Parlament

Parlament

2016. december 29., csütörtök

Tudta? - 2016


A fenti kép szellemében írom meg 2016-os összefoglalómat.

  • Tudta? A Saul fia című film januárban elhozta hazánknak az első Golden Globe díjat, februárban pedig Oscar díjat kapott, 34 év után lett újra Oscar-díjas magyar film.
  • Tudta? Január elején a főváros hozzálátott Simicska hirdetőoszlopainak eltávolításához, de a Kúria jogerős ítélete véget vetett az akciójuknak. Igaz, az oszlopok visszaállítását Simicskának már saját magának kellett megoldania.
  • Tudta? Februárban országos méretűvé vált a kockásinges tanártüntetés, melyhez később az egészségügyi dolgozók is csatlakoztak. Az állam végül meghátrált és felszámolta az óriási vízfejet növesztő és teljesen működésképtelen KLIK-et, helyette több mint 50 regionális intézményt hozott létre.
  • Tudta? Február 23-én a Fidesz alelnöke, Kubatov Gábor alkalmazásában álló biztonsági emberek megakadályozták, hogy az MSZP ismét népszavazási kezdeményezést nyújthasson be az üzletek kötelező vasárnapi zárva tartásának eltörléséről. Bár a Kúria jogerős döntésben mondta ki, hogy akadályoztatás történt, az ügyészség mégsem látott okot a súlyos választási csalás büntetőjogi kivizsgálására. A kormány viszont meghátrált: egy hónap múlva eltörölték a zárvatartási törvényt, bár ebben szerepet játszott egy politikai dalnok dala is.
  • Tudta? 2016. március 31-én megszületett kisebbik unokaöcsém első gyermeke, édesanyám harmadik dédunokája, Koscsó Lilla.




  • Tudta? Idén töltöttem be 60. évemet. Szomorú, hogy már ilyen öreg vagyok, de jó, hogy ünneplésemre együtt volt a család.




  • Tudta? 2016 májusában elindult a felcsúti kisvasút, melyet uniós támogatással építettek. A pályázati dokumentum szerint napi 2500 - 7000 utast kellene szállítania, de a kisebb utasszámot is csak havonta éri el az utasforgalom.









  • Tudta? A 2016-os labdarúgó Európa-bajnokságon Magyarország csoportelsőként jutott tovább a csoportkörből. 30 év után először játszottunk világversenyen és 50 év után először jutottunk túl a csoportmérkőzéseken. Az Európa-bajnok Portugália a torna során öt gólt kapott, ebből hármat a magyar válogatott rúgta nekik. Sajnos a kontinensviadal után a magyar labdarúgás ott folytatta, ahol korábban volt: összes csapatunk kiesett az európai kupaküzdelmekből.
  • Tudta? 2016-ban Bori évfolyamelsőként megszerezte mester-fokozatát a Közép-Európai Egyetem kisebbségpolitikai szakán. Szeptembertől egy alapítványnál kezdett dolgozni.




  • Tudta? A riói olimpián 8 arany-, 3 ezüst- és 4 bronzérmet szereztünk, ami nem rossz teljesítmény, de a négy évvel korábbi nyolc sportág helyett idén "csak" négyben lettünk érmesek, ezért az olimpia után mind az egyes szakágakban, mind a MOB-ban nagy átalakulások kezdődtek, leginkább a centralizáció, a központi pénzosztás irányába mozdultak el a dolgok, arccal a megpályázott 2024-es olimpia felé.
  • Tudta? 2016 nagy veszteség volt a kortárs magyar irodalomnak, három jelentős magyar író is idén ment el. Márciusban a Nobel-díjas Kertész Imre, júliusban Esterházy Péter, szeptemberben pedig Csoóri Sándor. Bár az előző kettőt urbánusként, az utóbbit pedig népiesként tartották számon, sőt Esterházynak és Csoórinak 1991-ben személyes nézeteltérésük is támadt egy Csoóri-cikkel kapcsolatban, nem hiszem, hogy létezhet olyan magyar irodalomtörténet, melyből bármelyikük is kimaradhat. Esterházyról kétszer is posztoltam, itt és itt.
  • Tudta? Idén háromszor voltam üdülni, egyszer osztálytársaimmal síeltem, kétszer pedig a családdal üdültünk belföldön: Vas megyében rododendronokat néztünk, Hegyalján pedig jó borokat kóstoltunk.


Ják
Füzérradvány


  • Tudta? Októberben a kormány megszavaztatta a népet, de hogy biztos legyen, hogy jól fognak szavazni, több hónapos társadalmi célú hirdetésnek álcázott reklámkampánnyal győzte meg az embereket. A népszavazás érvénytelen lett, sőt, az ennek nyomán benyújtott alaptörvény-módosítási kezdeményezés is elbukott a parlamentben. Az ellenzéki pártok az ügyet bénán, ügyetlenül és határozatlanul kezelték, egyedül az MKKP (Magyar Kétfarkú Kutya Párt) vitt színt az eseményekbe. A népszavazásról itt és itt posztoltam


A szóróanyag rendeltetésszerű használata


  • Tudta? 2016-ban jelentősen átrendeződött a magyar médiapiac, zömében Orbán kegyvesztett oligarcháinak, Simicskának és Spédernek a kiszorítása és az új barátok, Vajna, Mészáros és Habony helyzetbe hozása folyt. A Simicska-féle ingyenes újságot, a Metropolt kiszorította a Habony-féle Lokál, a TV2 Vajnáé lett, aki ezt a legotrombább lakájmédiává silányította, a korábban szintén Simicska birtokában lévő Class FM országos kereskedelmi rádió frekvenciáját nem hosszabbították meg, ezzel egyidejűleg a Vajna birtokában lévő Rádió1 fokozatosan országos lefedettségűvé válik. A legnagyobb példányszámú politikai napilapot, a Népszabadságot a kiadója, a MediaWorks gazdasági okokra hivatkozva megszüntette, a kiadóban Spéder Zoltán kiszorítása után Mészáros Lőrinc szerzett tulajdonrészt.
  • Tudta? 2016-ban a Brexit-tel és Donald Trump elnökké választásával a külpolitikai erőviszonyok is jelentősen megváltoztak, Orbán Viktor szerint véget ért a politikai korrektség kora.
  • Tudta? 2016 november 19-én megszületett unokahúgom kisfia, így sógornőmék nagyszülők, anyósom pedig dédmama lett.





