A rezsicsökkentés eltékozolt évtizede

2012 őszétől drámaian csökkenni kezdett az európai energiapiacon mind az elektromos energia, mind pedig a földgáz ára.

Valószínűleg az Energiahivatal szép fokozatosan hozzáigazította volna a lakossági árakat a világpiaci árakhoz, és mi ugyanúgy elkönyveltük volna, hogy most éppen olcsóbb a villany és a gáz, ahogyan hozzászoktunk, hogy a benzinkúton is hol többet, hol meg kevesebbet kell fizetni az üzemanyagért.

Csakhogy jött Habony Árpád kommunikációs zseni (ezt most nem iróniából írom, tényleg az), és a következőt javasolta:

• A 40 %-nyi világpiaci árcsökkentés felét adjuk oda a lakosságnak, a másik felét költsük állami propagandára és szimbolikus állami beruházásokra (Kossuth tér, Városliget, Budai Vár, stadionok);
• Propagandakampányban hitessük el a lakossággal, hogy Gyurcsányék alatt még mindig a régi árat kellene fizetniük;
• Tartsunk rezsofórumokat, ahol elmagyarázzuk, hogy milyen nagyszerű vívmány a rezsicsökkentés;
• Tegyük a közüzemi számlák kötelező elemévé azt az összeget, amit rezsicsökkentés nélkül kellene fizetni a lakosságnek;
• És végül - és ez Habony legzseniálisabb ötlete - szerepeljen a számlán egy halmozott összeg, amely a 2013. január. 1.-től számolt megtakarítások összegét tartalmazza.

Úgy okoskodtak - és ez nagyon jól működött - hogy az évről évre halmozódó megtakarítást látva a szavazók továbbra is a Fideszt fogják választani, és nem veszik észre, hogy valójában megrabolják őket. (Egy volt kollégám egyszer elment egy ilyen rezsifórumra - regisztrálni kellett rá, hadd töltődjön a Kubatov-lista - ahol csak írásban lehetett kérdést feltenni. Megkérdezte - persze írásban -, hogy az állam mennyiért szerzi be a földgázt? Azt hiszitek, kapott rá választ?)

Csakhogy minden lufi kipukkan egyszer, és ez tavaly ősszel be is következett. A járvány után az elhalasztott energiavásárlások miatt keresletnövekedés volt, ráadásul az amerikai cseppfolyós gázt szállító tartályhajók is inkább ázsiai kikötők felé vették az irányt. Inogni kezdett a rezsicsökkentés alapjául szolgáló olcsó európai energia, ezért Orbán Putyinhoz menekült. Új, 15 éves földgázszállítási szerződést kötött Oroszországgal, ezúttal Ukrajna teljes kizárásával. Putyin súghatott valamit Orbánnak. Pár héttel az orosz-ukrán háború kitörése előtt Orbán további kvótaemelést próbált kicsikarni annál a hosszú tárgyalóasztalnál.

Nem tudhatjuk, hogy az öt órán át tartó tárgyalás során mi mindent tudott meg a készülő háborúról és mi mindenre tett ígéretet. És bár sikerült kibújnunk az uniós szankciók energetikai részéből, azaz lényegében változatlanul importálunk orosz földgázt és kőolajat, úgy tűnik, hogy az olcsó árnak búcsút kell mondanunk. Bár az orosz gáz beszerzési ára titkos, állítólag egy hónapos csúszással követi az európai tőzsdei ár átlagát.

Vagyis jelenleg úgy áll, kedves olvasóim, hogy lassan a lakossági földgáz árának a kétharmadát az állam fizeti. Ez nyilvánvalóan nem tartható hosszú távon, bár a közszolgálati média még mindig a nyugaton valamint a magyar baloldalon élcelődik, hogy takarékossági intézkedéseket javasolnak, amikor itt van nekünk a jó kis rezsicsökkentésünk. Igaz, a rezsicsökkentési körből egyre többen kerülnek ki: az önkormányzatok, a vállalatok. A 217/2022. (VI. 17.) Korm. rendelet módosította az egyetemes szolgáltatás igénybevételére jogosultak körét, és az MVM nyilatkozattételre kéri mindazokat a fogyasztókat, akik augusztus 1-től nem jogosultak egyetemes szolgáltatásra, hogy végső menedékes jogintézmény keretében folytatólagos maradhasson számukra az energiaszolgáltatás. Hogy világos legyen: nemcsak a rezsicsökkentésből, de a szolgáltatásból is kizárhatók, akik nem tesznek nyilatkozatot.

De miért írtam posztom címében eltékozolt évtizedről? Azért, mert a legalább nyolc éven keresztül az állam által lenyelt 20 % energiaárat a magyar energetikai helyzet stabilizálására kellett volna fordítani, nem pedig az Orbán-rezsim bebetonozására. Diverzifikálni kellett volna mind az energiafajták, mind pedig a beszerzési források tekintetében.

