2007

A Pál család blogja - 2007

2007. 01. 10.    Kedves naplóm, ezennel megkezdem a 2007. évi bejegyzéseket. Az ünnepek alatt felszedett +2 kilót sajnos nem tudom leadni, ha folyton vendégeskedni kell. 6.-án Szekeres Zsuzsáéknál egy regimentre való kaja volt: leveles tésztában sült virsli, bacon-szalonnába göngyölt csirkemáj, zsírjában sült kacsamáj, körözött, különféle saláták, narancstorta, aprósütemények. A Somogyi gyerekek közül csak Eszterke volt ott, mert Tamáska megbetegedett. Eszterke nagy türelemmel és figyelemmel játszott Petrával (ő márciusban lesz 6 éves), legaranyosabb mondása: Petra, tanulj meg okosodni, mire óvodába mész! A karácsonyfát annak rendje és módja szerint Vízkeresztkor lebontottuk (a normandiai fenyő nem hullik, csak összeszárad). Petra gyakorlatias gondolkodására jellemző, hogy semmiféle nosztalgiája nem volt a karácsonyi ünnepek után, nem tiltakozott a fabontás ellen, sőt ügyesen segített benne. Ma volt Bori félévi hangversenye a zeneiskolában, nagyon szépen játszott, iszonyú büszke voltam rá. Sajnos a karácsony előtti forgatagban elkerülte figyelmünket Lázár Ervin halála. A Hétfejű tündér első megjelenése után kultikus könyvvé vált a gimnáziumban, 18 évesen többször is elolvastam. Aztán az egyetemi tankörrel megnéztük a Tháliában, Sáfár Anikó volt Ló Szerafin, Buss Gyula pedig Bruckner Szigfrid kiérdemesült cirkuszi oroszlán. Később persze lányaimmal is megnéztük már nem emlékszem, melyik színházban. Valamikor 2001-ben vagy 2002-ben a Kosztolányi gálán Bori játszotta Bruckner Szigfridet a Versíró versenyben, nagyon aranyos volt benne.

2007. 01. 18.    Ezen a hétvégén Ildikó 21. szülinapját ünnepeltük: Kenyérsütő gépben készült kalács, Rákóczi túrós, zserbó-szelet, meggyes mákos és epertorta volt a választék…Szóval maradt a +2 kiló. Kedden Borival a Művészetek Palotájában voltunk: A Budapesti Vonósok között játszik Bori zenekar-vezetője, Oláh Miklós, ezért elmentünk meghallgatni a koncertjüket. Fenyő László lépett fel Haydn csellóversenyében, szóval egy egész Fenyő-erdő: Fenyő Iván a Szabadság, szerelem c. filmben, Fenyő Miki a SYMA csarnokban, most meg a zseniális fiatal csellista. Hátul ültünk a kakasüllőn, de a szólóban játszó cselló hangja is tökéletesen betöltötte a hangversenytermet (amit egyébként Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremnek hívnak). Elnosztalgiáztunk a Schöpf Mérei kórház bezárásán. Összes lányom ott született. Az első kettőnél az épület eléggé le volt pukkanva, Petra érkezésére már felújították, viszont átjáró házként jártak ki-be az emberek. Annak idején a Time magazin is leközölte, hogy egyedülálló módon egy inkubátort helyeztek el a kapuban, ahol névtelenül otthagyhatta újszülöttjét az anya. Ez a lehetőség a mai napig megvan, nem tudom, más szülészeteknél is alkalmazzák-e. Hasonlóan ex-lex viszonyok között működik, mint a kábszeresek tűcsere programja: súrolja a bűnpártolást, viszont fontos közegészségügyi feladatot lát el és életeket ment meg.

2007. 01. 25.    Kedves Naplóm! Nincs biztosabb jel a – khm! – korosodásra, mint ha az embert csupa olyan épület veszi körül, mely olyan házak helyén épült, melyeket nem is gyermek, de kezdődő felnőtt korában építettek. Talán a legismertebb a Budapest Sportcsarnok, melyben többszörösen is érintve vagyok. 1979-ben egy napig társadalmi munkában (bizony, akkor még volt ilyen) dolgoztam az építésén. 1999-es leégése szorosan érintette családomat: sógorom, mint a SYMA Kft. ügyvezetője szervezte azt a karácsonyi vásárt, melynek teljes árukészlete és a Kft. összes installációja az épületben veszett. A csarnok hamvaiból főnix módjára kelt életre a SYMA, sógorom először létrehozta a SYMA csarnokot, mely hat év múlva újabb épületrészekkel bővülve SYMA Sport- és Rendezvényközpontként működik. A Budapest Sportcsarnok helyén pedig megépült a Kavics, hivatalos nevén a Budapest Papp László Sportaréna, melyet volt osztálytársam, Skardelli Gyuri tervezett. A Vörösmarty téri Zeneművészek Székházához is több szálon kapcsolódom. ’71-től ’74-ig ennek próbatermében tartotta növendékhangversenyeit az a zeneiskola, ahol zongorázni tanultam. Mivel az épület a Szerzői Jogvédő Hivatalnak is helyt adott, és pályám elején rajtuk keresztül értékesítettünk szoftvereket, így többször voltam ott szerződést kötni. És persze sok hanglemezt vásároltam a földszinten lévő zeneboltban, sőt, életem első CD-jét (Mozart Divertimentók, 600 Ft) is. Egyszer még a Budapest Kórus egy próbájára is elmentem, mert azt terveztem, hogy esetleg én is kórista leszek. Aztán mégsem. A Roosevelt téri „Elizélt” palotát, vagy népszerűbb nevén Spenótházat 16 éven keresztül minden nap láthattam, mert vele szemben, a Gresham palotában dolgoztam. Először az Állami Tervhivatal, majd Munkaügyi Minisztérium volt benne. Csúnyasága legendás volt, nem sokkal megépülése után már foglalkozott vele az „Unokáink is látni fogják” c. tévéműsor. Hát az én unokáim már biztosan nem láthatják, de sajnos az utódja is csak egy fokkal lett szebb. Naponta láthattam a Fő utcában az Industrialexport irodaházának építését. Minden nap egyetemre menet mellette vitt el a 86-os busz. Az építkezésnél ügyelni kellett arra, hogy a telken lévő középkori lakótorony maradványait is megóvják. Az épület olyan impozánsra sikerült, hogy a Linda tévésorozatban ez az épület adott helyt a magyar Scottland Yardnak. Egyedülálló módon 25 év múlva az egykori építészek egyikét bízták meg az új épület, a Palaház megtervezésével, mely immár teljesen körbekeríti a romot. A hétvégén különben megtapasztalhattuk, milyen lehet igazi nagycsaládosnak lenni, mert sógornőm lányai is nálunk töltöttek két napot. Szombaton megnéztük az Esterházy kincseket az Iparművészetiben. Családi jegyet vettünk, mikor kérdezték, hányan vagyunk, azt mondtam, hogy már nem is számolom. A kincsek között viszontláthattam az Aranygyapjas Rend medálját, melyet Esterházy Péter Harmonia Caelestis c. könyvének gerincén is megtalálhatunk.

2007. 02. 01.    Február – itt a nyár… Holnap kijön a maci, és meglátjuk milyen idő lesz. A múlt szombati félnapos havat igyekeztünk jól kihasználni. Petrával szánkóztunk a kb. 5 cm-es havon, hógolyóztunk is, sőt, még két mini hóembert is építettünk, akikből délutánra csak két kis hókupac maradt. Eszembe jutott a majdnem pontosan 20 évvel ezelőtti nagy havazás: 1987. január 12.-ére virradóra hatalmas hótömeg hullott le, ami rendkívüli hideggel is párosult. Reggel alig tudtam kinyitni a ház bejárati kapuját, azok a balgák, akik kocsival indultak el, össze-vissza csúszkáltak. A Gresham-ben (akkor még ott volt a VEIKI) csak 16 fok volt a hőmérséklet, ezért forralt borral próbáltuk magunkat melegíteni. Volt egy dunabogdányi kollégám, aki csak délután 2-re ért be, és rögtön indulhatott is haza. Az hagyján, hogy a villamosok nem jártak, de még a metró sem. Sokan közlekedtek az utcán sífutó felszerelésben. Jó magyar szokás szerint az élelmiszerboltokban hatalmas sorok keletkeztek, és nem lehetett kenyeret kapni. Akkor még a hétfő televíziós szünnap volt (boldog idők), de a rendkívüli helyzetre való tekintettel aznap este leadták a Hello Dolly-t. A hó csak március végére, április elejére olvadt el. Két nagyobb gyermekem félévi bizonyítványa megint igen egyoldalúra sikeredett, az egyhangú képet csak 2-2 dicséret tarkítja… Kati ma Berlinbe utazott (érmevásár), úgyhogy hétfőig egyedül tartom a frontot. Szerencsére Petra már teljesen beilleszkedett a bölcsibe, és januárban egyáltalán nem volt beteg.

2007. 02. 11.    Büszke vagyok magamra. Kati 5 napos berlini kiruccanását Petra teljesen jól tolerálta, egyáltalán nem hiányolta az anyját, nekem viszont naponta többször is szerelmet vallott. Egyetlen zavaró momentum „csupán” az volt, hogy szombaton anyósoméknál, miközben a számítógép nyomtatóját buzeráltam az asztal alatt, igazi hexenschusst kaptam, tudjátok, az a bizonyos 10000V a lágyéki csigolyába. Három napig csak hason csúszva tudtam kikelni az ágyból, és a székből való felállás is gondokat okozott. Anyám jó vajákos módjára homeopátiás gyógyszerekkel látott el. Hogy ezektől-e, vagy ezek ellenére, tény, hogy elmúltak fájdalmaim, csütörtökön már úszni voltam. Másfél év alatt sikerült kiolvasnom Karinthy Márton Ördöggörcsét (700 oldal), még 2005-ben a Garda tónál kezdtem el olvasni, akkor egész jól olvastatta magát, aztán elakadtam vele. Elgondolkodtató, hogy az életet nagykanállal habzsoló Cini, akinek leányfalui nyaralójában egymásnak adták a kilincset a hírességek, depressziósan és öregkori alkoholizmusban halt meg alig 70 évesen. Apámmal egyidős volt. A hétvége a farsangi előkészületekkel telt, ismét meg kellett mutatnom kreativitásomat Orsi jelmezénél. A jövő héten már a kis Petra is jelmezbe bújik a bölcsődei farsangon. Nővérem is Bp-en töltött egy hosszú hétvégét, ilyenkor kulturális restanciáit pótolja be, múzeumok, opera, ilyenek. Szombaton minket is meglátogatott. Katival megnéztük a Királynőt (II. Erzsébet és Tony Blair konfliktusa Diana hercegné halálakor). Jó film, elgondolkodtató, hogy kik is irányítanak egy országot, az uralkodó, a választott vezetők, a beszédírók, a protokoll-főnökök vagy a sajtó. Különben a Kossuth tér hasznosítására nekem is volna néhány ötletem: -        Állatkert, ahol a főemlősök között a képviselők is megjelennének a kifutón. -        Angolpark, ahol a képviselők a dodzsemen vagy a „lökd meg a kecskét”-en élnék ki felesleges agressziójukat. -        Étterem, ahol Cordon bleu lenne a specialitás (Ez a Gergényi-rostélyos egyik változata).

