Csatangolás Hegyalján

Ha Orsi hazajött volna idén nyáron, családi nyaralásnak csehországi várakat látogattunk volna meg, így viszont beértük a nyaralás lájtosabb változatával, egy ötnapos hegyaljai csatangolással. A hazai nyaralások előnye, hogy a szállás SzÉP-kártyával is fizethető.
Augusztus 21., első nap:

Petra a külső bástyán

Az idő még csak a nyugati országrészen romlik el, mi végig szép napsütésben autózunk Miskolcig, majd fel a Hernád völgyében első állomásunkra, Boldog várához. A várnak van egy 1 méter széles sziklagerincen megközelíthető külső bástyája, mely gyerekkoromban nagyon félelmetes volt, mert csak a legbátrabbak mertek rajta végigmenni. Mára már korláttal védett átjárót építettek a gerincre, a gyilokjárót is korláttal látták el, pont úgy újították fel a romos várat, ahogyan a műemlékvédelem klasszikus szabályai előírják: csak az állagmegóvás és a biztonságos látogathatóság céljából szabad ráépítéseket alkalmazni, és jelezni kell, mi az eredeti és mi az új.
Utunkat Vizsoly felé vettük, itt nyomtatták 1590-ben az első magyar nyelvű, nyomtatott bibliát Károli Gáspár fordításában. Nagyon szép a vizsolyi templom a megmaradt belső freskóvival és a kiállított ősnyomatokkal csakúgy, mint a nyomdatechnikai kiállítás, ahol a látogatók eredeti 16. századi fa nyomdagépen nyomtathatják ki maguknak a Vizsolyi Biblia címlapját.

60. születésnapomra megkaptam nővéreméktől I. Rákóczi György Vizsolyi Bibliájának facsimile kiadását (egészen pontosan ez csak az Újszövetség), melynek eredetijét három nap múlva láttuk a pataki kollégiumi könyvtárban.

Az alsó vár kapujában

Sietve folytattuk utunkat Füzér felé, mert ma volt a várjátékok utolsó napja. Füzér minden tekintetben ellentéte Boldognak: Ezt gyakorlatilag teljesen újjáépítették, 3 milliárd forint uniós pénzt költöttek rá. Ez az én műemlékvédelmi ízlésemnek egy kicsit túlzás, de reméljük behozza a hozzá fűzött idegenforgalmi várakozásokat. Minden esetre megcsodálhattuk a pataki lovagok vitézi bemutatóját, korabeli ruhákat próbálhattunk, sőt még bort is kóstolhattunk. Késői ebédünk cipóba töltött ragu volt.

Továbbmenve megnéztük a füzérradványi Károlyi-kastélyt, sajnos (vagy szerencsére, mert az idő szorított) csak kívülről. Bár erősen tatarozásra szorul, így is megkapó látványt nyújtott, parkja szépen gondozott és belülről reneszánsz kórusmuzsika hangjai szűrődtek ki.
Este 7 körül foglaltuk el szállásunkat Tokaj belvárosában, a Paulay Ede szülőházából kialakított Paulay Vendégházban, ahol a tulaj saját boraival kínált minket.
Augusztus 22., második nap:
Egész éjjel szakadt az eső és reggel is esőre ébredtünk, de 10 körülre lecsendesedett, így városnézésre indultunk.

Rákóczi-Dessewffy-kastély

A felújított zsinagóga

Egykori borkereskedő háza

Bacchus-szobor

Ebédre sült halat ettünk majd rövid szieszta után felkerestük a tokaji szerelmi pincesort, illetve a szomszédos Bodrogkeresztúron a motormúzeumot, a hét vezér emlékparkot és a keresztúri csata (a szabdságharc egyik csatája volt itt) emlékművét.

A hét vezér szobránál, kicsit trükkösen

Augusztus 23., harmadik nap:

Borinak dolgoznia kellett: kutatási asszisztensként emaileket és telefonokat kellett bonyolítania, így délelőtt csak hármasban kirándultunk Tarcalon. Felmentünk a Kopasz-hegyre, ennek tetején áll a tévétorony, és a hegyen még olyan nevezetességeket láthattunk, mint Tarcal (Turzul) vezér emlékműve, a löszfal-kanyon, a bányató vagy a 8 m magas, gránitból készült Áldó Krisztus szobor.

Délre visszamentünk Boriért, egy pizzázóban megebédeltünk, majd irány Mád és Tállya. Mádon nemcsak felújították a zsinagógát és a rabbiházat, de Mád egyúttal a hegyaljai csodarabbi-turizmus központja is lett. A Sátoraljaújhely-Sárospatak-Tolcsva-Olaszliszka-Bodrogkeresztúr-Tokaj-Tarcal-Mád-Tállya-Abaújszántó-Erdőbénye útvonalon ortodox zsidó zarándokok keresik fel az egykori csodarabbik sírját, hogy kívánságcédulákat helyezzenek el azokon. Mádon és Sátoraljaújhelyen kész zarándokházakat láttunk, Bodrogkeresztúron most épül a haszidizmus új zarándokháza.

Mádi zsinagóga és rabbiház

Mádi zsidó temető

Tállyára azóta vágyom eljutni, amióta olvastam Weöres Sándor Psyché-jét, amely a költő által kitalált írónő Lónyay Erzsébet szülőhelye és ifjú éveinek színtere. De Tállya egyben Európa közepe is, legalább is a magyarok szerint (Terebesfejérpatak is küzd a címért), és persze itt, az evangélikus templomban keresztelték meg Kossuth Lajost.

Európa közepén

Este még egy borkóstolás is várt ránk a patinás Rákóczi-pincében, melyet az átkosban a tokaji állami gazdaság, ma a Hétszőlő Birtok üzemeltet. Hatféle bort kóstoltunk, de két más ital volt tokaji folyadék-élményünk: a főutcában tejautomata üzemelt, 170 Ft volt 1 l friss tej, de az ember annyit csapolhatott magának, amennyit csak akart. Életem legfinomabb kávéját is Tokajban ittam, a nyers kávékból a barista állította össze a megfelelő válogatást, reggelente frissen pörkölte, a pörkölt kávé illata betöltötte az üzletet, és erős, zamatos, krémes eszpresszót főzött belőle.

