Parlament

Parlament

2017. május 30., kedd

Kéménymese 2

Egy tavalyi posztomban írtam egy rokonunkról, akinek a gázkészüléke egy 50 évvel ezelőtt pótlólagosan készült kéménybe volt bekötve, és ennek használatát tavaly a kéményseprők megtiltották. Végül rokonunk megszüntette a gázbojlert, és elektromos bojlert szereltetett fel. Na, valami hasonlóra számítottunk a mi házunkban is, pedig az mindössze 15 éves.
Házunkban a fűtés egyedi kombinált gázkészülékekkel van megoldva, melyek a meleg vizet is szolgáltatják. Természetesen már zárt égésterűek, de még nem kondenzációs rendszerűek, azaz nem képesek a füstgáz hőjének hasznosítására. Nem is a lakásban vannak, hanem a lépcsőházban, gyűjtőkéménybe bekötve. A készülékeket évente karbantartják. a készülékek a lakók tulajdonában vannak, a kémény közös tulajdon.
Tavaly egy komolyabb hibája lett a készüléknek, 70.000 Ft lett volna a javítása, ezért felmerült egy esetleges készülékcsere gondolata. Mivel más lakók is fontolgatták a készülékcserét, a házgondnokság utána nézett a dolgoknak és elég elszomorító híreket mondtak a tavalyi közgyűlésen. Egy EU-s jogharmonizáció következményeként 2017-től már csak kondenzációs kazánokat szabad telepíteni, a régiek cseréje esetén is ilyeneket kell alkalmazni. Csakhogy a kondenzációs kazánok eltérő működési elve miatt át kell alakítani a kéményt is, de mivel gyűjtőkémények vannak a házban, nem lehet egyidejűleg kondenzációs és nem kondenzációs kazánokat alkalmazni, vagyis egy hétemeletes háznál mind a nyolc tulajdonosnak, akinek a készüléke azonos gyűjtőkéménybe megy, egyszerre kellene készüléket cserélni és hozzájárulni a kémény átalakításához. A kondenzációs kazánoknál a hűtőközeg hőmérséklete is alacsonyabb, ezért meg kellett volna növelni a radiátorok felületét is. Mit ne mondjak, eléggé el voltunk keseredve, így végül úgy döntöttünk, hogy mégiscsak megjavíttatjuk a régi kazánunkat.
Az idei közgyűlésen aztán korrigálták a dolgot. Kiderült, hogy a jog lehetővé teszi, hogy bizonyos típusú és gyártmányú gyűjtőkémények fennmaradhassanak és nem szükséges az új készülékeknek sem kondenzációs elvűnek lenni, ha hatásfoka meghaladja a 90 %-ot. Így megszűnik az a kényszer is, hogy mindenki egyszerre cseréljen készüléket!
Csak kicsit mérgelődtem, hogy miért kellett pánikot kelteni, de örülök, hogy most nem kényszerülünk a készülékcserére, mert felújított kazánunkkal még öt évig biztosan kihúzzuk. Állítólag még nem sok olyan készüléktípus van, amely a szigorú hatásfok-követelményeknek megfelel. A házgondnokság a Biasi kazánokat ajánlja, mely tud hagyományos és kondenzációs üzemmódban is működni, de telepítéssel és az engedélyeztetési eljárásokkal (gázművek, katasztrófavédelem) együtt így is majdnem félmillióba fáj.
Előreláthatólag valamikor a '20-as évek elején kerítünk sort majd a cserére.