Orsi a díjjal


  • Tudta? Idén egy napra esett karácsony szenteste és hanuka első napja. A Centropa alapítvány dizájnere készített egy gif-et arról, hogy mennyire hasonlít a két ünnep szimbóluma, én pedig zenei aláfestéssel mutatom be, hogy a legismertebb hanuka-dal és a legnépszerűbb karácsonyi dal sem állnak olyan messze egymástól.




Kedves hűséges olvasóim, ezzel elbúcsúztatom a 2016-os esztendőt, de ne menjetek túl messzire, mert már faragom a 2017-es beköszöntő rímeit.

2016. december 22., csütörtök

Adventi koncertek

A várakozással teli adventi időszak nem lenne teljes zenei események nélkül. Idén háromban is részünk volt.
A Szilágyi Erzsébet Gimnázium karácsonyi koncertjein 2002 óta veszünk részt mi szülők nézőként, valamelyik gyermekünk pedig szereplőként.
Petra zongorázik a karácsonyi koncerten
Kezdetben Bori csellózott, majd Orsi is beszállt először hegedűvel, később a kórus tagjaként, az utóbbi három évben pedig Petra zongorajátéka örvendeztet meg bennünket. A koncert bensőséges hangulatához jelentősen hozzájárul a tanári kórus fellépése is. Amikor ők éneklik Presser örökzöld dalát, a Mikor eljönnek az angyalokat, tényleg áldás száll a biológia-teremre, ahol a koncerteket rendezni szokták. 14 éve nem untuk meg ezt az eseményt.
Mikor eljönnek az angyalok, tanári kórus
Idén sógorom, aki a szentendrei zsidó hitközség elnöke, meghívott minket a Magyar-Izraeli Baráti Társasággal közösen tartott hanuka-ünnepre. A nyolcnapos hanuka első estéje idén pont 24-ére esik, egyszerre gyulladnak fel a fények a karácsonyfán és a menórában, hirdetve a fény csodáját, ahogyan legyőzi a sötétséget. Mi egy elő-csodahirdetésre mentünk Szentendrére, ahol Bíró Eszter adott csodálatos koncertet.
Bíró Eszter az a fajta énekes, akinek színpadi megjelenése olyan, mint egy csillagszóróé: folyamatos pozitív energiát szór a hallgatóság felé. Hasonló erős pozitív kisugárzása volt Cseh Tamásnak, Vagy Kulka Jánosnak. Remélem Kulkát még fogjuk hallani énekelni. Bíró Eszter dalai nyomán a szemek nem maradtak szárazon. Most beteszek ide egy olyan dalt, melyet a szentendrei koncerten is énekelt. A dalt a Gryllus fivérek gyűjtötték Erdélyben, autentikus jiddis nyelvű zsidó dal, melyet Kányádi Sándor fordított magyarra.



A harmadik előadáshoz a véletlen segített hozzá. Katinak közös operabérlete van anyósommal. Az történt, hogy az egyik előadásra anyósom néhány nappal korábban ment el, elnézte a naptárt. Mivel késett, nem kérték a jegyét, hátul oldalt engedték leülni, így nézte végig Mozart Don Giovanniját. A bérleti előadásra valójában tegnap került sor, így én mentem el Katival anyósom helyett.
Az öt állandóan játszott Mozart-operából eddig hármat láttam csak. A varázsfuvolát és a Szöktetés a szerájbólt már gyerekként is, mert ezek gyermek-operabérletekben is szerepelnek. Ráadásul a Szöktetést katonakoromban láttam Körmenden tájelőadás formájában, sőt, egy bábelőadás keretében is. A Cosi fan tuttéra egyszer Kati helyett ugrottam be, viszont sem a Don Giovannit sem pedig a Figaro házasságát még nem láttam.
A tegnapi előadás teljesen hagyományosan volt megrendezve, sőt szerintem kicsit úgy, mintha önmaga paródiája lenne. A Don Giovanni által elcsábított nők, Donna Anna, Donna Elvira és Zerlina szövetséget kötnek, hogy Don Giovannin bosszút álljanak. Ehhez a szövetséghez csatlakozik Don Ottavio, Donna Anna jegyese és Masettó, Zerlina vőlegénye is. Az alkalmi csapat olyan lúzer, hogy a gaz csábító mindig kicsúszik a kezeik közül, így végül Donna Anna apjának szelleme kőszoborként szolgáltat igazságot és a pokol kénköves fenekére űzi Don Giovannit.
A tegnapi előadáson volt a címszerepet játszó montevideói születésű Erwin Schrott (aki a Wikipedia szerint kifejezetten Don Giovanni-specialista) 44. születésnapja, ezért az előadás végén még nagy ünnepség is volt.
Az opera egyik leghíresebb jelenete Don Giovanni szolgájának, Leporellonak, az úgynevezett katalógus-áriája. Gazdája megkéri Leporellot, hogy próbálja meg valahogyan lepattintani Donna Elvirát, tárja fel neki az igazságot. Leporello előveszi a gazdája nőügyeiről vezetett katalógust, melyben megmutatja Donna Elvirának, hány nője volt már a csábítónak (csak Spanyolországban 1003!). A kihajtható lapokból álló füzetet ezért hívják leporellónak (és ez komoly).
Hogy a csábító férfiak, a megcsalt szerelmesek és a bosszúvágyó felszarvazott vőlegények típusa mennyire változatlan 300 év után, arra példaként szolgáljon az alábbi filmrészlet, melyben mai budapesti környezetben hangzik el a katalógus-ária, a füzetet ezúttal egy laptop helyettesíti.




2016. december 20., kedd

Találkozás egy fiatalemberrel

Forrás: 444.hu
Karinthy Frigyes novelláját mindazoknak ajánlom, akik megtagadták fiatalkori eszményeiket.

Jókedvű voltam, sok mindent elfelejtettem, körülményesen meggyújtottam a szivarom, és nekivágtunk az Andrássy útnak. Én szép és drága feleségem mosolygott rám a fátyol alól, én szép kedvesem, aki, íme, szeretett, és megengedte, hogy szeressem.
A fiatalemberrel a Duna-parton találkoztam, hat óra felé. Elment mellettünk, már alkonyodott akkor, nem vettem észre. Már húsz lépésnyire lehetett, mikor hátulról megpillantottam. Egyszerre elhallgattam, és zavart nyugtalanság fogott el. A karcsú derék egy rakodóhajó hátteréből vált ki élesen, de mégis, azt hiszem, a lépéseiről ismertem rá. Kicsit kopottak a ruhák. A kezében széles füzetet vitt. Tizennyolc vagy csak tizenhét éves talán... még haboztam, nem mertem elhinni... el akartam fordulni, de egyszerre éles nyilallás vonaglott át a szívemen, és utána oly heves dobogás fogta el, hogy meg kellett álljak. Egy mozdulatát láttam meg, amint a kezét felemelte, és maga elé tartotta, ó jaj, rettenetes, ez volt a kéz, még a vágást is megismertem rajta, amit a tornateremben...
A feleségem csodálkozva nézett rám, és én hebegve mondtam:
- Kérlek... várj rám... beszélnem kell ezzel a fiatalemberrel...
És otthagytam őt és előresiettem. Nemsokára aztán meglassítottam a lépteimet. Már alkonyodott. A fiatalember nem fordult meg. Tudta, hogy mögötte vagyok. Nyugodtan ment tovább, egy hajókötélkőnél nyugodtan megállt, és a csendes Duna felé fordult s nézett át, messze a hegyek felé. Borzasztó zavarban voltam, a torkom köszörültem. Melléje álltam, hogy észrevétessem magam. Lopva a száját néztem, mely fiatalabb és keskenyebb volt még, mint az enyém. A szeme nagyobb és világosabb. Ó, ő volt az. És a füzet a kezében, a régi füzet... amit a szekrényem fenekére tettem és elfelejtettem... Nehéz, szorongó izgalom volt ez.
- Hát... nem látsz?... - mondtam végre halkan.
- De igen - mondta, de nem fordult felém.
Zavartan hallgattam. Aztán elszégyelltem magam. Nevetséges. Egy tizennyolc éves fiatalember! A találkozás különös, de fel kell találjam magam. Elfogulatlan leszek. Örüljön, hogy alkalma volt meglátni engem.
- Azonnal megismertelek - mondtam hangosan -, amint elmentél mellettem.
- Tudom - mondta.
- Hát mért nem jöttél oda? Nem vagy kíváncsi rám?
Nem felelt. Ideges lettem.
- Jó, tudom, milyen tartózkodó és gőgös vagy. De látod, ennek semmi értelme... Hidd el, rájöttem, hogy semmi értelme... Majd elmagyarázom neked... Magad is belátod majd, hogy nem maradhattam tartózkodó és gőgös... De hát miért nem nézel rám... Nézd, bajuszom van... Huszonhat éves vagyok... De furcsa vagy. Haragszol rám?
Nem felelt. A szája keserűen összehúzódott.
- Eh!... - mondtam. - Ez a nagyszerű hallgatás! Jó, jó, emlékszem már... Hát aztán? Örökké nem csinálhatja azt az ember. Né, még talán szemrehányásokat teszel. Ugyan kérlek, a nagy hallgatásod nem olyan nagy dolog... Nem látom, hogy sokat használt neked... A ruhád nagyon szánalmas, édes fiam. És sovány vagy. Már engedj meg, nem tudnék ilyen ruhát felvenni... Na, mi az! Sírj egy kicsit, kapsz egy krajcárt!
Most nézett rám először. Keményen rám nézett, a szemembe. Aztán megint elfordult.
- Sokat beszélsz - mondta szárazan.
Megsértődtem.
- Ó! Ugyan! Nagyon tökéletesnek képzeled magad. Igenis, beszélek, mert tanítani akarlak... érted? Végre, idősebb vagyok nálad... és én azóta sokat láttam... és sokat tapasztaltam... te gyerek vagy... mit tudod te...
Egyszerre elcsuklott a hangom, lehorgasztottam a fejem, és egészen halkan és zavartan mosolyogtam, és halkan és zavartan felemeltem a kezem, és zavartan mosolyogva suttogtam:
- ...Hát mit tegyek?... hát azt nem lehetett, ahogy te gondoltad. Hidd el, kérlek, nem lehetett... én próbáltam... de igazán nem lehetett...
Most felém fordult. Elgörbült szájjal, gyűlölettel nézett rám.
- Hol a repülőgép? - kérdezte rekedten.
Zavartan dadogtam:
- Hát... mit tegyek... feltalálták... Farman... a Wright-testvérek... nem voltam ott... De hidd el, ők is elég jól csinálták... egész jó, aránylag... lehet vele repülni...
- Látom - mondta gúnyosan. Aztán megint rám nézett. - Hol az Északi-sark?
Lesütöttem a szemem:
- Valami Peary elérte... Kérlek, hát nem volt időm... te tévedtél... nem lehet mindent... én akkor az egyetemre jártam...
- Úgy - mondta.
Aztán:
- Hol a büszke és szabad Magyarország?
- Kérlek alássan... igazán furcsa vagy... dolgozunk rajta... én is... de az nem megy olyan hamar... az embernek élni is kell.
Hadarni kezdtem:
- De látod... azért én igyekeztem... hogy legyen valami abból... amit neked, megígértem... írtam ám. Elég jó dolgokat írtam... Nézd meg csak kérlek a kirakatokat... a nevem ismerik... jónevű vagyok... ahogy te akartad... és az emberek eléggé tisztelnek... És látod, könyveket is írtam... ahogy te elgondoltad... nézd csak... itt van egy... elég jó...
Idegesen kapkodtam ki a zsebemből egyik könyvemet, amiben humoros rajzok és novellák vannak, és mutattam neki.
- Nézd csak... elég jó...
Egyetlen pillantást vetett csak a könyvre, nem nyúlt utána.
- Igen, láttam már - mondta kurtán. - Elég jó.
Kinyújtotta a karját az alkonyodó láthatár, az elgörbülő hegyek felé.
- Hol a nagy szimfónia, a rettenetes színjáték a szürke láthatárról és a gőgös istenekről, akik ott lüktetnek és vonaglanak a láthatár mögött?
Elpirultam.
- Hát, kérlek... azt nem lehetett... Azt nem lehet három felvonásban megcsinálni... Te tévedtél... A szürke láthatárt nem tudja eljátszani egy színész... aztán rájöttem, hogy ez nem is a megfelelő műfaj... és nem is tudnék elkészülni vele... Hanem írtam erről egy csinos szonettet... egy előkelő revü hozta... és tetszett... és azóta jobban fizetnek...
Nem felelt. Komor hallgatásba merült, tekintete eltűnt a távolban. Akartam még mondani valamit, megmagyarázni, hogy milyen fiatal ő... de homályosan emlékeztem rá, hogy ilyenkor, mikor így néz, nem lehet őt zavarni. Egyszerre eszembe jutott a feleségem, és nyugtalankodni kezdtem.
- Kérlek... - mondtam - jöjj velem, bemutatlak a feleségemnek. Ó, ennek örülni fogsz. Nagyon szép asszony... értékes, nagyszerű nő... látod... és én meghódítottam... szeret engem... látod... vagyok valaki... ahogy te akartad...
Most rám nézett, és a szemében végtelen gúny volt.
- Meghódítottad - mondta. - Ugyan! Ó, milyen büszke vagy rá! Te mentél hozzá és meghódítottad!... A várkastély leszállt a hegyről, és ostrommal bevette a völgyet!... A tölgy meghódította a folyondárt, és szerelmesen körülcsavarta... Miért nem jön ide a feleséged?
Összehúztam a szemem.
- Ostoba vagy - mondtam. - Gyerek vagy. Ezek fantazmagóriák. Nincs igazad. Nekem van igazam. Én felnőtt vagyok, és megismertem az életet. Mit tudsz te az életről! Téged mindenki kinevetne!
Egészen mellém állt, a szemembe nézett. Most láttam meg sűrű és barna haját.
- Nem akartam megismerni az életet... azt akartam, hogy az élet ismerjen meg engem... Igaz, engem mindenki kinevetne, és te nem akartad, hogy miattam téged kinevessenek... De te tudod, nézz a szemembe, merj a szemembe nézni!... te tudod, hogy te vagy a nevetséges és kicsi... és hogy nekem van igazam... és hogy nem nevetséges, amit én mondok... te tudod, hogy nekem van igazam... te szegény... te kicsi... te senki... Merj a szemembe nézni...
El kellett fordulnom; a helyzet ostoba és kínos volt. Ő lassan távolodott el tőlem, aztán nem nézett többé rám, lassan, gondolkodva indult meg...
 Percek múlva, halkan tudtam csak megszólalni:
- Hová mész? Maradj... - suttogtam. De nem fordult már vissza. Csak a szavát hallottam még, távolról:
- Emlékezz rá, hogy egyszer még, utoljára, találkoztál velem... És ha van még benned valami belőlem, mártsd be tolladat a lenyugvó nap tüzébe, s írd meg nekik... írd meg ezt a találkozást... és írd meg nekik, hogy hagytalak el, és hogy tűntem el, beleolvadva az alkonyodó égbe, ifjan, szépen és végtelenül szabadon, hogy ne lássalak többé...
Ezeket nagyon messziről hallottam már, és a karcsú alak vékonyodott, elfolyt, felemelkedett. Még néztem, azt hittem, hogy látom, de aztán rájöttem, hogy a vörös égen egy vékony felhő lebeg csak.
A feleségem türelmetlen lett.
- Ki volt ez a fiatalember? - kérdezte.
- Egy régi ismerősöm - mondtam neki zavartan. - Kedves fiú...
- Igen - mondta a feleségem kicsit élesen. - Csak rossz modora van. Miért nem mutatkozik be? Pedig feltűnően hasonlít hozzád.
Aztán idejöttünk a kávéházba. Nehéz kedvemről lassan oszolt el a görcs.
A téma szép - mondtam magamban, felvidulva. - Versnek kicsit hosszú volna. De egy novellát lehet belőle csinálni. Röviden, szatirikusan. Ma úgyis kedd van, szállítanom illik valamit.
Papírt kértem, és rövid habozás után leírtam a címet: "Találkozás egy fiatalemberrel..."
És csak tompán fájt már a seb.

2016. december 19., hétfő

Száz év élet

Amikor múlt héten meghallottam, hogy Kirk Douglas 100. születésnapját ünnepli, arra gondoltam, hogy hamarosan a mi Gábor Zsazsánk - aki egyébként 24 évesen végleg elhagyta Magyarországot - három hónap múlva lesz száz. Erre tessék, ma érkezett a botrányairól és férjeiről híres díva halálhíre. Zsazsa és Kirk vezették a hollywoodi "halállistát", a várhatóan leghamarabb távozó hírességek listáját. Hát most Kirk az élre ugrott.
Velem egyidős unokatestvérem még valamikor a '80-as években ment ki Amerikába, Los Angelesben telepedett le, és egy limuzin-cégnél kezdett el dolgozni (sőt, azt hiszem, még mindig ott dolgozik). Keresztneve Gábor, és nagyon népszerű volt a hírességek körében, akiket fuvarozott, mert Gábor Zsazsára emlékeztette őket. Igazából Gábor Zsazsa már csak az eggyel előttünk járó generációnak, szüleim korosztályának emlékezetes, magam egyetlen filmjét sem láttam, a sztárpletykák pedig nem nagyon érdekelnek. Állítólag Gábor Zsazsa találmánya a botránybulvár, a "mindegy, hogy mit, csak írjanak rólam" elv, mellyel megelőzte a mai celebeket. A most elhunyt, de már évek óta nagy beteg díva egyetlen, Francesca nevű lányát csaknem két évvel élte túl, kilenc volt férje közül viszont az utolsó, a Zsazsánál 26 évvel fiatalabb Frédéric von Anhalt herceg még él, igaz, ő még meg sem született, amikor Zsazsa már végleg Hollywoodba költözött, és négy éves volt, amikor Francesca megszületett.
Szerencsére családunkban is sok idős ember (ha nem is száz éves) él/élt. Anyai nagymamám és apám is 92 éves korukban haltak meg. Kati Nagymamájának az öccse, Jancsi bácsi 97 évet élt, szellemileg végig friss volt, számítógépen írta élettörténetét, testileg is jól tartotta magát. Sógornőm férjének él egy idős rokona, Manci néni, aki idén töltötte a 99-et. Csaknem 70 éve Izraelben él, de tökéletesen beszél magyarul, szellemileg friss. Két éve, amikor kint jártunk Orsinál, vele is találkoztunk Jeruzsálemben.
Manci néni és Orsi lányom 2014-ben. Ekkor Manci néni még "csak" 97 éves volt.
Jelenleg a családban nővérem apósa a legidősebb, idén töltötte a 93-at, de Kati nagybátyját is pár hete köszönthettük 92. születésnapján. Ő az elméleti villamosságtan professzora, akinek két éve még gráfelméleti könyve jelent meg. Számítógépe karbantartásában gyakran közreműködöm.
Személyesen egyetlen emberrel találkoztam, aki elmúlt száz éves: egyszer mögöttem állt az SZTK-ban a vérvételre várakozók sorában. Amikor az asszisztens kérdezte tőle, hogy hány éves, kiderült, hogy 101, és bár nehezen járt, de kísérő nélkül jött. Rosszul hallott, ezért jó magyar szokás szerint a nővérkék hülyének nézték és úgy is tárgyaltak vele.
Mintha a 100-as célvonal előtt sokan buknának el 99 éves korukban: a most elhunyt Gábor Zsazsán kívül Szepesi Mária író, a magyar ezoterikus irodalom megteremtője, a Pöttyös Panni-könyvek szerzője éppúgy egy híján volt 100, mikor meghalt, mint Eli Wallach, A hét mesterlövész és A Jó, a Rossz és a Csúf főgonosza.

2016. december 10., szombat

A magyar ellenzéket is csak Norris mentheti meg

Az tudjuk, hogy a világot csak Norris mentheti meg!

Chuck Norris a szuperhős, a Chuck Norris-os viccek arról szólnak , hogy neki még a lehetetlen is sikerül. Íme kettő:

  • Amikor Bell feltalálta a telefont, már volt két nem fogadott hívása Chuck Norristól.
  • Chuck Norris olyan gyorsan kel fel, hogy még látja magát aludni.
Amikor a Megyeri-híd nevére internetes szavazást írtak ki, melyre nagyon sok szavazatot kapott a "Chuck Norris-híd", de Stephen Colbert, az ismert amerikai komikus is meghekkelte a szavazást, amerikai tévénézők millió szavaztak a "Colbert-híd" névre, végül demokrácia ide vagy oda, a szavazók véleményét sutba dobva a híd az unalmas Megyeri-híd nevet kapta.
De Chuck Norris most sokat segíthetne a romokban heverő magyar ellenzéknek mindent legyőző erejével. Íme néhány népi legenda:

  • Chuck Norrisnak még jár a NÉSZABADSÁG;
  • Chuck Norrisnak sikerült közbeszerzési pályázaton nyernie Mészáros Lőrinccel szemben;
  • Chuck Norrisnak sikerült a Parlament folyosóján interjút készítenie Kövér Lászlóval;

  • Chuck Norrisnak sikerült először bélyegeznie a Választási Iroda érkeztető automatájánál;
  • Chuck Norris pókeren elnyerte Andy Vajna összes játékkaszinóját;
  • Chuck Norrisnak nem jutott ülőhely a felcsúti kisvasúton;
  • Chuck Norris minden számban - beleértve a női versenyszámokat és a csapatsportokat is - aranyérmet szerez a 2024-es budapesti olimpián, kivéve a 400 m női vegyesúszást, mert azt Hosszú Katinka nyeri;
  • Chuck Norrisnak sikerült leszoktatnia a lopásról a polgármeseteret, a hazudásról a politikusokat és az evésről a nyugdíjasokat;


  • Chuck Norrisnak sikerült megnevettetnie Áder Jánost és Harrach Pétert;
  • Chuck Norris minden délben közös asztalnál ebédel az ellenzéki pártok vezetőivel.

2016. december 8., csütörtök

Izraeli El Camino

Az El Camino, vagyis a Szent Jakab zarándokút Spanyolországban tipikusan az életközépi válságban, a "midlife crisis"-ban leledző középosztálybelieknek van kitalálva. Amikor a gyerekek már kirepültek, a házasság válságba került, a munka már nem vonzó és közeledik a nyugdíj, jót tesz egy kis magunkba fordulás, egy zarándoklat, mely segít lezárni életünk előző szakaszát és ajtót nyit valami újra.
Na, ez jutott eszembe, amikor az izraeli David Grossman nagyregényét, A világ végére című könyvét olvastam. Még a 2015-ös tavaszi könyvfesztiválon ajánlotta nekem a Scolar Kiadó vezetője, ki tankörtársam volt az egyetemen. Azt mondta, hogy ez a szerző olyan népszerű Németországban, hogy könyvei a G-betűnél közvetlenül Goethe mellett vannak a polcon. Nos a könyvet csak mostanra sikerült, többszöri nekirugaszkodásra, félbehagyásra és újra elővételre elolvasnom.
Maga a regény egy szerelmi háromszög történet, a középpontjában Ora-val, egy erős, szenvedélyes, de mégis lágy és elbűvölő asszonnyal, akit két férfi, két jóbarát, Ilan és Avram szeret, és ő is szereti mind a kettőt. Na most képzeljük el ezt a történetet az izraeli mindennapokba behelyezve, mintegy ívet alkotva három arab-izraeli háború között. A kezdet az 1967-es hatnapos háború, amikor hőseink 16 évesek, aztán az 1973-as jóm kippúri háború, melyben a fiúk 22 évesen katonaként harcolnak, és a 2006-os 34-napos libanoni háború, melyben Ora nemrég leszerelt kisebbik gyermeke önként jelentkezik szolgálatra, és melyben 55 éves hőseinket már elérte az a bizonyos életközépi válság.
Itt Közép-Európában nekünk egybemosódnak az arab-izraeli háborúk és intifádák, de Izraelben nemcsak a történelemnek, de a mindennapoknak is része. Amikor 1990-ben először jártunk Izraelben, egyik vendéglátónk, anyósom unokatestvére fényképeket mutatott magáról és bajtársairól, ahogyan az 1982-es libanoni háborúban szolgálnak. Nekem addig az csak egy elmosódott emlék volt a zavaros közel-keleti történések közül. Amikor 2014-ben jártunk kint, egyrészt magunk is megtapasztalhattuk, milyen állandó rakéta-fenyegetettségben élni, másrészt egyik vendéglátónk egy albumot vett elő, melyben fényképek és dokumentumok voltak arról a zászlóajlról, melyben ő is szolgált 19 évesen (!) az 1973-as háborúban.
A regény jelenidejének a 2006-os 34 napos háború adja meg a hátterét, de úgy, hogy nagyon rá kellett keresnem a neten, mert természetesen csak homályos utalások voltak magára a konfliktusra, és én sem nagyon emlékeztem rá. Annyit érdemes róla tudni, a Dél-Libanonban a Hezbollah nevű palesztin terrorszervezet - főként szíriai támogatással - igen megerősödött, főként a rakéta-tűzereje vált nagyon veszélyessé. 2006 júliusában a határ közelében rajtaütöttek két izraeli járőrön, Yehud Goldwasseren és Eldad Regeven. A gyanú szerint túszként magukkal hurcolták őket (két év múlva derült csak ki, hogy már a rajtaütéskor mindkettő meghalt), ez elegendő ok volt, hogy az Izraeli Védelmi Erő offenzívát indítson a Hezbollah ellen. A 34 napos háború kudarcként végződött Izrael számára, a sok - főleg libanoni civil - áldozat ellenére sem sikerült a Hezbollah-t kifüstölni, két évvel később megalázó alkura kényszerültek: a két katona holttestéért cserébe öt palesztin terroristát adtak ki, akiket Bejrútban hősként ünnepeltek. Sőt, idei hír, hogy a háború tizedik évfordulóján az iráni elnök üdvözölte Libanont a fényes győzelem ünnepén. Ezt a történelmi hátteret még kiegészíthetjük azzal, hogy a regényíró, David Grossman kisebbik fia, Uri is a 2006-os háborúban vesztette életét.
Ora házassága válságban, férje, Ilan és nagyobbik fia, Adam elköltöztek otthonról, kisebbik fia, Ofer nemrég szerelt le, ezért egy egyhetes túrát szervez kettesben a fiával, hogy legalább ő ne idegenedjen el tőle teljesen. Közbejön a háború, Ofer önkéntes szolgálatra jelentkezik, ezért Ora egy hirtelen ötlettel a másik barátot és régi szerelmet, Avramot viszi magával. Megkezdődik az El Camino, melyben üvegszilánkonként tárul fel a múlt, a két férfi és Ora bonyolult kapcsolata, egyikőjük háborús tragédiája, melyből testileg és lelkileg megtörve tér haza, az asszony néha boldognak és meghittnek érzett családi életére folytonosan rávetülő Másik árnya. Ez a fajta kompozíció, melyben a fel-felvillanó emlékek összevissza váltják egymást, akárcsak a valóságban, kezdetben idegen volt számomra, azért kezdtem olyan nehezen neki a regénynek.
A regény címe önmagáért beszél: néha a világ végére kell elmennünk, hogy megértsük a múltat, jelent, jövendőt. És terheinket nem cipelhetjük a világ végéig, el kell engednünk őket.
Illusztrációként beteszek a posztom végére egy képet arról a galileai tájról melyet Ora és Avram a regény során bejár, és ahol lányaim is jártak idén nyáron.
Orsi, Petra és Bori valahol Galileában

2016. december 7., szerda

Hédi nénin átrobogott a huszadik század

Az élet olyan, mint a főzés: minden az összetevőkön múlik.
Kati két színházjegyet kapott Boritól a születésnapjára, engem vitt magával. A Gólem Színház Szakácskönyv a túlélésért című előadását néztük meg. Na, de miért pont ezt?
A Centropa Alapítvány 2013-ban kiadott egy holokauszt-túlélővel, Wiesz Hedviggel, Hédi nénivel készült interjút és egy, az ausztriai Lichtenwörthben lévő koncentrációs táborban az általa és rabtársai által írt szakácskönyvet egy közös kötetben. Az életinterjút Czingel Szilvia készítette, ő adta közre a receptgyűjteményt is. A darabot ebből a kötetből írta Németh Virág és Borgula András. Egy másik alapítvány, a Haver középiskolásoknak tart úgynevezett érzékenyítő (előítéleteket csökkentő, a másság elfogadását erősítő) foglalkozásokat. Van olyan foglalkozásuk, ahol drámapedagógiai módszereket alkalmaznak, bemutatják a színdarabot és utána beszélgetnek a látottakról.
Nos, Bori a Centropa Alapítványnál dolgozik, Czingel Szilvia, az interjú készítője a kolléganője. A Havernál pedig már több mint egy éve önkénteskedik, többször utazott már a darabbal vidéki középiskolákba, fejből tudja a szövegét.
Az előadás színhelye is szokatlan volt: a Kőleves étterem emeleti terme, "Hédi néni nappalija", ahol 30-40 embert lát vendégül és közben elmeséli az életét. Hédi nénin valóban átrobogott a 20. század. Férjét, Kálmánt két heti házasság után vitték el munkaszolgálatra, ahonnan nem tért vissza. Hédit 1944 novemberében az óbudai téglagyárból gyalogmenetben (!) hajtották el Sopronon keresztül az ausztriai Lichtenwörthbe. Az itt eltöltött rettenetes hat hónap alatt írja a szakácskönyvet a három rabtárs, Hédi, Éva és Klári először grafitceruzával, később széndarabbal, miközben a napi menázsi híg kávéból, karalábélevesből és egy szög és spárga segítségével hajszálvékony szeletekre vágott komiszkenyérből állt.
Közbevető megjegyzés: Kati nagybátyja, Vágó Pista bácsi, aki szintén holokauszt-túlélő, szintén arról számol be, hogy a fogvatartottak szinte folyton főztek - persze csak verbálisan - a lágerben. Ez valamennyire segítette őket a túlélésben.
Hédi néni épségben - bár nagyon legyengülve -  jut haza, és '56 már egy Móricz Zsigmond körtéri cukrászdában éri, ahol cukrászként dolgozott, ahogyan a rendszerváltás a Szeged Étteremben, ahol meg szakács volt.
Hédi nénit az általam nagyon szeretett Nagy Mari játssza, akiért én már Gothár Péter A részleg című filmjében nyújtott alakítása óta rajongok. Ráadásul - és ezt már több posztomban is leírtam - van abban valami nagyon bensőséges és megtisztelő, amikor három színész csak 30 embernek játszik.
Érdekes, hogy bár Bori tényleg szinte fejből tudja a darabot, volt olyan utalás, amit ő sem értett. Van egy jelenet, amikor Hédi nénit fiatal lányok hívják, hogy menjen velük a köztársaság kikiáltására a Kossuth térre (mellesleg én ott voltam). Kérdezi tőlük, hogy veletek lesz-e az a két egyetemista, az a cigány és az a zsidó (ne kapd fel a fejedet, kedves olvasó, a darab a rendszerváltással újra erőre kapó cigányozást és zsidózást figurázza ki). Nem, felelik neki, mert a cigány már Angliában tanul, a zsidónak meg felesége van, aki ráadásul terhes. Nekünk elég hamar leesett Katival, hogy Orbánról és Deutschról volt szó.
Pódiumdarabnál az embernek módja van megfigyelni a publikumot is, örömmel fedeztem fel az általam nagyra tartott Sándor Máriát, a fekete ruhás nővért, az egészségügy rendbetételéért küzdő aktivistát a közönség soraiban.
Bár az előadás közben kaptunk Hédi néni öccsének bármicvójára készült kalácsból, a lichtenwörthi karalábélevesből, a Szeged Étterem B-menűjéből és végül megkóstolhattuk a receptes könyv híres hókiflijét is, azért az előadás után jól esett a Kőlevesben elfogyasztott vörösbor, mellé vegetáriánus tápászt ettünk. Tanulságos este volt.

Ps: Tanultam egy új szót is. Hogy hívják a karrierépítést a házasság és a gyermekvállalás elé helyező emancipált nőt? Emancipunci!

2016. december 2., péntek

Zu Risiken und Nebenwirkungen

Hogy posztomat mindjárt egy képzavarral kezdjem, van úgy hogy annyira túltolják a fogyasztóvédelmi biciklit, hogy a fagylalt visszanyal. Vagyis amikor a túlzott fogyasztóvédelem a fogyasztó idegeire megy.
Amióta van kábeltelevíziónk (1988 óta), azóta kisebb-nagyobb rendszerességgel (régebben nagyobb, mostanság kisebb) nézünk német nyelvű televíziót. Áhítozva néztük a reklámokat is, mert akkoriban még nem lehetett kapni nálunk azokat a dolgokat, amiket reklámoztak, különféle csokoládékat és italokat. Valamikor a '90-es évek elején vezették be, hogy a gyógyszerek reklámja végén el kell hangoznia az alábbi mondatnak:
"Zu Risiken und Nebenwirkungen lesen Sie die Packungsbeilage und fragen Sie Ihren Arzt oder Apotheker." Ez magyarul körülbelül annyit tesz: A kockázatok és mellékhatások tekintetében olvassa el a csomagban található tájékoztatót és kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét (ehhez hasonló mondatnak pár évvel később már a magyar gyógyszerreklámok végén is el kellett hangzania).
A rendeletnek az lett a hatása, hogy a német kereskedelmi televíziók kezdtek olyan nyelvzsonglőröket alkalmazni, akik a fenti mondatot minél rövidebb idő alatt el tudták mondani. Akár hiszitek, akár nem, 3 másodperc a rekord, lásd az alábbi filmet:

Ez a szöveg egyébként a német általános iskolák 4. osztályában állandó tollbamondási gyakorlat lett, rövidítése is van: „ZRUNLSDPUFSIAOA“. Ráadásul a diákok előszeretettel alkalmazzák elferdített változatát:
„Zu den riesigen Nebenwirkungen fressen Sie die Packungsbeilage und erschlagen Sie den irren Arzt ihres Apothekers“, amit viszont valahogy úgy lehetne fordítani, hogy: A hatalmas mellékhatások miatt egyék meg a csomagolásban lévő tájékoztatót és verjék agyon a gyógyszerész rossz orvosát.
A 2000-es évek elején, amikor az energiaárak megindultak fölfelé (nem volt még rezsicsökkentés), az emberek elkezdtek hőbörögni, hogy miért kerül ennyibe egy kWh villamosenergia, tessék a számlán részletesen feltüntetni, kicsit hasonlóan ahhoz, mint amikor a '70-es években Márkus László kezdte firtatni, hogy mi kerül egy fotelon 7200 forintba:

Az energiaszolgáltatók egy darabig szabódtak, hogy hát a mackósajton sincs kirészletezve, hogy miért kerül annyiba, amennyibe, de aztán olyan részletes villanyszámlát kezdtek kiállítani, hogy a fal adta a másikat. Nagyjából ezek a tételek szerepeltek a számlán: Az elfogyasztott villamosenergia díja két fogyasztási tömbbe sorolva, egy kisfogyasztóiba és egy e fölött található tételbe. Ez után szerepelt két olyan rejtélyes tétel, mint a szénipari támogatás és a kedvezményes árú villamosenergia-támogatás. Ezt követte a legalább négy tételből álló rendszerhasználati díj részletezése. A fogyasztóvédelmi rádióműsorokban őrjöngő fogyasztók százai telefonáltak be, hogy képtelen megérteni a villanyszámlájukat, így aztán engedtek a fogyasztóvédők, és 2009-re ismét egyszerűsödtek a villanyszámlák. Az, hogy 2013 január elsejétől felkerült a rezsicsökkentési rész is a számlára, már egy külön történet, de szerintem egyedülálló a világon, hogy egy számla kötelező része legyen egy olyan tétel, mely egy adott időponttól (nevezetesen 2013. január 1-től) összesíti, hogy ha nem változott volna az adott szolgáltatás ára, akkor most mennyibe kerülne. Képzeljük el ezt a telefonszámlán, a tejesdobozon, vagy akár a benzinkutaknál.
A fogyasztóvédők által előírt kötelező feliratok néha vicces helyzeteket is tudnak teremteni. Az édesipari termékekre például el kell helyezni egy olyan feliratot, hogy "Nyomokban mogyorót tartalmazhat", ha az olyan gépsoron készült, amin mogyorótartalmú édességeket is készítenek. Ez a felirat nagyon fontos, mert a mogyoróra allergiások valóban már nagyon kis mennyiségtől is rosszul lehetnek. De a múltkor azért bírságoltak meg egy gyártót mert a mogyorós zacskóra - amire egyébként jól olvashatóan rá volt írva, hogy MOGYORÓ - nem tették fel a fenti feliratot. Na ja, a szabály az szabály.
Különben azt biztos tudjátok, hogy a népegészségügyileg károsnak tartott termékekre (sós snackek, cukrok energiaitalok, ízesített sörök, jégkrémek, étkezési porok, kávé, üdítő italok) úgynevezett csipszadót vetnek ki. Érdekes módon - bár jól szolgálná az egészségtudatos termékválasztást - ezeknek a termékeknek nem kötelező ráírni a csomagolására, hogy az árban benne van a csipszadó is.
És akkor a végére azt, hogy miért is írtam ezt a posztot. Hát az utóbbi időben az összes internetes oldalon felugró ablakok miatt, hogy az oldal úgynevezett sütiket használ. Nos elég rég óta használom a webet, én már olyan régi böngészőket is használtam, mint a Mosaic vagy a Netscape, és elmondhatom, hogy sütik mindig voltak. Amikor egy oldalt felkerestem, az oldal nyitott egy mappát a gépemen tárolt többi süti között, ahol letárolta, hogy az adott oldalon milyen információk érdekeltek engem, hogy amikor legközelebb azon az oldalon járok, már rögtön azokat a dolgokat ajánlja fel nekem. Természetesen a sütiknek igen nagy jelentőségük van a személyre szabott reklámokban, de azt azért senki sem gondolja, hogy a weblapokat kizárólag jófejségből üzemeltetik.
Pár éve egyes közösségi oldalakon kezdett terjedni, hogy tudjuk-e, hogy egyes weboldalak engedély nélkül irkálnak a gépünkre, és hogy ez micsoda dolog már. Jól emlékszem, hogy a frissen alakult Együtt Pártot is azzal vádolták, hogy honlapjuk titkos információkat ír az oldalt felkeresők számítógépére. Nem tudom, hogy a fogyasztóvédők mikor ugrottak rá a témára, de az utóbbi egy-két évben már minden weblap, közösségi oldal, hírportál azzal vegzál, hogy tudomásul veszem-e, hogy sütiket használ.
Köszönjük, fogyasztóvédők, tudjuk, hogy értünk küzdötök, de húzzatok el a mingyámegmondomhová.