Két és fél hét felhőtlen boldogság

Két és fél hétig itthon voltak az unokák az édesanyjukkal. Rövid beszámoló következik sok fényképpel.

augusztus 11., hétfő

Munka után átveszem a babaülést a kölcsönzőben (csak Almának kell, Yaaranak kaptunk ülést sógornőméktől), majd irány a repülőtér. Egyszerre három Tel Avivból érkező gép torlódik össze, így fél 11 táján érünk haza, de a babák nagyon pörögnek.

Este 11-kor nálunk

Még Tel Avivban

augusztus 12., kedd

Délelőtt befut Bori Bécsből, mi a gyerekekkel a Nagy Imre téren lévő Süsü játszótérre megyünk. Estére a lányaim a Spieler Biergartenben egy Jóbarátok-vetélkedőn vesznek részt és 28 csapatból harmadikok lesznek!

Lányaim a vetélkedő színhelyén

augusztus 13., szerda

Délelőtt a Piczinke Póniudvarba (12. kerület) megyünk állatokat simogatni, délután a Naphegy téri Pom-pom játszótérre megyünk, ahova a dédszülők is feljönnek találkozni a dédunokákkal.

Petrával

Erzsi, unokáim dédmamája

augusztus 14., csütörtök

Nászék egész napra elviszik a gyerekeket, én bemegyek dolgozni, délután pedig átveszem a tetőboxot a kölcsönzőben, mert holnap irány a Balaton túraszakosztályunk szervezésében!

augusztus 15., péntek

Az egész délelőttöt játszással és pakolással töltjük, délután pedig irány a balatonszemesi Vadvirág Kemping. Az unokák egyből a vízbe, mi Petrával bevásárlunk, este hekk-evés az András büfében. A túratársak agyon ajnározzák az unokákat.

Délelőtti játék Yaaraval

augusztus 16., szombat

Csodálatos az idő, Yaara ki sem akar jönni a Balatonból, de Almának váladékos a szeme és köhög, ezért ő nem fürödhet. Délben a Rudi Tanyában ebédelünk, délután viszont felkeressük a lellei ügyeletet, ahol megnyugtatnak, hogy Almának nem kötőhártya-gyulladása van. Este a túratársakkal közös kolbászsütés.

A Rudi Tanyában

augusztus 17., (vasárnap)

Elég nagy szél van, ezért csak délelőtt megyünk be a vízbe Yaaraval, Almával inkább a parton maradunk. Ebédre hazait eszünk, estére Kati cirkuszt szervezett volna (Nemzeti Cirkusz, Balatonlelle), de ott pont a vasárnap a szünnap, úgyhogy helyette bevesszük magunkat a lellei éjszakába.

Yaara, a fotóriporter

Kati mesét olvas

Esti szökőkút

augusztus 18., hétfő

10-ig el kell hagyni a házat, de azért még délig strandolunk. Délben lángosevés (Alma falja a fokhagymás lángost!), utána irány haza. Leadom a tetőboxot, majd Almát elvisszük egy tüzetesebb orvosi vizsgálatra, utána pedig felvásároljuk a fél patikát. Vírusos, de az orvos szerint lehet belőle tüdőgyuszi is! Bori is hamarosan befut, újra heten vagyunk.

Utolsó ejtőzés a parton

Alma és a fokhagymás lángos

Bori mesét olvas

augusztus 19., kedd

A lányaim és az unokák az unokahúgomékhoz medencés partiba hivatalosak, de sajnos Alma a betegsége miatt nem mehet, neki be kell érnie a sarki játszótérrel. A délelőtt nélkülem telik, mert Paksra kell mennem.

A sarki játszótéren

Közös zongorázás

Közös sütés

A medencében

augusztus 20., szerda

Az állami ünnep alkalmából Bori szivárvány színű amerikai palacsintát süt. Délelőtt kimegyünk a ligetbe, jönnek nászomék is. Van kürtőskalács, vattacukor. Az országtortát otthon fogyasztjuk el. Este Yaaraval és Borival megnézzük a tűzijátékot.

Ünnepi reggeli

A Ligetben

Vattacukor

Alma Borival

Nézzük a tűzijátékot

augusztus 21. - 23., csütörtök - szombat

Csütörtök reggel elkészül Almáról a 10 hónapos fotó (már 17.-én betöltötte, de csak most jutott rá idő). Utána átadjuk az unokákat három napra a nászéknak, Petra a Strand fesztiválra utazik, Bori és Orsi pedig Bécsbe. Hirtelen elárvul a ház, pénteken dolgozni megyek.