2017. május 23., kedd

Göteborg

Minden reggel hatkor megnézem a közszolgál(l)ati híradót. Ma reggel természetesen az első tíz perc a manchesteri borzalmas merényletről szólt, de ami utána jött, az tényleg kaffkai élmény volt.
Állítólag ugyanis bombariadó volt a göteborgi repülőtéren: találtak el elhagyott csomagot, emiatt kiürítették a csarnokot, tűzszerészek megvizsgálták a poggyászt és kiderült, hogy nem volt benne bomba. Ez elég mindennapos dolog egy reptéren, mi is átéltük, amikor Orsi kivándorolt.
A közszolgál(l)ati híradó azonban nagyon komolyan vette a dolgot és helyszíni tudósítást adott, ami a következőképpen zajlott: Kapcsolták a "skandináv térség tudósítóját", aki történetesen Helsinkiben tartózkodik, 1000 km-re Göteborgtól, egy egész másik országban. Varsó vagy Amszterdam sincs messzebb tőle, mint Helsinki!
De a tudósító nem ám egy szobából tudósított, hiszen a helyszíni tudósítás lényege, hogy ki kell menni a szabadba. Le is ment az utcára, amely reggel hatkor még teljesen kihalt volt, és ott mondta el a mondanivalóját. Vagyis a göteborgi bombariadóról egy elhagyatott helsinki utcáról kaptunk tudósítást!
Egész nap az interneten keresgéltem, hogy volt-e valami híradás az eseményről, de természetesen semmi.
Hát ilyesmire költi adóforintjainkat a közmédia.

2017. május 19., péntek

Beavatás

Nem hallgathatok tovább!
Most már úgyis lassan mindenre fény derül, kiderült, hogy szinte az egész Európai Parlamentet a Tudjukki pénzeli. Korábban voltak a magyar civilek, meg az akadémikusok, és persze a világ Nobel-díjasai, de
most már mindenki Tudjukki kottájából játszik.
Kiléptünk a fényre, és ez így van jól.
Én is megszegem hallgatási fogadalmamat. Bori diplomaavatási ceremóniájáról szóró posztomban még csak ironikusan célozgattam arra, hogyan vált elsőszülöttünk Soros-katonává, de most már bevallhatom: bizony ez volt a teljes igazság!
Mi szülők is részt vehettünk Bori beavatási szertartásán. Hogy milyen egy ilyen szertartás? Nem változott évszázadok óta, amióta a Tudjukkik uralják a világot. Hogyan is írja le Péterfy Gergely a Kitömött barbárban:

"Megjelent válla fölött a szertartásmester fekete maszkban és köpenyben, és olyan dübörgő hangon szólította fel, hogy vessen számot sorsával, hogy elhűltek tagjai...Aztán a fejére ismét kámzsa került, a frater terribilis kézen fogta, felbotorkáltak a lépcsőn, s egy nyikorgó, kétszárnyú ajtón át, amely mögül gyertyabélszag és padlóviasz illata áradt, egy nagy terembe léptek, ahol Angelo megérezte, hogy sok szem mered rá. Hallotta légzésüket, ízületeik roppanását, a ruhák súrlódásait. Kérdések és utasítások hangzottak el: a hangon hallatszott, hogy felolvassa a mondatokat. Végigjárta a három kört, amely a vándorlását és világi bolyongását jelképezte, feltették neki a kérdéseket, amelyet minden beavatandónak feltesznek, s amikor mindenre helyesen válaszolt, lekerült a fejéről a kámzsa, és meglátta a szívének szegeződő kardokat."

Maszkom mögé rejtett kamerámmal is sikerült megörökítenem az eseményt, íme:

Bori tarkójába, közvetlenül a kisagy alá ültették be azt a csipet, melyen keresztül az utasításokat kapja.
Észrevettétek ugye, hogy a Soros visszafelé olvasva is ugyanaz, akárcsak a 666. Ne reménykedjetek abban, hogy ez véletlen.
Készen állunk, csak a jelre várunk.

