Manófalva - konfliktuskezelési látlelet

Szinte az összes hírportál megírta, Hogy Kánya Tamás a rómaiparti kerékpárút mellett egy csodavilágot alkotott, Manófalvát, és ezt vandálok november 2.-ra virradó éjszaka szétverték. A legtöbb posztnak az volt a következtetése, hogy haladunk egy értéknélküli világ felé, amikor már pusztítani nagyobb dicsőség, mint értéket létrehozni.

Ilyen volt Manófalva...

... és ilyen lett.

Kánya Tamás rómaiparti Land Art-jával egy évvel ezelőtt találkoztunk, ugyanis ekkor helyezték el itt a GCLART névre hallgató geoládát (az 5081. számút), és mi három nappal a rejtés után, Szentendrére, a nyitott templomok hétvégéjére tartva megkerestük. Akkor még csak néhány egyszerűbb installációt találtunk a helyszínen.

Viszont már egy évvel ezelőtt is érzékeltük, hogy Manófalva problémás helyszínen van: a Szentendre felé vivő bicikliút a lupa-szigeti révtől egy ártéri erdőn visz keresztül. Szépen kikövezett, de csak két szemben jövő bicikli fér el egymás mellett, jobbra és balra erdő. A művész itt gyűjti össze azokat a gyökereket, fadarabokat, hordalékokat, terméseket és szép, formás kavicsokat, amiket a Duna partra tesz. Ebből építi az installációit, amiket csak a kerékpárúton lehet megközelíteni. A kerékpárút kanyargós és csak rövid szakaszai láthatók be az erdőtől, viszont elég forgalmas. A kocogók, gyalogosok, kutyasétáltatók ugyan nincsenek kitiltva az útról, de nekik is és a kerékpárosoknak is eléggé kell figyelniük, hogy ne legyen baleset. Nekünk is résen kellett lennünk, hogy ne kerüljünk biciklisták útjába.

Az első képen látható gyönyörűséges Manófalva pont az őszi szünetre készült el, és hirtelen nagyon nagy lett a gyalogosforgalom a bicikliúton.

Bámészkodók Manófalvánál a bicikliúton

Egy ilyen szituáció nagyon könnyen szül konfliktushelyzetet. Képzeljük el, hogy egy gyereket elsodor egy kerékpáros, a szülők veszekedni kezdenek a biciklistával, de újabb biciklisták érkeznek és újabb nézelődők is bekapcsolódnak a vitába. A szóváltásból hamar tettlegesség is lehet, mert az elfojtott frusztrációink miatt a konfliktushelyzeteket képtelenek vagyunk higgadtan kezelni. A most olvasott Harari-könyv szerint ebben nagy szerepet játszik a közösségi média is, az ottani éles diskurzusaink agresszív stílusa szivárog át a hétköznapjainkba és a közéletbe is.

Mi naponta tömegközlekedünk, rendszeresen találkozunk elfojtott frusztrációból eredő konfliktushelyzetekkel. Nem akarom azt a biciklistát mentegetni, aki az est leszálltával visszament és egy doronggal szétverte Manófalvát, de érzem, honnan fakadnak az indulatai, mert nap-mint-nap találkozom hasonlóval. A közösségi médiát elárasztják az életveszélyes helyzeteket teremtő büntetőfékezések és egyéb szándékos közúti veszélyeztetések. Emlékeztek még a Hadházy Ákos ellen Hatvanpusztánál elkövetett merényletre?

Mentálisan rossz állapotban van az ország. Lehet, hogy ez volna a legsürgősebb feladat: az ország lelkét meggyógyítani, és konfliktuskezelési kurzusokat indítani az embereknek. Remélem Kánya Tamás sem adja fel Land Art projektjét, csak valamivel szerencsésebb helyszínt választ neki. Én nagyon szurkolok.