Csónak

Vásároltunk egy csónakot Angyali szigetre.
Amikor Katit megismertem, két csónakjuk volt az angyali-szigeti telekhez: egy műanyag csónak és egy gyönyörűséges faladik. Mivel a csónakokat minden ősszel ki kell emelni a vízből, ezért a többmázsás faladiktól megváltak, pedig nagyon szép volt és nagyon jól siklott a vízen. A műanyag csónak szépen elöregedett, bár apósom gyakran javítgatta, de 7-8 éve nyugdíjba küldtük, apósom vásárolt egy, az előzőnél nagyobb de mégis könnyebb műanyag csónakot.
Három éve ezt a csónakot ellopták. Pont azon a napon vettük észre a lopást, amikor megszűnt a munkaviszonyom a VEIKI-vel. Persze tettünk feljelentést, fotót is adtunk a rendőröknek, de egyikünk sem gondolta komolyan, hogy meglesz. Vízre tettük hát a nyugdíjba küldött régi csónakot, ami persze úgy eresztette a vizet, mint a rosta. Szinte minden alkalommal javítgatnom kellett, de többször találtuk teljesen elsüllyedt állapotban.
Az öreg csónakban csak a lábrács volt viszonylag új, egy szép napon ezt is kilopták belőle. Ettől kezdve a lábrács is egy szedett-vedett tákolmány volt. Vaciláltunk, hogy érdemes-e új csónakot beszereznünk. Egy hónapja ismét a víz alól kellett kihalásznunk öreg csónakunkat, ekkor elhatároztuk, hogy próbálunk szerezni egy használt alumínium ladikot. Találtunk is egyet a Vaterán, meg is kaptuk a kikiáltási áron (sőt, az eladó még ebből is engedett). Egy villanymotort is adtak hozzá, bár erre speciel nem volt szükségünk.
(Eredetileg apósomnak volt egy orosz benzinmotorja, amit még unokaöccse hozott neki Tengizből. Aztán vásárolt egy igazi Johnson-t. Ezt a szerszámos kamrában tartottuk, amit egyik télen feltörtek és ellopták a motort. Apósom vett még egy ugyanolyan motort. Azzal meg az történt, hogy egyszer nem erősítette fel elég jól a csónak farára, és a motor egy hullámnál beleesett a Dunába, nem sikerült kihalászni. Azóta villanymotort használunk, autóval hozzuk-visszük.)
Ma vettük át új szerzeményünket Kiskunlacházán, nem messze saját stégünktől, és nagyon elégedettek vagyunk. Ezt már két ponton lakatoljuk ki, de persze ha valaki igazán el akarja lopni, ez sem lehet akadály. Hát, majd meglátjuk.
Van egy szomorú eleme is a történetnek. Az eladók - 40-es házaspár - végleg elköltöznek Magyarországról. Nekik elegük lett mindenből. És sajnos egyre több ilyenről hallok környezetemben, Petrának is meg kellett válnia egy barátnőjétől, mert szülei végleg Ausztriába költöztek. Ez van.

Fülkefor - Parti Nagy Lajos tündérmeséi

Tündérmesékkel töltöttem az elmúlt pár napot. Na nem Matolcsy György miniszter úr nemzetgazdasági tündérmeséivel, hanem Parti Nagy Lajos Fülkefor és vidéke című könyvével.
Parti Nagy Lajos esszé helyett meséket ír. A műfaj nem új, a '80-as évek végén Czakó Gábor megírta Hetvenhét magyar rémmese c. könyvét, melyet később további három kötet követett. Társadalmi visszásságok jelentek meg bennük mese formájában.
Parti Nagy a műfajt kiegészíti bravúros nyelvhasználatával, Kriza János és Benedek Elek stílusát sajátos nyelvi leleményekkel egészítve ki. Amikor egy ismerősöm felvetette, hogy Parti az emúttnyóccévben miért nem írt hasonlókat, azzal válaszoltam, amivel az egyszeri kisbíró, aki miután kidobolta az első világháborús hadi sikereinket, de valaki megkérdezte, hogy mi van a veszteségeinkkel: Azt odaát dobolják.
Íme egy kis idézet:
De hogy hun lakik az Úristen, arra egy másik, fércnél maradandóbb törvény lett, arrul, mellik gyülekezet egyház, mellik nem. Ezt se a kerál mondta meg, oszt méges meg lett mondva kerálmód. Hogy az kapja a státuszt, akinek mink adni kegyeskeggyük. De amellik vezetője áperté uszít, hazát árul, dacára, hogy kiket vót keresztölni anno szerencséje, na, az nem lösz egyház. Vót a kiválasztottaknak egy kis rossz érzésök, de belátták, hogy nincs máskép, mint ahogyan van, s bezon, azokval es lehet szolidarétani, akik velünk vannak idebe, nemcsak azokval, akik, ezér vagy azér, odakünn. Így es tettek. Fogták a lelkiösmeretöket, oszt leterítették a törvény napos ódalán, reatelepedtek, s aszonták, attúl veresedik az orcájok.
Olyan kifejezésekbe botlunk rendszeresen, mint ízraeltrianonista bankárkomenizmus. Kár, hogy a mesék áprilissal véget értek, pedig Kétharmadiában az élet nem állt meg.
Még három éve történt, hogy lejárt két országos rádió-hálózat, a Danubius Rádió és Sláger Rádió szerződése. Az ORTT új pályázatot írt ki. Az egyik rádiót egy jobboldalhoz kötődő üzletcsoport, a másikat egy baloldalhoz kötődő konzorcium pályázta meg, és olyan magas ajánlatot tettek, amit az egyre sorvadó kereskedelmi rádiós piacról kitermelni nem lehetett. El is nyerték a frekvenciákat, így született meg a Class FM és a Neo FM. Majtényi László, az ORTT akkori elnöke hamar átlátta, hogy itt bizony pontosan arról van szó, amit Dávid Ibolya olyan jól megfogalmazott, hogy a két legnagyobb párt pont most osztja fel a rádiós piacot, hogy újabb pénzszivattyúhoz jussanak. Nem hallgattak rá.
Csakhogy 2010-ben, a fülkeforradalom győzelme után az állami vállalatok, pl. a Szerencsjáték Zrt. már csak kizárólag a Class FM-en hírdettek, 600 millió forint extra bevételhez juttatva a Nyerges Zsolt által tulajdonolt rádiót. Bár mindkét rádió ugyanazt a szemetet sugározza nagyjából ugyanannak a hallgatói körnek, úgy gondolták, a Neo hallgatói nem lottóznak :). Csődbe is ment a Neo amúgy magyarosan.
A Klub Rádiót nem sikerült ilyen egyszerűen elhallgattatni. Bár ezt a rádiót is cserben hagyták az állami hirdetők, a Klub Rádió elkezdett perselypénzt gyűjteni a hallgatóktól, és hogy-hogynem, működik tovább. Rögtön működésbe lépett a Szalai Annamária-féle gépezet: a még 2010-ben elnyert közösségi frekvenciájukat nem kapták meg, a jelenleg használt budapesti frekvenciájukat pedig egy sohasemhallott rádió nyerte meg gyanúsan magas ajánlattal. Csakhogy a független bíróság mindkét ügyben elmarasztalta az MNHH-t. A Klub Rádió azt gondolta, itt a happy-end, de egy médiatörvény-módosítással megakadályozták, hogy a már egyszer elnyert közösségi frekvenciát megkaphassák.
A tündérmese folytatódik, továbbra is van dolga Parti Nagy Lajosnak.

