Parlament

Parlament

2006

A Pál család blogja

A Pál család blogja - 2006

 

 

2006. 04. 06. 

 

Kedves Naplóm!

A mai napon megkezdem a családi blog írását.

Igazából semmi különösebb nem történt, csak mára kalapáltam össze a családi honlapot ebbe a formájába.

Ma szembesültem vele, hogy jövő héten húsvéti szünet van a gyerekeknek, egy-két nap szabit ki kéne venni.

Ja, és vasárnap választás.

---

2006. 04. 09. 

 

Kedves Naplóm!

Ma megnéztük az Operettben a Menyasszonytáncot (Torockói menyegző), ami tképpen egy klezmer musical. Lényegében egy magyar verziójú Hegedűs a háztetőn.

Bár délutáni előadás volt, a szereposztás parádés (Lehoczky Zsuzsa, Felföldi Anikó, Mikó István, Kékkovács Mara, Benkóczy Zoltán, Kovács Zsuzsa, Papadimitriu Athina). A zene frenetikus klezmer, különösen a táncbetétek nagyon jók, de Borival jót derültünk a Radeczky induló mollra hangolt változatán is. A történet valójában egyszerű, a másság elfogadásáról szól, de a színház arra való, hogy a banális dolgokat is szórakozva fogadjuk be.

Ja, szavaztunk is, még délelőtt, utána Petrával a játszótéren egy szép homokvárat építettünk. Egy üveg pezsgőt behűtöttünk a szadesz bejutására, 21 óra után már okunk volt felbontani, de fél tízig vártunk vele.

---

2006. 04. 16. 

 

Egy álhír:

A hetek óta tartó folyamatos esőzések miatt áradással fenyeget a Városligeti tó. A Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményét homokzsákokkal próbálják védeni. Az Állatkert lakóit – a flamingók kivételével – a jegesmedvék sziklájára telepítik.*

Most csak négyesben húsvétozunk, mert Bori Eszterékkel a visegrádi Thermálban „beugró”, Mimi az iskolájával  Londonba utazott. Tegnap bejárattuk Orsi új bringáját, holnap Angyalin szezonnyitót tartunk.

A net most valamiért nem működik (remélem nem azért, mert tegnap a routerbe új förmvert töltöttem), ezért ezt a bejegyzést csak holnap teszem fel.

* Orsi annyit fűzött hozzá, hogy a vízilovak és zsiráfok is maradhatnak…

---

2006. 04. 23. 

 

Kedves Naplóm!

Napok óta egy kartonból és sátorcövekekből álló díszletházat építek, ami Orsiék színjátszó versenyéhez kell. Egyidőben négy szereplő lesz benne, ezért elég nagy lesz. Összecsukhatóra csináltam, hogy mozgatható legyen, de a lányoknak még ki kell dekorálni a belsejét. Nem gondoltam volna, hogy díszlettervezéssel is kell foglalkoznom…

Szentendrén is szezonnyitó volt, víz kinyitása stb. Több csapból is orrán-száján jött a víz, ezért tömítgetni is kellett. Az utcában a csatornaépítés lényegében kész, a kertben is kiépítették a csatlakozó aknát, már csak kerten belül kell megásatni az árkot.

Még reggel leszavaztam. Itt az I. kerületben immár az 5. alkalommal adatik meg nekem, hogy sohasem az én jelöltem nyer(L). Azért egy üveg cserszegit ma estére is behűtöttem, és már korábban is kinyithattuk volna, ha Borival nem kellett volna elmenni egy multilevel-marketing előadásra (L)

---

2006. 04. 29. 

 

Mozgalmas hetem volt…

Van egy megrendelőnk, aki a választások eredményétől tette függővé egy árajánlat-kérését, amit SOS össze kellett állítani a héten. Ezen kívül:

Hétfő: Fülzúgásomból kifolyólag koponya-MR-en voltam. Szerencsére – az IQ tesztemhez hasonlóan – ez is negatív volt J.

Kedd: Muszáj volt befejezni a díszlet-házat, egész este ezen dolgoztunk.

Szerda: Borinak és Orsinak fogszabályozó, de persze mindkettő elfoglalt, Orsinak futóversenye volt, Bori a cselló-kamaradarabot próbálta, így csak két fordulóban tudtam őket elvinni, ami a délutáni dugóban 2 és fél órás program.

Csütörtök: Reggel bevittük az iskolába a díszletházat, gyalog cipeltük, mert a kocsiba nem fért be. Borinak zenekari próba, de utána kötelező koncertlátogatás a Zeneakadémián, egyrészt, mert a zenekar-vezető is játszott, másrészt Fenyő László ígéretes gordonkaművészünk lépett fel. Persze a próba 7:10-ig tartott, fél nyolcig kellett a Zeneakadémiához érni, és parkolóhelyet találni. A koncert egész jó volt (Haydn szimfóniák és gordonkaversenyek), kár, hogy a zenekar és Fenyő nem passzoltak össze teljesen.

Péntek: Ezúttal Bori játszott a zenekarral a városházán. Nekem tetszett. Orsi a barátnőjénél, Moncsinál aludt, mert másnap együtt mentek hajókirándulásra a Dunakanyarba.

Szombat (ma): 5-kor keltünk, mert Bori kerékpár-túrára indult, 6:30-kor volt a találkozó a Déliben. Keszthely környékén tekernek, Bori eléggé izgult, ráadásul az időjósok sem biztattak túl sok jóval. Este beszéltünk, az első napot túlélte…

---

2006. 05. 01. 

 

Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse…

A szakadó eső és a hideg keresztbe húzta minden számításunkat. Délelőttre geocachingelni hívtak minket, délután mentünk volna tabáni koncertet hallgatni.

Eszembe jutottak a régi május elsejék, a „nemzetközi munkásmozgalom színpompás seregszemléi”. A május elseje nekem évtizedekig egyet jelentett a felvonulással, általános iskolás koromban a szüleimmel (egyszer még a – ma úgy mondanánk – VIP-tribünről nézhettem végig, dögunalom volt), a gimivel általában a tornaformációkban működtünk közre, egyszer még egyetemistaként is voltam, mert Andrásfai Béla a felvonuláson vizsgáztatott valószínűség-számításból. Még a fülembe csengenek a régi jelszavak is:

-        Éljen és virágozzék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság!

-        Éljen a munkás-paraszt szövetség, népi hatalmunk szilárd alapja!

-        Köszöntjük a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlójával kitüntetett Vörös Csillag Traktorgyár felvonuló dolgozóit!

-        Veled vagyunk Vietnám!

Aztán eszembe jutnak a Felvonulók kérték műsorok Szegvári Katikával: Megbeszéltük a lányokkal a fonodában, hogy Bartók Béla Allegro barbaroját kérjük…

És persze elválaszthatatlanul hozzátartozik május elsejéhez a közelgő szülinapom fílingje. Ez idén elég kerek lesz (L)…

---

2006. 05. 06. 

 

Kedves Naplóm!

3.-án elmúltam 50.