2017. május 15., hétfő

Joci

Évről-évre szoktam posztolni az Eurovíziós Dalfesztiválról. Képzeljétek milyen lelkivilágom lehet, ha még a Juventus-Monaco BL-elődöntő helyett is inkább a dalversenynek azt az elődöntőjét néztem, amelyben nem is voltunk érdekeltek!
A legfontosabb megállapítás, hogy 2012 óta, amióta Magyarországon megrendezik A Dal című válogató műsort, azóta mindig bejut a magyar versenydal a fesztivál döntőjébe, vagyis a verseny jót tesz a színvonalnak. Hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az úgynevezett erőnyerő országok hagyományosan rossz szereplése. Hat ország mindig egyenesen a döntőbe jut, az öt alapító ország: Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Németország, Spanyolország, a hatodik pedig a rendező ország. Idén a döntő utolsó három helyét erőnyerők foglaltál el: 24. lett a rendező Ukrajna, 25. Németország, 26. pedig Spanyolország.
Már A Dalt is nagy lelkesedéssel követtük januárban. Az utolsó négyes csoportba, amelyből a közönség választotta ki a fesztiválra kiutazó dalt, négy teljesen eltérő stílusú szám került: egy hagyományos nagyívű, a mainstream-hez tartozó dal Radics Gigi előadásában, egy lounge-hangvételű dal 5/4-es ritmusban Kanizs Ginától, egy heavy-metal a Leander Kills-től és győztes dal, az Origo, mely tradicionális cigányzene alapú szám Pápai Jocitól. Borinak van egy egyetemi ismerőse, a Steve, aki bejáratos a dalversenyek backstage-eibe, vele konzultált elsőszülöttünk az esélyekről. Steve januárban úgy nyilatkozott, hogy Jocit lenne érdemes kiküldenünk, neki volna igazán esélye. Bár nekem nagyon tetszett Gigi dala, inkább mégis Jocira szavaztam, ahogyan a legtöbb szavazó honfitársam is tett.
Az elkövetkező hetekben Joci méltatlan, gyakran rasszista támadásokkal került szembe a közösségi médiában, a "cigánylobbi" mesterkedését látták a kijutása mögött. Sokaknak az volt a véleménye, hogy ez a dal Európa szégyene lesz. Nos, ehhez képest a nyolcadik helyezést hozta el, mely Magyarország eurovíziós szereplésinek történetében a harmadik legjobb eredmény Bayer Friderika 4. (1994) és Kállay Saunders András 5. (2015) helyezése után.
Szeretem tanulmányozni a szavazási statisztikát, szerencsére a dalfesztivál honlapján nagyon részletes információ található az elődöntőkben és a döntőkben a szakmai zsűri és a közönség által adott pontszámokról. Ebből megtudhattuk, hogy az Origo meglehetősen megosztotta a zsűrit és a közönséget. Az elődöntőben is és a döntőben is a közönség kb. háromszor annyi pontot adott Jocinak, mint a zsűri. Ez az elődöntőben így is a második (!) helyet jelentette, Szerbiától a zsűri és a közönség egyöntetűen Joci dalát látta a legjobbnak, Izraelben a zsűritől, Ausztriában, Romániában és Horvátországban pedig a közönségtől kapott maximális pontszámot (köszönjük határon túli honfitársainknak).
A döntőben a horvát zsűri és a közönség is az Origo-t látták a legjobbnak, Szerbiában csak a szavazók, mert a zsűri csak a második helyre tette. Összességében 33 országtól kaptunk közönségpontot a 41-ből (!), ezzel szemben zsűripontot csak 10 országtól. A közönség pontszámainak hozzáadása után 9 helyezést léptünk előre a 17. helyről a 8.-ra, ezzel Horvátországgal holtversenyben a közönség által legjobban segített ország voltunk. mindössze nyolc olyan ország volt - köztük mi is - amelyik megkapta legalább egy országtól a maximális 24 pontot, azaz a legjobb volt a zsűrinél is és a közönségnél is. Igaz, Görögországnak a Ciprustól kapott 24 pont is csak a 19.-20. helyre volt elég holtversenyben a dánokkal, míg Ciprusnak a görögöktől kapott maximális pont a 21. helyet jelentette. Ez egyben jól rávilágít arra, hogy az úgynevezett "szakmai" zsűri sem tekinthető igazán pártatlannak.
A ránk adott szavazatok megoszlása (katt a nagyobb képért)
Mindössze egy ország volt, amely a zsűritől nem kapott pontot, Spanyolország. Ausztria viszont egyetlen közönségpontot sem kapott, ami azért meglepő, mert saját listámon a hét legjobb dal között szerepelt, és a zsűri is a 11. legjobbnak látta.
A győztes portugál dal egy gyönyörű sanzon portugál nyelven, az előadó Salvador Sobral úgy énekelt, mintha saját teste is egy hangszer lenne, nagyon ihletett előadás volt. A második helyezett bolgár dalt egy 17 éves énekes, Kristian Kostov adta elő. Mi őrá szavaztunk, akárcsak a magyar szavazók többsége. A harmadik helyezett Moldova egy nagyon jó bulizós számmal indult, a negyedik belga Blanche szinte teljesen eszköztelenül, tisztán énekelt egy szép lírai számot, majdnem rá szavaztam, az ötödik Svédország egy fiúbandával indult és elsősorban a lányok szavazataira mentek rá, a hatodik olaszok egy vicces dalt adtak elő egy gorillajelmezbe bújt táncossal, a hetedik románok pedig ha hiszitek, ha nem, jódliztak.
A magyar dal sok szempontból volt különleges. Cigány énekes tradicionális dallal még nem jutott döntőbe, a félperces rap-betét is ritkaságszámba ment, ezen kívül Joci táncolt és kannán dobolt is. A hangszerelésre az egykori Deep Forest világzenei feldolgozásainak hangzásvilága volt jellemző. Az előadásmód feszes ritmusú és szenvedélyes volt, nagyon büszkék voltunk.
Köszönjük Joci!

