Parlament

Parlament

2015. augusztus 31., hétfő

Sóvidéken sóvárogtunk (családi nyaralás Salzkammergutban) - egyéb gondolatok

1996 óta járunk rendszeresen Ausztriába, de az első 10 évben csak síelni jártunk oda. 2006 őszi szünetében (közvetlenül a forró Őszöd után) négy napot Grazban és környékén töltöttünk, 2007-ben a tavaszi szünetben pedig Bécsben voltunk három napot. Többször is tervezgettünk ausztriai nyaralást, de valahogyan sohasem került rá sor.
Idén a nyarat tervezgetve tudtuk, hogy Orsi csak augusztus vége felé látogat haza, ezért olyan családi nyaralást terveztünk, mely rosszabb időben is élvezetes lehet. Petra azt mondta, ahhoz a kastélyhoz menjünk, amelyiknek olyan sok hegyes tornya van. Rájöttünk, hogy Neuschwanstein-re gondol, az őrült bajor király kastélyára. Én viszont már régóta vágytam Salzburgra, úgyhogy elhatároztuk, hogy Mozart szülővárosa környékén tanyázunk le, és innen kirándulgatunk erre-arra. Aztán rájöttünk, hogy Salzburgtól Neuschwanstein elég messze van, így pont Petra kívánsága maradt ki a programból.
Egy egyhetes ausztriai autós nyaralás egy öttagú család számára már elég drága ahhoz, hogy akár egy váratlan betegség, akár egy műszaki hiba vagy baleset, vagy egy teljesen lehetetlen időjárás komoly károkat okozzon. Nem olyan ez, mint egy all-inclusive nyaralás, ahol egy egynapos vírus nem oszt, nem szoroz. Szóval eléggé izgultam, de végül is mindennel szerencsénk volt.
Autós utazáshoz csak 2007 óta használok GPS-t, korábban térképpel utazgattunk Ausztriában, Olaszországban, Horvátországban, Szlovákiában. Mostani okostelómmal Magyarországon a Waze-t használom, de ehhez sajnos szükséges a mobilnet használata, ami külföldön nem áll rendelkezésre. A GoogleMap-ről tölthető le off-line térkép, de az elég fapados. Van a telómon egy Garmin, de annak lejárt az egy hónapos próbaidőszaka, viszont vásárolható rá egy hónapos licenc teljesen friss térlépekkel bárhol Európában. Végül ezt választottam, vagyis Csilla helyett (Waze) Tündét (Garmin). Tünde kicsit énekelve beszélt, mert nem sikerült az egyes szavakat azonos hangmagasságon bevinni, ráadásul magázódik szemben a tegeződő Csillával. Egy-két pont koordinátája is hibásan van benne, de alapjában véve jól használható volt. Hazaérve aztán ismét visszatértem Csillához. Egyébként az osztrák turistatérképet is letöltöttem, ehhez van egy külön appom, a g:hu, ezt használtam a Schafbergen.
A turisták által kedvelt helyeken még a főszezon után is gond a parkolás. Salzburgban központi helyen, a Mirabell park parkolóházában parkoltunk, itt egy napi parkolás 17 euróba került. Ennél valamivel olcsóbb volt Sankt Wolfgang központban lévő fedett parkolóháza, 12 euró. Bad Ischl-ben 8 eurót, Hallstattban 7 és fél eurót fizettünk. Melkben, Hellbrunn-nál, Eisriesenwelt-nél, Hohenwerfen-nél és a Gosausee-nél ingyen volt a parkolás, bár ez utóbbinál elég messze találtunk helyet, sok volt a kiránduló.

Jelenet a filmből: Sissi és Ferenc az Ischl partján
Hidak az Ischl-ön, talán itt akadt horogra a császár
Salzkammergut a filmesek körében is elég népszerű. 60 évvel ezelőtt forgatták a Sissi-t Romy Schneiderrel. Sissi és Ferencjóska Bad Ischl-ben ismerkedtek meg, ráadásul uralkodói körökben szokatlan módon a császári pár házassága szerelmi házasság volt.