Nem is volt olyan szörnyű, mint amilyennek előre elképzeltem. Nem állt meg a Nap az égen, nem néztek rám szánakozóan az emberek, a munkanapom is úgy telt, mind egy átlagos munkanap.

Sokan gratuláltak olyanok, akikre nem számítottam és sokan nem köszöntöttek, akiknek vártam a hívását. Este egy Pege Aladáros vacsorával ünnepeltünk a Laci bácsinál. Kellemes volt.

Igazából csak abból érzem, hogy beléptem a második félidőbe, hogy állandó gyógyszerfogyasztó lettem, de ezzel is kivártam az ötvenet.

Más…

A május elsejéhez elfelejtettem elmondani azt a történetet, hogy 1990-ben, az első „szabad” május elsején Katival kimentünk „felvonulni”. Egy táblára azt írtuk: Éljen és virágozzék!, és ezzel végigmasíroztunk a márványburkolatától már megfosztott, de vasbeton mivoltában még fennálló egykori dísztribün előtt (a Lenin-szobrot már egy éve elszállították „javításra”).

---

2006. 05. 15. 

 

Kedves Naplóm!

Nevét se tudom még, kezét se fogom még, én csak azt tudom, hogy ő még csak most tizennégy…

A mi kis Borikánk 14 éves lett. A farkasos pólóknak nagyon örült, meg a könyveknek. Még megvan az a kazetta, amire Bori egyéves korában énekeltünk fel egy saját szerzeményt, amit a szülinapjára írtunk. Ezt is lejátszottuk, volt, aki sírt (Kati), volt, aki nevetett (a többiek).

A hétvégén összevont családi szülinapot is tartottunk Borinak és nekem. Boritól kaptam egy jópofa rajzot.

A négy nagylány nagyon jól elvolt (Eszter már igazi nő), Petra szívesen sertepertélt közöttük, de néha kitették az ajtó elé, mint egy macskát. De mindent összevetve Petra nagyon élvezi a nagy nyüzsgést, szerintem meg van győződve, hogy minden héten van egy szülinap.

Petra ma a fürdetésnél azt mondta: Amikor hó esett, Bori csinált angyalkát. Csak nehezen jutott eszünkbe, hogy még télen hóember-építés közben Bori hanyatt feküdt a hóba, és a lábával és a karjával körözve angyal-lenyomatot csinált. De ez hogy jutott Petra eszébe? És milyen jól kifejezett egy múltbéli eseményt! Huszonhat hónaposan! Nahát!

---

2006. 05. 21. 

 

Zsuzsinak is megünnepeltük a „dupla szülinapját”: ’53-ban született és most 53 éves. Ráadásul Juli és Ildikó elfelejtettek jönni a családi szülinapra, ezért ezen a hétvégén pótolták be. Szóval továbbra sem akar szűnni a születésnapok sora.

A héten több DVD-t és egy CD-t is várároltam: a Bukást Hitler utolsó hetéről (ezt sajnos nem sikerült moziban megnézni, ezért így sikerült bepótolni) valamint az egyetlen nézhető Bud Spencer-Terence Hill filmet, a Különben dühbe jövünk címűt, ami még Borinak és Orsinak is tetszett. A CD a Kanizsa csillagaitól, egy beás cigányzenekartól egy 2000-ből származó lemez, szerintem szenzációs.

Bori és Orsi VIP belépővel voltak a Megasztáron (egy-két villanásra a TV-ben is feltűntek), mi a TV-ben néztük (tavaly én is kinn voltam a döntőn). Soha ennyire biztos nem voltam a győztesben, mondtam a lányoknak, hogy tűzzenek a ruhájukra egy-egy szál rúzsát (tavaly vittünk néhány zacskó tejkaramellát), de elhajtottak. Nem bántam volna, ha Magdi ráadás dalnak az ABBA helyett a Goran Bregovic dalt énekelte volna. Bregovictól van lemezem is, és valaha a Macskajaj zenéje nélkül nem lehetett valamirevaló bulit tartani. Attól félek, hogy Magdit is jól megrágja majd a bulvár média, hogy aztán pár év múlva unottan kiköpje. Azért az jó dolog, hogy a teremtő a tehetséget egyenletesen pötyögteti el a földön, juthat belőle bárkinek. Oláh Ibolya, Caramell és Rúzsa Magdi példája persze nem győz meg arról, hogy nem kell a tehetség mellé egy példátlan szerencse is. Különben az én kedvenceim azok az énekesek, akiknek saját egyéniségük van: Bartók Eszter, Boogie, Póka Angéla.

---

2006. 06. 07. 

 

Sor került a szokásos pünkösdi „brigádbulira”, azaz egy hosszú hétvégére Agárdon. Nem éppen pünkösdi időjárásban. Két volt kollégánk 70 éves születésnapját ünnepeltük, úgyhogy tovább folytatódott a születésnapok sora. Petra a rossz idő ellenére jól érezte magát, mindenki őt ajnározta. Szegény Orsi viszont kerékpártúrán volt a Fertő-tó körül. Három nap, két éjszaka osztrák kempingekben, sátorban (!). Indulás előtt Orsival sátorverési gyakorlatot tartottuk a nappaliban J. Annyira agyonaggódtuk magunkat, hogy megkapta élete első mobiltelefonját. Első nap esett az eső és szél fújt, a második nap egész kellemes volt, a harmadik napon „csak” szél volt. Borival szolidaritást vállaltunk, úgyhogy Pünkösd hétfőn mi is körbekerekeztük a Velencei-tót. Volt néhány szeles szakaszunk.

Nem bírtam visszatartani a kíváncsiságomat, és elolvastam a Da Vinci kódot. Így legalább nem fogom bánni, hogy vszleg nem lesz időm a filmet megnézni.

Kati ma az olasz tanfolyam szemeszterét egy vizsgával zárta le, a csoportjából csak ketten vállalkoztak erre, amit nem is igazán értek, hiszen veszteni semmit nem lehetett vele. A vizsga alatt Petrára Jóska-nagyapa vigyázott, Petra elmesélte neki Agárdot töviről-hegyire.

Lefoglaltuk helyünket a közép-dalmáciai Trogirban, úgyhogy július elsején irány Horvátország!

---

2006. 06. 11. 

 

Születésnap, születésnap, névnap…

Ágota osztálytársnőm lányai meglepetés-partit rendeztek, amelyre a volt osztálytársakat is meghívták. Ott is voltunk vagy 20-an, egyéb hírességek, pl. két volt miniszter társaságában. Jó volt megint találkozni, utoljára Kati néni kitüntetésekor jöttünk össze. Kár, hogy túl sokat politizáltunk. Van egy Nobel-díjas osztálytársam is: két éve a NAÜ-nél dolgozik, amelynek igazgatója és a NAÜ megosztva kaptak béke-Nobel-díjat, amit minden egyes alkalmazott nevére kiállítottak…

Szombaton Bori tornavizsgája volt. Szegény, nem tudja, hogy ősztől hogyan folytassa tovább. Marika nénihez már nem akar járni, de a társaságot sem szívesen hagyná el, meg alapvetően a művészi tornát szeretné csinálni, a dzsesszbalett ötletére csak megvetően rázza a fejét.

