Parlament

Parlament

2017. április 26., szerda

Az én szép okos lányaim


Legalább félévente jelentkezem ezzel a rovatommal, és bár Petránál már három hónapja vége az első félévnek, sőt, Orsi harmadik szemeszterének vizsgaidőszaka is lezárult két hónapja, mégis eddig vártam a legújabb tudósítással. Ennek az az oka, hogy Orsi megpályázott egy nyári gyakorlati lehetőséget Las Vegasban, és izgatottan vártuk az eredményt.
És tegnap megtudtuk, hogy.... MEGVAN!
De kezdjük az elején. Arról már beszámoltam, hogy Orsi meglehetősen jól zárta az első két szemesztert, évfolyamán a harmadik legjobb eredményt érte el, amiért jutalomösztöndíjban részesült.
Orsi a díjátadáson
Ez már elég jó alap volt a pályázathoz. Bori segített neki egy jó önéletrajzot összeállítani, bár valószínűleg ment volna neki egyedül is. Az interjúra már valamikor februárban sor került: Skype-interjú egyenesen Vegasból! Persze Orsinak volt egy tantárgya, humán erőforrás-gazdálkodás, vagy valami ilyesmi, és tananyag volt, hogy milyen egy jó állásinterjú. Pontosan tudta tehát, hogy milyen kérdésekre számíthat és mik a meggyőző válaszok rá. Azt gondoltuk, hogy az interjú után hamar döntenek, de két és fél hónapot várni kellett a válaszra.
Orsi harmadik féléve különben sokkal keményebb volt, mint az első kettő, mert dolgozott mellette abban a szállodában, amiben nyár végén is, és pont az egyetemével szemben van Rehovotban. Így is 87 %-kal abszolválta a vizsgáit, bár Orsi elégedetlen vele.
A munka mellett még arra is volt ideje, hogy purimra (zsidó farsang) jelmezt készítsen magának: szusinak (!) öltözött, íme az eredmény.
Középen Orsi, mint szusi
Nyert is a jelmezével egy Tel Aviv-i szállodában egy éjszakát két főre. Mi pedig már készülünk Izraelbe, június végén lesz a kedvesének, Szaharnak a tisztavatása, amire mi is hivatalosak vagyunk.
Petra a Káli-medencében
Petra félévi bizonyítványával hozta a papírformát, megint kitűnő lett. A kosarazást és a zongorázást folytatja rendületlenül.

Bori munkás hétköznapjait éli, főmunkában egy alapítvány projektkoordinátora, a CEU (!) több kutatási programjában is közreműködik, mint kutatási asszisztens, egy civil szervezetnél pedig önkénteskedik.
Bori a kiállításmegnyitón
Egy korábbi posztomban már beszámoltam arról a kiállításról, melynek egyik szervezője volt. Mind a hivatalos munkája, mind az önkéntes tevékenysége kapcsán gyakran jár külföldre, a tavasszal járt Varsóban és kétszer Berlinben, nemsokára Londonba utazik.
Bori a berlini mackóval
A utóbbi hónap politikai eseményei, a lex CEU és a civil szervezetekkel kapcsolatos törvénytervezet Borit sem hagyta hidegen, több tüntetésre is eljárt.
Hát így telnek a hétköznapjai az én szép és okos lányaimnak.
Az elnyert Las Vegas-i nyári gyakorlat örömére beszúrom ide Elvis Presley legendás dalát: Viva Las Vegas!


2017. április 24., hétfő

B. B. evangéliuma

Benedikty Béla Názáreti című könyvét olvastam a húsvéti ünnepek alatt, és be kell hogy valljam, rég olvastam ennél bizarrabb evangéliumi történetet. Spiró György Fogság című nagyregényében és Reza Aslan A zelóta című könyvében megjelenített Krisztusban az a közös, hogy gondolatai, eszméi, tanításai, céljai függetlenek a később az evangelisták illetve Pál apostol által kreált, és végül a világ legelterjedtebb vallásává vált kereszténységtől. Benedikty könyve is ebbe a sorba tartozik, azzal a különbséggel, hogy a Názáretiben megjelenített Fiú szinte mindenben ellentéte az Újszövetségben ábrázolt Jézusnak, mégis legalább annyira karizmatikus, sugárzó és nagy hatású személyiség, aki nem tesz mást, csak kérdez, de kérdéseivel megrengeti a római megszállókkal lepaktáló despota zsidó papságot.
Kattints a nagyobb képért
Benedikty könyvében a Názáreti 9-10 évesen, 15-16 évesen és 19 évesen tűnik fel. Az események mind a földrajzi helyek szerint, mind pedig az időrendben ugrálva jelennek meg, ezért csak a könyv vége felé áll össze a teljes történet. Persze nincs ez másképpen a Bibliában sem, ahol Krisztus életútját a négy evangelista szövegéből kell mozaikszerűen összerakni, szerencsére ezt már évszázadokkal ezelőtt megtették helyettünk mások, sőt az interneten is megtalálható, de a Názáreti történetét az olvasónak magának kell összeállítania.
Már a földrajzi nevek gondot okozhatnak, mert nem minden helyszín található meg még a korabeli térképen sem, pl. fontos helyszín a korabeli Palesztína egyik görögök lakta városa, Szkitopolisz, a Genezáret-tótól délre a Jordán egyik mellékfolyójának partján. Mai neve Bét-Seán.
Annak idején Spiró Fogságát és Aslan Zelótáját is keresztényellenes, Krisztus-tagadó könyvnek minősítették. Nem tudok egy bigott vallásos fejével gondolkodni, de a Názáreti szövegszerűen mindenben ellentéte a bibliai Jézusnak (Vigyázat! Innen erős spoilerveszély!):

  • Története zömében abban az életkorában játszódik, amikor a Bibliában Jézus eltűnik a szemünk elől.
  • A 12 tanítvány gyűlöli a Názáretit, az életére törnek, elárulják.
  • Júdás a Názáreti legnagyobb híve, a kereszthalált is vállalná érte/helyette.
  • Csodatettei (feltámasztások és csodás gyógyulások, vízen járás, vízből bor stb.) mind hétköznapi cselekedetek, melyeket csak a csodaváró nép nagyít fel.
  • Tagadja, hogy Isten fia volna.
  • Megtagad több neki tulajdonított mondást, pl. arról, hogy "boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa" a Názáreti ezt mondja: És azt se mond még egyszer, hogy ezt a förtelmes mondatot én magam mondtam, mert te tudod, hogy csak felolvastam mint elrettentő példát a mindenütt terjedő förtelemből.
  • Nem Poncius Pilátus, hanem hivatali elődje, a Ben Hurból is ismert Valerius Gratus ítélkezik fölötte.
  • A története végén nem feszítik meg, szinte úgy távozik a Golgotáról a magdalai Mirjammal (Mária Magdolnával), szerelmével és lelki társával, mint Scorsese legendás botrányfilmjében, a Krisztus utolsó megkísértésében.
Ugyanakkor a Názáreti által sugallt isten-kép teljesen elfogadható lehet mind a hívők, mind az ateisták számára. Nagyon fontos, a mai világunkra is érvényes mondatokat mond:

"Isten nem vezér vagy király, akihez folyamodni kell, engedélyt kérni vagy felhatalmazást. Isten nem bíró, aki elítél vagy felment. Isten nem felettünk van, hanem mellettünk és bennünk."
"Mindenki Messiásnak születik, de senki sem lesz azzá, mert senki sem lehet más ember Messiása, csak a saját magáé."
"De ha egyszer megmondom az embernek, hogy a bűnért az ember törvénye előtt kell felelni, mert isten nem büntet és nem is bocsát meg, akkor az istenfélelemmel fenyegetett tisztesség felszabadul. Akkor az ember nem isten teremtménye és szolgája lesz hanem a maga ura, akkor többé nem tudnak uralkodni rajta ócska emberek, akik mindig istenre hivatkoznak."

