Brigádbulik - brigádcsínyek

Rengetegszer posztoltam már volt munkahelyem, a VEIKI agárdi üdülőjéről, ahol évente kétszer, tavasszal és ősszel bográcsozással egybekötött brigádhétvégéket tartottunk. 45 évvel ezelőtt, 1981 szeptemberében voltam az első ilyenen, az utolsóra pedig 2012 tavaszán került sor.

1981. szeptember

2012. május

Különösen megörültünk, amikor 1993-ban munkaszüneti nappá nyilvánították pünkösdhétfőt, így a tavaszi hétvége egy nappal meghosszabbodott. 2009-ben a VEIKI csődbe ment és megkezdődött a felszámolása, de az utódszervezetei még igénybe vehették az agárdi üdülőt. A felszámoló sem kiköpni, sem lenyelni nem tudta az üdülőt, mert a telek az önkormányzaté, csak a faépületek voltak a VEIKI-é. 2023-ban így nézett ki a teljesen elvadult üdülő:

Szerencsére 2014-ben, a 40. érettségi találkozónk után úgy döntöttünk, hogy mostantól évente összejövünk egy-egy hétvégére. Kezdetben Dobogókőn, később többször Balatonbogláron, de volt úgy, hogy Kisorosziban vagy Romhányban rendeztük meg az összejövetelt. Ja, és az 50. érettségi találkozó Tokajban volt 2024-ben. Az ideit, ahova holnap indulok, Parádsasváron tartjuk.

2016. szeptember, Dobogókő, a Hotel Nimród romjánál

2025. szeptember, Balatonlelle, kishegyi kilátó

Aztán évről-évre egyre aktívabb tagjai lettünk egy természetjáró szakosztálynak, melynek első többnapos túráján 2019 szilveszterén vettünk részt, azóta évről-évre van évente legalább négy hétvégi túra, illetve nyári magashegyi túra.

2019. december

Legutoljára két hete Nagyvázsony környékén töltöttünk egy hétvégét a csapattal.

2026. szeptember

Sajnos jelenlegi munkahelyemen nincsenek ilyen csapatépítő összejövetelek, de most rám tört a nosztalgia és eszembe jutottak azok az ugratások, szivatások, oltogatások, amik a VEIKI-s kollégák között rendszeresek voltak. Néhányat csak hírből hallottam, de a legtöbbnek részese is voltam. Elmesélek néhányat:

• Új kolléga érkezett, aki ócska rajszögtrükkel próbálkozott, mert még nem tudta kikkel van dolga. Hamarosan kormos telefonkagylót emelhetett a füléhez (akkoriban még feketék voltak a telefonok).
• Szintén ugyanez a kolléga nem értette, miért nem működik a forrasztópákája. Megmérte a forrasztótrafó feszültségét: rendben volt. Kicserélte a pákát: továbbra sem működött. Nem sejtette, hogy a kedves kollégák egy soros ellenállást szereltek be a pákatrafóba, emiatt jelentősen lecsökkent a pákán folyó áram, ezért nem melegedett.
• Amikor még a Lovas úti lakásomban tartottam a lakásavatómat kollégáimnak, egyszer csak egy felborult borosüveget és egy csúnya vörös foltot fedeztem fel a vadonatúj világos szőnyegemen. Csak később láttam meg, hogy egy piros genotherm dossziéból vágtak ki egy folt alakú darabot.
• Egy agárdi brigádbuli alkalmával történt, hogy az egyik kolléganőm lánya mindenórás várandós volt, és már lehetett tudni, hogy kislányt vár. A kolléganőnek nem volt mobilja, ezért az én számomat adta meg, hogy ezen értesítsék, ha a hétvégén megszületik a kicsi. Meg is csörrent a telefonom, én meg boldogan újságoltam, hogy kisfiú született. Persze csak egy beavatott kollégám csörgetett meg a ház mögül. Egy darabig aggódtam, hogy ez buta tréfa, mi lesz, ha valami komplikáció lesz a szülésnél, szerencsére minden rendben ment.
• Szintén agárdi buli alkalmával az íjászatot gyakoroltuk. Egy kipreparált nyílvesszőt egy kollégánk kocsijának kerekéhez illesztettük, mintha belefúródott volna az eltévedt vessző. Nagyon dühös lett, mikor meglátta.
• Kolléganőm új fényképezőgépet vett, behozta megmutatni. Kivettem a tokjából, és az üres tokkal indultam meg a folyosón. Hatalmas esést színleltem a szeme láttára, az üres tok nagy ívben repült. Szegény azt hitte, most töröm ripityára az új gépét.
• Az egyik kollégám etetni kezdte a környék egyik kóbor macskáját, Matildot. (Akkor már a Gellérthegy utcában volt az irodánk, kertjében sok cica kóricált). Én pedig nem voltam rest, és egy hivatalosnak látszó gyepmesteri falragaszt készítettem, hogy a környékbeli kóbor macskák kíméletes befogása megkezdődött. Szegény kollégám másnap sürgősen hazamenekítette Matildot.

Hát ezek a csínyek hiányoznak nagyon.

Nosztalgiacunami az 50 évvel ezelőtti nyaramról

Ha már idén nyáron a balatonszemesi Vadvirág kempingből és az albániai hegyitúráról is kimaradtam, egy kicsit visszarepítem magam 1976-ba, húsz éves korom idejére.

Szüleim szentendrei telke víkendházának alapozását éppen 1976-ban kezdtük meg, így két hetet édesapámmal alapásással töltöttem. Akkor egy egykori méhészház állt a kert utca felőli oldalán, abban laktunk, esténként beszélgettünk és népdalokat énekeltünk. Szerintem soha korábban és utána nem töltöttem ennyi időt kettesben apámmal. Akkor 55 éves volt, jövő héten lenn 105 éves!

Júliusban egyetemi építőtáborba mentem Egerbe, ami az egyik meghatározó kultúrélményem volt. A Sas úti kollégiumban voltunk elhelyezve, és egy építkezésen dolgoztunk az Eger-patak partján épülő társasházakon, de az estéinket bulizással, a montreáli olimpia nézésével és változatos kultúrprogramokkal töltöttük.

Egerben akkor indultak az Agria Játékszín szabadtéri színház előadásai a Dobó téren, és Heltai Gáspár Magyar Dekameronját adták elő olyan színészóriások, mint Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Agárdi Gábor. A rövid történetekből álló darabban sok Boccaccio-s és Ezeregyéjszakás motívum is volt. A Gárdonyi Géza Színházban Bessenyei önálló estet is adott, ahol nemcsak szavalt, de önállóan beszélt hazafiságról, magyarságról, valamint elénekelte a híres Tevje-dalt a Hegedűs a háztetőn-ből. Az akkor éppen be volt tiltva, de hát messze volt Budapest, Aczél György nem lehetett ott mindenütt és Bessenyeinek többet lehetett, mint másoknak.

De a tanárképző kollégiumában Berki Tamás is fellépett, akinek tavaly is voltunk egy koncertjén. '76-ra az egykori Gerilla együttes oszlopa már áttért a dzsessz műfajára. De pont egri táborozásom idején zajlott a montreáli olimpia. Mivel zömében késő éjjel voltak a közvetítések, vagy saját koleszunkban, vagy a tanárképző koleszában, vagy az egri strandfürdő medencéjének partjára kitett Munkácsy Color színes televízión nézhettük Németh Miklós világcsúcsát, a Magyar-vándort, vagy azt, hogy a magyar vízilabdázók hogyan lettek 12 év, a tokiói olimpia után ismét aranyérmesek (hogy aztán újabb 24 évet kelljen várnunk a Kemény-fiúk három olimpián át tartó aranyos sorozatára). Faragó, Szívós, Csapó, Gerendás hatalmas sztárok lettek. Persze szomorkodhattunk is, hogy Hargitay (Hares) András háromszoros világbajnok érem nélkül tért haza Montreálból (Gyarmati Andrea és Cseh László sem állhattak soha az olimpiai dobogó legfelső fokára, pedig ők is óriások voltak).

Augusztusban egy volt gimnazista osztálytársammal felkerekedtünk sátorral, hálózsákkal, hogy vonattal és autóstoppal végigjárjuk Erdélyben azt az útvonalat, amit három évvel korábban is bejártam a szüleimmel, de egy-két új helyet is beiktattunk: a Tordai-hasadékot, Törcsvárat, Tusnádfürdőt és a Szent Anna-tavat. Ez utóbbinál fogalmaztuk meg a híres "a medve és a tó" matekpéldát, melyről csak utólag tudtam meg, hogy Erdős Pál híres matematikus egyik pénzdíjas példája volt.

