And the winner is...

Van olyan olvasóm, aki szóvá tette, hogy már több mint három hete voltak az országgyűlési választások, de még mindig nem írtam róla egyetlen posztot sem. Nos ennek több oka van:

• Még mindig nem tértem magamhoz az események hatásától;
• A teljes magyar médiából áradtak az elemzések és az összefoglalók;
• A parlamenti mandátumok egészen tegnapig még nem tisztázódtak, főleg a listán bejutott fideszes képviselők visszalépése miatt;
• A volt kormánypárti politikusok és kormányhoz hű oligarchák sorra járják az ATV, a Partizán vagy a Kontrol gyóntatószékeit, hogy magyarázzák a bizonyítványukat.

Annyit minden esetre már nagyon hamar tudni lehetett, hogy ez a választás a rendszerváltozás utáni 10 szabad választásból több szempontból is rekorder volt:

• Soha még nem volt ilyen magas a választási részvételi arány, a magyarországi lakcímmel rendelkezők csaknem 80%-a részt vett a voksoláson. Csak összehasonlításképpen: az 1990-es rendszerváltó választáson mindössze 65% szavazott. Azt is mondhatnánk, hogy az az elit rendszerváltása volt, de igazságtalanok lennénk. A '90-es rendszerváltozás ugyanis egy elhúzódó folyamat volt, mire elértünk a választásokig, már
• elismerték az '56-os forradalmat,
• újratemették Nagy Imrét és mártírtársait,
• a kerekasztal-tárgyalásokon megállapodtak a többpártrendszerben és az új választási rendben,
• kikiáltották a köztársaságot,
• sőt, még egy népszavazáson (a négyigenesen) is túl voltunk már.

Ehhez képest a mostani választások kimenetelében egészen este 9-ig csak reménykedni lehetett.

• Soha nem szavaztak ennyien egyetlen pártra, mint 2026-ban a Tiszára, 3 385 890 szavazópolgár.
• Soha ilyen arányú parlamenti többsége (majdnem 71%) nem volt korábban egyetlen pártnak. 1994-ben az MSZP-nek csak az SZDSZ-szel együtt volt 72%-a.
• Soha ilyen kevés párt nem került be a parlamentbe, mindössze három, de persze ez a Fidesz által bevezetett választási rendszernek köszönhető.

Ne feledkezzünk azért meg a Fidesz rekordjairól sem. A rendszerváltó pártok közül egyedül a Fidesz volt képes a tizedik szabadon választott országgyűlésbe is bekerülni.

A választási futóversenyben legelőször a KDNP bukott el, ők saját jogon csak az első két ciklusban kerültek be. 2010-től a Fidesszel alkotnak pártkoalíciót, de a nagy szövetséges még a választási szlogenekből is rendre kihagyja őket ("Csak a Fidesz!", "Fidesz a biztos választás!").

A kisgazdák a Fidesszel alkotott kormánykoalíció után 2002-ben tűntek el a süllyesztőben.

1990 két nagy rendszerváltó rivális pártja, az MDF és az SZDSZ 2010-ig kitartott, sőt, a 2010-es választáson pártkoalícióban indultak, a liberálisok jelöltjei az MDF országos listáján kaptak helyet, Budapesten és néhány vidéki választókerületben közös egyéni jelölteket indítottak. Közösen buktak el örökre.

Az MSZP keményen morzsolódott a DK kiválásával, majd néhány volt MSZP politikus (Szanyi Tibor, Mesterházy Attila) pártalapítási kísérleteivel, de 2026-ig kitartottak, amikor is már csak egyéniben indult néhány egykori legenda (Hiller, Kunhalmi).

Nemcsak a Fidesz rekorder a 10. parlamenti ciklusával, de Németh Zsolt fideszes képviselő is. Ő négy éve még tagja volt a Big Five-nak, az 1990 óta folyamatos parlamenti mandátummal rendelkező 5 politikusnak, de Varga Mihály MNB-elnöki kinevezése összeférhetetlen volt a képviselőségével, Orbán, Kövér és Kósa pedig - bár most listás mandátumot nyertek - lemondtak a képviselőségről. Hiába, nagy jellemgrófok ők, maradt Németh egyedül rekorder.

Ami Orbán Viktort illeti, természetesen ő is óriási rekorder, hiszen csak a 2010-től számított négy összefüggő ciklusával egy évvel veri Tisza Kálmánt, mint a leghosszabb egyhuzamban hivatalban lévő magyar miniszterelnök, ha pedig az első Orbán-kormányt is hozzászámoljuk, akkor öt évvel. Az elmúlt 16 év nyugodtan nevezhető Magyarország történetében Orbán-korszaknak.

Deutsch Tamás írta egy FB-posztjában, hogy mire van olyan nagyra a Tisza a kétharmadával, mikor a Fidesz négyszer is kétharmaddal kormányozott, szóval Fidesz-Tisza 4:1. Szerintem pedig inkább 10:1, hiszen a Tisza csak most először parlamenti párt, mivel két éve alakultak mindössze.

De az igazi győztes nem más, mint Hann Endre és a Medián közvéleménykutató intézet. Ők ugyanis hajszálpontosan megjósolták a parlamenti patkót négy nappal a választások előtt.

A végleges patkó: 141-52-6

Most már csak az a kérdés, hogy a Fideszesek milyen véleménybuborékban voltak, hogy nemcsak hogy ezt a kétharmadot nem látták előre, de kifejezetten Fidesz-győzelmet prognosztizáltak, Hann Endrét kóklernek, csalónak, hazugnak beállítva. Hann Endre karaktergyilkolása már az Elkxrtuk című filmmel kezdődött még 2021-ben, pedig közvetlen a 2022-es választások előtt a Medián jóslata volt a legpontosabb. A pilótákat azért tanítják meg a műszerek segítségével repülni, mert a szemük gyakran becsapja őket. A Fidesznek most is a műszerekre, vagyis a független közvéleménykutatókra kellett volna hallgatnia, nem pedig a vágyálmaikra.

Hát, volt kognitív disszonancia, de nem pont úgy, ahogy Gajdics Ottó elképzelte:

---

PS

 

 

Nem tudom megállni, hogy utóiratban a négy "hóhányó" amazon sorsáról ne írjak, akik még januárban úgy gondolták, hogy hólapátolós posztokkal választást lehet nyerni. Balról jobbra haladva:

• Fazekas Csilla a Budapest 01. számú választókerületben indult, és kampányát az Élő Belváros Polgári Egyesület ingyenes reklámújságjával, a City-vel támogatta meg. 63-31 arányban maradt alul Tanács Zoltánnal szemben.
• Ferencz Orsolya "űrispán" a Budapest 02.-ben indult Bódis Krisztával szemben, és 64-29 arányban maradt alul, pedig embert juttatott az űrbe. A választások után elsők között öntötte ki a lelkét Telexnek.
• Király Nóra Budapest 09.-ben kapott ki a később miniszteri posztott is kapott Kátai-Németh Vilmostól 62-30 arányban. Ő is hamar comingout-olt, állítólag hiába könyörgött Németh Szilárdnak, hogy ne ilyen kampányt vigyenek. Persze az ő kampányát alaposan támogatta a FICSAK (Fiatal Családosok Klubja).
• És végül a csomagtartós posztjáról elhíresült Szentkirályi Alexandra, aki egyéniben nem indult, de az országos listán az ötödik (!) helyen volt. Mivel az előtte álló Orbán, Semjén, Kövér és Gál Kinga nem vették fel a mandátumukat, Szentkirályi a lista élére ugrott! 🙈

 

Karikatúrák, karikatúristák

Egy korábbi posztomban már beszámoltam arról, hogy az őszi könyvfesztiválon megvásároltam Merényi Dánielnek (alias Grafitember), a Telex karikatúristájának könyvét, melynek címe : Napirajz a Telexen 2020-2024. Merényi Dániel korábban az Indexnél készített napi rajzokat, annak kormány által történt 5 évvel ezelőtti megszállása után - mint oly sok más újságíró - került át a Telexhez. Rajzain rettentő sokat szoktam nevetni, segít ezt a korszakot jobban elviselni.

Azon gondolkodtam, miért is nevezzük az Orbán-rendszert diktatúrának, amikor a Kádár-rendszerben teljesen elképzelhetetlen volt, hogy például a Ludas Matyiban - amit apám is járatott, és a Rádióújság után a legnépszerűbb magyar hetilap volt - olyan jellegű karikatúra jelenjen meg Kádárról, mint manapság a kormánypolitikusokról. Rengeteg politológus leírta már, hogy az autokráciának ezer arca van, a közösségi média és a mesterséges intelligencia korszakában nagyon nehéz lenne karikatúrákat betiltani, más hatalomtechnikai eszközökre van szükség.

Természetesen készültek akkoriban is még magáról Kádárról is karikatúrák, például találtam egy 1962-es rajzot - az '56-os elítéltek még börtönben voltak ekkor - apám egy éven keresztül újságkivágásokból összeállított "blogjában". De ezek a rajzok kizárólag pozitív színben tüntethették fel az akkori magyar politikusokat.

Ennek ellenére gyerekkoromban imádtam a Ludast, karikatúristáit már stílusuk alapján felismertem: a legformásabb női ciciket rajzoló Pusztai Pált, Szűr-Szabó Józsefet, Lehoczki Istvánt (Leho), Balázs-Piri Balázst, Várnai Györgyöt és a nemrég elhunyt zseniális Sajdik Ferencet.

A politikai karikatúra műfaja a rendszerváltás után új lendületet kapott, birtoklom is Kaján Tibor könyvét a rendszerváltás utáni első másfél évtizedről készült karikatúráival. Ez az első másfél évtized még a politikai váltógazdaság korszaka volt, a politikai pártok még nem ádáz ellenségek, hanem politikai ellenfelek voltak, így a karikatúrák is sokkal inkább könnyed derűt, mint ádáz acsarkodást mutattak. Íme Orbán és Gyurcsány negyed századdal ezelőtt készült karikatúrája Kaján Tibor könyvéből.

Aztán jött az Orbán-korszak, mélyültek az árkok, egyre karcosabbak lettek a karikatúrák is. Az ellenzéki oldal legismertebb karikatúristái, akiknek mind teljesen egyéni Orbán-ábrázolásai vannak:

Merényi Dániel (Grafitember) - Telex

Pápai Gábor - WordPress.com

Szabó László Róbert (Marabu) - HVG

Weisz Béla (Bélabátyó) - Kartonkocsma

Szóval két vidám hetet töltöttem a Napirajz átlapozásával. A Grafitember nemcsak Orbánt, de a többi magyar politikust is nagyon egyénien ábrázolja. Íme néhány példa:

Kövér László, mint Döbrögi

A csúcsoshomlokú Szijjártó Péter

Gulyás Gergely, mint Safranek

Lázár János, mint cápa

Ezzel zárom karikatúra-túrámat.

Köteles beszédek

A rendszerváltozás utáni politikatörténetben "köteles beszédnek" hívnak minden olyan szövegkörnyezetéből kiragadott, kifordított értelmű politikai beszédet, nyilatkozatot vagy elszólást, amit aztán az adott politikus és pártja elleni karaktergyilkolásra jól fel lehet használni, akár egy komplett kampány is építhető rá. Nevét Kövér László fideszes politikus egy választási gyűlésen elmondott beszédének részletéből kapta, de erről még lesz szó a posztban.

Tekintsük hát át 1990-től napjainkig a legjellemzőbb köteles beszédeket.

Micisapka a címeren

Az első szabad választásokon az MDF-FKgP-KDNP koalíciónak nem volt alkotmányozó többsége, ezért megkötődött az azóta sokat kárhoztatott MDF-SZDSZ paktum, hogy a legfontosabb alkotmányjogi alapelvekben megállapodás születhessen. A miniszterelnököt az MDF (Antall József), a köztársasági elnököt pedig az SZDSZ (Göncz Árpád) adta.

Sok volt a tennivaló és szorított az idő, a parlament mégis túl sok időt fecsérelt olyan szimbolikus dolgokra, mint az új állami címer kinézete. Az MDF a koronás királyi címer mellett, az SZDSZ pedig a koronátlan köztársasági címer mellett kardoskodott. Kis János, aki nem volt tagja a parlamentnek, de mindig is az SZDSZ szellemi-ideológiai vezérének számított, ezt találta mondani: "Mindegy, mi kerül a címerre, akár micisapka is, csak állapodjunk meg végre."

Hát így történt, hogy évekig azt hajtogatták a kormánypártok, hogy az SZDSZ a Szent Koronát micisapkának nevezi, nekik semmi sem jó, ami magyar. Ennek ellenére az 1994-es választásokat az MSZP-SZDSZ koalíció úgy megnyerte, mint a pinty.

Hordót a "zsidónak"!

Ezekben a hősi időkben, amikor még szilveszter este is a költségvetésről vitáztak a parlamentben, az akkor még SZDSZ-es Tölgyessy Péter (később átlépett a Fideszbe) nagyon kemény, időnként kissé demagóg interpellációt intézett a miniszterelnökhöz. Torgyán József kisgazda frakcióvezető közbekiabált: "Hordót a szónoknak!" Viszont az egyik ellenzéki lap azt írta az esetről, hogy a magyar parlamentben zsidóznak, mert valaki azt kiabálta Tölgyessynek: "Hordót a zsidónak!"

Sajtótájékoztatót tartottak, ahol bejátszottak egy homályosan hallható felvételt, amelyet így is lehetett érteni, meg úgy is. Talán kicsit manipulált is volt a felvétel. Torgyán viszont jó politikus volt, nem szállt bele a küzdelembe.

Kövér László köteles beszéde

Ez már az első Fidesz-kormány vége felé volt, fideszes politikusok választási gyűléseket tartottak szerte az országban. Kövér Békéscsabán beszélt a híveihez, ahol többek között ezt mondta: "Sokan vannak ma Magyarországon olyanok, akik nem tudnak örülni a kormány intézkedéseinek. Ezért azt ajánlom nekik: vegyenek egy kalapácsot, egy szöget és egy kötelet, menjenek le az alagsorba, és a szögre, vagy ha találnak jó gerendát, akkor arra kössék fel magukat."

Az MSZP helyi parlamenti képviselője azonnal lecsapta a magas labdát, és innentől arra építették választási kampányukat, hogy a Fidesz akasztással fenyegeti politikai ellenfeleit. Ezt a hatalmas csúsztatást aztán négy év múlva kamatostul visszakapták.

A 23 millió románnal való riogatás

2001-ben a parlament nagy többséggel megszavazta a "státusztörvényt", a határon túl élő magyaroknak úgynevezett "magyar igazolványt" adtak, mely hazánkban ugyanazokat a jogokat biztosította a tulajdonosának (tartózkodáshoz való jog, munkavállaláshoz való jog, társadalombiztosítási ellátáshoz való jog, ingyenes oktatáshoz való jog stb.), mint a hazánkban élő magyaroknak.

Adrien Nastase és Orbán Viktor 2001 decemberében

Ezt azonban le kellett tárgyalni a szomszédos országokkal is. Románia csak úgy ment bele a magyar nemzetiségűek szabad magyarországi munkavállalásába, ha ezt Magyarország kiterjeszti minden román állampolgárra. Ez volt az elhíresült Orbán-Nastase paktum. Ennek parlamenti vitáján mondta az MSZP-s Keller László (hogy eltűnt ő is), hogy ezzel megnyílt az út 23 millió román munkavállaló előtt.

A dolog érdekessége, hogy ez a kijelentés négy év múlva, a kettős állampolgársági népszavazáskor jött elő, és a Fidesz Gyurcsány szájába adta, pedig ő ilyet soha nem mondott. Tény, hogy 2004-ben a kettős állampolgárságról szóló népszavazás érvénytelen lett, azt csak a 2010-ben hatalomra kerülő második Orbán-kormány adta meg a határon túli magyaroknak.

