Kérdőívet hozott a posta - II. rész

Egy szociológus barátom évek óta mondogatja, hogy a nemzeti konzultáció is ahhoz a politikai marketinghez tartozik, melynek célcsoportja nem a tanultabb népréteg. Azt szoktam neki válaszolni, hogy a kormánypropagandának nem lesüllyedni kell az alacsonyabb népréteg szintjére, hanem megpróbálni felemelni azt. Ilyenkor csak elnézően mosolyog rám.
Most próbáljuk meg komolyan venni a 13 kérdést, és menjünk sorban végig rajtuk:

Tipikus példája az áldemokráciának. A járvány elleni harc első heteiben az operatív törzs - teljesen jogosan - ingerülten fogadott minden kritikát a foganatosított intézkedésekkel kapcsolatban, mondván, hogy a védekezés a járványügyi szakemberek feladata. Háború esetén sem szavaztatják meg a lakosságot, hogy a gyalogságot vagy a légierőt kell-e inkább bevetni. Ebben a kérdésben a lakosság jelentős része nem kompetens!

Álkérdés, hiszen az országgyűlés döntött a járványügyi helyzet fenntartásáról, és a tiszti főorvos javaslatára bármikor újra bevezethető a rendeleti kormányzás.

A Pesti úti idősotthon fertőzési góccá vált, és mivel fővárosi fenntartású intézmény, a Karácsony Gergely elleni politikai harc szent gráljává vált. Megtudhattuk, hogy egyedül a pár hónapja hivatalban lévő új polgármester a felelős mindenért, Tarlós alatt még minden rendben volt a Pesti úton.
Vajon mit jelent az idősotthonok járványügyi védelmének további erősítése: szigorúbb intézkedéseket, a meglévő intézkedések szigorúbb betartatását, esetleg szervezeti átalakításokat, például az idősotthonok államosítását vagy állami komisszár kinevezését? Nem tudhatjuk. Mindazonáltal jól tudjuk, hogy a magyar kórházakban magas a kórházi fertőzésben elhunytak száma nemzetközi összehasonlításban, ami alapvetően az általános pénzhiányra vezethető vissza: az egészségügyi intézmények vészesen alulfinanszírozottak.

A kérdés a fejlett világ egyik rákfenéjére világít rá: a tömeggyártás Ázsiába tevődött át, és ez nemcsak a könnyűipari termékekre igaz, de a fejlett elektronikai eszközökre, így az orvosi műszerekre is. A járvány ideje alatt nagy árfelhajtó erőt jelentett a keresleti piac, ráadásul a beszerzendő eszközök darabszámára sem lehetett valós becslést adni, így fordulhatott elő, hogy 16.000 lélegeztető gépet vettünk 300 milliárd forintért úgy, hogy a járvány csúcspontján is mindössze maximum 100 beteg volt lélegeztető gépen egyszerre.
Több vonalon is beindult a hazai gyártás. Egy cég licenc alapján gyárt gépet, a Műegyetem gépészmérnöki karán pedig kifejlesztettek egy hazai modellt a Belügyminisztérium finanszírozásával, egy belügyes cég gyártásával. Nagy kérdés, hogy ezek a hazai berendezések milyen arányban tartalmaznak külföldről beszerezhető alkatrészeket (elektronikát vagy speciális megmunkálást igénylő mechanikai alkatrészt).
Mire terjedjen ki a hazai gyártó kapacitás: csak általános, minden járványban egyformán használható védőeszközökre (maszk, kesztyű, védőruha), vagy mindenfajta szóba jöhető orvosi műszerre (lélegeztető gép, képalkotó berendezések)? Oltóanyag-gyártásban eddig is jók voltunk, és most már van saját COVID-19 tesztünk is.

Ennek a kérdésnek már a bevezetője is hibás állítást tartalmaz: alapvetően nem a tanulók biztonsága érdekében zárták be az iskolákat, hiszen az hamar bebizonyosodott, hogy a fiatalok ebben a járványban nem mint betegek, hanem mint vírushordozók jönnek számításba, vagyis a szülők és nagyszülők védelme illetve a ragály terjedésének lassítása volt a cél, nem az ifjúság védelme.
Talán mindenki emlékszik, hogy 15 éve volt egy Sulinet program, melynek keretében számítógépeket és digitális eszközöket lehetett vásárolni (vett is boldog-boldogtalan digitális fényképezőgépet, apósomék így vettek számítógépet). Az alapvető probléma nemcsak a drága vagy nem rendelkezésre álló internet, hanem az eszközhiány is. Új Sulinet program kéne, mely számítástechnikai eszközhöz juttat minden tanulót az iskolán keresztül. Azért ez sokkal több, mint egy alkalmi ingyen internet (a legtöbb mobilszolgáltató adott is a járvány idejére extra keretet).
Az, hogy a digitális oktatás úgy-ahogy működött a járvány idején, alapvetően a kreatív tanárok, nem pedig az oktatási kormányzat érdeme.

Ez a Brüsszelt gyalázó kérdés sok valóságelemet tartalmaz: az Uniónak nem volt átfogó pandémiás terve, minden tagország egyénileg próbált védekezni. Még a beszerzéseket sem koordináltuk, hiszen a tagországok egymás konkurenseivé váltak, egymás elől próbálták elhappolni a rendeléseket. Úgy viselkedtünk, mint az a család, amely egy fedél alatt él, de tűz esetén minden családtag csak a saját bőrét menti. Tipikus pánikreakció.
A következtetés, hogy rendezkedjünk be önálló védekezésre, csak részben helyes: makacsul vallom az "egységben az erő" elvet, ezért a következtetéseket levonva az Unió közös járványügyi szervezeteinek erősítésére van szükség: pénzügyi alap, kutatási központok, központi készletezés. Ezért jött létre az EU, nem? Az EU végül is mi vagyunk.

A kérdőív további hét kérdésével egy következő posztban foglalkozom. Stay tuned!

Kérdőívet hozott a posta - I. rész

A kormány annyira szeretett volna nemzeti konzultációt tartani az idén, hogy még március 10-én, a járványhelyzet kihirdetése előtti napon is arról írt a Magyar Nemzet, hogy megvan a nemzeti konzultáció kilenc kérdése: börtönbiznisz, gyöngyöspatai romák szegregációja miatti kártérítést, menekültek kártérítése, bírói korrupció, az erőszakos bűncselekmények miatt elítéltek feltételes szabadlábra helyezése, a bírói érzékenyítő tréningek, stb. Március közepétől jöttek volna a kérdőívek, de közbeszólt a Nagy Ragály.

A pénz már megvolt, plakáthelyek már kifizetve, ha törik, ha szakad, konzultálni kell, ezért még ki sem kecmeregtünk a járványból, nyakunkon a konzultáció megint.

A nemzeti konzultáció intézménye politikailag tökéletesen megosztja a nemzetet: míg a regnáló jobboldal a demokrácia fontos intézményének tartja, melyben az emberek elmondhatják a véleményüket, az ellenzék a tömegmanipuláció legócskább eszközének, a legaljasabb kormánypropagandának tekinti, melyről a magyar történelem legsötétebb lapjain fognak majd megemlékezni.

Csak néhány pontban, hogy mi a baj a nemzeti konzultációval:

• Nem tartalmaz valóban vitatott kormánydöntéseket, az embereket valóban érintő kérdéseket;
• Gyakran a megkérdezettek többsége inkompetens vagy alulinformált;
• A válaszok nem tartalmaznak valódi alternatívákat;
• A válaszok sugalltak, a kérdésekhez fűzött magyarázatok gyakran hazugságok;
• Nem lehet tudni, hogy a válaszokból milyen kormányzati intézkedések következnek;
• És végül, de nem utolsó sorban minden nemzeti konzultációnak három kötelező elemet tartalmaznia kell:
• Soros György gyalázását;
• Brüsszel és az Európai Unió gyalázását;
• A bevándorlók gyalázását.

Ez a három kötelező elem semmiképpen nem hiányozhatott a mostani konzultációból sem. Én valahogy úgy képzelem el, hogy Rogán minisztériumában van egy Soros-ügyi, egy migránsügyi és egy EU-ügyi főosztály, melyeknek kötelezően szállítaniuk kell egy-egy kérdést minden nemzeti konzultációba, bármi legyen is a téma. Emlékezzünk vissza, hogy még a családok védelméről szóló nemzeti konzultációba is bekerült a bevándorlók és Brüsszel gyalázása (rögtön az első kérdésben, hogy inkább a családok támogatásával kell megállítani a népességfogyást, mint bevándorlással).

Politikai tartalmú dalaimban kezdetektől fogva foglalkozom a nemzeti konzultációval. A bevándorlásról szóló nemzeti konzultációt öt évvel ezelőtt ezzel a klippel fogadtam:

Az úgynevezett Soros-tervről szóló nemzeti konzultációt 2017-ben ezzel a dallal köszöntöttem:

Nos, úgy gondoltam, minek változzak meg vénségemre, így a legújabb konzultációra is írtam egy dalt. A Ragálydallal kapcsolatban leírtam, hogy már kész volt az új konzultációs dal, amikor beütött a járvány. Annak zenéjét a Ragálydalhoz használtam fel, szövegének kezdősorait pedig felhasználtam a mostani dalhoz: "Kérdőívet hozott a posta, konzultál a nemzetem újra." A nóta ezúttal foxtrot lett, és ki más táncolna rá, mint a foxtrot koronázatlan királyi párosa: Ginger Rogers és Fred Astaire.

Egyúttal ezzel a dallal köszöntöm az ebben a hónapban 90. születésnapját betöltött hazánk fiát, Soros Györgyöt.

A nemzeti konzultáció kérdéseivel egy következő posztban foglalkozom majd, amelyben megmutatom, hogy ez a kérdőív is rendelkezik a posztom elején felsorolt valamennyi ismérvvel.

Nehéz

Írtam arról, hogy a média milyen nehéz helyzetbe került a koronavírus miatt. Legjobban az ellenzéki online médiumokért aggódtam. A 444-nek pénzadományt utaltam, a HVG nyomtatott verziójára előfizetünk, az Index-et pedig úgy támogattam, hogy születésnapomra megvetettem magamnak az Istennek nehéz című antológiát. Pont most fejeztem be a 17 író 26 novellájából álló antológia olvasását, és pont most nyomta meg az Index szerkesztősége a vészgombot, melynek hatására a függetlenségmérő mutatója kilengett és a "veszélyben" sávban állt meg.

Az Index elődjét az Internetto-t is előszeretettel olvastam a '90-es évek végén. Annak is egy erőszakos kivásárlás és a szerkesztőség távozása lett a következménye, '99-ben szinte az egész szerkesztőség átment az új portálhoz, az Uj Péter által vezetett Indexhez. Most úgy tűnik, az Index-et is az elorigosodás veszélye fenyegeti (az egykor liberális hírportál, az Origo ma már a kormány legharcosabb álhírgyára lett).

Az Origo 2020.06.22-ei címoldala

Ami magát a novelláskötetet illeti, a 17 szerzőből mindössze Dragomán Györgytől, Lackfi Jánostól és Szabó T. Annától olvastam korábban. Közülük ketten, Dragomán és Szabó T. a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SzIMA) tagjai, az Orbán-kormány által kitaszított művészeti akadémiáé.

Érdemes a többi írót is megemlíteni: Benedek Szabolcs, Cserna-Szabó András, Grecsó Krisztián, Haász János, Háy János, Kiss László, Kiss Tibor Noé, Krusovszky Dénes, Mán-Várhegyi Réka, Mécs János, Méhes Károly, Szív Ernő (Darvasi László írói álneve), Szvoren Edina, Totth Benedek.

Bár Grecsó Krisztiántól nem olvastam még, voltunk egyszer Borival egy "Írók éjszakája" rendezvényen, ahol magyar írók egy pohár bor mellett dedikáltak. Grecsó kicsit zenélt, majd elég vidám hangulatban finoman udvarolva dedikált Borinak egy könyvet. Pár éve olvastam daganatos betegségéről, aggódtam érte. Ebben a kötetben három novellát is jegyez, mindháromba beleszőtte betegségét, de mindháromban olyan kontextusban jelenik meg, hogy miközben saját magaddal vagy elfoglalva, a világ tele van tragédiákkal és örömökkel, hazugságokkal, megcsalásokkal és boldogsággal.

Mécs János Mécs Imre politikus fia, kinek testvére, Mécs Anna is író. Mécs János a Momentumban politizál, és évekkel ezelőtt megjelent egy Vidékiek című írása. Az ironikus írás azt poentírozza ki, hogy a romkocsma-értelmiség hogyan gondolkodik a vidékiekről. Az írást azonban a kormánypárti média szó szerint vette és úgy tálalta, hogy "a momentumos Mécs így gondolkodik a vidékiekről".

Íme egy idézet: "istenkém, hogy rühellem a vidékieket, pedig nem kellene szegényeket, mert liberális vagyok meg minden, szóval melegek,cigányok, hajléktalanok, meg egyébként mindenki okés, na de a vidékieket nem tudom megszokni"  Hát ezt sikerült a kormányoldalnak komolyan venni! De hát ismerjük a vasalódeszkás tornatanár kálváriáját: Értik ők a tréfát, csak nem szeretik.

A 26 novella között talán csak két olyan írás akadt, amelyben politikai áthallás is tetten érhető volt: Lackfi János Állábúak című írásából megtudhatjuk, hogy a csillós egysejtűek miként nézik le a náluk alacsonyabb rendűnek tartott állábúakat. Szív Ernő (Darvasi László) Bakancsos emberünk című novellájában a grundon focizó gyerekek játékát egy motoros, bakancsos idegen zavarja meg erőszakos, semmilyen szabályra tekintettel nem lévő játékával.

Jó kis antológia volt, de azért eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer a népies és urbánus oldal írói (utóbbiakat a Magyar Művészeti Akadémia tömöríti). Miért ne szerepelhetne Czakó Gábor és Lackfi János, Temesi Ferenc és Dragomán György, Oravecz Imre és Grecsó Krisztián közös kötetben?

Talán majd eljön az az idő is...

Az én Benedek Tiborom

Mondjátok meg, mi az esélye annak, hogy 24 órán belül két háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázónk távozik? Lehet, a lottóötösnek nagyobb.
Kárpáti György generációjából két háromszoros olimpiai bajnok került ki: ő és Gyarmati Dezső. Mindketten a nemzet sportolói voltak, Gyarmati hét éve már nincs velünk, ekkor került be helyére Kárpáti György a magyar sportolók nemzeti Patheonjába. Harmadik olimpiai győzelmének az 1964-es tokiói olimpián fültanúja voltam: apámmal hallgattuk a rádiót, és Szepesi György azt kiabálta: Lőj, Dömötör, lőj! (A győzelmet kiharcoló Dömötör Zoltán tavaly halt meg)
A magyar vízilabdát az 1976-os montreali győzelem után kezdtem figyelni (Egerben voltam éppen építőtáborban, ott néztem a meccseket az éjszakában). Nem sejtettem, hogy újabb olimpiai aranyra 24 évet kell várnom, a világbajnoki cím is került minket és az 1997-es Európa-bajnokságig csak egyszer, 1978-ban sikerült elnyernünk ezt a trófeát. Montreal egyik bajnoka, Faragó Tamás egy utcányira tőlünk lakott, egyszer elment Orsiékhoz az óvodába élménybeszámolót tartani.
Néztem a 1996-os atlantai drámai bronzmeccset az olaszok ellen: a rendes játékidőben nem sikerült kiegyenlítenünk, de az ünneplő olaszok a játék lefújása előtt pár tizedmásodperccel már a vízbe vetették magukat, hogy ünnepeljenek. Jogos volt a büntető, be is lőttük, de a hosszabbításban kikaptunk, pedig Benedek 4 gólt lőtt ezen a meccsen.
Az igazi aranycsapat 1997-től, Kemény Dénes szövetségi kapitányságától kezdett tündökölni, amikor megnyertük a sevillai Európa-bajnokságot. Annak a döntőnek a hőse Kásás Tamás (szintén háromszoros olimpiai bajnok) volt, aki mesterhármasával megnyerte nekünk a meccset.
Benedek Tibor 1991 óta, vagyis már 19 évesen tagja volt a válogatottnak, így részese volt az 1997-es győzelemnek is. Sajnos az 1999-es firenzei Európa-bajnokságon egy ostoba eltiltás miatt nem lehetett ott. Azt Biros Péter (szintén háromszoros olimpiai bajnok) mesterötösével fölényesen nyertük meg. Benedeket megviselte az igazságtalan eltiltás, a visszavonulás gondolatával is foglalkozott.
2000-ben aztán megkezdődött az aranycsapat nagy menetelése. Vicces, de a Sydney-i olimpia vízilabda döntőjét - amit egyébként nagy fölénnyel nyertünk az oroszok ellen - azért nem néztem, mert egy időben volt a magyar női kézilabda döntővel. A legtöbb gólt (4-et) Benedek dobta ezen a meccsen.
(Itt hadd tegyek egy kitérőt: a Mocsai Lajos által vezetett női kézilabda-válogatott hatgólos előnyről kapott ki Dániától Sydneyben, és hasonlóan jártunk a 2003-as világbajnoki döntőben Zágrábban a franciák ellen. Két világversenyen énekelték ki a Testnevelési Egyetem jelenlegi rektora csapatának szájából a sajtot a döntőben. Ugyanez a problémám a legendás aranycsapattal is: tényleg korának legjobb labdarúgó-válogatottja volt, de a célban, a berni döntőben 1954-ben a lehető legtragikusabb módon - 2-0-ról 2-3-ra - buktunk el. Pont az a lényeg, hogy a magyar vízilabda-válogatott aranykorszakát nem jellemezték ilyen bukások. Sőt!)
A 2004-es athéni döntő egész más volt. Már a meccs legelején elhúztak a szerbek három góllal, innen sikerült visszakapaszkodva 8-7-re megnyernünk. Ennek a meccsnek a gólkirálya Kiss Gergely (szintén háromszoros olimpiai bajnok) volt 4 góllal. Jól emlékszem, ezt a meccset megkönnyeztem.
Ahogyan visszaemlékszem, a 2008-as pekingi döntőben USA ellen nem kellett különösebben izgulnom. 14-10 lett a végeredmény, és Varga Dániel mellett három góllal megint Biros Péter volt a legeredményesebb.
A három olimpia között volt még egy 2003-as világbajnoki győzelem is, 11-9-re vertük az olaszokat a döntőben. A legtöbb gólt, 3-at megint Biros lőtte Madaras Norbert mellett.
A Kemény-korszaknak magán a szövetségi kapitányon kívül hat háromszoros olimpiai bajnoka volt: Benedek Tibor, Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás és Szécsi Zoltán. Kősziklák voltak, a döntő pillanatokban mindig számíthatott rájuk a csapat. Többen is szerepeltek öt olimpián, akárcsak Benedek, de Benedeknek módja volt szövetségi kapitányként is vezetni a csapatot Rióban és világbajnoki címet szerezni 2013-ban Barcelonában. Azt tudtuk, hogy a vízilabdacsapatnak hosszú ideig nem lesz még egy ilyen nagy korszaka, de reményt adhat a 2020-as budapesti Európa-bajnoki győzelem, amit még pont a világjárvány kitörése előtt sikerült kivívni.
Orbán szeret híres sportolók körében lenni, az ő fényükben sütkérezni. Gyakori vendége volt Kárpáti György, akinek még tanácsadói státuszt is adott. Olyan híres olimpikonok kaptak kormányzati beosztást, mint Ábrahám Attila (kajak), Borkai Zsolt (torna), Fábián László (öttusa), Gyulay Zsolt (kajak), Mocsai Lajos (kézilabda), Nébald György (kard), Szabó Bence (kard), Szabó Tünde (úszás). Benedek Tibor nem állt be ebbe a sorba. Nem volt rá szüksége.
Benedek sohasem volt celeb, bár nem volt könnyű elkerülnie a dicsőséggel járó felhajtást. Csak sokára tudtam meg, hogy a színész Benedek Miklós fia (Benedek Miklóst idén felterjesztették a nemzet színésze díjra Andorai Péter helyére, de a címet végül Jordán Tamás kapta meg).
Benedek Tibor korai és méltatlan halála azért ütött nagyon szíven, mert pont annyi idős voltam, amikor Petra született, mint most Benedek. Akkor sokan felelőtlennek tartottak, én pedig nem is értettem, mire gondolnak. Igen, kedves olvasóim, bármikor meghalhatunk, de nem szabad, hogy ez a gondolat befolyásolja döntéseinket. Benedek Tibornak az élet ez alatt a 48 év alatt is mindent megadott, amit egy ember várhat: sikert, kudarcot, szerelmet, csalódást. És a szurkolók most már soha el nem múló szeretetét.

Ha valaha elbeszélik történetemet, mondják el majd, hogy óriások közt éltem. Az ember úgy kél és dől, akár az őszi búza, de néhány név soha nem merül feledésbe. Mondják el majd, hogy láthattam Hektort, lovak szelidítőjét. És mondják el, hogy Akhilleusz korában éltem.

Tel Aviv - London - Pécs - Budapest

30. házassági évfordulónk volt tegnap. A posztomban szereplő rejtélyes városnevek pedig azok a helyek, ahová nászútra illetve a 10., 20. és 30. házassági évfordulónkra utaztunk.
1990-ben, a nászutunk Izraelben volt, négy hétig tartott, és beutaztuk az egész országot, Izrael mind a négy nagy vizében (Földközi-tenger, Vörös-tenger, Kineret és Holt-tenger) fürödtünk.

1990, Izrael, a fénykép Practica VLC fényképezőgéppel készült

2000-ben, 10. házassági évfordulónk előtt pár héttel Londonban töltöttünk egy hetet. Az ezredfordulóra London olyan látványosságokkal készült, mint a London Eye nevű óriáskerék, vagy a Millennium Dome.

2000, London, a fénykép Carena AF kompakt fényképezőgéppel készült

2010-ben Pécs Európa kulturális fővárosa volt. Abban az évben halt meg Toller László, de már 2006-os balesete óta kómában volt. Utódja a polgármesteri székben, Tasnádi Péter már 2009-ben elhunyt, így a vezető nélkül maradt városban az eseményre betervezett létesítmények mind csúsztak, így a 2010-re ígért Zsolnay-negyed is évekkel később készült el, azóta is rajta van a bakancslistánkon. A wellness-hétvégénknek helyet adó Hotel Kikelet is zárva van már évek óta. Így töltöttük 20. házassági évfordulónkat.

2010, Pécs, a kép egy Sony DSC-P72 fényképezőgéppel készült

Idén a járvány miatt semmilyen utazást nem tudtunk szervezni a 30 évfordulóra. Azt beszéltünk, hogy legalább szabadságot veszünk ki erre a napra és beach-elünk valahol, de az időjárás ezt a tervünket is keresztülhúzta. Így "csak" egy ünnepi vacsira futotta a két lánnyal négyesben egy nagyon "fancy" helyen, a Király utca 26-ban.

Egy körfolyosós bérház udvarát üvegtetővel fedték le, a falakat tégláig csupaszították és dús zöld növényzettel telepítették be az egészet.

A Twentysix belső tere, Huawei P30 PRO-val készült kép

Nemcsak a környezet, de az ételkínálat (mai trendnek megfelelően "sharing") is mediterrán.

"MEZZE" alatt igazi közel-keleti előételkínálat található: tahini, hummus, padlizsánkrém stb. frissen sütött pitával.

Az öt főételből négyet megkóstoltunk: csirkét, bárányt, sügért és tintahalat. És természetesen leteszteltük mind a három desszertjüket, a sajttortát, a répatortát és a csokikrémet.

Az egész helyből áradt a frissesség, a déli bujaság és a varázslat. Beteszek még néhány fényképet az estéről:

Az étteremből hazafelé tartva még az ég is a mi évfordulónkat ünnepelte, mert egy szivárvánnyal lepett meg bennünket.

Soha rosszabb házassági évfordulót.

Turultól turulig

Miniszterelnökünk időnként turul-szobrot avat. A turul ősi magyar szimbólum, de miniszterelnökünk szemében mindenképpen az erőkultusz megtestesítője. Turul-szobrok alól üzenjük meg Európának, hogy világuk hanyatlóban van, az új világrend itt épül, a Kárpát-Medencében.

Turul-szobrok árnyékából adjuk hírül, hogy csak az erős marad fenn, a gyenge elpusztul, de a magyart nem fogja a golyó és a kardvas. A turul, mint őskép a vérhez és a szülőföldhöz tartozik. Bár Nyugat-Európához képest a béke szigete vagyunk, rohamtempóban épül a magyar hadsereg is. Bár velünk az igazság, az igazság erő nélkül keveset ér.

Meghirdettük: Új rend van születőben.

Összeállítottam egy filmet, melyben az ópusztaszeri turul-szobor 2012. szeptember 29-i és a sátoraljaújhelyi turul-szobor 2020. június 6-i avatásán elmondott miniszterelnöki beszédből vágtam össze részleteket.

Ungváry Rudolf 2015-ös könyvében, A láthatatlan valóságban a jelenlegi magyar társadalmat fasisztoid mutációnak tartja, mert úgy véli, hogy a kormányzat hivatalos megnyilatkozásaiban a fasiszta társadalmakra jellemző valamennyi ismérv felfedezhető:

• vezérelv
• erőkultusz
• hűség
• kirekesztendő csoportok néven nevezése (hanyatló nyugat, bevándorlók, Soros György)
• a múlt elfoglalása

Orbán turulos beszédeiben ezek a motívumok kisebb vagy nagyobb mértékben felfedezhetők. A turullal nem az a probléma, hogy ősi magyar szimbólum, hogy a magyar erő megtestesítője, hanem hogy ennek a szimbólumnak a jegyében történt meg társadalmi csoportoknak nemcsak a társadalomból, de az életből való kirekesztése is. Nem véletlen, hogy Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármester, miután megtudta, hogy nagyapja nyilas gyilkos volt, aki részt vett a hírhedt "Tizenkétker" tömeggyilkosságaiban, de neve mégis felkerült a Böszörményi úti turul-szobor oldalára, ma már szerencsétlennek tartja, hogy pont egy turul-szobrot választottak a XII. kerület második világháborús áldozatainak emlékművéül.

Abban egyetértek Orbánnal, hogy egy nemzetnek erősnek kell lennie, hogy ellenálljon a történelem viharainak, de az erő sohasem egyenlő az erőfitogtatással. Az erő mindig a magabiztosságból fakad, sohasem kérkedik. Magyarország erejét sohasem a fegyverek adták, hanem népeinek szorgalma, tehetsége, szellemi ereje, az etnikai és kulturális sokszínűsége.

Mára nyilvánvaló, hogy Orbán hazánknak egyfajta régiós központ szerepét szánja, meg is nevezte azokat az országokat, melyekkel együtt képzeli el Magyarország jövőjét: Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia (Romániát még véletlenül sem említette). Ez akár meg is felelhetne a kossuthi Duna-menti Köztársaság eszményének.

Orbán már az Unió utáni időkre tervez.

Üzembiztosan "félszép"

Parti Nagy Lajos Félszép című kötetét olvastam a karantén alatt, amely afféle íróasztal-kisöprés 500 oldalon, a szerző 1995 és 2018 között keletkezett rövidebb írásait adja közre. Előfordul, hogy egy író két nagyobb munka között - kiadója nógatására - ilyen köteteket ad ki, ilyen volt Nádas Pétertől az Évkönyv, Ljudmila Ulickaja Örökbecsű limlom című kötete, Péterfy Gergelytől a Mindentől keletre vagy Spirótól az Egyéni javaslat.
A "Félszép" annak a dossziénak a felirata volt, melyben az író a Jelenkor szerkesztőségében 1979 és 1986 között eltöltött ideje alatt (ahogy ő mondta: Afganisztántól Csernobilig) gyűjtögette még nem teljesen kész írásait. A "félszép" nekem, ipari irányítástechnikusnak a "failsafe"-re hajaz, ami üzembiztost, hibamentest jelent, de strukturális értelemben: a failsafe berendezések a redundancia (azonos funkcióra több párhuzamos rendszer) és a diverzitás (azonos funkcióra eltérő gyártóktól származó berendezés) biztosítja a meghibásodás-mentességet. Nos, Parti Nagy minden tekintetben failsafe: üzembiztosan mozog a legkülönfélébb műfajokban, a magyar nyelvet jelenleg a legbravúrosabban használó magyar írónk.
Írásaiból olyan műhelytitkokat is megtudhatunk, hogy egyik írói álnevét, Sárbogárdi Jolánt a Sárbogárdi vasútállomás faliújságján elhelyezett "irodalmi önkéntes" ihlette, az "Ibusár" helységnevet pedig egy utazási plakáton szereplő "IBUSZ-ár" szóösszetétel. 2010-től írásai között egyre több a politikai tartalmú, az urbánus oldalhoz sorolt írók közül talán Parti Nagy politizál a legaktívabban.
Most mégis egy 2010-ben íródott politikamentes novellát fogok közreadni a kötetből, mely szorosan kapcsolódik a lakóhelyem környékén, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium előtt álló, a rejtélyes "Kilus-kút" nevet viselő Melocco Miklós-szoborhoz.

Orvos vagyok a Balatonfüredi szívkórházban, egy reggel, nyugodt állapotban felkeres egy nőbetegem és összefüggően előadja, hogy a Tagore sétányon megtámadta egy hattyú, illetve hevesen udvarolni kezdett őneki. Azt sutyorogta, elmondása szerint, hogy ne féljen. És ez a páciens nem is félt, olyannyira, hogy az ölébe ültek egymásnak, szégyen nem szégyen, egy önkormányzati padon, fűzfák alatt eldugva, egész a strandnál, és neki még ilyen szabadtéri élménye sose volt, mondjuk ágybani se. Ez a hattyú szépen szelíden lecsipkedte neki a harisnyanadrágját-fehérneműjét, már bocsánat, és megtörtént, aminek meg kellett, pont úgy, ahogy az ő elfeledett belső igénye leánykorából: szép lassúdadon, csipkézkedve, majd vadul. Azt hiszi, nem is egyszer, mármint "csúcspont" szempontjából, és ő nem is csodálkozott, bár nem tudta, hogy egy hattyúnak van ilyesmije és ekkora. Egyszercsak azt mondta a hattyú, hogy mennie kell, és hogy jöjjön vissza holnap is az asszony, aki azt mondta, hallgass ide, van kertes házunk, gyere oda lakni, mert tegeződtek már, szép libaóllal, úsztatóval. Majd megbeszéljük, felelte a hattyú. De másnap az asszony úgy döntött, mégse megy vissza, hanem felkeres engem, hogy ez nem kóros-e. Illetve hátha szélhámos volt, mit tudja ő, és az ura is biztos gyanakodna, meg óvodai szakalkalmazott lévén a munkatársai is, ha mondjuk egy hattyúval hazamenne. Az biztos, hogy nem jelmezbe bújt ember volt, mert azt az ember ilyenkor megérzi, hanem szárnyas dolog volt, tartott ő libát fiatalabb korában, tudja mit beszél, s tömött is néha, méghozzá szívesen. Angyal volt, bár nem gyereknek való, ha hiszem én, ha nem.

Életem legnagyobb sikere 50 éve volt

1970 június 8-10 között került megrendezésre A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának Úttörő Osztálya által az általános iskolák 8. osztálya számára szervezett fizikai tanulmányi versenyének országos döntője. Ezen értem el ötödik helyezést, ennél nagyobb sikert soha másban nem értem el az életben.

A tanulmányi versenynek voltak kerületi-járási, majd megyei ill. megyei jogú városi selejtezői, a legjobb 26 került az országos döntőbe. A II. kerületi fordulót a Budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban, későbbi alma materemben rendezték (a Móricz akkoriban a mostani Baár-Madas épületében volt). Itt harmadik helyezést értem el, épp hogy megcsíptem a budapesti fordulót. A fővárosi selejtezőre a KISZ Központi Művészegyüttesének Rottenbiller utcai épületében került sor, ahol a kerületben előttem végzőket magam mögé utasítva második helyezett lettem. Budapestről négyen jutottunk az országos döntőbe, mely egy háromnapos rendezvény volt.

A vidéki versenyzőket a Sport (ma Flamenco) hotelben szállásolták el, a budapestieknek is itt volt a gyülekező. Az első napon Budapest vadonatúj létesítményét, a metrót mutatták meg nekünk. Akkor még a Deák téren volt a végállomás, itt láthattuk az irányítóközpontot és az áramelosztót.

A verseny írásbeli és gyakorlati fordulójára másnap került sor az MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) Bocskai úti épületében. (Az MTESZ később a Kossuth térre költözött abba az épületbe, melynek a helyén nemrég épült fel egy stílusban a Kossuth tér arculatához jobban illő, de szerintem unalmas épület az Országgyűlési Hivatal számára).

A harmadik nap délelőttjén megrendezésre kerülő fordulóba már csak a legjobb nyolc versenyző jutott be, köztük jómagam is két másik budapesti versenyzővel, és a kialakuló végső sorrendben pontosan megtartottuk a fővárosi versenyben elért sorrendet, vagyis országos szinten ötödik, a budapestiek között megint második lettem.

A kerületi eredményem alapján már hónapokkal korábban felvettek a Móricz matematika tagozatára, pedig én szívesebben mentem volna fizika tagozatra a Petőfibe. Felvételiznem nem kellett, de későbbi matektanárom azért tartott nekem egy házi felvételit (korábban hozzá jártam matematika szakkörbe is).

Általános iskolai fizika-tanárnőm, Éva néni nagyon lelkes volt, rádió szakkört is vezetett, így ismerkedtem meg már 14 éves koromban a félvezetőkkel, és építettünk egy rádiót is, ami egy öszvér volt, két magyar zsebrádió házasítása: a MiniSuper vevője és a Tünde ellenütemű végfoka.

MiniSuper rádió

Tünde rádió

Elképesztően elfoglalt nyolcadikos voltam: öttusáztam, ami reggelenkénti úszásból vagy futásból és délutánonként vívásból vagy lövészetből állt. A rádiószakkör mellett biológia-tanárom ragaszkodott ahhoz, hogy az állatkerti biológia versenyen is induljak, volt ugye a már említett matekszakkör, de nyolcadikban prózamondás kategóriában megnyertem az Úttörők Kulturális Seregszemléjének kerületi fordulóját (a versmondást a velem egy osztályba járó Szirtes Ági nyerte).

A gimnáziumi felvételit sem adták ingyen: volt a Móricznak egy iskolaszövetkezete, melynek 1970-ben még volt egy kukoricaföldje is. Minden újonnan felvett tanulót egy napra beosztottak kapálni.

Hát így, a fizikai tanulmányi verseny döntőjével és a kukoricakapálással kezdődött 1970 nyara.

Trianoni trauma

Minden családnak megvan a maga trianoni traumája.

Nagyszüleim még átélték Magyarország megcsonkítását, de ha nincs a békeszerződés, apai nagyapám sohasem ismeri meg nagyanyámat. Erdélyi születésű nagyapám határcsendőr volt, akit a hirtelen határközséggé változott Nyírábrányba vezényelték, így ismerte meg a közeli Balkányban élő nagyanyámat.

Egy ehhez hasonló tárgy volt az első, mely először megismertette velem az országcsonkítást. Gyerekkorom nyarait nagyszüleimnél töltöttem, és a tisztaszobában volt egy ilyen hamutartó. Amikor kérdeztem nagynénémet, hogy mi ez, azt mondta, ez egy soviniszta hamutartó, mert valaha nagy volt Magyarország, most meg kicsi, és mi ebbe nem nyugszunk bele, nem, nem, soha.

Volt még egy ereklyéje nagyapámnak, ami a falon lógott: egy oklevélen egy ércbulla, benne Nagy-Magyarország 67 vármegyéjéből származó földdel:

Szerintem tombolt akkoriban a Trianon-biznisz.

1973-ban jártam először Erdélyben, akkor testközelből ismerhettem meg, milyen a magyar, ha nemzeti kisebbségben van. 1975 volt az első reménysugár, a Helsinki Egyezmény megkötése. Kádár János az aláírási ceremónián elmondott beszédében utalt arra, hogy "Századunkban, az első világháború hiábavaló áldozatai után a vesztes Magyarország területe a korábbinak egyharmadára csökkent", ezzel megtörve azt a tabut, hogy a szocialista Magyarországon tilos Trianonról beszélni. Sajnos Helsinki szellemét fél évtized után felváltotta a hidegháború újabb korszaka.

A Kis-Trianon kastély 1994-ben

A Trianon-kastélyoknál két ízben is jártam: 1978-ban és 1994-ben. Utóbbi alkalommal le is fényképeztem a Kis-Trianon kastélyt, mert akkor még nagyon tartotta magát az a tévhit, hogy ez volt a békeszerződés aláírásának helyszíne, ma már tudjuk, hogy ez csak legenda.

Harminc éve, a rendszerváltáskor Antall József kinyilvánította, hogy 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát.

Az első Orbán-kormány idején, 2001-ben fogadták el a határainkon kívül élő magyar nemzetiségű emberekre vonatkozó úgynevezett státusztörvényt, a 2001. évi LXII. törvényt. Akkor még a Fidesz is azon az állásponton volt, hogy a külhoni magyarok kérdését nem az állampolgárság megadásával kell rendezni, ezért az akkor Patrubány Miklós által vezetett Magyarok Világszövetségével elhidegült a viszonyuk. Ellenzékben aztán változott a véleményük, és magukévá tették a Magyarok Világszövetsége népszavazási kezdeményezését, melyre 2004 decemberében került sor. Az igenek aránya a nemekkel szemben 51,5%-48,5% volt, de nem ugrotta meg az érvényességi küszöböt, ezért a népszavazás elbukott.

Nagy lépés volt az elszakított nemzettestek közeledése szempontjából Magyarország uniós csatlakozása 2004. május 1-én, de még inkább Románia 2007. január 1-ei csatlakozása.

Végül a Fidesz 2010-ben nem sokkal a hatalomra kerülése után a parlament elé terjesztette a kettős állampolgársági törvényt. A közvélekedéssel ellentétben ezt a törvényt is - akárcsak a státusztörvényt - nagy többséggel szavazta meg az országgyűlés. Valójában ez igazán a nem uniós tag délvidékieket és kárpátaljaiakat érintette. Mivel Ukrajnában nem lehetséges a kettős állampolgárság, ez azóta is okoz némi feszkót a két ország kapcsolatában.

Természetesen a magyarok hozzáállása az országcsonkításhoz mind a mai napig nem mentes a bűnbak-kereséstől. Magam részéről igyekeztem több oldalról is tájékozódni a témában: Láttam Koltay Gábor filmjét, mely két történész szakértőt is megszólaltat, de szerencsétlen módon mindkettő - Raffai Ernő és Nemeskürty István - azonos oldalon állt, így természetesen a baloldal vált bűnbakká. Olvastam Károlyi Mihály könyvét és Batthyány Tivadar könyvét, sok elemzést a Rubicon-on. Mindazonáltal egy laikus kizárólag másodlagos forrásokból tud tájékozódni. De még a levéltári forrásokhoz hozzáférő hivatásos történészek is gyakran ellentétes véleményen vannak, nemrég hallgattam például Ungváry Krisztián és Szakály György vitáját Horthyról előbbi történész friss könyve kapcsán. Sajnos Trianon is szekértáborokra osztja a történészeket, a politikusokat és az országot.

Kár, pedig lehetett volna méltósággal is megemlékezni.