Az országgyűlés megalakulását menetrendszerűen megelőzték a viták: felvegyük-e a mandátumot?, letegyük-e az esküt?, beüljünk-e a bizottságokba? Aztán az egyetlen Hadházyn kívül felvették, letették, beültek. Persze a szigorú házmester Kövér megint fenntartotta magának a jogot, hogy bizonyos képviselőket ne engedjen bizonyos bizottságokba (nem tudom, ez törvényes?), meg a nagy ígérgetések ellenére végül a 15 bizottsági elnöki posztból 11-et a Fidesz-KDNP tölt be (mert a nemzetiségit helyből a német nemzetiségi képviselő).
Szóval minden folyik a régi megszokott kerékvágásban (képzavar: mederben folyik, kerékvágásban halad), én viszont megtaláltam, hogy mit írtam egy 2010-es januári posztomban, amikor már jól lehetett tudni, hogy a Fidesz nyeri a 2010-es választást:
"2010 egyben választási év is lesz, elég egyértelmű kimenetellel. Csak abban reménykedem, hogy szabaddá válik az út a fontos döntéshozatali folyamatok előtt, így a Fidesznek végre sikerül majd megoldania a társadalombiztosítás, közoktatás és közigazgatás égető problémáit. Csak ismételni tudom: közmegegyezés, közmegegyezés, közmegegyezés. A weimarosodás összes alapfeltétele kezd előállni: gazdasági krízis, gyenge kormányzat, a rendpártiság erősödése, egyes népcsoportok elleni közhangulat. Ez vagy diktatúrához, vagy parlamenti közmegegyezéshez vezethet. Nem titok, az utóbbinak vagyok híve. Ehhez a parlamenti pártok önkorlátozására van szükség: a kormánypártok ne zárják ki az ellenzéket a fontos döntések meghozásából, de az ellenzék se akarjon dafke keresztbe tenni a kormánypártoknak. Nem vagyok benne biztos, hogy képesek lesznek politikusaink ilyen szemléletbeli megújulásra."
Azt írtam: vagy diktatúra lesz, vagy közmegegyezés. Sajnos az előbbi valósult meg, persze soft formában. Ma, amikor az orosz-ukrán háború 71. napján Szijjártó és Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója összeölelkezett Isztambulban, és megegyeztek abban, hogy a Paks II beruházás változatlanul folytatódik, elgondolkodtam azon, hogy vajon tényleg minden fideszes egyetért-e ebben. Tényleg minden fideszesnek egyértelmű volt, hogy Európában nem engedélyezett kínai és orosz vakcinákkal kell oltani, hogy az orosz vakcinák gyártására gyárat kell építenünk Debrecenben, hogy Putyin seggét olyan mértékben kell nyalni, hogy a kedvéért egyetemeket záratunk be, gázcsapokat zárunk el itt, nyitunk ki ott?
Vannak-e viták a Fideszben?
Gondolom, igen, de a szemünk elől jól elrejtve. Így aztán a közvélemény számára átláthatatlanná válnak a döntési folyamatok, mire a parlament elé kerül egy javaslat, már minden képviselő egyetemet akar bezáratni, orosz atomerőművet és kínai vasútat akar építtetni.
1956-os forradalmunkban lényegében három dologban volt közmegegyezés: A ruszkik húzzanak el az országból, legyen szabad választásokon alapuló többpárti parlamenti demokrácia és legyen sajtó- és szólásszabadság. Ha nem verték volna le a forradalmat, talán kiderült volna, hogy az alapvető társadalmi viszonyok, tulajdonviszonyok kérdésében mekkora ellentétek voltak a forradalmárok között. Bizonyíték erre az 1990-es rendszerváltás, melynek alapvetése szintén az volt, mint '56-nak, de utána kiderültek az ellentétek.
Igen, kedves olvasóim, a demokrácia arról szól, hogy vannak viták. Amit a Fidesz nemzeti egységként kommunikál, az valójában a vita elfojtása, vagyis diktatúra. De jól taktikáznak, hiszen valóban mi zavarta az embereket a választások előtt a hatpárti ellenzéki összefogásban? Hát az, hogy voltak vitáik, hogy nem értettek mindenben egyet. Vagyis különböző érdekeket és nézeteket ütköztettek. Az emberek ezt kakofóniának gondolták a Fidesz egyszólamúságával szemben.
Mikor értjük meg végre, hogy a diskurzus alapja a létezésünknek, hogy semmi másból nem lehet annyit tanulni, mint abból, ha alul maradunk egy vitában? Tényleg mindegy, hogy az ellenzék beül-e a parlamentbe, vagy sem. A fontos dolgok úgysem ott dőlnek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése