Nagyboldogasszony, koronaúsztatás

Nagyboldogasszony napja van, Mária mennybemenetelének ünnepe. Az egyik legnagyobb keresztény ünnep, az osztrákoknál munkaszüneti nap (Mariä Himmelfahrt).
Szűz Mária Jézushoz hasonlóan maga is szeplőtelenül fogant, és halála után őt is magához szólította az Úr, bár erről a Bibliából kevés tudható meg. Apokrif iratok szerint Mária Efezusban élt utolsó éveiben, de mégis az a legvalószínűbb, hogy Jeruzsálemben, János evangélista házában szenderedett el. Itt, a történelmi város falain kívül, a Sion-(Cion-)hegyen emeltek az V. században egy bazilikát, és ezen a helyen áll a bencések gondozásában álló Elszenderedés Apátság. Jártunk itt 1990-ben a nászutunk alkalmával.

Magyar kápolna a jeruzsálemi Elszenderülés Templom altemplomában

 Az épületegyüttes részét képezi a Cönákulum , vagy Utolsó Vacsora Terme, de kevés a valószínűsége, hogy valóban e helyütt zajlott volna az utolsó vacsora. Az Elszenderülés Templomban találhatók az egyes nemzetek kápolnái, köztük a magyar kápolna is.
Tizenöt évvel ezelőtt, az első Fidesz-kormány idején majdnem úgy volt, hogy Nagyboldogasszony napja nálunk is munkaszüneti nap lesz. 2001 augusztus 15-én a munkaadók döntésére bízták, hogy aznapra munkaszünetet rendelnek-e el. Aznap volt ugyanis a híres koronaúsztatás: a Szent Koronát hajó vitte Esztergomba, majd vissza Budapestre. A koronaőrök egyike volt Habony Árpád, akkor még nem gondoltuk, hogy egy évtized múlva Orbán tanácsnoka és titoknoka lesz. Itt látható egy film a korona Parlamentbe történő átszállításáról, a szent ereklyét maga Habony Árpád helyezi a Szent Vitrinbe (a film vége felé):

Már az első Fidesz-kormány alatt igyekezett a kormányzat a klérus kedvére tenni. Egész komolyan foglalkoztak például azzal a javaslattal, hogy az állami házasságkötés csak egy opció maradjon azok számára, akik nem tartanak templomi esküvőt, de a templomi esküvő legyen az állami esküvővel azonos rangú, az egyházi házassági anyakönyv hivatalosan is elfogadott. Állami anyakönyvvezetés 1894 óta van Magyarországon: „(A) születések, házasságok és halálesetek közhitelű nyilvántartására és tanúsítására kizárólag a jelen törvény értelmében arra hivatott közegek által vezetett állami anyakönyvek szolgálnak.” (Az 1894. évi XXXIII. törvénycikkből).
A '40-es évek zsidótörvényei sem lettek volna végrehajthatók, ha a származási igazolásoknál csak az állami anyakönyvekre támaszkodhattak volna, ezért akkoriban igyekezett mindenki egyházi igazolásokat, keresztleveleket és házassági anyakönyvi kivonatokat beszerezni. Ezek a papírok töltötték fel a mi családunk apai és anyai ágának családi levéltárát.
Az első Orbán-kormány idején az akkori alkotmány, akárcsak a jelenlegi alaptörvény kifejezetten tiltja vallási felekezethez tartozás közokiraton való feltüntetését, ezért az egyházi esküvőkön továbbra is jelen kellett volna legyen egy állami anyakönyvvezető a hivatalos okirat kiállítására, legfeljebb a násznépnek nem kellett volna a templomból a városházára átvonulni. Végül is ejtették ezt a javaslatot.
A második Orbán-kormány először kisebb engedményekkel kezdte, pl. azokat az önkormányzati iskolákat, melyeket nem volt képes az önkormányzat fenntartani, átvehették az egyházak. A vasárnapi boltzárral aztán teljesen alávetették magukat a csak papíron létező Kereszténydemokrata Párt akaratának. Egy évig sikerült strómanokkal és kopasz verőemberekkel megakadályozni a boltzár elleni népszavazási kezdeményezést, majd egy váratlan húzással vasárnapról hétfőre eltörölték a törvényt.
De ha Orbánt kidobják az ajtón, visszamászik az ablakon: itt a Lex Boltzár V2.0, szerencsére még csak javaslat formájában: a vasárnap délután is nyitva tartó üzletekre különadót vetnének ki, ha csak nem jön megint egy dalnok, aki megakadályozza az egészet.
Hát így jutottunk el a Nagyboldogasszony napi koronaúsztatás szimbolikus gesztusától az emberek mindennapi szokásait megváltoztatni kívánó törvénykezés gyakorlatáig a kereszténység nagyobb üdvére.