Augusztus 24., negyedik nap:

Irány Sárospatak, de előbb még megállunk a Bodrogkeresztúri út 6-8 előtt: itt található Bán Ferenc kortárs magyar építész meghökkentő nyaralója, valamint a tokaji zsidó temető.

Bán Ferenc tokaji nyaralója a temető mellett

Betértünk Hercegkútra, ebbe a hegyaljai sváb faluba, hogy megcsodáljuk szépen rendben tartott pincesorát.

A hercegkúti pincesor

Innen autóztunk tovább az igazi nagy attrakcióhoz, a Megyer-hegyi tengerszemhez. A csodálatos természeti képződmény egy egykori malomkőbánya területén alakult ki, és vetekszik Ausztria vagy Szlovákia hasonló képződményeivel.

Tengerszem a sziklák között

2 óra körül értünk Patakra, gyors ebéd a Makk Hetesben, és a kötelező program (Rákóczi-vár és kollégiumi könyvtár megtekintése) után megnéztük az ágyúöntő múzeumot is. Patakon I. Rákóczi György alapított ágyúöntő műhelyt. Az ágyúöntés akkoriban igen komplikált és költséges művelet volt, csak minden második ágyú sikerült tökéletesre. Rövid séta Sárospatak főterén, majd szalonnasütés nővéreméknél, ahol meglepetésre ott találtuk a két nagyobbik unokát is.

Sárospataki diák szobra

Petra, Luca és Eszter

Tantaluszi kínok után (nem ihattam bort) autózunk vissza a szállásra (ahol mindent bepótoltam).

Augusztus 25., ötödik nap:

Utolsó napra hagytuk Sátoraljaújhelyt, ráadásul Borinak fél ötre otthon kellett lennie. Széphalomon, Kazinczy lakóhelyén kezdtünk, mert a 6-8 éve épült Magyar Nyelv Csarnokában még nem jártunk soha. Hát az valami szenzációs, egy egész napot el lehetett volna benne tölteni. Nyelvi játékok és fejtörők, nyelvjárások játékos bemutatása, a nyelvfejlődés interaktív eszközökkel való megmutatása, mind-mind igazi 21. századi múzeumi élményt kínált. Petrát alig lehetett kicibálni, pedig ez nagy szó.

Finnugor nyelvek családfája a múzeumban

Így is annyit időztünk ott, hogy a közeli Múzeum Teraszon elköltött menü után már csak 20 perc belvárosi sétára maradt időnk. Kár, pedig Újhelyben ott van a Kalandpark, a Libegő, a Magyarok Kálváriája. Talán majd legközelebb.

Szép volt fiúk lányok!

Rió-rió, Hungárió! Pia-pia, Olimpia!
Szubjektív gondolatok a riói olimpiáról kicsit megkésve a Pál család nyaralása miatt.

 

A lányok:

A riói olimpián a 8 aranyéremből hetet lányok szereztek, közülük is ketten tripláztak: Hosszú Katinka 400 m vegyesen világcsúccsal (a londoni Gyurta Dani-féle világcsúcs után ez az olimpia sem múlt el magyar világcsúcs nélkül), 200 m vegyesen és meglepetésre 100 m háton, Kozák Danuta pedig Kajak 500 m egyesben, 500 m kettesben és 500 m négyesben. Ezzel Kozák Danuta lett a magyar kajakkirálynő, hiszen egyedül neki sikerült egy olimpián tripláznia és ő az egyedüli ötszörös olimpiai bajnok ebben a sportágban.

Hosszú Katinka utolérte Egerszegi Krisztinát az egy olimpián egyéni számban megszerzett három aranyérmével, de Egerszegi 22 évesen, ötödik olimpiai bajnoki címe után visszavonult, Hosszú első olimpiai aranyát 27 évesen szerezte.

A nők először az 1936-os berlini olimpián szereztek aranyat, mindjárt kettőt, Elek Ilona vívásban és Csák Ibolya magasugrásban, de mindössze kétszer, a 2004-es athéni és a 2016-os riói olimpián fordult elő, hogy több aranyat hoztak, mint a férfiak. Összességében olimpiai aranyaink negyedét nők szerezték, ehhez képest még sohasem volt női olimpiai zászlóvivőnk. Javaslom, hogy 2020-ban Hosszú vagy Kozák vigye a megnyitó ünnepségen a magyar lobogót.

Apropó zászlóvivők:

Eddig mindössze kétszer fordult elő, hogy olimpiai zászlóvivőnk aranyérmet szerzett: 1948-ban Németh Imre kalapácsvetésben és most Szilágyi Áron kardvívásban. Németh Imrének a fia is olimpiai bajnok volt: Németh Miklós 1976-ban gerelyhajításban világcsúccsal.

Apropó szülők és gyermekek:

Olimpiai bajnok szülőknek időnként olimpiai bajnok gyermekei vannak: A már említett Németh családon kívül a vízilabdázó idősebb Szívós István fia is olimpiai bajnok lett 1976-ban. Az unoka, Szívós Márton játszott 2012-ben Londonban és 2016-ban Rióban, de mindkét alkalommal "csak" ötödikek lettek. Sikerült viszont Rióban olimpiai aranyat szerezni Csipes Tamarának kajak négyesben. Édesapja Csipes Ferenc 1988-ban, Szöulban nyert kajak négyesben.