A megújuló energiaforrások tekintetében nagyon jelentősen léptünk előre a napenergia területén: kb. 2 GW-nyi erőműpark és 1 GW-nyi lakossági napelem áll rendelkezésre. Sajnos azonban a napnak van egy nagyon nagy baja: csak nappal süt, és a villamosenergia-rendszerek szent Grálját, a nagy mennyiségű energiatárolás titkát még senki nem találta meg. A szélenergia alkalmazását kifejezetten tiltják a magyar szabályozók, igaz, a szél még rapszódikusabban áll rendelkezésre, mit a napenergia. Az atomenergia-bővítést egyszerűen eltöketlenkedték, pedig most, a gáz és az import áram ilyen mértékű drágulása mellett nagyon kellene az a 2,4 GW kapacitású alaperőmű.

Érdemes megnézni egy tipikus téli (2022 januári) és nyári (2022 júniusi) energiamixet, ami a MAVIR oldaláról mindenki számára elérhető:

Mindkét ábrán sötétkék a paksi atomenergia, piros a visontai lignit, világoskékek a gázerőművek, citromsárga a napenergia és lila az import. A görbe teteje a napi fogyasztás. Jól látható, hogy a naperőművek miatti napi termelési csúcs délben, míg a napi fogyasztási csúcs kb. este kilenckor jelentkezik. Lényegében a MAVIR meg sem próbálja a kettő közötti különbséget kiszabályozni, hanem importot vesz igénybe. Jogosan, hiszen a szabályozáshoz csak gázerőművek állnának rendelkezésre, a menetrend szerinti import áram még mindig olcsóbb. Jól látható, mennyire hiányzik most a rendszerből az a 2,4 GW-nyi Paks2, amire pár évvel ezelőtt még azt mondták, hogy lényegesen drágább, mint a többi energiaforrás.

Az a gyanúm, hogy a propagandaminisztérium boszorkánykonyhájában már folyik egy nagy propagandakampány előkészítése, amely az egész balhét az EU elhibázott energiapolitikájára és szankciós politikájára próbálja ráverni. Nagy tétben mernék fogadni, hogy ebbe az ügybe is sikerül belekeverni a jó öreg Gyuri bácsit. Úgy kell majd feladni a rezsicsökkenést, hogy közben azt kommunikáljuk, hogy ez valójában még mindig rezsicsökkenés. Nem tudom, hogy addig még hány milliárd euró értékben kell devizakötvényt kibocsátanunk, mert a számítások szerint az extraprofit-adó - amit ne legyenek kétségeink, úgyis mi fizetünk meg - aligha fedezi a rezsicsökkentés fenntartására fordított irdatlan állami összeget.

Jön most egy hosszú, forró nyár, aztán majd egy fagyos tél.

Egy éves a gyermekvédelmi törvény

Egy éve ezen a napon hirdette ki a Magyar Közlöny a "gyermekvédelmi"-nek csúfolt súlyosan homofób törvényt. Már a június 19.-i parlamenti szavazás előtti hatalmas tüntetés volt a Kossuth téren. Ez volt az a tüntetés, melyen Petra lányom teljesen önálló döntéssel, szülei és testvérei által nem befolyásolva, saját meggyőződésből részt vett, amiért nagyon büszkék voltunk rá.

A törvény ellen felszólalt az Európai Unió is, és jogi lépéseket indított Magyarország ellen,  aminek persze az lett a visszhangja a magyar kormánymédiában, hogy a gyermekvédelmi törvény miatt esünk el az uniós forrásoktól. Orbán reakciója viszont az "akkor meghosszabbítjuk Bicskéig" volt: a 2021. július 1.-én indult, alapvetően a gazdaság járvány utáni újraindítását célzó intézkedéseket tartalmazó nemzeti konzultációba beleerőszakolta ezt a kérdést: "Soros György által finanszírozott szervezetek széles körű nemzetközi támadást indítottak Magyarország ellen a gyermekek védelméről szóló törvény miatt. Ez a törvény megtiltja a gyermekekre irányuló szexuális propagandát az óvodákban, az iskolákban és a gyermekek által elérhető médiában. Ön mit gondol: Helyes, hogy törvény korlátozza a gyermekekre irányuló szexuális propagandát, vagy a gyermekekre irányuló szexuális tartalmú propaganda nem hordoz semmiféle kockázatot, ezért felesleges tiltani."

Egyetlen kérdésben megannyi ellentmondás:

1. Sikerült ebbe az ügybe is belekeverni a főgonosz Soros Györgyöt;
2. Egy már meghozott törvényről utólag tettek fel konzultációs kérdést, mint amikor a sorompót a vonat után engedik le;
3. Tényként rögzítik, hogy létezik szexuális tartalmú propaganda, ezért a válaszlehetőségek között nem is szerepel ezt kétségbe vonó alternatíva, holott a jogvédő szervezetek kezdetektől fogva azt állították, hogy a nemi identitás propaganda útján nem befolyásolható, amit propagandának állítanak be, az valójában az LMBTQ emberekkel szembeni érzékenyítés, és Magyarországon nincsenek ilyen foglalkozások az Óvodákban vagy az iskolák alsó tagozataiban.

