Unokáim nemcsak multikulturális, de multinyelvi környezetbe csöppentek. Három hónapja költöztek ki Buenos Airesbe és a nagyobbik unokám, Yaara egy amerikai iskola óvodájába jár, ahol angolul beszélnek, de azért tanulnak spanyolul is. A kisebbik, Alma pedig egy zsidó hagyományokat ápoló bölcsibe jár, de ott a dadusok spanyolul beszélnek. Otthon pedig felváltva magyarul és héberül szólnak hozzájuk a szüleik.
Két hete nagyszülős nap volt a bölcsődében: bemehettek a nagyszülők, és énekelhettek a gyerekeknek. Mivel mi nem tudtunk személyesen bemenni, videón küldtünk gyermekdalokat. Íme az egyik dal:
Almus először nem érti, hogy mi van, aztán a Kis kacsa fürdik-nél felderül az arca:
Egy másik kisgyerek egyik nagymamája is magyar, de ott az anyuka nem tud magyarul, csak az apuka, de ő is már kint született, szóval nem túl jól. Viszont a nagyi magyar gyerekdalokat énekelt, amit szintén videón küldött el, de az anyukának feltűnt, hogy Almus élénken reagál a gyerekdalra, és kérdezte Orsit, hogy honnan tud a kislány magyarul. Hát, hogy mi is magyarok vagyunk - válaszolta büszkén Orsi.
Szombaton volt két éves a pici, és Orsi meghívta a bölcsistársakat, Yaaruli ovistársait és persze azok szüleit. Volt vagy tíz gyerek és ugyanennyi szülő. Kérdeztem, milyen nyelven beszélgettek. Hát három nyelven: héberül, angolul és spanyolul.
Hát ez elég vicces lehetett. A bölcsibe ugyanis sok Izraelből származó járatja a gyerekét, ezek közül vannak, akik tudnak héberül, vannak, akik nem. Az amerikai oviba meg minden náció gyereke jár, ott nyilván az angol volt a közös nyelv. Magyarul egyikük sem tudott.
De úgy telnek Orsi napjai, hogy nagyjából egyformán használja mind a négy nyelvet, a magyart, a hébert, az angolt és a spanyolt. Persze elárulta, hogy a leghasznosabb app a telefonján az AI-fordító (tényleg, kedves olvasóim, ti még tartotok nyomtatott szótárakat?). Izraelben Orsinak elég volt három nyelv: héber a hétköznapokra, magyar otthonra és angol a munkához.
Én még mindig teljes pánikban vagyok, hogy mi lesz az unokáim anyanyelve, de van, aki azt mondja, nyugodjak meg, a 6 éves korig megtanult nyelvek anyanyelvként épülnek be. Hát, majd meglátjuk.
Azért posztom végére beteszek egy fotót unokáim mindennapjairól: gyümijoghurt a konyhapulton.
Értesítést kaptam, hogy ez a posztom megsérti a Blogger közösségi irányelveit. Gondosan áttanulmányoztam ezeket az irányelveket, de a téma érzékenysége ellenére sem gondolom, hogy átléptem volna azokat a határokat, melyeket ezek az irányelvek megszabnak. Mivel családilag is érintett vagyok a témában, ezért még ez a mondat is szerepelt a posztban: Családi okokból is elfogult vagyok, ezért nem volna objektív, ha most véleményt nyilvánítanék. Az eredeti posztban csakis nyilvános oldalakra vezető linkek ill. nyilvános forrásból szereplő fényképek vannak. Mivel fontosnak tartom ezt a posztot, az alábbi változtatásokat eszközöltem:
Megváltoztattam a poszt címét, annak ellenére, hogy az megegyezik egy hazánkban évek óta sikerrel futó színdarab címével;
Bizonyos nyilvános, és a kereső motorok által elérhető oldalakra vezető linkeket töröltem;
A fotókat forrásmegjelöléssel láttam el;
A Velencei Filmfesztiválon készült fotót töröltem.
Ezekkel a változtatásokkal nyújtom be a posztomat felülvizsgálatra.
Ma van az Izraelt érő egyik legsúlyosabb terrortámadás harmadik évfordulója, amit korábban nem látott számú katonai és civil áldozattal (mintegy 70 000 emberélet) járó gázai hadműveletek követtek. Bár két év után a túszok kiszabadultak és kezdetét vette egy békefolyamat, az amerikai elnök, Mr. 24Hour által beígért béke és újjáépítés még sokáig várat magára. Izrael követeli a terrorszervezet teljes és azonnali lefegyverzését, és addig nem hajlandó kivonni a csapatait. A Hamász ezzel szemben csak fokozatos leszerelést fogadna el, feltéve, ha Izrael előbb teljesen eleget tesz a megállapodásoknak. Benjámin Netanjahu kijelentette, hogy amíg ő a kormányfő, nem jöhet létre palesztin állam, és a hadsereg sem vonul ki, amíg a Hamász katonailag teljesen meg nem szűnik.
Október végén parlamenti választások lesznek Izraelben, addig bizonyosan nem várható előrelépés. Izrael nagy várakozással tekint a választásokra. Mivel szavazni csak az országon belül lehet, széleskörű mozgalom indult: "Gyere haza, lakjál nálam és szavazz Netanjahu ellen!". Vejem is hazautazik a választásokra Argentínából (egy ideig úgy volt, hogy Orsi és az unokáink is, de az azért túl nagy hercehurca lenne egy plusz szavazatért.
A Google nemrég friss műholdképeket tett közzé, 2026-os kép van szinte az egész világról, így még nagyobb a kontraszt, hogy az egykor virágzó, nyüzsgő, pezsgő övezetből hogyan vált összefüggő romterület.
A Subha Harazin kórház környéke 2018-ban (Forrás: Google StreetView)
Ugyanez a terület most műholdról (Forrás: Google StreetView)
Az Alermouk Stadion, benne a hajléktalanok sátorvárosa (Forrás: Google StreetView)
Természetesen nem sikerült a zsidókat kiűzni Izrael földjéről, nem lett a palesztinoké a folyótól a tengerig (from the river to the sea) terjedő terület, nem indítottak a muszlim országok összehangolt támadást a zsidó állam ellen, Gázából viszont romterület lett. De egyvalamit elértek: a világ egy jelentős hányadának szimpátiáját sikerült kivívniuk. Érdekes módon főleg a szélsőbaloldali és Woke mozgalmak (pl. a magyar Szikra Mozgalom) és a szélsőséges jobboldali csoportok (pl. a Mi Hazánk) relativizálják a helyzetet, mondván, hogy a zsidók ugyanúgy terrorizálják az arabokat, mint az arabok a zsidókat, sőt, Izraelt népirtással, vagyis a palesztinok szisztematikus megsemmisítésével vádolják. Számos nemzetközi eseményen (sport, művészeti események) néz most szembe Izrael nyílt ellenszenvvel.
Családi okokból is elfogult vagyok, ezért nem volna objektív, ha most véleményt nyilvánítanék. A Velencei Filmfesztiválon fődíjat nyert a NAZA című dokumentarista film (a NAZA izraeli katonai rövidítés, a megengedett civil áldozatokat jelenti), mely névtelen izraeli katonai szakértőkre hivatkozva azt a narratívát erősíti, hogy a zsidók többsége úgy vélekedik, minden arab megérdemli a halált, ezért 500 civil áldozat halála is megengedett volt egyetlen palesztin vezető likvidálása céljából. Azért az elég árulkodó, hogy a film a palesztinpárti The Guardian támogatásával készült, és a díszbemutatón palesztin szimpatizánsok töltötték meg a vetítőt.
<Itt eredetileg egy fotó volt a díszbemutatóról>
Izrael elkészítette az ellenfilmet NAZA: Az igaz történet címmel, és mivel az eredeti film még nem elérhető online, a keresők ezt a filmet dobják fel. Ez a film cáfolja az eredeti NAZA narratíváját, ebben névvel szerepelnek a Gázában harcoló parancsnokok, akik elmondják, hogy a Hamász harcosai civil ruhában vegyültek el a lakosság között, és hogy gyakran iskolákban, óvodákban, kórházakban és mecsetekben rendeztek be főhadiszállást, fegyverraktárt vagy kiképző központot. A segélyszállítmányokat a civil lakosság elől a maguk számára orozták el. Az izraeli hadvezetés gyakran a civilek jelenléte miatt az utolsó pillanatban fújt le katonai akciókat.
Évek óta lelkesen nézzük az izraeli Fauda sorozat évadait a Netflixen Lior Raz főszereplésével, mely izraeli kommandósok akcióit mutatja be játékfilm formájában. Az 5. évad már 2023 október 7-e után játszódik, és a 11 epizódból kettőben naturális részletességgel mutatja be azt a borzalmas egy napot (az epizódok előtt felhívják a figyelmet, hogy ezek a részek átugorhatók, a történet nélkülük is követhető). Az évad több epizódját is Magyarországon forgatták, és Lior Raz tegnap élménybeszámolót tartott a Nemzeti Színházban. (A mellékelt fotó forrása is a Nemzeti Színház)
Sokan gondolhatják, hogy ilyen brutális terrortámadások és kalandos szabadítási akciók csak a filmekben léteznek, de az elmúlt héten az élet erre is rácáfolt. A Flydubai Dubaiból Tel Avivba tartó FZ1073-as járatán a másodpilóta a vészhelyzeti szituációkra rendszeresített fejszével a kapitányra támadt, de a súlyosan sérült kapitány megakadályozta, hogy a pilótafülkébe zárkózhasson. Négy bátor utas ártalmatlanította a támadót, stabilizálta a kapitány állapotát és a gép helyzetét, és sikerült Szaúd-Arábiában kényszerleszállást végrehajtani.
Először azt gondolhattuk, hogy megint egy öngyilkos pilótáról van szó, mint a Germanwings 9525-ös járatának 2015-ös baleseténél, amikor a másodpilóta bezárkózott a pilótafülkébe és egy hegynek vezette a gépet, vagy az Air India 171-es járatának tavalyi, máig sem tisztázott baleseténél, amikor az egyik pilóta közvetlen felszállás után lekapcsolta a hajtóműveket. De nem, a Flydubai másodpilótája igazi szeptember 11-et akart végrehajtani, a Tel Aviv-i repülőtérnek vagy Tel Aviv egyik felhőkarcolójának akarta vezetni a gépet. Állítólag egy kislánynak köszönhető a gép és az utasok megmenekülése, mert pont a mosdóba ment, amikor a cockpitben kitört a csetepaté és a kislány sikoltozni kezdett.
Az Azrieli-tornyok Tel Avivban, ez lett volna az egyik célpont (2014-ben készült fotóm)
Bár fáj a szívem, hogy lányom és unokáim Buenos Airesbe költöztek, most mégis nagyobb biztonságban tudom őket, mintha Izraelben lennének.
A hétvégét megint együtt töltöttem volt gimnáziumi osztálytársaimmal, és a beszélgetések során szóba került, milyen sokunknak él a gyermeke külföldön, gyakran vegyes házasságban. Az egyik osztálytársam lányát azeri fiú vette el, egy másiknak a fia török lányt vett feleségül, egy harmadik fia egy mexikói-holland keverék feleséggel él Michiganben. És hát az én Borim is már három éve együtt él egy német sráccal, két éve Bécsben laknak. Én magam pedig keresztény gyökerekkel vettem feleségül egy zsidó lányt.
És akkor az egyik osztálytársnőm megkérdezte, ismerem-e az Ószövetségből Ezsdrás könyvét? Ez a rész a babilóniai fogság utáni időket örökíti meg, amikor a papság szembesül azzal, hogy:
"Izráel népe, még a papok és léviták sem különültek el az ország népeitől, a kánaániak, a hettiták, a perizziek, a jebúsziak, az ammóniak, a móábiak, az egyiptomiak és az emóriak utálatos szokásaitól, mert ezeknek a leányai közül vettek feleséget maguknak és fiaiknak, úgyhogy összekeveredett a szent mag az ország népeivel, sőt a vezető emberek és elöljáróik jártak élen ebben a hűtlenségben." (Ezsd 9-1,2)
Ekkor elhatározták, hogy az idegen asszonyokat és gyermekeiket kiűzik városaikból:
"Hűtlenséget követtetek el azzal, hogy idegen asszonyokat vettetek feleségül, és így szaporítottátok Izráel vétkét. Valljátok meg ezt őseitek Istenének, az Úrnak, és cselekedjetek az ő tetszése szerint: váljatok külön az ország népeitől és az idegen asszonyoktól!" (Ezsd 10-10,11)
A babilóniai fogság eléggé közismert, erről szól a híres 137. Zsoltár, amit feldolgozott a Boney-M, operát írt róla Verdi, és szövege benne van a zsidó férfiak házassági fogadalmában. De a fogság után a visszatért nép családjainak szétszakításáról még nem hallottam, nem nagyon vannak róla irodalmi vagy zenei feldolgozások. A Biblia szerint "Csak Jónátán, Aszáél fia és Jahzejá, Tikvá fia álltak ennek ellene, és Mesullám meg a lévita Sabbetaj támogatták őket." (Ezsd 10-15), vagyis azért már akkor is voltak olyanok, akik számára a család szentsége fontosabb volt Isten törvényénél.
Nem ez volt az első eset az ókorban, amikor a zsidók tartósan együtt éltek más népekkel. Jól tudjuk, hogy Jákob fia, József, akit testvérei rabszolgának adtak el Egyiptomba, de ott magas tisztséget nyer el, családja lesz, majd végül egész családja Egyiptom földjén telepedik le. És itt kezdődik az az ókori migránsválság, ami végül az Exodusban, az Egyiptomból való kivonulásban csúcsosodik ki. De vajon akkor is így álltak hozzá a népek keveredéséhez? Hiszen Mózes a fáraó fogadott gyermeke, II. Rámszesz mostohatestvére, aki maga is idegen nőt, Cippórát vette feleségül. Az Exodusban megemlítésre kerül, hogy a kivonuláskor idegenek is együtt mentek a zsidókkal:
„Sok gyüttment nép is ment velük, meg juh, marha és igen sok jószág.” (2Móz 12-38)
A bibliakutatók és a rabbinikus hagyomány egyetért abban, hogy ez a kevert sokaság részben olyan egyiptomiakból és más nemzetiségűekből állt, akik házasság, családi kötelékek révén kapcsolódtak a zsidókhoz az egyiptomi rabszolgaság évszázadai alatt. Őket nem üldözték el, mert együtt vonultak ki a zsidókkal, és a pusztában váltak a közösség részévé. Akkor mi a különbség mózesi befogadás és az ezsdrási kirekesztés között? Ezt az AI így foglalta nekem össze:
• Az Exodus idején a befogadás volt a cél: A Sínai-hegyi törvényadás előtt még nem létezett a zsidó vallásjog (Halacha) a mai formájában. Aki elhagyta Egyiptomot és követte az Urat, azt a közösség befogadta. Az egyiptomi feleségek és férjek a zsidó nép részévé váltak.
• Ezsdrás idején a túlélés volt a cél: A babiloni fogság után a zsidóság lélekszáma drasztikusan lecsökkent, és a hazatérők elkezdtek beolvadni a környező pogány népekbe, átvéve azok bálványimádó szokásait. Ezsdrás azért lépett fel olyan brutális szigorral, mert úgy látta, hogy ha a zsidók teljesen asszimilálódnak, a zsidó vallás és identitás végleg eltűnik a föld színéről.
Ugye emlékeztek a Hegedűs a háztetőn című filmre, ahol Tevje legidősebb lánya nem a házasságszerző által kommendált fiúhoz megy férjhez, második lánya már nem is falubelihez, a harmadik pedig már nem is zsidóhoz. Utóbbi lányát Tevje kitagadja, de amikor osztoznak a zsidók kiűzésében és ők is elhagyják Anatevkát, mint az Exodusban a "gyüttmentek" Egyiptomot, akkor megbocsát neki.
Na de mi a helyzet a mai Magyarországon? Ugye emlékeztek Orbán 2022-es tusnádfürdői beszédére:
„van az a világ, ahol az európai népek összekeverednek az Európán kívül érkezőkkel. Na, az kevert fajú világ. És vagyunk mi, ahol Európán belül élő népek keverednek össze egymással [...] Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni”
Vagyis európaival, azonos kultúrájú és hitű idegennel szabad keveredni, de idegen kultúrájú és hitűvel nem. Ebből következtek a nagyon szigorú magyar bevándorlási és idegenrendészeti törvények, melyből több, a magyar közvéleményt is felkavaró ügy kerekedett. Íme két példa:
Egy afgán származású férfi 2001-ben, még kísérő nélküli kiskorúként érkezett Magyarországra, ahol a hatóságok menekültként ismerték el. Évekkel később, 2024-ben Teheránban házasságot kötött egy afgán állampolgárságú nővel. A feleség ezután a teheráni magyar nagykövetségen tartózkodási engedélyt (családegyesítési vízumot) kért, hogy Magyarországra utazhasson a férjéhez. A magyar idegenrendészeti hatóság a kérelmet elutasította, amit a másodfokú hatóság és a bíróság is helybenhagyott. Az elutasítás alapja a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról szóló szigorú magyar törvény. A jogszabály kimondja, hogy a menekült státuszú személyek házastársai csak akkor kaphatnak családegyesítési célú tartózkodási engedélyt, ha a házasságot már a menekült Magyarországra történő beutazása előtt megkötötték. Mivel ők csak évtizedekkel a férfi beutazása után házasodtak össze, a hatóságoknak a törvény betűje szerint meg kellett tagadniuk a vízumot. Az elutasító határozatot az Alkotmánybíróság is helyben hagyta.
Egy Rena nevű Fülöp-szigeteki vendégmunkás nőt a magyar idegenrendészeti hatóságok azután akartak kiutasítani az országból, hogy veszélyeztetett terhessége miatt nem tudta ellátni a gyári munkáját, miközben időközben férjhez ment egy magyar állampolgárhoz, és megszületett a közös, magyar állampolgárságú gyermekük is. A hatóságok úgy ítélték meg, hogy megszűnt a tartózkodása alapjául szolgáló jogcím (a vendégmunkásként való foglalkoztatás). A szigorú magyar idegenrendészeti törvény értelmében a vendégmunkás-vízum nem alakítható át automatikusan más típusú (például családegyesítési) engedéllyé az országon belül, és a jogszabály nem ismer méltányossági kivételt a terhességre vagy szülésre való tekintettel. A hatóság ezért elrendelte a nő kiutasítását, figyelmen kívül hagyva, hogy a magzata, majd újszülött gyermeke a magyar apa révén magyar állampolgár. A Fővárosi Törvényszék végül a családnak adott igazat, és hatályon kívül helyezte a kiutasítási végzést.
Hát ezek jutottak eszembe Ezsdrás könyve kapcsán, melyhez kapcsolódik egy kortárs regény, Marek Halter Lilah könyve című regénye is, amit talán majd egyszer elolvasok.
A múlt héten egy olyan hír borzolta a közvéleményt, amely leginkább csak uborkaszezonban szokott érdeklődést kelteni. A brit Daily Mail című bulvárlap megírta ugyanis, hogy Magyar Péterék visszakövetelik azt a két lipicai lovat, amelyet a magyar kormány képviseletében Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter koronázási ajándékként adományozott III. Károlynak. A két paripa:
A Védvonalhoz tartozó szócsövek azonnal fújni kezdték, milyen bunkó a Tisza-kormány, hogy ilyen otrombaságra vetemedik. Egy napnak kellett eltelnie, hogy Az Agrár- és Élelmiszergazdálkodásért Felelős Minisztérium egy FB-közleményben tudassa, hogy itt valójában egy kölcsönszerződésről van szó, melynek felülvizsgálatával kapcsolatban írtak levelet a a Royal Mewsnek, melyben "pontatlanul fogalmaztak", de azóta már tisztázták az ügyet, és a lovak természetesen maradhatnak Nagy-Britanniában.
Elkezdtem faggatni a ChatGPT-t, hogy akkor most ajándékozásról vagy kölcsönzésről volt-e szó, de MI-barátom nem talált utalást a kölcsönzésre, minden korabeli forrás ajándékozásról beszélt. De volt itt még egy érdekesség: a Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesületének ügyvezető igazgatója úgy nyilatkozott, hogy nagyon értékes tenyészállatok kerültek elajándékozásra, amiket az ajándékozás előtt az egyesület tudta nélkül heréltek ki.
Nagy-Britanniában védik a lótenyésztés génállományát, ezért valószínűleg tenyészállat nem kerülhet be az országba, ezért kellett herélt lovakat ajándékozni. De valószínűleg az élő állat bevitele még így is olyan komplikált, hogy inkább a kölcsönügyletet választották, mint a tulajdonjog átruházását.
Pár nap múlva a kormány egy újabb közleményt adott ki, ezúttal a kormany.hu-n, amelyben újabb tények kerültek napvilágra:
Az eredeti elképzelés egy lipicai négyesfogat, díszhintó és díszszerszám átadása volt, ez azonban végül nem valósult meg. 2024-ben a két ló ugyanis nem ajándékként, hanem kölcsönadási megállapodás alapján, kipróbálás céljából került a Royal Mewshez. A lovak tulajdonjoga mindvégig a Magyar Államnál maradt.
Az Állami Ménesgazdaság által kiküldött, félreérthető levelet követően a miniszteri biztos újabb megkeresésben kifejezetten elnézést kért a pontatlan megfogalmazásért, és egyértelműsítette, hogy nem a lovak visszahozatala a cél, hanem a lovak további hasznosításáról kívánnak konstruktív párbeszédet folytatni a brit féllel.
A két ló jogilag nem került a brit király tulajdonába. Az ajándékozás nem valósult meg, a lovak állami tulajdonban maradtak, és a ténylegesen megvalósult konstrukció kölcsönadás volt.
A magyar kormány célja egyértelmű: Nelson és Iveco maradjon a brit királyi udvarban, és azon dolgoznak, hogy az ajándékozás valóban ajándékozás legyen (jogi értelemben is).
Én azon sem lepődtem volna meg, ha a Szilvásváradi Állami Ménesgazdaság továbbra is elszámolta volna a két ló tartási költségeit, de ezt csak az én rossz májam mondatja.
Az Orbán-kormánynak nem ez volt az első lóadományozása. Orbán Viktor 2023 decemberében, Erdoğan budapesti látogatása során egy nóniusz mént adományozott a török államfőnek. A Főúr névre hallgató mén a Mezőhegyesi Ménesbirtokról származott, de eltérően a III. Károlynak adományozott lipicaiaktól ez kifejezetten tenyésztési célra került Törökországba (úgy látszik, ott nem olyan szigorú a génállomány védelme). Akkoriban Lázár János a Mezőhegyesi Ménesbirtok politikai és operatív vezetője volt, ezért azt az ügyletet ő bonyolította.
A lóadományozás azonban ebben az esetben sem volt szerencsés: Erdoğannak már volt egy nem túl szerencsés találkozása egy lóval, ami ráadásul bejárta a világsajtót, ezért joggal gondolhatott arra, hogy ez egyfajta politikai provokáció, gülenista összeesküvés volt.
Két hónappal voltunk a Hamász 2023-as terrortámadása és az azt követő Gáza elleni offenzíva után, melynek megítélésében Orbán és Erdoğan véleménye gyökeresen eltért. El is hidegült a viszonyuk, amelynek Erdoğan a svéd NATO-csatlakozás ratifikálása során Orbán kijátszásával adott hangot.
Hiába vártam, hogy az Orbán-kormány bukása után a Nemzeti Vágta döntője visszakerül a budapesti Hősök terére, ahová megálmodták és ahol 15 éven keresztül (2008-tól 2022-ig) sikeresen megrendezték. Idén is Szilvásváradon kerül megrendezésre, pedig köztudott, hogy azért vitték a Vágtát Budapestről Szilvásváradra, mert:
Büntetni akarták a bűnös Budapestet és Karácsony Gergelyt;
A Szilvásváradi Lovasaréna Mészáros Lőrinc érdekeltsége.
Az idei öttusa világbajnokságon Guzi Blanka világbajnoki címet szerzett, a párizsi olimpián aranyérmes Gulyás Michelle nem is volt a nő csapat tagja.
Valószínűleg Gulyás Michelle az utolsó olyan öttusázó egyéni olimpiai bajnokunk, aki még lovagolt is. Emlékezzünk meg az összesről:
Németh Ferenc – 1960, Róma Török Ferenc – 1964, Tokió Balczó András – 1972, München Martinek János – 1988, Szöul Vörös Zsuzsanna – 2004, Athén Gulyás Michelle – 2024, Párizs
Az öttusával kapcsolatban az jutott eszembe, hogy nemrég újra láttam Kósa Ferenc Küldetés című filmjét, mely 50 évvel ezelőtt készült riportfilm Balczó Andrással. Az akkora már remeteként visszavonuló Balczóról azt gondoltam, hogy majd ha egyszer megbukik a Kádár-rendszer, biztosan politikai szerepet fog vállalni. Meg is jelen a Magyar Út Körök megalakulásánál, ahol kifejtette, hogy ateisták, szabadkőművesek és homoszexuálisok ne lehessenek a mozgalom tagjai (ezt a megnyilvánulását azóta úgy tartják számon, mint a rendszerváltás utáni első nyílt homofób kijelentést). Utána megint eltűnt, és csak öccse, Balczó Zoltán lett aktív jobboldali politikus. Pedig akkor, az első szabadon választott parlament megalakulásakor úgy gondoltam, hogy ez az igazi sokszínű demokrácia: Balczó egy jobboldali nemzeti mozgalomban, olimpiai csapattársa, Török Ferenc az SZDSZ-nek, a Balczóról filmet forgató Kósa Ferenc pedig az MSZP-nek a parlamenti képviselője. Sajnos a most 88 éves Balczó András visszavonultan, szellemi szabadfoglalkozásúként él, pedig vívó szakedzői és öttusa szakedzői diplomája is van. Igaz némethlászlói drámahős, egy meg nem alkuvó antik jellem.
Furán alakult ez a nyár. Sajnos a lágyékom bal oldalán is egy sérv alakult ki, amit meg kellett műttetni. Emiatt a túratársakkal betervezett hegyi túra az Albán-Alpokban lévő Valbona-völgyi Nemzeti Parkba részemről kútba esett, de semmiképpen nem akartam, hogy Kati és Petra is elessenek ettől az élménytől. Szerencsére Petra az autóba kapott maga mellé vezetőtársakat a barátnői személyében, így két húzóban, egy szabadkai városnézéssel és éjszakázással eljutottak az Albán-Alpokba, és most ott túráznak. A tervek szerint Mostaron keresztül fognak majd hazajönni.
Íme néhány fotó, amit eddig küldtek:
Orsi lányomék kiköltözése Argentínába még izgalmasabban alakult. Már hónapokkal az utazás előtt megkezdték az előkészületeket: felújítatták és kiadták a Tel Aviv-i lakásukat, eladták az autót, felmondtak a munkahelyükön, megszereztek minden papírt, ami a felnőttek és gyerekek argentin társadalombiztosításához kell, néztek óvodát a gyerekeknek, elintézték az utazási papírokat a kutyának, csak éppen bérelhető lakást nem találtak.
Frankfurton keresztül utaztak, de a másfél órás transzfer a Tel Aviv-i járat késése miatt fél órára rövidült, így éppen hogy elérték a Buenos Aires-i csatlakozást. Viszont a 15 poggyászukból 11 csak egy nap késéssel érkezett meg, de szerencsére a kutya épségben megérkezett.
Mivel még nem volt állandó otthonuk, először egy Airbnb házat vettek ki a folyóparton (Buenos Aires az Uruguay folyó tölcsértorkolatában fekszik), de mivel ott éppen tél van, egy kicsit hidegnek találták.
Ezért aztán már a belváros egyik toronyházában vettek ki egy lakást, és azóta is tartósan keresik azt a házat/lakást, ami minimum három évre az otthonuk lesz. Egyelőre béreltek egy autót, de ha elrendeződnek, vásárolnak egyet. A gyerekek közben élvezik a különféle játszótereket, mert csak augusztus közepén kezdődik az óvoda.
És hogy mi van Borival? Képzeljétek, olyan aranyos volt, hogy négy napra hazajött Bécsből, hogy árván maradt lábadozó édesapját támogassa. Épp most indulunk az Argentin történetek című film megtekintésére, hogy egy kicsit argentin hangulatba hozzuk magunkat.
Sohasem gondoltam volna, hogy köszönetet fogok mondani Donald Trumpnak az iráni háború kirobbantása miatt. Pedig neki köszönhetjük, hogy az unokáinkkal együtt tölthettük a húsvétot és a tegnapi napot is. Ahogy már beszámoltam róla, február végén családi síelésen vettünk rész mindhárom lányommal, vejemmel és az unokákkal. A síelés alatt tört ki a háború, ezért nem tudtak visszautazni Izraelbe. Nászoméknál laktak Budakeszin, a gyerekek pedig egy magánbölcsődébe jártak. Izraelben amúgy is bezártak az óvodák és a bölcsődék, és az éjszakáik is zaklatottak lettek volna a folyamatos légiriadók miatt.
Orsinak és Saharnak volt egy betervezett útja Buenos Airesbe (egy lehetséges munkavállalás kapcsán), a már meglévő repülőjegyeiket átbukkolták Budapesti indulásra és érkezésre, és elrepültek Argentínába, mi pedig szintén elmentünk egy betervezett turistaútra Marokkóba. Az unokák a nászomékra maradtak.
Ezt bepótlandó aztán a négy napos húsvéti szünetre hozzánk költöztek az unokák és Orsi is (Sahar hazautazott Izraelbe) és közösen csináltunk gyerekprogramokat: húsvéti geoláda megkeresése, sok játszóterezés, játszóházazás a Citadella avatásán.
A hét során Orsi még egy színházlátogatásra is eljött velünk. De mivel jött a (majdnem meghiúsult) tűzszünet, Orsiék is megvették a repülőjegyet mára (hétfő), ezért a választás vasárnapjára megint átjöttek hozzánk. Orsi kapott választási értesítőt, pedig már hónapokkal ezelőtt elintézte a Tel Aviv-i magyar konzulátuson a magyarországi lakcímének megszűntetését és a gyerekek magyar állampolgárságát (tudtátok, hogy 18 éves korig minden magyar állampolgár - éljen bárhol a világon - automatikusan társadalombiztosított, jár neki a magyar egészségügyi ellátás?). Egyszóval Orsi gondolta, hogy ezúttal ő is részt vesz a szavazáson (első választó lett volna különben, kivándorlása óta még sohasem szavazott). Sajnos azonban a névjegyzékből már törölték, de a végeredményt tekintve úgy tűnik, nemigen hiányzott a szavazata. Íme a gyerekekkel a szavazókör előtt:
Vígasztalódásul a Naphegy téri Pom-pom játszótéren kötöttünk ki.
Ma reggel aztán Orsit, a hős anyát a két gyerekkel, 3 db. 20 kg-os bőrönddel, három hátizsákkal és egy babakocsival elbúcsúztattuk a repülőtéren.
... kiegészítve a szüleikkel, két unokával és egy vejjel. Már tavaly novemberben Izraelben elhatároztuk, hogy rendezünk egy közös sízést, amit azonnal el is kezdtünk szervezni. Választásunk - egészen pontosan Orsi lányomék választása - Kaprunra esett, és ők nézték ki a szállást és az időpontot is. Mindent le is szerveztünk még decemberben február utolsó hetére.
Az eredeti terv szerint Orsiék Salzburgba (eredetileg azt hittem, hogy Innsbruckba) érkeztek volna repülővel és innen is repültek volna haza, de Donald Trump, a Béketanács megalapítója és örökös elnöke másként döntött és megindította a perzsa háborút. Mivel már a hónap közepén nőtt a feszültség, Orsiék úgy döntöttek, hogy három nappal korábban Budapestre repülnek, és ők is autóval mennek Kaprunba. A visszautat nyitva hagyták, de természetesen 28.-án ez is kútba esett: teljes légtérzár van a Közel-Keleten. Vagyis most nálunk - pontosabban a nászoméknál - "üdülnek" az unokák.
A részletesebb beszámolóm előtt nem árt egy kis kronológiai visszatekintés:
Első gyerekes síelésünk pont 30 éve, 1996-ban volt a Kreischbergen, Murauban, egyben nekem ez volt első ausztriai síelésem is.
Az első síelésünk, amin már Orsi is velünk volt, 1999-ben volt a Gärlitzenen (a fotón ugyanazt a síruhát hordja, amit három évvel korábban Bori)
Az első síelésünk, amelyen már Petra is velünk volt, 2008-ban volt Schladmingban (most Petrán van Bori síruhája).
Az utolsó síelésünkre, amin a három Pál lány együtt volt, 2012-ben Mönnichkirchenben került sor.
Rá két évre, 2014-ben jártunk először Kaprunban, de ezen a sítúrán már Orsi nem volt velünk.
2014-ben Bori és Petra a Kitzsteinhorn kilátójában
Ugyanők ugyanott 2026-ban
Utolsó családi sízésünkre 2023-ban került sor, de ezen már csak Petra (és egy barátnője) volt velünk. Ugyanúgy a Kreischbergen voltunk, mint első alkalommal, 1996-ban.
2014-hez képest a kapruni sírégió jelentős fejlesztésen ment keresztül. Kaprunnak két síelhető hegye van, a Maiskogel (1733m) és a Kitzsteinhorn (3203m), de a régióhoz tartozik a 2000m-es Schmittenhöhe, melynek sípályái a szomszédos településekről induló síliftekkel érhetők el. A Maiskogel és a Kitzsteinhorn között mély, sziklás völgy húzódik, ezt hidalták át 2018-ban a 3K sílifttel, melynek panorámakabinjai a völgy fölött 2100m-es távolságra lévő oszlopok között lebegnek.
Bori és Petra a 3K panorámakabinjában.
Bár sok jó sípálya van Kaprunban, a legnagyobb szenzáció mégis a gleccser, melynek hótartó képessége miatt sokáig még nyáron is lehetett rajta síelni, de most is május végéig tart rajta a síszezon.
A szélesen elterülő, hosszú gleccser
Ami az unokákat illeti, a 4 éves Yaarat szülei egy síiskolába íratták be, ahol 9:30-tól 15:00-ig tanulta az alapokat, a negyedik napon még egy kis verseny is volt (természetesen aranyéremmel).
Az éremmel és az oklevéllel
Az elszánt síelő
Húgára, a másfél éves Almára felváltva vigyáztunk napközben, legtöbbször Kati, de Orsi, Bori és én is. Egyik nap még Zell am See-be is bebuszoztunk vele.
Zell am See télen
De finom a gőzgombóc
A hóemberépítés jó móka
És akkor most jöjjön néhány életkép az egyesített Pál és Baruch család 2026. évi síeléséről
