Nyári éj háromnegyedes ritmusban

Katival megnéztük az Egy nyári éj mosolyát a Centrál Színházban (Stephen Sondheim - Hugh Wheeler). Egy svéd zenés darab, kizárólag háromnegyedes - na jó, van közte hatnyolcados - ritmusú dalokkal, zenei betétekkel.
A nyári éjszaka csodálatos dolgokra képes, ezt már a Szent Iván éji álomból is tudhatjuk. Különösen Skandináviában, ahol alig akar lemenni a nap. Ilyenkor a szerelmesek megtalálják a párjukat, a nyári éj elmosolyodik.
Nyolc ember (négy férfi és négy nő) keresi a párját ebben a darabban, de valahogyan a kártyák rosszul vannak leosztva. Márpedig a passziánsz az egyetlen játék, amiben nem szabad csalni: ezt a darab főszereplőjétől, az idős, tisztességben megőszült kurtizántól (Törőcsik Mari alakította) tudhatjuk meg.
Törőcsik Mari nem irányítja a szálakat, csak szemlélője az eseményeknek, a nyári éjszaka mégis mindent elrendez, minden lap a helyére kerül. És természetesen az is érvényesül, hogy a legnagyobb igazságokat mindig az öreg kurtizánok és a fiatal cselédlányok (Balogh Anna alakítja) mondják ki.
Jó volt látni a nemzet színészét színpadon, talán a Csirkefejekben és a Száz év magányban láttuk Törőcsiket utoljára, jó régen. Mellette Nagy-Kálózy Eszter szépsége nyűgözött le bennünket, a többi felejtős.

A kapott tust be kell mondani

Én is vívtam, ismerem ezt az alapszabályt. Persze manapság már "élesben" nem igen élnek a fair play vívókra kötelező etikai előírásával.
Emlékeztek Borisz Onyiscsenko orosz (szovjet) öttusázóra? Balczó András nagy riválisa volt. Kint voltam 1969-ben a pesthidegkúti repülőtéren a világbajnokság utolsó, futó számán. Onyiscsenko futásán múlt, vajon világbajnok lesz-e Balczó. Onyiscsenko önkívületi állapotban futott, a cél előtt pár száz méterrel összeesett, majd valahogyan bevánszorgott a célba, ott eszméletét vesztette. Második lett, bár a csapatot sikerült behoznia az első helyre. Lenyűgözött ez a sportolói nagyság.
Hét évvel később a montreali olimpián Onyiscsenko negatív szenzációt okozott. Az angol Jim Foxszal vívott csörtéjében magától találatot jelzett a fegyvere. Az angolok reklamáltak, a fegyvert megvizsgálták, és kiderült, hogy Onyiscsenko egy mikrokapcsolót épített a markolatba, így az gombnyomásra is képes volt találatot jelezni. Emlékszem, micsoda csalódást éreztem, amikor megtudtam ezt a csalást.
Most ugyanezt éreztem Schmitt Pállal kapcsolatban is. Schmitt Pál a sármőr, az élsportoló, a nők kedvence, a társaság középpontja , a sikeres sportvezető, a könnyen kapcsolatot teremtő diplomata, a bármelyik nyelvet könnyen megtanulni képes menedzser nem ezt érdemelte.
Nemrég társaságban politizáltunk, és valaki azt találta mondani, hogy mindig is utálta Orbán Viktort. Mondtam neki, hogy ez visszavetítés. Sajnos a politikusok iránti érzéseink politikai elkötelezettségünk szerint folyamatosan változnak. 20 évvel ezelőtt szerettem Orbánt, és szerettem Schmittet is. Örültem a sikereinek. Elhittem, hogy akár a NOB elnöke is lehet. Andris sógorom nagy pártfogója volt, az ő támogatása nélkül talán nem volna SYMA-csarnok. Érzéseim akkor kezdtek megváltozni, amikor "felajánlotta függetlenségét" a FIDESZ-nek. Ez az érzésem azonban nem az embernek, hanem a politikusnak szólt.
Schmitt nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy - ahogy mondják - ugyanolyan könnyedén szerezzen doktori címet, mit a kor sok más fejese. Valahol jogosnak is érezte, hogy így jusson doktori címhez, hiszen az újkori olimpiákról nem sokan tudtak nála többet Magyarországon. Onyiscsenko is úgy érezte, jár neki végre egy egyéni olimpiai arany. Nagy árat fizetett érte, és most valami hasonló vár Schmitt Pálra is.
'92-ben hozott egy téves döntést, és amikor a fejére olvasták, nem volt képes a kapott tust elismerni. Kár, tényleg sajnálom, mert megint leomlott egy bálvány.