Szombaton megkaptuk a Gyurcsány-csomagot, de állítólag nem fog fájni. Hát nem tudom: ÁFA-emelés, EÜ hozzájárulás emelése, gáz és villany áremelése, adókedvezmények eltörlése. Ha ez nem fáj, akkor itt mindenki mazochista. Előző nap Bokros Lajos (mert hogy szavamat ne feledjem, ő volt az egyik miniszter Ágota buliján) nyugodtnak tűnt.

Ma kerti partyn voltunk, szerencsére az idő jobb volt, mint előző nap. Kati volt kollégáival jöttünk össze. Az egyik házaspár egy 1800 köbcentis, hathengeres Honda Gold Wing motorkerékpárral érkezett. Mit ne mondjak, úgy megcsodáltuk, mint 40 évvel ezelőtt a nyugati kocsikat. Petrát mindenki agyonajnározta, Orsi és Bori itthon maradtak.

---

2006. 06. 15. 

 

Kedves Naplóm!

Ágota bulijával kapcsolatban egy tipikus Columbo-effektusom volt. Csak közvetlen a buli előtt jutott eszembe, hogy a 4.d csináltathatott volna magának „Anya Barátai” feliratú kitűzőket. Nem baj, majd a 60 évesen…

A paksi kapacitásbővítés kapcsán régi általam írt programokat kell módosítanom. Volt, amelyiken 1992-es dátumot olvastam. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy restaurátor.

Ma volt az évzáró és a bizonyítványosztás. Lányaim már megint nem bírtak 5-ösnél rosszabb jegyet kapni. Ez Borinál 8, Orsinál 5 éve van így. Szóval folyton szégyenkeznünk kell. Boriék osztálya tartott egy évbúcsúztatót is: előadták Nóti Károly Lepsénynél még megvolt c. bohózatát (én régi motoros vagyok, az faktum). Bori rendezőként és mindenesként működött közre.

Holnap Orsika evezős túrára indul. Ezen kívül mártír miniszterelnökünk halálának, Jutka születésének (megint ez a fránya 50) és legénységem elmúlásának (16) évfordulóját ünnepeljük. Kati éjszakai programja: epertorta J.

---

2006. 06. 22. 

 

Meleg evezőváltás…

Izgultunk, hogy Orsi egyedüli lányként hogyan érzi majd magát az evezőstúrán. Szerencsére Kornél ’ két hatodikos lánnyal ültette egy hajóba, velük is volt egy sátorban, így minden rendben volt, leszámítva a szúnyog-kérdést…

Orsi hétfő este érkezett, Bori kedden hajnalban indult a nagyok evezőstúrájára. Közbe kellett iktatni egy kis sátorjavítást is.

Pénteken megünnepeltük Jutka szülinapját, Orsi még evezett, így csak tízen voltunk, de egy regimentre való torta és szendvics várt minket. Andristól 50 szál rózsából álló kosarat kapott. Mondtam Katinak, hogy amikor majd ő lesz 50, nem azért kap majd csak 30 szál rózsát, mert skót vagyok, hanem mert egy nő valójában annyi éves, amennyinek a férje érzi J

Szombaton Borival elmentünk geocachingelni Seres Péter osztálytársam szervezésében. A 6., 105. és 249. geoládát kellett megtalálnunk, mert ezek a ládák az 50 legkeresettebb láda között szerepelnek, és még nem voltak meg Söri gyűjteményében. Mindhárom láda Budaörs fölött volt a hegyekben, így kb. 4 óra alatt megtaláltuk őket. Bori nagyon élvezte.

Vasárnap Szentendrén ritkítottuk a gyümölcsöst, Petra azóta is emlegeti, hogy evett cseresznyét, ribizlit, málnát.

Egy igazi örömhír: Orsi barátnőjét, Bobót felvették a Szilágyiba, Orsival egy osztályba fognak járni.

Ma feje tetején állt a város Bush elnök miatt, a Hegyalja út forgalmát a VEIKI elé terelték. Ráadásul ebben a melegben a munkámmal is teljesen helyben járok.

---

2006. 07. 11. 

 

Megjöttünk Horvátországból.

Nincs lehetőség részletes naplóírásra, ezért csak egy kis kronológiai összefoglalót adok:

Július 1. (szombat): Indulás 5-kor, érkezés 14:30-kor, fürdés a szálloda medencéjében, este Trogir

Július 2. (vasárnap): Délelőtt strandolás, délután Split

Július 3. (hétfő): Hajóval Trogirba, délután strandolás

Július 4. (kedd): Krka Nemzeti Park, délután Sibenik és Primosten

Július 5. (szerda): Strandolás Medena-n

Július 6. (csütörtök): Délelőtt Klissza várába megyünk, délután strand

Július 7. (péntek): Délelőtt Trogir, délután strandolás Slatine-ben

Július 8. (szombat): Reggeli után irány Plitvice, déltől estig túrázunk

Július 9. (vasárnap): Reggeli utáni séta, tízkor indulunk haza, megérkezés kb. 5-kor

Olvasmányok: Csaplár Vilmos: Igazságos Kádár János, Esterházy Péter: Utazás a 16-os mélyére

---

2006. 08. 10. 

 

Biztosan feltűnt a nyájas olvasónak, hogy egyre ritkábbak bejegyzéseim. Nem jól van ez így. Valójában a nyár eseményekben gazdag, csak kicsit ellustultam.

A horvátországi nyaralásunk óta Bori és Orsi zánkai nyaraláson vett részt, Kati és Petra pedig Angyalin pihent. Utána egy hét vitorlástábor következett Agárdon, ahol Petrával mi szülők is egy-egy napot (összesen hármat) strandolással töltöttünk.

Augusztus 4.-én került sor Andris és Jutka 100 éves születésnapjára (50+50) az új rendezvényközpont kis csarnokában. Már korábban elhatároztuk Fischer Lacival, hogy archív film- és videofelvételek alapján egy filmösszeállítást készítünk az ünnepeltek első 50 évéről. Elég nagy munka volt az anyaggyűjtés és a vágás is, de nagyon élveztem és meglehetős sikert aratott mind az ünnepeltek, mind a vendégek körében. Legalább 300 vendég volt fellépő művészekkel, vacsorával, lufikkal, zenével, tánccal, sok-sok meglepetéssel.

Kellemes meglepetés volt, hogy anyósom unokatestvére, Zoli is itt volt Izraelből családjával, így Ada is férjével és két lányával Ausztriából. Nagyon kellemes délutánt töltöttünk együtt.

Bori vindornyalaki nyaralást is szervezett a családnak, de erről holnap írok…

---

2006. 08. 11. 

