Geges, Balkány, Nagyveleg, Monor

Most egy három héttel elhalasztott kisebb műtét után itthon lábadozom (eredetileg Szent Iván napján kellett volna felvágni a hasamat), rám tört a nosztalgia. Múlt szombaton 40 év után először jártam a monori temetőben Katival és édesanyám 88 éves unokatestvérével, anyai nagymamám szüleinek sírjánál, és akkor eszembe jutott, hogy méltatlanul keveset posztolok dédszüleimről.

Természetesen egyetlen dédszülőmet sem ismerhettem személyesen, és igazi csodának tartom, hogy vejem dédszülei nemcsak két ükönokával büszkélkedhetnek, de járják a világot, nemrég Vietnámban voltak egy társasúton. Hát akkor vegyük sorra az én dédszüleimet:

Geges, apai nagyapám szülei

Pál József nagyapám (igen, mi hárman voltunk Pál Józsefek a családban, apa-fia-unokája, itt a vége fuss el véle) szülei Pál János és Kaffai Eszter voltak. Dédapám harmadik házasságából született meg nagyapám 1887 február 11-én. Kétszer jártam Gegesen, egyszer 1973-ban, egyszer pedig 2007-ben. Pálok már egyáltalán nem élnek a faluban, Kaffaiak viszont annál többen. A legnagyobb rejtély számomra, hogy egyik alkalommal sem mentünk ki a gegesi temetőbe, ezért azt gyanítom, hogy már nincs meg dédszüleim sírja, ezért ide most csak egy általam 2007-ben a faluról készült képet teszek be.

Tipikus gegesi parasztház, 2007, saját fotó

Gegesen mindig is volt szőlőtermesztés, innen hozta nagyapám a szőlő és a rettenetesen karcos szabolcsi bor szeretetét. Nagyapám Trianon után Csonka-Magyarországon maradt, mint határcsendőr, és a különféle szolgálati helyek (Nyírábrány, Decs, Bátaszék) után Balkányban telepedett le.

Balkány, apai nagymamám szülei

Szabó Erzsébet nagymamám szülei Szabó János és Bihari Mária voltak. Szabókból és Bihariakból volt bőven a faluban ('71-től nagyközség, 2004 óta város), nagyapám csak betelepülő volt, nem is él ott Pál már egy se. Nagymamám 1898. június 17-én született sokgyermekes családban. Testvéreihez, Boriska nénihez, Kató nénihez, Etelka nénihez gyakran átjártunk, amikor nyaranta Balkányban nyaraltunk. Izgalmas volt, mert Boriska néniéknél volt tehén, Kató néniéknél meg volt ló. Nagyapám még akkor ismerkedett meg nagyanyámmal, amikor Nyírábrányban szolgált, és a hosszú országjárás után csak a '30-as években, nyugdíjazásakor telepedtek le végleg nagymamám szülőfalujában, és házat építtettek.

A balkányi ház tervrajza

Dédszüleim halálakor még temettek a Biri felé vivő Kállói úti temetőben. Ide már nem temetnek, de dédszüleim sírját 2015-ben még nagy nehezen megtaláltuk. Csak érdekességként: Nagyapámat még a Szőlő út menti egykori temetőben (Boriska néniék portájával szemben) temették el, de azt a temetőt felszámolták, így került át mostani nyughelyére, a Dankó Pista utcai temetőbe, ahol nagymamámmal és édesapámmal közös sírban nyugszik.

Nagyveleg, anyai nagyapám szülei

Imre József nagyapám (na tessék, még egy József) 1898. június 27-én látta meg a napvilágot Imreh (!) István és Samu Julianna gyermekeként. Nagyapám életéről egyszer már posztoltam részletesen, melyben azt is megírtam, hogy édesapja még az első világháború előtt kivándorolt az USA-ba és ott is halt meg.

2019-ben jártunk Nagyvelegen (Borit vittük egy varázslótáborba, mert ő még felnőtt korában is imádja a vajákos dolgokat). Akkor kinéztünk a nagyvelegi temetőbe, és több Imre-sírt is láttunk, pl. egy Imre Mihály sírját, aki 2015-ben szintén idegen földön halt meg.

Monor, anyai nagymamám szülei

Nagymamám, Palásti Julianna 1903. december 9-én született Palásti József (ő is József, sőt, nagymamámnak volt egy József nevű testvére) és Kovács Mária sokadik gyermekeként (három fiú- és négy lánytestvére volt). A monori temetőben szülein kívül két lánytestvére nyugszik. Monor már száz évvel ezelőtt is a budapesti agglomeráció része volt, dédapám is az Északi Járműjavítóba járt be dolgozni, később szinte minden gyermek Budapestre került Palásti Erzsébet kivételével, kinek gyermekei és unokái is megmaradtak monoriaknak.

Valamikor a '80-as évek végén még édesanyámmal és nagymamámmal jártunk az akkor még élő rokonnál, de anyukám 88 éves unokatestvére mind a mai napig lejár Monorra sírt gondozni. Katitól jött az ötlet, hogy menjünk le egyszer közösen.

Apai dédszüleim valamennyien reformátusok volta, anyai nagyapám evangélikus, anyai nagymamám pedig római katolikus. Ahogy kutakodtam szüleim származási papírjai között, találtam igazolást arról, hogy tiszta keresztények, mert ezt a korabeli zsidótörvények megkövetelték nagyszülőkig visszamenőleg.

Milyen érdekes fintora a sorsnak, hogy 2018-ban Orsi férjhezmeneteléhez pont azt kellett igazolni, hogy lányom zsidó származású, ami nem is ment olyan könnyen.

Bori mutatja Orsi el nem fogadott zsidósági igazolását,
mert a neológ egyházat az izraeli rabbinátus nem ismeri el.

Én olyan világban szeretnék élni, amelyben soha senkinek nem kell bemutatnia egyetlen hatóságnak sem semmiféle származási igazolást.