2007. 02. 19.    Szegény Petra megint bekapta a legyet. Majdnem két hónapig bírta egészségesen, de most megkapott egy vírusos nyavalyát. Amíg magas láza volt, egész jól érezte magát, de amióta nincs láza, taknya-nyála egybefolyik. Sajnos így élete első farsangjáról is lemaradt, pedig nagyon aranyos jelmeze volt: bohóc lett volna. Orsi barátnőjével, Majával páros cseresznye voltak, és Bogi volt a kukac. 5. helyezést kaptak a jelmezversenyen. A képek közé feltettem lányaim néhány jelmezét, bár sokat nem fényképeztem le, pl. amikor Bori pálmafa volt, vagy kottatündér. Vasárnap Borival a Kongresszusi Központban megnéztük a Yamato japán dobegyüttest. Szenzációs volt. A jegyár is…

2007. 03. 06.    Először fizettem vizitdíjat. Nagyjából úgy ment, mint a katonaorvosnál: Kérem a következőt, azok pedig, akik receptet felíratni jöttek, közgyógyosok vagy táppénzesek, álljanak sorba vizitdíj-fizetésre. Hogy ezt miért nem az asszisztensnő, az amúgy nagyon is rátermett Árendás Mónika intézte, azt nem tudom. A móri fejlemények nagyon megdöbbentettek. Épp a 12 dühös embert néztem meg DVD-n, és elgondolkodtam, hogy ezt a filmet nemcsak az igazságszolgáltatásban dolgozóknak, hanem minden döntéshozónak kötelezően előírnám. Katival arra gondoltunk, hogy Bori osztályának kéne venni jegyet a Nemzetibe, ahol nagy sikerrel megy a darab, bár elég ritkán játsszák. Még aznap este láttam a Reality-n egy műsort ártatlanul halálra ítélt amerikaiakról, akik már a siralomházban várták a kivégzésüket, amikor meglett az igazi tettes. És másnap jött a hír, hogy megvan az egyik móri elkövető, majd sorjáztak az események: meglett a tettestárs, a fegyver, ujjlenyomatok, cipőnyomok stb. Elég gyalázatosnak tartom a teljes magyar bűnüldözésre (rendőrség, ügyészség, bíróság) nézve. Tény, hogy az esetről baromi izgalmas filmet lehetne készíteni, nem csodálkoznék, ha már tolonganának a filmjogokért. Bori ismét szerepelt a Zeneakadémián, ezúttal szólóban és zenekarral egyaránt. Szegényke nagyon izgult, de márciusra további két koncertet ütemeztek be neki, egyet a zeneiskola, egyet a gimnázium. Egy magánkoncertet én is kérek tőle májusra, de ezt majd meglátjuk. Szégyen ide, szégyen oda, mi Kossuth helyett Haynaut választottuk: a március 15.-18. időszakot Bécsben töltjük. Furcsa, hogy én még csak átutazóban voltam a császárvárosban, a nevezetességeit még nem láttam. Március tizenötödikét sokan tekintik utolsó lehetőségnek a kormány megbuktatására, ezért valószínűleg sok be nem jelentett tüntetés lesz. Szerintem ellentétben október 23.-val, amikor a külföldi delegációk és emlékmű-avatások miatt bizonyos rendőri intézkedéseket meg kellett tenni, most hagyni fogják a spontán megmozdulásokat, és csak a középületek védelmére koncentrálnak majd. Mindenesetre lehet, hogy menedékjogot kérünk majd egy osztrák menekülttáborban…

2007. 03. 19    A Sándorok és Józsefek az ünnepekre vszleg elutaztak, ezért hagyták a Benedekekre a meleghozást… A Pálékat – Szántóékkal kiegészítve – nyögte Bécsnek büszke vára. 15.-én délelőtt érkeztünk a császárvárosba, és először a Kunsthaus-ban található Hudertwasser kiállítást néztük meg. Az eredetileg Friedrich Stowasserként született Friedensreich Hundertwasser kultikus figura, arspoetikája szerint az egyenes vonal nemcsak csúnya, hanem kifejezetten erkölcstelen is. Szépek voltak a képei és az építészeti makettjei is. A Bärnbach-i Szt. Borbála templomot ősszel már láttuk, amikor Gratzban voltunk, most sikerült eredetiben látnunk a bécsi szemétégetőt, de nagyon szép volt a múzeumban kiállított Hügelwiesenland modell, amely szerintem a Gyűrűk ura filmben az alapjául szolgált a hobbitok lakhelyének megvalósításához. Némi bécsi keringő után leparkoltunk a Stadtpark közelében, obligát fényképezkedés Strauss aranyozott szobránál. Ebédünket az opera közelében lévő Rosenberger étteremben költöttük el, majd némi belvárosi séta után a Bécstől kb. 20 km-re lévő Wolkersdorfba hajtottunk, ahol a szállásunk volt. Vacsora gyanánt egy helybéli cukrászdában kóstoltuk meg a sacher-tortát. Másnap délelőtt Fischer Laci tartott nekünk belvárosi városnézést. Ebédünket a híres Figlmüller-étteremben költöttük el, ahol a leghíresebb bécsiszeletet adják: az a trükkje, hogy nem látszik a hústól a tányér. Természetesen tökmagolajjal készült burgonyasaláta dukál hozzá. Délután az opera közelében parkoltunk le, a Hofburgban megnéztük a Sissi-lakosztályokat, a cukrászdájában sütiztünk egy kicsit. Este hagytuk magunkat sodortatni a tömeggel a Kärtneren, és a Ringen autózva megcsodáltuk a kivilágított Bécset. Harmadik napunkat Schönbrunnban kezdtük, elég nagy szél volt, ezért a parkban viszonylag keveset sétáltunk, csak a lakosztályokat néztük végig. Délutáni programunk módosult: eredetileg a Praterbe mentünk volna, de az időjárás miatt inkább a Gasometerbe, a régi gázgyárba mentünk. Az építészetileg újraálmodott gáztartályokban jelenleg bevásárló központ és lakóépületek, valamint szórakoztató központ működik. A helybéli McDonaldsban ebédeltünk meg: sajnos nem lehetett kapni sem habsburgert, sem macschnitzelt, de az étteremben lévő terminálra ez a honlap is lehívható volt J. Szálláshelyünk közelében található vendégfogadóban aztán fullos vacsorát ettünk. Vasárnap már be sem mentünk Bécsbe, hanem egyenesen hazajöttünk, így kb. 13 órakor már itthon voltunk. Hát röviden ez volt a kurucok kalandja labancéknál…

2007. 04. 04    Április négyről szóljon az ének, felszabadultan zengje a nép… Majdnem egy éve kezdtem a bloggolást. Ma nagyszerda van, de nekünk már a múlt hét is nagyhét volt. Borinak két koncertje is volt: szerdán a budai kerületek csellistái találkoztak, Bori duóban játszott, derekasan helytálltak egy zömében zenei pályára készülő társaságban. Pénteken a Szilágyi gimnázium jubileumi hangversenye volt a T-Com székházában (volt KOGÉPTERV). Az átépítés után még nem jártam az épületben, joggal kapta meg a belsőépítészeti nívódíjat. Bori nyitotta a műsort, Orsi meg zárta. Zömében a Szilágyi már befutott zenészei léptek fel, így nagyon megtisztelő volt ez a lehetőség mindkettőjüknek. Orsi a gimnázium jelenlegi és egykori összevont kórusával énekelte Kodály direkt a Szilágyi számára írt Pünkösdölőjét. A vendégsereg is illusztris volt: a polgármester és helyettese, Kodály özvegye valamint Szőnyi Erzsébet kilencvenvalahány éves zeneszerző és karnagy, szintén egykori szilágyis. A kórust a polgármester azonnal meghívta egy, a polgármesteri hivatalban tartandó hangversenyre. Szerdán volt Petruskánk 3 éves, most már nem egy teddide-teddoda kisbaba. Megünnepeltük a szűkebb családban, majd szombaton Eszterrel együtt, aki pénteken lett 17. Kati három tortát sütött: egy meggyeset, egy diósat meg egy bombajót (Petra úgy mondja: gombajó). Vasárnap, vagyis pont a zárónapon megnéztük a van Gogh kiállítást, két részletben, először Kati és a két nagylány, délután pedig én. Szóval Góg és van Gogh unokája vagyok én. Aztán átsétáltam a Műcsarnokba megnézni Farkatlan Kempest, akarom mondani Kempelen Farkast. Amúgy is hajlamos vagyok a hipohondriára, de most komolyan elkezdtem félni. Még Bécsben érte a hír sógornőméket, hogy egy 51 éves barátjuk halva ébredt, azaz álmában szívrohamot kapott. Szintén 51 éves korában halt meg Kati egy fiatal kollégájának édesanyja hirtelen agyvérzésben. Aztán itt van szegény Kaszás Attila, valamint a pár héttel korábban elhunyt Szakácsi Sándor. Különben Kaszást pont Petra születésének napján, azaz három évvel ezelőtt láttuk a Holdbéli csónakosban. Egy ideje minden április 4.-én reggel felteszem az „Április négyről szóljon az ének” c. lemezt, ami annak a bakelitlemeznek a CD másolata, amit még munkásőr nagypapámtól kaptam. Remélem, nem hurcolnak el tiltott önkényuralmi kultusz miatt. A gyerekeim röhögni szoktak…