Az én szép, okos lányaim 4 - kicsengetés

Itt az iskolai év vége, kezdődik a nyár, következik lelkendező posztom lányaim teljesítményéről. Vegyük sorra!
Bori eddigi legeredményesebb félévét zárta, melyről részletesen itt olvashattok. Két hónap múlva elrepül Amszterdamba Erasmus-ösztöndíjjal. Lelkes is, izgul is (akárcsak a szülei), végül is először kell önállóan boldogulnia egy idegen környezetben. Szerencsére a holland egyetem nagyon hallgató-barát, mindenről gondoskodnak a kollégiumi szállás megszervezésétől a repülőtéri transzferig, az egészségügyi ellátástól a bankszámla-nyitásig, a vallásgyakorlattól a pszichológiai segítségig, így remélhetőleg Bori nem fogja egészen elveszettnek érezni magát az új környezetben.
Orsi utolsó "nyugodt" iskolaévét zárta az érettségi és a felvételi előtt. Év elején matematika-fakultációt választott, egyedüli lányként küzd a sok fiú között. Bár próbálok neki segíteni - büszkén jelenthetem, hogy az idei emelt szintű matematika-érettségi feladatait is megoldottuk közösen - ezt a tárgyat négyessel zárta. A többi tárgyból viszont jeles, magyarból, angolból dicséretes. A nyáron intenzív német tanfolyamra fog járni, őszre azt tervezi, hogy előrehozott emelt szintű érettségit tesz ebből a nyelvből.
Petra bizonyítványa érdekes darab: a tárgyakat továbbra is szövegesen értékelik, és a jeles fölött van még a kitűnő, ez felelne meg a 6-osnak. Ez kicsit ahhoz hasonlít, mint mikor Bori és Orsi művészi tornára jártak, és bizonyítványukban az 5-ösön lévő csillagok száma volt az érdemjegy. Szóval Petra magyar nyelv, technika és rajz kivételével mindenből kitűnő, az előbbiekből "csak" jeles. Ő is sűrű félévet tudhat maga mögött, az iskola mellett zongorázott, balettozott és pingpongozott a Statisztikában (edzője Szabó Gabriella többszörös Európa-bajnok).
Remélem, nyáron kipihenik magukat a csajok, és további lelkes szülői beszámolókat írhatok róluk.

Okostelefonok funkciói XI - e-könyv

Androidos és Symbianos telefonokra egészen biztosan kínálnak ekönyv-olvasó alkalmazásokat, de bizonyára a többi okostelóra is. Ennek ellenére nem gondolom, hogy túl sokan használnák könyvolvasásra a telefonjukat. Ebben a rovatban felsorolt okostelefon-funkciók közül talán a telefonáláson és az SMS-kommunikáción kívül  minden funkciót inkább a megfelelő célkütyüvel oldunk meg. Az okosteló olyan, mint egy jó svájci bicska: mindig kéznél van, de a profi megoldásokhoz inkább a profi eszközök valók.
Azért kezdtem ezzel a hosszadalmas bevezetővel, mert Bori a 20. születésnapjára kapott egy ekönyv-olvasót. Pontosabban egy ígérvényt egy ilyen olvasóra, mert - akár hiszitek, akár nem - az április 27-ei megrendeléstől csaknem két hónapot vártam egy PocketBook Touch 622-re. De megérte.
Akárcsak a többi olvasó, ez is számtalan formátumot ismer, a PDF formátumot is egészen jól tördeli, az e-tintás kijelző egy igazi csoda, minél jobban süt a nap, annál kontrasztosabb, a karakterek rajzolata gyönyörű, öröm olvasni, az ékezetes karakterekkel sincs gond. Minden megkezdett könyvet onnan folytathatsz, ahol abbahagytad, de helyezhetsz el külön könyvjelzőket, fűzhetsz hozzá megjegyzéseket. A digitális könyvek között nincs olyan, hogy "jaj, hova is tettem?", mert a könyveket kereshetem cím, szerző, nyelv, műfaj és még ki tudja hány kritérium szerint.
Bori örült, mert két hónap múlva megy Amsterdamba, és aggódott, hogyan vigyen magának olvasnivalót. Persze netbook és telefon lesz nála, de azokon nem az igazi az olvasás.
Bori csak az igazi könyveit sajnálja. Érdekes módon könnyedén váltunk meg a bakelitlemezektől, a magnókazettáktól és a videokazettáktól, de valahogy Gutenberg találmányáról nem tudunk lemondani. Hiányzik nekünk a könyvek illata. Persze nem lennék meglepve, ha hamarosan könyv-illatú olvasókat árulnának cserélhető illat-patronnal. Egy magára adó értelmiségi otthonában hatalmas könyvszekrények roskadoznak a könyvek alatt. (Egyszer nálunk járt egy amerikai házaspár, és amikor meglátták a könyvszekrényünket, csodálkozva kérdezték: Magyarországon nincsenek könyvtárak? Miért vásároltok könyveket, miért nem utaztok inkább?)
Borinak egy csomó klasszikus irodalmat töltöttem új olvasójára, hiszen a klasszikus irodalom ingyen hozzáférhető. A kortárs irodalommal az a helyzet, hogy az ekönyv-forgalmazók kb. a nyomtatott könyv árának kétharmadáért-háromnegyedéért kínálják a kiadványokat, persze a szürke zónából minden beszerezhető ingyen.
Most nagyon lelkes vagyok, és azt tervezem, hogy azokat a könyveinket, amelyek nem számítanak könyv-ritkaságnak, nem tartalmaznak művészi képeket, de megszerezhetők ekönyv-formában, azokat kiselejtezem, kiváltom őket a digitális változattal. Persze lelkem mélyén tudom, hogy ez is felesleges, hiszen odakünn, az információs felhőben úgyis minden megvan. Könyvszekrényünkön valóban csak értékes ritkaságok, albumok lesznek. Ezzel sok helyet takaríthatnánk meg. 600 évvel a könyvnyomtatás feltalálása után a könyv már csak ritka, értékes ajándéktárgy lesz, kulturális igényeinket pedig kis, zsebben hordott kütyüvel fogjuk kielégíteni.

Zsúfolt hétvége

Már csütörtökön elkezdődött, mert Petra a balettcsoportjával fellépett a Bálint házban, amely a szponzorainak műsoros klubestet tartott. Innen átsétáltunk a cseh sörfesztiválra a Károly körútra. A sörsátor tömve volt, a cseh sörgyártás borostyánszínű remekei finomak voltak. Sajnos mivel hétköznap este volt, sem zene, sem műsor nem volt, ami azért még jobban földobta volna a hangulatot.
Péntek este egy baráti család szülinapi bulijára voltunk hivatalosak a Petneházy Club Hotel éttermébe. Ebben a Budakeszi és Nagykovácsi között lévő, eredetileg lovas tanyának induló létesítményben már jártunk jó tíz évvel ezelőtt. Most egy különteremben voltunk vagy negyvenen. A vendégek harmadát ismertük korábbról. A vacsora után volt DJ is, nem is tudom, mikor táncoltattam meg utoljára az asszonyt. Jó este volt.
Szombaton volt a házassági évfordulónk (amit szerencsére azért nem felejtek el, mert pont Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének évfordulójára esik). Az esemény tiszteletére a Mága-koncerten voltunk a SYMA-ban. A műsor, a színpadkép és színpadtechnika nagyon színvonalas volt, operett és musical egyvelegeket hallhattunk. Először hallhattam élőben énekelni Radics Gigit!
A műsor legvégén Mága megkérdezte a közönséget, hogy ugye tudjuk, mi lesz a záró szám? A közönség hallgatott. Hát a Radeczky-induló - mondta Mága. Ezen láthatóan megrökönyödött a közönség, különösen akkor, amikor a hegedű-virtuóz bejelentette, minden újévi koncertjét ezzel a darabbal fogja zárni. Hát szerintem ez a bécsi újévi koncert majmolása lenne. Szerintem is kell egy népszerű, ütős, hagyományteremtő zene a koncert végére, de a Radeczky-indulót hagyjuk meg a bécsieknek.
Míg mi Katival a koncerten voltunk, Bori és Petre a Hófehérke balettet nézték meg az Operában, Orsi pedig barátaival bevetette magát a Múzeumok Éjszakájába.
Vasárnap délután sógornőm születésnapját ünnepeltük kerti grillezés keretében.
És amiről lemaradtam: Egyik volt gimnáziumi osztálytársam félprofi zenésznek mondható, ami azt jelenti, hogy nem a zenélésből él, de több amatőr, félprofi ill. egyházi zenekarban is játszik. Alapvetően hegedős és brácsás, de játszik fafúvóson (blokkflőtén és klarinéton) valamint billentyűs hangszereken (zongora, csembaló, orgona). Vasárnap este csak a volt osztálytársainak játszott dzsesszt és tánczenét Szentendrén a Promenád étteremben zongorán és dzsesszorgonán. Szívesen meghallgattam volna, talán majd legközelebb...

