Makovecz

Elment a nagy építész-guru. Bár gyakran terjesztették róla, sőt maga is állította, hogy a rendszerváltás előtt nem nagyon foglalkoztatták, azért első alkotásaival már a '60-as évektől találkozhattunk.
Éppen agárdi hétvégénk kapcsán autóztunk el egyik korai épülete, a Cápa Étterem előtt Velencén. Sajnos a cápaszáj üresen tátongott, az étterem nem működik (azt hiszem, egyszer voltam benne, mégpedig édesapám és Sipos Gyula költő társaságában). Aztán hány hozzátartozót, barátot, kollégát búcsúztattunk a Farkasréti Temető Makovecz által tervezett ravatalozójában.
A sárospataki Bodrog Áruház is korai házai közé tartozik, a robosztus, lőrés-szerű ablakokkal rendelkező épületet sokan bírálják mind a mai napig. De Makovecz Sárospatak házi építésze lett, művelődési házat, gimnáziumi épületet, lakóházakat épített a városnak. Ekkor már tetten érhető épületein az erős szimbolizmus és szakralitás. Mivel Sárospatakhoz családilag is kötődöm, már a '70-es évek végén láthattam, hogy a monumentális művelődési ház működtetése milyen nehézségeket jelentett ennek a nagy hírű, de mégiscsak kicsi városnak, kicsit idegenül, elhagyottan állt a ház a patinás tanítóképző épületével szemben. Ahogy nővéremtől tudom, mára már szerves részévé vált a város kulturális életének.
A '80-as években Makovecz önkéntes száműzetésként a Pilisi Parkerdő építésze lett. Ebben az időben töltöttem egy hétvégét Visegrádon a mogyoróhegyi jurtatáborban, melynek kommunális épületei - az előadóterem és az étterem - szintén a nagy építész alkotásai, akárcsak Dobogókőn a síház "bagolyszemű" épülete. És a '80-as években még láthatók voltak a Mogyoróhegytől a Duna-parti útig vezető turistaút mentén azok a tanulmány-épületek (fából készült kilátótorony, menedékház), melyeket szakmai gyakorlaton lévő építész-hallgatókkal épített.
A rendszerváltás után épült jelentősebb épületei közül személyesen a paksi és százhalombattai templomot valamint a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem épületegyüttesét láthattam (ez utóbbit tavaly decemberben).
Makovecz erősen közéleti ember volt, valahogy egy állandó elégedetlenség, keserűség jellemezte, azt hiszem, talán sohasem láttam derűsnek, mosolygónak. A Mindentudás Egyetemén elhangzott előadásából kiderül, hogy sohasem tudta elfogadni a történelem olyan eseményeit, mint az ipari forradalom vagy a globalizáció, úgy érezte, hogy ezek gonosz, önző emberek tevékenységének eredményei, melyek nélkül sokkal boldogabb volna a világ, nem halt volna ki a háziipar, nem bomlottak volna fel a régi közösségek. Talán ezért lett minden épülete - legyen az olyan hétköznapi középület, mint egy városi uszoda vagy faluház - olyan, mint egy templom.
A 2002-es Fidesz-vereség után megalakuló Polgári Kör-mozgalom élharcosa lett, a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör - melyet szabadkőműves hasonlattal élve nyugodtan nevezhetünk a polgári körök nagypáholyának - tagja volt többek között Orbán Viktorral és - nocsak, milyen érdekes - Vona Gáborral együtt. Ennek a polgári körnek a vezetője Hende Csaba volt, és tagjai között szerepelt a később renegáttá vált Malgot István szobrászművész is.
2010-től, a második Orbán-kormány megalakulása után tervező irodája ismét sok megbízást kapott, ők tervezhették a felcsúti Futball Akadémia épületeit valamint a kolontári vörösiszap-katasztrófa károsultjainak épített lakóparkot is. A Makovecz által alapított Művészeti Akadémiát új alkotmányunk alaptörvényünk a köztestületek sorába emelte szemben a MTA által alapított SZIMA-val (Széchenyi István Művészeti Akadémia). Ezzel kapcsolatban Makovecz egy, a Hetek c. közéleti hetilapnak adott interjúban elmondta, hogyan vágta rá az ajtót Kosári Domonkosra, amikor az felajánlotta neki, hogy legyen tagja "Heller és bandája által kisajátított" SZIMA-nak.
Az egykori polgári köri vezetővel, a jelenlegi honvédelmi miniszter Hende Csabával ápolt szoros barátságára jellemző, hogy a Magyar Nemzethez írt nyílt levelében védte meg Gubcsi Lajost, a KISZ Magyar Ifjúság c. újságának egykori főszerkesztőjét azokkal a támadásokkal szemben, melyeket akkor kapott, amikor Hende kinevezte a HM egyik cégének vezetőjévé. Gubcsit nem sokkal Makovecz halála előtt volt kénytelen a miniszter kirúgni sokadik gyorshajtási ügye után. És két héttel halála előtt szintén Hende Csabától vette át utolsó kitüntetését, a Szent István Díjat, melynek első kitüntetettje ki más is lehetett volna, mint maga Orbán Viktor.
A fentiekből kiérezhető, hogy Makovecz közéleti megnyilvánulásai egyáltalán nem voltak ínyemre, ettől azonban teljesen függetlenül tekintem valóban jelentős, maradandó és stílusteremtő életművét. Remélem, hogy egyik utolsó nagy terve, a felső-krisztinavárosi főplébánia-templom megépülhet az Apor Vilmos téren, így sok vidéki város után talán Budapesten is lesz Makovecz-templom.

Agárdi agg gárda

30 évvel ezelőtt, 1981 őszén voltam először Agárdon a VEIKI üdülőjében. Azóta, ha tehetjük, minden évben megrendezzük a hagyományos brigádbulit. Ha ez az üdülő beszélni tudna...
Mindenesetre beteszek ide két fényképet, az első legelső agárdi tartózkodásomon készült, a második 1999-ben:

Agárd, 1981. szeptember

Agárd, 1999. szeptember (Orsi, Csilla, Anna, Bori)

Semmi sincs, ami ilyen régóta ennyire állandóan ismétlődő esemény az életemben. Pedig már vagy öt éve minden ősszel és tavasszal úgy tartjuk meg a rendezvényt, hogy talán ez az utolsó. Lehet, hogy ettől ilyen jók ezek a bulik.

Telefonbetyár

Ha apámmal beszélek telefonon, és úgy veszi fel a kagylót: "Pál József", akkor azt szoktam felelni: "Itt is, akkor most valamelyikünk telefonbetyár".
Igen, régen voltak telefonbetyárok, nekünk is volt egy saját telefonbetyárunk 10-15 évvel ezelőtt, aki rendszeresen hívogatott minket, belekáromkodott a telefonba, obszcén üzeneteket hagyott az üzenetrögzítőn.
Mostanában a telefonbetyárokat felváltották az ügynökök, direkt marketingesek, de amióta Bori lányom pár hónapig telefonügynök volt, már rájuk sem tudok rosszat mondani, mindig türelmes vagyok velük.
Mindez egy tegnapi érdekes telefonbeszélgetésről jutott eszembe. Csörgött a munkahelyi vezetékes telefonom, ezt még nem sokan ismerik, általában mobilon hívnak. Mivel zömében a kollégáim vagy a hozzátartozóim keresnek ezen a számon, általában úgy veszem fel, hogy "Halló, tessék!", vagyis nem mondom előre a nevemet.
A vonal túlsó végén egy idősebb női hang: Jóska, maga az?
Mondom: Igen, parancsoljon.
Azt mondja: Adjon tanácsot televízió-vásárláshoz.
Lázasan gondolkodni kezdtem, kivel beszélek. Volt kolléganőim közül egyedül Marionnal magázódunk (mert ez olyan kedélyes), de ez más hang volt. A rokonokkal általában tegeződöm. Mindegy, majdcsak rájövök.
Elmondtam mindent amit a televízió-vásárláshoz el tudok mondani (ez nem sok), és úgy éreztem, most már nagyon gáz lenne megkérdezni, kivel is beszélek voltaképpen. Majdcsak szóba kerül egy közös ismerős, amin keresztül majd képbe kerülök, de nem.
A beszélgetés vége felé a nő azt mondta: Jóska, olyan idegen a hangja, ha nem ismerném a telefonszámát, azt hinném, nem is maga az.
Biztosítottam róla, hogy én én vagyok, majd gyorsan befejeztem a beszélgetést, mert ekkor esett le a tantusz, hogy a hölgy valószínűleg egy másik Jóskát keresett...

Szerepcsere

Egyszer voltunk Katival egy üdülési jogot promotáló előadáson. A reklámfilm lejátszása után egy ügynök győzködni kezdett minket egy asztalnál, és ha valamilyen kérdésre nem tudott válaszolni, odahívta a főnököt. Amíg a főnök válaszolt a kérdésre, beosztottja tiszteletteljesen felállt, és csak a főnök távozása után ült vissza a helyére. Később elmeséltem másoknak, milyen szervilis volt az ügynök, hogy a főnök jelenlétében vigyázzban állt. Meg is kaptam a magamét naivitásom miatt: Ez egy előre betanult szerep, egyik nap az egyik ügynök a "beosztott" a másik a "főnök", másnap cserélnek.
Na, ez jut eszemben mostanság, amikor a Kordonbontó tiltja be a szakszervezeti tüntetést és a Szemkilövő tiltakozik ez ellen. Miközben minden változatlan - úr ír, kutya ugat, macska nyávog, kormány megszorít - aközben a politikai szereplők szépen szerepet cseréltek. Persze tekinthetjük ezt egyfajta kijózanodásnak is, de félő, hogy a soron következő választásokon - hacsak addig nem történik valami csoda - nagyon egyértelmű politikai fordulat lesz.
Két dolog jutott eszembe. Egyrészt, hogy tényleg Bokros Lajos volt az elmúlt 20 év egyetlen hiteles politikusa, másrészt igaza volt a börtönőrnek Bacsó Péter Tanú c. filmjében: A gombócot is megette, fel sem akasztották, hiába, egy brancs maguk mind.

Unokák, betegségek, halálok

Amint azt már egy korábbi posztomban írtam, legalább évente tartunk osztálytalálkozót volt gimnáziumi osztálytársaimmal. Most is tartottunk egyet egy osztálytársnőm jóvoltából.
Beindult a második generációs baby-boom, legalább öt újabb osztálytársamról tudtam meg, hogy nagyszülő lett. Nagyjából úgy éreztem magam, mint a 10. éves érettségi-találkozón, amikor osztálytársaim többsége már a gyermekei fényképeit mutogatta (csináltunk is egy osztálytablót a gyerekek fényképével).
Sajnos a beszélgetések során egyre inkább volt beszédtéma a saját és hozzátartozók betegségei valamint a közeli hozzátartozók halála, ez kissé melankolikussá tett minket. A szokástól eltérően nem volt moderált, tematizált közös beszélgetés, kis csoportokban beszélgettünk kb. éjfélig.
Ezen az estén is elég sokan összegyűltünk, bár négyen tartósan külföldön élnek (ketten az USA-ban, valaki Németországban, valaki Ausztriában), egyvalaki kétlaki életet élve pendlizik Ausztria és Magyarország között. Két osztálytársam tartós külföldi kiküldetésben van (az egyik Varsóban, a másik Berlinben), viszont Nobel-díjas osztálytársam (a Nemzetközi Atomenergia-Ügynökség munkatársaként a 2005-ben az ügynökségnek ítélt Béke Nobel-díjat az ő nevére is kiállították) már egy éve ismét itthon dolgozik, bár változatlanul sokat jár külföldre.
Egyik osztálytársnőm (szintén friss nagymama) magánkiadásban kiadta első mesekönyvét.

Gyorsan vásároltam egy dedikált példányt Petrának, ma este már megkezdem belőle a mesélést. Íme ismét egy példa arra, hogy soha sincs késő arra, hogy az ember megvalósítsa álmait...

10 éve van a cégnek széles sávú internete

Hogy honnan tudom ezt ilyen pontosan? Hát onnan, hogy szinte mindenki vissza tud emlékezni arra, mit csinált éppen akkor, amikor tudomást szerzett a WTC ikertornyai elleni támadásról. Mi éppen a szervergépet próbáltuk beüzemelni, amikor egy kollégám azzal jött be, hogy egy repülő csapódott a toronyba. Én kisrepülőnek gondoltam, és még azt ezt idétlen viccet is elsütöttem: Mit mondott John Smith pilóta, mielőtt nekirepült az Empire State Buildingnek? - ??? - Olyan qrv@ köd van, hogy még az Empire State Buildinget sem látom!
Szóval hét év telefonos modemezgetés után fizettünk elő az Enternetnél egy 256/64 kbites ADSL szolgáltatásra mintegy 30.000 forintos havidíjért. Igaz, akkoriban még nem tartalmaztak az oldalak annyi Flash- és Java beágyazást, You Tube sem volt még. Ma kb. százszoros sebességgel döngetünk, és néha ez is lassúnak bizonyul. Bár cégünk elköltözésével internet-előfizetésünket nem tudtuk magunkkal hozni (erről lásd egy korábbi posztomat), postafiókjaink és domain-regisztrációnk is az Enternetnél maradt.
Otthon rá két évre lett UPC-s kábelnetem, egyúttal wifi-hálózatom. Az internet annyira része lett az életünknek, hogy ha bevezetnének heti egy internet-mentes napot (ahogy annak idején a hétfő a televízió-mentes nap volt), sokan valóban nem tudnának mit kezdeni magukkal. Lányaimat teljesen rabul ejtette a webkettes világ, hiába, ők már a wiki-nemzedék tagjai.

30 évvel ezelőtti Mária-nap

1981 szeptember elsején kezdtem ténylegesen dolgozni a VEIKI-ben. Már két éve tanulmányi szerződésem volt a céggel, '81-ben fejeztem be nappali szakmérnöki tanulmányaimat. A harminc évvel ezelőtti Mária-nap tulajdonképpen a VEIKI-ssé avatásom volt.
Egyik kolléganőm névnapját ünnepeltük a Gresham borozóban, zsíros kenyér, vörösbor és nótázgatás mellett. Ezt a szokásunkat egészen a VEIKI elköltözéséig, vagyis még jó 15 évig megőriztük. Olyan remekbe szabott '50-es évekből való slágereket énekelgettünk, mint az Egy Duna parti csónakházban, Troli troli buszra vártam én, Kigyúlt a fény a megszépült új Lánchídon, Kedves szaktárs szép jó reggelt stb. Hiába, nálamnál zömében idősebb kollégáim voltak, minden értelemben én voltam az Elektronikus Osztály Benjáminja.

A győztes csapat

Pár hét múlva egy brigádvetélkedőn is kitettem magamért:  csapatunk egyetlen férfitagja voltam, és főleg bravúros bővöskocka-tekergetésem miatt sikerült az első helyet megszereznünk.
Az 1981-es év amúgy is mozgalmas volt számomra. Januárban jogosítványt szereztem, lett egy autónk Trabantunk. Letettem a középfokú angol nyelvvizsgát. Új lakásba költöztünk (akkor még a szüleimnél laktam). Erősáramú szakmérnöki oklevelet szereztem (ez is kitüntetéses, akár a másik) és elkezdtem "tényleges" munkás életemet.

Az asztal

Mackómnak volt egy asztala,
De eltűnt egyszer éjszaka.
És ami itt csakugyan nagy baj:
Reggelre se lett meg az asztal.
„Hova lett a jó kis asztalom!”
– És hasztalan vigasztalom.
Megyünk az asztalboltba,
Hol az asztalok állnak sorra,
Komoly asztalok, víg asztalok,
De mind másik – s mackóm konok.
Megkérdezem: Hát most mi legyen,
Ha ez se, meg ez se, meg ez se?
„Legyen újra tegnap este.
Akkor meglenne az asztalom,
S nem veszne el, állíthatom.”

Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben

Saját testünk

Könnyű nyári lektűrként még Olaszországban kezdtem el olvasni Závada Pál Idegen testünk c. regényét. Még évekkel ezelőtt olvastam a Jadviga párnáját, ami nagy hatással volt rám. Aztán augusztus kicsit sűrű volt, félretettem a könyvet, egy hete vettem ismét elő.
Hamar rájöttem, hogy jóval súlyosabb kötetet tartok a kezemben, mint egy nyári olvasmány. Az első hibát ott követtem el, hogy nem kezdtem el írni a szereplőket és azok egymáshoz való viszonyát, így hamarosan kezdtem összezavarodni. Szerencsére a neten jó recenziókat találtam. Az alapszituáció az, hogy a második bécsi döntés, Észak-Erdély visszacsatolásának eufóriájában egy félig sváb, félig zsidó fényképész nő műteremlakásában összegyűlik egy társaság, mely egyre bővül, hajnalra már-már elérik a láncreakciót kiváltó kritikus tömeget. A társaságban képviseli magát a magyar polgárság összes archetípusa, a 30-as, 40-es évek Magyarországa szellemi irányzatainak minden képviselője. A regénybeli nevek mögött olyan valóságos nevek rejtőznek, mint Keresztury Dezső, Féja Géza, Szent-Iványi Domonkos, Koroda Miklós, Dienes Valéria, Erdei Ferenc, Berkesi András (magamtól csak Erdeire ismertem rá).
A szigorúan vett történet egyetlen délután és éjszaka játszódik, de flash-back/flash-forward technikával megismerjük valamennyi szereplő múltját és jövőjét, így a századelőtől az 50-es évek elejéig követhetjük hőseinket. Bár a regény elbeszélő jellegű, gyakran vált át a beszédmód egyes szám első személybe és többesszám első személybe, szinte az összes szereplő szemszögéből, a nézőpont-váltás gyakran mondaton belül is megtörténik! Így ismerteti meg és ütközteti a szereplők nézeteit az író, gyakran eredeti szövegek szó szerinti beidézésével.
És hogy ki vagy mi a címbéli idegen testünk: Mindig előjön a magyar történelemben, hogy vannak "nemzetidegenek", svábok, zsidók, kommunisták. A belső nézőpont viszont pont arra ébreszt rá minket, hogy ez az idegen test is mi vagyunk: őrzők és őrizettek egyszerre. Nemcsak nemzetünk dicsőségek, de szégyenteljes pillanataiban is ott vagyunk valamennyien.
Závadát manapság Esterházyval, Nádassal, Spiróval, Parti Nagy Lajossal és Kertész Imrével együtt szokták szintén  "idegenszívűnek" beskatulyázni. Pedig Závada nem tesz egyebet, mint megismertet bennünket különböző nézetekkel, és ezeket hagyja ütközni. Nem foglal állást, csak tényeket közöl, viszont ezt rendkívül részletes forráskutatással teszi. A korabeli utcák, terek leírása éppúgy tökéletesen hiteles, mint a beszédmodor, a társasági kapcsolatok, a levelezések. Éppen ezért érdekes, hogy a fanyalgók Závada könyvében csak a mondanivaló hiányát leplező üres formalizmust látnak. Pedig nagy könyv, csak teljes odafigyelés és nyitottság kell hozzá.

Nyárvégi rendezvények

Mint minden évben, idén is eseménydúsan zajlik a nyár vége. Ehhez hozzájárul az augusztus 20. utáni szokatlanul hosszan elhúzódó meleg idő.
Augusztus 27.-én Petrával kilátogattunk a Pozsonyi Piknikre, ami a Pozsonyi út elején megrendezett sátoros ünnep könyvsátrakkal, színpaddal, gyerekeknek kézműveskedéssel. A rendezvény alapbeállítottsága liberális, külön standja volt a 168Óra c. újságnak is, ahol a lap egyik szerkesztője, Krug Emília ajánlgatta nekem a lapot.
Ugyanaznap este nyárbúcsúztató bál volt az I. kerületben. A zenét az Ungár Band szolgáltatta. Ungár Istvánnal egy házban laktunk a Lovas úton, jó volt vele kicsit elbeszélgetni, megtudni, mi van az egykori lakótársakkal. A meghívott zenekar a Republic volt. A zenekar frontembere, Cipő ezúttal nem volt olyan indiszponált, mint néhányszor korábban.
A Zsidó Nyári Fesztivál keretében két rendezvényen vettünk részt, mindkettőre a Dohány utcai zsinagógában került sor. Augusztus 30-án Palya Bea énekelt. Több lemezem is van Beától, élőben egyszer hallottam, pár évvel ezelőtt, amikor egykori matematika-tanáromat kitűntették a Rácz Tanár Úr díjjal. Palya Bea hihetetlenül szép, éneklése egészen erotikus élményt nyújt, produkciója elképesztően érzelemgazdag és energikus. A koncerten egyébként szintén mellettünk ült Krug Emília.
Szeptember elsején Budapest Bár koncerten voltunk. Az öt zseniális zenész műsorát ismét a meghívott énekesek tették színessé, kiemelkedőt nyújtott Németh Juci, Kollár Klemencz László, és Frenk. És persze megint összefutottunk Krug Emíliával.
A Zsidó Nyári Fesztivál lassan Budapest legszínvonalasabb multikulturális eseményévé növi ki magát, kár, hogy sokakat elriaszt a rendezvény neve. Az elmúlt években is sok szép előadáson voltunk, tavaly egy Udvaros-Dorottya - Dés László műsoron valamint Matisyahu koncertjén, korábban egy Tokody Ilona-hangversenyen ill. a Budapest Klezmer Band és a Muzsikás együttes közös előadásán.
Szeptember másodikán a Budapest Szíve napok keretében Hot Jazz Band koncerten voltunk a Március 15. téren. Langallót és kürtöskalácsot ettünk, gyönyörködtünk a megszépült térben és együtt énekeltük a zenekarral a Van neki, na mije van neki c. egykori slágert. Krug Emíliával ezúttal nem találkozutunk :)

Becsengettek

Már Petrácskánk is második osztályba lépett. Szó mi szó, tavaly kicsit jobban izgultunk.
Megvolt a II. Nemzeti Tanévnyitó is. Több mint 230 évvel Mária Terézia Ratio Educationis rendelete, vagyis az állami tankötelezettség és az állami közoktatás bevezetése után azért elég nagy arc kellett ahhoz, hogy ezt a tanévnyitót "II. Nemzeti"-nek titulálják. Mondtam is Katinak: Vazze, ezek tényleg saját maguktól eredeztetik az időszámítást!
Rendben van, tegyük fel, hogy a kormányzat rögtön hatalomra kerülése után végrehajtotta volna azokat a reformokat az oktatásügyben, melyekre már évtizedek óta szükség van, akkor tényleg tekinthetnénk azt a tanügy időszámítása kezdetének. Eddig azonban leginkább a két kormányzó párt tanügyérjének, Hoffmann Rózsának és Pokorni Zoltánnak a torzsalkodásáról, vagy néhány kiszivárogtatott, a szakma által kiröhögött majd sietve visszavont reformjavaslatról hallhattunk.
Na és hol rendezték meg az ominózus tanévnyitót. Hát a 700 lelket számláló Lipóton, ahol 7 év után újra megnyitották a mocskos komcsik által bezárt iskolát. Mit gondoltok, hány gyerek fog itt tanulni? 15 (nem tévedés, tizenöt)! Azt hiszem, ezt nevezik a hatalommal párosuló bornírtság tombolásának. Pedig nem hiszem, hogy Orbánék ne látnák, hogy az ilyen kis falusi iskolák nemcsak finanszírozhatatlanok, de a legnagyobb jóindulat ellenére is jelentős hátrányt okoznak az ott tanulóknak. Tornatermet, jól felszerelt szertárakat, könyvtárakat akarunk 15 tanulónak? Margit! Normális!?
Pedig az első lépést megtették a jó irányba: az iskolák államosításával lehetőség nyílt a legfontosabb reformlépések megtételére. Be is írtam egy jó pontot Orbánéknak. Mik volnának a legfontosabb reformok:

• Magyarországon a közoktatás rettenetesen eltérő színvonalú, képtelen arra, hogy egyenlő esélyeket teremtsen az ott tanulóknak. Egyenlő standardok biztosítása valóban csak központilag lehetséges, a sok kis önkormányzat anyagi lehetősége, eladósodottsága, politikai beállítottsága mind különböző.
• Szükség van kistérségi közös iskolákra, a néhány száz lelket számláló települések nem képesek önálló iskola fenntartására. Eddig nem voltak képesek a kistérségek önkormányzatai összefogni, közös iskolát létrehozni, megszervezni az iskolabusz-hálózatot. Talán az állam majd megteszi helyettük. Ezekben az iskolákban korszerű tornaterem, számítógépes kabinet és a digitális korszak megannyi más kelléke kialakítható lenne.
• A skandináv országokhoz hasonlóan szigorúan be kéne tartani a körzethez tartozást. A szegregáció kialakulásának legfőbb oka, hogy az ambiciózus, mobilis szülők a gyengébb, vagy "kisebbségiekkel  fertőzött" iskolákból más iskolába viszik gyermekeiket. Így egyazon közoktatási rendszeren belül alakulnak ki elit iskolák, és lecsúszott, az ott tanulók számára semmiféle esélyt nem kínáló iskolák. Ma a szigorú körzetesítés lázálom lenne, annyira nagy az iskolák közötti színvonal-különbség, de törekedni kéne felé.
• Egyes állami finanszírozású (többnyire két tannyelvű) iskolák már a hatévesek számára is felvételit tartanak. Egy ilyen felvételi - lehet szakmailag akármilyen alapos - nem a tanuló képességét, hanem szociális hátterét méri le. Hiszen annak a hatévesnek jobb a szövegértése, gazdagabb a szókincse, akinek a szülei rendszeresen mesét olvasnak a gyereknek. Az ilyen felvételi vizsga azon kívül, hogy sok gyereknek korai kudarcélményt okoz, újratermeli a szociális különbségeket is.
• Természetesen akinek nem jó az állami oktatás és képes megfizetni, választhatja az alapítványi és magán iskolákat. Kétségtelenül ez is újratermeli a szociális különbségeket, de ennek megakadályozása azért hiba volna. A lényeg, hogy ne alakulhassanak ki állami finanszírozású elit iskolák a szerencsések számára.

Mint háromgyermekes szülő sok fejtörést okozott nekünk is gyermekeink iskoláztatása. Borzasztó nagy szerencsénk, hogy Budapest I. kerületében az állami oktatás is igen magas színvonalú, bár vitathatatlan, hogy az AKG-ban vagy az Amerikai Alapítványi Iskolában nagyobb esélyt kaphattak volna a gyerekeink. De azért a régi típusú, móraferences közoktatásnak van egy óriási előnye: a gyerekek már az iskolában megismerhetik, hogy a társadalom milyen sokrétű. Míg egy fizetős iskolában nemigen találkoznak szegényekkel, egy egyházi iskolában pedig ateistával, addig egy állami iskolában mindenféle gyerek megtalálható. Ráadásul kezdetben a barátságok teljesen önzetlenek, így egészen közelről nyerhetnek a gyerekek bepillantást más családok életébe. Szerintem a közoktatásban nevelkedett gyermekek sokkal toleránsabb, megértőbb és elfogadóbb felnőttek lesznek. Azt is mondhatjuk, a jó közoktatás a társadalmi mobilitás egyik alapkelléke.
Még hadd mondjak egy személyeset Petra tanévnyitójával kapcsolatban. Örömmel fedeztem fel másodikos olvasókönyvében Sebők Zsigmond Cicaiskola c. meséjét. Majd' fél évszázaddal ezelőtt ez a történet az én olvasókönyvemben is benne volt. Hiába, van még állandóság közoktatásunkban...