Parlament

Parlament

2015. január 24., szombat

Kakasszó - gondolatok Németh Miklós születésnapján

Nem a kakas szavára kezd virradni, de a kakas kiált, merthogy virrad. Ez a madáchi idézet a történelmi materializmus alapvetése: a történelmi folyamatokat nem személyek, hanem a társadalmi szükségszerűségek határozzák meg. Régi vita Németh Miklósról, hogy alakítója volt-e az 1989-90-es békés magyar átmenetnek, vagy csak jó időben volt jó helyen. A pont ma 67 éves egykori miniszterelnök szerepét igyekszik megvilágítani Oplatka András "Mert ez az ország érdeke" című könyve.
Németh Miklós két szempontból is érdekes számomra. 1986-tól 1990-ig ugyanabban a társasházban lakott, mint én, sőt, mivel az építkezés szervezéséből és a kétkezi munkából is aktívan kivette részét - akárcsak én és a legtöbb lakótársam - már 1983-tól ismertem őt és családját.
Németh Miklós 1985-ben a Lovas úti társasház építkezésén (saját fotóarchívumom)
A könyvben is többször említést tesz a Lovas úti házról. Megemlíti, hogy '81-ben Huszár István, a Tervhivatal akkori elnöke támogatta, hogy beszállhasson a szövetkezeti lakóház építkezésébe, amelynek kivitelezése sajnos két évet csúszott, mert területén, a Vár oldalában régészeti feltárásokat is végezni kellett. Azt írja: "Egy szobánk és két félszobánk volt, 67 négyzetméter volt a miniszterelnöki rezidencia (ezt tanúsíthatom- PJ). Annak idején, mikor KB-titkár lettem, a pártközpont illetékesei már kínáltak nekem jobb lakást, de visszautasítottam, mondván, hogy amikor szükségem lett volna rá, akkor egy egyszobás lyukat adtak." Tény, hogy egész miniszterelnöksége alatt a Lovas úton (illetve akkor még Sziklai Sándor utca) lakott a négy tagú Németh család, a '90-es választások két fordulója között költöztek el. Rajtuk kívül még további négy kétgyermekes család - köztük mi is - laktunk a társasház ugyanekkora lakásaiban. 1988 novemberében, amíg Németh Naszvadi György társaságában a konyhaasztalon tervezte az ország '89-es költségvetését, egy emelettel feljebb mi Katival álmodoztunk a saját jövőnkről - idilli kép.
A másik szempont, amiért Németh Miklós mindig is érdekelt: szinte ugyanazt a sorsot futotta be, mint édesapám. Háromgyermekes vidéki család fiaként jó szemű tanítók buzdítására ment Miskolcra középiskolába, majd Budapestre egyetemre. Sorsának alakításában ugyanúgy fontos szerepet játszottak egykori népi kollégisták, mint ahogyan apám életét és későbbi pályáját is a Győrffy-kollégiumban eltöltött évek határozták meg. A könyv név szerint Szabó Kálmánt, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem egykori rektorát és László Imre rektorhelyettest, a Népgazdaság Tervezése Tanszék vezetőjét említi. Kár, hogy apámat már nem tudom megkérdezni róluk. Anyám mindkettőjüket hallotta előadni, és nincs túl jó véleménnyel felőlük. A könyv színesen írja le, a Németh család hogyan "korrumpálta" egy demizson borral egykori földijüket, a miskolci párttitkárt, hogy Miklós fiuknak helye legyen a kollégiumban. Ilyen demizsonos emberek nálunk is jártak többször, hogy apám segítsen nekik ezt vagy azt elintézni. A vidékről magas pozícióba került emberek elkerülhetetlen sorsa volt a demizsonos protekciókérők állandó inzultusa.
Érdeklődéssel olvastam Németh Miklós és a késő Kádár-kor valamint békés rendszerváltás meghatározó személyeinek viszonyát. 1989 tavaszától, az MSZMP-nek négy fős elnöksége volt: Grósz Károly, Nyers Rezső, Pozsgay Imre és Németh Miklós voltak a tagjai. Némethet Grósz emelte a miniszterelnöki székbe, szerencsére nem sikerült irányítása alatt tartania, bár mind hivatali szobáját, mind lakástelefonjait lehallgattatta. Németh egyre gyakrabban mondott ellent pártbéli főnökének, egy ízben még a tévéhíradó élő adásába is betelefonált, hogy cáfolja Grósz gazdasági szükségállapot bevezetéséről tett nyilatkozatát. Két nagy érdemét azonban elismeri Grósznak: sikeresen készítette elő és hajtotta végre az 1988-as pártértekezletet, ahol sikerült az MSZMP dinoszauruszait - élén Kádárral - elmozdítani és helyet adni a reformkommunistáknak, másrészt 1989 tavaszán lemondott az MSZMP miniszterkijelölési jogáról, így módot adott Németh Miklósnak, hogy összeállíthassa azóta is legendás kormányát.
Nyerssel való viszonyát Nyersnek Nagy Imre elítélésében betöltött szerepe határozta meg. Ahogy arról már egy korábbi posztomban írtam, apám nagyra becsülte Nyerset, ezért számomra is csalódás volt az, amiről a HVG múlt heti száma is írt: Nyers 1957-ben az MSZMP politikai bizottságának ülésén igennel szavazott arra, hogy pert indítsanak Nagy Imréék ellen. A magyar gazdasági reform atyjának, az új gazdasági mechanizmus kitalálójának, akinek köszönhetően "legvidámabb barakk" lehettünk, ez a jegyzőkönyvben is rögzített szavazat egy soha el nem tűnő folt maradt az életrajzában. Németh és Nyers viszonya - annak ellenére, hogy a '89 őszén megalakuló MSZP-ben is együtt politizáltak - végig hűvös maradt.
Pozsgay Imre és Németh útjai ritkán keresztezték egymást, hiszen Németh gazdaságpolitikus volt, Pozsgay pedig történelmi, társadalmi, kulturális értelemben volt a rendszerváltás lokomotívja. Kettejük konfliktusát az 1989 decemberi "négyigenes" népszavazás okozta, mely végképp szertefoszlatta Pozsgay reményeit, hogy a harmadik magyar köztársaság elnöke lehessen. Úgy gondolta, Némethnek nem kellett volna utat engedni a népszavazásnak.
Németh Miklós nem kedvelte Fekete Jánost sem, aki szerinte Kádárt az ország eladósításába hajszolta. Olvastam már erről számtalan véleményt, sokak szerint nem Fekete hibája volt a felvett kölcsönök nem megfelelő felhasználása. Tény, hogy Németh amint tehette, elmozdította Feketét az MNB elnökhelyettesi székéből, felszámolta a "kettős könyvelést" és feltárta az ország valódi eladósodottságát. Hornnal való viszonya is konfliktusoktól terhelt volt, Németh szerint Hornt is sokkal inkább az önérdek, mint az ország érdeke motiválta. Temetésére nem is jutott el 2013 júniusában, állítólag elakadt a csúcsforgalomban.
Akik úgy gondolják, hogy a Németh-kormány egy illegitim bábkormány volt, mely nélkül a rendszerváltás ugyanúgy végbement volna, csak emlékeztetőül leírom a kormány és az országgyűlés néhány fontos intézkedését:
  • Alkotmányt módosított, kihirdették a harmadik magyar köztársaságot;
  • Lebontották a vasfüggönyt;
  • A Szovjetunióval megállapodtak a hazánkban állomásozó szovjet csapatok kivonásának menetrendjéről;
  • Törvényt alkottak az egyesülési, gyülekezési és sztrájkjogról, a népszavazásról és a pártok működéséről;
  • Megalapították az Alkotmánybíróságot, a Számvevőszéket.
Németh Miklós a rendszerváltás után az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) alelnöke lett, 10 évig töltötte be ezt a funkciót. Kár, hogy az EBRD - alacsony alaptőkéje miatt - nem tölthetett be jelentős szerepet a posztkommunista országok újjáépítésében. A bank 20 milliárd dollár alaptőkével indult, ezt később 30-ra emelték. Csak összehasonlításul: az egyesült Németország évente legalább 100 milliárd dollárt fektetett be a keleti tartományokba. Ráadásul a bank nem adott vissza nem térítendő támogatást, kizárólag hitelt, igaz, azt a piacinál alacsonyabb kamaton.Ide írom, mert személyes tapasztalatommal is egyezik az a jellemzés, amit Ron Freeman, egykori kollégája az EBRD-nél adott róla: "...egyike volt azon keveseknek, akik nem vesztették el érzéküket aziránt, hogy mi a realitás, mi a jó és mi a rossz, és akik szemében ez saját személyükre is érvényes maradt".
Az egykori miniszterelnök 2000-ben még gondolkodott a MSZP-be és az országos politikába való visszatérésen, de kiábrándítónak tartotta a párton belüli és az országos politikában uralkodó állapotokat. "Amíg ez a párt nem tanulja meg, hogy az országra és a népére kell gondolnia, nem pedig a személyes érdekekre, nem képes ezeket a személyes érdekeket a társadalom javára végzett munkának, a szolgálatnak alárendelni, ameddig nem tanul meg alulról építkező néppárt lenni, amíg nem képes az országgal párbeszédet folytatni, és nem képes egy komoly önvizsgálat után megújulni, s ezután a nemzettel, a magyar kisebbségekkel új viszonyt kiépíteni, addig nem lehet tartósan sikeres."
Hogy lehet-e még szerepe Németh Miklósnak az országos politikában? A volt miniszterelnök alapvető fontosságúnak tartja, hogy a társadalmat, az ország továbbfejlődését érintő legfontosabb kérdésekről nemzeti konzultáció kezdődjön és közmegegyezés szülessen. Szerintem ennek jó mediátora, hiteles képviselője lehetne. Mint ahogyan méltó helye lehetne akár a köztársaság elnökének székében is.
És arra a kérdésre, hogy milyen szerepe volt a '89-'90-es fordulatban a harmadik köztársaság első miniszterelnökének, azt tudom válaszolni: Lehet, hogy nem a kakas szavára kezdett virradni, de Németh Miklós jól kukorékolt. Boldog születésnapot, miniszterelnök úr!

2015. január 20., kedd

Az igazság odaát van

Olvasom a neten, hogy felmelegítenék a '90-es évek legendás tévésorozatát, az X-Aktákat. Nekem meg erről eszembe jutott, hogyan váltam én nagyjából 20 éve szenvedélyes X-aktakukaccá.
Az 1993-ban induló sorozatot a német ProSieben csatorna 1994 őszén kezdte sugározni, én valamikor '95 elején kattantam rá. Nem tudom, hogy már korábban volt-e ProSieben csatornánk, vagy csak '95 januárjában, tény hogy akkoriban sokat néztem német tévét. Az akkor még analóg sugárzású kábeltévén három német (RTL, SAT1 és ProSieben), egy osztrák (ORF1) és egy svájci (3Sat) csatornánk volt, ez a lista később bővülni, majd fogyatkozni kezdett. Amikor öt éve mi is áttértünk a digitális adásra, az idegen nyelvű csatornákért egy külön kiegészítő díjcsomagot kellett kötnünk. A UPC javára legyen mondva, nemrég bővítették a csomagunkat, így tíz év után ismét tudjuk fogni az osztrák tévét. Nagyjából 1995-től sugározták a műholdas adásokat sztereóban, így az egy évvel korábban, 1994-ben vásárolt tévémet végre sztereóban nézhettem. Az történt ugyanis, hogy az egyébként utolsó VIDEOTON márkanévvel piacra dobott sztereó tévém A2-es szabványú volt, de Magyarországon alig fél évvel később a Nicam-szabványt fogadták el, így sztereóban csak az A2-ben sugárzott műholdas tévéket tudtam nézni. Az X-Akták az egyike volt a sztereóban nézett sorozataimnak.

A X-Akták epizódjait hétfőn esténként negyed kilenctől adták. Mivel Borinak felváltva meséltünk esténként, úgy kellett szervezni, hogy hétfőnként mindig Kati meséljen, mert nekem sorozatot kell néznem. Egy korábbi posztomban már írtam, hogy gyerekkoromban mennyire szerettem az Oriont, de később a Star Trek egy-egy epizódját is megnéztem a Sat1-en, nem csoda hát, hogy X-Akták-függővé váltam.  Be kell valljam, elég hiányosan értettem meg a történeteket, amit természetesen gyenge német tudásomnak tudtam be. Viszont ha Katinak is sikerült velem néznie a filmet, kiderült, hogy ő sem mindig érti, vagyis nem feltétlenül a nyelvtudással volt a probléma. Amikor aztán 1996-tól már a magyar tévé is adta a sorozatot (szigorúan 18-as karikával este 10 után), kiderült, hogy gyakran valóban a történetek maguk voltak nagyon homályosak.
A német változatban a két főszereplő, Scully és Mulder FBI-ügynökök szigorúan magázzák egymást, a magyarban természetesen tegeződnek. Az eredeti változatnak több szlogenje is volt, talán a legelterjedtebb a "The truth is out there", ami német változatban "Jenseits der Wahrheit" (az igazságon túl), míg a magyar változatban "Az igazság odaát van" fordításban futott. Az ügynökök egy-egy német mondását is gyakran idéztem, pl. amikor Scully azt mondja: "Ich bin eine bewaffnete Bundesagentin!" (Fegyveres szövetségi ügynök vagyok!).
A sorozat egyik vonzereje a két ügynök furcsa viszonya, amely egy rendkívüli bizalomra épülő mély barátság, de sohasem teljesedik ki szerelemmé, viszont szinte minden epizódban meg van lebegtetve ennek a lehetősége. Kati csak azért nézte velem a sorozatot, ill. az ezredforduló tájékán a sorozatból készült mozifilmet, mert végig azt várta, mikor jön össze a két szereplő.
Amikor aztán a Muldert alakító David Duchovny kiszállt a sorozatból, a mi érdeklődésünk is alábbhagyott. Mai napig nem vagyunk nagy sorozatnézők, fantasztikus sorozatok közül az X-Aktákon kívül a Hősök egy évadját néztem végig Borival, aztán Spielberg Taken (Harmadik típusú emberrablások) című minisorozatát, de még a műholdas televíziózás hajnalán, a '80-as évek legvégén nagyon szerettem a The Twilight Zone (Szürkületi zóna) epizódjait. Utóbbiakat leginkább angolul láttam, így még kevésbé értettem, mint az X-Aktákat.
Azért beszúrom ide egyik kedvenc epizódomat (a Twilight Zone-epizódok 20-25 percesek), melyben egyszercsak valahogy összekeverednek a szavak:

2015. január 17., szombat

Hegyi beszéd


Illusztráció: Pál Petra


Jer Kati, csomagolunk ma,
Vár reánk a Csomolungma.

A hegy varázsa nem ereszt,
Szép hegy a Mount Everest.

Nőstény fölül, hím alája,
Hív a szexi Himalája.

Gyere Rózsi, ne légy undok,
Minket vár a magas Andok.

Mormota vár, nem alpakka,
Hágjunk fel hát az Alpokra

Induljunk hát, mondta Blanka,
Felmászunk most a Mont Blancra.

Ha jól mászol, meg nem botlasz,
Előtted a kies Atlasz.

A hegymászás majd kikúrál,
Vár reád a csodás Ural.

Nem csinálunk ebből kázust,
Megmásszuk a Kaukázust.

Szemed, szád maradjon tátva,
Fenséges látvány a Tátra.

Pihenésünk majd ez legyen:
Koccintsunk a János-hegyen!

2015. január 12., hétfő

Az Aranycsapat utolsó veresége

Ma reggel mondta be a rádió, hogy meghalt a legendás Aranycsapat utolsó játékosa, Buzánszky Jenő.
Utoljára a berni vereség 60. évfordulóján - melyet pár héttel előzött meg Grosics Gyula halála - írtam egy posztot az aranycsapatról, arról, hogy 1953 november 25-e és 1954 július 4-e között fél év leforgása alatt hogyan kellett megélnie a labdarúgó válogatottnak a mennyországot és a poklot. A Fekete Párduc halála után már csak Buzánszky hiányzott az égi csapatból, most már az Örök Futballpályán újra együtt játszhat a legendás tizenegy.
Készítettem viszont egy kis házi népességi statisztikát a magyar játékosok és angol ill. német ellenfeleik életkoráról, és meg kellett állapítsam, hogy a magyar válogatott demográfiai szempontból alaposan alulmaradt mind az angolokkal, mind pedig a németekkel szemben.
Nézzük először az 1953-ban Londonban játszott klasszikus aranycsapat tagjait, kiket nemcsak felsorolt bármely magyar gyerek az '50-es években, de gombfocicsapatként is birtokolta őket:
  • Grosics Gyula 1926 -2014 - 88 éves
  • Buzánszky Jenő 1925 - 2015 - 90 éves
  • Lóránt Gyula 1923 - 1981 - 58 éves
  • Lantos Mihály 1928 - 1989 - 61 éves
  • Bozsik József 1925 - 1978 - 53 éves
  • Zakariás József 1924 - 1971 - 47 éves
  • Budai László 1928 - 1983 - 55 éves
  • Kocsis Sándor 1929 - 1979 - 50 éves
  • Hidegkuti Nándor 1922 - 2002 - 80 éves
  • Puskás Ferenc 1927 - 2006 - 79 éves
  • Czibor Zoltán 1929 - 1997 - 68 éves
Tehát az Aranycsapat átlagéletkora 66 év, méltatlanul sokan, négyen hunytak el 60. életkoruk alatt. Nézzük meg ezzel szemben az angol válogatott egykori tagjait:
  • Gil Merrick 1922 - 2010 - 88 éves
  • Alfred Merrick 1920 - 1999 - 79 éves
  • Henry Johnston 1919 - 1973 - 54 éves
  • Bill Eckersley 1925 - 1982 - 57 éves
  • Billy Wright 1924 - még él
  • Jimmy Dickinson 1925 - 1982 - 57 éves
  • Stanley Matthews 1915 - 2000 - 85 éves
  • Ernie Taylor 1925 - 1985 - 60 éves
  • Stan Moertensen 1921 - 1991 - 70 éves
  • Jackie Sewell 1927 - még él
  • George Robb 1926 - 211 - 85 éves
A csapat átlagéletkora 75 év, hárman haltak meg 60 éves koruk előtt, ketten még élnek (őket további három várható életévvel vettem figyelembe a statisztikában.
Az 1954-es berni döntőn Budai László helyett Tóth Mihály (1926 - 1990 - 64 éves) játszott a magyar csapatban, ezzel 67 évre emelve a csapat átlagéletkorát. A velük szemben felálló német csapat tagjai:
  • Toni Turek 1919 - 1984 - 65 éves
  • Josef Posipal 1927 - 1997 - 70 éves
  • Werner Kohlmayer 1924 - 1974 - 50 éves
  • Horst Eckel - 1932 - még él
  • Werner Liebrich - 1927 - 1995 - 68 éves
  • Karl Mai - 1928 - 1993 - 65 éves
  • Helmut Rahn 1929 - 2003 - 74 éves
  • Max Morlock 1925 - 1994 - 69 éves
  • Ottmar Walter 1924 - 2013 - 89 éves
  • Fritz Walter 1920 - 2002 - 82 éves
  • Hans Schäfer 1927 - még él
A német csapat átlagéletkora 74 év, ketten még élnek közülük és csak egyvalaki halt meg 60 éves kora előtt.
Ha megnézzük a jelenlegi születéskori várható élettartamokat Európában, akkor láthatjuk, hogy a Németországgal és az Egyesült Királysággal szemben fennálló hátrányunk szinte pontosan akkora, amekkorát a labdarúgó válogatottak összehasonlításából kaptunk. A különbséget nyilvánvalóan a közegészségügyben és az életmódban fennálló eltérések okozzák. Amit azonban fontos megállapítani, az egészségügy javításából eredő várható élettartam-emelkedés újabb problémát, a lakosság elöregedését vetíti előre. Számos összeesküvés-elmélet szól arról, hogy egyes orvostudományi módszereket csak azért tartanak titokban, mert a társadalom képtelen lenne megbirkózni az ebből eredő hirtelen életkor-emelkedéssel.
Érdemes egy pillantást vetni a magyarországi interaktív korfára, melyen jól látszik, hogy a jelenleg 60 éves legnépesebb Ratkó-nemzedék néhány éven belül nyugdíjasként zúdul rá társadalmunkra. Ez egy olyan időzített bomba, melynek robbanása 2-3 éven belül várható, mégis úgy tűnik, hogy szinte semmit sem teszünk ebben az ügyben. Ha megnézitek a korfát 20 év múlva, 2035-ben, akkor láthatjátok, hogy addigra már csak 9 millióan leszünk, de a 65 év felettiek aránya a jelenlegi 17,81%-ról 22,73%-ra fog emelkedni! Sürgősen a legszélesebb társadalmi és politikai összefogásra lenne szükség.
Visszatérve az Aranycsapathoz, a nemzeti tizenegy nagy túlélője Szepesi György sportriporter, aki valamennyiüknél idősebb (igaz, Hidegkutinál csak egy hónappal), közvetíthette a mennybe emelő londoni 6-3-at, és pokolra szállhatott a fiúkkal a berni 2-3 után. Mindenki cipeli a saját sorsát...

2015. január 9., péntek

Szakpolitika vs. értékalapú politika

Ebben a blogban is többször idéztem egyik kedvenc zsidó viccemet, amikor a rabbi azt mondja Kohnnak, hogy fedetlen fővel isten házába lépni ugyanakkora bűn, mint felebarátod feleségével paráználkodni.
Az egyik politikai vitaműsorban, amikor egy ellenzéki politikus megemlítette, hogy tisztán propaganda célból tartalmazzák a közüzemi számlák a rezsicsökkentés összegét, a kormányoldali politikus némi szarkazmussal azt válaszolta, hogy ezt ugyanúgy törvény írja elő, mint azt, hogy tilos átmenni a piroson.
A fenti két példát azért említettem, mert mostanában mintha egyre inkább egybemosnánk a szakpolitikai kérdéseket az értékalapú politizálással. Egyrészt a tüntetéseken egyszerre nyilvánulnak meg jól vagy rosszul bevezetett, de mégis csak alapvetően szakpolitikai intézkedések ellen és egyes demokrata értékrendnek elfogadhatatlan intézkedések ellen. Mindkettőre mondok példát. Egy pár nappal ezelőtti posztomban emlegetett új útdíjrendelet lehet jó vagy rossz, lehet ügyetlenül bevezetett és nem megfelelően előkészített, de mégis csak szakpolitikai kérdés, mellyel ideológiamentesen lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni. Ugyanakkor a vasárnapi nyitva tartás tilalma súlyosan sérti azoknak az értékrendjét, akik úgy gondolják, hogy a 21. században az államnak már semmi beleszólása nem lehet abba, hogy két ember a hét melyik napján vagy a nap melyik órájában köt egymással üzletet. Ez az államnak pontosan az a szereptévesztése, ami ellen 25 évvel ezelőtt rendszert változtattunk. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy sértett pszeudopárt, vagyis a kereszténydemokraták ilyen törvényjavaslatokkal akarnak fontosnak látszani, pedig őket még a választási kampányból is kihagyták: Csak a Fidesz! - ugye emlékszünk.)
A szakpolitika kontra értékalapú politika kérdése az önkormányzati választások során is előkerült. Normális társadalomban az önkormányzati választások főleg arról szólnak, hogy melyik jelölt képes jobban megszervezni a helyi közösség életet, a pártpolitikának viszonylag kevés szerep jut. Mégis nálunk ezt is teljesen átjárta a nagypolitika. Komoly dilemmában voltam Tarlósnál, hiszen egy racionális mérnökember, aki ráncba szedte a tömegközlekedést, sikeresen vizsgált felül számos, a főváros számára kedvezőtlen szerződést, ugyanakkor kénytelen volt olyan értékalapú engedményt tenni, amelyek számomra teljesen elfogadhatatlanok voltak. Ide tartozott pl. a Köztársaság tér átnevezése. Lehetetlen, hogy a 21. századi Magyarországon ne viselhesse egy tér a Köztársaság nevet.

Két színházat, az Új Színházat és a József Attila Színházat a szélsőjobb kezére adott. A hajléktalankérdés megoldása helyett kriminalizálta a hajléktalanokat. A Szabadság téren komoly társadalmi tiltakozás ellenére teret engedett egy vitatott szimbolikájú és a közbeszerzési eljárásrendet megkerülve elfogadott emlékműnek.
Sajnos, számos törvénynél összemosódik a szakpolitikai szempont az érték- és érdekalapú szemponttal. Az állami földek hosszútávú bérleténél akceptálható szakpolitikai szempont volt a családi gazdaságok erősítése, a minél nagyobb, minél életerősebb birtokméret kialakítása. Ugyanakkor a szemünk láttára zajlott le a legszemenszedettebb mutyizás, haverok földbirtokokhoz juttatása. A dohánykereskedelem átalakításának is népegészségügyi célja volt: minél nehezebb legyen dohánytermékhez jutni, különösen a legveszélyeztetettebb korosztály számára. Ugyanakkor egy demokrata nehezen tudja elfogadni, hogy évtizedek óta dohányárú-kereskedelemmel foglalkozó trafikosok azért veszítették el üzletüket, hogy fideszes polgármesternék megkaphassák ötödik trafikjukat a másik négy mellé.
Az alábbiakban megemlítek néhány olyan törvényt, melyek elvileg tisztán szakpolitikaiak, egyet is értek velük, mégis átjárja őket a pártpolitika:
  • A magánnyugdíj-rendszer felszámolása. A rendszer pénzügyileg fenntarthatatlan volt, mert a magánnyugdíjak tőkebefektetéseiben befagyasztott pénzek nagyon hiányoztak az elosztó-kirovó elvű állami nyugdíjrendszerből, ezért komolyan növelték az ország államadósságát. Nem igaz, hogy ez a pénz az "emberek pénze" volt: ez valójában a kötelező nyugdíjjárulék egy része volt, amit az emberek nagy rész sohasem takarította volna meg, hanem elköltötte volna.
  • Az iskolák államosítása fontos szerepet tölt be a társadalmi kiegyenlítődés és mobilitás szempontjából, elfogadhatatlan, hogy egy tanuló azért ne juthasson megfelelő színvonalú oktatáshoz, mert az iskolát fenntartó önkormányzat szegény, eladósodott.
  • Az atomenergia fejlesztése és hazánk energiaellátásának diverzifikálása fontos nemzeti érdek, melyet még 2009-ben az országgyűlés 95%-a megszavazott.
Nem tudom elfogadni ezen szakpolitikai döntések tisztán pártpolitikai alapú elutasítását, mint ahogy azt sem tartom elfogadhatónak, ha a kormányzat a szakmai bírálatokat pártpolitikai alapon, zsigerből elutasítja.
És akkor álljon itt néhány olyan törvény, amely bár szakpolitikainak látszik, egy demokrata számára elfogadhatatlan, mert ellenkezik az értékrendjével:
  • Egy nyugati típusú demokráciában megengedhetetlen, hogy hivatalban lévő miniszterelnök saját szülőfalujában közpénzből labdarúgó-stadiont építtet, melynek befogadóképessége a község lakosságának kétszerese, és az ezt számon kérő újságírókat nemes egyszerűséggel lekommunistázza.
  • A 21. századhoz méltatlan, hogy egy állam olyan mértékben szóljon bele az állampolgárok mindennapi életébe, hogy korlátozza azt, mikor bonyolíthatja vásárlásait. Tudom, hogy vannak európai országok, ahol az üzletek zöme vasárnap zárva van, de ennek több évtizedes hagyománya van, és éppen mostanában követelik ott is a korlátozás feloldását.
  • Értékrendemmel teljesen ellentétes a civil szervezetek vegzálása, a pénzforrásaik fölötti állami ellenőrzés, a működésükbe való állami beleszólás erősítése.
  • Nem gondoltam volna, hogy 25 évvel a rendszerváltás után megtagadjuk a nyugati értékrendet, diktatórikus hatalmakhoz közeledünk, azokat tekintjük példaképnek.
A legnagyobb problémának pont azt látom, hogy míg zsebbe vágó szakpolitikai kérdésekkel (útdíj, netadó) könnyű az embereket utcára vinni, ugyanakkor lépésről lépésre felszámolhatók azok a demokratikus értékek, melyeket 25 év alatt valahogy mégis csak elértünk.

2015. január 4., vasárnap

Játékkonzol

Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok kütyümániás, legalábbis nem abban az értelemben, hogy folyton a legújabb kütyükkel vegyem magam körül. Kétségtelen viszont, hogy ha egy kütyü a birtokomba kerül, igyekszem a legtöbb funkcióját megismerni és aktívan használni, ezért aztán nálunk a kütyük hosszabb időt töltenek szolgálatban, mint manapság az szokás. Mobiltelefonom több mint öt éves, az első generációs okostelefonok közé tartozik. Tévénket éppen tavaly, 20 éves korában cseréltük ki. Közönséges autós GPS-emet 5 évig használtam geocachinghez is, míg végre lett egy rendes túra-GPS-em.
Egy korábbi posztomban írtam a számítógépes játékokról. Ekkor megemlítettem, hányféle számítógépes játékkal játszottam már életemben, de a játékkonzolok mindig elkerültek bennünket. Nos Petrának eddig is számos eszközön volt lehetősége számítógépes játékot játszani:

  • Mobiltelefonján, ami egy 3-4 éves Android-os okosteló.
  • A szobojában lévő Android-os asztali gépen (melyen éppen ezt a posztot is írom).
  • A tavaly vásárolt okostévénkre letöltött applikációk valamelyikével.
  • Az én laptopomon, amit időnként valami rejtélyes ok miatt a sajátjának gondol.
Ezért volt különösen meglepő, hogy amikor a lapostévénket megvásároltuk, Kati (!) megjegyezte, hogy ugye karácsonyra hoz a télapó egy játékkonzolt. Valahányszor sógornőméknél vagy Orsi barátjának szüleinél vagyunk, a gyerekek azonnal a Vii-vel kezdenek játszani. Meglepődtem, hogy pont Katitól jött a felvetés, mert különben ő eléggé idegenkedig minden kütyütől.
Nos, fekete pénteken (ami a karácsony előtt egy hónappal lévő péntek) felmentem a netre, hogy valami akciót kifogjak. Megjegyzem, számos on-line kereskedő cég honlapja összeomlott ezen a napon, minek hirdet internetes akciót az, aki informatikailag nem készül fel a rohamra. Az akcióban egy SONY PlayStation3-ra esett a választásom.
A 20 évvel ezelőtt piacra dobott PS így nézett ki
A PlayStation-ról az alábbiakat lehet tudni:

  • Első változatát 1994 decemberében dobta piacra a SONY (fenti kép), jellegzetes, szarv alakú kezelő szerve azóta ikonikussá vált, évekkel később az Xbox-nál a Microsoft is átvette ezt a formát.
  • Tavaly került piacra a PS4, így a PS3 már jelentősen olcsóbban megkapható, mint korábban.
  • A PS3 kezelőszerve természetesen vezeték nélküli, és a 20 évvel ezelőttivel azonos alakja ellenére már gyorsulás- és helyzetérzékelőt is tartalmaz.
  • A dinamikus sportjátékokhoz Move mozgásvezérlőt és kamerát is kifejlesztettek hozzá.
  • A PS3 támogatja a 3D-s illetve a többnézetű (simultan view) játékokat. Utóbbi esetben a két egymás ellen játszó játékos az erre alkalmas tévén (a miénk ilyen) egy-egy speciális szemüveg segítségével más-más képet lát.
  • A PS3 egy netre kapcsolódó eszköz, a net segítségével frissíthetők a meglévő játékok, új játékok demói ingyen letölthetők, a teljes verziók megvásárolhatók ill. on-line játékra is lehetőség van. Egyéb netes applikációk is vannak rajta, pl. teljes értékű böngésző, közösségi oldalakhoz (Facebook, YouTube) való hozzáférési lehetőség.
  • A PS3 egyben médialejátszó is, így végre lett blueray-lejátszóm (nem mintha eddig különösen éreztem volna a hiányát).
Persze indulásnak csak egy játék érkezett a szerkezettel, a Sport Chapion 2, amelynél a mozgásvezérlő és a kamera segítségével teniszezhetünk, síelheetünk, bowlingozhatunk, golfozhatunk, íjászkodhatunk és bokszolhatunk. Aztán majd születésnapokra, karácsonyokra érkezhetnek az újabb és újabb játékok. Jó szórakozást, Pál család!

2015. január 2., péntek

Németh Miklós és az útdíj

Tudom, hogy nem szép dolog az év első (na jó, második) posztjában rögtön füstölögni, ráadásul már a vízcsapból is január elsejétől bevezetett új útdíjrendszer folyik, de éppen most olvasom Németh Miklós könyvét (karácsonyra kaptam), és ebben szóba kerül a Németh-kormány által bevezetni szándékozott útdíj- és autópályamatrica-rendszer. Már akkor is bajban volt a költségvetés (barátaim az Úrban, a magyar költségvetés mindig bajban van), szükség volt új bevételekre.
Németh így emlékszik vissza a 25 évvel ezelőtt történtekre:
"...meghívott Aczél Endre a Hét című TV-műsorba, hogy beszélgessek vele a problémáról (az új útdíj-rendszerről - P.J.). Egyes kérdésekkel valóban sarokba is szorított - hiszen tényleg nem végzett senki hatásvizsgálatokat, nem volt világos, ki kezeli majd az elkülönített alapot, ki fogja azt ellenőrizni. Hímeztem-hámoztam, és éreztem ez nem megy jó irányba. A felvétel elkészült, és behívtam a két tanácsadómat: nézzétek meg, ez fog este lemenni, mit szóltok hozzá?...Mohai felkelt és ...nagyon keresetlenül csak annyit vetett oda: Miklóska, ez úgy szar, ahogy van...Odafordultam Bereczkyhez, és megkérdeztem, van-e lehetőség az egészet újra felvenni....Aczél erősködött, hogy a felvétel kitűnő, de végül mégis új beszélgetést folytattunk a kamera előtt. Ő ugyanúgy, kritikusan faggatott, én pedig erre azt mondtam: A kérdésekből látszik, hogy a kormány nem gondolta át teljesen a problémákat. Ezért most bejelentem, hogy a döntést visszavonom, a közlekedési miniszter új előterjesztés készítésére kérem fel....Mikor visszamentünk a TV-elnök szobájába, hallottam, hogy mögöttem valaki azt suttogja: No de ilyet, hát ez megbukott!...Viszont mellém sodródott Rangos Katalin újságírónő, és azt suttogta: Miklós, nagyon jól csinálta, higgyen nekem, akármit mondanak!"
Hát ez volt a stílusbeli különbség a Németh-kormány és az Orbán-kormány között. Mert hatástanulmányok most sem készültek, az "illetékes elvtársak" egymással ellentétes nyilatkozatokat tesznek, sok kérdésre maga a törvényalkotó sem tudja a választ.
Olyan áttekinthetetlen az új útdíj-rendelet, mint ez a csomópont

Miközben valóban jó dolog, hogy évi 5000 forinttért egy megyén belül egy évig használhatjuk az autópályákat, a törvény tartalmaz néhány durvaságot, íme néhány:
  • A kisbuszokra mostantól kb. kétszeres útdíjat kell fizetni;
  • Fizetősek lettek az autópályák városi bevezető szakaszai;
  • Fizetősek lettek a városokat elkerülő autópályák és autóutak, így az M0 egyes szakaszai, a Győrt, Székesfehérvárt, Tatabányát, Miskolcot elkerülő szakaszok;
  • Fizetősek lettek olyan autópályának nem minősülő autóutak, mint az M2 vagy az M86;
  • Csak autópálya-matricával lehet áthajtani a dunaújvárosi és a szekszárdi Duna-hídon. A budapesti Duna-hidak egyike sem díjköteles, úgy látszik, a főváros valamiért előnyt élvez;
  • A vecsési csomóponttól a repülőtéri lehajtóig tartó 1 km-es útszakasz is csak autópályadíj fejében vehető igénybe, Lisztferihegyre nem vezet alternatív, díjmentes út.
Félreértés ne essék, nem azzal van bajom, hogy új útdíjrendszert kívánnak bevezetni, hanem az alapos szakmai előkészítés, a társadalmi párbeszéd és a hatástanulmányok hiányával, és azzal, hogy ezt egyetlen illetékes sem hajlandó elismerni. 25 évvel ezelőtt még el merte ismerni egy miniszterelnök, ha hibázott.

Update 2015.01.22:
Ma módosítottak az útdíj-rendeleten:

  • A Duna-hidak díjmentesek lettek;
  • Szintén díjmentesen lehet menni a repülőtérre;
  • A megyei matricák a szomszédos megye első autópálya-lehajtójáig érvényesek;
  • Miskolc, Kaposvár, Szombathely jól lobbizott, az ő elkerülő útjaikra nem kell matrica, Győr, Tatabánya, Székesfehérvár továbbra is szív.

2015. január 1., csütörtök

MMXV

Kedves Barátaim!
Éjjel elbúcsúztattuk az óévet pezsgődurrogás és vidám mulatság közepette, miközben legközépsőbb lányunknak idén is csak a világháló segítségével sikerült boldog újévet kívánnunk. Attól tartunk, ez már mindig így is marad.
Magamnak szoktam egy kis évösszefoglalót tartani, meg egy kis előretekintést az előttünk álló évre, ezt idén is megteszem.

Gyerekek:
Mindhárom gyermekünk életében komoly változás történt. Elsőszülöttünk, Bori sikeresen felvételizett a CEU-ra szociológus mesterképzésre. Nagyon komolyan veszi a tanulmányait, és úgy látjuk, jól érzi magát ezen az angol nyelvű magánegyetemen. Tavaly kézbe vehette az ELTE-n a szociológiai alapképzésre kapott diplomáját is.
Orsi megkezdte egyetemi előkészítő tanfolyamát a jeruzsálemi Héber Egyetemen. Az időszakos vizsgái elképesztően jók, egy sem volt 90 % alatt. Mellette még egy olyan tanfolyamra is jár, mely a felvételi teszt, az úgynevezett pszichometriai teszt megírására készít fel.
Legkisebbünk, Petra is sikeres felvételi vizsgát tett a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba, és jelenleg német tagozatos kisgimnazista.

Utazás:
A volt osztálytársaimmal közös sítúra mellett ezúttal megint volt családi síelés is - sajnos ez is Orsi nélkül. A nyári izraeli utazásunknak egy kicsit bekavart a gázai konfliktus, de itt megint együtt lehetett a család. Nővérem jóvoltából Petra még a Vajdaságba is eljutott egy hagyományőrző népművészeti táborba.

Egészség:
Amint arról ebben a blogban is beszámoltam, édesanyám sikeres csípőprotézis-műtéten esett át, ami életminőségét jelentősen javította.

Szakma:
Cégünk tavaly töltötte be 5. évét, nahát, hogy halad az idő. Az év elejei várakozások részben megvalósulni látszottak, de három 2014-re várt munka is végül 2015-re tolódott, így meglehetősen gyenge évet zártunk.

Színház, könyv, kultúra:
Szerencsére 2014-ben is sok színházi előadásban lehetett részünk:
- Kerékgyártó István: Rükverc (Katona József Színház)
- Parti Nagy Lajos: Ibusár (Örkény Színház)
- Tracy Letts: Augusztus Oklahomában (Vígszinház)
- Sütő András: Álomkomandó (Pesti Szanház)
- Antony Jay és Jonathan Lynn: Igenis, miniszterelnök úr (Átrium)
- Peter Schaffer: Amadeus (Belvárosi Színház)
- Marianna Salzmann: Mamelosn (Golem Színház)
- Catherine Johnson: Mamma Mia! (Madách Színház)
- Mozart: Così fan tutte (Operaház)

Sok érdekes könyvet is olvashattam:
- Berg Judit, Polgár Judit: Alma - A sötét birodalma
- Ljudmilla Ulickaja: Évkönyv
- Reza Aslan: A zelóta
- Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról
- Daniel Banulescu: Csókolom a segged, szeretett vezérünk
- A berni csoda (Idődetektívek sorozat)
- Startra kész nemzet
- Závada Pál: Természetes fény
- Su-La Ce: Feljegyzések Lin-Csi-ről
- Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok
- Pasolini: Utcakölykök

Néhány (főleg könnyűzenei) koncertre is eljutottunk:
- Tomopulosz Vinotéka: Freeman Jazz Band koncert
- Közös fellépés Petrával a Farkas Ferenc Zeneiskola családi koncertjén
- R-Go koncert a Várkert-bazár (második) megnyitásakor
- Budapest Klezmer Band koncert a Zsidó Nyári Fesztiválon
- David Yengibarian koncert a Zsidó Nyári Fesztiválon
- Zorán koncert a Zsidó Nyári Fesztiválon
- Korál koncert az I. kerületi nyárbúcsúztató bálon
- Virtuózok-gála a SYMA csarnokban
- Fenyő Miklós koncert a SYMA-ban
- Csík Zenekar koncertje a SYMA-ban

Ami a 2015-ös évet illeti, megint Orsi előtt tornyosulnak a legnagyobb feladatok: Az előkészítő tanfolyam után sikeres felvételi vizsgát kell tennie ahhoz, hogy megkezdhesse tanulmányait a Héber Egyetem Turizmus szakán.

Immár hagyományos újévi verses köszöntőnkkel kívánok mindannyiótoknak sikeres, szeretetben és egészségben gazdag újesztendőt (a korábbi verseket itt olvashatjátok).