Gyógyszer

Amint betöltöttem az ötvenet (ez már  hat éve volt), egyből rendszeres gyógyszerszedő lettem. Ne röhögjetek, ti húszasok, harmincasok, negyvenesek, lesztek ti még gyógyszerzabálók.
Fülkeforradalmi kormányunk folytonos újító dühe a gyógyszerfelírási rendszert sem hagyta érintetlenül. Egy vényre csak egy hónapnyi gyógyszeradag írható fel, kivéve persze, ha a gyógyszer legkisebb kiszerelési egysége több mint egy hónapnyi adag. Ez rendben van, szegény nyugdíjasnak ne kelljen egy gyógyszerkiváltásnál az egész nyugdíját a patikában hagynia.
Csakhogy! A vényre azt is ráírják, hogy mikortól váltható ki. Ha háromszor egyhavi adagot írnak fel, akkor az első vény június 11-étől, a második július 11-étől, a harmadik pedig augusztus 10-étől váltható ki. Egy nappal sem korábban!
Erre én csak azt kérdem: Margit! Normális?!
Mit csináljak, ha július 10-én két hétre nyaralni megyek???* Mi lesz velem az életben tartó szereim nélkül? Persze, értem én, a beteg meg is halhat, és akkor a TB feleslegesen fizet az előre kiváltott gyógyszerekre. De tényleg ekkora szar van, hogy ilyen szarrágónak kell lenn???
*Kicsit lehiggadva elolvastam a rendeletet, és megtudtam, hogy 7 nappal a jelzett időpont előtt már kiváltható a gyógyszer. Akkor van tehát gáz, ha mondjuk a dátum előtt 8 nappal utazik el az ember mondjuk három hétre.

Ljudmila Ulickaja: Imágó

Van az interneten egy portál a photosynth.net. Ez úgy működik, hogy ha egy objektumról, épületről, szoborról különböző nézetekből, látószögekből, különböző fókusztávolsággal fényképeket készítesz, akkor ez a portál megkeresi a képek közötti kapcsolódási pontokat és az objektumról egy szintetizált nézetet állít elő. Na, ez jut eszébe egy informatikával foglalkozónak Ulickaja könyvéről.
Az Imágó egyes fejezetei a nézetek, melyek hol csak egy néhány órányi eseményt, hol több emberöltőt dolgoznak fel, hol vidámak, szatirikusak, hol pedig tragikusan keserűek, de valamiképpen kapcsolódnak a többihez. A könyv végére az olvasóban összeáll a szintézis. Olvastam már Ulickaja-könyvet, a Daniel Stein, tolmácsot, ott az összerakós játék puzzle-kockái levelek, interjúk, visszaemlékezések voltak.
A regény három főszereplője, a három jó barát, Ilja, Miha és Szanya hol főszereplői, hol csak mellékszereplői az egyes fejezeteknek, életüket keresztül-kasul szövik a fontos mellékszereplők, a három barátnő, Olga, Tamara és Galja, a fiúk irodalomtanára, Viktor Juljevics, valamint Szanya nagyanyja, Anna Alekszandrovna, aki mindhármuk nagyanyja is, és persze sok-sok mellékalak, akik csak egy-egy epizódban tűnnek fel.
Persze egy dolog a forma, de miről szól az Imágó? Mit jelent egyáltalán a cím? Az imágó a rovarok kifejlett formája, ezzel a hasonlattal követhetjük a szereplők fejlődését, felnőtté válását a 60-as, 70-es, 80-as évek Szovjetuniójában, mely egyszerre tűnik ellenséges, idegen és élhetetlen helynek és barátságos, meleg hazának.
Miha halálával kapcsolatban ezt olvashatjuk: "Elrepül a szárnyas lény, itt hagyja a földön kitinhéját, a repülő lény üres koporsóját, és e repülő lény új tüdejét új levegő tölti be, és új zene csendül fel új, kifejlett hallószervében."
A regény alapvetően a Szovjetunió szamizdat irodalmáról szól, amiről annak ellenére keveset tud egy átlag olvasó, hogy az eddigi öt orosz irodalmi Nobel-díjas (Bunyin, Paszternák, Solohov, Szolzsenyicin és Brodszkij) közül négy belső vagy külső emigrációban élt, egyedül Solohov volt hű a Szovjetunióhoz. A regény utolsó epizódjának szereplőjéről csak azért tudhatjuk meg, hogy Joszif Brodszkij, mert egy versidézet lábjegyzetében ott a szerző és a fordító neve. A regényben sokat olvashatunk az orosz zenei és képzőművészeti életről is, a köszönetnyilvánításból kiderül, milyen nagy csapat dolgozott az írónőnek, hogy a tárgyi pontosság ne csorbuljon. Sok egyéb, a maga korában elhallgatott tényt is megtudhatunk, pl. olvashatunk a krími tatárokról, vagy arról, hogy Sztálin temetésén mintegy 1500 embert agyontaposott a tömeg.
Be kell valljam, ez volt első orosz nagyregényem (620 oldal). Tolsztojt, Dosztojevszkijt nem olvastam, Solohovba (Csendes Don) és Paszternákba (Doktor Zsivágó) csak belekezdtem. Pedig a szélesen hömpölygő epika úgy ragadja magával az olvasót, mint a Volga vagy a Don.

Internet-rádió 2

Egy másfél évvel ezelőtti posztomban büszkén írtam új szerzeményemről egy internet-rádióról. Pár hónappal a garancia lejárta után azután kínos meglepetés ért, melyet elküldtem a Tékozló homár nevű fogyasztóvédelmi fórumnak is, de ők nem tartották elég közérdekűnek a közlésre, ezért most saját blogomban közreadom:

Kedves Homár!

Olvasóid már biztosan ismerik az összes városi legendát és összeesküvés-elméletet a jótállási időt pár hónappal túlélő készülékekről, a kicserélhetetlen akkumulátorokról, a filléres, de beszerezhetetlen alkatrészekről. Arról az igyekezetről, ahogyan a gyártók azt próbálják elérni, hogy egy-két év múlva mindenképpen dobd el kütyüdet, és vásárolj újat. Én egy újabb gyöngyszemmel egészíteném ki ezt a teóriát.

Naiv ügyfél másfél évvel ezelőtt vásárolt egy Lenco gyártmányú internet rádiót. A készülék alaptulajdonsága, hogy közvetlenül nem írható bele a lejátszani kívánt adó URL-je, hanem a rádió felcsatlakozik a www.radioslots.com portálra. Ezen a portálon egyrészt csoportosítva vannak az internet rádióállomások országok és műfajok szerint, másrészt a felhasználónak lehetősége van, hogy készülékét regisztrálva létrehozza kedvenc adóinak listáját. Erre a listára nemcsak a portálon szereplő adókat, hanem tetszőleges internet rádióállomásokat is fel lehet venni. Azaz, csak lehetett.

