Mese Viktor kerálról s Habony Árpádról

Eccer vót, hol nem vót, vót eccer egy ország. Annak az országnak vót egy kerála, ki folyton csatározott s mindig győztesen tért meg, ezért a nép csak Viktor kerálnak szólította. Vót az országban két alkerál is, kik erőst vágytak a hatalomba, de sehogyan sem bírták azt megkaparintani, az egyiket Ferencnek, a másikat Gábornak hítták.
Felkerekedett eccer a kerál s a két alkerál, hogy keményen dolgozó kisembert leljenek a hatalmas országban. Koldusgúnyát öltöttek, úgy indultak útnak. Mentek, mendegéltek, hős vértől ázott arany mezők, könnytől áradó ezüst folyók mellett vitt el az útjuk.
- Be hatalmas az én országom! - sóhajtott fel Viktor kerál.
- Tiéd ám a mingyá megmondom mi! - dörmögte Ferenc.
Estére egy sűrű kerek erdő közepibe értek, hol egy tisztáson egy kis kunyhóban égett a világ. Békopogtak, bényitottak. A kunyhó közepén egy sukár legény ült egy tölgyfaasztal mellett, Gucci táskája egy szegen lógott a kunyhó falán.
- Adjon isten jó napot, te legény! - köszöntötték a vándorok.
- Fogadj isten, felséges kerálom! - válaszolt illendőn a legény, mert megösmérte Viktort.
- Ki vagy, te legény itt, hol a madár se jár? - kérdezte Viktor.
- Habony Árpád az én becsületes nevem, én vagyok a Nemzet Keményen Dolgozó Kisembere. - válaszolt a legény.
Hej, igen megörvendett a kerál és a két alkerál, hogy meglelték, akit kerestek. Üstöllést meg es egyeztek, hogy a két alkerál elmegy, hogy idehíjja a médija hatalmasait. Viktor kerál pedig a kalyibában maradt Habony Árpáddal, hogy kifaggassa tövirül-hegyire.
Alig telt el egy fertályóra, megérkezett a médijja minden hatalmassága, hercegek, grófok, válogatott cigánylegények. A keráli televízijó kocsija elé hat pompás táltos paripa vót béfogva. Mikor bényitottak a kunyhóba, egyedül Viktor kerál feszergött a tölgyfaasztalnál.
- Hun van Habony Árpád? - kérdezte Gábor alkerál feldúltan.
- Miféle Habony Árpád? - kérdé a kerál csodálkozva.
- Hej, te ilyenolyan, kerüljek csak hatalomra, tömlőcbe vettetlek, de még a karóbahúzást is bévezettetem, ha nem mondod meg, hová tűnt a legény!
- Hagyd csak! - csitította Ferenc - én szót értek véle, magam is vótam eccer kerál.
- Viktor, emlékszel, hogy azé öltöttünk koldusgúnyát, hogy megleljük a keményen dolgozó kisembert?
- Hogyne emlékeznék, szép országunk a keményen dolgozó kisemberek hazája.
- Akkor biztosan arra is emlékszel, hogy ebben a kunyhóban ráleltünk a Nemzet Keményen Dolgozó Kisemberére, ki magát Habony Árpádnak nevezte.
- Minek is tagadnám, szép sukár legény vót.
- No, akkor megegyeztünk, hogy mi Gáborral idehíjjuk a médija hatalmasait, míg te szóval tartod a legényt.
- Így vót, különben ki tudja hová szökött vón.
- Látod Gábor, én szót értek véle! - húzta ki magát Ferenc. - Na, hun van akkó az a Habony Árpád?
- Miféle Habony Árpád? - húzta föl a szemöldökit Viktor kerál.
Így vót, mese vót. Aki nem hiszi, annak a TEK utánajár.