2017. május 12., péntek

Nemzeti Konzultáció

A munkásosztály, a dolgozó parasztság és a velük szövetséges haladó értelmiség milliói most a Nemzeti Konzultáción keresztül üzenik meg a brüsszeli karvalytőkének, a Soros György nemzetközi spekuláns által pénzelt felforgató álcivil szervezeteknek és a szeretett hazánk ellen áskálódó ellenzékieknek, hogy nincs az rendjén, hogy bevándorlók milliói érkezzenek Európába ellenőrizetlenül, nem szeretnék, ha Brüsszel betelepítési programokat kényszerítene Magyarországra, továbbá hazai kézben tartanák az adók, bérek, rezsidíjak meghatározását.
Aki elutasítja a Nemzeti Konzultációt, semmit sem ért a demokráciából.





Kifizettük a kecót - II. rész

A 2002. május 9-én átvett lakásba nem költöztünk be rögtön, hanem csak egy hónap múlva, amikor Bori és Orsi iskolai táborban voltak. Két lakásból, a Kmety utcából és a Lovas útról vittük át a berendezést.
A Zsolt-udvar lakópark
A következő tanévet Bori már a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban kezdte, Orsit pedig átírattuk a Lisznyai utcai általános iskolába. Petra két év múlva látta meg a napvilágot, és először Tigris utcai bölcsődés, majd Nyárs utcai óvodás, aztán Lisznyai utcai alsó tagozatos lett, 2014 óta pedig nővéreihez hasonlóan ő is szilágyis.
A Zsolt-udvar lakópark több száz lakásból áll, és mint frissen épült lakótelep, infrastruktúra is kezdett hozzá kiépülni: étterem, kávézó, cukrászda, közért, fodrász. A közvetlenül a mi lépcsőházunk mellett működő, Benke Laci bácsi által nyitott étteremről egy korábbi posztomban már írtam: A nagy ambícióval indított étterem és pódiumszínpad szép lassan becsődölt, ma már csak hétköznaponként van nyitva ebédidőben, ide járnak a környék irodáinak dolgozói, meg hetente egyszer-kétszer kártyaklub van benne, évente egyszer-kétszer meg valami rendezvény. A Le Jardin kávézó csak pár évig üzemelt, aztán átadta a helyét egy utazási irodának. Egyedül a Mandulás cukrászda bizonyult életképesnek, beülünk néha vagy csak süteményt vásárolunk. A háziorvosi rendelő is a kapunk mellett van (a fenti képen a bal oldali kerek ablak mellett), úgyhogy nem kell messzire menni egy-egy recept felíratásáért.
Már a beköltözéskor meglepett minket, hogy a lakók között viszonylag kevés a gyermekes család, és sok a nyugdíjas házaspár. A mi lépcsőházunkban lévő 28 lakás kb. harmada egy tulajdonos birtokában van, aki kiadja a lakásait, ezekben elég gyakran cserélődnek a lakók. Több iroda is működik a házunkban. Rajtunk kívül a fölöttünk lakó házaspárnak volt pont egy Bori és egy Orsi korú gyermekük, valamint a földszinten egy háromgyermekes család, ahol a legnagyobb lány Orsival, a legkisebb pedig Petrával egy idősek. A nyugdíjas házaspárok nem nagyon szerették a gyerekzsivajt, ezért már a legelső közgyűlésen határozatot fogadtattak el arról, hogy a gyerekek ne használhassák az udvarban található játszóteret.
A Zsolt-udvar műholdképe a GoogleMaps-en