Címvédések:

Aranyérmeseink közül két címvédő is volt: a zseniális Szilágyi Áron megvédte londoni olimpiai bajnoki címét. Ez utoljára magyar vívónak 2004-ben sikerült: Nagy Tímea női párbajtőrben megvédte 2000-ben Sydneyben szerzett címét. Szintén címvédő Kozák Danuta, aki a londoni K1-ben és K4-ben szerzett címét is megvédte Rióban. Nem sikerült a címvédés viszont a nagy várományos Gyurta Daninak 200 m háton, ahol még a döntőbe se került. A tornász Berki Krisztián pedig ki sem került az olimpiára.

Éremszerző sportágak:

Rióban mindössze négy sportágban szereztünk érmet: úszásban (három arany, két ezüst, két bronz), vívásban (két arany, egy ezüst, egy bronz), kajak-kenuban (három arany) és atlétika (női súlylökésben Márton Anita harmadik lett). Négy éve még volt érmünk birkózásban, cselgáncsban, öttusában, tornában is. Ez a csökkenés mindenképpen aggasztó.

Úszásban a Hosszú Katinka által képviselt új iskola és a Magyar Úszószövetség által képviselt régi iskola közötti ellentét kiélesedett, már az olimpia előtt éles szembenállás volt Katinka és az úszószövetség között, lehet, hogy még a Kiss László-ügy kirobbanásában is szerepe volt a konfliktusnak. Kajak-kenuban a férfi szakág van válságban, doppinggyanús esetek miatt több sportoló itthon maradt.

Atlétikában 40 éve már csak dobószámokban szerzünk érmeket, a 2004-es athéni olimpián botrányos volt két magyar dobó, a diszkoszvető Fazekas Róbert és a Kalapácsvető Annus Adrián doppingvétség miatti kizárása és aranyérmüktől való megfosztása.

A nagy vesztesek:

Ha Imre Gézának, a magyar párbajtőrvívás nagy öregjének (41 éves) az olimpia előtt azt mondják, hogy két érmet, egy egyéni ezüstöt és egy csapat bronzot kap, boldogan kiegyezett volna. De az a 14:10-ről elvesztett döntő asszó... Én nem tudtam utána elaludni, aztán másnap elgondolkodtam, hogy ha én nem aludtam, Imre Gézából nincs az a Csernus Imre, aki kipiszkálja ezt a vereséget. Grosics Gyula 60 évig élt bűntudatban, hogy miatta kapott ki az Aranycsapat a világbajnoki döntőben. Egy interjúban elmondta, nincs olyan nap, hogy ez ne jutna eszébe. Szerintem a káprázatos Imre Gézánál is így lesz.

Hosszú Katinka úgy veszítette el a 200 m hát döntőjét, ahogyan a 100 m hátat megnyerte: az utolsó méteren. Azért nem gondolnám, hogy ő nagyon csalódott lenne.

A női vízilabda-válogatott a bronzmérkőzésen úgy kapott ki Oroszországtól, hogy az oroszok az utolsó másodpercben, dudaszónál egyenlítettek, majd a büntető párbajt megnyerték.

Cseh Lászlónak három ezüstje és két bronza mellé Rióban is "csak" egy ezüst jutott, bár Michael Phelps-szel megosztva állhatott fel a dobogó második fokára a 100 m pillangóúszás döntője után. Hargitai András, az úszók szövetségi kapitánya így vigasztalta: lehet olimpiai arany nélkül élni, én csak tudom (neki is volt világbajnoki és Európa-bajnoki címe, de olimpiai aranya nem).

Kis és nagy nemzetek:

Fidzsi-szigetek (rögbi), Koszovó (cselgáncs), Puerto Rico (tenisz) és Szingapúr (100 m pillangóúszás) történetük első aranyérmét szerezték Rióban, míg olyan nagy sportnemzetek, mint Ausztria vagy Finnország arany nélkül maradtak. Ilyen a sport, ezért szeretjük.

Utóirat 2016. 09. 06:

Több tárgyi tévedés is volt a (hangsúlyozottan szubjektív) bejegyzésemben:

1. Volt már korábban női zászlóvivőnk Kőbán Rita személyében, aki ugyanolyan nagy egyénisége volt a magyar női kajakozásnak, mint Kovács Katalin, Dusev-Janics Natasa vagy Kozák Danuta.

2. Természetesen a kajak négyesből Szabó Gabriella és Fazekas-Zur Krisztina is címvédő volt, csak az újonc Csipes Tamara nem.

3. Fennállt a címvédés lehetősége Pars Krisztián előtt is, de ő egy korábbi sérüléssel bajlódva most nem számított esélyesnek.