A muzsika hangját 50 éve, 1965-ben forgatták Salzburgban és annak környékén. Több forgatási helyszínen is jártunk, így a Mirabell parkban, a kerti zenepavilonnál, ami most a Hellbrunn kastély parkjában van, a salzburgi várnál, illetve egy jelenetben még a Hohenwerfen kastély is feltűnik.
A híres zenepavilon

Lányaim a zenepavilonnál
Jelenet a Mirabell parkban
Petra a Mirabell-en
Julie Andrews a vár alatt
A salzburgi vár most
Háttérben a Hohenwerfen várkastély
Mi ilyennek láttuk a Hohenwerfen-t

Jelenet a filmből, háttérben a Hohenwerfen
A Hohenwerfen a Kémek a sasfészekben rendezőjét is megihlette, ebből a várból lett a filmbéli Schloss Adler. A várba valóságban egy sikló visz fel, a filmben kötélvasút, amit a mintegy 50 km-re lévő Feuerkogel-nél vettek fel.

2015. augusztus 30., vasárnap

Sóvidéken sóvárogtunk (családi nyaralás Salzkammergutban) - kronológia

Első nap:
Orsi előző nap hajnalban érkezett meg Izraelből, és délelőtt rögtön elhúzott Zamárdiba a STRAND Fesztiválra, és csak az indulás napján reggel jött haza. Még azt is tervbe vettük, hogy felszedjük Zamárdiban és Mariboron és Grazon keresztül utazunk, de Orsi barátnője retúrjegyet vett neki. Reggel 10 után sikerült elindulnunk, hogy aztán Mosonmagyaróvár előtt egy 10 km-es dugóba kerüljünk egy tömegbaleset miatt.
Kb. délután 2 körül értünk Melk-be, a Benedek-rendi apátsághoz.
A melki apátság makettje
Az apátságot nagyjából a pannonhalmival egy időben, 1113-ban alapították, és az épületegyüttes mérete és elhelyezkedése is sokban hasonlít a pannonhalmira. A Bécs-Salzburg autópályáról már messziről látszik.
A látogató itt is nagyjából ugyanazt láthatja: megtekintheti az alapító levelet (Melker Stiftbrief), miseruhákat, kegytárgyakat, festményeket. Megnézheti a könyvtárt, a fogadótermet és az apátsági templomot.
Ha lett volna időnk, a városkában is érdemes lett volna sétálni.
Melk óvárosa
Így csak egy kávézásra futotta, utána indultunk tovább Gosauba, a szálláshelyünkre, amit csak többszöri telefonálás után sikerült megtalálni, mert a címét nem tudtuk, a navigátorban pedig név alapján nem volt meg. Így is sikerült este 7-kor elfoglalni a szállásunkat, amit nem véletlenül hívnak Bergblick-nek (hegyi pillantás), ez látszott a nappali ablakából:
Kilátás apartmanunk teraszáról
Este még egy filmnézés is belefért, megnéztük az Agymanókat, rögtön ki is osztottuk a szerepeket a családra: Orsi a Derű, Petra az Undor, Bori a Majré, Kati a Bánat én pedig a Harag vagyok.

Második nap
Nem kapkodtuk el az ébredést, reggel még az egész völgyet köd takarta. A hallstatti sóbányába vitt először az utunk, ami állítólag a világ legrégebbi sóbányája, 3500 éves tárgyakat és több ezer éves mumifikálódott holttestet is találtak itt.
A látogató egy siklóval jut fel a bányához (illetve még pár száz métert gyalog kell megtennie fölfelé. A bányalátogatáshoz mindenki bányászruhát kap, nagyon mókásan néztünk ki benne.
Lányaim bányászruhában
A bánya nem olyan monumentális, mint pl. a parajdi Erdélyben, sokkal szűkebbek a termek, viszont rendkívül szemléletes multimédiás előadásokon lehet megismerkedni a sóbánya kialakulásával, a régi és új bányászati technikákkal. A bányába facsúszdákon lehet lejutni, fotózzák az embereket és mérik a sebességüket. Nálunk a családban Orsi nyert több mint 27 km/h-s végsebességgel!
Nem véletlenül hívják az egész vidéket Salzkammergutnak, azaz kamarai sóbirtoknak, a környék lakói alapvetően a sóbányászatból és sófeldolgozásból éltek.
Végül bányavasút hozott ki minket a bányából. Még fotózkodtunk kicsit a hegyi kilátónál, miközben lábunk alatt terült el Hallstatt és a Hallstttersee (Hallstatti-tó).
Orsi mögött a Hallstattersee
Ebédünket a Hallstattersee partján költöttük el, majd estig jártuk ezt a kicsit émelyítően "gemütlich" városkát. Ma már inkább turistalátványosság kicsit díszletszerű házakkal. Mivel a település a tó és a hegy közé van beszorítva, kevés temetkezési hely állt rendelkezésre, ezért elterjedt a városban, hogy a lakosok koponyájára festették a nevüket, és ezeket egy külön kápolnában őrzik.
Hallstatt főtere tűzoltózenekarral
Festett koponyák a temetkezési kápolnában
Este még egy Pandemic társasjáték is belefért a programba a bolognai tészta után.

Harmadik nap
Korán kelés, irány Salzburg. A város manapság már nemcsak a nagy Mozart-kultuszról híres, hanem az 50 éve itt forgatott és itt játszódó A muzsika hangja című filmről is. A Mirabell park mellett parkoltunk le, a parkban tüstént fúvószenekar fogadott bennünket, a park mellett található a híres Mozarteum.
A város folyója a Salzach, ennek gyalogoshídját a szerelmesek lakatjai borítják.
A lakatok mögött Salzburg
A hídon átsétálva Mozart szülőházához vitt az utunk. A nagy mester 200 évvel korábban született, mint én, egy négyemeletes ház harmadik emeletét lakta a Mozart család. Dajkája szerint a kis Amadeus már csecsemő korában is az Egy kis éji zene dallamát gőgicsélte, de lehet, hogy ez csak legenda.
A Mozart-házban
Turisták uralta tekergős utcákat követve próbáltuk felfedezni A muzsika hangja forgatási helyszíneit, majd siklóval felmentünk a várba. A salzburgi vár teljes területe csak belépőjeggyel látogatható, megtekinthetők benne a hercegi lakosztályok, fegyverek, régi berendezési tárgyak. Elég jó körpanoráma nyílik innen a környékre. A várban költöttük el ebédünket is.
Salzburg látképe a várból
Salzburgi városnézésünk után a város déli szélén található Hellbrunn kastélyhoz mentünk. A kastély arról híres, hogy a salzburgi érsek tulajdonában állt, aki elég vicces kedvű ember lehetett, mert a kastély parkjában sok vízzel hajtott szerkezet mellett titokban a vendégeit is vízzel spriccelte le. Ma ugyanezt megteszik a jól fizető turistákkal, mi sem úsztuk meg száraz bőrrel.
Vízzel hajtott város-makett. Minden emberke mozog, miközben víziorgona hangját lehet hallani, és miközben ezt bámulod, váratlanul téged is lespriccel a víz
Este a változatosság kedvéért Dixit-eztünk a vacsi után, ami lecsó volt.

Negyedik nap
Irány a Wolfgangsee és a Schafberg. Sankt Wolfgangban parkolunk le, ahonnan fogaskerekű vasút visz fel az 1783 m magas Schafbergre. Persze felmehettünk volna gyalog is, ez jobban megfelelt volna a hegy szellemének, csakhogy ez 1200 m-es szintkülönbségű túra lett volna. A fogaskerekűt - ha szerencséje van az embernek - 130 éves gőzmozdony tolja fel a hegyre (felfelé tolató, lefelé vontató üzem van).
A fogaskerekű gőzmozdonya
A Schafberg a sóvidék három legnagyobb tava, a Wolfgangsee, a Mondsee és az Attersee között van, ezért mindháromra lélegzetelállító körpanoráma nyílik. A hegy a Wolfgansee felé lankásan emelkedik, a másik két tó felé viszont függőleges sziklafalat mutat, valójában olyan, mint egy kettébe vágott hegy. Van rajta egy geoláda is, amit megkerestünk, így meglett első osztrák találatunk, amely egyben a legnyugatibb és a legmagasabb találatunk is.
Schafberg, háttérben a Mondsee
A hegyen költöttük el szendvics-ebédünket. Délután még hajókáztunk egyet a Wolfgangsee-n, ráadásul a Kaiser Franz Josef nevű lapátkerekes gőzhajó fedélzetén. Elhajóztunk Sankt Gilgen-be, ott elnyaltunk egy fagyit, majd visszahajóztunk Sankt Wolfgangba.
A Kaiser Franz Josef lapátkerekes gőzős
Még arra is maradt időnk, hogy egy kicsit sétáljunk Sankt Wolfgangban, ebben a tüneményes városkában, bemenjünk búcsújáró templomába, sétálgassunk a szűk utcákon. Sankt Wolfgang egyébként azért is népszerű az osztrákok körében, mert itt játszódik egy Ausztriában nagyon népszerű operett, az Im weißen Rößl. A Weißes Rößl (fehér paripa) egy helybéli szálloda neve, amely még ma is üzemel.
A Weißes Rößl előtt
Este Kati csirkemellet sütött, de még egy nagy családi pingpongcsatát is lefolytattunk.