2012-es síelések

Ebben a szezonban is kétszer voltam síelni, akárcsak tavaly: egyszer a családdal, egyszer pedig volt gimnazista osztálytársaimmal.
Március 15.-ét labancéknál töltve Mönnichkirchenben ismerkedtünk a tavaszi hó szépségeivel. Az 1000-1500 m közötti pályarendszeren már nagyon nehezen tudták megtartani a havat, délutánonként már inkább csak vízisíztünk. Be is mentünk minden nap 3 óra felé wellnessezni. Ráadásul valami ragályos nyavalya is végigvonult a családon, Petrával kezdődött, aki már a kiutazást megelőző napon belázasodott, így első nap nem is síelt, de aztán végigvonult a betegség az egész családon, Kati és én még mindig köhögünk. Az utolsó napon aztán az osztrák sógorok úgy döntöttek, hogy nem kínlódnak tovább a pályával, és leállították a lifteket. Így síbérletünk utolsó napja odalett (mert rossz időre - ilyen a melegrekord is - nem jár kártérítés). Azért mindent összefoglalva jól éreztük magunkat, ki tudja, meddig síel együtt az egész öttagú család.
Izgultunk az egy hétre rá sorra kerülő osztálysízéstől is. Egyrészt a meleg miatt, bár Nassfeld 500 m-rel magasabban van, mint Mönichkirchen, másrészt a sítúrára jelentkezők egészségi állapota miatt. Egyik volt osztálytársam egy nappal az indulás előtt mondta vissza az utat, egy másik, bár hozott felszerelést, de végül is nem sízett. Hatan voltunk ebből négy volt a tavalyi kemény mag. A pályarendszer délutánonként itt is eléggé nehezen síelhetővé vált, de azért délelőttönként - főleg az utolsó napon - jókat csúszkáltunk.
Szeretek az osztálytársaimmal együtt lenni, így a gyengébb pályaviszonyok sem zavartak különösebben. Ráadásul szezonzáró kubai buli volt az egyik hüttében, kubai zenével és kubai csajokkal. Nagy élmény volt. Az olasz oldalon pedig jókat ebédeltünk.
Először kezdtem azon gondolkodni, vajon meddig síelek még. A családban Pista bácsi még 75 éves korában is elment az unokáival egy-egy sítúrára.

Károlyi hanvai

Apám blogjából tudható, hogy éppen 50 éve hozták haza Károlyi Mihály hamvait. A posta ez alkalomból ki is adott egy emlékbélyeget 1 Ft címletben. Utoljára 1975-ben - Károlyi születésének 100. évfordulóján - adott ki a Magyar Posta Károlyi-bélyeget, szintén 1 Ft-os címletűt.
Az egyáltalán nem biztos, hogy ha Károlyi élt volna 1962 márciusában, szándékában állt volna-e hazaköltözni. Mint ahogyan ez Mészáros Márta Utolsó jelentés Annáról c. filmjéből is kiderül, Kádárék mindent elkövettek, hogy az olyan egykori legendás szocialista politikusokat, mint Kéthly Anna, megpróbálják haza édesgetni.
A Károlyi-szobor napjai meg vannak számlálva, március elején felröppent az a kacsa, hogy már le is döntötték. 22 év után az első hivatalos szobor-eltávolítás lesz, de azért két jó is van ebben a rosszban: Egyrészt talán méltó helyet kap Varga Imre alkotása Siófokon, a művész lakóhelyén. (Varga Imre anyósomék baráti körébe tartozott, felesége anyósom gimnáziumi osztálytársa volt). Másrészt talán mégsem Tisza István, hanem a már említett Kéthly Anna szobra fogja felváltani.
Károlyi szobrának eltávolítása főpróbája lesz az 56-os emlékmű eltávolításának. Itt is építési területté nyilvánítva, a tiltakozó tömegektől elzárva fogják végrehajtani az akciót. Mégiscsak rosszul veszi ki magát az esti híradóban, ha a szoborhoz láncolt embereket hurcol el a rendőrség. Itt a Parlament mélygarázsa épül, az 56-os emlékmű helyére pedig a Szépművészeti Múzeum új épületét tervezik.
A területet körbe kerítették, a fákat kivágták. A szobor türelmesen várja sorsát, a hamvak pedig remélhetőleg háborítatlanul pihenhetnek a Nemzeti Sírkertben.

Klezmer zenész szitárral

Köves Tamás grafikája

A mellékelt rajzot készítő Köves Tamás illusztrálta Popper Péter Az élet sója című könyvét, melyben a zsidóságról (vallásról, életérzésről, lelkiállapotról) beszél a szerző a keleti filozófiák tükrében. Azért mondom, hogy beszél, mert a kötetet Popper Péter előadásai alapján Zolnay-Laczkó Katalin állította össze.
Popper Péter a rá jellemző derűvel és bölcs távolságtartással tárgyal olyan kérdéseket, mint a zsidóság kiválasztottság-tudata, a holocaust, a haszidizmus és a kabbala.
Sajátos látásmóddal jellemzi a mártír anya, a jiddise máme típusát, aki mindent feláldoz a családjáért, miközben a családjában is folyamatos bűntudatot gerjeszt. Beszél a katasztrófa-vakságról, mely közvetlenül a vész előtt meggátol bennünket abban, hogy komolyan vegyük a fenyegető veszélyt, vagy az ún. "kredenchalálról", amikor az ember inkább a biztos halált választja, semhogy lemondjon "filléres emlékeiről".
A könyv alaphangnemére jellemző az a történet, mely a sátoraljaújhelyi csodarabbiról szól. A bölcs rabbi minden pénteken a közeli hegy tetejéről figyelte, jön-e a Messiás. Mikor már öreg volt és nehezen járt, a hitközség egy fiút alkalmazott, hogy minden pénteken menjen fel a hegyre, nézzen körül, és jelentse, hogy mit látott. A fiú anyja felháborodva ront be a hitközségre: milyen munkát adtatok ti a fiamnak? Ha megjön a Messiás, állás nélkül marad!

Szabó Magda minden mennyiségben

Igaz, a Bárány Boldizsárt Kati nézte meg Petrával a Radnótiban, de már egy hete esténként Szabó Magda verses meséjét olvassuk lefekvés előtt. Szép a mese, szép a versezet, olyan fazekasannás-kormosistvános.
Kati a vasárnap délutáni Szabó Magda-színház után egy esti Szabó Magda-mozit is telibe kapott, megnéztük ugyanis Szabó István legújabb filmjét, Az ajtót.
Mindkét Szabót nagyon szeretem, sejtettem, hogy ebből a házasságból is szerelemgyermek születik majd. Szabó Istvánt azért szeretem, mert hűséges a színészeihez. Mint ahogy annak idején egy Sándor Pál-filmről tudtuk, hogy bizonyosan játszik benne Kern András, Garas Dezső, Margittai Ági, egy Szabó István-mozi is elképzelhetetlen Andorrai Péter, Börcsök Enikő vagy Bánsági Ildikó nélkül (igaz, utóbbi csak a hangját kölcsönözte Helen Mirrennek, az Oscar-díjas színésznőnek).
Az is tudható, hogy minden Szabó István-filmben megjelenik egy rövid jelenetben maga a rendező is. Erre a Redl ezredesben vagy A napfény ízében egészen a film végéig várni kellett, itt most viszonylag hamar feltűnik nem mással, mint barátjával, Jiri Menzellel, így elmondhatjuk, hogy három Oscar-díjas is játszott a filmben.
Tetszenek Szabó István finom utalásai is: a filmbéli írónő férjének íróasztalán lévő szobrocskáról egyértelműen A napfény íze jut eszünkbe: egy a talpából tüskét kihúzó lányt ábrázol.
Szabó Magda regényei kemény asszonyokkal vannak benépesítve, gondoljunk csak az Abigélben Zsuzsannára vagy Horn Micire, a Régimódi történetben Rickl Máriára vagy Kislenkére. Ebben a filmben is nők dominálnak: a Helen Mirren által alakított Szeredás Emerenc, a Martina Gedeck által alakított írónő és a Szirtes Ági, Börcsök Enikő illetve Nagy Mari által megformált asszonyok.
Szép film, ajánlom mindenkinek.

Pistike és a tanító néni

Pistike jó tanuló. Persze nem a legjobb az osztályban, de szépen fejlődik. Matekból két jegyet is javított, majdnem folyékonyan tud már olvasni, és környezetből gyakran kap piros pontot.
Korábban Pistike kifejezetten rossz tanuló volt, gyakran nem írta meg a házi feladatot, tornaórára nem vitt tornacipőt. Amióta új tanító néni van, sokat javított.
Sajnos Pistike sokat verekszik az osztálytársaival, különösen a padszomszédjával. De nem ez a legnagyobb baj. Óra közben sokszor közbekiabál, és azt állítja a tanító néniről, hogy - khm - nem úrinő.
Hát szó, ami szó, a tanító néni tényleg egy ordas kurva. Már megvolt neki az összes férfi kolléga, nem túl magas pedagógusi fizetését azzal egészíti ki, hogy telefonhívásra házhoz megy szexuális szolgáltatásokat nyújtani, sőt, az iskolában néhány érettebb fiú tanulót is megrontott már.
Bezzeg a régi tanító néni egy aggszűz volt. Tanítani azt nem tudott, ezért inkább a gyerekeket terrorizálta, árulkodásra buzdított. Pistike csendesen meghúzta magát ezért kegyelem kettessel ellavírozott. Mostanában Pistike gyakran emlegeti a régi tanító nénit, hogy az milyen rendes volt, miközben az új tanító néniről fennen hirdeti, hogy nem legitim és egy vidéki kócerájt sem tudna elvezetni, nemhogy a 3.B osztályt.
Nemrégiben a tanító néni ultimátumot adott Pistikének. Azt mondta neki, hogy látja rajta, milyen szépen fejlődik a tanulmányi eredménye, de ha nem békül ki a padszomszédjával és nem fejezi be a tanórák megzavarását, akkor nem jöhet el az osztálykirándulásra. Pistike ezért most mindenkinek panaszkodik, hogy a tanító néni pikkel rá. Pont most, amikor ilyen sokat javított. Nektek mi a véleményetek?

Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
(1KOR 13,11)

Télen sírtál, te vékony liliom...

...torkodig felért a hó.
Ezt énekelgettem két hete a kocsiban, amikor reggel szakadt a hó.
Aztán azon kezdtem gondolkodni, hogy egyáltalán mi az, amit énekelek. Szép lassan eszembe jutott a katonaság, és Pojják László katonatársam. Ő zenésítette meg Nagy László Liliom-dalát. Meg sok más verset is.
Többen is tudtak gitározni a századunkban, de nekem Pojják Laci játéka tetszett a legjobban, nagyon szerettem a versmegzenésítéseket. Már akkor nagy Kaláka-rajongó voltam, első eltávozásomkor is Kaláka-koncertre mentem. Gyerekeimet is jópár Kaláka- és Vilmos-koncertre elhurcoltam.
Valahogy úgy alakult, hogy a zászlóalj-kimittudon duettben léptünk fel Lacival: ő gitározott, énekelt és szájharmonikázott, én pedig furulyáztam. Meg is nyertük, jól jött az a pár nap jutalomszabadság.
Később, első éves egyetemistaként még kaptam tőle egy magnószalagot saját számaival, de aztán eltűnt a szemem elől.
Most, hogy eszembe jutott ez a dal, rákerestem Lacira a neten, és megtaláltam, mint  a Facsiga zenekar oszlopos tagjára. Még egy letölthető lemezükre is rábukkantam. Örömmel vegyes csodálkozással fedeztem fel, hogy számos dalukat már 37 évvel ezelőtt játszotta Laci, illetve együtt adtuk elő a zászlóalj-kimittudon.
Ime az egyik: Haragosi.



A felbukkanó emlék és Pojják Laci iránti tiszteletből eljátszottam a dalt Roland Bk-7m kísérő elektronikámon, íme:

Okostelefonok funkciói IX. - játék

Ötven éves a számítógépes játék! Állítólag 50 évvel ezelőtt fejlesztették ki egy PDP-1 típusú számítógépre a Spacewar nevű játékot, mely egy kör alakú képernyőn fénylő pontokként vetítette elénk az űrhajókat. Olcsó játék volt, mai áron pár száz millióból kijött.
Én természetesen az egyetemen találkoztam először számítógépes játékkal. 1976-ban ALGOL60 programnyelven írtam egy programot, amely kétlépéses sakkfeladványok megoldására volt képes. Aztán a PDP-11 számítógép időosztásos rendszerében, ahol egyszerre egy tucat felhasználó dolgozhatott és érezhette úgy, hegy egyedül ő dolgozik a számítógépen olyan szöveges játékprogramokkal játszhatott, mint pl. a Moon Landing Mission, ahol lépésről-lépésre meg kellett adni, mennyi hajtóanyagot kell elégetni a rakétában, hogy puhán szálljon le az űrhajó.
1978-ban Párizsból hoztam magamnak, egy, a képen láthatóhoz hasonló TV-focit, sokat játszottam vele apámmal. Ez tekinthető a TV-hez kapcsolódó játékkonzolok archetípusának.
Később a munkahelyemen más operációs rendszerek alatt (pl CP/M, hallottatok-e róla) is játszottam szöveges játékokat, pl. amikor egy országot irányítok, és a bevételeket és a kiadásokat kell egyensúlyban tartani. Ha túl sok adót szedtem be, éhséglázadás is kitörhetett! Lehet, hogy ellenőrizni kellene vele a magyar költségvetést.
A '80-as évek közepén jelentek meg azok az egyszerű, LCD-kijelzős játékkonzolok, ahol valamilyen karaktert (majmot, cicát stb.) kellett végigvinni egy akadálypályán, voltak jutalom- és büntető pontok, több "élet", stb. Ezek az egyszerű játékkonzolok aztán a tamagocsiban csúcsosodtak ki: ez a játék egy házikedvencet szimulált, mégpedig teljes életciklusán keresztül. A "háziállatot" etetni és itatni kellett, de lehetett vele játszani, becézgetni, kényeztetni. Attól függően, hogy a gazdi hogyan bánt a jószággal, néhány héttől akár fél évig is elélhetett. Akár hiszitek, akár nem, még tamagocsi-temetők is voltak, sőt, élelmes vállalkozók a házikedvenc feltámasztását is vállalták!
A '80-as évek végének vitathatatlan sztárjai a személyi számítógépek lettek, mint a különféle Sinclair-gépek, vagy a Commodore legendás C64-e. A C64-ben egyedülálló módon oldották meg a háttér előtt mozgatható grafikus figurákat, az ún. sprite-okat, így a C64 játékai már igazi élvezetet nyújtottak. Impossible Mission, Raid Over Moscow, hogy csak néhányat említsek. A Commodore-rajongók nagy örömére kapni PC-n futó és közvetlenül TV-hez köthető C64 emulátorokat, így 25 év után sem kell lemondani ezekről a legendás játékokról.
Munkahelyemen a '80-as évek végén jelentek meg az IBM-PC klónok, DOS alatt már nagyon sok játék volt. Sokat flippereztem. Egyik kedvencem a kalandjátékok kategóriájába tartozó Leisure Suit Larry volt. Ez már egyszerű angol nyelvű utasításokat is megértett, pl "open door". Larry aztán számos változatban tovább élt, Androidos telefonokon is lehet játszani vele.
Ne feledkezzünk meg a belső nézetű lövöldözős játékok (FPS) őséről, a Doom-ról. Az id Software játéka nyílt forráskódú volt, ezért számos operációs rendszer alatt megjelent, én pl. QNX4 alatt játszottam vele sokat. A mai FPS-játékok már fantasztikusan kidolgozottak, iszonyatos számitástechnikai erőforrást igényelnek és szörnyen brutálisak.
Meg kell említsem még a Humongous Entertainment kedves játékait, a Fatty Bear-t (magyarul Duci Maci) és a Put-put nevű kisautó kedves figuráját. Hála a DOS-emulátoroknak, ezek a kedves játékok akár Windows 7 környezetben is játszhatóak, Petra kedvenc játékai.
Muszáj még megemlíteni a szimulációs játékokat: repülés-szimulátorok, autóvezetés-szimulátorok. Ma már igazi repülőterek szimulált megfelelőin landolhatunk, vagy igazi versenypályákon, pl. Monte Carlo-ban autókázhatunk.
A TV-hez kapcsolódó játékkonzolok is kinőtték magukat az idők során, a piacot három nagy uralja: a Nintendo Wii-je, a Microsoft X-box 360-a és a SONY Super Mario-ja. Engem ez a világ hidegen hagyott, nem úgy lányaimat, akik el nem mulasztanának egy kis Wii-zést, amikor Andriséknál vagy Szaharéknál vannak.
Már a legelső mobiltelefonokon is voltak játékok, istenem, mennyit "kígyóztam", amíg lányaimra vártam valamilyen különórán. Hála a platform-független Java-alapú játékoknak, manapság már szinte mindent lehet játszani egy okostelefonon. Orsi korábban Sims-ezett, ma inkább Ninja Fruit-ot játszik. Én pedig megmaradtam az egyszerű és ártalmatlan passziánsznál...

Kik vagyunk? Honnan jöttünk?

A címben szereplő kérdéseket akár egy portás is feltehetné nekünk, ha éppen vicces vagy bizalmaskodó kedvében van. Most azonban Bakay Kornél régész a magyarság eredetéről szóló könyvéről írok.
Az történt ugyanis, hogy nővérem rendelt két népművészeti könyvet a Püski kiadótól, és engem kért meg a könyvek átvételére. Át is vettem a kiadványokat, de nem az interneten kialkudott áron kaptam meg, Zsuzsi ezt megreklamálta, megígérték neki, hogy ha bemegyek a könyvesboltba, kárpótolnak. "Hogy megmaradjon a barátság", megkaptam az említett című (elég gyenge tipográfiájú) füzetecskét.
Püski Sándor és kiadója, a Magyar Élet Könyvkiadó fontos szerepet játszott apám életében. Püski eleinte főleg népi írók kiadásával foglalkozott, apám a napokban is mutatott nekem egy 1942-ben kiadott Veres Péter kötetet. Püski aktívan vett részt az 1943-as szárszói találkozó megszervezésében, melyen már nyíltan a háború utáni korszak kibontakozási lehetőségét vitatták meg a meghívottak. Apám és több kollégista társa is jelen volt a rendezvényen. Ugyanakkor a Magyar Élet Kiadó adta ki 1941-ben a tiszaeszlári vérvád megalapozottságát bizonyító könyvet.
Ez a kettősség mindig is jellemző volt Püskire, egyszerre voltak jelen kiadványai között a nemzeti progresszió legjelesebb képviselői és az egészen szélsőséges, radikális jobboldali szerzők. 1989-ben tért vissza az emigrációból, és újra megnyitotta kiadóját. Fontos színfoltja volt kerületünknek, 98 éves korában halt meg, nemrég lett volna 101 éves.
Bakay Kornél 10 évvel ezelőtt a kőszegi Szálasi-bunker, mint kiállítás megszervezésével vált hírhedtté, hazai és nemzetközi szervezetek követelték a kiállítás haladéktalan bezárását.
Ebben a könyvében a "halszagú" finnugor eredet helyett magyarságunk sumér-szkíta-hun-avar származását hirdeti. Na most ezzel csupán az a probléma, hogy a finnugor az egy nyelvcsalád, nem pedig eredet. A finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelvek szerkezete, grammatikája és szókészlete rokonságot mutat, ez azonban nem jelent származási, genetikai rokonságot, ezért egyszerűen érthetetlen az a dühödt indulat, amely a finnugor nyelvrokonság elutasítására irányul. Mivel avar, hun vagy szkíta nyelvemlékek nem maradtak fenn (leszámítva időről-időre felbukkanó hamisítványokat), a nyelvészek számára marad az élő nyelvek kutatása.
Nem tetszik az a hangnem, ahogyan Bakay az egykori és jelenlegi, eltérő véleményen lévő történész-kollégáiról ír, pl  "a nagytudású Schlötzler gyűlölte a magyarokat".
A könyv lényege, hogy Magna Hungaria nem az Ural mentén, hanem délebbre, a Fekete-tengertől keletre volt található, a magyarok nem a besenyők elől menekülő hordaként jöttek a Kárpát-medencébe, hanem mint egy nagy birodalom örökösei, ősi jussuk visszafoglalására. Többször megjelenő motívum az ősi hun-magyar írásbeliség, a rovásírás. Nos erről az a véleményem, hogy egy nép vagy birodalom írásbeliségéről akkor lehet beszélni, ha megörökítenek krónikákat, törvényeket, eposzokat, és ebből legalább valami töredék ránk marad. Sajnos honfoglaló eleinkről idegen, zömében bizánci krónikákból tudhatunk meg adatokat.
A könyv a hunokat hómanbálintosan "hún"-nak nevezi (persze gyakran becsúszik rövid u-val, hiába, a helyesírás-ellenőrző teszi a dolgát), Attilát pedig gárdonyigézásan Atillának. Érdekessége még a kötetnek, hogy Bakay gyakran, mintegy bizonyítva nyelvtudását, egy-egy adott szöveg mögé zárójelben odateszi az eredeti nyelvű forrásidézetet is, pl. "796-ban, egy évvel a tudun árulása után, amikor is a főemberek elmentek még Aachenbe is (tunc ad Aquis palatio de terra Avarorum regulus quidam nomine Todanus ad domum regem veniens cum comitibus suis), igen sok avar kincset vittek el (magnis thesauris Avarorum)."
A könyv végén a Szent Korona eredetiségét bizonygatja, és nem is titkolja prekoncepcióját: "A magyar Szent Korona tehát abban leli erejét, hogy Szent István király koronája. Ha tehát sikerül megingatni, megtámadni a Szent István-i korona hitelét, nyugodtan múzeumi vitrinbe zárható a szent ereklye, amely akkor már nem több, mint mutogatandó látványosság."
Belátom, hogy sokaknak ad támaszt, hogy a magyarság nem rabló hordaként, vert seregként jött Pannóniába, hanem egy ősi írásbeliséggel rendelkező birodalomként, és hogy a Szent Korona István királyunk fejét is övezte. Egy nemzet életében fontosak a mítoszok és a hagyományok. De a történelemtudomány nem élhet a prekoncepciók, előítéletek és hamis magyarázatok eszközével, mert a hiteltelenség inkább ártalmas, mint hasznos. Az olyan nézetek, mint "Európa igyekszik eltitkolni előlünk népünk igazi eredetét", tényleg az összeesküvés-elméletek közé tartoznak.