2008

A Pál család blogja - 2008

2008. 01. 06.    Kezdjünk bele a harmadik évadba… Az újév gyönyörű hóeséssel fogadott, ezért míg Kati a lencsét főzte, mi Petrával és egy szánkóval felszerelve a Tabánt vettük célba. Ezt egyben egy kis kesseléssel kötöttem össze, ez első multiládám. Az újévi koncert, Sólyom László és a lencse után még a Macskafogó II. is belefért. Figyelembe véve, hogy egy sikeres film második részéről van szó, amit az esetek többségében jól eltolnak (pl. Megint tanú), egész élvezetes. Erre a hétvégére az ígéretesen induló télből undorító, ónosesős szürkeség lett. Múzeumi programot iktattunk be, ezúttal mind az ötünknek: Megnéztük a Vaszary-kiállítást a Nemzeti Galériában. Alig úsztuk meg kéz- és lábtörés nélkül, amíg eljutottunk a kiállítás helyszínére. Nagyon tetszik a Galéria honlapja, jó játékok vannak gyerekek számára, így Petra utólag is élvezhette a már ismerős képekkel a kirakós és memória-játékokat. Hazafelé a szakadó esőben azért egy vicces geopontot útba ejtettünk, Bori segítségével jópofa kép készült. Vízkereszt napján lezártuk az advent első vasárnapjától máig terjedő ünnepkört: levettük az ajtóról és az erkélyekről a karácsonyi dekorációkat. Azért a karácsonyfát még meghagyjuk egy hétig. Mindenesetre: hajrá farsang (ami idén nem lesz túl hosszú). Ma van a Korona visszaadásának 30. évfordulója. Emlékszem, az elsők között akartam lenni, aki az ereklyéket a Nemzeti Múzeumban megnézi. Éppen vizsgaidőszakom volt. Nagy látogatószámra számítottak, a Múzeumkertben kordont húztak ki, ennek ellenére legfeljebb tizenöten lehettünk. Azt gondoltam, ugyanez ismétlődik meg 2000 január elsején, amikor a koronázási jelvényeket a Parlamentbe vitték át. Ekkor azonban olyan sokan voltak, hogy végül is csak január 2.-án reggel sikerült megnéznem a koronát és egyben a Parlamentet is, hiszen életemben akkor jártam ott először, és eddig egyben utoljára is. Feledhetetlen volt a 2001-es Nagyboldogasszony-napi koronaúsztatás is J.

2008. 01. 24.    Te jó isten, de rég bloggoltam utoljára! Pedig sok minden történt, de igazán nem szóra méltóak. Például ki lepődik meg azon, hogy nagylányaim félévi értesítői ismét kitűnőek, némi dicséretekkel megspékelve. Ildikó 22. szülinapját megünnepeltük. Pedig nemrég még a kis hároméves „keresztgyereknek” tanítgatta Kati a „Kiskakas, kiskakas, aranyos tarajos” kezdetű verset. Ebből az is következik, hogy idén ősszel lesz 20 éve, hogy Katit megismertem. Az influenza-járvány közepén eddig 20 %-osak vagyunk: csak Petra kapta el az oviban, a többiek C-vitaminokkal, egyebekkel tartják magukat. Lehet, hogy egyszer védőoltással is próbálkozunk majd. Az angolom végre beindult, egy igazi angol a tanárom, egy bizonyos Chris, és ahogy a nyelvtanfolyamokon ez már szokásos, a csopiban én vagyok az egyedüli pasi, van három Bori-korú tini meg két 30-as. Jópofa, hogy a tanár egy szót sem tud magyarul, sőt, csak egy hete él Magyarországon. Előtte Thaiföldön, Ausztráliában, Japánban dolgozott. Kihirdették a vizitdíjas népszavazás időpontját, ezért immár megkezdődött a kampány csúcsrajáratása. Ezzel kapcsolatos egy felirat, melyet ma olvastam egy – egyébként nagyon rendezett, jól működtetett  és tiszta – rendelőintézetben: Tisztelt Betegek! Tájékoztatjuk Önöket, hogy a vizitdíjból származó bevételből a rendelőintézet dolgozói nem részesülnek! Magyar Orvosok Szövetsége Azóta azon töröm a fejemet, hogy ez most mit jelent: -        Felszólítanak, hogy továbbra is nyugodtan adjak hálapénzt? -        Ha a szakszervezet és az intézet vezetése nem tudtak megegyezni a vizitdíj felhasználásáról, akkor az intézet vezetése miért engedi meg a feliratok elhelyezését? -        Netán azt akarják sugallni, hogy a pénzt maga Horváth Ágnes nyúlja le? Tényleg zavaró, hogy a mögöttes szándék megfejthetetlen. Nemrég társaságban vitatkoztam a privatizációról valakivel, aki az átkosban elkötelezett párthűségével, most jobboldali nézeteivel hívja fel magára a figyelmet. Így érveltem az állami vagyon fejlesztéséhez szükséges források előteremtésének lehetséges módozataitól: -        Ha az állam kölcsönt vesz fel rá, akkor aljas módon eladósítja az országot; -        Ha privatizálja, és az új tulajdonost kötelezi fejlesztésre, akkor aljas módon herdálja az ország vagyonát; -        Ha az állami bevételek növelésével teremt forrást a fejlesztésre, akkor aljas módon emeli az adókat; -        Ha hagyja a fenébe az egészet, és nem fejleszt, akkor aljas módon hagyja pusztulni az állami javakat. Kis gondolkodás után visszakérdezett: Nem lehetne ugyanúgy csinálni, mint régen volt?

2008. 02. 07.    Ma van torkos csütörtök. Nem tudom, más országokban is van-e ilyen, de gyanítom, hogy tipikus magyar kiskapuról van szó: bár tegnap kezdődött a nagyböjt, rögtön a második napon – a farsangi maradékok megsemmisítésének indokával – nagy zabálást rendezünk. Lassan hagyománnyá válik, hogy ilyenkor kollégáimmal elmegyünk egy, az akcióban résztvevő étterembe fél áron torkoskodni. Ma a Horváth-étterem volt soron (közel a volt Horváth-kerthez). Nem igazán különös étterem, a hely szellemét (miszerint: genius loci) csupán az adja meg, hogy ez volt Puskás Öcsi törzshelye. Egyszer nem messze innen, a Püski könyvesbolt előtt találkoztam a nagy focistával. Jut eszembe, Püski Sándor most lesz 97, remélem, megéri a százat. Rövid volt a farsangi szezon, bár manapság ezzel már nemigen törődnek, simán rendeznek bálokat a böjti időszakban, pl. Bori és Orsi gimijében is. Az oviban betartották a hagyományos kalendáriumi rendet, így Petra farsangja pont egybeesett Katiék szokásos berlini érmevásárával. Kati gondos anyaként a jelmezt időben elkészítette, így nem volt semmi fennakadás. Petra Szépség volt a Szépség és Szörnyetegből, ez ugyanis mostanában a kedvenc rajzfilmje. Meg egyébként bármilyen hercegnős film (Hófehérke, Ariel, a kis hableány, stb.). Újra kiteszem a régi farsangi képeket, mert amióta a videókat külön szerveren tartom, ismét van hely a fotóknak. A gépház üzenete: egy hónapig nem voltak elérhetők a videók, mert a szolgáltató törölte a lapot. Rég másoltam rá ugyanis új filmet. A lapot visszaállítottam, és tettem rá egy cuki filmet Petra bábozásáról. Ezentúl gondoskodom a rendszeres frissítésről, nehogy még egyszer így járjak. Nagy ritkán teszem, de a vasutassztrájk harmadik napján beleolvastam Gyurcsány blogjába, vajon miről ír ezen a napon: Írt arról, mennyire utálja a téli ködöt, hogy 45 fölött már hogy kell vigyáznia az embernek a súlyára, és hogy gyermekei sikeresen megérkeztek a sítáborba. Szóval semmi külcsi. A miniszterelnökség csak egy szóra sem érdemes kötelesség. Bár én sem írok gyakran a munkámról, most megemlítem, hogy a földszintről az első emeletre költözöm a VEIKI-ben. Így a megfogyatkozott divízió egy kupacban lesz, nem kell a lépcsőn annyit föl-le rohangásznom. Egy hátránya van csak: nem látom az utcán a járókelőket, különösen a csajokat. Kb. tíz éve kitaláltuk magunknak azt a történetet, hogy srégen a szemközti házban pornófilm-stúdió van, oda járnak ill. onnan jönnek a csajok. Jó szórakozás volt. Lehet, hogy utcára néző kamerákat telepítünk J.

2008. 02. 14.    Bálint-nap, Valentin-nap. Asszem egyetlen Valentint sem ismerek, Valentinát is csak egyet: Valentyína Tyereskovát, az első női űrhajóst. Családunkban egyedül Bori ünnepelte meg Gáborral, lovagjával (nyár vége óta járnak „hivatalosan”). Szegény Orsika egyetlen Bálint-napi ajándéka, hogy még elkapta az influenza-járvány végét a klasszikus tünetekkel: fej- és végtagfájdalom, magas láz, hányinger. Így most 40 %-osak vagyunk, de hogy a többiek megússzák, megint emelnünk kell a C-vitamin adagokat. A nagyok már kinőttek a farsangolásból, ezért Orsi sem különösebben fájlalja, hogy a holnapi szilágyis bulin nem lehet ott. Bori ismét (immár harmadszor) játszott a Zeneakadémián, a Farkas Ferenc Zeneiskola 40 éves születésnapján. Bori a fuvolazenekart kísérte és a vonószenekarban játszott. Együttesben szeret játszani, viszont az állandó órára járást és az ehhez szükséges gyakorlást már nem nagyon tudja vállalni. Mindenképpen neki kell döntetnie. A geocachinget igyekszem egyéb útjaimmal összekötni, így pl. múlt hétvégén kapóra jött, hogy Orsinak Érden volt bulija, és megkért, hogy vigyem el őt és két barátnőjét. Így juthattam el a Magyar Földrajzi Múzeumba és mászhattam fel az érdi minaretre. Előbbiben soha, utóbbinál negyvenvalahány éve voltam.

2008. 03. 01.    A tavasz első napja ciklonnal és jégesővel érkezett. Az előző bejegyzés óta voltam a lányokkal Yamato előadáson. Nüansznyi volt az eltérés a tavalyihoz képest, de most is nagyon élveztük, és most Orsi is velünk volt. Letudtuk a Zichy Mihály kiállítást is, szörnyű, milyen közelharcot kell vívni a nagylányokkal, hogy hajlandóak legyenek egy kis kultúrát is magukba szívni. Az előző hétvége igazi tavaszt hozott, ezért Petrával az állatkertbe mentünk. Az állatsimogató meg is tette a hatását, olyan kötőhártya-gyulladást kapott, mint a pinty. Mellesleg az állatkertben most hatalmas fejlesztések vannak: Új szavanna-kifutó épül és megújul az emberszabásúak otthona is. Az épülő létesítményt Jane Goodall is felkereste és igen elégedett volt. Egyébként az állatkerti látogatással egy multiládát is letudtam geocachingben, ráadásul pont Seres Péter osztálytársam után loggoltam be a ládát. Ő nagy kesser, párszor már voltam vele ládavadászaton. És ha már az osztálytársaknál tartunk: jelentkezett Ivanics Ilona, aki az USA-ban él, és már 9 hónapja nagymama. Komolyzenei műsort vezet egy virginiai egyetemi rádiónál, és most elhatározta, hogy egy-egy tematikai adást szentel a 60-70-80-as évek olyan magyar popzenéinek, melyek szövegei burkoltan a szocializmus ellen szóltak, valamint a magyar cigányzene és magyar népzene kapcsolatáról. Kérte, hogy aki tud, segítsen neki zenét gyűjteni. Az első kategóriába LGT, Koncz Zsuzsa, Illés, Fonográf és HBB számokat gyűjtöttem, a másodikba Kanizsa Csillagait, mint autentikus cigányzenét, Palya Beát, aki cigányzenét és magyar népdalt egyaránt énekel, Sebestyén Mártát és Muzsikás együttest, valamint egy kis moldvai csángó zenét is. Oros Juli gyorsan összerántott egy osztálytalálkozót, és bár mindössze három nap volt a szervezésre, 22-en jöttünk össze. Kellemes volt, hogy viszonylag keveset politizáltunk (1 hét van már csak a népszavazásig!), inkább csak örültünk egymásnak. Hajnali 3-ra értem haza. Úgy tűnik, veszünk Borinak egy csellót. A zenekar-vezetője ajánlotta neki, ma megnézte egy hangszerész, rendben van a hangszer és megéri az árát (1200 vizitdíj).

2008. 03. 13.    BORI EZÜSTÉRMES!!! Élete első taichi-versenyén Bori ezüstérmet nyert. Pusztakezes gyakorlatot mutattak be egy háromfős csoporttal. A verseny színhelyén, a pestszentimrei Sportkastélyban 11-kor jelentünk meg regisztrációra, és este 7-kor kerültek sorra. Én közben azért felkerestem két geopontot, a maradék időt pedig Bori mestere, Ibolya segített elütni egy kis angol nyelvű olvasnivalóval Bach (nem Jochann Sebastian, hanem Edward) virágterápiájáról. Közben kicsit néztem a versenyt is. A fegyveres gyakorlatok nagyon látványosak voltak, különösen a legyező, de az is tetszett, amikor a verseny elején az összes résztvevő zenére bemutatta a 24-es gyakorlatot. Népszavaztunk is. Katival NEMES egyszerűséggel szavaztunk le, ezzel sikerült a 15%-os törpe kisebbséghez tartoznunk. Ma mindenesetre befizettem valószínűleg utolsó vizitdíjamat Dr. Csupor Emőkének. A hétvégén Andris Ausztráliából hazatelepült unokatestvérének, Szántó Évának a szülinapját is megünnepeltük, ráadásul az eredeti tervtől eltérően nálunk, mert Eszter és Mimi lebetegedett. Éva nagyon meg volt hatódva, nem számított ilyen ünneplésre. A tortákat három napig ettük. Véget ért angol tanfolyamom aktuális szemesztere, a végén írtunk tesztet is (87%-os lett L), aztán KOCSMÁZTUNK. A csoportban három 18 alatti lány van, akik a többiekkel együtt úgy ittak, mint a kefekötő: három korsó sör + kétszer féldeci vilmoskörte. Emellé még füstöltek is, mint a gyárkémény. Az én lányaim mit csinálnak, amikor nem látom őket??? Bori különben a Duna tévében is szerepelt két snitt erejéig: mint szilágyis beszélt Mátyás királyról. Holnapután irány Ausztria, Schladming, Dachstein-régió. Petrácska lábán először lesz sí. Annak idején Borival is így mentünk Murauba. Orsi már pár hónapot síelt a Fogarasi síiskolában, amikor először vittük magunkkal. Sízés után jelentkezem. Bleibt mit uns!

2008. 03. 31.    Kedves blog-olvasók, ha vagytok egyáltalán! Azért nem jelentkeztem ilyen sokáig, mert egyrészt egy hetet síeltünk, utána pedig fontos feladatom volt Eszter 18. születésnapjával kapcsolatban. De haladjunk szép sorjában… A schladmingi síelés nagyon jól sikerült. Egészen pontosan egy Rohrmoos nevű településen volt a szállásunk, közvetlenül a síliftek kiindulásánál. Petra először síelt, és úgy tűnik, nagyon élvezte az egészet. Orsi a pálya ördöge lett, Bori meg a deszkázást is kipróbálta. A pálya ki volt világítva, ezért este is síelhető volt, ráadásul Ausztria leghosszabb szánkópályája (7,5 km) is itt található, és a szánkók ingyen rendelkezésre álltak. Ezen kívül szauna és pezsgőfürdő is kényeztetett minket (szintén inkluzíve), a kaja meg egyenesen felséges volt: négyfogásos büfévacsora (leves, előétel, főétel, desszert), általában minden fogásnál kétféléből lehetett választani. Ráadásul Andrisék nagy társaságával voltunk (7 autó, 26 fő). Tényleg emlékezetes volt. Olvasmányaim: végre kiolvastam Krúdytól a Has ezeregyéjszakáját (hosszabb-rövidebb novellák) és belekezdtem Márai Füveskönyvébe. Előbbit nagyon élveztem, az utóbbit kissé mesterkélt bölcselkedésnek érzem, persze sok megfontolandó gondolattal. Pont húsvétra értünk haza, nővérem és a két Pista is Budapestre jött, így volt egy kis lehetőség a családi életre is. Megtudtuk, hogy Balázsék második gyermeke is kislány lesz, szóval a kis Lucának lesz egy kishúga, szüleimnek újabb dédunokája. Csak kicsit kezdenek túlsúlyba kerülni a lányok. Mint az angol tanfolyamomon, ahol újabb három taggal bővült a csoport, természetesen mind hölgyek. A héten kulminált az Eszter 18. születésnapjára készítendő filmmel való foglalatoskodás: ezelőtt kb. két hónapja Jutkáék megkértek, hogy kb. 40 óra video-anyagból, valamint fényképekből és egyéb dokumentumokból készítsek egy filmet, amit Eszter szülinapján levetítünk. Elég nagy munka volt, de nagyon élveztem, és végül azt hiszem egészen jól sikerült. A kísérőzenét Eszter kedvenc számaiból válogattuk Borival és Orsival. 30 perces lett a film (tömörítési arány 1:80). Eszter szombaton a barátainak rendezett bulit, melyre Orsit, Borit és Gábort (Bori barátját) is meghívta, hajnali fél négykor (a nyári időszámítás szerint fél ötkor) kerültek haza. Vasárnap családi buli volt. Petrácskánk is most lett 4 éves, a nagy család együtt ünnepelte Eszterrel. A mi ünneplésünket beárnyékolta egy streptococcus-fertőzés, ami komolynak tűnt, de három nap alatt elmúlt. Az óvodai ünneplése így erre a hétre maradt. Bori csütörtökön indul Németországba, hogy viszonozza Jessica nyári látogatását. Remélem, jót tesz német tudásának (már Ausztriában is dumált németül, ha rákényszerült, pl. a snowboard-tanfolyamon). Már izgul rendesen. Egyébként most a kormányválság kellős közepén vagyunk, a Nagy Őszödi Hazug és a Mindig Igazat Mondó Ember nagy, eposzi csatája zajlik. Hol vagy, Homérosz?

2008. 04. 08.    A Tabánban már nyílik az orgona, fütyörésznek a rigók, robog a vegetáció ezerrel. Az óraátállítással kapcsolatban ősszel már fejtegettem a számítástechnikai vonatkozásokat, de arról a paradoxonról még nem szóltam, hogy „tegnap ilyenkor már ma volt…”. Mindenesetre álmosak a reggeleim mostanában, kell még egy-két hét, amíg mexokom. Ica mindkét rádióműsora lement. Nagyon meleg hangon mondott nekem köszönetet angolul és magyarul egyaránt a műsorokban, egészen zavarba hozott. Állítólag a feedback is jó volt. Legutóbbi hétvégén Ica ex-e, Béla is hazalátogatott, 9 év óta először. Megint osztálytalálkozó, de most egy kicsit kevesebben voltunk. Borikánk elutazott Németországba. Jó ez az Internet, MSN-en minden nap dumálhatunk. Bár első este csak egy SMS-t dobott fel „Glücklich angekommen” tartalommal. Szegényke nagyon fázik, a hétvégén még hó is esett arrafelé. De szerencsére a család kedves, a ház szép és mindent ért, amit mondanak neki. Kb. két hónapja tátott szájjal bámultuk Uri Geller tévéműsorának, „A kiválasztott”-nak a német változatát, a „Next Uri Geller”-t (igen-igen, a németek gyakran adnak műsoraiknak angol címet, pl. „Germany’s Next Topmodell”, vagy meghagyják az eredeti címet, pl. „Desperate Houswives”). Most ugyanazokat a trükköket láthatjuk sokkal provinciálisabb formában. Asszem két oka van annak, hogy nem tudjuk igazán élvezni a mentalisták tehetségkutató műsorát: -        Egyrészt nálunk sokkal kevesebb lehetőségük van a bűvészeknek igényes produkciók előadására, ezért a gyerekmatinékon abroszból virágot elővarázsoló szórakoztatóipari szakmunkások lettek gyorstalpaló tanfolyamon mentalistákká kiképezve, ezért gyakran beégnek a produkciók; -        Másrészt a magyarok nem hagyják magukat átverni. Nálunk a profi pankráció, melyért milliók rajonganak világszerte, csúfosan megbukott. Tudomásul kell venni, hogy a bűvészet: csalás. De mi, büszke magyarok úgy gondoljuk, micsoda dolog, hogy a mentalista nem tényleg olvas a gondolatainkban, ezért nem vagyunk hajlandók belemenni a játékba. Juszt László a „Juszt se hagyják magukat becsapni, átverni, megkárosítani!” szlogennel fémjelzett műsorában öntudatosan rántotta le a leplet a csaló tévéműsorról. Pedig higgyétek el, néha szükség van az illúzióra. Sőt, ha alaposabban megnézzük, tulajdonképpen majdnem minden illúzió... Édesapám talált egy könyvet a 11-es buszon: Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak (Kriterion). Kiderült, hogy a könyv szándékosan veszítődött el, ez egy új olvasó mozgalom: egy megadott szájton jelzed a könyv megtalálását, véleményt mondasz róla, majd nagy ravaszul újból elveszíted. A kötet három kisregényt tartalmaz, többek között a „Szigorúan ellenőrzött vonatok”-at. A könyvet megkaptam, rám testálódott az elolvasás, loggolás és elveszítés feladata…

2008. 04. 22.    Bori visszajött Németországból! Utolsó napra még összeszedett egy vírusos fertőzést (fejfájás, hányás, stb.), de mindent összevetve jól sikerült az út, és remélhetőleg nyelvtudásának is jót tett. Azóta már túlvan a latin fordítási versenyen is, szerinte jól sikerült, kíváncsian várjuk az eredményt. Orsi megnézte az Abigélt barátnőjével, teljesen odavannak érte. Nagyon szereti a musicalt, ezért nem csoda, hogy egyik kedvenc tévéműsora A Társulat. A királyi tévén is sok vérgagyi megy, amitől leginkább csak agyrákot lehet kapni, pl. Önök kérték, Csináljuk a fesztivált. Üdítő kivétel A Társulat: a szereplők egyáltalán nem tekinthetők amatőröknek, a táncosok, a jelmezek is szokatlanul magas színvonalúak. Az eddigi csúcspont a Rómeó és Júliából előadott anya-duett volt. Folytatva legutóbbi bejegyzésemben megkezdett gondolatmenetemet, mintha a magyaroktól idegen volna az érdeknélküli játék. Többen reagáltak úgy a geocaching-re és a Veszíts el egy könyvet játékra: És ezzel mit lehet nyerni? A könyvelvesztős játékban lelkesen olvasom Hrabalt, a Táncórákat és a Szigorúan ellenőrzött vonatokat már elolvastam (a filmet is megnéztem újra), és éppen holnap készülök elveszíteni a Száz év magányt. Izgulok is rendesen. Antal Imre halálával kapcsolatban az jutott eszembe, hányféleképpen lehet valakiről megemlékezni. Szabó István két filmjében is szerepeltetett nagybeteg színészeket, akikről tudni lehetett, hogy hamarosan meghalnak: A napfény ízében Juhász Jácintot, a Rokonokban Madaras Józsefet. Bessenyei Ferencet egy Bujtor-filmben láttuk utoljára, Tábori Nórát egy Alföldi Róbert által rendezett Micimackó-adaptációban. Ezzel szemben az Antal Imre emlékműsor az RTL Klubon kicsit gusztustalan volt: a nyilvánvalóan hetekkel korábban felvett filmben mindenki múlt időben beszél a tévés személyiségről, és sajnálkoznak, hogy milyen jó ember volt. Pedig utolsó éveit már nagyon méltatlan körülmények között, bulvár hullarablóknak kiszolgáltatva élte. Egyik kedvenc viccem, amit Antal Imrétől hallottam és valahányszor mesélem, mindig ő jut róla eszembe: -        Te Géza, hogy megváltoztál! Azelőtt magas voltál, most alacsony vagy! Azelőtt kövér voltál, most sovány vagy! -        De kérem! Én nem is vagyok Géza! -        Már Géza sem vagy?! A gépház üzenete: Kedvenc szolgáltatóm, a UPC – áldassék a neve – termékprofilt váltott. A korábbi előfizetésemnek műszakilag megfelelő új előfizetésemhez a korábbi 50 Mbájt webtárhely helyett mindössze 10 Mbájt jár. Ez természetesen nincs kinn a UPC honlapján, így nagyjából úgy értesültem róla, ahogy a tapintatos őrmester tájékoztatja a megárvult bakát. Szóval fájlmásolás közben azt a hibaüzenetet kaptam: Your quota: 10 Mbyte, occupied: 250%, free: -150%. Ezért aztán a fotóalbumot – amíg jobb megoldást nem találok – arra a szerverre helyezem át, ahol a családi videók is vannak. Így aztán fotónézegetés közben is vannak reklámok…

2008. 05. 04.    Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát… A május elsejei négynapos ünnepet egy kicsit szanaszét töltöttük. Bori szokásos várvölgyi kerékpártúrájára ment. Orsinak egy színjátszó köri kétnapos kirándulás volt beígérve, ebből csak egy másfélnapos szentendrei séta lett. Úgy tűnik, a színjátszó csoport lassanként kimúlik, pedig Orsi nagyon élvezte, egészen kinyílt, nagyon jó hatással volt rá. Így a május elsejét hármasban töltöttük a Spar sportmajálisán a Puskás Ferenc Stadion és a SYMA Csarnok környékén. Petra egészen fiús dolgokat művelt: falat mászott, motorozott. Látszik, hogy Péternek készült… Május elsején este újabb bulit tartottunk az angol csoportommal. Chris ösztönzésére tartunk ilyen class party-kat, mert mint bevallotta, komoly problémát okoz neki, hogy nem lát bele a magyarok fejébe. Ezeken a bulikon próbál jobban megérteni bennünket. Ezúttal az Osterbrau sörözőbe mentünk, ettünk, ittunk, csocsóztunk, közben jót dumáltunk. Jól érzem magam a sok fiatal lány között J. Idén kissé késve szereztük be az erkélyekre a virágokat, de remélem, szépek lesznek: a nagy erkélyen bordó és fehér futó muskátlik, a kis erkélyen lilák. A geocaching-re is ráerősítettünk: múlt vasárnap pl. megnéztük a híres budakeszi mamutfenyőket, május elsején részt vehettem Söri 500. ládájának megtalálásában, de a négynapos ünnepben volt még további kettő. 52. születésnapom csendesen telt, mert a családi ünneplésre csak az idén szokatlanul korán ránk köszöntő Pünkösd hétfőjén kerül sor. Azért az jól esett, hogy egészen váratlan helyekről kaptam jókívánságokat.

2008. 05. 15.    I can’t believe my heart, you’re just a teenage dream.* Happy birthday sweet sixteen! Borikánk 16 lett! Az ünneplése nem volt egyszerű, mert Orsi 5.-étől 9.-éig, Bori pedig 8.-ától 11.-éig volt osztálykiránduláson. Szerencsére a korai Pünkösd besegített, így 12-én volt a családi buli. Bori  szülinapi ajándéka alapvetően a két hónappal ezelőtt megkapott cselló volt, ezért most csak néhány könyvet, pólót, bokaláncot stb. kapott… volna, ha a várvölgyi biciklitúrán bele nem zanyál ruhástul, biciklistül, mobiltelefonostul a patakba. Orsi szerint szándékosan. Így – bár a régit úgy-ahogy kiszárítottuk – kiharcolt magának egy új telefont. Holnap apósom, Kati a két nagylánnyal, valamint Jutka a lányaival mauthauseni zarándokútra megy. Minden évben rendeznek megemlékezést az egykori KZ lager felszabadulásának évfordulóján, ahová apósom és apósom édesapja is deportálva volt. Apósom édesapja nem tért onnan haza, ezért apósom és öccse, ha tehetik minden évben részt vesznek a megemlékezésen. Így a hétvégét Petrával kettesben töltjük. A hajósok ismerik azt a fogalmat, hogy „point of no return”. Ez alatt azt a pontot értik, amikor már kár visszafordulni, mert az erőforrások (élelmiszer, édesvíz, üzemanyag) úgysem tartanának ki a visszaúton. Nos, szerintem a kormány most pont a „point of no return” utáni visszafordulásra készül. Teljesen értelmetlenül, mert már nincs esélyük partot érni (azaz választást nyerni). Persze olyan kompromisszumok árán, mint amilyen az egészségpénztár-törvény torzszüleménye, nincs értelme koalíciót fenntartani. Mit is mondott Marosán elvtárs: Az úton végig kell menni…J. Persze ő ezt a szocdem párt elárulására értette. De nálunk még a szocdempártot is milliárdosok szervezik. Az erkélyünkön a muskátli között fészket rakott a feketerigó. Az aparigó először Katival megbeszélte a dolgot, majd takaros fészket épített az egyik virágládába. Már az anyuka kotlik a tojásokon. Nagyon várjuk a kicsik megszületését, de hogyan fogjuk locsolni a virágokat? Ha a világ rigó lenne, Kötényemben ő fütyülne, Éjjel-nappal szépen szólna, Ha a világ rigó volna. * Helyesen: I can’t believe my eyes…

2008. 05. 27.    Voltunk az etyeki pincefesztiválon. Borinak köszönhetjük, aki a fuvola-együttessel szerepelt. Sajnos az ottalvás ilyenkor lehetetlen, mert minden szálláshely foglalt, s mivel kocsival voltunk, tantaloszi kínokat kellett kiállnom. Kárpótlásul két geoládát megkerestünk. Etyek grófja Demján Sándor: övé a legnagyobb pincészet Etyeken, Vajnával együtt alapították a Korda Filmstúdiót, és van egy birtoka Etyek és Alcsótdoboz között, az ún. Göböli piknikező. Gyönyörű horgásztó, pihenő és játszópark, erdő, állatbemutató, és mindez szabadon látogatható. Orsi tegnap jött meg a bicikli-táborból, teljesen leégett, 24 órát folyamatosan aludt, de baromi jól érezte magát. Bori barátja, Gábor pedig végigjárta a 100 km-es túrát, Borit is hívta, ki az etyeki szereplés miatt – szerencsére – nem mehetett. Véget ért az angol tanfolyamom, búcsúbuli stb. Chris elpanaszolta, milyen nehéz egy angolnak Magyarországon barátnőt találni L. Nekem hiányozni fog az angolozás, lehet, hogy ősztől folytatom. Most már nyakunkon a nyár, holnap 30 fok lesz, de a nyaralásunkból még semmi sincs megszervezve, bezzeg tavaly ilyenkor már teljes Erdély-lázban égtünk… Még megemlítem az elveszett könyvek blogját. Reménytelenül keringenek a könyvek, viszonylag kevés megtalálóval. Én eddig kettőt veszítettem el, egy sem lett meg, most készülök elveszíteni egy Cseres Tibor novelláskötetet. Egyelőre még olvasom. A gépház üzenete: A Macromedia Flashplayer újabb és újabb verziói frissülnek automatikusan a gépeken. A legújabb verziókkal nappali szobánk virtuális kamerája már nem működött, ezért ezt törölni voltam kénytelen, amig egy működő változatot nem produkálok. Petra szobája még működik, valószínűleg azért, mert az nem körpanorámás szerkezetű. Sorry…

2008. 06. 09.    Azért vártam ennyit a bloggolással, mert azt reméltem, hogy hamarosan beszámolhatok a rigófiókákról. Nos, a mama még mindig kotlik 3 tojáson, de vagy struccok fognak kikelni, vagy zápok ezek a tojások, mert már három hete ül rajtuk. De hát ezt a rigók jobban tudják… Néhány kulturális élményemről beszámolhatok: Édesapám is felajánlott egy elveszítésre szánt könyvet, Cseres Tibor Különféle szerelmek című novelláskötetét. Azt gondoltam, Cserest már végképp nem olvas ma senki, de azért belelapoztam. Aztán nem bírtam letenni: a hiperrealista formában megírt novellák stílusukban egészen mainak hatnak, miközben egy régen letűnt világot ismerhetünk meg bennük. Nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, de már készülök az elveszítésére, remélem, sikeresebb leszek, mint a másik kettővel. Megkaptam DVD-n a Mások élete c. Oszkár-díjas német filmet. Fantasztikusan jó film, nálam a Bukás és a Good-by Lenin mellé bekerült a legjobb német filmek közé. Irigylésre méltó módon tudnak a németek szembenézni a múltjukkal. A már említett Cseres valami hasonlót próbált a Hideg napokkal: társadalmi kiközösítés lett az eredménye. A napokban leadták a Kojak Budapesten c. vígjátékot. Ugyanaz a Kállai István írta a forgatókönyvet, aki A veréb is madár című filmét is. Nagyon szűk költségvetésből, fekete-fehérben forgatták le, mégis 1980 legnagyobb közönségsikere lett, amely kihúzta a MOKÉP-et a slamasztikából. A veréb is madárhoz hasonlóan aktuális társadalmi problémákkal foglalkozik, melyek közül nem maradhat ki az örök gúnyolódás tárgyát képező Patyolat, a HKI, a Vörös Október Ruhagyár, a belvárosi telefonközpont, hogy csak néhányat említsek. De ami sokkal izgalmasabbá teszi a filmet, az a megelevenedő szinész-panoptikum. Mintha a Farkasréti Temető kelne életre: Abody Béla, Antal Imre, Gobbi Hilda, Horváth Tivadar, Inke László, Körmendy János, Márkus László, Nagy Attila, Őze Lajos, Raksányi Gellért, Szakácsi Sándor, Szemes Mari, Szirtes Ádám, Tolnai Klári, Ungvári László, Zente Ferenc! Elképesztő névsor egy filmben! Megnéztük a lányokkal a Vámpírok bálját. Roman Polanski kultikussá vált musicaljéből a „Készen állj” c. dal valamikor pont úgy a slágerlisták élén volt, mint a Rómeó és Júlia „Lehetsz király” c. dala. A táncbetétek zseniálisak, az egész produkció nagyon színvonalas. Kár, hogy a végén mindenki vámpír lesz… Júniusban még előttünk áll az István, a király jubileumi előadása, valamint Katival kettesben a Hot Jazz Band és a Cotton Club Singers közös koncertje a Szigeten. Remélem, addigra túl leszünk Medárdon. A hétvégén Tahitótfaluban jártunk, Kati egykori kollégista szobatársánál. Jelenleg egy farmjuk van lovakkal, birkákkal. Ezúttal mindhárom lányt sikerült elvinnünk, és egyikük sem bánta meg. Petra lovon is ült. Az apropó a 10. eperfesztivál lett volna, de abból az eső miatt nem sokat láttunk. A Szentendrei Sziget két geopontja azért megvolt, mint egy héttel korábban két sukorói is.

2008. 06. 20.    Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ, VAKÁCIÓ!!! A nagylányoknál megvolt a biziosztás, idén sincs túl sok okuk a szégyenkezésre J Orsi a szünetet rögtön egy evezős túrával kezdte, Bori holnap követi a példáját. Megünnepeltük házasságunk nagykorúságát: 1990. június 16.-án, Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 32., újratemetésének első évfordulóján lettünk férj és feleség. Arra gondoltam, hogy esküvői ebédünk színterén, az óbudai Vasmacska étteremben kellene ünnepelnünk, de sajnos a hely pár éve bezárt, bizonytalan, hogy megnyílik-e egyáltalán valaha. Azért az évfordulót a közelben lévő virtuális geoláda logjába – néhány fénykép kíséretében – bejegyeztem. Végül is egy nappal később, a Cotton Club Singers és a Hot Jazz Band közös margitszigeti koncertjével leptük meg magunkat. A Margitszigeti Szabadtéri Színpad 70 évvel ezelőtt nyitott a János vitézzel, anyósom kislányként jelen volt az eseményen, mert hegedűtanára is játszott a zenekarban. Cotton Club Singers koncerten előszöt 10 éve voltunk a Budai Parkszínpadon, ami pár éve sajnos már az enyészeté. Aztán kb. öt éve láttuk őket a SYMA-csarnokban a Frank Sinatra emlékkoncerten. A forró hangulattól még a függöny is meggyulladt. Hot Jazz Band koncerten először 7-8 éve lehettünk a Hadtörténeti Múzeum udvarán, majd később a MOM művelődési házban is. Asszem most volt első közös koncertjük. Az est fénypontja Psota Irénnek, a nemzet színészének fellépése volt. Ha már a nemzet színészeinél tartunk, Raksányi Gellért örökébe Tordy Géza lépett, aki pont a munkahelyemmel szemközti épületben lakik a Gellérthegy utcában. Pár házzal arrébb lakott a most elhunyt Mezei András író is (a kocsija még mindig ott áll a ház előtt). De nem lakik túl messze Gyurkovics Tibor, Varga Mária színész, Csonka András (hirtelen ők jutottak eszembe). 19.-én, vagyis a második előadáson láttuk az Arénában az István a király jubileumi előadását. Én ott voltam a Királydombnál 1983. augusztus 20.-án. A kor technikai lehetőségei miatt akkor eleve csak a play-back jöhetett számításba: lehet, hogy volt már mikroport, de hogy ebből 20-30 szereplőnek jusson és azok megbízhatóan üzemeljenek, az lehetetlen volt. Így a színpadképtelennek ítélt énekesek helyébe nyugodtan lehetett tátogóművészeket választani, pl. István szerepére Pelsőczy Lászlót. Később persze az eredeti énekesek, így Varga Miklós és Sebestyén Márta váltak a darab legendás előadóivá. Egy évvel később a Nemzetiben is láttam az előadást, István szerepében Bubik Istvánnal. Az eddigi etalont az 5 évvel ezelőtti csíksomlyói előadás jelenti számomra. A nagy szereposztástól itt is csak pár ponton mertek eltérni, Torda szerepében Novák Péter zseniális volt. A dramaturg, Boldizsár Miklós alig két héttel élte túl ezt az előadást. A mostani előadásnak érdekessége a tehetségkutató műsor keretében folyó szereplőválogatás volt. Lényegében az összes főbb szereplővel elégedett voltam. A rendező sok ponton eltért a hagyományos előadásoktól, erről részletesen itt lehet olvasni. Nekem Asztrik szerepében Derzsi György tetszett nagyon: A szereplőválogatás clawn-ja, akitől „komoly” szerepet nem feltételeztem, nem a 25 évvel ezelőtti joviális, kenetteljes, mosolygós főpapot, hanem egy világhatalom határozott, ellentmondást nem tűrő képviselőjét formázta meg. Az acapella énekelt „Da pacem domine” betöltötte a tizenkétezres arénát. A darab végén Koppány szelleme kezet fog a lelkiismeret-furdalástól mardosott Istvánnal, majd balról bejön a liberális Bródy János, jobbról a konzervatív Szörényi Levente és férfiasan kezet nyújtanak egymásnak. Ekkor kialszanak a fények a színpadon és a nézőtéren egyaránt, és egy reflektor csupán az egyik páholyt világítja meg, ahol Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc baráti ölelésben fonódnak össze… Kár, hogy ez nem igaz L.

2008. 07. 01.    Július a legnyarabb hónap. Szentiván-éjt Szentendrén töltöttük, én már évek óta nem aludtam ott. Persze megint csak csonkán, Bori evezőstúrán volt. Fantasztikus, hogy a panorámát mennyire megváltoztatta az új Colbert-híd (jó-jó, Megyeri híd). Bori amúgy is mostanában megússza a közös családi rendezvényeket, következő hétvégen ugyanis a dobogókői Shaolin-faluban volt taichi összejövetel, edzések, minősítő vizsga. Petrának bezárt az óvoda, egy-egy hetet volt a nagyszülőknél, ezen a héten Eszter vigyáz rá (nagyon aranyosan ő ajánlotta fel), jövő héten a Bilimbó magánóvodában vesz részt kincskereső táborban, míg Orsi és Bori unokatestvéreikkel Angyalin lesznek, aztán ők vigyáznak rá egy hétig. Sajnos nyaralás csak július végétől jöhet szóba, mert Katinak a szabadságolások miatt ebben az időszakban mindenképpen dolgoznia kell. Mellesleg most nekem is elég sok munkám van, sajnos a paksi projektek véghatárideje mindig december közepe. A rigó-projekt kudarcba fulladt. Utólag persze okosak vagyunk, hogy vszleg azért nem keltek ki a tojások, mert Kati a költés alatt is zavartalanul locsolta a muskátlikat, így a víz alulról egy kicsit hűtötte őket. A rigómama nagyon kitartóan, kb. öt hétig kotlott, a hím asszisztált, aztán elhagyták a fészket. Az egyik tojást egy tojásrabló (szarka vagy dolmányos varjú lehetett) már másnap elvitte, kettő még mindig megvan. Sajnálom L.

2008. 07. 14.    Ma, azaz 2008. július 14.-én 14:22-kor megszületett Koscsó Eszter, Baluék második kislánya, szüleim második dédunokája!!! Paraméterei: 3,55 kg/51 cm. Ide beszúrom az első fényképét, mert a linkek múlandóak: Ezt a képet Balu küldte át MMS-ben, hogy a nagy eseményről tudósítson. Sok boldogságot a picinek! A nagylányok unokatesóikkal egy hetet töltöttek Angyalin, érzésem szerint nem érezték magukat túl jól, bár egy 3000-es puzzle-t kiraktak. Záróakkordként megünnepeltük Andris és Mimi szülinapját. A nyaralásunk fixálódni látszik: július végén egy hetet töltünk a Tiszatónál, majd augusztus elején egy hetet Rodosz-on. Végül is egyszer élünk. Istenem, pont egy éve ilyenkor voltunk Erdélyben a Sárga Tigrissel, ha jól emlékszem, 14.-én a szovátai sóhegyeket és tavakat néztük végig. És még egy évforduló: pontosan 30 évvel ezelőtt, a nagy francia forradalom évfordulóján indultunk el Varga Ferivel (†) és Simon Sanyival a nagy nyugati utazásunkra (Nagy Nyugati Utazás: mintha egy középkori kínai regény címe lenne). Akkoriban ez sokkal nagyobb kaland volt, mint azt egy mai fiatal képzelheti. De mi voltunk a kivételezett barakk a blokkban. Szóval egy hét Anglia (főleg London), két hét Franciaország (Párizs, Loire-mente, Riviéra), egy hét Olaszország (főleg Milánó és Velence). Mindez elképzelhetetlenül minimális pénzzel. De mi lehet romantikusabb, mint nyári teliholdnál a tengerparti fövenyen aludni…

2008. 07. 26.    Holnaptól Tisza-tó… Csak öt nap lesz, és áradás van, de azért remélem, jól telik majd. Mindenesetre felkészültünk strandolós, kirándulós (geoládák!!!)  és kulturális programokkal egyaránt. Bori visszajött a vitorlástáborból, szegénykének elég vacak idő jutott, de amikor levittük Agárdra, még jó idő volt, így legalább egy jót strandolhattunk. Rodosz is erdőtűzzel vár ránk, de addig még több mint egy hét van. Az idei is 8-assal végződő esztendő. A 8-ast Katival kineveztük szerencseszámunknak (’88-ban randiztunk először, ráadásul november 8.-án, minden gyerekünk születésnapja 8-assal végződik stb.). Szóval ’58: erről csak az jut eszembe: Ötvennyolcban táncoltunk először rockandrollt. Én két éves voltam. ‘68: Ez már eseményekben gazdag év volt: párizsi diáklázadások, prágai tavasz, szófiai VIT és budapesti táncdalfesztivál. Egyetlen forradalmi tettem az volt, hogy nyelvet öltöttem egy szovjet katonára, miközben a Prága felé vonuló katonai oszlopot bámultuk. Kaptam is egy hatalmas frászt apámtól. 12 éves voltam. ’78: a már említett nagy nyugati utazás, 22 évesen. 88: a megismerkedés Katival, harminckét évesen. Meg persze az a pártértekezlet, mely véget vetett Kádár János szintén 32 éves uralmának. ’98: hát erről nem sok minden jut eszembe, 42 éves voltam és már kezdtem múló ifjúságomon búslakodni. 2008: remélem, ez az év ütős lesz, hiszen csak 52 vagyok. És ha már a 8-asoknál tartunk, Galamb József 1908-ban alkotta meg a híres Ford-T-t, mely a modern ipari tömeggyártás szimbólumává lett. A 20. század emberének már zömében nem egyedi, hanem tömegcikkei lettek, a háziipar az eltelt 100 év alatt lényegében megszűnt, ill. szinte csak idegenforgalmi célokat szolgál. Közben persze a tömeggyártás is áttevődött a Távol-keletre, de ez már egy másik történet. Huxley Szép új világában az emberek Fordhoz imádkoznak és templomaikban kereszt helyett egy nagy T-betű van. A mai szép új világban inkább Bill Gates-t emlegetjük (ha nem is imádság formájában, épp ellenkezőleg), és vasárnap délelőtt a bevásárló-központokban áldozunk új isteneinknek… Boritól elkunyiztam a szülinapjára vásárolt „Su-la-ce: Az ifjú Lin-csi vándorlásai” c. könyvet, és írtam róla egy-két gondolatot a könyvelvesztős játékban. Holnap reggel start, beszámoló, fotók később.

2008. 08. 02.    Back from Tisza-tó, waiting for Rodosz… A tisza-tavi nyaralásunk rövid kronológiája: -        Első napon a dinnyésháti Álompartra megyünk, mert a net szerint itt fesztivál van. Fesztivál nincs, de a part valóban álom. Elfoglaljuk szálláshelyünket Poroszlón, majd vacsi a Kormoránban. -        Meglátogatjuk a Poroszlói Tanösvényt, gyönyörködünk a madár- és növényvilágban (geoláda!). Ebéd a Tavirózsában, strandolás estig, vizibicikli. Azért a szálláshelyünkön is strandolunk, pingpongozunk. -        Irány Tiszaörvény. Először egy geoláda megkeresése a Kormorán kikötőben, majd a Szabics kikötőből motorcsónakkal megyünk át a túloldalra, hogy végigsétáljunk a Tiszavirág Ártéri Sétaúton. Sajnos az áradás miatt a szabad Tisza nagyon sok szemetet hoz, de ez a töltéssel védett ártereket nem zavarja. A sétaút gyönyörű, a csúcspontot a Göbén (ez egy belső tó) való ladikozás jelenti: a kikötőben lévő ladikokból bárki elköthet egyet, és tetszés szerint csónakázhat a tündérrózsákkal fedett, madárvilágban gazdag (jégmadár!) tavacskán. A Borzanat (ez egy lagúna) csücskében szintén van egy geopont. Tovább autózunk Abádszalók felé, Tiszaderzsen megkeressük az árpád-kori templomrom melletti geoládát. Strandolás Abádszalókon, majd irány Poroszló. -        Reggel megtudjuk, hogy ma van szervezett üzemlátogatás a kiskörei vízerőműben, ezért lóhalálában igyekszünk Kiskörére, két perccel a program indulása előtt érünk oda. Sajnos a sok szemét mind a duzzasztóműnél torlódik fel, de kihalászni nem tudják, így továbbengedik. Kiskörén két geoláda is van, szerencsére közel egymáshoz, és közel a strandhoz. A strand a szabad Tiszán van, de szerencsére nem jut ide a szennyeződésből, ennek ellenére csak kevesen vannak, pedig szépen kiépített, csendes kemping és strandfürdő. -        Utolsó napunk! Meglátogatjuk a poroszlói tájházat, utána bérelünk egy kenut. Öt perccel indulásunk után felhőszakadás tör ki, amit a parti fűzes védelmében vészelünk át. Nagyon szép helyeken, lagúnákban, belső tavakon evezünk, kormoránokat, bakcsót, fekete gólyát látunk. Utána strandolás Poroszlón, majd irány Budapest.

2008. 08. 13.    Megjöttünk Rodoszról! Kolosszális volt! Szegény Öt Kontinens utazási iroda még nem tudja, hogy sorsa megpecsételődött. 1999-ben ugyanis a Jorgosszal voltunk Korfun. Egy év múlva csődbe ment, irodáját felgyújtották. 2003-ban az Eurotours-szal Krétán voltunk, ők is egy év múlva húzták le a redőnyt. 2006-ban a Horvát Utazási Iroda szervezte trogiri nyaralásunkat. Ők két évig húzták, nincs egy hónapja, hogy csődöt jelentettek. Pedig hasonlóan a korábbiakhoz, most is elégedettek voltunk szinte mindennel. De haladjunk szép sorjában: -        Hétfőn megérkeztünk Rodoszra, gyors transzfer Falirakra. Elfoglaljuk szállásunkat a Matina szállodában. A szobák puritánok, szekrényünkben polcok helyett egy gekkó lakott. Azért a medence pálmafás, vacsoráig úszkálunk benne. A tengerpart és a város kb. 1 km-re van, este én és a nagylányok odasétálunk. -        Második napon bebuszozunk Rodosz városba, szétnézünk a kikötőkben, csavargunk az óvárosban, megnézzük a Nagymesterek Palotáját. Este medizés a szállodában. -        Harmadik nap punnyadás a tengerparton, kellemes homokos, Petra szép várakat épített. -        Negyedik nap az utazási irodával szigettúrára megyünk, meglátogatjuk Lindoszt, a sziget déli csücskében egymás után fürödhetünk az Égei és a Földközi Tengerben, meglátjuk Monolitosz magányos szirtjét. Sajnos néhány konzumálási programon is átesünk (kerámia-műhely, pálinka-kóstolás). -        Ötödik napon a csúszdaparkot keressük fel. Petrának délutánra egészen megjön a kedve a csúszdázáshoz. Azért este még medizünk. -        Hatodik napon ellátogatunk a híres Pillangók Völgyébe, melyről még Szabó Magda is elragadtatással írt. Nemcsak a medvelepkék nagy tömege lenyűgöző, de megragad minket a völgyben folydogáló, vízesésekkel szabdalt és a kopár szigeten merőben szokatlan patak látványa tele rákokkal, és elámulunk az ámbrafák furcsa alakzatain, ahogyan egészen furcsa formákban odvasodnak. Délután még jut idő, hogy Rodosz városban a kisvasúttal körbemenjünk. -        Hetedik napon hajókirándulásra megyünk. Öt öblöt látogatunk végig, ebből négyben a hajóról ugrálva (vagy lépcsőn bemászva) fürdünk, egyben kikötünk és tengerparti sütés vár bennünket. -        A nyolcadik nap már a hazautazásé, de reggeli után még úszunk egyet a szálloda medencéjében. Ezúttal nem béreltünk autót, mert egyéni utazásainkat autóbusszal (ill. egyszer taxival) oldottuk meg. Kicsit aggódva jöttünk haza, mert 1999-ben Korfuról hazatérve a várost az a hír bénította meg, hogy az előzetesből megszökött a Viszkis. 2003-ban Krétáról jövet a Kulcsár Attila ügy foglalkoztatta a közvéleményt (istenem, öt év alatt még csak a vád ismertetéséig jutottak, de a tárgyalást azonnal elhalasztották, mert a védő indítványozta, hogy sikkasztás helyett legyen csalás a vád, erre viszont nem érvényes Kulcsár Attila osztrák kiadatása). Szerencsére az olimpia még az orosz-grúz háborút is háttérbe tudja szorítani. Most az olimpia miatti hajnali kelések időszaka következik, miközben vissza kell zökkennünk a hétköznapi kerékvágásba (mókuskerék, gályapad stb.). A két hét nyaralás alatt mindössze Krúdy Vörös postakocsiját sikerült elolvasnom, mostantól még kevesebb olvasásra lesz időm.

2008. 08. 20.    Megnéztük a tűzijátékot… Istenem, hány helyről néztem már. Amikor még szüleimmel a Zsigmond téren laktunk, mindig kisétáltunk a Duna-partra. Amikor a Bimbó útra költöztünk, általában felsétáltam pár száz métert. A Lovas úti lakásunkból a Tóth Árpád sétány valamelyik rondellájára mentünk tűzijátékot nézni, míg a Zsolt utcából a Czakó utcai sportpálya mellé gyalogolunk fel. Persze volt egy-két év, amikor vagy nem voltam/voltunk itthon (pl. de szép volt őrségi nyaralásunk alkalmából a zalalövői Borostyán-tó melletti tűzijáték!), vagy rossz idő volt. Csak egyszer halasztották el a tűzijátékot: 2002-ben a nagy dunai áradás miatt maradt el a rendezvény, de négy nap múlva, vasárnap megtartották. A két évvel ezelőtti nagy nyári viharral kombinált esemény vszleg örökre emlékezetes marad. Négy nappal az olimpia vége előtt még mindig itt állunk arany nélkül, egyre méltatlanabb viták folynak. Pedig szerintem az olimpia eddigi legnagyobb lúzere a szerb Csavics (vagy Kavics), aki 100 pillangón úgy kapott ki Phelpstől, hogy a célban is 20-30 cm-rel vezetett, de benyúlásnál a még egy karcsapás helyett a becsúszást választotta. Rossz döntés volt, egy századmásodperccel maradt le a halembertől. Szerbia még nálunk is jobban ki van éhezve az aranyéremre, Athénban pont a magyar vízilabdázók miatt maradtak arany nélkül, most is csak ezüstjük és bronzuk van. De ennél még bosszantóbb, hogy Csavics nem egy egyszerű győztes lett volna, hanem Az Ember, Aki Legyőzte Michael Phelps-t. Különben Phelps nyolc aranyából nemcsak ez volt nagyon necces: a 4x100-as gyorsváltóban a franciák szájából énekelték ki a sajtot úgy, hogy az utolsó 50 m-nél a világcsúcs-tartó Bernard még egy testhosszal vezetett. Vívásnál tudomásul kell vennünk, hogy a kínaiak adottságai az asztaliteniszhez hasonlóan jobbak nálunk. Gyorsabbak a reflexeik, robbanékonyak, laza a csuklójuk. Csak a tradíciók hiányoztak – eddig. A súlyemelés jópofa dolog, magyar szempontból doppinghullámvasút. 1988-ban Szanyi Andor ezüstérmes lett, de doppingtesztje pozitív volt. Az „öntőkirály” őszintén meglepődött, hiszen nem is a saját vizeletét adta, csak a donor volt óvatlan. Athénban pont így járt Gyurkovics Ferenc is: a rossznyelvek szerint az edzője adta a pisit, aki viszont potencianövelőt szedett. A Szanyi-ügy után is pár évre visszaesett a magyar súlyemelés, meg most is. Mindössze Baranyai Jánost küldtük ki Pekingbe, akinek élő adásban fordult ki a könyöke 150 kiló alatt, mint a csirkecsont. Rémisztő látvány volt, keserű vígasz, hogy azon a héten ez volt a legtöbbször letöltött klipp a TeCső-ről (én csak így hívom a YouTube-ot). A bolgárok rosszabbul jártak: két héttel az olimpia előtt bukott meg a komplett súlyemelő válogatottjuk a doppingellenőrzésen. Utolsó súlyemelő olimpiai bajnokunk, a Moszkvában győztes Baczakó Péter pár hónapja hunyt el nagyon fiatalon rejtélyes „idesorvadásban”. Tudom, hogy méltatlan dolog a találgatás, de nem lehet, hogy az aranyérem árát kellett szervezetének megfizetnie? Viszont a négy éve „vizeletadási problémákkal küzdő”, ezért aranyérmétől megfosztott Fazekas Robi egyedüli döntősként került a diszkoszvetés döntőjébe és végül nyolcadik lett. Kicsit olvasgattam a blogját, és olyasmit véltem belőle kiolvasni (természetesen a sorok között, hiszen erről nem szabad beszélni, mert amiről nem beszélünk, az nincs is, lásd Csisztu Zsuzsa), hogy minden versenyzőtárs nagy tisztelettel és szeretettel fogadta, vagyis nem lett kigolyózva a kaszinóból. Ebből én arra következtetek, hogy így vagy úgy, de mindenki próbálkozik, az egyiknek sikerül, a másiknak nem. Nem tudom, hogy most mi Robi módszere, de ez kb. 8 méterrel ér kevesebbet, mint az „öntés”. Még reménykedhetünk az öttusában, a kajak-kenuban, női kézilabdában és férfi vízilabdában…

2008. 08. 26.    Arany péntek, arany szombat, Aranyos vasárnap! A végén csattan az ostor! Érdekes, hogy zömében a veteránok szereztek érmet. Nagyon viccesek a magyarázkodások, hogy a lakosság számához, meg Magyarország GDP-jéhez viszonyítva milyen sok érmet szereztünk. Tény, hogy 1976-ban, Montrealban ugyanígy vártuk az aranyakat, akkor „mindössze” négy lett, bár az is igaz, hogy négy különböző sportágból (atlétika, torna, vívás, vízilabda), de akkor feleannyi ország vett részt, mint most. Kétszámjegyű aranyérmet először a berlini olimpián szereztünk 1936-ban (10-et), ezt további hat olimpián sikerült elérnünk (London: 10, Helsinki: 16, Tokió: 10, Mexikó: 10, Szöul: 11, Barcelona: 11). Kínával először Szöulban találkozhattunk olimpiai tornán, akkor több mint kétszer annyi aranyunk volt, mint nekik. Legkevesebb aranyérmünk 1900-ban volt (1), arany nélkül még sohasem zártunk olimpiát. Ez idén megtörtént többek közt Görögországgal, Svédországgal, Ausztriával, és szegény Szerbiával (lásd előző bejegyzésem). Különben a montreali olimpia alatt végig Egerben voltam építőtáborban (igen-igen, nyájas blog-olvasó, akkor még volt ilyen). Az egri strandfürdő egyik medencéjének végében volt egy színes televízió (nagy szó volt az ám ’76-ban!), éjszakai fürdőzéssel egybekötött olimpia-nézést lehetett tartani. Szurkolhattunk Németh Miklós világcsúcsának (a gerely majdnem kiszállt a stadionból), a magyar vándornak, na és persze a pólócsapatnak (Szívós, Csapó, Faragó, Gerendás stb.). Ők is hatalmas sztárok voltak, és persze azok mind a mai napig. Ami a korábbi olimpiákat illeti: -        ’64-ből csak annyira emlékszem, hogy ülünk a konyhában, és Szepesi azt üvölti: Lőj Dömötör! -        A ’68-as olimpiát már egy-két osztálytársam figyelemmel kísérte, és mondogatták, hogy már hány éremnél járunk, de engem nem érdekelt különösebben. -        A müncheni olimpia túszdrámája nekem teljesen kiesett, látszik, mennyire nem érdekelt akkoriban a politika. Úgy emlékszem, szeptemberben rendezték, mert már tartott az iskola. Emlékezetes volt David Wottle, a brit csodafutó, aki sapkában futva a tökutolsó helyről hajrázva nyerte a 800-at és 1500-at. Seres Péter osztálytársam felhívott a futam után: Láttad ezt? Tudatos olimpia-nézővé csak 1976-ban váltam (húszévesen). A vasárnapi vízilabda-meccs után kimentünk a Millenáris parkba báb- és utcaszínház fesztiválra. Bár a programok nagy része kicsiknek volt, a színművészetisek és zeneművészetisek közös előadásában megnéztük Gilbert-Sullivan: A Mikádó című operettjét marionett bábokkal. Zseniális volt: Minden szereplőt egy báb, egy bábos és egy énekes képviselt. A díszlet nélküli színpadon talpig feketébe öltözött emberek és a színes japán bábuk forgatagából kedves összjáték alakult ki, mindössze egy zongora kíséretével. A lovagiasan velünk tartó Bori is nagyon élvezte az előadást, egyébként is igyekezett bekapcsolódni a programokba, Petrának aranyos fakanál-bábukat készített. Orsi az iskola zebegényi táborában van, ezúttal a színjátszást választotta fakultációnak (tavaly és tavalyelőtt énekkaros volt). Bori pedig ma utazott Gáborral Balatonra. A tisza-tavi és rodoszi nyaralásunkról csináltam nyomtatott fényképalbumot is, mert azt olyan jó kézbe venni, nézegetni. A videó-anyagot már feltettem vincseszterre, a vágás és zenei aláfestés még hátravan. Lassan vége a nyárnak…

2008. 09. 02.    Csak még néhány szót az olimpiáról… Nézegettem kicsit az összesített statisztikát, Kína most előzött meg minket az örökrangsorban, most ők a hetedikek, mi visszacsúsztunk a 8. helyre. De mi 1896 óta szerepelünk olimpián, Kína 1984 óta. Ami a sikersportágak sorrendjét illeti, a kajak-kenu végre letaszította a dobogóról a birkózást (a vívás és úszás mögött a harmadik). Úgy gondolom azonban, hogy a birkózás általános válságban van, nem tudom, képes lesz-e megújulni. A vívás pedig lassanként nézhetetlenné válik, még a hozzáértők számára (én magamat annak tartom) is. Ja, és vízilabdacsapatunk a 160. aranyat szerezte meg hazánknak. A Zsidó Nyári Fesztivál két rendezvényén vettünk részt. Elmentünk Szalma Edit és Róth Anikó kiállítás-megnyitójára. Előbbi meseillusztrátor, utóbbi szintén, de emellett semelyfestéssel is foglalkozik. Petrának és Borinak is nagyon tetszettek az alkotások. Bori hangversenyre vitt! Szintén a fesztivál keretében került sor Lőwenberg Dániel zongorista, Sípos Cecília csellista és Tokody Ilona közös hangversenyére. Lőwenberg szilágyis volt, és a centenáriumi évben fellépett azon a koncerten, ahol egykori szilágyis művészek és amatőr szilágyisok egyaránt szerepeltek. Így ismerkedett meg Borival, aki szintén fellépett akkor. Időnként írogat neki e-mailt, hívogatja a koncertjeire. Ezúttal eleget tettünk a meghívásnak. Voltunk az @RC-plakátkiállításon is, voltak jópofa plakátok, de volt olyan is, amit nem értettem. A téma a boldogság volt, a második díjas plakát mindössze ezt a feliratot tartalmazza: „NÉPSZABADSÁG”. Az iskola minden különösebb dráma nélkül kezdődött. Bori a taichi három ágát is művelni fogja: pusztakezes, kard, legyező. Cserében abbahagyja a rendszeres csellót, talán zenekarozni fog tudni. Orsi elfoglaltságait még nem tudjuk, mindenesetre az angolt abbahagyja, mert jövőre úgyis iskolai tárgy lesz, de kéne neki valami jó sport… Petrácska is megkezdte a különórára járást: gyerektornára jár a Mészáros utcába, ahol nővérem is művészi tornázott anno. Ha már a nővéremnél tartunk: hétvégén végre találkoztunk (a szüleimnek segített pincét meszelni Szentendrén), fél év óta először, ezért kölcsönösen felköszöntöttük egymást szülinapunk alkalmából  - vicces volt. Aztán őt is elhívtuk az I. kerület nyárbúcsúztató báljára (gyermektáncverseny, tombola, Hot Jazz Band stb.).

