Kádár 100

Apám 50 évvel ezelőtti blogjában van egy Kádár-portré az 50 éves politikus köszöntésére, ezért nagyokosan kitaláltam, hogy idén lenne 100 éves.
A Kádár-korszakba születtem bele és 23 évvel Kádár halála után még mindig Kádár népe vagyunk. A kadarnepe.blog.hu oldal az alábbiakkal jellemzi Kádár népét:
"Nem gondolkodunk, mert a TV helyettünk is gondolatokat szül. Felelősséget sem vállalunk, mert az állam úgyis gondoskodik rólunk. Habár az állam gondoskodik rólunk, azért meglopjuk ahol lehet. Bár mi is lopunk, a politikusok mutyijain felhúzzuk magunkat. Nem konfrontálódunk nyíltan, inkább csendben feljelentünk másokat. Nem tervezünk, mert amit ma megehetünk, csak az a mienk."
Kádár János az "aki nincs ellenünk, az velünk van" doktrína  meghirdetésével elérte, hogy mindenki szem legyen a láncban. A "gulyáskommunizmusért", "fridzsider-szocializmusért", "legvidámabb-barakkért", a "magyar csodáért" mindenki megkötötte személyes alkuját a rendszerrel. Cserébe megkaptuk a biztonságot, a relatív jólétet, a Trabantot, a hétvégi telket, a háromévenkénti nyugati utazást, és ma már tudjuk, hogy súlyos eladósodás árán. Kádár megvásárolt minket, elterjedt városi legenda volt, hogy megnyert volna egy szabad választást.
Kádárnak nemcsak az élete, hanem a halála is olyan volt, mint egy görög sorstragédia. 1989. április 12-én drámai felszólalást tett a KB ülésén. A zavarodott, beteg ember súlyos lelkifurdalástól gyötörve Nagy Imrét csak mint "a halott embert" tudta megemlíteni. Két hónap múlva, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napján felkelt betegágyából, pizsamára kabátot vett és elindult az ajtó felé: Megyek az Imre temetésére.
Egy hónap múlva pont azon a napon halt meg, amikor a bíróság rehabilitálta a mártír miniszterelnököt. Ravatalánál, temetésén legalább annyian voltak, mint Nagy Imre újratemetésén. Felesége halála után villája egy kalandor vállalkozó kezére került, aki botrányt kavart annak engedély nélküli átépítésével.
Sírját ismeretlen tettesek felnyitották, koponyáját elvitték. (Egerben Gárdonyi sírján egy egyszerű fakereszt áll ezzel  felirattal: Csak a teste. Még kicsi voltam amikor először jártam Egerben, és megkérdeztem szüleimet: Miért, a feje hol van?)
Hankiss Elemér 2007-ben készített egy felmérést, mely szerint Kádárt a magyar történelem harmadik legalkalmasabb politikusának tartjuk Széchenyi és Kossuth után.
Kádár életével számos könyv foglalkozott. Még életében írt róla Gyurkó László Arcképvázlat történelmi háttérrel címmel könyvet. Moldova György Kádárról írt könyve azért szimpatikus, mert Moldova akkor is megmaradt kádáristának, amikor a Kádár-rendszer egykori lakájai már rég átálltak a nemzeti oldalra. A már említett KB ülésen elmondott beszédet Korniss Mihály dolgozta fel. A legteljesebb életrajzot Huszár Tibor szociológus írta. (Huszár kb. egy hónapja interjút készített apámmal, mert most épp egy Erdei-monográfián dolgozik. Ez alkalomból dedikálta apámnak a Kádár-könyvet). Csaplár Vilmos Igazságos Kádár János c. szatirikus könyve Mátyás király-szerű népi hősként mutatja be Kádárt.
Elnézést kérek Gerendás Pétertől, hogy Bartók országában c. dalát egy kicsit átírom:

A lecke most már fel van adva, aki jól hall az mért süket?
Ölre mennek, hogy újra lássák délibáb hősüket.
Hosszú a sor, s mind arra vár, hogy fülébe ólmot öntsenek...


Néha mintha magot vetnék a kiégett földeken,
Gyönge szárnyunk összetörne tűhegyes szirteken.
De szól még a dal, még tiszta az agyunk:
Kádár országa vagyunk.


Mennyi kincs süllyed el, mennyi gyöngy gurul szerteszét.
Mennyi tűz hamvad el, hordva napjaink szennyesét.
Ez így jó, ez így szép, egyre fényesebb lesz a kép.
Most már nyugodtan alhatunk:
Kádár országa vagyunk.