival, neki semmiféle pénzügyi képzettsége nem volt. Klasszikus piramisjátékot űzött. Történetét az teszi romantikussá, hogy csaknem egy éven keresztül úgy volt szökésben, hogy pár saroknyira a budapesti "rendőrpalotától" bérelt lakást. Jogerős büntetésének letöltése után újabb csalássorozatba kezdett, amiért 2014-ben újabb nyolc évet kapott.
Lánchíd 2000
Szintén a '90-es évek sztorija a Lánchíd 2000-botrány. A pénzintézeti tevékenységi joggal nem rendelkező cég magas hozam ígéretével adott el haszonjegyeket és kincstárjegyeket, de az ügyfelek pénzével egyszerűen megpattantak. Csak 2012-ben született viszonylag enyhe jogerős ítélet, de persze a betétesek azóta is futhatnak a pénzük után.
A Postabank-botrány
A Postabank a '90-es évek sztárbankja volt, megalakulásától kezdve erősen jelen volt a médiatérben és aktív társadalmi szponzorációs tevékenységet is folytatott. Ugyanakkor a Princz Gábor vezette pénzintézet gazdálkodásáról mindvégig csak homályos információk kerültek napvilágra. A bank pénzügyi mutatói átláthatatlanok voltak, a legtöbb esetben csak összevont számok, százalékos adatok „írták le” a pénzintézet eredményeit. A PB olyannyira bennfentesen működött, hogy azt még a banki pénzügyekben igencsak jártas szakemberek sem voltak képesek átlátni, kivéve természetesen a PB vezetését. A céltartalék-képzés nem volt elegendő, miközben a bank renoméját több kétes tranzakció is beárnyékolta. A rossz hitelportfóliót nem számolták fel, hanem befektetésekké, majd pedig befektetéscsomagokká alakították, amelyek sok esetben azonban már más "befektetők" kezében landoltak, ki tudja, milyen áron. A bank nagy VIP-ügyfélkört tartott fenn - elsősorban befolyásos politikusok, újságírók és vállalkozók körében - akiknek magasabb hozamot adtak a betétjeikre, cserébe a bank útjának egyengetését várták el.
1997 februárjában a betétesek bizalma megcsappant és bankpánik tört ki. Emlékszem, nővéremtől szemrehányó telefonhívást kaptam, hogy miért nem szóltam, hogy baj van a Postabankkal (honnan tudhattam volna bármit is, nekem ott nem volt pénzem?). Nagyjából minden úgy zajlott, mint az alábbi filmrészletben:
A Postabankot aztán az első Fidesz-kormány konszolidálta, Princz Gábort pénzbüntetésre ítélték. A Postabank alkalmazottai közül került ki Bróker Marcsi is. És az alapítói között volt egyik tankörtársam - a legutóbbi évfolyamtalálkozón is találkoztunk - aki az Üzleti Igazgatóság vezetője volt, kölcsön, lízing és befektetési ügyekkel foglalkozott. 1990-ben kivált a bankból. Emlékszem, pont Princz Gábor halálának napján (2018-ban) futottunk össze vele a Tabán moziban, én közöltem vele a hírt, és azt vártam, hogy elmorzsol egy könnycseppet a szeme sarkában, de ehelyett így fakadt ki: Az a szemét gazember! Éppen ideje volt!
Kulcsár Attila, K&H Equities
A 2000-es évek elejének botrányhőse kétségtelenül Kulcsár Attila volt. A K&H brókercégének dolgozójaként 1998 és 2003 között rendkívül magas hozamokat ígérve, offshore cégeken keresztül, jogosulatlanul forgatta ügyfelek – magánszemélyek és egyes állami vállalatok – pénzét, és ezzel sokmilliárdos kárt okozott. Tulajdonképpen a piramisjáték mellett ez a másik módszer: a befektetőtől alacsony kockázatú befektetésre átvett pénzt magasabb hozamot ígérő, de egyben magasabb kockázatú befektetésbe teszed. Klasszikus sikkasztási bűncselekmény, ha egy pénzintézet alkalmazottjaként teszel ilyet.
Az érdekesség, hogy a 2003-ban kirobbant botrány nyomán csak 2017-ben született jogerős ítélet, Kulcsár öt évet kapott.
Baumag, ingatlanbefektetési szövetkezetek
Az ingatlanbefektetési szövetkezetek azt a jogi kiskaput használták ki, hogy a szövetkezeti tagok által nyújtott tagi kölcsön nem tartozott a bankfelügyelet hatálya alá, mert nem minősült befektetésnek. Az ügyfél a részjegy megvásárlása után szövetkezeti tag lett, befektetése pedig tagi kölcsönként lett elkönyvelve. A befektetése után járó hozamot a szövetkezet hasznából fizették ki. Állami védelem nem volt, a befektetők akár teljes pénzüket is elbukhatták, ami a Baumag-nál meg is történt.
A Baumag ugyanis magasabb hozamot ígért, mint amennyire az ingatlanbefektetéseiből (pl. a parádsasvári Palotaszálló hasznosításából) valójában realizálható volt. Ez végül fizetésképtelenséghez vezetett. A fizetésképtelenség bejelentése előtt azonban történt egy kis vagyonkivonás is (ami ugyebár csődbűntett), így a károsultak kárenyhítésére már szinte semmi nem maradt.
Apósom és anyósom is a Baumag-károsultak között volt, a kártérítési perek még jelenleg is tartanak, mostmár feleségemmel és sógornőmmel, mint örökösökkel, de azért túl nagy pénzre nem számítunk.
Buda-Cash
A Buda-Cash ugyanazt csinálta cégszinten, amit Kulcsár Attila a saját szakállára: a brókercég ugyanis engedély nélkül befektette, majd elvesztette az ügyfelei pénzét, 2007 áprilisától 2014 májusáig az ügyfelek pénzéből rendszeresen vásároltak tőzsdén forgalmazott értékpapírokat anélkül, hogy az ügyfelek erre megbízást adtak volna. Ráadásul az ígért és a tényleges hozam közötti különbséget off-shore számlákra utalták. Persze a veszteséges befektetések miatti hiányt valahogy pótolni kellett, ezért megvásárolták a DRB bankcsoport takarékszövetkezeteit. A Buda-Cash befektetői között önkormányzatok és egészségpénztárak is voltak (Prov1ta, Honvéd Egészségpénztár).
Én Prov1tás voltam. Ennek az egészségpénztárnak szinte minden pénze a Buda-Cash-ben volt, a pénztár vezetője a fizetésképtelenség 2015-ös kihirdetése után tragikusan elhunyt (nem derült ki, hogy szívrohamban, vagy öngyilkos lett). Minket nem kártalanítottak, ellentétben a Honvéd Egészségpénztár tagjaival, akik ugyanúgy jártak, de egy külön kormányrendelet értelmében kártalanították. Ők az államnak kedvesebb ügyfelek voltak. Buda-Cash ügyben 2018-ban született első fokú ítélet, jogerős ítélet még nincs.
Questor
Néhány héttel követte csak a Questor pénzügyi összeomlása a Buda-Cash-t. Kiderült, hogy a csoport által kibocsátott és a brókercége által forgalmazott kötvények egy része fiktív volt, vagyis a 210 milliárd forintnyi kötvényállományból 150 milliárdot engedély nélkül bocsátottak ki. A kötvényvásárlások nyilvántartási rendszerét is manipulálhatták. A cégcsoport vagyona (a 160 milliárd forintnyi különféle befektetés mínusz a 60 milliárd forintnyi bankhitel és egyéb kötelezettség) csak töredéke volt a kötvényállománynak, az újabb és újabb kibocsátások tulajdonképpen pilótajátékká változtatták a pénzügyi vállalkozást. A Questor ügyfelei között is voltak állami szervek, önkormányzatok és magánszemélyek egyaránt. Amikor a Questor vezetője, Tarsoly Csaba jelezte a kormányzati szervek felé, hogy veszélyben a pénzük, a Külgazdasági és Külügyminisztérium gyorsan kivette befektetését, amivel tulajdonképpen csődbűntett gyanúja vetült rájuk. Talán ezért történt ebben az esetben állami kártalanítás, melyet egyébként az Alkotmánybíróság és az EU is rossz szemmel nézett.
A Questor-ügy annyiban is hasonlít Bróker Marcsi ügyéhez, hogy a Questor is működtetett fedőcégként egy utazási irodát, akárcsak Marcsi, hirdetéseikkel tele volt a média 2015-ig, számos televíziós vetélkedő műsor szponzorai között ott voltak. Tarsoly Csaba büntető pere csigalassúsággal halad, tavaly még csak első fokon zárult le az ügy 13 év fegyházbüntetés kiszabásával.
MNB alapítványok
Furcsa, hogy a banki és pénzintézeti csalások között megjelenik a Magyar Nemzeti Bank, pedig tényleg ez a helyzet. Az MNB Pallas Athéné alapítványának vagyonát kezelő Optima Befektetési Zrt.átláthatatlan, a valós vagyon értékelését szinte ellehetetlenít struktúrában az alapítvány vagyonát meghaladó több száz milliárd forint értékben fektetett be pénzt, ráadásul rosszul. A rossz befektetés miatt a vagyon egy része jelentősen csökkent, miközben a pénzből részesültek Matolcsy György fiának környezetéhez kötődő cégek. A botrány a Neumann János Egyetem alapítványa révén továbbgyűrűzött Kecskemétre is, ahol már az érintett vezető fideszes politikusok lemondását követelik: a jegybanki alapítvány pénzeit és befektetéseit kezelő Optima Befektetési Zrt. 127 milliárd forintot vont be az egyetem vagyonkezelő alapítványától egy kötvénykonstrukcióval abból a pénzből, amelyet az állam adott az egyetem vagyonkezeléséhez. Az Optima a pénzeket tőzsdei vállalatokba fektette, a tőkét külföldre vitte, ráadásul szinte egyetlen ágazatba, az ingatlanpiacba fektette be, ahol jelentősen veszített az értékéből.
Mintegy 500 milliárd forint áramlott ki az MNB-ből az alapítványi céghálózatba.
Média-megjelenés
A Bróker Marcsi című sorozat jelenleg RTL+Prémium előfizetéssel streamelhető. Viszont ingyenesen nézhető a 2007-ben készült Overnight című magyar film a YouTube-on. A film egy saját szakállára dolgozó (magyarul: sikkasztó) brókerről szól, akinek egyetlen éjszaka áll rendelkezésre egy nagybefektető pénzének a visszaszerzésére. A film nagyon jól mutatja be a brókerek hedonista életét, feltétlenül nézzétek meg.
Viszont ha igazi tényfeltáró filmet akartok látni az MNB alapítványairól, akkor a Telex által készített A játszma című filmet feltétlenül nézzétek meg a YouTube-on.
Ha igazi hollywoodi szuperprodukciókra vágytok, a témába vág az 1987-ben készült Tőzsdecápák, vagy a 2013-ban készült A Wall Street farkasa.
Hát ennyi minden jutott eszembe Bróker Marcsiról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése