Bábel

Unokáim nemcsak multikulturális, de multinyelvi környezetbe csöppentek. Három hónapja költöztek ki Buenos Airesbe és a nagyobbik unokám, Yaara egy amerikai iskola óvodájába jár, ahol angolul beszélnek, de azért tanulnak spanyolul is. A kisebbik, Alma pedig egy zsidó hagyományokat ápoló bölcsibe jár, de ott a dadusok spanyolul beszélnek. Otthon pedig felváltva magyarul és héberül szólnak hozzájuk a szüleik.

Két hete nagyszülős nap volt a bölcsődében: bemehettek a nagyszülők, és énekelhettek a gyerekeknek. Mivel mi nem tudtunk személyesen bemenni, videón küldtünk gyermekdalokat. Íme az egyik dal:

Almus először nem érti, hogy mi van, aztán a Kis kacsa fürdik-nél felderül az arca:

Egy másik kisgyerek egyik nagymamája is magyar, de ott az anyuka nem tud magyarul, csak az apuka, de ő is már kint született, szóval nem túl jól. Viszont a nagyi magyar gyerekdalokat énekelt, amit szintén videón küldött el, de az anyukának feltűnt, hogy Almus élénken reagál a gyerekdalra, és kérdezte Orsit, hogy honnan tud a kislány magyarul. Hát, hogy mi is magyarok vagyunk - válaszolta büszkén Orsi.

Szombaton volt két éves a pici, és Orsi meghívta a bölcsistársakat, Yaaruli ovistársait és persze azok szüleit. Volt vagy tíz gyerek és ugyanennyi szülő. Kérdeztem, milyen nyelven beszélgettek. Hát három nyelven: héberül, angolul és spanyolul.

Hát ez elég vicces lehetett. A bölcsibe ugyanis sok Izraelből származó járatja a gyerekét, ezek közül vannak, akik tudnak héberül, vannak, akik nem. Az amerikai oviba meg minden náció gyereke jár, ott nyilván az angol volt a közös nyelv. Magyarul egyikük sem tudott.

De úgy telnek Orsi napjai, hogy nagyjából egyformán használja mind a négy nyelvet, a magyart, a hébert, az angolt és a spanyolt. Persze elárulta, hogy a leghasznosabb app a telefonján az AI-fordító (tényleg, kedves olvasóim, ti még tartotok nyomtatott szótárakat?). Izraelben Orsinak elég volt három nyelv: héber a hétköznapokra, magyar otthonra és angol a munkához.

Én még mindig teljes pánikban vagyok, hogy mi lesz az unokáim anyanyelve, de van, aki azt mondja, nyugodjak meg, a 6 éves korig megtanult nyelvek anyanyelvként épülnek be. Hát, majd meglátjuk.

Azért posztom végére beteszek egy fotót unokáim mindennapjairól: gyümijoghurt a konyhapulton.

Hősvértől pirosult gyásztér

Gyerekkoromban nem pont a történelem volt a kedvenc tárgyam, de azért szívesen eljátszottam a gondolattal, hogy megérem-e a nagy történelmi események kerek évfordulóit, illetve magam is részese lehetek-e hasonló történelmi eseményeknek. Nos, a nándorfehérvári diadal 500. évfordulóján már majdnem három hónapos voltam, de nemsokára hazámat egy nagyobb sorsfordító esemény rázta meg.

Buda visszafoglalásának 300. évfordulójának megünneplését 1986-ban már Vár-béli lakosként szemlélhettem, jelen voltam a Kossuth téren 1989 október 23-án, amikor Szűrös Mátyás kikiáltotta a Harmadik Magyar Köztársaságot, 1998 március 15-én, szabadságharcunk 150. évfordulóján a Fidesz a választási kampányába építette bele a megemlékezést, 2006 október 23.-a, forradalmunk 50. évfordulója össze lett "őszödözve" és "szemkilövetőzve", 2014-ben Dózsa parasztfelkelésének 500. évfordulója egyszerűen el lett felejtve. (Ez volt az az évforduló, amelyre sem emlékérme, sem emlékbélyeg nem lett kibocsátva, illetve pontosítanék, Werbőczy-bélyeg jelent meg abban az évben).

Éppen ezért vártam izgatottan a mohácsi csata 500. évfordulóját, hiszen arról lehetetlen elfelejtkezni, az olyan mélyen beleivódott a köznyelvbe (pl. a "több veszett Mohácsnál" szólás) és a közgondolkodásba ("Nekünk Mohács kell"), hogy nyilvánvalóan megkerülhetetlen volt egy méltó megemlékezés. Rákay Philipék meg is hirdettek egy nagyszabású történelmi filmet az évfordulóra, hogy aztán akkor lépjenek vissza belőle, amikor már nincs mód egy másikat leforgatni. Így aztán meg kellett elégednünk a Rubicon támogatásával készült dokumentumfilmmel, amit viszont az RTL egészen zavarba ejtő módon az évforduló napján este 11-kor tűzött műsorra egy B-kategóriás katasztrófafilm vetítése után.

Mi 2021-ben jártunk a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen, amely a Mohács melletti Sátorhelyen található, és 1700, zömében kivégzett katona nyughelye. Akkor már nagyban folyt a Szegedi Tudományegyetem antropológusai által az a feltáró munka, amelyben a sok emberi maradványt igyekeztek szortírozni.

A Szent Korona-alakú épület

Feltárást végző munkatársak

Tömegsír

Kopjafák

A tegnapi mohácsi ünnepi megemlékezésen és azt követő szentmisén a leletanyagból kiválogatott csontereklyéket a mohácsi Fogadalmi Templomban helyezték örök nyugalomba. Az ünnepségen Magyar Péter méltóságteljes beszédében pont az ellenkezőjét hangsúlyozta, mint Ady elhíresült antihimnusza. Azt hangsúlyozta, hogy a vereségek, Muhi, Mohács, Világos, Trianon, 56 csak erősítették a magyarok összefogását, melynek eredményeként a posztom címében is idézett Kisfaludy Károly versének mondatával egybecsengően:

Él magyar, áll Buda még! a mult csak példa legyen most,
S égve honért bizton nézzen előre szemünk,
És te virulj, gyásztér! a béke malasztos ölében,
Nemzeti nagylétünk hajdani sirja Mohács!

A Rubicon filmje részletesen tárgyalja a Mátyás halálát követő időszak magyarországi viszonyait, az Európát megosztó itáliai háborút, I. Szulejmán törekvéseit és stratégiáját. A fiatal királynak nem sikerült jelentősebb támogatást összetarhálnia Európától. Milyen jó mondanivaló lehetett volna Orbán számára, ha tegnap ő tartja a beszédet Mohácson: Lám akkor sem segített Európa, meg most sem! A hadvezér-casting során hárman jöhettek szóba: Frangepán Kristóf, Szapolyai János és Tomori Pál. A Dózsát leverő érseknek esze ágában sem volt a magyar seregek vezetése, később mégis az ő nyakába varrták a vereséget. Hogy is ír erről Kisfaludy:

Tomori! büszke vezér! mért hagytad el érseki széked;
Nem halt volna hazánk disze, virága veled.

Szulejmán pont azért Mohács felé indult, mert itt egyesíthette csapatait az anatóliai hadtesttel, míg Frangepán és Szapolyai hadserege nem érhetett időben oda. De hát a történelemben nincs "mi lett volna, ha".

Tudjuk, hogy a mohácsi csatavesztés és II. Lajos halála után hazánk legsúlyosabb trónviszálya kezdődött a magát I. János királlyá koronáztató Szapolyai János és a Jagelló-Habsburg házassági szerződésre hivatkozó (II. Lajos hitvese Habsburg Mária volt) Habsburg Ferdinánd között, melyben a magyar főurak (pl. Török Bálint) a csak a saját érdekeiket előtérbe helyező pávatáncba kezdtek, mely napra pontosan 15 évvel a mohácsi csatavesztés után Buda törökök általi elfoglalásához, és Magyarország három részre szakadásához vezetett. A sors fintora, hogy Szulejmán győzelme a Habsburgokat juttatta uralomra Magyarországon, melynek 400 év múlva csak egy másik nemzeti tragédia, Trianon vetett véget.

Ezúttal emlékbélyeget és emlékérmét is bocsátottak ki az évfordulóra.

A Pénverő által kibocsátott 30 000 Ft névértékű emlékérme

A mohácsi csatatér azonban idegen katonák nyughelye is, hiszen Lajos egyben Csehország királya is volt. Érdekes módon Szlovákia, a körmöcbányai pénzverde is kibocsátott egy 100 euró névértékű aranyérmét az évfordulóra.

A szlovák 100 euró névértékű emlékérme

Kati szerette volna elérni, hogy az érmekibocsátások kapcsán legyen közös magyar-szlovák megemlékezés és árusítsák egymás érméit, de felvetése sajnos süket fülekre talált.

A körbekerített mackó úrfi

Állt egy szobor a Margit híd budai hídfőjénél nagyjából a hév végállomásával egyvonalban az Árpád fejedelem útja és a Lukács fürdő közötti parkban, Maugsch Gyula Mackó úrfi róka komával című alkotása, mely Sebők Zsigmond Maczkó úr utazása és egyéb történetek című 1893-ban íródott gyermekkönyve alapján készült 1936-ban.

Ezen a képen én vagyok a szoborral nagyjából 65 évvel ezelőtt egy tavaszi napon, kezemben feltehetően egy csokor virág. Köszönet a ChatGPT-nek, hogy feljavította nekem a képet. A szobor Mackó úrfit ábrázolja egy csupor mézzel és barátját, róka komát, hóna alatt egy kacsával. Kicsit szorongva kérdeztem meg a szüleimet, hogy ugye a kacsa is a barátjuk, és a szüleim nem merték elárulni, hogy az bizony róka koma vacsorája. Hiába, érzékeny kisfiú voltam.

A szobor 1970-ig állt ezen a helyen, és elég gyakran láthattam, hiszen itt volt a hév végállomása, amivel rendszeresen jártunk Szentendrére. Sebők Zsigmond egyébként tovább folytatta a Maczkó úr brandet további kötetekkel: Maczkó úr utazásai, Maczkó úr a kiállításon, Maczkó úr az Alföldön, Maczkó úr a Tengeren, Maczkó úr újabb utazásai, Maczkó úr a Balatonon, Maczkó úr Budapesten, Maczkó úr úton, Mackó úr szárazon és vízen, Maczkó úr vendégei. Az egyik kötet reprint kiadását megvettük a gyerekeknek, de elég avittas volt a 100 éves nyelvezet, bár ebből tudtam meg, hogy a múlt század elején elektromos taxik jártak Budapest utcáin!

De a Sebők Zsigmond által megalkotott leghíresebb mesealak minden kétséget kizáróan Dörmögő Dömötör, aki számtalan mese hőse, de neve az 1957-ben alapított gyermekújság címében mind a mai napig él.

De térjünk vissza a szoborhoz! 1970-ben a hévet a Margit hídnál levitték a föld a lá a Batthyány térig, és a területrendezés során a szobrot is elvitték, szép lassan el is felejtettem. Amikor a '90-es évek elején már megvolt a két nagyobb lányunk és a Lovas úton laktunk, felfedeztük a Bécsi kapu mellett a Vár északkeleti szoknyáján elterülő Európa ligetet és annak játszóterét, és nagy örömmel találtam rá gyermekkorom kedvenc szobrára, Mackó úrfira. Onnantól kezdve a játszóteret csak macis játszótérnek hívtuk, és nagyon sokat jártunk oda a lányokkal.

2002-ben aztán elköltöztünk a Zsolt utcába, és kiesett a látókörünkből az Európa liget, csak néha tévedtünk arrafelé. Történt viszont, hogy az I. kerület fura ura úgy döntött, hogy négy kerületi közpark fenntartását átveszi a fővárostól: a Horváth-kertet, a Tabánt, az Európa ligetet és a Tóth Árpád sétányt. A Tabánba beletört a bicskája, mert az fővárosi tulajdon, és Karácsony nem mondott le róla, de a másik három közterület fenntartása a kerülethez került. Mielőtt valaki arra gyanakodna, hogy ez is a "parkfenntartási botrány" néven elhíresült korrupciós üggyel kapcsolatos, melyben budai polgármesterek kerültek előzetes letartóztatásba, megnyugtatom, hogy az I. kerületnek van saját 100%-os tulajdonú parkfenntartási cége. Az Európa ligetnél az önkormányzat geodéziai felmérést rendelt el, hogy mekkora területről van pontosan szó, és ekkor derült ki, hogy a liget egy jelentős része az Ostrom utca 1. szám alatti lakóingatlanhoz tartozik.

A lakóközösség kapva kapott az alkalmon, hogy kinéz egy kis pénz, és körbekerítették a területet, melynek pont a kellős közepén ott áll Mackó úrfi és róka koma szobra, mely immáron megközelíthetetlenné vált a közönség számára. A hétvégén jártam arra és csak kb 20 méterről készíthettem képet a szoborról.

Próbáltam faggatni a mesterséges intelligenciát, hogy ebben az esetben miért nem áll fenn az elbirtoklás esete, de a következő választ kaptam:

• Nem volt „sajátként” birtokolva: Sem a Főváros, sem a kerület nem tekintette sajátjának a földet; a nyilvántartásokban és a terveken is látszott a telekhatár.
• A szívességi használat kizárja az elbirtoklást: Mivel a társasház tulajdonosai korábban kifejezetten engedélyezték, hogy a nagyközönség látogassa a parkot, ez jogilag "engedélyezett/szívességi használatnak" minősül. Az engedéllyel történő használat pedig a törvény erejénél fogva kizárja az elbirtoklást.

Nem pontosan értem, hogy ha korábban engedélyezték a park közösségi használatát, most mi változhatott, most minden esetre patthelyzet van, amiről Böröcz László polgármester Facebook-posztjában így írt:

Én meg csak reménykedhetek, hogy a köz visszakapja ezt a 90 éves szobrot, talán még unokáimnak is megmutathatom...

Unokák: öröm, bánat

Orsi lányom a két unokával, valamint a vejem már megint itthon töltöttek egy hosszú hétvégét, mert egy régi barátjuk, Benedek esküvőjére voltak hivatalosak. Benedek vejem gyerekkori barátja, és már bőven együtt járt Orsival, de kikötötte, hogy minden péntek Benedeké. A péntek délutánokat Benedek a nászoméknál töltötte hosszú éveken át, ezért nászasszonyom kicsit második anyukájának tekinti magát, és Orsi kicsit féltékeny is volt Benedekre. Szóval nyilvánvaló, hogy egy ilyen esküvőt nem hagyhattak ki, mi meg örültünk az unokáknak.

És persze Orsiék érkezésének hírére Bori is vonatra szállt, hogy ő is együtt lehessen a testvéreivel és az unokahúgaival. Meg is kaptuk az unokákat péntekre és szombatra, volt nagy játszóterezés.

Péntek esti vacsorára mindannyian hivatalosak voltunk a nászomékhoz, itt aztán volt móka, kacagás.

Három lányom palacsintázik

Yaara kifesti Petra arcát

A családi együttlét örömére még egy teljes dupla szivárvány is megjelent az égen és az egész hazafelé vezető úton követett bennünket.

Szombaton este az unokák is mentek a lagziba és este 10-ig lumpoltak (a szüleik éjjel fél 2-ig). Vasárnap reggel 7-re vittem ki a családot a repülőtérre.

Joggal kérdezhetitek, kedves olvasóim, hogy akkor mi az a bánat, amit a posztom címében is említettem. Nos, mostanra bizonyossá vált, hogy Orsiék néhány évre Buenos Airesbe települnek át, mert vejem egy ingatlanbefektető cégnél nagyon kedvező ajánlatot kapott. Márciusban már jártak kint tájékozódni, két hét múlva újra kirepülnek Orsival már a végleges dolgokat (lakás, gyerekek óvodája és bölcsődéje, autóvásárlás) elintézni. Július végén szándékoznak áttelepülni és addig rengeteg sok dolgot kell intézniük, pl. a Tel Aviv-i lakásuk kiadását.

Budapest - Buenos Aires 12 000 km

Buenos Airesben most épp a tél közeleg, de mivel a gyerekek amerikai óvodába/bölcsődébe fognak járni, ott az északi féltekének megfelelően augusztus végén fog kezdődni az év. Orsi már lelkesen tanul spanyolul, mert Argentínában az átlagemberek nemigen beszélnek angolul.

Csodálom Orsiékat, hogy két gyermekkel, biztos izraeli egzisztencia mellett belevágnak ebbe a kalandba, nekem már csak a logisztikai lebonyolításba is beleborsózik a hátam, és még nem lehet tudni, hogy Orsi mihez kezd majd magával ezen a távoli földrészen. Ők nem azt a földhözragadt világot élik, mint mi, már korábban is bejárták Kanadát coast-to-coast, az USA nyugati és keleti részét, de voltak Japánban és a Lappföldön is. Számukra kicsi a mintegy egyharmad Magyarországnyi Izrael.

Magyarország térképe, benne Izrael

Baloldalt pedig Argentína térképe, benne Magyarország, abban pedig Izrael. Szóval Orsiék igazi világpolgárok. Azon a szomorúságon túl, hogy ritkábban fogunk találkozni az unokáinkkal (persze a kibertérben akár nap-mint-nap beszélgethetünk, de megölelni, megpuszilgatni nem tudjuk őket), aggódunk, hogy milyen identitás alakul ki bennük:

- Zsidó identitás? Végül is tartják a zsidó hagyományokat, és a gyerekek (legalább is a nagyobb) héberül tud a legjobban.

- Magyar identitás? Mindkét szülő magyarul beszél hozzájuk, és nagyszüleik magyarok, de ez mire elég?

- Az amerikai óvodában, később iskolában átlagos nyugati kultúrát ismernek-e meg?

- Mit ismernek meg az argentin kultúrából? Egyáltalán: Argentínából hová vezet majd az útjuk: vissza Izraelbe, vagy egy másik országba?

Felnőtt korukban mennyire fognak nekik hiányozni a gyökereik, mennyire fogják kutatni őseik múltját? (Családomban Zsuzsi nővérem és Bori lányom az, akit nagyon foglalkoztatnak a hagyományok).

Hát ezért egyszerre öröm és bánat nekünk unokáink jövője.

PS 2016.06.08.

Na, mihelyst hazaértek az unokák Izraelbe, máris légiriadó elől kellett délre költözniük, vejem nagyszüleinek otthonába. 😢

Születésnapi emlékek

Kedveseim, mindjárt vége a májusnak, de olyan jó visszaemlékezni arra a sok szeretetre, amit kaptam tőletek a 70. születésnapomon. Mindenki írt rólam egy kedves emléket, és a családi köszöntésemen nekem ki kellett találnom, hogy kitől származik az írás.

A legtöbbet persze kitaláltam, de olyan is volt, aminél mellé trafáltam.

👉  Ha ide kattintotok, akkor az összeset elolvashatjátok.  👈

Két zenész halálára

Két zenész haláláról jött a hír tegnap. Az egyikről, Sebő Ferencről tényleg ugyanaz mondható el, mint Fenyő Miklósról: korszakot teremtő zseni volt, a magyar táncházmozgalom elindítója. Ami vidéken - és különösen Erdélyben - még élő hagyomány volt, azt elhozta nekünk, városlakóknak is.

A Sebő-Halmos duó valahol félúton volt a csak tiszta népzenét játszó Muzsikás együttes és a verseket megzenésítő Kaláka együttes között: Sebőék hiteles népzenei alapokkal zenésítették meg a költeményeket.

Íme egy korai Sebő-feldolgozás, József Attila Medvetánca:

Én már gimnazista koromban is inkább Kalákás voltam, tőlük, meg a Muzsikástól gyűjtöttem lemezeket (ehhez jött négy évtized után a Csík zenekar). A katonaság alatt Debrecenben egy szintén dalfaragó ember, Pojják Laci volt a katonatársam, és akkor vele adtunk elő vers-megzenésítéseket (én furulyáztam), aztán a molnaszecsődi csapatnál is került elő két gitáros gyerek, akik viszont nagy Sebő-rajongók voltak, úgyhogy közösen próbálgattuk a korai Sebő-dalokat.

Természetesen a lányainkkal kiskorukban jártunk gyerektáncházba a Marcibányi térre, és úgy vettem észre, hogy Borit fogta meg legjobban a népzene. Egy időben gyakran hallgattunk autentikus cigány népzenét, pl. a Kanizsa csillagai előadásában. És mióta Bori két éve Bécsben él, szinte kizárólag világzenét és népzenét hallgat, és tagja egy kinti magyar néptáncegyüttesnek. Éppen a hétvégén volt a Papp László sportarénában az országos táncháztalálkozó, amin Boriék együttese is részt vett a Minden Magyarok Táncában, a diaszpórában élő magyarok közös táncában. Pont egy nappal Sebő Ferenc halála előtt 😢.