Gideon főpap cinikusan veti oda a Názáretinek:

"...a neveddel van tele Izráel, de hiába beszélsz nekik, érteni azt képesek, amit mi mondunk. A népnek csoda kell és ájtatosság. Össze akarja kulcsolni a kezét, és fel akar nézni az égre. Ünnepet akar és nem okos köznapi magyarázatokat...Néznek egy szép magas, búgóhangú fiút, akinek sötét a szeme, és sötét a haja, és akiről azt hallották, hogy ő a Messiás, és talán éreznek is valamit abból, ami te vagy. De nem azt hallják, amit mondasz, csak azt, ahogy mondod. Isten neve helyett a te nevedet mormolják, mert azt legalább meg bírják jegyezni...A te neveddel fogunk az emberekből bégető bárányokat csinálni."

Fontos gondolatok álszentséggel teli korunkban.
Egy rádióbeszélgetésben Benedikty Béla azt mondta, Jézus géniuszához talán csak Mozart zsenije volt fogható. Ebben talán vitatkozhatnánk, hiszen csak Európában itt volt nekünk Shakespeare, Darwin, Einstein. Azért mégis beszúrom posztom végére a Requiem Kyrie tételét:



2017. április 22., szombat

Hanzelka és Zikmund

Olvastam, hogy 70 évvel ezelőtt Jiři Hanzelka és Miroslav Zikmund a csehszlovák Tatra gyár megbízásából pont ezen a napon indult világ körüli útra egy legendás Tatra 87 típusú autóval. Számomra a két utazó által írt könyvek jelentették tíz éves korom körül az útikönyveket.
Nagyon romantikusnak találtam, hogy két kalandor egy gépkocsival nekivág a világnak, Afrika szavannáit és Dél-Amerika őserdőit járja, és csak saját műszaki tudásukra támaszkodhatnak, hogy a farmotoros, léghűtéses, nyolchengeres jármű végig üzemképes maradjon.
Az autó egyébként nyugodtan szerepelhetne egy mai fantasy-filmben is: bogárhátával, cápauszonyával és három reflektorával impozáns látványt nyújtott.
A háromkötetes Afrika-könyv és a dél-amerikai bennszülöttek között játszódó útleírás megvolt nekünk.

Magyarországon egyébként a Tatara gépkocsi nem volt túlságosan elterjedt, az állami és pártvezetők inkább Volgával vagy Pobjedával furikáztatták magukat.
Viszont az NDK-ban 13 éves koromban utaztam a nem kevésbé legendás Tatra 603-ban. Ez is farmotoros és léghűtéses volt, de a cápauszony már elmaradt, és négy fényszórója volt 2-2 csoportosításban.
Ebben is nyolchengeres erőgép volt, és tényleg elképesztően gyorsult. Emlékszem hogy Berlinből Rostock felé menet elértük vele a 160-at, ami azért 1969-ben elég gyorsnak számított.
A '80-as években a Martinelli téri (ma Szervita tér) autószalon kirakatában megjelent egy Tatra T613-as 650 000 Ft-ért. Tudni kell, hogy egy 1500-as Lada akkoriban 130 000 Ft körül mozgott.
Ebből a típusból sem gurult igazán sok Pest utcáin, de azért megnyugtató volt, hogy ha volna ennyi pénzem, bármikor vehetnék egy ilyet.


2017. április 21., péntek

Pályaelhagyók

Állítólag Lenin intett minket arra: Tanulni, tanulni, tanulni. A lenini három "t" napjainkra három "l"-re változott: lifelong learning. És valóban, aki nem képes a mai világban napról napra megújulni a szakmájában, az előbb-utóbb lemarad. De nekem az igazi példaképeim azok, akik nemcsak folyamatos megújulásra, de gyökeres változtatásra is képesek. Hat olyan pályaelhagyót mutatok be, akik gyökeresen mást tanultak, más területen dolgoztak évtizedekig, mint most: három fiút és három lányt.
Kedvenc pályaelhagyóm saját feleségem, aki a Kecskeméti Kertészeti Főiskolán végzett és a Chinoinnál dolgozott mint növényvédő szereket értékesítő munkatárs, amikor megismertem. Mivel a külkereskedelem volt a fő területe, még házasságunk előtt beiratkozott a Külkereskedelmi Főiskolára. Közben azonban megalakult egy közös osztrák-magyar tulajdonú érmekereskedelemmel foglalkozó vállalat, melynek osztrák tulajdonosa a család ismerőse volt, és hívta Katit a céghez dolgozni. Nem sokkal nászutunk után Kati ki is lépett a Chinoinból, és a szakdolgozatát is már érmekereskedelemből írta. A cégből később kiszállt az osztrák tulajdonos és végül összeolvadt a Magyar Pénzverővel. Kati persze változatlanul szeret kertészkedni és úgy dobálózik a kerti és mezei növények tudományos neveivel, mint a Fidesz Soros Györggyel.
Szintén családi pályaelhagyónak számít unokatestvérem legnagyobb lánya (neki is három lánya van), aki szociológusként a Magyar Szegénységellenes Hálózat megalapítójaként és igazgatójaként kezdett küzdeni a rendszerváltozás utáni egyszerre mélyülő és szélesedő szegénység ellen. Gyakori szereplője volt a rádióknak és televízióknak, ahol legfrissebb kutatásaikról, akcióikról számolt be vagy az éppen aktuális kormány intézkedéseit vizsgálta a magyarországi szegénység szempontjából. Mellette egyetemen is oktatott, elhivatottsága töretlennek tűnt. Sajnos azonban az érdekvédelemben nagyon könnyen kiég az ember, különösen, ha látványos eredmények sincsenek. Pár évvel ezelőtt úgy döntött, hogy barátjával Mexikóba utaznak, de nem ám szociológusként élnek meg, hanem bármit elvállalnak, ami tetszik nekik. Most, ha jól tudom, kürtőskalácsot árulnak, mert a street-foodnak nagy hagyományai vannak Mexikóban, és a kürtőskalács ott egzotikus ételnek számít.
Egy lány osztálytársam építészmérnökként végzett, és egészen jó feladatai voltak, például ő tervezte a Trafó Kortárs Művészetek Házát. Mellette érdekelte a táncművészet, ifjú korában ritmikus sportgimnasztika országos bajnok is volt, tanított is gyerekeknek mozgáskultúrát. A kézművesség is érdekelte, szívesen készített bőrdíszműves tárgyakat. Ezelőtt 15-20 évvel aztán gondolt egy nagyot, és egy Waldorf iskolába szegődött el tanárnak. Elvégezte az ehhez szükséges kétéves képzést, melyen megismerkedett a Waldorf iskolák integrált képzési módszerével. Iskolai matematikatanárom kezdetben próbálta lebeszélni, mert az volt a véleménye, hogy a Waldorf iskolákba gazdag szülők elkényeztetett gyermekei járnak, később azonban a legfőbb támogatója lett, gyakran fordult hozzá módszertani kérdésekkel. A Waldorf tanárok elsőtől nyolcadikig visznek végig egy osztályt, már kirepült a második fészekalja gyereke is, akikre tényleg szinte igazi gyermekeiként tekint.
Egy építőmérnökként végzett osztálytársamról már posztoltam korábban is. Végzés után pár évig a nagymarosi vízlépcsőnél dolgozott a szakmájában, de aztán rájött, hogy őt is jobban érdekli a matematikatanítás, és tanárként helyezkedett el a Kvassay Jenő Műszaki Szakközépiskolában. Közben aktívan politizált is, a rendszerváltás idején az egyik - azóta már elhunyt - MDF-es politikus kampányában dolgozott, tagja volt az első szabadon választott Budapesti Közgyűlésnek is. Elvégezte az ELTE-n a szociológia-szakot, és ma már városszociológiát oktat az ELTE-n (Bori lányomat is oktatta), de továbbra is részese a politikai életnek, jelenleg kormányoldalon.
Egy harmadik osztálytársam ugyanúgy a BME Villamosmérnöki Karára jelentkezett, mint én, velem együtt katonáskodott Debrecenben, sőt, két évet el is végzett, amikor úgy döntött, hogy beiratkozik az Esztergomi Szemináriumba és a papi hivatást választja. Pappá szentelése után először a Kassai téri Szentlélek templomban szolgált, majd megkapta a Táltos utcai Szent Kereszt templom templomigazgatói posztját. A kádári időkben épült, de meglehetősen lepusztult templomot felújította és aktív hitéletet alakított ki benne. És természetesen vállalta a hivatásával járó papi nőtlenséget is.
Érdekes módon az egyetemi tankörömből többé-kevésbé mindenki a pályán maradt egyetlen tankörtársam kivételével. Ő a diploma megszerzése után ugyanúgy az egyetemen maradt két év posztgraduális képzésre, mint én, és utána egy elektronikai fejlesztő vállalatnál helyezkedett el. Nekem úgy tűnt, hogy szakmailag vonzó fejlesztésekben vett részt, ő csinálta az Operaház első feliratozó berendezését, valamint a budavári sikló villamos hajtását is. Tudom, hogy azóta már mindkét rendszert kicserélték, de mindig rá gondolok, ha az operában a feliratozóra nézek, vagy ha a siklón utazom (ötévente egyszer, külföldi vendéggel). Nos, tankörtársam mégis új kihívások után nézett, és hamarosan egy belsőépítész cég igazgatója lett, sok megbízásuk volt, mert a hazánkban megjelenő új bankok számos bankfiókot nyitottak, sok volt a belsőépítészeti tennivaló. Aztán megcsappant a bankfiók-nyitási kedv, vele együtt a megbízások is. Más területen működő kereskedelmi cégeknél dolgozott később, most pedig biztosítási üzletkötő egy nagy biztosítási cégnél. Azt mondja, szívesen visszajönne a szakmába, de túl sok a negyedszázados kiesés.
Hát ilyen színes az ismeretségi körömben a pályaelhagyók világa, miközben én csak azért nem ugyanannál a cégnél dolgozom, ahol kezdtem, mert az időközben csődbe ment. Azért persze a három "l" rám is vonatkozik, eléggé sokat fejlődött a szakma az alatt a 35 év alatt, amióta a pályán vagyok.

2017. április 17., hétfő

Szüleim lakásai

Öt évvel ezelőtt posztoltam saját lakásaimról. Nemrégiben viszont rátaláltam a fortepan.hu csodálatos fotóarchívumra, és megtaláltam benne nagyszüleim óbudai házát, ezért kedvet kaptam, hogy szüleim lakásairól is posztoljak.
1920-ban a trianoni döntés nyomán Nyírábrány egyik pillanatról a másikra határfalu lett, és nagyapám, aki erdélyi születésű határcsendőr volt, hirtelen Csonka-Magyarország területén belül találta magát, hogy pont ebben a faluban kelljen védenie a magyar határt. A nőtlen határcsendőrök udvarolni a környező falvakba jártak, így ismerte meg Pál József nagyapám a balkányi Szabó Erzsikét, későbbi nagyanyámat.
Nyírábrány (saját fotógyűjteményem, készült 1986-ban)
Édesapám már a fenti képen látható zsúptetős fatornácos házban jött a világra (az igazsághoz tartozik, hogy nagyapám igazi házát már lebontották, de pár házzal arrébb ugyanabban az utcában állt egy ugyanolyan, ott készült a fotó). Utoljára 2001-ben, apám 80. születésnapján jártunk arra, fel is tűnt a faluban az idegen autó, igazoltattak is bennünket, mit akarunk itt a határ mentén.
Egy év sem telt el, nagyapámat a déli határra vezényelték, így a Pál család a Tolna megyei Decsre, a Sárköz szívébe költözött. Ekkor nagyanyám már várandós volt apám legidősebb húgával.
Decs, nagyszüleim háza (saját fotógyűjteményem, készült 2006-ban)
4-5 év után a közeli Bátaszékre költöztek át, amiről viszont tudni kell, hogy katolikus sváb település. Édesapám itt kezdte az iskolát sváb gyerekek között, megtanult németül és megtanulta tisztelni az idegen kultúrát és a szorgos német nemzetiséget.
Bátaszék, nagyszüleim háza (saját fotógyűjteményem, készült 2006-ban)
Édesapám második húga már Bátaszéken jött világra. Nagyanyám és nagyapám valószínűleg idegenül érezték magukat a dunai svábok között, visszavágytak a Nyírségbe. Erre a '30-as évek elején adódott lehetőségük. Nagyapám telket vásárolt Balkányban, házat építtetett rá, és a család visszaköltözött nagyanyám szülőfalujába.
Balkány, nagyszüleim háza (saját fotógyűjteményem, készült 2011-ben)
A kétszobás ház nyitott verandáját már apám harmadik húga - aki már itt született -  és férje építtették be, mert ők a '70-es évek közepéig itt éltek nagyszüleimmel és unokatestvéremmel. Apám a nagykállói gimnáziumba vonatozott minden nap 1939-ig. Nagyszüleim itt éltek életük végéig, nagyapám 1971-ben, nagyanyám 1988-ban halt meg, addigra megözvegyült nagybátyám a házat eladta. Nagyon sok nyarat töltöttem benne.
Édesanyám a nem sokkal korábban épült Nagyszombat utcai városi házak egy szobakonyhás, komfort nélküli lakásában látta meg a napvilágot 1929-ben Óbudán. A leginkább egy mai lakóparkra emlékeztető épület együttest azért nevezték városi házaknak, mert a székesfőváros önkormányzata építtette, és a lakások jelentős része még igazi proletárotthon volt, vécé és fürdőszoba nélkül.
Budapest III., Nagyszombat utcai városi házak (saját fotógyűjteményem, készült 2009-ben)
Pár hónapos volt csupán, amikor nagyapám után utaztak Franciaországba, Le Havre-ba, ahol nagyapám vendégmunkásként dolgozott, de erről korábban írtam már egy posztot.
Korabeli Le Havre-i képeslap a '30-as évekből
Mindössze két év franciaországi tartózkodás után költöztek vissza Magyarországra, új otthonuk szintén Óbudán, a Zichy utcában volt, a szerecsenfejes házban. Na ennek fotóját sikerült nekem a Fortepan-on megtalálni.
A Zichy utcai szerecsenfejes ház (fortepan.hu, készült 1972-ben)
A tipikus földszintes udvaros óbudai házat a '70-es évek elején bontották le. A kapu jobboldalán lévő ablak volt nagyszüleim lakásának utcai ablaka. Természetesen fürdőszoba és vécé ebben a lakásban sem volt.
Az elemi iskola innen nem messze, a Perc utca végében volt, később, polgáriba már a Lajos utca elejére járt édesanyám, ugyanabba az épületbe, ahová én és nővérem jártunk általánosba.
Nagyszüleim a '30-as évek végén Bel-Budán, a Buday László utca egyik bérlakásában kaptak házmesteri állást és vele szolgálati lakást. Ez a ház már liftes, központi fűtéses, mosókonyhás, tetőteraszos bérház volt, az alagsori házmesteri lakás szobakonyhás volt ugyan, de legalább vécé volt benne.
Buday László utca 8. (saját fotógyűjteményem, készült 2011-ben)
Édesanyámék ebben a lakásban élték át Budapest ostromát. A családi legendárium szerint épp nem volt légiriadó, és a kapu előtt álltak, amikor a fenti képen is látható jobboldali ablakon egy sorozatvető lövedéke csapódott a házba. Csodás módon a rakétagránát nem robbant fel, hanem áthaladt a lakáson, és az udvari oldali ablakban elakadt. Az ostrom idején a szovjet katonák telefonközpontot létesítettek a pincében és egy híradós szakasz működött itt pár hétig. Erre utal a ház falán mind a mai napig olvasható cirill betűs felirat:
Édesanyám innen ment férjhez 1952-ben. Én és testvérem nagyon sok időt töltöttünk a házmesterlakásban, melynek nagyapám a '60-as években fürdőszobát is csináltatott. Gyakran álmodom ezzel a házzal. A '70-es évek közepén aztán nagyszüleim visszaköltöztek Óbudára, a Gyenes utcai kísérleti lakótelepre. Nagyapám itt halt meg 1978-ban, nagymamám pedig '81-től '95-ben bekövetkezett haláláig szüleimmel lakott a Bimbó úton, egy saroknyira a Buday László utcától.