Mivel a hazai és nemzetközi felháborodás továbbra sem csitult, Orbán úgy döntött, tövig nyomja a gázt a dilivonaton, és népszavazást hirdetett meg a kérdésben ezzel az öt kérdéssel:

1. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?
2. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?
3. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemátalakító kezelések?
4. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?
5. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?

Az NVB annak rendje és módja szerint átengedte mind az öt kérdést, de a Magyar Kétfarkú Kutyapárt megtámadta a Kúriánál, mely elutasította a második kérdést, mert úgy vélte, hogy igen válasz esetén nem egyértelmű a Parlament jogalkotási kötelezettsége. Az Origo meg is írta, hogy "a Kúria a genderideológia mellé állt". A kormány zsoldjában álló Alkotmánybíróság viszont úgy döntött, hogy mégis csak feltehető a népszavazáson a második kérdés, mert "a Kúria végzése a kormány tisztességes eljáráshoz való jogát sérti".

Bár a Kúria és az Alkotmánybíróság huzakodása már így is operettbe illő volt, de nem sokkal a népszavazás előtt a Kúria másodszor sem engedte át az ominózus kérdést. Bár ennek a döntésnek nem volt túl nagy jelentősége, mert a szavazólapra nem tették fel.

A népszavazást végül is egy "ravasz" húzással a parlamenti választásokkal azonos napra írták ki. Úgy okoskodtak, hogy aki megkapja a szavazólapot, az bizonyosan kitölti és bedobja az urnába. Rosszul számítottak: 750 000 választópolgár nem dobta be népszavazási lapját, másfél millióan pedig érvénytelenül szavaztak, így az érvényesen szavazók száma nem érte el az érvényességi küszöböt. Orbánék ezt a békát sem voltak képesek lenyelni, az NVB-t utasították, hogy bírságolják meg az érvénytelen szavazásra buzdító szervezeteket "joggal való visszaélésre" hivatkozva. A "genderideológia által befolyásolt" Kúria viszont az NVB ezen döntését megváltoztatta.

A nemváltó óvodások ügyéről nagyon sokat posztoltam itt, meg itt, meg itt, meg itt. Két dalt is énekeltem, a Homofóbiát és a Nemváltó kesergőt. Június elején Tel Avivban családostól elmentünk a pride-ra, amely odakint egy jó hangolatú fesztivál.

Vallás, szabadság

Egy zavarba ejtő könyvet kaptam születésnapomra, amit izraeli unokalátogatásom során sikerült kiolvasnom. A szerző egy amerikai filozófus, irodalmár, rabbi, "az amerikai zsidó érzésvilág megindító krónikása". A kötet címe: A nevem Asher Lev. De hogy ki is ez az Asher Lev, és milyen környezetben játszódik a regény, az volt elsőre zavarba ejtő, hogy aztán egyre inkább beszippantson a különös világ és a különös történet.

Ugyanis a regény a brooklyni ladovi (lubavicsi) haszid zsidó közösségben játszódik a múlt század '50-es - '70-es éveiben. Akik olvasták korábbi posztjaimat Orsi lányom izraeli esküvőjéről, azok talán belefutottak a zsidósági igazolás megszerzése körüli kalamajka leírásába is, abba, hogy ezt hogyan nem fogadták el Izraelben, és végül egy posztot szenteltem az igazolást végül kiállító EMIH (Egységes Izraelita Magyar Hitközség) történetének. Ebben a posztomban megírtam, hogy a Chábád Lubavics haszid zsidó mozgalom hogyan terjeszkedett a rendszerváltás után Magyarországon (azért nem mondom, hogy újjáéledt, mert a magyarországi haszidizmus igazi képviselői a szatmári zsidók voltak, akiknek zárt közösségéről már szintén posztoltam Deborah Feldman regénye és az abból készült minisorozat kapcsán). A könyvből is kiderül, hogy a ladovi zsidóság már az '50-es évektől kezdve hozott létre jesivákat (zsidó iskolákat) szerte Európában, a könyv címszereplője édesapjának is ez a legfőbb küldetése.

A brooklyni ladovi zsidók anyanyelve a jiddis, de persze a jesivában tanulnak héberül, angolul alapból tudnak, és mellé még egy-két európai nyelvet, főhősünk például oroszul és franciául. Ugyanakkor meglehetősen zárt közösséget alkotnak, saját iskoláikba járnak, saját maguk között házasodnak, társadalmi érintkezéseiknek alig van a közösségen kívüli nyúlványa. Gondolkodásukra tipikusan az jellemző, hogy vagyunk mi, és van a Másik Oldal. Ha egy ladovi gyereket leszidnak, azt mondják neki: "A gójok viselkednek így!". Úgy tanítják, háromféle zsidó van: 1. A róse, aki vétkezik és bűnös gondolatai vannak, akinek a jó életért folytatott erőfeszítése határtalan - ilyen a többség. 2. A bejnoni, kinek tettei bátrak ugyan, de képtelen uralkodni a gondolatain. 3. A cádik, akinek hatalma van a szíve felett.

A hierarchia csúcsán ott áll a Rebbe, kivel személyesen csak ritkán lehet találkozni, szombaton a zsinagógában csak rövid időre jelenik meg és külön ül, de minden az ő nevében történik, a legnagyobb megtiszteltetés, ha valaki a Rebbe küldötte, a Rebbe utasítását hajtja végre.

Ebbe a zárt közösségbe születik bele a kis Asher, aki már kisgyermekként kitűnik fantasztikus rajztudásával és ábrázolóképességével. Ő maga ezt úgy éli meg, hogy úgy érzi, van két másik szeme is, amivel másként látja a világot. Ez a második szempár kamaszkorára annyira kiteljesedik benne, hogy a folyamatos rajzolási kényszere miatt elhanyagolja tanulmányit, folyamatos összetűzésbe kerül szüleivel. A szülők szerint nem való, hogy a gójok múzeumában gój festményeket - még aktokat is! - másoljon. És ekkor derül ki, hogy ebben a nagyon kétdimenziós világban egyedül a Rebbe rendelkezik háromdimenziós kitekintéssel, és megadja a fiúnak a lehetőséget, hogy képzőművészetet tanuljon, Ashert egy zsidó származású, de a hagyományokat csak nagyon lazán tartó idős mester gondjaira bízza.

Minél mélyebben merül el Asher a művészvilágban, annál inkább érzi, "hogy minden nagy művész olyan ember, aki felszabadította önmagát a családjától, népétől, fajtájától. Aki megmutatta a szépséghez, az igaz kultúrához vezető utat a világnak, egytől egyig rebellis volt, hazafiatlan, hontalan Óvilágpolgárfi, aki mindenütt megtalálta az övéit." Miközben folytonosan alakítja ki stílusát, rájön, hogy az emberek többsége esztétikai vakságban szenved, akik egy aktban csak ruhátlan nőt látnak, míg a művész számára az akt szubjektív látomás egy ruhátlan testről.

Bejárva Itáliát, Párizst, Asher művészete kiteljesedik. Édesanyja szenvedését, tehetséges fia és az ortodox zsidó hagyományokhoz ragaszkodó  férje közötti örlődését Krisztus szenvedéseihez hasonlítja, mert úgy érzi, a zsidó kultúrában nincs művészi sablon ennek a szenvedésnek az ábrázolására. Festménye Brooklyni feszület címmel egy kiállítás sztárja lesz és egy nagyon neves múzeum hétszámjegyű összeget fizet érte, de ezt már sem Asher családja, sem a ladovi közösség nem tolerálhatja, a fiatal művésznek el kell hagynia a közösséget.

A történet abban különbözik a Deborah Feldman féle történettől, hogy Ashernek semmi baja sincs azzal a közösséggel, amelyben felnevelkedett, de az önkifejezés igénye olyan erős benne, hogy ezt semmiféle zsidó hagyomány nem korlátozhatja. Asher szabadságvágya a művészi önkifejezés korlátozhatatlanságából, nem pedig a közössége iránt érzett bármiféle ellenszenvből adódik.

Chaim Potok regénye rávilágít arra, hogy azok az alkotások, amiket gyakran érzünk polgárpukkasztónak vagy hagyományaink ellen való támadásnak, valójában a régi művészi sablonok szabta határok feszegetése. Emlékeztek még Scorsese híres filmjére, a Krisztus utolsó megkísértésére, amit számos országban betiltottak, mert Krisztust esendő emberként ábrázolja. Szerintem pedig valamennyiünkben ott rejlik az a bizonyos második szempár, csak rá kell nyitnunk a nagyvilágra.

Csak a napló kedvéért: 486

Hát ezen is túl vagyunk, jöhet a nagy kiüresedés. Petra leérettségizett, ezzel már nemcsak mindhárom gyermekünk nagykorú, de közoktatási szempontból is érettnek tekinthető. Be is teszem ide mindhárom lányom tablófotóját.

Idén tavaszra Petra négy nagykorúsági stáción ment keresztül:

• Januárban hófehér ruhás elsőbálozóként szalagavató bálja volt büszke szülei nem kis örömére

• Márciusban betöltötte 18. életévét, mostantól büntetőjogi felelőséggel tartozik tetteiért, politikai értelemben választó és választható (választójogával egy héttel később már élt is).

• Április végén elballagott, vagyis kilépett a nagybetűs ÉLET-be.

• Június közepén utolsó szóbeli érettségi vizsgáit is letette, így hivatalosan is érettnek nyilvánították.

Petra június elején még a Tankerület Kiváló Diákja oklevelet is megkapta a kissé pejoratív csengésű "stréberbálon".

Petra érettségi eredménye meglehetősen jónak mondható:

(A német emelt szintű érettségit még tavaly tette le)

Az egyetemi felvételi pontjait az alábbi képlettel kellett kiszámítani:

• tanulmányi pontok: Öt középiskolai tantárgy utolsó két évének évvégi eredménye szorozva kettővel (max 100 pont), ez Petránál 100 pont.
• érettségi átlagpontok: Az öt érettségi tárgy eredményének átlaga (max 100 pont), ez Petránál 97 pont;
• érettségi pontok: a szakon meghatározott két érettségi tantárgy eredményének összege (max 200 pont), ez Petránál 94 + 95 = 189 pont;
• Plusz pontok: például az emelt szintű felvételi tárgyakért (max 100 pont), ez Petránál 100 pont.