És ha már a nyugdíjas házaspárokról van szó, az elmúlt 15 évben négyen is megözvegyültek a lépcsőházunkban, a magyar demográfiai állapotokat jól visszatükrözve kizárólag férfiak haltak meg.
Még egy érdekesség, ami arra utal, hogy rohanó világunkban is létezik még állandóság: Amikor beköltöztünk, feltűnt, hogy a Mészáros utca és Hegyalja út kereszteződésében a lámpánál egy cigány ember rózsát árul az autósoknak. Ugyanaz a férfi 15 éve minden nap árulja ugyanott a rózsáit, már hozzátartozik az utcaképhez.

2017. május 9., kedd

Kifizettük a kecót - I. rész.

Ma 15 éve, 2002. május 9-én vettük birtokba a Zsolt utcai lakásunkat. A lakásátadás napja egy másik nevezetes nappal esett egybe (nem, kedves olvasóim, nem a győzelem napjára gondolok): a magyar kriminalisztika legkegyetlenebb bankrablásával, a nyolc halálos áldozattal járó móri rablógyilkossággal, melynek valódi elkövetőit csak öt évvel később sikerült elfogni.
A lakást Kati Kmety utcai lakásának és az én Lovas úti lakásom árából szándékoztunk megvenni, de a 2001 óta az akkori Fidesz-kormány által bevezetett igen kedvezményes forinthiteleket is igénybe vettük. Alapvetően két hitelt vettünk igénybe, egy 15 év futamidejű, 10 millió forintos kölcsönt 2,5 % kamattal és 1,75 % kezelési költséggel, valamint egy 25 év futamidejű 12 millió forintos kölcsönt 4 % kamattal és 2 % kezelési költséggel. Ez utóbbit csak áthidaló kölcsönnek szántuk, és a Lovas úti lakás eladása után még 2002 augusztusában visszafizettük, mivel nem kellett előtörlesztési felárat fizetni. A másik kölcsön utolsó részletét pedig egy hete vonta le az OTP a számlánkról, így végre elmondhatjuk, hogy véglegesen kifizettük a kecót.
Mindkét kölcsön nagyon kedvezményesnek számított, igen nagy állami kamattámogatás volt rajtuk, sőt, 200.000 Ft-ig éves adóvisszatérítés is járt a törlesztések után. Emlékszem, hogy az adóvisszatérítést még az után a kölcsön után is igénybe vehettem, amit augusztusban visszafizettünk. A 2002-ben hatalomra kerülő Medgyessy-kormányra azonban egyre nagyobb teherként nehezedett ez a fajta államilag támogatott forinthitel, ezért fokozatosan kivezették a piacról, és a meglévő hiteleknek is fokozatosan nehezítettek a terhein:

  • 2004. január 1-től az adókedvezmény felső plafonja 100.000 Ft lett;
  • 2004. június 1-től az ügyfelet terhelő kamat 4 %-ra nőtt;
  • 2005. január 1-től megvonták tőlünk az adókedvezményt arra hivatkozva, hogy egy másik kölcsönt is igénybe vettünk, holott azt már rég visszafizettük. 2007-től aztán mindenkinek eltörölték az adókedvezményt;
  • 2008-ban megemelték a kezelési költséget 2 %-ra (ezt mindig az év elején fennálló tőketartozás után kell fizetni);
  • Később eltörölték a kezelési költség  havi 9000 Ft-os felső plafonját. Ezt egy év után a bankfelügyelet törvénytelennek minősítette, mert nem értesítették előre az ügyfeleket, ezért a különbözetet visszafizették, majd értesítették az ügyfeleket, és két hónap múlva - most már törvényesen - ismét bevezették.
Így aztán az adóvisszatérítéseket is figyelembe véve kezdetben 56.000 Ft körülre jött ki a havi törlesztés, ami a fent felsorolt korrekciók miatt szép lassan felkúszott 85.000 Ft-ig, de aztán ahogy a tőketartozás csökkenése miatt csökkent a kezelési költség, az utolsó évre szépen lement 73.000 Ft-ra.
Az biztos, hogy sokkal jobban jártunk, mint azok, akik a 2004 után egyre vállalhatatlanabb forintalapú kölcsönök helyett a devizaalapú kölcsönöket választották. Látszólag megfogták az isten lábát az alacsony kamatokkal, de az árfolyam kétszeresére emelkedésére senki nem számított.
Svájci frank árfolyamának alakulása az elmúlt 10 évben
Az árfolyamban három jelentősebb ugrás van, az első a 2008-as világgazdasági válság, melynél 200 Ft fölé ment az árfolyam, de aztán visszakorrigált 180 Forint körüli értékre. A Fidesz-kormány megalakulása után ment fel az árfolyam 250 forint környékére. A devizahitelek forintosítását pár héttel az újabb nagy ugrás előtt sikerült végrehajtani, ami egyrészt jó pont volt a kormánynak, másrészt nagy nyereség a Matolcsy-vezette MNB-nek, mely azóta is ebből az extra bevételből tömi az alapítványait, vásárolja az ingatlanjait. Vagyis a devizában eladósodott emberek pénzéből.
Jelenleg már csak forintban vehet fel kölcsönt az, akinek forintjövedelme van. Ezek messze nem olyan kedvezményesek, mint a mi 15 éves futamidejű kölcsönünk volt, viszont van lakástakarék állami támogatással, és van CSOK. Lakástakarékot mi is fizettünk, ősztől a Bori vette át. A 2001 után felvett kedvezményes kölcsönök szép lassan lejárnak, csökkentve az állam ezirányú fizetési kötelezettségeit.
A Lovas úti lakásomra is vettem fel OTP kölcsönt valamikor '84-ben, aminek a kamatát annak idején a Antall-kormány jelentősen megemelte, de fele áron lehetett előtörleszteni, így azt lejárat előtt fizettem vissza, akárcsak Kati, aki az eredetileg önkormányzati Kmety utcai lakást vette meg kölcsönből.

2017. május 5., péntek

A távoli, ismeretlen ellenség

Van egy dán film, amire egy kollégám hívta fel a figyelmünket, a címe: A főfőnök. Arról szól, hogy egy informatikai cég főnöke a kollégákat érintő kedvezőtlen döntéseit egy másik országban élő főfőnökre, a cég valódi tulajdonosára keni. Csakhogy a főfőnök nem létezik, csak a cégvezető találta ki, hogy ne kelljen elvinnie a balhét döntései következményeiért. Még a főfőnök nevében feladott emaileket is hamisít. Amikor pedig el akarja adni a cégben lévő részesedését, egy színészt bérel fel, hogy játssza el a főfőnököt, amiből azután sok vicces bonyodalom támad.
Van aztán egy mindenki által ismert gyerekkönyv, Lázár Ervintől A Négyszögletű Kerek Erdő. Ennek utolsó fejezetében az erdő lakóit Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon azzal ijesztgeti, hogy egy rettenetes ellenség fenyegeti őket, a pomogácsok. Az erdő lakói nagyon megijednek, de Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon felajánlja, hogy szívesen megvédi őket, persze nem ingyen, hanem a kincseikért cserébe. Sok vidám bonyodalom után aztán kiderül, hogy a pomogácsok nem is léteznek.
Közismert dolog, hogy az ismeretlentől félünk a legjobban, ezért az ismeretlen, távoli ellenséggel való riogatás olyan ősi, mint maga az emberiség.
Sztálin például Trockijjal riogatta népét. Lev Davidovics Trockij (született Bronstein) a Lenin halála utáni hatalmi harcokban alul maradt Sztálinnal szemben, aki elég bölcs volt ahhoz, hogy nem végeztette ki, mint későbbi ellenlábasait, hanem száműzte, így aztán évtizedeken keresztül Trockij mesterkedése állhatott minden államellenes összeesküvés mögött, legalább is Sztálin narratívája szerint. 1940-ben meggyilkolták Trockijt Mexikóban, de szerintem nem Sztálin állt a merénylet mögött, ha rajta múlik, élete végéig megmaradhatott volna a Szovjetunió főmumusának.
George Orwell, az egyik legjelentősebb 20. századi angol író a baloldali eszmék híve volt, de a sztálini létező szocializmus elborzasztotta. A sztálinizmust két művében is kikarakírozta, az 1984 című utópiában és az Állatfarm című szatírában. Mindkettőben megjelenik a távoli ellenségnek, Trockijnak megfeleltethető karakter, az 1984-ben Goldstein (nem sokat változtatott a Bronstein-en), az Állatfarmban pedig Hógolyó, a disznó. Az 1984-ben minden munkahelyen tartanak úgynevezett két perc gyűlöletet, amikor bemutatják a dolgozóknak a gonosz Goldstein mesterkedéseit, akik szabadon önthetik rá gyűlöletüket.

Amikor ifjú koromban olvastam ezeket a könyveket, láttam ezeket a filmeket, azzal a fölénnyel élhettem át a távoli ellenséggel való riogatást, hogy tudtam, mi már rég meghaladtuk ezeket a dolgokat. Persze jöttek a hírek az egyre diktatórikusabbá váló Törökországból, ahol Erdogan elnök az amerikai emigrációban élő Fethullah Gülen hitszónokot vizionálja minden puccskísérlet és minden merénylet mögé.
És most nálunk is beindult a sorosozás ezerrel, de olyan primitív és ordenáré módon, amire sohasem mertem volna gondolni. Az elmúlt fél évben a kormánypropaganda olyan mélységekbe merült alá, ahol utoljára talán csak az '50-es években járt.
A macedón parlamenti botrány és a hozzá kapcsolódó sorosozás mintapéldája ennek. Macedónia népességének harmada albán. A macedón parlamentben a többséget alkotó szociáldemokrata frakció egy albán nemzetiségű politikust választott házelnöknek. Feldühödött szélsőjobboldaliak törtek be az ülésterembe, politikusokat ütöttek-vertek, a berendezést törték-zúzták. A magyar közmédia először úgy interpretálta a botrányt, hogy a szélsőjobboldaliakat Soros György bujtogatta. Ezt később úgy módosították, hogy a Soros György által pénzelt politikusok miatt dühödött fel a csőcselék. Elmagyarázták, hogy Soros György érdeke a nemzetiségi ellentét, mert ez zavargáshoz és káoszhoz vezet, és ebben a zavarosban szeret Dzsordzsi bácsi (copyright by Kósa Lajos) halászni.
Az a helyzet, kedves olvasóim, hogy az igazság mindenben pont az ellentéte a kormányzati narratívának. A nyílt társadalom eszméje nem a konfliktuson, hanem a dialóguson alapul. Tudom, mert Bori kisebbségpolitikai szakon végzett a CEU-n. Ő jól tudja, hogy a nemzetiségek közeledése, egymás kölcsönös elfogadtatása és a párbeszéd milyen fontos. Ez az alapfeltétele a társadalmi stabilitásnak, amelyből következik a gazdasági stabilitás és Európa rivalizáló nemzeteiből együttműködő régiók lesznek. Vagyis konfliktus helyett párbeszéd, káosz helyett stabilitás. Nem fosztogatnak, hanem osztogatnak.
Gondolom a tavalyihoz hasonlóan idén is június végén kerül sor a CEU diplomaátadási ceremóniájára. Valószínűleg soha nem látott médiaérdeklődés fogja követni az eseményt. Soros György minden bizonnyal megint beszédet mond majd az ünnepségen, akárcsak tavaly (a felvételen 2 óra 20 perctől). Remélem beengedik hazájába, és nem érik inzultusok.
Kíváncsi vagyok, mint mond majd, foglalkozik-e az őt ért vádakkal. Kíváncsi vagyok a CEU jövőjére és arra is, hogy mikor ér véget ez a féktelen hazugságkampány.

Ceterum censeo: #IStandWithCEU.


2017. május 2., kedd

Lebegés, avagy az elveszett pilótafülke titka

Minden az elveszett pilótafülkével kezdődött. Két éve a budaörsi repülőtér mellett dolgozom, és a repülőtér szélén állt egy LI-2-es levágott pilótafülkéje.
Az irodaház, előtérben a pilótafülkével (2016)
Ez a pilótafülke egy szép napon eltűnt, és engem borzasztóan érdekelt, hogy mi lett vele. Egyszer csak egy képes tudósítást olvastam egy szentendrei kiállításmegnyitóról, ahol megpillantottam az elveszettnek hitt pilótafülkét. Szentendre egyik legújabb kiállítóterében, az egykori fűrészmalomból kialakított Művészetmalomban három avantgárd művész, feLugossy László, Bukta Imre és Szirtes János közös kiállítása nyílt meg az alkotók installációival, performanszaival, a címe: Levitáció.
Amúgy is esedékes tavaszi munkálatok voltak a pismányi telken, meg sörfesztivál is volt éppen Szentendrén, ezért gondoltuk, hogy sétálunk egy kicsit a városban, és a kiállítást is megnézzük. Hát a sörfesztivál nem volt egy nagy szám (bár Csíki sört árultak), egyébként is amióta Szentendréből egy turistacsalogató patyomkin-várost csináltak, egyre kevesebb kedvünk van a városban járni. De a kiállításra benéztünk és megcsapott minket az avantgárd számunkra érthetetlen, mégis szabad levegője.
Biztos lebegtetek már álmotokban. A lebegés, a levitáció a Földtől való elszakadás, a kötöttségtől való megszabadulás, végső soron a szabadság szimbóluma.
Lányaim és unokahúgaim levitálnak (2013)
Az avantgárd pedig a legszabadabb képzőművészeti irányzat, hiszen szinte semmiféle kötöttség nem vonatkozik rá. A 60-as, 70-es, 80-as években nem is nézte jó szemmel a hatalom a modern képzőművészeti törekvéseket, hiszen aki a műfaji szabályokat nem tiszteli, az biztosan a törvényeket is áthágja. Az Iparterv-tárlatok éppúgy III/III-as megfigyelés alatt álltak, mint a balatonboglári kápolna-kiállítások. A képzőművészet szabadsága a zenei szabadságra is kiterjedt, fiatal képzőművészek hoztak létre zenekarokat. A már említett feLugossy László két művésztársával, efZámbó Istvánnal és Wahorn Andrással megalapították az A. E. Bizottság zenekart. (Wahorn Andrásról, eredeti nevén Pintér Andrásról már megírtam, hogy nővéremmel járt egy osztályba a József Attila Gimnázium rajztagozatára). Ha mást nem, ezt a számot biztosan mindenki ismeri tőlük, mert elhangzik Bódy Gábor A kutya éji dala című filmjében is.

És már meg is érkeztünk a harmadik műfajhoz, a filmhez. Íme egy lista a '80-as évek magyar underground filmterméséről, melyekben szintén képzőművészek és zenészek működtek közre, rendezőként, forgatókönyvíróként, szereplőként. Katit is sokat hordtam ezekre a filmekre, csoda, hogy kitartott mellettem.
FeLugossy és efZámbó 1972-ben Szentendrén megalakították a Vajda Lajos Stúdiót, később csatlakozott hozzájuk a náluk fiatalabb Wahorn. Vajda Lajos szürrealista festő nevét tiszteletből vették fel.
Vajda Lajos Szentendrén

Vajda Lajos "vakolat-portréja" (2014)
És innen van a Levitáció másik két kiállító művészének, Bukta Imrének és Szirtes Jánosnak a szentendrei kötődése is: ugyanúgy a Vajda Lajos Stúdió tagjai, akárcsak az alapító feLugossy.
Maga a kiállítás - a művészek élettörténetének ismeretében nem meglepő módon - elegye a művészi installációknak, videó-performanszoknak, verseknek és daloknak. Az avantgárdban járatlanok számára - mint amilyenek mi is vagyunk - az egész eleinte komikus, később dühítő lehet, de ahogyan Németh Gábor író mondta a kiállítás megnyitójában: "Ezennel a kiállítás megnyitja nézőit". Vagyis nyitott lélekkel kell közeledni az általunk kevésbé ismert műfaj felé. Ízelítőül egy Szirtes János-performansz:

És igen, kedves olvasóim, az a bizonyos pilótafülke is meglett és megpróbáltam vele együtt szárnyalni. Talán néhány percre sikerült is.
Elszálló pálya, 2017, ready made object