2007. 04. 10.    Most húzták ki a bölcsességfogamat. Vésés, vágás, varrás. Little shop of horrors. Brrrrrr… Visszatérve április 4.-ére: A mi környékünkön is vannak házak, ahol egész évben kint van a nemzeti zászló (sima, lyukas, címeres, kinek-kinek vérmérséklete szerint). Bizonyos napokon (pl. április 4., május 1., november 7.) persze gondosan beveszik őket. Inverz funkciójú zászlók. Átrendeztük Petra szobáját, mostmár egészen nagylányos. Petra mindig megkérdezi: a három éves már nagy? Sógornőméktől kaptunk egy piknik-kosarat, amit húsvét hétfőn a Mogyoró-ároknál használtunk először. Asszem a piknik-kosár azoknak való, akik a látszatát is kerülik annak, hogy ha rövid időre is, de kiszakadjanak a civilizációból. 27 év után ismét magyar kering a kozmoszban, mégis micsoda különbség. Farkas Bertalant a szokásos titkolódzás közepette lőtték fel, ezért természetes, hogy már előre tudta az egész ország. Az oroszok pl. kiadták a parancsot, hogy a televíziónak adását megszakítva kell közvetítenie a nagy eseményt. Csakhogy nálunk a hétfő adásszünet volt. Sebaj, rendkívüli adásnap, Rajnai András egyik idióta TV-játéka ment, melyekben csak annyi izgalom volt, hogy mindig lehetett bennük látni Sáfár Anikó melleit. Aztán a hős kozmonautának a „Magyar Népköztársaság Hőse” kitüntetést kellett kapnia. A kedvéért alapítottak egy ilyen kitüntetést, melynek mindezidáig egyedüli birtokosa, numizmatikai értéke felbecsülhetetlen. Aztán ott volt a nagy Kubaszov-láz. Simonyi űrhajós-társainak neve el sem hangzott a médiában (azért én most leírom: Oleg Kotov és Fjodor Jurcsihin). Ez kicsit engem a „Sztárok a jégen”-re emlékeztet: A celeb nevét emlegetjük, azt kell beküldenünk az SMS-ben, az untermann, aki korcsolyázni is tud, lényegében névtelen marad. Simonyi édesapja, Simonyi Károly a Műegyetem politikai okokból félreállított, de legendás professzora volt. Technikatörténeti előadás-sorozatára én is eljártam az ELTE-re. Sajátos szemléltetési módszere volt: a babilóniai agyagtáblákat pl. maga készítette gázsütőben. Munkásságára a koronát a Fizika kultúrtörténete c. tudománytörténeti könyve tette fel. A „kis” Simonyit a Windows kifejlesztéséért tisztelhetjük. Szoktam is mondogatni (persze kínomban): Neumann János lefektette a számítógép alapelveit, Gróf András az Intell-nél használható processzorokat fejlesztett ki, Simonyi meg megalkotta a világ legelterjedtebb operációs rendszerét. Szóval magyarok nélkül a számítástechnika még a golyós számológépnél tartana…

2007. 05. 10.    5115… Mármint hogy én 51 lettem, Bori pedig 15. Természetesen hetekig tartó szülinapozás van ilyenkor műsoron. Borival a családi szülinapra Bach No. 3-as D-dúr szvitjéből az Air tételt adtuk elő: ő csellón az oktávugrásos alsó szólamot, én blokkflőtén a hegedű szólamát. Bori szülinapján megint a Művészetek Palotájában voltuk a Magyar-Izraeli Kulturális Napok keretében tartott hangversenyen. Nagyon tetszett, hogy a West Side Story hangverseny-változatában a Pa-Dö-Dö-s Falusi Mariann és a Cotton Club Singers-es László Boldizsár énekeltek. Május a Naphegyen is a legszebb hónap, reggelente nagyon szeretek keresztül sétálni a hegyen, hogy eljussak a mintegy 600 m-re lévő munkahelyemre, rigófütty, rozmaringillat, meg ami kell. Kár, hogy a filozófus-szobrokból megint elloptak hármat. Nagyon szeretünk oda járni, a gellérthegyi víztározó tetején van. Nem tudom, hogy a nagy víztömeg, vagy a filozófus-szobrok által keltett „konvergencia az erőben” teszi, de az egész környéket valami nagy-nagy nyugalom és béke lengi át. Az évfordulók évadját éljük. Pont öt éve vettük át jelenlegi lakásunkat, mely napra pontosan megegyezett a móri mészárlással (és persz a győzelem napjával, miszerint gyeny pobjédi). Szintén öt éve verték agyon Simon Tibort a Mamut előtt, és öt éve halt meg Hofi Géza is. Ma Kati beíratta Petrát az óvodába, szintén itt van a környéken, úgyhogy oda is vszleg én fogom hordani. De addig még egy nyárnak el kell telnie…

2007. 05. 29.    Meg kell emlékeznem az osztálytalálkozóról, amit megint Ágota szervezett. Az utolsó három érdemi osztálytalálkozó hozzá kapcsolódik: matektanárunk, Némethy Katalin kitüntetési ceremóniája (Rácz tanár úr díj), aztán az 50. születésnapi meglepetés-parti és a mostani. Néhány évenként eltolódik a súlypont, hogy ki érzi fontosnak osztálytalálkozók szervezését és az azokon való részvételt. Most 24-en voltunk ott, egészen jó eredmény. Egy kicsit tematizáltuk is az összejövetelt, mindenki mesélhetett a hobbijáról (már ebből is adódott egy kis félreértés, egyesek szerint a hobbi olyan pasiknak való, akiket a párjuk mindenben kiszolgál). A Cannes-i filmfesztiválon megint volt magyar versenyfilm, a rendszerváltás óta először: Tarr Béla A londoni férfi c. alkotása. Tarr Béla eggyel fölöttem járt az általánosba, egy évig még örsvezetőm is volt. Szirtes Ági pedig az osztálytársam, ő is játszik a filmben. Kár, hogy nagy bukás volt, illetve, ahogy a kritikusok fogalmaztak, nem állt össze az anyag. A Maestro c. rajzfilmnek is drukkoltam az Oszkár-díj előtt, az sem jött össze. A pünkösdi hétvégén a szokásos agárdi „brigádbulit” tartottuk meg, ezúttal az időre nem lehetett panasz. A bográcsoláson több, mint 30-an voltunk, pedig Orsi – akárcsak tavaly – idén is biciklitúrán volt. Fürödtünk a tóban, ping-pongoztunk, Borival tavat kerültünk bringával, Petra is nagyon élvezte az egészet. Jó hogy van Agárd, de vajon meddig…

2007. 06. 06.    Az előző bejegyzésben feltett kérdésre, hogy vajon meddig lesz Agárd, nem tudom a választ, mindenesetre június 23.-ától egy hét nyaralást még beiktattunk oda. Petra bölcsije június 18.-ától bezár, erre az időre mindenképpen programot kell biztosítanunk számára. Egy hét Agárd és 11 nap Erdély látszik eddig családi nyaralásnak. Apropó Erdély: már nagyon szervezzük, ugyanis a nagyszülőkkel együtt mennénk mikrobusszal, de erről részletesebben majd később. Petrát különben felvették a Nyárs utcai bölcsődébe. Ez élete második sikeres felvételije. A hétvégén baráti társaság volt nálunk, egyikük hatéves kislányát most vettek fel egy kéttannyelvű általános iskolába, ötlépcsős felvételi procedúra után(!). Megkeresztelték keresztfiam kislányát, Koscsó Lucát. A ceremóniára szűkebb családi körben került sor, utána kerti parti nővéreméknél. Az idő lehetett volna kellemesebb is, de szerencsére volt sörsátor és étel-ital bőven. Zsuzsi elsőszülött unokájának egy gyönyörű keresztelő kendőt készített, rajta az Élethez szóló útmutatással. Remélem, még hímezhet néhányat J. Meghalt Darvas Iván. Az utolsó 15 évben az alábbi szerepekben láttam: -        Süskind: A nagybőgő -        Werfel: Jacobowsky és az ezredes -        Müller Péter: Lugosi (ezt az Oscar-díjas Szabó István rendezte) Sajnos az Egy őrült naplóját csak tévében láttam, abban is zseniális volt. Sokáig nem mehetett le úgy Önök kérték, hogy Darvas Iván el ne énekelte volna a „Várj reám, s én megjövök” kezdetű sanzont. Ugyanúgy összenőtt vele, mint Bessenyeivel a „Ha én gazdag lennék”, Harsányi Gáborral a „Rézmozsarat vegyenek”, Csongrádi Katával a „Millió rózsaszál”, vagy Csonka Andrással a „Ding diridong”.

2007. 06. 11.    Megkövetem Tarr Bélát… Ismét – már sokadszor – bedőltem a mindent lefitymáló magyar sajtónak. A film állítólag nagy siker, a külföldi kritikák lelkesek és meleghangúak voltak. Aki pedig nem szereti Tarr Bélát, nézze helyette a Halálos fegyver 23-at… Amúgy pedig érik a ropogós cseresznye, legalább is Szentendrén. Idén a cseresznye-projektet egy újabb háromágú alumíniumlétra is támogatja, mely a régivel egy magas, de súlyban kb. annak fele. Hétvégén kilencen szedtük, a jövő hét végére is be van ütemezve. Az agárdi nyaralás jól szerveződik, úgy tűnik, egész jó kis csapat jön össze, a gyerekeknek korban közel álló gyerektársaság: Bőlsei Anna (17), az én lányaim (15 és 13), Csepregi Alexander (Saci unokája, 12). Az erdélyi nyaraláshoz a szállások le vannak foglalva, a mikrobusz (Renault Traffic) le van foglalózva. A gyerkőcöknek ez az utolsó hetük az iskolában ill. a bölcsiben. Tudtátok-e, hogy Johnny Weismüller, az ötszörös olimpiai bajnok úszó és a Tarzan-filmek főszereplője Weismüller Jánosként látta meg a napvilágot Temesváron, s bár 80 évesen halt meg, a filmsorozatban szereplő Cheeta csimpánz túlélte őt, sőt, jelenleg 75. életévét tapossa, és festményeit jelentős összegekért kínálják nagy árverező házak. Nahát?! Ezzel kapcsolatban Sváby András beperelt egy újságírót, aki azt állította, hogy egy Cheetának tulajdonított festményt nem is a híres emberszabású festette…

2007. 06. 21.    Kedves Naplóm, szégyenpír önti el orcám, amikor nagylányaim év végi bizonyítványáról írok: megint igen egyhangú lett + tantestületi dicséret + jutalomkönyv mindkettőnél. Szóval pedáloztak rendesen. A nyelvekben Kati, a matekban, fizikában, földrajzban kicsit én is benne voltam. De akkor is… Alig írták ki a VAKÁCIÓ! „V”-jét, Orsi máris indult vizitúrára, akit meleg evezőváltással (ezt a fordulatot asszem tavalyi blogomban is elsütöttem) Bori követett (e sorok írásakor is javában lapátol). Holnaptól egy hét Agárd az egész családnak, aztán – egy hét szusszanás után – 11 nap Erdély. A nagylányoknak ezen kívül még a következőket tartogatja a nyár: -        Mindketten 4 napot nővéreméknél töltenek Sárospatakon. -        Bori néhány napot barátnőjénél tölt Mencshelyen és egy hetet vitorlástáborban Agárdon. -        Orsi egy hetet lesz tenisztáborban, egyet pedig iskolai táborban Zebegényben. -        Egy német cserekislány, Jessica is jön 10 napra. -        Bori még valami Vindornyalakot is szeretne, ha be tudja iktatni. Egy graffiti a Szentendrei útról: Mindannyian színesbőrűek vagyunk, különben nem látszanánk…

2007. 07. 02.    Erdélyen innen, Agárdon túl… Az előző bejegyzésben diszkréten elhallgattam, hogy Bori evezőstúrája egy nappal később kezdődött, mint jelezték, furcsa módon mindenki tudott róla, csak Bori nem. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint a Kandi Kamerában, amikor megjelentünk a 6:45-ös győri gyors végében és vártuk a többieket. Bori mentségére szolgáljon, hogy az iskola honlapján is a hibás (illetve módosítás előtti) dátum szerepelt. Végül is mire való egy honlap? J Mivel a vízi túra egy nappal eltolódott, Bori kénytelen volt vonattal utánunk jönni. Élete első egyedül vonatozását sikeresen abszolválta. Az agárdi nyaralás minden várakozáson felül sikerült, a gyerekcsapat jól egymásra talált, a pihenésen kívül sok sportra is lehetőség adódott (pingpong, tollas, úszás, biciklizés, lengőteke – ó régi szakszervezeti üdülők – és még sok más). Kalandban is volt részünk bőven (Saci letartóztatása a székesfehérvári Auchan-ban, Ica ellopott, majd SIM-kártya nélkül visszaadott mobilja, a vízről visszaintett Gárdony motoros a pákozdi Szúnyog-szigeten stb. stb.). Legjobban talán a kis Petra élvezte az egészet, szoktam is mondani Katinak, hogy úgyis csak a gyerekek miatt van az egész cécó. Most már Erdély előtt nem jelentkezem, bent van a zabszem rendesen… Azt ismeritek, hogy Agresszív Kismalac ül a tölgyfa tetején. Arra megy Nyuszika, és felszól: -        Szia Kismalac, mit csinálsz a fa tetején? -        Cseresznyét eszem – válaszolja Agresszív Kismalac. -        De hiszen ez nem is cseresznyefa. -        Kuss, hoztam magammal! Stay tuned!

2007. 07. 18.    Back from Transilvania!

2007. 07. 25.    Na, szóval Erdély… Néhány adalék utazásunk hátteréhez: 1972-ben (egyesek szerint ’73-ban) voltam szüleimmel és nővéremmel először Erdélyben. Apám kb. annyi idős volt, mint most én, én annyi, mint most Bori, és nagyapám, ha élt volna, szintén cirka annyi idős lett volna, mint most apám. Alapvetően két ponton kapcsolódtunk Erdélyhez: Nagyapám Gegesen született, de határcsendőr lévén az I. világháború idején Magyarországra vezényelték, Trianon után is itt maradt és alapított családot, édesapám már Magyarországon született. Nagyapám anyai ágú féltestvére révén maradt rokonság Gegesben és környékén (Szovátán, Marosvásárhelyen, stb.). A másik kapcsolódási pont édesapám népi kollégista barátja, Jakab Zsigmond, aki civilben állatorvos volt, de egyben igen tehetséges fafaragó és rajzoló ember is. Akkor főleg Zsiga bácsiéknál laktunk Farkaslakán (mely egyben Tamási Áron szülőfaluja is), és pár napot Marosvásárhelyen is eltöltöttünk. Farkaslaka környékén, Gegesen és Marosvásárhelyen kívül voltunk Székelyudvarhelyen, Segesváron, Brassóban, Kolozsvárott, a Gyilkos-tónál és a Békás-szorosnál. 1976-ban egyetemistaként Somogyi Tóni gimnazista osztálytársammal sátorral felszerelkezve vonattal és stoppal ismét ellátogattunk Erdélybe, és az általam már ismert helyeken kívül még egy-két nevezetességet felkerestünk, pl. a Tordai Hasadékot, Tusnádfürdőt és a Szent Anna tavat, Törcsvárat. ’76 óta Erdély csak az emlékeimben, na meg az onnan érkezők beszámolóiban élt, és egyre halogattam, hogy újra ellátogassak oda. Közben felnőtt egy nemzedék, édesapám barátja meghalt, és a családból is apám unokatestvérei (egy kivételével) mind elmentek, de a leszármazottakkal apám tovább tartja a kapcsolatot. Kati egy rövid aradi kiruccanáson kívül nem járt Erdélyben. Elhatároztuk, hogy idén Erdélyben nyaralunk, de szüleimet is elvisszük. Hetünk számára viszont mikrobuszt kellett bérelni, egy Renault Traffic-ot (mi csak sárga tigrisnek neveztük). A tíz éjszakából az elsőt Kolozsvárott, a következő hetet Szovátán, az utolsó kettőt pedig Vajdahunyadon töltöttük el. Az utazás stációi kronológiai sorrenben: -        1. nap: Debrecenig az M3-ason megyünk, Ártándnál átlépjük az immár belső EU-s határt, kicsit sétálunk Nagyváradon, majd a Királyhágó, Bánffyhunyad, Körösfő érintésével megérkezünk Kolozsvárra. -        2. nap: Délig kolozsvári városnézés, utána Tordán keresztül irány Torockó, majd erdőszentgyörgyi rokonlátogatás után megérkezünk Szovátára. -        3. nap: Délelőtt parajdi sóbánya és Korond, délután fürdés a Medve-tóban, este séta Szovátán. -        4. nap: Felkeressük a családi legendáriumban élő Géra-forrást, majd elzarándokolunk az egykori Bözödújfalu helyén létesített víztározóhoz és az emlékhelyhez, délután bejárjuk Marosvásárhely nevezetességeit. Este még fürdés a szállodában. -        5. nap: Irány Segesvár. A városnézés után az obligát Petőfi-emlékhelyeket keressük fel: Fehéregyháza, Székelykeresztúr. Bögözön megcsodáljuk az Árpád-kori templomot. A délutánt Farkaslakán, Zsiga bácsi özvegyénél, Rózsika néninél töltjük népes családja körében (ott volt még nagyobbik lánya, Ági, fia, Anti, unokái, Pikó és Tekla, valamint veje, Zoli is) igen jó hangulatban. Az esti fürdőzés elmarad. -        6. nap: Átkelünk a Görgényi Havasokon, kis városnézés Gyergyószentmiklósón, majd a két világcsoda, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros meglátogatása következik. Ugyanezen az útvonalon megyünk vissza Szovátára, és most jut idő egy kis medencés fürdésre. -        7. nap: Szováta tavainak és sószikláinak végiglátogatása, délután ismét fürdés a Medve-tóban, sőt, a lányok még a szálloda medencéjében is megmártóztak. -        8. nap: Először Havadra megyünk, ahol apámnak találkozója van a Kolompszó főszerkesztőjével. A család többi részével továbbmegyünk Rigmányba Ibolyáékhoz, én vissza édesapámért Havadra, onnan megint Rigmányba. Ibolya apósa megszekereztet bennünket. Irány Geges, ahol Amál és Gyuri házában már összegyűlt a család (Zsuzsi és családja, valamint apám utolsó gegesi unokatestvére, Sanyi és családja). Evés-ivás, majd irány a délutáni istentisztelet (apám rendszeres adományokkal támogatja a gegesi református gyülekezetet). A fiatal lelkész a bölcs emberről tart példabeszédet, aki kősziklára építette házát. A végén apámat is megemlíti. Még estig beszélgetünk, fényképeket nézegetünk a rokonokkal, a nagy trakta miatt a szállodai vacsorát kihagyjuk, de már úgyis csomagolni kell. -        9. nap: A Kis-Küküllő mentén utazunk először Medgyesre, majd szász falvakon és városokon keresztül az EU kultúrális fővárosába, Nagyszebenbe. Városnézés és estebéd után folytatjuk utunkat Vajdahunyadra, útközben súlyos baleset szemtanúi vagyunk. Vajdahunyad nagy iparváros, meglepődünk, hogy éjszakai élete milyen nyüzsgő, Petra is 10-ig játszóterezik. -        10. nap: Megnézzük Vajdahunyad várát (kicsit monumentálisabb, mint a városligeti), majd megmásszuk magos Déva várát (persze egy sikló segítségével). Déván ebédelünk. Ez is nagy iparváros, és meglepően rendezett. Délután a már Erdélyben is egyre növekvő hőség elől Vajdahunyad sportuszodájába, majd pedig egy légkondicionált bevásárló központba menekülünk. -        11. nap: Indulás haza. A Maros völgyén haladunk, majd Temesvár felé vesszük az irányt. A nagy hőség miatt Temesváron csak egy rövid városnézést tartunk, majd a légkondicionált sárga tigrissel a határ felé vesszük az irányt. Már Kiszomborban ebédelünk, az M5-ösön kb. este 7-re érünk haza.