A másik zenész Földes Imre zenetörténész, kevésbé volt ismert, de én pont 50 éve jártam egy Joseph Haydn életét és munkásságát bemutató zentörténeti TIT előadás-sorozatára a Múzeum utcába. Gimnáziumi osztályomban az egyik szintén komolyzene-rajongó osztálytársam (ki később katonatársam majd egyetemi évfolyamtársam is lett, azóta római katolikus pap) hívott el erre az előadás-sorozatra, és egyből lenyűgözött Földes Imre színes és derűs előadásmódja. A zenei illusztrációk részben magnóról jöttek, részben élő zene (zongoristák, vonósnégyesek) szolgáltatták. Ráadásul ez az osztálytársam mutatott be az akkor még ifjabb Sapszon Ferencnek, a híres karnagy fiának, aki azóta már édesapja nyomdokaiba lépve Kossuth- és Liszt-díjas karnagy. Íme Haydn No. 34-es szimfóniája:

Hát így ismerkedtem én ifjúkoromban a népzenével és a komolyzenével.

Játsszuk azt, hogy béke van

Nem tudom, kedves olvasóim, hogy ti hogy vagytok vele, de én szeretem nézegetni a Google StreetView városképeit. Végig hajthatok a sugárutakon, sétálhatok parkokban, bekukkanthatok sikátorokba, szétnézhetek a tengerparti strandokon. A Google StreetView a szegények utazási irodája.

Mostanában szívesen nézek szét háborús övezetek térképein, ahol a GoogleMaps megőrizte a békés városképet, egy letűnt, elveszett világot idéz vissza. Íme néhány példa:

Gáza

A 2024 október 7.-i brutális túszejtő akció és az azt követő gázai hadműveletek összefüggő romterületté tették az övezetet. Pedig a Palesztin Turisztikai Ügynökség még mindig utazási célpontként ajánlja Gázát.

A YouTube-on is találhattok gázai idegenforgalmi filmeket, például ezt:

És igen, amikor Gáza 2005-ben elnyerte autonómiáját, sokan azt gondolták, hogy a Földközi-tenger Szingapúrja lehet. Aztán jött a Hamász és az Izrael megsemmisítésének doktrínája, és onnantól kezdve minden ennek rendelődött alá. A gázai nép saját vezetőinek túszává vált. Ma már ilyen képeket készíthetünk Gázáról.

Gázai utcakép

Pár napos hír, hogy a Trump nevére íratott Béketanács 5 milliárd dollárt ajánlott fel Gáza újjáépítésére. Nem túl sok...

Szíria

Az Európát 2015-ben elérő nagy menekültáradat első hulláma a polgárháború sújtotta Szíriából érkezett. Ráadásul ebben az első hullámban a tehetős középosztály jól képzett tagjai érkeztek, akiknek a befogadása a gyors integráció reményével kecsegtetett. Szinte minden menekült képes volt angolul nyilatkozni, komplett családok érkeztek. Aleppo városa is összefüggő romterületté vált.

A rommá lőtt Aleppo

Amikor Aleppóban megszilárdult az Asszad-rezsim, ismét békés város képét mutatta, érdemes körülnézni a GoogleMaps segítségével.

Aleppo pár évvel ezelőtt

Az Asszad-rezsim összeomlása után ismét kiújultak a harcok a kurdok és a szír kormányerők között, megint romokban a város.

Aleppo ismét romokban

Ukrajna

Az orosz-ukrán háborúban olyan Ukrán nagyvárosokat lőttek rommá, mint Harkiv, vagy Mariupol.

Harkiv egy rakétatámadás után

Harkiv a háború előtt

Kiégett házak Mariupolban, amely már orosz kézen van

Mariupol vidámparkja békeidőben

Ukrajnában a ruszkik már egy jó ideje az energetikai létesítményeket lövik. Ukrajna fázik és éhezik. De mi nem küldünk pénzt, mert - Orbán szerint - Ukrajna az ellenségünk, és erről nemzeti petíció is van.

De a GoogleMaps-en még mindig játszhatunk békésdit.

Szubjektív időutazás Fenyő Miklóssal

Katival egy éve járunk a Nemzeti Bank sportegyesületének táncszakosztályába, és a két hét múlva esedékes nyílt órán a Hungária együttes Rock’n’Roll Party című számára táncolt koreográfiánkkal próbáljuk az érdeklődőket bevonzzani. Ez a csaknem fél évszázados sláger és a magyar rock'n'roll felülmúlhatatlan zsenijének múlt heti halála egy képzeletbeli időutazásra késztetett.

1968 tavaszán a Ki Mit Tud-ot nézzük a fekete-fehér középképernyős Videoton gyártmányú Favorit márkájú televíziónkon (műsorvezető Megyeri Károly), amikor tánczene kategóriában a Neoton együttes mellett feltűnik egy fiatal srácokból álló zenekar, a Hungária, és elnyomják a Csavard fel a szőnyeget című dalukat, amely nélkül mind a mai napig nem létezik igazi házibuli. A zsűri képes volt ez alapján eltanácsolni az együttest, de a közönségszavazatok a középdöntőbe juttatták (még postai levelezőlapon ment a szavazás), ahol egy másik rock'n'roll számot, a Ha szól a Rock and roll címűt adták elő, de a döntőt - ki tudja milyen nyomásra? - egy népies dallal, a Nem bújok én többé már a subába című számmal nyertek meg.

Fenyő Miklós jobbról a második, Gálvölgyi János mellett áll

2021-es szülinapi buli túratársakkal és a Csavard fel a szőnyeget című számmal:

A Ki Mit Tud után pár hónappal levertük a Prágai Tavaszt, a magyar új gazdasági mechanizmus is nagy csikorgással megtorpant. A Hungária együttes szép lassan eltűnt a szemem elől, alig-alig hallhattunk magyar nyelvű rock'n'roll-t (Illéstől a Rock'n'roll Rézi, a Little Richard énekel vagy az Ötvennyolcban táncoltunk először rock'n'roll-t, az Omegától a Szeretnék visszamenni hozzád kedvesem, az LGT-től a Gyere-gyere ki a hegyoldalba stb.)

Telt-múlt az idő, megindult a Helsinki-folyamat, általános olvadás kezdődött a világpolitikában, és 1979-ben egy nyugat-német könnyűzenei produkciót, a Disco Disco címűt adta le a Magyar Televízió. A műsort a világ számos országában adták le egyenesben, de mi csak felvételről mertük bevállalni. A műsorvezető az a Thomas Gottschalk volt, akit később számtalan alkalommal láttunk a német RTL-en, és az élő showban olyan akkori népszerű énekesek és együttesek léptek fel, mint Plastic Bertrand, a Dschinghis Khan (benne Mándoki Lászlóval), a  Snoopy, Amanda Lear, a Baccara, Patrick Hernandez, a Boney M., Tina Turner). Szerencsére a műsor teljes egészében megnézhető a YouTube-on. A műsorban két számmal is fellépett a  Rocky Sharpe & The Replays: Rama Lama Ding Dong és Imagination. Ezek igazi tőről metszett rock'n'roll dalok voltak, és rögtön arról kezdtek cikkezni, hogy feltámadt a rock'n'roll.

Bár 1979 végén a Szovjetunió lerohanta Afganisztánt, és a vasfüggöny újra nagy reccsenéssel leereszkedett, a Disco disco műsor hatása tovább élt. A televízió szilveszteri műsorának ásza az eredeti német produkció magyar paródiája volt (Márkus László, mint Demis Russos, Harsányi Gábor, mint Amanda Lear, Paudits Béla, mint Plastic Bertrand, stb.). És valami megmozdult rock'n'roll ügyben is, mert már a következő tavaszon a Magyar Televízió Fiatalok órája című műsorában bemutatkozott az újjáalakult Hungária a klasszikus felállással: Fenyő Miklós, Dolly, Fekete Gyula (Szaxi Maxi), Szikora Róbert, Novai Gábor. A műsorban két szám is elhangzott az új lemezükről, a Rock’n’Roll Party és a Csókkirály. Ez a lemez elképesztő siker lett 600 ezer eladott példánnyal, minden házibuliban ez szólt, és egy Magyarországon sohasem volt világot hozott vissza pálmafás Váci úton suhanó Chevroletekkel, csőnadrágos jampikkal és lófarkas, pöttyös ruhás lányokkal.

Ismét eltelt egy év, eljött az 1981-es Táncdalfesztivál, melynek fődíját a Hungária együttes Limbó hintó című száma nyerte, pedig olyan, azóta már klasszikusnak számító dalokat hallhattunk akkor, mint a Szóljon hangosan az ének Soltész Rezsőtől, a Bábu vagy a KFT-től, a Homok a szélben Balázs Fecótól vagy az akkor nyolc éves Ullmann Mónikától az Írtam a bátyámnak egy dalt. Azóta is (45 év óta!) minden jobb házibuliban előkerül a partvisnyél és indul a limbózás. Én elvégezve a szakmérnökit 1981-ben kezdtem el dolgozni, és egyik kollégám a Limbó Hintóból kölcsönzött szavakkal hívta a kollégákat ebédelni: "Egy-két-hár, na mi lesz már?".

És persze a Hungária második lemezére sem kellett sokáig várni, még abban az évben kijött a Hotel Menthol, aminek szinte összes dala állandóan műsoron van a házibulikon mind a mai napig. De ekkor már repedezni kezdett az együttes, '82-ben kivált Szikora és megalapította az R-GO együttest. A Hungária Aréna című lemeze már nem lett akkora siker, pedig én szerettem (pl. A tranzisztorkor hajnalán). Aztán ki-ki ment a maga útjára: megalakult a Dolly Roll Dollyval, Flipper Öcsivel és Novai Gáborral, később Novai Marót Vikivel mint Nova Kultúr Zenekar folytatták, Fenyő Miklós pedig a Modern Talking sikerén felbuzdulva Bodnár Attilával megalakította a Modern Hungáriát. De igazából a Fenyő-legenda a régi számokban és azok színpadi és filmes feldolgozásaiban élt tovább:

• Hotel Menthol (1998)
• Made in Hungária (2001) - ebből 2009-ben film is készült
• Aranycsapat (2006)

1989-ben Fenyő Miklós fedezte fel Szandit, a "magyar Brenda Lee-t", akinek 14 éves korában is érett hangja volt, és kazettáját izraeli nászutunkra ajándékba vittük ki.

Mivel sógorom a SYMA csarnok (amióta államosították, BOK csarnok) építtetője és üzemeltetője volt, nagyon sok rendezvényt nézhettünk végig a csarnok egyik VIP-páholyából. Hosszú éveken keresztül Fenyő Miklós hagyományos karácsonyi koncertjét (Fenyő nélkül nincs karácsony) a SYMA csarnokban adta, így blogom tanúsága szerint 2006 és 2014 között 6 Fenyő-koncerten is voltunk. 2008-ban egy páholyban ültünk Dr. Schmitt Pállal és feleségével, aki akkor még nem volt köztársasági elnök, de már felajánlotta függetlenségét a Fidesznek. 

Az elmúlt 10 évben már nem hallottuk Fenyőt élőben énekelni, de minden szilveszteri vagy születésnapi bulin felcsendültek a régi számai, és lám, a sportegyesület táncszakosztályában is az ő nótáira rockizunk. Mert Fenyő Miklóst nem szabad csendben gyászolni, fel kell csavarni a szőnyeget és a hangerőt, hadd ugorjon le a tű a bakelitről!

Szegek a dobozban

Mielőtt posztom furcsa címére rátérnék, azzal kezdem, hogy vejemnek, Orsi lányom férjének két testvére van, egy húga meg egy öccse. Akárcsak a vejem, Sahar, ők is Magyarországon nevelkedtek és jártak iskolába, majd érettségi után mindketten visszatértek Izraelbe, mindketten letöltötték a katonaságot. A húg, Hili már középiskolásként táncolni, énekelni és színészkedni tanult, és Izraelben is elvégezte a színművészeti főiskolát, mellete számos külföldi workshopon is részt vett. Nincs állandó társulata, különféle színházi projektekben vesz részt.

Egy ilyen magyarországi projektje az volt, hogy szerepelt Nagy Lóránt rendezőszakos színművészeti főiskolás vizsgadarabjában, Pilinszky János KZ-oratórium című művében (amely elolvasható a Digitális Irodalmi Akadémián). A vizsgaelőadás a holokauszt emléknapján, január 27-én volt, másnap volt még két előadás, ezek egyikét tekintettük meg Petrával.

A művet előre elolvastam, és próbáltam tájékozódni arról, hogy miért is volt Pilinszky számára a koncentrációs táborok világa annyira meghatározó, hogy szinte egész életművét ez határozta meg. Pilinszkyt katolikus költőként tartjuk nyilván, aki katonaként került ki Németországba 1944-ben, és Harbach faluban betegségből lábadozva ismerte meg a helyi koncentrációs tábor borzalmait (a források nem egyértelműek, hogy még hol máshol látott ilyen táborokat, mennyire közvetlen tapasztalaton alapulóak az ismeretei).

A borzalmas élmények a költő szemléletében a bibliai passió részévé minősültek át: a lágerek foglyainak megalázó kínhalála valójában Krisztus keresztre feszítésének tömeges megismétlődése.

Egyik ilyen témájú műve a KZ-oratórium, melynek szereplői holtak: az Asszony, R.M. fiatal lány és a Kisfiú (az R.M. monogram valós személyre, Révész Máriára utal, egy táborlakóra, aki nagyon közel került Pilinszkyhez, de akit mégsem tudott megmenteni). A dráma szövege nagyon töredezett, viszonylag tág teret ad a rendezői fantáziának. Vejem húga, Hili R.M.-et játssza benne megindító átéléssel. És hogy most posztom címére is rátérjek, a darab elején hangzik el az alábbi szövegrészlet:

ÖREGASSZONY
    Mintha szegeket ráztak volna.

R. M.
    Mintha szegeket ráztam volna.

KISFIÚ
    Akkor láttam először éjszakát.

ÖREGASSZONY
    Nem ébredtek fel a szegek.

R. M.
    Én ordítoztam a dobozban!

Aki ismeri Pilinszky Négysorosát (és sokan ismerik, hiszen Hobó is elénekli a Vadászat című albumon), annak egyből ismerős ez a metafora:

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

A szegek ridegsége, keménysége az emberi kiszolgáltatottság szimbóluma Pilinszkynél.

Baruch Stern Hili, mint R.M. a KZ-oratóriumban

A töredezett szövegkörnyezetben talán az egyik leghosszabb és egyben legmegrendítőbb összefüggő szövegrész a farkasmese, amit Hili előadásában megkönnyeztem:

Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.

Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
ilyen szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.

A nap betetőzéseként a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál keretében megnéztem a Kislány vagyok című francia dokumentumfilmet egy kisfiúról, aki nemi diszfóriában szenved, úgy érzi, hogy ő valójában kislány. Érzékenyen és empátiával foglalkozik a film ezzel a jelenséggel, amit pl. a magyar kormány egy alaptörvény-módosítással próbál ignorálni. És akkor elgondolkodtam azon, hogy pont ez jellemzi a populista rezsimeket: nemlétező ellenségképeket kreál vagy nagyít fel a népszerűség érdekében társadalmi félelmekre és előítéletekre alapozva. Ebbe a sorba illeszkednek bele az egyébként nagyon elenyésző kisebbséget képviselő és ezért semmiféle társadalmi veszélyt nem jelentő transznemű és nembináris embertársaink.

Auf Wiederschauen, RTL!

Ebben a posztomban a német RTL televíziós csatornától veszek búcsút, amely 35 év után lekerült a kábeltelevíziós kínálatból. Nagy dolog, mondhatjátok, csatornák jönnek-mennek, nem lehet őket egyenként megsiratni. De számunkra a német RTL több, 35 éve nézzük és számunkra mindig ez volt az első számú német tévécsatorna.

Kábeltelevíziós szolgáltatást 1988 óta veszek igénybe, bár kezdetben nagyon szűk kínálattal: az angol nyelvű SkyChanel és SuperChannel mellett jött az Eurosport és a francia nyelvű TV5. Volt kis pikantériája a dolognak, hiszen '88-ban a szocializmus még az utóvédharcait vívta. A házunkban lakott Németh Miklós miniszterelnök, és mindig elképzeltem, hogy ő is nézi a Sky-on a béketábort nem túl pozitív színekben bemutató adásokat.

1989-ben - két héttel azután, hogy megkértem a kezét -  még a Sky és a Super teletextes üzenőfalán kívántam boldog születésnapot Katinak. Aztán hamarosan a kábelszolgáltató betagozódott egy nagyobb kerületi társaságba, és a csatornakínálat is jelentősen kibővült, a német nyelvű adók közül lett RTL-ünk, SAT1-ünk és ORF1-ünk is. A rendszerváltás eseményeit és a vitákat a német újraegyesítésről ("Wiedervereinigung? Nein, danke!" - Újraegyesítés? Nem, köszönjük!). És persze büszkék voltunk arra, milyen pozitívan beszélnek rólunk, magyarokról, a vasfüggöny leomlásában játszott szerepünkről.

Lettek kedvenc műsoraink, pl az RTL-en a Der Preis ist heiß (Forró az ár), a SAT1-en a Glücksrad (Szerencsekerék), mindkettő vetélkedőműsor. Az ORF1-en szombat esténként néztük a Lass dich überraschen! (Hagyd magad meglepni!) című Rudi Carell-showt. (Rudi Carellnek már akkor showműsora ment Ausztriában, amikor Katiék kint éltek, ezért különös nosztalgiát érzett iránta.

Az RTL és a SAT1 sokkal kevésbé voltak prűdek, mint manapság, szombaton este 10 után erotikus filmeket adtak, de főműsoridőben is olyan programok futottak, mint pl. a Tutti Frutti erotikus showműsor, melyben Európa minden országából (Magyarországról is!) származó lányok vetkőztek, illetve a vetélkedő során hibás válasz esetén le kellett vetni egy-egy ruhadarabot! A nyereményt pedig ECU-ban számoltál, mely a '90-es években ugyanolyan elszámolási valuta volt az EU-ban, mint a transzferábilis rubel az egykori KGST-ben). Íme egy részlet a Tutti Fruttiból:

Később a német nyelvű csatornáink száma jelentősen bővült: VOX, PRO7, ZDF, 3SAT, de az RTL megmaradt vezérhajónak. Számos nagy filmsikert ezen láttam először, persze németül, ezért nem értettem mindig pontosan a szöveget. Pl. a Szárnyas fejvadászban annyira koncentráltam a szövegre, hogy Kati hívta fel a figyelmemet arra, hogy egy mondat magyarul hangzik el benne: "Lófaszt, nehogy már! Te vagy a Blade Runner!"

Aztán itt volt a legendás misztikus sorozat, az X-Akták. Naná, hogy Scully és Mulder ügynökök kalandjait is az RTL-en néztem először. Furcsa volt, hogy a két különleges ügynök szigorúan magázzák egymást. Amikor szóltam Katinak, hogy nézze velem együtt, mert nem nagyon értem, akkor megnyugtatott, hogy ő sem. Amikor végre ment a magyar tévén, rájöttünk, hogy magyarul sem értjük mindig. De még a fülembe csengenek Scully ügynök szavai: "Ich bin eine bewaffnete Bundesagentin!" (Fegyveres szövetségi ügynöknő vagyok!)

Egy évvel a magyar Megasztár előtt, 2002-ben indult az RTL-en annak mintaképe, a DSDS (Deutschland sucht den Superstar) énekes tehetségkutató. Itt is selejtezők voltak, ahol a capella kellett énekelni, az élőshowban pedig egyesével estek ki a versenyzők. Szemben a Megasztárral a DSDS-t minden évben megrendezik, és egyetlen évad kivételével a Dieter Bohlen, az egykori Modern Talking-tag a zsűrielnök. De töretlenül fut az RTL-en a Wer wird Millionär? (Legyen Ön is milliomos!), melynek műsorvezetője, Günther Jauch pont olyan népszerű kvízmester Németországban, mint nálunk Vágó István volt.

Lányaim némettanulásában is fontos szerepet játszott a csatorna, bár időnként, amikor vibrátorreklám ment főműsoridőben, azért megkérdeztem, hogy ugye tudják, hogy ez most nem fagyireklám volt.

Az utóbbi években Kati és Petra előszeretettel nézték a Bachelor és Bachelorett (A nagy Ő) műsorokat, melyben eltérően a magyar változattól nem egy celeb kegyeiért vetélkednek. Aztán 2025 végére az RTL-t is utolérte a lineáris televíziózás hanyatlása. Az emberek egyre inkább a streamingszolgáltatók felé fordulnak, a mai fiataloknak már nem is igen van televízió-előfizetésük. Az RTL előre menekülve megvásárolta a Sky-t, műsorstruktúrája átalakult, és 2026-ra már nem kötött megállapodást magyarországi műsorszolgáltatásról a One szolgáltatóval.

Igen, én olyan vagyok, mint az egyszeri lembergi lakos, aki öt országban is élt élete során anélkül, hogy elhagyta volna szülővárosát. Mi is végigjártuk a Chello-UPC-Vodafone-One szolgáltatókat anélkül, hogy váltani akartunk volna, mindig a szolgáltatók cserélődtek. Amikor tavaly év végén a One megkeresett új csomagajánlatával (mert az a táncrend, hogy nem simán árat emelnek, hanem ezt mindig egy átcímkézett csomagba burkolják), akkor nem mondták, hogy megszűnik az RTL. Amikor oda akartunk kapcsolni, azt írta ki, hogy erre a csatornára nem vagyunk előfizetve, ezért felháborodott levelet írtam nekik, amire jóváírtak a számlámon 3000 Ft-ot, de az RTL-ről végleg le kell mondanunk.

Idén 70 éves leszek, ennek felét, 35 évet a német RTL társaságában éltem le. Hiányozni fog.

Beszéljünk az angyalokról

Idei karácsonyi üzenetem legyen egy részlet Krasznahorkai László Nobel-díjas magyar író által a Svéd Akadémián elmondott beszédéből.

Paul Klee: Ángel militante

"...a fonendoszkópom kihallja az elém álló új angyal rémületes történetét, hogy áldozat ő, áldozat: és nem értünk, hanem miattunk, valamennyiünkért, és valamennyiünk miatt, szárnyak nélkül, és üzenet nélkül, tudatván, hogy háború van, háború, és csak háború a természetben is, a társadalomban is, és ez a háború nemcsak fegyverekkel, kínnal és pusztítással zajlik, azzal is persze a skála egyik szélén, de zajlik annak a skálának az ellenkező szélén is, mert egyetlen rossz szó elég, amit neki, az új angyalnak egyszer odavetettek, elég egy igazságtalan, egy meggondolatlan, egy méltatlan tett, egy belegázolás a lélekbe és a testbe, mely éppen hogy másra rendezkedett be születésekor, nem arra, mert arra védtelen, hogy egy megtöretés legyen, egy aljasság, egy cinikus kegyetlenség az ő ártatlansága és szűziessége ellen, egy tett, de már egyetlen rossz szó is elég, hogy örökre megsebezze őt, és amit én tízezer szóval se tehetek jóvá, hisz jóvátehetetlen."

Kizökkent az idő. Hamlet kétszer

Kati színházjegyvásárlási kedve úgy hozta, hogy öt napon belül két Hamlet-adaptációt is láthattunk: a Katonában a Néma csendet, a Budaörsi Latinovits Színházban pedig a h.ml.t-et. Budapest az a város, ahol Shakespeare örökbecsű művét egyszerre három színház is játssza, hiszen a felsoroltakon kívül a Magyar Színházban is megy az eredeti Arany-fordításban Eperjes Károly rendezésében Haumann Máté címszereplésével.

Apropó fordítások: a veretes Arany János-féle fordítást már a legtöbb helyen felváltotta Nádasdy Ádám korszerűbb nyelvezetű fordítása. A héten elhunyt Kálloy Molnár Péter talán először mutatta be Nádasdy Hamletjét a Tháliában 2002-ben, ő rendezte és maga játszotta a címszerepet is. A h.ml.t viszont Forgách András fordításán alapul, aki a szállóigévé vált mondatokat (pl. Gyarlóság, asszony a neved) Aranytól, sok mai szóhasználatot viszont Nádasdytól vett át.

Maga a mű, amelyet 400 éve írt Shakespeare, de már előtte is dán legendaként terjedt, annyira sokrétű, annyiféle értelmezése lehetséges, annyiféle helyre lehet kitenni a hangsúlyt, hogy a különféle Hamlet-parafrázisoknak se vége, se hossza. Nem véletlen, hogy első Oscar-díjas filmünkben, a Mephistóban Hendrik Höfgen, a Berlini Állami Színház intendánsa egy virtigli náci Hamletet rendez meg. Emlékeztek még erre a jelenetre?

Az általunk látott Hamlet-adaptációkat a mai magyar színházi élet két zsenije, ifj. Vidnyánszky Attila illetve Alföldi Róbert rendezte, és mindkét darabnak nagyon jót tett, hogy a Néma csend előtt volt egy opcionális 45 perces ráhangoló előadás, a h.ml.t után pedig egy kb. egy órás közönségtalálkozó. Ezek nélkül a magyarázatok nélkül eléggé zavarban lettünk volna.

A Vidnyánszky-féle Néma csend előadásban (mint tudjuk, ezek Hamlet utolsó szavai: A többi néma csend.) szinte egyáltalán nincsenek párbeszédek, csak motyogások, félbeszakadt mondatok, üvöltések. A darab helyszíne, vagyis a helsingöri palota az SZFE (Színház és Filmművészeti Egyetem) Odry Színpada előcsarnoka meghökkentő élethűséggel.

A szereplők egyetemisták és a színház munkatársai. A liftajtó a pokol kapuja, innen lép ki Hamlet apjának szelleme, itt tűnnek el a holtak. A nagy túlélő és a történet krónikása, Horatio sem beszél, csak énekel (az a Lengyel Benjámin játssza, aki 15 évvel ezelőtt együtt járt Orsi lányunkkal színjátszó szakkörbe, és már akkor is nagyon tehetséges volt).

Az Alföldi-féle h.ml.t helyszíne sem szokványos: Egy edzőterem öltözője.

Rögtön azzal indít a darab, hogy három meztelen férfi, Marcellus, Bernardo és Hamlet átszaladnak a színen az öltözőszekrényekhez. Később ezekben az öltözőszekrényekben tűnnek el a holttestek. Alföldinél Poloniust, Guildensternt és Fortinbrast is nő alakítja, és Horatio sem éli túl a történteket, mert maga Fortinbras lövi le, így Fortinbras szájából hangzik el a zárómondat: A többi néma csend.

Azt gondolhatnátok, kedves olvasóim, hogy két teljesen öncélú Hamlet-rendezést láttunk, de erről szó sincsen. A Vidnyányszy-féle rendezésben a hangsúly a kommunikáció-képtelenségen, az egymás meg nem értésén van, miközben felidéződik az SZFE autonómiájáért folyó harc ugyanúgy, mint az ifjabb Vidnyánszky küzdelme saját édesapja szellemével. Az Alföldi-féle változatban Hamlet feldolgozhatatlan gyásza áll a középpontban Fröhlich Kristóf nagyon hiteles interpretációjában.

A Katona és a Budaörsi Latinovits Színház közötti jó kapcsolatra jellemző, hogy a Budaörsi Színház dramaturgja, Németh Nikolett volt a Néma csend dramaturgja, és a Katona társulatának tagja, Pelsőczy Réka játszotta Budaörsön Gertrúdot, Hamlet anyját. Egyébként Pelsőczy és Fröhlich a szintén Budaörsön látott Az igazság gyertyái című darabban is anyát és fiát alakítanak. Mi ebben a darabban láttuk a tragikusan fiatalon elhunyt Koós Boglárkát.

Alternatív történelem

Miután a magyar labdarúgó válogatott a várakozásnak megfelelően Szoboszlai 25 méterről a kapu jobb felső sarkába csavart védhetetlen szabadrúgásgóljával kijutott a 2026. évi labdarúgó világbajnokságra, Magyarországon a politikai elégedetlenség nem öltött határozottabb formákat, a diktatúra megerősödött, a Tisza Párt erodálódott, mondhatni kiapadt, az ellenzéknek kedve szegődött, a 2026. évi parlamenti választásokat a Fidesz érdemi kihívó nélkül 75%-os többséget szerezve nyerte meg.

Az Európai Unióban is a szuverenista, patrióta erők kerekedtek felül, a brüsszeli bürokraták lehajtva busa fejüket elkullogtak. Az Európai Szuverén Nemzetek Szövetsége felhagyott Ukrajna támogatásával, így Oroszország Ukrajna keleti felét az Orosz Birodalomhoz csatolta, a nyugati feléből pedig egy új Fehéroroszországot csinált.

Ez a helyzet most. E sorok írója börtönben ül (tehát nyilván nem lehet e sorok írója; e sorok csakis akkor vannak, akkor lehetnek, ha e sorok nincsenek), az orbáni diktatúra embertelen börtönében, nem más ő, mint egy névtelen senki. Épp az imént verték véresre. Zihálva fekszik a sötétben. Szoboszlai győzelemtől ragyogó arcát látja, és a világ rendjére gondol. Boldognak kell őt képzelnünk.

(Parafrázis Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című regényének A világ rendje című fejezetére).

Jelen blog írója csatak libsi volta ellenére a magyar labdarúgás tántoríthatatlan híve, aki 1986 óta csak egyre várja, hogy a válogatott kiharcolja a világbajnokságra való kijutást.

1986-ban első saját otthonába költözött, abban az esztendőben, amikor felrobbant a Challenger űrsikló és a csernobili atomerőmű, színes televíziót vásárolt (Hitachi-képcsöves Videoton!), hogy azon nézze a magyar fiúk meccseit, és irtózattal nézte a 6:0-ás irapuatói vereséget, aztán végbement a lakitelki sátorverés, leomlott a berlini fal, megismerkedett élete párjával, akivel a rendszerváltás és az olaszországi vébé esztendejében egybekeltek, az USA-ban rendezett vébé esztendejében már második gyermeküket várták, a nagyobbik a franciaországi vébé évében már iskolás lett, aztán leomlottak az ikertornyok, aztán kinőtték a lakásukat és Dél-Koreában és Japánban megrendezett vébé esztendejében jelenlegi otthonukba költöztek, közben megszületett harmadik kislányuk is, aki a németországi vébé esztendejében már két éves volt, amit együtt néztek vágyakozva a horvát tengerparton, sokfelé utazgattak ötösben, de a dél-afrikai vébé esztendejére csődbe ment addigi cége és saját vállalkozásba kezdett, sorra távoztak el a nagyszülők, a brazíliai vébé esztendejében már csak a nagymamák éltek, de legnagyobb lányuk már elvégezte az egyetemet, a középső meg kivándorolt Izraelbe, hogy az oroszországi vébé esztendejében összeházasodjon szerelmével és az izraeli esküvőn még jelen lehetett a két nagymama, aztán ismét munkahelyet váltott, aztán világjárvány jött, a nagymamák is elmentek és a katari vébé esztendejében legkisebb lányuk is leérettségizett és megszületett első unokájuk, és ő, az immár két unokás nagypapa még mindig reménykedett, hogy talán negyven év után, amikor már 48 csapat juthat ki, mi is végre...

Közben a futball és az irodalom nagyjai, Esterházy Péter, Mándy Iván, Moldova György, Végh Antal is eltávoztak a földi focipályáról, pedig ők is nagyon várták, ahogyan az Aranycsapat tagjai is sorra elmentek, akárcsak az utolsó vébét-járt szövetségi kapitányok: Baróti, Mészöly, Mezey, miközben olyan sportóriásokkal büszkélkedhettünk, mint Egerszegi Krisztina, a vízilabda-válogatott, Polgár Judit vagy Szilágyi Áron, de jöttek egymás után a Nobel-díjak és Oscar-díjak is, és sorra-rendre épültek a hatalmas labdarúgó-stadionok, de ő csak egyre várta, hogy talán majd most kijutunk...

Hány várakozással teli négy éve fér bele egy életbe?

Manófalva - konfliktuskezelési látlelet

Szinte az összes hírportál megírta, Hogy Kánya Tamás a rómaiparti kerékpárút mellett egy csodavilágot alkotott, Manófalvát, és ezt vandálok november 2.-ra virradó éjszaka szétverték. A legtöbb posztnak az volt a következtetése, hogy haladunk egy értéknélküli világ felé, amikor már pusztítani nagyobb dicsőség, mint értéket létrehozni.

Ilyen volt Manófalva...

... és ilyen lett.

Kánya Tamás rómaiparti Land Art-jával egy évvel ezelőtt találkoztunk, ugyanis ekkor helyezték el itt a GCLART névre hallgató geoládát (az 5081. számút), és mi három nappal a rejtés után, Szentendrére, a nyitott templomok hétvégéjére tartva megkerestük. Akkor még csak néhány egyszerűbb installációt találtunk a helyszínen.

Viszont már egy évvel ezelőtt is érzékeltük, hogy Manófalva problémás helyszínen van: a Szentendre felé vivő bicikliút a lupa-szigeti révtől egy ártéri erdőn visz keresztül. Szépen kikövezett, de csak két szemben jövő bicikli fér el egymás mellett, jobbra és balra erdő. A művész itt gyűjti össze azokat a gyökereket, fadarabokat, hordalékokat, terméseket és szép, formás kavicsokat, amiket a Duna partra tesz. Ebből építi az installációit, amiket csak a kerékpárúton lehet megközelíteni. A kerékpárút kanyargós és csak rövid szakaszai láthatók be az erdőtől, viszont elég forgalmas. A kocogók, gyalogosok, kutyasétáltatók ugyan nincsenek kitiltva az útról, de nekik is és a kerékpárosoknak is eléggé kell figyelniük, hogy ne legyen baleset. Nekünk is résen kellett lennünk, hogy ne kerüljünk biciklisták útjába.

Az első képen látható gyönyörűséges Manófalva pont az őszi szünetre készült el, és hirtelen nagyon nagy lett a gyalogosforgalom a bicikliúton.

Bámészkodók Manófalvánál a bicikliúton

Egy ilyen szituáció nagyon könnyen szül konfliktushelyzetet. Képzeljük el, hogy egy gyereket elsodor egy kerékpáros, a szülők veszekedni kezdenek a biciklistával, de újabb biciklisták érkeznek és újabb nézelődők is bekapcsolódnak a vitába. A szóváltásból hamar tettlegesség is lehet, mert az elfojtott frusztrációink miatt a konfliktushelyzeteket képtelenek vagyunk higgadtan kezelni. A most olvasott Harari-könyv szerint ebben nagy szerepet játszik a közösségi média is, az ottani éles diskurzusaink agresszív stílusa szivárog át a hétköznapjainkba és a közéletbe is.

Mi naponta tömegközlekedünk, rendszeresen találkozunk elfojtott frusztrációból eredő konfliktushelyzetekkel. Nem akarom azt a biciklistát mentegetni, aki az est leszálltával visszament és egy doronggal szétverte Manófalvát, de érzem, honnan fakadnak az indulatai, mert nap-mint-nap találkozom hasonlóval. A közösségi médiát elárasztják az életveszélyes helyzeteket teremtő büntetőfékezések és egyéb szándékos közúti veszélyeztetések. Emlékeztek még a Hadházy Ákos ellen Hatvanpusztánál elkövetett merényletre?

Mentálisan rossz állapotban van az ország. Lehet, hogy ez volna a legsürgősebb feladat: az ország lelkét meggyógyítani, és konfliktuskezelési kurzusokat indítani az embereknek. Remélem Kánya Tamás sem adja fel Land Art projektjét, csak valamivel szerencsésebb helyszínt választ neki. Én nagyon szurkolok.