Az őszödi beszéd

A 2006-os választások megnyerése után az MSZP zárt frakcióülést tartott Balatonőszödön. Itt Gyurcsány egy szenvedélyes hangú záróbeszédet mondott, mellyel megpróbálta feltüzelni a tespedtségbe, punnyadtságba süppedt párttársait, emlékeztetve őket az elmúlt négy év hibáira. „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi.”

Gyurcsány óvatlan volt. Az MSZP ókonzervatív fele - élén Szili Katalinnal - elérkezettnek látták az időt Gyurcsány megbuktatására, és titokban hangfelvételt készítettek a beszédről, melyet kiszivárogtattak a Fidesznek. Szerintem ennek pusztító hatására ők maguk sem számítottak. Szinte lángba borult az ország, a felháborodott tömeg megostromolta a Magyar Televízió székházát, majd október 23-án az utcán csapott össze a rendőrökkel, akik az összecsapás során gumilövedékeket is használtak.

Így lett az Őszödi Hazugból Szemkilövető Gyurcsány, és innentől kezdve a hatalomból távozni nem akaró miniszterelnök csaknem két évtizedig negatív hivatkozási pont volt a Fidesz szemében. Ettől fogva ha egy ellenzéki politikust ki akartak csinálni, elég volt annyit mondani, hogy ő is Gyurcsány embere.

Krekó Péter és az "oltásellenes baloldal"

A koronavírus-járvány idején, 2020 decemberében már látótávolságba kerültek a COVID-elleni vakcinák, és az Európai Unió közös oltóanyag-beszerzésről döntött. Orbán azonban külön tárgyalásokat folytatott európai törzskönyvvel nem rendelkező orosz és kínai vakcinák beszerzéséről, és ezekkel kezdték meg a lakosság oltását. A baloldali Krekó Péter politológus a Politico című újságnak nyilatkozva úgy vélte, hogy a kínai vakcinák alá fogják ásni a lakosság oltási hajlandóságát. Így fogalmazott: „Az emberek oltási hajlandóságának aláásása politikai következményekkel járhat Orbán Viktorra nézve”

A kormánysajtó úgy forgatta ki Krekó szavait, hogy a baloldal célja az oltási hajlandóság aláásása, mert ez kedvezőtlen következményekkel jár a hatalom számára. Krekó az emberek halála árán akarja megbuktatni Orbánt. Innentől kezdve lényegében egészen a 2022-es választásokig a baloldalra rásütötték az "oltásellenes" bélyeget. És bár Krekó Péter azóta minden rágalmazási és becsületsértési pert megnyert, a karaktergyilkolás elérte a hatását.

"Sötétben tartott, híg trágyával táplált gombák"

A 2022-es választás közös ellenzéki miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter - hiába Simon András volt a sajtófőnöke - gyakran elszabadult hajóágyúként, megfontolatlanul nyilatkozott a sajtónak. Amikor arra próbált célozni, hogy a kormányzat "sötétben tartott, híg trágyával táplált gombák"-ként kezeli a választóit, könnyű volt úgy kiforgatni a szavait, hogy Márki-Zay nézi sötétben táplált, híg trágyalével táplált gombáknak a fideszes szavazókat. Pedig a szövegkörnyezet nyilvánvaló volt, de abból kiragadva könnyen meg lehetett téveszteni az embereket.
Gondoljunk csak bele, vajon minek tekinti a választóit a Fidesz a jelenlegi Nemzeti Konzultációban, amelyben már régen eldöntött gazdasági kérdésekről várják az "egyetértési pontokat"

Orbán Balázs megadná magát az oroszoknak

Orbán Balázs, a Fidesz pártigazgatója a miniszterelnök politikai igazgatója és egyik fő ideológusa Kohán Mátyással, a jobboldali újságírás tehetséges fenegyerekével beszélgetett egy új televíziós műsorban, a Stratégiai Részlegben. Ebben a beszélgetésben hangzott el ez a fejtegetés: „Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett."

Mivel két héttel voltunk október 23.-a előtt, nem volt nehéz felvázolni a magát az oroszoknak azonnal megadó szabadságharcos képét. Bár a miniszterelnök megvédte névrokonát, szerinte vállvetve küzdenének a Corvin közben, az október 23.-ai ellenzéki tűntetéseken Orbán Balázs volt a legfőbb gyáva, aki tárt karokkal várná az oroszokat. Én pedig dalra fakadtam a pártigazgató kijelentését hallva.

Aki a túlerőt nem tiszteli, az nem hős, hanem bolond

Az alaptörvényünk 12 módosítása nyomán az év elején megalakult Szuverenitásvédelmi Hivatal szeptember közepén egy saját kutatóintézetet hozott létre, a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézetet. Élére egy volt titkosszolgálati tisztet, Horváth József nyugállományú vezérőrnagyot nevezték ki, megerősítve azt a gyanút, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal titkosszolgálati módszerekkel is óhajt kutakodni.

Október elején kutatóként csatlakozott a kutatóintézethez Somkuti Bálint biztonságpolitikai elemző, aki azelőtt különféle katonai kérdések elemzésével tűnt fel különféle hírcsatornákon. Az NKE és az MCC oktatójának szerepe a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézetben nem is volt teljesen világos.

Alig melegedett meg Somkuti feneke alatt a szék, november 4.-én, nemzeti gyásznapunkon az alábbi szöveget posztolta ki Facebook-oldalán:

"Aki a túlerőt nem tiszteli, az nem hős, hanem bolond!"

Hamar rájött, hogy az ellenséges túlerő nem feltétlenül érdemel tiszteletet, ezért bejegyzése szövegét így módosította: "Aki a túlerőt nem ismeri fel, az nem hős, hanem bolond".

Már tombolt az internet népe, amikor rájött, hogy talán mégiscsak kijár a hős megnevezés 56 hőseinek, ezért posztja ebben a formában véglegesedett: "Aki a túlerőt nem ismeri fel, az nem elsősorban hős, hanem bolond!". Vagyis az 56-os hősök valóban hősök, de csak másodsorban. Elsősorban bolondok.

A felháborodás-cunami hatására még egy magyarázó posztot is kitett, de ezzel már nem tudott javítani a helyzetén. A főnöktől még aznap megkapta a selyemzsinórt. FB-oldalát természetesen törölte. Én viszont azon gondolkodom, hogy vajon mi értelme volt ennek a politikai öngyilkosságnak. Lehet, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal időközben megjelent jelentései (TI és Átlátszó) váltak számára vállalhatatlanná és ezt találta legjobb módszernek a távozáshoz?

Raskó György és a nyugdíjasok halála

Raskó György nagytudású agrárközgazdász, aki a rendszárváltozás utáni második parlamenti ciklusban MDF-es képviselőként kezdte meg működését, majd a pártszakadás után átlépett az MDNP-be. Fő szakterülete a mezőgazdaság privatizálása volt, de jelenleg is irányít több mezőgazdasági nagyvállalatot és saját családi gazdaságot is működtet. Gyakran mondja el véleményét a mindenkori kormányok mezőgazdaság-politikájáról.

Raskóval személyesen egy Bokros Lajos által rendezett eseményen találkoztam. Bokros a 2014-es választási vereség után a Modern Magyarország Párt (MoMe) létrehozásával egy hasonló néppártot próbált a Fidesszel szemben grundolni, mint most Magyar Péter TISZA pártja. Ennek egyik kezdeti megbeszélésén, ahol Bojár Gábor az iparpolitikáról, Pusztai Erzsébet az egészségügyről, Magyar György az igazságügyről tartott előadást, Raskó egy korszerű 21. századi mezőgazdaság vízióját vázolta fel. Kár, hogy abból a kezdeményezésből nem lett semmi.

Hasonlóan más ős-MDF-esekhez (pl. Jeszenszky Géza), Raskó is szimpatizál Magyar Péter mozgalmával, de nem jelöltje és nem tagja a TISZA-nak. Viszont a napokban egy Facebook-posztjában a TISZA esélyeit latolgatta, és ezt írta: "Tiszának kedvez, hogy az idős korosztály tagjai közül a következő választásokig sokan, százezres nagyságrendben kiesnek mint szavazók... A tipikus Fidesz-szavazó 65 évnél idősebb nő, maximum 8 általánost végzett, falusi, alacsony jövedelme van, illetve nyugdíja van."