2007. 07. 31.    Szerdán jöttünk meg Erdélyből, Bori csütörtökön már Mencshelyre ment barátnőivel. Vasárnapig ott volt, a szepezdi strandon találkozott a Történelmi Játszótábor veterán-csoportjával, csupa ismerős. Megkérték Boriékat, hogy vegyenek részt a másnapi besenyő-támadásban. Bori összes barátnője irtó lelkes lett, ráadásul meghívták őket a Nemzeti Múzeumba egy Dzsingisz Kán tárlatvezetésre. Közben Orsi egy éjszakát barátnőjénél töltött, utána kijött velünk Angyali szigetre egy hosszított hétvégére. Katinak és nekem csak hétfőn kezdődött a munka, Bori és Orsi keddtől péntekig nővéreméknél töltött négy napot Sárospatakon, sőt Miskolcon látták a kis Lucát is. Szombaton Borit már vittük tovább Agárdra a vitorlástáborba, a család többi része a dunaújvárosi új hídon át utazott tovább Angyalira, ahol vasárnap Andris és Mimi szülinapját ünnepeltük. Jelenleg Orsi egy másik barátnőjénél tölt három napot, szóval megint csak hárman vagyunk. Pénteken Bori haza, vasárnap Orsi el… Néhány statisztikai adat Erdéllyel kapcsolatban: Amióta házas vagyok, emlékezetem szerint háromszor utaztunk együtt a szüleimmel: 1999. augusztus 11.-én volt a teljes napfogyatkozás és apám 78. születésnapja, amit Velemen, ezen a csodálatos helyen ünnepeltünk. Két év múlva, szintén augusztus 11.-e környékén apám szűkebb pátriáját, Szabolcs megyét jártuk be (Nyírbátor, Balkány, Nagykálló, Nyírábrány stb.) és itt ünnepeltük 80. születésnapját. Mindkét alkalommal a Fiat Tipoban szorongtunk hatan. Apósomékkal, ha jól emlékszem, kétszer üdültünk együtt: 1995. tavaszán Mátraházán és 2002. Szilveszterén Pécsett. Viszont nagyon sok nyarat töltöttünk együtt Angyali szigeten. Ezzel szemben Szentendrén szüleim telkén inkább csak a gyerekeket nyaraltattuk.

2007. 08. 12.    Még annyit az előző bejegyzéshez, hogy anyámmal még együtt nyaraltunk egy hetet 1993-ben Szemesen, amikor Kati Amerikában volt, és ő segített az akkor 1 éves Borit pesztrálni. 2004-ben, amikor Petra fél éves volt, a Pál-család + anyám néhány napot Sopronban töltött. Megjött Jessica, Bori német cseregyereke. Kimentem érte Ferihegy 1-re, rájöttem, hogy utoljára 20 éve jártam ezen a reptéren, azóta kizárólag Ferihegy 2-őn jártam, akár én utaztam, akár csak hoztam-vittem valakit. A hétvégi programokat a családok biztosítják, ezért tegnap Esztergomban voltunk, át a Pilisen, felmentünk a Dobogókőre is. A Csülök Csárdában ebédeltünk, ahol 1991-ben Schwarz Pistával és Peggyvel ebédeltünk utoljára. A konyhája azóta is fenomenális. Délután a Finta-tervezte élményfürdőben áztattuk a tagjainkat, így megúsztuk a délutáni záport. Mára Agárdot terveztük, elég vacak az idő, de azért délután 1-re lemegyünk egy kis flekken-sütésre, ha az idő megengedi, talán fürdünk is a tóban. Folytatva az utazási statisztikák sorát: Harmadszor utaztunk idegen autóval: Két évvel ezelőtt pont Garda-tavi utazásunk előtt jöttek bele a Nissanba éjszaka (míg mi aludtunk) a kiskunlacházi Duna-parton, ezért végül is a szerviz által biztosított bérautóval utaztunk. Tavaly a vindornyalaki utazásunk előtt egy nappal mondta fel a kuplung a szolgálatot, akkor apósom segített ki minket a Deawoo-val. Persze 1999-ben Korfun és 2003-ban Krétán is béreltünk autót 3-3 napra. Idén a Sárga Tigris (egy Renault Traffic) mindenki teljes megelégedésére szolgált minket Erdélyben. Az erdélyi filmen gőzerővel dolgozom, már vagy tíz órát beleöltem, kb. még öt órányi munka van hátra.

2007. 08. 21.    Elutazott Jessica, a német cserekislány. Hát elég hallgatag teremtés volt, nem igazán ösztönözte Borit a csevegésre. Mi a hétvégeken mindent megtettünk: Esztergom, Agárd, mogyoródi csúszdapark, mesterségek ünnepe a Várban. Különben pedig a csapat majd’ minden este bulizni volt, ami egy újdonság volt számunkra, mert eddig Bori nem tartozott a nagy bulizósok közé. Alapvetően ilyen éjszakai gyermekmegőrzőkben voltak: Jégkert, Juventus beach, stb. Ma Orsi Zebegénybe utazott, ezzel a nagylányoknak véget ér a nyár. Petra még másfél hetet jár bölcsibe, aztán „nagy” ovis lesz. Még egy kis utazási statisztika: Petra több idegen országban volt, mint ahány éves. 2004. októberében, félévesen egy napra Sopronból átruccantunk vele Ausztriába. Azóta még kétszer volt a sógoréknál: tavaly ősszel (Gratz) és idén tavasszal (Bécs). 2005 nyarán Olaszországban, a Garda-tónál volt velünk, tavaly Horvátországban, idén pedig Romániában (ha Erdélyt szabad így nevezni, bár kb. 1 km-rel átléptük a történelmi határt). Bori és Orsi csak Szlovákiával és Görögországgal übereli Petrát. Én 13 évesen, 1969. júliusában, két nappal Armstrong Holdra lépése után utaztam az NDK-ba (Berlin, Hauptstadt der DDR, ilyen ország már nincs is, hahaha), ez volt első külföldi utam. De hát az egy más világ volt…

2007. 09. 06    Batyuba szedte rongyait a nyár, A pirosító kedvű oda már, Oly váratlanul, ahogy érkezett. Jó, hogy iskolakezdésre elromlik az idő, a nebulók szíve nem fáj annyira. Petrácskánk elballagott, és már négy napja komoly ovis. A nagyok is kezdik felvenni a fordulatszámot: Orsi már beiratkozott angolra, idén tenisz helyett dzsessz-balettel próbálkozik, és a tenisztáborban megismert barátaival „szinizni”, azaz színjátszózni is szeretne. Ja, és van még az énekkar. Borinál a cselló, a thai-chi és a zenekar biztos, a többit majd meglátjuk. 99 éves korában meghalt Szepes Mária, akinek „Pöttyös Panniját” rendszeresen olvassuk Petrának. Én azt hittem, hogy egy sztálinista gyerekkönyv-szerző volt, nem is gondoltam, hogy a XX. század egyik legszínesebb egyénisége: a „Megfagyott gyermek” c. legendás némafilm főszereplője, színész, énekes, dalszöveg-író, és a magyar ezoterikus irodalom egyik megalapozója, Vörös Oroszlán című könyve negyven évig volt betiltva. Milyen érdekes, hogy egyes emberek életét csak halálukkor ismerjük meg.

2007. 09. 27.    Egész kellemesen telik az „öregecskécske feleségek” nyara… Az agárdi „brigádhétvége” a szokásos módon sikerült, megint extra számú résztvevővel (menü: palócleves, rétes). Volt kolléganőnk, Marion első unokájának születését várta, de elfelejtett mobil telefont hozni, ezért az én telefonszámomat adta meg, hogy ezen értesítsék, ha van valami. Kislányt vártak. Mondanom sem kell, hogy Attila kollégám aktív közreműködésével hamarosan meg is jött a telefon „egy kisfiú megszületéséről”. Kegyetlen vicc volt, de szerencsére Marion vette a lapot, ráadásul a rákövetkező héten komplikációmentesen megszületett a kis Vilma, pont ma koccintottunk az egészségére. Többen voltak Agárdon, akiket érdekel a taichi, ezért Bori tartott nekik egy kis bemutatót. Borikánk egyébként kardozni is lekezdett, vagyis heti kétszer két óra taichi és egyszer két óra kard. Ezenkívül az iskolai diákbizottság elnöke lett, nem tudom, még miket fog felvállalni. Orsinak nem jött be a dzsessz-balett, Katinak valahogyan sikerült visszakunyerálnia a féléves tandíjat. Most a suliban röpizik, bár nem ártana neki valamilyen komolyabb sport. Apropó pénz-visszakunyizás: Késedelmi díjat szabott ki rám a Citibank, mert a befizetésem egy napot késett: az esedékesség napján utaltam, de csak másnapra ért oda a pénz (érdekességként: postai befizetésnél a befizetés napja, egyéb esetben, így banki utalásnál is a megérkezés napja számít). Írtam nekik egy levelet, hogy régi, aranykártyás ügyfelük vagyok bla-bla-bla, ezért méltányosságból kérem a késedelmi díj elengedését. Ismerősöm a Citibank értékesítési igazgatója, de ő is azt mondta, hogy semmi esélyem sincs. Nos, tévedett: a pénzt már vissza is utalták a számlámra. A nagy, személytelen szervezetekkel (bankok, biztosítók, közüzemi szolgáltatók) nem szabad fölényes, kioktató vagy sértett kispolgár módjára levelezni, hanem kérni kell, és akkor általában megenyhülnek. Nekem már közlekedési bírságot is sikerült így lealkudnom (igaz, a 30-as táblánál 40-nel mentem, és a 15 ezer forintot sikerült 10-re levinnem). Petrácskánk megismerkedett az óvoda baktérium-flórájával, ezért ebben a szép késő nyárban egy hétig beteg volt. Bezzeg a nagyok a szokásos őszi bicikli-túrán vígan voltak. Most van a lakitelki sátorverés 20. évfordulója. Istenem, akkor még mindent mennyire másként láttunk. Pedig akkor már a lassú erózió közepén voltunk: 85-ben a választásokon már többes jelölés volt, egy-két ellenzékit sikerült a parlamentbe juttatni. 86-ban az írószövetség lázadt fel, 87-ben Lakitelek, 88-ban a reformszárny győzelme a pártértekezleten (Kádár lapátra került) és 89-ben a csodák éve.

2007. 10. 05.    A német egység napja, Szabó Magda 90 éves, 50 éves az űrkutatás… Vannak olyan technikai vívmányok, melyek nagyjából velem egyidősek: a tranzisztor, a televíziózás, és az űrkutatás. Gyerekkoromban, a szédítő fejlődési ütemből, meg persze a sci-fi-kből prediktálva azt gondoltam, hogy mostanra már benépesítjük a naprendszert. Az első szputnyik fellövése után 5 évvel (azaz az eddig megtett út tizedénél) repült először ember. Az űrkorszak negyedénél, 69-ben ember szállt a Holdra, a felénél pedig megvalósult az újrahasznosítható űrrepülőgép. A korszak második fele tömény unalom… lenne, ha: -        nem volna szinte minden kocsiban GPS-es navigáció -        nem nézegetnénk lakóterületünket előszeretettel műhold-képeken -        nem nézhetnénk meg minden reggel az időjárási frontvonalak térképét -        nem volna szobánkban ötvenvalahány műholdas tévécsatorna Tudom, hogy vérciki, de elovastam Müller Péter Szeretetkönyvét. Részben beleillik, részben kilóg abból a sorból, melynek gerincét Erich Fromm: A szeretet művészete és Anthony de Mello: A szeretet útja c. könyvei alkotnak. De persze Müller könyvében is találtam néhány megfontolandó gondolatot: Egy helyütt azt írja: „Az embereket sokszor a gyűlölet tereli össze egy pártba, mozgalomba, szektába. Ideig-óráig összefognak, mert közös bennük az engesztelhetetlen gyűlölet mások iránt, és elkötelezett érzelmi közösségbe kerülnek.” Másutt Tolsztojt idézi: „Hogy az Isten miért korlátozza magát emberré, azt nem tudom. Hogy miért formált halhatatlan és végtelen önmagából egy sorsával és sokféle gyengeségével küzdő, halandó Lev Nyikolajevics Tolsztojt, nem tudom, de ez történt.” MP szerint „Riadt egód helyett néha átveszi sorsod irányítását a Felsőbbrendű ÉN-ed. Innentől kezdve nyugodtan teszed a dolgodat – a döntő lélektani fordulat megtörtént benned.” „Pál apostol elhitte, hogy minden ember alapvetően jó. És remélte, hogy előbb-utóbb erre minden ember rá is jön majd. Ez nem naivitás. Ez a végső bölcsesség. Azt jelenti, hogy sok szem közül nem a józan ész szemével, hanem az Isten szemével látott.” „Amit ma gyásznak nevezünk, annak nagy része nem más, mint önmagunk siratása.” Fontos intelem szülőknek: „A gyermeki szem előbb látja meg szüleiben a szánalomra, mint a tiszteletre méltóságot.” Taglalja Krisztus elengedő (figyelem: nem elegendő!) szeretetét: „Amikor valaki elindul a szellemi ország felé, el kell engednie szeretteit”. Azaz kell tudni eltávolodni szeretteinktől, hogy élhessék saját életüket. És egy kis aktualitás: „Szűz Máriát föltoltuk az égbe, behunyt szemmel könyörgünk hozzá (rendszerint kunyerálunk tőle valamit) – a Boldogasszony vallásának gyönyörű hagyományát pedig elfelejtettük. Nőnek lenni itt Magyarországon éppolyan nehéz – ha nem nehezebb -, mint máshol.” Azért azt ajánlom, nyájas blog-olvasók, ne könyvből tanuljatok meg szeretni…J

2007. 10. 16.    Tegnap volt a Horthy-proklamáció 63. és az olaszliszkai lincselés egyéves évfordulója. Sajnos nem sokban különbözünk a többi főemlőstől. Egyszer láttam egy filmet egy csimpánzcsapatról, mely simán meglincselt egy területére tévedt idegen csimpánzt. Egyszer újpesti szurkolók majdnem agyonvertek egy Újpesten ferencvárosi mezben kerékpározó sportolót. Számomra az olaszliszkai eset is ebbe a sorba tartozik. Nyitottam egy füzetet a jelentősebb média-eseményeknek, mert észrevettem, hogy gyakran az egész országot hiszterizáló hírek tökéletesen a feledés homályába merülnek anélkül, hogy a végkifejletről hírt kapnánk. Pl. egy évvel az olaszliszakai tragédia után még mindig folyik a nyomozás, bár van hét gyanúsított, a tárgyalás még messze van. A Kulcsár Attila ügy 2003-ban robbant ki, az eltelt több, mint 4 év alatt még nem került sor tárgyalásra, miközben az ügyben nyomozó Bácskai tábornokot és Molnár ezredest már többszörösen meghurcolták. Mai hír, hogy a kb. 6 hete állítólag a Margit-szigeten eltűnt kisfiút valójában szülei harci kutyái tépték szét. Szervezett formában utoljára több mint 20 éve tanultam angolul, azóta tudásom kissé megkopott. Amióta nem járatjuk a Time-ot, kizárólag szakmai könyveket, brossúrákat olvasok és e-mailen kommunikálok, ezért csapnivaló a beszédértésem és beszédkészségem. Mivel Orsi az International House-ban tanul, én is jelentkeztem oda. A felvételim egész jól sikerült (írásbeli 60-ból 52 pont, szóbeli négy 4-es és egy 3-as), vszleg a jövő héten indul a csoport. Mivel még mindig tart ez a gyönyörű indián nyár (legyünk tapintatosak az idős hölgyekkel), ezen a hétvégén is klassz programokat szerveztünk: Szombaton a veresegyházi medvefarmon jártunk, Petra nagy buzgalommal etette mézzel a mackókat. Vasárnap Orsi indult a Coca-Cola futógálán a Szigeten, a többiek addig bringót béreltek, kisállatkert, szökőkút, játszóterek stb. Két hete Bori a tai-chi-ról hatalmas karddal állított haza. Mivel a kedd délutánja szabad volt, elkezdte űzni a tai-chi kardos változatát is. Veszedelmes csaj… Aranyos iskolai történet: Orsiék biológia-órán az egysejtűt tanulják, a tanár egy hatalmas egysejtűt rajzol a táblára. Domi megszólal: A földrajz-tanár sokkal jobb egysejtűt rajzol, csak ő Dél-Amerikának hívja…

2007. 10. 28.    Október utolsó vasárnapja van, az óraátállítás napja. Mostanság már lista alapján végzem az órák átállítását, jelenleg 27 elemből áll a lista, nagyjából a következőkkel: -        Különféle fali és asztali órák -        Karórák -        A mobiltelefonok és a vezetékes telefon órái -        Szórakoztató elektronikai eszközök: HIFI-tornyok, DVD-k, videók, rádiók -        Különböző hordozható elektronikai eszközök: fényképező gépek, kamerák, navigációs eszköz -        Egyéb háztartási eszközök: fűtésszabályozó, hőmérő, a kávéfőzőhöz használt kapcsoló óra -        Az autó órája A téli/nyári átállás a számítástechnikában látszólag megoldott. Egy időpontot három attribútum jellemez: a GMT, vagyis a grinwich-i dátum és idő, a TZ, vagyis az időzóna, valamint a DST, vagyis a nyári időszámítás fennállásának ténye. Sajnos azonban sok számítástechnikai eszköz nem szolgáltatja az összes információt, ezért a rendszerintegrátornak a téli/nyári átállás mindig komoly gondot okoz. Különösen az őszi, amikor a hajnali 2 és 3 óra közötti idő kétszer pereg le egymás után, így az ebben az időtartományban keletkezett események szétválogatása nem könnyű feladat. Túlvagyunk a már menetrendszerinti októberi eseményeken: a kormány légüres térben protokolláris ünneplést folytat, az ellenzék többnyire bejelentett, ritkábban be nem jelentett tüntetéseket tart. Ez utóbbiak között idén is volt Molotov-koktél dobálás, autó-felborítás, barikád-építés. Mivel az ünnepek alatt nálunk volt Mimi és Eszter, valamint az eső is szakadt mindkét napon, ezért távol maradtunk az egyébként békésebb ünneplési formáktól, pl. a képregény-kiállítástól az 56-osok terén, vagy a Bem rakparton felállított építészeti óriásplakátok megtekintésétől. Mivel a Kuruc.info már egy héttel október 26. előtt hídlezárást jelentett be, az mintegy önbeteljesítő jóslatként valóban bekövetkezett. A délutánig tartó macska-egér játék után látszólag újra nyugalom lett, de az Erzsébet hídon és a Lánchíd déli oldalán 48 órával az események után még mindig tilos a gyalogosforgalom. Úgy látszik, ha a rendőrségen múlik, mindent lezárnak, hogy fenntartsák a rendet, ezzel a hídlezárók szándéka közvetve megvalósul a rendőrség által. Jó nagy marhaság… És ha már a Kuruc.info-nál tartunk: A Landeszman-ügy óta a legveszélyesebb gyúanyag került az antiszemitizmus muníciójába, Simon Peresz nyilatkozata. Landeszman György rabbi a kilencvenes évek elején az őt kérdező újságírótól erősen provokálva szerencsétlen és brutális kijelentést tett (bőgatya, fütyülős barack stb.), mely mind a mai napig érvként szolgál: lám, így gondolkoznak a zsidók. Landeszman családostul Torontóba emigrált, lánya egyébként Vágó Szilvi jó barátnője. Simon Peresz kijelentését állítólag először a Maariv nevű újság hozta október 10.-én. Sajnos nem tudok ivritül, így a forrást nem tudom ellenőrizni, de fordítása, sőt a video-felvétel is feltűnt számos honlapon. A szerencsétlen nyilatkozat lényege, hogy izrael kivásárolja Magyarországot, Romániát, Lengyelországot. Természetesen mentek is az árpádsávosok az izraeli nagykövetséghez, és a jobboldali radikális hírportálok azóta egyfolytában fújják, hogy kiderült az igazság. Ilyenkor hiába mondjuk, hogy a magyarországi külföldi működőtőke részarányát tekintve Izrael csak kb. a nyolcadik, Németország toronymagasan vezet. Még az is lehet, hogy egynémely német szájából is elhangzott hasonló szerencsétlen kijelentés. Mindenesetre jó kis érvek kerültek nemcsak az antiszmiták, de minden antiglobalista nézetet valló kezébe, akik szerint teljesen meg kéne állítani a külföldi tőkebeáramlást (amit ugye 40 évig próbáltunk, vártunk is tíz évet Trabantra, csempésztünk farmert, de nem „rabolták ki” az országot, tönkre ment magától). Nem jól áll a szénánk. Zuschlag János (minden komcsi lop), Havas Szófia (a libsibibsik így gondolkodnak 56-ról), Simon Peresz (mégiscsak a cionizmus célországa vagyunk). Az áldatlan állapotnak csak úgy lehet véget vetni, ha mindenféle általánosítás, sérelmi politizálás, sértett kisemberként való viselkedés helyett a valódi társadalmi és világgazdasági folyamatokra koncentrálunk. De ahogy Geszti Péter egy tévéműsorban elmondta, ez nem szavazatmaximáló tevékenység, ezért a pártoknak jelenleg elfogadhatatlan…

2007. 11. 04.    Nemzeti gyásznap, és… TALMÁCSI VILÁGBAJNOK! És hozzá milyen férfias küzdelemben. Szerencse, hogy nem élőben láttam a versenyt, mert biztosan infarktust kapok! Tegnap meg ma telkeztünk/tem. A szentendrei felújítás kb. úgy halad, mint Petrocelli háza, de nagyon szép lesz a ház. Az egészet anyám menedzseli abban az ellenszélben, amit apám fúj (Minek ez az egész, úgyis csak a rigók látják, 30 évig jó volt így is stb., stb.). Angyalin is partra tettük a csónakot, szegény Illyés Sanyi bácsi fenn az égben biztosan megint számolgatja, hány nap van még tavaszig. Pénteken Bori nélkül kirándultunk a Budai Hegyekben, közben két geoládát is megkerestünk, az 1068-ast meg a 209-est. Különösen a másodiknak örültünk nagyon, mert ez Magyarország legrégebbi libanoni cédrusa mellett található. Nem is tudtuk, hogy ilyen természeti ritkaságok vannak a Budai Hegyekben, kb. 120 éves, a legenda szerint Fedák Sári ültette. Ez a két láda volt életem első két saját megtalálása, ráadásul Moha bá segítségével, „aki” egy közönséges autós GPS. Petra nagyon élvezte, hogy a ládákból ajándékokat vehet el. Asszem folytatjuk ezt a tevékenységet, Söri osztálytársammal már korábban is vettem részt ládakeresésben. A kiránduláson Petra nem nagyon akart a saját lábán jönni, de Katival sok őszi falevelet gyűjtöttek, amiből gyönyörű levél-lenyomatokat készítettek. Egy vagyonért megjavították a szintetizátoromat, melyen kb. 15 év használat után a G’ felmondta a szolgálatot. Sajnos ezeket a javítási költségeket úgy lövik be a szervizek, hogy kb. a fele legyen egy új készüléknek. Mivel nálam eleve csak egy kalapácsmechanikás jószág jöhetett volna szóba, ami azért egyrészt drágább, másrészt nagyobb (mintegy két oktávval), ezért inkább a javíttatás mellett döntöttem, és a vásárlást elhalasztottam arra az időre, amikor Petra eldönti, akar-e valamilyen hangszert tanulni, és az a hangszer esetleg zongora lesz-e. A házilagos javításra nem sok esély volt, bár szétszedtem a készüléket, de a billentyűzet kompakt szerelésű, csak célszerszámmal szedhető szét, és a billentyűk alatt húzódó gumiérintkező-sort kellett kicserélni. Pár bejegyzéssel ezelőtt írtam Szepes Máriáról. Szinte minden este a Pöttyös Panni-ból olvasok Petrának, és rájöttem, hogy ez valójában egy kettős értelmű könyv (az ötvenes években melyik könyv nem az volt). 1956-ban jelent meg az első kiadása a „Pöttyös Panni az óvodában” című kötetnek. Ebben az óvó néni egy igazi ávós, aki Pannit árulkodásra buzdítja, az árulkodását dicséri. Az egyik szereplő, Péterke egy igazi szabad szellem, akit az óvó néni úton-útfélen megaláz, akaratát megtörni igyekszik (olykor-olykor bezárja), önbírálatra kényszeríti, Pannival figyelteti. Az egyik történet Másholországról egészen nyilvánvalóan a disszidálás elítélése: A gonosz, reakciós varangyos béka azt hazudja Morgó Mukinak, a naiv medvebocsnak, és Kis Butának, a nevével azonos tulajdonságokkal bíró nyuszigyereknek, hogy hagyjanak itt mindent, és menjenek Másholországba, ahol mézpatakok folynak és dinnye nagyságú szamócák repülnek a szánkba. A történet tanulsága sincs túl bonyolultan megfogalmazva: „Másholországban nagyon rossz! Borzasztóan rossz! Csak itt jó! Csak itthon jó! Másholországban éheztünk, fáztunk és féltünk. Ne hallgassatok többé a hazudó varangyos békára!” Most csak az kérdés, hogy Szepes Mária ezt a színéről, vagy a visszájáról írta-e meg ilyenre. Vagyis előírták-e, hogy a történetek milyen tanulságokat hordozzanak, vagy a szerző saját megaláztatását kódolta bele a könyvbe. A művet a Móra kiadó 2007-ben is kiadta, és ajánlójában ez olvasható: „Pöttyös Panni óvodás lett! Olvashatunk első, kiscsoportos élményeiről, a "játékok kertjéről", az új barátságokról, az óvó néni kedvességéről, és ellátogathatunk vele az állat-kertbe.” Hát az óvó néni kedvességéről csak annyit, hogy kb. olyan, mint a főnéni a „Száll a kakukk fészékére” c. filmből. Louise Fletcher a figura megformálásáért 1976-ban Oszkár-díjat kapott. Én leginkább a 70-80-as évek személyzetisére ismertem: kedves, mézes-mázas, aki persze a hátad mögött jelent, ha kell, és egy kis alázásért sem megy a szomszédba. Ha már a filmeknél tartunk: Tegnap délután leadták „A jedi visszatér” c. filmet a tévében. Annyira kult, hogy szinte minden mondatánál vinnyogtunk Borival: „Obi Van jó mestered volt”, „Hasztalan ellenszegülnöd, fiam”, „Nem kerülheted el a sorsodat”, „Luke, az érzéseid elárulnak” stb. Viszont először tűnt fel nekem valami: Han Solo fekete mellénye kísértetiesen hasonlít a Magyar Gárda egyenruhájára. Lehet, hogy gárdistáink valójában csak Star Wars rajongók… Ja, majdnem elfelejtettem, hogy Borival és Orsival voltunk a Cirque du Soleil Delirium c. előadásán. A Duna TV leadta vagy négy műsorukat, amik megvannak DVD-n, ezenkívül megvan az Allegria c. lemez is (a címadó számból írta Geszti Oláh Ibolyának a Magyarország-ot), úgyhogy már úgy vártam érkezésüket, mint egy igazi rokker a Rolling Stonest. Amikor megtudtam a helyárakat, már gondolatban lemondtam róla, de Kati erősködött és a jegyeket is megvette. Ritkán látni ilyen komplex előadást: profi, önálló műsorként is megálló zenei produkció, artisták, táncosok és pantomímesek, fantasztikus jelmezek és díszletek, valamint a színpad mellett, mögött és előtt (!) húzódó függönyökre előre felvett és élő képek vetítése. Sok elemében hasonlít a prágai Laterna Magica-ra (amihez szintén volt szerencsénk ’93-ban), de ott, ha jól emlékszem, konzerv-zene volt, és nem voltak artisták.

2007. 11. 29. Minden hétvégén szülinapi bulit tartunk. Édesanyám születésnapjával kezdtük november 11.-én. Márton nappal kapcsoltuk össze, maceszgombóc-leves volt, utána sült libacomb, mőcsényi Zöldveltelínit ittunk hozzá. A feketekávéhoz kuglóftorta volt. Orsika születésnapja a következő vasárnapra esett, ő rakott krumplit kért ünnepi ebéd gyanánt, torta azért volt utána. Bulit nem tartott, vszleg kinőtt belőle, Borit is csak néhány barátnője szokta egy-egy tortával meglepni. A családi szülinapot 24.-én tartottuk, együtt ünnepelve Katit és Orsit. Kati most „csak” két tortát sütött, a szendvicsek között viszont a hagyományos lazacos mellett volt szarvasgomba-krémes is. Mostanában bárhová megyünk, igyekszem felkutatni a környéken lévő geoládákat. Mivel a Feneketlen-tóhoz gyakran járunk Petrával, most erre a ládára került sor. Eddigi megtalálásaim pedig itt láthatók. 25-én Bori osztályával megnéztük a Szikora Robi féle Macskafogót a Pesti Magyar Színházban. Előtte felfrissítettük emlékezetünket a rajzfilm megtekintésével. Boriék elég régen látták, egy csomó dolgot csak most értettek meg. Mivel Bori és Orsi egyaránt tanul latinul, végre megértették, mit mond a papagáj, amikor lezuhan Lusta Dick repülőgépe: Hodie mihi, cras tibi (ma nekem, holnap neked). Ezt eddig én is halandzsának gondoltam. Volt már ilyen, pl. a Pogány madonnát láttam vagy tízszer, de csak legutoljára értettem meg, mi szüksége van  Eötvös Csöpinek a lópatkóra: a menekülő rosszfiú kocsijának szélvédőjét rúgja be vele egy helikopterről függeszkedve. Visszatérve a Macskafogóra, a rajzfilm decemberre várható második részének bemutatója előtti éjszakát hálózsákban töltjük a mozipénztárnál J. Néhány bejegyzéssel ezelőtt már meditáltam a médiahírek összefüggéseiről. Az egyik legkuszább eset Mehmed Karcsika esete: Török édesapja megszökteti Törökországba és a jogerős bírósági ítélet után sem adja vissza édesanyjának. A kiadatási kérelemnek a török állam körözés elrendelésével sem tud érvényt szerezni. Ekkor lép be a történetbe az Egymásért – Egy Másért Alapítvány vezetője, Földesi-Szabó László egykori titkosszolga, aki nyomravezetői díjat ajánl fel. Az apát egy szomszédja a díj reményében „földobta”, Karcsika hazakerülhetett (más kérdés, hogy ehhez semmi kedve nem volt). Földesi-Szabó nem sokkal ezután előzetesbe került kb. 1.2 milliárdos adócsalás gyanújával, elhagyott barátnője jelentette fel, akit egy ismert celeb, Bálint Antónia kedvéért hagyott ott, aki gyermeket várt tőle (azóta már meg is született). És hogy a történet még kerekebb legyen, Mehmed Karcsika édesanyja kábítószer-csempészet gyanújával került előzetesbe Szerbiában, így a kisfiút jelenleg a nagymama neveli. Vajon a nagyit mikor tartóztatják le? Mindig rájövök, hogy az egészségügy nem pénz, hanem jó szándék kérdése. Történt, hogy azt a szakorvost, akit félévenként felkeresni vagyok kénytelen, ki tudja milyen sugallatra közvetlenül a rendelő intézet laboratóriuma melletti helyiségbe költöztették. Itt reggelente kb. 50 ember áll sorba vérvételért. Ezekkel keveredik a szakrendelésre várók szintén népes csoportja. Bár a sorbaállás körülményei elég méltatlanok (max. 5 ülőhely van egy szűk folyosón), az ember nyugodt, mert a betegfelvételnél számítógépes regisztráció van, és a betegek névsora érkezési sorrendben jelenik meg a szakorvos monitorán. Ezzel szemben az orvos így szól ki az ajtón: „kérem a következő beteget”, és elszabadul a pokol, a várakozók próbálják tisztázni, ki hova vár, és milyen sorrendben érkezett. Hiába kértem meg az asszisztensnőt, hogy név szerint szólítsák a betegeket (ahogy egyébként ezt a rendelőintézet többi szakrendelésén teszik). Szegény megfélemlített fruska egyszerűen nem mert szólni az orvosnak, ezért a helyzet egész délelőtt változatlan maradt. Így a mintegy két és fél órás várakozást nem a magammal vitt Krúdy-kötetbe merülve, hanem teljes frusztráltságban voltam kénytelen eltölteni.

2007. 12. 17. Az uszodából hazafelé jövet már hallottam a rádióban, hogy megkezdődött a névsorolvasás, vagyis a parlamenti képviselők név szerinti szavazása az új egészségbiztosítási törvényről. Mostanra már végeztek, minden elhangzó „igen”-nél hangos pfujolás hallatszott. Az auftacktot a reggel elkezdődött, határozatlan idejű vasutassztrájk adta meg, bölcs rendőrségünk megint elzárta a gyalogosok elől az Erzsébet-hidat, viszont Tóta W. írása az indexben a témáról zseniális. Szóval a törvényt mexavazták, végtelen ideig tart majd a sztrájk, lerombolják a tüntetők a Parlamentet és a helyét bevetik sóval, de aztán minden feloldódik a karácsonyi szeretetben… A december sok nyüzsgéssel telik. A nagylányokkal voltunk japán szamurájkard-bemutatón, még a kis Petrát is elvittük a Harlem Gospels-re (Oh Happy Day), és a bábszínházban megnéztük a Túl a Maszathegyen-t (Presser-Varró). A  szilágyis karácsonyi koncerten Orsi énekelt, Bori csellózott. Bori a műsorát Etyeken is előadta a nemzetiségi művészeti iskola karácsonyi koncertjén, melynek szervezője Bori csellótanára volt. Szakadó hóesésben mentünk Etyekre, az út is eléggé csúszott, ráadásul a rendezvényre a katolikus templomban került sor, ahol majd megvett minket az isten (szó szerint, hehehe) hidege. Ezüsthétvégén Kati érmét árult, Bori vasárnap tai-chi vizsgán volt, két kisebb lányommal tartottuk a frontot. Valamikor még ajándékokat is kell vennem, mert hogy szavam ne feledjem, mindig december elejétől december közepéig akarjuk elvégezni második félévre tervezett munkáinkat, ez idén is sikerült, némi idegbaj árán. Szegény Andris a kézilabdás csajokkal Franciaországban volt és részese lehetett, hogy csak nyolcadikok lettek a vb-n. Persze így még több munka szakadt Jutka nyakába. Különben lassanként, mint egy puzzle, összeállt bennem a Kovács Ági ügy. Leginkább arra az amerikai filmre emlékeztetett, amikor a rendőrök berontanak egy lakásba, lelövik az ott lakót, és aztán rájönnek, hogy rossz címre mentek. Hogy mentsék a mundér becsületét, eldugnak egy kis drogot, hogy bizonyíthassák áldozatuk bűnösségét. Kovács Ágit egy reggel doppingellenőrők keresték fel az uszodában és vizeletmintát kértek tőle. Ági a megerőltető edzés után kellően dehidratálódva 25 ml „anyagot” produkált, épp a szükséges egyharmadát. Ági közölte, hogy siet, mert az UNICEF egyik rendezvényén Roger Moor-ral kell találkoznia. Mondták neki: semmi probléma, pont ilyen esetre van egy formanyomtatványuk. Ági edzője jelenlétében kitöltötte, aláírta a formulát, majd távozott. Az ellenőrök – vszleg még kezdők lehettek – elmulasztottak mellé kísérőt adni, vagy délutánra visszarendelni. Főnökük, hogy mentse beosztottaik mulasztását, már úgy tálalta az ügyet, hogy Kovács Ági megtagadta a mintaadást, és önkényesen hagyta el a helyszint. Szerencsére mind a hazai, mind a nemzetközi úszószövetség olimpiai bajnokunknak adott igazat. Nekem sosem volt olyan főnököm, aki annyira kiállt volna értem, hogy egy olimpiai bajnok nemzeti ikon becsületén gázoljon át…

2007. 12. 28. Vszleg ez az év utolsó bejegyzése… A karácsonyt túléltük, megúsztuk. Kronológiai sorrend: -        19.-én a hivatalos VEIKI-s évbúcsúztató. Igazgatónk úgy beszélt, mintha egy TASSZ közleményt gyúrtak volna össze egy delphoi jóslattal. Mindenesetre cégünk jövőre nagy változások előtt áll, de erről majd úgyis írok jövőre eleget… -        21.-én saját szervezésű évbúcsúztatónk a kollégákkal. Kalmár Sanyinál tartottuk, itt lakik az Attila úton, így nem volt probléma a hazajutás éjjel kettőkor. Egyben két nagyon régi kollégám, Benkovics Gábor és Horváth András nyugdíjba meneteléről is megemlékeztünk, így az ünneplés nem volt teljesen felhőtlen. A jövőnk is nyomasztott bennünket (lásd föntebb). Azért az őzpörkölt Sztroganov módra finom volt. -        Szenteste mindenkinek tetszett a karácsonyfa és az ajándékok, bár az ünnepi menü kicsit avantgárdra sikerült: ráksaláta narancskehelyben, pulykamell Gellért módra parajfelfújttal, gyümölcs és sütemény. Jó tokajit ittunk hozzá (hála nővéreméknek). -        25.-e hagyományosan anyósoméknál telik, előételnek kaviár, becsináltleves és kacsasült vörös káposztával, gyümölcs, sütemény. -        26.-án rendhagyó módon nem mentünk a szüleimhez, mert délután 6-ra a SYMA csarnokba mentünk a Diótörő és Egérkirály musicalre. A zenét Szomor György szerezte, szinte az összes szám slágergyanús, a „Csoda ez az éj” bármelyik karácsonyi lemezen helyet kaphatna, a „Minden sajtok ura” c. gospel szintén fergeteges. Nekünk megvan a CD, elhatároztam, ezután mindig ez szól majd a kocsiban. Az énekesek közül Jónás Andi mutatott Cserháti Zsuzsás kvalitásokat. Szomor Györgyről szerintem még sokat fogunk hallani. -        27.-én hozzánk jöttek a szüleim ebédre + Gabi délután. Ebéd: aszaltszilva-leves majd pulykasült. Estére megint SYMA csarnok, ezúttal az Aida c. musicalre. Ezt Elton John és Tim Rice írta, és Oláh Ibolya játszotta a címszerepet. Füstös bőre és füstös hangja nagyon jól illett a vadóc núbiai királylány szerepéhez. Ennek a zenéje is nagyon szép, az „Ébredj, Núbia” c. dal engem a Nabucco szabadság-kórusára emlékeztetett, ha elnyomatásban élnénk, „Ébredj, Hunnia” átiratban akár lelkesítő dal is lehetne. Lehet, hogy még lesz is… A székesfehérbári Vörösmarty Színházban mindkét darab megtekinthető. -        28.-án végre kimozdultunk, Petra ugyanis eléggé köhögött. Nagy sétát tettünk, és két geoládát is felderítettünk, a nullás kilométerkőnél lévőt, meg a volt ifiparknál lévőt. Idei várható programok: -        29.-én kareokizás a sógornőméknél. -        30.-án kínai cirkusz, utána apósomék nálunk ebédelnek. -        Szilveszter a tavaji másolata lesz: a szülők Petrával itthon, a nagylányok buliznak. Örömmel konstatáltam, hogy a házunkban lévő étterem, mely egykor Benke Laci bácsi referencia-étterme volt, majd Trió néven vegetált egy évig, ezúttal Pege Aladár emlékére a Pegenini nevet vette fel. Itt hallottam zenélni utoljára a nagybőgő-királyt… Lassan hagyományt teremtünk, hogy mindig saját költeményt küldünk szét SMS-ben Szilveszterkor. Úgy tudom, Varró Dani SMS versciklust kezdett írni. Ime az idei darab:             Kunkori a malac farka,             A tájat is hó takarja.             Közeledik már az Újév,             Röfimalac mondja: ujjé!             Pezsgő, bólé legyen elég,             Sok-sok lencse férjen beléd!             Szívedet bú sose bántsa,             A Pál család ezt kívánja.