Update: A cirill betűs feliratot egy oroszul tudó kollégám megfejtette: A Guszarjov hadnagy által vezetett "Reflex" fedőnevű aknamentesítő csoport aknamentesnek találta az épületet 1945. március 7-én.

2017. április 16., vasárnap

Nagypéntek

Megint kaptunk egy új ünnepnapot, jó alkalom elmerengeni a régi és új ünnepeken.
Munkaszüneti nappal együtt járó ünnepeink mindig is kétfélék voltak: állami vagy nemzeti ünnepek és vallási ünnepek. Több mint fél életemet a Kádár-rezsimben leélve pontosan emlékszem gyermekkorom ünnepeire.
Állami ünnepek:

  • Április 4. Talán ez számított a legnagyobb állami ünnepnek, hazánk fasizmus alól való felszabadulásának ünnepe. A munkahelyeken nagyon vártuk ezt a napot, mert ekkor osztották ki jutalmakat. Hátránya volt, hogy eshetett hétvégére, sőt akár húsvéttal is egybe eshetett. A rendszerváltással ez az ünnep megszűnt, és mivel azóta sem emlékezünk meg a vészkorszak végéről, csak a holokauszt áldozatainak hoztunk létre emléknapot (április 16-án, azaz pont ma van), ezért én már több mint 25 éve minden április 4-én reggel felteszem a lemezjátszóra az Április 4-ről szóljon az ének című munkásmozgalmi dalt.
  • Május 1. A munkásmozgalom ünnepéhez hagyományosan hozzátartozott a felvonulás. Kisiskolás koromban apámmal jártam felvonulni, gimnazista koromban különféle térformációs gyakorlatokat kellett bemutatnunk, egyszer talán egyetemistaként is felvonultam, és egyetlen egyszer első munkahelyemmel. 1989-ben volt az utolsó felvonulás, ekkor Németh Miklósék már nem a dísztribünön, a dolgozó néptől elkülönítve, hanem velük együtt vonultak fel. 1990. május elsején nem volt semmiféle rendezvény, már bontották a dísztribünt, mi Katival egy "Éljen és virágozzék" feliratú táblával végigvonultunk a márványborításától megfosztott emelvény előtt.
  • Augusztus 20. Alkotmány, Szent István, új kenyér, vízi- és légiparádé, körmenet, tűzijáték. Igazi nyárvégi népünnepély.
  • November 7-e. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója. A '80-as években a Szovjetunión kívül már csak nálunk és Bulgáriában volt ünnep, ami vércikivé tette az egészet. 1988-ban sok millió magyar a lábával szavazott november 7-én: a szomszédos Ausztriába utaztak, hogy hőn áhított elektronikai cikkeket, fagyasztó ládát, hifit, személyi számítógépet vásároljanak. Ez volt az utolsó november 7-e, ami számomra azért nevezetes, mert másnap volt Katival az első randevúnk na hol? Hát a Marxista Leninista Egyetem épülete előtt, a Villányi úton!
Keresztény ünnepek:

  • Húsvét. Azt hiszem, gyerekkoromban nem nagyon tudtam, mit is ünneplünk ilyenkor. Szombat délután az ablakunkból láttam a sok embert a nagyszombati körmeneten, vasárnap jött a nyúl és ünnepi ebéd volt a nagymamámnál, hétfőn pedig apukámmal végiglocsoltunk szinte minden ismerőst: anyám és apám rokonságát, apám barátainak nőtagjait. Kamaszkoromra nagyok cikinek éreztem már a locsolkodást, azt a hülye szokást pedig, hogy húsvét utáni kedden a kollégák a munkahelyen meglocsolják a kolléganőket, végképp nem tudtam elfogadni. A locsolkodás amúgy szép szokás, de kommerciálódott és gyökértelenné vált a nagyvárosi létben. Lányaimnak kezdetben tetszett, most már menekülnek előle. Míg korábban a nyúl kizárólag édességet hozott, mára általánossá vált a tárgyi ajándék. Csütörtökön egy család állt előttem a pénztárnál a TESCO-ban, a 6 év körüli kisfiú egy rollert, a 9 év körüli kislány egy görkori-készletet kapott. Fizetés után a szülők veszekedtek a gyerekekkel, hogy ki engedte meg, hogy kibontsátok a húsvéti ajándékot. Hová lett a bokrok között csokitojást keresgélés varázsa?
  • Karácsony. Az igazi családi ünnep, erről sem nagyon tudtam kiskoromban, miről is szól. December 24-e szombati munkanap volt, csak délután díszítettük a fenyőt. Este hagyományosan rántott ponty volt (nem nagyon szerettem), de a csomagokat már előtte ki szabadott bontani. 25-én nagymamámnál ebédeltünk, 26-án pedig apám testvéreivel jöttünk össze. Korán sem volt ennyire vásárlásra kihegyezve ez az ünnep, visszasírom a régi szép időket.
A rendszerváltással először az állami ünnepek között történt átrendeződés:

  • Megszűnt április 4, jött március 15. Március 15-e, a legforradalmibb ünnep nem volt munkaszüneti nap a rendszerváltásig. A '80-as években már általánossá váltak a rendszerellenes tüntetések ezen a napon, be is vitték az embereket a rendőrségre rendesen. 1986-ban volt a híres lánchídi csata, ahol a felvonulókat még felengedték a hídra, de le már csak egyesével engedték őket, nevük és lakcímük feljegyzése után. Szerencsére az így megbélyegzett embereknek már csak három évig kellett viselniük a "politikailag megbízhatatlan" jelzőt. Az iskolákban már régen is tanítási szünet volt, de általában közös iskolai programot szerveztek, nehogy a tanulók eltévelyegjenek. Néhány boldog békeévet leszámítva, amikor még együtt tudtak ünnepelni a politikai erők, ez az ünnep továbbra is a mindenkor fennálló hatalom elleni tüntetésről szól.
  • Megszűnt november 7, jött október 23. Az 56-os forradalom évfordulóját sokáig elhallgatták, '86-ban, a 30. évfordulón azonban már igyekeztek állami emlékműsorokban megemlékezni az akkor még "ellenforradalomról". Három év múlva ezen a napon kiáltottuk ki a köztársaságot, és a következő évtől már hivatalos állami ünnep lett. Hasonlóan március 15-höz, amikor a márciusi ifjak üzenik meg kormánynak és ellenzéknek az aktuális politikai üzenetet, október 23-án a pesti srácok mondják ki helyettünk az igazságot, természetesen mást és mást a két oldalnak.
A rendszerváltozás utáni több mint negyedszázad alatt három új munkaszüneti napot kaptunk, egytől-egyig keresztény ünnepek:

  • Pünkösd. 1993 óta ünnep a húsvét utáni 7. vasárnap és hétfő. Régi zsidó ünnep, amit a kereszténység is átvett, és a szentlélek szétáradását ünnepeljük ezen a napon. A pünkösdölő népszokások kihalóban vannak, talán a leghíresebb pünkösdhöz kapcsolódó esemény a csíksomlyói búcsú. Mi kezdetektől fogva igyekeztünk pünkösdre időzíteni a hagyományos agárdi tavaszi "brigádhétvégét", de sajnos 5 éve volt az utolsó ilyen rendezvényünk. Sokan már nem élnek a nyugdíjasaink közül, a gyerekek felnőttek.
  • Mindenszentek, november 1-e hivatalosan 2001-től munkaszüneti nap. Sokan még mai is összekeverik az október 2-i halottak napjával, ahogy annak idején a törvényelőkészítő vitában Donáth László evangélikus lelkész mondta, egybemosták a vöröset a feketével. Nem csoda, hiszen régebben is ilyenkor jártunk a temetőbe szeretteinkhez. Régen a november 2-hoz legközelebb eső hétvégét választottuk, most erre kaptunk egy külön munkaszüneti napot. Általában bele esik az őszi tanítási szünetbe, amit egy évvel korábban, 2000-ben vezettek be.
  • Nagypéntek, idén kaptuk meg munkaszüneti napnak. Bár sokan jobban örültek volna, ha december 24-ét adják ki munkaszünetnek, hiszen ezen a napon már nagyon kevesen dolgoznak, kétségtelen tény, hogy a nagypéntek is sok európai országban munkaszünet. Furcsaságát az adja, hogy ezúttal egy gyásznapot "ünnepelünk", másrészt az ezt követő nagyszombat nem hivatalos ünnep, vagyis nyitva tarthatnak a boltok ilyenkor. Amikor Bori egyéves volt és Kati még otthon volt vele gyesen, minden délben közösen meghallgatták a déli harangszót, együtt bimm-bammoztak, utána jött az ebéd. Nagypénteken hiába várták, nem volt bimm-bamm. Én az utóbbi 20 évben igyekszem nagypénteken húsmentesen étkezni, és még tavaly is bosszúsan állapítottam meg, hogy a munkahelyi étkezdék mennyire nem készülnek fel erre.
Összességében megállapíthatjuk, hogy az egykori négy állami és két vallási ünnep mellé negyedszázad alatt további három vallási ünnepet kaptunk. Nekem még bántóan hiányzik egy igazi, rendszerváltáshoz kapcsolódó ünnep, lehetne talán az első szabadon választott országgyűlés megalakulása, de ez 1990. május 2-án volt, egybemosódna május 1-gyel, akárcsak az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, ami 2004. május 1-én volt. A köztársaság kikiáltása pedig 1989. október 23-án volt, ez is ünnep már.

2017. április 13., csütörtök

Forráselemzés

Előre is elnézést kérek minden kedves olvasómtól, hogy már megint a CEU-ügyről posztolok, de már csak a családi érintettség okán sem hagyhatom szó nélkül azt a gamatságot, ami nemcsak engem háborított fel, de az elmúlt évek legnagyobb tüntetés-hullámát is elindította. Most elsősorban arról szeretnék írni, hogyan lehetséges, hogy kormány és ellenzék teljesen elbeszél egymás mellett, mintha két külön malomban őrölnének.
Régi vesszőparipám, hogy aki eléri az internetet, annak számára minden információ néhány kattintásnyira van. Mégis nagyon sokan szinte kizárólag a közösségi oldalakról, azonos gondolkodású véleményközösségekből tájékozódnak, egyféle hírportálokat látogatnak, egyféle televíziót vagy rádiót hallgatnak, lényegében információs buborékban élnek. Nem dicsekvésből mondom, de minden reggelt a közszolgál(l)ati híradóval kezdem, és nemcsak 444-et és index-et olvasok, de néha origo-t és 888-at is. De ami a legfontosabb, minden információnak a forrását próbálom megtalálni, mert akár hiszitek akár nem, a neten lényegében minden megtalálható.
Vegyük például a CEU ügy kormányzati narratíváját: Az Oktatási Hivatal elkészítette szokásos ötéves jelentését a külföldi felsőoktatási intézmények magyarországi működéséről, és a megvizsgált 28 intézmény szinte mindegyikénél súlyos szabálytalanságokat tárt fel. A kormány úgy döntött, hogy ezeket a szabálytalanságokat csak a felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény azonnali, sürgősséggel tárgyalt és kihirdetett módosításával lehet orvosolni. Az idő rövidsége nem tette lehetővé az érintettekkel és a Magyar Rektori Konferenciával való egyeztetést sem. A törvénymódosítás minden Magyarországon működő külföldi felsőoktatási intézményre vonatkozik, rágalom, hogy kizárólag a CEU-t szeretnék ellehetetleníteni. A CEU nyugodtan működhet tovább, csak be kell tartania a törvényeket. Egyedül Soros György érdeke az egyetem körüli hisztériakeltés, jellemző Soros hálózatának erejére, hogy képes volt külföldi kormányokat, sőt még számos Nobel-díjast is megtévezteni.
Most vegyük a CEU-ügy ellenzéki narratíváját: Régóta szálka a kormányzat szenében a Soros György által alapított CEU, ezért egy olyan törvénymódosítást fogadtattak el a Parlamenttel, mely kizárólag a CEU ellehetetlenítését szolgálja. Ezzel nemcsak Soroson akarnak bosszút állni, de felszámolják az egyetemi autonómiát, az akadémiai szabadságot, mert nem tudják elviselni, hogy a kormányzatnak nem tetsző nézetrendszert is oktassanak. Nem számít az a kár, amit egy fontos tudományos műhely - többek között a legnagyobb társadalomtudományi gyűjteménnyel rendelkező CEU-könyvtár - megszűnése okoz.
Én magam pedig azt mondtam, hogy mivel az összes dokumentum hozzáférhető a neten, elolvasom és megpróbálom értelmezni, mert bár nem vagyok jogász, magyarul azért tudok egy kicsit. Ezt javaslom azoknak is, akik információikat a mindenaneten.hu-ról vagy a mindenegybenblog.hu-ról szerzik be. Megéri egy kis kutakodással pontosabb képet kapni.
Kezdjük az oktatási hivatal inkriminált jelentésével. A jelentés március 28-án jelent meg a kormany.hu-n, vagyis pontosan azon a napon, amikor a törvénymódosítást benyújtották. Ez már eleve gyanús. Ha pedig belenéztek a jelentésbe, láthatjátok, hogy nem tartalmaz sem aláírást, sem dátumot. A jelentés pontokba szedve tárgyalja a feltárt hiányosságokat, a jelentés végén még egy táblázatos összefoglalást is találunk.

  • A Magyarországon működési engedéllyel rendelkező külföldi felsőoktatási intézmény nem a megfelelő jogszabályi keretek között folytatja a képzést. Ebben a CEU nem volt érintett.
  • Nincs valós együtt működés, illetve a magyarországi partner nem lelhető fel. Ebben sem volt érintett a CEU.
  • A külföldi intézmény a képzés tekintetében nem rendelkezik programakkreditációval. Itt azt említik meg a CEU-ról, hogy " a Middle States Commission on Higher Education követelményrendszere nagyon komplex, komoly feltételeket jelent, amelyeket a CEU-nak korábban is teljesíteni kellett és a jövőben is teljesítenie kell ahhoz, hogy akkreditált felsőoktatási intézmény lehessen az Amerikai Egyesült államokban." A táblázatból kiderül, hogy ez a programakkreditáció jelenleg hiánypótlás alatt áll.
  • A külföldi intézmény által kiállított okirat nem államilag elismert (fokozatot adó) oklevél. Ebben a CEU nem érintett.
  • A külföldi intézmény nem minősül a származási országban államilag elismert felsőoktatási intézménynek. Ebben a CEU nem érintett.
  • A közhiteles nyilvántartásba történő adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása. Ebben a 28 vizsgált intézményből 26 érintett, csak 5 szolgáltat adatot, de ebből három hibásan. Az Oktatási Hivatal szerint a hatóság tűzzön ki határidőt a mulasztás pótlására.
  • Nyilvántartásba nem vetetett képzések folytatása. Ebben a CEU érintett, de a jelentés szerint időközben benyújtották a nyilvántartásba vételi kérelmet, amelyek elbírálása folyamatban van.
Vagyis három pontban találtak a CEU-nál hiányosságot, ebből kettő hiánypótlás alatt van, a harmadik pótlására pedig a hatóság határidőt tűzött ki.
Most pedig nézzük meg a jelentés nyomán született törvénymódosítást először törvénytervezet formájában, majd pedig a kihirdetett változatot. Főbb pontjai:

  • "Megtévesztő, illetve összetéveszthetőnek minősül a felsőoktatási intézmény elnevezése, ha annak magyar vagy idegen nyelven történő megnevezése és valamely más, az oktatási hivatalnál nyilvántartásba vett felsőoktatási intézmény elnevezése megegyezik." - Hát ilyesmiről szó sem esik az Oktatási Hivatal jelentésében, viszont kizárólag a CEU-t érinti, mert a magyarországi partneregyetem neve Közép-európai Egyetem.
  • "Magyarország területén külföldi felsőoktatási intézmény akkor folytathat oklevelet adó képzési tevékenységet, ha ... székhelye szerinti országban működő, és ott ténylegesen felsőoktatási képzést folytató államilag elismert felsőoktatási intézménynek minősül" - Ilyesmiről nemcsak szó sincsen az Oktatási Hivatal jelentésében, de nem is világos, hogy miért ne működhetne az az üzleti modell, amit a CEU 25 éve (!) folytat: Amerikában van bejegyezve és akkreditálva, de kizárólag Magyarországon folytat képzést (lásd a Magyarországon gyártott Mercedes-ek). Ez is egy erősen a CEU-ra szabott pontja a törvénynek.
  • "Magyarország területén külföldi felsőoktatási intézmény akkor folytathat oklevelet adó képzési tevékenységet, ha magyarországi működésének elvi támogatásáról szóló, Magyarország Kormánya és a külföldi felsőoktatási intézmény székhelye szerinti állam Kormánya által kötött...nemzetközi szerződés kötelező hatályát a szerződő felek elismerték" - Olvastatok ilyesmit az Oktatási Hivatal jelentésében, mert én nem. A CEU-t ez a pont azért érinti, mert EU-n kívüli országban van bejegyezve, EU-s intézményre ez nem vonatkozik.
  • "A működési engedély megtagadható, ha a külföldi oklevél végzettségi szintjének a magyarországi elismerésére nincs lehetőség" - A CEU egyes képzései csak Amerikában vannak akkredditálva, más képzései (pl. a Bori által elvégzett szak) csak Magyarországon, bizonyos képzései pedig mindkét országban. Miért probléma ez?
Összevetve tehát az Oktatási Hivatal jelentését a felsőoktatási törvénymódosítással, megállapítható, hogy:

  • A törvénymódosítás egyetlen egy pontja sem származtatható az Oktatási Hivatal jelentéséből;
  • A törvénymódosítás pontjai értelmetlenek, indokolhatatlanok és ellentétben állnak a 25 éve folyó gyakorlattal;
  • A törvénymódosítás összes pontja a CEU-t érinti, és szinte mind teljesíthetetlen a CEU számára.
Érdemes még egy összevetést elvégezni, nevezetesen a törvénytervezet és a kihirdetett törvény szövegét összehasonlítani:

  • A "magyarországi működésének elvi támogatásáról szóló nemzetközi szerződés kötelező hatályát a szerződő felek elismerték" szövegrész helyébe a sokkal komplikáltabb "magyarországi működésének elvi támogatásáról szóló, Magyarország Kormánya és a  külföldi felsőoktatási intézmény székhelye szerinti állam Kormánya által kötött – föderatív állam esetében, amennyiben a  nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére nem a központi kormányzat jogosult, annak központi kormányzatával létrejött előzetes megállapodáson alapuló – nemzetközi szerződés kötelező hatályát a szerződő felek elismerték" szöveg kerül, mely alapvetően az amerikai egyetemeket érinti, az amerikai szövetségi kormánnyal való megállapodáshoz köti a működési engedélyt.
  • A határidők is szorosabbak lettek. A tervezetben: "a meghatározott feltételeket a 2017. szeptember 1-jén magyarországi működési engedéllyel rendelkező külföldi felsőoktatási intézménynek 2018. február 15-éig kell teljesíteni. A feltételeket nem teljesítő külföldi felsőoktatási intézmény működési engedélyét az oktatási hivatal visszavonja és 2018. szeptember 1-jét követően a külföldi felsőoktatási intézmény magyarországi képzésének első évfolyamára hallgató nem vehető fel azzal, hogy a 2018. szeptember 1-jén már megkezdett magyarországi képzések változatlan feltételek mellett kifutó rendszerben – de legfeljebb a 2020/2021-es tanévben – fejezhetők be", és a kihirdetett szövegben: "a meghatározott feltételeket... a  2017. szeptember 1-jén magyarországi működési engedéllyel rendelkező külföldi felsőoktatási intézménynek 2018. január 1-jéig kell teljesíteni. Föderatív állam esetén az  ennek alapjául szolgáló előzetes megállapodást a Módtv2. hatálybalépését követő hat hónapon belül kell megkötni. A feltételeket nem teljesítő külföldi felsőoktatási intézmény működési engedélyét az oktatási hivatal visszavonja és 2018. január 1-jét követően a külföldi felsőoktatási intézmény magyarországi képzésének első évfolyamára hallgató nem vehető fel azzal, hogy a  2018. január 1-jén már megkezdett magyarországi képzések változatlan feltételek mellett kifutó rendszerben – de legfeljebb a 2020/2021-es tanévben – fejezhetők be.”
A fenti szövegelemzésből ki-ki vonja le a megfelelő következtetést, és döntse el, vajon tényleg kizárólag Soros György rágalma, hogy a 12 napos hajszával átverekedett törvénymódosítás egyedüli célja a CEU ellehetetlenítése, vagy valóban ez volt a törvényalkotók hátsó szándéka? Tényleg mindenki szembe jön az autópályán, vagy a kormány számította el magát, de rettenetesen?

2017. április 11., kedd

Mercedes-Benz

Történetünk 2025-ben játszódik, és egy sajtóközleménnyel kezdődik:
"A kecskeméti Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. megdöbbenésének ad hangot és tiltakozik a kormány új törvénymódosítási tervezete ellen, mely ellehetetleníti az autógyár magyarországi működését."
Előző éjjel az Országgyűlés informatikai rendszerében egy törvénytervezet jelent meg a Magyarországon tevékenykedő külföldön bejegyzett cégek magyarországi leányvállalatainak működését szabályozó törvény módosítására. A tervezet szerint minden Magyarországon működő gyár nevének különböznie kell más, külföldön bejegyzett vállalat nevétől, hogy elkerüljék a fogyasztók megtévesztését. A törvénytervezet arról is rendelkezett, hogy csak olyan külföldi cég működtethet hazánkban gyárat, mely saját hazájában is végez gyártási tevékenységet (történetünk idején Németországban már nem folyt autógyártás, kizárólag értékesítéssel foglalkoztak, a gyártást olyan országokba helyezték át, ahol olcsóbb a munkaerő).

Az ellenzéki sajtó hangos volt attól, hogy a kormány megpróbálja ellehetetleníteni a kecskeméti Mercedes-gyárat, hiszen nem folyik Németországban Mercedes gyártás, és a magyar gyárnak nevet is kéne változtatnia. A kormánymédia viszont hallgatott az ügyről egészen addig, míg Németh Szilárd egy délutáni lakossági fórumon el nem mondta, hogy nem tűrik tovább Magyarországon a migránssimogató Angela Merkel autógyárát, amely valójában fantom autókat gyárt, és ez lényegében csalás.
Az este folyamán a kecskeméti gyár igazgatója tárgyalásokat folytatott Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszterrel, de a kormány világossá tette, hogy nem hátrál meg, változatlan formában nyújtja be a tervezetet.
Másnap reggel a kormánymédia még mindig hallgatott, viszont az egyik ellenzéki televízióban megkérdezték a minisztert, miért akarják bezáratni a kecskeméti gyárat. A miniszter elmondta, hogy szó sincs arról, hogy a törvény a Mercedes-gyár ellen irányulna, csak szabályozni kívánják külföldi vállalatok magyarországi leányvállalatainak a tevékenységét. Semmi bajuk a kecskeméti gyárral, ha nevet változtat és termékeit ezentúl más néven árulja - bár ezzel kétségkívül elveszítik a német minőséggel járó kompetitív előnyt. Arra a riporteri kérdésre, hogy miért nem egyeztettek a törvénytervezet kidolgozásakor az érintettekkel, azt válaszolta, hogy nem volt rá idő.
A nap folyamán hazai és külföldi járműipari szakemberek tiltakoztak a törvénytervezet ellen, elmondták, hogy a kecskeméti gyár a mérnökutánpótlás nevelésének is fontos bázisa, a Kecskeméti Egyetem Járműtechnológiai Karának fő támogatója, de ide járnak szakmai gyakorlatra a BME közlekedésmérnök-hallgatói is. Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője ugyanakkor elmondta, hogy az a fogyasztók megtévesztése, hogy a gyár autóit Mercedes márkanév alatt forgalmazzák, és ez más magyar autógyárat is hátrányos helyzetbe hoz. Megemlítette, hogy egy átfogó vizsgálat hatalmas szabálytalanságokat tárt fel a gyár működésében: egy alkalmazott elbocsátását csak egy hónap késéssel jelentették a munkaügyi központnak, és a Statisztikai Hivatalnak is rendszeresen késve küldik meg a gazdasági jelentéseiket.
A péntek reggeli szokásos miniszterelnöki rádióinterjúban Orbán Viktor már világossá tette, hogy nem tűrjük meg hazánkban a "kamugyárat". Szerinte a törvényeket mindenkinek be kell tartania, hiába gondolja a Mercedes-Benz Co. tulajdonosa, hogy a pénzével előjogokat vásárolhat Magyarországon.
Vasárnap délután a Mercedes-tulajdonosok hatalmas autós felvonást tartottak Budapesten, az autódudák azt tülkölték: tá-tá-ti-ti-tá, ami egyesek szerint azt jelenti: Orbán takarodj! De ez csak olaj volt a tűzre: hétfő délelőtt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes indítványozta, hogy a Parlament a tervezetet sürgősséggel vegye tárgysorozatba, így kedd délben a törvényt már meg is szavazta a Tisztelt Ház. Annyi módosítást tettek még a törvénybe, hogy az anyacégnek a kihirdetéstől számított három hónapon belül kell gyárat alapítania saját országában (az eredeti tervezetben egy év volt a határidő). Egy folyosói interjúban Orbán jóindulatáról biztosított minden magyarországi autógyárat.
A Mercedes-tulajdonosok nem nyughattak, estére élő láncot vontak a kecskeméti gyár köré, és ezúttal azt tülkölték: tá-tá-tá, vagyis: nem hagyjuk! Közben a német külügyminisztérium jegyzékben tiltakozott a törvény ellen, ellenlépésként Szijjártó Péter a Külügyminisztériumba kérette Németország budapesti nagykövetét. Miközben az ellenzék a magántulajdon védelmét és a tőke szabad áramlását látta veszélyeztetni, a kormány végig azt kommunikálta, hogy céljuk a törvénymódosítással csak a vizsgálatok által feltárt hibák kijavítása volt. Közben ezrével érkeztek közgazdasági Nobel-díjasok tiltakozó levelei Áder Jánoshoz, a köztársasági elnökhöz, hogy vétózza meg a törvényt, ne hirdesse ki. Csehország, Szlovákia és Szlovénia pedig bejelentették, bármikor készek befogadni a kecskeméti gyárat.
A törvény aláírását megelőző napon akkora autóstüntetést szerveztek, mely nemcsak Budapestet, de egész Pest megyét megbénította. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - Áder kihirdette a törvényt, melyet a Magyar Közlöny azon melegében le is hozott. Döntését az elnök azzal indokolta, hogy szakértőkkel megvizsgáltatta a törvénymódosítást, akik nem találtak benne diszkriminatív részt vagy olyan feltételt, melyet a Mercedes-Benz ne tudna teljesíteni.
A törvény hatályba lépett, a kecskeméti gyár hamar áttelepült Szlovákiába. Helyén Mészáros Lőrinc tiszta magyar autógyárat létesített, Kék Villám márkanéven árulták a termékeiket, de az az igazság, hogy komoly értékesítési nehézségeik voltak, ezért hamarosan be is zártak.

A jó szakemberek és a teljes magyar fejlesztőgárda távozott az országból, tárt karokkal várták őket az európai autógyárak. Az egyetemeken támogatás híján megszűntek a járműtechnológiai tanszékek, aki járműfejlesztő mérnöknek akart menni, általában külföldre ment tanulni, és onnan már nem is tért haza, hiszen hol is kaphatott volna munkát itthon.
Az egykori gyár betanított munkásai közmunkások lettek, és a kecskeméti árokpartok kaszálása közben gyakran énekelgették ezt a dalocskát:


2017. április 3., hétfő

Ismét konzultál a nemzet

A két évvel ezelőtti, migrációról szóló nemzeti konzultációról egy posztban és egy dalban is véleményt mondtam. Most megérkezett az aktuális konzultációs csomag, amely színvonalában minden eddigit alulmúl.
Idézet Orbán Viktor bevezetőjéből:
"A bürokraták arra akarnak kényszeríteni bennünket, hogy ...". Már korábbi posztjaimban is leírtam, hogy milyen félrevezető az Európai Uniót pár tucat brüsszeli bürokratával azonosítani. "Az Európai Unió döntéshozó szervei, az Európai Parlament, mely a tagországok képviselőiből áll, az Európai Bizottság, melyet a tagországok által delegált uniós biztosok alkotnak és az Európai Tanács, melynek mindenkori résztvevői a tagországok kormányfői, a tagországok által választott legitim szervezetek."
A múlt héten részt vettem a Paksi Atomerőmű bővítési kormánybiztos, Aszódi Attila szokásos éves tájékoztatásán. Pont aznap kapta meg az új erőmű a telephelyengedélyt és pár hete adott zöld lámpát az Unió a bővítésnek. Erről is beszélt a kormánybiztos. Két szempontból vizsgálta a projektet az EU: 1. A pályáztatás nélküli beszerzés megfelel-e az uniós szabályoknak? 2. A finanszírozásban való állami részvétel nem torzítja-e el a piaci viszonyokat? Ne felejtsük el, hogy a MALÉV-nek is azért kellett megszűnnie, mert csak az állami támogatás tartotta életben, ezzel versenyelőnybe került más EU-s légitársaságokkal szemben.
A konzultációs íven feltett hat kérdésből három arra az uniós alapelvre vezethető vissza, hogy állami eszközökkel nem befolyásolható az uniós piac, minden résztvevőnek azonos feltételeket kell biztosítani. Ezért meszelték el az Erzsébet-utalványt is.

1. kérdés, rezsicsökkentés: Minden tagállam támogathatja a fogyasztóit pl. árkiegészítéssel vagy pótlékkal, de nem teheti meg, hogy hatósági árakkal ellehetetleníti a piaci szereplőket, majd állami tulajdonosként, burkolt állami támogatással maga lép be piaci szereplőként.
5. kérdés, munkahelyteremtés: Minden uniós munkáltató azonos mértékű munkahelyteremtő támogatásra jogosult, csakis normatív alapon adható, nem pedig "pofára".
6. kérdés, adókedvezmény: Túlzott adókedvezmény szintén piactorzító lehet, ezért döntöttek úgy az uniós tagállamok, hogy az egyes adónemeket bizonyos sávon belül tartják az egyes tagországokban.

Magyarország a 28 tagállam közül abba a 10-be tartozik, melyeknek kereskedelmi aktívumuk van az Unió felé (már 2009 óta). Ez azt jelenti, hogy Magyarország a nyertese a szabad uniós piacnak, mert többet adunk el az Unióban, mint amennyit veszünk. Ezt nem árt figyelembe venni azoknak, akik védeni szeretnék a magyar termékeket az uniós termékekkel szemben. Ha ugyanis ez uniós gyakorlattá válna, legyünk nyugodtak, hogy a franciáknak vagy az olaszoknak nálunknál nagyobb érdekérvényesítő ereje lenne, és akkor az aktívumunk könnyen kereskedelmi passzívumba váltana át.

A másik három kérdés a migrációról és a civil szervezetekről szól. "Brüsszel kényszeríteni akarja Magyarországot, hogy illegális bevándorlókat engedjünk be". Illegális bevándorlók beengedéséről szó sem volt soha, a menekültkérelmek tisztességes elbírálásáról és az illegális migránsok hazaküldéséről volt szó. Németország, Svédország is hazaküldi azokat, akiknek a menekültkérelmét elutasítják.
A 3. pontban tudatosan összemossák a menekülteknek humanitárius segítséget nyújtó szervezeteket (pl. Orvosok Határok Nélkül) az embercsempészekkel. Ez disznóság!
A 4. pont kapcsán fontos megérteni, hogy a külföldről támogatott civil szervezetek ma hazánkban sokkal átláthatóbban működnek, mint egyes kormányszervek. Míg állami beruházások pénzköltéseinek elszámolását általában csak hosszas pereskedéssel lehet kipréselni, addig a civil szervezetek honlapjaikon mindig közzé teszik:

  • Kik a támogatók;
  • Milyen célra adták a támogatást;
  • Mennyi támogatást adtak;
  • A szervezet milyen célra fordította a bevételeit, tételesen.
A kormányzati szervek példát vehetnének róluk az átláthatóság szempontjából.
A konzultációs kérdőív nettó kormánypropaganda, a kérdések a legelemibb szakmai feltételeknek sem felelnek meg. Nem tájékoztatják például a válaszadót, hogy mik is pontosan azok az intézkedések, amiket meg kell akadályoznunk. Az Unió mely döntéshozó szervei hozták, milyen céllal. Helyette ilyeneket olvasunk: "Brüsszel azonban támadja a munkahelyteremtő intézkedéseket." Mivel? Hogyan? Jogunk lenne pontosan tudni, ha már választ várnak tőlünk. Egy kocsmában ilyen színvonalú kérdésekért hatalmas pofon járna, ezért én a magam részéről az alábbival veszek részt a nemzeti konzultációban:



--