 

Borinak szüksége volt Vindornyalakra, ahol három éve Orsival nyaraltak egy hetet. Felhívta Dorottyát, hogy szeretne eltölteni néhány napot nála, mi pedig úgy gondoltuk, hogy pár napot mi is pihenünk e varázslatos helyen.

Az égiek ezzel nem értettek maradéktalanul egyet: az indulás előtt fél nappal a hűséges Nissan feladta (kuplung), de apósom a Daewoo-val kisegített bennünket, még tetőcsomagtartó is volt hozzá, így kerékpárokat is vihettünk. Sajnos az időjárás kicsit barátságtalan volt, és kellemetlen közjátékként az autó ablakát betörték és ellopták Petra pelenkáit és úti játékait (komolyan). De sem szellemi feltöltődésünket, sem testi pihenésünket ez nem tudta megakadályozni, hála a hely varázsának, Dorottya szeretetének és töretlen optimizmusunknak. Élményeinknek még része volt Pötty Ödön, a pöttyös kandisznó, Süti, a legbarátságosabb házőrző, Fahéj, a szárnyaszegett galamb valamint vagy 50 leveli béka.

Szóval Vindornyalakon nyalakodtunk, Vindornyafokon nyafogtunk, Reziben kicsit berezeltünk, Sümegen volt nálunk fésű meg hajkefe.

---

2006. 08. 22. 

 

Kedves Naplóm!

Családom angyaliszigeti nyaralását Mimi és Andris születésnapjának megünneplésével zártuk. Szegény Andris még mindig a csarnok miatt idegeskedik - szeptember 1.-én lesz a hivatalos megnyitó – ezért délre jöttek és fél ötkor már sietniük kellett, mert este még tárgyalása volt az Arcadommal. Azért jól éreztük magunkat, volt eszek-iszok-dínok-dánok

19.-én édesapám 85. szülinapját ünnepeltük Szentendrén. Én voltam a főszakács, pincepörköltet főztem bográcsban 13 és fél emberre (Anita októberre várja a kis Lucát). Szerintem egész jól sikerült (nemcsak a pincepörkölt, de az összejövetel is). Tőlünk különféle dokumentumokat kapott apukám:

-        a születése napján kiadott újságokból kivonatokat,

-        Kádár János életét három nézetben: Huszár Tibor részletes életrajzát, Kornis Mihály Kádár utolsó beszédéről írott drámáját valamint Csaplár Vilmos Az igazságos Kádár János c. könyvét,

-        Borival és Orsival közösen írt Tücsök Kázmér kalandjai c. házikészítésű mesekönyvét Bori szerkesztésében Orsi illusztrációival.

Az asztal körül népdalokat énekeltünk, még a kis Petra is velünk fújta.

20-án, a szezon utolsó nyári napján Agárdon strandoltunk és jót ebédeltünk Gyuriékkal, Gáborékkal, Attiláékkal, Laciékkal. Délután hazajöttünk, hogy összepakolhassanak a lányok a zebegényi táborra. Este kisétáltunk megnézni a tüzijátékot. Amióta a Zsolt utcában lakunk, nincs szerencsénk a tüzijáték-nézéssel:

-        2002-ben Medgyessy az árvíz miatt elhalasztotta a tüzijátékot

-        2003-ban a Gellérthegy oldalában felrobbant az egyik teherautó, a légnyomás rajtunk is dobott egy nagyot

Idén bőrig áztunk és volt egy nagy futásunk, de így is sokkal könnyebben megúsztuk, mint Balázsék és Zsuzsiék, akik este 11 után értek haza teljesen átfagyva, szerencsére egyikük sem sérült meg. Sajnos semmit sem tudtam értük tenni, mert kocsival elindulni őrültség lett volna, a neten pedig nem találtam semmi használható infót. Másnap a Tabánban láttam a vihar pusztításának nyomait, így utólag tényleg szerencse, hogy nem esett ránk egy faág vagy tetőcserép.

---

2006. 09. 05. 

 

Fekete mély vízen

Fehér sziklák alatt

Halkan és csendesen

Kalózhajó halad.

 

Árbóca megtörött,

Vitorla rongya lóg,

És a fedélzeten

Egy csapat vad kalóz.

 

Kötélcsomó alól

Kilóg egy sárga mez,

Fekete szombreró:

Itt nyugszik Alvarez

 

Mellette Bilbao,

Kinyomva fél szeme,

Megalvadt vércsomót

Szorongat jobb keze.

 

Lenn egy kabin falán

Vérrel felírva áll:

Szeptember elsején

Itt járt a vad halál…

 

Iskolakezdés és a Gyurcsány-csomag bevezetése. Szerencsére Kati mostantól kap újra fizetést, úgyhogy családi konvergencia-programunk talán sikeres lesz.

A verőcei tábort élvezték a gyerekek, bár mindketten alaposan megfáztak. Orsi reggeltől estig énekkarozott, Bori pedig kerámiázott.

Szeptember elsején hivatalosak voltunk a SYMA-csarnok megnyitására, ami szerintem legalább öt évet elvett Andris és Jutka életéből. A megnyitó nagyon sikeres volt Edwin Martonnal és Jevgenyij Pljuscsenkóval. Kívánom, hogy minden további rendezvénye is ilyen sikeres legyen.

A gyerekek különórái most kezdenek összeállni: Bori még felvett 2 óra latint (!), 2 óra cselló, 1 zenekar, művészi torna helyett taichi-zni szeretne. A rajz még bizonytalan időpont-egyeztetés miatt.

Orsi: 2x2 külön angol, 2 tenisz, és persze karének. A hegedűt abbahagyja.

---

2006. 09. 12. 

 

Szeptember 11. jelentős nap…

Nem csak az emlékezetes 9/11-re gondolok. Ezen a napon van sógorom szülinapja is (pont az 50.-iken meglepetés-party helyett összeomlott a WTC). Tegnap kezdte Petra a bölcsit. Egyelőre tetszik neki, persze még csak a beszoktatási időszak van.

Nagyon kellemes nyárutó hangulatban töltöttük el a szokásos őszi agárdi „brigádbulit. Minden évben arra gondolunk, hogy ez volt az utolsó. Szombaton Borival és Orsival hazaszaladtunk, mert a Szilágyi Gimnázium 125. évfordulója alkalmából fáklyás felvonulás volt. Méltóságteljesen, és főleg tűzokozás nélkül vonultak a Hilton szállótól (ennek a helyén állt a régi Szilágyi) az iskolához.

---

2006. 09. 20. 

 

A Kulturális Örökség Napja alkalmából két dolgot szerettünk volna megnézni: A Páva utcai Holokauszt Emlékközpontot valamint a Lovas úti Sziklakórházat. Előbbit sikerült is, és nagyon tetszett mind építészetileg, mind a kiállítás megvalósítását illetően.

A Sziklakórházat sajna olyan sokan akarták megnézni, hogy mi már nem jutottunk be. Jövőre kénytelenek leszünk pár nappal korábban sorszámot kérni. Kárpótlásul viszont elmentünk a régi lakásunkhoz, találkoztunk Grabarics Zsuzsával és kifaggattuk, hogy kivel mi van. Felkerestük a környék legendás helyeit, a macis játszóteret, a Tóth Árpád sétány ágyúit, a Kapisztrán teret… Bori és Orsi könyörögtek, hogy költözzünk vissza.