Pártpreferciák megoszlása
(katt a nagyobb képért)

Annak ellenére, hogy Raskó csak pártpreferencia-béli és demográfiai tényeket közölt, a Rogán-művek azonnal lecsapott rá. Kocsis Máté ezt írta: "A sok bukott liberális és ősbaloldali után Magyar Péter pártja is attól vár eredményt, hogy majd kihalnak a jobboldali szavazók". Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója pedig egyenesen így írt: "gyomorforgató, hogy nyugdíjasok halálát kívánják a Tisza Pártban". Pedig Orbánék is érzik a veszélyt, nem véletlen, hogy Orbán Tusnádfürdőn "bátor, két lábbal a földön járó, nemzeti elkötelezettségű fiatalokat" várt a Fideszbe.

Hiába, most már mindenre lőni kell, ami mozog.

 

Egészen biztos vagyok benne, hogy a 2026-os választásokig még nagyon sok köteles beszéddel fogunk találkozni.

2025.04.11.

Már meg is van a TISZA párt újabb köteles beszéde. Kollár Kinga EP-képviselő egy bizottsági felszólalásából kiragadott részletekkel támadják a TISZÁ-t. Kollár Kinga elmondta, hogy az uniós pénzalapok visszatartása milyen károkat okozott hazánknak, és az egésznek egyetlen pozitív hozadéka a TISZA megerősödése. Ebbe az utóbbi mondatrészbe kapaszkodnak most bele: ami az országnak rossz, az a TISZÁ-nak jó.

Bob hazatért

Na de ki az a Bob? Hát Bori régi e-könyv olvasója, amit még 12 éve kapott a születésnapjára, egy PocketBook Touch 622. Ő nevezte el Bobnak. Akkor Bori Erasmussal készült Amszterdamba, és egyszerűbb volt egy könyvolvasót, mint könyveket vinni magával. A könyvolvasó sok kalandot megért Borival, de nemrég vásárolt magának egy Kindle-t, és Bobot visszaadta nekünk.

Egy hasonló könyvolvasót egy év múlva Orsi is kapott, amikor kivándorolt Izraelbe. A kiutazása előtti hetet Balatonbogláron töltöttük, és elég érdekes látványt nyújtottunk ott a parton. Míg Kati Petrával Uno-zott, addig Orsi a könyvolvasóján olvasott egy Rejtő-regényt, Bori egy angol könyvet olvasott, talán a Trónok harcát, én pedig épp akkor olvastam Spiró Györgytől A messiást. Érdekes, hogy most, a visszakapott Bobon is pont egy Spiró-kötetet olvastam elsőnek.

Mindhárom lányom szenvedélyes könyvolvasó, és úgy tűnik, hogy unokám is belép a könyvszeretők táborába, legalább is az alábbi felvétel ezt bizonyítja:

Szóval megkaptam Bobot rajta jópár könyvvel, sokat még én töltöttem rá fel 2012-ben. Ma elektronikus könyv olvasására az alábbi lehetőségek vannak:

• A legtöbb könyv megvásárolható e-könyv formában, nem sokkal olcsóbban, mint a nyomtatott változat.
• A Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában működő Digitális Irodalmi Akadémián nagyon sok kortárs magyar szerző nagyon sok műve fent van. Ezek korábban letölthetők voltak, ma már csak az online olvasás lehetséges. Ez otthoni olvasásra megfelelő lehet, arra azonban mégsem alkalmas, hogy az ember egy útra magával vigyen néhány művet.
• A klasszikus magyar irodalom alkotásai elérhetők az Országos Széchényi Könyvtár által működtetett Magyar Elektronikus Könyvtárban és ezek nemcsak helyben olvashatók, hanem le is tölthetőek.
• És természetesen nemcsak a mozifilmeknek és zenéknek, de az elektronikus könyveknek is megvannak az illegális - vagy inkább szürke zónába tartozó - letöltő oldalai. Bori adott is tippet ilyen oldalhoz.

Most egy rövid Spiró-kötetet olvastam el Bobon, a címe: Malaccal teljes éveink, amely egy hosszabb és két rövidebb esszét tartalmaz. A címadó hosszabb esszé a szerzőnek az Eötvös Collegiumban eltöltött éveinek krónikája. Az Eötvös Collegium az ELTE szakkollégiuma. A kollégiumot még 1895-ben báró Eötvös Loránd alapította és édesapjáról nevezte el. 1910 óta egy Alpár Ignác által tervezett Ménesi úti patinás épületben működik.

Az Eötvös Collegium nem egyszerű bentlakás, hanem szakkollégium, melyen egyetemen túli szakmai munka folyik. Spiró szerint tulajdonképpen minden egyetemistának kollégistának kéne lennie.
Édesapám életének alapvető, talán legmeghatározóbb élménye az volt, hogy tagja volt az Györffy István Népi Kollégiumnak. Ez az összetartó társaság nagyon szoros baráti kapcsolatot ápolt életük végéig, és mivel legtöbben a társadalom különféle vezető pozícióiba kerültek, ez egyben életen át tartó informális kapcsolatot is jelentett közöttük. Apám barátai között volt miniszterelnök (Hegedűs András), tábornok, pártalapító író, elítélt '56-os szabadságharcos.

Sajnálom, hogy életemből ez az élmény kimaradt, Bori sem lett tagja szakkollégiumnak, viszont Petra tavaly felvételt nyert a Széchenyi István Szakkollégiumba, a SzISz-be, mely szintén egy Ménesi úti épületben működik. Nem lakik bent (ámbár fontolgatja), mert gyalog tőlünk mindössze 7 percre van. Viszont baráti körünkben több olyan egyetemista is van, aki budapesti volta ellenére beköltözött egy szakkollégiumba, mert ezzel szervesebben kapcsolódik a kollégium életéhez és megízlelheti az önállóságot.

Közismert, hogy a Fidesz kiröpítő fészke is egy szakkollégium volt, a Bibó, mely szintén (ez már a harmadik!) a Ménesi úton található. Volt idő, amikor mindhárom közjogi méltóság (Orbán, Áder, Kövér) egy közös kollégiumi szobából kerültek ki. Rogán viszont SzISz-es volt, akárcsak most Petra.

Visszakanyarodva Spiróra: ő a '60-as évek második felében volt az Eötvös tagja. Mozgalmas évek voltak, új gazdasági mechanizmus, prágai tavasz, párizsi diáklázadások. Kádárék jól tudták, hogy az Eötvösben felerészt a szocialista rendszerrel lojális értelmiség, részben a leendő ellenzék van születőben (szokás őket Nagy Generációnak is nevezni). Akkor még nem volt Magyarországon olyan igazi káderkeltető, mint most az MCC.
Bár Spiró hű krónikása az Eötvös '60-as évekbeli életének, azt maga is elismeri, hogy kevés hír jutott el hozzájuk a prágai tavaszról és a lengyelországi eseményekről. (Bevallom őszintén, én is csak most, Spiró könyvéből tudtam meg, hogy1968 márciusában a diákok által vezetett varsói tüntetések ürügyet adtak a Gomułka-kormánynak arra, hogy a zsidókat eltávolították a Lengyel Egyesült Munkáspártból, valamint az iskolákban és az egyetemeken a tanári pozíciókból. 1967 és 1971 között a gazdasági, politikai és titkos rendőrségi nyomásra több mint 14 000 lengyel zsidó úgy döntött, hogy elhagyja Lengyelországot, és lemond lengyel állampolgárságáról).

Spiró leírja, hogy a kollégium kilenc bölcsészhallgatója, a Kilencek hogyan küzdött azért, hogy közös antológiában jelenhessenek meg:

"Akik a Kilencekről írtak, jobboldali ellenállónak próbálták beállítani őket... A Kilencek költői azt kapták, amit a magyar lakosság zöme: a konszolidálódott Kádár-rendszer fantáziátlan, szürke, unalmas elnyomását, a megélhetés szűkösségét, a hivatalok packázását, a féltehetségek diktatúráját..."

