Parlament

Parlament

2011. november 29., kedd

Okostelefonok funkciói V. - GPS

A GPS rendszert az amerikai hadügyminisztérium 1973-ban kezdte fejleszteni. A rendszer kezdetben 24 amerikai műholdból állt, melyet folyamatosan kiegészítenek az orosz, az európai és a kínai helymeghatározó rendszerek műholdjai.
A GPS rendszer - mely talán a világ legbonyolultabb szolgáltatása - már a kezdetek kezdetén sugárzott polgári célú és szigorúan kódolt katonai célú jeleket. Kezdetben azonban még a polgári sugárzást is zavaró, módosító jellel látták el, hogy a helymeghatározás ne lehessen túl pontos. Később ez a zavaró hatás szoftverrel csökkenthető volt, így 2000-ben fel is hagytak vele, vagyis a polgári sáv jelenleg teljes pontossággal áll a felhasználók rendelkezésére. Aki szeretne többet tudni a globális helyzetmeghatározásról, hallgassa meg ezt az előadást.
Én 1994-ben láttam először GPS-t: egy Amerikában élő osztálytársam a 20. érettségi találkozóra hozott magával egy ilyen csodamasinát. Kezdetben a GPS-ek csak a földrajzi koordináta meghatározására voltak képesek és csak később kapcsolódtak össze különféle navigációs funkciókkal. Az új évezred elején már a jobb kocsikban volt beépített navigációs rendszer, később az autós navigációs eszközök filléres cikké váltak és ma már természetesen az okostelefonok elmaradhatatlan részét alkotják.
Nekem 2007-ben lett először autós navigátorom, egy MyGuide 3300. Nagyon szerettem volna, hogy az eszköz rendelkezzen TMC-vel, azaz forgalmi információk megjelenítésével és feldolgozásával, valamint BlueTooth-on keresztül telefon-kihangosítóként is működhessen. Nos, a BlueTooth sohasem működött benne tökéletesen (időnként elvesztette a kapcsolatot a telefon és a GPS), TMC szolgáltatás pedig kezdetben nem is volt hazánkban. Aztán, amikor már lett, az nem volt kompatibilis az iGo6 navigációs szoftverrel. A térképek is kezdtek elavulni rajta. Sajnos fizetős térkép- és szoftverfrissítésre sem a MyGuide honlapján, sem pedig a NavnGo honlapján nem volt lehetőség, ezért kénytelen voltam áttérni a sötét oldalra: a készülék szoftverét feltörve sikerült frissebb szoftvereket és frissebb térképeket telepíteni rá.
Négy éve egy navigációs játéknak, a geocachingnak is hódolok, és bizony, négy éven keresztül ezt az autós navigátort használtam a túráink során. Ehhez először az iGo-t használtam, később pedig a Russa-t, mely alá ingyenes turistatérképek is letölthetőek. Istenem, mennyit szenvedtem azzal, hogy a navigátor lemerült, lefagyott, a napsütésben nem látszott a kijelzője, vigyázni kellett rá, nehogy odaütődjön. Szegény pára négy és fél év után kilehelte lelkét.
2009 óta van GPS-szes okostelefonom, most már elég tűrhető autós navigációval, úgyhogy eljött az ideje, hogy beszerezzek egy igazi túra-GPS-t, egy Garmin Oregon 450-et. Robusztus darab, ütésálló, vízhatlan, a kijelzője annál jobban látszik, minél jobban süt a nap (transzflektív kijelző), bekapcsolás után gyorsan meghatározza a pozíciót és azt fixen tartja, háromtengelyes iránytűjének köszönhetően álló helyzetben is mindig jó irányba áll a térkép. Erre is tölthetők turistatérképek.
Munkahelyem környéke a turistatérképen
Hivatalosan a Télapótól fogom megkapni, de tegnap már birtokba vettem.
Természetesen ipari célra is használunk GPS-eket, mégpedig pontos és garantáltan szinkronizált óraként már legalább 10 éve a különböző adatgyűjtőinkben. És hogy mennyire jelen van életünk minden területén a globális helymeghatározás, már a MÁV járatinformációt is a mozdonyokon elhelyezett GPS-ek segítségével kaphatjuk meg.

2011. november 24., csütörtök

Passuth László: Ravennában temették Rómát

Ki olvas manapság Passuthot?
  • Akinek a felesége nagybátyjától ezelőtt 30 éve vagy 20 Passuth-kötetet örökölt.
  • Aki nyáron Ravennában járt, és érdekelte, miért is Ravennában van a Nyugat-Római Birodalom sírja.
Passuth a '60-as évek egyik legnépszerűbb lektűr-írója volt.Miközben a fanyalgó értelmiségiek közönséges ponyvaírónak tartották, aközben évente megjelenő új regényeit azonnal szétkapkodták, a könyvtárakban alig voltak fellelhetők könyvei, mert az összes példány ki volt kölcsönözve. Passuth vagy hat nyelven beszélt, tolmácsolt, fordított, szinte valamennyi kor történelmében éppúgy otthon volt, mint a régészetben. Pedig civilben banktisztviselő volt,.
Ez a regénye Nagy Theodorik gót király élettörténete. Theodorik Attila halála körüli években született a Balaton-környéki Fenékpusztán. A felbomló hun birodalom által behódoltatott barbár népek, gótok, szarmaták, gepidák Attila halála után portyázásból tartották fenn magukat. A Nyugat-Római Birodalom dekadenciája már megkezdődött, Róma városát, az Urbs-ot rendszeresen barbár hordák dúlták fel, Ravennában az árnyékcsászárok évente váltották egymást. Bizánc látszólag erős és hatalmas volt, de az északi határokat csak a barbár törzseknek juttatott segélyek és egymás elleni kijátszásuk árán tudta biztosítani. Theodorik gyermekkorában Bizánc "vendégszeretetét" élvezte, Zénó császár fiává fogadta, később - már királyként - kialkudta és Odoakert legyőzve kiharcolta, hogy Itáliát kormányozhassa. A VI. század első negyedében Theodorik 200 000 gót lándzsása biztosította a Pax Romana-t, Róma békéjét. Halála után Justinianus császár elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy leszámoljon a gót ariánus eretnekekkel Itáliában.
A regény úgy kezdődik, mintha Gárdonyi Láthatatlan emberének folytatása lenne: Priszkosz ismét útra kel Attila földjére, hogy a gót herceget magával vigye Konstantinápolyba. Közte és Theodorik között szoros emberi kapcsolat alakul ki, ezért is érdekes, hogy Priszkosz ugyanúgy szinte észrevétlenül tűnik el a regényben, mint ahogy csak 20 év múlva tudjuk meg, hogy a gót királynak felnőtt gyermekei vannak. Mintha az írógéppel írt kéziratot már nem lett volna kedve az írónak visszamenőleg módosítani, ha véletlenül kifelejtett valamit. Pedig a regény filológiailag hiteles és a korszakot nem ismerő érdeklődését is képes felkelteni.
A regény vége felé Theodorik árulás vádjával - nem alaptalanul - elfogatja Boethius tudóst, filozófust, és halálra ítéli. Boethius már a siralomházban fejezi be híres művét, a Filozófia vígasztalását. Magát az utolsó rómainak tartotta.
Ravenna a mozaikok városa volt már a gótok előtt, a gótok alatt és a gótok után is:
Ortodox keresztelő kápolna mozaikmennyezete az. V. század végéről
Ariánus keresztelő kápolna mozaikmennyezete a VI. század elejéről
Justinianus császárt ábrázoló mozaik a Szent Vitális Bazilikában a VI. század első feléből

2011. november 20., vasárnap

A legközépsőbb királykisasszony

A mesékben a szegényember középső fiára, a középső királyfira vagy királykisasszonyra senki sem figyel. Így van ez az életben is: a középső gyerekre kevesebb figyelem jut, mert a nagy az okos elsőszülött, a kicsi olyan aranyos, a középső meg "csak" középső.
Ezt elkerülendő Petra megszületésekor Orsit kineveztük a "legközépsőbb" gyermekünknek, de azért ette a középső testvér keserű kenyerét.
Idén aztán mindent megtett, hogy méltó legyen a család és a barátok figyelmére. A januári félévi bizonyítványa hosszú évek után ismét kitűnő lett. Áprilisban első helyezést értek el az UNESCO által szervezett "Ki tud többet Izraelről" versenyen. Májusban a színjátszó csoportukkal arany oklevelet szereztek és eljutottak a debreceni gálára. Egy futóversenyen (EszmeFuttatás) is sikerült másodiknak lennie Év végi bizonyítványa ismét kitűnő lett. Szeptemberben sikeres középfokú német nyelvvizsgát tett. Az iskolai novellaíró versenyt toronymagasan megnyerte, ráadásul az eredményt pont 17. születésnapján hirdették ki. Tényleg szép, bizarr és megható novellát írt.
Röplabdázik, színjátszózik és boldog, viszonzott szerelem fűzi egy osztálytársához. Télen egy-egy hetet sízett az iskolával és a családdal. Nyáron három hetet volt Izraelben, egy hetet Olaszországban. Pörög, a topon van. Mi kell még egy 17 évesnek?
Boldog szülinapot, Orsi!

2011. november 17., csütörtök

Never say never

Orbán Viktor miniszterelnök 2011. november 17-én reggel egy levágott lófejet talált a paplana alatt.
Nem habozott, felhívta az IMF-et (szerencsére a számukat még nem törölte ki a mobiljából).
Igaz, hogy egy éve még rájuk csaptuk az ajtót és a meghirdetett szabadságharc jegyében értésükre adtuk, hogy nincs több keresnivalójuk hazánkban, hogy egy hete kiszivárgott, hogy inkább lemond a kormányfő, semhogy a Valutaalaphoz forduljon.
Oké, nem várom, hogy darócruhában, télvíz idején mezítláb éjszakázzon az IMF-székház előtt, de a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményéből lényegében azt tudhattuk meg, hogy eddig a Nagy Testvér szabadságharcot folytatott Óceánia ellen, de mostantól minden változatlanul megy tovább azzal az apró különbséggel, hogy Óceánia a szövetségesünk, Eurázsia viszont ádáz ellenségünk:

...jó eszköz lehet számunkra egy újfajta, már a saját érdekeink szerint berendezett gazdaságunkhoz igazított együttműködés az IMF-fel, amely a régivel szemben nem csökkenti, hanem növeli pénzügyi-gazdasági függetlenségünket. Az újfajta megállapodás ugyanis – szemben a régivel – nem növeli az államadósságot, mivel nem hitelfelvételről szól, voltaképp egy biztosítást kötünk, amely növeli a befektetői biztonságot Magyarországon...

Persze tudjuk, Orbán olyan, mind az egykori bűvész-zseni, Rodolfo volt: Csak a kezemet figyeljétek, mert csalok. Orbáni olvasatban: Csak a tetteimet figyeljétek, mert néha - khm - nem mondok teljesen igazat.
Mindegy, lényeg, hogy végül megtette.
Eszembe jut Vámos Miklós története, aki egyszer összeveszett a kiadójával, azt mondta, hogy ide többé be nem teszi a lábát és rájuk csapta az ajtót. Csak a folyosón vette észre, hogy a táskáját a teremben felejtette...
Azért Szijjártó holnapi magyarázata egy vidám reggelt szerez majd nekem...

2011. november 12., szombat

40 éves a mikroprocesszor

Míg a tranzisztorral (1948-ban szabadalmaztatták, de 1956-ban kaptak érte Nobel-díjat) és az űrkutatással (1957-ben lőtték fel az első szputnyikot) nagyjából egyidős vagyok, az első mikroprocesszor megjelenésekor már 15 éves voltam: 1971 novemberében mutatta be az Intel a 4004-es processzorát.
Az Szilícium-völgy emblematikus vállalatának alapítói között az '56-ban az USA-ba "disszidált" Gróf Andrást is ott találjuk, vagyis amolyan magyaros csúsztatással azt is mondhatnánk, hogy nélkülünk nem volna mikroprocesszor. Az i4004-et egy zsebszámológéphez fejlesztették ki, 2300 tranzisztorból állt, órafrekvenciája 700 kHz körül volt. Jelenleg az egy lapkán található tranzisztorok száma már meghaladja az egymilliárdot (6 nagyságrenddel több), míg az órafrekvencia a GHz-es tartományban mozog (4 nagyságrenddel több).
Amikor harmadéves koromban (1977-ben) megérintett a mikroprocesszorok világa, a szintén Intel gyártmányú 8080-assal kezdtem foglalkozni. Ez az a processzor, melynek ismertem minden kivezetését (40 lábú DIP tokozás), ismertem az összes utasítását, igen sokat programoztam gépi kódban. A 8080-asnak rokon-processzorai is voltak, a Zilog által kifejlesztett Z80 illetve a szintén Intel által alkotott 8085-ös, mindkettő nagy karriert futott be az iparban. Ezekre is nagyon sok programot fejlesztettem. Jelenleg is működik néhány nyolcbites processzoron alapuló rendszerünk.
Eleinte kizárólag assemblyben (szimbolikus gépi kódban) írtam a programokat, később már alkalmaztam az Intel által definiált PL/M programnyelvet. Érdekes módon a PL/M nyelvi struktúrája, a tömbcim - tömbelem-cím - struktúraelem-cím címzési rendszer alapján alkotta meg az Intel első 16 bites processzorának, a 8086-osnak a belső struktúráját a szegmensregiszterekkel, címregiszterekkel és indexregiszterekkel.
A 8086-os alap-utasításkészlete lényegében változatlan a PC-kben jelenleg tömegesen elterjedt processzorokban. 8086-ost már csak végszükség esetén programoztam assemblyben, bár 6-8 éve egy olyan hibát kellett megkeresnem egy kommunikációs stack-ben, melyet assemblyben írt meg egy olyan programozó, akit a hiba fellépésekor már nem tudtam elérni.
Természetesen már régóta platform- és operációsrendszer-független környezetben fejlesztek, de örülök, hogy volt idő, amikor még pontosan tudtam, hogy mi történik a processzorban.
Ma már nemigen találni olyan eszközt egy háztartásban, amely nem tartalmaz processzort, programozható kontrollert. Lassan már egy mikrohullámú sütő javítását is azzal kezdi a szerelő, hogy szoftvert frissít rajta. Ez a korszak 1971-ben egy magyar ember közreműködésével kezdődött el. Legyünk büszkék rá.

2011. november 10., csütörtök

Okostelefonok funkciói IV. - rádió

FM rádió már elég régóta van a mobiltelefonokban, az okostelefonok inkább az internet-rádióval villognak (naná, jó nagy adatforgalmat lehet vele generálni), ez mégis jó apropó egy kis családi rádiótörténeti áttekintésre.
Gyerekkoromban egy NDK-ban gyártott Havel típusú hétcsöves (+ a varázsszem, aminek zöld derengését nagyon szerettem) rádiónk volt (mellékelt fénykép). Négy hullámsávban működött (hosszúhullám, középhullám, rövidhullám és URH). Akkoriban egyetlen egy URH (akkor még így hívtuk az FM-et) adó volt, az URH. Csak évtizedekkel később kapta meg a Bartók Rádió nevet, amikor már a Petőfi is átköltözött a keleti normás URH-sávba. Már ennek a rádiónak is volt tucheles kimenete, így első magnófelvételeimet ezen keresztül készítettem. Ezen hallgattuk a szilveszteri műsorokat, nővéremmel Komjáthy György összes zenei műsorát (Csak fiataloknak, Töltsön egy órát kedvenceivel, Vasárnapi koktél, 25 per beat stb.), apám pedig a focimeccseket (a chilei focivébé idején mér nem volt tévénk).
Apám valamikor a '60-as évek elején hozott Bécsből egy Fuji Denki márkájú japán tranzisztoros zsebrádiót. A hattranzisztoros készülék csak a középhullámot fogta, volt hozzá fülhallgató is, évtizedekig szolgált.
'74 tájékán vásároltam magamnak egy Videoton gyártmányú Sirius táskarádiót, amit hordozni is lehetett, de asztali készüléknek is elment, a magnófelvételekhez is alkalmasabb volt. Volt nyugati normás (CCIR) FM-sávja is, csak épp adás nem jött rajta, legalább is nálunk. Első sztereó rádióm viszont egy szintén Videoton gyártmányú Disco Lady készülék volt, még ma is működik szüleim szentendrei telkén.
'69-'70-ben jártam iskolai rádió-szakkörbe, ahol építettünk egy-egy, a szakkörvezető által tervezett szupervevőt: rádiófrekvenciás és középfrekvenciás részét a Minisuper-ből, hangfrekvenciás fokozatát a Tündéből "kölcsönözte" (mindkettő a kor legendás magyar gyártmányú zsebrádiója volt). A tanév végére az én rádióm is elkészült, meg is szólalt, de mindörökre megmaradt papírdobozos kivitelűnek.
Akkoriban még volt rádió-előfizetési díj, ha jól emlékszem, 30 Ft volt negyedévenként. Elvileg készülékenként kellett volna fizetni, de mivel ez nehezen volt ellenőrizhető, megmaradt a háztartásonkénti díjfizetés, amíg a díj bele nem olvadt a TV-előfizetési díjba (ami elvileg mind a mai napig van, de a költségvetés átvállalja a lakosoktól).
Életem további rádióiról nincs értelme megemlékezni: hifi-tornyok rádiói, magnós rádiók, CD-s rádiók, ébresztő rádiók, fürdőszoba-rádiók stb. Mindenesetre kultikus tárgyként őrzök egy Sokol-403-es bőrtokos tranzisztoros rádiót, amely még a nagyszüleimé volt.
A digitális rádiózás, a kábelrádiózás és az internet-rádiózás ezt a piacot is jól felforgatja, bár a felszíni ún. DAB+ sugárzást csak most kezdi az Antenna Hungária. Internetes rádiónkról már egy korábbi posztomban írtam.
És az eredeti témához visszakanyarodva: telefonom FM-rádióját leginkább akkor hallgatom, ha Petrára várok valamilyen különórán.

2011. november 6., vasárnap

Őszi szünet - Nyíregyháza

2000-ben Pokorni Zoltán minisztersége alatt volt először őszi szünet az iskolákban. Emlékszem, akkor kivettünk egy-két nap szabadságot, hogy a gyerekekkel kirándulhassunk. Néhány alkalommal néhány napra elutaztunk valahová:
  • 2004-ben Sopronba
  • 2005-ben Debrecenbe
  • 2006-ban Grazba
  • 2010-ben Szegedre
Négy évvel ezelőtt pont egy őszi szüneti kirándulás alkalmával kezdtem el a geocaching nevű játékot, azóta is tart ez a szenvedélyem.
Idén Kati Nyíregyházára, pontosabban Sóstófürdőre szervezett szállást három éjszakára. A második naptól anyósom is velünk volt, aki már egy kicsit lassú. Kicsit nagyon lassú. Így a programokat úgy kellett szervezni, hogy 82 évestől 7 évesig mindenki élvezhesse. Íme üdülésünk kronológiája:

2011. november 2.
Petrát műtét utáni felülvizsgálatra még 8-ra elvittük a Jánosba, így kb. 1/4 10-kor indultunk útnak. Első állomáshelyünk a Polgár mellett található M3 Archeopark volt. Egy viszonylag nagy területen az autópálya-építés során feltárt régészeti emlékeket állítanak ki. Legnagyobb élményünk Cirmi, a park macskája volt, aki először megmutatta nekünk, milyen szép kövér pockot fogott, majd bejárta velünk az egész parkot és mindent megmutatott. Nagyon megszerettük, Petra azt mondta, vigyük magunkkal.
Cirmi, a park macskája
Utána Nyírmihálydiig meg sem álltunk, hogy megnézzük a XIII. századi gyönyörű fazsindelyes templomot.
Nyírmihálydi fazsindelyes templom
Két faluval arrébb van Balkány, itt született nagymamám, itt éltek nagyszüleim és édesapám 1934-től. A temetőben meglátogattuk a nagyszülők és a rokonok sírját, és felkerestük az egyetlen még Balkányban élő rokont, édesapám unokatestvérét, aki estebédre vendégül látott minket. Ellátogatunk a nagyszülők házához is, lefényképezkedtünk a kapuban.
Nagyszüleim háza Balkányban
Estére foglaltuk el szállásunkat a Svájci-lak szállodában, alig tudtunk vacsorázni.

2011. november 3.
Reggel nagy ködre ébredtünk, de azért bejártam a környéket. Sóstófürdő gyönyörű,  monarchiabeli hangulatot áraszt, különösen így ősszel, amikor színesek a lombok.
Őszi park Sóstófürdőn
1/2 12-re kimentünk a vasútállomásra anyósomért, utána városnézés következett: Országzászló tér - Bessenyei-tér - Síp utca, a zsinagóga megtekintése - Hősök tere - Kossuth tér - Országzászló tér.
A Jósa András Múzeumot, a Móricz Zsigmond Színházat, a Megyeházát, a Városházát, a Takarékpalotát, a Római Katolikus Templomot és a Görög Katolikus Hittudományi Főiskolát csak kívülről csodáltuk meg. A Széchenyi Étteremben ebédeltünk.
Krúdy Gyula szobra (Varga Imre alkotása)

Délután vissza a szállásunkra, fürdés a közeli Fürdőházban.

2011. november 4.
Kirándulás Beregben. Elautózunk Csarodára, majd Tákosra, hogy megcsodáljuk a gyönyörű templomokat és a szoknyás haranglábakat.
A tákosi "mezitlábas Notre Dame-nál"
Vásárosnaményben megnézzük a Tomcsányi-kastélyban lévő helytörténeti kiállítást, elmegyünk Vajára is, sétálunk a Vay-kastély kertjében.
A Vay-kastély

Délután ismét fürdés a Fürdőházban.

2011. november 5.
Hazautazásunk napja is aktívan telt. Reggeli és a szálloda elhagyása után sétálunk a közeli skanzenben.
Parasztudvar a skanzenben
Ezután következett Sóstófürdő szenzációja, az állatkert. Megcsodáltuk a nemrég nyitott Tropikariumot, végignéztük a fóka-show-t, fényképezkedtünk a fehér tigrissel.
A jegesmedve magányossága
Délután kivittük anyósomat az állomásra, az utolsó geoládáért még elugrottunk a Bujtosi-ligetbe, majd irány hazafelé. 1/2 7-re értünk haza.

Az idő csodálatos volt, sok élményben volt részünk, soha rosszabb őszi szünetet.