Ötödik nap
Az egyetlen esős nap, de szerencsére mára egy jégbarlang, az Eisriesenwelt felfedezése várt ránk. Petra már járt itt két hónappal ezelőtt az iskolával, de szívesen eljött velünk újra. Rajtunk kívül még több ezren gondolták úgy, hogy ez a nap barlangászásra a legmegfelelőbb, ezért ez a program kicsit jobban elhúzódott, mint gondoltuk.
A jégbarlanghoz feljutni nem is olyan egyszerű. A Werfen-ben lévő parkolótól shuttle-busz vitt fel a fenti parkolóba, ahonnan fel kell gyalogolni a látogatóközponthoz. Jegyvásárlás után további gyalogtúra felfelé egy függővasút völgyállomásához. De a függővasút sem visz fel ám a barlang szájához, innen további pár száz méter emelkedő vár még a látogatóra.
Hosszú gyalogos szerpentin a barlang bejáratához
Az Eisriesenwelt a világ legnagyobb jégbarlangja, valamikor a 19. század végén fedezték fel, de akkor még a bejáratához is csak alpintechnikával lehetett feljutni. A barlangrendszer a kijárattól is folyamatosan emelkedik, további 700 lépcsőfokon kell benne felfelé menni. Az első másfél kilométer látogatható, de a barlang többi részén már nincs jég. Mesterséges világítás nincs, a látogatók karbidlámpákat kapnak, maguknak világítanak, az idegenvezető magyarázás közben magnéziumcsíkokat gyújt meg, hogy nagyobb legyen a fény.
Orsi bányászlámpával
Mivel a barlangban 0 fok alatti a hőmérséklet, kabát, sapka és kesztyű viselése erősen ajánlott. Szép jégképződményeket figyelhettünk meg, bár nekem az a gyanúm, hogy ezeket jégszobrászok faragták ki, hogy mégse legyen a látogatónak olyan unalmas. Minden esetre volt jegesmedve és elefánt alakú (vagy inkább arra emlékeztető) jégtömb is.
A barlangtól a visszaút már Hawaii volt, ráadásul a hegyet borító felhő is feloszlott, így csodálatos kilátásban volt részünk.
Kilátás a barlangtól
A kötélvasút felső állomásán költöttük el késői ebédünket, majd kb. fél ötre értünk vissza a parkolóba. Werfen másik nevezetessége a Hohenwerfen kastély. Itt forgatták a Kémek a sasfészekben című filmet, melyben a kastély Schloss Adler-ként szerepel. A várkastély eredetileg a salzburgi érseké volt, tőle vették meg a Habsburgok, de ma már az osztrák állam tulajdona. Az Anschluss idején a németek valóban kiképző központot rendeztek be itt. Siklóval lehet felmenni, pont elcsíptük az utolsó idegenvezetést.
A Hohenwerfen kastély
Este lencseleves volt, és ismét Pandemic-et játszottunk.

Hatodik nap
Ismét verőfényes napsütésre ébredtünk. Első utunk a szálláshelyünktől pár kilométerrel feljebb lévő Gosausee-hez (Gosaui-tó) vezetett, mely télen síközpont, nyáron pedig népszerű kirándulóhely. Kicsit sétáltunk a tó körül, megcsodáltuk a távoli Gosau gleccsert, élveztük a magas hegyekkel, zöld legelőkkel, tehenekkel, tavakkal teli alpesi idillt.
Ember, állat egyformán élvezi az alpesi idillt
Miután kiélvezkedtük magunkat, a patinás császári fürdőhelyre, Bad Ischl-be autóztunk. Amint az köztudott, itt akadt Sissi horgára Ferencjóska, aki eredetileg Sissi nővérét, Helenát vette volna feleségül. Az Ischl és a Traun folyók találkozásánál lévő fürdővárostól többet vártam, azt gondoltam, hogy Karlsbad-hoz hasonlóan fogja sugározni a monarchiabéli pompát, helyette egy átlagos osztrák kisváros képét mutatja, benne egy-két épület emlékeztet az egykori fürdővárosra: a kongresszusi központ, az ivócsarnok, a Lehár-villa és persze nem utolsó sorban a Sissi-kastély.
Bad Ischl, az ivócsarnok és a postahivatal
A császári park szélén áll a császári pár nyári kastélya, melyet nászajándékba kaptak és egy E-betűt (mint Elizabeth) formál. Jelenleg is egy Habsburg a tulajdonosa, Sissi dédunokája, Mária-Valéria unokája. A kastély látogatható, korabeli módon van berendezve. A császári pár 6-8 hetet töltött itt nyaranta, ilyenkor Ferencjóska levadászta a környék vadjait, a kastélyban több ezer trófea van. Persze azért a politikára is jutott ideje, itt írta alá az Európa 20. századi sorsát meghatározó Szerbia elleni hadüzenetet.
A császári kastély
A kastélytól pár száz méterre, az Ischl túlpartján egy strandfürdőre bukkantunk, és mivel egész osztrák nyaralásunk alatt eddig nem volt lehetőségünk strandolni, most örömmel hűsöltünk a szemmel láthatólag inkább helybélieknek épített és igen kedvező áron üzemelő, de ugyanakkor rendkívül kulturált strandon.
Még egy esti program is várt ránk Gosauban, a kálváriadombon egy rézfúvós együttes játszott. A két szárnykürtből, egy tenorkürtből és egy baritonkürtből álló kvartett lassú osztrák dalokat fújt, hangulatos volt hallgatni a Hold által megvilágított, hegyek-koszorúzta osztrák falucska kápolnájánál.
A kálváriatemplom Gosauban esti fényben
Az esti programba az olaszos paradicsomos-mozzarellás tészta elfogyasztása után még egy filmnézés is belefért. Holnap sajnos indulunk haza.