Már vasárnap este hallottunk a kiszivárgott Gyurcsány-beszédről: először az ATV-n láttuk a beszélgetés második felét, és akkor még nem tudtuk, hogy mi volt a kiváltó ok. Aztán a királyi TV-ben, majd anyám hívott, hogy ostromolják az MTV épületét. Ráadásul pont ekkor egy háromnegyed órás áramszünet is volt nálunk, úgyhogy jó kis 56-os fílingünk volt. Kíváncsi vagyok, meddig eszkalálódnak az események.

Apósomék szülinapjuk alkalmából meglepték magukat egy digitális fényképező géppel, segítettem a kiválasztásnál, beüzemelésnél, a számítógépes program telepítésénél. Remélem, sok örömük lesz benne.

Kati ma este olaszra ment, de most hívott, hogy az egész környéket lezárták a Magyar Rádió védelmében. Hát nem tudom…

---

2006. 09. 28. 

 

Kedves Naplóm!

Ma reggel 9:53-kor megszületett Koscsó Luca, Balázsék első gyermeke. 3.25 kg, 49 cm, Anita szerint barna szemű (más még nem látta nyitott szemmel). Eddig még csak egy MMS-en elküldött fényképet láttam róla, és egyből dezsavű érzésem lett. Feleki Kamill örökbecsű dalával: „És nyár és ősz és tél jön sok tavaszra, és életének egyre több a haszna”…

Nővérem nagymama lett, így lényegében én is a nagyszülők generációjába kerültem, vagyis ma reggel öregedtem egy generációnyit. Bár ha belegondolok, hogy Odry Ágota osztálytársnőm unokája már nyolc éves, miközben ő sikeres bankigazgató, nem is olyan szörnyű a dolog. Szüleim is dédszülők lettek, Petra pedig unokanagynéni J.

Petra első reakciója Luca megszületésére: „És hogy tud menni?”

A múltkor is mondott egy aranyosat: „A cica most fetyeli le a tejecskét.”

A Petra-szótár néhány gyöngyszeme: repügép – repülőgép

                                                        Tűzőautó – tűzoltó autó

                                                        Mózsikörtenye – Móricz Zsigmond körtér

---

2006. 10. 02. 

 

Egy blogger nem kerülheti meg, hogy ezekben a zavaros időkben szót ejtsen az ország leghíresebb bloggeréről

Amikor GyF 2004. őszén miniszterelnök lett, vszleg az alábbi cselekvési sorrendet állította fel:

  1. Hatalmát az MSZP-n belül megszilárdítani
  2. Megnyerni a választásokat
  3. Rendbe tenni a költségvetést

Van-e magyarázat és főleg van-e mentség arra, hogy az ország sorsát hagyta utoljára?  Magyarázat mindenképpen. Helyzete az MSZP-ben több volt, mint ingatag. Ne felejtsük el, hogy még 2005 tavaszán is a köztársasági elnökválasztással kapcsolatos pitiáner hatalmi játszmák folytak. Vszleg ha egyből Bokros-csomag szerű mexorító csomagot próbált volna átnyomni, azonnal elcsapják. Ekkor minden maradt volna a régiben mondjuk Kis Péterrel, a szocik szépen elveszítették volna a választást és most a Fidesz lett volna kénytelen benyomni a csomagot. Vagyis nem sokkal lennénk beljebb. Hogy pozíciója az MSZP-n belül még a választások után sem volt 100 %-os, azt pont a napvilágot látott beszéd bizonyítja, ahol arról győzködi a frakciót, hogy most már tényleg kéne valamit csinálni.

De persze ez csak magyarázat. Pont Bokros példája mutatta meg, hogy lehet áldozatot is hozni egy országért: azóta még a bölcsődéseket is vele ijesztgetik. Úgy tűnik, GyF nem olyan dörzsölt, mint Horn volt, hogy maga helyett mással vitesse el a balhét, de ugyanakkor a dicsőséget is magának akarja.

A helyhán túl vagyunk, Demszky ötödszöri megválasztása jó példa arra, hogy hiába tűnnek azok többségben lenni, akik benne látták minden hiba okát (dugók, kátyúk, hibás Combinók, tüzijáték-mizéria), egy csendes többség (bár ezúttal nagyon minimális többség) mégis megválasztja. Ha félmillió ember együtt van egy téren, szinte elképzelhetetlen, hogy kisebbségben legyenek, aztán jön a szavazás, és sok minden másként alakul. Bár a koala nagyot bukott, ezt az ominózus beszéd szintén megjósolta, sőt GyF arra kérte a frakciót, hagyják veszni az önkormányzati választásokat az ország érdekében.

Most a helyzet elég kilátástalannak tűnik, elsősorban szegény Magyarország szempontjából. Most már tényleg nincs idő gumicsontokon rágódni, pedig:

-        ha a kormány nem mond le, elhúzódó tüntetésekre, országos sztrájkokra lehet számítani, amik megbéníthatják az ország életét,

-        ha a kormány lemond, Magyarország pénzpiaci megítélése azonnal tovább romlik, amely drámai következményekkel járhat. Bár Orbán azt mondta, hogy csak a külföldiek féltik a pénzüket, ennél azért jóval többről van szó, hiszen az egész gazdaság meginog, átrendeződik a hitelállomány, mert a valutában tartott hitelek megdrágulnak, magas infláció indul meg, a tőke menekülni kezd…

Most volna igazán szükség egy a saját orrán és hatalmi vágyán, hiúságán és gőgjén túllátó igazi államférfire.

Szép álmokat, Magyarország.

---

2006. 10. 03. 

 

Kedves Naplóm!

Ma haza került a kis Luca a kórházból.

Ide másolom a fényképét, nemcsak egy linket, hogy ne lehessen letörölni (bizonyára észrevette a nyájas olvasó, hogy régebbi bejegyzések linkjei nem mindig működnek, de hát a net már csak ilyen, dinamikusan változik):

Pistivel (büszke nagybácsi) beszéltem ma, azt mondja, ilyen kis embert még nem látott J.

Már a múlt héten meghalt Pege Aladár, de csak most emlékezem meg róla. Pont 50. születésnapomon voltunk Katival zenés vacsorán, ahol trióban játszott. Ez a Zsolt Udvar étteremben volt (mely nem a Zsolt utcáról, hanem az építőről, Gyetvai Zsoltról kapta a nevét), ahol Benke Laci bácsi volt a séf. Azóta az éttermet Triónak hívják, nem a Laci bácsi a szakács, és állítólag Ernyei Béla a tulajdonos. Sic transit gloria mundi.

---

2006. 10. 09. 

 

Kati 2 és fél év után ma először ment dolgozni. Mivel fél 8-ra jár, Petrát én viszem reggel bölcsibe, és Kati hozza haza. Ráadásul Kati hétfőn és szerdán este olaszra jár, én pedig újra elkezdtem úszni járni, általában kedden és csütörtökön esténként.

Kicsit fokozta az izgalmakat, hogy ma a csajokat foxabályozóba vittem, pedig elég sok munkám van.

Jövő héten Katit bedobják a mélyvízbe, mert érmekibocsájtás lesz, így 8-tól 5-ig a bankban fog dolgozni. Ekkor cserélünk, ő viszi Petrát, én meg hozom. Valószínűleg jövő héten Paks is kulminálni fog, de valahogy majdcsak megoldjuk.

---

2006. 10. 16.

 

„Menjen a sunyiba, ki nem hisz a maciba’,

A tévémaciba’, a tévémaciba’!”

Sebeők János örökbecsű dala igazzá vált. Miután a magyar televízió nyugdíjazta a tévémacit (ellentétben Mazsolával és Tádéval a tévémacit, vagy ahogy Petra mondja, az „esti macit” nem rabolták el a forradalmárok – jut eszembe, azóta is várom, milyen váltságdíjat követelnek a tettesekJ), Kati is egyike volt azon tiltakozóknak, akik érthetetlennek tartották, hogy miért pont ez a tíz perc nem fér bele a televízió programjába. És ami a Kossuth-térieknek nem sikerült, az nekünk jóval békésebb módszerekkel igen: a televízió meghátrált, és visszahívták a megérdemelt pihenőjét töltő medvebocsot. Persze konzervfilmeket adnak, de van-e jobb műsor Lolkánál és Bolkánál, a kockásfülű nyúlnál, Kukorinál és Kotkodánál, a vízipóknál vagy Frakknál, a macskák réménél. És remélhetőleg – a politikai követelések teljesítése esetén – Mazsolát is szabadon engedik, és újra láthatjuk a képernyőn.

Elég nagy lelki teher nekem Petrát bölcsibe hordani: minden reggel egy bőgőmasinát kell egy ajtón belöknöm, hogy utána minél hamarabb elhagyjam a helyszínt, mielőtt megszakad a szívem. Szegény enni sem hajlandó azóta, mióta Kati újra dolgozni jár. Elég rossz szegénykének, hogy az anyja már 7 előtt elmegy otthonról, azután Bori és Orsi indulnak az iskolába és ketten maradunk. Aztán mi is elindulunk, de egész úton azt kell hallgatnom, hogy „rossz a bölcsi”.

A jövő évi mexorítások része lesz, hogy az egészségpénztárból többé nem finanszírozhatók olyan rekreációs szolgáltatások, mint pl. az uszoda, vagy a masszírozás. Az uszodáról vszleg nem fogok lemondani, de a hetenkénti masszírozásról, melyre jelenleg a VEIKI-ben kerül sor, sajnos igen. Sportszereket sem lehet majd elszámolni, ezért még idén kell beszereznem egy csomó sífelszerelést.

---

2006. 10. 26. 

 

Egy 56-os 56 évfordulóján…

Mi igyekeztük az évfordulót annak tekinteni, ami. Bori az iskolával megnézte a Szabadság viharát, Orsi a barátnőjével az 56 csepp vért. Mivel Boriék Erzsébet-napkor egy 50-es évekből való jelenetet adnak elő, még a Tanút is megnéztük DVD-ről. Érdekes, hogy egy 14 éves mennyire nem tud rákattanni egy számunkra kultikusnak számító filmre. Látszik, hogy fogalmuk sincs, mi volt az 50-es években, ezért ilyen könnyű bemagyarázni az embereknek, hogy lényegében most is ugyanaz a helyzet, mint 56-ban.

23.-án megnéztük a Szabadság, szerelem című megaprodukciót. Hát mit mondjak, elég Hollywood-ira sikerült: a gonoszok nagyon gonoszok, a hősök nagyon hősök voltak. Nálam az a jelenet verte ki a biztosítékot, hogy mielőtt a csinos forradalmár lány és a jóképű vízilabdás szerelmi aktusára sor kerül, a lány így szól:

-        Valamit el kell, hogy mondjak. Mikor az ávósok elvitték a szüleimet, az egyik katona azt mondta, megmenthetem őket, ha lefekszem vele. Hazudott. Így is szeretsz?

Szóval az amerikaiak zabálni fogják…

Este szívesen elmentem volna Borival az emlékmű avatására, melyre a rólam frissen elnevezett téren került sor (56-osok tere), de a gyalázatos események miatt nem tettük. Talán majd 1.-én. 28.-31. között ugyanis Grazba megyünk egy kis kirándulásra az őszi szünetben.

Történt ugyanis, hogy a Szilágyi Erzsébet Gimnázium alapítványi bálján megnyertük a tombola fődíját. Ez két éjszaka két személy részére egy stájerországi szállodaláncban. Ezt pluszoltuk fel 4 személyre és három éjszakára. Kati a fő szervező, majd beszámolok arról, hogyan sikerült.

---

2006. 11. 01. 

 

Megjöttünk Grazból. Nem mindenki Pongrác, aki graz-i.

Azt hiszem, régen sikerült ilyen jól családi kirándulás, hála a gondos szervezőmunkának, az időjárásnak és a Pál család tagjai odaadó támogatásának.

A négy napba mindent bele tudtunk sűríteni, amit akartunk. Kronológiai sorrendben:

Első nap: Szállásunk elfoglalása után városnézés. A belváros szállásunktól kb. 10 percre van gyalog.

Második nap: Irány a stübingi skanzen. Gyönyörű hegyi tájban alpesi házak. Utána felkeressük Reinben a legrégebbi ciszterci kolostort. Utána még Bärnbachba is átmegyünk, hogy megnézzük a Hundertwasser által újraálmodott Szent Borbála templomot.

Harmadik nap: Elautózunk a herbersteini kastélyhoz, ahol állatkert, középkori kastély és kortárs művészeti galéria van. Délután csodálatos vidéken, keskeny szurdokok és alpesi legelők között autózunk át a Lurgrotte cseppkőbarlanghoz, ahol csak nekünk tartottak vezetést.

Negyedik nap: Délelőtti városnézés (harangjáték, fegyverraktár). Ebédelés egy albán étteremben, utána irány Magyarország.

Soha rosszabb őszi szünetet.

---

2006. 11. 05. 

 

Elvégeztük a téliesítést Szentendrén és Angyalin egyaránt, pedig elég vacak idő volt ezen a hétvégén.

Nem tehetem meg, hogy ne szóljak a vindornyalaki kirándulásunk furcsa utóéletéről. Feltűnően sok anyagi kár ért bennünket az út során. Mintha a hely szelleme meg akart volna szabadítani minket minden tárgyi hívságtól. Először saját autónk kuplungja ment tönkre, ezért apósom autójával indultunk útnak. Azt viszont feltörték, s bár csak kis értéket tulajdonítottak el, az üvegkár jelentős volt, és csak nemrég fizette ki a biztosító. A bézbólsapkám úgy veszett el a kocsi csomagtartójából, hogy nem is volt a fejemen. A legérdekesebb utóélete azonban Kati telefonjának furcsa meghibásodásának volt.

