Egy újabb összeesküvés-elmélet

Miközben  Kaprunban síeltünk, a világ nem állt meg, kitört az iráni háború, és a magyar miniszterelnök és a nemzetbiztonsági kabinet is úgy érezte, hogy "ezek az ukránok mindenre képesek", ezért egy esetleges ukrán terrorfenyegetettség megakadályozására megerősítették a magyar energetikai létesítmények védelmét.

Bár az elkövetkezendő hetekben nagyon sok váratlan esemény következhet, az év sajtófotója címre mégis esélyes az alábbi fotó:

A képen Szalay-Bobrovniczky Kristóf háttal állva a Paksi Atomerőmű bejáratának egy térképet tanulmányoz, melyet maszkos katonák mutatnak neki. Mondjuk a maszk jogos, valamivel el kell rejteni az elfojtott röhögést. Készültek egyébként fotók az erőmű olyan helyiségeiben is, melyek nyilvános közzététele nem igazán volt szerencsés, ezért azokat már el is távolították a kormányzati oldalakról.

Az ellenzékben rögtön felmerült a gondolat, hogy sajátzászlós támadásokra lehet majd számítani az elkövetkező hetekben, melyeket majd a kormány igyekszik az ukránokra fogni. Mindazonáltal én nem gondolom, hogy a Paksi Atomerőmű kerítése mellett gyanús csomaggal a hónuk alatt ólálkodó diverzánsokra vagy a százhalombattai olajfinomítót megközelítő drónokra kell számítani, mert itt azért könnyen kiderülhetne a turpisság. Sokkal inkább várható egy esetleges kibertámadás, mert ezeknél a támadás forrása általában nehezen kideríthető. Emlékezzetek vissza, tavaly október végén a Tisza párt applikációját letöltők adatai kiszivárogtak. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság már dolgozik az ügyön, amivel kapcsolatban a kormány természetesen rögtön az ukránokat kezdte gyanúsítani, de még mindig nem kaptunk választ a legfontosabb kérdésekre: Maga az applikáció és az abból felépített adatbázis megfelelt-e az adatbiztonsági követelményeknek, ki lopta el az adatokat, és miért hozta nyilvánosságra azokat, miképpen történt az adatlopás és miért gondolta a kormányközeli média, hogy a lopott adatok további terjesztése jó ötlet?

Az elmúlt év végén, december 29-én összehangolt támadás érte a lengyel villamosenergia-rendszer informatikai eszközeit. Erről a lengyel kiberbiztonsági minisztérium (igen, ott ilyen is van) egy átfogó és nagyon tanulságos jelentést adott ki. Ennek bevezetőjében ez olvasható:

2025. december 29-én, reggel és délután, összehangolt támadások történtek Lengyelország kiberterében. A támadások számos szélerőművet és napenergia-parkot, egy gyártóipari magánvállalatot, valamint egy kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő erőművet céloztak meg, amely Lengyelországban közel félmillió fogyasztót lát el hőenergiával. Az összes támadás pusztán romboló jellegű volt – a fizikai világhoz hasonlóan szándékos gyújtogatáshoz hasonlíthatók. Érdemes megjegyezni, hogy ez az időszak egybeesett a Lengyelországot sújtó alacsony hőmérsékletekkel és hóviharokkal, röviddel szilveszter előtt. A technikai elemzés alapján megállapítható, hogy az összes említett támadást ugyanaz a fenyegető szereplő hajtotta végre.

Ezek az események mind az információs rendszereket (IT), mind a fizikai ipari berendezéseket (OT) érintették, ami a nyilvánosságra hozott támadásokban eddig ritkán fordult elő. Ezt a jelentést azért tesszük közzé, hogy megosszuk az események lefolyásáról és a támadó által alkalmazott technikákról szerzett ismereteinket. Reméljük, hogy ez növeli a kiber-szabotázzsal kapcsolatos valós kockázatok tudatosságát. Ezek a támadások jelentős eszkalációt jelentenek az eddig megfigyelt incidensekhez képest.

Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy a kibertámadás mögött oroszországi hackereket sejtsünk, nem pedig ukránokat. A kiberhadviselésben az oroszok jók, egy időben a magyar külügyminisztérium informatikai rendszerében is szabadon ki-be jártak. A jelentésből kiderül, hogy azonos helyről történt a támadás, de a konkrét helyet nem nevezték meg (valószínűleg nem sikerült megállapítani). A lengyelek az ukránokkal jóban vannak, az oroszokkal pedig haragban.

Az én konteóm pedig abban áll, hogy Orbán majd megkéri kedves orosz barátját, hogy figyelmeztető jelleggel valami hasonló akciót hajtson végre Magyarországon: apró, regionális áramszünet, telemechanikai rendszerek részleges megbénulása. Éppen csak annyira, hogy rá lehessen kenni az ukránokra. Hivatkozási alapnak majd ott lesz a Tisza Világ applikáció adatainak szivárgása.

Természetesen a magyar villamosenergia-rendszer nem áll teljesen védtelenül egy ilyen kibertámadással szemben. Létezik a SeConSys Energetikai Kiberbiztonsági Egyesület, mely a Magyar Elektrotechnikai Egyesülettel szorosan együttműködve azon dolgozik, hogy feltárja az energiarendszer kiberbiztonsági szempontból gyenge pontjait és megoldásokat, javaslatokat nyújtson a fenyegetések elhárítására. Az OAH is kiadta az FV-18 néven elhíresült útmutatót a nukleáris létesítmények programozható rendszereinek védelmi követelményeiről, melynek alkalmazását szigorúan betartatják. De kibervédelmi szempontból a magyar energiarendszer nem egyenszilárdságú, hiszen vannak régebben létesített informatikai rendszerei is.

Minden esetre, ha az elkövetkező hetekben kibertámadás ér magyar energetikai létesítményt, éljetek a gyanúperrel, hogy nem az éppen Oroszországgal honvédő háborút vívó Ukrajna szórakozik velünk, hanem az oroszok játsszák le felénk a Lengyelországban már bevált forgatókönyvet.

Azért jó lenne, ha a fent leírtak megmaradnának ugyanolyan ócska konteónak, mint az összes egyéb, amivel napjainkban elárasztanak bennünket. De ugyanakkor hatalmas másodlagos szégyenérzet tölt el, hogy hazám ilyen rettenetesen viselkedik egy honvédő háborút vívó szomszédjával szemben, nyilvánvaló orosz érdekből.

Játsszuk azt, hogy béke van

Nem tudom, kedves olvasóim, hogy ti hogy vagytok vele, de én szeretem nézegetni a Google StreetView városképeit. Végig hajthatok a sugárutakon, sétálhatok parkokban, bekukkanthatok sikátorokba, szétnézhetek a tengerparti strandokon. A Google StreetView a szegények utazási irodája.

Mostanában szívesen nézek szét háborús övezetek térképein, ahol a GoogleMaps megőrizte a békés városképet, egy letűnt, elveszett világot idéz vissza. Íme néhány példa:

Gáza

A 2024 október 7.-i brutális túszejtő akció és az azt követő gázai hadműveletek összefüggő romterületté tették az övezetet. Pedig a Palesztin Turisztikai Ügynökség még mindig utazási célpontként ajánlja Gázát.

A YouTube-on is találhattok gázai idegenforgalmi filmeket, például ezt:

És igen, amikor Gáza 2005-ben elnyerte autonómiáját, sokan azt gondolták, hogy a Földközi-tenger Szingapúrja lehet. Aztán jött a Hamász és az Izrael megsemmisítésének doktrínája, és onnantól kezdve minden ennek rendelődött alá. A gázai nép saját vezetőinek túszává vált. Ma már ilyen képeket készíthetünk Gázáról.

Gázai utcakép

Pár napos hír, hogy a Trump nevére íratott Béketanács 5 milliárd dollárt ajánlott fel Gáza újjáépítésére. Nem túl sok...

Szíria

Az Európát 2015-ben elérő nagy menekültáradat első hulláma a polgárháború sújtotta Szíriából érkezett. Ráadásul ebben az első hullámban a tehetős középosztály jól képzett tagjai érkeztek, akiknek a befogadása a gyors integráció reményével kecsegtetett. Szinte minden menekült képes volt angolul nyilatkozni, komplett családok érkeztek. Aleppo városa is összefüggő romterületté vált.

A rommá lőtt Aleppo

Amikor Aleppóban megszilárdult az Asszad-rezsim, ismét békés város képét mutatta, érdemes körülnézni a GoogleMaps segítségével.

Aleppo pár évvel ezelőtt

Az Asszad-rezsim összeomlása után ismét kiújultak a harcok a kurdok és a szír kormányerők között, megint romokban a város.

Aleppo ismét romokban

Ukrajna

Az orosz-ukrán háborúban olyan Ukrán nagyvárosokat lőttek rommá, mint Harkiv, vagy Mariupol.

Harkiv egy rakétatámadás után

Harkiv a háború előtt

Kiégett házak Mariupolban, amely már orosz kézen van

Mariupol vidámparkja békeidőben

Ukrajnában a ruszkik már egy jó ideje az energetikai létesítményeket lövik. Ukrajna fázik és éhezik. De mi nem küldünk pénzt, mert - Orbán szerint - Ukrajna az ellenségünk, és erről nemzeti petíció is van.

De a GoogleMaps-en még mindig játszhatunk békésdit.

Дружба

Orbán Viktor miniszterelnök augusztus 11.-én Nógrádi György biztonságpolitikussal egy televíziós műsorban folytatott beszélgetése egy pontján azt találta mondani:

„Mi egy nap alatt elintézhetnénk Ukrajna összeomlását, egyetlen nap alatt, csak nekünk nem érdekünk... Történne egy baleset, kidől néhány oszlop, elszakad néhány vezeték, akkor Ukrajna megáll”

Azon túl, hogy a terrorizmussal való fenyegetés bűncselekmény, és bárki írna ki ilyesmit egy közösségi médiafelületre, mondjuk egy közszolgáltatás valamely fontos stratégiai elemének esetleges megrongálására utalva, azt a TEK azonnal bilincsbe verve vinné el, egy miniszterelnök szájából egy szomszédos országra utalva hihetetlenül otromba és ordenáré. Bár úgy tűnt, az Ukrajna elleni gyűlölet-cunami elérte a maximumát, a nyári uborkaszezonban is folytatódott a Sebestyén József-üggyel és a palágykomoróci görögkatolikus templomban elkövetett gyújtogatással.

Ukrajna energetikai fenyegetésére talán válaszul (nem hinném, hogy véletlenül) ukrán dróntámadás érte a Barátság (Дружба) kőolajvezeték egyik oroszországi szivattyúállomásának egyik transzformátorát a Moszkvától délkeletre lévő Tambovban. Le is állt néhány napra a hazánk nyersolajimportjának mintegy 70%-át adó vezetéken az olajszállítás. Én pedig úgy gondoltam, érdemes áttekinteni az Oroszországgal és Ukrajnával való energetikai kapcsolatainkat.

Földgáz

Csaknem 4 évvel ezelőtt írtam egy posztot arról, hogyan terelte át az MVM egyik napról a másikra az orosz gázimport tranzitútvonalát az Ukrajnán keresztül futó gázvezetékről a Török Áramlatra. Akkor az ukránok tajtékzottak, mert jelentős tranzitdíjtól estek el. Viszont fél év múlva, az orosz-ukrán háború kitörésekor arra gondoltunk, hogy ez egy proaktív döntés volt a közeledő háború miatt. Azóta sem győz a kormány eleget dicsekedni azzal, hogy milyen fontos lépést tettek Magyarország energiabiztonsága szempontjából.
Jelenleg a Törökáramlaton keresztül évente 85-90 TWh (terrawattóra) földgáz érkezik Magyarországra, ennek 4-5%-át exportáljuk Ukrajna felé. Sőt, amióta leállt az Ukrajnán keresztüli gáztranzit (2025 áprilisától), 87 GWh/nap volumenben exportálunk Szlovákia felé is (ez éves szinten 31 TWh), vagyis elég jól keresünk az orosz-ukrán konfliktuson.
Bár nagyon fájna Ukrajnának a magyar földgázszállítás leállítása, ez mégsem tenné ki belső felhasználásuk 10%-át sem, ezért csupán egy megmagyarázhatatlanul barátságtalan lépésnek lehetne tekinteni egy szomszédos ország részéről.
Viszont amit a magyar kormány azóta sem tett meg: még mindig Oroszország, egy szomszédunk ellen területrabló háborút folytató ország a legfontosabb földgáz-szállítónk.

