Parlament

Parlament

2018. november 26., hétfő

Néhány rendhagyó esküvő

Egy rendhagyó esküvőn voltunk a hétvégén. Kati volt Chinoin-os kollégáival korábban gyakrabban, mostanában, hogy a gyerekek már mindenhol kirepültek, egyre ritkábban jövünk össze. Időközben mindenki otthagyta az egykori gyárat, máshová sodorta őket az élet.
Az egyik kolléganő még fiatalon elveszítette a férjét, egyedül maradt két iskolás lányával. Egy darabig egy szintén a baráti körhöz tartozó férfival élt együtt de aztán végül az életét egy másik férfival kötötte össze, akinek szintén voltak már gyermekei egy korábbi házasságból. Egy régi újpesti ház felújításával alakították ki közös otthonukat, már húsz éve együtt élnek. És most, húsz év után esküvői meghívót hozott a villanypostás, azaz az internet. Úgy döntöttek, hogy együttélésük huszadik évfordulóját házasságkötéssel pecsételik meg.
Egy olyan esküvői helyszínen került sor a házasságkötésre, ahol a házasságkötő terem mellett egy kb. 50. fős rendezvényhelyszín is van. Tízenegynéhány barát és harmincegynéhány rokon volt hivatalos a menyegzőre. Az anyakönyvvezető meglehetősen zavartnak tűnt, úgy látszik, hogy nem tudta, hogy az "ifjú pár" már évtizedek óta együtt él, mert beszédében ilyen fordulatot használt: "közös életük kezdetén". Elég vicces volt, mert mindkettőjüknek egy-egy gyermeke és egy-egy unokája is jelen volt. Olyat sem sokat láthatott az anyakönyvvezető, hogy a menyasszony feketében legyen.
A lagziban nosztalgia-diszkó szólt, de legalább ötvenéves számok, és azt is megtudtam, hogy miért. A vőlegény még az átkosban az NDK-ban dolgozott (erre az időre datálódnak mostani üzleti kapcsolatai), és mellette volt egy beatzenekara, ő volt a billentyűs. (Korábban komolyzenét tanult, hallottam Rahmanyinovot játszani nagyon magas színvonalon, pedig jobbkeze kisujját már fiatal korban elveszítette). A zenésztársakkal ültünk egy asztalnál, ők mesélték, hogyan hódították meg az afrófrizurás ifjak a keletnémet közönséget.
Két nagyon kedves gesztusa is volt a párnak: a násznépben volt egy Erzsébet és két Katalin (az egyék az én Katim), mindháromnak virágcsokorral kedveskedtek. A csokordobás pedig úgy történt, hogy miután felsorakozott a hat ifjú hajadon (köztük a menyasszony egyik lánya), hogy elkapják a csokrot, a menyasszony hatfelé választotta a bokrétát és szétosztotta a lányok között, hogy mindenkinek egyforma esélye legyen.
Nagyon kellemes, szeretetteli este volt.
Két hónappal ezelőtt egy hétvégét töltöttem együtt osztálytársaimmal Kisorosziban. Két osztálytársam is volt, aki nemrég nősült harmadszor. Az egyikük édesapja mintáját követte, aki szintén háromszor nősült, és harmadik feleségét nyolc év ismeretség  után vette el. A másik osztálytársam, ki már több mint harminc éve Ausztriában él, már régen elvált első feleségétől, és pár éve elvett egy, a lányommal egy idős fülöp-szigeteki lányt. Házasságuk egy év alatt zátonyra futott, ezért azt gondoltam, hogy több nővel már nem próbálkozik a Fülöp-Szigetekről, erre tessék, megint egy filippínót vett feleségül, és februárra várják közös gyermeküket. Szóval 63 éves korára apuka lesz! Az osztálytalálkozón be is mutatta nekünk a hölgyet.
És ha már az érdekes esküvőkről van szó: egy korábbi posztomban már írtam Gerlóczy Márton könyvéről, az Altatóról. Méltattam, hogy a szerző milyen kendőzetlen őszinteséggel írt nagyszüleiről és szüleiről. Nos, Gerlóczy Márton édesanyja, Mészáros Zsófia esküvője is elég különlegesre sikeredett.
Gerlóczy Ferenccel kötött házasságát apja, Mészáros Dezső szobrászműtermében ünnepelték meg, ahol a fiatalasszony és a baráti társaság egyik tagja, Váczi Tamás dzsesszmuzsikus egymásba szerettek és megszöktek. Az ifjú asszony teherbe esett a zenésztől, először disszidáltak, majd hazatértek és Tardra, Matyóföldre költöztek. De a fiatalasszony kapcsolata eredeti férjével sem szakadt meg, mert öt gyermeke a két apától így születtek sorban: Váczi Dániel, Váczi Rozi, Gerlóczy Márton, Váczi Borbála és Gerlóczy Zsigmond.
Hiába, az élet mindig sokkal színesebb történeteket produkál, mint az írói fantázia.
Posztom végére beszúrom azt a számot, ami a hétvégi lagziban is elhangzott, és én - bár annak idején nagyon szerettem - legalább negyven éve nem hallottam.

---

2018. november 22., csütörtök

1898-1918-1928-1978-2018 - egy régi kép

Ezen a fényképen anyai nagyapám és két bátyja látható. A nagyvelegi Imre (eredetileg Imreh) családban négy fiúgyermek született, de az édesapa és a legidősebb fivér még az első világháború előtt "kitántorgott" Amerikába, a háború kitöréséig küldtek is pénzt és csomagot rendszeresen az otthon maradt anyának és a kisebbik testvéreknek.
Nagyapám 1898-ban született, a világháború kitörésekor 16 éves volt mindössze. Mindhárom testvér harcolt a háborúban, nagyapám rögtön lakatostanonc évei után került a K. u. K. hadsereg tüzérségéhez. Isonzót sikerült ép bőrrel, csak némi halláskárosodással megúsznia. Két bátyja nem volt ilyen szerencsés: az idősebb olyan súlyosan sebesült meg, hogy 1920 körül meg is halt, a fiatalabbik súlyos látáskárosodással élt élete végéig. Nagyapám még Kun Béla Vöröshadseregében is harcolt a Felvidéken, az összeomlás után pedig végleg Budapesten maradt, a MÁV-nál helyezkedett el géplakatosként.
Nagyanyámmal 1928-ban kelt egybe, nagyjából a nagy világgazdasági válság kitörésekor. Szervezett munkásként a francia szakszervezet révén kiutazott Le Havre-ba dolgozni, édesanyámmal várandós nagymamám itthon maradtak. Majdnem megismétlődött a családi sors: az apa külföldön, az asszony és gyerek idehaza. De nagyanyám az időközben megszületett édesanyámmal és nagyanyám öccsével egy év múlva kiutaztak nagyapám után, nagyapám ekkor láthatta először gyermekét. Erről korábban már írtam egy posztot. '31-ben hazatért a család, a franciáknak elege lett a magyar kommunistákból.
A két háború között a család Amerikába szakadt részével megszakadt minden kapcsolat, nagyapám csak a második világháború után a Vöröskereszt segítségével talált rá bátyjára. Édesapja (az én dédapám) akkor már nem élt. Levelezni kezdtek, kiderült, hogy megnősült és van egy lánya, Mary. Anyám amerikai unokatestvére megmaradt levelezőpartnernek, bár ő nem tudott magyarul, anyám meg nem tud angolul, de mindig akadt valaki, aki a leveleket lefordította. Nagyapám sem találkozott soha az amerikai testvérrel.
Nagyapám 1978-ban, 80 évesen halt meg agyvérzésben. A gyászhírt megírtuk Mary-nek és még vagy tíz évig minden karácsonykor levelet váltottunk, aztán végleg megszakadt a kapcsolat.
A fénykép digitális másolata nemrég, pont a világháború lezárásának 100. évfordulóján és nagyapám születésének 120., halálának 40. évfordulóján bukkant elő egy winchester eldugott zugából.
A világháború befejezésének évfordulóját mi magyarok szokásos magyaros duzzogással magunkban ünnepeltük. November 11-én Párizsban 100 ország vett részt a megemlékezésen - egykori győztesek és vesztesek egyaránt - , 72 ország állam- vagy kormányfői szinten képviseltette magát. Mi magyarok ezt nem éreztük fontosnak, egyre jobban elszigetelődünk a világtól.
2018. november 11-én Párizsban a világ országai az első világháború
lezárására emlékeztek. A magyarok nem voltak ott.

2018. november 19., hétfő

Sörös Gyula, a lángossütő

A Rátóton született Sörös Gyula mindig különc gyerek volt. Míg a falu többi fiúgyereke délutánonként a libalegelőn rúgta a bőrt, Gyula édesanyja közelében ólálkodott a konyhában. Sörösné remek szakácsnő volt, de különösen a tésztafélék elkészítésében jeleskedett. Gyula kedvence a lángos volt, a sok lángosevéstől elég duci gyerek vált belőle, nem is vették volna be a focicsapatba.
Ez persze Sörös Gyulát egyáltalán nem zavarta. Délutánonként, amikor édesanyja végzett a konyhai teendőkkel, maga kezdett sürgölődni a konyhában. Különféle lángosreceptekkel kísérletezett. Próbálgatta a különféle összetevők optimális arányát, mindenféle töltelékkel kísérletezett, nemcsak sós, de édes lángosokat is készített. Mire kijárta az iskolát, akkorra már akár doktori disszertációt is írhatott volna a lángoskészítésből.
Alig múlt még tizenöt éves, amikor hírét vette, hogy Siófokon lángosfesztivált rendeznek a parti korzón. A rátótiak biztatták: menj el Gyula, mutasd meg nekik, milyen az igazi lángos. Be is nevezett a fesztiválra tökös-kapros, káposztás-marhahúsos és virslivel töltött lángosával. A háromnapos fesztivál utolsó napján már az ő standjánál kígyózott a leghosszabb sor, és hamar híre ment, hogy a rátóti Sörös Gyula a lángossütés Paganinije.
A fesztivál végén, miközben összepakolta edényeit, tepsijeit, nem más, mint a város polgármestere állt meg a lángossütő bódé előtt, és köszöntötte az ifjút. Gyula illedelmesen visszaköszönt, de a polgármester üzleti ajánlattal állt elő: Édes fiam, nyiss egy lángossütőt itt, a siófoki parti korzón. Nincs kaució és az első öt évben csak a bérleti díj felét kell fizetned. Olyan isteni lángost készítesz drága fiam, hogy Siófokon fellendül a lángosturizmus, minden üdülővendéget átcsábítunk Széplakról.
Hamar megegyeztek, és a Sörös Lángos hamarosan országos hírnévre tett szert. Hogy a dolog még poénosabb legyen, Gyula valóban sütött sörös lángost is, gondosan válogatott kézműves söröket használt fel erre a célra. Sok üdülővendég csakis Gyula lángosai miatt választotta Siófokot úti célként, a város idegenforgalmi bevételei ugrásszerűen növekedni kezdtek.

Történt azonban, hogy új polgármestert választottak Siófokon, Urbán Győzőt. A polgármester maga is érdekelt volt a lángosbizniszben, feleségének a parti korzó túlvégén volt standja. Nagy forgalma nem volt, és az az igazság, hogy a fokhagymás lángoson kívül csak tejfölöset és sajtosat készített. Ráadásul ritkán cserélte az olajat, és a higiéniára sem ügyelt mindig. Szerette volna viszont, ha a Sörös Lángos örökre eltűnik a városból, bujtogatta férjét, duruzsolt a fülébe, hogy okoskodjon ki valamit Sörös ellen. Addig-addig fújta a kígyókövet, hogy Urbán Győző egy olyan törvényjavaslatot terjesztett a közgyűlés elé, mely szerint csak az üzemeltethet lángossütőt a városban, aki szülőfalujában is árul lángost. Ezen felül szülőfalujának polgármestere megállapodást kell hogy kössön Siófok polgármesterével, melyben hozzájárul ahhoz, hogy a falu szülötte Siófokon is árulhat lángost. A törvény végrehajtására eredetileg két hónapos határidőt javasolt, de a közgyűlési vita során ezt egy hónapra rövidítették.
Nagyon nekibucsálódott a mi Gyulánk, mert Rátót nem volt éppen a világ közepe, ráadásul mindössze húsz család élt a faluban, nem volt nagy biznisz lángost árulni ebben a kis községben. De ha már ez a szabály, megegyezett a helybéli vegyesbolttal, hogy otthon minden nap lesüt húsz darab lángost: 5 mézes-söröset, 5 pesztósat, 5 vaníliás-tejfölöset és 5 csilis-csokoládésat, és azt a boltban, a többi pékárúval együtt fogják árulni.
A rátóti polgármester, akinek tehenészete volt és tőle vette Gyula a lángoshoz a tejet meg a sajtot, kiállította az igazolást, hogy Sörös Gyula szülőfalujában, Rátóton lángost árul, és hogy ő a maga részéről kész megegyezni Siófok polgármesterével, hogy Gyula tovább üzemeltethesse a Sörös Lángos standot a siófoki parti korzón.
Nagyon megörült Sörös Gyula, vitte is a hivatalos iratot Urbán Győzőhöz. Másnap Urbán egy olyan módosító indítványt terjesztett a városi közgyűlés elő, hogy a lángossütésre vonatkozó törvény határidejét fél évvel meghosszabbítják. Morgolódott Sörös Gyula, mert közeledett az idegenforgalmi szezon. A szomszédos Széplak nagyon csábította a lángoszsenit, vigye át standját hozzájuk, de ő még kivárt. Végül is teljesített minden feltételt, mi akadálya lehetne, hogy megkapja a lángossütési engedélyt. Naponta hívogatta a siófoki polgármesteri hivatalt, hogy mi van az engedéllyel, de Urbán titkárnője mindig azt válaszolta neki, hogy a jó munkához idő kell.
Eközben a Siófoki Napló munkatársa fényképeket készített a rátóti vegyesboltról, és másnap ezzel a címmel jelent meg tudósítása a lapban: "Lelepleződött Sörös Gyula mesterkedése, Rátótón egy kulipintyóban árulják a kamu-lángost!"
Sörös Gyula elveszítette türelmét, és levelet írt Urbán Győzőnek, melyben elmondta, hogy amennyiben az idegenforgalmi szezon beindulása előtt nem írja alá a megállapodást a Rátóti polgármesterrel, és nem adja ki a Sörös Lángos működési engedélyét, kénytelen lesz üzletét Széplakra átköltöztetni. Másnap már ez szöveg jelent meg a Siófoki Napló címlapján: "A közgyűlés nem enged Sörös Gyula zsarolásának!"
Bár a siófoki Szabad Lángosért  Egyesület tiltakozó megmozdulást hirdetett a városháza elé, arra alig ment el egy tucatnyi lokálpatrióta. Meg is írta a Napló: "Csődöt mondtak Sörös emberei."
Az új idegenforgalmi szezon a Sörös Lángost már Széplakon, a parti sétányon találta. Akik számára fontos volt a minőség, mostantól Széplakra jártak lángost enni. Siófok idegenforgalma visszaesett, de ezt Urbán Győző azzal magyarázta a városi közgyűlésnek, hogy mindez Sörös Gyula uszítása miatt van, aki igyekszik a világhírű siófoki lángos hitelét lerontani.
Sörös Gyula nosztalgiával gondol vissza a siófoki évekre, sajnálja a lángos nélkül maradt siófoki patriótákat, de azt mondja, mindig előre kell tekinteni. Új rebarbarás-mákos lángosát is a széplaki sétány vendégei kóstolhatták meg elsőnek.



2018. november 13., kedd

Konzultálunk megint

Mint tudjuk, a Nemzeti Konzultáció a demokrácia legmagasabb foka, mert már Hitlerék is kitalálták: a Második Birodalomban korlátozták a népszavazást, viszont úgynevezett népi konzultációkat folytattak a nemzettel. Nincs új a nap alatt.
Mi, első kerületi lakosok mindig elsők között kapjuk meg a konzultációs kérdőíveket. Ráadásul - hogy átérezzük a fontosságát - elsőbbségivel hozza ki a posta.
Viszont a téma kétségtelenül fontos: fogy a nemzet. A témáról már én magam is többször posztoltam, például itt, meg itt. Nem véletlenül olvastam el nyár elején Fekete Gyula könyvét, amikor az új Orbán-kormány meghirdette a családok évét. Fekete Gyuláról viszont van egy történetem: 1990-ben, az első szabad választások előtt Katival sorra jártuk a különféle pártok választási gyűléseit. Az MDF fórumán Czakó Gábor író és az ős-MDF lelkes politikusa arról beszélt, hogy nem ért egyet Fekete Gyulával abban, hogy a gyermekvállalási kedv kizárólag a megfelelő életkörülmények biztosításával fokozható. "A gyermekvállalás nem menazsírozási kérdés." Fekete Gyula meg is sértődött és kilépett az MDF-ből.
Az viszont tény, hogy az utóbbi hetven évben kétszer nőtt meg a termékenységi ráta Magyarországon: az 1950-es években, az úgynevezett Ratkó-korszakban a szigorú abortusz-tilalom bevezetésével, majd az 1960-as évek végén a GYES bevezetésével. Korbács és mézesmadzag.
Ugyanakkor vannak nálunk gazdaságilag fejlettebb országok, ahol még Magyarországnál is alacsonyabb a gyermekvállalási kedv (például a hagyományosan gyermekbarát olaszoknál), de például Izraelben, ahol mindössze hat hét a szülési szabadság, a termékenységi ráta magyarországi érték több mint kétszerese (a magyar érték 1,45 körül van, Izraelben 3,1, az állandó lakosságszám fenntartásához 2,1 körüli érték szükséges).
A konzultációs íven örömmel láttam, hogy a kormány az abortusz-kártyát nem óhajtja kijátszani, pedig valószínűleg nagy a nyomás a kereszténydemokraták részéről. Marad a mézesmadzag, de vajon elég mézes-e?

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által készített propagandavideó kifejezetten aranyos, mi is pont így éreztünk, amikor még kicsik voltak a gyerekek. A gyereknevelés tényleg a legtisztább öröm forrása.
Csakhogy a családok védelméről szóló kérdőív egy igazi elmúltnyolcévezős-migránsozós-bezzegafideszezős propagandairat. Minden kérdést egy állítás vezet be, mely a leggyakrabban nettó hazugság. Nem igaz, hogy Brüsszel Európa demográfiai problémáját tisztán a bevándorlással szeretné megoldani. Nem igaz, hogy a Fidesz alatt nőtt a gyermekvállalási kedv (2011-ben és 2013-ban volt a legalacsonyabb evőr), nem igaz, hogy a szocialista-liberális (micsoda szitokszó, brrrrr!) koalíció eltörölte a családtámogatást. A kérdőív nem felel meg a szociológiai kérdőívek legalapvetőbb szabályainak sem, és a legtöbbször nem derül ki a fő feladata, vagyis hogy a válaszból milyen kormányzati intézkedés következik. Vegyük például ezt: "Egyetért-e Ön azzal az alapelvvel, miszerint a gyermeknek joga van anyához és apához?". Válás esetén mindkét szülőt megilleti a láthatás, ez oké. Mi van azokkal a nőkkel, akik egyedül vállalnak gyermeket? Mi van az árvasággal? Mi van a családi erőszak miatti távoltartással? Micsoda hülyeség ez az egész? Ilyenkor az emberben felmerül a gyanú, hogy az úgynevezett szivárvány-családok (meleg vagy leszbikus párok) gyermekvállalását akarják ellehetetleníteni?
Rebesgették, hogy esetleg bevezetik a három vagy többgyermekes nők adókedvezményét. Ha ez visszamenőleges hatályú lenne, mi még élvezhetnénk Kati nyugdíjba vonulásáig.
Korábban volt szó arról is, hogy a három vagy többgyermekes szülők esetleg nyugdíjpótlékot kapnak. Ez bármennyire is sértő azoknak a pároknak, akik nagyon szerettek volna több gyermeket, de valamiért ez nem volt lehetséges, az mindenképpen tény, hogy amikor ennyire hangsúlyozzák a nyugdíj melletti öngondoskodás szükségességét, akkor tudomásul kell venni, hogy a sokgyermekes szülőknek jóval kevesebb a lehetőségük az öngondoskodásra. Félreértés ne essék, a gyermekre költött pénz sohasem elvesztegetett. Hát most úgy tűnik, hogy a nyugdíjpótlék végleg lekerült a napirendről. Nem véletlen, a kormány a jövőben megszületendő gyermekeket szeretné ösztönözni, nem pedig az eddig megszületetteket jutalmazni.
Nem tudom, végül a Czakó Gábor - Fekete Gyula vitában kinek lesz igaza: fellendíthető-e a népesség tisztán a családtámogatási rendszerrel, vagy pedig Magyarország számára egy optimista, hosszútávú jövőképre is szükség volna.

2018. november 12., hétfő

Hétköznapi bosszúságok

Két nem kis anyagi kiadással járó bosszúságot írok most le, úgyis rég használtam az "önsajnálat" tag-et.
Az egyik bosszúság Katit érte: megjött a szeptemberi mobil számlája és bruttó huszonvalahány ezer forint volt. Látjuk, hogy ebből 16 ezer forint körül volt az izraeli mobil adatforgalom. Puff, bekapcsolva maradt az adat-roaming.
Egy hónappal korábban Ausztriában és Németországban nyaraltunk. Mivel az EU-n belül az adat-roaming felármentes, Kati is bekapcsolta a barangolást, és Izraelbe utazva elfelejtette kikapcsolni. Szerintem nem életszerű, hogy egy lánya esküvőjére utazó örömanya az utazás előtt belépjen a mobiltelefonjának Beállítások-Továbbiak-Mobilhálózatok-Adatbarangolás menübe, hogy kikapcsolja ezt a funkciót. Ráadásul még hálások is lehetünk a T-Com-nak, mert 5 Mbájt (nem Gbájt!) után leállították az adatforgalmat. Ezt az adatmennyiséget az Androidon futó kliensprogramok (WhatsApp, Viber, Skype, Facebook stb.) simán leforgalmazzák anélkül, hogy az ember a telefonjához nyúlna. Mivel Izrael ahhoz a díjzónához tartozik, ahol 1 kbájt adatforgalom több mint 3 forintba kerül, hamar elértük ezt a horror összeget. Amikor kikértük a számlarészletezőt, láttuk, hogy már az első kinti nap végén elértük a limitet.
Engem csak az bosszant, hogy ez az adatforgalmi díj annyira elrugaszkodott a realitástól, hogy tudatosan egészen biztosan nem veszik igénybe az emberek. Ennél kevesebb pénzért vettük a kinti SIM-kártyát ha jól emlékszem 10 Gbájt adatforgalommal, vagyis a T-Com forgalmi díja ennek fajlagosan az ezerszerese! Meg vagyok győződve, hogy ezt a díjat csakis a figyelmetlen ügyfelektől sikerül bekasszírozniuk, ami nálam kimeríti a tisztességtelen üzleti magatartás fogalmát.
A másik csapás anyagilag húzósabb: kinyuvadt a mosógépünk. Pont 10 éves volt, leégett a motorja. A lengéscsillapítói is cserére szorultak, ez a kettő így együtt gazdasági totálkár. Nálunk naponta megy a mosógép, elég gyorsan be kellett szereznünk az újat, kaptunk is egy egészen jó ajánlatot, le is szállították, elvitték a régit. Szépen felcsatlakoztatom a csöveket, helyére gurítom a gépet, vízszintbe állítom, hogy ne billegjen. Be akarom dugni a villásdugót, és...hoppá! Nem ér el az aljzatig. A régié elért.
A vezeték a mosógép aljáról indul ki és 1 m 60 cm hosszú. A 17 évvel ezelőtt épített lakásunkban a dugaszoló aljzatok mindenhol 40 cm magasan vannak, kivéve a vizes helyiségeket, amelyekben életvédelmi okokból 1 m 60 cm a szerelési magasság. Ha nem pont alatta van a mosógép, esélytelen, hogy elérjen a zsinór.
Megírom a szállítónak, hogy rövid a zsinór. Visszaírja, hogy igen, mostanában ilyen rövid zsinórral szállítják a mosógépeket, otthon ő is hosszabbítóval használja az övét. Visszaírom neki: Miről beszél, a használati útmutatóban egyértelműen benne van, hogy tilos elosztót és hosszabbítót használni!
Erre visszaír, hogy a villanyszerelőjük szívesen ad ajánlatot a zsinór kicserélésére. Egy százvalahányezer forintos vadiúj mosógépnél! Azt hittem, szétdurran az agyam! A gyártót nem értem, pedig a németeket nagyra tartom: Ha rövid zsinórral árulom a mosógépet, akkor a vásárlók jelentős része hosszabbítót fog használni, ami vizes helyiségben baleseti kockázatot jelent! A net tele van őrjöngő mosógép-vásárlókkal.
Ráadásul a tegnapi Rhoda Scott koncert is elmaradt, pedig 50 éve várok arra, hogy élőben is hallhassam a dzsesszorgona királynőjét és Hammond-orgonáját. Erre mit csinál: elesik a szállodában és eltöri a lábát!
Hát ezek voltak az utóbbi idők hétköznapi bosszúságai.

2018. november 9., péntek

30 év

Harminc éve randiztam Katival a Marxista-Leninista Esti Egyetem előtt, a Villányi úton. Tegnap is oda kértem tőle randit, persze csak poénból, végül a város egy másik pontján, az Opus Jazz Klubban ünnepeltük 30. évfordulónkat a TOMASZ CHYŁA QUINTET vacsorával egybekötött műsorának megtekintésével.
Az eredeti helyszínen 30 év után (bocs, sötétben készült a szelfi)
És akkor most nosztalgiából beszúrok ide néhány fényképet az elmúlt 30 évből. Ötévenkénti képeket próbáltam keresni, de 1993-ban nem csináltunk olyan fényképet, amin mind a ketten rajta vagyunk.
Egyik első közös képünk 1989-ben a Kékestetőn
1998 december, családi sízés a Gärlitzen-en
2003-ban a Kőkapunál
2008-ban Rodoszon
2013-ban Balatonbogláron
2018-ban Orsi esküvőjén
Szeretlek, Kati. 

2018. november 7., szerda

Még mindig nincsenek esküvői fotók, videók

Ja kérem, a tökéletességhez idő kell!
Viszont akit érdekel, hogy Izraelben milyen egy nem túlságosan vallásos esküvői szertartás, az ezen a nem túl jó felbontású amatőr videón megnézheti Orsi lányom esküvőjét (nyugi, mindössze 13 perc). Az egésznek van egy nagyon laza, felszabadult és spontán jellege, ez az, ami igazán tetszett nekünk.


Csak átismételve a szertartást, amit már egy korábbi posztomban leírtam:
"...A násznép ezalatt már felsorakozott a sátor, vagyis a hüpe előtt, következik a bevonulás, mégpedig egyáltalán nem egy vallásos zenére, hanem a Lover of The Light című dalra. Először a vőlegényt vezetik a szülei a sátor alá, majd mi kísértük Orsit, de csak félútig. Ott elbúcsúztunk tőle, és mi is a sátor alá álltunk. Ekkor jön az a rész, hogy a vőlegény a menyasszony elé megy, elfátyolozza és a hüpe alá vezeti (Utalva az ószövetségi történetre, hogy Lábán becsapva Jákobot Ráhel helyett Leát adta hozzá feleségül, a vőlegény ellenőrzi, hogy tényleg a neki szánt leány-e a menyasszony). Sahar ehelyett odafutott Orsihoz, és a násznép hujjogása közepette felemelte, megpörgette, majd visszazökkenve szerepébe elfátyolozva a hüpe alá kísérte. A rabbi áldást mond, a pár iszik egy pohár borból, de a menyasszonyt fátylát felhajtva édesanyja itatja. A rabbi köszöntőt mond, majd a gyűrűt újra megvizsgáltatja a tanúval, utána átadja a vőlegénynek, hogy húzza fel a menyasszony jobb mutató ujjára. Újabb áldás után a házasságlevelet a menyasszony édesanyja, vagyis Kati kapja meg. Újabb áldások következnek, majd a rabbi kihirdeti a házasságot. Mostmár a vőlegény felhajthatja a fátylat, újabb pohár bor következik, ezúttal a vőlegény itatja meg az ifjú asszonyt. Elérkezett az esküvő csúcspontja, a pohártörés. Az eltört pohár a jeruzsálemi szentély lerombolását szimbolizálja. Előtte a násznépből a rabbi felszólít egy gyermeket, vizsgálja meg, hogy a pohár valódi-e. Ezután a vőlegény fogadalmat tesz, hogy ha elfelejti Jeruzsálemet, az ő nevét is felejtsék el örökre. Jobb lábával összetöri a poharat, "Mazel tov!"-ot kiált mindenki, felcsendül a zene és násznép a sátor alá tódul, hogy az örömszülőket félrelökdösve gratulálhasson az ifjú párnak...."
Mi pedig mi mást tehetnénk: a sok amatőr fotó és videó után várjuk a hivatalos képeket és filmet.

2018. november 4., vasárnap

A CEU-ügy a NER állatorvosi lova

Most, hogy a CEU-ügy ismét naponta terítékre kerül a médiában, többen kérdik, hogy miért is ilyen fontos a CEU az ellenzéknek, miért beszélnek róla ennyit. Nos, azon kívül, hogy egy menő egyetem elüldözése mindig nagy veszteség, talán ennél még fontosabb, hogy a CEU-ügyben, mint cseppben a tenger, benne van Orbán rendszerének minden ármánya, furmánya, csűrés-csavarása, betegsége Pár évtized múlva, egy jobb korban a politológusok és a történészek a CEU-ügyön, mint egy állatorvosi lovon tanulmányozhatják majd ezt a korszakot. De vegyük sorra mindazokat a szindrómákat, melyeket a CEU-ügyet vizsgálva tanulmányozhatunk:

1. "Eseti törvénykezés"-szindróma

Az autokráciákra jellemző, hogy a hatalom, mint politikai megrendelő egy-egy konkrét eset kapcsán nyújt be a törvényhozásnak törvényalkotási vagy törvénymódosítási igényt. A NER-ben számos példát találhatunk erre, ilyen volt például a lex-Borkai, amikor a katonatisztek korábban szolgálati idejük letelte után öt évig nem tölthettek volna be polgármesteri tisztséget, de Borkai Zsolt kedvéért a törvényt módosítva ezt az időt három évre rövidítették. A lex-Mocsai értelmében pedig egy olimpiai érem doktori fokozatnak minősül, így Mocsai Lajos korábbi kézilabda szövetségi kapitány betölthette a Testnevelési Egyetem rektori tisztét.
Amikor a legmagasabb körökből érkezett politikai megrendelés a CEU jogi ellehetetlenítésére, a legjobb jogászok gyűltek össze, hogy fogást találhassanak a már több mint negyed százada Budapesten működő egyetemen. Így született meg a lex-CEU, amely mindössze nyolc hónapnyi időt adott az egyetemnek, hogy képzést indítson a székhelye szerinti New York államban, hogy folytathassa magyarországi tevékenységét. Sem a székhely szerinti oktatás szükségességének okát, sem pedig annak elképesztően rövid határidejét nem indokolták a törvény megszövegezői.

2. Ellenségkép-szindróma

A NER a kezdetektől fogva ellenségkép kreálásával igyekezett hatalmát legitimálni. Kezdetben az "Állítsuk meg Brüsszelt!" jelszót hangoztatták, 2015-től ehhez hozzájöttek a kultúránkat, munkánkat, családunkat, biztonságunkat és vallásunkat fenyegető bevándorlók, 2016-ban ehhez már Soros Györgyöt, mint főgonoszt is hozzákapcsolták. 2017-ben a CEU-ra is sor került, mint sorosista felforgató intézményre, janicsárképzőre, neoliberális tanok terjesztőjére.
A NER csak képzelt ellenségek elleni folytonos küzdelemben képes magát elhelyezni a politikai térben. Figyeljétek meg, ha Orbán Brüsszelbe indul az Európai Tanács ülésére, mindig közzé teszi Facebook-oldalán: újabb csatába indulok. Olyat sohasem hallani tőle, hogy közös megbeszélést folytatunk szövetségeseinkkel a Magyarországot is érintő problémák közös megoldására.

3. Kulturkampf-szindróma

A "kultúrharc" szót azért németül szoktuk emlegetni, mert a hitleri Németországban vált először teljesen általánossá a tudomány és a művészet hatalmi-ideológiai alapon történő támadása. Hasonlóan a hitleri vagy szocialista időkhöz, a kormányzathoz vagy ideológiai centrumokhoz közel álló lapokon keresztül támad a NER művészeket, szerzőket intézményvezetőket, tudományos és kulturális intézményeket és egyetemeket. Így kellet távoznia Pröhle Gergelynek a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről, azért kellet magyarázkodnia Ókovács Szilveszternek, a Magyar Állami Operaház igazgatójának a Billy Eliot című musical bemutatása miatt, ezért támadták meg Frida Kahlo életmű-kiállítását a Magyar Nemzeti Galériában.
De a tudományos életben is olyan szintű beleszólást kíván magának a kormányzat, amelyre sem kompetenciája, sem alkotmányos lehetősége nem volna. Palkovics László bejelentette szándékát, hogy a továbbiakban ne a Magyar Tudományos Akadémia, hanem a kormány döntsön a tudományra szánt pénzek felhasználásáról, kétségbe vonták a gender studies, mint tudomány létjogosultságát, ezért betiltották, és ugyanígy mondtak véleményt a CEU-n oktatott tárgyakról illetve a CEU-n végzett tudományos kutatásokról.
A CEU elleni kormányzati támadást is kormányzati internetes portálokon, a Figyelőn és a Látószögön keresztül készítették elő. Beszédes a cikkek megjelenésének időpontja is, mely pont egybeesik Vlagyimir Putyin budapesti látogatásával (az orosz elnök valószínűleg ekkor adta le a megrendelést a CEU kilövésére).

4. "Oszt jónapot"-szindróma

Egy választási gyűlésen mondta Orbán Viktor: Nem kell félni a választási törvények megsértésétől, elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt jónapot. Ez a cinizmus azóta is jellemző a Fideszre. Fél évvel a 2018-as választások után sorra veszti el a Fidesz-közeli média a személyiségi jogi pereket és fizeti közpénzből a kártérítéseket, mert a választási kampányban politikai ellenfeleiket lehazaárulózták, letolvajozták, lebuzizták, legyilkosozták. A választásokat megnyerték, a kártérítést kifizetik, oszt jónapot.
A CEU-nál is erre játszanak: a lex-CEU-t nyilvánvalóan az Alkotmánybíróság is és az Európai Unió bírósága is érvényteleníteni fogja, de addigra már a CEU régesrégen Bécsben lesz - oszt jónapot.

5. Kisvasút-szindróma

Ha támadják a kisvasutat, meghosszabbítjuk Bicskéig, meghosszabbítjuk Lovasberényig - mondta Orbán Viktor a felcsúti kisvasút kritikusainak. A Vál-völgyi Kisvasút megépítését nem tényleges turisztikai vagy kommunális igény, hanem a miniszterelnök vágyálma hívta életre. A projekthez csak úgy kaphattak uniós támogatást, hogy egy nagyságrenddel nagyobb forgalmi adatot prognosztizáltak, mint ami a valóságban lett.
A kisvasút-szindrómát, vagyis azt, hogy ha valamit kritizálnak bennünk, azt csakazértis foggal-körömmel védelmezünk, általában kamaszkorunkban kinőjük.
A CEU-t védelmébe vette az EU, a nemzetközi tudományos közvélemény, az Amerikai Egyesült Államok, bírálta a Velencei Bizottság, bekerült a Sargentini-jelentésbe. Orbán számára mintegy menekülési útvonalként kínálták fel a CEU megtartását: ha maradhat a CEU, Orbán is maradhat az Európai Néppártban, Amerikával is jó viszonyt ápolhat. A kamaszos kisvasút-szindróma viszont visszatartja Orbánt, hogy kézjegyével lássa el a már kilenc tárgyalási fordulóban előkészített és már csak aláírásra váró CEU-egyezményt.
Megjegyzem, talán a kisvasút-szindróma Orbán legsúlyosabb jellemhibája, hogy vesztes ügyekből hiúságból nem képes engedni. Ez akár még az ország vesztét is okozhatja.

6. "Milyen oroszlán?"-szindróma

A "Milyen oroszlán?"-szindróma az egyik legáltalánosabb politikusi viselkedés. Ha konkrét kérdést tesznek fel neked, tettesd hülyének magadat. Mi a kormányzati funkciója Habony Árpádnak? Ki az a Habony Árpád? - jön a viszontválasz.
Most, hogy a CEU-botrány kezd a tetőfokára hágni, a kormányzati kommunikáció kimaxolja a "Milyen oroszlán?"-szindrómát. Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter, Dr. Kovács Zoltán kormányszóvivő (doktorátusát a CEU-n szerezte) és a miniszterelnök egyhangúlag értetlenkednek arra a kérdésre, hogy mikor írják alá a megegyezést New York állammal a CEU-ról: Nem tudunk róla, hogy valamit is alá kellene írnia Magyarországnak. A cinizmus netovábbja.

7. "Inverz kommunikáció"-szindróma

A NER már a nevében gyakorolja az inverz kommunikációt. A Nemzeti Együttműködés Rendszere az együttműködés helyett a folytonos konfliktuskeresés és árokásás rendszere. Az Orwell-i társadalom hármas jelmondata is az inverz-kommunikáción alapul: A háború: béke; A szabadság: szolgaság; A tudatlanság: erő.
Ha megírják a közmédiáról, hogy valótlanságot terjeszt, csak annyit mondj: "Fake news!", vagyis az a hazug, aki mondja.
Amikor a CEU bejelentette, hogy amennyiben a magyar kormány nem állapodik meg New York állam kormányzatával a CEU magyarországi működéséről, nem  maradhat Budapesten, a NER lakájmédiája azonnal azt kezdte kommunikálni, hogy Soros György egyeteme zsarolni próbálja Magyarországot. Úgy kezdődött a verekedés, hogy visszaütöttek.
Rétvári Bence szerint az a tény, hogy messze a CEU nyerte el pályázaton a legtöbb európai kutatási pénzt, azt bizonyítja, hogy a CEU elhappolja a lehetőségeket a többi magyar egyetem elől.

2017-ig kritikusa voltam az Orbán-kormánynak, de számos intézkedésükkel egyetértettem, és mindig is az volt a véleményem, hogy helytelen ellenzéki magatartás az, ha mindent hibásnak és elvetendőnek mondunk, amit az Orbán-kormány az elmúlt nyolc évben véghezvitt. A lex-CEU és az azt követő kutyakomédia után viszont az Orbán-kormány ádáz ellenségévé váltam. Az a hideg számítás és cinizmus, amellyel kivégzik az egyetemet, ezzel jóvátehetetlen gazdasági, politikai, kulturális és tudományos kárt okoznak hazánknak, túlmegy minden eddigi határon.

#IstandwithCEU

2018. november 2., péntek

Ősz a kulturálódás időszaka

Az ősz a színházba és kiállításokra járások időszaka.
A Belvárosi színházban A folyón túl Itália című kétfelvonásos darabot néztük meg, mégpedig nem is akárkivel, mint újdonsült vőm nagyszüleivel, akik alig valamivel idősebbek nálunk. A darab alapszituációja az, hogy amerikai olasz bevándorló nagyszülők Brooklynban élnek, és gyermekeik már szétszóródtak az egész USA-ban, egyedül egyik unokájuk jár hozzájuk minden vasárnap igazi olasz ebédre. A srác bejelenti, hogy a cége előléptette és áthelyezték a nyugati partra. A kétségbeesett nagyszülők mindent megtesznek, hogy a fiút New Yorkban tartsák, még egy lánnyal is megpróbálják összehozni.
Vőm nagyszülei négy éven keresztül voltak Orsinak és Saharnak szüleik helyett szülei. Szerencsére lányomék nem költöztek túl messzire tőlük, kb. 15 km-re van a légibázis Gederától, hetenként egyszer, péntek esténként biztosan találkoznak.
A színdarab egy átlagos vígjáték lett volna, ha a szerző, Joe Dipietro engedett volna happyend csábításának. Helyette a darab nagyon is reálisan fejeződik meg, de többet nem spoilerezek. Jó volt újra látni Benedek Miklóst, Lukács Andort, Lázár Katit. A rendező Znamenák István volt, és az Orlai-produkció révén került színre. Az Orlai-produkció támogatásának egy jelentős része érkezett eddig a kulturális TAO-ból, amelyet most kivezetni szándékozik a kormány. Remélem, a kieső összeget sikerül majd más forrásból pótolniuk, mert eddig sok szenzációs Orlai-színrevitelt láthattunk.
A színdarab után a nagyszülőkkel (nagy-nászok, vagy hogy kell hívni őket?) beültünk a Spinozába egy vacsorára. A Spinoza színháztermében Frida Kahlo-ról, a mexikói festőművészről is megy darab, láttuk a plakátjait. Frida Kahlo-nak életmű-kiállítást szentelt a Nemzeti Galéria, viszont a Magyar Idők internetes portál a NER nemrég meghirdetett Kulturkampf-ja jegyében támadta be a kiállítást. Mivel a negatív reklám is reklám, október 23-án kihasználtuk a lehetőséget, hogy ingyen megtekinthessük a legendás kiállítást.
Sorbanállás a Nemzeti Galéria előtt
A kiállítás mintapéldája annak, milyen egy korszerű, 21. századi életmű-kiállítás. Valójában itt értettem meg, miért lett Frida Kahlo ekkora pop-ikon. Egyszerre baloldali és feminista példakép, egyben a művészi szabadság mintaképe is. És ez az, ami a NER-t a legjobban bőszíti.
Frida Kahlo-graffiti Párizsban
Október utolsó napján az Örkény Színházban néztük meg egy belorusz írónő, Szvetlana Alekszijevics írásaiból készült darabot, a Secondhand-et. A szerző 2015-ben kapott irodalmi Nobel-díjat. Az ukrán-belorusz-orosz hármas identitású író orosz nyelven alkot, nevét is oroszos módon írja. 2000-től emigrációban élt, mert nemcsak az egykor szovjet rendszert bírálta dokumentarista írásaival, hanem Lukasenko rendszerét is. 2011-ben azonban visszatért Minszkbe. A színdarab az egykori szovjet birodalom összeomlásával, az összeomlás utáni mindennapokkal foglalkozik, hogyan viselik az emberek az elmúlt évtizedek traumáit, az afganisztáni háborút, a csernobili balesetet, a csecsen háborút, az azeri-örmény konfliktust, és persze a Putyin-rendszert.
Azon gondolkodtunk, hogy vajon mit ért ebből a darabból az, aki nem élt a '70-es, '80-as években. Pedig nemcsak színészként, de rendezőként is részt vettek a színművészeti egyetem hallgatói a darab létrehozásában, viszont a nagy "öregek", Epres Attila, Pogány Judit, Csuja Imre, Csákányi Eszter és az ezerarcú Znamenák István elképesztő monológokkal tették hatásossá az előadást. Az egykori Szovjetunió romjait a színpadon felhalmozott nagy ruhakupac szimbolizálta.
Ja, moziban is voltunk a héten, a Nyitva című magyar filmet néztük meg hármasban Katival és Borival. A film vicces volt és poénos, de igazából nem érintett meg bennünket az öt év együttélés után a szexuális elhidegülést átélő pár problematikája. Ja igen, néhány nap múlva lesz Katival a megismerkedésünk 30. évfordulója.