1964-ban az Eötvös Collegium költői, írói kiadták egy irodalmi folyóirat 1. számát, a Tiszta Szívvelt. Aztán megjelent a 2., majd '66-ban az összevont 3. és 4. szám. Ez utóbbiban Haraszti Miklós és Kis János írásai is szerepeltek, ezt már betiltották Aczélék. '69-ben Spiróék elérkezettnek látták az időt a következő szám megjelentetésére. Ez hosszas küzdelmek árán sikerült, 1970 tavaszán - négy évvel az előző szám után - jelent meg. Jelenleg egyetlen példány sem fellehető belőle. Petri György, Szilágyi Ákos, Bereményi Géza írtak bele.

Posztom végén álljon itt egy részlet Rózsa Endrének, a Kilencek egyik tagjának Az elsüllyedt csatatér című verséből annak érzékeltetésére, hogyan élte meg a Nagy Generáció a '60-as évek ideológiai küzdelmeit:

sosem halunk meg ezen a csatatéren
mert nem csatatér ez s mi nem harcolunk
csak kínjában megrepedt a föld ez itt dehogyis lövészárkok mesebeszéd hogy ágyú tátog csak kitárt szánkat szövi be a pók

 

Kerítések, kordonok

Amikor a miniszterelnökség a Karmelitába költözött, az ellenzéki újságírók szokásává vált, hogy a kormányülésre érkező minisztereket és államtitkárokat az épület előtt, a Színház utcában próbálták mikrofonvégre kapni. Márpedig a kormánypárti politikusok baromira nem szeretik, ha "kérdésekkel provokálják" őket.

Sokáig ugyanez volt a helyzet a Parlamentben is, de a házelnök hathatós intézkedése nyomán minimálisra csökkent a lehetősége, hogy egy újságíró politikust kérdezhessen a Tisztelt Házban.

Pedig régen milyen jó kis jelenetek zajlottak:

Valamit ki kellett találni a Karmelita előtti Színház utcára is. Kapóra jött a Honvéd Főparancsnokság épületének felújítása, ezért az egész utcát "építési területté" nyilvánították és körbekordonozták. Persze a dolog kicsit sántított, mert ha építési terület, akkor a miniszterelnök és a kormányülésre igyekvő miniszterek csak védőfelszerelésben (védősisak, vasalt bakancs stb.) léphetnének be a területre, az ott lévő őröknek is folyamatosan rohamsisakot kellene viselniük.

Valójában az építési területet egy valódi kerítés veszi körbe, míg az utcát csupán egy bontható kordon zárja le. Nosza, kapóra jött ez a helyzet Hadházy Ákosnak, úgy gondolta, amit szabad Jupiternek, azt talán neki is. Köztudott, hogy a 2006 őszi tüntetések miatt a Kossuth téren állandósult a teret lezáró kordon, melyet a Fidesz, élén Orbán Viktorral, 2007 februárjában egy gyors akcióval elbontott.

Hadházy sem volt rest, egy szép reggelen nekiállt elbontani a Karmelitát védő kordont, melyhez gyorsan csatlakoztak a felocsúdó momentumosok is. A kordont még aznap szépen visszaépítették, és ez a jelenet aztán hetente-kéthetente megismétlődött.

A múlt héten volt egy szintén havi rendszerességgel ismétlődő tanár-diák tüntetés, melynek a végén a demonstrálók kemény magja - főként diákok - felvonultak a Karmelita elé, és ők is nekiálltak kordont bontani. Csakhogy - komolyan véve, hogy valójában építési területet védő kordont bontanak - az igazi építési területre is betévedtek, és igazi kerítést is bontani kezdtek.

Ekkor a rendőrség már bekeményített, és könnygázt és gumibotot is bevetett a tüntetők ellen. Így most az ellenzék azt mondja, hogy a Fidesz szerint a 2007-es kordonbontás jogos polgári engedetlenség volt, a mostani pedig rongálás, a 2006-os redőrattak békés tüntetők elleni agresszív támadás volt, a mostani viszont a rendbontók elleni arányos fellépés.

Ki-ki döntse el ezt a vitát vérmérséklete szerint. Én úgy gondolom, hogy az ellenzéki pártok egy része, miközben identitását keresi, látványakciókba kezd az akkumulátorgyárak elleni tiltakozással vagy a kordonbontással. És anélkül, hogy magamat gyurcsányistának próbálnám beállítani, kétségtelen tény, hogy egyedül a DK próbál egy világos ellenzéki kormányzati alternatívát felmutatni, és látványosan távol tartja magát ezektől az akcióktól. Ami a kordonokat illeti, sajnos az utóbbi időben szerte a világon meg kell barátkoznunk velük.

Amikor 1978-ban Londonban jártam, természetes volt, hogy turistaként besétálhattam a Downing streetre, és megnézhettem a miniszterelnöki rezidenciát. Még a hagyománytisztelő angolok torkán is le lehetett nyomni, hogy a legendás utcát - ahol a miniszterelnökön kívül a pénzügyminiszter (a Kincstár Második Lordja) székel - le kell zárni a turisták elől, ezért 1989 óta vasrács áll az utca elején. Szerintem ugyanez lesz a helyzet a Színház utcával is, ahol a Karmelita mellett ott a Sándor Palota (most már hivatalosan is így kell hívni a Köztársasági Elnöki Hivatalt), vagyis egy utcában a két legmagasabb közjogi méltóság. A Honvéd Főparancsnokság felépülte után az utca valószínűleg mindkét végére szép vasrácsot fog kapni.

Gyerekkoromban még oda lehetett menni a Parlament oroszlánjához, ma már az egész épületet kordon veszi körül.

1960-ban nővéremmel

2014-ben

A Kossuth tér sem volt mindig olyan arisztokratikus, mint most, játszótér is volt ott, ovi után gyakran vittek oda játszani (mert a FM-ben volt az óvoda).

Kossuth téri játszótér 1960-ban (Forrás: Fortepan)

Ráadásul nem a Parlament az egyetlen épület Budapesten, amit kordonok és kerítések védenek. Az amerikai nagykövetség két utcát is lezárt, a Perczel Mór utcát és a Kiss Ernő utcát, pedig 30 évvel ezelőtt még a nagykövetséggel egy háztömbben lévő épületbe hordtam bölcsődébe Bori lányomat. A Honvédelmi Minisztérium is simán annektálta a Stollár Béla utca egy szakaszát.

Egyszóval, kedves barátaim, kezdjünk barátkozni a gondolattal, hogy a Karmelita és a Sándor Palota előtti Színház utca örökre lezárva marad.

Vármegyék, főispánok

A negyedik kétharmad után a Fidesznek megjött az alkotmányozó kedve, két hónapon belül kétszer is hozzányúltak "gránátszilánkságú" alaptörvényünkhöz. Előtte 2020 decemberében, nem sokkal Szájer József lebukása után tették bele az Alaptörvény kilencedik módosításába: "Az anya nő, az apa férfi".

Emlékszem, milyen sokan vették komolyan a NER-ből, hogy most tényleg sikerült valami véglegeset, valami maradandót alkotni. Szegény Kerényi Imre, akinek az Alaptörvény promótálása volt a feladata, mindent megtett:

• Neves magyar képzőművészek meghívásával a magyar történelem egy-egy korszakát festette meg, és ezek, valamint korábbi történelmi festményeink felhasználásával díszkiadás készült az Alaptörvényből.

• Elrendelte, hogy minden önkormányzatnál létesüljön Alaptörvény Asztala, amely mellé a választópolgár leülve elolvashatja az Alaptörvényt, és saját maga számára ingyenes, Kövér László által dedikált példányt rendelhet.

• Az elballagó diákok is kaptak egy-egy példányt az Alaptörvényből.

Nem sejthette, hogy 11 év alatt 11-szer fogják módosítani. A 10. módosításról már korábban posztoltam, a július 19-én kihirdetett 11. módosításról azonban még nem (nem mintha feltett szándékomban állna, hogy mostantól minden alaptörvénymódosításról posztolni fogok).

A módosítás alapvetően két témával foglalkozik: Egyrészt a jövőben egy napon kerülnek megtartása az önkormányzati és az európai parlamenti választások, másrészt a megyéket a jövőben vármegyéknek kell nevezni (a megyei kormánymegbízottakat pedig főispánnak, de erről nem az alaptörvény, hanem külön törvény rendelkezik). Mind a két módosítás vet fel aggályokat:

• Egy országos választás megtartása valóban nagyon sokba kerül, de egészen másfajta mozgósítás kell egy európai szintű törvényhozó testületbe történő képviselő-delegáláshoz, mint egy helyi végrehajtó testületbe történő képviselőválasztáshoz. Ráadásul pont az alaptörvény-módosítás elfogadásának napján az Országgyűlés egy olyan határozatot fogadott el, hogy a magyar kormány képviselje azt az álláspontot, hogy ne a választópolgárok válasszák meg az európai parlamenti képviselőket, hanem azokat az országgyűlés delegálja. Nyilván a Fidesznek nem tetszik, hogy mindenféle ellenzéki "senkiházik" képviselők, bizottsági tagok vagy elnökök, esetleg jelentéstevők az Európai Parlamentben. Egy kétharmados országgyűlés nyilván csak fideszes képviselőket delegálna. De ha átmenne a magyar kormány javaslata (nem hiszem), akkor nem teljesen értem az alaptörvény-módosítást: akkor mivel tartanák egy időben az önkormányzati választásokat.
• A vármegye és főispán szó sokakban bizonyosan dicső történelmi múltunkat idézi fel, de másokban negatív konnotációt kelt: a Horthy-korszak darutollas-árvalányhajas-szolgabírós-dereses-sírvavigadós időszakát. Gyakran úgy érzem, hogy a Fidesz nem egyszerűen érzéketlen ezekre a konnotációkra, hanem egyenesen provokál vele: sivalkodjanak csak a libernyákok. Az a bajotok a turullal, hogy Horthy alatt fasiszta szimbólum volt? Kit érdekel, ha magyarságunk ősi szimbóluma! Nem véletlen, hogy mostanra az Alapjogokért Központ, élén a fasiszta Szánthó Miklóssal lett Orbán legfőbb szellemi Hinterlandja.

Mindenesetre elhatároztam, éneklek egy dalt az Alaptörvény tizenegy módosításáról. Ezzel nem könnyű népszerűnek lenni, mert 11 még gombócból is sok, nemhogy versszakból (+1 az Alaptörvény "Dr" Schmitt Pál által aláírt alapverziója), több mint öt perces, oda is írtam megjegyzésként: tldl - too long, do not listen! A dalban a 12 versszakot mindig egy-egy félhanggal feljebb éneklem el, így mintegy skálázásképpen végigmegyek a kromatikus skála mind a tizenkét hangján. Közben az Alaptörvény eredeti, Magyar Közlönyben kiadott példányát ragasztom felül az újabb és újabb módosításokkal, így igazi patchwork-alaptörvényt kapva eredményül.

Kérem, hogy hallgassátok megértéssel:

---

Megalakult az országgyűlés

Az országgyűlés megalakulását menetrendszerűen megelőzték a viták: felvegyük-e a mandátumot?, letegyük-e az esküt?, beüljünk-e a bizottságokba? Aztán az egyetlen Hadházyn kívül felvették, letették, beültek. Persze a szigorú házmester Kövér megint fenntartotta magának a jogot, hogy bizonyos képviselőket ne engedjen bizonyos bizottságokba (nem tudom, ez törvényes?), meg a nagy ígérgetések ellenére végül a 15 bizottsági elnöki posztból 11-et a Fidesz-KDNP tölt be (mert a nemzetiségit helyből a német nemzetiségi képviselő).

Szóval minden folyik a régi megszokott kerékvágásban (képzavar: mederben folyik, kerékvágásban halad), én viszont megtaláltam, hogy mit írtam egy 2010-es januári posztomban, amikor már jól lehetett tudni, hogy a Fidesz nyeri a 2010-es választást:

"2010 egyben választási év is lesz, elég egyértelmű kimenetellel. Csak abban reménykedem, hogy szabaddá válik az út a fontos döntéshozatali folyamatok előtt, így a Fidesznek végre sikerül majd megoldania a társadalombiztosítás, közoktatás és közigazgatás égető problémáit. Csak ismételni tudom: közmegegyezés, közmegegyezés, közmegegyezés. A weimarosodás összes alapfeltétele kezd előállni: gazdasági krízis, gyenge kormányzat, a rendpártiság erősödése, egyes népcsoportok elleni közhangulat. Ez vagy diktatúrához, vagy parlamenti közmegegyezéshez vezethet. Nem titok, az utóbbinak vagyok híve. Ehhez a parlamenti pártok önkorlátozására van szükség: a kormánypártok ne zárják ki az ellenzéket a fontos döntések meghozásából, de az ellenzék se akarjon dafke keresztbe tenni a kormánypártoknak. Nem vagyok benne biztos, hogy képesek lesznek politikusaink ilyen szemléletbeli megújulásra."

Azt írtam: vagy diktatúra lesz, vagy közmegegyezés. Sajnos az előbbi valósult meg, persze soft formában. Ma, amikor az orosz-ukrán háború 71. napján Szijjártó és Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója összeölelkezett Isztambulban, és megegyeztek abban, hogy a Paks II beruházás változatlanul folytatódik, elgondolkodtam azon, hogy vajon tényleg minden fideszes egyetért-e ebben. Tényleg minden fideszesnek egyértelmű volt, hogy Európában nem engedélyezett kínai és orosz vakcinákkal kell oltani, hogy az orosz vakcinák gyártására gyárat kell építenünk Debrecenben, hogy Putyin seggét olyan mértékben kell nyalni, hogy a kedvéért egyetemeket záratunk be, gázcsapokat zárunk el itt, nyitunk ki ott?

Vannak-e viták a Fideszben?

Gondolom, igen, de a szemünk elől jól elrejtve. Így aztán a közvélemény számára átláthatatlanná válnak a döntési folyamatok, mire a parlament elé kerül egy javaslat, már minden képviselő egyetemet akar bezáratni, orosz atomerőművet és kínai vasútat akar építtetni.

1956-os forradalmunkban lényegében három dologban volt közmegegyezés: A ruszkik húzzanak el az országból, legyen szabad választásokon alapuló többpárti parlamenti demokrácia és legyen sajtó- és szólásszabadság. Ha nem verték volna le a forradalmat, talán kiderült volna, hogy az alapvető társadalmi viszonyok, tulajdonviszonyok kérdésében mekkora ellentétek voltak a forradalmárok között. Bizonyíték erre az 1990-es rendszerváltás, melynek alapvetése szintén az volt, mint '56-nak, de utána kiderültek az ellentétek.

Igen, kedves olvasóim, a demokrácia arról szól, hogy vannak viták. Amit a Fidesz nemzeti egységként kommunikál, az valójában a vita elfojtása, vagyis diktatúra. De jól taktikáznak, hiszen valóban mi zavarta az embereket a választások előtt a hatpárti ellenzéki összefogásban? Hát az, hogy voltak vitáik, hogy nem értettek mindenben egyet. Vagyis különböző érdekeket és nézeteket ütköztettek. Az emberek ezt kakofóniának gondolták a Fidesz egyszólamúságával szemben.

Mikor értjük meg végre, hogy a diskurzus alapja a létezésünknek, hogy semmi másból nem lehet annyit tanulni, mint abból, ha alul maradunk egy vitában? Tényleg mindegy, hogy az ellenzék beül-e a parlamentbe, vagy sem. A fontos dolgok úgysem ott dőlnek el.

Patchwork-alaptörvény

Tíz éve, 2012 január 1-től hatályos Magyarország alaptörvénye, melyet még abban az évben háromszor módosítottak, majd az elmúlt tíz év során még további hatszor, utoljára 2020 december 22-én. Olyan foltozott szegény, mint Tibus bohóc nadrágja.

