Cukrászok, cukrászdák

Tegnapelőtt a végrehajtók bezárták a Budai Vár patinás cukrászdáját, a Ruszwurmot, ma pedig egy nem kevésbé neves kávéházat, a Koronát, ezzel másfél évtizedes jogi huzavonának vetve véget. Drámai és tragikus mellékszál, hogy a két üzlet tulajdonosa, Szamos Miklós az átélt izgalmak miatt szívrohamot kapott és meghalt.

Mécsesek a Korona bejáratánál

A Ruszwurm bejárata

Üresen kong a Korona

2023 őszén az borzolta az I. kerületi kedélyeket, hogy a Fidesz többséggel szemben álló ellenzéki polgármestert, V. Naszályi Mártát Szamos Miklós megvádolta, hogy mivel nem fizetett neki védelmi pénzt, ezért a polgármester most be akarja záratni a patinás cukrászdát. Rá is repültek a megafonosok a témára, nézzétek csak Bohár Dani nyomulását.

2023 december 4.-én V. Naszályi az alábbi tájékoztatást adta ki:

"Tájékoztatom Önöket, hogy a Ruszwurm Cukrászda és Korona Cukrászda kiürítése elmarad. Az intézkedésre eredetileg a mai napon került volna sor, a bírósági végrehajtó pénteken arról tájékoztatta az Önkormányzatot, hogy a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar döntése értelmében az ügyekben a továbbiakban másik végrehajtó jár el, emiatt december 4-én mégsem ürítik ki a két cukrászdát, amelynek bérlője engedély nélkül üzemelteti a helyeket, és összesen több mint 300 millió forinttal tartozik a Budavári Önkormányzatnak."

Ennek ellenére a kereszténydemokrata Harrach Tamás az alábbi szöveget posztolta ki  a Facebookra:

"Vittem volna a családnak az isteni Ruszwurm beigliből. Csak hát valaki bezáratta a cukrászdát, valami elmaradt védelmi pénzek miatt, polgarnester asszony! Júniusban el fogjak önt zavarni, meglátja!"

Amire persze rögtön jött a válasz:

"Ha Ön valóban vinni akart volna bejglit a Ruszwurmból, simán megtehette volna, mivel nyitva van. A végrehajtó ugyanis elhalasztotta a kiürítést - éppen a karácsonyi időszak előtt döntött úgy a végrehajtói kamara, hogy átadja másik végrehajtónak az ügyet, aki még nem tűzte ki a végrehajtás időpontját."

A dolog vicces utójátéka, hogy még a 2024-es önkormányzati választások előtt a kerületi közgyűlés elmarasztalta a polgármestert, na de miért? Mert többször is felfüggesztette a bírósági ítélet végrehajtását, hogy Szamos Miklós peren kívüli egyességre juthasson a kerülettel. A kerület honlapján részletesen is lehet olvasni az egész Ruszwurm-ügyről.

Rejtély, hogy a kerület fideszes vezetése miért pont az idegenforgalmi szezon kellős közepére kérte a végrehajtást, mint ahogyan az is, hogy Szamos Miklós miben reménykedett egy jogerős kúriai ítélet után, miért hagyta idáig elfajulni a dolgokat.

Szamos Miklós a dinasztialapító Szamos Mátyás legidősebb gyermeke. Szamos Mátyás Szavits Mladen néven a szentendrei szerb közösség tagjaként látta meg a napvilágot, hogy aztán az Auguszt cukrászda cukrászsegédjeként kitanulja a marcipánkészítés minden csínját-bínját. Mára a Szamos Marcipán a magyar édesipar egyik legnagyobb brand-je, melyet Miklós két kisebbik testvére, Gabriella és László vittek tovább. Szavits/Szamos Mátyásra ma Szentendrén egy marcipánmúzeum emlékeztet. (Van egy másik híres magyar marcipános, Szabó Károly, aki üzemét az ausztriai Puchbergben hozta létre, 1992-ben jártunk is ott Katival, megnéztük a múzeumát. Ezt költöztette aztán át Szentendrére, ahol összefogva Szamossal közös múzeumot hoztak létre. Szabó leszármazottjai egy csepeli üzemben gyártják a Szabó-marcipánt).