Viktor kerál és a csodamuzsika

A csatákbul mindig győzedelmesen megtérő Viktor kerál, Bergengócia kerála igen szerette az ünnepeket. A sok ünnep sorábul is kiemelkedett egy két emberöltővel ezelőtti nagy csata évfordulója, melyet bergengóc eleink vívtak, de alul maradtak a küzdelemben. Viktor kerál kidoboltatta a Bergengóc Birodalom minden falujának és városának főterén, hogy ha az akkori hősök nem lettek vóna akkora hősök, mint amekkorák vótak, Bergengóciában a szabadság és bódogság se vóna olyan parttalanul széles, mint mibe a mostani hálás alattvalóknak részük van, ezért a hősök tiszteletire hetedhét országra szóló ünnepséget rendeznek.
Viktor futárokat küldött a szomszéd kerálságokba, hogy tanáljanak neki olyan muzsikust, ki a neves alkalomhoz méltó muzsikát szerkeszt. Messzi földön híres majsztrók ajánlották citera- és tamburazenekaraikat, dalnokaikat és táncosaikat, de egyik se felelt meg a kerál kényes ízlésinek.
Már erőst közeledett a ceremónia napja, de egyetlen zene - nem sok - se nyerte el a kerál tetszésit. Igen nekibucsálódott Viktor kerál, ám egy derűs reggelen messzi Burkusországbul érkező vándormuzsikusok kértek bébocsájtást a kerál színe elé. A muzsikusok vezetője földig meghajolva nyásan hangon szólt a kerálhoz:
- Felséges kerálom, életem-halálom kezedbe ajánlom, elhoztam udvarodba a legpompásabb muzsikát, mit emberi fül valaha hallott. Egyszerre emelkedett és méltóságteljes, harmóniái a szférák zenéjéhez teszik hasonlatossá e csodálatos műremeket. Magam is bergengóc származású vónék, és ezzel a szerénységgel tisztelegnék őseim emlékinek.
Igen megörvendett Viktor kerál, s így szólt a muzsikushoz:
- Jó zenészem, ne várakoztass tovább. Társaiddal csapjatok a húrok közé, dalnokaid zendítsenek rá a muzsikára, hadd halljam, valóban oly pompázatos-e, mint amilyennek mondod.
- Tudnod kell, kegyes kerálom, - válaszolt a majsztró - nem minden fül méltó e káprázatos zengemény meghallására. Kinek lelke sötét, fejébe gonosz gondolatok vertek tanyát, vagy csak egyszerűen ostoba mint a föld, az egy hangot sem foghat föl eme égi harmóniából.
Ezzel meglendítette pálcáját, és a muzsikusok serényen munkához láttak: a hegedűsök húzták vonóikat, de vigyázva, nehogy egy hang is elhagyja hangszerüket. Hasonlóan munkálkodtak a dudások és tárogatósok is: titokban dugót dugtak hangszerükbe, nehogy megszólaljon az instrumentum. A dalnokok komoly képpel, nagy átéléssel tátogtak.

Jeges rémület markolt a kerál szívibe: ostoba vónék, netán gonosz vagy alattomos. Fél szemivel titkos tanácsnokára, Árpád vitézre sandított, de látta, ahogyan a legény lábával a zene ritmusát dobolja. Ijedten látta, hogy hű kancellárja, Tóni is átéléssel ingatja a fejit, de még az örök mókamester, Lajos szemibül is könny csurgott a csodálatos muzsika hallatán.
Miután a majsztró leengedte pálcáját, egy darabig néma csend, majd egyre fokozódó taps, végül éljenzés és kurjongatás töltötte be a palotát. Viktor elsőnek Árpád vitézhez fordult, mondaná el, hogy tetszett neki a muzsika:
- Felséges kerál, ily csodálatos zenét valóban még soha nem hallottam! Dallama édes, mint a méz, ritmusa feszes, mint babám kebele!
- Tóni, te mit szólsz a zengeményhez? - fordult Viktor a kancellárhoz.
- Jó kerálom, ily tökéletes harmóniák csak az égben születhetnek!
- Hát, te, édes Lajosom, néked mi a véleményed?
- Az angyalok kara sem hangzanék magasztosabban, felség.
- Magam is így gondoltam. - szólt a kerál. - Karnagy uram, előadhatod művedet a ceremónián. Mit kérsz ezért a csodálatos muzsikáért.
- Mivel magam is szegrül-végrül bergengóc vónék, néked, felség olcsón megszámítom. Mindössze ötezer keráli aranyat kérek nem magam, hanem remek zenészeim számára.
Az udvari kamarás kiszámolta a summát a keráli kincstárbul. A ceremóniára feldíszítették a palota előtti főteret. Az ország minden szegletibűl sereglett ide a nép, mert híre ment, mily pompás előadással készül Viktor kerál: olyan zenével, melyet csak az arra méltóak hallhatnak meg. A zenekar és a dalnokok számára dobogót ácsoltak, a kerál és az udvaroncok a palota erkélyin foglalták el helyöket. Bergengócia hű alattvalói szájtátva várakoztak.
A majsztró meglendítette pálcáját, kezdetét vette az előadás. Állt néma csend, szó megszakadt, hang fennakadt. Senki se mert szólni, hogy nem hall egy hangot se.
Nem tudni, angyal vót-é vagy csak egy kisleány hangja, mely a néma csöndben betöltötte a teret: - Anya, miért nem szól a zene?
A közönségből is egyre többen kérdezték: hol a zene, mi van a muzsikával. Aztán már ütemesen kezdték követelni: Halljuk a zenét, halljuk a zenét!
A kerál megszégyenülten somfordált vissza a palotába, mert attól félt, hogy mingyá neki húzzák el a nótáját, s csak annyit morgott a bajsza alatt, hogy ő nem szól bele művészeti dolgokba.
 Aki nem hiszi, annak az ördög legyen a muzsikusa.

Nagyboldogasszony, koronaúsztatás

Nagyboldogasszony napja van, Mária mennybemenetelének ünnepe. Az egyik legnagyobb keresztény ünnep, az osztrákoknál munkaszüneti nap (Mariä Himmelfahrt).
Szűz Mária Jézushoz hasonlóan maga is szeplőtelenül fogant, és halála után őt is magához szólította az Úr, bár erről a Bibliából kevés tudható meg. Apokrif iratok szerint Mária Efezusban élt utolsó éveiben, de mégis az a legvalószínűbb, hogy Jeruzsálemben, János evangélista házában szenderedett el. Itt, a történelmi város falain kívül, a Sion-(Cion-)hegyen emeltek az V. században egy bazilikát, és ezen a helyen áll a bencések gondozásában álló Elszenderedés Apátság. Jártunk itt 1990-ben a nászutunk alkalmával.

Magyar kápolna a jeruzsálemi Elszenderülés Templom altemplomában

 Az épületegyüttes részét képezi a Cönákulum , vagy Utolsó Vacsora Terme, de kevés a valószínűsége, hogy valóban e helyütt zajlott volna az utolsó vacsora. Az Elszenderülés Templomban találhatók az egyes nemzetek kápolnái, köztük a magyar kápolna is.
Tizenöt évvel ezelőtt, az első Fidesz-kormány idején majdnem úgy volt, hogy Nagyboldogasszony napja nálunk is munkaszüneti nap lesz. 2001 augusztus 15-én a munkaadók döntésére bízták, hogy aznapra munkaszünetet rendelnek-e el. Aznap volt ugyanis a híres koronaúsztatás: a Szent Koronát hajó vitte Esztergomba, majd vissza Budapestre. A koronaőrök egyike volt Habony Árpád, akkor még nem gondoltuk, hogy egy évtized múlva Orbán tanácsnoka és titoknoka lesz. Itt látható egy film a korona Parlamentbe történő átszállításáról, a szent ereklyét maga Habony Árpád helyezi a Szent Vitrinbe (a film vége felé):

Már az első Fidesz-kormány alatt igyekezett a kormányzat a klérus kedvére tenni. Egész komolyan foglalkoztak például azzal a javaslattal, hogy az állami házasságkötés csak egy opció maradjon azok számára, akik nem tartanak templomi esküvőt, de a templomi esküvő legyen az állami esküvővel azonos rangú, az egyházi házassági anyakönyv hivatalosan is elfogadott. Állami anyakönyvvezetés 1894 óta van Magyarországon: „(A) születések, házasságok és halálesetek közhitelű nyilvántartására és tanúsítására kizárólag a jelen törvény értelmében arra hivatott közegek által vezetett állami anyakönyvek szolgálnak.” (Az 1894. évi XXXIII. törvénycikkből).
A '40-es évek zsidótörvényei sem lettek volna végrehajthatók, ha a származási igazolásoknál csak az állami anyakönyvekre támaszkodhattak volna, ezért akkoriban igyekezett mindenki egyházi igazolásokat, keresztleveleket és házassági anyakönyvi kivonatokat beszerezni. Ezek a papírok töltötték fel a mi családunk apai és anyai ágának családi levéltárát.
Az első Orbán-kormány idején az akkori alkotmány, akárcsak a jelenlegi alaptörvény kifejezetten tiltja vallási felekezethez tartozás közokiraton való feltüntetését, ezért az egyházi esküvőkön továbbra is jelen kellett volna legyen egy állami anyakönyvvezető a hivatalos okirat kiállítására, legfeljebb a násznépnek nem kellett volna a templomból a városházára átvonulni. Végül is ejtették ezt a javaslatot.
A második Orbán-kormány először kisebb engedményekkel kezdte, pl. azokat az önkormányzati iskolákat, melyeket nem volt képes az önkormányzat fenntartani, átvehették az egyházak. A vasárnapi boltzárral aztán teljesen alávetették magukat a csak papíron létező Kereszténydemokrata Párt akaratának. Egy évig sikerült strómanokkal és kopasz verőemberekkel megakadályozni a boltzár elleni népszavazási kezdeményezést, majd egy váratlan húzással vasárnapról hétfőre eltörölték a törvényt.
De ha Orbánt kidobják az ajtón, visszamászik az ablakon: itt a Lex Boltzár V2.0, szerencsére még csak javaslat formájában: a vasárnap délután is nyitva tartó üzletekre különadót vetnének ki, ha csak nem jön megint egy dalnok, aki megakadályozza az egészet.
Hát így jutottunk el a Nagyboldogasszony napi koronaúsztatás szimbolikus gesztusától az emberek mindennapi szokásait megváltoztatni kívánó törvénykezés gyakorlatáig a kereszténység nagyobb üdvére.

Megkésett jelentés az én szép, okos, ügyes lányaimról

Azért késtem a második félévi jelentéssel, hogy mindhárom lányról be tudjak számolni. Persze még így is sok minden kialakulatlan Borinál is és Orsinál is.

Orsi, Bori és Petra (fotógrafika Prisma segítségével)

Petra kitűnő lett, akárcsak félévkor, és ha ez még nem volna elég, hét tárgyból dicséretet is kapott a jeles mellé.
Rögtön a tanév végén elment a gimnázium szokásos evezős túrájára a Mosoni-Dunára.

Az evezős túrán

Nővérem ezen a nyáron is elvitte Petrát valamint két nagyobbik lányunokáját a békéscsabai népművészeti táborba. Petra nagyon jól érezte magát, és megint csudaszép magakészítette tárgyakkal tért haza: egy fonott kenyérkosárka, drótból hajlított ékszerek, nemezelt sál, fából készült festett dobozka, hímzett póló stb. Nem győzök Zsuzsinak eléggé hálás lenni, hogy évről-évre ilyen klassz programot szervez a lányoknak.

Készülődés nemezeléshez

Kosárfonás

Népi tánc az "A pozsonyi sétatéren megy a villamos" kezdetű dalra

Boriról már elmondtam, hogy befejezte master-kurzusát a CEU-n, a szakán évfolyamelső lett és elnyerte a 200 Euró pénzjutalommal járó "Outstanding Academic Achievment Award" kitüntetést. A félév vége felé a hogyan tovább foglalkoztatta elsőszülöttünket, és eleinte úgy volt, hogy megpályáz valahol külföldön még egy év egyetemi tanulmányt. Fel is vették a Haifai Egyetem egyik kurzusára, bizonyos ösztöndíjakat is elnyert, de végzés után úgy döntött, hogy eleget tanult, ideje lenne meglévő kapcsolati tőkéjét kamatoztatva és tovább gyarapítva elkezdeni dolgozni. Úgy tűnik, a nyár hátralévő részét különböző álláshelyek megpályázásával és állásinterjúkkal fogja tölteni.

