Parlament

Parlament

2018. március 30., péntek

Ménesi út 12.

A posztom címében szereplő budapesti cím az ELTE Bibó István szakkollégiumának címe. Aktualitását pedig az adja, hogy ebben az épületben alakult meg pont 30 évvel ezelőtt, 1988. március 30-án a Fidesz. A megalakulás bejelentésére egy héttel később került sor a Ma Chérie presszóban a Bartók Béla úton (csak adalék: fél év múlva, 1988. november 8-án ide ültünk be Katival első randevúnkon).
Ha belegondolunk, hogy az akkori alapítók még alig voltak huszonévesek, sőt, a Fidesz első alapszabálya szerint a Fidesznek nem is lehetett tagja az, aki már betöltötte 35. életévét, láthatjuk, mennyit változott a világ az elmúlt három évtizedben. Fogalmazzunk nyíltan: már se nem fiatalok, se nem demokraták.

A Bibó elődjét még Kéri László hívta életre az 1977-78-as tanévben. Ezt a formát találták legalkalmasabbnak a másként gondolkodásra, a szabadabb kommunikációra, a társadalomtudományokban való nagyobb elmélyülésre fogékony tehetséges és érdeklődő hallgatók számára.
1983-ban sikerült a kollégiumnak jelenleg is otthont adó Ménesi úti épületben helyet kapniuk, ekkortól már Stumpf István volt a szakkollégium igazgatója.
A kollégium szellemiségét a névadó, Bibó István talán legismertebb és leggyakrabban idézett gondolata határozta meg:
Abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival. Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük. Közép- és Kelet-Európa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak azokká válni."
Hátborzongatóan aktuálisak a több mint hetven évvel ezelőtt leírt sorok. Igen, kedves blogolvasók, ez vegytiszta sorosista nézet, a nyílt társadalom eszményének tűéles megfogalmazása. A Bibó Szakkollégiumot mind a mai napig ez az eszmeiség hatja át, amint ez ebből az öt évvel ezelőtt készült filmből is kitűnik:

Stumpf István, aki jelenleg alkotmánybíró, egy két évvel ezelőtt írt esszéjében mély csalódottságát fejezte ki. Bemásolom ide azokat a legfőbb gondolatait, amit már egy akkori posztomban is idéztem:

"Elképesztő tudásvágy és cselekvési potenciál feszült ebben a generációban...A Fidesznek, mint a jogállamiság elvi alapjain álló fiatal értelmiségiek polgárjogi mozgalmának...a jogállam a rendszerváltoztatás egyik legismertebb és legdivatosabb eszméje volt.
Ezzel éles ellentétben állnak a mai Fidesz megnyilvánulásai: A politikát elsősorban harci terepnek tekintik...Az értelmiségi fanyalgások ellenére bátran használnak negatív kampányelemeket...Kiterjesztették a politikai zsákmányszerzés tradicionális határait: a fontosabb közjogi pozíciókba saját jelöltjeiket juttatták be...A korábban oly fontosnak tartott jogállami értékek alárendelődtek a vegytiszta hatalmi érdekeknek és rendszerépítő politikai célkitűzéseknek...A Fidesz új generációjának már semmit sem jelentett a szakkollégiumi időszak közösségi érték- és élményvilága.
Keserűen vonja le a következtetést: A polgári erények helyét egyre inkább féktelen karriervágy és a gazdagodás hajszolása veszi át...a racionális érvelést pedig háttérbe szorítja az olykor demagógiába hajló populizmus...Ha a mostani elitváltás a polgári értékrend szempontjából ugyanolyan deficites módon zajlik le, mint huszonöt évvel ezelőtt, akkor nem lesz hosszú életű...Ha a tudás és hozzáértés helyett pusztán a lojalitás válik a karrier feltételévé, akkor nem lesz emelkedő nemzet Magyarországból."

 Ne felejtsük el, a Fidesz pontosan egy évvel ezelőtt terjesztette az Országgyűlés elé a lex-CEU-t, amit egyébként a mostani bibósok azonnal közleményben utasítottak el. A törvény a civiltörvénnyel együtt ott fekszik az Alkotmánybíróság asztalán, így Stumpf asztalán is, aki ott bábáskodott a Fidesz megalakulásánál és most komoly dilemmában lehet, hogy fideszes szívére vagy jogász eszére hallgasson-e inkább. A döntés választások utánra halasztása mindenesetre nem sok jót ígér.
A Fidesz a 30 éves születésnapot azoknak szűk körben tartja meg, akiknek már semmi köze nincs sem Bibó István, sem pedig a szakkollégium szellemiségéhez, és azokhoz az alapító tagokhoz sem, akik végig hűek maradtak az eredeti eszményekhez. A teljesség igénye nélkül soroljunk fel néhány nevet a ma már a "sötét oldalhoz" sorolt ősfideszesek közül: Fodor Gábor, Szelényi Zsuzsa, Ungár Klára, Hegedűs István, Molnár Péter.
Keserű lesz a narancs a születésnapi tortán.

2018. március 28., szerda

Petra 14 éves lett

2004 március 28-án jegyünk volt a Nemzeti Színházba A Holdbéli csónakosra. Úgy adódott, hogy Petra már előző nap mocorogni kezdett, ezért Katival bementünk a kórházba. A doktor azt mondta, hogy az elkövetkező napokban még biztosan nem születik meg, de a biztonság kedvéért Kati maradjon bent a kórházban. Mi másnap Borival és Orsival elmentünk a színházba (szegény Kaszás Attila játszotta a csónakost). Az előadás végén megcsörrent a telefon, Kati hívott.
- Honnan tudod, hogy most lett vége a darabnak? - kérdeztem.
- Azt nem tudom, csak azt, hogy most toltak be a szülőszobába. - válaszolta Kati.
Pár óra múlva világra jött Petra. És bizony, ez pont 14 évvel ezelőtt történt.
Mi mással is kívánhatnék neki boldog születésnapot, mint saját zongorajátékával.
Isten éltessen, Petra.
---

2018. március 26., hétfő

Csillármese

Vannak tárgyak, melyekhez különös viszony fűz bennünket. Így vagyok én első önálló otthonom lakberendezési tárgyaival. Ha most én lennék Hans Christian Andersen, a nagy dán meseíró, legalább olyan romantikus történetet írhatnék Petra szobájának nyugdíjba vonult csillárjáról, mint a híres dán az öreg utcai lámpáról.
A kilenc üveggömbből álló krómozott fém csillár története számomra 1985-ben kezdődött, amikor használtan megvásároltam egy három ágú csillárral, két falikarral, egy rusztikus étkezőasztallal és négy székkel együtt. A csillár az újonnan átadott Lovas úti lakásom nappalijának dísze lett, az egyik falikarral együtt. A nappali bútorzatát egy "Ősz" ülőgarnitúra és egy "Triglav" szekrénysor alkotta, és vásároltam még bele egy krómozott fém állványon nagy opál üveggömbből álló állólámpát, valamint szintén króm-opál virágállványt. A kis csillár a másik falikarral ment fel a hálószobába, az étkezőasztal a székekkel pedig az étkezőbe. Mielőtt a csillárt felszereltem, átkábeleztem az egészet, hogy külön lehessen kapcsolni az alsó három, és külön a felső hat gömböt.
Kilencgömbös csillár, "Triglav" szekrénysor, "Ősz" ülőgarnitúra
A csillár hűségesen szolgált 2002-es költözésünkig, életében csak egyetlen egy apró botlása volt. 2000 januárjában, családi síelésből hazatérve a csillárt a nappali közepén találtuk leszakadva, összetörve. Rejtélyes, hogy miért azt a hetet választotta lezuhanása időpontjául, amikor nem volt otthon senki. Pont oda esett, ahol a szőnyegen olyan szívesen játszottak a gyerekek. Megvizsgálva az esetet nem én voltam a hibás, a csillárkampót a villanyszerelő hajtotta be figyelmetlenül, ferdén átszúrva a tiplit, amely így nem tartott semmit. Akkor megéreztem, hogy ennek a csillárnak lelke van: addig kapaszkodott szegény, míg meg nem bizonyosodott, hogy biztosan nem veszélyeztet senkit.
Költözésünkkor a kilencágú csillár a Zsolt utcai lakásnak abba a szobájába került, mely most Bori szobája, háromágú kistestvére pedig a mostani Petra-szobába, mely akkor még Bori és Orsi hálószobája volt. Kati Kmety utcai lakásából volt még két bronzcsillárunk is (ez egyik 30 kg, ne tudjátok meg, mit éltem át, amikor 3 és fél méter magasból leakasztottam a kampóról), de hamar rájöttünk, hogy ez alacsony belmagasságú lakásba nem való, úgyhogy ezek sógornőmék házát díszítik. A Zsolt utcai nappaliba végül egy antik bronz utánzatú lemezcsillárt vásároltunk.
Költözésünk után másfél évvel megszületett Petra, az egész lakás átrendezésre került, ekkor került át a kilenc gömbös csillár utolsó helyére Petra szobájába, a nagylányok pedig kaptak egy kékre patinázott ötágú csillárt és stílusában hozzá illő egy-egy olvasólámpát. Háromágú társa és a falikar végleg nyugdíjazásra került. A nagy gömb állólámpa üveggömbje kétszer tört el, ekkor döntöttünk úgy, hogy keményített textilgömbre cseréljük ki, ez is ott állt Petra szobájában. A múlt hónapban dobtuk ki, mert a gömb elmocskolódott, a krómozott állvány pedig rozsdásodni kezdett.
Most, hogy Petra a héten betölti a 14-et, sok mindent szeretne a szobájában átalakítani, ezért úgy döntöttünk, hogy a kilencgömbös csillárt is végleg nyugdíjazzuk. Kiválasztottunk egy LED-es csillárt, mely öt karika mentén világít, olyan, mint egy ötszirmú virág. A felszerelése egyébként nem volt mentes a nehézségektől. Több mint száz év alatt a csillárgyártás eléggé kialakult: a csillár egy, a mennyezetbe csavart kampón lóg, az elektromos bekötést egy takaró haranggal rejtik el. A mester felakasztja a csillárt a kampóra, kényelmesen beköti a vezetékeket, utána feltolja és rögzíti a takaró harangot és már kész is.
Ezzel szemben az új csillárt a mennyezethez egy U alakú lemezzel kell rögzíteni, mely két csavarral csatlakozik a plafonhoz. Azért nem mindegy, hogy egy betonfödémbe egy vagy két tiplit kell befúrni. A lámpatest csatlakoztatásáig a csillárt egy segítőnek fognia kell, mert csak ez után lehet a már előre felszerelt lemezre bajonettzár-szerűen rögzíteni. Tudom, hogy az egyre gyakrabban használt álmennyezetek miatt váltottak át a kampóról erre a rögzítési módra, de ahogy Bori lányom mondani szokta: nem értem, miért egyek diós bejglit, amíg van mákos is. Miért kellett az egyszerűt egy komplikáltra cserélni?
Az 1985-ben beszerzett berendezési tárgyakból a világítótestek végleg nyugdíjba vonultak, csak a rusztikus étkezőasztal a négy székkel maradt meg az erkélyen: amikor már szép az idő, az erkélyen szoktunk vacsorázni, hétvégeken ebédelni is, és forró nyári estéken mécsvilágnál borozgatni.

2018. március 24., szombat

Gábor napján Gábriel arkangyalról

Négy évvel ezelőtt, 2014 március 19-ére, a német megszállás 70. évfordulójára ígérte a kormány a Szabadság térre szánt emlékművet, de látván a társadalmi ellenállást, meg amúgy is választási kampány volt, az emlékmű átadását elhalasztották és a választások utánra társadalmi párbeszédet ígértek. Akkor írtam egy posztot édesapám levelét idézve, amit a szüleinek írt a megszállás napján. Ma már tudjuk, hogy a kormány - a frissen megszerzett kétharmad birtokában - megszegte ígéretét, és esze ágában sem volt leülni egyeztetni, hanem az éj leple alatt felállította az emlékművet, melyet azóta sem mert egyetlen politikus sem felavatni.
Bátor civilek viszont ma négy éve úgy döntöttek, hogy elfoglalják az építési területet. A felépítendő emlékmű helyére - mely akkor már körül volt kordonozva - két egymással szembe állított széket helyeztek el, ez szimbolizálta a párbeszéd szükségességét. És bár a csatát elvesztették, mert az emlékmű lopva mégiscsak felállíttatott, a háborút megnyerték. Az emlékművel szemben a '44-ben elhurcolt zsidók tárgyaiból, dokumentumaiból egy alternatív emlékművet, eleven emlékművet hoztak létre. Megalakult az Eleven Emlékmű Közösség, jelképük a két szembefordított szék lett.
A közösség, azon túl, hogy gondozza az alternatív emlékművet, heti rendszerességgel vitafórumot tart a Szabadság téren, afféle agora, Hyde Park Corner alakult ki, ahol fontos közéleti témákat vitatnak meg, meghívva a témák elismert szaktekintélyeit is. Komolyan veszik a két szembefordított széket, mindennél előbbre valónak tartják a pátbeszédet, a vitát. Facebook-oldalukon nyomon követhető a tevékenységük.
Ma, a területfoglalásuk negyedik évfordulójára ünnepi összejövetelt szerveztek az emlékmű előtt, melyre mi is elmentünk. A nyitóbeszédet Majtényi László egykori ORTT elnök, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet igazgatója, volt köztársasági elnökjelölt mondta, majd az emlékmű közelében felállított sátorban folytatódott a rendezvény. Három író, Závada Pál, Parti Nagy Lajos és Spiró György tartottak felolvasást. Závada a Természetes fényből olvasta fel a német megszálláshoz kapcsolódó fejezetet, Parti Nagy az egyik Fülkefor-könyvéből idézte az emlékműállításáról szóló meséjét, Spiró pedig egy rövid esszét írt a mai alkalomra.
A felolvasások után a budapesti I. és V. kerületi választókerület képviselőjelöltjeivel volt beszélgetés. A meghívottak közül a Hollik István (Fidesz-KDNP) és Losonczy Pál (Jobbik) nem fogadta el a meghívást, a Kétfarkú Kutyapárt jelöltje pedig visszamondta a szereplést. Izgatottan vártuk Juhász Pétert (Együtt), aki már a délelőtt folyamán - példát mutatva a többi ellenzéki képviselőjelöltnek - visszalépett a jelöltségtől. Nagy tapsot kapott a közönségtől. Eljött még Csárdi Antal (LMP), fekete-Győr András (Momentum) és Váradiné Naszályi Márta (MSZP-P) is. Már az nagyon érdekes volt, hogy mennyire eltérően ítélték meg, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem után mi legyen az emlékművel. Az MSZP és a Momentum mindenképpen megkérdezné az embereket, az Együtt lerombolná, az LMP pedig szoborparkba vinné. A közönséggel kialakult dialógus viszont egészen más fénytörésbe állította a problémát. A német megszállási emlékmű és a vele szemben létrejött eleven emlékmű a jelenlegi NER tökéletes lenyomatát adja. Mag a jelenlegi kormányzat hallani sem akar a párbeszédről, az emberek véleményét kizárólag fentről irányított nemzeti konzultáción keresztül kéri ki, az Eleven Emlékmű Közösség makacsul hisz a dialógusban. Most is annak a véleményüknek adtak hangot, hogy talán az lenne a legjobb, hogy ez a soha át nem adott és a kormányzat által is szégyellt emlékmű megmaradjon örök mementónak, az igazság elhallgatásának, a hazugságra épülő emlékezetpolitikának az emlékműveként.
Megható volt látni, hogy mennyire betartották a vitakultúra szabályait: A hozzászólásokra a jelentkezések sorrendjében került sor, maximális ideje két perc volt, közbekiabálás tilos, tapsolás helyett a tetszésnyilvánítás kézrázással történt. Elszoktunk már ettől a vitakultúrától a magyar közéletben.
A vita során Fekete-Győr András fontos bejelentést tett: ő, valamint az MSZP-P és az LMP jelöltjei megállapodtak, hogy végeztetnek egy utolsó közvélemény-kutatást a kerületben, és a legesélyesebb javára a másik kettő visszalép. Ezt is hatalmas ováció fogadta. Az emlékművön egy táblát helyeztek el ezzel a felirattal: Szavazz, hogy dönthess! Mi ehhez fogjuk tartani magunkat április 8-án.
Az emlékmű a felirattal, előtérben az eleven emlékmű egy részlete

2018. március 21., szerda

A Vízöntő korszakának hajnalán

A Vízöntő korszakának elején vagyunk, mi vagyunk a Vízöntő-kor hajnalának gyermekei. De mi is a Vízöntő kora, mik a világkorszakok, hogyan függ ez össze az állatövvel?
A Föld keringési síkja, az ekliptika mentén elhelyezkedő csillagképek alkotják a zodiákust. Az, hogy a Nap melyik csillagképben van, az hónapról hónapra változik. Március 20-21-e környékén, a tavaszi napéjegyenlőségkor, amikor a Nap pont az egyenlítő fölött delel, vagyis a Föld forgástengelye pont merőlegest alkot a Föld-Nap tengellyel, az asztrológia szerint akkor lép át a Nap a Halak-ból a Kos-ba. Csakhogy ez már régen nincs így, mert a Föld tengelye nem mutat mereven egy irányba (jelenleg a Sarkcsillag felé), hanem imbolygó mozgást végez, akár egy búgócsiga. Ennek az imbolygó mozgásnak, a precessziónak a periódusa 25 920 év, ezt hívják precessziós nagyévnek. Ennek az időnek a 12-ed része, vagyis 2160 év alatt a tavaszpont, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség időpontja pont egy csillagjegynyit mozdul visszafelé az állócsillagokhoz képest. Ezeket a 2160 évig tartó világkorszakokat arról a csillagképről nevezzük el, melyben a Nap a tavaszpont időpontjában van.
Abban mindenki megegyezik, hogy nemrég léptünk át a Vízöntő korszakába, de hogy pontosan mikor, abban nincs megegyezés. Mindenesetre az 1968-as "nagy generáció" úgy gondolja, hogy az emberiség új nagy szellemi korszaka, a Vízöntő-kor épp ötven éve, 1968 tavaszán köszöntött be. Ki ne ismerné a Hair-ből a Vízöntőt:

(Huh, sose tudom libabőr nélkül végignézni)
Az új szellemi korszakot a nagy generáció szerint harmónia, megértés, egymás iránti szimpátia és bizalom fogja jellemezni, amikor a béke uralja a bolygókat, szerelem vezérli a csillagokat. Nem tudni, hogy Daniel Coh-Bendit-et és a párizsi diáklázadás többi vezéralakját foglalkoztatta-e az asztrológia, de tény, hogy a párizsi egyetem nanterre-i fakultásának kari tanácstermét pont két nappal a tavaszi napéjegyenlőség után, 1968. március 22-én foglalták el, ezzel kezdetét vették a párizsi diáklázadások. Kezdetben csak az oktatás és a vizsgarendszer reformját, az egyetemek túlterheltségének csökkentését követelték, hamarosan azonban támadni kezdték a fogyasztói társadalmat, a hidegháborút, az USA-t. A tiltakozásokból később utcai tüntetések, sőt utcai harcok is lettek, a tiltakozási hullámba bekapcsolódtak a szakszervezetek és általános sztrájk kezdődött. Tavasz végére De Gaulle megállapodott a szakszervezetekkel, sőt, a diákságnak is tett bizonyos engedményeket, elcsitultak a megmozdulások. A diáklázadások emléke pedig beépült a popkultúrába, illetve fennmaradt radikális európai baloldali mozgalmakban, pl. a németországi Vörös Hadsereg Frakcióban (RAF), melynek kiindulópontja szintén az antikapitalizmus és a neomarxizmus volt. A RAF-nak kezdetben sok szimpatizánsa volt, de a terrorizmusig fokozódó radikalizálódásuk teljesen elszigetelte a mozgalmat.
Az amerikai diákmozgalmak alapja szintén a fogyasztói társadalom, az elidegenedés elleni lázadás volt, mely párosult a vietnami háború elleni tiltakozással. Az amerikai diákmozgalmakból bontakozott ki a hippi-kultúra a maga külsőségeivel (hosszú haj, póló, farmer, virágok, pszichedelikus popzene). A békét, a toleranciát, a szabad gondolkodást és a szabad szerelmet hirdették, elutasították a háborút. Make love not war! Megérintették őket a keleti vallások és filozófiák.

Biztosan voltatok már úgy, hogy nosztalgiával gondoltatok vissza egy olyan korszakra, melyet nem is éltetek át. A '60-as évek végén még kis tinédzser voltam, nem hallottam hippikről és Woodstockról. Később a filmeken (Eper és vér, Zabryskie Point és sok-sok évvel később a Hair) valamint a popzenében (Beatles, Bob Dylan, Jimmy Hendrix és a zseniális Janis Joplin) szivárgott át ez az életérzés. Nagy-nagy köszönet a Magyar Rádió akkori zenei szerkesztőinek, hogy ezeket a zenéket nem csak a Luxemburg Rádióban hallhattuk.
'68-at Kelet-Európában a Prágai Tavasz és az ezt tankokkal eltipró "baráti" segítségnyújtás valamint hazánkban a talán pont a Prágai Tavasz kudarca miatt időnek előtte hamvába holt új gazdasági mechanizmus jellemezte. Párizs elcsendesedett, a Prágai Tavaszt vérbe fojtották, ismét pesszimista hangulat lett úrrá a keleti blokkban. A csehszlovák intervenció ellen erőtlenül tiltakoztak magyar reformkommunisták (pl. Hegedűs András), egy magyar tinédzser, Bauer Sándor pedig felgyújtotta magát a Nemzeti Múzeum előtt. A diáklázadásokra utaló filmeket kezdetben betiltották (pl. Sípoló macskakő), később azonban enyhítettek a szigoron. Bár Woodstock-unk nem volt, de 1973-ban volt Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról és Első Magyar Popfesztivál Miskolcon. Ez utóbbin magam is ott voltam az osztálytársaimmal, istenem, már 45 éve.
Hogy mi lett a diáklázadások vezéralakjaival. Hát a többségük betagozódott a fogyasztói társadalomba, a jelszó is kicserélődött: Make money not friends! Egyedül talán Daniel Cohn-Bendit tart ki ma is elvei mellett, az Európai Parlament zöld frakciójának társelnöke, és Magyarországon mostanában mint Orbán Viktor éles kritikusa vált ismertté.
A nagy generáció, a diáklázadások résztvevői, a hippik talán tévedtek arról, hogy mi fogja jellemezni a Vízöntő korszakát. A 20. század végét és a 21. század elejét egyértelműen a világ teljes globalizációja jellemzi, ez az, ami a legmeghatározóbb társadalmi hatással van a világ összes országára. Korábbi posztomban már írtam arról, hogy az egész bolygót egyetlen hatalmas piacnak tekintő globális kapitalizmus milyen válságokat, feszültségeket és ellentmondásokat képes előidézni. Hamarosan eldől, hogy erre a nemzetek új bezárkózással vagy az együttműködés eddig még nem látott formáival válaszolnak.
Posztom végére mi mást is tehetnék be, mint a Vízöntő-kor hajnala legnagyobb legendájának, Janis Joplin-nek dalát, a Mercedes Benz-t (a dalt az énekesnő három nappal a halála előtt 1970-ben énekelte fel kíséret nélkül, az alább hallható kíséretet csak 33 évvel később keverék alá). Ez a dal egyben ihletője volt Esterházy Péter utolsó színdarabjának.

---

2018. március 14., szerda

Életre kel az elfeledett múlt

Egy évvel ezelőtti posztomban írtam a Paksi Atomerőműbe fejlesztett egyik régi folyamatirányító rendszerünkről, a csomóponti feszültségszabályozó rendszerről. Ez a téma 1990 körül indult és ebben a projektben léptem elő témavezetőnek. Ez sok szempontból szakmai kihívás volt számomra: Annak idején szoftverfejlesztőként vettek fel a VEIKI-be, ez viszont egy komplex téma volt jelentős hardverfejlesztéssel. A Paksi Atomerőmű ráadásul már abban az időben megkövetelte, hogy a projektre minőségbiztosítási terv is készüljön. Akkoriban a minőségirányítási rendszerek nem voltak elterjedve Magyarországon, a VEIKI is csak 5-6 évvel később kezdte bevezetni.
Bár a csapatomban szoftverfejlesztőkön kívül áramkör-tervezők és készülékkonstruktőrök is voltak, büszkén elmondhatom, hogy több hardver problémába magam is belefolytam. Az hardver egy jelentős részét az iparágban akkor nagyon népszerű magyar elektronikai gyár gyártotta, Fehérvári úti épületükben a szerelőcsarnok tele volt szállításra előkészített műszerszekrényekkel, műhelyeikben, laboratóriumaikban folyt a fejlesztés ezerrel. De gyártmányaik nem voltak problémamentesek. Néhány példa:
  • A számunkra kifejlesztett intelligens mérőkártya is több sebből vérzett, de legsúlyosabb hibáját én tártam fel. Az eszközt ún. multiprocesszoros környezetben használtuk, viszont az eszköz úgy lett megtervezve, hogy több processzor egyidejű jelenléte mellett hibásan működött. A fejlesztők csak egyprocesszoros környezetben próbálták ki, ezért nem derült fény a hibájára. A kapcsolási rajzon megtaláltam a hibás áramkör-részletet és javaslatot tettem a módosítására.
  • Egy hőmérséklet-távadójuk (olyan eszköz, mely megméri a hőmérsékletet és áramjel formájában továbbítja nagyobb távolságra) szintén hibás volt. A hőmérsékletmérés az ellenállás hőmérsékletfüggésének fizikai jelenségét használja fel, mi 100 ohmos platina ellenállásokat használtunk. Ahhoz, hogy a mérést ne befolyásolja a mérőellenállásokhoz menő vezetékek ellenállása, megfelelő - és az egyetemen is tanított - kapcsolásokat alkalmaznak. Amikor viszont egy kollégám kimérte a mérések vezetékellenállás-függését, azt tapasztalta, hogy a vezetékek ellenállása jelentősen befolyásolja a mérést. Ismét a kapcsolási rajz elemzésébe kezdtem, a műveleti erősítőkből és ellenállásokból álló áramkörre felírtam a Kirchoff-egyenleteket, az így kapott egyenletrendszert megoldva nekem is pont ugyanaz a hiba adódott ki, amit a mérés is mutatott. Javaslatunkra a gyártó módosította a távadó áramköreit, én meg csak remélni mertem, hogy nem adott el a hibás termékből túl sokat.
Természetesen nemcsak a nekünk szállított elektronikai eszközök hibafelderítésében, hanem az általunk fejlesztett és gyártott cuccokban is közreműködtem szoftveres létemre.
  • A gerjesztésszabályozóba épített interfész-berendezésünknek egy bonyolult összetett sorrendi logikát kellett megvalósítania. Ehhez javaslatomra egy viszonylag egyszerű megoldást választottunk: programozható memóriákból (EPROM-okból) olyan logikai hálózatot valósítottunk meg, melynek bemenő jeleit a memóriák címvezetékei, kimeneteit pedig az adatvezetékei alkották. A megfelelő memóriatartalom előállítását a logikai egyenletek alapján egy általam fejlesztett fordítóprogram végezte.

A 25 évvel ezelőtti interfész, benne a logikai vezérlő kártya
  • A már említett multiprocesszoros felépítés egyik feltétele az volt, hogy az egyes processzorok szervezett módon tudjanak adatot forgalmazni a közös erőforrásként üzemelő adatsínen, az ún. multibus-on. Javaslatomra olyan áramkört fejlesztettünk ki, mely nemcsak megszervezte az erőforráshoz való hozzáférést, de egyúttal figyelte az adatforgalmat, és képes volt újraindítani azt a processzorkártyát, mely valamilyen ok miatt esetleg "lefagyott".
  • Berendezéseink az üzembiztonság érdekében kettős betáplálásúak voltak. A megkettőzött tápegységek kimeneteinek diódás összefogásával biztosítottuk a biztonsági +5V-ot és a +-12V-ot. Viszonylag kevés eszköznek volt szüksége biztonsági 230V-os váltófeszültségre, ezért ezt először egy egyszerű relés átkapcsolóval biztosítottuk. Később helyette egy olyan tápfeszültség-átkapcsolót terveztem, mely mindaddig azon a betáplálási oldalon marad, amely folyamatosan rendelkezésre áll, vagyis nincs preferált betáplálási oldal.
25 évvel ezelőtti berendezés,
benne a tápfeszültség-átkapcsolóval
 Az egész posztomat ezért az utolsó pontban felsorolt áramkörért írtam. Úgy alakult, hogy egy mostani projektünkben ismét szükség volt biztonsági 230V váltófeszültség biztosítására. (A mai korszerű berendezések, szerverek, hálózati aktív eszközök már általában kettős betáplálásúak, ezért viszonylag korlátozott igény van egy ilyen átkapcsolóra). Gondoltuk, bevetjük a már 25 éve bevált áramkörünket. Mivel már rég megszűnt berendezésekről van szó, a nyomtatott terveket már kiselejteztük, az adatfájlokat archiváltuk. Csakhogy 25 évvel ezelőtt még egy DOS-os tervezőprogrammal készültek az áramköri terveink, és az így létrehozott fájlok nem is jeleníthetők meg mással. Ezért aztán ismét egy kis időutazásban lehetett részünk.
Feltelepítettük a tervezőprogramot egy régi számítógépre, ezzel már meg tudtuk nyitni a régi terveinket és át tudtuk rajzolni az áramkört a most használt tervező programmal, az EPLAN-nal. Külön hab a tortán, hogy a működését is kipróbálhattuk anélkül, hogy megépítettük volna az áramkört, egy egyszerű szimulátorprogrammal.
A múlt homályából előkerült tehát egy 25 éve szoftveres létemre általam kifejlesztett hardver, hogy életre keljen egy új paksi berendezésben. Azért ez is valami.

2018. március 11., vasárnap

Nyílt társadalom, globális kapitalizmus

Ahogyan ígértem, elolvastam Soros György könyvét, A nyílt társadalom, avagy a globális kapitalizmus megreformálása című gazdaság- és társadalomfilozófiai művet. Mindenképpen fontosabb olvasmánynak tartom, mint a hírhamisító Andreas von Réty Soros Györgyről írt könyvét, melyből a Fidesz frakció ötezer példányt rendelt.
A legelső meglepetés, amely a könyv olvasásakor ért, az az volt, hogy milyen széles ismeretanyagot próbált Soros a 2000 augusztusában befejezett könyvében összefoglalni. A nemrég kiolvasott Erdős Pál-könyv után újra olvashattam például Bertrand Russelről és Kurt Gödelről, amikor Soros azt próbálta bizonygatni, hogy nem létezhet ellentmondásmentes gondolati rendszer. De hivatkozik a könyvben a káosz-elméletre, a fraktálok végtelenül ismétlődő, de mindig kicsit más alakzataira, valamint a játékelméletre, melyet egy tőzsdespekulánsnak jól kell ismernie. Szó kerül a kötetben a Heisenberg-féle bizonytalansági elméletre (mivel a megfigyelés nem végezhető el a megfigyelt jelenségbe való beavatkozás nélkül, a megfigyelés szükségképpen pontatlan), de még Albert Einstein is megemlítésre kerül.
A kötet első részében a szerző részletesen fejti ki a reflexivitás-elméletét. Ennek az a lényege, hogy mivel a társadalomtudományokban és a gazdaságtudományokban minden vizsgálat gondolkodó, a rendszert cselekvően befolyásolni tudó és befolyásolni igyekvő résztvevőre vonatkozik, a vizsgálat még sokkal bizonytalanabb, mint a természettudományokban, hiszen a vizsgálat azonnal visszahat (reflektál) a vizsgálat tárgyára. Soros kétségbe vonja a gazdaságtudomány és a társadalomtudomány tudomány-jellegét, úgy véli, hogy a legalapvetőbb feltevések, például az értéktörvény vagy a piacok egyensúlyra törekvése sem állja meg a helyét. Szerinte tudomásul kell venni, hogy a piaci résztvevők nem racionális cselekvők, hanem gyarlók. A "radikális gyarlóság" fogalmának bevezetésével Soros az általa is gyakorolt magatartástípust helyezi előtérbe: az önmaga korlátait és hibáit belátó, de abból mindig tanulni képes cselekvő típust. Ez a gondolkodásmód a Karl Popper-féle nyílt társadalom alapgondolata: nincs abszolút ismeret, a társadalomnak mindig késznek kell lennie hibái belátására és az önkorrekcióra.
"...az olyan ideológiák, melyek az egyetemes igazságra hivatkoznak, egyenesen a nyílt társadalmat veszélyeztetik...Az egyetemes igazságot magukénak valló ideológiák pedig azért jelentenek különösen nagy veszélyt a nyílt társadalomra, mert azokat csakis kényszerrel lehet elfogadtatni." - idézi Poppert Soros György. Az önkényuralmi társadalmakon (fasizmus, kommunizmus) kívül a neoliberalizmus, vagy ahogyan Soros nevezi, a szabadpiac mindenhatóságát hirdető piaci fundamentalizmus a nyílt társadalmak legfőbb ellensége.
Soros három társadalomtípust sorol fel:

  • Organikus társadalom, mely csupán a domináló tényállást fogadja el lehetségesként;
  • Nyílt társadalom, mely számol a változás lehetőségével;
  • Zárt társadalom, mely nem tűr semmiféle bizonytalanságot, és szemben az organikus társadalmakkal, az alternatívákat erőszakos módon próbálja megszüntetni.
A globális társadalomról, mint elvonatkoztatott eszményről Soros úgy vélekedik, hogy mivel egyetemes eszme, túl veszélyessé válhat, ha túl messzire merészkednek vele, ezért egy világállam mindig utópia marad.
Magyarországról azt írja, hogy a rendszerváltás előtt minden rendszerváltó párt az alapítványai körül csoportosult, hiszen nyílt társadalom pont a sokféleséget hirdeti, de ezek az irányzatok a rendszerváltás után egymás ellen fordultak. Ebből azt a tanulságot vonja le, hogy a nyílt társadalom sohasem tekinthető közösségnek, és csak az egyes közösségeknek lehetnek közös eszméi, melyek elsőbbséget élveznek tagjaik egyéni érdekeivel szemben.
Mivel Soros György személyében az a legzavarbaejtőbb, hogy egyszerre pénzügyi spekuláns és bőkezű filantróp, az ebből adódó erkölcsi kérdéseket sem kerüli ki a szerző. "Ahhoz, hogy valaki a pénzpiacon sikert érjen el, céltudatosnak kell lennie. Én is sikerre törekedtem, de nem voltam hajlandó feláldozni érte a személyiségemet. Ezért választottam szét az üzleti és magánéletem, és ezért hoztam létre az alapítványt, amikor már több pénzt gyűjtöttem, mint amennyire szükségem volt. A képlet bevált. Könnyebb volt pénzt keresni és jótékony célra költeni, mint erkölcsi megfontolásokat csempészni a pénzcsinálásba".
A kötet hosszabban foglalkozik az 1997-98-as ázsiai gazdasági válsággal, mellyel kapcsolatban Soros egyenesen a globális kapitalizmus végét vizionálta. A válság okai között sorolta fel a nemzeti valuták téves értékelését, az Ázsiában is kialakuló családi és haveri kapitalizmust és azt, hogy egyes, a válságban érintett országok vezetői büszkén hirdették, hogy az ázsiai értékek felülmúlják a hanyatló nyugatiakat, bírálták az ENSZ-t, a neopotizmus (rokoni, baráti döntéshozói kör kialakítása) előnyeit hangoztatták. Hátborzongató ezt olvasni, ha a közelmúlt magyar kijelentésire gondolunk, nem feledve, hogy a könyv 18 esztendővel ezelőtt íródott. Soros egyébként az ázsiai válság történéseit már nem tudta megjósolni, az események után pénzügyi alapját konzervatív alappá alakította át széles kockázati sávval.
Külön fejezet foglalkozik Oroszországgal, az ottani nyílt társadalom kudarcával. "Putyin erős országot akar létrehozni, és talán sikerül neki. Sok szempontból valóban ez lenne a jó megoldás...Sajnos azonban kevéssé valószínű, hogy az orosz elnök állama a nyílt társadalom alapjaira fog épülni." Ma már tudjuk, hogy valóban távol áll Putyin Oroszországa a sokszínűség eszményétől. Jelcin 1999. december 31-én elmondott búcsúbeszéde akár a magyar rendszerváltásra is vonatkozhatna:
"Bocsánatot kérek azért, hogy sok reményünk nem várt valóra, azért, hogy amiről azt hittük, könnyű, valójában fáradságosnak bizonyult. Bocsánatot kérek azért, amiért nem tudtam beteljesíteni azoknak az embereknek a reményeit, akik azt hitték, hogy egyetlen nagy ugrással el tudunk jutni a szürke, áporodott, diktatórikus múltból a fényes, gazdag és civilizált jövőbe. Én is ezt hittem, de a dolgok nem így alakultak. Talán túlságosan naiv voltam."
Soros számos javaslatot ír le valutarendszer, az IMF, a Világbank, sőt az ENSZ megreformálására. Véleménye szerint a nemzetközi pénzügyi intézmények jelenleg a centrum országok felé lejtenek, a perifériák kárára. "Ha nem védjük meg a helyi cégeket, a nemzetközi nagyvállalatok le fogják nyelni őket...A nyílt tőkepiacok ráadásul megfosztják az országokat attól, hogy kézben tarthassák jövőjüket."
Fontos szakasza a könyvnek az a rész, melyben a nyílt társadalom eszményének elterjedéséről ír. Élesen megkülönbözteti a nyílt társadalmat a gyakran kártékony demokráciaexporttól, mely nem veszi figyelembe az egyes országok sajátosságait. "A nyílt társadalom azon fontos felismerésen alapul, hogy a végső igazságot sohasem ismerhetjük meg. El kell fogadnunk, hogy az embereknek különböző érdekeik, nézeteik vannak, és meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyek révén ezek összeegyeztethetők egymással."
Az utóbbi hónapokban elterjedt a magyar kormánysajtóban, hogyan idézett elő káoszt Soros György Macedóniában, hogy utána a zavarosban halászhasson. Aki viszont a valóságra is kíváncsi, megtudhatja a könyvből, hogyan működtek Soros alapítványai a balkáni országban és mi volt a céljuk ebben a többnemzetiségű államban.
Gyakori vád Sorossal szemben, hogy fel kívánja számolni a nemzetek szuverenitását és nemzetek nélküli Európát akar. Soros György azokon a területeken korlátozná a nemzetek önállóságát, ahol az akadályt jelent az Unió közérdekének érvényesítésében. "A ma működő Európai Unió valósága már sokkal kevésbé vonzó. Politikai megközelítésből olyan unió ez, amelynek tagállamai a szervezetekre ruházták szuverenitásuk egy részét. A gazdasági szférában, ahol ez az átruházás valóban megtörtént, az unió egészen jól működik, míg a politika terén erről szó sincs. Az ilyen jellegű államszövetségek mindig ún. demokráciadeficitben szenvednek. Az államok érdekei nem szükségszerűen esnek egybe az ott élő emberek érdekeivel, de miközben a demokratikus országokban az állampolgárok választott képviselőkön keresztül befolyást gyakorolhatnak a kormány működésére, addig az államszövetségekben nincs hasonló kontroll, mivel a döntéshozatal folyamatát az állampolgárok helyett a kormányok tartják kézben."
Bródy Jánostól hallottam még évekkel ezelőtt: "Tiszteljétek azokat, akik keresik az igazságot, de sohase higgyetek azoknak, akik azt állítják, hogy megtalálták." Magamat én is ilyen igazságkeresőnek tartom, Soros György könyvének elolvasásával pedig rájöttem, hogy ő is ilyen. Semmiképpen sem az a kormánypropagandából megismert gonosz öregember, aki migránsok betelepítésével kívánja eltörölni Európa kulturális örökségét és felszámolni a nemzetállamokat. Bár a nyílt társadalom eszményének pontos definíciója ebből a könyvből sem derült ki (valószínűleg nincs is ilyen), a fő vonatkoztatási pontokat sikerült megismernem és - nos, igen - egy kicsit sorosistává váltam.

2018. március 5., hétfő

Mélységesen mély a múltnak kútja

A József és testvéreit néztük meg az Örkény Színházban, négy és fél órás előadás volt. Bori kicsit be is rágott, mert délutáni előadáson voltunk és nem gondolta volna, hogy az estébe nyúlik. Nem olyan rég láttuk egy másik nagyregénynek, a Háború és békének a színházi adaptációját, de az egy külföldi produkció magyar változata volt, viszont Thomas Mann regénytetralógiáját az Örkény Színház tehetséges dramaturgja, Gáspár Ildikó vitte színre, és nem is akárhogyan. Hasonló magyar produkcióban (mármint nagyregény színházi adaptációjában) kb. 25 éve volt részünk, akkor Márquez Száz év magányát néztük meg Schwajda György színrevitelében. Persze sok regény zenés feldolgozását láttuk már (Nyomorultak, A Notre Damme-i toronyőr, Monte Christo grófja, A Pál utcai fiúk stb., vagy pont a jövő héten nézzük meg a Légy jó mindhalálig musicalt a József Attilában), de egy prózai darab egészen más.
Thomas Mann a tetralógia köteteit 17 éven keresztül írta, az első hármat még Németországban (Jákob történetei, A fiatal József, József Egyiptomban), a negyediket (József, a kenyéradó) már amerikai emigrációban. Manntól - ha jól emlékszem - a Varázshegyet és az Egy szélhámos vallomásait olvastam, és biztatóan haladtam a Doktor Faustus-szal is, de azt később letettem. A tetralógiát nem olvastam, de persze a bibliai történetet ismerem. A József történet filmes feldolgozása a József, az álmok királya című rajzfilm, de Andrew Lloyd Webber musicalt is írt belőle József és a színes szélesvásznú álomkabát címmel.
Mindig elgondolkodtat, hogy amikor egy ismert regényt visznek színre, elvárják-e a nézőtől, hogy ismerje a művet, vagy inkább hagyják a színdarabot önállóan működni. Hogy mi volt Gáspár Ildikó és Ascher Tamás célja, azt ebből az érdekes elemzésből megtudhatjátok, én csak szubjektív benyomásokat tudok hozzátenni.
Három fő szimbólum jelenik meg a színen: a mélység, a gömb és a ház.
A mélység a kitaszítottság, a bukás, a halál szimbóluma, de egyben az ismeretlenségéi is. "A mélység szélén ül a gyermek" - úgy kezdődik a darab, mint egy teremtésmítosz. József kétszer tapasztalja meg a mélységet: amikor testvérei a kút fenekére vetik és amikor Potifár börtönbe veti. A két bukás osztja három részre a színdarabot. Mindkét bukásából egyre magasabbra emelkedik: "Többször kell meghalni és megszületni, hogy az ember megismerhesse önmagát" ("Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni" - ugye ismerős).
A gömb az ismétlődés, az önmagába való visszatérés szimbóluma. A történet tele van vissza-vissza térő motívumokkal: Ráhelnek éppúgy élete vége felé nyílik meg méhe, hogy megszülje Józsefet és Benjámint, mint Sárának Izsák születésekor, Jákobnak éppen úgy menekülnie kell testvére, Ézsau elől, mint Józsefnek bátyjai elől, Jákobot éppen úgy becsapja a nászágyban Lea, mint Júdát Thámár. Jákobnak is születnek gyermekei feleségei szolgálóitól, Bilhától és Zilpától, mint Ábrahámnak Hágártól. József bukásai is mintha mindig ismétlődnének, de az ő fejlődéstörténete inkább spirális, mint gömb: minden alávetettségben gazdagodik a jelleme, hogy a darab végére a hiú és önimádó József testvérei iránti bosszúvágya feloldódjék a közösségben való elmerülés igényében.
A színpad közepén végig egy ház áll, pontosan olyan, amilyet egy gyermek rajzol. A ház egyszerre szimbolizálja az otthont, a családot, a törzset, a hazát, belső világunkat. Az idős Jákob háza tetejéről szemléli a történéseket.

Egy hitetlen számára is szép és felemelő ez a bibliai történet. Ahogyan egy nomád pásztornép eljut ahhoz az absztrakt istenfogalomhoz, amihez más népek évezredekkel később sem. A Biblia metaforái a legtökéletesebb lenyomatai az emberi viszonyoknak, hatalmas, több évezredes szellemi alkotás. És mi lenne optimistább, mint József monológja a darab végén:
"...ha közöttünk, emberek között megbocsátásról van szó, akkor nekem kell tőletek bocsánatot kérnem, mert nektek kellett a gonosz szerepét játszanotok, hogy minden így történjék. És vajon most arra használjam Fáraó hatalmát, csak mert élhetek vele, hogy megbosszuljam rajtatok a háromnapos áristomot a veremben, és ismét elrontsam, amit Isten jóvátett? Ezen már aztán nevetnem kell! Mert nevetséges az, aki jog és józan ész ellenére csak azért él hatalmával, mert az az övé. És ha talán ma még nem is nevetséges, a jövőben az lesz, mi pedig a jövővel tartunk...Így szólt hozzájuk, és akkor együtt nevettek és sírtak, és mindnyájan kinyújtották kezüket József felé, aki köztük állt, és megérintették, és ő is megsimogatta testvéreit. És így végződik a szép történet és istenkitalálás".

2018. március 4., vasárnap

130 év a Fény Városában

Eredeti, 1888-ból való villanyoszlop Mátészalkán
130 évvel ezelőtt, 1888-ban Schswartz Mór mátészalkai gyártelepétől a Kossuth utca 16. számú házig villanyvilágítás épült ki, elsőként Magyarországon. Így lett Mátészalka a Fény Városa. A zsidó Schwartz család a gyártelepet folyamatosan fejlesztette, szeszgyárral, gőzmalommal, olajütővel, szabadraktárakkal és hozzá vezető iparvágányokkal bővítette. A később Szalkaira magyarosított család belterjes művelésű mezőgazdasági birtokot hozott létre, kórházat, iskolát alapított Mátészalkán. Ferenc József császár és király nemesi címmet adományozott a családnak.
A Schwartz-Szalkai család egyike volt Mátészalka és Kelet-Magyarország zsidó kereskedő-iparos polgár családjainak, amelyek a dualizmus korának zsidó emancipációja után tőkéjükkel, innovációs készségükkel jelentősen hozzájárultak Magyarország történelmének egyik legnagyobb mértékű iparosításához és gazdasági felemelkedéséhez.
Mátészalka villamosítása az első világháborúig fokozatosan bővült, ahogyan a város gazdasági jelentősége is, Erdély elcsatolása után sok menekült talált a városban menedéket, mely hamarosan megyeszékhely lett.
A 1944-ben a Szalkai család is osztozott 1700 mátészalkai hitsorsos sorsában, az auschwitzi gázkamrákban végezték. Deportálásuk előtt még a csendőrség páratlan kegyetlenkedéseit is el kellett szenvedniük, akik a zsinagógában rendezték be főhadiszállásukat, a "pénzverdét" és szadista kínzásaik a hírhedt budapesti "tizenkétker" borzalmas tetteihez voltak hasonlíthatók. Erről részletesebben itt olvashattok. A környékbeli települések zsidóságát is Mátészalkáról indították útnak Auschwitz felé, összesen öt transzportban '44 május 19-e és június 5-e között, több mint 16.000 magyar állampolgárt.
Egy másik mátészalkai Schwartz, Schwartz Manó és felesége, Klein Ilona még idejében kivándoroltak Amerikába és New Yorkban szabóműhelyt nyitottak. Fiukból, a kis Bernardból lett később a híres filmszínész, Tony Curtis, aki nem feledkezett meg édesapja szülővárosáról, jelentős adománnyal segítette a mátészalkai zsinagóga felújítását. Azóta Mátészalkát Hollywood bölcsőjének is nevezik.
És ha már a híres mátészalkaiaknál tartunk, a város szülötte Torgyán József, aki budapesti ügyvédként először kisajátította majd tönkretette a Kisgazdapártot.
Korszerű, LED-es világítótest
A mátészalkai villamos hálózat az elmúlt 130 évben egyre bővült, hamar kinőtte Schwartz Mór üzemének villanytelepét, először regionális, később az országos villamos hálózatra kapcsolták rá. Eljött a 21. század, vele a korszerű világítástechnika, Mátészalkán is felmerült a kis fogyasztású LED-világításra való áttérés gondolata. A mintegy 2400 lámpatest cseréjét az az Elios Zrt. végezte, melynek korábbi tulajdonosa Tiborcz István, a miniszterelnök veje volt. Tiborczról és cégéről nemcsak azért érdemes beszélni, mert az elmúlt hónapokban az EU csalás elleni hivatalának, az OLAF-nak a célkeresztjébe kerültek, hanem mert érdemes a Tiborcz-féle új nagytőkés osztályt összevetni a száz évvel ezelőttivel. Magyarország 100 évvel ezelőtti gazdasági felemelkedésének gazdasági alapját nem kis mértékben zsidó és német tőkéből valósították meg. A zsidókat és a svábokat idegen testnek nyilvánítottuk, a zsidóságot fizikailag is megsemmisítettük, a svábokat "csak" elűztük. A magyar történelem során azonban mindig visszatérő gondolat, hogy a hazai tőkehiány és az idegen tőke túl nagy befolyásának ellensúlyozására hazai nagytőkés réteg létrehozására van szükség.
Létezik egy magyar nagyvállalkozó réteg, mely valóban saját tehetségéből és szorgalmából emelkedett fel és vívott ki nemzetközi rangot, mint például Bojár Gábor, a Graphisoft megalapítója. Miközben teszi azt, ami egy nagytőkésnek szinte kötelessége, vagyis természettudományos díjakat és felsőoktatási intézményeket alapít, állami megrendelést alig fogad el, kizárólag a nemzetközi versenyszférában működik.
És aztán itt vannak az állam kegyeltjei, Orbán rokonai, szurkolótársai, haverjai. Az ő feltőkésítésük állami és EU-s pénzből történik állami megrendelésekkel, "irányított" uniós pályázatokkal, állami tulajdonú bankoktól kapott kedvezményes hitelekkel. Az új nagytőkés réteg fő jellemzői:

  • Felemelkedésük és bukásuk a Fidesz és a miniszterelnök iránti lojalitásának függvénye, bármikor megkaphatják a selyemzsinórt (lásd Simicska Lajos, Spéder Zoltán).
  • Versenyhelyzetben szinte sohasem mérettetnek meg, személyre szabott vagy irányított pályázatokon állami megrendeléseket kapnak.
  • Számos befektetésükre állami tulajdonban lévő bankok kedvezményes kamatozású hiteleit kapják meg. Tavalyi hír, hogy az egyik fő állami hitelező, az Exim Bank kintlevőségét is az államadóssághoz kell számolni az Eurostat szerint, ami jelentősen növelné az államadósság mértékét.
  • Ők és családtagjaik kedvezményes áron kedvezményes hitellel jutottak korábban állami földbirtokokhoz, gyakran a korábbi földbérlők kárára.
  • Az uniós pályázatoknál még az a morális probléma is felmerül, hogy az uniós pénzek ellopását túlárazását a közvélemény nem tekinti lopásnak, hiszen az nem magyar pénz.
Félő, hogy Mátészalka legutóbbi közvilágítási programjában is résztvevő Tiborcz István nem Schwartz Mórra, a nagy innovátorra, hanem Mátészalka másik hírességére, a nagy szívtipró Gacsaj Pestára hasonlít inkább.

---

2018. március 1., csütörtök

Nyugdíjba mentek a Ratkó-gyerekek

Van egy zseniális online applikáció a KSH honlapján, az interaktív korfa. A magyar lakosság életkor és nem szerinti összetételét mutatja 1870-től 2060-ig (Trianonnál nincs benne ugrás, ezért valószínűleg Csonka-Magyarország népességét jeleníti csak meg). Tetszőleges évben tetszőleges korcsoportokat kijelölve megtudhatjuk a vizsgált csoport népességét. Ideális eszköz amatőr demográfiai vizsgálódások elvégzésére. A 2017 utáni adatok természetesen predikciós becslés eredményei, feltételezve, hogy a jelenlegi trendek változatlanok maradnak.
Idén tölti be 64. életévét az egyik legnépesebb korcsoport, az 1954-ben született Ratkó-gyerekek. De kik is azok a Ratkó-gyerekek? Ratkó Anna egészségügyi miniszter volt az '50-es években, és az ő nevéhez kapcsolják azt a népességpolitikai intézkedést, amely megtiltotta a terhességmegszakítást. A Ratkó-generáció egyharmaddal népesebb, mint az öt évvel korábban születettek. Ilyen brutális népességpolitikai intézkedés természetesen csak szigorú diktatúrákban képzelhető el, Romániában is volt hasonló a '80-as években, nemcsak a terhességmegszakítás, de a fogamzásgátlás is tilos volt, így aztán kurrens csempészcikk volt a gumióvszer az Erdélybe utazóknál. A Ratkó-gyerekek és az ő gyerekeik, vagyis a Ratkó-unokák két-két kiugró váll a korfán. (A Ratkó-unokák 1975-ben született évfolyama egyébként a legnépesebb korosztály, jelenleg kb. 180 ezren vannak).
Nos, évek óta hallunk a nyugdíjas-paráról, hogy 10-20 év múlva nem lesz, aki eltartsa a nyugdíjasokat, ezért a korfa (meg az Excel) segítségével végeztem egy kis vizsgálódást.

1. A 65 év felettiek aránya a teljes népességhez képest

Katt a nagyobb képért
A kék vonal a teljes népességszám, a szürke vonal a 65 év felettiek száma, a narancssárga vonal pedig a 65 év felettiek aránya %-ban. Jól látható, hogy a népességszám 1981-től folyamatosan csökken. 1981-ben voltunk legtöbben evör: 10 712 781-en. A népesség 2011-ben csökkent 10 millió alá, ma már csak 9 641 000-en vagyunk, és a 2040-es évek elején, amikor már a Ratkó-unokák is nyugdíjba mennek, már csak 8,5 millióan leszünk.
A diagramon látható, hogy 1986 óta az idős korú népesség nemhogy kevésbé csökken, mint a teljes népességszám, hanem egyenesen növekszik, ezért az idősek teljes népességen belüli aránya folyamatosan emelkedik. Az emelkedés üteme pont mostanában fokozódik, a Ratkó-gyerekek nyugdíjba vonulásával, és a 2040-es évek elején újabb ugrás tapasztalható majd a növekedés ütemében, mert a Ratkó-unokák is nyugdíjba vonulnak.
Nos, ezt az egyre öregedő lakosságot kell majd eltartani. (A nyugdíjasok mindig tiltakozni szoktak az "eltartani" kifejezés ellen, mondván, hogy befizették ők a nyugdíjjárulékot saját eltartásukra. Ez igaz, de a magyar nyugdíjrendszer elosztó-kirovó rendszerű, vagyis a most nyugdíjba menők nyugdíjjárulékából a korábbi nyugdíjasok pénzét folyósították. A nyugdíjrendszer megtakarítási lábát pont a mostani kormány rúgta ki 2011-ben).

2. Az aktív korú és az eltartott népesség aránya

Katt a nagyobb képért
A fenti diagramon a 20-65 év közötti népesség (kék vonal) arányát (szürke) vizsgálom a népesség többi részéhez képest (narancs), vagyis a gyermekek és az időskorúak, összefoglalóan eltartottak számához képest. Látható, hogy 2000 és 2017 között az eltartottak aránya tartósan 0,6 alatt volt nagyjából stabil, 6,4 milliós aktív korú lakosság mellett. Ebben a kegyelmi állapotban, amikor mind a Ratkó-gyerekek, mind pedig a Ratkó-unokák aktív korúak voltak, dübörögnie kellett volna a gazdaságnak. Látható, hogy 2017 után az eltartottak száma alig változik, de sajnos az időskorúak számának növekedése és a gyermekek számának csökkenése mellett, vagyis egyre kevesebben lépnek be a munkaerőpiacra, az aktív korúak száma drasztikusan csökken.
Tehát a nyugdíj-para jogos: egy elosztó-kirovó jellegű nyugdíjrendszerben csak egyre magasabb nyugdíjjárulék mellett lehet megőrizni a nyugdíjak értékét. Egy biztosítási ügynök már mondja is: öngondoskodás. Hát ez legfeljebb a felső középosztálytól várható. Sokan még mindig minimálbéresek, a többit zsebbe kapják, és mellette nagyon okosnak képzelik magukat.
Nagymamám ezelőtt harminc évvel meg volt győződve arról, hogy a nyugdíjfolyósító intézet lefizeti a körzeti orvosokat, hogy a nyugdíjasokat tegyék el láb alól, sőt, külön embereket alkalmaznak, akik a villamos alá lökdösik az öregeket.
A kormány büszke az új családtámogató népességpolitikai intézkedéseire, és megemlíti, hogy a termékenységi ráta a 2011-es 1,23-ról 1,44-re nőtt (termékenységi ráta a szülőképes korú, 15-49 év közötti nőkre vetített születésszám). Ez dicséretes, de mivel pont a legnépesebb Ratkó-unokák lépnek ki a szülőképes korból, a születések száma Magyarországon mégis csak kis mértékben növekszik (2011-ben 88049, 2016-ban 95361 volt) és jóval alatta van az elhalálozottak számának, évente kb. 30 ezer emberrel csökken a magyar.
Három út lehetséges: Vagy azt mondjuk, hogy nem baj, hogy fogyunk, csak megmaradjunk, vagy még drasztikusabb népességpolitikai intézkedésekkel próbáljuk meg a jelenlegi 1,44-es termékenységi rátát a népességmegtartáshoz szükséges 2,1-re felpiszkálni, vagy esetleg mégis át kell gondolni bevándorláspolitikánkat. Az aktív korúak pótlására a kormányban is felmerült a bevándorlás ösztönzése. Ez, most a bevándorlásellenes hangulatban kicsit háttérbe szorult, emiatt migrációs egyenlegünk is negatív, jóval többen hagyják el hazánkat (pl. a mi Orsink), mint ahányan érkeznek.
A világban meglévő migrációs nyomás kiváltó oka három tényező: az észak és dél közötti gazdasági különbség, a délen egyre elviselhetetlenebbé váló éghajlat és az észak oldalán jelentkező súlyos demográfiai deficit. Mindhárom okért elsődlegesen a fejlett észak a felelős, ezért az ő feladata a helyzet megoldása.
Hány ennyi minden jutott eszembe az interaktív korfáról.