Egyik reggel – még Vindornyalakon - a telefon előlapi kijelzőjén furcsa szivárványos minta jelent meg, a belső kijelző sem működött, a telefon különben használható volt. Garanciális lévén, a T-Mobile-hez vittük, amely azonban csak térítéses javításra vette be, mondván, hogy ez töréskár. A szerviz 53 ezer forint árajánlatot adott, mivel ezt elutasítottuk, legombolt rólunk 3000 Ft bevizsgálási díjat. Ezután Attila kollégám segítségével, valamint egy 4900 Ft-ért beszerzett első kijelzővel a készüléket úgy megjavítottuk, hagy Kati azóta is azt használja.

Természetesen a T-Mobile-lal is megosztottuk azt a gyanúnkat, hogy becsapás esete forog fenn, és nem is végeztek érdemi bevizsgálást, de elutasító választ kaptunk. Az egész ügyet megírtam egy internetes fogyasztóvédelmi fórumon, a Homár-on. Nem vagyok egy Kolhaas Mihály vagy Coalhouse Walker, hogy kost was kost az igazam után eredjek. Jut eszembe, tudta-e a kedves olvasó, hogy Kleist (és persze Sütő András) Kolhaas Mihálya négyszáz év múlva Coalhouse Walker-ként reinkarnálódott E. L. Doctorow (és persze Milos Foreman) Regtime-jában, mint a mindenkori hatalomnál az igazát kereső kisember megtestesítője.

Az autók megjavultak, a telefon újra üzemkész, sőt, még egy új bézbólsapkát is beszereztem, de ez a furcsa jelenség azóta is gondolkodóba ejt.

Szegény Gregor Józsefet utoljára élőben (hú, ez most nagyon morbid volt) 1995-ben a balatonszemesi templomban adott koncertjén láttam. Akkor még megvolt a cég szemesi üdülője, élt Gregor József, és 11 évvel fiatalabb voltam. Gregor az utolsó pár évben fellépett a Fidesz minden jelentősebb rendezvényén, de én nem ezért szerettem…

---

2006. 11. 08. 

 

Kedves Naplóm!

18 évvel ezelőtt, 1988 november 8-án randiztunk először Katival. A dolog pikantériája, hogy az egykori marxista-leninista esti egyetem előtt találkoztunk a Villányi úton.

Egy kis korrajz: 1988-ban volt utoljára állami ünnep november 7.-e. Hétfői napra esett, ezért a hosszú hétvégét az emberek nagy része arra használta, hogy Gorenje hűtőládát vásároljon Ausztriában. Nickelsdorfban Elektrolakatos az utcán át árulta a hőn óhajtott árucikket. Mi azon a hétvégén Sárospatakon majd Debrecenben voltunk Trabanttal, és az évszázad ködében alig tudtunk hazaérni, úgyhogy az a bizonyos randi majdnem meghiúsult. Csak a Fidesz söpört 7.-én a Vörösmarty téren ezzel a felirattal: Mi ma dolgozunk, de március 15.-én ünnepelni fogunk.

A következő év igen mozgalmas volt (a csodák éve):

-        Népfelkelésnek minősítették 1956-ot

-        Engedélyezték a többpártrendszert

-        Március 15.-e újra nemzeti ünnep lett

-        Létrejött az Ellenzéki Kerekasztal és megkezdődtek a háromoldalú tárgyalások a békés rendszerváltásról

-        Újratemettük Nagy Imrét és mártírtársait

-        Lebontottuk a vasfüggönyt, az NDK-s turistákat átengedtük Ausztriába

-        Október 23.-án Szűrös Mátyás kikiáltotta a 3. magyar köztársaságot (ott voltam a Parlament előtt)

-        Leomlott a berlini fal

-        November 7.-e már nem volt állami ünnep

-        November 8.-án öt szál rózsaszín rózsával megkértem Kati kezét

---

2006. 11. 21. 

 

Legközépsőbb lányunk 12 éves lett, így már mellé sem kell nagykorú felügyelete, hogy nézhesse a Megatáncot J.

Ittalvós bulit tartott, szegény Bori barátnőjéhez menekült.

A héten a Szilágyi Gimnázium fennállásának 125. évfordulója alkalmából pályázatok, vetélkedők és a Thália színházban tartott gálaműsor volt. Orsi a történelmi pályázaton indult a forint történetével erős anyai ráhatásra, de nem ért el helyezést. Vszleg meglátszott a szülői közreműködés (Esterházy írja a Harmonia Celestisben, hogy rendszeresen írt fogalmazás házi feladatot gyermekei helyett: négyesnél jobbat sosem kaptak, igaz hármasnál rosszabbat sem…). Én Borit patronáltam a hulladékhasznosítási pályázaton egy kaktusztartó elkészítésében: harmadik helyezést értünk el. Így a házaspárbajt én nyertem. A gálaműsorban minden osztály egy-egy kort mutatott be: Boriék az 50-es éveket, Orsiék napjainkat.

Boriék egy filmhíradót adtak elő élőben: árleszállítás egy ruhaboltban, divatbemutató, az aranycsapat köszöntése* (furcsa aktualitást adott neki Puskás Ferenc halála), a Helsinkiben olimpiát nyert női tornászválogatott gyakorlata (Bori hatodmagával szalaggyakorlatot adott elő), valamint egy május elsejei felvonulás.

*Bevonult a 11 címeres mezes fiú, miközben felcsendült: Túl a Don-kanyaron, Isonzón, Mohácson büszke most a magyar, zengik a világon: 4-2 a félidőben, a végén 6-3. Másnap reggel jött a hír a leghíresebb magyar haláláról. Vitathatatlan géniusz volt, bár egyúttal jól megtestesíti a magyarok lúzerségét is: a legnagyobb tétre menő megmérettetésen gyengébb csapattal szemben maradtunk alul. (Szintén Esterházy írja az Utazás a tizenhatos mélyére c. könyvben, hogy ő a berni vereséget nem is hajlandó tudomásul venni, ezért mindenkinek azt meséli, hogy az ’54-es VB-t Magyarország nyerte L).

Orsiék Novák Péterrel adták elő a Hol van az a nyár, hol van az a szerelem drágám c. dalt nagy sikerrel.

A pályázatok, vetélkedők és a gálaműsor összesítésében Boriék elsők, Orsiék harmadikok lettek, úgyhogy a Pál-klán a Szilágyira is kezd ránehezedni.

Még a szülinapi buli megkezdése előtt lomtalanítottuk apósomék tárolóját, így a buli kezdetén már elég leharcolt állapotban voltunk.

19.-én elmentünk az Élet Menete alapítvány által rendezett koncertre a Dohány utcába. Műsoron Dés, Gerendás (Pipusz) és Varnus Xavér. Mivel Petrának a héten középfül-gyulladása volt, és a koncert idejére anyámhoz volt lepasszolva, sajnos a vége előtt eljöttünk, pedig baromi jó volt és 4500 hallgató volt kíváncsi az elég különböző műfajban tevékenykedő művészre.