Mostanában azon tanakodik az egyesült ellenzék (Egységben Magyarországért, tessék jól megjegyezni!), hogy ha a tavaszi országgyűlési választásokon nem sikerül alkotmányozó többséget szerezniük, hogyan módosíthatnák vagy helyezhetnék hatályon kívül tekintélyét vesztett, ütött-kopott alaptörvényünket.

Nos, én azt hiszem tudom a megoldást, ugyanis birtoklom annak a Magyar Közlöny-különszámnak egy példányát, mely az alaptörvényt tartalmazza. Ennek kipreparált első oldalát láthatjátok fenn, de itt lent ez az utolsó lap.

Azt hiszem jól látható a két aláíró, Dr. Schmitt Pál köztársasági elnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Na most az itt a gond, hogy Kövér László köztudottan jogi doktor, bizonyos körülmények között használja is a Dr-t a neve előtt, például az Országgyűlési Őrség oldalán. Schmitt Pálról viszont köztudott, hogy azért kellett lemondania elnöki címéről, mert Phd. fokozatát plágiummal szerezte, ezért a Testnevelési Egyetem doktori tanácsa megfosztotta doktori címétől. Vagyis az Alaptörvényen szereplő aláírás is érvénytelen. Vagyis az Alaptörvény is érvénytelen.

Hej, ha ez tényleg ilyen egyszerű volna! De azért tényleg micsoda rangkórság kell ahhoz, hogy egy igazi doktor mellett, aki nem használja titulusát, oda kanyarintsa az ebül szerzett Dr-t.

2011 decemberében teljes gőzzel üzemelt a törvénygyár, hogy megalkossák azokat a a sarkalatos törvényeket, melyek szükségesek az Alaptörvény életbe lépéséhez. Így született meg a 2011. évi CCIV. sz. törvény a nemzeti felsőoktatásról, melyet a 2011 december 30-án megjelenő Magyar Közlöny 165. számában hirdettek ki. A törvény több mint öt évig változtatás nélkül érvényben volt, egészen 2017. április 10-éig, a sürgősséggel elfogadott lex-CEU érvénybe lépéséig. Hogy miért érdekes ez? Hát azért, mert egy tavaly ősszel megjelent írásában a miniszterelnök azt találta állítani, hogy "a ’90-es években Soros hűséges szövetségese, Magyar Bálint, a liberális-exkommunista kormány oktatási minisztere olyan szabályt hozott, amely a magyar egyetemekkel szemben indokolatlan versenyelőnyt biztosított a Soros-egyetemnek." 

Ezek szerint ebben a "versenyelőnyben" Orbán Viktor, mint Soros György akkori szintén hű szövetségese nem látott semmi kivetnivalót, sőt egy új törvényben erősítette meg.

Orbán és Soros 2011-ben még puszi pajtások voltak

Aztán 2017 februárjában Putyin Budapesten járt, és súgott valamit Orbán fülébe:

És ekkor már nagyon sürgőssé vált a CEU ellehetetlenítése. Így esett, hogy még öt év után is saját korábbi törvényükről kell bizonygatniuk, hogy az valójában Magyar Bálint és Soros György mutyija. Szánalmas.

Úgy hallani, Putyin még idén februárban ismét felkeresi Orbánt. És Putyin nagyon szeret sugdosni. Aggódva várom, hogy most mi lesz az a baráti szívesség, amire megkéri magyar barátját.

Bármi legyen is az, ne hagyjuk, hogy Orbán teljesíthesse a kérését!

Politikai szappanoperák

Azt tudjátok-e, hogy ki találta fel a szappanoperát? Hát Sahrazád szultána, akit leginkább csak Seherezádé néven ismerünk, Sahrijád szultán ezeregyedik felesége. Sahrijád szultán régebbi hűtlen feleségén úgy állt bosszút, hogy nemcsak őt végeztette ki, de utána minden nap feleségül vett egy szüzet, akiket a nászéjszaka reggelén egytől-egyig kivégeztetett. Így ment ez ezer napon át. A nagyvezír már nem talált új szüzet a birodalomban, de lánya, Sahrazád is feleségnek ajánlkozott. Ám ő úgy járt túl a szultán eszén, hogy minden este egy történetbe kezdett, de sohasem fejezte be, csak másnap, amikor is rögtön egy újabb történet következett. Ez így ment ezeregy éjen át, és így született meg a legismertebb arab mesegyűjtemény, Az Ezeregyéjszaka meséi. A mesegyűjtemény igazi multikulturális kuriózum, hiszen egyaránt találhatók benne indiai, perzsa, arab, mezopotámiai, óegyiptomi, beduin történetek, de még európai és zsidó-keresztény elemek is. Prileszky Csilla fordítása pedig a magyar irodalmi műfordítás egyik csúcsteljesítménye.

Na szóval, a szappanopera lényege, hogy minden egyes epizódnak úgy kell végződnie, hogy az ember alig várja már a folytatást. Sajnos a streaming-szolgáltatók világában már egyhuzamban tíz-húsz epizódot is megnézhetünk, teljesen függővé válhatunk. De a politikai szappanopera valóban a legutóbbi évek innovációja. Rendszeresen megnézem az állami 6:00-ás híradót, és állíthatom, hogy mindig 3-4-5 politikai szappanopera fut párhuzamosan.

A híradóban megjelenő politikai szappanoperák tulajdonságai:

• Minden nap csak egy kicsit tesznek hozzá az alaptörténethez, unalomig ismételgetik a régebbi részleteket, mert a legfontosabb a bevésés;
• Minden nap elmondják, hogy tovább dagadt a botrány az ügyben, pedig valójában ők habosítják az ügyet;
• Kormányközeli hírportálokra és politikai elemzőkre hivatkoznak, az érintetteket nem kérdezik meg, vagy nyilatkozataikat összevágják.

Az elmúlt hónapok vissza-vissza térő szappanoperái volt a Czeglédy Csaba-ügy, a Pesti úti idősotthon koronavírus-fertőzöttjei, Karácsony Gergely nyelvtudása, Cseh Katalin cégének állami támogatása. Jellemzően ezek mellett ritkán jut idő a valódi aktuális közéleti hírekre, így például a ma reggeli híradót sikerült úgy lehozni, hogy egyetlen egy szó sem esett a legnagyobb belpolitikai botrányról, az Igazságügyminisztérium parlamenti államtitkárának vesztegetési ügyéről. De ugyanígy sikerült egyetlen szót sem ejteni az ellenzéki előválasztásról.

A mostani aktuális szappanoperák, amelyekkel egészen biztosan találkozni fogok a holnapi híradóban is, az alábbiak:

• Márki-Zay Péter megszűntetné a rezsicsökkentést. A dologból annyi igaz, hogy az ellenzék miniszterelnök-jelöltje a energiaár-támogatás jelenlegi rendszere helyett szociális, rászorultsági alapon történő támogatást preferálná, és a fogyasztókat inkább az energiafelhasználás csökkentésére ösztönözné.
• Az LMBTQ-lobbi támadása. A kormányzat maga gerjesztett egy problémát azzal, hogy a gyermekvédelmi törvénybe homofób elemeket kevert, majd a hazai és nemzetközi tiltakozás hatására ezt "meghosszabbította Bicskéig": először az éppen aktuális nemzeti konzultáció kérdéssorába vette fel, majd népszavazást is kiírt a kérdésben.
• A "városháza-gate". Gansperger Gyula, aki az első Orbán-kormány alatt az ÁPV Zrt. vezérigazgatója volt, majd később a versenyszférában foglalkozott ingatlan-ügyekkel, néhány, a budapesti városháza belső köreiben mozgó emberrel és Bajnai Gordon egykori miniszterelnökkel egy titokban készült hangfelvételen a városháza és egyéb, a főváros tulajdonában lévő ingatlan értékesítésének lehetőségéről beszélgetett. Senki nem tudja, hogyan készült a hangfelvétel, de gyanúm szerint maga Gansperger volt a beépített ember és provokátor. A városházán valószínűleg felmerült bizonyos vagyonelemek eladásának lehetősége, de ami nem kerül hivatalos előterjesztésre és nem születik róla közgyűlési határozat, az nyilvánvalóan csak spekuláció. De hát vérszagra gyűl az éji vad, Gansperger célja az volt, hogy gazdái megbízásából megmutassa, micsoda cápák úszkálnak a fővárosi vagyonkezelés tengerében. Az egész ügy annyira bizarr a képernyőn naponta megjelenő maszkos emberrel és az újabb és újabb "botrányos" leleplezéssel, mintha a híradót Franz Kafka, George Orwell és a Kétfarkú Kutyapárt közösen szerkesztené.

A kormánypárti napilapok külön fejlécet vettek fel a szappanopera témáknak.

A Magyar Nemzet mai "Városháza-gate" rovatából például megtudhattuk, hogy az őszödi beszédnél is brutálisabb lelepleződés történt: "Magyarországon alapvetően az egész ellenzék mozgása mögött – én azt gondolom – külföldi erők és finanszírozók állnak – mondja a legújabb hangfelvételen Gans­perger Gyula". Puff neki, Gyula most jól lebuktatott mindenkit. Megmondta a tutit. Most már tudjuk, kikkel állunk szemben: a Soros-birodalom, valamint amerikai és német nagytőkések kiszolgálóival.

A szappanoperák előbb-utóbb mindig véget érnek, és lezáratlanságukkal mindig űrt hagynak a nézőben. Ez sajnos műfaji sajátosság. De azt hiszem, az állami médiában terjesztett silány sorozatok egy cseppet sem fognak majd hiányozni. Abban az országban, ahol a házelnök arra bíztatja a nemzetbiztonsági szolgálatot, hogy legfontosabb feladatuk az ellenzék megfigyelése legyen, és aki legutolsó interjújában az találta mondani: "A sunnyogást, a mellébeszélést, a hazára meg a nemzetre való hivatkozást felváltotta a nyílt hazaárulás politikája". Ahol az ellenzék kriminalizálása folyik éjjel, nappal, minden hullámhosszon. Ennek egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Mindkét oldalon.

A dátum, amely belekerült az Alaptörvénybe

1990. május 2-án alakult meg a rendszerváltozás utáni első szabad országgyűlés. Fontos történelmi esemény volt, az alkalomra megjelenő kiadványt megvásároltam és a rendszerváltás könyvei közé tettem, akárcsak az 1300 napja betiltott Népszabadság másnapi számát.

Egy nappal 34. születésnapom , és hat héttel házasságkötésem előtt úgy éreztem, tényleg részese lehettem a történelemnek, most egy új világ kezdődik! Kellő ünnepélyességgel néztem a parlamenti közvetítést, de azért nem tudtam mosolygás nélkül megállni, amikor Vörös Vince korelnök bejelentette: "A miniszterelnök úr már útban van!"
A 21 évvel később összefércelt, és azóta még nyolc alkalommal tovább foltozott Alaptörvény "Nemzeti hitvallás" fejezetébe pedig eképpen került bele ez a dátum:
"Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének."
Alaptörvényünket, és annak preambulumát alkotmányjogászok tucatjai szedték már ízekre, pl. azt a részt, melyben "a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei"  szerint a nemzetiségek a nemzetnek nem részei (hiszen csak "velünk élnek"). A Hitvallás utolsó mondata pedig az elmúlt kilenc évben önmaga tagadása lett: "Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk"
Elég rendhagyó, hogy egy nemzet két emberöltőnyi szakaszt törvényileg iktat ki saját történelméből, ezen is sokat vitatkoztak a jogászok, hogy ennek van-e jogi relevanciája, pl. az erre az időszakra visszanyúló esetleges elmaradt állami kötelezettségek tekintetében.



Visszatérve első szabadon választott parlamentünkhöz, végeztem egy magánkutatást, hogy kik azok, akik 30 évvel ezelőtt is képviselők voltak, és még ma is azok (ne felejtsük el, azóta az országgyűlési képviselők száma megfeleződött, ma már csak 199-en ülnek a Tisztelt Házban). Nos, mindössze öten vannak, és nem meglepő módon mind az ötük fideszes, bár van köztük egy kakukktojás is.

• Orbán Viktor, a nagy politikai túlélő, aki pártja két választási veresége után is szilárdan markolta a Fidesz kormányrúdját, és a liberális vizekről jó érzékkel először a jobbközép, majd szép lassan a populista szélsőjobb felé kormányozta pártját. Jövőre megdöntheti Tisza Kálmán miniszterelnöki székben eltöltött 15 éves történelmi rekordját.
• Kövér László, a nagy harcostárs, aki pályafutása során állami-közigazgatási tisztséget sohasem töltött be, nem volt sem miniszter, sem államtitkár, mégis részese minden döntésnek, minden ideológiai fordulatnak, a párt ökle, egyike pártja héjáinak. Pár napja a Demokratában így nyilatkozott az ellenzékről: "A hazai ellenzék nem a magyar nemzet része...", ezzel elég szomorú nemzetkirekesztő időket visszaidézve. Hát ennyit arról, hogy "országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk".
• Kósa Lajos, mára már csak Orbán udvari bolondja, aki valami egészen rejtélyes kontraszelekció révén tölti be a Fidesz egyik alelnöki tisztét, pedig szép pályát futott be Debrecen polgármestereként. Talán hozzá (meg persze a miniszterelnökhöz) kötődik a legtöbb gazdasági botrány (édesanyja nevén futó cégek által lízingelt drága motorkerékpárok, olcsón  megvásárolt feltőkésített cégek, mint hálaajándékok, rejtélyes örökösnő szintén édesanyja nevére írt ajándéka).
• Varga Mihály, a Fidesz szürke eminenciása, a nemzetgazdaság robotosa. Őt még a legszőrözősebb ellenzéki sajtó sem tudja kikezdeni, szaktudása vitathatatlan, kemény kézben tartja a költségvetést. Ha Kövért héjának neveztük, úgy Vargát nyugodtan nevezhetjük galambnak. Ellentéte az MNB-vezér Matolcsyval legendás, talán jó is, hogy a fiskális és monetáris politika két meghatározó alakja egymásnak feszül, Orbán húzása e tekintetben is zseniális.
• És a kakukktojás Hörcsik Richárd borsodi képviselő. Két szempontból is kakukktojás: mint olyan sokan mások a Fideszből, ő is az MDF-ben kezdte a politizálást. A nagy rendszerváltó párt már a múlté, egykori politikusai között szép számban találhatók kormánybírálók (Bod Péter Ákos, Debreczeni József, Herényi Károly), de azóta a Fideszhez átigazolók is (hogy csak az MDF-alapító Lezsák Sándort említsük). Hörcsik teológus, bölcsész, történész professzor, politikai pályafutása során mindig európai ügyekkel foglalkozott, és nem volt folyamatosan országgyűlési képviselő. Vidéki fideszes képviselőtársaitól eltérő módon sohasem voltak bunkó nyilatkozatai vagy nagy gazdasági botrányai (bár hegyaljai családi érdekeltségei miatt őt is piszkálta az ellenzéki sajtó).

Hát ők azok öten, akik a szabadon választott országgyűlés nagy öregjei. Hárman (Orbán, Kövér és Hörcsik) Soros-ösztöndíjasként kezdték pályafutásukat, de Kósa is részesült Soros-támogatásban pályája elején. Varga az egyedüli, akinek életrajzában nem található kapcsolat Sorossal, mégis Varga Mihály az egyetlen, akinek szájából még sohasem hallottam sorosozást.

Soros György jobbján Orbán Viktor, Balján Varga Mihály

Szimpátia-rangsorom az öt politikus között merőben szubjektív:

1. Varga Mihály
2. Hörcsik Richárd
3. Orbán Viktor
4. Kósa Lajos
5. Kövér László

30 év telt el, a negyvenéves pusztai vándorlás háromnegyede. A rendszerváltó pátriárkák már kihalóban, és ha hinni lehet a Bibliának, 10 év múlva már az utolsó öt sem léphet be az Ígéret Földjére. De a harmincéves évfordulót ünnepeljük méltósággal.