Így adódott ki Petrának a 486-os felvételi összpontszám, amit a felvi.hu pontkalkulátora is megerősített. (van a baráti társaságban egy egyetemista lány, aki két évvel ezelőtt 498 pontot ért el, ezzel országos első helyezett volt holtversenyben).

Petra első helyen az ELTE általános, osztatlan jogtudományi képzésére jelentkezett, ott tavaly 472 pont volt a bejutási küszöb, ami persze legfeljebb csak reményt adhat az idei ponthatárra, amit csak július 21-én este nyolckor fogunk megtudni. Szóval most úgy vagyunk, mint annak idején az öttusában, amikor Balczó András beesett a célba, már tudtuk az összpontszámát, de riválisai még a pályán futottak. Mi is izgulhatunk még egy hónapig.

Már kicsit nehezen emlékszem vissza a fél évszázaddal ezelőtti (na jó, csak 48 év) saját érettségimre. Mindössze négy érettségi tantárgy volt, ebből a magyar nyelv és irodalom és a matematika volt kötelező (a történelem nem, de én ezt választottam). Az egyetemi felvételi tárgyak helyettesítették az érettségit, vagyis nekem a Műegyetemen írt és szóban előadott matematika és fizika vizsgám egyúttal érettséginek számított. Vagyis nekem az érettségi így állt össze:

• A saját iskolámban letett írásbeli és szóbeli magyar nyelv és irodalom vizsga;
• A saját iskolámban letett kizárólag szóbeli történelem vizsga;
• A Műegyetemen letett szóbeli és írásbeli matematika és fizika vizsga;

Abból a szempontból is reformévfolyam voltunk, hogy nálunk csak háromféle érettségi eredmény volt: "Dicsérettel megfelelt", "megfelelt", "nem megfelelt". Én történelemből "megfeleltet" kaptam, a többiből "dicsérettel megfeleltet", így a végeredményem is "megfelelt" lett. Első munkahelyemen magyaráznom kellett, hogy ez nem elégségest jelent.

A felvételibe csak a felvételi tárgyak összpontszáma számított bele, 2-2 írásbeli és szóbeli, maximum 4x5=20 pont (nekem annyi lett), a pontszámok fél pont pontossággal voltak maghatározva. A villamosmérnöki karra - ha jól emlékszem - 17,5 pont volt a bejutási küszöb.

Petra befejezte nagy menetelését a magyar közoktatásban, hogy tovább folytathassa a menetet a magyar felsőoktatás útvesztőiben.

Egy igaz kádárista halála

Izraelben ért Moldova György halálhíre. Érdekes, hogy 1990-es izraeli nászutunk előtt pont az ő riportkönyvéből, a Ki ölte meg a Holt-tengert? című kötetből készültem fel. Moldova éppen úgy nélkülözhetetlen szereplője volt a késő Kádár-korszaknak, mint Hofi Géza vagy Jancsó Miklós. Tőlük lett elviselhetőbb hely a "legvidámabb barakk", amihez persze kellett Kardos György, a Magvető igazgatója vagy Aczél György kultúrpápa is.

Csakhogy Moldova György a rendszerváltás után három évtizeddel is megmaradt kádáristának a becsületes fajtából. Azoknak volt az utolsó mohikánja, akik szerint a kádárista kisembert a rendszerváltás után sem képviseli senki. Moldova a Kádár-rezsimben gyilaszista volt, Milovan Gyilasz "új osztály" elméletét képviselve azokat ostorozta, akik a nép nevében sajátították ki maguknak a hatalmat. Nemcsak irodalmi feldolgozását adta Che Guevara naplójának, de képes volt szatírává kifordítani: Guevara partizánjai a '80-as években a Rózsadombon bukkannak fel, a Kádár korszak kegyeltjei között. Magát Kádárt sohasem sorolta ezek közé.

Moldova három műfajban is képes volt maradandót alkotni: a szépirodalomban, a szociográfiában és a szatírában. Életműve fenn van a Digitális Irodalmi Akadémia oldalain, szabadon és ingyen olvasható. Jómagam nagyon sok könyvét olvastam, és még ennek a blognak az oldalain is sokat írtam róluk. 

Amikor Orsi lányom úgy döntött, hogy végleg Izraelbe költözik, a szerző A csarab és a fenyő című novellájával süllyedtem az önsajnálat mocsarába, de ugyanebben az évben az Éjféli napsütés című regényét is elolvastam.

2017-ben a reformáció 500. évfordulója kapcsán olvastam el A negyven prédikátort. Már az erről szóló posztomban is megírtam, hogy a mélyen keresztény Balczó András a zsidó származású kádárista Moldova ezen regényével vonult sportolói pályafutása végén 40 nap meditációra egy tanyára. 2018-ban Az új császár új ruhája című szatírakötete volt egyik nyári lektűröm.

Édesanyám utolsó olvasmánya A változások őrei című Moldova-könyv volt, és a könyvjelző pont ennél a résznél maradt bent a be nem fejezett könyvben: "Hosszú idő után most érezte először, hogy ez az ország az ő otthona, és szereti az embereket, akik itt élnek. Ez a jó érzés egész úton végigkísérte..." 

Most, halála kapcsán elővettem Moldova egy 2000-ben kiadott aforizmagyűjteményét, mely az év minden napjára megajándékozza az olvasót egy bölcs gondolattal. Nézzük, mit írt saját születésnapjára: "Az ember minden évben annyival lesz okosabb, amennyivel lassabban tud járni. A két dolog összege folytonosan állandó."

Halála napját, június 4.-ét nem ismerhette (Cseres Tibornál olvastam, hogy minden évben olyan gyanútlanul éljük meg halálunk napját, ahogyan a fácán repül el a vadász töltött puskája előtt), valahogy mégis ez a gondolat is nagyon jellemző rá: "Taníts valahol valamit. Lehetőleg a szakmád legfontosabb területeivel kapcsolatos tárgyat. Összegezned kell, amit tudsz, és ettől sokkal jobban fogod tudni."

Nézzük, hogy az én születésnapomra (május 3.) mit írt (a halálom napját ugyebár nem tudhatom): "A szabadság az igazmondás kötelezettségét kell, hogy jelentse."

Álljon itt még néhány igazán moldovás aforizma:

• A bűn zsoldja a halál. Sajnos az erényé is. Tehát mindegy?
• Nehogy már közös cellában ülve jöjjünk rá, hogy össze kellett volna tartanunk!
• Az ember nem politikai meggyőződésből, hanem jóízlésből lesz ellenzéki.
• Az "írva vagyon" és a "téve volt" közti különbségbe szoktak belebukni az ideológiák.
• Ha Isten valóban igazságos, akkor mindnyájan veszve vagyunk.
• Nem lehet komoly haladásnak tekinteni, ha holnaptól a kétszer kettőt nem hatnak mondják, hanem csak ötnek.
• A barrikádoknak sajnos nincs harmadik oldaluk.
• Az értelmiség a társadalom sava-borsa, de aligha élvezhetnénk olyan ételt, mely csupán sóból és borsból áll.
• Az emlék emléke a legerősebb. A szobrokat ledönthetik, de akkor az a hely válik majd emlékezetesebbé, ahol álltak.

Moldova a labdarúgás szerelmese volt, számos könyve, szatírája foglalkozik a labdarúgással. Egy időben a Pénügyőr SE gyerekcsapatát edzette, de játszott a magyar írók csapatában, a Szocreálban.

Vajon hogyan élte volna meg a magyar válogatott angol földön elért történelmi 0:4-es győzelmét Anglia ellen? (utoljára magyar részről '53-ban Puskásék győztek Angliában, de ilyen gólkülönbségű vereséget saját hazájukban 1928 óta az angolok még nem szenvedtek el). Új legenda, új Aranycsapat született!

Számomra Moldova György minden sora, minden mondata olyan, mint egy becsületes kézszorítás.

Tel Aviv-i unokaland - 2. rész

Unokalátogatásunk első öt napját itt olvashatjátok.

2022. június 8., szerda

Igazi lustálkodós, semmittevős, csakunokázós nap. Szokásunkká vált, hogy reggelente mi visszük le Mollyt sétálni, már van egy jó kis bejáratott útvonalunk.

A kis Yaara pedig a szemünk láttára lesz sírós-hasfájós újszülöttből egy vidám, érdeklődő kisbaba, akivel minden együtt töltött perc öröm.

Molly Yaarat utánozza

Este még elvitelre veszünk egy kiló fagyit a közeli Golda-ban, és otthon a felét bekanalazzuk a teraszon a mediterrán éjszakában az alattunk lévő bárból felszüremkedő zene hangjaira.

2022. június 9., csütörtök

Reggeli kutyasétáltatás után irány a tenger. Kölcsönkapjuk Orsiék árnyékoló sátrát, és kicaplatunk a tengerpartra.

Este Sahar bevállalja, hogy otthon marad a kislányával, míg mi Orsival bevetjük magunkat a Tel Aviv-i éjszakába. Az izraeli embereket az jellemzi, hogy a legnagyobb córesz közepette sem hajlandók lemondani arról, hogy kiüljenek egy kávéra vagy egy jó brunch-ra, esténként hömpölyög a nép az utcákon, csütörtök este különösen nehéz helyet kapni. A cél egy közeli borbár lenne, de sem itt, sem egy környékbeli másikban nem kapunk helyet, így végül egy koktélbárba sikerül beülnünk egy jó koktélra és néhány falatra.

2022. június 10., péntek

Ma van a pride! Ez Tel Aviv-ban nagy népünnepély, és messze nem ragad hozzá annyi negatív konnotáció, mint Budapesten. Ez a fesztivál a szabadságról és az elfogadásról szól, senkinek nem jutna eszébe tojást dobálni a melegeket, vagy inzultálni a leszbikusokat. Családostól megyünk a felvonulásra, a kis Yar-yart is visszük, szülei egyáltalán nem féltik, hogy esetleg pár év múlva, óvodás korában majd nemet akarna váltani.

A pride-ról hazafelé menet a Yarkon park egy jó kis játszóterén meghintáztatjuk Yaarat.

Hinta-palinta

A Yarkon park

Valahogyan szóba kerül, hogy én még nem ettem szusit, hát képzeljétek, az én figyelmes kislányom hazafelé menet leadott egy rendelést a Fu Sushi étteremnek, és útközben már át is vehetjük az összeállított csomagot. Hát így veszítettem el szusiszűzességemet, íme első találkozásom a japán nyers hallal:

Orsiék közben már megint sütnek-főznek, hiszen készül a péntek esti vacsi. A szombati kalácsok mellé ezúttal fahéjas csiga készül, ezen kívül padlizsánlevesből, csípős csirkeszárnyakból áll. Sahar húga csodálatos hangján énekli a szombatköszöntő dalokat. Vacsi után még a tetőteraszon megnézzük az Izrael-Albánia labdarúgó mérkőzést. Az izraeli válogatott legyőzi az albánokat, nem úgy, mint mi a világbajnoki selejtező mérkőzéseken (két vereség).

2022. június 11., szombat

Utolsó napom. Délelőtt Orsiék meghívtak minket egy brunch-olós helyre a Mashya étterembe, ahol megkóstolhatom a Benedict tojás izraeli változatát (az eredeti Benedict tojás muffin-szerű tésztából, angolszalonnából, buggyantott tojásból és hollandi mártásból áll), ahol a szalonnát cheddar-sajt  helyettesíti. A megrendelt főételen kívül a büfépultról szabadon lehetett válogatni a sajtok, saláták, halak, pékáruk, gyümölcsök közül.

Yaaranak is jó móka volt a brunch

Nagy kerülővel, a híres Fehér Város bauhaus-házait érintve jutunk ki a Rothschild sétányhoz, majd a Habima színházat érintve árnyas sétányokon keresztül megyünk haza.

Fél hétkor elbúcsúztam Orsitól és Yaaratól, Sahar vitt ki a repülőtérre.

Sajnos a hazautazás kicsit nehézkes volt. A Ben Gurion repülőtér 1-es terminálját a járvány idejére lezárták, és csak június 1-jével nyitották meg. Innen indulnak a fapados járatok. Menetrend szerint 21:15-kor indult volna a gépem, de már nap közben kaptam egy SMS-t, hogy 21:45-re tolódik az indulás. 19:15-re értünk ki a reptérre, de már a terminálépület előtt kanyargott a sor. 20:30-ra jutottam el a biztonsági ellenőrzéshez, ahol azt próbálják ravasz kérdésekkel kipuhatolni, hogy van-e nálam bomba. Gondoltam, innentől felgyorsulnak a dolgok, de a következő stációknál (beszállókártya-ellenőrzés, útlevélellenőrzés, csomagátvilágítás) is hosszan kanyargott a sor, ezért csak 21:40-re jutottam be az utascsarnokba. Két óra 25 perc folyamatos sorbaállás!

Szerencsére már sorbaállás közben kaptam SMS-t a Wizzair-től, hogy 23:15-re tolódott az indulás, de nem minden utas volt ilyen szerencsés, ezért mindenki tolakodott, hogy le ne késse a járatát. A személyzet próbálta nyugtatni az embereket, hogy ne aggódjanak, senkit nem hagynak itt.

Végül a boarding-ra 23:25-kor, a felszállásra pedig 0:25-kor, vagyis több mint három órás késéssel került sor, a budapesti járat utasai hagyták el utolsónak az utascsarnokot.

A fedélzeten ájulásszerű álomba zuhantam, és végül hajnali négy körül kerültem otthon ágyba.

Tel Aviv-i unokaland - 1. rész

Unokázni utaztam Tel Avivba, hogy végre én is megláthassam három hónapos unokámat, a kis Yaara-t. Katival utaztunk, én csak egy hétig maradhattam, Kati két hetet tölthet a csöppséggel. Íme utazásunk krónikája.

2022. június 3., péntek

A Raynair 7:15-ös járatával repülünk, mind Lisztferihegyen, mind a Ben Gurionon flottul mennek a dolgok. Hatalmas vívmány az elektronikus útlevél-ellenőrzés, leszállás után tíz perccel már megölelhetjük Orsit és a kis Yar-yar-t, akit meglepetésre magával hozott.
Orsi és egy barátja esküvőjéről később megérkező Sahar már a péntek esti vacsora elkészítésével vannak elfoglalva (Orsi süt két szombati kalácsot meg egy banánkenyeret, Sahar csirkét paníroz, de a tojásba mustár és méz is kerül), mi Katival pedig boldogan játszunk a kisunokánkkal.

Míg a fiatalok sütnek-főznek, megkocsikáztatjuk a babát a gyalog tíz percre lévő tengerpartra naplementét nézni.

A péntek este kedélyesen telik a lakás tetőteraszán.

2022. június 4., szombat, shavuot első napja

Ami a keresztényeknek a pünkösd, az a zsidóknak a shavuot, a Tóra megkapásának ünnepe. Végül is még tartalmában is megegyezik a keresztényi Szentlélek szétáradásával. A muszlimoknál is van hasonló ünnep, az elrendelés éjszakája, a ramadán 27. napja, amikor a Korán lejött a hetedik égből az első égbe. A Tóra, az Evangélium és a Korán, mint isteni kinyilatkoztatások mindhárom vallásban megünneplésre kerülnek.
A shavuotot sajtünnepnek is nevezik, mert ezen a napon sok tejterméket kell fogyasztani, hiszen a Tóra is olyan lágy, mint a tej. Lesz is délután nagy sütés-főzés, de a délelőtt még a szórakozásé: Mollyt, Orsiék kutyáját egy kutyajátszótérre, egy igazi kutya-Disneyland-be visszük. Útközben megkóstolom az eszpresszó-tonikot (presszókávé, tonik, citrom, jég). Melegben nagyon üdítő, csak ajánlani tudom. A játszótéren nemcsak Molly, de Yar-yar is nagyon jól érzi magát szüleivel.

Délután a fiatalok megint a tűzhely körül sürgölődnek, Orsi sajttortát süt, és felhőkönnyű gnocchit, Sahar egyéb sajtos ételeket, szószokat, salátákat. A nagyszülőkre a babával való önfeledt játszadozás marad. Íme Kati igy táncol három hónapos unokájával:

Az ünnep estéjét Sahar húga és annak barátja is velünk töltik a tetőteraszon.

2022. június 5., vasárnap, shavuot második napja

Ez is munkaszüneti nap, ezért délelőtt a kutyás tengerpartra megyünk. Ez az a hely, ahol a kutyák is szabadon lubickolhatnak, az emberek pedig az árnyékban hűsölhetnek.

Az egész tengerpart szivárványszínűre van lobogózva a közelgő pride miatt.

Hazafelé a Golda-ban, Izrael legnépszerűbb fagylaltos üzletláncának tengerparti üzletében fagylaltozunk.

Ma este is én fürdetem Yaarat, akárcsak egykor lányaimat. Íme kis fürdetéstörténet, fényképekkel elmesélve:

Bori, 1992.

Orsi, 1994.

Petra, 2004.

Yaara, 2022.

2022. június 6., hétfő

Bár már tegnap betöltötte Yaara a háromhónapos kort, csak ma készíti el Orsi az obligát fotót a hónapjelző karikával. Íme Yaara fejlődése hónapról-hónapra:

Míg Kati az unokára vigyáz Orsival a környéken ügyeket intézünk: Eltörött a szemüvegem szára, azt ragasztatjuk meg egy optikussal, pénzt váltunk és fizetünk be, bevásárolunk. Közben van idő egy kis eszpresszó-tonik elfogyasztására is.

Yaarat közben Kati megtanítja "olvasni":

Yaara érdeklődve olvassa a sünis könyvét

Este még kisétálunk egy másik kutyás játszótérre, hiába, Tel Aviv a kutyák paradicsoma.

2022. június 7., kedd

Délelőtt nagy sétára indulunk, Orsiék leendő új lakásának környékére (a lakásba még nem tudunk felmenni, mert még albérlők laknak benne, Orsiék szeptemberben költöznek majd új otthonukba).

A Ben Yehuda utcán megyünk végig, amely most teljesen fel van túrva villamosvonal építése miatt.

Lényegében Tel Aviv teljes területén egyszerre folyik a villamoshálózat kiépítése. Tel Aviv tömegközlekedését eddig csak az autóbuszhálózat alkotja, a több villamosvonal, amit most építenek, sok helyen részben a föld alatt megy majd, vagyis részben metróhálózat lesz.

Ahogy dél felé haladunk egyre több régi, patinás épület tűnik fel, amit Tel Aviv mai építészei jól kombinálnak az új épületekkel.

A Karmel piac környékére érünk: bohém, mediterrán utcák, ahol éppen kézműves kirakodóvásár van.

Orsiék leendő háza egy csaknem száz éves épület vadonatúj házak közé ékelődve. A lakás közelében egy kávézóban hűsölünk.

Délután Katival kibuszozunk Ramat Ganba egy idős rokonhoz, Zolihoz, anyósom unokatestvéréhez. Zoli holokauszt-túlélő, aki megjárta Auschwitzot, Izraelben alapított családot, három gyermeke, számos unokája és dédunokája van. Zoli egy igazi csoda, mert magyar barátai már rég elmentek, nincs, akihez magyarul szóljon, mégis tökéletesen beszél magyarul. Számítógépe, okostelefonja van, Ausztriában élő legkisebb lányával és unokáival WhatsApp-on tartja a kapcsolatot. Az 1990-es nászútunkon Zolinál laktunk. Felesége öt éve hunyt el.

Látogatásunkkor találkoztunk idősebb lányával és fiával, és a rá vigyázó fülöp-szigeti ápolónőt lesokkolta, hogy Zolival magyarul, gyermekeivel angolul, a telefonon bejelentkező kisebb lányával németül beszélünk. Nagyon jó délután volt, jól éreztük magunkat.

Beszámolóm második részét itt olvashatjátok.