Bár 1986 óta vagyok I. kerületi lakos, a Ruszwurmba keveset jártam, de megcsodáltam patinás berendezését. A Koronában viszont többször is, mivel Mikes Lilla színész három évtizeden keresztül, egészen a 2000-es évek elejéig itt működtette a híres Korona Pódiumot, felélesztve az igazi kávéházi pódiumelőadások műfaját. Ha jól emlékszem, itt láttam Temesi Ferenc szótárregényének, a Pornak pódium-változatát. Temesi nagyregénye a '80-as évek elején a szó szoros értelmében nagy port vert fel. De még a legutolsó években is többször a Koronában fogyasztottuk el az ország tortáját augusztus 20.-án, ha már odalent, az Ízek Utcájában elfogyott.

Tavaly Bükön fogyasztottuk el az ország tortáját
a Mákvirágot

És ha már országtorta, ne feledkezzünk meg egyik híres cukrászunkról, Dobos C. Józsefről, és az ő híres dobostortájáról, melyet éppen 140 éve alkotott meg, ezért az idei országtorta, a DCJ Stílusgyakorlat ennek emlékére készült. Már nagyon várjuk. Egyre kevesebb helyen kapni a régi, hagyományos cukrászsüteményeket, a krémest, a rigójancsit, a lúdlábat vagy a dobostortát. Amikor pünkösdkor Fertőszentmiklóson túráztunk és az eső elől egy kávézóba menekültünk, boldogan fedeztem fel, hogy van dobostorta és persze gyorsan be is faltam egyet.

Ha pesti patinás cukrászdákról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a Gerbaud-ról. Gerbaud Emilt még Kugler Henrik csábította Svájcból Magyarországra. Kuglerről még József Attila is megemlékezett a De szeretnék gazdag lenni kezdetű versében, mert Kugler honosította meg a minyont, amit akkoriban csak kuglernek hívott a nép. Viszont a patinás Gerbaud az átkosban Vörösmarty Cukrászda néven futott, de megőrizték eredeti berendezését, és ha hiszitek, ha nem, ezekben az években született meg a híres zserbó szelet, ez a házilag is elkészíthető finomság.

Ha már Szamos Mátyással kapcsolatban szóba került az Auguszt, ezt annak idején úgy is hívták, a budai Gerbaud. Ma egy nem túl nagy üzlet a Fény utcában. Mivel a közeli Móricz Zsigmond Gimnáziumba (ma Baár-Madas Református Gimnázium) jártam, sokszor fagyiztunk itt. Egyszer talán vettünk karácsonyi bejglit is az Augusztban, de nem vált be. Az utóbbi időben, ha tehetjük, az Emil Cukrászdában vásároljuk meg a karácsonyi bejglit, melynek két üzlete is van, egy Pilisvörösváron, egy pedig Óbudán.

A Hauer cukrászdáról azért érdemes beszélni, mert ezt is még a 19. században alapította Hauer Rezső, de az átkosban ez is más néven, Erkel Cukrászdaként üzemelt. Viszont ez már 1970-ben újra Hauerként nyílt meg, sőt reklámozták is. Sohasem felejtem el, hogy vizsgára menve tiszta gyomorideggel azt olvasom a buszon kiragasztott reklámplakáton: "Hauer cukrászsütemények". Mindig majdnem kidobtam a taccsot. A híres cukrász leszármazottját, ifjabb Hauer Rezsőt inkább a zene érdekelte, mint a cukrászat. Róla énekelte a Hungária a Multimilliomos dzsesszdobos című számukat. Így aztán a 2017-ben újra megnyitott cukrászda nélküle működött egészen a Covid-ig, amikor is végleg bezárt és most edzőterem van a helyén.

Posztom végére jöjjön egy sikertörténet, a Daubner. A '90-es években a Daubner egy kicsi üzlethelyiség volt a Szépvölgyi út elején, de a fél város ide járt parfétortát venni. Mára a Daubner egy hatalmas cukrászda kétszintes parkolóval, madártej-tortája utánozhatatlan. Van egy volt osztálytársnőm, oldalági Daubner, aki ugyan csak hobbicukrász, de minden osztálytalálkozón finomabbnál finomabb süteményekkel kápráztat el bennünket.

Ilyen volt a Daubner...

... és ilyen lett

Jelentés az Umbriai Magyar Köztársaságból - 1

Néhány napja az Umbriai Magyar Köztársaság büszke polgárának nevezhetem magam, mert Katival részt vettük a Péterfy-Novák Éva - Péterfy Gergely íróházaspár által szervezett Utas és holdvilág túrán az olaszországi Umbria tartományban. De ne szaladjunk ennyire előre.