Nos, az említett portál három hete már nem elérhető. Így a készülék sem használható. Naiv ügyfél levélben kereste meg egyrészt magát a Lenco céget, másrészt annak magyarországi márkakereskedőjét, aki a garanciális javítást is végzi.

A Lenco röviden csak annyit válaszolt, hogy naiv ügyfél érvényesítse két éves jótállási jogát. Külön posztot érne meg, hogy a két éves nemzetközi jótállásból miképpen lesz Magyarországon egy éves jótállás, de ez a tény a garancia-papíron többször is ki van hangsúlyozva.

A magyarországi márkakereskedő válaszából kiderül, hogy nagyon sajnálják, hogy naiv vásárló így járt, remélik, hogy az említett portál hamarosan ismét elérhető lesz (ennek semmi jele, a name-szerverek nem találnak ilyen nevű internetes oldalt).

Naiv ügyfél utána nézett, hogy a jelenleg forgalmazott Lenco internet rádiók milyen portálra csatlakoznak, és csodálkozva látta, hogy egy másikra, a www.reciva.com oldalra. Arra a felvetésre, hogy esetleg a szoftver módosításával a régi internet rádió is csatlakozhat a reciva-ra, azt a sajnálkozó választ kapta, hogy a www.radioslots.com "chip-szinten" van a rádióba építve. Ezt naiv vásárló nem egészen érti, hiszen manapság egy komolyabb kávéfőző javítását is azzal kezdi a szerelő, hegy beletölti a legfrissebb szoftver-verziót.

Naiv vásárló most nagyon becsapva érzi magát, és nagyon nem tudja, hogy ilyenkor mit tegyen? Nagyon gyanúsnak találja, hogy az említett internetes oldal néhány hónappal a készülék garanciájának lejárta után szűnt meg.

Kedves Homár-olvasók, Ti mit javasoltok?

Köszönettel:    Szaracén

Hát, így jártam...

Chile '62

Most, a foci EB lázában nem árt megemlékezni arról, hogy 50 éve volt a chilei labdarúgó világbajnokság. Apám 50 évvel ezelőtti blogjában is nagy teret szentelt ennek az eseménynek.

Akkoriban még nem volt se műhold, se televízió (legalábbis nekünk), így Szepesi György közvetítéseit tenger alatti kábelen keresztül rádión hallgattuk. A csoportmeccseket vereség nélkül abszolváltuk (győzelem Anglia és Bulgária ellen, döntetlen Argentínával), így a legjobb nyolc közé, az egyenes kiesési részbe jutottunk. ahol sehogysem tudtuk feltörni Csehszlovákia betonvédelmét, és 1:0-ra kikaptunk. A csehek végül a braziloktól kaptak ki a döntőben és másodikok lettek.
Szövetségi kapitányunk ugyanaz a Baróti Lajos volt, aki 1978-ban az argentin VB-re is kijutott a csapattal. Amint azt az egyik mellékelt karikatúrán látni lehet, a lapok azon élcelődtek, hogy a Spanyolországban frissen honosított Puskás Ferenc csapatával nem lehet ott a VB-n. Nemzeti hősünk, ki a Szent István Bazilikában nyugszik, ezen a rajzon olyan bűntudatos ábrázattal szerepel, ahogyan a korabeli karikatúrákon a reakciósokat és a nép ellenségeit rajzolták.
A magyar labdarúgók 25 éve nem jutottak ki világbajnokságra, az EB-n elért legjobb helyezésünk 1964-ben egy harmadik hely volt. 1972-ben negyedikek lettünk, később azonban már nem jutottunk ki az EB zárószakaszára, melyre kezdetben négy, később nyolc, végül pedig 16 csapat kvalifikálhatta magát. Közismert, hogy az idei EB megrendezésére Horvátországgal közösen kandidáltunk, de a Lengyelország-Ukrajna páros elhappolta előlünk az eseményt. De majd most lesz sok új stadionunk...