Parlament

Parlament

2019. november 27., szerda

Van magyar Emmy-díjas!

Az Emmy a harmadik legrangosabb filmes díj az Oscar és a Golden Globe után. Míg négy Oscar-szobor került Magyarországra (1981-ben A légy című animációs rövidfilm, 1982-ben a Mephisto, 2016-ban a Saul fia, 2017-ben pedig a Mindenki), és a Saul fia révén Golden Globe-unk is van, addig az Emmy-re, a televíziós alkotások díjára még csak jelölésünk sem volt 2019-ig. Idén azonban rögtön két jelölést is kaptunk: Bergendy Péter Trezor című filmjét a legjobb tv-filmnek vagy minisorozatnak járó díjra jelölték, Gera Marinát pedig az Örök tél című tévéfilmben nyújtott főszerepéért. És Marinának a jelölést sikerült díjra váltania!
A dolog sorsszerűsége, hogy a sváb nők orosz kényszermunkára való elhurcolásáról szóló filmért járó szobrocskát pont november 25-én, a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltak emléknapján kapta meg a színésznő. Pedig ez csak magyarországi emléknap, 2012 óta emlékezünk ezen a napon a malenykij robotról.
Részlet a ferencvárosi kényszermunkára elhurcoltak emlékművéből
Itt látható, ahogy Gera Marina átveszi a díjat:


Egyébként egy tavalyi díjazottnak is volt magyar kötődése: Alex Bornstein édesanyja és nagymamája magyarországi holokauszt-túlélő, köszönő szavaiban el is hangzik az "anyuka" és a "nagyi" szó:


Tegnap Katival megnéztük az Örök telet, valóban szép film. Nem tudtuk, hogy a sváb nőket szabályos behívóval vitték el kényszermunkára, nem pedig az utcán fogdosták össze őket, mint nagymamám sógorát, akit szintén Kelet-Ukrajnába hurcoltak, mint a filmbeli Irént, csakhogy a mi rokonunk nem tért haza élve. Feleséget és hétéves kislányt hagyott itthon. Valószínűleg még mindig megvan minden család saját malenykij robot-története.
Visszatérve a filmre: a nyílt szívű és mindig adakozó Irén majdnem belehal a nagylelkűségébe, ezért táborbeli szerelme tanácsára stratégiát vált: többé nem álmodik, nem jószívűsködik, nem gondol a hazatérésre, nem imádkozik többé. Hazatérése után azonban úgy dönt, hogy leveti magáról ezt a páncélt, és - bár lenne lehetősége Németországba áttelepülve új életet kezdeni - visszatér az otthonába kislányához és szüleihez.
Nyári Krisztián könyvében, a Merész magyarokban, amit a nyáron olvastam, is szerepel egy Gulágot megjárt magyar nő, Karig Sára, akit politikai okokból hurcoltak el. A vészkorszakban zsidó gyermekeket mentett a svéd Vöröskeresztnél, majd a felszabadulás után túlságosan is komolyan vette a demokratikus újjászervezést, amit már az oroszok nem nézhettek jó szemmel. Karig Sára a vorkutai lágerben nyelveket tanult, verseket írt. Neki ez volt a túlélési stratégiája.
A filmet rendező Szász Attilától már láttunk egy filmet, A berni követet Kulka János csodálatos szereplésével, annak is ugyanaz a Köbli József a forgatókönyvírója, mint az Örök télnek.
Furcsa utóélete a filmnek egy politikusi cicaharc, amely ma zajlott le Varga Judit igazságügyi miniszter, Dobrev Klára európai parlamenti képviselő és Hadházy Ákos magyar parlamenti képviselő között. Az igazságügyminiszter azt javasolta Dobrevnek, hogy nézze meg a filmet, mert ő ugyanannak a kommunista rezsimnek az örököse, akik a film szereplőit elhurcolták (Dobrev Klára Apró Antal kommunista politikus unokája). Hadházy viszont arra emlékeztette a miniszter asszonyt, hogy az ő édesapja pedig III/II-es ügynök volt.
Valóban élőek még a sebek...


2019. november 23., szombat

Városi kalandtúra

Nem, most nem arra gondolok, hogyan autózzunk keresztül a csúcsforgalomban a leszűkített Erzsébet-hídon vagy hogyan éljünk túl egy metróutazást nyári kánikulában. A geocaching és a szabadulószoba egyfajta ötvözete az UrbanGo által szervezett városi kalandtúra.
Három évvel ezelőtt, Kati születésnapján jártunk először szabadulószobában, azóta egy baráti házaspárral még voltunk vagy ötször-hatszor. Geoládázni pedig már 12 éve járunk. A geocaching egyik válfaja a multiláda, ahol több pontot kell felkeresni, esetleg feladatot megoldani. Talán ebben a műfajban a "Nevezetes fák a Margitszigeten" című hasonlít legjobban arra az élményre, amelyben ma volt részünk.
Ismét születésnapja van Katinak, és Bori ötlete volt a Móricz Zsigmond körtértől a Naphegyig tartó kalandtúra. Bár az időjárás miatt kicsit paráztunk, de tökéletes napsütés várt bennünket.
A Bartók Béla úti Kelet kávézóban kaptuk meg az úti csomagot: térkép, két nyakba akaszthatós füzet, lezárt boríték, villamosjegy (!), egyebek. Egy appot is le kellett töltenünk egy telefonra. Az első feladatot a kávézóban kellett megoldanunk, el is töketlenkedtünk vele vagy 20 percet.
Indul a csapat
Haditanács
Az útvonal 16 állomásból állt, az alábbi térképen látható útvonalon vezetett a Gellérthegyen át a Naphegyre.
Persze, hogy merre kell menni, az menet közben derült ki, ha meg tudtuk oldani az útközben adódó feladatokat. Például az egyiknél Petra felkiáltott: Úristen, ez a kedvenc matekpéldám!
Hány háromszöget látsz?
Ha jól használtál fel minden segédeszközt és megtaláltál minden útba eső segítséget, akkor a végén megérkezhettél a célba, a Czakó Kert étterembe, ahol az utolsó feladat megoldása után egy zsák kincset is kaphattál.
Mi a feladatot 145 perc alatt pontlevonás nélkül hajtottuk végre, és az étteremben elköltött pompás ebéddel tettük fel a koronát erre a születésnapi kalandra.
Boldog születésnapot Kati!

PS: Ha nem mentünk volna végig ezen az útvonalon, sohasem tudtuk volna meg, hogy a Rezeda utca és a Minerva utca között egy magántelken egy 4 m magas Minerva-szobor áll.


2019. november 20., szerda

Felállni, vagy nem felállni, ez itt a kérdés

A fenti kép egy náci nagygyűlésen készült 1936-ban. A tömeg lelkes karlendítéssel köszönti a Führert, egyetlen ember áll csak leeresztett karral. Az illető állítólag August Landmesser, akit - mivel zsidó felesége volt - fajgyalázásért elítéltek, később besorozták és meghalt a fronton.
Hasonló jelenet van a Cabaret című film ikonikus kocsmajelenetében. Ez az a három perces jelenet, amelybe bele van sűrítve az egész nácizmus: hogyan vált a hazafias nemzeti érzés egy az egész világot leigázni akaró erővé.

A jelenet vége felé, amikor mindenki karlendítve, felállva énekel, egyetlen egy idősebb ember marad ülve.
Általában az ember nem megy olyan közösségbe, melynek viselkedési normáit nem akarja betartani, és ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy egy egész tömeggel szemben egyedül kényszerüljön demonstrálni. Sokszor kerültem már olyan vallási közösségbe (feleségem családja révén zsidó eseményekre, nővérem révén református családi ünnepekre), amikor nem tudom pontosan, mikor kell felállni, mikor leülni, ezért ilyenkor azt csinálom, amit a többiek.
Ez az egész onnan jutott eszembe, hogy a Puskás Stadion Aréna megnyitóján, miközben határon túli gyerekek énekelték az Ismerős Arcok nevű együttes Nélküled című dalát, és 67 000 ember felállva énekelt, Miklósi Gábor, az Index újságírója ülve maradt. A rá következő napokban kapott is hideget-meleget.
A Nélküled mostanság a határon kívül élő magyarság himnusza lett, a nemzeti összetartozás dala. Csaknem 40 milliós nézettsége van, tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy szép lassan kiszorítja a Székely himnuszt ebben a műfajban. Szerintem ez nem baj, mert a Székely himnusz dallamát és szövegét tekintve is ezer sebből vérzik, az eredeti szöveg hibás prozódiája a nép ajkán alakulva valamelyest javult, sőt költöttek hozzá egy második versszakot is, de a Nélküled azzal, hogy nem nevesíti a székelyeket, hanem minden határon túl élő magyarhoz szól, alkalmasabb a nemzeti egység kifejezésére. Igen, a Nélküled lett az új Székely himnusz, amit egyre gyakrabban énekelnek el tömegrendezvényeken. És szerintem szükség van ilyen dalokra, mint ahogyan a nemzeti összetartozást kifejező zászlóra is, amely jelenleg a székely zászló. A lényeg, hogy olyan rendezvényeken használják ezeket a szimbólumokat, amelyek valahogyan az összmagyarsághoz szólnak. Hogy egy nemzeti stadion aréna avatása ilyen alkalom-e, azon esetleg lehet vitatkozni, de ülve maradni, amikor 67 000 ember feláll, lehet hogy tényleg bunkóság.
Persze a szurkolókkal nem mindig kell együtt cselekedni. Nem kell huhogni vagy rasszista megjegyzéseket tenni az ellenfélre, nem kell hátat fordítani, amikor az ellenfél nemzeti himnuszát játsszák (ezt rendszeresen megtesszük a románokkal, kapunk is érte zárt kapus mérkőzést a FIFA-tól).
A stadionarénaavatás napján egyébként volt egy spontán felállás Bécsben, a CEU bécsi campusának megnyitóján. Bár a rendezvényen felszólalt az osztrák tudományos és technológiai miniszter asszony, Bécs polgármestere, az osztrák tudományos akadémia elnöke (örültek nagyon, hogy így ölükbe hullt a CEU, hiába, nemzeti értékeink elherdálásában jók vagyunk), a közönség mégis Soros György beszéde után ünnepelt felállva.
---

2019. november 18., hétfő

Elavult a kézcsók, jó napot


Nagyon sokszor hallottam óvodába vagy iskolába indulás előtt Toldy Mária slágerét, a Sziát a '60-as évek elején. Lehet, hogy akkor még tényleg azt gondolták, hogy ez a köszönési forma csak átmeneti hóbort, aztán egész jól gyökeret vert. Sokak szerint a "szervusz", "szevasz" köszönés bizalmas változata, mások viszont az angol "see you" illetve "see ya" magyarosított változatának gondolják.
A "szervusz" eredetileg a "servus humillimus", vagyis "alázatos szolgája" köszönés rövidített változata, akárcsak a Hacsek és Sajóból ismert "alásszolgája". Bár eredetileg az "alázatos szolgája" köszönést az alárendeltek használták a feljebbvalójukkal szemben, a "szervusz" már egyenrangú felek tegezős köszönése, akárcsak ennek népies változata, a "szerbusz". Etimológiailag így alakult ki az olaszoknál a "ciao", bár ők ezt búcsúzásnál használják, a "szervusz"-t viszont használjuk jövet és menet egyaránt. Többesszámú alakjai is vannak: "szervusztok", "szerbusztok", sőt az olasz "ciao ragazzi" mintájára még a "szasztok skacok" is használatban volt/van.
Erre jött rá a "szia" a maga szintén sok változatával: "szióka", "sziasztok", "szasz". De a "ciao"-ból is sok magyarított változat terjedt el: "cső", "csőváz", "csá". A "hello", amit az angolok érkezéskor mondanak, nálunk, búcsúzási köszönés lett számos változatban: "hellósztok", "hali". A szigetországból származó egykori angoltanárom meg is jegyezte, milyen furcsák a magyarok: érkezéskor azt mondják, "see you", távozáskor pedig azt, hogy "hello". A Beatlesnél ez még pont fordítva volt:

Ez valamivel későbbi, mint Toldy Mária dala, 1968-as.
Ne feledkezzünk meg a különböző foglalkozások, testületek, politikai pártok saját köszönéseiről. A bányászok: "Jó szerencsét!", a katonák: "Erőt, egészséget!", a cserkészek: "Légy résen!", az úttörők: "Előre!" (az NDK-s úttörők: "Sei bereit! Immer bereit!" (Légy készen! Mindig készen!). A nyilasok: "Kitartás!", a kommunisták: "Szabadság". A katolikusok: "Dícsértessék!", a reformátusok: "Áldás, békesség!".
Íme Eszményi Viktória és a 100 Folk Celsius dala, a Köszönő suli 1987-ből:

Vannak szerzői jogvédelem alatt álló köszönések is. Annak idején Knézy Jenő (az idősebbik) levédette a "Jó estét, jó szurkolást!" köszönést, Aigner Szilárd meteorológus pedig a "Derűs napot!" búcsúzást. Már mindketten halottak, nem tudom, vannak-e jogörökösök, meddig tart egy köszönés védettsége.
És hogy keletkeznek-e manapság új köszönések? Nos, az a helyzet, hogy az elmúlt öt évben egyre gyakrabban hallom a "Szép napot!", "Szép estét!" köszönéseket. Egyelőre ugyanolyan hóbortnak tűnik, mint 1960-ban a "szia", de lehet, hogy gyökeret ver és végleg kiszorítja a "Jó napot!", "Jó éjszakát" köszönéseket. Én mindenesetre a Skorpió Szevasz haver című 1974-es dalával búcsúzom:

---

2019. november 15., péntek

Két avatás

2019. november 15-én két épületet avattak fel: Budapesten a Puskás Arénát, Bécsben pedig a Budapestről elűzött CEU új campusát. Mondhatnánk azt is, hogy Magyarország stadionokat épít és egyetemeket rombol, de azért ezen az ünnepélyes napon ne legyünk ennyire demagógok.
A CEU-t alapító Soros Györgyöt a bécsi polgármester magas kitüntetésben részesítette.