2008. 09. 20.    Ebben a jó kis novemberi időben nagylányaim biciklitúrán vannak… Ráadásul kicsit komplikáltan kezdődött, mert Orsit rendben feladtam a vonatra, de Borinak legyezős taichi-edzése volt, ezért délután ment a csapat után. Ma az egész városban tüntetések voltak, ezért éppen hogy elértük a vonatot, aztán meg izgultunk, hogy szerencsésen megérkezik-e biciklistől. Kicsit nehezen viseljük, hogy két hét alatt húsz fokot esett a napi középhőmérséklet, de azt hiszem, egyre inkább hozzá kell szokni a szélsőséges időjáráshoz. Szóval két héttel ezelőtt még 30-35 fok melegben kirándultunk Kerepes környékén, míg Bori taichizott, másnap Angyalin élveztük ki a nyár utolsó fellángolását. A világvége elmaradt, a genfi szupergyorsító protonnyalábjainak fókuszában nem keletkezett univerzumunkat elnyelő fekete lyuk, de nem is jelent meg Schrödinger macskája, nyakörvén egy új univerzummal. Viszont van egy új elméletem a világ keletkezésére: Valamikor 14 milliárd évvel ezelőtt építettek egy hatalmas gyorsítót, hogy az atomi világ jelenségeit fürkésszék. A hatalmas energiával összeütköző protonnyalábok nyomán keletkezett ősrobbanásban létrejött ismert világegyetemünk… A fagyos őszt csak a politika teszi kicsit forróvá, kormánybuktatási próbálkozások, tüntetések, lehallgatási botrány, balatonőszödi évforduló, az amerikai másodlagos jelzáloghitel-piac összeomlása nyomán kibontakozó világgazdasági válság stb. Azért én a fűtést is bekapcsoltam a lakásban… Az ősz mindig az extra kiadások évada is: a lányok biciklitúrája, Petrát is beírattuk a Fogarasi síiskolába, végérvényesen kinyuvadt a mosógépünk (Energomat, Hajdúsági Iparművek – áldassék a neve). Jövő héten édesapám átveszi gyémántdiplomáját. Hatvan éve kapta meg közgazdász diplomáját, ha nincs a háború, erre pár évvel korábban is sor kerülhetett volna. Anyám, Zsuzsi és én is elmegyünk a nagy alkalomra, de erről majd a következő blog-bejegyzésben számolok be.

2008. 09. 30.    Apukám gyémántdiplomás! Anyámmal és Zsuzsival hármasban kísértük el a Corvinus Egyetem ünnepélyes diplomaosztójára, édesapám még az eredeti oklevelét is magával vitte. Sajnos csak két ismerőssel találkozott. Én azt gondoltam, hogy több ismert ember is lesz, hiszen abból a generációból elég sokan kerültek gazdasági és politikai vezető szerepbe, de egyedül Csikós-Nagy Béláné, az egykori Anyag- és Árhivatal vezetőjének, a 80-as évek ismert reformközgazdásza feleségének neve volt ismerős. Ezúttal rubindiplomát nem osztottak, hiába, ahhoz kb. 95 évesnek kell lenni. Jancsi bácsi (apósom nagybátyja) még átvette rubindiplomáját a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, még beszédet is mondott. A rákövetkező évben halt meg. A gyémántdiplomások közül apám volt a legstrammabb. Demográfiai jellegzetesség, hogy több nő vette át díszoklevelét, mint férfi, pedig annak idején inkább férfiak mentek közgazdásznak. Marx Károly szobránál kisebb sorbaállás alakult ki, mindenki a híres izmus-alapító szobránál akarta magát lefényképeztetni. Az eseményt a Királyi Pál utcában, a Győrffy kollégium egykori legendás épületében működő erdélyi étteremben ünnepeltük meg. Kár, hogy apám egyetlen egykori közgazdász kollégista társa sem vehetett részt az eseményen. Bár szűk családi körben meghittebb volt a jubilálás, látszott, hogy nagyon büszke a helyre. Finom erdélyi ételeket ettünk, én pl. tejfölös-tárkonyos húsgombóc-levest, utána magyaros csirkemájat puliszkával. De fogytak még a rétesek, folyt a bor és a borszéki víz. A hétvégén megtartottuk szokásos őszi agárdi bulinkat, megint Bori nélkül. Bori a 103 lépéses legyező-gyakorlatot tanulta Kerepesen. Kicsit kevesebben voltunk, mint szoktunk lenni, de a bográcsban készült paradicsomos, káposztás hús pazar volt. Vasárnap Orsival átbicikliztünk Pákozdra, ahol a pákozdi csata 160. évfordulóját ünnepelték. Orsi nem jött fel velem az emlékműhöz, de voltak huszárok, lovak, díszőrség, stb. Két geoládát is felkerestem. Vasárnap délután apósom 85. születésnapját ünnepeltük, új monitort kapott a számítógépéhez. Valahogy ösztönözni szeretnénk, hogy sűrűbben használja. Költekezésünk tovább folyik, Petra kapott sílécet és síbakancsot, mert október 1.-én kezdődik a síoktatás, valamint vettünk egy új mosógépet is, pénteken szállítják és viszik a régit. Anyám még azt a mosógépet használja, amit legelőször vásároltunk kb. 35 évvel ezelőtt. Természetesen NDK gyártmányú kivehető ajtós…

2008. 10. 11.    Borival voltunk a Portugál c. színdarabon a Katona József színházban. Sógornőméktől kaptuk a jegyet. Igazi Üvegtigris-szerű darab, remek egyéni színészi játékokkal (Szirtes Ági, Bán János Csuja Imre stb.), alkoholista, lúzer kisemberekkel, akiknek még vágyaik sincsenek. Eleinte nevet az ember a helyzetkomikumokon, később azonban már inkább sírni volna kedve. Szóval nem igazán tetszett. Aki látta a darabot annak: én a végén behoztam volna egy néger nőt színpadra… Petrácskánk megint átesett egy streptococcus-fertőzésen, olyan piros volt a torka, mint a körömlakk. Volt két nagyon vacak éjszakája, viszont egész héten Kati volt itthon vele táppénzen, ezt borzasztóan élvezte. Pénteken még az állatkertben is voltak. Bori némi szülői noszogatásra jelentkezett német nyelvvizsgára a Goethe Intézetbe, ma volt az írásbelije, hétfőn lesz a szóbelije. Hát majd meglátjuk. A Comenius-program keretében négyen az iskolából részt vesznek egy görögországi rendezvényen, Bori is köztük van. A rendezvény hivatalos nyelve német. Ez pont az őszi szünetben lesz, ezért most a várhatóan ismét forró őszt itthon töltjük. Nemrég gondoltam arra, hogy éppen 30 éve köteleztem el magam a számítógépes ipari folyamatirányítással. A BME Automatizálási Tanszéke bekapcsolódott a Hejőcsabai Cementmű nyersmalma szabályozásának rekonstrukciójába. Ketten negyedéves diákok is részt vettünk a projektben. Ekkor tanultam meg, hogy az ipari folyamatirányítás technológiai ismeret, szabályozástechnikai ismeret, hardver és szoftver ismeret együttesét feltételezi. Mi, diákok az alapszoftver és az interfész elektronikák tervezésében vettünk részt, de jelen voltunk az első szabályozási kísérleteknél is, pár napot Hejőcsabán töltöttünk. Az eszközök a mai viszonyokhoz képest kifejezetten kőkorszakiak voltak. A HCM-et azóta megvásárolta a svájci Holcim, de perben áll a magyar részvényesekkel, szóval zűrös ügy. A magyar cementgyártás jelenleg két nagy külföldi cég kezében van. A projektben akkor részt vevő oktatók közül Keviczky László a Tudományos Akadémia főtitkára, Vajk István az Automatizálási Tanszék vezetője, egyben az Infoware Zrt. társtulajdonosa. Egykori diáktársam, Maros Jancsi a Graphisoft csapatát erősíti. Hát ennyit a hőskorról… Amíg a magyar tarkák felvonultak a szürke marhák ellentüntetésének fenyegetésében (végül a szürke marhák mégsem tüntettek), megünnepeltük anyósom szülinapját is a XI. kerületi Trófeában. A kaja jó, a személyzet csapnivaló volt. Én cipóban sült csülköt és fokhagymában pácolt sült harcsát ettem, végén volt parfétorta is.

2008. 10. 26.    Bori negyedszer járt Görögországban… Ahhoz képest, hogy németül tanuló diákoknak szervezték ezt az utazást, zömében angolul kommunikált, a görögök szinte alig tudtak németül, de a többi náció (csehek, franciák, románok) tanulói sem sokat. Mondjuk a „románok” kolozsvári magyarok voltak, velük jól elbeszélgetett, a többiek csak nézték, honnan tud még románul is. Nagyon jól érezte magát, igazi mediterrán vendégszeretetben volt része. Valamikor márciusban majd viszonoznunk kell. A gazdasági világválság kellős közepén az átlag ember csak bámul és nem érti: -        Hogyan veszíthet a forint 2 hónap alatt 20 %-ot az értékéből? -        Ha a forint gyengül, miért lesz mégis egyre olcsóbb az üzemanyag? Nekem már évek óta rossz érzésem volt, hogy minden érdemi termelő tevékenység Ázsiába tevődött át. Azzal áltattuk magunkat, hogy nekünk megmarad a magas szintű tudást és technológiát igénylő fejlesztő tevékenység, de hát ezt is tajvaniak és indiaiak végzik manapság. Ez ráadásul párosult az emberek hitelfelvevő kedvének gerjesztésével. Ismerek olyanokat, akiket a bankok rángattak bele olyan hitelekbe, melyeknél nyilvánvaló volt, hogy lehetetlen törleszteni. Lényegében hajléktalanokat gyártottunk nyakra-főre. Amerikában ez még fokozottabb volt. És hát a lufiknak az a tulajdonságuk, hogy robbanásszerűen pukkadnak ki. Ráadásul a világgazdaság még nagyon messze van egy jól behangolt önszabályozó rendszertől, tele van pozitív visszacsatolásokkal, melyek a nyugalmi pontból való eltérést rendkívül felerősítik. Amikor azt hallom, hogy meg kell védeni az embereket a devizahitelek kb. 20 %-os drágulásától, mindig saját lakáshitelemre gondolok: Az eredetileg 2.5 %-os, legfeljebb havi 9000 Ft-os kezelési költségű és évi 240000 Ft adókedvezményre jogosító hitelnél a kamat 4%-ra, a kezelési költség 2%-ra nőtt, az adókedvezmény pedig megszűnt. Így a nettó havi törlesztés 57 eFt-ról 86 eFt-ra emelkedett, ez éppen 50 %-os emelkedésnek számít. Szóval egyetértek Simor Andrással: az embereknek meg kell tanulniuk, hogy a kockázatos befektetések vagy hitelek gyakran veszteségesek. A devizahitel nem véletlenül volt olcsóbb a forinthitelnél. Elmúlt az az idő, amikor biogiliszta-tenyésztők tűntetnek a parlament előtt. A BAUMAG-befektetőknek is illett volna gyanút fogniuk, miért kapják a banki kamat többszörösét. De most kiderült, hogy az egész világ játszott pilótajátékot. Valahogy úgy érzem, az állam egyre gyakrabban küld olyan üzenetet az állampolgárok felé, hogy nem érdemes jogkövetőnek lenni: -        Ne köss biztosítást a házadra, ha a tornádó leviszi a tetőt, majd fizet a katasztrófaalap. -        Ne fizess adót, TB-t, majd lesz adóamnesztia. -        Ne tarts be semmilyen törvényes határidőt, mert úgyis visszavonják a rendeletet. -        Kockáztass nyugodtan a befektetéseidben, majd az állam konszolidálja a bankodat. Orbán Viktort sem értem teljesen: a nemzeti ünnepen tartott beszédében Recskkel fenyegetett. Pedig a labda elég magasan száll: mondhatta volna, hogy veszélyben a munkahelyünk, az eladósodás réme fenyeget, befektetéseink és nyugdíjunk elértéktelenedik, de speciel politikai okokból nem üldöznek senkit. Ha csak tojást dobsz egy rendőrre, az vélemény-nyilvánítás. Ha utcakövet hajítasz, kaphatsz pénzbüntetést. 2000 óta van őszi szünet az iskolákban, még Pokorni Zoltán rendelte el. Volt, amikor csak egy-két nap szabit vettünk ki, hogy kirándulni menjünk a gyerekekkel, volt hogy több napra elutaztunk. Négy éve Sopronban, három éve Debrecenben, két éve pedig Grazban voltunk. Tavaly Eszter és Mimi is nálunk volt, de elég vacak volt az idő, idén pedig Bori görög útja és az én sok munkám miatt döntöttünk az itthon maradás mellett. Szóval Budapest szétverését a nemzeti ünnepet megint itthon töltöttük. Azért hasznosan: Voltunk Angyalin őszi munkákat végezni, valamint úgy alakult, hogy régi repülőket és régi autókat is láthattunk. Előbbieket a ferihegyi veterán repülők parkjában (Borira várva), utóbbiakat a SYMA csarnokban. A jövő héten a lányok végig itthon lesznek, remélem a teljes tunyuláson kívül csinálnak valami hasznosat is. Meghalt Bálint Ágnes, Kemény Henrik pedig letette a bábokat. Pedig a tévé gyerekműsorai már évek óta csak az ő (meg még Csukás István, Lázár Ervin, Foki Ottó) műveikből élnek. De szerencsére egy újszülöttnek minden mese új.

2008. 11. 09.    Bori német nyelvtudásáról hivatalos dokumentum született, mely itt megtekinthető! Én első nyelvvizsgámat 25 évesen (angol), másodikat 32 évesen (német) szereztem meg. De akkor még más volt a nyelvtudás helyzete Magyarországon… A gazdasági világválságtól két pozitív hatást vártam: 1. nemzeti összefogást/kiegyezést. 2. erkölcsi javulást, a termelő tevékenység tekintélyének visszaállítását. Sajnos úgy tűnik, minkét várakozásom csak álom. Amerika pedig megválasztotta minden idők legfiatalabb, legfeketébb és leggyümölcsösebb (Barack) elnökét. Asszem ebben is leginkább a csodavárás játszotta a legfőbb szerepet. Mindenesetre Berlusconinak egy kis soft niggerezésre azért még futotta.* Végre láthattuk a legfiatalabb családi jövevényt, Balázs másodszülöttjét, Eszterkét. Teljes létszámban meglátogattuk a négyhónapos kislányt, meg persze nővérét, a kis Lucát, akit szintén régen láttunk. 20 évesek vagyunk Katival, vagyis 2x20=40. 1988. november 8.-án, egy nappal az utolsó munkaszüneti napként ünnepelt november 7.-e után, amikor fél Magyarország Nickelsdorfban szerezte be a hőn áhított Gorenjét, míg a Fidesz a Vörösmarty téren söpört, az egykori Marxista-Leninista Egyetem előtt randevúztunk. Napra pontosan egy év múlva kelet-berliniek ezrei sétáltak át a Brandenburgi kapun, hogy keletnémet márkájukért megihassanak egy sört. Vagyis hatalmas változás állt be magánéletemben és a világpolitikában egyaránt. És a párhuzam a következő években is tovább folytatódott: kapcsolatunkban ’89 a felhőtlen szerelem, Magyarország életében pedig a lelkes világmegváltás éve volt, melyet ’90-ben nálunk a házasság, országunkban pedig az első szabad választás tetőzött be. A jeles alkalmat a Déryné étteremben ünnepeltük meg, ami nem is kávéház, sem nem bisztró, sokkal inkább ún. high-society vacsorázó hely élő zongoramuzsikával, az étteremmel egy térben elhelyezkedő bárral és látványkonyhával. Külön pincér hozta a koktélokat (Spicy Déryné), mással beszéltük meg az ételeket (lazac-steak ill. vesepecsenye közepesen átsütve), egy harmadikkal a borokat (Somlói Cuvee). A hely dugig volt, egyáltalán nem volt érzékelhető a közelgő recesszió, az oldott hangulatra jellemző volt, hogy a bárpultnál egy atlétatrikós férfi ült a barátjával. Kicsit idegennek éreztem magunkat itt. * Amerikában élő volt osztálytársam szerint az amerikaiak csak a gettóban élő, munkanélküli, magukat bűnözésből eltartó feketéket tartják feketének, ebben az értelemben sem Obama, sem az eddigi színes bőrű politikusok nem tekinthetők etnikai értelemben feketének. Különben mostanában Petrának esténként Urbán Gyula: Minden egér szereti a sajtot c. meséjét olvassuk, melyben egy fehér és egy szürke egércsalád konfliktusa közepette gyermekeik összebarátkoznak, és megfelelési kényszerből – egy varázsló egér segítségével – színt cserélnek, ezzel persze tovább fokozva a bajokat. Petra másik kedvence a Dzsungel könyve rajzfilm, melyben Maugli szintén identitászavarokkal küzd: Először farkasnak hiszi magát, aztán egy rövid időre beáll elefántnak, később Balu kedvéért medve lesz, de persze a végén egy emberfaluban köt ki.

2008. 11. 23.    November vége a születésnapok évada: Orsikánk 14, Kati pedig… már 15 is elmúlt J. Orsi ünneplésére összeszervezkedtek osztálytársai, mert az utóbbi időben ő volt a motorja az Erzsébet-napi gálán előadott táncnak: barátnőjével találtak egy koreográfiát a TeCsőn (még mindig YouTube), letöltötték a zenét, velem megvágatták (egy strófa + refrén kihúzva), adaptálták a táncot, betanították az osztállyal. A nyitószám voltak, előadásuk a vidámságával és a résztvevők számával aratott nagy sikert. Szóval nagy születésnapi buli készült volna egy osztálytársa üresen álló házában, de végül csak tízen voltak, így legközépsőbb lányunk kicsit csalódott. A szűk családi szülinap persze megvolt, a nagycsalád jövő vasárnap köszönti, Katival együtt, akit persze ma szintén felköszöntöttünk. A Szilágyi Erzsébet Gimnázium nemcsak gálaműsort, hanem különféle pályázatokat is rendez Erzsébet-nap környékén. Idén a pályázatok témája, akárcsak a gálaelőadásé a sport, mozgás és tánc volt. Bori első díjat nyert Sámántánc c. versével, melynek közlésére sajnos nem vagyok felhatalmazva. Orsi németből a labdajátékokról írt dolgozatot: vagy 15 labdasportot sorolt fel némi szabályismertetéssel együtt. Szerepelt közöttük a kerékpáros foci és a kviddics (!) is, természetesen mind németül. Műve harmadik helyezést ért. Ismét elment egy első kerületi polgár, Gyurkovics Tibor. Már az égi Mandzsúriából figyel minket megértő iróniával barátjával és szellemi társával, Galsai Pongráccal, akihez évtizedekig írta képzelt leveleit (utánanéztem: pontosan húsz év után követte). Sok mindenben nem értettem vele egyet, de szerettem derűjét, és mindig örültem, ha az utcán vagy a 78-as buszon feltűnt elmaradhatatlan kalapjában. Éppen paksi megrendelőinkkel ültem együtt a Horváth Étteremben, ahol fényképe Puskás Öcsi képe mellett lóg a falon, amikor látni véltem elmenni az ablak előtt. De lehet, hogy csak képzelődtem, mert rá két hétre már végleg távozott. Utóbbi két hetem olyan zsúfolt volt, hogy még a geocachingre sem jutott időm, pedig már készülök 100. ládámra: jelöltjeim: az ország közepén lévő 100. láda, vagy a Pilisborosjenőn lévő 1. és 1000. Majd meglátjuk…

2008. 12. 18.    Kedves Naplóm! Lesz-e olyan, hogy ezekben a szép adventi napokban, amikor a természet is elcsendesedik, mi is elcsendesedhetnénk. Mintha magának az ördögnek a bosszúja lenne, hogy ilyenkor kell munkahelyünkön az évet lehetőleg a legsikeresebben lezárni, belevetni magunkat az ajándékok utáni hajszába, és eleget tenni minden olyan kötelezettségnek, amely év végén szükséges/esedékes. Orsi osztálytársaitól kapott mobiltelefonja kisebb internetes fórumot indított el a szülők között, részben persze joggal. Voltak ugyanis olyan osztálytársak, akikhez Orsi nem áll olyan közel, vagy egyszerűen csak anyagilag nem állnak úgy, hogy érdemben hozzájárulhattak volna az ajándékozáshoz, ezért kicsit kiközösítve érezhették magukat. Orsi ezért – szerintem indokolatlanul – bűntudatot érez. Sok szülő rendkívüli szülői értekezlet összehívását is kezdeményezte. Azt hiszem, egy dolog semmiképpen sem vonható kétségbe: a jó szándék. Az pedig nem baj, hogy megtanulták a gyerekek: ez gyakran kevés. Azért értek az elmúlt hetekben pozitív élmények is. Egyik szakmai partnerünk, amely eddig mint sikeres automatizálási vállalkozás működött, belépett a vasúti szállítmányozási piacra is. Azt hiszem, az ilyen bátor irányváltások, új területek kiaknázása az, ami példaként szolgálhat. Miközben ezeket a sorokat írom, a háttérben az A la carte c. tévéműsor megy, melyben szintén arról beszél valaki, hogy nem akkor kell váltani, amikor már elengedhetetlen, hanem amikor még jól megy a szekér. Ez az a bizonyos S-görbe (vagy inkább ~-görbe): ha új dologba kezdesz, először veszteségeid lesznek, a szinusz-hullám lefelé indul. Amikor a vetés kezd beérni, a görbe felfelé indul, és egy idő után tetőzik. Végül belépünk a hanyatló szakaszba. A lényeg, hogy nem a hanyatló szakaszban, de még csak nem is a csúcson, hanem az emelkedő szakaszon kell új utakat keresni. Ez az életciklus-görbe az élet szinte valamennyi területére igaz, de persze kevesen vannak, akik ennyire tudatosan képesek élni az életüket. Egy másik dolog, amin mostanában gyakran gondolkodom, hogy a világgazdasági válság kapcsán sokan az elveszített pénzügyi befektetéseiken siránkoznak. Pedig szinte egyébből sem áll az életünk, mint befektetésből: befektetünk saját tanulmányainkba, szerelmeinkbe és barátainkba, családunkba, munkahelyünkbe és hivatásunkba, hobbinkba. Vajon ezek a befektetéseink sikeresebbek, mint a financiálisak? Vagy pedig, ahogy Karinthy írta: Összeházasodunk, elválunk, különféle gyermekekkel kísérletezünk. Végül is a meglehetősen esős időjárás és az ünnepek előtti lótifuti miatt a 100., 101. és 102. geoládám budapesti láda lett. A 98.-at és 99.-et Paksra menet abszolváltam két héttel ezelőtt egy üzembe helyezés alkalmával. Eredmény: térdig sárosan futottam be, és magyarázkodhattam. De ígéretem betartva a 100. után beléptem a Geocaching Közhasznú Egyesületbe, aminek persze csak eszmei jelentősége van, de azért mégis… Kedves Naplóolvasók, a Naplóíró most kellemes karácsonyt kíván, de idén még legalább egyszer, egy év végi összegzés erejéig még jelentkezik…

2008. 12. 28.    Fenyő nélkül nincs karácsony… Arra gondoltam, hogy még így karácsony után bejelentkezem, nehogy összetorlódjon a sok írnivaló. A karácsonyi ünneplések sorát mindig a céges buli nyitja, melynek van egy hivatalos és egy nem hivatalos része. A hivatalos részt a vezérigazgatónk tartja vezető munkatársaknak, ezen 1996 óta veszek részt rendszeresen. Az idei olyan gyászosra sikeredett, hogy jobb nem beszélni róla. Viszont a kollégák körében tartott ünneplésen 1981 (!) óta jelen vagyok. A mostani bulin (rajtam kívül) öt olyan kolléga volt ott, akivel a kezdetektől együtt ünnepelek, közülük egy már 2001 óta nem dolgozik nálunk, a többi négy pedig nyugdíjas, akik közül egy még részmunkaidőben nálunk dolgozik. Aktív főmunkaidős egyedül én vagyok a régiek közül L. Kezdetben még nem úgy volt, mint manapság, hogy karácsony és újév között nem dolgozunk, ezért az évzáró bulik december 28. környékén voltak. Eleinte kollégák neveit húztuk ki egy kalapból, és megajándékoztuk őket, akárcsak az osztálytársak az iskolában. A bulikat a cégnél tartottuk. Amikor a VEIKI-nek még a Gresham épülete adott helyet (ma Four Seasons szálloda), még KISZ-klubunk is volt, illetve buli végén a keménymag a borozóban folytatta az ünneplést. Az új helyünkre átköltözve vezettük be, hogy időnként egy-egy kolléga lakásán ér véget a buli, így kétszer nálunk is, idén pedig egy csepeli munkatársam házában. Háromszor még a farsang megünneplésével is próbálkoztunk (’91-ben, ’92-ben és ’93-ban), ez a szokásunk aztán elmaradt. Pedig egyszer óvszernek, egyszer hóhérnak, egyszer pedig farkasnak öltöztem. Azóta nem alakoskodom… A Szilágyi Gimnázium szokásos karácsonyi koncertjén csak Orsi szerepelt az énekkarral, korábban Bori mindig fellépett csellóval. A karácsonyi vásárban is csak Orsi árult: narancslekvárt készített, isteni finom lett, és vitték, mint a cukrot. Petrácska az évadzáró síversenyen vett részt. Fantasztikus, hogy két és fél hónap alatt megtanult szlalompályán lecsúszni! Kapott oklevelet és ajándékot, nagyon büszke magára (mi is rá). Jézuska/Télapó/Santa/Weihnachtsmann ismét gazdagon megajándékozott minket, a karácsonyi menüről is érdemes megemlékezni: Gyömbéres narancskrém-leves és harcsa a konyhafőnök kedvére. A bejglit Kati közértben vásárolta, de a Tüskéshátú cukrászdában készült, melyről tudni kell, hogy a tulajdonosa egy volt kollégám, aki egykor a Benkó Dixiland Band dobosa volt. Néhány nevezetesebb karácsonyomról is érdemes megemlékezni. 1974-ben töltöttem először a szentestét a szülői háztól távol: katona voltam, és úgy voltunk beosztva, hogy a század egyik harmada 24.-re, másik harmada 25.-re (ebbe estem bele én is), harmadik harmada pedig Szilveszterre mehetett haza. Emlékezetes volt még ’89 karácsonya, mely a romániai forradalommal esett egybe. Németh Miklós miniszterelnök, aki velünk egy házban lakott a Lovas úton (akkor már Katival együtt laktam, ki már jegyesem volt), a fenyőfát faragta a lépcsőházban a testőr figyelő tekintetében, és közben minket, többi lakót tájékoztatott a legújabb romániai hírekről. Aki átélte azt az időszakot, annak nem kell különösebben ecsetelnem a helyzetet. Jó visszaemlékezni még ’92, ’94 és 2004 karácsonyára, amikor legújabb gyermekünk ünnepelhetett velünk. Meg persze 2002, amikor új (jelenlegi) otthonunkban állítottunk először fát. Idén is végiglátogattuk sorban a nagyszülőket. Orsi mindenkinek a narancslekvárját osztogatta, Bori pedig édesapámat egy kézzel írt füzettel lepte meg, melybe karácsonyi verseket, meséket és novellákat válogatott, köztük az általa 11 éves a Duna tévé pályázatára írt Karácsony a Nagyréten c. mesét. A füzetet maga is illusztrálta. Apám egészen meghatódott (kicsit én is). Szántó Eszter szüleit karácsonyra egy honlappal lepte meg, így Balázsék honlapja után megint szaporodott a családi honlapok száma. Emlékezetes volt, hogy 25.-én felkerestük a geokarácsonyfát, mely Sóskút mellett az erdő közepén egy gyönyörűen feldíszített fenyőfa. Ja, és voltunk a Tropicariumban is, ahol sok érdekes trópusi állatot láthattunk és sok meghökkentő dolgot tudhattunk meg. Tudtad-e, kedves blog-olvasó, hogy a bohóchal rajokban él, ahol mindig a legnagyobb egyed a nőstény, a méretben következő pedig a hím. A többiek nem vesznek részt a szaporodásban egészen addig, míg az ivaros egyedek valamelyike el nem pusztul. Ha pl. a nőstény pusztul el, a hím ivart vált, előlép nősténnyé, és a méretben őt követő ivartalan egyed hím lesz. Nahát! Ha karácsonyi ünnepek, akkor természetesen SYMA-csarnok. Két éve Fenyő Miklós koncert és kézilabda-gála, tavaly a Diótörő és egérkirály meg az Aida. Idén megvolt a Fenyő koncert (Lüszikével és Király Viktorral) és még vár ránk a Mindhalálig Beatles, amit 20 éve láttunk a Tháliában. Most bye-bye, mert még meg kell szülnöm a szokásos újévi SMS-versünket, meg össze kell foglalnom az évet itt a blogban. Tehát tartsátok bekapcsolva mobilotokat és számítógépeiteket!

2008. 12. 31.    Hát akkor próbáljuk pontokba szedni…. -        Az év legnagyobb projektje: Eszter szülinapjára készült film. -        Az év legnagyobb kudarca: a ki nem kelt rigótojások. -        Az év legnagyobb dologi kiadása: Bori csellója (az utazásokat persze nem számítva). Kár, hogy abbahagyta a rendszeres csellózást, de biztos vagyok benne, hogy kilenc év zenetanulás nem múlik el nyomtalanul. -        Az év legkellemesebb helye: Erre nehéz válaszolni, mert sok szép helyen jártunk: Schladming, Rodosz, Tiszató, én mégis a Göbén csónakázva éreztem magam a legjobban. -        Az év legörömtelibb eseménye: Ez nem is kérdés, természetesen Koscsó Eszterke megszületése. -        Az év legnagyobb zenei élménye: A karácsonyra vásárolt Arany-óra CD (Arany-balladák acapella feldolgozása), de sokáig versenyben volt Péterfy Bori CD-je is, akinek unokatestvérével együtt jártam angolra. -        Az év legvidámabb társasága: Angol csoportom: 16-30 közötti lányok. -        Az év színházi eseménye: Na, ebből is volt egy pár, a legnagyobb szabású a Vámpírok bálja, a legnagyobb várakozással övezett az István, a király jubileumi előadása, a legmélymagyarabb a Portugál, de a legmeghökkentőbb a Mikádó c. bábelőadás volt. Szóval nem tudok dönteni. -        Az év könyve: Idén a könyvelvesztős játék miatt az „ölembe hullt” Hrabal Táncórák idősebbeknek és haladóknak c. kötete, ill. ezzel kapcsolatban elolvastam egy Cseres novelláskötetet is. Krúdy Vörös postakocsija is tetszett. A könyvelvesztős játék fórumát gyakran nézegetem, hogy három elveszített könyvem nem talál-e gazdára, ezért aztán ide-oda be is írogatok, bár a mozgalom leülőfélben van. -        Az év filmje: Természetes már régen nincs időm a frissen bemutatott filmek megtekintésére, ez alól asszem csak a Macskafogó II. volt kivétel, de ez sem tetszett különösebben. A DVD-n megnézett filmek közül kétségtelenül a Mások élete c. német film tetszett a legjobban, de jó volt még a Papírhold is. A könyvelvesztős játék miatt néztem meg a Pop, csajok satöbbit és a Szent Lajos király hídját. -        Az év hobbija: Tavaly ősszel kezdtünk bele a geocaching-be, de igazán idén pörgött fel. Már amennyire a heti 1,9 megtalálás felpörgésnek tekinthető. Idén pontosan 100 megtalálásunk volt, kár, hogy a nagylányokat alig, Petrát is csak mérsékelten tudom mozgósítani. Kíváncsi vagyok, hogy jövőre tudjuk-e tartani ezt a tempót. Mindenesetre szép helyekre jutottunk el, ahová geocaching nélkül biztosan nem mentünk volna. -        Az év büszkesége: Mindhárom lányunkra van okunk büszkének lenni: Bori változatlanul az iskolai diákbizottság elnöke, töretlenül kitűnő, németből nyelvvizsgát tett és megnyerte az irodalmi pályázatot. Orsi az Erzsébet-napi táncprodukció megszervezésével, továbbá egy kórházi Mikulás-napi előadás megszervezésével (melyre egy mesét is megdramatizált) szerzett érdemeket. Petrácska a sítudását mélyítette el, és oklevelet szerzett az évadzáró versenyen. -        Az év betegsége: Nem volt ilyen, Petrácska óvodás betegségeit (streptococcus 3-szor), Bori allergiáját és az én életkorommal járó betegségeket leszámítva egészségesek voltunk. Ez különösen utazások előtt izgalmas, de három utazásunk során egyiknél sem adódtak betegségek. -        Az év nagy változásai: Csak munkahelyi változások voltak, ezek sem jelentősek: a Pénzverő szervezeti változásai Katit csak annyiban érintették, hogy jövőre a Szabadság téren, a Nemzeti Bank épületében fog dolgozni, a VEIKI-ben pedig nyugdíjba vonulások miatt középvezetői státuszba kerültem (egyáltalán nem nagy örömömre). -        Az év legkevésbé váratlan meglepetése: Az amerikai ingatlanhitel-piaci válság nyomán kibontakozott világgazdasági válság. Azért nem volt váratlan, mert már évek óta beszéltek róla a közgazdászok, de magam is gyakran hajtogattam, hogy az nem vezet jóra, ha a világ egyik felében gyakorlatilag teljesen megszűnik a termelés, és a világ egy másik szegletébe költözik. Kár, hogy befektetéseink ezt megsínylették, és anyám sokkal okosabb volt, hogy kizárólag állampapírba fektetett. De vásár után minden paraszt okos. -        Az év sporteseménye: Lehetne az Olimpia is, nekem azonban mégis Bori thaiji (tájcsi) versenyen szerzett ezüstérme a legörömtelibb. A legtöbb izgalmat a Forma 1 hozta: az éves versenysorozat az utolsó 15 másodpercben dőlt el. A legnagyobb büszkeséget a férfi pólócsapat zsinórban harmadik olimpiai aranya jelenti. Közeli szívhalál állapotát Mohamed Aida okozott nálam az USA elleni női tőr csapatversenyen: egy asszón belül 12 tust hozott, ez mégsem volt elég a győzelemhez. És még folytathatnám… -        Az év bosszúsága: Csak a szépre emlékezem, ezért ide nem írok semmit. Mit várjunk 2009-től? Számmisztikailag egy szép négyzetszám (49) és egy szép prímszám (41) szorzata. 49=7*7, vagyis a két kaszás, ez nem sok jót jelent. A gazdasági válság biztosan érinteni fog minket, munkahelyem komoly veszélyben forog, de az élet kihívásait nyugodt magabiztossággal kell fogadni. A lányoknak 2009 még nem sorsfordító, Bori csak 2010-ben érik, Petra is csak akkor megy suliba. Tavaly ilyenkor szép hó volt, január 1.-én még szánkóztunk is. Idén a borús, szmogos idő -6 – -10 fokos hideggel párosul. Végül álljon itt szokásos SMS-versünk: Sütőben már a kismalac, Jószerencse, hol maradsz? Közeledik már az éjfél, De azért Te mégse féljél. Hiába jön válság, córesz, Szeretettel minden jó lesz. A Pál család kíván Néked Örömökben gazdag évet.