Hetedik nap
Mára a hazautazáson kívül semmi konkrét programot nem szerveztünk. 10-kor hagytuk el a szállásunkat, még vásároltunk a helybéli ADEG-ben (osztrák közért-lánc), majd irány haza. Bécs előtt egy pihenőhelyen ebédeltünk, itt volt wifi, itt olvastuk a hírt a Parndorfban talált holttestekkel teli teherautóról. Aztán láttuk is Parndorfnál elhaladva az intézkedő rendőröket, meg a határig kialakuló, legalább 30 km. hosszú gigadugót. Szerencsére ez a Magyarország felé tartó irányt nem érintette, így nagyjából 5 óra körül hazaértünk.
Hát így telt a Pál család 2015-ös nyaralása.

2015. augusztus 28., péntek

Augusztus 20-ai tűzijátékok

Ezt a posztot augusztus 20-a után szerettem volna megírni, de 21-én egyhetes ausztriai nyaralásra indultunk, ezért nem volt rá időm. Ja, persze majd a nyaralásról is posztolok, ami nagyon jól sikerült, de még a fényképeket rendezgetem, úgyhogy csak türelem.
Szóval az utóbbi időben egyre inkább barbár dolognak tartom a tűzijátékot, és nagyon jól meglennék nélküle, mégis augusztus 20-án, ha tehetjük mindig megnézzük ezt a látványosságot.
Egészen 1981-ig, amíg a Zsigmond téren laktunk, a Duna-partra kisétálva nézhettük végig az égi látványosságot. Akkoriban még a Gellérthegyről lőtték a petárdákat, messziről látszódtak. 1976-tól, amikor elkészült szüleim szentendrei nyaralója a Pismány oldalában, az erkélyről jól látszódott a tűzijáték, hacsak nem pont déli szél fújt, mer akkor a füst öt perc után mindent eltakart.
Persze akkor is volt olyan, hogy pont nyaraltunk, vagy egyéb okok miatt nem tudtuk megnézni a tűzijátékot. 1973-ban például családi erdélyi utazáson voltunk augusztusban. Míg 20-a nekünk, augusztus 23-a a románoknak volt nagy nemzeti ünnep. Egy ismerős kölcsönadta nekünk marosvásárhelyi lakását, pont itt voltunk 23-án, amikor becsöngetett a házmester, hogy ránk küldi a secusokat, ha nem tűzzük ki azonnal a nemzeti lobogót. Hát így történt, hogy személyesen én tűztem ki az erkélykorlátra hegesztett zászlótartóba a címeres kék-sárga-vörös zászlót.
1976-ban szintén Erdélyben kirándultam egy barátommal augusztusban, '77-ben Moszkvában voltam építőtárborban, '78-ban pedig nyugat-európai utazáson voltam két barátommal. Ez utóbbi alkalommal nem maradtunk tűzijáték nélkül, mert Nizzában karnevál volt tűzijátékkal: a tengeren horgonyzó hajókról lőtték fel a bombákat, a közönség a tengerparti promenádról gyönyörködhetett a tengerben visszatükröződő fénycsodákban.
1981-ben a Bimbó útra költöztünk, anyám még mindig abban a lakásban lakik. Az erkélyről a Vár-hegy fölé lőtt rakéták egészen jól látszanak, szüleim mindig innen nézték az augusztus 20-i tűzijátékot. Egyszer, valamikor '85-'86 tájékán a Rózsadombról fotóztam a tűzijátékot egy 200-as teleobjektívvel, volt egy-két sikerült kép is, de nem tudom, hova tettem őket.
Amíg a Lovas úton laktunk ('86 és 2002 között) a Vár oldalában, a Tóth Árpád sétány egyik rondellájáról néztük meg a látványosságot. Persze többször előfordult ekkor is, hogy pont nyaralni voltunk. Emlékezetes volt például 2000 augusztus 20-a, amikor az Őrségben nyaraltunk, és a zalalövői Borostyán-tó partjáról néztünk egy helybéli tűzijátékot. 1989-ben pedig a sógornőméktől - akik akkor még a Sváb-hegy oldalában a Fodor utcában laktak - akartuk megnézni a tűzijátékot, de a sok útlezárás miatt csak a végére értünk oda, pedig onnan csodálatos panoráma nyílt a városra.
2002 óta, mióta a Zsolt utcában lakunk, két tűzijáték-néző helyünk van: amíg a Gellérthegyről lőtték a petárdákat, addig a Czakó utcából jól lehetett látni mindent, mióta a Dunáról lövik a rakétákat, azóta a víztározó tetejéről (idén a budai fonódó villamos építése miatt a bombák nagy részét megint a Gellérthegyről lőtték fel). Itt, a Zsolt utcában is átéltünk néhány emlékezetesebb tűzijátékot:
  • 2002-ben hatalmas dunai árvíz volt Budapesten, így a 20-i tűzijátékot augusztus 31-re halasztották. 20-án egy jót kirándultunk lányaimmal és unokahúgaimmal, útközben borzadva néztük az áradó Dunát.
  • Rá egy évvel, 2003 augusztus 20-án az Orom utcában egyszerre robban fel a kilövésre szánt összes petárda. Akkor is a Czakó utcából néztük az eseményt, a robbanás szele egy kicsit hátralökött bennünket, és tőlünk 10-20 m-re potyogtak a földre a rakéták.
  • A 2006-os budapesti tűzijátékra mindenki emlékszik, hiszen akkor csapott le Budapestre egy hatalmas vihar. Mi bőrig ázva visszamenekültünk a lakásba, unokaöcsémék azonban nem úszták meg ilyen könnyen. A Batthyány téren voltak nővéremékkel, unokaöcsém felesége 8. hónapos terhes volt. A fő gond az volt, hogy a tömeg nem nagyon tudta elhagyni a helyszínt, mert a felszíni közlekedés teljesen megbénult. Valahogy sikerült bekéredzkedniük a Máltai Szeretetszolgálat Batthyány téri intézményébe, ahol takarót, forró teát kaptak.
  • 2012-ben az ünnep másnapján, 21-én utazott Bori féléves amszterdami ösztöndíjra.
  • A tavalyelőtti - 2013-as - tűzijáték is emlékezetes számunkra, hiszen ez után került Petra agyhártyagyulladás gyanújával kórházba. Szerencsére csak egy ártalmatlan vírus volt.
Petra a kórházban 2013. augusztusában
Idén Orsival szerettük volna nézni a tűzijátékot a víztározóról, mert előző nap jött meg Izraelből. Ő inkább Zamárdiba ment a barátnőivel a STRAND Fesztiválra, ott is volt tűzijáték. Szerencsére másnap reggel idejében hazavonatozott, hogy a család megkezdhesse ausztriai nyaralását, melyről következő posztjaimban számolok be. Stay tuned!

2015. augusztus 19., szerda

Özönvíz


Azt tudtátok, hogy a négyezer évvel ezelőtt íródott Gilgames-eposzban is szerepel egy özönvíz-leírás, mégpedig nagyon hasonló módon, mint az Ószövetségben, Mózes első könyvében. Az istenek megharagudtak az emberekre, és elhatározták, hogy özönvizet zúdítanak rájuk, de előtte értesítették Utnapistimet, Suruppak uralkodóját, aki hajót épített és minden állatfajból egy-egy párat ráterelt. Hat nap és hat éjszaka hulott az eső, a víz mindent elöntött, a bárka végül Niszir hegyénél ért partot. Hátborzongató, nem?
Hát igen, ősi az ember félelme a víztől,  ez a félelem legősibb mitoszainkban is feltűnik. Mindez tegnapelőtt este jutott eszembe, amikor a fővárosra egy óra alatt 100 mm csapadék hullott, másfél hónapnyi adag. Már otthon voltam biztonságban, de Kati anyósomnál volt, és én felajánlottam, hogy érte megyek. Persze megvártam, amig kicsit csitul az eső, de arra, hogy majd Amazonas-szélességű folyamokon kell keresztül hajtanom, nem számítottam. Már a garázsban 10-15 cm víz állt, de az utcán gyakran tengelyközépig ért. Sikeresen megtettem az utat oda-vissza, még a garázsba is vissza tudtam állni, csak a mélyebben álló autókat öntötte el a víz.
A régi, Lovas úti garázsunkat is többször elöntötte a víz, de 16 év alatt legfeljebb háromszor. Itt a Zsolt udvarban is talán másodszor fordult elő a 13 év alatt, amióta itt lakunk.
Egyszer, kb. húsz éve, amikor a munkahelyem a Gresham-palotában volt, egyik laborunkat egy éjszaka elöntötte a szennyvíz. SIEMENS gyártmányú PLC-ket áztatott el. A biztosító fizetett, mi pedig a PLC-ket és a fejlesztő rendszerét kiszárítottuk, gondoltuk, jók lesznek még laboratóriumi próbákra. Aztán úgy alakult, hogy ezeket a viszonylag régi, még az S5-ös sorozathoz tartozó PLC-ket sohasem használtuk, mert megjelent az S7-es sorozat. 1997-ben, pár nappal azután, hogy cégünk a Gellérthegy utcába költözött, ugyanaz a helyiség ugyanúgy beázott, szerencsére akkor már nem volt benne semmi. Amikor 2011-ben, már új cégként a Gellérthegy utcai telephelyünkről is elköltöztünk, leselejteztük az egész cuccot.
Hát ezek a beázós történetek jutottak eszembe erről az özönvíz-szerű esőről.

2015. augusztus 12., szerda

Angyali

Van egy sziget a Kis-Dunában, Ráckeve és Kiskunlacháza között, Angyali-sziget a neve. Kb. 3 km hosszú és pár száz méter széles. A '60-as, '70-es években felparcellázták a szigetet a Csepeli Autógyár dolgozóinak, kis horgásztelkeket alakítottak ki a szigeten. A szigeten nem volt áram, vezetékes víz, de ez még csak növelte a romantikát. Apósomék is vásároltak itt egy telket, majd pár évvel később megvették a mellette levőt is. Amikor Katit megismertem, még nomád állapotok uralkodtak a szigeten, de vidám és összetartó szomszédság vette apósomék telkét körül.
Most, hogy idén is egy hetet Angyalin töltöttünk, rám tört az Angyali-nosztalgia, előszedtem néhány régi fényképet (persze csak digitálisakat, szkennelgetni már nincs türelmem).
Összegyűlt a család a szigeten 2003-ban
Unokatestvérek a szigeten 2004-ben
Komfortosság:
A szigetet csak csónakkal vagy komppal lehet megközelíteni. Vizet kútból lehet szivattyúzni, de ez ivásra, főzésre nem alkalmas. 1995 óta van a szigeten elektromosság, azóta van a házban villanyvilágítás, elektromos szivattyú. Főzni villannyal vagy palackos gázzal lehet. Tavaly EU-s pénzből elkezdték a szigeten kiépíteni a csatornahálózatot, és már szedik a pénzt a vízvezeték-hálózatra is.
Petra és Orsi már 2004-ben is jól érezték magukat Angyalin
Gyerekeim 2006-ban
Társaság:
A szigeten nagy társasági élet volt, a szomszédok átjártak egymáshoz. Déli szomszédunk, Illyés Sanyi bácsi rendszeresen áthívott minket kávézni, nagy névnapi és születésnapi bulik is voltak. Ahogyan az ős szigetiek kiöregedtek, felbomlott a társaság, a szomszédok sűrűn váltogatják egymást és csak nagyon ritkán látjuk őket.
Petra a stégen 2007-ben

Lagúna a Vesszős-sziget és Angyali-sziget között
Ellátás:
Hozzászoktunk, hogy csónakkal járunk bevásárolni. A lacházi oldalon szemben volt egy közértes, a Béla. A közért még ma is üzemel, sőt, vasárnaponként is nyitva van, de a forgalma egyre csökken. A 2000-es évek után Kiskunlacházán nyílt TESCO és SPAR, de Ráckevén van Lidl is. Viszont szerdánként és szombatonként muszáj elmenni a ráckevei vásárba, mely a Duna-parti korzón van, és zöldségen, gyümölcsön és egyéb élelmiszereken kívül ruhákat, műszaki cikkeket, használt holmit is lehet itt kapni. Lányainknak hagyományosan mindig a kevei vásárban vettük meg első iskolatáskáikat.
 
2008-ban a gyereksereg

 
2008 hideg őszén

A strand:
Telkünkkel pont szemben van a lacházi szabadstrand. Itt valaha nagy élet volt, bójákkal kijelölt fürdőterület, vízibicikli-kölcsönző, büfék, játszótér. 2006-ban kiírták, hogy fürödni tilos, és minden bezárt. 2006-ban aztán ezt a tiltást feloldották, a tábla szerint mindenki saját felelősségére fürödhet. A strandon jelenleg működik egy vízi csúszda és egy büfé, táborozó hely is van vízitúrázóknak. Most is jókat fürödtünk a Dunában, de a játszóteret már régen felverte a gaz.
Napfelkelte 2009 tavaszán
Szivárvány a Duna fölött 2010-ben

Szórakozás:
Volt a strand mellett egy étterem, a Halászkert. Itt szombatonként élő zene szólt éjfélig. Pár éve az élő zene szűnt meg, idénre pedig már a Halászkert is bezárt, pedig tavaly még többször ebédeltünk itt. 20 évvel ezelőtt még volt Ráckevén egy autósmozi, az volt ám a romantikus, éjszaka sötétben visszaevezni a szigetre. Most az egykori autósmozi helyén egy új strandfürdő üzemel, párszor voltunk benne.
2012 telén
 
Csónakázunk a lagúnában 2012-ben

Növényvilág:
20 év alatt a növényvilág jelentős változáson ment keresztül. A parti sávban lévő gyékény (vagy buzogánysás) gyorsan benő mindent, ha nem irtják. Azelőtt a stég környéke augusztusra mindig elhínárosodott, ma már inkább vízitök, sulyom és békatutaj terjed el. Sajnos a parti fűz is úgy besűrűsödött, hogy a teraszunkról már nem lehet átlátni a túlpartra.

Tavasztündérek 2013-ban
Ez már 2014!

Állatvilág:
A növényvilággal együtt az állatvilág is változik. Korábban nagyon sok szárcsacsalád lakott a nádasokban, idén már egyet sem láttunk. Több a vadkacsa, a vöcskök száma nem változott, viszont túl sok a hattyú, amely egy elég agresszív madár, kiszorít más vízimadarat. Korábban láttunk mocsári teknőst is, viszont pár hete egy nagy ékszerteknős cammogott be a kertünkbe. Az ékszerteknős a hattyúhoz hasonlóan invazív faj, kiszorítja életteréről az őshonos mocsári teknőst.

2014 ködös őszén
A kertek:
20 évvel ezelőtt egy csoda volt végigsétálni a szigeten: szépen gondozott kerteket lehetett látni mindenütt. Északi szomszédunk öntöző rendszert telepített, hetente kétszer vágta a pázsitot. Ma a pázsit helyét felveri a gyom, évente egyszer jön valaki lekaszálni. A telkek kétharmada elhagyatott, gyomos. Valaha Zámbó Jimmy-nek is a szigeten volt telke, ott is nagy bulik voltak nyaranta.
Alkonyatban a vízen 2015-ben
Nyaralások:
Anyósomék nyaranta több hónapra kiköltöztek a szigetre. Mi egy-két hétre csatlakoztunk hozzájuk. Apósom halála óta anyósom csak egyszer-kétszer aludt kint velünk. 1996-ban, míg sógornőmék az atlantai olimpián voltak (nézőként), az ő gyerekeiket is mi nyaraltattuk a szigeten, de ezt követte jópár közös unokatesós nyaralás, az utolsó talán 2008-ban. Idén újra elmentünk a Szelidi-tóhoz, melynek vize lágy és simogatóan selymes, 15 éve, szintén egy szigeti nyaralás alkalmával jöttünk el ide. A tó változatlan, és megvan még a kukoricaárus bácsi is, aki fennhangon kiabálva kínálja a főtt kukoricát: Itt a finom csemege!
Családi összejövetelek:
A nyaralásokon kívül a szigeten szoktuk megünnepelni sógorom és kisebbik unokahúgom születésnapját is (általában összevontan). Idén sajnos ez elmaradt. Utoljára tavaly volt két nagy vendégeskedés is Angyalin, egyszer Orsi barátjának családja volt kint, egyszer pedig a tágabb Vágó család, vagyis a kék Vágók és a barna Vágók egyszerre.