---

2006. 12. 01. 

 

Megint jó régen nem írtam, pedig sok-sok szülinap volt.

Orsiét Katié követte (hogy hányadik, azt fedje jótékony homály), amit szűkebb és tágabb családi körben is megünnepeltünk. Végül Pista bácsit is felköszöntöttük.

A családi szülinapon megint sokan gyűltünk össze, Petra nagyon élvezte.

A kis Luca is elmúlt két hónapos, ezért elhatároztuk, hogy meglátogatjuk, de Petra bekapott egy tüszős mandulát, úgyhogy vasárnap nagyobb lányaimmal hármasban nézzük meg, lehet, hogy szüleimet is lecsalom Miskolcra. Kíváncsi vagyok a kis bestiára, úgyhogy majd beszámolok róla.

---

2006. 12. 09. 

 

Amióta megépült az M3-as, azóta naponta többször is meg lehetne járni a Budapest-Miskolc utat oda-vissza. Két nagyobbik lányommal és szüleimmel mentünk meglátogatni Lucát. Csak mentünk, láttunk, fordultunk. Nagyon kis aranyos, már én is elszoktam az ilyen piciktől, pedig nem is volt olyan régen, hogy Petra is ilyen falatka volt.

Petra az egész héten tüszős macival küzdött, tetézve egy bevehetetlenül rossz antibiotikummal (Zinnat), de hétvégére meggyógyult. A Mikulás rendben megérkezett (azért egy-egy virgácsot is hozott a gyerekeknek), sőt, vasárnapra cirkuszlátogatást is ajándékozott az én jó kis szocialista vállalatom, a VEIKI jóvoltából. Ezt az akadályt Kati nélkül vagyunk kénytelenek abszolválni, mert ezüsthétvégén a Pénzverő érméket árul, ilyenkor mindenki a fedélzeten van.

Egyébként ma nemzeti gyásznap van, a szent jobb mellé eltemetik a szent balt (Puskás Ferenc dandártábornokot).

---

2006. 12. 19. 

 

Pingpongozunk a betegséggel. Petra meggyógyult, én megbetegedtem, utánam Kati, aztán Bori, és most megint Petra. Csak Orsi olyan egészséges, mint a makk.

A karácsonyi készülődést szokás szerint a gimi karácsonyi koncertje vezette be, ahol Bori csellózott, Orsi a kórussal énekelt. A hétvége még egy kis ajándék-beszerzéssel, valamint egészen idilli hangulatú családi mézeskalács-sütéssel telt. Petrát még a Mikulásgyárba is elvittem, leadtunk néhány megunt játékot és szőrmókot. Most kerítettünk sort az 56-os emlékmű megtekintésére, amivel már két hónapja adós vagyok. Azt gondoltam, hogy politikai indíttatású rongálás nyomaira fogok bukkanni, ezzel szemben a valóság sokkal lehangolóbb: az oszloperdőt belülről megvilágító reflektorok közül legalább hármat már elloptak, vagyis a megélhetési rongálás komolyabb veszély (sajnos). Különben szép, különösen, ha úgy nézzük, hogy a háttérben az ING biztosító Egeraat által tervezett „széteső” épülete látszódjon.

Katiban az utóbbi időben egyre erősebb az identitás-érzés, ezért már harmadik éve gyújtunk hanuka-gyertyát is. Azért az adventnek megfelelően bejárati ajtónk és erkélyeink jámbor hitvalló módjára vannak feldíszítve. Igazi ökumenikus karácsony-fíling.

---

2006. 12. 31. 

 

Az év utolsó bejegyzése…

A karácsonyi ünnepek szokás szerint a nagy vendégeskedések és kajálások jegyében teltek el. Kronológiai sorrendben:

-        21.-én tartottuk a szokásos VEIKI-s évbúcsúztatónkat, ezúttal a kaja részét a Visegrádi utcai Trófea étteremben, az italozós részét (éjjel fél egyig) Marionnál, egy már tíz éve nyugdíjas kolléganőnknél. Több, azóta máshol szerencséjét kereső VEIKI-s (Zolika, Ernő, Tasnádi Gábor) is eljött.

-        A karácsony esti menü lazacos pitéből, aszalt szilvával göngyölt pulykából és természetesen bejgliből állt, az ajándékoknak mindenki nagyon örült.

-        25.-én anyósoméknál, 26.-án a szüleimnél ünnepeltünk, a Jézuska mindenhova hozott valamit.

-        27.-én a Jövő Házában és a Csodák Palotájában voltunk a lányokkal, Petrának a Krisztál nevű robot tetszett nagyon, beszélgetett is vele.

-        28.-án este családilag elmentünk a Fenyő-koncertre (VIP páholyba). Az örökifjú Fenyő szünet nélkül nyomott le három órát. Petra is végigugrálta az egészet, mondanom sem kell, hogy utána úgy kidőlt, mint egy darab fa.

-        29.-én meglátogatott minket a nővérem. Jézuska-csere és ebédelés: Ujházi tyúkleves (figyelem, rövid u és a végén i, ha nem így szerepel az étlapon, nem az igazi) és valódi brassói (azaz nem maradék húsokból összecsapva), na és természetesen bejgli és marcipános stolle.

-        30.-án kézilabda-gála a SYMA csarnokban (megint VIP páholyban). A kézilabda olyan nagyságait láthattuk, mintha a Real Madrid vagy a Barcelona focistáit csodálhattuk volna.

-        Két nagyobb lányunk barátnőknél szilvesztereznek. Anyám szerint már nem szeretnek minket. Mi Petrával itthon maradunk, hiába, a pici gyereknek is van hátránya. Majd öregesen megnézzük a szilveszteri tévéműsort, majd nyugovóra térünk (protkó a pohárba).

Az idei év számomra elég kerek volt, néhány számadat:

-        50 éves lettem.

-        25 éve dolgozom a VEIKI-ben (hivatalosan 27, mert a szakmérnöki időszakomra tanulmányi szerződést kötöttem, így az is beleszámít).

-        10 éve dolgozom a Gellérthegy utcában. Azóta életem az első kerületre korlátozódik, itt lakom, dolgozom, itt járnak gyermekeim iskolába, itt van a háziorvosom stb.

-        5 éve lakunk a Zsolt utcában (valójában csak 4 és fél).

Minden évben önálló verssel járulunk hozzá a szilveszteri SMS-özönhöz. Álljon itt az idei azoknak, akiknek nem küldtem el:

            Ne nyomasszon Gyurcsány, Orbán,

            Jöjjön akármilyen kormány,

            Húzd meg jól a malac farkát,

            Pezsgőt igyál, száraz fajtát,

            Tányérodon legyen lencse,

            Így talál rád a szerencse,

            Ne légy málé, ne légy dőre,

            Proszit az új esztendőre!

---

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése