Lebegés, avagy az elveszett pilótafülke titka

Minden az elveszett pilótafülkével kezdődött. Két éve a budaörsi repülőtér mellett dolgozom, és a repülőtér szélén állt egy LI-2-es levágott pilótafülkéje.

Az irodaház, előtérben a pilótafülkével (2016)

Ez a pilótafülke egy szép napon eltűnt, és engem borzasztóan érdekelt, hogy mi lett vele. Egyszer csak egy képes tudósítást olvastam egy szentendrei kiállításmegnyitóról, ahol megpillantottam az elveszettnek hitt pilótafülkét. Szentendre egyik legújabb kiállítóterében, az egykori fűrészmalomból kialakított Művészetmalomban három avantgárd művész, feLugossy László, Bukta Imre és Szirtes János közös kiállítása nyílt meg az alkotók installációival, performanszaival, a címe: Levitáció.
Amúgy is esedékes tavaszi munkálatok voltak a pismányi telken, meg sörfesztivál is volt éppen Szentendrén, ezért gondoltuk, hogy sétálunk egy kicsit a városban, és a kiállítást is megnézzük. Hát a sörfesztivál nem volt egy nagy szám (bár Csíki sört árultak), egyébként is amióta Szentendréből egy turistacsalogató patyomkin-várost csináltak, egyre kevesebb kedvünk van a városban járni. De a kiállításra benéztünk és megcsapott minket az avantgárd számunkra érthetetlen, mégis szabad levegője.
Biztos lebegtetek már álmotokban. A lebegés, a levitáció a Földtől való elszakadás, a kötöttségtől való megszabadulás, végső soron a szabadság szimbóluma.

Lányaim és unokahúgaim levitálnak (2013)

Az avantgárd pedig a legszabadabb képzőművészeti irányzat, hiszen szinte semmiféle kötöttség nem vonatkozik rá. A 60-as, 70-es, 80-as években nem is nézte jó szemmel a hatalom a modern képzőművészeti törekvéseket, hiszen aki a műfaji szabályokat nem tiszteli, az biztosan a törvényeket is áthágja. Az Iparterv-tárlatok éppúgy III/III-as megfigyelés alatt álltak, mint a balatonboglári kápolna-kiállítások. A képzőművészet szabadsága a zenei szabadságra is kiterjedt, fiatal képzőművészek hoztak létre zenekarokat. A már említett feLugossy László két művésztársával, efZámbó Istvánnal és Wahorn Andrással megalapították az A. E. Bizottság zenekart. (Wahorn Andrásról, eredeti nevén Pintér Andrásról már megírtam, hogy nővéremmel járt egy osztályba a József Attila Gimnázium rajztagozatára). Ha mást nem, ezt a számot biztosan mindenki ismeri tőlük, mert elhangzik Bódy Gábor A kutya éji dala című filmjében is.

És már meg is érkeztünk a harmadik műfajhoz, a filmhez. Íme egy lista a '80-as évek magyar underground filmterméséről, melyekben szintén képzőművészek és zenészek működtek közre, rendezőként, forgatókönyvíróként, szereplőként. Katit is sokat hordtam ezekre a filmekre, csoda, hogy kitartott mellettem.
FeLugossy és efZámbó 1972-ben Szentendrén megalakították a Vajda Lajos Stúdiót, később csatlakozott hozzájuk a náluk fiatalabb Wahorn. Vajda Lajos szürrealista festő nevét tiszteletből vették fel.

Vajda Lajos Szentendrén

Vajda Lajos "vakolat-portréja" (2014)

És innen van a Levitáció másik két kiállító művészének, Bukta Imrének és Szirtes Jánosnak a szentendrei kötődése is: ugyanúgy a Vajda Lajos Stúdió tagjai, akárcsak az alapító feLugossy.
Maga a kiállítás - a művészek élettörténetének ismeretében nem meglepő módon - elegye a művészi installációknak, videó-performanszoknak, verseknek és daloknak. Az avantgárdban járatlanok számára - mint amilyenek mi is vagyunk - az egész eleinte komikus, később dühítő lehet, de ahogyan Németh Gábor író mondta a kiállítás megnyitójában: "Ezennel a kiállítás megnyitja nézőit". Vagyis nyitott lélekkel kell közeledni az általunk kevésbé ismert műfaj felé. Ízelítőül egy Szirtes János-performansz:

És igen, kedves olvasóim, az a bizonyos pilótafülke is meglett és megpróbáltam vele együtt szárnyalni. Talán néhány percre sikerült is.

Elszálló pálya, 2017, ready made object