Kőolaj

Három és fél éve tart az orosz-ukrán háború, és azóta sem tettünk érdemi lépéseket, hogy ne a két háborús országon áthaladó Barátság kőolajvezeték legyen a legfontosabb ellátási útvonalunk. Ezen keresztül érkezik a nyersolaj kb. 70%-a, 4,78 millió tonna évente. A Horvátország felől érkező Adria/JANAF vezetéken át mindössze kb. 2 millió tonna érkezik évente. Ez súlyos stratégiai kockázat, az ellátásbiztonság ilyen szintű kockáztatása teljesen érthetetlen, és súlyos kormányzati mulasztás.
Erre figyelmeztetett a kőolajvezeték néhány napos leállása.

Villamosenergia

Egy három éve írt posztomban az egykori Vinnicja-Albertirsa 750 kV-os távvezeték sorsáról értekeztem (mellesleg ez a posztom azóta több mint 700 kattintást ért el). Mivel hazánk az egyre emelkedő megújuló energiaforrások ellenére az esti és éjszakai órákban nagy mértékű villamosenergia-importra szorul, megnőtt a jelentősége az Ukrajnából érkező villamosenergiának is, ezért az egykori 750 kV-os távvezeték magyarországi végpontját Albertirsáról Szabolcsbákára helyeztük át, ahol egy korszerű 750/400 kV-os alállomás létesült.
Egy tavaly áprilisban írt posztomban viszont már arról számoltam be, milyen nagy erőkkel támadják a ruszkik az ukrán energetikai létesítményeket az egész ország területén, gyakran pár száz kilométerre a magyar határtól. Ez a a zaporizzsjai atomerőmű (teljesítménye 6000 MW) orosz elzabrálásával együtt már komoly villamosenergia-kiesést okozott Ukrajnában és exportőrből importőrré vált. Így jelentős szerepet kapott a 750 kV-os távvezeték a viszonylag nagy határmetszéki kapacitásával.
Tudnivaló, hogy Magyarország nettó villamosenergia-importőr, azaz az Ukrajna felé irányuló villamosenergia-exportnak mi csak tranzitútvonalat biztosítunk, amiért díjat számolunk fel. Csakhogy az ukrán kollégák elég gyors ütemben számolják fel a károkat, meg most amúgy is nyár van, ezért az energiaáramlás iránya gyakran megfordul Magyarország irányába: villamosenergiát importálunk Ukrajnából, ráadásul jóval olcsóbban, mint a többi irányból! Van a MAVIR-nak egy nagyon jó kis oldala, ahol nemcsak a hazai energiamix időbeli alakulását, de a határmetszéki energiaáramlások alakulását is nyomon lehet követni, az adatokat további elemzés céljából le lehet tölteni. Készítettem egy kis kigyűjtést az augusztus 6-tól augusztus 20-ig terjedő időszakra:

Ha a képre rákattintotok a teljes képernyős nézetért, láthatjátok negatív tartományban az export, pozitív tartományban az import értékét, és azt is, hogy a szaldó csaknem kiegyenlített. Most, a posztom írása közben is éppen importálunk Ukrajnából.

Ez egy frissülő élőkép!

Vagyis Orbán kidőlő távvezeték-oszlopokkal való fenyegetőzése nemcsak primitív, de egyben a valósággal sem áll összhangban. Sajnos az Ukrajnával szemben megütött hangnem végérvényesen elszigetelt bennünket Európában, most már maga Trump elnök győzködi Orbánt, hogy ne makacskodjon Ukrajna uniós csatlakozását illetően. De azért az ukrán-magyar kapcsolatokban mindig van lejjebb: Az éjjel rakétatámadás érte a határtól mindössze 35 km-re fekvő Munkácsot. Köztársasági elnökünk FB-posztban reagált:

„Mély együttérzésemet fejezem ki a Munkácsot ért orosz rakétatámadás sérültjeinek, akiknek mielőbbi gyógyulást és teljes felépülést kívánok”

Egy óra sem telt el, és Sulyok módosított a poszton:

„Mély együttérzésemet fejezem ki a Munkácsot ért rakétatámadás sérültjeinek, akiknek mielőbbi gyógyulást és teljes felépülést kívánok”

Értitek? Kihúzta az "orosz" szót. Aki Sulyok FB-oldalát kezeli, bizonyosan tisztában van azzal, hogy minden szövegmódosítás visszakereshető, ezért csakis azt lehet feltételezni, hogy tudatos üzenet volt az ukránok felé: Nem hiszünk nektek, lehet, hogy ti bombáztátok kárpátaljai magyarjainkat.

Szégyen-gyalázat!

Csomagtartóba zárt gyűlölet

Édesapám mindig azt mondta: ha egy étteremben büdös a hal, hangosabban játszik a zenekar, hogy elterelje a vendégek figyelmét. Hát most ez a zenekar fortissimóba váltott. Az elmúlt hónapokban egy soha nem látott mértékű, otromba, ordenáré, ocsmány, őrjöngő, tébolyult gyűlöletcunami söpört végig az országon. A gyűlölet célpontja ezúttal egy olyan nép volt, mely egyáltalán nem szolgált rá erre a gyűlöletre, sőt, éppen ellenkezőleg, az immár 1200 napja tartó honvédő háborújuk éppen hogy a tiszteletünket kellett volna, hogy kiváltsa.

Aki jól kutakodik a neten, az megtalálhatja, hogy három évvel ezelőtt - már a háború megkezdése után - a magyar kormány - természetesen a nép megkérdezése nélkül - Ukrajna gyorsított uniós csatlakozását kezdeményezte, erről egy közleményt is kiadott.

Két évvel ezelőtt Mráz Ágoston Sámuel kormánypárti politológus meggyőző érvekkel támasztotta alá, hogy miért is érdeke Magyarországnak, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen. Tavaly nyáron Várhelyi Olivér, akkor még az Európai Bizottság bővítésért felelős biztosa is úgy nyilatkozott, hogy Ukrajna minden feltételt teljesített ahhoz, hogy megkezdhesse a csatlakozási tárgyalásokat: "Várhelyi Olivér az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdését jelentő, Ukrajnával tartott első kormányközi konferenciát követő sajtótájékoztatón mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a bővítés hosszútávú geostratégiai befektetést jelent a békébe, a biztonságba, a stabilitásba és az egész kontinens jólétébe és felemelkedésébe."

Bár Trump megválasztása után az új amerikai elnök világossá tette, hogy Ukrajnát nem szeretné a NATO soraiban tudni, de keleti szomszédunk uniós csatlakozása továbbra is terítéken volt.

Aztán valami történt, jó volna tudni, hogy pontosan mi. Február közepe környékén kezdte azt kommunikálni a kormány, hogy Magyarországnak nem érdeke Ukrajna belépése az Unióba. Aztán azt is bejelentették, hogy erről "véleménynyilvánító szavazást" fognak tartani.

Magyar Péterék a "Nemzet hangja" című online szavazásukon is feltették az Ukrajna csatlakozására vonatkozó kérdést anélkül, hogy bármiféle propagandával ebben a kérdésben befolyásolni próbálták volna a közvéleményt. Az eredményt április 13-án hirdették ki, amikor már csaknem két hónapja a csapból is az állami propaganda folyt Ukrajna csatlakozásának káros voltáról. Ennek ellenére az eredmény 58,2% lett a csatlakozást támogatók javára. Magyar Péter akkor úgy nyilatkozott, hogy ez az eredmény olyan megosztó, hogy a csatlakozási tárgyalások lezárása után ügydöntő népszavazást fognak tartani a kérdésben. Ennek ellenére a propaganda folyamatosan úgy állította be Magyar Pétert és a Tiszát, mint Manfred Weber bábját, aki Ukrajna gyorsított csatlakozását akarja megvalósítani. És hogy mit hoztak fel ennek alátámasztására? Hát hogy többen is hallották, hogy Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök, Magyar Péter nagy támogatója nyilvánosan azt találta mondani: "Слава Україні!" (Dicsőség Ukrajnának!).

Április végén Schmidt Mária, Orbán bizalmasa, külpolitikai tanácsadója, aki Orbánt minden külföldi útjára elkíséri, egy cikket jelentetett meg, melyben azt az ócska orosz álhírt próbálja elhitetni, hogy Bucsában az ukránok saját polgáraikat gyilkolták le. Furcsa módon a cikk pont azon a napon jelent meg, amikor Magyar Levente külügyminiszter-helyettes Olha Sztefanyisinával, Ukrajna európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettesével tárgyalt és közös sajtótájékoztatójukon kijelentette: „Reményt látok arra, hogy belátható időn belül eljutunk egy megállapodáshoz, ami a magyar pozíciót is alapvetően újraformálhatja Ukrajna euroatlanti integrációja vonatkozásában”. Értitek, akkor már két hete ment a szavazóívek kipostázása, de Szijjártó helyettese még a csatlakozásról tárgyalt!

Látszik, hogy a Fideszen belül is komoly erők feszültek egymásnak még április végén is Ukrajna csatlakozásával kapcsolatban, és Orbán és az őt körülvevő mag nyilvánvalóvá tette, hogy ebben az ügyben nem enged, és ekkor elszabadultak az indulatok. Május 9.-én magyar kémeket fogtak el Ukrajnában, cserébe mi is lelepleztünk, letartóztattunk vagy kiutasítottunk ukrán ügynököket. Sőt! Hirtelen mindenki Ukrán ügynök lett! Magyar Péter húsvét hétfőn ugyanúgy Hollókőn volt, mint Ukrajna magyarországi nagykövete, lehet, hogy egy csőszkunyhóban találkoztak ☺. És innentől kezdve az egész ügynök-mese kezdett az '50-es évek jugoszláv "láncos kutya" történeteihez hasonlítani, már csak a békaemberekre meg az ürgebőrbe varrt kémjelentésekre vártunk.

Ám május 17.-én mintha megint megtorpanni látszott volna a történet: az utcánkban lévő szavazásra buzdító plakátot eltávolították, és a kormányhoz közelálló hírportálok oldalairól is eltűntek a felugró Ukrajna-ellenes propagandafilmek. Egy pillanatra mintha megint az ukránbarát erők kerekedtek volna felül. Ám ez az ideális állapot csak egy hétvégén állt fenn, hogy aztán hétfőn meginduljon a teljes offenzíva.

Megindult a teljes vizuális környezetszennyezés, a régi plakátok helyett vörös plakátok lepték el az utcákat. Orbánék kijelentették, hogy a tiszások kilopkodják a postaládákból a szavazólapokat, amelyeket egyébként a hamisítások elkerülésére biztonsági jegyekkel ellátott bankjegypapírra nyomtattak, ezért az eredeti tervekkel ellentétben mégis csak lehetővé tették az online szavazást. (A postaládákból történő lopásokra természetesen semmiféle bizonyítékot nem mutattak fel, ez közönséges rémhírterjesztés, hamis vád, a jó hírnév megsértése volt).

A közösségi médiát elárasztotta a legszemetebb propagandaanyag, amiből megtudhattuk, hogy Ukrajna csatlakozása egyet jelent a háborúval, fiainkat koporsóban fogják hazahozni, az ukrán emberrablók és szervkereskedők csomagtartóba zárnak majd bennünket, de még kovászos uborkánk sem lesz többé (!).

Rájöttek, hogy hibás kérdést tettek fel, hiszen a szavazáson arra az egyszerű kérdésre kellett válaszolni: "Támogatja-e Ön, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen?". Hogy mikor volna ez a csatlakozás, az nem szerepelt a kérdésben. Éppen ezért a propagandában már azt próbálták sulykolni, hogy a gyorsított ütemű csatlakozásról szól a szavazás.

Az állami propagandában az MI által készített deep-fake videók és fényképek is nagy szerepet kaptak, Magyar Pétert Zelenszkij-ügynöknek beállítva. Magyar Péter erre válaszul magától Manfred Webertől, az Európai Néppárt vezetőjétől kért igazolást, hogy a Tisza nem támogatja Ukrajna gyorsított ütemű felvételét.

Ez az eldurvult, mindent lehengerlő kormánypropaganda egyébként sokakat elgondolkodtatott, hogy ha most képes volt a Fidesz pár hónap alatt ilyen mértékű gyűlöletkeltésre, simán képes lesz ezzel a módszerrel megakadályozni a Tisza 2026-os választási részvételét is. Erről is készült - a kormányzati propagandafilmek stílusában - egy deep-fake videó.

Szerintem az elmúlt hónapok minden jóérzésű embert viszolygással kellett, hogy eltöltsenek, hiszen ez a gyűlöletcunami már tőről metszett fasiszta akció volt. Azonban reménnyel tölthet el bennünket az, hogy már Orbán kötélbarátja, Robert Fico is úgy nyilatkozott az Ukrán felvételről, hogy Ukrajna uniós csatlakozása hasznos Szlovákiának. Orbán ezzel a féktelen Ukrajna-gyűlölettel egyedül maradt, saját csomagtartójába zárva. És ez talán felbátorítja azokat a Fideszen belüli erőket, akik mindent megtettek, hogy csillapítsák azt a felmérhetetlen kárt, amit ez a gyűlöletkampány okozott a két szomszédos ország viszonyában és százezer magyar nemzettársunk életében.

PS

Jóérzésű magyar értelmiségiek - jobboldaliak és baloldaliak egyaránt - nyílt levelet írtak az ukrán népnek szolidaritásuk jeléül. Erre Orbánék lényegében magyarellenesnek nyilvánítottak mindenkit, aki aláírta a dokumentumot.

A levélben egyébként nincsen szó sem a NATO-ról sem az Európai Unióról. Szégyellem, hogy ilyen miniszterelnökünk van!

IGEN - 2

Előző posztomban leírtam, hogy az orosz-ukrán háború alapvetően Ukrajna nyugatosodásáról, uniós csatlakozásáról szól, a területi kérdések csak másodlagosak. Rámutattam, hogy hazánk még 2024 őszén is a csatlakozás pártján állt, és felsoroltam saját érveimet a csatlakozás mellett. A tegnapelőtti Orbán-interjúban a miniszterelnök azzal indokolta a kormány csatlakozásról szóló nézeteinek megváltozását, hogy akkor még a háború elején voltunk. Nos, a minden szavazásra jogosultnak kipostázott szavazócédula mellé csatolt levélben felsorolt érvek mindegyike érvényes volt három évvel ezelőtt is. Vegyük sorra őket!

Pénzügyi kockázatok

Ukrajna pénzügyi megsegítése a csatlakozási folyamattól teljesen függetlenül már jelenleg is folyamatos. Van egy 2024-2027 közötti időszakra vonatkozó támogatási program, melynek finanszírozására az Unió kötvényt bocsát ki. Erről 2024 február 6.-án döntöttek, amit Orbán Viktor is megszavazott! Célkitűzései:

• Ukrajna helyreállításának, újjáépítésének és modernizációjának támogatása
• Ukrajna finanszírozási szükségleteinek támogatása annak érdekében, hogy az ukrán kormány fennakadás nélkül fenn tudja tartani a közszolgáltatásokat
• Beruházások mozgósítása az ukrán magánszektorban a gyors gazdasági helyreállítás és újjáépítés érdekében
• Ukrajna támogatása az uniós csatlakozáshoz szükséges reformok végrehajtásában
• Az ukrán társadalom egészének támogatása, segítve a háború társadalmi következményeinek kezelését

A támogatás három pillérre épül:

• Közvetlen pénzügyi támogatások Ukrajnának
• Egyedi beruházási keret Ukrajnának
• Csatlakozási támogatás

Ami az Ukrajnának a csatlakozása után járó felzárkóztatási és fejlesztési pénzeket illeti, itt az Uniónak ugyanazzal a dilemmával kell megküzdenie, mint annak idején a déli és keleti államok csatlakozásánál: A megnyíló piacok és befektetési lehetőségek megérik-e ezt a fajta invesztíciót. Valószínűleg a válasz: IGEN!

Mezőgazdasági kockázatok

Amikor Magyarország 21 éve csatlakozott az Unióhoz, a földalapú támogatásokat csak folyamatosan emelték fel a többi országok szintjére, nyilván hasonló lenne a helyzet Ukrajna csatlakozásánál is.
A földalapú támogatási rendszer reformja amúgy is napirenden van az Unióban, ami ellen a magyar gazdák erősen tiltakoznak. A földalapú támogatás lényegében azt a kockázatot próbálja kiküszöbölni, amit az időjárás változékonysága jelent a termelésben. Egy gazdálkodó ismerősöm mondta, hogy a termés valójában a bónusz, a földalapú támogatás a művelés költségeit fedezi. A klímaváltozás miatt egyre gyakoribbak a belvizek és az aszályok, és a földalapú támogatás jelenlegi rendszere nem ösztönöz a csatornázás és az öntözés kiépítésére. A ChatGPT szerint jelenleg a szántóterületek mindössze  5%-a (mintegy 150 ezer hektár) öntözhető Magyarországon. Ha a földalapú támogatási rendszert úgy alakítják át, hogy az ösztönzően hasson a csatornázásra, öntözésre és belterjesebb gazdálkodásra, akkor azon Magyarország csak nyerhet. Ez a reform Ukrajna uniós csatlakozásáig egészen biztosan megtörténik. Az Unió közös agrárpolitikájáról itt lehet olvasni.

Munkaerőpiaci kockázatok

Jelenleg hazánkban számos területen munkaerőhiány van. Nemcsak a képzettséget nem igénylő mezőgazdasági idénymunkák és a beteg- és idősgondozás területén, de komoly szakmunkáshiány mutatkozik az építőipari szakmákban is. Sokkal nagyobb veszély, hogy az ukrán munkások nem Magyarországon, hanem Németországban, Ausztriában és egyéb nyugati országokban szorítják ki a magyar munkaerőt. Kevesebb magyar fog kivándorolni, teljesül a "Gyere haza magyar!" program.

Nyugdíjakat érintő kockázatok

Valóban Ukrajnával még mindig érvényben van a szocialista időkben megkötött terület alapú ellátási kötelezettség: az az ország folyósítja a nyugdíjat, ahol az állampolgár letelepedett. Van egy kárpátaljai rokonunk, aki 20 éve áttelepült, és így részesül magyar nyugellátásban (igaz, ezt ki kellett perelnie a magyar államból).
De! Mivel az Európai Unióban biztosítás-alapú nyugdíjellátás van, a csatlakozási folyamat és jogharmonizáció során Ukrajnának is nyilvánvalóan alkalmazkodnia kell ehhez az uniós gyakorlathoz, vagyis ez egy értelmetlen riogatás.

Közbiztonsági kockázatok

Horvátország a csatlakozás után 17 évvel, Románia és Bulgária pedig 18 évvel lett a schengeni övezet tagja, vagyis addig határellenőrzésen estek át az utasok. Horvátország felé még határkerítést is építettünk! Ez nyilvánvalóan hasonlóan érvényes lesz Ukrajnára is. Bizonyára a csatlakozási tárgyalások részét fogja az is képezni, hogy milyen lépéseket tesz Ukrajna a kábítószer- és fegyverkereskedelem felszámolására.

Élelmiszerbiztonsági kockázatok

Az Európai Unió nem tiltja génmódosított élelmiszeripari termékek előállítását és forgalmazását, importját, de minden olyan élelmiszert és takarmányt, amely több mint 0,9% GMO-t tartalmaz, kötelezően fel kell címkézni. Vagyis az import és a takarmányozási célú GMO-k jelen vannak az EU-ban, de az EU szigorúan ellenőrzi és szabályozza a GMO-kat, különösen a termesztést és a címkézést.
Mivel Magyarország alaptörvényi szinten (XX: cikk. 2. bekezdés) tiltja a genetikailag módosított élőlényeket, nyilvánvalóan egyetlen EU-n belüli kereskedő sem próbálkozik ilyen eladásával Magyarországon.
A silány minőségű élelmiszerekkel pedig az a helyzet, hogy:

• Amennyiben egészségre károsak vagy nem felelnek meg a szabványnak, tiltsa ki őket a NÉBIH;
• Ha csak gyengébb minőségűek, de olcsóbbak, akkor meg döntsön a fogyasztó.

Természetesen lehet védeni a magyar gazdákat, de a fogyasztóknak is joguk van olcsóbb élelmiszerekhez. Végül is ugyanez a helyzet a sok kínai iparcikkel is, melyek elárasztják hazánkat. Ezek nélkül a szegényebb emberek nem tudnának ruházkodni. Aki meg tudja fizetni, nem vesz kínait (ha talál mást), majd ugyanez lesz az ukrán élelmiszerekkel is.
Azt azért meg kell jegyezni, hogy ma már a géntechnológia lényegesen fejletteb, mint 20 évvel ezelőtt, és a GMO növények szárasságtűrőbbek, kevesebb gyomirtó és rovarirtó szert igényelnek, ezért előállításuk jóval olcsóbb és kevesebb környezeti terhelést jelent. Magyarországon is felül kéne bírálni ezt a szigorú szabályozást.

Egészségügyi kockázatok

Attól félek, hogy a magyar egészségügy olyan szar, hogy nehezen elképzelhető, hogy egy ukrán beteg Magyarországon várja ki azt az öt évet, amíg csípőprotézis-műtéthez jut. Akkor inkább Németországba megy. Ami a nem kötelező védőoltásokat illeti, minket megvédenek az általunk megkapott védőoltások, így ha egy ukrán vendégmunkás nálunk kap szamárköhögést, nem igen jelent egészségügyi kockázatot. Az hogy tömegével jönnek majd Ukránok hazánkba és megfertőznek minket, az egészségügyi vészhelyzettel való alaptalan riogatás!

Az Orbán-kormány a jelenlegi "véleménynyilvánító szavazással" megint a legalantasabb ösztönökre, a félelemre, az idegengyűlöletre és a kapzsiságra épít, és jó úton haladunk afelé, hogy akármi is lesz Nyugat-Ukrajna sorsa, kölcsönös gyűlölet alakul ki országaink között, és ennek a kárpátaljai magyarok isszák meg a levét. Ezért arra kérlek benneteket, hogy:

Szavazzatok IGEN-nel, vagy ne küldjétek vissza a szavazólapot!

IGEN - 1

Mivel Budapest 1. kerületében lakunk, minden nemzeti konzultációs kérdőívet rögtön az első napon megkapunk. Így az Ukrajna uniós tagságáról szóló "véleménynyilvánító szavazás" szavazólapja is megérkezett április 14.-én. Amint a posztom címéből is kiderül, határozottan az IGEN ý mellett vagyok, mégis komoly erkölcsi dilemmát okoz nekem, hogy válaszommal legitimáljam-e ezt a sunyi, otromba, undorítóan populista "szavazást". Valószínűleg tartom, hogy helyette inkább Adolf Hitler 1938-as Stimmzettel-jét fogom visszaküldeni.

Ha azt gondoljátok, hogy azért halt meg - hivatalos adat szerint - több mint 45 ezer ukrán katona, hogy Ukrajna megtarthassa a Krímet, Herszont, Zaporizzsját, Donyecket és Luhanszkot, akkor nagyon tévedtek. Ha azt gondoljátok, hogy Putyin háborúja mindössze területszerzési háború volt, szintén tévedtek. Egyszerűen a ruszkik nem akarták, hogy Ukrajna a balti államokhoz hasonlóan uniós tag lehessen, sokkal szívesebben látnának Ukrajna helyén egy második Belaruszt, Zelenszkij helyén pedig egy második Lukasenkát.

Érdemes visszamenni kb. 10 évvel, amikor Volodimir Zelenszkij, a színész és tévéproducer saját főszereplésével leforgatta A nép szolgája című televíziós sorozatot. A történet szerint egy történelemtanár egyik óráján kifakad Ukrajna korrupt, despota rendszere ellen, amit a diákjai titokban felvesznek és feltöltik a netre, mely hatalmas nézettséget ér el. Ez alapján a tanárt a legközelebbi elnökválasztáson megválasztják Ukrajna elnökének. Az ő állami bürokráciában való csetléséről-botlásáról, a korrupció, az oligarchia és a hatalmi nagyzolás elleni harcáról szól a sorozat, amit úgy is lehetett nézni, mint egy választási program: ilyen nyugatos Ukrajnát szeretnénk. A sorozat olyan népszerű lett, hogy Zelenszkij valóban megalakította a sorozat címével egyező nevű pártját, 2019-ben elindult a választásokon és fölényesen nyert.

Természetesen a tévésorozatban is téma Ukrajna EU-tagsága, amit az egyik vicces epizódban majdnem el is nyer. Sajnos tévedésből őt hívta fel Angela Merkel Montenegro elnöke helyett. Nézzétek csak:

Egyszóval Zelenszkij elnöknek mindig is határozott célkitűzése volt Ukrajna uniós tagsága. A szovjet titkosszolgálatnál edződött feketeöves Putyin viszont a színészből lett amatőr politikusnál gyengeséget szimatolt, és az gondolta, hogy könnyen megbuktathatja, és egy oroszbarát bábot ültethet a helyére. Csúnyán elszámította magát.

A háború kitörése után hazánk - csatlakozva nyolc másik uniós tagállamhoz - javasolta, hogy az EU minél előbb kezdje meg Ukrajnával a csatlakozási tárgyalásokat. Íme:

Ezt természetesen egy MTI-közleményben is megerősítette a kormány. De még tavaly ősszel, amikor Várhelyi Olivér még a csatlakozási ügyekért felelős biztos volt az Európai Bizottságban, úgy nyilatkozott, hogy Ukrajna készen áll a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, mert teljesítette az ehhez szükséges elvárásokat. Ezt is nézzétek meg:

Nos, kilenc hónap alatt Donald Trumpot amerikai elnöknek választották, akinek eddig volt egy kudarcos békekötési kísérlete Ukrajna és Oroszország között, és a magyar kormányban pedig - ki tudja miért - úgy döntöttek, hogy:

"Egyszerűen csak köztudomású lett, rendkívüli gyorsasággal és mindenütt egy időben, hogy az ellenség Keletázsia és nem Eurázsia." - George Orwell, 1984.

Úgy gondolták, hogy ebbe a hatalmi játszmába - melybe teljesen nyilvánvalóan Putyin kérésére kezdtek bele - bevonják a magyar embereket is, és fullban nyomják annak ellenkezőjét, mint amit még egy éve hirdettek. Mára már egyenesen oda jutottunk, hogy ilyenek hangzanak el az állami híradóban:

"Az Európai Néppárt magyargyűlölő elnöke mindenáron hatalomra juttatná a Tisza Pártot Ukrajna EU-csatlakozásának érdekében."

Itt az őrület már tényleg fokozhatatlan. Na de miről is szól ez a "véleménynyilvánító szavazás": Támogatja-e Ön, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen? Vagyis egy olyan kérdésben várják a véleményünket, mely optimális esetben egy évtizeden belül, hosszú-hosszú csatlakozási tárgyalások és jogharmonizációs folyamat végén válhat aktuálissá.

Két részre bontottam ezt a posztomat, a második részben fogok pontról pontra végigmenni a kormányzat által sugallt ellenérveken. Most csak áttekintem azt, hogy miért szavaznék (és szavaztam is a TISZA népszavazásán) igennel:

• Százezer nemzettársunkról, a kárpátaljai magyarok sorsáról van szó. Egyrészt a csatlakozási tárgyalások kényszeríthetnék rá Ukrajnát, hogy a nemzetiségi jogokat tartsák tiszteletben, másrészt a csatlakozással minden fizikai határ is eltörlődne közöttünk és a kárpátaljai magyarság között.
• Aki nemmel szavaz, 45 ezer ukrán hazafi halálát teszi értelmetlenné.
• Jobb, ha baráti, velünk azonos értékeket valló szomszédunk van, mit egy gyanús, kiszámíthatatlan, velünk szemben eleve ellenséges ország.
• Ukrajna óriási piaca nyílhatna meg számunkra. Sok üzleti kalandor (pl. Stadler Józsi bácsi) azzal kaszált sokat a rendszerváltás után, hogy Ukrajnába kezdett szállítani mindenféle - főleg élelmiszeripari - terméket. Sőt, Ukrajnában érdemes lesz majd cégeket létrehozni, amig olcsóbb a munkaerő, mint nálunk. Végül is ezt teszik a németek is hazánkkal. A háború utáni ukrán újjáépítés hatalmas projekteknek ad lehetőséget.
• Az ukrán munkaerőre hazánkban is szükség van. Már most sokan dolgoznak a beteg- és idősgondozás területén, mezőgazdasági idénymunkákon. Ez bővülhet azokon a szakterületeken, ahol most óriási hiány mutatkozik a magyar szakemberek külföldre vándorlása miatt.

Posztom második részében fogom ízekre szedni a szavazólap mellékleteként érkezett kísérőlevél hét pontját. Várjátok türelemmel.

Svéd húsgolyó

Volt egyszer egy focibíró, aki elfelejtette lefújni a meccset. A közönség kiabálni kezdett: Bíró úr, nincs órája? A játékvezető ránézett az órájára, és rögtön észrevette, hogy már tíz perce vége kellene legyen a mérkőzésnek. De azért még öt percig tovább játszatta a csapatokat, majd fontoskodva újra az órájára nézett, és lefújta a meccset. Mert nehogy már a közönség mondja meg, hogy mikor van vége a mérkőzésnek!

Na, pont ez jutott eszembe akkor, amikor az ellenzék, hogy mentse az ország becsületét, rendkívüli parlamenti ülést hívott össze azután, hogy a török parlament is ratifikálta Svédország NATO-csatlakozását. A kormánypártok egy ellenzék által összehívott parlamenti ülésre elvből nem mennek el, pedig az ülést a karzatról figyelte David Pressman amerikai nagykövet, valamint Hollandia, Norvégia, Dánia, Lengyelország és Szlovákia budapesti nagykövete is. Végül három hétre rá, a NATO-országok közül utolsónak ma került sor a ratifikációra. De ne szaladjunk ennyire előre.

Azt tudtátok, hogy Finnország és Svédország NATO-tagságának parlamenti ratifikációját társadalmi vita előzte meg? Nem? Pedig meg is hirdették, bárki emailben elmondhatta véleményét. Egy barátom, aki korábban véderő-attasé volt Varsóban, ezt meg is tette. Érdekes módon erről a társadalmi egyeztetésről nem igen hirdettek eredményt, abban sem vagyok biztos, hogy a képviselők elolvashatták-e a véleményeket. Tény, hogy magát a törvényjavaslatot a ratifikációról már másfél évvel ezelőtt benyújtották a Tisztelt Háznak. De aztán mindenfélét lehetett hallani arról, hogy a finnek és a svédek nem igazán tisztelik a magyarokat, ezért a kormánypárti frakciók képviselői vonakodnak megszavazni a csatlakozást. El is küldtük Hende Csabát és Németh Zsoltot Helsinkibe és Stockholmba tájékozódni a tiszteletet illetően.

Akkor fogtunk először gyanút, hogy Magyarország Törökországgal együtt próbál mozogni az északi országok NATO-tagságának megszavazását illetően, amikor már csak ez a két NATO-ország nem tűzte napirendre a ratifikációt és amikor 2023 tavaszára a magyar országgyűlés pont akkora vette ügyrendjébe a szavazást, amikorra Törökország is. Csakhogy a törökök a svéd csatlakozást továbbra is vonakodtak megszavazni, ezért így tettünk mi is. Aztán a 2023 júliusi NATO-csúcson Törökország bejelentette, hogy ősszel ratifikálják a csatlakozást, így hazánk is megígérte, hogy így tesz. Ekkor már az egész kezdett olyan lenni, mint egy tragikomédia. Valójában sohasem derült ki, hogy történt-e szóbeli megállapodás Törökország és hazánk között az összehangolt cselekvésről, de mintha a törökök pont mindig elfelejtettek volna velünk egyeztetni a kérdésben. Erdogan 2023 szeptember elején Szocsiban tárgyalt Putyinnal, és utána bejelentette, mégsem lesz ősszel ratifikáció.

Ma már tudjuk, hogy Hegyi-Karabah Azerbajdzsánhoz csatolása fejében (az oroszok korábban még az örményeket támogatták katonailag) Törökország további hónapokra jegelte Svédország NATO-csatlakozásának megszavazását. Ekkor került sor arra a nagyon szánalmas magyar színjátékra, hogy egy svéd szerveren egy, a magyar demokráciát kétségbe vonó riportfilmet találtak, ami ismét "aláásta a Svédország iránti bizalmat".

Decemberben Erdogan hazánkban járt, de addigra már az izraeli-palesztin konfliktus éket vert a homlokegyenest ellentétes véleményen lévő Erdogan és Orbán közé. Ezt még sikerült tetézni azzal a diplomáciai fiaskóval, hogy a közismerten a lovaktól tartó török elnöknek egy gyönyörű mént ajándékoztunk. Szerintem azóta már kolbász lett szegény párából. Minden esetre januárban a magyarokkal való minden előzetes egyeztetés nélkül szélvész sebességgel ratifikálta a török parlament Svédország csatlakozását, amit Erdogan nem is késlekedett aláírni. Addigra Törökország már több irányból is megkapta azt, amit szeretett volna: Svédországtól a svédországi kurdokhoz való hozzáállás megváltoztatását, Oroszországtól azt, hogy puskalövést sem tett Hegyi-Karabah védelmében, az USA pedig 40 db F-16-os vadászgép megvásárlását engedélyezte Törökországnak.

Mi, magyarok itt maradtunk a szégyenünkkel, de azért az állami híradó még egy karaktergyilkolós tudósítást leadott Ulf Kristersson svéd miniszterelnökről, hogy mindenki lássa, ezek a svédek nem méltók a tiszteletre.

Aztán hirtelen Kristersson és Orbán puszi pajtások lettek, vettünk négy Gripen vadászgépet (amit már 2022 decemberében megrendeltünk), a svéd miniszterelnök a Karmelita erkélyéről megcsodálta csodaszép fővárosunkat, és hogy-hogynem, a 133 bátor ember vonakodás nélkül hozzájárult a legendásan semleges Svédország katonai tömbhöz csatlakozásához.

Nyert-e ezzel a huzavonával Magyarország valamit? A NATO-országok részéről csak megvetést, a világ részéről annak megerősítését, hogy Putyin csatlósa vagyunk, Törökország pedig úgy kezelt minket, mint egy pincsikutyát, aminek néha megvakarjuk a füle tövét, néha belerúgunk. Szerintem ez volt az Orbán-Szijjártó tandem legnagyobb diplomáciai felsülése, és én nem tehettem mást, mint hogy erről is énekeltem egy dalt.

---