Bori a tengerparton

A szakdolgozata leadása után egy hosszított hétvégére Zalakarosra ment a barátjával wellnessezni, valamint régi hagyomány, hogy egy internetes fórummal nyári táborba megy (ez egy varázslós, szerepjátékos, kicsit Harry Poterre hajadzó fórum, melyhez Bori még tíz évvel ezelőtt kapcsolódott, jó barátai vannak ott). Idén a tíznapos tábor Nagyvelegen volt, amiről azt kell tudni, hogy anyai nagyapám szülőfaluja, ezért édesanyám meghagyta Borinak, hogy menjen ki a temetőbe és keresse meg a rokonai sírját. Ezt Bori meg is tette, három sírt is talált, amin az "Imre" név szerepel, merthogy Nagyapám is Imre volt, mármint a vezetékneve.
Természetesen a nyáron is folytatja az önkénteskedést (Tegnap például a Szigeten volt szolgálatban), és dolgozik a Mediánnak is.
Orsi 87%-kal zárta a félévét. Szerintünk ez baromi jó, de Orsi hosszasan fontolgatta, hogy két tárgyból ismétel. Persze az ismétlés rizikós, nem csak javítani, de rontani is lehet. Végül is elállt az ismétléstől, melynek egyik oka az volt, hogy testvérei augusztus elején kiutaztak hozzá Izraelbe - de erről később. A matematika - melyben én is igyekeztem legjobb tudásom szerint közreműködni - eléggé felhúzta az átlagát, mert az 95% lett.

Orsi a patakban

Orsinak csak októberben kezdődik a szorgalmi időszak, addig munkát keres. Szállodában szeretne elhelyezkedni, mert ez szakmai gyakorlatnak is jó lenne. Jelenleg az a fő problémája, hogy Gederán lakik barátja nagyszüleinél, de Tel Avivban szeretne dolgozni, viszont elég sok időt vinne el a napi ingázás. Ráadásul a tanulmányi időszak alatt is fenn szeretné tartani a munkaviszonyát. Orsi nagyon talpraesett és már nagyon alkalmazkodott az izraeli élethez, szerintem klasszul meg fogja oldani ezt a problémát.
Idén nyáron Bori és Petra testvérlátogatásra utaztak ki Izraelbe, tíz napot töltöttek Orsinál. Legközépsőbb lányunk, valamint barátja és nagyszülei nagyon jó vendéglátók voltak, klassz programokat szerveztek. Többször strandoltak a Földközi-tengerben, voltak a Holt-tengernél, csináltak egy kétnapos sátras kirándulást fenn északon a Kineret-tó környékén.

Naplementében a Földközi-tengernél

A Holt-tengerben tetőtől talpig iszapban

Mindenki láthatja: a legkisebb a legnagyobb

Sajnos ezen a nyáron Orsi nem jön haza, ezért csak csonka családi nyaralásunk lesz. Sajnos tudtuk, hogy eljön ez is. Egy két évvel ezelőtti posztomban megpróbáltam áttekinteni azokat az üdüléseinket, amin már öten voltunk, ehhez még hozzájött a tavalyi salzkammerguti nyaralásunk. Remélem, fogunk még Orsival együtt nyaralni.

Vedd el a nevét, és tiéd a lelke is

Nomen est omen - nevedben a sorsod, régi igazság. Ha valakinek/valaminek kimondjuk a nevét, azzal meg is idéztük - ősi babona ez.
Isten nevét tilos volt kimondani. "Vagyok, aki vagyok." (2Móz 3,14). De tudjátok-e, hogy miért hívják a farkast "farkas"-nak, a szarvast pedig "szarvas"-nak? Az ősmagyarok vadászbabonája volt, hogy az állat nevének kimondása elűzi a vadászszerencsét, ezért körülírták az állatokat: a farkas állat (akinek farka van), a szarvas állat (akinek szarva van).
A nevünk a személyiségünk, ha elveszik tőlünk, lelkünk egy darabját veszik el. József Attila nevelőszülőknél volt Öcsödön. Mostohaszülei azt mondták, olyan név, hogy Attila nincs, ezért Pistának hívták a gyermeket, aki ezt a lelki terrort soha nem volt képes elfelejteni. De biztosan emlékeztek még rá, hogy a Gyökerek című sorozatban a rabszolga Kunta Kinte milyen nehezen válik meg nevétől és fogadja el a gazdájától kapott "Toby" nevet:


Volt egy pehelysúlyú bolgár-török súlyemelő, aki három olimpián is aranyérmet szerzett, Naim Süleymanoğlu. Bulgáriában Naim Suleimanov néven látta meg a napvilágot, ezen a néven aratta első sportsikereit és érte el első világcsúcsát. 1984-ben csak azért nem lehetett olimpiai bajnok, mert a bulgárok - hozzánk hasonlóan - mint a Szovjetunió hű csatlósa bojkottálták a Los Angeles-i olimpiát. A '80-as években a bolgárok arra kényszerítették a török kisebbséget, hogy bolgár hangzású családneveket vegyenek fel, így lett Suleimanovból Shalamanov, pár évig ezen a néven versenyzett egészen 1986-os Törökországba történő emigrációjáig. A hatalmas sportember (akit 1 m 47 cm-es magassága miatt csak Zseb-Herkulesnek hívtak) már mindhárom olimpiai címét Süleymanoğlu néven a törököknek szerezte, az utolsót 20 évvel ezelőtt Atlantában. Saját nevének visszaszerzése hatalmas energiákat szabadított fel benne.
Joggal kérdezheted kedves blogolvasó, hogy ez most honnan jutott eszembe. Hát természetesen a riói olimpia egyik epizódjáról. A 100 m-es pillangóúszásban egy szíriai menekült úszónő, a 18 éves Yusra Mardini is indult. Az úszó a hontalanok között, az olimpiai zászló alatt vonult fel a megnyitón. A Magyar Televízió közvetítette Mardini futamát, melyet a menekült sportoló megnyert, de ez nem zavarta a közvetítés kommentátorát, ifj. Knézy Jenőt (azért írtam ki az ifj. rövidítést, mert az apja ilyet egészen biztosan nem tett volna soha) meg sem említette a hölgy nevét és tragikus sorsát.

A közmédia - a kormány lakájmédiája - a menekülteket arctalan tömegnek mutatja, konzekvensen "migráns"-nak nevezi őket, akik terroristák, nőket molesztálnak és elveszik a kultúránkat. Számukra elfogadhatatlan, ha egy menekültnek saját arca, neve és a neve mögött rejlő megindító sorsa is van. Ezért aztán az ősi módszert alkalmazzák: elveszik a nevüket azoktól, akiknek jószerével már csak ez maradt.
Gyalázat.

1996, Atlanta, millecentenárium

Ma kezdődik a riói olimpia, nekem pedig erről a tegnap 20 éve véget ért atlantai olimpia jutott eszembe. Ez volt ugyanis az első olimpia, amelyen sógornőmék - mint az olimpiai csapat és ezen belül is a női kézilabda-válogatott támogatói - részt vettek. Atlanta után négy évvel voltak Sydneyben, majd már gyerekestül 2004-ben Athénban és 2008-ban Pekingben.
Sógorom tagja volt a női kézilabda szövetség elnökségének. Az ő ideje alatt a női kézilabda-válogatott volt Európa-bajnok, világbajnoki és olimpiai ezüstérmes. A már említett négy olimpián sorrendben bronzérmes, ezüstérmes, ötödik illetve negyedik lett a csapat, mindig pontszerző. 2010 után megjelent a tömegsportok támogatásának új formája, az egyes szövetségekbe a Fidesz mindenhol saját embereit ültette, így sógorom is kikerült a szövetség elnökségéből, és véget értek az számára az olimpiák is. Sem négy éve Londonba, se idén Rióba nem került ki a kézilabda-válogatott.

Az atlantai olimpia ideje alatt sógornőmék két kislánya (6 és 3 évesek) és a mi (akkor még) két kislányunk (4 és 2 évesek) együtt nyaraltak Angyali-szigeten velünk és a nagyszülőkkel. Akkoriban még nem úgy volt, mint manapság, hogy Facebook, WhatsApp vagy Viber állt volna rendelkezésre a napi kommunikáció fenntartására. Egy kis Philips-televízión követtük az olimpiát meglehetősen rossz vételi viszonyok között, és a közönség soraiban próbáltuk felfedezni sógornőméket. Ez végül is nekem sikerült: felvételről láttuk Czene Attila 200 m vegyesúszásban szerzett aranyérmét, a győzelmet ünneplő közönség soraiban voltak Jutkáék, amely a YouTube-nak hála így 20 év után is újra látható.
1996 nemcsak olimpiai év volt, hanem a millecentenárium, honfoglalásunk 1100. évfordulója is. Már nagyban dübörgött a Bokros-csomag, a Horn-kormány ott spórolt, ahol tudott (zárójelben jegyzem meg, hogy ekkor sikerült utoljára jelentősen csökkenteni az államadósságot), de a millecentenáriumi ünnepségekre nagyszabású rendezvényeket ígértek, hogy kárpótolják a magyarokat az elmaradt világkiállítás miatt.
Itt muszáj megállnunk egy pillanatra, hogy megemlékezzünk a soha meg nem valósult Bécs-Budapest, később csak Budapest Expóról. A közös világkiállítás megrendezéséről még 1987 őszén egyezett meg Grósz Károly és Franz Vranitzky. Az Expó szlogenje "Hidak a jövőbe" lett volna, és nem győzőm hangsúlyozni, hogy több mint két évvel a rendszerváltás előtt milyen bátor gondolat volt egy vasfüggönyön átívelő világkiállítás. A rendszerváltás a világkiállításnak ezt a pikantériáját eliminálta, így aztán a bécsiek 1991-ben kihátráltak a projektből. Az Antall-kormány még mert nagyot álmodni, fennmaradt a világkiállításra vonatkozó szándék, melynek területéül az akkor még üresen álló, a Petőfi- és Rákóczi-hidak között elterülő lágymányosi területet jelölték ki.

Megint egy közbevető megjegyzés. Az Expó leendő területére éppen 100 évvel korábban, a millenniumi ünnepségekhez kapcsolódóan mertek nagyot álmodni, és az akkor még létező lágymányosi tó körül megalkották Budapest legnagyobb vigalmi negyedét, a Lágymányosi Konstantinápolyt. A nehezen megközelíthető és erősen szúnyogos területen a vállalkozás fél év alatt befuccsolt.
Hasonló fiaskó elébe nézett a Budapest Expó is, mely immár "Utak a jövőbe" szlogennel futott volna. Az 1994-ben megválasztott MSZP-SZDSZ-kormány végül is '94 őszén jelentette be, hogy felmondják az Expót. A terület azóta nagy részben beépült, az ELTE és a BME új épületei valamint nemzetközi informatikai cégek irodaházai épültek meg a területen, a kisiklott világkiállításra csak a két évtizedig torzóként rozsdásodó Tüskecsarnok emlékeztetett, melyet végül 2014-ben adtak át véglegesen.
Most kanyarodjunk vissza 1996-ra, a millecentenáriumi programokra. Szinte valamennyi előre meghirdetett program végül kudarccal zárult, így a Pusztavacsra tervezett Rockfoglalás Fesztivál is. Angyali-szigettől nincs messze Pusztavacs, így a hatéves Eszterrel és négyéves Borival egyik nap átautóztunk Pusztavacsra, a kicsik maradtak anyósomékkal. Lényegében egy ócska kirakodóvásárral találkozhattunk, a honfoglalásra csak néhány jurta és az íjászkodás emlékeztetett, A parkolás és a kaja drága volt, de legalább a gyerekek jól érezték magukat. Kicsit csalódottan mentünk vissza a szigetre (ez nem volt túl egyszerű, mobiltelefon nem lévén a "Dániel" - tá-ti-ti jelet dudáltuk és apósom átjött értünk a csónakkal).
Hát így telt a 20 évvel ezelőtti olimpiás-millecentenáriumos nyár.