A budapesti stadionavató már hetek óta lázban tartja az országot. Az 1953-ban felavatott Népstadion helyére került, annak formai jegyeit megtartva, de mégis a 21. századi igények szerint.
Az '53-as megnyitóra készült plakát
A Nemzeti Sport mai címlapja
Az ifj. Dávid Károly által tervezett Népstadionnak még nem volt villanyvilágítása, de a képen látható eredménykijelző már megvolt, sőt, ez akkora siker volt, hogy számos országban rendeltek belőle. Villanyvilágítást csak hat év múlva, 1959-ben kapott a létesítmény.
Villanyfényes mérkőzés a Népstadionban
Egy korábbi posztomban már írtam róla, hogy mivel az új Puskás fő tervezője középiskolás osztálytársam, Skardelli György, ezért májusban alkalmam volt megtekinteni az arénát.
Osztálytársaimmal az épülő Puskásban
Az új Puskást több oldalról is támadták. Egyrészt kevesellték a létesítményhez épült parkolóhelyeket (500 db), másrészt nem értették, miért nem lehetett megtartani az atlétikai pályát. A parkolóhelyekről mér régen megírták, hogy a környék utcáinak szűk áteresztő kapacitása miatt a rendezvények előtti és utáni gépkocsiközlekedés lehetetlen volna. Aki járt már a Pap László Sportaréna környékén egy-egy rendezvény előtt vagy után, az láthatta, hogy órákra megbénult a környék közlekedése, pedig a Pap Lászlóhoz "csak" 1500 parkolóhely létesült. Én még emlékszem az 1970 előtti időkre, amikor még metró sem járt a Népstadionnál, pedig akkor még teljes kapacitással, csaknem 80 000 fővel üzemelt, és nagyon sok teltházas mérkőzése volt. Valahogy mégis odajutottak meg hazajutottak a szurkolók.
Ami pedig az atlétikai pályát illeti: a meredek lelátójú, a küzdőtérhez közeli széksorokkal bíró arénákra nagyobb a kereslet. Mind a labdarúgáshoz, mind a koncertekhez arénahangulat kell, erre vesznek inkább jegyet az emberek, nem pedig az atlétikára.
Áttekintettem néhány legendás európai stadion átépítését.
A legrégebbi a londoni Wembley, amely még valamikor a '20-as években létesült és több olimpia és a '66-os vébé is hozzá kapcsolódik, az angolok mégis egy karcsú labdarúgóarénát építettek a helyére, mely semelyik elemében nem emlékeztet a régi Wembleyre, és természetesen atlétikai pálya sincs benne. Pedig ha valakik, akkor az angolok szokták tisztelni a hagyományokat.
A lipcsei stadion újjáépítésénél teljesen szó szerint értelmezték a "stadion a stadionban" koncepciót: A régi stadion kellős közepén húzták fel az új Red Bull Arénát, mely természetesen atlétikai versenyek lebonyolítására már nem alkalmas.
A régi lipcsei stadion
Az új a régi közepén
A régi lipcsei stadionban magam is jártam 1969-ben, amikor a szüleim nyelvet tanulni küldtek ki az NDK-ba. Vendéglátóim nem focimeccsre, hanem egy népünnepélyre vittek el: gimnasztikai bemutatók, zenés-táncos kavalkád. A németek szerették az ilyesmit, tele volt az aréna.
A moszkvai Luzsnyiki stadiont két lépcsőben újították fel. Az 1980-as moszkvai olimpiáról ismert stadion eredetileg így nézett ki (később épült egyébként, mint a mi Népstadionunk).
Aztán az épületet befedték de megmaradt a külső homlokzat és az atlétikai pálya. Végül azonban a korszellemnek engedve átépítették a nézőteret a futókör kárára, és igazi fociarénát csináltak belőle.
A megújult Luzsnyiki
Talán a legpéldaértékűbben a németek bántak a berlini olimpiai stadionnal. Köztudott, hogy az 1936-os berlini olimpiára épült hatalom a náci erőkultusz egyik szimbóluma volt, emlékezzetek csak vissza Szabó István Mephisto című filmjének zárójelenetére (bocs a rossz minőségért):
A stadion a világháborúban alig sérült, és a németek a nem túl dicső múltjukat is elfogadó módon építették be mindennapjaikba. Ahogyan van Marx és Engels szobor Berlinben és van Gorkij Színház is, úgy őrizték meg a Hitler által épített arénát, ebben játszották az 1974-es vébé mérkőzéseit, majd tetőt húztak fölé, de megtartották az atlétikai pályát, és a 2006-os vébén már ebben játszottak számos meccset.
A német felsőbbrendűséget hirdető építmény...
...és annak 21. századi változata
Azt hiszem, így kell viszonyulnunk az új Puskáshoz is: az aréna már a miénk, és pár év múlva már senki sem emlékszik rá, milyen kormányzat alatt, milyen ideológiával létesítették, és hogy építésének évében egy egyetemnek el kellett távoznia az országunkból.
A stadionavatás napjára én egy vicces photoshoppal készültem, amelyen Orbán épp stadiont fogyaszt ebédre:
Desszert a Karmelitában
De az igazi meglepetéssel maga Orbán készült, aki hajnali ötkor egy, a Puskást népszerűsítő videóban a Karmelita erkélyén a friss Nemzeti Sporttal a kezében mellel leveszi a felé szálló labdát és egy kapáslövéssel átíveli a Duna fölött, egyenes az új aréna kellős közepébe.
A film minden bizonnyal napokig-hetekig készült, viszont a kezében lévő újság kétségtelenül a posztom elején is látható november 15-ei lapszám. Ráadásul a film végén a kapu jobb alsó sarkába rúgnak egy gólt, és Szalai Ádám Uruguay ellen rúgott gólja tényleg a jobb alsóba ment. Tehát Orbánról most már az is bebizonyosodott, hogy időutazó. Holnap módjában lesz akár 100 évet is visszautazni az időben, mert Horthy Miklós Budapestre lovagolásának centenáriuma lesz.

2019. november 12., kedd

A mi fiaink, az ő fiaik

Most újra hadiállapot van Izraelben: katonai akcióban megölték Gázában az Iszlám Dzsihád egyik vezetőjét, meg is indultak rá a sufnirakéták tucatjai, sőt, ha jól hallottam, a Gázához közeli zsidó településeket aknavetővel is támadják. Eszembe jutott, hogy amikor öt évvel ezelőtt, 2014 júliusában kint jártunk Orsinál, szintén forrongott a térség. Egy héttel el kellett halasztanunk az utazásunkat, de kint tartózkodásunk alatt két napra a polgári légi közlekedést is leállították, aggódtunk, hogy hogyan fogunk hazajutni. Minderről itt meg itt olvashattok.
A 2014-es palesztin-izraeli konfliktust kiváltó eseményről készített nagyon izgalmas 10 részes sorozatot az HBO támogatásával az a Hagai Levi, akinek a Terápia című brandet is köszönhetjük. A sorozat címe: A mi fiaink. Azt az eseményt dolgozza fel, amikor 2014 júniusában palesztin terroristák elraboltak és meggyilkoltak három ortodox zsidó jesiva-növendéket. Amikor két hét múlva előkerült a fiatalok holtteste, a terroristákat pedig tűzharcban lelőtték, pár nap múlva egy eltűnt arab fiatal, Mohammed Abu Khdeirt kegyetlenül megkínzott és elégett holttestére bukkantak. És lényegében ezen a ponton kezdődik a sorozat, mely az ő gyilkosai ellen folyó hajtóvadászatról, elfogásukról, családi és társadalmi hátterükről és a bírósági tárgyalásról szól.
A tízszer egy óra minden perce izgalomban tartja az embereket, és végig az igazukat kereső arab szülőknek szurkolunk, miközben az országban egyre inkább eszkalálódik a felkelés, amelynek mi is tanúi lehettünk öt éve. A sorozat nagyon megosztotta az izraeli közvéleményt. A miniszterelnök felháborodásának adott hangot és bojkottra szólított fel, mozgalom indult a film IMDb-pontszámának downvote-olására. Az az önkritikus nézőpont, melyet a film képvisel, még mindig nagyon sokak számára elfogadhatatlan Izraelben, sokan gondolják úgy, hogy az ország presztízse csorbult a film bemutatásával. A három zsidó fiú holttestének megtalálása után ugyanis Netanjahu miniszterelnök egy beszédében azt mondta, a zsidó nép erkölcsi fölényét mutatja, hogy ők sohasem vetemednénk ilyen cselekedetre. Nem akarok tovább spojlerezni, aki teheti nézze meg a sorozatot.
Korábban Netanjahu és Orbán hatalomtechnikai módszereinek összehasonlítása kapcsán írtam arról, hogy mind a ketten közellenségnek tartják Soros Györgyöt. Nemrég Netanjahu fia Magyarországon járt, és egy rendezvényen azt mondta, hogy az Európai Unió rengeteg pénzzel támogat több száz radikális Soros-szervezetet Izraelben, ezek közös célja pedig, hogy a zsidó állam megszűnjön a jelenlegi formájában. Mi azzal vádoljuk Sorost, hogy migránsokat akar Magyarországra telepíteni, a volt macedón elnök, a tényleges börtönbüntetésre ítélt Gruevszki kapcsán azt állítottuk, hogy Soros György azért támogatja Észak-Macedóniában az albán kisebbséget, hogy zavart keltsen az országban.
Valójában Soros Györgynek a nyílt társadalmat képviselő szervezetei olyan civil kezdeményezéseket és programokat támogatnak Izraelben, Magyarországon és a Balkánon, melyek a társadalmi konfliktusokat az állandó dialógus fenntartásával, a közeledéssel próbálják enyhíteni. Ez egyes politikai vezetők (Netanjahu, Orbán, Gruevszki) hatalmi érdekeit csorbíthatja, mert nem hivatkozhatnak az állandó veszélyre. Ezért a zsidóság elárulója mindenki, aki érzékenyen és megértően közelít a palesztin kérdéshez, hazaáruló az, aki felszólal az Észak-Macedónia lakosságának egyharmadát kitevő albánok jogaiért. Hogy ez valójában hatalmi játszma, azt kezdik belátni Izraelben, ahol Netanjahu kezéből kezd kicsúszni a hatalom, és kezdik látni a Balkánon is.
Szerbia, Észak-Macedónia és Albánia a napokban egy mini Schengenről állapodott meg, vagyis útlevél nélkül utazhatnak egymás országaiba és két éven belül jelentősen megkönnyítik az emberek, áruk, szolgáltatások és a tőke mozgását a három ország között. Honosítás nélkül elismerik az okleveleket. A Gruevszki utáni macedón vezetés jelentős lépést tett a balkáni népek közeledése felé, miközben a köztörvényes volt politikus vígan él Magyarországon a lopott pénzből. A három balkáni ország megállapodásánál egyébként jelen volt Alexander Soros, Soros György fia is, jelezve, hogy mi a nyílt társadalmak igazi célja a térségben.
Ezért volt jó film A mi fiaink, mert nemcsak bemutatta a rasszista gyűlölet természetrajzát, de azt is megmutatta, hogy a gyűlölet legyőzhető, a "bosszú bosszút szül" ördögi köréből ki lehet törni. Becsületes filmalkotás volt, engem leginkább Cseres Tibor Hideg napokjára emlékeztetett. Akkor is sokan Cseres szemére vetették, hogy igaz hazafi nem ír regényt saját népe háborús bűntettéről. Azt is felhozták ellene, hogy lám a regényt nem követte szerb gyónás az általuk a magyarok sérelmére elkövetett gaztettekről.
Szerintem pedig az az igazi hazafi, aki meg meri tenni az első lépést. Az izraeli film alkotói igaz hazafiak.


2019. november 9., szombat

Egy történelmi analógia

Megúsztuk dugó nélkül Recep Tayyip Erdoğan török elnök magyarországi látogatását, mi csak a Krisztina tértől szerettünk volna a Corvin térre eljutni. Láttuk, hogy tömegközlekedéssel nem megy, nekivágtunk gyalog és a Váron keresztül sikerült abszolválnunk a feladatot.
Írtam már posztot Orbán és az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu hatalomtechnikai módszereinek hasonlóságáról, hasonlítottam már össze Orbánt a hivatali idejét számítva rekorder Tisza Kálmánnal, sőt, láttam egy jó filmes összeállítást, amely Erdoğan és Orbán politikai életútját hasonlítja össze.
Most egy 500 évvel ezelőtti történelmi analógiáról szeretnék posztolni, a törökökkel jóba lenni igyekvő Török Bálintról. Ahogyan egy korábbi posztomban a szintén 500 évvel ezelőtt élt Nádasy Tamásról írtam, a magyar reneszánsz minden bizonnyal legnépszerűbb tánca a magyar főurak körében a pávatánc lehetett. Az Egri csillagokból megismert Török Bálint is előszeretettel járta ezt a táncot saját maggazdagodása céljából.
Török Bálint a mohácsi csatában Lajos király testőrségéhez tartozott. A csatavesztés után Szapolyai pártjára állt, részt vett királlyá választásában, melyért jutalmul temesi ispánságot és alsó-magyarországi főkapitányi címet kapott. Később azonban átpártolt I. Ferdinánd oldalára, így megszerezte Szigetvárt, és a Dunántúl legerősebb földesurává vált. Vagyonát így gyarapítván pár év múlva ismét I. István hűbérese lett, és hamarosan Magyarország leggazdagabb földesurává vált: a somogyi főispánság és hunyadi grófság tiszte mellett birtokolta Hunyad vármegyében Hunyad, Déva, Morzsina és Kolc várát, illetve uradalmaikat, Biharban Debrecen városát, Somogy vármegyében Szigetvárt, Somogyvárt, Csurgót, Tolnában Simontornyát, Ozorát és Anyavárát, Veszprémben Enyinget, Cseszneket és Pápát, Komáromban Vitányt, Gesztest és Tatát, Zalában pedig Szigligetet. Korábban kapott adományokat a Zemplén megyei Kövesdre, valamint a Kőrös megyei Boróra és Soproncára, a reformáció terjedését kihasználva pedig megszállva tartotta a pécsi és nyitrai püspökség roppant javait.
1541-ben a Ferdinánd által ostromolt Budát Fráter Györggyel az oldalán Mehmed béggel szövetségben védte meg. János király halála után a gyermek király nagykorúságáig régensi megbízást is kapott. Hiába sikerült azonban a törökökkel szövetkezve visszavernie a Habsburgok magyarországi ambícióit, 1541-ben a Buda alá vonuló szultán Török Bálintot elfogta, és a konstantinápolyi Héttoronyba záratta. Csak addig volt jó neki Magyarország legerősebb hadurának politikai szövetsége, amíg nem keresztezte saját hatalmi törekvéseit.
Orbán sokban hasonlít az egykori Török Bálinthoz: saját hatalma érdekében sok szövetségesét, eszméjét és barátját tagadta meg, igazi 21. századi pávatáncos. Az egykor a Liberális Internacionálé alelnöke, a parlament európai integrációs bizottságának elnöke mára Európa kerékkötöje lett. De meggyőződésem, hogy csak addig kell Erdoğannak egy európai "kipcsak" barátsága, amíg meg nem veti lábát Európában, utána úgy lép majd át Orbánon, mint Szulejmán Török Bálinton. A módszerek persze finomodtak, de a lényeg változatlan.
És ha már szóba került az Egri csillagok, mi lett a sorsa a vitéz várkapitány Dobó Istvánnak és a későbbi várkapitány Bornemissza Gergelynek. Nos, Dobó István erdélyi vajda lett és bárói címet kapott, de híres volt fukarságáról és pénzsóvárságáról. A Dobó család tagjai kíméletlenül bántak el szomszédaikkal és konkurenseikkel, gyakran a királyi vámhelyek megkerülésével szállítottak árut. Felségárulás miatt Pozsonyban várfogságba vetették, megromlott egészséggel szabadult és hamarosan meg is halt.
Mekcsey István egri várnagyot egy évvel Eger ostroma után, 1553-ban saját parasztjai ölték meg. Bornemissza Gergely lett a várkapitány, aki a regényből is megismert hadmérnöki képességeit a vár megerősítésére fordította, azokat a védműveket mutogatják ma is a turistáknak - például a róla elnevezett Gergely-bástyát - amiket még ő létesített. Bornemissza Gergelyt azonban a füleki basa martalócai tőrbe csalták és Konstantinápolyba hurcolták, ő is a Héttorony foglya lett, akárcsak Török Bálint. Ahmed pasa, Eger várának sikertelen ostromlója bosszúból 1555-ben kivégeztette. Késői vigasz, hogy Ahmed pasa pár nap múlva maga is megkapta a szultántól a selyemzsinórt.
És hogy mi lett az egri várral. Fél évszázaddal a sikertelen ostrom után III. Mehmed szultán 300 000 fős sereggel vonult a vár alá, a túlerőt látva a várat védő nemzetközi zsoldossereg a várat harc nélkül adta át a törököknek.
A történelemben nincs happy-end. A filmek, regények egy-egy emelkedett pillanatban érnek véget, a hősökről csak később derülnek ki gyarlóságaik.

2019. november 2., szombat

Első 40 évem a szakmában - arccal a QNX felé

Hogy rögtön fel is oldjam a címben rejlő három betűs rövidítést, a QNX egy operációs rendszer. Korábban arról posztoltam, hogy fejlesztő csapatunk egy része, a "VTE"-sek a Dunamenti Erőmű Villamos Teljesítmény-Elosztó rendszerének korszerűsítése során egy PC-hálózaton futó real-time (valós idejű) operációs rendszert, a QNX-et alkalmazták. Ez a választás ésszerű volt, hiszen a PC-architektúra világméretben terjedt, szabványosnak tűnt és a '80-as évek második felétől már ipari PC-ket is gyártottak. Bár sok helyen alkalmaztak ipari környezetben is Windows operációs rendszert, mégis úgy éreztük, nem biztos, hogy pont olyan operációs rendszer kell egy ipari folyamat irányításához, mint egy titkárnő adminisztratív funkcióinak ellátásához.
A QNX  (Quick UNIX) egy kanadai cég fejlesztése volt, első kereskedelmi forgalomban kapható verziója, a QNX2 Arcnet-hálózaton összekapcsolt PC-ken futott. (Az Arcnet egy 93 ohmos hullámimpedanciájú koaxiális kábelbuszon megvalósított számítógépes hálózat volt, ahol a számítógépek címét az Arcnet-csatolókártyán lehetett beállítani. A '80-a, '90-es években irodákban, bankokban igen elterjedt volt). A QNX2 legfontosabb jellemzői ezek voltak:

  • Valódi real-time
  • UNIX-szerű struktúra
  • Az Arcnet-hálózaton összekötött számítógépek közösen használhatják egymás erőforrásait (egymás fájl-rendszerét, perifériáit).
  • Egy grafikus rendszert is kifejlesztettek hozzá, a QWindows-t
A fejlesztőcsapat "paksi" része a '90-es évek közepétől - a paksi rendszer fejlesztésének lezárulása után - bekapcsolódott a Dunamenti Erőműben folyó fejlesztésekbe. Az történt ugyanis, hogy a Horn-kormány energetikai privatizációi nyomán számos magyar erőmű került külföldi tulajdonba, a százhalombattai erőművet a belga Tractebel cég vásárolta meg. A Tractebel különféle fejlesztéseket indított el az erőműben: megkezdte a régi erőművi blokkjainak retrofitjét, mely teljes műszaki és irányítástechnikai felújítással járt (ez 6 blokkot érintett), valamint a meglévő nyílt ciklusú gázturbinás blokkja mellé egy új kombinált ciklusú gázturbinás egység fejlesztésébe kezdett (A kombinált ciklusú erőművekben egy gázturbinát földgáz elégetésével forgatnak, de a forró füstgázzal gőzt fejlesztenek, mellyel gőzturbiná(ka)t hajtanak meg).
Mivel a régi erőművi blokkok retrofitje a villamos részt, vagyis a gerjesztésszabályozó rendszert, a villamos védelmi rendszert, a főberendezések segédüzemének villamos rendszerét is érintette, régi csomóponti szabályozó rendszerünk rekonstrukciója vált szükségessé, hogy a megújult technológiát is felügyelni tudja. Ekkor kapcsolódtam be én is a QNX-alapú irányítási rendszerek fejlesztésébe, de már a QNX egy újabb verziójának, a QNX4-nek a platformján.
A QNX4 legfontosabb újítása a korábbi verzióhoz képest leginkább a számítógépek hálózati kapcsolatában történt:

  • A hálózati kapcsolat legfontosabb közege az ETHERNET lett;
  • Redundáns hálózati kapcsolat is felépíthető;
  • Bármilyen más összeköttetéssel is kialakítható hálózat, soros vonalon vagy párhuzamos porton;
  • A hálózat nem TCP/IP alapú, de futtatható TCP/IP réteg, ezáltal akár Windows-os hálózatokkal is összekapcsolható egy QNX hálózat.
Nagy elánnal vetettem bele magam az új, QNX4-alapú rendszer, a VTIR (Villamos Technológiai Irányítási Rendszer) fejlesztésébe. Soha egyetlen más operációs rendszert nem ismertem annyira részletesen, mint a QNX-et, soha még egy ilyen méretű irányítástechnikai rendszert nem fejlesztettünk. Rendszerünk legnagyobb kiépítése idején az alábbi paraméterekkel rendelkezett:

  • Központi szerver: 1 db (ipari PC-k)
  • Folyamatcsatoló gate-way számítógépek: 10 db (ipari PC-k)
  • Megjelenítő munkaállomások: 18 db
  • Kapcsolódó villamos védelmi berendezések száma: kb. 300 db
  • Kapcsolódó PLC-k (SIEMENS S5 és S7) száma: kb. 30 db
  • Kapcsolódó telemechanikai berendezések száma: 4 db
  • Adatpontok száma: kb. 70 000
  • Sémaképek száma: kb. 3000
Legnagyobb kiépítettségénél 12 generátor, a 220 kV-os és 120 kV-os alállomás, a 6 kV-os villamos elosztók, a 0.4 kV-os villamos elosztók felügyeletét látta el. Ez az az irányítási rendszer, mely mind a mai napig üzemel, és alig volt olyan év azóta, hogy valamilyen feladatot ne adott volna nekünk. Legutolsó munkánk idén júniusban a már két főre zsugorodott és mellékállásban üzemeltetett Kft-nknek a G2 es gázturbinás blokk felújításához kapcsolódó irányítástechnikai módosítás volt.
A fejlesztés legelején sikerült egy olyan kliens-szerver struktúrát kialakítani, mely negyed évszázadig életképesnek bizonyult, és a legnagyobb kiépítettség mellett is ellátta feladatát.
A VTIR rétegei (katt a nagyobb képért)

A VTIR központi szervere (katt a nagyobb képért)

A VTIR szerverszekrénye
A megjelenítő munkaállomásokon futó szoftvert (mely először QDiagem, később D-Mon névre hallgatott) egy másik cég, a ScadaSys Kft. fejlesztette ki szintén QNX4 és QWindows alapon, de a kezelői szerepkörökhöz kapcsolódó jogosultságok chip-kártyás azonosítási rendszerének kifejlesztését már mi végeztük.
A 220 kV-os alállomás és a rá kapcsolódó 7 generátor villamos sémaképe (katt a nagyobb képért)
Kezelői munkaállomások a diszpécservezénylőben, jobbra alul a chip-kártyás azonosító

A VEIKI Gellérthegy utcai irodaháza
Talán ebben az időszakban, a '90-es évek második felében kerestem a legjobban, cégünk új irodaházba költözött a Gellérthegy utcába, minden okom megvolt, hogy optimistán tekintsek a közelgő új évezredre. Pedig ekkor már gyülekeztek a viharfelhők a fejünk felett...

2019. november 1., péntek

Bye-bye Eurovision!

A velem egyidős, 1956 óta futó Eurovíziós Dalfesztivált 2012 óta, vagyis azóta követjük családilag különös figyelemmel, amióta a magyar közszolgálati televízió egy hatfordulós dalversenyben választja ki az induló előadót és a versenydalt. A műsor címe A Dal, és a közszolgálati csatornákon sugárzott műsorok közül az egyik legnézettebbnek számított. Még Bori is a tévé előtt ragadt ilyenkor, sőt, amióta a CEU-n megismerte Steve-et, egy médiaszakértőt, aki rendszeresen részt vett a magyar dalverseny szervezésében (egyszer még a backstage-be is bevitte Borit) és jelen volt az összes fesztiválon, azóta minden évben megkonzultálja vele a magyar versenydal esélyeit és tippelnek a lehetséges győztes dalra is.
2012 óta én is szinte minden évben posztoltam a dalfesztiválról. 2012-ben azt írtam, hogy a magyar versenydal, a Compact Disco nevű zenekar száma zeneileg nagyon igényes volt, de az előadók nem voltak szerethetőek, ezért végzett ennyire hátul.
2013-ban azon lelkendeztem, hogy ByeAlex dala egyszerűségével volt megkapó, ezért végezhetett végül a 10. helyen úgy, hogy a németek a legjobbnak, a svájciak pedig a második legjobbnak tartották. A magyar homofób közvéleménynek 2014-ben kezdődött a problémája az Eurovízióval, mégpedig a finn versenydal kapcsán: a finnek tiltakozásul, hogy a skandináv országok közül csak Finnországban nem engedélyezett az azonos neműek házassága, egy leszbicsókkal fejezték be előadásukat. A rendező Svédország a show-műsorukban mutatott be egy melegcsókot.
A 2014-es dalfesztivál magyar szempontból azért volt emlékezetes, mert a félig afrikai származású Kállay-Saunders András dalával 5. helyezést ért el, ez lett A Dal által kiválasztott legsikeresebb versenydalunk. Másrészt ezen a fesztiválon nyert toronymagasan a nyíltan vállalt transzvesztita osztrák Conchita Wurst, ami sok magyar nézőben is kiverte a biztosítékot, de például Törökország közleményben jelentette ki, hogy ez már az ország által vallott értékekkel nem összeegyeztethető, ezért a továbbiakban nem vesznek részt a dalfesztiválon. 2014-ben Orsi már Izraelben élt, ezért egy külön kis családi vetélkedő alakult ki, hogy a magyar vagy az izraeli dal végez-e jobb helyen.
2015-ben is posztoltam az Eurovízióról. Akkor a svédek egy nagyon szerethető versenydallal, szoros versenyben az oroszokkal nyertek végül. 2016-ban arról írtam, hogy Freddie dala helyett Petruska vagy Oláh Gergő dala esélyesebb lehetett volna (ezt Steve is megerősítette), valamint arról, hogy a svédek mennyi sok öniróniával voltak képesek megrendezni Show-műsorukat.
20017-ben megint magyar sikerekről számolhattam be a blogomban: Pápai Joci tradicionális cigány dallal lett 8. Ebben az évben választották külön a szakmai zsűri és a közönség szavazatait, így megtudhattuk, hogy míg a szakmai zsűri Jocit csak a 17. helyre sorolta, addig a közönségszavazás után 9 hellyel előre lépve a 8. lett. A versenyt egyébként egy minden manír nélkül előadott érzelmes portugál dal nyerte Salvador Sobral előadásában.
A 2018-as fesztiválról külön posztban nem számoltam be, pedig azt egy izraeli előadó, a nem túl előnyös külsejű, de annál tehetségesebb energiabomba, Netta nyerte a Toy című számával. Mondanom sem kell, hogy Orsi nagyon büszke volt, esküvőjén buliztunk is Netta dalára és vártuk a 2019-es Tel Aviv-i dalversenyt, melynek mottója az lett: Merj álmodni (Dare to dream!). A fesztivál minden idők leglátványosabb Eurovíziós Dalfesztiválja volt elképesztő színpadtechnikai elemekkel, fényfestésekkel, hologramokkal. A dalfesztivál már évek óta Európa sokszínűségét, nyitottságát és elfogadó voltát fejezi ki, még Tel Aviv-ban is volt helye a melegséget elfogadóan bemutató show-elemeknek. A versenyt a holland Duncan Laurence nyerte egy szál zongorával előadott szerelmes dalával.
A verseny után Magyarországon cikkezni kezdtek a győztes előadó biszexuális voltáról, és a közmédiában azt kezdték el hangoztatni, hogy hogy az Eurovíziós Dalfesztiválon már a heteroszexuális fehér férfiak nem rúghatnak labdába, mert csakis a transzszexuálisokat, biszexuálisokat és melegeket favorizálják, a fesztivál valójában nem más, mint egy évente megrendezésre kerülő Pride, és szegény Pápai Joci is ennek lett az áldozata (hosszú idő után az újrázó Pápai Joci nem jutott döntőbe ugyanis). Már ekkor gyanút foghattam volna, hogy itt valami készül, de csak a héten jelentették be, hogy véglegesen eldőlt: Magyarország kiszáll az Eurovízióból. Érthető: a rotterdami fesztivál mottója ez: Open Up! (Nyílj meg, tárulkozz ki!)
A vicces az, hogy A Dalt jövőre is megrendezi a Magyar Televízió, pedig annak pont az volt a lényege, hogy kifejezetten fesztiváldalok indultak rajta. Mi nézők is olyan szemmel néztük, olyan füllel hallgattuk, hogy milyen esélye lehet a daloknak az Eurovízión: Van-e a dalban olyan "hook", dallamtapadást okozó zenei elem, amely alkalmassá teszi , hogy slágerré váljon, mennyire szimpatikus és szerethető az előadó, mennyire jó a koreográfia és a látványelemek. Egyéb műfaji korlátokról nem is beszélve: három perces kell hogy legyen, egyszerre legfeljebb hatan lehetnek a színpadon, stb. Mi családon belül már eldöntöttük A Dal bojkottját, és arra tippelek, jelentősen csökkenni fog a nézettsége.
Ami viszont a magyar döntést illeti, haragot és szégyent érzek egyszerre: Teljesen indokolt lehetne, ha anyagi megfontolásból maradnánk távol a dalfesztiváltól, de mi ehelyett Európa sokszínűségét és nyitottságának elfogadását elutasítva a törökök oldalára álltunk, és egy olyan erkölcsi piedesztálról mondunk véleményt Európa egyik jelentős zenei eseményéről, amely piedesztál erősen rogyadozik a Fidesz oligarcháinak féktelen tivornyái és orgiái alatt (oligarcha-orgia, na lehet, hogy erről még írok egy dalt). De nem baj, majd indulunk a Türk Nemzetek Dalfesztiválján, oda pont jó lesz ez a dalom versenydalnak: