Az utolsó három labdarúgó világbajnokságot, amiken még részt vett a magyar válogatott, azért hívták "Mundial"-nak, mert mindhárom spanyol nyelvű országban (Argentína, Spanyolország, Mexikó) került megrendezésre. Mivel a mostani vébé egyik rendezője megint Mexikó volt, jogos lehet a "Mundial", de igazán az tette a mostani vébét "Mundial"-lá, hogy két spanyol nyelvű ország, Argentína és Spanyolország vívták a döntőt.
De ne szaladjunk ennyire előre, inkább üljünk be egy időgépbe és repüljünk vissza egészen 1966-ig, az angliai világbajnokságig. Ezt még természetesen 16 résztvevő országgal játszották, sőt, a további hármat (Mexikó, Németország és Argentína) is. És ennek a csoportkörében vertük meg Brazíliát 3:1-re, mely után az egész világ ódákat zengett a magyar válogatottról és Albert Flóriánról (azt a meccset a balatonboglári SZÖVOSZ-üdülőben láttam). Ezen a világbajnokságon nyerte el mind a mai napig egyetlen világbajnoki címét Anglia, és csak most, 60 év után sikerült újból dobogóra kapaszkodniuk, amikor is egy igazi flúgos futamú bronzmérkőzésen 6:4-re verték Franciaországot.
Na de megint nagyon előre szaladtam, maradjunk még az időgépben, repüljünk tovább majd' 20 évet 1986 március 16-ig, amikor egy barátságos felkészülő mérkőzésen újabb brazilverésre került sor, akkor 3:0-ra sikerült győznünk, és úgy éreztük, ezt a válogatottat semmi sem állíthatja meg a mexikói világbajnokságon. Három hónap sem kellett az irapuatói kijózanodáshoz, a Szovjetuniótól elszenvedett 0:6-os vereségig. Pedig 1986-ban volt Magyarország utolsó vébé-részvétele.
Maradjunk az időgépben, és repüljünk előre újabb 30 évet, a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokságig. Oké, hogy ez csak kontinensbajnokság, de 30 év után mégis csak az első világverseny, amire kijutott a magyar válogatott. Az oda-vissza rájátszásban azt a Norvégiát vertük meg kétszer, amelyik most a vébé negyeddöntőéig "evezte" be magát a nagyon szimpatikus és zseniális Erling Haaland vezérletével.
Megint nagyon előre szaladtam, vissza 2016-ba! Akkor nagyon lelkesen posztoltam arról, hogy végre van egy szerethető csapatunk. Ráadásul a csoportkörből első helyen jutottunk az egyenes kiesési szakaszba. Budapest utcáin "az este sohasem ért véget".
Repüljünk tovább az időgépben: a 2021-es és 2024-es EB-re ugyan kijutottunk, de a csoportkörön már nem jutottunk túl. A VB-kről nem érdemes beszélni: 2018X, 2022X. Így érkezünk meg 2025 november 16-ig, a vébé-selejtező utolsó csoportmérkőzéséig, amikor Írország ellen egy döntetlen is elegendő lett volna a továbbjutáshoz, de 2:1-es vezetésről Parrot mesterhármasával a 96. percben rúgott győztes góllal 2:3 lett a végeredmény, és minden reményünk elszállt. Sovány vígasz, hogy Írország sem utazhatott a vébére, mert a Csehország ellen játszott selejtezőt 2:0-ról veszítették el büntetőpárbajban. És végül Csehország, bár kijutott, de a csoportkörből már nem jutott a legjobb 32-be. Akkor egy keserű posztban írtam, hogy hogyan telik el egy élet a VB-re való kijutásra való várakozással.
Időgépünk nagy zökkenéssel végre megérkezett az USA-Mexikó-Kanada által rendezett 2026-os "Mundial"-ra, melyet ráadásul 48 csapat részvételével rendeztek meg. Korábbi munkahelyemen egy kollégám mindig szerzett valahonnan egy poszter-formájú tabellát, amin lehetett vezetni az eredményeket. Idén nagyon vágytam egy ilyenre, és kaptam is egyet a sarki benzinkúton, ahol mindössze két üveg kólát kellett hozzá vásárolni.
A labdarúgás történetének eddig mindössze nyolc világbajnoka volt, ezek közül Uruguay és Olaszország (utóbbi zsinórban harmadszor!) nem jutottak ki, Németország már a legjobb 32 között búcsúzott (Paraguay ellen büntetőpárbajban), Brazília pedig a 16 között a zseniális Norvégiától kapott ki 2:1-re. Mindhárom házigazda a 16 között búcsúzott, habár Trump elnök elég bunkó módon próbált beavatkozni a Belgium-USA mérkőzésbe: a Bosznia elleni mérkőzésen Folarin Balogun begyűjtötte második sárga lapját, amely után a Belgium-USA mérkőzésre automatikus eltiltás járt volna. Trump elnök felhívta a FIFA elnökét, Gianni Infantinót, mint a viccbéli nyuszika a medvét, hogy nem lehetne-e kihúzni a listáról. Már hogyne lehetne elnök úr, önnek mindent, jött a válasz. Na erre adtak a belgák csattanós 4:1-es választ a nyolcaddöntőben.
Megkérdezhetitek, hogy én melyik csapatnak szurkoltam. Nos, tavasszal Marokkóban jártunk, és annyira megtetszett nekem az ország futballszeretete (a 2022-es vébén negyedikek voltak, megnyerték a 2026-os Afrika-kupát, a 2030-as vébé egyik rendező országa lesz Portugália és Spanyolország mellett). Most is eljutottak a negyeddöntőig egyedüli afrikai csapatként, de a franciáktól kikaptak. Innentől Argentínának szurkoltam egyszerűen azért, mert Orsi lányomék holnap után költöznek ki legalább három évre Buenos Airesbe.
A negyeddöntőbe egyébként négy volt világbajnok, Franciaország, Spanyolország, Anglia és Argentína jutott, ráadásul egy-egy nem vébégyőztes csapattal összepárosítva. Annak ellenére, hogy jelenleg ez a négy csapat vezeti a világranglistát, örültem volna új világbajnok avatásának. Végeztem egy kis matematikai számítást is: ha mind a négy meccsen 80% esélye volt annak, hogy a volt vébégyőztes nyer, akkor is csak 41% az esélye annak, hogy csak volt vébégyőztes jut a legjobb négy közé. Pedig így történt.
Ami ezután jött, az már sporttörténelem: a spanyol válogatott vereség nélkül, mindössze egy kapott góllal lett világbajnok a rosszul, de agresszívan játszó argentin csapattal szemben. A meccs előtt az színesítette a világsajtót, hogy a 39 éves argentin zseni Lionel Messi és a 20 évvel fiatalabb spanyol Lamine Yamal 19 évvel ezelőtt már találkoztak egy jótékonysági fotózás erejéig. Először rá sem akartam kattintani, mert azt hittem, hogy kamu. De nem!
Sok egyéb érdekesség is volt ezen a vébén: a női bírók, a szájeltakarásos szabály, a félidők közbeni ivószünetek, vagy az NFL döntő mintájára a döntő mérkőzés félidejében tartott Half Time Show. A francia Kylian Mbappé lett a gólkirály 10 góllal, egyúttal átvette a vezetést Lionel Messitől a góllövő örökranglistán a vébéken rúgott 22 találatával.
Eseménydús öt hét volt.