Táncdalfesztivál 50

50 évvel ezelőtt, 1966 nyarán rendezte meg a Magyar Televízió az első táncdalfesztivált, melyet utána '69-ig rögtön zsinórban további három is követett. "Táncdalfesztivál" néven még különböző kihagyásokkal számos műsor volt, az utolsó 1994-ben.
A Táncdalfesztiválok nagy izgalomban tartották a családot, anyám és nővérem lelkes közönségszavazók voltak, postai levelezőlapon lehetett szavazni (helyben maradóra 20, helyközire 40 filléres bélyeget kellett ragasztani, ha jól emlékszem). A '66-os Táncdalfesztivál közönségdíjasa különben az a Bakacsi Béla lett, aki a '62-es Ki Mit Tud győztese volt táncdaléneklés kategóriában, de mára már csak a nagyon öregek emlékeznek rá, hogy volt egy ilyen nevű énekes.
Apropó énekesek: A '66-os fesztivál győztes dalát Kovács Kati énekelte (Nem leszek a játékszered), de hallhattuk az összes akkori legendát, Aradszky Lászlót, Ambrus Kyrit, Harangozó Terit, Koncz Zsuzsát, Koós Jánost, Korda Györgyöt, Németh Józsefet, Sárosi Katalint, Toldy Máriát, Vámosi Jánost és Záray Mártát, Zalatnai Saroltát.
A Táncdalfesztivál megpróbálta domesztikálni, az idősebbek számára is elfogadhatóvá tenni a kezdődő magyar beat-kultúra "szentháromságát", az Illés, a Metró és az Omega együtteseket, sőt, Szörényiék már az első fesztiválom 2. díjat nyertek a Még fáj minden csók című dalukkal.
Utólag visszanézve az előadók névsorát a nevek között már '66-ban feltűnt Komár László is, valamint tett a táncdaléneklés felé egy kanyart Molnár Piroska, akit ma már a Nemzet Színészei között tarthatunk számon.
A következő két Táncdalfesztiválon további olyan nevek tűntek fel, mint Poór Péter, Máté Péter, Szécsi Pál, valamint Mary Zsuzsi és Dobos Attila. Az utóbbi kettő volt a '60-as évek második felének álompárja. A '68-as fesztivált Mary Zsuzsi meg is nyerte Dobos Attila számával, a Mamával. 1968 végén még egy táncdalversenyt rendezett az MTV, a Slágerkupát. Ezen nem egyéni előadók, hanem csapatok indultak, énekeseket sorsoltak össze tánczenekarokkal. A Mary-Dobos páros ezen a versenyen vitték sikerre a Nyári zápor és A trombitás című dalaikat, hogy aztán negyedszázadra eltűnjenek. Akkoriban úgy mondtuk: disszidáltak. Magyarországon nem játszották többé a számaikat, Nyugat-Németországban pedig már nem voltak sikeresek, Dobos Attila visszatért fogorvosi szakmájához, Zsuzsi elvált férjétől és hozzáment Klapka György üzletemberhez és kalandorhoz. Valamikor a '90-es években tértek haza mindhárman, jócskán felkavarva a magyar celebvilágot. De ez már egy külön történet. A Slágerkupát különben nem nyerhették meg, mert ezen a versenyen állt össze Koós János Hofi Gézával. Megnyerték a versenyt és innentől kezdve a Hofi-Koós páros évekig a népszerűségi listák élén állt.
Ami a közönségszavazást illeti, a postai úton történő szavazás után hamarosan (valahol azt olvastam, hogy már 1968-ban) megjelent az elektromos fogyasztók bekapcsolásával való szavazás. A szavazás időpontjában kapcsolták az Országos Villamos Teherelosztó diszpécsertermét. Sorra olvasták fel a neveket, és egy-egy percig nézték az energiafogyasztás alakulását. A közönség véleményének visszacsatolása azóta jelentős fejlődésen ment keresztül. Kezdetben a rádió és televízió kívánságműsoraiban is postai úton lehetett számokat rendelni. 1967-ben indult meg a rádióban a 139-660, a Magyar Rádió automata közönségszolgálata című műsor. A telefonon kért zeneszámokat 10-15 percen belül teljesítették (ez a hanglemezes-hangszalagos világban nem volt rossz teljesítmény), a szerencsés betelefonálókat pedig bekapcsolták az élő műsorba. Kezdetben a műsort Szepesi György, a legendás sportriporter vezette.
1980-ban indult a televízió első betelefonálós vetélkedő műsora, a Kapcsoltam. A telefonszámot több rejtvény megfejtésével lehetett kitalálni, a szerencsés betelefonáló, akit kezdetben Vitray Tamáshoz, később Rózsa Györgyhöz kapcsoltak, egy hagyományos dupla vagy semmi játékban vehetett részt, a kezdő nyeremény 10 Ft, a legnagyobb nyeremény 10000 Ft volt. Az első nyertest, aki elvitte a fődíjat, személyesen is ismertem, évfolyamtársam volt az egyetemen.
Később, már a kábeltelevíziók korában olyan automata vetélkedők voltak, ahol műsorvezető közreműködése nélkül a tévé képernyőjén megjelenő kérdésekre a helyes választ telefonunk nyomógombjaival kellett kiválasztani.
A 2003-ban induló Megasztár című tehetségkutató volt az első, melyben aktívan részt vettem, mint SMS-szavazó. Ez már az interaktivitás egy közvetlen formája volt, alaposan ki is használták a kereskedelmi csatornák pénzgyűjtésre az emelt díjas SMS-eket. Az utóbbi években kezdenek elterjedni a mobilapplikációk segítségével történő közönségszavazások (Rising Star, A Dal). És persze már számos műsor van, ahol az adás során közösségi oldalakon (Twitter, Instagram, Facebook) lehet azonnal véleményt nyilvánítani.
Az első Táncdalfesztivál még az Erkel Színházban, statikus díszletek között került megrendezésre, a mai tehetségkutatók LED-falairól még csak nem is álmodhattunk.
Nagy utat tett meg a technika az 50 évvel ezelőtti első Táncdalfesztivál óta.