Péterfy Gergely írót először A kitömött barbár című regényén keresztül ismertem meg. Aztán olvastam egy másik regényét, A golyó, amely megölte Puskint címűt, sőt, egy esszékötetét is megvásároltam. Elkezdtem követni Facebook-on, észrevettem politikai megnyilvánulásait, egy Orbán Viktor által 2016 március 15.-én elmondott beszédének szavaiból összeállított nyolcsoros versét el is énekeltem Gazdatest sirató címmel. Egy, a mesterséges intelligencia felhasználásával félrevezető posztja miatt kicsit meg is haragudtam rá. Felesége, Péterfy-Novák Éva munkásságát az Egyasszony című regényéből készült monodrámán keresztül ismerjük.

Nos, 2020-ban az íróházaspár elhatározta, hogy a Covid elől külföldre költöznek, főleg Olaszországban kerestek bérelhető lakást, és így bukkantak rá a festői Todi városára. Csak rövid időre akartak berendezkedni, de már több mint öt éve ott élnek. Íróakadémiát vezetnek, utazásokat szerveznek, kezdő írókat támogatnak. Egyik ilyen utazásuk az Utas és holdvilág túra Szerb Antal misztikus regénye nyomán.

A regény főhőse, Mihály feleségével épp itáliai utazáson vesznek részt és Firenzéből Rómába tartanak, amikor a cortonai vasútállomáson Mihály leszáll kávét inni, de véletlenül (ugyan, tudjuk, hogy nincsenek véletlenek) egy Perugiába tartó gyorsvonatra száll fel. Perugiában aztán leszáll, és elkezdi gyalog bejárni a varázslatos, titkokkal teli umbriai vidéket. Persze tudjuk, hogy ezekben a misztikus regényekben az utazás csak fedősztori, valójában a főhős belső, lelki utazásáról, egyfajta El Camino-járól van szó. A regény előképe Péterfy Gergely szerint minden bizonnyal Thomas Mann Varázshegye, ami azért is különlegesen érdekes, mert annak a regénynek a helyszínén, Hans Castorp belső utazásának színterén, a davosi tüdőszanatóriumban pont tavaly jártunk. De a Varázshegy sem előkép nélküli, Dante Isteni színjátéka is annak tekinthető, ami azért érdekes, mert jártunk Treviben, ahol Itália legelső nyomdája volt a 16. században, és itt nyomtatták ki először Dante halhatatlan művét.

A jobboldali képen a Google Photos által készített térképen láthatjátok, hogy hol mindenhol készítettem összesen 384 fényképet. Perugia nyilvánvaló, ide érkezik Mihály tévedésből. Aztán a regény szerint Spelloból sétál át Assisibe, ami furcsa tévedés, hiszen Assisi előbb kellett, hogy útjába essen (de már mondtuk, semmi sem véletlen). Aztán Assisiben idegösszeomlást kap és a Folignoi kórházba kerül, ahol megismerkedik egy angol doktorral és az ostobaságában is elragadó Millicenttel. Végül Gubbioban talál rá Ervinre, a zsidó vallásból kikeresztelkedett szerzetesre, és kapaszkodik fel hozzá Szent Ubald kolostorába.

De még Todiban is rábukkanhatunk a regény egyik fontos vonatkozására: Az egyik városrészt Borgo Ulpiano néven ismerik, innen merítette Szerb Antal az Ulpius testvérpár, Éva és Tamás nevét.

De a Chiesa del Sacro Cuore előtti terecskén egy bölcs öreg szerzetes szobra áll, kinek stólája egyik ujján héber felirat, a másikon pedig a feszület látható. Akár a regénybeli Ervinről is készülhetett volna.

Umbria történelme igazán súlyos, hiszen itt az etruszkok, a rómaiak (kicsit a kelták is bekavartak), a bizánciak, a gót barbár törzsek, aztán a Pápai Állam és a Németrómai Birodalom (a guelfek és a ghibellinek) között dúltak évszázados csaták. Napoleon is feldúlta Umbriát, ezért sok műkincsüket a Louvreban keressétek. De azon sem szabad meglepődni, ha néhány épületen ezt a feliratot olvassátok: Felújítva 1932-ben, a fasizmus 10. évében.

És ez a súlyos történelem ott van a városokban, a házfalakban, de az olaszok a lelkükben is hordozzák, méltósággal, de nem gőgösen viselik.

Csatangolásaink során, fagyiztunk, kávéztunk, jókat ettünk, ittuk a helyi fehér bort, a grechettót, de egy-egy terecskénél meg-meg álltunk, hogy koccintsunk  a házaspár által magukkal hozott grappával.

grappázás

fagyizás

Kávézás

Kati a híres Pane e Vino étterem előtt

Utolsó ebédünk első fogása

Búcsú Umbriától az utolsó napon

Zömében busszal utaztunk, de nagyon élveztük Perugia "minimetróját", a Szent Ubald kolostorába felvivő szégyenketrec-formájú kétszemélyes felvonókat, vagy a todi siklót.

Kati a siklón

Az íróházaspár a szégyenketrecben

Péterfyék afféle művészeti és politikai projektként Olaszország zöld szívében megalapították az Umbriai Magyar Köztársaságot. A búcsúvacsorán letettük a hivatalos állampolgári esküt, és "igazi" útlevelet is kaptunk, az enyém az 592. sorszámot viseli.

Posztom következő részében kicsit részletesebben számolok be utunk egyes állomásairól. Stay tuned!

Anatevka életre kel

Elmondhatom magamról, hogy láttam az 1972-es budapesti Chagall-kiállítást a Műcsarnokban. A '70-es évek eleje  amolyan húzdmeg-ereszdmeg korszak volt mind a gazdaságpolitikában, mind pedig a kultúrpolitikában. Abban az évben mutatták be a Hegedűs a háztetőn musicalt, amely Chagall-festményről kapta a címét, mert Chagall örök festménytémája, Vityebszk (ma Belaruszban található) és a Sólem Aléchem Tóbiás, a tejesember című regényének helyszíne, Anatevka kísérteties hasonlóságot mutatnak. A cári Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia területén elterülő egykori Jiddisland tipikus települése volt mindkettő.

Az 1972-es budapesti kiállítás csak pár hétig volt látható, és a Hegedűs a háztetőnt is betiltotta az aczéli kultúrpolitika, hogy csak több mint egy évtized múlva, a glasznoszty jegyében kerülhessen ismét színre. Következő közvetlen találkozásomra Chagall műveivel csak 1990-ben került sor, amikor izraeli nászutunkon Jeruzsálemben kibuszoztunk a a Hádásza kórházhoz, melynek zsinagógáját Chagall üvegablakai díszítik. (A Hádásza kórház a Jeruzsálemi Héber Egyetem kampuszának területén található, mely egy enklávé Jeruzsálem arab-lakta területén, és fontos szerepet játszott a '67-es háborúban Kelet-Jeruzsálem elfoglalásában. Aggódtunk is Orsiért, amikor egy éven keresztül az egyetem kollégiumában lakott, és naponta villamosozott át a nyugati városrészbe).

Most Bécsben láthattunk egy, a korábbiaknál teljesebb Chagall-kiállítást az Albertinában, ahol 100 festményt állítottak ki. Kati egy kétszemélyes belépőt kapott Boritól karácsonyra a kiállításra, tegnap került sor a megtekintésére.

Bécsben Bori és Jonathan nagyon fullos programot szerveztek nekünk. Érkezésünk után a Kettenbrückengasse-nál elterülő bolhapiacon és hagyományos piacon kóricáltunk. Bori vonzódik a régi tárgyak iránt, fali gyertyatartót keresett. Mi pedig örültünk volna, ha találunk a ferencjózsefes káváscsészénk mellé egy sisiset is.

A meglehetősen hideg és metsző szél után egy kis melegítő italra a híres és történelmi Savoy Kávéházba ültünk be, én rumos forró csokoládét ittam.

Régi vágyam volt igazi osztrák Tafelspitz-et, főtt marhahúst tormaszósszal enni. Krúdy A has ezeregyéjszakája című novelláskötetében írja le, hogy Ferenc József császár napi ebédje Tafelspitz volt egy korsó sörrel. Boriék helyet foglaltak nekünk a Waldviertel Hof étterembe, ahol fenséges módon készítik el ezt a fogást. Pirított reszelt burgonyával, spenóttal, tormaszósszal és egy másik, meg nem fejtett fehér mártással szolgálják fel.

Az étteremből gyalog sétáltunk el az Operaház mellett található Albertinába. Az egykori főhercegi palota már a 18. század végétől képzőművészeti gyűjteménynek ad helyet, mely száz éve, a Habsburgok bukása után került állami tulajdonba. Három és fél évvel ezelőtt már jártunk itt, akkor egy osztrák festőnő, Xenia Hausner kiállítását tekintettük meg. Chagall-ra elég sokan voltak kíváncsiak ezen a szombaton.

Marc Chagallról már többször megírtam, hogy őt bárhová vetette a sors (Párizsba, New Yorkba), csakis kizárólag Vityebszket festette. A Párizst ábrázoló festményein (Mars mező, Szajna-part) is fel-fel tűnnek szülőfaluja girbe-gurba utcái, egy tehén, kecske vagy ló, egy hegedűs, egy összesimuló szerelmespár és egy kakas. Ahogyan Bartók New Yorkban komponált műveiben is magyar népdalok és magyar ritmusok csendülnek fel. Szerintem ezt hívják hazaszeretetnek, nem a hazafias lózungokat.
A festmények nagy része magángyűjtőktől volt kölcsönben a kiállításon, ezért néhány mellé ki volt írva, hogy azt ne fényképezzék, és egy teremőr mindenkire rászólt, aki nem vette észre a kiírást és fényképezni akart. Ilyet még nem láttam korábban, hogy egy kiállítás tárgyai közül csak bizonyosakra van fotózási tilalom.

Ha már ott jártunk, végigszaladtunk az Albertina Monetól Picassoig című kiállításán, és végigjártuk a korabeli módon berendezett lakószobákat is. (Pár helyiség zárva volt, mert ott esküvőre készültek).

Bori lányom nagy művészet-rajongó, és éves bérlete van, mely Bécs összes állami múzeumába érvényes, és nemcsak az állandó, hanem az időszaki kiállításokra is. Ilyen bérletkonstrukció nálunk egyáltalában nincsen. Vehetsz ugyan éves bérletet a Szépművészetibe, de az csak az állandó kiállításokra érvényes, és nem mehetsz vele a Nemzeti Múzeumba. Szóval van mit még tanulnunk az osztrákoktól.

Kis belvárosi séta után (a Stephanskirche előtt épp palesztinpárti tűntetés volt) megunva a hideget és a kezdődő hószállingózást elmetróztunk a Hauptbahnhof-hoz, ahol felszálltunk a Budapestre tartó RegioJet-re.

Tányérok a polcon

Ősszel, a fűtési szezon beálltával gyakran magától megcsörren a pillangómintás Zsolnay étkészlet a hálószobaszekrény üveges polcán. A száraz levegőben reccsen a bútor, ettől csörrennek össze a tányérok is - mondják az ott lakók, de mi tudjuk, hogy a karácsonyi izgalom kezdi elfogni az étkészlet fényesebbnél fényesebb darabjait. Ugyanis a kivételezett süteményes tányérokat kivéve, melyeket egyéb családi összejöveteleken is bevetnek, a többiek csakis az év egyetlen egy napján, azon a varázslatos karácsony estén kerülhetnek asztalra. Akkor sem mindannyian. A kévéskészletben még soha nem szolgáltak fel kávét, a teáskészletben pedig teát. De ugyanez a sorsa az egyéb kiegészítőknek, bonboniereknek, sószóróknak, borecet-kiöntőknek is. Ők csak díszek a többi edény mellett.

A szekrény üvegajtaján keresztül bámulhatják a hálószobában történteket. Sok mindennek tanúi lehetnek, de lássuk be, őket csak a gasztronómia érdekli. Karácsony közeledtével a háziasszony esténként szakácskönyveket búj, a pillangós Zsolnayk pedig megpróbálják kitalálni. hogy mi lesz a karácsonyi menü, mi kerül a leveses tálba, a pecsenyés tálra, milyen köretes tálat használnak majd, szükség lesz-e a szószkiöntőre. Az erkélyajtóban - mert ott jó hűvös van - már december közepén felfedezhették a bejglirudakat és a stollét.

- Szerintem megint borleves lesz és narancsos kacsasült hercegnő-burgonyával - okvetetlenkedik a sokat látott pecsenyéstál.
- Tavaly is az volt, soha sincs egymás után ugyanaz - torkolja le a gyertyatartó.
- Majd mindent meséljetek el! - kérleli őket a kockacukortartó - De azt is, hogy megint olyan szép lesz-e a karácsonyfa, mint tavaly, hogy hányan ülnek az asztal körül, milyen ajándékok vannak a fa alatt. Mindent, de mindent részletesen!