Alma 10 hónapos!

augusztus 24., vasárnap

Petra hazajön a fesztiválról, Orsi a férjével, Saharral jön meg Bécsből (ő Rómában volt pár napot, onnan repült Bécsbe) és az unokákat is visszakapjuk. Újra teli a ház. Délután sarki játszótér.

Esti közös fürdés

augusztus 25., hétfő

Kati egy tuti programot talál, a Papilonia Lepkevilágot a Belgrád rakparton. A délutáni alvás után unokáink, Orsi és Sahar egy családi vacsorára mennek Sahar szüleivel és nagyszüleivel.

augusztus 26., kedd

A városligeti játszótérre indulunk, de végül módosítunk, és a Süsü-re megyünk. Ezalatt a három testvér, Bori, Orsi és Petra macha-zni mennek. Este Bori barátjával, Jonathannal kiegészülve egy családi vacsora vár ránk a Puli és Juhász étteremben a Dob utcában. A nap szenzációja, hogy Alma megtanul tapsolni (pápázni már egy hete tud, de azt is Magyarországon tanulta meg, akárcsak a szívószállal ivást)!

Akár egy Csehov-darabban

Családi vacsi

augusztus 27., szerda

A búcsúzás napja, otthoni játszás, pakolás, reptér.

Most megint csendesek a hétköznapok...

A Révész

Valamikor az ezredforduló környékén ugyanúgy, mint mostanság, a Kossuth rádióra ébredtünk minden reggel. A 6 órás hírek előtt volt öt perc magvas gondolat különféle szerzőktől, és hetente egyszer Sári László Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában címmel buddhista gondolatokat hallhattunk. Nagyon szerettem ezeket a történeteket, pozitív energiákkal feltöltődve kezdhettem a napot.

Később Sári László Su-la-ce álnéven könyv alakban is közre adta ezeket a beszélgetéseket, akárcsak az ifjú Lin-csi és az időskori Lin-csi gondolatait, és ezeket a köteteket dedikálta is nekem.

Lin-csi tanításainak lényege, hogy azért van szükség tanításra, hogy megértsük: nincs szükségünk tanításra. Az egyik emlékezetes reggeli beszélgetés jól megvilágítja ezt, amit most csak rövidítve idézek:

"Cun-csiang szerzetes kétségbeesve fordult Lin-csihez:
- Mester, amióta tanítasz, a folyók nem folyók, a hegyek nem hegyek. Mielőtt idejöttem, minden az volt, ami valójában. Buddha Buddha volt, a Tanítás Tanítás, én én voltam, a folyók folyók, a hegyek hegyek. Mondd apát, mit tegyek?
- Tudod mit, Cun-csiang? Világosodj meg egészen! Vagyis felejts el mindent, amit tanultál! - vágta rá az apát.
- Nem tudom elfelejteni. Nem tudok megvilágosodni. Felfordult a világ! Minden a feje tetejére állt!
- Tudod mit kell tenned? Ha éhes vagy, egyél, ha szomjas vagy, igyál, ha álmos vagy, feküdj le! A folyótól pedig ne akarj mást, csak hogy folyó legyen, a hegytől pedig, hogy hegy.
A szerzetes visszament a cellájába, és úgy aludt el, hogy nem gondolt rá, ki az a Buddha, kik a pátriárkák, és mit tett vele a Tanítás. Mikor felébredt és kinézett a kolostor ablakán, megint mindent rendben talált a Hou-to folyó partján. Talpra állt a világ."

Máshol így beszél Lin-csi apát:

"A bölcsesség nem műveltség és nem is tudás, mely a könyvekből oly könnyen megszerezhető. Nem is okosság, ahogy egyesek képzelik, és főképpen nem fortély, ahogy a legbutábbak gondolják. A bölcsesség, szerzetesek, nem más, mint helyes látás. Mely abban segít minket, nehogy másnak lássék a világ... Ha jól odafigyeltek, hogyan legelésznek a jámbor birkák a hegyoldalban, vagy meglesitek, hogyan hevernek a lusta, álmos bivalyok a langyos sárban, egyszer bizony még ti is bölcsek lehettek - fejezte be reggeli beszélgetését a bölcsességről Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján."

Mindez azért jutott eszembe, mert Bori lányomtól Hermann Hesse egy több mint száz éve íródott könyvét kaptam meg, melyet a szerző "hindu költeménynek" definiál, a címe Sziddhártha. Kíváncsian olvastam el a könyvet, hiszen Gótama Sziddhártha a történelmi Buddha családneve. És valóban, a regény az indiai ókorban, két és fél évezreddel ezelőtt, Buddha idejében játszódik, de Gótama Buddha és Sziddhártha személye zavarba ejtő módon különválik. Sziddhártha egy bráhman (a legfelső, papi kaszthoz tartozó) ifjú, akinek életútját és megvilágosodását követhetjük végig ebben a prózai költeményben.

Sziddhártha is spirális belső utat jár be: elhagyja gazdag családját és szamanának (aszkéta szerzetes) áll, mert "tiszteletre méltó atyja és más tanítói, a bölcs bráhmanok átadták már neki bölcsességük legjavát, bőségüket már beletöltötték szelleme várakozó edényébe, ám az edény nem telt meg, szelleme nem lakott jól, lelke nem nyugodott meg, szíve nem csillapodott". Útja során találkozik Gótama Buddhával, de nem áll be szerzetesei sorába, mert:

"Ó Magasztos, úgy gondolom, senki sem részesülhet a megváltásban tanítás révén! Senkivel sem közölheted, senkinek sem mondhatod el szavakban, tanítással azt, ami veled történt megvilágosodásod pillanatában! Sok mindent tartalmaz a Megvilágosodott Buddha tanítása, sokakat tanít a helyes életre, a rossz elkerülésére. Egyvalamit azonban nem tartalmaz ez az oly tiszta, oly tiszteletreméltó tanítás: nem tartalmazza a titkot, melyet a Magasztos átélt, egyedül ő a százezrek közül."

Felhagy az aszkéta élettel, gazdag kereskedő lesz, éli a gazdagok kicsapongó, hedonista életét, de közben folyamatosan lenézi a hétköznapi életüket élő, küszködő, egyszerű gondolkodású embereket, akiket csak "gyerekembereknek" nevez, hiszen gondolataik és vágyaik oly gyermekiek. Aztán megcsömörlik ettől az élettől, hátrahagy minden gazdagságot és egy új ébredés vár rá egy folyó partján, melynek hullámveréséből kihallja a szent "Óhm"-ot, és egy révész, Vászudéva szolgálatába szegődik. Vászudéva Krisna egyik neve, jelentése: egyesítő, aki összeköti a folyó két partját, egyesíti a két életszférát: a szellem és a természet területeit, és feloldja őket a lélek egységében.

És vénségére Sziddhártha, a révész megvilágosodik, beérkezik, mert a hegyek újra hegyek, a folyók újra folyók lettek. Barátjának, Góvindának, aki árnyéka és lelki kivetülése is egyben, így beszél erről:

"A világ, barátom, nem tökéletlen, nem egy hosszú úton halad a tökéletesség felé; nem, minden pillanatban tökéletes, minden bűn magában hordozza a kegyelmet, minden kisgyermek az öregembert, minden csecsszopó a halált, minden haldokló az örök életet. Egyetlen ember sem láthatja, hogy a másik hol jár az útján, a haramiában és a kockajátékosban Buddha várakozik, a bráhmanban pedig a haramia. Mély meditációval megszüntethetjük az időt, egyszerre láthatunk minden elmúlt, létező és leendő életet, és ekkor minden jó, minden tökéletes, minden brahman."

Mai világunkban a révészekből, az egyesítőkből kellene sokkal több, hogy nyugodtan élhessük egyszerű "gyerekember" életünket gyerekes vágyainkkal, gyerekes érzéseinkkel, gyerekes gondolatainkkal egy nyugodt világban, ahol a hegyek csak hegyek, a folyók csak folyók.

Jelentés az Umbriai Magyar Köztársaságból - 2

Folytatom előző posztomban megkezdett beszámolómat.

Szóval míg Magyarországon mindenki a Gyurcsány házaspár válásával, az új pápával meg az ukrán kémbotránnyal foglalkozott (tudjátok: Magyar Péter és az ukrán nagykövet húsvét hétfőn egy hollókői csőszkunyhóban szövögették a kormány megdöntésére irányuló sötét tervüket), addig mi Umbria kies tájait, hegytetőkre épített városkáit, a borgókat jártuk be. Próbáltunk felkészülni az íróházaspár által jegyzett Élni és enni Umbriában című könyvből, amit aztán dedikáltattunk is velük. Igyekszem helységről helységre végigkövetni utazásunkat.

Todi

Ebben a városban laknak Péterfyék, és itt, a Villa Luisa szállodában volt a szállásunk is. Ennek éttermében kaptunk minden este igazi háromfogásos olasz menüsort ízletes olasz borokkal és ízes beszélgetésekkel, kivéve péntek estét, amikor Chioanóban a Cantina Roccafiore borászatba invitáltak bennünket. Ebben a városban kószáltunk a legtöbbet, mert az érkezésünk és elutazásunk napján önállóan, a második napon pedig Péterfyék vezetésével fedeztük fel a várost. Három éttermét is megismertük a városnak: a híres Pane e Vino-t, a Ristorante Umbria-t és a Gran Caffè Serrani-t, de kávéztunk a Tazza D'oro-ban és a Pianegiani-ban. Számos temploma közül a Concattedrale della Santissima Annunziata, a Chiesa di San Fortunato és a Tempio di Santa Maria della Consolazione a legjelentősebbek. Ez utóbbi arról híres, hogy héjazat-szerkezetű, nincsenek benne oszlopok, a kupola hatalmas terhét a templom falai cipelik. A Chiesa di San Fortunato-ban pedig Jacopone-nek, a 13. századi költőnek a sírja van, aki umbriai népnyelven verselt, jelentősen hozzájárulva az olasz irodalmi nyelv kialakulásához.

A város főtere

Egy öreg etruszk kőoroszlánnal

Tempio di Santa Maria

Todi már az etruszkok idejében város volt, akik tisztaságmániások voltak és csatornázták a várost, ennek kiömlő nyílása, Todi kloákája mind a mai napig megvan. A rómaiak amfiteátrumot építettek a város mellé, ahol előszeretettel etették meg a keresztényeket az oroszlánokkal. A keresztény mártírok emlékére ennek az amfiteátrumnak a közepébe - részben annak kövei felhasználásával - emeltek templomot.

Monte Castello di Vibio

Ez egy tüneményes kis borgo szemben Todival a Tevere túlpartján (amit csak kerülővel értünk el, mert a közeli híd le volt zárva a forgalom elől). Itt működi Olaszország legkisebb színháza, a Teatro della Concordia, amit sajnos zárva találtunk. De azért jót sétáltunk a városban és megkóstoltuk az olaszok kesernyés üdítő italát, a chinottót.

Borgo Petroro

Olaszországban minden település város - állapította meg Mihály az Utas és holdvilágban. És valóban, a legkisebb települések is hegyre épülnek és várfal veszi körbe őket. Ezek közül is kiemelkedik Borgo Petroro, melynek házai mindössze egyetlen terecske köré csoportosulnak. Ma már persze inkább vendéglátó hely, de így is nagyon megkapó.

Assisi

Assisi igazi búcsújáró hely, hiszen nemcsak Szent Ferencet, a katolikus egyház nagy megújítóját adta a keresztényeknek a 13. században, de követőjét, Szent Klárát is, a Klarissza rend megalapítóját. De talán a város legkülönösebb szent-várományosa a 2006-ban 15 évesen elhunyt Carlo Acutis, az influenszerek védőszentje. Carlo egy olyan honlap létrehozására vállalkozott, amely a világ minden egyes bejelentett eucharisztikus csodáját, valamint a katolikus egyház által jóváhagyott Mária jelenések listáját tartalmazza. Fehérvérűségben hunyt el, és Ferenc pápa készült szentté avatni. Romlatlan holtteste üvegkoporsóban tekinthető meg. Szent Ferenc sírja egy kő szarkofág a róla elnevezett bazilikában, melynek kövei közé a zarándokok ugyanúgy kívánságcédulákat dugnak, mint a jeruzsálemi siratófalba.

Assisiben egy fellegvár is található, a vállalkozó kedvű utazó felkapaszkodhat falaihoz.

A Szent Ferenc székesegyház

A székesegyház kerengője

Giotto freskói a székesegyházban

Assisi legrégibb temploma, ami a 
római időkben Minerva-templom volt

Fenn a fellegvárnál

Spello

Szintén egy festői borgo nem messze Assisitől, melynek szűk sikátorai között bolyongtunk, majd egy festői kilátóteraszon ittuk meg délutáni aperolunkat.

aperolozik a társaság

Foligno

Bár Foligno az egyetlen a megtekintett városok közül, mely síkon terül el, nem kevésbé megkapó, mint a többiek. Foligno azt tartja magáról, hogy itt találhatók Olaszország legszebb lányai és asszonyai. Bár erre nem találtam visszaigazolást, de valószínű, hogy amikor a 14. században Foligno ura, Trinci (a Zúzó) palotájában vendégül látta Nagy Lajos királyunk Nápoly ellen vonuló seregét, melyben minden bizonnyal maga Toldi Miklós is jelen volt, akadtak hölgyek a magyar vitézek kényeztetésére.

Folignoban egy igazi őskeresztény, k.u. után 58-ban (!) épült templom is található. Egy másik templom, a Chiesa Parrocchiale di San Nicolò reneszánsz szárnyasoltárának nagy részét Napoleon serege magával vitte, de a megmaradt képen megkapó ábrázolását láthatjuk Szent Sebestyénnek, akiről megtudtam, hogy a melegek védőszentje.

Természetesen felkerestük azt a kórházat is, ahol az Utas és holdvilág főszereplőjét, Mihályt ápolták.

Balra az 1. századi őskeresztény templom

Chiesa Parrocchiale di San Nicolò
reneszánsz szárnyasoltára

A város folyója, a Topino

A város főtere

A Trinci-palota udvara

Ebben a kórházban ápolták Mihályt,
az Utas és holdvilág főszereplőjét

Trevi

Talán Trevi volt a legmegkapóbb borgo utunk során. Utcáit járva azon gondolkodtam, vajon hol éreztem jobban magam, Torockón, Český Krumlovban vagy itt. A Szent Emilianus dómban megismerhettük a talán legtöbbet szenvedett szentet: Az első században élt Emilianust, mivel megtagadta, hogy római isteneknek áldozzon, számos módon próbálták kivégezni, sütötték, főzték, hordóban legurították a hegyről, vízbe vetették, oroszlánok elé vetették, majd, mivel mindegyiket túlélte, végül lefejezték. Szent Emilianust gyakran ábrázolják lábaihoz heveredő oroszlánokkal.

És ne felejtsük, Trevi egykori zsidó negyedében működött a 16. században Itália első nyomdája!

Fidelitas

Trevi sikátor

Szent Emilianus és az oroszlánok

Treviből hazafelé tartva Todiba buszunk nem az autópályán, hanem egy kacskaringós panorámaúton vitt bennünket keresztül a festői Umbriai-medencében.

Perugia

Perugiáról tudtam, hogy egy nagy olasz város, de nem sejtettem, hogy ilyen szép. Ráadásul Perugia a csokoládéjáról híres, vásároltunk is belőle. A buszunk eredeti útvonala futóverseny miatt le volt zárva, ezért a "minimetrónak" nevezett siklóval mentünk fel a Pincetto magaslatra, ahonnan átsétáltunk Szent Herculanus templomához. Herculanus az 1. században a keleti gótok által ostromlott város püspöke volt. Totila gót vezér a város elfoglalása után elevenen megnyúzatta a püspököt (!). Utunkat a Rocca Paolina erőd felé folytattuk, ahol három vár épült egymásra: egy etruszk, egy római és egy középkori. Az etruszk várat a rómaiak betemették, föld alól feltárt csarnokai olyanok, mint Mória bányái A gyűrűk urában. Perugia főterén a szökőkút egyik oldalán a Priori palota található, homlokzatán a város két címerállatával, a griffel és az oroszlánnal, másik oldalán pedig a Szt. Lorenzo székesegyház áll, melyben ereklyeként Szűz Mária jegygyűrűje van kiállítva (!). Még benéztünk a régészeti múzeumba, ahol dúsan faragott etruszk szarkofágokat láthattunk.

Kilátás a Picettóról

Az eltemetett csarnok

Szűz Mária jegygyűrűje

A főtéren

A kapun a felirat: Augustus Perugiája

Kilátás a városra

A régészeti múzeum

Gubbio

Gubbio nagyobb, mint az Utas és holdvilágból gondolnánk. A gubbiói farkas legendáját egy szobor öröktette meg: Szent Ferenc megszelidítette a farkast, egy kosárkát kötött a nyakába, ezzel járta a várost a farkas élelemért koldulva. Megnéztük a holtak kapuját, a házak oldalában befalazott ajtókat, amelyen át a holtak koporsóját viszik ki a házból, majd befalazzák, hogy lelkük ne járhasson vissza kísérteni. Gubbio a szarvasgombák városa (egyébként szerte Umbriában számos szarvasgombával készült ételt szolgálnak fel), egymást érik a szarvasgombát árusító üzletek. A Palazzo dei Consoli hatalmas gótikus épülete uralja a városképet. A várostól mintegy 350 métert kell felkapaszkodni a Szent Ubert kolostorhoz, ahol Mihály meglátogatja ifjúkori barátját, Ervint. Szent Ubert templomában kívánságcédulán lehet fohászkodni a szenthez. A hegymászás után jól esett egy üveg Ichnusa sör.

A bejárattól jobbra a holtak kapuja

Palazzo dei Consoli

A Szent Ubert kolostor udavara

Szent Ferenc és a farkas

Felejthetetlen hat nap volt!