Így telt el '76 nyara.

A körbekerített mackó úrfi

Állt egy szobor a Margit híd budai hídfőjénél nagyjából a hév végállomásával egyvonalban az Árpád fejedelem útja és a Lukács fürdő közötti parkban, Maugsch Gyula Mackó úrfi róka komával című alkotása, mely Sebők Zsigmond Maczkó úr utazása és egyéb történetek című 1893-ban íródott gyermekkönyve alapján készült 1936-ban.

Ezen a képen én vagyok a szoborral nagyjából 65 évvel ezelőtt egy tavaszi napon, kezemben feltehetően egy csokor virág. Köszönet a ChatGPT-nek, hogy feljavította nekem a képet. A szobor Mackó úrfit ábrázolja egy csupor mézzel és barátját, róka komát, hóna alatt egy kacsával. Kicsit szorongva kérdeztem meg a szüleimet, hogy ugye a kacsa is a barátjuk, és a szüleim nem merték elárulni, hogy az bizony róka koma vacsorája. Hiába, érzékeny kisfiú voltam.

A szobor 1970-ig állt ezen a helyen, és elég gyakran láthattam, hiszen itt volt a hév végállomása, amivel rendszeresen jártunk Szentendrére. Sebők Zsigmond egyébként tovább folytatta a Maczkó úr brandet további kötetekkel: Maczkó úr utazásai, Maczkó úr a kiállításon, Maczkó úr az Alföldön, Maczkó úr a Tengeren, Maczkó úr újabb utazásai, Maczkó úr a Balatonon, Maczkó úr Budapesten, Maczkó úr úton, Mackó úr szárazon és vízen, Maczkó úr vendégei. Az egyik kötet reprint kiadását megvettük a gyerekeknek, de elég avittas volt a 100 éves nyelvezet, bár ebből tudtam meg, hogy a múlt század elején elektromos taxik jártak Budapest utcáin!

De a Sebők Zsigmond által megalkotott leghíresebb mesealak minden kétséget kizáróan Dörmögő Dömötör, aki számtalan mese hőse, de neve az 1957-ben alapított gyermekújság címében mind a mai napig él.

De térjünk vissza a szoborhoz! 1970-ben a hévet a Margit hídnál levitték a föld a lá a Batthyány térig, és a területrendezés során a szobrot is elvitték, szép lassan el is felejtettem. Amikor a '90-es évek elején már megvolt a két nagyobb lányunk és a Lovas úton laktunk, felfedeztük a Bécsi kapu mellett a Vár északkeleti szoknyáján elterülő Európa ligetet és annak játszóterét, és nagy örömmel találtam rá gyermekkorom kedvenc szobrára, Mackó úrfira. Onnantól kezdve a játszóteret csak macis játszótérnek hívtuk, és nagyon sokat jártunk oda a lányokkal.

2002-ben aztán elköltöztünk a Zsolt utcába, és kiesett a látókörünkből az Európa liget, csak néha tévedtünk arrafelé. Történt viszont, hogy az I. kerület fura ura úgy döntött, hogy négy kerületi közpark fenntartását átveszi a fővárostól: a Horváth-kertet, a Tabánt, az Európa ligetet és a Tóth Árpád sétányt. A Tabánba beletört a bicskája, mert az fővárosi tulajdon, és Karácsony nem mondott le róla, de a másik három közterület fenntartása a kerülethez került. Mielőtt valaki arra gyanakodna, hogy ez is a "parkfenntartási botrány" néven elhíresült korrupciós üggyel kapcsolatos, melyben budai polgármesterek kerültek előzetes letartóztatásba, megnyugtatom, hogy az I. kerületnek van saját 100%-os tulajdonú parkfenntartási cége. Az Európa ligetnél az önkormányzat geodéziai felmérést rendelt el, hogy mekkora területről van pontosan szó, és ekkor derült ki, hogy a liget egy jelentős része az Ostrom utca 1. szám alatti lakóingatlanhoz tartozik.

A lakóközösség kapva kapott az alkalmon, hogy kinéz egy kis pénz, és körbekerítették a területet, melynek pont a kellős közepén ott áll Mackó úrfi és róka koma szobra, mely immáron megközelíthetetlenné vált a közönség számára. A hétvégén jártam arra és csak kb 20 méterről készíthettem képet a szoborról.

Próbáltam faggatni a mesterséges intelligenciát, hogy ebben az esetben miért nem áll fenn az elbirtoklás esete, de a következő választ kaptam:

• Nem volt „sajátként” birtokolva: Sem a Főváros, sem a kerület nem tekintette sajátjának a földet; a nyilvántartásokban és a terveken is látszott a telekhatár.
• A szívességi használat kizárja az elbirtoklást: Mivel a társasház tulajdonosai korábban kifejezetten engedélyezték, hogy a nagyközönség látogassa a parkot, ez jogilag "engedélyezett/szívességi használatnak" minősül. Az engedéllyel történő használat pedig a törvény erejénél fogva kizárja az elbirtoklást.

Nem pontosan értem, hogy ha korábban engedélyezték a park közösségi használatát, most mi változhatott, most minden esetre patthelyzet van, amiről Böröcz László polgármester Facebook-posztjában így írt:

Én meg csak reménykedhetek, hogy a köz visszakapja ezt a 90 éves szobrot, talán még unokáimnak is megmutathatom...

Mundial

Az utolsó három labdarúgó világbajnokságot, amiken még részt vett a magyar válogatott, azért hívták "Mundial"-nak, mert mindhárom spanyol nyelvű országban (Argentína, Spanyolország, Mexikó) került megrendezésre. Mivel a mostani vébé egyik rendezője megint Mexikó volt, jogos lehet a "Mundial", de igazán az tette a mostani vébét "Mundial"-lá, hogy két spanyol nyelvű ország, Argentína és Spanyolország vívták a döntőt.

De ne szaladjunk ennyire előre, inkább üljünk be egy időgépbe és repüljünk vissza egészen 1966-ig, az angliai világbajnokságig. Ezt még természetesen 16 résztvevő országgal játszották, sőt, a további hármat (Mexikó, Németország és Argentína) is. És ennek a csoportkörében vertük meg Brazíliát 3:1-re, mely után az egész világ ódákat zengett a magyar válogatottról és Albert Flóriánról (azt a meccset a balatonboglári SZÖVOSZ-üdülőben láttam). Ezen a világbajnokságon nyerte el mind a mai napig egyetlen világbajnoki címét Anglia, és csak most, 60 év után sikerült újból dobogóra kapaszkodniuk, amikor is egy igazi flúgos futamú bronzmérkőzésen 6:4-re verték Franciaországot.

Na de megint nagyon előre szaladtam, maradjunk még az időgépben, repüljünk tovább majd' 20 évet 1986 március 16-ig, amikor egy barátságos felkészülő mérkőzésen újabb brazilverésre került sor, akkor 3:0-ra sikerült győznünk, és úgy éreztük, ezt a válogatottat semmi sem állíthatja meg a mexikói világbajnokságon. Három hónap sem kellett az irapuatói kijózanodáshoz, a Szovjetuniótól elszenvedett 0:6-os vereségig. Pedig 1986-ban volt Magyarország utolsó vébé-részvétele.

Maradjunk az időgépben, és repüljünk előre újabb 30 évet, a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokságig. Oké, hogy ez csak kontinensbajnokság, de 30 év után mégis csak az első világverseny, amire kijutott a magyar válogatott. Az oda-vissza rájátszásban azt a Norvégiát vertük meg kétszer, amelyik most a vébé negyeddöntőéig "evezte" be magát a nagyon szimpatikus és zseniális Erling Haaland vezérletével.

Megint nagyon előre szaladtam, vissza 2016-ba! Akkor nagyon lelkesen posztoltam arról, hogy végre van egy szerethető csapatunk. Ráadásul a csoportkörből első helyen jutottunk az egyenes kiesési szakaszba. Budapest utcáin "az este sohasem ért véget".

Repüljünk tovább az időgépben: a 2021-es és 2024-es EB-re ugyan kijutottunk, de a csoportkörön már nem jutottunk túl. A VB-kről nem érdemes beszélni: 2018X, 2022X. Így érkezünk meg 2025 november 16-ig, a vébé-selejtező utolsó csoportmérkőzéséig, amikor Írország ellen egy döntetlen is elegendő lett volna a továbbjutáshoz, de 2:1-es vezetésről Parrot mesterhármasával a 96. percben rúgott győztes góllal 2:3 lett a végeredmény, és minden reményünk elszállt. Sovány vígasz, hogy Írország sem utazhatott a vébére, mert a Csehország ellen játszott selejtezőt 2:0-ról veszítették el büntetőpárbajban. És végül Csehország, bár kijutott, de a csoportkörből már nem jutott a legjobb 32-be. Akkor egy keserű posztban írtam, hogy hogyan telik el egy élet a VB-re való kijutásra való várakozással.

Időgépünk nagy zökkenéssel végre megérkezett az USA-Mexikó-Kanada által rendezett 2026-os "Mundial"-ra, melyet ráadásul 48 csapat részvételével rendeztek meg. Korábbi munkahelyemen egy kollégám mindig szerzett valahonnan egy poszter-formájú tabellát, amin lehetett vezetni az eredményeket. Idén nagyon vágytam egy ilyenre, és kaptam is egyet a sarki benzinkúton, ahol mindössze két üveg kólát kellett hozzá vásárolni.

A labdarúgás történetének eddig mindössze nyolc világbajnoka volt, ezek közül Uruguay és Olaszország (utóbbi zsinórban harmadszor!) nem jutottak ki, Németország már a legjobb 32 között búcsúzott (Paraguay ellen büntetőpárbajban), Brazília pedig a 16 között a zseniális Norvégiától kapott ki 2:1-re. Mindhárom házigazda a 16 között búcsúzott, habár Trump elnök elég bunkó módon próbált beavatkozni a Belgium-USA mérkőzésbe: a Bosznia elleni mérkőzésen Folarin Balogun begyűjtötte második sárga lapját, amely után a Belgium-USA mérkőzésre automatikus eltiltás járt volna. Trump elnök felhívta a FIFA elnökét, Gianni Infantinót, mint a viccbéli nyuszika a medvét, hogy nem lehetne-e kihúzni a listáról. Már hogyne lehetne elnök úr, önnek mindent, jött a válasz. Na erre adtak a belgák csattanós 4:1-es választ a nyolcaddöntőben.

Megkérdezhetitek, hogy én melyik csapatnak szurkoltam. Nos, tavasszal Marokkóban jártunk, és annyira megtetszett nekem az ország futballszeretete (a 2022-es vébén negyedikek voltak, megnyerték a 2026-os Afrika-kupát, a 2030-as vébé egyik rendező országa lesz Portugália és Spanyolország mellett). Most is eljutottak a negyeddöntőig egyedüli afrikai csapatként, de a franciáktól kikaptak. Innentől Argentínának szurkoltam egyszerűen azért, mert Orsi lányomék holnap után költöznek ki legalább három évre Buenos Airesbe.

A negyeddöntőbe egyébként négy volt világbajnok, Franciaország, Spanyolország, Anglia és Argentína jutott, ráadásul egy-egy nem vébégyőztes csapattal összepárosítva. Annak ellenére, hogy jelenleg ez a négy csapat vezeti a világranglistát, örültem volna új világbajnok avatásának. Végeztem egy kis matematikai számítást is: ha mind a négy meccsen 80% esélye volt annak, hogy a volt vébégyőztes nyer, akkor is csak 41% az esélye annak, hogy csak volt vébégyőztes jut a legjobb négy közé. Pedig így történt.

Ami ezután jött, az már sporttörténelem: a spanyol válogatott vereség nélkül, mindössze egy kapott góllal lett világbajnok a rosszul, de agresszívan játszó argentin csapattal szemben. A meccs előtt az színesítette a világsajtót, hogy a 39 éves argentin zseni Lionel Messi és a 20 évvel fiatalabb spanyol Lamine Yamal 19 évvel ezelőtt már találkoztak egy jótékonysági fotózás erejéig. Először rá sem akartam kattintani, mert azt hittem, hogy kamu. De nem!

Sok egyéb érdekesség is volt ezen a vébén: a női bírók, a szájeltakarásos szabály, a félidők közbeni ivószünetek, vagy az NFL döntő mintájára a döntő mérkőzés félidejében tartott Half Time Show. A francia Kylian Mbappé lett a gólkirály 10 góllal, egyúttal átvette a vezetést Lionel Messitől a góllövő örökranglistán a vébéken rúgott 22 találatával.

Eseménydús öt hét volt.

Geges, Balkány, Nagyveleg, Monor

Most egy három héttel elhalasztott kisebb műtét után itthon lábadozom (eredetileg Szent Iván napján kellett volna felvágni a hasamat), rám tört a nosztalgia. Múlt szombaton 40 év után először jártam a monori temetőben Katival és édesanyám 88 éves unokatestvérével, anyai nagymamám szüleinek sírjánál, és akkor eszembe jutott, hogy méltatlanul keveset posztolok dédszüleimről.

Természetesen egyetlen dédszülőmet sem ismerhettem személyesen, és igazi csodának tartom, hogy vejem nagyszülei nemcsak két dédunokával büszkélkedhetnek, de járják a világot, nemrég Vietnámban voltak egy társasúton. Hát akkor vegyük sorra az én dédszüleimet:

Geges, apai nagyapám szülei

Pál József nagyapám (igen, mi hárman voltunk Pál Józsefek a családban, apa-fia-unokája, itt a vége fuss el véle) szülei Pál János és Kaffai Eszter voltak. Dédapám harmadik házasságából született meg nagyapám 1887 február 11-én. Kétszer jártam Gegesen, egyszer 1973-ban, egyszer pedig 2007-ben. Pálok már egyáltalán nem élnek a faluban, Kaffaiak viszont annál többen. A legnagyobb rejtély számomra, hogy egyik alkalommal sem mentünk ki a gegesi temetőbe, ezért azt gyanítom, hogy már nincs meg dédszüleim sírja, ezért ide most csak egy általam 2007-ben a faluról készült képet teszek be.

Tipikus gegesi parasztház, 2007, saját fotó

Gegesen mindig is volt szőlőtermesztés, innen hozta nagyapám a szőlő és a rettenetesen karcos szabolcsi bor szeretetét. Nagyapám Trianon után Csonka-Magyarországon maradt, mint határcsendőr, és a különféle szolgálati helyek (Nyírábrány, Decs, Bátaszék) után Balkányban telepedett le.

Balkány, apai nagymamám szülei

Szabó Erzsébet nagymamám szülei Szabó János és Bihari Mária voltak. Szabókból és Bihariakból volt bőven a faluban ('71-től nagyközség, 2004 óta város), nagyapám csak betelepülő volt, nem is él ott Pál már egy se. Nagymamám 1898. június 17-én született sokgyermekes családban. Testvéreihez, Boriska nénihez, Kató nénihez, Etelka nénihez gyakran átjártunk, amikor nyaranta Balkányban nyaraltunk. Izgalmas volt, mert Boriska néniéknél volt tehén, Kató néniéknél meg volt ló. Nagyapám még akkor ismerkedett meg nagyanyámmal, amikor Nyírábrányban szolgált, és a hosszú országjárás után csak a '30-as években, nyugdíjazásakor telepedtek le végleg nagymamám szülőfalujában, és házat építtettek.

A balkányi ház tervrajza

Dédszüleim halálakor még temettek a Biri felé vivő Kállói úti temetőben. Ide már nem temetnek, de dédszüleim sírját 2015-ben még nagy nehezen megtaláltuk. Csak érdekességként: Nagyapámat még a Szőlő út menti egykori temetőben (Boriska néniék portájával szemben) temették el, de azt a temetőt felszámolták, így került át mostani nyughelyére, a Dankó Pista utcai temetőbe, ahol nagymamámmal és édesapámmal közös sírban nyugszik.

Nagyveleg, anyai nagyapám szülei

Imre József nagyapám (na tessék, még egy József) 1898. június 27-én látta meg a napvilágot Imreh (!) István és Samu Julianna gyermekeként. Nagyapám életéről egyszer már posztoltam részletesen, melyben azt is megírtam, hogy édesapja még az első világháború előtt kivándorolt az USA-ba és ott is halt meg.

2019-ben jártunk Nagyvelegen (Borit vittük egy varázslótáborba, mert ő még felnőtt korában is imádja a vajákos dolgokat). Akkor kinéztünk a nagyvelegi temetőbe, és több Imre-sírt is láttunk, pl. egy Imre Mihály sírját, aki 2015-ben szintén idegen földön halt meg.

Monor, anyai nagymamám szülei

Nagymamám, Palásti Julianna 1903. december 9-én született Palásti József (ő is József, sőt, nagymamámnak volt egy József nevű testvére) és Kovács Mária sokadik gyermekeként (három fiú- és négy lánytestvére volt). A monori temetőben szülein kívül két lánytestvére nyugszik. Monor már száz évvel ezelőtt is a budapesti agglomeráció része volt, dédapám is az Északi Járműjavítóba járt be dolgozni, később szinte minden gyermek Budapestre került Palásti Erzsébet kivételével, kinek gyermekei és unokái is megmaradtak monoriaknak.

Valamikor a '80-as évek végén még édesanyámmal és nagymamámmal jártunk az akkor még élő rokonnál, de anyukám 88 éves unokatestvére mind a mai napig lejár Monorra sírt gondozni. Katitól jött az ötlet, hogy menjünk le egyszer közösen.

Apai dédszüleim valamennyien reformátusok volta, anyai nagyapám evangélikus, anyai nagymamám pedig római katolikus. Ahogy kutakodtam szüleim származási papírjai között, találtam igazolást arról, hogy tiszta keresztények, mert ezt a korabeli zsidótörvények megkövetelték nagyszülőkig visszamenőleg.

Milyen érdekes fintora a sorsnak, hogy 2018-ban Orsi férjhezmeneteléhez pont azt kellett igazolni, hogy lányom zsidó származású, ami nem is ment olyan könnyen.

Bori mutatja Orsi el nem fogadott zsidósági igazolását,
mert a neológ egyházat az izraeli rabbinátus nem ismeri el.

Én olyan világban szeretnék élni, amelyben soha senkinek nem kell bemutatnia egyetlen hatóságnak sem semmiféle származási igazolást.

Budavári legendárium

A legszebb helytörténeti könyvel töltöttem szabadidőmet az elmúlt két hétben, amit valaha is olvastam: Száraz Miklós György Legendás Budavár című csodaszép kiadványával. Hogy mitől olyan csodálatos ez a könyv? Hát először is attól a több mint kétszáz tökéletesen (és gyanúsan AI-segítséggel) restaurált archív fekete-fehér fotótól, melyek a Budai Vár 150-90 évvel ezelőtti állapotát mutatják be. Hihetetlen, hogy mennyire élettel teliek ezek a képek.

A másik pedig a könyv stílusa, amely földrajzi alapon szervezve északról dél felé haladva írja le az utcák, házak történetét a történelmi anekdotázás könnyed stílusában szörfözve az évszázadok között. Súlyos történelmi események és bulvár témák vegyesen zúdulnak ránk a könyv lapjairól, könnyed ívet húzva III. Béla királyunktól (kinek sírja a Mátyás templomban található) egészen Vlagyimir Putyinig.
("III. Béla 1186-ban feleségül vette Capet Margitot, II. Fülöp Ágost francia király nővérét, így Európa leghatalmasabb uralkodója lett, aki a lengyelek ellenében az oroszokat segítette. Ha nincs III. Béla és nem vagyunk mi, magyarok, akkor ma nincs Putyin, nem lett volna Brezsnyev és Hruscsov, sőt Sztálin, Nagy Péter és Rettegett Iván sem?")

Talán tudjátok, hogy éppen 40 éve, 1986 óta vagyok I. kerületi lakos, Sziklai Sándor úti (ma megint Lovas út) lakásom erkélye a várfalra nézett. Így a Buda visszavívásának 300 évfordulójára korabeli ruhákban rendezett ünneplését lelkesen végig fotóztam, hiszen az emléktábla a várfalon pont a házunkkal szemben van.

Természetesen a visszafoglalásról, aminek idén szeptemberben a 340. évfordulója lesz, a könyv is részletesen ír, hiszen Budavár a 16.-17. századi Oszmán Birodalom egyik legcsillogóbb ékköve volt, a visszafoglalása hatalmas európai összefogás eredménye, melynek híre bejárta az egész kontinenst. És egyben ez volt ennek a gyönyörű ékkőnek az első nagy pusztulása, felégetése és kifosztása. És mennyi ilyen követte még a történelemben!

Buda és Pest a török korban korabeli festményen

De ha már a Sziklai Sándor utcáról beszélünk, az utca névadója a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka volt, aki 1956-ban budakeszi otthonában a forradalmárokkal folytatott tűzharcban halt meg (A forradalom 50. évfordulójára készült egy film Budakeszi srácok címmel, melyből kiderül, hogy Budakeszire a kitelepített svábok helyére rendszerhű funkcionáriusokat, katonatiszteket költöztettek be, így Sziklai Sándort is. A forradalom alatt egy fiatal forradalmár fegyvereket gyűjt be, de Sziklai rálő, a forradalmár súlyosan megsérül. Ezután a feldühödött nép megostromolja a házát és kézigránátot dob be az ablakon, majd Sziklait meglincselik).
Nem véletlen, hogy a rendszerváltozás után a várfalat megkerülő út visszakapta eredeti nevét.

Nem állom meg, hogy ne tegyek ki egy másik fényképet, amit szintén 1986-ban, beköltözésem évében készítettem az akkori Petterman bíró utcáról (ma Nándor utca).  Nemcsak a Teherelsztó akkor még viszonylag új épülete miatt, amiről korábban már többször posztoltam, hanem az utca névadója miatt, akiről csak a könyvből tudtam meg, hogy kicsoda és miért nevezték el róla az '50-es években ezt az utcát. Petermann budai bíró az Árpád-ház kihalása után a trónkövetelők közül Vencel pártjára állt. Mivel a pápa Károly Róbertet támogatta, egyházi tilalom alá helyzeték Budát. Cserébe Petermann kiátkozta a pápát (!), és egy bizonyos Lajos pap továbbra is kiszolgáltatta a budai lakosoknak az egyházi szentségeket. Később, a Károly Róbert-pártiak győzelme után Petermannak menekülnie kellett, de ez a 650 éves történet jó ürügy volt Rákosiéknak, hogy egy klérus ellen nyíltan fellépő személyről nevezzék el az utcát, amely csak a 2011-es nagy Budapesti közterület-átnevezésekben kapta vissza a Nándor nevet.
Hogy ki az a Nándor? Régen a bolgárokat hívták nándoroknak, kikből sok élt Budán az oszmán időkben. Szintén a könyvből tudom, hogy a bolgár folklórban a mai napig fennmarad Buda emléke: a bolgár népénekekben, népballadákban, hősénekekben gyakran jelennek meg magyar témák, királyok, bánok, hadvezérek, királynék és Buda vára.

Esküszöm az utolsó személyes vonatkozású fotót teszem ki ebbe a posztba, merthogy az esküvőnk is itt volt, a Budai Várban, az Úri utca 58-ban, ahol ma is lehet házasságot kötni azoknak, akik szeretik a romantikát.

Nem ez az első Budavárról szóló helytörténeti könyv, melyet birtoklok: még 1988-ban megkaptam szüleimtől Turjányi Papp Melinda A budavári lakónegyed című munkáját. Jól kiegészíti ez a könyv Száraz Miklós György könyvét, egyrészt azért mert ebben főleg beltéri fotók vannak, lépcsőházak, belső udvarok, gótikus ülőfülkék (tudtátok, hogy a Budai Vár 34 kapualjában 64 ülőfülke található). Hajdanában még benézhetett a járókelő ezekbe a kapualjakba, ma már zárva tartják őket a lakók.
Másrészt Turjányi könyvében jól áttekinthető térkép van, mellyel Száraz Miklós György leírását is jól tudtam követni.

Száraz Miklós György könyvéből árad a 19 századi Budavár girbe-gurba utcái, csorba házai, vendéglői és üzletei iránt érzett nosztalgia. Hatalmas respekttel ír a második világháború pusztítása utáni újjáépítésről (tudtátok, hogy a Budai Várban mindössze négy épület nem sérült meg?):

A második világháborúban a 18-19 századi barokk és klasszicizmus semmisült meg, alatta pedig, az ijesztő és elkeserítő romok alatt, ott rejtőzött a középkor. Kapu- és ablakbetétek, boltozatok, falak, néha még freskók is. Az 1950-es és 1960-as években a műemlékvédő építészek és művészettörténészek lenyűgöző munkát végeztek: a földkerekség egyetlen megmaradt középkori magyar városát mentették meg.

A sokat szidott Hilton szállodáról is pozitív véleménye van:

...az alig fél évszázada épült szálloda építészeti csúcsteljesítmény, mert benne megvalósul a lehetetlen: békésen összesimul az ősi és az új.

Rosszallóan ír a 19.-20. század fordulóján épült közfunkciót betöltő épületekről. Pl. a Levéltárról:

1913 és 1920 között aztán az ódon házacskák, egészen pontosan a Bécsi kapu tér 2-3. és 4., valamint a Nándor utca 1. szám helyén neoromán óriást építettek, amit, ha másutt magasodik, talán még szerethetnénk is, így azonban a tér egységes hangulatát szétromboló épületszörny lett.

A Pénzügyminisztériumról sincs jó véleménye:

A ház különben csuda épület, Fortuna-háznak is nevezik. Csoda az is, hogy megúszta, túlélte a Pénzügyminisztérium építését megelőző bontási cunamit, a modernizáló elmebajt. Az új épület, a monstrum, az épületszörny, az építészeti Gólem magába gyűrte, befalta, szerencsére lenyelni nem tudta.... Talán az ég urának sem tetszett az esztelen rombolás, a gőgös építkezés, mert lám, mit olvasok a Magyarország 1902. augusztus 15. számában: "a szombati zivatar alkalmával villám csapott az épülő pénzügyminiszteri palotába." 

Kati a Fortuna-ház gótikus ülőfülkéjénél

A Szent György térről egyenesen ezt írja:

Itt szinte semmi nincs meg abból, ami egykor volt. Lakóházak tűntek el, kisebb-nagyobb paloták, templomok és kolostorok. Amit látunk, annak többsége új, és mondhatnám azt is, hogy értéktelen. Mert mi ez a hely? Mi minden létezett itt valaha? Hol is Járunk?

Na és mi a helyzet a Hauszmann-féle palota-rekonstrukcióról? A korábbi palotát Sisi királyné imádta, jobban szeretett itt lenni, mint Bécsben, Mária Valéria is itt született. Erzsébet királyné 1898-as halála után a mogorva Ferenc József kerülte Budát, pedig Hauszmann igyekezett egy második Burgot építeni neki. Erről Móriczot, "a magyar őserő íróját" idézi:

Mi ez az épület, kérdezi rezignáltan. Azután a kérdését meg is válaszolja: egy ország luxusa. "Jött egy nép, hogy fáradt és közönyös urának csábító kéjlakot emeljen!" Milyen "boldogtalan elszánás" ez. Más ország, más szokások, más életnívó. "A Monarchia Ura mosolyogva és vállveregetve és bókolva fogadta a finom ajándékot", ami sok az ajándékozónak, kevés az elfogadónak, aki "maradt tovább a maga Burrgjában." És mi, magyarok? Mi a boldogtalan szerelmes kielégítetlen vágyával "imádjuk tovább ferde álmaink tündérkirály álmát".

 A könyv epilógusa egy idézet a Budapesti Hírlap 1914. januári számából:

"A modern Budapest nem kímél meg semmit, az egész Várnak lassankint más képe lesz. Cifrább, hivalkodóbb, de sivárabb. Eltűnik utcáiból a csend, a kockakő nem veri visszhangra a lépések zaját, fürge autóbusz fogja gyomrából kibocsátani a hangos, lármás embersokaságot. És a Budai Vár megszűnik oázis lenni a nagyváros sivatagában, ahol menedéket talál mindenki, akinek az idegrendszere nem bírta el a város törtető zaját."

Ezt a csendes oázist, ezt a középkori zárványt idézik vissza a könyv csodálatos fotói és a szerző szeretettel teli, nosztalgikus történetei.

Már megint (még mindig) a CEU-ról

Pontosan 10 éve, a CEU 25. jubileumi diplomaosztóján kapta meg Bori lányunk mesterdiplomáját kisebbségpolitikai szakon (Nationalism Studies). Akkor egy büszke, de iróniától sem mentes posztban számoltam be az eseményről. És hogy miért volt az irónia? Mert akkor a bevándorlásellenes magyarországi kampány és népszavazás már szorosan összekapcsolódott Soros György karaktergyilkolásával, aki onnantól kezdve egy évtizeden keresztül a főgonosz szerepét töltötte be hazánkban.

(ez kamu)

(ez viszont igazi)

Addigra már túl voltam első sorosgyörgyös dalomon (, amelyben egyébként már dalba foglaltam az MNB által kisíbolt pénzek megszűnt közpénz-jellegét!). És valóban ott, a MÜPA-ban az ünnepélyes diplomaosztón mondott utoljára beszédet Soros György a magyar nyilvánosság előtt. Egy évvel később, amikor már túl voltunk a CEU-t Putyin parancsára történő ellehetetlítő törvény megszavazásán, erről a diplomaosztóról egy újabb ironikus posztot írtam, melyben elismertem, hogy ez valójában egy beavatási szertartás volt.

A CEU jogi küzdelmeiről és elűzetésének történetéről rengeteget posztoltam, számos dalban említettem meg Orbánt, mint a nagy egyetem-elűzőt, de három dalt konkréten ennek a témának szenteltem. Először 2017 tavaszán, az angyali-szigeti lagúnában csónakázva énekeltem, hogy "I stand with CEU":

 A 2018 decemberében készült összeállítás azon dalaimból kiemelt részletekből áll, melyekben megéneklem ezt a gamatságot. Ekkor döntötte el az egyetem, hogy végleg távozik Budapestről.

Három évvel később az Európai Bíróság ítélete kapcsán énekeltem egy szomorú dalt Presser örökbecsű szerzeményére:

2019. november 15.-én, a budapesti Puskás Aréna avatásával egy napon aztán ünnepélyesen megnyitották az első tanévet a CEU új bécsi kampuszán. Az avatáson jelen volt az osztrák tudományos akadémia elnöke, az osztrák tudományos és technológiai miniszter és Bécs polgármestere is, és beszédeikből kicsengett a hitetlenkedés, hogy ezt a tudományos kincset ilyen könnyen átengedtük nekik.

Telt-múlt az idő, a CEU-n diplomázott Bori először egy, a zsidóság 20. századi történetét ápoló nemzetközi szervezetnél, a CENTROPA-nál dolgozott, később budapesti irodáját vezette. Aztán átment a Direkt36 hírportálhoz, melynek tényfeltáró újságírói - különösen Panyi Szabolcs - nagyon sokat tettek az Orbán-rendszer disznóságainak feltárásában és nyilvánosságra hozásában, így aztán nagyon hamar a Szuverenitásvédelmi Hivatal célkeresztjébe kerültek. Két éve aztán, amikor Bori a szerelmével Bécsbe költözött, a bécsi CEU-nál helyezkedett el, egykori szakán, a Nationalism Studies-en lett koordinátor. Így a kör bezárult.

Bori és én CEU-s pulcsiban

Idén volt a CEU 35. jubileumi diplomaosztója Bécsben, és egyben Bori szakának a Nationalism Studies-nek az utolsó ilyen rendezvénye: megszűnik a szak, így a kör ebben az értelemben is bezárul. Szerencsére Bori már fél éve egy nagyobb szak, a Political Sciences-nek is koordinátora, így nem marad munka nélkül.

De ami mai posztomnak igazán apropót adott, az két hír:

1. A CEU 239. helyre került a világ egyetemeit rangsoroló QS World University Rankings globális intézményi összesítésében. Csak érdekességként: egy magyar egyetem sem szerepel az első 500-ban, az Eötvös az 595., a Debreceni Egyetem a 600. és a Szegedi Tudományegyetem a 633. Ebből látszik, milyen kincset űztünk el Magyarországról!
2. Meg nem erősített, de minden portálon terjedő hír, hogy idén szeptemberben a CEU újra indít diplomát adó kurzusokat Budapesten! Ezzel a kör ebben az értelemben is bezárul.

Remélem többé nem fordul elő, hogy hazánk ideológiai okokból, külföldi hatalom nyomására egyetemet, tudományos műhelyt zárat be.

Búcsú régi kütyüktől

A múlt hétvégén három kütyümtől is megváltam, ami eddig része volt a hifi/videó rendszeremnek. Az történt ugyanis, hogy ezek közül kettőt megpróbáltam bekapcsolni, de már tönkrement a tápegységük. Érdemes sorra venni őket:

Orion SM 1025 kazettás deck

Az Orion minitorony másik két elemétől, a tunertől és az erősítőtől már korábban megváltam, az egyikről posztoltam is. A készülékeket 40 évvel ezelőtt szereztem be két HS280-as hangfallal együtt, ez utóbbiakat még megtartottam.

Magnókazettát már ki tudja mióta nem hallgattunk, a fontosabb zenéket sikerült különféle zeneletöltő oldalakról már korábban letöltenem. Egyszerűen csak jó volt tudni, hogy ha kell, megnókazettát is le tudok játszani. Hát mostantól már nem. Nem sok kazettánk maradt, most azok is mennek a levesbe.

LG LV4981 VHS felvevő/lejátszó

Ez nem az első videómagnóm, valamikor 2003 környékén vásárolhattam. Hat fejes, sztereó készülék, és annak idején azért esett rá a választásom, mert bár a televízióm (amely a Videoton legutolsó tévéje volt), a TS6357 sztereó készülék megvolt már, de az A2-es sztereó szabvány szerinti volt, és a magyar tévéadók a Nicam-kódolás szerint kezdték meg a sztereó adást. Bár a kábeltelevízión érkező műholdas csatornák A2-ben sugároztak, így például sztereóban élvezhettem a német RTL-en az X-Aktákat, jól jött ez a videómagnó, amelyik mindkét sztereó-normát ismerte.

Sohasem felejtem el, hogy a karácsonyi ünnepek előtt Kati mindig megkérdezte: Jozsó, van itthon elég üres kazettánk felvenni a filmeket. Vettem is fel jó kedvvel, bőséggel. Talán mondanom sem kell, hogy évek óta nem használtuk a szerkezetet. Most a géppel együtt egy csomó régi kazettát is leselejtezünk.

Pioneer DVR520 merevlemezes DVD felvevő/lejátszó

2005 környékén vásárolhattam ezt a készüléket, amely nemcsak lejátszani tudott DVD-t, de felvenni is. Ráadásul a felvételt merevlemezre rögzítette, és az eszköz segítségével lehetett a felvételekből a reklámokat kivágni. Ezzel a time-shifting televíziózást is meg tudtuk oldani még azelőtt, hogy a kábelszolgáltatók nem biztosítottak felvevős set top boxot majd később a műsorok visszanézhetőségét. Természetesen csak analóg adás felvételére volt lehetőség, a digitális tévézéssel ez a lehetőség megszűnt.

Mivel már megvolt a videómagnóm, az is lehetővé vált, hogy régi VHS kazetták tartalmát megvágva DVD-re másoljam át. Erre hamar rájött a családom is. Első megbízásom 20 évvel ezelőtt sógorom és sógórnőm "100 éves" születésnapi filmjének elkészítése volt (egy hónap különbséggel töltötték be az 50-et). Kaptam egy csomó videókazettát, ebből kellett összeállítanom a filmet, ráadásul a premier elég nagy közönség előtt volt, erről annak idején ezt posztoltam:

Augusztus 4.-én került sor Andris és Jutka 100 éves születésnapjára (50+50) az új rendezvényközpont (SYMA) kis csarnokában. Már korábban elhatároztuk Fischer Lacival (Andris nagybátyja), hogy archív film- és videofelvételek alapján egy filmösszeállítást készítünk az ünnepeltek első 50 évéről. Elég nagy munka volt az anyaggyűjtés és a vágás is, de nagyon élveztem és meglehetős sikert aratott mind az ünnepeltek, mind a vendégek körében. Legalább 300 vendég volt fellépő művészekkel, vacsorával, lufikkal, zenével, tánccal, sok-sok meglepetéssel.

Innentől kezdve minden kerek születésnapra és családi eseményre engem kértek fel emlékfilm készítésére. Akkoriban a videó-eszközöket nem USB-csatlakozóval látták el, hanem az IEEE 1394 szabvány szerinti FireWire felülettel. Nemcsak előző videókamerám, egy Canon MV790 rendelkezett ezzel a csatlakozóval, hanem előző számítógépem, egy Toshiba Satellite A3000 laptop is, így aztán tényleg szinte minden eszközröl minden eszközre tudtam videó-anyagokat másolni. Ma már természetesen minden ilyen funkciót átvettek az USB különféle verziói és a HDMI.

De akkor mi maradt?

Mivel megvan még a több mint 10 évvel ezelőtt vásárolt PS3-as játékkonzolunk, ami a játékokon kívül  DVD-ket és blueray-lemezeket is képes lejátszani, ezért a régi DVD-inket megtartottam, bár alig van olyan film, amit ne lehetne valahonnan streamelni vagy letölteni.

És hogy mi a helyzet audió-fronton? Nos, a 20 évvel ezelőtt vásárolt TEAC CR-H225 típusú tuner/erősítő/CD-lejátszóm elég minőségi ahhoz, hogy még kiszolgálja CD-lejátszási és rádióhallgatási igényeinket. Még pendrive-ról is képes lejátszani illetve oda hanganyagot rögzíteni. De mára a különféle podcastok és a Spotify lassan mindent überel, és a hanganyag- és videóanyag-birtoklást fokozatosan átadjuk a múltnak és kölcsönzünk vagy streamelünk (esetleg a szürke zónából letöltünk).

Az új, előfizetéses/kölcsönzős világra lehet hogy érdemes egy újabb posztot szentelni (különös tekintettel az előfizetéses szoftverekre), minden esetre most ezzel a három régi készülékkel megint a múltam egy darabjától sikerült megszabadulnom, hiszen mondtam: a 70 az új origó.

Két zenész halálára

Két zenész haláláról jött a hír tegnap. Az egyikről, Sebő Ferencről tényleg ugyanaz mondható el, mint Fenyő Miklósról: korszakot teremtő zseni volt, a magyar táncházmozgalom elindítója. Ami vidéken - és különösen Erdélyben - még élő hagyomány volt, azt elhozta nekünk, városlakóknak is.

A Sebő-Halmos duó valahol félúton volt a csak tiszta népzenét játszó Muzsikás együttes és a verseket megzenésítő Kaláka együttes között: Sebőék hiteles népzenei alapokkal zenésítették meg a költeményeket.

Íme egy korai Sebő-feldolgozás, József Attila Medvetánca:

Én már gimnazista koromban is inkább Kalákás voltam, tőlük, meg a Muzsikástól gyűjtöttem lemezeket (ehhez jött négy évtized után a Csík zenekar). A katonaság alatt Debrecenben egy szintén dalfaragó ember, Pojják Laci volt a katonatársam, és akkor vele adtunk elő vers-megzenésítéseket (én furulyáztam), aztán a molnaszecsődi csapatnál is került elő két gitáros gyerek, akik viszont nagy Sebő-rajongók voltak, úgyhogy közösen próbálgattuk a korai Sebő-dalokat.

Természetesen a lányainkkal kiskorukban jártunk gyerektáncházba a Marcibányi térre, és úgy vettem észre, hogy Borit fogta meg legjobban a népzene. Egy időben gyakran hallgattunk autentikus cigány népzenét, pl. a Kanizsa csillagai előadásában. És mióta Bori két éve Bécsben él, szinte kizárólag világzenét és népzenét hallgat, és tagja egy kinti magyar néptáncegyüttesnek. Éppen a hétvégén volt a Papp László sportarénában az országos táncháztalálkozó, amin Boriék együttese is részt vett a Minden Magyarok Táncában, a diaszpórában élő magyarok közös táncában. Pont egy nappal Sebő Ferenc halála előtt 😢.

A másik zenész Földes Imre zenetörténész, kevésbé volt ismert, de én pont 50 éve jártam egy Joseph Haydn életét és munkásságát bemutató zentörténeti TIT előadás-sorozatára a Múzeum utcába. Gimnáziumi osztályomban az egyik szintén komolyzene-rajongó osztálytársam (ki később katonatársam majd egyetemi évfolyamtársam is lett, azóta római katolikus pap) hívott el erre az előadás-sorozatra, és egyből lenyűgözött Földes Imre színes és derűs előadásmódja. A zenei illusztrációk részben magnóról jöttek, részben élő zene (zongoristák, vonósnégyesek) szolgáltatták. Ráadásul ez az osztálytársam mutatott be az akkor még ifjabb Sapszon Ferencnek, a híres karnagy fiának, aki azóta már édesapja nyomdokaiba lépve Kossuth- és Liszt-díjas karnagy. Íme Haydn No. 34-es szimfóniája:

Hát így ismerkedtem én ifjúkoromban a népzenével és a komolyzenével.

20 éve blogolok

2006 április 6.-án indítottam fapados blogomat: minden bejegyzéssel hozzáfűztem egy HTML-állományhoz egy újabb szakaszt. Az első bejegyzésem mindössze ennyi volt:

Kedves Naplóm!
A mai napon megkezdem a családi blog írását.
Igazából semmi különösebb nem történt, csak mára kalapáltam össze a családi honlapot ebbe a formájába.
Ma szembesültem vele, hogy jövő héten húsvéti szünet van a gyerekeknek, egy-két nap szabit ki kéne venni.
Ja, és vasárnap választás.

Vagyis akkor is húsvét és választások előtt álltunk. Mivel idén a keresztény húsvét és a zsidó pészáh megint együtt van, ráadásul április 4.-e nagyszombatra esett és egy héttel vagyunk a választások előtt, gondoltam írok egy kis húsvéti multikultit.

Amikor Mózes Battonyától Nemesmedvesig megszabadította az országot a rabság alól, előtte Fertőrákoson páneurópai pikniket adott a tanítványainak. A sonkát csakis kovásztalan kenyérrel, pászkával volt szabad fogyasztani, és a húsvéti nyúlnak is kitöltöttek egy kehely bort. Bár Júdás elárulta Mózest az ukrán ügynököknek és megfeszítették a Golgotán, de harmadnapra feltámadott, és színes tojásokat vitt a tanítványoknak, akik rózsavízzel öntözték meg a lányokat és asszonyokat.

Idén is megünnepeljük nyuszvétot, Trump elnök egy amerikai légibázisról Orbi et Urbi békeüzenetet küldött a világ népeinek. A keresztre feszített Mózest körmeneten hordozták körbe Battonyától Nemesmedvesig szerte az országban. A páneurópai piknik emlékére a húsvéti sonka mellett a gyerekeknek elmesélik a 10 csapás történetét, mellyel az Örökkévaló országunkat sújtotta:

1. migránsok
2. ragály
3. háború
4. infláció
5. recesszió
6. energiaválság
7. fiatalok elvándorlása
8. Brüsszel
9. Kijev
10. Magyar Péter

A viccet félretéve ezen a húsvéton az a boldogság ért, hogy az ünnepeket az unokák is velünk ünnepelték, így a széder estét sógornőmék unokáival és a mi unokáinkkal közösen tartottuk meg, húsvét hétfőn pedig öt hölgyet (Katit, Orsit, Petrát, Yaarát és Almát) is meglocsolhattam a Marokkóban vásárolt rózsavízzel.

Széder esti gyereksereg

Szubjektív időutazás Fenyő Miklóssal

Katival egy éve járunk a Nemzeti Bank sportegyesületének táncszakosztályába, és a két hét múlva esedékes nyílt órán a Hungária együttes Rock’n’Roll Party című számára táncolt koreográfiánkkal próbáljuk az érdeklődőket bevonzzani. Ez a csaknem fél évszázados sláger és a magyar rock'n'roll felülmúlhatatlan zsenijének múlt heti halála egy képzeletbeli időutazásra késztetett.

1968 tavaszán a Ki Mit Tud-ot nézzük a fekete-fehér középképernyős Videoton gyártmányú Favorit márkájú televíziónkon (műsorvezető Megyeri Károly), amikor tánczene kategóriában a Neoton együttes mellett feltűnik egy fiatal srácokból álló zenekar, a Hungária, és elnyomják a Csavard fel a szőnyeget című dalukat, amely nélkül mind a mai napig nem létezik igazi házibuli. A zsűri képes volt ez alapján eltanácsolni az együttest, de a közönségszavazatok a középdöntőbe juttatták (még postai levelezőlapon ment a szavazás), ahol egy másik rock'n'roll számot, a Ha szól a Rock and roll címűt adták elő, de a döntőt - ki tudja milyen nyomásra? - egy népies dallal, a Nem bújok én többé már a subába című számmal nyertek meg.

Fenyő Miklós jobbról a második, Gálvölgyi János mellett áll

2021-es szülinapi buli túratársakkal és a Csavard fel a szőnyeget című számmal:

A Ki Mit Tud után pár hónappal levertük a Prágai Tavaszt, a magyar új gazdasági mechanizmus is nagy csikorgással megtorpant. A Hungária együttes szép lassan eltűnt a szemem elől, alig-alig hallhattunk magyar nyelvű rock'n'roll-t (Illéstől a Rock'n'roll Rézi, a Little Richard énekel vagy az Ötvennyolcban táncoltunk először rock'n'roll-t, az Omegától a Szeretnék visszamenni hozzád kedvesem, az LGT-től a Gyere-gyere ki a hegyoldalba stb.)

Telt-múlt az idő, megindult a Helsinki-folyamat, általános olvadás kezdődött a világpolitikában, és 1979-ben egy nyugat-német könnyűzenei produkciót, a Disco Disco címűt adta le a Magyar Televízió. A műsort a világ számos országában adták le egyenesben, de mi csak felvételről mertük bevállalni. A műsorvezető az a Thomas Gottschalk volt, akit később számtalan alkalommal láttunk a német RTL-en, és az élő showban olyan akkori népszerű énekesek és együttesek léptek fel, mint Plastic Bertrand, a Dschinghis Khan (benne Mándoki Lászlóval), a  Snoopy, Amanda Lear, a Baccara, Patrick Hernandez, a Boney M., Tina Turner). Szerencsére a műsor teljes egészében megnézhető a YouTube-on. A műsorban két számmal is fellépett a  Rocky Sharpe & The Replays: Rama Lama Ding Dong és Imagination. Ezek igazi tőről metszett rock'n'roll dalok voltak, és rögtön arról kezdtek cikkezni, hogy feltámadt a rock'n'roll.

Bár 1979 végén a Szovjetunió lerohanta Afganisztánt, és a vasfüggöny újra nagy reccsenéssel leereszkedett, a Disco disco műsor hatása tovább élt. A televízió szilveszteri műsorának ásza az eredeti német produkció magyar paródiája volt (Márkus László, mint Demis Russos, Harsányi Gábor, mint Amanda Lear, Paudits Béla, mint Plastic Bertrand, stb.). És valami megmozdult rock'n'roll ügyben is, mert már a következő tavaszon a Magyar Televízió Fiatalok órája című műsorában bemutatkozott az újjáalakult Hungária a klasszikus felállással: Fenyő Miklós, Dolly, Fekete Gyula (Szaxi Maxi), Szikora Róbert, Novai Gábor. A műsorban két szám is elhangzott az új lemezükről, a Rock’n’Roll Party és a Csókkirály. Ez a lemez elképesztő siker lett 600 ezer eladott példánnyal, minden házibuliban ez szólt, és egy Magyarországon sohasem volt világot hozott vissza pálmafás Váci úton suhanó Chevroletekkel, csőnadrágos jampikkal és lófarkas, pöttyös ruhás lányokkal.

Ismét eltelt egy év, eljött az 1981-es Táncdalfesztivál, melynek fődíját a Hungária együttes Limbó hintó című száma nyerte, pedig olyan, azóta már klasszikusnak számító dalokat hallhattunk akkor, mint a Szóljon hangosan az ének Soltész Rezsőtől, a Bábu vagy a KFT-től, a Homok a szélben Balázs Fecótól vagy az akkor nyolc éves Ullmann Mónikától az Írtam a bátyámnak egy dalt. Azóta is (45 év óta!) minden jobb házibuliban előkerül a partvisnyél és indul a limbózás. Én elvégezve a szakmérnökit 1981-ben kezdtem el dolgozni, és egyik kollégám a Limbó Hintóból kölcsönzött szavakkal hívta a kollégákat ebédelni: "Egy-két-hár, na mi lesz már?".

És persze a Hungária második lemezére sem kellett sokáig várni, még abban az évben kijött a Hotel Menthol, aminek szinte összes dala állandóan műsoron van a házibulikon mind a mai napig. De ekkor már repedezni kezdett az együttes, '82-ben kivált Szikora és megalapította az R-GO együttest. A Hungária Aréna című lemeze már nem lett akkora siker, pedig én szerettem (pl. A tranzisztorkor hajnalán). Aztán ki-ki ment a maga útjára: megalakult a Dolly Roll Dollyval, Flipper Öcsivel és Novai Gáborral, később Novai Marót Vikivel mint Nova Kultúr Zenekar folytatták, Fenyő Miklós pedig a Modern Talking sikerén felbuzdulva Bodnár Attilával megalakította a Modern Hungáriát. De igazából a Fenyő-legenda a régi számokban és azok színpadi és filmes feldolgozásaiban élt tovább:

• Hotel Menthol (1998)
• Made in Hungária (2001) - ebből 2009-ben film is készült
• Aranycsapat (2006)

1989-ben Fenyő Miklós fedezte fel Szandit, a "magyar Brenda Lee-t", akinek 14 éves korában is érett hangja volt, és kazettáját izraeli nászutunkra ajándékba vittük ki.

Mivel sógorom a SYMA csarnok (amióta államosították, BOK csarnok) építtetője és üzemeltetője volt, nagyon sok rendezvényt nézhettünk végig a csarnok egyik VIP-páholyából. Hosszú éveken keresztül Fenyő Miklós hagyományos karácsonyi koncertjét (Fenyő nélkül nincs karácsony) a SYMA csarnokban adta, így blogom tanúsága szerint 2006 és 2014 között 6 Fenyő-koncerten is voltunk. 2008-ban egy páholyban ültünk Dr. Schmitt Pállal és feleségével, aki akkor még nem volt köztársasági elnök, de már felajánlotta függetlenségét a Fidesznek. 

Az elmúlt 10 évben már nem hallottuk Fenyőt élőben énekelni, de minden szilveszteri vagy születésnapi bulin felcsendültek a régi számai, és lám, a sportegyesület táncszakosztályában is az ő nótáira rockizunk. Mert Fenyő Miklóst nem szabad csendben gyászolni, fel kell csavarni a szőnyeget és a hangerőt, hadd ugorjon le a tű a bakelitről!

Auf Wiederschauen, RTL!

Ebben a posztomban a német RTL televíziós csatornától veszek búcsút, amely 35 év után lekerült a kábeltelevíziós kínálatból. Nagy dolog, mondhatjátok, csatornák jönnek-mennek, nem lehet őket egyenként megsiratni. De számunkra a német RTL több, 35 éve nézzük és számunkra mindig ez volt az első számú német tévécsatorna.

Kábeltelevíziós szolgáltatást 1988 óta veszek igénybe, bár kezdetben nagyon szűk kínálattal: az angol nyelvű SkyChanel és SuperChannel mellett jött az Eurosport és a francia nyelvű TV5. Volt kis pikantériája a dolognak, hiszen '88-ban a szocializmus még az utóvédharcait vívta. A házunkban lakott Németh Miklós miniszterelnök, és mindig elképzeltem, hogy ő is nézi a Sky-on a béketábort nem túl pozitív színekben bemutató adásokat.

1989-ben - két héttel azután, hogy megkértem a kezét -  még a Sky és a Super teletextes üzenőfalán kívántam boldog születésnapot Katinak. Aztán hamarosan a kábelszolgáltató betagozódott egy nagyobb kerületi társaságba, és a csatornakínálat is jelentősen kibővült, a német nyelvű adók közül lett RTL-ünk, SAT1-ünk és ORF1-ünk is. A rendszerváltás eseményeit és a vitákat a német újraegyesítésről ("Wiedervereinigung? Nein, danke!" - Újraegyesítés? Nem, köszönjük!). És persze büszkék voltunk arra, milyen pozitívan beszélnek rólunk, magyarokról, a vasfüggöny leomlásában játszott szerepünkről.

Lettek kedvenc műsoraink, pl az RTL-en a Der Preis ist heiß (Forró az ár), a SAT1-en a Glücksrad (Szerencsekerék), mindkettő vetélkedőműsor. Az ORF1-en szombat esténként néztük a Lass dich überraschen! (Hagyd magad meglepni!) című Rudi Carell-showt. (Rudi Carellnek már akkor showműsora ment Ausztriában, amikor Katiék kint éltek, ezért különös nosztalgiát érzett iránta.

Az RTL és a SAT1 sokkal kevésbé voltak prűdek, mint manapság, szombaton este 10 után erotikus filmeket adtak, de főműsoridőben is olyan programok futottak, mint pl. a Tutti Frutti erotikus showműsor, melyben Európa minden országából (Magyarországról is!) származó lányok vetkőztek, illetve a vetélkedő során hibás válasz esetén le kellett vetni egy-egy ruhadarabot! A nyereményt pedig ECU-ban számoltál, mely a '90-es években ugyanolyan elszámolási valuta volt az EU-ban, mint a transzferábilis rubel az egykori KGST-ben). Íme egy részlet a Tutti Fruttiból:

Később a német nyelvű csatornáink száma jelentősen bővült: VOX, PRO7, ZDF, 3SAT, de az RTL megmaradt vezérhajónak. Számos nagy filmsikert ezen láttam először, persze németül, ezért nem értettem mindig pontosan a szöveget. Pl. a Szárnyas fejvadászban annyira koncentráltam a szövegre, hogy Kati hívta fel a figyelmemet arra, hogy egy mondat magyarul hangzik el benne: "Lófaszt, nehogy már! Te vagy a Blade Runner!"

Aztán itt volt a legendás misztikus sorozat, az X-Akták. Naná, hogy Scully és Mulder ügynökök kalandjait is az RTL-en néztem először. Furcsa volt, hogy a két különleges ügynök szigorúan magázzák egymást. Amikor szóltam Katinak, hogy nézze velem együtt, mert nem nagyon értem, akkor megnyugtatott, hogy ő sem. Amikor végre ment a magyar tévén, rájöttünk, hogy magyarul sem értjük mindig. De még a fülembe csengenek Scully ügynök szavai: "Ich bin eine bewaffnete Bundesagentin!" (Fegyveres szövetségi ügynöknő vagyok!)

Egy évvel a magyar Megasztár előtt, 2002-ben indult az RTL-en annak mintaképe, a DSDS (Deutschland sucht den Superstar) énekes tehetségkutató. Itt is selejtezők voltak, ahol a capella kellett énekelni, az élőshowban pedig egyesével estek ki a versenyzők. Szemben a Megasztárral a DSDS-t minden évben megrendezik, és egyetlen évad kivételével a Dieter Bohlen, az egykori Modern Talking-tag a zsűrielnök. De töretlenül fut az RTL-en a Wer wird Millionär? (Legyen Ön is milliomos!), melynek műsorvezetője, Günther Jauch pont olyan népszerű kvízmester Németországban, mint nálunk Vágó István volt.

Lányaim némettanulásában is fontos szerepet játszott a csatorna, bár időnként, amikor vibrátorreklám ment főműsoridőben, azért megkérdeztem, hogy ugye tudják, hogy ez most nem fagyireklám volt.

Az utóbbi években Kati és Petra előszeretettel nézték a Bachelor és Bachelorett (A nagy Ő) műsorokat, melyben eltérően a magyar változattól nem egy celeb kegyeiért vetélkednek. Aztán 2025 végére az RTL-t is utolérte a lineáris televíziózás hanyatlása. Az emberek egyre inkább a streamingszolgáltatók felé fordulnak, a mai fiataloknak már nem is igen van televízió-előfizetésük. Az RTL előre menekülve megvásárolta a Sky-t, műsorstruktúrája átalakult, és 2026-ra már nem kötött megállapodást magyarországi műsorszolgáltatásról a One szolgáltatóval.

Igen, én olyan vagyok, mint az egyszeri lembergi lakos, aki öt országban is élt élete során anélkül, hogy elhagyta volna szülővárosát. Mi is végigjártuk a Chello-UPC-Vodafone-One szolgáltatókat anélkül, hogy váltani akartunk volna, mindig a szolgáltatók cserélődtek. Amikor tavaly év végén a One megkeresett új csomagajánlatával (mert az a táncrend, hogy nem simán árat emelnek, hanem ezt mindig egy átcímkézett csomagba burkolják), akkor nem mondták, hogy megszűnik az RTL. Amikor oda akartunk kapcsolni, azt írta ki, hogy erre a csatornára nem vagyunk előfizetve, ezért felháborodott levelet írtam nekik, amire jóváírtak a számlámon 3000 Ft-ot, de az RTL-ről végleg le kell mondanunk.

Idén 70 éves leszek, ennek felét, 35 évet a német RTL társaságában éltem le. Hiányozni fog.