A régi szép időkben mindig öten ülték körül a díszesen megterített karácsonyi asztalt: egy férfi, egy asszony és három évről-évre növekedő kislány. Aztán az egyik lány már csak ritkán - legutóbb hat éve - tiszteli meg társaságával a terített asztalt. Messzi országban él, ahol nincs is karácsony.

Négy éve pedig egy idős néni ült a lány helyén, a férfi édesanyja, aki a karácsony estét máskor az unokatestvérével tölti, de most eltörte a vállát, a család itt ápolta és ezért itt ünnepelte a karácsonyt. Azt beszélik, utána nem sokkal meg is halt.

December 24.-én aztán az izgalom a tetőfokára hágott. Kinyílt az üveges ajtó, és a házigazda sorra vette ki a pillangós étkészlet darabjait:

• Négy mély és négy lapos tányért, valamint négy süteményes tányért. Hát akkor megint csak négyen leszünk - sóhajtottak fel szomorúan.
• A szép, öblös leveses tálat.
• Az ovális pecsenyés tálat, két nagyobb kerek tálat és a hosszúkás süteményes tálat.
• A két gyertyatartót és négy szalvétagyűrűt.

- Mindent figyeljetek meg alaposan - kiáltották utánuk a polcon maradók.

December 25.-én délelőtt aztán szépen visszakerültek a polcra, és lehet tudni, hogy ennek a csodálatos estnek az emlékeit idézik majd fel egy éven keresztül, ezt mesélik el a többieknek a hosszú éjszakákon.

- Minket vettek először kézbe - dicsekedtek a gyertyatartók - és idén lila gyertya került belénk.
- Belénk meg szép karácsonyi szalvéták - kontráztak a szalvétagyűrűk.
- Belőlem lime-habos körtelevest mertek - jegyezte meg a levesestál.
- Rajtam pulykaszeletek pihentek Gellért módra - így a pecsenyéstál. - A pulykaszeletek tetején zöldborsós gombás ragu van egy ráolvasztott sajtszelettel.
- A köret rizs volt répakarikákkal - tette hozzá unottan a köretes tál.
- Képzeljétek, rajtam meg idén nem süteményt szolgáltak fel, hanem parajfelfújt-szeleteket! - lelkendezett a süteményestál.

Mindenki a hallgatásba burkolózott kerek tálra nézett.
- Hát rajtad mi volt? - faggatták.
- Képzeljétek, az egyik nagylány Bécsbe költözött, és készített igazi karácsonyi pudingot. Magával hozta, magyallal és aszalt gyümölcsökkel díszítve helyezte el rajtam!
- És akkor hova kerültek a bejglik meg a stolle?
- Á, azokat csak egy egyszerű karácsonyfamintás süteményes tálra tették - válaszolta arisztokratikus lenézéssel a pillangómintás. Nem is értem, hogy kerülhetett közénk ez a közönséges edény - méltatlankodott.

- Sikerült-e kipuhatolnotok, hogy az ünnepek alatt milyen további ételek lesznek - faggatta a visszatérőket a szószkiöntő, aki nagyon fel volt háborodva, hogy idén nem volt rá szükség.
- Ó, rengeteg féle étel készült vagy volt készülőben. 24-én délben kacsaleves volt burgonyagombóccal. De kint az erkélyen láttunk egy nagy fazék töltött káposztát, 25.-ére állítólag sült lazac-szeleteket terveztek paszternák-mártásban, de megvették a halat a halászléhez is, meg beszéltek arról, hogy meg kéne majd vásárolni a kocsonyahúst, a lencsét meg a füstölthúst.
- Egyiket sem rajtunk/bennünk tálalják fel - szomorkodtak az edények.
- Nem baj, nekünk, pillangómintás Zsolnayaknak az a küldetésünk, hogy ennek az egyetlen estnek a fényét emeljük. Ettől vagyunk mi mások, mint a többi porcelán tárgy. - mondta a rangidős levesestál. Végül ezzel a bölcsességgel fejezte be:

Ne feledjétek, pont azért vannak az ünnepek, hogy az emberek megértsék, minden nap ünnep, és azért született a kis Jézus, hogy az emberek rájöjjenek, mindannyian Isten gyermekei.

Szőlő, bor, alma, dió

Nálunk az adventi időszak rituáléjához hozzátartozott, hogy 2-3 héttel karácsony előtt édesapámmal felkerekedtünk, és megtettük az év utolsó látogatását a szentendrei telken. Akkorra már megtörtént a téliesítés, a víz elzárva, szőlőtőkék betakarva, alma, szőlő, dió leszüretelve, bor a hordóban.

Édesapám életében még 150 tőke szőlő - egy egész fajtagyűjtemény - hozta termését évről-évre, folyamatosan szüreteltük augusztustól októberig. Almafák is hozták gyümölcsüket (golden, starking, staymared, ez utóbbit szüleim csak "sztejmeréd"-nek hívták).
A leszüretelt szőlő kb. egyharmadát megettük, másik harmadából bor készült (a minőségéről most ne beszéljünk), harmadik részét pedig eltettük télire: a pince előterében felakasztottuk vagy újságpapírra szétterítettük. Závada Pál Wanderer című könyvében ír a budaörsi svábok  télire eltett szőlőiről: "Egy szobában széttolták a bútorokat, kimeszelték, több kiló kén elégetésével kifertőtlenítették. A fürtöket külön erre a célra épített állványra, kraksznira aggatták. Tiszta, száraz időben szellőztettek, de egyébként zárva voltak az ablakok, a fürtökről a rohadt szemeket időről-időre lebogyózták." Na, hát mi ennyit nem vesződtünk vele, de karácsonyra azért még így is elegendő szőlő maradt.

Ugyanez volt az almával is: perforált műanyag ládában tároltuk, ami decemberre megrohadt, az ment a komposztba. A karácsonyi gyümölcsöstálra így is jutott egy-két szép darab. A papírhéjú dió is ott várt ránk (a diófa sajnos 2020-ra végérvényesen kiszáradt) és borból általában a tavalyit vittük, mely üvegekbe kifejtve pihent a pincében.

Apropó gyümölcsöstál: nemcsak elmaradhatatlan kelléke volt a karácsonynak, de kb. tíz éves koromtól az én feladatom a volt az összeállítása. Mára már elfelejtettük, hogy déli gyümölcsöt gyermekkoromban csak karácsony előtt lehetett kapni. Még élénken él bennem, hogy miután megettem egy narancsot, a héját sokáig nyomkodtam az orrom előtt, hogy legalább az illatát tovább érezzem.

A karácsonyi gyümölcsöstál hagyománya nálunk mind a mai napig megmaradt és én állítom össze minden évben. Az alma, a szőlő és a dióbél (ami szőlővel fogyasztva a legjobb csemege) kötelező elem rajta, de kerül rá narancs, mandarin, banán, datolya (már nem azt a száraz iraki datolyát vásároljuk, hanem a kövér, zaftos izraelit), füge és földimogyoró.

Az alma, a szőlő és dió származási helye sokáig Angyali-sziget és Szentendre volt, de sajnos mára mindkét telket eladtuk, így meg kell elégednünk (az egyébként sokkal finomabb) piaci gyümölcsökkel.

Üdülés egy 25 évvel ezelőtti teljes napfogyatkozás emlékére

25 évvel ezelőtt, 1999. augusztus 11-én teljes napfogyatkozás volt Magyarországon. Mivel ez a nap pontosan édesapám 78. születésnapjára esett, hatan bepattantunk a Fiat Tipo-nkba (az öt éves Orsi édesanyja ölében ült), és elutaztunk Velem-be, ahol kivettünk egy házat. A teljes napfogyatkozást a Szent Vid kápolnánál néztük végig. Erről öt évvel ezelőtt már posztoltam.

A7 1999-es napfogyatkozás

Ilyen szemüvegen át néztük.

Mivel 1999-ben Petra még csak futó gondolat sem volt, és azóta nem jártunk az országnak ebben a csücskében, úgy döntöttünk, hogy az ünnepi négy napot Kőszegen és környékén töltjük. Bükön vettünk ki egy apartmant, és innen portyáztuk be a vidéket.

Első nap (szombaton) Cákra mentünk, mert a történelmi pincesor előtt kirakodóvásár volt. Mivel 25 évvel ezelőtt a szüleimmel is voltunk Cákon, ez is jó kis nosztalgiázásra adott alkalmat.

Cák 1999-ben

Cák 2024-ben

Akkor is vásároltunk a híres cáki szelídgesztenyésben gyűjtött gesztenyemézet, meg most is. Idén termelői feketeribizli-bort is vettünk, amit egészséggel fogyasztottunk el a szállásunkon. A délutánba nyúló ebédünket ugyanúgy a Cáki Csikó Csárdában költöttük el, akárcsak 1999-ben édesapám születésnapi ebédjét.

Négy után foglaltuk el a szállásunkat, és némi felfrissülés után a büki Kóczán fagylaltozóban fagylaltoztunk (ezt utána az összes többi napon is megismételtük), de a gyenge zápor visszazavart minket szálláshelyünkre.

Másnap (vasárnap) Kőszeg volt programban. Itt is jártunk 25 éve, sőt, itt készült az egyik legjobban sikerült családi kép abból az időből. Megpróbáltunk most egy hasonlót készíteni ugyanott, a Jurisics-vár feljárójánál.

Családi kép 1999-ben

Ugyanott 25 évvel később

Amennyire lehetett bejártuk Kőszeget: voltunk bent a várban, megtekintettük az Arany Egyszarvú patikamúzeumot, ebédünket a Biego örmény pizzázóban költöttük el. Megnéztük az óriás platánfát, az óriás gesztenyefa maradványait, felcaplattunk a Szulejmán-kilátóba, a kálváriához és a Trianon-kereszthez is.

Kőszeg közismert főtere

A Biego pizzéria

Óriás platán

Kálváriatemplom

Trianon-kereszt

Egy óriás gesztenyefa maradványai

Kőszeget szokták a legbecsületesebb városnak is nevezni, mert úton-útfélen becsületkasszás pultokba botlik az ember, ahol gyümölcsöt és üdítőt lehet vételezni.

Ellátogattunk Ottlik Géza egykori iskolájához, a Hunyadi Mátyás Reáliskolához (ma Egységes Gyógypedagógiai Intézmény). Ez a hely és az itt eltöltött évek inspirálták Ottlikot a 20. század egyik legjelentősebb regényének, az Iskola a határonnak a megírására.

Iskola a határon

Végül kiruccantunk a Hét Vezér-forráshoz is. Ide a rendszerváltás előtt szigorúan csak határsáv-engedéllyel, határőr kíséretében lehetett jönni. Közvetlen szomszédságában állt egy határőr laktanya, ma omladozó rom. 1999-ben is jártunk itt, beszúrom mindkét képet.

1999-ben

2024-ben

A harmadik nap (hétfő) a fürdőzésé volt, annak ellenére, hogy ezúttal enyhébb volt az idő és a szél is fújt. Mielőtt azonban bementünk volna a hatalmas fürdőkomplexumba, egy kicsit bejártuk Bükfürdőt, sétáltunk a Kneipp-park mezítlábas tanösvényén, futottunk a mókuskerékben, meditáltunk a meditációs gömbben, kipróbáltuk a kondigépeket.

A fürdőkomplexum tényleg hatalmas mindenféle medencékkel és csúszdákkal (10 éve nem csúszdáztam, isteni volt!), masszázs-vízsugarakkal. Ebédünket is itt költöttük el, lángost. Idén eddig kimaradt a nyaralási lángos (piacon ettem csak).

Az esti program egy búcsúvacsora volt a Hordó étteremben, utána ingyenes koncert Bükön: egy Omega tribute-zenekar játszott Omega-számokat az együttes összes korszakából. Szegény Petrát kicsit sajnáltam, mert én voltam 13 éves, amikor a Gyöngyhajú lány, a Petróleumlámpa, a Tízezer lépés vagy a Régi csibészek voltak slágerek.

Negyedik nap (augusztus 20., kedd) az összecsomagolás és a szállás elhagyása után még elmentünk országtortát enni, mert ezt ki nem hagynánk augusztus 20.-án! Szerencsére a Villa Rosato Cukrászdában lehetett kapni.

Mákvirág és zöldmálna (cukormentes)

Ezután autóztunk el arra a varázslatos helyre, amely már 25 éve is annyira rabul ejtett bennünket. Egy Velem fölé magasodó dombon áll a Szent Vid kápolna.

Napfogyatkozás-nézők '99-ben...

...és 2024-ben (na jó, most nem fogyott el)

És persze környék is számos kirándulásra ad lehetőséget, pl. ugyanannál a kesze-kusza gyökérzetnél csináltam képet 25 éve is, mint most.

1999

2024

Egykor Velemnél volt az országos kéktúra végpontja is. Még elmentünk a Hörmann-forráshoz, ahonnan már csak 2,2 km lett volna az Írottkő (1999-ben jártunk ott), de a nők leszavaztak, elindultunk hazafelé. Ebédünket már a Bábolna pihenő McDonalds-ában fogyasztottuk, négyre már otthon is voltunk.